Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Várakozással tekintettünk Adrian Nastase román kormányfô magyar kollegájával, Medgyessy Péterrel a múlt hét végén folytatott tárgyalásai elé. Jogos volt a felfokozott várakozás, hiszen a két ország szomszédságpolitikája a kérdések döntô többségében megegyezô vagy legalábbis közelálló. Egyként vallják például a politikai, gazdasági kapcsolatok fejlesztésének, hatékonyabbá tételének szükségességét.

A kapcsolatok kritikus zónája a kisebbségi kérdés, s ezen belül is a régióban legnagyobb, a magyar kisebbség kérdése, amelynek az RMDSZ révén nagy nyomatéka van a román politikai életben, és bizonyos tekintetben meghatározó a román-magyar kapcsolatok szempontjából is.

A várakozást csak fokozta Mikulás Dzurinda szlovák miniszterelnök zavart keltô, s mondjuk ki nyíltan, meglehetôsen zavaros magatartása a magyar kedvezménytörvénnyel szemben. Megjegyzései, kifogásai, pretenciói megalapozatlanságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy magának Szlovákiának is évek óta van egyfajta státustörvénye, amely megkülönböztetett jogokat biztosít az ország határain kívül élô szlovákoknak, s amely ellen Magyarország soha kifogást nem emelt.

Kíváncsiak voltunk tehát, hogy Adrian Nastase bemegy- e a Dzurinda-féle zsákutcába, s megpróbálja-e a kedvezménytörvénnyel szorongatni a magyar kormányt. Most már nyugtázhatjuk, ezt elkerülte, hiszen, ha hallgatólagosan is - meg az RMDSZ-szel összhangban -, érvényesnek tekinti a korábbi Orbán-Nastase egyezményt, és beérte azzal, hogy kisebb simításokat, technikai pontosításokat, meg egyebeket bízott az állítólag ezen a héten sorra kerülô külügyminiszteri, meg talán szakértôi egyeztetésekre. Ez a kompromisszumkeresés jele.

Józan álláspont, hisz Romániának alapvetô érdeke harmonikus kapcsolatot kialakítani minden területen, s nincs indoka arra, hogy a kedvezménytörvény jelentette mellékkörülményekbe ragadva, más területeken fékezze, akadályozza a kapcsolatok építését. Tehát rendkívül fontos pillanat volt a két miniszterelnök találkozója. Nem tekinthetô mellékesnek az sem, hogy az RMDSZ is részt vett az egyeztetésekben, és kiemelt jelentôséggel bír, hogy a román fél álláspontja kezdettôl fogva rugalmasabbnak, megfontoltabbnak bizonyult a szlovák miniszterelnök kategorikus álláspontjánál.

Számunkra ez a pozitívuma a múlt pénteken lezajlott román-magyar kormányfôi találkozónak, s talán remélhetjük, hogy az együttmûködésnek ez a jellege, hangulata az elkövetkezendôkben nem fog változni. Még választási érdekbôl sem.

Tüntetésre készülnek a postások

A Román Posta Szakszervezeti Szövetségének több mint kétezer tagja vesz részt azon a tüntetésen, amelyet szerdán szerveznek Bukarestben a posta kormányzati monitorizációjának hatásai ellen, nyilatkozta a MEDIAFAXnak Mariana Kniezner, a fôvárosi postások szakszervezeti vezetôje.

A fôvárosból és az ország más térségeibôl érkezô tiltakozók a Forradalom téren gyülekeznek 12.00 óra körül, majd az Alkotmány térre vonulnak. A tüntetést jóváhagyó fôpolgármesteri engedély szerint a postások 15.00 óráig a Pénzügyminisztérium épülete elôtt tüntetnek.

Mariana Kniezner elmondta, a postások azt szeretnék elérni, hogy a Román Posta lekerüljön a kormány által monitorizált társaságok listájáról. A szakszervezetek fölöslegesnek tartják a monitorizációt, mivel a Postának nincsenek kinnlevôségei, nem veszteséges és profitot termel. Ezenkívül a monitorizáció a munkahelyek számának csökkentését, a béralap zárolását, a pihenôszabadsághoz való jog megszûnését eredményezi. Claudiu Lucaci kormányszóvivô nemrégiben közölte, hogy a Román Posta kedvezô anyagi helyzetének eredményeképpen lekerül a monitorizált társaságok listájáról, amelyrôl a kormány a Nemzetközi Valutaalappal állapodott meg.

Kniezner szerint a szakszervezetek mindeddig nem kaptak semmiféle garanciát arra, hogy a kormány megtette a szükséges lépéseket a monitoring megszûntetése érdekében

A román mezôgazdasági minisztérium szerint a pálinka elnevezés olyan terméket takar, amelyet az egykori osztrák-magyar birodalom területén létrejött számos országban gyártanak, ezért közülük egyik sem követelhet kizárólagos gyártási jogot magának - szögezte le a minisztérium, hétfôn közzétett álláspontjában.

A minisztérium közleménye szerint Romániában évi 20 ezer hektoliter pálinkát állítanak elô, ipari és házi szeszfôzdékben. Ez a mennyiség a Romániában tuica, illetve rachiu néven gyártott szesz mintegy 10 százalékát teszi ki.

A román szeszipari vállalkozók országos szövetsége (Garant) néhány nappal korábban még azt közölte, hogy Romániában évi 400- 500 ezer hektoliter tuica, rachiu, illetve pálinka készül, s ennek a mennyiségnek mintegy 80 százaléka exportra kerül.

A román mezôgazdasági minisztérium adatai szerint Románia évi közel 3 ezer hektoliter pálinkát exportál. A román pálinkának az Egyesült Államokban, Kanadában és Izraelben van nagy kereslete "a diaszpórában élô románok és magyarok között".

A minisztérium közleménye felsorolt 14 olyan szeszes italt, amely palinca néven kerül forgalomba. Ezek között szerepel a Dracula pálinka, de van olyan ital, amely egyszerre tuica és palinca, legalább is elnevezése szerint. A közlemény hozzátette: a román termékhivatalban már 13 terméket bejegyeztek palinca néven.

A román mezôgazdasági minisztérium két évvel ezelôtt összeállította a román földrajzi területekre jellemzô és ezért védett, lepárlással készült alkoholos italok listáját. Ezek között csak tuica és rachiu szerepelt.

- A mulasztást pótlandó, most a palinca is felkerül a listára - ígérte a minisztérium.

Az Európai Bizottság teljes mértékben egyetért az EU soros dán elnökségének azzal a figyelmeztetésével, hogy akár éveket is késhet azoknak a tagjelölteknek a csatlakozása, amelyek nem tudják lezárni a tárgyalásokat a jövô héten esedékes koppenhágai csúcsig - közölte hétfôn egy uniós illetékes.

Anders Fogh Rasmussen dán miniszterelnök a múlt héten a Jyllands-Posten címû független napilapnak nyilatkozva azt mondta, hogy "ha egy tagjelölt ország nem zárja le a tárgyalásokat a koppenhágai csúcstalálkozón, akkor a legnagyobb valószínûség szerint Bulgáriával és Romániával együtt fog csatlakozni". E két ország taggá válása a jelenlegi tervek szerint 2007-re várható.

Günter Verheugen bôvítési biztos szóvivôje szerint a bizottság maradéktalanul osztja ezt az álláspontot. "Ha Koppenhágában nem sikerül megállapodásra jutni, az nem jelenti azt, hogy néhány nappal késôbb, esetleg alacsonyabb, technikai szinten sikerülhet" - figyelmeztetett Jean-Christophe Filori.

A bizottság is elengedhetetlennek tartja, hogy még a csúcs elôtt a lehetô legtöbb - ha lehet, valamennyi - nyitott kérdésben megállapodás szülessen. Máskülönben fennáll a veszély, hogy a csúcs a tejkvóták, a szarvasmarhák után járó támogatások és más hasonló kérdések körüli huzakodásokba fullad, s emiatt "kudarcot vall vagy összeomlik" - fûzte hozzá.

A szóvivô szerint a dán elnökségnek ezért teljesen igaza van, amikor óvja a tagjelölteket attól, hogy még a csúcson is folytassák az alkudozást.

A 2004-es csatlakozásra készülô tíz ország a hétfôi és keddi fôtárgyalói konzultációkon ismerteti hivatalos válaszát a dán javaslatokra. Ezeket az elnökség "végsô ajánlatként" terjesztette ugyan elô, de sem a tizenötök, sem a tagjelöltek nincsenek velük teljesen megelégedve, és bíznak abban - bár természetesen ellenkezô elôjellel -, hogy az alig több mint egy hét múlva esedékes csúcsig még lehet változtatni rajtuk. Forma szerint erre a jövô hétfôn esedékes külügyminiszteri tárgyalási fordulón nyílik az utolsó lehetôség.

Ellentétes vélekedések Szlovákiában

Pozsony megkapta és tanulmányozni kezdte a magyar kedvezménytörvény 15 pontból álló szlovák észrevételezéseire érkezett budapesti választ - közölte hétfôn a szlovák külügyminisztérium.

A MTI-hez eljuttatott rövid külügyi közlemény szerint a tárca a dokumentum tanulmányozása után, belátható idôn belül állásfoglalásban reagál a magyar fél válaszára.

Ismeretes, hogy Mikulás Dzurinda szlovák kormányfô a múlt héten, kedden Budapestem eleve elvetette a magyar jogszabály szlovákiai alkalmazásának lehetôségét, ugyanakkor Medgyessy Péter magyar miniszterelnöknek egy írásos jegyzéket adott át, melyben tizenöt pontban sorakoztatta fel a szlovák fél kedvezménytörvényt érintô ellenvetéseit.

"Furcsa módon" járt el Mikulás Dzurinda Budapesten, amikor a kedvezménytörvényrôl tárgyalt. Nem tudni ugyanis, hogy kit képviselt, ha egyszer Szlovákiában sem a kormány, sem a parlament, sem a kormánypártok koalíciós tanácsa nem tárgyalt a magyar jogszabályról.

Ennek a véleménynek A. Nagy László, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) parlamenti képviselôje, a szlovák törvényhozás emberjogi és kisebbségi bizottságának elnöke adott hangot a TA3 nevû szlovák hírtelevízióban.

A. Nagy nem érti, hogy kinek, vagy mely testületnek az álláspontját tolmácsolta kedden a Medgyessy Péter magyar kormányfôvel tárgyaló Mikulás Dzurinda, aki eleve elvetette a magyar jogszabály szlovákiai érvényesítésének lehetôségét, egyszersmind a szlovák fél tizenöt pontban felsorakoztatott ellenvetéseit adta át írásban a magyar miniszterelnöknek.

Az MKP politikusa azt feltételezi, hogy Dzurinda "belpolitikai indítékok" miatt lépett úgy, ahogy lépett.

Jóllehet, az MKP a kedvezménytörvény módosítását megelôzô folyamatban vállalásának megfelelôen teljesítette közvetítôi feladatát, ezzel szemben a szlovák kormányfô a megállapodásoktól teljességében eltérô állásponttal állt elô Budapesten, azzal a tizenöt ellenvetést tartalmazó dokumentummal, amelynek létezésérôl a szlovák térfélen lezajlott folyamatban szó sem esett - emlékezetett rá a képviselô.

Vitapartnere, Dusan Caplovic, a Robert Fico vezette ellenzéki SMER képviselôje a vitamûsorban azt kifogásolta, hogy a magyar fél "a szlovák külügyminisztérium tizenöt pontból álló dokumentumának" egyetlen pontját sem méltányolta. Caplovic felszólította az MKP-t, hogy határolódjon el a kedvezménytörvénytôl és fejtsen ki nyomást annak érdekében, hogy a magyar jogszabályt
"lesöpörjék a közép-európai asztalról." Ellenkezô esetben pártja támogatni fogja a szlovák szuverenitást megôrizni hivatott ellentörvényt, amely a magyar kedvezménytörvény hatásait lesz hivatott semlegesíteni.

Az iraki tömegpusztító fegyverek leszerelését ellenôrzô ENSZ-megbízottak vasárnap megszemléltek egy használaton kívüli repülôteret, amelyen hivatalos iraki adatok szerint mezôgazdasági munkákra használt repülôgépek és helikopterek állomásoznak.

Az ENSZ-ellenôrök négy évi szünet után felújult tevékenységük negyedik napján nem közölték, mit kerestek, illetve hogy találtak-e valami rendkívülit az iraki fôvárostól harminc kilométernyire fekvô létesítményben, de az AP hírügynökség feltételezése szerint arról akartak meggyôzôdni, hogy az ott állomásozó állítólagos mezôgazdasági gépek és helikopterek alkalmasak-e biológiai fegyverek - halálos mikrobák - szétszórására.

A Biztonsági Tanács meglepetésszerû ellenôrzéseket írt elô az ENSZ szakértôi számára november 8-án elfogadott, 1441-es számú határozatában, amely utolsó lehetôséget ad Iraknak feltételezett tömegpusztító fegyvereinek leszerelésére, s ellenkezô esetre súlyos következményeket helyez kilátásba.

Ezért némi zavart okozott a közvéleményben, hogy éppen a szakértôk jelezték - két nappal a látogatás elôtt - az egyik, ellenôrzésre kiszemelt iraki üzem igazgatójának, hogy rövidesen odamennek. Ueki Hiro ENSZ-szóvivô azt a magyarázatot adta erre szombaton újságíróknak, hogy néhány esetben elkerülhetetlen az elôzetes közlés, mert elô kell készíteni a helyszínen az ellenôrök munkáját. Hozzátette azonban, hogy a néhány kivételes esettôl eltekintve az utolsó pillanatig titokban tartják az ellenôrzések helyszíneit.

A meglepetésszerûségnek fontos feltétele, hogy az iraki hatóságok semmilyen módon se hallgathassák le az ellenôrök bizalmas beszélgetéseit. Ezért az ENSZ-szakértôket aggasztja, hogy az iraki hatóságok esetleg lehallgató készülékeket szerelhettek fel a szállásukul és irodaközpontjukként szolgáló bagdadi Canal Hotelben. Olyan elektronikai berendezéseket kértek tehát a világszervezettôl, amelyekkel megállapítható, hogy vannak-e beépítve lehallgató készülékek a szakértôk által használt helyiségekbe.

Várhatólag vasárnap érkezik Bagdadba egy Hercules C-130-as szállító repülôgép fedélzetén az az ENSZ-szállítmány, amely tartalmazza ezeket az elektronikai eszközöket. Ebben a szállítmányban lesz továbbá - szétszerelt állapotban - az elsô azon helikopterek közül, amelyeket munkájuk segítésére kapnak az ellenôrök a világszervezettôl.

Káromkodás megtagadása miatt kellett távoznia az utahi egyetemrôl egy drámaszakos hallgatónak: nem volt hajlandó szitkozódni a világot jelentô deszkákon.

A mormon egyházhoz tartozó Christina Axson-Flynn perre vitte az ügyet, és a bíróságon azt állította, hogy már a felvételikor közölte tanáraival: inkább fel se vegyék, ha nem tudják számára biztosítani, hogy a színpadon nem kell majd az Úr nevét minden különösebb indok nélkül kiejtenie, illetve közönséges szavakat mondania.

A tanárok ugyanakkor azt vallották, hogy még idejében közölték a lánnyal: ha felvételt nyer a drámaszakra, akkor nem térhet el a szövegkönyvtôl, mindent pontosan úgy kell mondania, ahogy az le van írva.

A lányt képviselô ügyvédek szerint az egyetem tanárai megsértették a hallgató vallásszabadsághoz való jogát, valamint hátrányos megkülönböztetést alkalmaztak vele szemben, mert miközben egy zsidó származású társának vallási okokból megengedték, hogy szombaton ne lépjen színpadra, addig Axson-Flynn esetében nem vettek tudomást a lány meggyôzôdésérôl - jelentette az AP. A lány a perrel azt szeretné elérni, hogy az egyetem vezetôi írásban ismerjék el, hibát követtek el, valamint azt, hogy adjanak lehetôséget neki a visszatérésre az egyetemre, hogy ott folytassa tanulmányait, ahol abbahagyta.

Alapos piackutatás után

Tegnap délben Nagyernye és Marosszetngyörgy között a hivatalosságoknak, ma reggel 7 órától pedig a vásárló közönségnek is megnyitották a 10.000 négyzetméteren berendezett nagybani szuperáruházat, a Selgros Cash and Carryt.

A hivatalos megnyitó elôtt Rüdiger Strein, a romániai és a lengyelországi Selgros áruházak elnöke, Jürgen Katzmann eladási elnök, illetve Edith Lenga-Balk, a marketing, valamint Heike Kiene a jogi és könyvelôi részleg elnökei tartottak sajtótájékoztatót, ahol megtudtuk, hogy a Selgros cégcsoportot 35 évvel ezelôtt létesítették Németországban. A nagyáruházlánc egyesült a Fegro céggel, s e fúzióból született meg a Cash and Carry rendszerû hálózat, amelyhez Németországban 38 üzletház tartozik. 1997-ben Kelet-Európában elôször Lengyelországban nyitottak üzletet, a romániai piacra 1999-tôl törtek be. Jelenleg a marosvásárhelyivel együtt négy áruházat üzemeltetnek, kettôt Bukarestben, egyet pedig Brassóban. Még 15 ilyen egység megnyitását tervezik . A Népújság arra volt kíváncsi, milyen üzleti politikával sikerült majd piacon maradni, hiszen egyre több hasonló nagyáruház nyílik meg nálunk is? A németországi vállalkozók elmondták, több mint 32.000 árut helyeztek a polcokra. Ezenkívül a legkorszerûbb üzleti információs hálózatot építették ki. Azt is megtudhattuk, hogy saját, modern vízüzemet építettek, ezenkívül a helyszínen dolgozzák fel - mindenki szeme láttára, hiszen ablakokon átlehet látni - a húst. Itt sütik a kenyeret. Ami sajátos ebben a rendszerben: kizárólag vásárlókártyával lehet belépni. Ennek a lényege, hogy ezáltal közvetlenebb, személyesebb kapcsolatot építsenek ki a vásárlókkal.

- Mindamellett, hogy óriási pénzberuházást jelent a marosvásárhelyi Selgros, hiszen mintegy 15 millió eurót fektettünk be, 150 munkahelyet teremtettünk,, s kilátásba helyeztük még 70 személy alkalmazását, az árukészlet nagy részét romániai termelôktôl vásároljuk fel. Anyavállalatunk, a REWE cég egy üvegházat épít, s itt fogják megtermeszteni a zöldséget és a déligyümölcsöket. Hasonlóan támogatjuk az állattenyésztôket is, akiknek a minôségi termékeit felvásároljuk, feldolgozzuk - mondta lapunknak Rüdiger Strein, akitôl még megtudtuk: alapos elôzetes piackutatás és gazdasági elemzés után döntöttek úgy, hogy ilyen nagyméretû beruházásra vállalkoznak Marosvásárhelyen.

A hivatalos megnyitón az elnök megköszönte az építôknek, a partnercégeknek, a munkatársaknak és a helyhatóságoknak az együttmûködést, hangsúlyozva, hogy az áruház a gyártó cégek és a nagy-, illetve kiskereskedôk között kapocs kíván lenni, s jelenlétükkel a raktározási gondoktól szeretnék mentesíteni mindkét felet. Természetesen a kliensekkel való kapcsolatban is igyekeznek újszerût hozni.

Ovidiu Natea prefektus a házigazdák nevében üdvözölte a németországi vállalkozókat. Elmondta az a tény, hogy megyénkben egy ilyen jellegû nagyáruház nyílt mindenképpen gazdaságunk erôsödését jelzi. Reményét fejezte ki, hogy kialakul majd a megfelelô klienskör is, a vásárlók és az eladók megelégedésére.

A jelenlevôket pedig Cristian Constantinide, a marosvásárhelyi üzlet igazgatója hívta meg, hogy megtekintsék a termékfelhozatalt és az árakat. Ez utóbbiak - bár valóban mindenben lehet válogatni - amint tapasztalhattuk, nem sokkal maradnak el a máshol alkalmazottaknál.

A vásárlókat ezentúl hétfôtôl szombatig 7 - 21, illetve vasárnap 8 - 18 óra között várják a Selgrosban.

Az évente összeállított cégek toplistáján idén kiválóan szerepeltek a Maros megyeiek, hiszen közel 30 cég került be saját kategóriájában az elsô 10 közé. Elsô helyezést ért el az energetikaiparban a nagyvállalkozások közt a Distrigaz Rt. illetve az elsôdleges feldolgozók között, szintén a nagyvállalkozások kategóriájában, az Azomures Rt. Második helyezést érdemelt ki a Brau Union az alkohol- és dohányipari nagyvállalatok között és harmadik hellyel tüntették ki - szintén a nagyvállalatok kategóriájában - az Ilefor Rt.-t.

Különösen jó eredményeket mutattak fel a bôripari cégek, a kisvállalkozások kategóriájában mind az elsô, mind a második hely megyénkbelieké. A legjobbaknak járó érdemoklevelet a Briana Kft. vehette át, a második helyre pedig a Goldog Kft. került.

November 29-én 8.40 órakor a 13-as számú országúton, Szászkézd közelében, a szászrégeni 23 éves Nadasan Loredana az MS-03-ZWF rendszámú gépkocsival a sûrû köd és az útviszonyokhoz képest nagy sebesség miatt hátulról nekiütközött a BN-16-ELF jelzésû nyergesvontatónak, amely az úttesten fényjelzés nélkül állt. A baleset következtében a 22 éves szászrégeni N. V. Ramona, a személygépkocsi utasa súlyos testi sérüléseket szenvedett.

November 30-án 18 órakor Radnóton, a 152/A megyei út és a 119-es számú községi út keresztezôdésénél a 28 éves, jogosítvány nélküli Stanciu Valer a 41-MS-8140 rendszámú traktorhoz rögzített ekével elsodorta a kerékpárral szabályosan közlekedô 29 éves R. E.-t, aki súlyosan megsérült.

Segesváron november 29-én, vasárnap 14.50 órakor a Mihai Viteazul és a Jegenye utca keresztezôdésénél a 22 éves, marosvásárhelyi Hock Weber az MS-04-JEN gépkocsival elgázolta a 6 éves I. C.-t, aki felügyelet nélkül, elôvigyázatlanul kelt át az úttesten. A gyerek belehalt sérüléseibe.

Segítsétek a gyermekeket! Karácsonykor is vannak szomorú gyerekek. A szegénységnek és betegségnek nincs se nemzetisége, se vallása - olvasható a plakáton, amelyet egyházi jótékonysági szervezetek függesztettek ki városszerte. Legújabban a plakát mellett ott állnak az átlátszó perselyek is, s aki teheti, adakozhat a szegény gyerekek részére. Az aprópénz mellett tízes, sôt ötvenezres papírpénzt is láttam már benne, ami jelzi, hogy az emberek többsége nem közömbös és beszáll az intézményesített jótékonyságba.

Ezzel ellentétben vannak olyan gyerekek, akik megpróbálnak saját magukon segíteni, nem várják meg az intézményesített segítségnyújtást, hogy hazavigyék nekik az alamizsnát. A Tudor negyedi tömbházlakók számára megszokott a kukák mellett álló és kotorászó szutykos, rongyos csoportok látványa. Kis szekérrel, jobb esetben lószekérrel indulnak el a közeli Hidegvölgybôl kartonpapí-rért, ócskavasért, eldobott ruháért, s ami szomorú, de zöldség-, kenyérmaradékért is, amit retkes kézzel rögtön majszolni kezdenek.

Ahogy hidegebbre fordul az idô, a kaputelefon nélküli blokkok lépcsôházaiba is bemerészkednek, emeletrôl emeletre járnak, ajtóról ajtóra csengetnek, szerencsét próbálnak, kéregetnek. Egyes lakók nem nézik jó szemmel a gyûjtögetést, mert nyoma marad: szemét, rongálás. A gyerekek azzal szórakoznak, hogy lekaparják, teleírják a falat, teleköpködik a lépcsôt. Ettôl eltekintve, ha nem kergeti ki ôket senki, szerencsével járnak, hisz a velük együtt érzôk megszánják ôket, ajtót nyitnak, s egy kis elemózsia kerül a tarisznyába, a koszos nejlonzacskóba. Még valami pénzecske is leesik.

Hihetetlen, hogy saját gyerekeink mennyire érzékenyek a velük egykorúak nyomorúságára. Mégis dilemma elôtt álltak: a perselyt, vagy a direkt adakozást válasszák. Eldöntötték, ôk is tesznek pénzt a perselybe, de mégis, kis blokkbeli
"törzsvendégeinket" - akikkel szót is váltanak, s akiknek kézbe adhatják a kis holmit - részesítik elônyben, elvégre ôk a közvetlen közelünkben, látható szegénységben élô rászorulók, akiknek személyre szóló szeretetet is kimérhetnek.

a magyar-román stratégiai partnerségi
kapcsolatokról és együttmûködésrôl Európáért
a XXI. században
A Magyar Köztársaság kormánya és Románia
kormánya,

figyelembe véve

- a két ország között meglévô sokoldalúan fejlett együttmûködést és szerzôdéses keretet, különösen a Magyar Köztársaság és Románia között Temesvárott, 1996. szeptember 16-án aláírt, a megértésrôl, az együttmûködésrôl és a jószomszédságról szóló szerzôdést,

- a két ország euroatlanti és európai integrációs elkötelezettségébôl fakadó feladatait, valamint a NATO és az Európai Unió bôvülése folytán a két szervezetet, azok új tagállamait és egymás közötti kétoldalú kapcsolatait érintô új lehetôségeket és kihívásokat,

- az egységes és szabad Európában megvalósuló partnerséget, valamint az euroatlanti értékek mellett elkötelezett együttmûködést,

- a Magyar Köztársaság és Románia mielôbbi és sikeres európai, illetve euroatlanti integrációjának a közép- és délkelet-európai térség számára stabilizáló és fontos esélynövelô hatását a régió gazdasági és társadalmi felemelkedése szempontjából,

- az új típusú regionális biztonsági kihívások elleni nemzetközi küzdelemben vállalt kötelezettségeiket és közös felelôsségüket egy, az állampolgáraik számára biztonságos világ megteremtésében,

- az 1996. évi alapszerzôdés aláírása óta a kétoldalú kapcsolatrendszerben bekövetkezett minôségi változásokat,

- egy új szövetségesi viszony kiépítésének szándékát, elhatározta, hogy a magyar-román partnerségi együttmûködést a közös stratégiai érdekek talaján az alábbi elvektôl és célkitûzésektôl vezérelve fejleszti tovább:

I.

1.) A meglévô, sokoldalúan fejlett kétoldalú szerzôdéses keretet és a kétoldalú párbeszédnek e szerzôdések alapján létrejött intézményeit az együttmûködés minôségi, XXI. századi kívánalmaknak megfelelô továbbfejlesztéséhez és új eredmények eléréséhez alkalmas alapnak tekintik, az eddigi megállapodások által még nem érintett területeken jelentkezô további feladatok meghatározása és célirányos megoldása érdekében az intézményes párbeszédének megfelelô lendületet adnak.

2.) Minden területen támogatják a kétoldalú magyar-román együttmûködést, többek között azon nemzetközi fórumokban és szervezetekben, amelyeknek a két ország már tagja vagy tagja lesz.

3.) A példaértékû kétoldalú katonai együttmûködést az abban rejlô lehetôségek még hatékonyabb kiaknázásával folytatják, elmélyítik a válságkezelés és a béketámogató mûveletek terén a két- és többoldalú kooperációt. Románia NATO-csatlakozásra történô meghívását követôen Magyarország átadja az e téren szerzett tapasztalatait.

4.) A különösen nagy kihívást jelentô, új típusú biztonsági kockázatok elleni fellépés terén fejlesztik együttmûködésüket, különösen a nemzetközi terrorizmus elleni koalícióban; aktív szerepvállalással fellépnek a terrorizmushoz kapcsolódó tevékenységekkel, a kábítószer- és embercsempészettel, az illegális migrációval, a fegyverek, valamint nukleáris hasadóanyagok jogellenes kereskedelmével, a tömegpusztító fegyverek proliferációjával szemben.

5.) A két ország modellértékû együttmûködését a délkelet-európai régió stabilitása erôsítésének szándékával folytatják, kiterjesztik a balkáni térség demokratizálódási és stabilizációs folyamatának elôsegítése céljából folytatott regionális párbeszédet, összehangolt lépéseket tesznek a Délkelet-európai Stabilitási Paktum projektjeinek elômozdítása érdekében.

II.

1.) Gazdasági kapcsolataikban megôrzik a kereskedelem liberalizálása terén elért, a CEFTA- egyezményben foglalt eredményeket, ösztönzik vállalataikat és szakmai szövetségeiket, hogy a kooperációs kapcsolatok területén új együttmûködési lehetôségeket tárjanak fel.

2.) A két ország közötti gazdasági együttmûködés bôvítésében kiemelt jelentôséget tulajdonítanak az egymás országaiban megvalósuló kölcsönös tôkebefektetéseknek, s ezzel összefüggésben szorgalmazzák ezen kapcsolatok további fejlesztését és a beruházási környezet, illetve feltételek ennek megfelelô javítását.

3.) A további fejlôdés szempontjából meghatározó tényezônek tekintik a kis- és középvállalkozások aktivitását, szorgalmazzák és elôsegítik együttmûködésük üzleti feltételrendszerének javítását.

4.) Törekednek energetikai, távközlési, közlekedési infrastruktúrájuk - kiemelten kezelve a gyorsforgalmi út és autópálya- hálózatot - minél szorosabb és hatékonyabb összekapcsolására, összehangolják az erre vonatkozó közép- és hosszú távú fejlesztési terveiket, különösen szem elôtt tartva az információs és tudásalapú társadalom gyors térnyerése és az európai jogharmonizáció követelményei támasztotta kihívásokat.

5.) Szorgalmazzák a határ menti és regionális együttmûködéseket, úgyszintén a magyar és román helyi önkormányzatok közötti együttmûködés különbözô formáinak bôvülését. A helyi hatóságok a mezôgazdasági és egyéb ágazati, valamint a kis- és középvállalkozások fejlesztését célzó határon átívelô projekteket, illetve keretprogramokat alakítanak ki az Európai Unió által rendelkezésre bocsátott célzott támogatások minél hatékonyabb felhasználása érdekében.

6.) A két ország állampolgárai utazási feltételeinek megkönnyítése céljával megújítják a vízummentességrôl szóló megállapodást, modernizálják a konzuli intézményhálózatot, a határátmeneti, a vám- és határôrizeti infrastruktúrát, együttmûködnek azok EU-konform fejlesztésében, és ennek érdekében mielôbb új kétoldalú kereteket hoznak létre.

7.) Kinyilvánítják elkötelezettségüket a Duna-térség államai közötti két- és többoldalú együttmûködések további erôsítése mellett, különösen a környezetvédelem, a vízügy, az árvíz- és a katasztrófavédelem területén. Mindent megtesznek a már létezô két- és többoldalú intézmények tevékenységének hatékonyabbá tétele, valamint az új együttmûködési formák jogi és intézményi alapjainak megteremtése érdekében.

8.) A természetes és az ember alkotta környezet együttes védelme érdekében az európai környezetvédelmi normákat és az EU-ban is elfogadott környezetpolitikai alapelveket tekintik együttmûködésükben irányadónak.

III.

1.) A magyarországi román, illetve a romániai magyar nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek identitásának megôrzése és fejlesztése érdekében, az 1996. évi alapszerzôdés szellemében a Magyar Köztársaság és Románia közötti együttmûködési és aktív partnerségi Kormányközi Vegyes Bizottság keretében elfogadott kétoldalú kötelezettségeket és vállalásokat maradéktalanul teljesítik, a megvalósításukhoz szükséges jogszabályi és anyagi feltételeket megteremtik, illetve készek a kisebbségek boldogulását szolgáló további kötelezettségvállalások megtételére.

2.) Eleget tesznek a nemzeti kisebbségek védelmére, megfelelô politikai és közigazgatási képviseletükre, valamint teljes és hatékony esélyegyenlôségükre vonatkozó nemzetközi jogi és politikai dokumentumokban foglalt kötelezettségeiknek.

3.) Támogatást nyújtanak az egymás országaiban élô nemzeti kisebbségek etnikai, nyelvi, vallási és kulturális identitásának megôrzéséhez, az adott kisebbségi közösségek szülôföldön való boldogulásához és anyagi gyarapodásához, beleértve a szórványtelepüléseket, illetve az ilyen célt szolgáló európai regionális programok sikeres megvalósítását.

4.) Lehetôségeiket maximálisan kihasználva kezdeményezik a magyarországi román és a romániai magyar nemzeti kisebbség építészeti, mûvészeti emlékei mûemléki védettségének megteremtését, ismertetik és népszerûsítik a többségi nemzet számára a kisebbségi nemzetrész kulturális értékeit. Szorgalmazzák az ilyen célú európai regionális programokban való közös részvételt.

5.) Fejlesztik és bôvítik a kulturális intézményi hálózatot, támogatják a kulturális és oktatási csereprogramokat; ösztönzik a civil szervezetek kezdeményezéseit.

6.) Elômozdítják a vallásszabadságot, beleértve a nemzeti kisebbségek egyházainak szabad fejlôdését. Megteszik a szükséges lépéseket a korábban közösségekhez, egyházakhoz és más jogi személyekhez tartozó javak restitúciójára, vagy kárpótlására.

Készült Budapesten, 2002. november 29-én két eredeti példányban magyar és román nyelven.

A Magyar Köztársaság kormánya nevében

Medgyessy Péter miniszterelnök

Románia kormánya nevében Adrian Nastase miniszterelnök

Meglehetôsen különleges helyzetbe került a Reform Tömörülés elnöksége a platform szombati kolozsvári rendkívüli kongresszusán. Ugyanis a magát elôszeretettel az RMDSZ radikális szárnyának nevezô csoportosulás rajtaütésszerûen egy még radikálisabb csoporttal találta magát szemben.

Arról van szó, hogy az úgynevezett székelyföldi szekció nyomására, leszavazva az elnökség mindennemû próbálkozását, a testület elhatározta: a platform nem vesz részt az RMDSZ január végére összehívott kongresszusán. Hiába érveltek az RT "klasszikus" hangadói, hogy a T. T. T.-féle alternatívát az RMDSZ-kongresszuson kell megmérettetni, azaz ez akkor sikerülne, ha küldöttei elmennének Szatmárra. Azzal is próbálták szelídíteni a radikálisnál is radikálisabbakat, hogy ha ott esetleg nem veszik figyelembe felvetéseiket, legfeljebb kivonulnak a kongresszusról. A székelyföldiekre hivatkozva Szász Jenô, Sékelyudvarhely polgármestere, az RT alelnöke, elérkezettnek érezhette a pillanatot a vezérré válásra. Ha nem de jure, mindenesetre de facto.

Meglehet, pünkösdi királyság lesz, de egyelôre a tény tény marad. Toró T. Tibor kezébôl kiragadták a gyeplôt, s ezen semmilyen nyakatekert magyarázat nem változtathat. Mellesleg, a politikában szinte szabály, hogy ha a vezetô álláspontja elbukik, le kell mondania. Ehelyett azt magyarázgatni, hogy nem az alternatíva javaslatát utasították el, legalábbis aggályos, hiszen az "alternatíva" annak a képzôdménynek a megreformálásáról szól, amelybôl Szász Jenô és társai éppen kivonták a Reform Tömörülést. Különös lenne ugyanis, ha most már külsô szevezôdésként egy másik szervezetet reformálgatnának. Ha Szász Jenô nem is, az RT "kemény magja" biztosan érti a dolgok logikáját.

Különben meglehetôsen furcsa platformkongresszus lehetett, ahol a szavazás után jutott eszükbe azon elvitatkozni, hogy az új állapot mit is jelent. Mint a mesében: megyek is, meg nem is, viszek is, meg nem is...

Aztán elvitatkozgattak arról, hogy a távolmaradási kötelezettség (hiszen szavaztak róla, és az SZKT-kon hangoztatott egyik szlogenjük éppen az, hogy tartsák tiszteletben saját döntéseiket!) vonatkozik-e a platform egészére, vagy nem. Mert, úgy akartak távolmaradni, hogy azért ott legyenek. Ezért nem tudták eldönteni úgymond, hogy azok, "akik nem a platform számára elkülönített helyeken, hanem egyes megyék küldötteiként, vagy parlamenti mandátumukból fakadóan" mennének, menjenek-e vagy ne menjenek. Itt már egyenesen komédiába fordult az ügy, hiszen "az érintettek egyéni belátására" bízták a döntést.

És rögtön itt van Toró T. Tibor másik dilemmája. Azt teszi-e, amit éveken át hangoztatott és valóban nem megy el az általa is nemegyszer illegitimnek minôsített kongresszusra, vagy önmagával kompromisszumot kötve (magyarán: ezt kívánják az érdekei) elmegy, annak ellenére, hogy az általa vezetett testület nem ért ezzel egyet. Ebbôl a skizofréniából nehéz lesz észre térni. Ami a mesében megy, aligha erôltethetô a valóságra. Jobb helyeken nem "egyéni belátásra", hanem ki-ki lelkiismeretére bízzák a döntést. Ôk is érezhetik a különbséget, hogy melyik változat mivel jár(na).

Itt jut eszembe. Alapos ferdítésnek tûnt a Duna televízióbeli expozícióban feltett költôi kérdés: szakad-e az RMDSZ? Az RMDSZ-t próbálják ugyan megbontani, de egyelôre ott tartanak, hogy egyik platformja, kiválva, bojkottot hirdetett. Visszalopakodni furcsa mûvelet lenne. Az RMDSZ pedig minden jel szerint megy tovább a maga útján.

Egy másik dilemma, s ez már nemcsak a Toróé, hanem parlamenti képviselô és szenátor kollégáié, hogy mit tesznek az elkövetkezendôkben. Mert a tisztesség azt kívánja, hogy lemondjanak arról a mandátumról, amelyhez az RMDSZ által jutottak, s önálló politizálásba kezdjenek, illetve megpróbálják tényleg hitelt érdemlôen megszerezni a magyarság támogatását. Ugyanis a Reform Tömörülés RMDSZ-platform, az SZKT-n belüli szervezôdés, képviselôi az RMDSZ-listákon jutottak a parlamentben mandátumokhoz. Vagyis ha elvszerûen járnak el, az RMDSZ-bôl kivonulva, illik a mandátumukról is lemondani. Egy általuk most már határozottan illegitimnek nevezett szövetség nyújtotta pozíciókat elfoglalni, azok elônyeit élvezni, aligha nevezhetô értékelvû magatartásnak.

Kíváncsian várom hát, hogy mit tesz immár Toró T. Tibor, Szilágyi Zsolt, Mátis Jenô, Sógor Csaba és társai. Vaskos dilemma.

Tegnap tárgyalta a bukaresti II. kerületi bíróság azt a pert, amelyet Ölvedi Zsolt indított az RMDSZ ellen. A bíróság december 16- ára halasztotta az újabb tárgyalást.

Frunda György szenátor, az RMDSZ jogi képviselôje tájékoztatta a Népújságot az esetrôl. Elmondta, hogy beadványában a felperes ugyanazokat az indoklásokat sorolta fel, amelyeket az elôzô perben Tôkés László. Vagyis, hogy ne tartsanak kongresszust, és helyezzék hatályon kívül a Szövetségi Képviselôk Tanácsa határozatait. Ölvedi Zsoltot is, akárcsak Tôkés Lászlót, Kincses Elôd képviselte, aki szerint a folyamodvány jogszerû, hiszen adott határidôn belül bármely tag jogi keresetet nyújthat be a testületi döntésekkel szemben.

Frunda György a felperes jogi minôsítést kifogásolta és halasztást kért. Kijelentette: nem tudni, ki az illetô, nincs RMDSZ-tisztsége, nem SZKT-tag, nem TKT- tag, azt sem tudni, fizetô RMDSZ-tag-e. A szenátor véleménye szerint a perek jogi forgatókönyvének szerzôje Kincses Elôd, s ezzel a manôverrel akarta kivonni a tiszteletbeli elnököt a figyelem középpontjából, mert az, hogy beperelte az RDSZ-t, nagy visszatetszést váltott ki a magyar közösségben.

A marosvásárhelyi Nemzeti Színház körüli bonyodalmakat jól ismerik az olvasók is. A probléma azzal kezdôdött, hgy a mûvelôdési minisztériumtól a megyei tanács alárendeltségébe utalták az intézményt, anélkül, hogy a fenntartásához és mûködtetéséhez pénzalapokat biztosítottak volna. Ez a helyzet konfliktust váltott ki a megyei és a városi tanács között is. Végül a megyei tanács a költségvetésbôl kiutalt bizonyos összeget a színháznak, a városi tanács is megszavazott 5 milliárd lejt erre a célra,a polgármester azonban mindmáig nem hajtotta végre a tanácsi határozatot.

Markó Béla szövetségi elnököt kérdeztük, mi a véleménye a Nemzeti Színház körül kialakult vitákról, huzavonáról? Ugyanis a közvélemény szemében úgy látszik, mintha a helyhatóság megfutamodna a felelôsség elôl.

- Számomra van egy vitathatatlan elv. Éspedig az, hogy oktatási és kulturális intézményeinket lehetôleg mi felügyeljük, vagy közös intézmények esetén, mi is hatékonyan részt vegyünk a felügyeletükben. Ez végül is az autonómia elve. Vagyis, a rólunk szóló döntéseket nekünk kell meghoznunk, és minket is érintô döntéseknek a meghozatalában részt kell vennünk. Különösen fontos ez az oktatási intézményekben és a mûvelôdési intézményekben. Éppen ezért egyértelmûen amellett voltam és amellett leszek, hogy a színházak vagy más mûvelôdési intézmények felügyelete kerüljön minél közelebb a magyar közösséghez.

Folytatva ezt a gondolatot, teljes mértékben jó döntésnek tartom azt, hogy például a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház - és most mellékes, hogy valamikor nemzetinek keresztelték - a megyei önkormányzat hatáskörébe került. Mert ez azt jelenti, hogy a megyei önkormányzatban ott vannak a magyar közösség képviselôi is, bármikor bele tudnak szólni a színház sorsába, és nem Bukarestben fogják megmondani, mi legyen a mi színházunkkal, mi legyen a mi színészeinkkel, mi legyen a mi színházi életünkkel általában.

Én láttam azt, hogy, amikor ez a döntés megszületett, nagyon sokan megijedtek, mert, ahogy az lenni szokott, a döntés mellé nem tették oda a megfelelô pénzösszeget, hogy el is lehessen tartani a színházat. A megyei tanácsnak fôtt a feje, hogy most akkor mibôl is fogja eltartani. Sokan annyira megijedtek, hogy már abba is beletörôdtek volna, hogy inkább kerüljön vissza Bukaresthez a színház, sôt meg kell mondanom, hogy most, az idei költségvetési vitában egy adott pillanatban borotvaélre került ez a dolog. Hiszen a liberálisok rendkívül nagy vehemenciával javasolták azt, hogy a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház kerüljön ismét bukaresti fennhatóság alá. Én ezzel nem érthettem egyet. Szerencsére meg tudtuk gyôzni a Szociáldemokrata Pártot és végül hiába szavazott a Liberális Párt, a Demokrata Párt és a Nagy-Románia Párt a javaslat mellett, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Maros megyei felügyelet alatt marad.

Tudom, hogy amit most mondok, sokak számára nem népszerû, mert a pénzre gondolnak. Még egyszer mondom: a megoldás nem az, hogy visszavigyük az intézményt bukaresti fennhatóság alá, hanem az, hogy szerezzünk pénzt a központi költségvetésbôl is. Mi ezen dolgoztunk, és ezen dolgozunk. Megszületett a döntés, hogy az idei pótköltségvetésbôl is adnak még egy többletösszeget a színháznak, és a jövô évi költségvetésben is hatmilliárd lejjel megpótolják az eredetileg tervezett összeget. A színésznek méltóképpen kell élnie, a színháznak nem szabad szûkölködnie, általában a mûvelôdési életünknek biztosítani kell a megfelelô körülményeket. Ezt semmiféle demagógia nem fedheti el. Mi ezen dolgozunk, de úgy, hogy az autonómia elve érvényesüljön. És szerintem, ezzel kapcsolatosan köreinkben nincs semmiféle vitának helye. Úgy gondolom, hogy joggal várhatunk el önkormányzati vezetôktôl, a színházat vezetôktôl kellô bölcsességet.

Múlt hét közepén újabb könyves ünnep volt a marosvásárhelyi Deus Providebit Tanulmányi Ház Szent Mihály termében. Az ünnepelt, Péter H. Mária nyugalmazott, de ma is irigylésre méltóan aktív egyetemi adjunktus félezer oldalon vette számba Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásait. A kötet elôszavát Zalai Károly, a Nemzetközi Gyógyszerésztörténeti Akadémia érdemes professzora jegyzi.

A telt ház elôtt tartott bemutató során Feszt György nyugalmazott egyetemi tanár méltatta a kötetet, amely hiányt pótol, hisz az erdélyi gyógyszerésztörténeti szakirodalomban ilyen összefoglaló mû, amely a szakma történetének minden vonatkozását felöleli, nem jelent meg. Létezik ugyan német és román nyelvû szakirodalom, de azok a magyar vonatkozást elhanyagolják.

A többévi kutatómunka során hangyaszorgalommal összegyûjtött anyagot a szerzô jól átgondolt, nagyvonalú koncepció alapján szerkesztette könyvvé, s az elképesztô adattár ellenére közvetlen hangnemû, olvasmányos mûvet alkotott - vélekedett feszt professzor.

Péter H. Mária tanárnô könyve négy nagy fejezetbôl áll. Az elsô az erdélyi gyógyszertári hálózat kialakulásáról szól, a tábori patikáktól a fejedelmi, egyházi patikákon át a városi gyógyszertárakig. A szerzô számba veszi az erdélyi gyógyszertárak elnevezését, továbbá három nagyváros, Marosvásárhely, Temesvár és Nagyvárad valamint Szilágy megye gyógyszertárait és gyógyszerészeit.

A második fejezet az erdélyi gyógyszerészképzést térképezi fel az 1700-as évektôl a Marosvásárhelyi Gyógyszerészeti Kar 1948-2000 közötti történetén át, és beszámol a doktori fokozat elnyerésének lehetôségeirôl is.

Az erdélyi gyógyszerészek két világháború közötti rendkívül gazdag egyesületi életérôl, a szakma képviselôi által kiadott folyóiratokról, szakirodalomról és szépirodalomról, a nôk térhódításáról szól többek között a harmadik fejezet, a negyedik pedig erdélyi származású illetve Erdélyben tevékenykedett neves patikáriusok és gyógyszerészdinasztiák életútját mutatja be.

Méltánytalan nyugdíjazását követôn, a laboratóriumi háttér megszûntével fordult a gyógynövényekkel végzett kutatómunkától a gyógyszerésztörténet felé, hogy az eddigi szakirodalom hiányosságait pótolja. Ugyanakkor csodálattal vette számba, hogy a két világháború között milyen társadalmi életet éltek, milyen aktívak voltak a gyógyszerészek, akiknek a könyvek, folyóiratok, sôt naptárak kiadása mellett arra is volt gondjuk, hogy a gyógyszerészözvegyeken és -árvákon segítsenek - számolt be az indíttatásról a szerzô, aki meghatott szavakkal idézte fel egykori tanárait, illetve azokat a gyógyszerészeket, akik hivatásként gyakorolták a szakmát, és mondott köszönetet a támogatóknak és az adatközlôknek.

A kötetet, amelyet az Erdélyi Múzeum Egyesület adott ki a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma valamint az Arany János Közalapítvány a Tudományért támogatásával, gazdag könyvészeti anyag egészíti ki.

Tévé

Péntek hajnalban valamiért fölriadtam. Rossz szokás, bekapcsoltam a tévét. És ilyen szerencsét: nem volt foci, az M2-n éppen a Mit akar egy magyar író?-t ismételték, ezúttal Lator Lászlóval. A mûsor egyébként nem hemzseg a tévés ötletektôl, az író mondikál magáról, aztán jön egy vagy több színész, és szemelvényeket vagy verseket olvasnak, ilyen meg olyan képi bevágások közepette. Itt az elôadó mögött ott ült maga a költô. És aztán felolvasott egy szerelmes verset, amelyet (azóta elhunyt) feleségéhez, Judithoz írt. A szövegre nem tudok emlékezni, csak azon a szinten, hogy igazi vers, sôt költemény volt. Ritka az ilyen élményem. Szövegét megszerezném. Versgyûjtô vagyok. Amikor ezt írom, pironkodom. Egyetlen Lator László-kötet sincs a házunknál. Magam vétkébôl persze. * Ajánlom még az Unokáink sem fogják látni címmel futó perceket, Ráday Mihály városmentô mûsorát, tôle érdemes Budapestet, Magyarországot tanulni: rokonszenves, a tudása alapos, majdnem lenyûgözô, modora megnyerô. Ilyen "kalauzra" vágytam. Vágyálmaimban (szégyen, de még mindig vannak) mûvészettörténetet hallgatok, na hol. * Szombat este jött aztán a Divertis. Az Antena 1-en, comme d’habitude, bár nem ott volna a helye. Az az adó maholnap nemzetibb lesz a "Nemzetinél" (melynek láthatásáért egyébként negyedévenként külön adózunk). * A Pro Tv a "Garcea-társulatot" futtatja, a rendôrfigurát alakító színészt láttam a B1-en egy toksóban vagy miben, szemtôl szemben Pruteanu mesterrel, aki ápertén közölte vele és társával (aki oltyánzseniparasztot alakít a Nagyvakáció elnevezésû mûsorban), hogy humoruk, egyáltalán amit mûvelnek, az smafu, nem komilfó, alpári. Elsô eset, egyetértek Pruteanu szenátor úrral. * Ami a Divertist illeti, jelentkezésük igazi reveláció volt, öreg borúlátóként azóta arra figyelek fôleg, mikor törik meg ezeknek a nagyon tehetséges színész- énekes-humoristáknak is a derekát a "rend"

menedzserei. Grecu Tóni, Pászku Gyuri és társai voltaképpen Nyugatra termettek. Tudják, mi a menô oda-oda- odaát. Ahhoz képest viszont a hétrôl hétre képernyôre kerülô mosolyos, néha hahotás, a rendet és rendetlenséget kipellengérezô show-juk valamiképpen eldümbovicásodott maga is, olyforma, mint azok a "jelenségek", melyeket szatirikus szemmel kipécéznek, ámde aztán - mint moziba készülô hétvégi lábak közébe - bizonyára "közbejön valami", és elillan a csípôs szatíra, a kérlelhetetlen leszámolás, a kipellengérezés, az átlagpolgár csodacsepp-altatója, amiért a Divertisre annak idején felfigyeltünk. A persziflázs, az éles, csípôs gúny, a politikai jelenségek és a pillanat, a nap politikai szereplôinek feltétlen kigúnyolása bizonyos helyzetekben vissza-visszaköszön ugyan, de az alaphelyzetek tekintetében elkerekedett, a bírálat eltompult, mintha ezek az éles szemû és kivételes utánzókészségû mûvészek kifáradtak volna. Vagy azért, mert képtelenség átlátni a mára rettenetesen összekuszálódott román politikai flórát és faunát, vagy mert idôközben eltelt egy kövér évtized (sôt több), és a fiúk már nem fiúk, egyre fárasztóbb az évszakok, a szokások, a politikai évnaptár stb. fordulóihoz szabni mondandóikat. És belemennek kisded kompromisszumokba. Ez nem hiba, ez a mindenkori román politika alapvetô jellemzôje, az opportunizmus és a jó (!) kompromisszum. Amikor egy-egy poénnál Grecu felkaccan, tudni lehet, nem vérre megy a humor. Csak - blattra. Most az volt, hogy volt Mikulás mint betörô, volt hülye polgárôr, aki odaadta a cipejét, hadd teljék ajándékkal, aztán volt igazi betörô (akinek a csizmáit viszont a "gvárdián" lopja le a lábáról) stb. Volt Rómeó és Júlia a kitûnô énekesnôvel, Monica Anghellel. Sármos, aranyos, vonzó, sôt szexis - enélkül is, vagy fôleg. Nem tudom, mért csinálja. Mindenki jó ebben a sztoriban, az arab udvarló, a "soldován" sofôr (mint féltékeny férj), a mosdókagylós após (Pászku Gyuri), a nagytata, akit gyanúba kevernek egy tyúk- tyúkkal. Van helyzet, van röhej, van ének - azt hiszem, ez a legfontosabb a divertisznek: énekelni. Nagyszerûen tudnak. De dalegyüttesként sehol a világon nem teremne a számukra babér. * Aztán a nemzeti ünnep showjai. Teo, akiben az a legnagyszerûbb, hogy negyven kilót fogyott, de még így is akkor élvezetes a jelenléte, ha nem beszél. Túloldalt a nagyvakancások nagy vakkantásai. Abban is van profizmus. Igen alacsonyan szállnak, hogy felérje poénjaikat a négy osztállyal maradt háborús veterán is, aki mindkét háborút túlélte, és akit mint valami színehagyott egyenruhát vakarnak elô egyszer egy évben, míg él, a történelem kelléktárából, a molytenyészetbôl. * Mindenki opportunista Romániában. A jelszó? "Terem az ember, mint a tender". * A harc persze folytatódik. A kétszínû mismásolás szintén. Vesd össze a miniszterelnök gyulafehérvári, kolozsvári, bukaresti és budapesti nyilatkozgatásait. A román média pedig a nagyromán eszmeiség szolgálatába szegôdik, ha tetszik, ha nem. Mert ez növeli a nézettséget. * Idén tompítottabb volt a nacionalista harsogás, de csak azért, mert a nép kétharmada elképzelhetetlen nyomorban tengôdik. Egyébként pedig változatlanul kell a hadifuszulykához a gyûlölet tárgya, kell ellenségkép, az Európai Unión belül is. Kell Bukovina, kell Besszarábia. Moldova egészen. Különben értelmét vesztené egy egész korszak, egy egész irodalom. Másképp mit érnének e sorok: "Érted küzdünk mindhalálig, / Zászlóba öltözünk állig, / Míg Dnyesztertôl a Tiszáig / Mindenki románná válik!"

Diplomás parolázók. Öt aradi - tisztségviselôk, honatyák, megyei küldöttek - pecsétes (kormány)papírt kapott arról, hogy kezet fogott George W. Bush-sal Bukarestben. Arról nem szól a hír, hogy az eset után mostak-e kezet az illetôk, vagy kivárják, míg patinát kap bôrükön a kosz, és akkor már meg lehet szenteltetni. Persze egyikôjük sem vágatja le könyökbôl a karját. Holott ezzel már be lehet kerülni a Rekordok könyvébe. A levágott jobbot aztán ereklyeként mutogatnák a XXII-XXV. század zarándokainak. * Pálinkaháború. A pálinkát úgy kell kezelni, mint a vodkát, mondotta valaki. Föl kell hajtani. Egybôl. A nemzeti ünnepen hadipaszulyt osztogattak, kétezer adagot Jászvásáron és a fôváros harmadik kerületében, hozzá forralt cujkát, savanyított zöldparadicsommal, csípôs paprikával. Prefektus, polgármester ünneplôben feszített, nyilatkozott. Ám a kétségkívül "píáros" példát a többi kerület, a többi város nemigen követte. És váj, a magyarok levédik a pálinkát - pedig hejh, együtt szopogattuk (mint csecsemô a mellet) az osztrák-magyar monarchiában. Hát a fineszes szlovákok? A státustörvényrôl bezzeg "egyeztettek" a románokkal, errôl már nem! - a brindzát akarják kisajátítani maguknak. Na most kellene ide igazi harcos prutyán, aki azt mondja: - Egy nagy túrót! És foggal-körömmel megvív a drága nemzeti kincsekért. Sôt a tokajit is ide vindikálja! Amíg nem késô. Mert lám, a bolgárok is mozgolódnak, ôk a Kárpác cigit nyúlták le. (Igaza volt Varga Gábornak, az illetékes bukaresti hivatal vezetôjének egy éve, mikor a Bernády Házban beszélt errôl: nagy bunyó készül. Azé a márkanév, aki elsônek levédi. Aki lemarad, szívhatja a…fogát. Istenem, talán már a puliszka is veszélyben van!) * La piovra romena. 414.500 cég van Romániában, de a kereskedelmi és iparkamarák csak 14.000 vállalkozást találtak számításba vehetônek az országos cégrangsor elkészítésénél. Miféle cégek alkotják a többséget? Tessék találgatni. És mibôl jön mégis a pénz? A vagyonosak román toplistájának elsô helyezettje olyan gazdag, mint a megfelelô magyar jegyzék elsô száz milliomosa együttvéve. A polip címû film nyomán Cattaninak is nevezett De Pietro komisszár Bukarestbe látogat. Három szót akkor is megtanul, ha senkivel szóba nem áll, csak megnéz egy híradót: spaga, ciubuc, mita. * Szimbólum. Egy Ilfov megyei, 10.500 lelkes falu helyzete mutatja kicsiben a nagyot. Csaknem annyiszor váltott nevet, ahányszor a román politika köpönyeget. Copacenii de sus volt a becsületes elnevezése, aztán a húszas években lett Regele Ferdinand, és, gondolom, a gyorgyudézsi idôkben: 30 Decembrie. Most meg 1994 óta: 1 Decembrie. Az egyik stáción az alpolgármester eldicsekszi az ünneplés mûsorát: emlékmû, koszorúzás, futbalmeccs a szomszéd falusiakkal, aztán kaja, pia, koncert a stadionban. Az is kiderül: várossá szeretnének válni. Csak éppen egy kis baj van. A csatornahálózat elavult, illetve már eleve rosszul készítették el. A tömbházak elrontják a hagyományos faluképet. És egy csütöri csepp víz sincsen! Adósak a lakosok a szolgáltató cégnek, az pedig elzárta a csapot. Hát ezért kell annyi szeszes italt vedelni, elvtársak! * Hurrá! Van, amiben nem tud senki lekörözni bennünket. Azt írják a lapok, hogy jóllehet disznó, marha, baromfi tekintetében az ország behozatalra szorul, szamár és öszvér dolgában jól állunk! A szürke állomány igen keresett a franciák, a németek és mások földjén, ahol ez a faj már kiveszett vagy kiveszôben. Nekünk pedig annyi
a szamarunk, hogy ejsze soha meg nem szabadulunk tôlük. * Nem tudom, miért jut eszembe Füst Milán egyik mondata a naplójából: "Ráütnék az apám vesszejére, ha még egyszer akarna világra dörgölni engem."

Évszázados zaklatott történetének újabb fejezetéhez érkezett a radnóti várkastély. A történelmi idôk homályába veszô vár alapjára épített kastélyt elôször 1288-ban említik mint a Kökényes-Radnót (Rennolth) nembeliek birtokát. A kastélyt a nemzetség Doboka ágából származó Mikud fia, Miklós 1330-ban adományozta Péter nevû testvére leányának, Katának. A 15. századbeli dokumentumok szerint a törökverô Bogáthy család birtokaként említik. Az 1575-ös kerelôszentpáli csata után Báthori István elveszi a Bogáthyaktól a kastélyt, majd a Kornis családhoz kerül. Késôbb Rákóczi Zsigmond fejedelem is birtokolja, majd ismét visszakerül a Kornis családhoz. Bethlen Gábor 1628-ban Péchi Simonnak adományozza, aki Kornis Zsigmondra hagyja, végül 1649-ben Kornis Ferenc önként lemond Radnótról és így az II. Rákóczi György birtokába kerül. Rákóczi feleségének, Báthori Zsófiának adományozza. A Rákócziak után I. Apafi Mihály teszi rá a kezét, halála után II. Apafi Mihály birtokolja, s innen hurcolják el rabságba Rabutin császári tábornok emberei. Az osztrákoktól II. Rákóczi Ferenc fegyverrel foglalja vissza, majd a szabadságharc bukása után ismét kincstári birtok lesz, míg Mária Terézia 1764-ben a Bethlen családnak el nem adja. Utolsó tulajdonosa kártyajátékon eladósodik, s így adóssága törlesztése ellenében a katolikus egyháznak adományozza a kastélyt. Mint ismeretes, az államosítás után mezôgazdasági iskola mûködött itt, az elállamosított épületek visszaszolgáltatási igényeinek benyújtásáig, amikor a gyulafehérvári érsekség visszakövetelte jogos tulajdonát. A mezôgazdasági iskola az idei tanévtôl átköltözött az energetikai líceumba. A megrongálódott épületben csupán olyan padokat, felszerelést hagytak, amelyeket nem használtak az oktatási folyamatban. Az épületet visszaszolgáltatták ugyan az egyháznak, azonban egy kormánybizottságnak kell döntenie arról, hogy jogos volt-e az igény, így csak a végleges határozat után tekinthetô az egyház teljes jogú tulajdonosnak.

Egyelôre az egyháziak három ôrt alkalmaztak, akik vigyáznak arra, hogy avatatlan kezek ne tegyenek kárt az épületben. Vakaria Béla helybéli plébános szerint még nem döntöttek az épület sorsa felôl. Az tény, hogy mindenképpen jövedelmezôvé kellene tenni, hiszen a javításra és a fenntartásra is nagyon sokat kell költeni. S míg a tanács hivatalosan kiosztotta ugyan az ide tartozó 5 hektár területet (eredetileg a kastélyhoz 1050 hektár tartozott), ezt még nem vehették át, mert a földkimérés nagyon bonyolult Radnóton.

Kérdésünkre Vasile Cornea polgármester elmondta, augusztusban alkalma volt tárgyalni Jakubinyi György érsekkel, aki jelezte, hogy olyan magyarországi beruházókat keresnének, akik turisztikai célra hasznosítanák majd az épületet. Ezt az ötletet a helyi tanács és a polgármesteri hivatal is messzemenôen támogatná, hiszen a vár elhelyezése, az a tény, hogy a fôúttól nem messze, de egy kicsit mégis elzárva, a Maros partján található, ideális lenne az említett célra. A kastélyhoz tartozó 5 hektáros területen pedig kiváló, szórakozást, kikapcsolódást nyújtó parkot lehet majd berendezni. A kérdés továbbra is az , hogy akad-e majd olyan vállalkozó, aki ebben fantáziát lát és hajlandó megfelelô összeget erre áldozni. Az épület állapotát tekintve ez talán rengeteg dollárt is feltételezne, de mentség az, hogy az iskola mûködtetésének köszönhetôen mégsincs olyan állapotban, mint a sokkal szebb, de menthetetlen helyzetbe került kerelôszentpáli kastély.

Ki kerül majd az új évezredben a magyar történelem nagy alakjait idézô radnóti kastély krónikájába?

Egyensúlyozás ingó talajon

Annak ellenére, hogy Radnóton több mint egy éve volt plébánoscsere, az új atyával mind ez ideig nem volt alkalmunk találkozni. Valahányszor Radnóton jártunk, elfoglaltsága miatt nem tartózkodott a helységben. Találkozásunkkor is vendégei voltak, kevés idôt szánhatott a beszélgetésre, de talán ennek köszönhetôen sikerült otthon találnunk. Egyházról, közösségépítésrôl, megmaradásról társalogtunk. Szórványvidékre jött. S ezt tudja, hiszen ilyen közösségekben szolgált. Járt Brassóban, Kolozsváron, s ami leginkább "edzette", az Kapnikbánya volt. Hegyek közötti bányavidék, kemény emberekkel. Szórványvidéken az egyház családot is kell jelentsen, összetartó erôt, és ezt vállalni is kell - mondja. Itt, Radnóton a jegyzékekben mintegy 200 katolikus szerepel, s ebbôl mindössze 60-an jönnek el a templomba, s még kevesebben vannak, akikkel dolgozni lehet. Vannak, akik eljönnek bibliaórára, megalakult a nôszövetség is, szerveztek már Gárdonyi Géza-, Ady Endre-emlékesteket is. Igyekezet van. Csak kevés a fiatal, a gyerek. Mindössze 20 I - XII. osztályos katolikus tanuló jár iskolába. Ha ez a trend, akkor lassan nem lesz kit keresztelni. Akik pedig ebben a korban vállalnak valamit, azok közül sokan elmennek. Ha valamennyire teret kapnak a megnyilvánuláshoz, máshol bontakoznak ki. Szerencsésebb eset, ha valahol Erdélyben, de még mindig divat a Nyugat. S ez a kis közösséget igencsak leszegényíti. Aztán nagy az érdektelenség, a közömbösség a közösségi dolgok iránt. Csak kevesen vállalnak fel valamit. Talán túl elfoglaltak a mindennapok gondjaival. Szétesünk. Nem merjük felvállalni hovatartozásunkat. Pedig kell, különösen itt, a végeken. Együttmûködés a reformátusokkal, az RMDSZ-szel? Van, keressük egymást. Lehetnénk érdeklôdôbbek, nem csak szervezetileg. Meginoghat a talaj, ha nem tartjuk össze - mondja többek között Vakaria Béla plébános.

*

Névmagyarázat: gyergyóalfalui székely vagyok, lehet, egy kicsit örmény is, nem hagyom magam!

Felelôsségteljesebb gazdálkodást

A helyi tanács november 11-i rendkívüli ülésén többek között arról is döntöttek a városatyák, hogy átveszik a községgazdálkodási vállalattól, a Prescom Radnót Rt.-tôl a hideg-, melegvíz-, a távfûtés-, valamint a csatornaszolgáltatást. E döntést elsôsorban az váltotta ki, hogy a lakók elégedetlenek voltak a köbméterenkénti, közel 10.000 lejes vízdíjjal, másodsorban pedig a cég által a helyi tanáccsal kötött szolgáltatói szerzôdés lejárt és ezt már nem kívánták felújítani. A helyi tanács nem nyereségorientáltan mûködtetné a szolgáltatást, ezért arra számítanak, hogy a lakosság érdekeinek megfelelôen igazgatják majd az új egység sorsát.

A szolgáltatás átvételének másik fontos szempontja volt, hogy egy nemrég megjelent kormányhatározat értelmében az országos vízügyi társaságnak le kellett mondania a vízüzemrôl, ez az említett határozat értelmében a városi tanács tulajdonába került. Bár a gazdálkodás szempontjából lehet, hogy elônyös ha e nagyon fontos szolgáltatási szektor a helyi tanács tulajdona lett, azonban azzal is számolni kell, hogy nagyon sok költséget vállalt magára ezáltal a tanács. A radnóti közüzemtôl 69 km összhosszúságú hidegvíz-, 21 km hôenergia-, 12 km melegvíz- és 24 km lefolyóhálózatot vettek át, ami a mintegy 5,5 km hideg- és melegvíz-vezeték kivételével, amelyet korábban felújítottak, nagyon rossz állapotban van. Ezenkívül átvették a Prescom tartozását a hôenergiát szolgáltató hôerômû felé, ami közel 600 millió lej. Ennek a kifizetését újraütemezték, s a lakótársulásoknak kell majd behajtaniuk azoktól a lakóktól, akik esetenként 30, 40 millió lejjel is el vannak maradva a közköltség törlesztésével. Mivel a tartozások miatt a korábbi években gond volt a fûtéssel, Radnóton a 836 távhôszolgáltatással ellátott lakásból csak 190 lakrész maradt a központi hálózatban, a többiekbe a lakók mikrohôközpontokat szereltek. Emiatt az új tulajdonos, a helyi tanács úgy döntött, hogy 2003 ôszétôl megszüntetik a hôszolgáltatást, mivel a hálózatban maradtaknak a gigakalória ára miatt csak nagyon drágán tudnák biztosítani a távhô-szolgáltatást. E határideig tehát az érintetteknek gondoskodniuk kell majd arról, hogy saját maguk oldják meg a fûtést, úgy, ahogy szomszédaik tették. Az adósságok miatt az idén nyáron megszüntették a melegvíz- szolgáltatást is. S mivel ez idô alatt nagyon sokan kiiktatták a melegvíz-hálózatot is, senki nem igényelte már ezt a szolgáltatást. Ami az ivóvizet illeti, itt sem rózsás a helyzet. A csôrendszer állapota miatt nagyon sok a veszteség. A vízvezetéken és a csatornán évente több mint 500 millió lej folyik el pluszban. Ezen csak úgy lehet segíteni, ha valamilyen programot kidolgoznak, hozzálátnak, illetve tovább folytatják a hálózat- felújítást. S ennek az átvételnek talán ez lenne leginkább a gazdasági indoka, hiszen ezzel a lépéssel a helyi közigazgatási egységnek lehetôsége nyílik majd megpályázni olyan pénzösszegeket, amelyeket a hálózat- rehabilitációra lehet fordítani. A vízüzem berendezései is igencsak elavultak. Több mint egy évtizede nem volt fôjavítás.

Ami a Prescom Rt.-t illeti, a leválásból csak nyert, hiszen más tevékenységeikbôl fedezték az ivóvíz-, melegvíz- és távfûtés- veszteségeket. Továbbra is foglalkoznak a város köztisztaságával és építkezési, valamint vízhálózat-szerelési munkálatokat vállalnak fel. A személyzetet is átvette a helyi tanács - tudtuk meg Anton Gheorghétól, a Prescom Radnót Rt. igazgatójától.

A jövôt illetôen Vasile Cornea polgármester elmondta, SAPARD-alapokra pályáztak a vízüzem felújítására, illetve egy innen induló fôvezeték kiépítésére, ami ellátná Maroscsapót, Ugrát és Szentpált is.
A Radnóthoz tartozó maroscsapói vízhálózatot pedig PHARE-támogatással szeretnék kiépíteni. A távhôvel ellátott középületekbe saját hôközpontot szerelnek. Így az idén ôsszel már beindíthatták azt a két kazánt, amely az energetikai líceumot és a bentlakást, illetve az éttermet látja el, így remélhetôleg jövôre sikerül a lakosság érdekeinek megfelelôen rendezni e szolgáltatást a városban.

Mire kellene a jövôben összpontosítani a leginkább a helyi tanácsnak, illetve a polgármesteri hivatalnak?

Marginean Aurelia háztartásbeli: - A helyi tanácsi határozatokat kellene betartani, például a garázshelyek vásárlására vonatkozót. Ezenkívül a központot kellene átrendezni. Továbbá nagyon sok a munkanélküli, akiket nem támogatnak megfelelôen. Ôket is segíteni kellene.

Haman Ioan hegesztô: - Több figyelmet kellene fordítani a félreesô utcák övezetére.. Mert míg a központot valamennyire rendbe tették, addig ezekben az utcákban hiányos a közvilágítás, sok helyen köves, falusi út van. Ha valaki ezeken közlekedik, egyáltalán nem érzi városban magát. Valószínû, hogy az ide tartozó falvakban még rosszabb a helyzet. Van tehát tennivaló, kevésbé látványos ugyan, de hatékony, s ez is a városban lakók érdekeit szolgálja.

Neuchean Hortensia méhész: - Javítani kellene az ivóvíz-szolgáltatáson, hiszen nagyon sok a vízveszteség, sokat fizetünk hiába. Ezenkívül a költségvetést is jobban kellene mérlegelni, s valóban hasznos dolgokra fordítani a pénzt. Nemrég a polgármesteri hivatal vásárolt egy nagyon drága nyugati gépkocsit. Szerintem erre nem volt szüksége egy ilyen kicsi városnak, talán ezt a pénzt is jobban felhasználhatták volna. Ezenkívül több zöldövezetet, parkot és játszóteret is kialakíthatnának, hiszen a központi parkon kívül nincsenek ilyen helyek a városban.

Albu Aurelia mezôgazdász: - Minél elôbb rendezni kellene a földügyet, hiszen nekünk, dégieknek ez az egyetlen megélhetési forrásunk. Nagyon sok vitánk volt emiatt. Egy hektár területünket még mindig az Üvegházak dolgozzák meg, helyette nem vehettünk más területet birtokba, mert nincs tisztázva a föld helyzete a városban. Ezenkívül a radnóthoz tartozó falvakkal nem törôdnek kellôképpen. Nálunk például az orvosi rendelôben nincs fûtés, s emiatt az orvos nem jár ki, mi kell bejöjjünk Radnótra, ha valami panaszunk van. Ez elég nehéz, hiszen a falu lakóinak többsége idôs, beteg ember. Tehetnének valamit ezért is.

Orbán Mihály munkanélküli: - Radnóton a legnagyobb gondot továbbra is a munkanélküliség jelenti. Többször ígérték, hogy valamit tesznek azért, hogy ezt felszámolják, de valahogy semmi sem akar elmozdulni a holtpontról. A földeket sem rendezték, ezzel is gondok vannak, a gazdasági egységek sem mûködnek, egyelôre e téren nagyon kilátástalan a helyzet. A polgármester is többször hangoztatta, hogy megtesz mindent azért, hogy cégeket vonzzanak a városba, de mindeddig sehol semmi.

Az idén elôször nyílik lehetôség arra Marosvásárhelyen, hogy korszerû, az egyéni fogyasztás beállítására lehetôséget nyújtó költségelosztó rendszert szereljenek be a távhôszolgáltatásra csatlakoztatott tömbházlakók. A költségelosztó mûszerek, illetve a beállításra módot nyújtó, hôérzékelôvel ellátott önmûködô csapok több cégtôl is beszerezhetôk. Viszonylagos hátrányuk, hogy csak akkor alkalmazhatók, ha a tömbház lakóinak összessége (vagy legalább döntô hányada) hajlandó beleegyezni a felszerelésükbe és kifizetni értük az elég borsos árat, ugyanakkor a tapasztalatok szerint alkalmazásukkal akár 40%-os rezsiköltség- megtakarítás is elérhetô. A piacon való megjelenésükkel együtt, a rendszer mûködésével kapcsolatban számos kérdés vetôdik fel a potenciális haszonélvezôkben, hisz szomorú tapasztalat, hogy Romániában - a sajátos helyi körülmények között - nem mindig mûködik megfelelôen, ami Nyugaton már kitûnôen bevált. Másrészt, az általános szegénység közepette mindenki biztonságra törekszik, ha valamibe pénzt fektet. Még akkor is, ha a piacon jelentkezô, forgalmazó cégek hajlandóak részletfizetéses törlesztést is elfogadni. Így jár el
a Fluid Group Hagen is, amelynek marosvásárhelyi kirendeltsége élén Fúró Judit áll. Ôt faggattuk a rendszer mûködésével kapcsolatos kérdésekrôl, a felmerülô dilemmákról.

- Noha nyugaton már rég bevált, s bizonyos romániai városokban is már alkalmazzák, Marosvásárhelyen elôször az idén van lehetôség költségelosztó rendszer beszerelésére a távfûtésre kapcsolt tömbházakban. Viszonylag költséges megoldás, ezért fontos tudni, hogy tulajdonképpen miért érdemes ebbe befektetni.

- A legfontosabb érv talán az, hogy megadja a lakónak azt a lehetôséget, hogy annyit fogyasszon, amennyirôl úgy véli, hogy az a számára megfelelô, s annyit fizessen, amennyit fogyaszt. Van egy szlogenünk is ezzel kapcsolatosan: "Annyit fizessünk, amennyit fogyasztunk, s annyit fogyasszunk, amennyire szükségünk van." Eme utóbbit úgy is át lehetne fogalmazni, hogy amennyit megenged a zsebünk.

- Hogyan valósul ez meg? Mi mutatja ki, hogy ki mennyit fogyaszt?

- A kaloriferekre egy elektronikusan mûködô mérômûszert szerelünk, amelynek két érzékelôje van. Az egyik a fûtôtest, a másik a szoba levegôjének hômérsékletét méri. Ezt a két adatot feldolgozva lehet kiszámítani az illetô helyiségben pontosan a fogyasztást. Ezen kívül minden fûtôtestre szabályozó csapot is szerelünk, amelynek segítségével beállítható, hogy milyen hômérsékletet kívánunk elérni a helyiségben. Ha a fûtôfolyadék egész nap biztosítva van a rendszerben, akkor a csap önmûködôen lezárja a kalorifert, amikor a szoba hômérséklete meghaladja a kívánt értéket, illetve a csap teljesen lezárható, ha egy helyiséget nem kívánunk fûteni, vagy elutazunk, eltávozunk otthonról.

- Felvetôdik a kérdés, hogy vajon nem alakul-e ki ismét az a vita, amely a vízórák felszerelésekor is kialakult, hogy egyesek elismerik a mûszer által kimutatott fogyasztást, mások pedig nem hajlandók erre?

- Csak olyan tömbházakba szereljük be a rendszert, ahol a lakótársulás, a lakók beleegyeznek, s a szerzôdést elôre aláírják. Másrészt pedig itt szorul magyarázatra, hogy miért nevezik ezt a mûszert költségmegosztónak: ezek a mûszerek nem abszolút értékeket mérnek, hanem azt a mennyiséget osztják arányosan el, amelyet a tömbház bejáratánál elhelyezett fô hômennyiségmérô-óra mér. Az egyes fogyasztások kiszámításakor különbözô együtthatókat is figyelembe veszünk, belekalkuláljuk a lépcsôházi fûtôtestek, a közös helyiségekben (szárító stb.) található fûtôtestek fogyasztását is. Úgy vélem ezért, hogy a lakók nagyobb bizalommal fogadják el ezeket a mûszereket, mint a másodlagos mérôórákat.

- Van-e törvényes keret az egyes lakók fogyasztásának meghatározására?

- Vannak kerettörvények, de kimondottan erre a rendszerre nincs külön jogszabály, mint ahogy a másodlagos vízórákra sincs. Ezért nagyon fontos lenne, ha a városi tanács saját hatáskörében elfogadna errôl egy határozatot, mint ahogy a vízórákra már korábban született ilyen. Ennek érdekében már tárgyalásokat folytattunk a tanács képviselôivel, a polgármesterrel, valamint a lakótársulásokat tömörítô ligával, illetve a többi hasonló profilú céggel, hogy elôterjeszthessünk egy olyan határozattervezetet, amely szabályozza ezt a kérdést. Egyelôre egy olyan költségmegosztási programot használunk, amelyet az Európai Unió tagországaiban széles körben alkalmaznak.

- A fogyasztás szabályozása tehát oly módon valósulhat meg, hogy bizonyos hômennyiségen túl a csap önmûködôen elzáródik. Ugyanakkor ez fordítva nem érvényes, hiszen ha nem áramlik kellô mennyiségû hô a rendszerbe, a fûtôtest hideg marad...

- A rendszer mûködésének feltétele, hogy a hôszolgáltató egész nap biztosítsa a hôenergiát olyan paramétereken, amilyent a szabályok és a törvények elôírnak. Valóban, a tömbházlakások hátránya, hogy azzal a hôenergiával kell gazdálkodnia, amit kap.

- Pillanatnyilag viszont az történik, hogy nagyon sok helyen - feltételezhetôen a lakótársulás képviselôjének kérésére - a fûtést minimális szintre fogják vissza, s fôleg a felsô emeleteken nincs kellô meleg a lakásban. Akkor pedig nagyon kevés az olyan tömbház, amelyben ezzel a hôszabályozó csappal csökkenteni kellene a beáramló hôenergia mennyiségét.

- Mindeddig az történt, hogy a fûtési idényben, akármilyen volt a kinti hômérséklet, ugyanúgy biztosították az energiát. Ezt jobbik esetben hôenergiamérô óra mérte, s a költségeket négyzetméterre osztották el. Újabban a lakótársulások arra kényszerültek, azért, hogy ne fizessenek annyit, hogy a tömbházfelelôs lezárja napközben a fôcsapot, este megengedi, aztán ismét elzárja. Ebbôl a lakótársulás keretén belül viták támadnak. A mi módszerünk megengedi azt, hogy ne kelljen elzárni a fôcsapot, a fûtés folyamatosan érkezzen, ugyanakkor csak annyit használjunk el belôle, amennyire igényt tartunk. Ha ugyanis mindenki elzárja a fûtést, akkor a fôóra sem mutat ki fogyasztást, vagy csak nagyon keveset, amennyit a csövek melegítenek, s amit a költségelosztásnál figyelembe veszünk.

- Nem fordulhat elô, hogy a mûszerek által mutatott mennyiség összege nem egyezik a központi hôenergiamérô óra által mutatott mennyiséggel? <