|
LIV. évfolyam 202. (15165.) sz. |
2002. augusztus 31., szombat |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Bukarestben a francia külügyminiszter
A Franciaországban bûncselekményt elkövetô román állampolgárok büntetése romániai vagyonuk elkobzása lesz ezután. Ebben állapodott meg pénteken Bukarestben a kétnapos romániai látogatásra érkezô Nicolas Sarkozy francia belügyminiszter és Adrian Nastase kormányfô.
Sarkozy látogatásának középpontjában a franciaországi román illegális bevándorlók okozta problémák állnak. A miniszter a Mediafax román hírügynökségnek nyilatkozva elmondta: Romániát aggasztja, hogy állampolgárainak egy szûk csoportja rontja az országról külföldön alkotott képet.
A francia sajtó jelentései szerint a francia rendôrség az utóbbi hónapokban letartóztatott több olyan román állampolgárt Franciaországban, aki gyaníthatóan gyermekkorú, illetve fogyatékos honfitársakkal végeztetett ott koldulást.
Annak dacára, hogy idén január 1-je óta a román állampolgárok vízum nélkül utazhatnak Franciaországba, a román belügyminisztérium szerint csökkent a Franciaországból kiutasított román állampolgárok száma: az idén csak feleannyi - 350 -, mint a tavalyi év azonos idôszakában.
Bukaresti tisztségviselôk szerint a vízumkényszer feloldása óta, és a román részrôl 2007- re várt EU-csatlakozásra készülve a román hatóságok szigorították a határôrizetet és -ellenôrzést. A nagyobb szigor hatására 220 ezer embert akadályoztak meg az ország illegális elhagyásában - állítják.
Propagandisztikus-ünnepélyes szónoklattal jelentette be a kormányfô minap, hogy Románia megkapja a Nemzetközi Valutaalaptól (FMI) a soron következô kölcsönt: 109 millió dollárt. A hírt nagy sikerként könyvelte el Adrian Nastase, a kormányprogramnak tulajdonítva a megvalósításokat a makrogazdaság terén: az infláció és a költségvetési deficit csökkentése, a gazdasági növekedés, a valutatartalék növekedése csak néhány a felsorolt eredmények közül. A valutaalap egyik aligazgatója alátámasztotta a kormányfô kijelentéseit, de megkérdôjelezte a sikert a bérnövekedések korlátozása és az állami vállalatok veszteségeinek (fôként aaz energetikai szektorban) csökkentése, a magánosítási folyamat folytatása esetében. Ezen a téren rengeteg tennivaló van még, hangoztatták az illetékesek.
Anélkül, hogy kisebbítenénk a kormányfô érdemeit, vagyis a Nastase-kormány fôleg külpolitikai sikereit, fenntartásaink vannak e "sikerek" mértékét illetôen. Vegyük csak az inflációcsökkenést vagy a lakosság életszínvonalát, fizetôképességét, amelyekrôl a statisztikai hivatal látványos kimutatásokat készített. A kimutatások, a gazdasági szakértôk véleménye szerint azonban a felhasznált régi, elavult adatok miatt nem fedik a valóságot, a lakosság nagy része továbbra is csak egyik napról a másikra életet él. A folyamatos, alapvetô termékek vagy szolgáltatások drágulása lehetetlen helyzet elé állítja majd ezen a télen az embereket. Fôként az energiaárak növekedése miatt lesz elviselhetetlen a közköltség nagyon sok család számára. Az energiatermelô és földgázkitermelô mamutvállalatok magánosítása továbbra is akadozik, és Nastase kijelentései arra engednek következtetni, hogy egyhamar nem kerül sor a privatizálásukra. Maradnak tehát továbbra is állami kontroll alatt és monopolhelyzetben ezek a stratégiai vállalatok.
A kormány gyökeresen és hatékonyan nem orvosolja tehát ezeket a gondokat, valós és gyors reformokra a vállalkozóbarát környezet kialakítása érdekében, adókedvezményekre vagy akár béremelésekre sem lehet számítani, hiszen "ez ellentétes a valutaalap ajánlásaival". Márpedig ha a gazdasági teljesítmények számbavétele a valutaalap szakértôi számára nem lesz kedvezô, elmaradhat a kölcsön következô részlete. A tét pedig nagy: a megállapodás közel 400 millió dollárról szól, ebbôl eddig 56 milliót használt el az ország.
Az illetékesek tehát lépten-nyomon, sokszor csak tehetetlenségük ellensúlyozására a Nemzetközi Valutaalappal riogatnak. Tény, hogy dollárszázmilliókról van szó, amiért sok mindenre hajlandó a kormány. Miközben "látványos" makrogazdasági sikerekrôl szónokolnak, nem látják a belsô realitásokat: az egyre hangsúlyozottabbá váló elszegényedést, a korrupció virágzását. (A legújabb korrupciós mutató szerint 102 ország közül Románia a 77. helyet foglalja el, 2,6 ponttal. Elsô helyen az az ország áll, ahol a legkisebb a korrupció.)
Kérdés: mikor jutunk oda, hogy a Nemzetközi Valutaalap "pénzátömlesztésének" hatását érezheti majd a lakosság?
Megyénkben 25.000 tanuló kap ingyen tanszercsomagot
Az oktatásügyi minisztérium idei 811-es számú rendelete értelmében azoknak a diákoknak, akiknek családjában az egy fôre esô havi jövedelem nem haladja meg az országos minimálbér felét, ingyen biztosítanak tanszercsomagot. Országszinten 117.629 elsôs, 339.403 II-IV. osztályos, 484.375 V-VIII. osztályos diáknak nyújtanak támogatást, 70 milliárd lej értékben. A szakminisztérium tájékoztatása szerint az elsô osztályosok füzeteket, grafit- és színes ceruzákat, tollat, vízfestéket és ecsetet, iskolástáskát kapnak, egy csomag értéke 206.153 lej. A II-IV. osztályosoknak füzetet, írószereket, tolltartót, derékszögû vonalzót, füzetborítót, Románia-atlaszt biztosítanak, 175.298 lej értékben. A felsôbb tagozatosok 48 és 80 lapos füzeteket, szaktantárgyakhoz szükséges füzeteket, írószereket, füzetborítókat, mértani eszközöket és atlaszt vehetnek át, ezek ellenértéke 238.738 lej. Tervek szerint a versenytárgyaláson kiválasztott cégeknek a megyei tanfelügyelôségekre legkésôbb szeptember 7-ig kell leszállítaniuk a tanszercsomagokat. A megyei tanfelügyelôség elôzetes felmérései szerint megyénkben mintegy 25.000 tanszercsomagra van szükség. A támogatást az iskolák vezetôsége által összeállított és a polgármesteri hivatalok által láttamozott jegyzék alapján kézbesítik. Mint Neagu Nicolae szaktanfelügyelô elmondta, tegnap délig a tanfelügyelôség által kiválasztott lerakatba 2900 elsô osztályosoknak szánt, míg 6.435 II-IV. osztályosoknak készített csomag érkezett meg a Suceava és Szeben megyei forgalmazóktól.
- Elôreláthatólag a jövô hét elsô napjaiban leszállítják az összes tanszercsomagot. Ezeket folyamatosan fogjuk kiosztani a polgármesteri hivatalok képviselôinek, akik a maguk során megoldják szállításukat és kézbesítésüket. A szakminisztérium tájékoztatása szerint lehetôség van a rászoruló diákok jegyzékének bôvítésére, s újabb tanszerek igénylésére. Természetesen erre abban az esetben kerül sor, ha a beküldött listán több tanuló szerepel, mint amennyire mi számítottunk. Azt gondolom, hogy ez elsôsorban az elsôs diákok esetében áll fenn, hiszen néhány tanintézményben még mindig fogadják a beiratkozókat - tájékoztatott a szakfelügyelô.
Simon Virág
II. Erdélyi Református Értelmiségi Konferencia
Augusztus 29-én kezdôdtek Marosvásárhelyen és három napig tartanak a II. Erdélyi Református Értelmiségi Konferencia rendezvényei. A nyitó istentiszteletre csütörtök délután került sor a Vártemplomban, igét Tôkés László királyhágómelléki református püspök hirdetett. Az RMDSZ tiszteletbeli elnöke több ízben hangsúlyozta a romániai magyar értelmiség szülôföldön maradásának, értékrendünk helyreállításának szükségességét. "Ne felejtsük el, hogy minden elmenô tanár itt hagyja diákjait, minden kivándorló lelkipásztor itt hagyja a nyáját, minden áttelepedô orvos után betegek ezrei maradnak itt, akik továbbra is reménytelenül dadognak a nyelvüket nem ismerô idegen nyelvû és netalán idegen érzésû emberek elôtt. Hitünknek világítania kell Marosvásárhelyen, Kolozsváron, a szórványvidéken de Bukarestben is". Az istentiszteletet követôen a magyarországi támogatások kapcsán Tôkés László elmondta: "Való igaz, hogy nagyon komoly támogatást kapott egyházkerületünk az Orbán- kormánytól. Kikezdtek a Népszabadságban emiatt, nem is tagadtuk, meg is jelent a magyarországi Hivatalos Közlönyben is a támogatás. A történet másról szól, arról, hogy most megint össztüzet indítanak ellenem. Abból a támogatásból nyomtattuk ki a híres Váradi Bibliát, amely a Károli-féle bibliának egyik legjelesebb kiadása. Egy támadássorozat célpontja vagyok. Pimaszul azt mondták, hogy Tôkés Lászlót kedvezményezték bizonyos összegekkel. Ez távolról sincs így. Az egyházamat kedvezményezték. Antall Józseftôl Orbán Viktorig minden kormány támogatta a pápalátogatást, a református világtalálkozót, a hasonló rendezvényeket, és nyilvánvaló, hogy ezek rendkívüli elbírálásban részesülnek. A kapott pénz természetesen nem hívságokra ment, nem protokollra, hanem például ezt a tízmillió forintnyi végösszegû bibliát ebbôl adtuk ki közel ezer példányban, de ebbôl a támogatásból jutott rengeteg beruházásra, kiadványra, építkezésre, templomépítésre, infrastruktúrára".
A Kereszténység feladatai a XXI. században címmel megrendezett konferencia szervezôi mintegy száz, Erdély más városaiból is érkezô résztvevôre számítottak, de a rendezvények nyitottak minden érdeklôdô elôtt, hiszen alkalmat nyújtanak a párbeszédre átlagemberek és értelmiségiek között - hangsúlyozta lapunknak Ötvös József esperes.
A Vártemplom Diakóniai Otthonában tegnap, a reggeli áhítat után külföldrôl érkezett és helyi értelmiségiek tartottak színvonalas értekezéseket. Erdôs Bartha István (Svédország) a Tudomány, technika és a keresztyén szemlélet, dr. Horváth István (Budapest) Az arterosclerosis és érrendszeri megbetegedések elleni védekezés, dr. Dávid László egyetemi tanár (Marosvásárhely) a Mesterséges intelligencia és szellemiség, dr. Weszely Tibor egyetemi elôadótanár (Marosvásárhely) Bolyai János Isten-elmélete címmel tartott elôadást, amelyeket megbeszélés követett. Az elôadássorozat ma folytatódik. 10 órától Balog Zoltán (Budapest) beszél a XXI. századi kereszténység feladatairól, majd 11.30 órai kezdettel Vallásosság a XXI. században címmel dr. Végh László elméletfizikus (Debrecen) tart elôadást, a Bolyai-szellemiség hatásáról az erdélyi értelmiségre a temesvári dr. Toró Tibor akadémikus beszél 17 órától. A mai rendezvénysorozat a Vártemplom gótikus termében sorra kerülô mûvészi mûsorral zárul 18 órai kezdettel. A konferencia vasárnap a Vártemplomban 10 órakor kezdôdô záró istentisztelettel ér véget.
Értelmezheti ki-ki, ahogy akarja, tegnapi beszámolónkból is kiderülhetett, eléggé távol állunk attól, hogy a Nemzeti Színház körül minden rendben legyen, de a fenti cím elsôdleges jelentésében is igaz: a Tompa Miklós Társulat múlt évadi sikeres Cragiale-elôadását, a Zûrzavaros éjszakát az új idényben is játsszák. Szeptember 8-án Bukarestben lép fel vele az együttes, a nemzetiségi színházak fesztiváljának nyitóeseményeként. Elôtte szeptember 5-én itthon tartanak ingyenes fôpróbát, melyre minél szebb számban elvárják a közönséget. Rica Venturiano szerepében a színház Szatmárnémetibôl ideszerzôdött ígéretes új tagját, Sebestyén Abát láthatjuk. A vérbô humorú ifjú tehetségnek, Katona László helyére kell lépnie a produkcióban. Katona nem távozott végleg a társulattól, de az új évadban Budapesten is szerencsét próbál. Ugyanígy Viola Gábor is. Mindketten vállalták, hogy ha csak tehetik, a tovább játszandó itthoni darabokban megôrzik szerepüket. Kovács Ágnes, Fazakas Júlia, Domokos László és Kátay István végleg itt hagyta a vásárhelyi Nemzetit.
A társulat új tagjai - Sebestyén mellett - Nagy Dorottya, ôk a szatmári Harag György Társulatból érkeztek, Szabadi Nóra, Kozma Attila és Ördögh Miklós Levente Csíkszeredából jött át városunkba.
Szeptember elsejei hatállyal az eddigi mûvészeti társulatvezetô, Béres András is beadta felmondását. Versenyvizsgát szerveznek a tisztség betöltésére, de még nem tudni pontosan, hogy ki teszi meg ezt és mikor, és azt se, hogy kik pályáznak erre a fontos, de nem könnyû állásra. A döntésig a jelenlegi gazdasági igazgató, Kárp György végzi a társulatvezetéssel járó teendôket.
Az új évadban tervezett bemutatókról pénteki lapunkban már szóltunk, érdemes tudni, kik állítják színpadra a darabokat. A testôrt (Molnár Ferenc) Lohinszky Loránd érdemes mûvész, az Örömállamot (Görgey Gábor) Cristian Ioan az V. Frankot (Dürrenmatt) Kincses Elemér, a Két nô közt-et (Marivaux) a párizsi Alexandre Colpacci, az Egy lócsiszár virágvasárnapját (Sütô András) Béres Günther Attila, a Micimackót (Milne) Kovács Levente, A kötelesség oltárán-t (Ionesco) a még egyetemista Csáky Csilla rendezi.
Változatos, sokat ígérô mûsortervnek tûnik, ha igényesen megvalósítják, elég élményt, örömöt szerezhet a nézôknek. Érdemes megújítani a bérleteket.
Szép hagyomány Magyarsároson az ötvenéves kortárstalálkozó. Szabó Levente iskolaigazgató (az RMDSZ helyi alelnöke) újságolja: - Vasárnap tartjuk a tizenharmadikat. Nem vagyunk babonásak! Az 1952-ben születettek közül 24 személy számol be életútjáról. "Osztályfônökeik" az egykori tanító nénik; a négy elemi osztályt más-más pedagógus: Antal Vera, Bustya Elza, Réti Katalin és Szabó Éva keze alatt járták ki. A huszonnégy ötvenes többsége hû maradt a szülôfaluhoz, illetve a közeli falvakban lakik. Egy személy él Marosvásárhelyen, egy másik pedig Szovátán.
Az osziórát a szeretetotthonban tartják, itt köszöntik a jubilálókat az iskola kisdiákjai, Szabó Enikô és Tóth Katalin tanítványai. Ezután következik az istentisztelet, amelyen a szószéki szolgálatot Kozma Albert unitárius lelkész végzi. Átadják következô évjáratnak a millenniumi zászlót és kulcsot, koszorút helyeznek el a templomkertben az egykor konfirmáltató lelkész, Bustya Albert kopjafájánál és a millenniumi kopjafánál. Megkoszorúzzák elhunyt társuk, Udvari László, valamint az akkori kántor, Iszlay László síremlékét a temetôben. Az ünnepi ebédet szeretteik és a meghívottak körében költik el a Gaz Metan vállalat klubjában.
Az ünneplôk között köszöntik ifjabb Iszlay László zenetanárt, a helyi és a medgyesi magyar kórus karnagyát, nemrég még bogácsi polgármestert. Mindnyájuknak boldogságot és további tartalmas, boldog éveket kívánnak a szervezôk!
Olvasom, hogy a tanfelügyelôség a napokban elbírálta azoknak a személyeknek a kérelmét, akik nem érték el az ötöst a pedagógusi versenyvizsgán. Hogy hány ilyen oktató van, arra a szóban forgó hír nem tért ki. A többes számból ítélve nem egy. Ugyanúgy megdöbbentett, amikor valamelyik egyetemen a képességvizsgán sikertelenül jelentkezôket átirányították szociálpedagógia szakra. Vagyis aki nem jó sehova, az bizonyára jó lesz majd pedagógusnak, gondolták. És lôn.
Pedig gyermekeink és végsô soron magunk jövôjérôl van szó.
Nem csodálkozom ezek után, hogy a más pályára alkalmatlan fiatalok öt év után olyan szinten vannak, hogy nem érik el az átmenô jegyet sem, bár érthetetlen számomra, hogyan sikerült egyáltalán elvégezniük az egyetemet. Mert ugye, ott évente legalább 10-szer vizsgázniuk kellett. Bizonyítaniuk, hogy majd késôbb alkalmasak lesznek a pályára és tudásuk eléri a minimálisan szükségeset, legalább. Mondják, a vizsgákon nem az a fontos, hogy az ember tudjon, csak hogy errôl meggyôzze a tanárt. Rejtély, hogy a szóban forgóknak ez hogyan sikerült.
Végül is szépen lediplomáznak és jelentkeznek a versenyvizsgán. Aztán ott kiderült a turpisság. Vagyis, hogy még átmenô jegyre sem tudják a késôbb tanítandó anyagot. A különös a történetben nem az, hogy vannak ilyen személyek, mert a tudást senkire sem lehet ráerôltetni, hanem maga a tény, hogy a vizsga szervezôi határozottan nem utasítják el, sôt a késôbbiekben lehetôséget biztosítanak számukra szakmájuk gyakorlására. Jó az nekünk így is, gondolják. A szóban forgó tanárok bizonyára nem a divatiskolákba kerülnek. Sokkal valószínûbb, hogy valamelyik vidéki iskolában fogják "áldásos" tevékenységüket kifejteni. Hogy milyen szinten, azt mindenki elképzelheti.
Valamikor régen a tanítónak hivatalból kijárt a tekintetes úr megszólítás, még akkor is, ha szegényebb családból származott. Nyilván azért, mert tudása miatt nagy volt a tekintélye. Manapság más a világ. Azt szokták erre mondani, hogy aki tudja, csinálja, aki nem... az tanítja.
A RomTelecom országos távközlési vállalat az elsô félévben 29,6 millió eurónak megfelelô tiszta nyereséget ért el, a tavalyi elsô félévi 14,7 milliós veszteség helyett - jelentették pénteken a görög OTE távközlési társaságnál, amely 35 százalékkal részesedik a RomTelecomban.
A RomTelecom bevétele 480,7 millió eurónak felelt meg, ez 2,3 százalékkal több a tavalyi elsô félévinél.
A RomTelecom a második negyedévben javult igazán: tiszta nyeresége 46,6 millió eurónak felelt meg, az elsô negyedévi 17 milliós veszteség után. A mûködés legszélesebb mutatója, a pénzforgalmi többlet (EBITDA) a tavalyi elsô félévhez képest 14,7 százalékkal 93,5 millió euróra csökkent az elsô félévben. A mûködési eredmény (EBIT) 73,4 százalékkal 9,8 millió euróra esett a tavalyi elsô félévi 36,9 millióról.
Június végén a RomTelecom adóssága 448,3 millió euró volt, 4,3 százalékkal kevesebb a december véginél.
Az OTE beszámolója szerint a RomTelecom eredményeit az elsô félévben megterhelte, hogy DCS 1900-as mobilhálózat telepítése és fejlesztése a CosmoRom mobilszolgáltató leányvállalatnál. A CosmoRom elsô félévi nettó vesztesége 28,8 millió eurónak felelt meg, 9,1 millió eurónak megfelelô bevétel és 36,2 millió euró kiadás után.
A félév végén a RomTelecomnak több mint 4,14 millió vezetékes vonala volt, a CosmoRomnak pedig 52 190 elôfizetôje és 39 ezer kártyás ügyfele.
Az OTE a jelentéssel együtt közölte, hogy a RomTelecomban lévô 35 százalékos részének a piaci értékét július végén 256,3 millió euróval leértékelte 619,2 millió euróra.
Már készül a RomTelecom további magánosítására vonatkozó javaslat az amerikai Schroder Salomon Smith Barney befektetési banknál. A társaságban a görög OTE 1998. decemberben vásárolta a 35 százalékát 675 millió dollárért és további 16 százalékra opciója van, és ily módon a szavatok 51 százaléka az övé már az opció beváltása elôtt is.
A román kormányzat készül a távközlési piac megnyitására, jelentôsebb változások a jövô év elejétôl várhatók, amikortól új szereplôk is megjelenhetnek a vezetékes telefóniában - megszûnik a RomTelecom monopóliuma -, és miattuk a telefontarifák változására lehet számítani. A piac érezhetô átrendezôdése azonban csak 2004-2005- re képzelhetô el. A RomTelecom 2000-ben még 10,8 millió euró tiszta nyereséget ért el, de tavaly már 40,8 millió euró veszteségrôl adott számot 941,9 millió eurós üzleti forgalom mellett. Az idén, az év elsô három hónapjában 239,5 millió eurós üzleti forgalom mellett 17 millió euró volt a veszteség.
Teller Ede, a Magyarországról elszármazott világhírû amerikai fizikus elvállalta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) nemzetközi tanácsadó testületének tiszteletbeli elnöki tisztségét, és levélben kérte fel a nemzetközi tudóstársadalmat, hogy támogassa az egyetem ügyét.
A tudós gesztusa Hámos László, a Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) elnöke kezdeményezése nyomán született. Az alapítvány még tavaly októberben háromoldalú megállapodást kötött az erdélyi Sapientia Alapítvánnyal és a Sapientia Hungariae magyarországi alapítvánnyal az EMTE nemzetközi népszerûsítésére, pénzbeli támogatásának összegyûjtésére és a kapcsolatépítésre. Rámutatott: a HHRF vállalta a magyar származású vagy magyarbarát, Nyugaton élô személyiségek szellemi tôkéjének mozgósítását az EMTE támogatására.
Hámos László ebbôl a meggondolásból kereste fel júliusban Teller Ede professzort, aki elvállalta a Sapientia EMTE nemzetközi tanácsadó testületének tiszteletbeli elnöki tisztségét. Ezzel egyidejûleg a világhírû amerikai tudós ebben a minôségében levélben fordult a nemzetközi tudóstársadalomhoz, hogy vele együtt vállalja a Sapientia tudományegyetem védnökségét.
"Reményeim szerint gyümölcsözô kapcsolat alakulhat ki Önök és az Erdélyi Magyar Tudományegyetem között" - írta a többi között levelében Teller Ede.
Hámos László bejelentette, hogy a Teller-levelet a HHRF "a közeljövôben készül szétküldeni egy neves magyar és nem magyar személyiségeket tartalmazó címlista alapján".
Nastase európai testületek vezetô tisztségviselôivel tárgyalt
Adrian Nastase kormányfô Elmar Brokkal, az Európai Parlament külügyi bizottságának elnökével, és a dán miniszterelnökkel, az Európa Tanács soros elnökével tárgyalt pénteken a Nemzetközi Büntetôtörvényszék kapcsán aláírt megállapodásról.
A prefektusokkal tartott pénteki távértekezleten a miniszterelnök kijelentette, Románia érdekei szempontjából a megállapodás világos jelzést képvisel az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatokban. Románia szempontjából rendkívül fontos a prágai döntés, miután 1997-ben nem sikerült a NATO tagjává válnia, szögezte le a kormányfô.
Adrian Nastase közölte: Románia az EU-val kialakított kapcsolatok megerôsítését szeretné, és reméli, hogy az EU és az Egyesült Államok közti viszony keretében tisztázódnak a Nemzetközi Büntetôtörvényszék körüli kérdések.
"Továbbra is magyarázzuk európai partnereinknek, milyen meggondolásból írtuk alá ezt a megállapodást, mivel nem kívánunk feszültséget kelteni az unióval fenntartott kapcsolatainkban", mondta Nastase.
Eckstein Kovács Péter Kolozs megyei RMDSZ-szenátor pénteken sajtótájékoztatón kijelentette: a szövetségen belüli helyzet egyre jobb, az utóbbi idôszakban az RMDSZ-vezetôk közötti konfliktusok ellenére.
Eckstein hangsúlyozta, "a népszámlálás elôzetes eredményei arra késztették az RMDSZ vezetôit, hogy inkább az együttmûködésre, mint a széthúzásra gondoljanak", a magyarság képviselôinek pedig együtt kell mûködniük a magyar közösség javára. A szenátor úgy véli, a magyarság legfôbb romániai és külföldi képviselôinek jelenléte a széki rendezvényeken azt jelzi, hogy sikerült meghaladni a feszültségeket.
Egy ENSZ-bizottság szerint kifulladt a terrorizmus elleni pénzügyi hadjárat, elakadt a nemzetközi kampány az al-Kaida pénzforrásainak elzárására, a szervezet több tízmillió dollár "infúzióhoz" jutott, amelynek révén újabb merényleteket pénzelhet a jövôben.
Mindez a szervezet ellen elrendelt ENSZ-szankciók érvényesítését figyelemmel kísérô bizottság jelentéstervezetében olvasható. A szeptember 11-i terrorcselekményeket követô hónapokban az Egyesült Államok és más ENSZ-tagállamok az al-Kaida terrorszervezet pénzügyi hálózatának felgöngyölítésébe kezdve a feltételezett tagok vagy támogatók számláin 112 millió dollárt fagyasztottak be, a legutóbbi nyolc hónap során viszont már csak 10 milliót . Az al-Kaida továbbra is tetemes összegekhez jut Oszama bin Laden személyes örökségébôl, valamint különféle befektetésekbôl, muzulmán jótékonysági és segélyszervezetektôl, s ezt csempészésbôl, rablásból, hitelkártya-csalásból, sikkasztásból eredô pénzek egészítik ki.
George Bush elnök a terrortámadások után rendeletében az al-Kaidával kapcsolatba hozott szervezetek és magánszemélyek tucatjainak a számláit fagyasztotta be, majd kezdeményezésére a Biztonsági Tanács határozatban szólította fel az ENSZ 189 tagállamát a szankciós listára tett gyanús személyek és szervezetek javainak a zárolására.
Az al-Kaida pénzügyi támogatói Észak- Afrikában, a Közel-Keleten és Ázsiában legalább 30 millió dollárnyi befektetést kezelnek a terrorszervezet számára, de ez az összeg egyes becslések szerint a 300 millió dollárt is elérheti. A szervezetnek számlái lehetnek Dubaiban, Londonban, Hongkongban, Bécsben. Nem csökken az évi 16 millió dollárra becsült magánadományok összege sem az ENSZ-bizottság tagjainak feltételezése szerint. A források elzárását nehezíti az is, hogy a szervezet a pénz egyre nagyobb részét fekteti nemesfémbe vagy drágakövekbe.
A jelentéstervezet szerint a hatékony fellépést hátráltatja számos európai országban a laza határellenôrzés. A schengeni információs rendszer - a határátlépéseket rögzítô számítógépes rendszer - adatbázisába a szankciós listán szereplô 219 név közül csak 40 került be. Ezeknek az országoknak z belsô jogrendszere nem teszi lehetôvé, hogy kellô jogi alap nélkül tegyenek fel neveket megfigyelendô személyek listájára. Számos európai országban jogi csaták várhatók, mivel a listára tett állampolgáraitól megtagadják azt a jogot, hogy javaik befagyasztásának és jó hírnevük ezzel járó csorbulásának ügyét perre vihessék. Az az eljárás, amellyel valakit az ENSZ szankciós listájára tesznek, teljesen nélkülözi azokat a törvényes garanciákat, amelyeket az adott ország bírósága megkövetelne a javak zárolásához - olvasható a The Washington Postban.
Szimpózium a hegyvidék fejlesztésérôl
A hegyvidék fenntartható fejlesztésérôl tanácskoztak csütörtökön a dédabisztrai Vlasa panzióban. A megbeszéléseken jelen volt Natea Ovidiu prefektus, Virág György, a megyei tanács elnöke, a Hegybizottság tagjai, valamint 19 hegyvidéki polgármester, illetve a mezôgazdasági, erdôgazdálkodási, állattenyésztési igazgatóságok vezetôi, nem-kormányzati szervezetek képviselôi.
Az ENSZ 2002-t a hegyvidék évének nyilvánította, ennek megfelelôen a prefektus augusztus 15-i 425-ös határozatával megalakult a Hegybizottság, amelynek célja a hegyvidék fenntartható fejlesztése. Az elôadások elött felszólaló Virág György elmondta, kiaknázatlan gazdasági forrása megyénknek a hegyvidék. A tanács még 1993-ban hozott 18-as számú határozatával megpróbált lépéseket tenni a községgazdálkodás, az ivóvízforrások megóvása terén. Így megteremtették a jogi keretet a konkrét intézkedéshozatalhoz. Nem véletlenül tárgyalnak Johannesburgban is a fenntartható fejlôdésrôl. Ma azt a gazdasági megoldást kell választanunk, amely megôrzi a természetet, s a jövôre gondolva, elôrelátóan használja ki erôforrásait. Timar Liviu mérnök, a mezôgazdasági igazgatóság vezérigazgatója értekezletében kifejtette azokat a szempontokat, célkitûzéseket, amelyeket a hegyvidék éve alatt el kell érni nemzetközi szinten, s azokat a lépéseket, amelyeket e téren tettek itthon. Megtudhattuk: a szakminisztérium besorolása szerint megyénkben 17 község, 1 város (Szováta) és részben 2 község sorolható a hegyvidéki települések közé. Az igazgató további érdekes adatokat szolgáltatott e vidékrôl, amelyet helyszûke miatt nem részletezünk. Tiberiu Stef mérnök, a Romontana hegyvidék-fejlesztési szervezet alelnöke röviden bemutatta, milyen EU-s pénzalapok, régiós fejlesztési tervek léteznek, vonhatók be a hegyvidék-fejlesztésbe, hogyan kell gazdaságilag perspektivikusan gondolkodni tervezéskor. Ennél konkrétabb elôadások hangzottak el Lucian Butiu erdészmérnöktôl, a megyei erdôgazdálkodás fômérnökétôl, aki az erdôk visszaszolgáltatásának elônyeit és hátrányait taglalta. Mihai Gherghel, a görgényszentimrei erdôgazdálkodási iskola mérnök-tanára pedig az erdészek munkájáról beszélt, arról, hogy ha öntudatos, szakszerû hozzáállással gondozzák a "zöld aranyat", akkor ez igencsak meghálálja a munkát.
Mivel a hegyvidéken élô gazdálkodók leginkább szarvasmarha-tenyésztésbôl élnek, a továbbiakban részletes szakmai értekezleteket hallhattunk Mircea Roman, Suba Kálmán, Ioan Oroian állattenyésztési mérnököktôl a fajállattartásról. A szakemberek hangsúlyozták, ha piacképes tejet és húst akarnak termelni a gazdák, nagyon fontos a hegyvidéki fajták szakszerû gondozása. Florin Naicu mérnök, a mezôgazdasági igazgatóság irodavezetôje a szaktanácsadói tevékenységrôl beszélt, illetve arról is szólt, hogy folyamatban van Déda községben egy kísérleti terv a Maros-völgyi agroturizmus fejlesztésérôl. Vajda György, az Örökmozgó Turista Egyesület projektfelelôse két gyakorlati elôadást tartott a faluturizmus fellendítésének lépéseirôl, illetve a Kelemen Nemzeti Park turisztikai stratégiájáról, amelyben érdekeltek lehetnének a Maros-völgyi polgármesteri hivatalok is.
A prefektus kiegészítéseivel tarkított elôadássorozatot Maria Leahu mérnök, a vidékfejlesztési iroda vezetôje zárta, aki a SAPARD- program lehetôségeire hívta fel a jelenlevôk figyelmét. A tanácskozás végén megválasztották a megyei hegyvidéki fórumot. Ennek a szervnek a tiszteletbeli elnöke Natea Ovidiu prefektus, elnöke Stef Tiberiu, a két alelnöke Chis Balan Ilie, Marosoroszfalu és Niculici Florian, Hodák polgármestere, titkára Péter Ferenc, Szováta polgármestere lett. A fórumnak még van két tagja, Atasiei Mihaita mérnök, a mezôgazdasági igazgatóság hegyvidéki övezeti irodavezetôje és Pascan Gavril, Déda polgármestere. Ez utóbbiak részt vesznek szeptember 11- én az országos fórum alakuló ülésén. Azt is megtudtuk, hogy e rendezvény keretében megyénk külön a hegyvidék termékeibôl összeállított standdal is jelentkezik.
Mint ismeretes, a marosvásárhelyi tanács legutóbbi ülésén átvette a város köztisztasági vállalatát, a Salubriserv Rt.-t. A 2001-ben kibocsátott, a közszolgáltató egységek szervezésére vonatkozó törvény értelmében az állami vagyontulajdon 72,3 százalékos része kormányhatározattal a helyi tanácsé lett. Az új tulajdonos a tevékenység átszervezése mellett máris egy olyan határozatot is elfogadott, amelynek alapján 2005-ig környezetbaráttá alakítják a városi szeméttelepet.
A tanácsi határozat alapján el kell készíteni egy elôtanulmányt és egy környezetvédelmi tanulmányt a hulladéktelep ökologizálásáról, illetve a városatyák azt is eldöntötték, hogy e munkálatok finanszírozásáért november elsejétôl a szemétdíjat megemelik személyenként 1500 lejjel havonta, s az így befolyt összeget kizárólag e munkálatokra fordítják. Karácsony Erdei László, a Salubriserv Rt. igazgatója a helyszínen a Népújságnak elmondta, mindamellett, hogy a különbözô környezetvédelmi elôírások megkövetelik a szeméttelepen tervezett átalakításokat, ezekre a tanácsi határozat elôtt gondoltak, de anyagiak hiánya és a cég bizonytalan helyzete miatt nem tudták kivitelezni. A legnagyobb környezeti gondot az a "csurgaléklé" okozza, amelyik a szemétteleprôl a kakasdi patakba, majd innen a Marosba jut. Ezért a Purator cég egy elôtanulmányt készített egy kisebb kapacitású szennyvíztisztító állomás létesítésérôl a telep bejáratához. Ugyanakkor ennek a dolgozatnak a része egy védôcsatorna kialakítása, amivel az esôvizet elvezetik a patakba. A telep szennyvizét a tisztítóból egy lefolyórendszer a városi hálózatba vezeti. A közeli domboldal lefejtésével és a telep szintjének a megemelésével a tároló használati idôtartama még legalább 6-8 évvel meghosszabbítható.
- Ezeket a munkálatokat még akkor is el kell végeznünk, ha közben megnyitják a nyárádtôi regionális szeméttelepet. Egyrészt, mert ameddig elkészül a megyei tanács beruházása, tárolnunk kell valahol a városi hulladékot, másrészt pedig a nemzetközi szabályoknak megfelelôen, ugyanilyen környezetbarát megoldásokkal lehet lezárni végképp a lerakót - hangsúlyozta az igazgató.
A tervhez tartozik még, hogy a szemétmennyiség nyilvántartásáért hídmérleget és átvevôközpontot építenek. A "zöld hulladék" ésszerû hasznosításáért pedig komposzttelepet is létesítenek. Az így nyert földet hasznosítani lehet majd a virágkertészetben is. Emellett még gondoltak egy dögkút létesítésére, valamint három talajvízminta-vételi kút fúrására. Legvégül pedig a telepet körbeveszik fákkal, s lezárás esetén földdel borítják be, majd fûvel bevetik a "mesterséges" dombot.
Az elképzelés szerint, jelenlegi árakkal számolva, mindez kb. 6-9 milliárd lejbe fog kerülni. Ha a szemétdíjba "rejtett" 1500 lejes lakosonkénti havi díjat erre fordítják, ez évi 2 milliárd lej jövedelmet jelent, ami elég lesz a terv kivitelezésére, természetesen szükség esetén a tanács a cég jövedelmét is erre a beruházásra fordíthatja.
Ugyancsak a legutóbbi tanácsülésen esett szó még az osztrák XPO cég által bemutatott hulladékbálázó technológiáról is. A berendezés 2.675.000 euróba kerülne. Azért, hogy ezt a rendszert mûködtetni tudják, a szállítással együtt a lakosok 10 eurót kellene fizessenek évente (a jelenlegi szemétdíj 7 euró). Ennek egyik elônye, hogy aránylag kevés beruházással egy új szeméttároló létesíthetô. Mivel mûanyag fóliába, hermetikusan lezárva bálázzák a szemetet, nem környezetszennyezô, s a csomagok ilyen állapotban legtöbb 10 évig tárolhatók. A hátránya viszont az, hogy nyugaton ezt a technológiát a hulladékégetôk üzemeltetésére használják. Az így elôkészített anyaggal biztosítják az égetés folytonosságát. S bár a tárolás higiénikusabb a klasszikusnál, csak félmegoldást jelent, hiszen véglegesen csak égetéssel lehet megsemmisíteni a bálákat, tehát csak akkor igazán eredményes ez a technológia, ha hulladékégetô is van a környéken.
Mindamellett, hogy a tanács átvette a Salubriserv Rt.-t, megszavazta a maroskeresztúri hulladéklerakó korszerûsítését, átalakítását környezetkímélô tárolóvá, ugyanakkor jóváhagytak 50.000.000 lejt (!) a helyi költségvetési tartalékból a sûrítési-bálázási technológia célszerûségi tanulmányának elkészítésére.
Megyénkben a prefektúra 14 cégnek engedélyezte az újrahasznosítható hulladékok begyûjtését. Az elsô félévben Maros megyében a szóban forgó cégek összesen 209 tonna öntöttvasat, 8133 tonna ócskavasat, 14 tonna inoxot, 490 tonna akkumulátort, 1729 tonna papírt, 200 kg használt gumit, 400 tonna mûanyagot, 23 tonna textilnemût gyûjtöttek össze magánszemélyektôl.
A prefektusi rendelet alapján történô minden községet átfogó vizsgálat során augusztus 28-án Balavásár községben szerveztek ellenôrzést. A különbözô intézmények szakembereibôl álló bizottság által összeállított jegyzôköny alapján több rendellenességre is fény derült. Több élelmiszerboltban és bárban is tapasztalt hiányosságok miatt róttak ki pénzbírságot, ugyanakkor megállapították, hogy a községközpontban és az ide tartozó Kenden két dögkútra van szükség, nem megfelelô a balavásári tömbházak melletti ülepítô, bekerítésre vár a kiskendi szeméttelep és több figyelmet kell fordítani a hetipiac tisztaságára. A rendôrség a hiányzó forgalmi táblák kihelyezését sürgeti.
Az eddig hátrányosnak minôsülô 45 év fölötti korosztály az új munkanélküliekre vonatkozó törvény alapján egyre inkább érdeklôdésnek örvend. A 45 év fölöttiek ugyanis az új törvény értelmében 12 hónapig fizetéstámogatásra jogosultak, amelynek értéke az országos minimálbérrel egyenlô. A kedvezmény életbe lépésétôl kezdve 141 munkáltató 246 ilyen személyt alkalmazott.
Holnap fél egykor parádés felvonulással kezdôdik a hagyományôrzô együttesek találkozója. Várják Mezômadaras, Székelykövesd, Mezôbánd, Marosszentkirály, Vajdaszentivány, Gernyeszeg, Holtmaros, Csittszentiván, Kibéd, Görgényüvegcsûr táncosait és a Mezôcsávási fúvósokat. A mûsor 15 órától kezdôdik az iskolaudvaron felállított szabadtéri színpadon. Este a résztvevôknek bált rendeznek a mûvelôdési otthonban.
Székelyvéckén 1932-ben 31 személy született. Közülük 16-an megérték a 70. életévüket, számukra szerveznek most, vasárnap egész napos találkozót. A meghívásra az egyetlen, ágyban fekvô beteget leszámítva mindenki pozitívan válaszolt, úgy, hogy jelen lesz mind a 9 otthon, illetve a 6 más faluban élô személy. Az ünnepség megálmodója és szervezôje Szôcs Cecília egész napra "elfoglaltságot" talált az idôs személyeknek: reggel 10-kor szentmisével kezdôdik a rendezvény, ezt követôen megemlékeznek az elhunytakról és megkoszorúzzák a kopjafát. Ebéd után este nyolcig együtt lesznek majd a 70 évesek és ekkor kerül sor az unokák által elôadott mûsorra is.
A Nagycsaládok Egyesületének vezetôsége értesíti mindazokat, akik 2002. május és június folyamán meghatalmazást adtak magyar igazolvány felvételére, hogy jelentkezhetnek hétfôn és szerdán 10-13 illetve 17 és 19 óra között az egyesület székházában, okirataik átvételéért. Az egyesület volt Grivita utca, most Liviu Rebreanu 19. szám alatti székhelyét kell felkeressék azok is, akik el szeretnék hozatni magyar igazolványaikat a budapesti, szegedi vagy debreceni hivataloktól.
Ma reggel kilenckor emlékmisét tartanak a marosvásárhelyi csendôrségen, emlékezve a hét évvel ezelôtti eseményekre melynek során a post mortem tábornoknak elôléptetett Ion Bunoaica a Iasi megyei Mogosesti közelében történt repülôszerencsétlenségben életét vesztette.
Az Aquaserv Közszolgáltató értesíti fogyasztóit, hogy 2002 szeptember 3-án 8 és 17 óra között a Gát utcai vezetékcsere miatt szünetelni fog a vízszolgáltatás a Kós Károly utcában. A munkálatokat a Builder kft. végzi.
Szeptember 3-án 10 és 13 óra között szünetelni fog az áramszolgáltatás az Antonescu sétányon, a Nicolae Iorga, a Mihai Viteazu, a Brigádosok, a Cosmin, a Maroshévíz, a Régi Kórház, az Andrei Saguna, az Azuga és a Papiu utcában a Bernády és a Krizantém utcák között.
Kedden 15 órától a víkendtelepi sportpályán a kispályás labdarúgó- bajnokság megkezdésével kapcsolatos kérdések megbeszélésére kerül sor. Ugyanaznap 17.30-ra várják a szombati, 18 órára a vasárnapi és 18.30-ra az Old Boys bajnokságra benevezett csapatok képviselôit.
Iliescu elnök Oroszorszgba látogat
Ion Iliescu elnök az ôsszel Oroszországba látogat és aláírja a román-orosz kétoldalú politikai alapszerzôdést, közölte Corina Cretu elnöki tanácsos sajtótájékoztatón. A szóvivô elmondta, az egyezmény aláírásának pontos idôpontját a jövô hét folyamán szögezik le, mivel Igor Ivanov orosz külügyminiszter hétfôn tér vissza pihenôszabadságáról. Corina Cretu szerint Iliescu elnök oroszországi hivatalos látogatása idején kát napot Moszkvában, egyet pedig Szentpéterváron tölt. A román fél javasolta, hogy a látogatásra szeptember 23-28 között kerüljön sor, tette hozzá az elnöki szóvivô. Hozzátette: Ion Iliescu szeptember 17- 18 között Ukrajnában tesz hivatalos látogatást.
A Románia és Magyarország közötti árucsere értéke meghaladta az évi egymilliárd dollárt - közölte Brassóban a bukaresti magyar nagykövetség gazdasági tanácsosa. Argyelán György a VII. brassói nemzetközi árumintavásár megnyitása alkalmából nyilatkozott. A többi között elmondta, hogy az utóbbi hét év alatt több mint száz magyarországi cég hozott létre román-magyar vegyesvállalatot vagy nyitott fiókot Brassóban. A gazdasági tanácsos szerint a magyar cégek képviselôi nagyon elégedettek a hetedik éve megrendezett brassói nemzetközi vásárral, amelyen vállalataik évek óta rendszeresen jelen vannak, és ahol üzlettársakat keresnek és találnak. A szeptember elsejéig nyitva tartó vásáron részt vevô cégek készruhát, hôszolgáltató berendezéseket, építôanyagot, elektrotechnikai szerszámokat, bútort, ékszert, belsôépítészeti cikkeket, egészségügyi berendezéseket és felszereléseket mutatnak be az érdeklôdôknek.
Kolozsváron nem lesz Antonescu utca
A kolozsvári helyi tanács a Ion Antonescu utca nevének megváltoztatása mellett döntött, azon kormányrendelet alapján, amely megtiltja a háborús bûnösként elítélt személyek kultuszát. A szóban forgó utca nevének negyedszeri megváltoztatása nyomán a lakóknak ki kell cserélniük személyazonossági igazolványukat, a cégeknek pedig összes dokumentumaikat. A lakók máris elégedetlensgüknek adtak hangot az utcanévcserét illetôen, a Polgármesteri Hivatal képviselôi pedig közölték, hogy a határozatot nem fogják gyakorlatba ültetni.
600 millió eurós gyógyszerprogram
Az Európai Bizottság csütörtökön 600 millió eurós programot javasolt új, viszonylag olcsó gyógyszerek kifejlesztésére az AIDS, a malária és a tüdôbaj ellen. A programba európai és fejlôdô országbeli kutatókat akar bevonni. A költség egyharmadát az EU költségvetésébôl, egyharmadát az EU tagállamainak adományaiból és további egyharmadát a gyógyszeripar hozzájárulásából kellene elôteremteni, a javaslat szerint. A bizottság indítványát még megtárgyalja az Európai Parlament és az EU miniszteri tanácsa, és jóváhagyás esetén tavasszal kezdôdhet a munka - írták a javaslat szerzôi. Az EU bizottságának adatai szerint AIDS-ben, maláriában és tüdôbajban évente 5 millióan halnak meg világszerte, és az áldozatok 95 százaléka fejlôdô országok lakója.
Tizenöt pályázó az MTV- elnökségre
A péntek délben lezárult határidôig tizenöten nyújtottak be pályázatot a Magyar Televízió Rt. elnöki posztjára - értesült az intézmény kuratóriumának elnökségéhez közeli forrásból az MTI. A testület hivatalosan egyelôre nem kívánt tájékoztatást adni a pályázók kilétérôl. A grémium egyik tagjától származó információ szerint elôbb írásos engedélyt kérnek minden érintettôl, hogy beleegyezik-e neve nyilvánosságra hozatalához.
Hetvenöt film a Velencei fesztiválon
Csütörtökön este ünnepélyes keretek között nyílt meg az 59. Velencei Filmfesztivál, ezen az estén be is mutatták a versenyszekcióban induló elsô filmet, a Salma Hayek fôszereplésével készült Frida címû produkciót. Az olasz és a nemzetközi filmmûvészet hetvenöt alkotása jelenik meg a vetítôvásznon ezen a többnapos rendezvényen, amelynek most elôször nem olasz fesztiváligazgatója van Moritz De Hadeln személyében. Az idén is két versenyszekció lesz a fesztiválon, az egyik maga a "Verseny", a második pedig "Az árral szemben" (Contorcorrente) címet viseli, ez utóbbiba fôleg a merész újításokkal próbálkozó alkotók mûvei kerültek be. Ezúttal is lesznek életmûvek elôtt tisztelgô sorozatok, így levetítik a néhány nap múlva kilencvenkettedik életévét betöltô Michelangelo Antonioni harminchét nagyszerû filmjét a retrospektív szekció keretében. A fesztivál díszvendége az örökifjú Sophia Loren, aki csütörtökön fotósok gyûrûjében érkezett a velencei Lidóra.
A bolgár kormány jóváhagyta a búzafelvásárlási intervenciós tervet és export-, valamint termelési támogatásokat vezet be, hogy az alacsony búzaárak ellen már hónapok óta tüntetô gazdálkodókat lecsillapítsa. A kormány 200 ezer tonna új búzát vásárol fel a következô hetekben, 160 levás (80,8 dolláros) tonnánkénti áron. Ez a tervek szerint növeli majd a piaci árakat és csökkenti a gazdálkodói csôdök számát. A búzát aztán nyilvános tendereken adják el az exportôröknek. Kereskedôk szerint a jelenlegi piaci árak 80-110 leván állnak tonnánként a takarmánybúzára és 120-140 leván a kenyérbúzára. A kormány emellett ötmillió levás exporttámogatást vezet be 2002 végéig és 15 millió levával támogatja a jó minôségû búza felvásárlását, amely az ôszi vetéshez szükséges.
Az utasok többsége a földön maradt
Egy Nizzából 130 utassal Tel-Avivba tartó gép kisebb mûszaki hiba miatt leszállt Athénban csütörtökön este; ám amikor a gépet átvizsgálták és folytathatta útját, csak 19 utas mert ismét felszállni rá. 111 utas úgy döntött, hogy inkább az athéni repülôtéren tölti az éjszakát. A gépet üzemeltetô Air Méditerranée megbízottja reggel érkezett a görög fôvárosba, hogy az utasokkal kártérítési igényükrôl tárgyaljon. A Nizza-Tel-Aviv közvetlen járat gépe délután 15 órakor kért leszállási engedélyt a görög fôváros nemzetközi repülôterétôl. Az a 19 utas, akit nem ijesztett el a kényszerleszállás, este megérkezett az eredeti célállomásra - jelentette az AFP.
Beszélgetés a Szabó Zoltán-díjas Gálfalvi Györggyel
Gyakoriak a kitüntetések, több erdélyi is kapott az utóbbi években, természetesnek tekintik az emberek, nem is igen beszélnek róla. Mégis, én úgy érzem, hogy a Szabó Zoltán-díjak kiosztása túlzottan visszhangtalan volt. Pedig rangban, értékben ugyanolyan fontos, mint a többi kiemelkedô elismerés. Miért vajon? Az egyik kitüntetettet, Gálfalvi György írót, a Látó fôszerkesztô- helyettesét kérdezem.
- Nem tudom, hogy miért maradt visszhangtalan. Le kell szögeznem, hogy ez nem egy politikai díj, nem egy politikai jellegû évfordulóhoz kapcsolódott, hanem Szabó Zoltán 95. születésnapján adták ki. A Könyvhét keretén belül, június 6-án kaptuk kézhez hatan. A díj 2001-ben alapítódott, a Magyar Írószövetség Szociológiai Szakosztálya kezdeményezésére. Már 2001-ben elhatározták az elsô három díjazott nevét, tudtommal így volt: Varga Domokos - sajnos, 2002-ben már nem vehette át, mert meghalt -, Duba Gyula, felvidéki magyar író és én kaptuk. 2002-re a következô három: Tüskés Tibor, Gál Sándor és Lôrincz György. Egyszerre került sor a két év díjainak a kiosztására.
- Újdonsága miatt sem annyira ismert tehát, és az is hozzájárulhat a kisebb sajtóvisszhanghoz, hogy az irodalmi köztudatban vagy az olvasók körében a névadó sem annyira népszerû, mint mondjuk Déry Tibor.
- A magam részérôl nagyon sajnálom, hogy Szabó Zoltán neve nem annyira közismert. Számomra rendkívül fontos ember. Nem volt alkalmam vele találkozni, de már a 60-as évek végén, a 70-es évek elején mindaz, amit olvasmányaim alapján tudtam róla, hatékonyan beleszólt az életembe, mindabba, amit tettem és írtam. Ô mint a Magyarország felfedezése soro-zat régi, legjelentôsebb alkotója a szociográfia és egyáltalán a valóságirodalom terén, meggyôzôdésem szerint maradandót alkotott. 1984-ben halt meg Franciaországban, a magyarságkutatás és a magyarság sorsáról való gondolkodás tekintetében olyan kulcsfogalmakat teremtett, amik véleményem szerint támpontot jelentenek számunkra és megváltoztathatják azt az éppen Szabó Zoltán szavaival megfogalmazott ,,honfogoly magyarságtudatot", amelybe néha bezárkóztunk és bezártuk magunkat. Ritkán örvendtem úgy elismerésnek, mint ennek, mert úgy érzem, hogy bármennyire is kevéssé ismert Szabó Zoltán neve, a díj igen rangos. Másrészt a rangosságánál is fontosabb számomra, hogy valakik számon tartottak.
- Amikor közvetlenül a díjátvétel után gratuláltam neked, azt mondottad, hogy azért is különösen jelentôs számodra, mert az eddigi munkásságod, pályád olyan szakaszára emlékeztet és emlékeztetheti a közönséget, amely nagyon fontos volt neked.
- Pontosan errôl van szó. Sokáig úgy érezhettem, mintha derékon alul ellôttek volna, feledésbe merült volna a pályámnak az a része , amit én tényleg fontosnak tartok, jó emlékként ôrzök és szerettem volna úgy tudni, hogy mások számára sem volt érdektelen. Mindaz, amit egy másfajta valóságszemlélet érvényesítéséért tettem, az Ifjúmunkásnál töltött években, riporterként és szerzôként, az Igaz Szónál pedig a 70-es években az úgynevezett szociográfiai próbálkozásainkkor társaimmal együtt tettünk a szorító körülmények között egy egészen más valóságszemlélet elfogadtatásáért, és egyáltalán az irodalom eszköztárának és hatékonyságának a kiszélesítéséért.
- Elsôsorban a riportjaidról van szó, közvetlenül vagy közvetve az interjúkról is, de az emberek egy bizonyos kor után valahogy kinônek a riporterkedésbôl. Nagy mobilitást kíván, az inkább a fiatalok jellemzôje, viszont csinálhatsz sok minden mást, ahol hasonló módon hasznos, amit teszel. A szociográfia továbbra is izgat? Mi az, amivel a jövôben behatóbban foglalkozol?
- A szociográfia magyarul társadalomrajz, a valósághoz való egyfajta hozzáállást feltételezett, változtatást sürgetô tényfeltárást jelentett. Nyilvánvaló, hogy ez volt a mi célunk az Ifjúmunkásnál és az Igaz Szónál is. Hogy azokkal az írásainkkal felhívjuk a figyelmet a realitásokra egy lakkozó, egy mindent eltakaró, hamis fényben feltüntetô irodalomszemlélet idején, amikor az irodalompolitika ezt követelte a tollforgatóktól. A szociográfia egyfajta szembeszegülés a belenyugvással, az ellenállás értelmének egyfajta ébren tartása. Máskor is elmondtam, hogy életem értelmét évtizedeken át éppen az ellenállás adta meg. Ellenállni annak az igénynek, amit a környezetünk, a felsôbb szervek szinte szuggerálni akartak.
- Ma is ellen kell állni, de másképpen.
- Ma a belenyugvásnak kell ellenállni egyrészt, másrészt az atomizáltságnak, a közösségi célok háttérbe szorulásának. Egyáltalában a népben, nemzetiségben való gondolkodás háttérbe szorulásának kell ellenállni, ennek köszönhetôen az ellenállásba vetett hitem most is megmaradt. Az évek során mindenkinek voltak gyengébb pillanatai, néha úgy láttuk, hogy minden veszendôben van, de a reményt nem szabad feladni és a szociográfia a maga eszközeivel, a valóság feltárásával, annak az örömével, hogy az igazság kimondható, sôt kötelezô azt kimondani, adja ezt a hitet az ellenállásban. Nagyon örvendek, hogy szóba hoztad, hogy az ember egy idô után már nem kóricál annyit, én valaha bejártam az egész országot. Határon túl nem mehettem, de Máramarostól le egészen a keleti végekig nagyon sokfelé voltam. Tudom, hogy vannak fiatalok, és nagy örömmel nézem, akik ezt a valóságkutatást ma is életcéljuknak tekintik és pályájuk központjában maradt. Szeretném néhány emberre felhívni a figyelmet, ilyen a csíkszeredai csoport, a Gagyi Józsefék csoportja, akik ezt a valóságkutatást több mint másfél évtizede mûvelik és kötetek egész sorával bizonyítják, hogy milyen kiváló könyveket lehet ilyen vonatkozásban írni. De vannak olyan magányos emberek is, akiknek a neve kevésbé ismert, például a Benkô Leventéé Sepsiszentgyörgyön, akit egészen kiváló szociográfusnak tartok. Nagy-nagy örömmel olvasom a könyveit, vagy a székelyudvarhelyi Zsidó Ferenc is ide tartozik. Ôk azok, akikhez írói reményeket is fûzök.
- Vannak olyanok is, akik megkérdôjelezik, hogy az író, a szerkesztô, a szociográfus tehet valamit ebben a dologban, és hogy van-e a munkájuknak ilyen téren befolyása. Te ezt hogy látod?
- Illúziótlanul látom. Kétségtelen, hogy az én idômben, a 60-as években nekünk az Ifjúmunkásnál voltak olyan ambícióink, hogy közvetlenül is befolyásoljuk egy-egy helység sorsát, nemegyszer kilincseltem például a darai út érdekében a Szatmár megyei pártbizottságnál vagy a máramarosszigeti kórus érdekében. Késôbb volt úgy, hogy feljelentettek, meg is fenyegettek. Volt úgy, hogy a pártbizottság propagandatitkára azt mondta, hogy már a megjelenésem is nemzetiségi szítás, tudta, hogy ki vagyok, mert már jelentették neki. Felvállaltuk annak idején a közvetlen ütközést. Most ezt egy pillanatig sem kérném és nem tartom az író feladatának, hogy az ilyenfajta közvetlen ütközést vállalja. Azzal, hogy kimondjuk a bajt, ha nem is gyógyítunk, de valamelyest felszabadulunk a nyomás alól. Semmit sem tartok veszélyesebbnek a mai állapotunkban, mint hogyha illúziókat táplálnánk, ha nem neveznénk nevükön a dolgokat. Egy ilyen szociográfiai összeállítás elé írt bevezetômben azt írtam, annak, hogy jelentôs író legyél, nagyon egyszerû a titka. Nevezd nevén a dolgokat. Úgy érzem, hogy a valóságfeltáró irodalomnak ez ad továbbra is aktualitást: nevén nevezi gondjainkat, tudatosítja az emberekben azt, hogy hol élünk, mikor élünk, milyenek a reményeink.
- Nem akarok kellemetlenkedni azzal, hogy az életkorodat említem most, de nem olyan rég köszöntöttünk a 60. születésnapodon. Túl a 60-on te magad mit vagy hajlandó felvállalni az elkövetkezô években? Az ember ilyenkor biztos gondol valamire.
- Nagyon pontos terveim vannak. Persze tervezni és álmodozni gyönyörû, de, hogy ebbôl mi valósul meg, azt nem tudom. De amit felvállalok, az elsôsorban az, hogy számot vetek mindazzal, amit én magam többek között ezeken a valóságfeltáró utakon is tapasztaltam. Úgy érzem, hogy nagyon fontos mondanivalóm van ezzel kapcsolatban. De azt is meg kell mondanom, hogy mikor megérem a nyugdíjt és szerzek valamilyen használhatóbb autót, mint amilyen van, bejárom mindazokat az utakat, amiket valamikor riporterkoromban bejártam és azokat is, ahova nem jutottam el. Megpróbálom megnézni, hogy mi változott ott, ahol régen jártam. Ahova nem jutottam el, ott megpróbálom elképzelni, hogy mit kaptam volna azelôtt és mit találok most. Ez a nyugtalanság most is bennem van, egészen konkrétan kiderült most, a Zsidó Ferenc könyvét olvasva, aki Székelykeresztúr környékét járta be, hogy azt a vidéket alaposan, aprólékosan nem ismerem, én apai ágon onnan származom. Egyik tervem az, hogy a Nyikó mentét felkeressem. Nagyapám Gagyban született, a családom Nagykadácsról származik. Oda eljutottam, de nagyanyám falujába, Bencédre még nem. Nem gyökerek után kutatok, hanem egyszerûen bele szeretnék szagolni a levegôbe, izgatja a fantáziámat az, hogy évszázadokon illetve évtizedeken keresztül mi az, ami változott. Elgondolkozni azon, hogy milyen jövô vár azokra az emberekre, akikhez tartozónak érzem magam.
- Még van egy dolog, amit az ismerôsök tôled várnak: egy írás, akár folytatásokban is, amibôl visszatükrözôdik az a rengeteg minden az írótársadalomból, amit átéltél, aminek közvetlen részese voltál vagy szervezés révén éppen elôidézôje. Ilyen terveid nincsenek?
- Megmondom ôszintén, hogy ettôl egy kicsit idegenkedem. Igaz, hogy rengeteg dolgot tudok, mert akaratlanul is benne voltam kamaszkoromtól kezdve az irodalmi életben. De sokszor kapom rajta kollégáimat, hogy másként emlékeznek dolgokra, mint ahogy legjobb meggyôzôdésem szerint megtörténtek. Valahogy elment a kedvem attól, hogy akár emlékíróként is polemizáljak velük. Amit vállalnék és el tudnám végezni, az, hogy egy anekdotás könyvet adjak ki. Ahhoz azonban az kellene, hogy valamelyest megôrizzem vagy visszanyerjem a valamikor tûrhetô humorérzékemet. Ahhoz azonban a mainál jobb kedély kellene. Anekdotás könyvet írni savanyú képpel, depressziósan vagy éppen tragédiát sejtetô képzelettel nem lehet.
N.M.K.
Jeles íróink egyénisége, szellemisége sok képzômûvészt megihletett. Festmények, grafikák, szobrok sokasága bizonyítja, nem is akárhogyan. Errôl számos kiállításon meggyôzôdhettünk. Legutóbb azok láthatták látványos tanújelét, akiknek alkalma volt betérni a budapesti Vármegye Galériába. Július közepétôl október 10-ig Erdélyi íróportrék címmel Paulovics László mûveibôl mutatnak ott be reprezentatív válogatást.
A szatmárnémeti festô-grafikus, aki évtizedeken át képzômûvészetünk egyik nagyrabecsült alkotója volt, 1985-ben távozott Romániából. Németországba ment, Iserlohnban telepedett le, néhány év alatt ott is elismerést szerzett mûvészetének. Az utóbbi esztendôkben kétlakivá vált, ideje egy részét Szentendrén tölti. Élhet, dolgozhat ott vagy amott, honi gyökereit nem tépte el, mûvészetét folyamatosan a szülôföld is táplálja. Beszédesen tükrözi ezt mostani egyéni tárlata. Erdély irodalmi életének vezéralakjai késztették portrézásra, régiek és maiak, olyanok is, akiket személyesen nem ismerhetett és még többen olyanok, akik emberségben, magatartásban példaképei, barátai. Élôk és halhatatlanok veszik körül a látogatót az alagsori galériában, kiben-kiben a maga olvasmányélményeit ébresztve, a festô hitvallását is felmutatva. Megkapó, bûvöletes arcképcsarnok ez, azokra is hatással lehet, akiknek az erdélyi irodalmi élet nemigen ismerôs. Persze a kiállítást inkább a transzszilván kötôdésûek látogatják.
Üdítô ötlet, hogy a portrékompozíciók közé színes, derûs tájképeket iktatott a festô, mintegy oldva a grafikák hordozta gondolategyüttes szigorát, drámaiságát. Fenn pedig, az emeleti teremben Paulovics sokrétû mûvészetének egy másik vonulatából is ízelítôt kapunk. A D’43 sorozattal a II. világháború, a Don-kanyar magyar áldozatainak állít felkavaró mûvészi emléket a kiállító.
Mai mellékletünkben a két tárlat képeibôl reprodukálunk néhányat.
(nk)
Ha megszokod a táborokat, egyéb sem kell, egyikrôl hess, másikba supp, pénz kérdése is az elején, míg kialakul a baráti vagy minek-nevezzem köröd, szóval például Lándorffy Gusztáv azzal kezdte, hogy bejelentkezett egy effélére. Akkor még nem volt divat az internet, újságból vette a hirdetést, pénzt postázott számlára, választ kapott, elutazott. És azóta ez a hobbija. Nagy elônye serény Suzukija. Vitt valami mappát, rajzolóeszközt, néha mázgált valamit, aztán táborzárás elôtt egy nappal megérkezett Ibike, és készített néhány vázlatot, amit már be is lehetett adni. A barátságok úgy alakulnak ki, nem kapod el a más nôjét, ellenben jóban-rosszban ott lebzselsz naphosszat, részt veszel kirándulásokon, virágot adsz a csinos szakácsnônek, hagyod, hogy válladon sírja ki magát a lapátkezû szobrász, minden évben alkot valami monumentálisat, amit kizsûriznek, Kossuth Lajossal kezdte és George Washingtonnal végzi, a Füstölgô Szabadságszobor ötlete persze nem neki jutott az eszébe, a mûvészek irigy népség, összeférhetôségük mégis jobb, mint a színészeké vagy az orvosoké vagy a költôké-íróké. Lándorffy Gusztáv egyik szemén derék hályog hirdette: sorsüldözött. A havasi alkotótábor hölgyei ujjongtak, épp ilyen alak kell ide, aki mindig ráér, nem lát jól, és nincs különösebb lelki gondja, alkotáslélektani meg pláne, udvaroltak Lándorffy Gusztávnak, kicsókolták az ép szemét is.
Ô pedig energiát kölcsönzött az al- kotóknak. Ha erôsen hiszel, suttogta, át-sugárzik az erô, én is kölcsönkapom Is-tentôl.
A hölgyek nagyon hittek, de a nagy átadásban a gyógyítónak nem maradt közösülésnyi ereje sem. Ezt a hölgyek még inkább tudták értékelni, nyalták-falták a langaléta legényt, de potenciazavara a dédelgetéssel egyenes arányban fokozódott, és amíg Ibike nem jött, hát jószerével semmi említésre méltó nem történt.
Addig bánatosan kerengett a faluban Lándorffy Gusztáv, a libák közeledését is kénytelen volt visszautasítani. A kiaszott patak medrében különös alakú kövekre bukkant. A havas tetejérôl görgette, évszázados munkával formálta azokat a víz. Volt közöttük emberi fej, volt medve, szárnyas angyal, kalapos cigány, és az egyiknek a helybeliek adtak nevet, azt mondták, kipökött Brigádos. A téesz idejében egy ilyen fizimiskájú alak dirigálta a falut. Idôs tanító mesélte, hogy ezen a tájon mûködött hajdanában kollegája, bizonyos Benczédi Sándor nevezetû atyafi, aki unalmában mindenféle követ kezelésbe vett, aztán egyikét- másikát leeresztette a Kormos patakán. Lehet, hogy itt ért véget azoknak a hatalmas kavicsoknak a pályája, merthogy a Benczédi Sándoré, az folytatódott, Budapesten tanult, Kolozsvárott dolgozott, kapcsolata a természettel, jelesen a patakkal úgy is megmaradt, hogy minden áldott reggel telecsorgatta fürdôkádját hideg vízzel, majd kéjjel belemerült.
A tanító bácsi megpróbálta reprodukálni a kacagást, amitôl Benczédi Sándor nemcsak kitûnô szobrász, hanem nagyszerû társasági ember is volt, köhögési roham jött rá, vért köpött, be kellett vinni a kórházba.
Lándorffy szenzációt keltett azokkal a kövekkel. Ibikének nem kellett skiccelnie, rajzolnia, hiszen a társaság egy emberként ismerte el: a táborozás legnagyobb értékei épp ezek a kövek. Volt még közöttük falubolondja, Napóleon, szilveszteri maszkura, sôt gyermekét szülô anya, háborgó munkanélküli és hazudozó képviselô is. A táborzáró kiállítást is Gusztáv nyitotta meg, kiderült; verset is ír, méghozzá imádkozós verset, zengô pátosszal adott elô néhányat, a deklamált klapancia elviselhetôbb, mint a csak papírra vetett fûzike.
Ámde potenciazavara állandósult; férfiereje bizonyára azokba a fránya kövekbe illant. Gyónnia kellett.
Ibike úgy oldotta fel, mint nagyhatalom az embargót.
Szombat este vendéglôbe hívták a társaságot, pezsgôt ittak, pisztrángot vacsoráztak. A helyi krém frankón dörgölôdzött - vállalkozó, polgármester, állatorvos, háziorvos, tiszteletes, tanító -, sütkérezett a báli fényben, a zenekar roppantotta, zengett a cimbalom, sikoltozott a klarinét, zokogott a harmonika, méltatlankodott a basszusgitár, folyton riadót kiáltott a dob - és hát Lándorffy Gusztinak ölébe ült a legszebb táborozó, a cérnagrafikák tündére: Mánya Lilla. Ropták a csárdást, keringôztek, rokkoltak, ölelôztek-csókolóztak, végül nem lehetett már bírni, a szállásra szöktek, és Mánya Lilla úgy sikoltozott a kéjtôl, hogy a szomszéd portákon kigyúlt a villany, azt hitték, ölnek valakit vagy tán egy cigányné vajúdik.
Ibike persze felkapta a vizet, és azonnal máshoz pártolt, uramisten, egy fiatal katolikus pap vitte el a kocsiján; mire visszaóvakodtak a szállásról, hûlt helye maradt... Lándorffy Gusztáv azonban nem keseredett el, sôt.
Még aznap hazaindult Matyóházára. A kocsit földig nyomta a csomagtartó derék rakománya, a kövek - szíve joga elvinni a javát, elvégre ô találta -, juj, és mellette kuncogott Mánya Lilla, pucér lábujjával az ágyékát birizgálta, jobb kezét kitartotta, úgy lengette a magyar zászlót. Lobogó diadallal hagyták el a havasalji települést.
Vezettél már japcsi kocsit végig Erdélyen? Tökrészegen? Mert ez megtette. A határnál visszafordították, de nem azért, mert piás, hanem a kövek miatt. Nem volt róluk papírja. Mert hátha részét képezik a nemzeti kulturális örökségnek!... Mánya Lilla elunta a száraz szexet, kacsintott a fiúknak, úgy sétált át az ártándi oldalra, mintha csak ide né, egy fagyira.
Vezettél már japcsi kocsit visszafelé is végig Erdélyen? Még tökrészegebben? Magától megy az. Lándorffy Gusztáv vitte ékszereit, a köveket vissza, Nagykendre. Ott lakik a barátja, akinek sokszor adott már energiát. Megszerzi a papírokat, és hazaviszi az egészet. Mezôkövesden lesz olyasmi, ami csak a nevében.
Amint kanyarodna be a barát portájára, hát ha két szeme van, akkor se látja, hisz beton. Az ütközést meg a sorsát senki sem kerülheti el, szögezte le az a helybeli öreg, aki látta az esetet. Úgy szedték ki, mint Ceausescut a TAB-ból a vitézek. A naszódi úrvezetônek százezer forint jár, a Suzukit huszonötezerért helyrekupálják, ha hoz cserealkatrészt. Szegény ott várja szürkén a feltámadást az udvaron.
Hogyan s mivel jutott haza, ki tudja. Egyszer csak nem volt ott Lándorffy Gusztáv. Néha-néha hívja barátait, borízû nagyon. Debrôi hárslevelû. Azt mondja, majd jövök.
Nem tud járni. Úgy tologatják nôvérek.
Mert még tart az a szombati idegbénulás. - Vigyázzatok a köveimre!
Damján B. Sándor
Ki mondja meg, hova távozott el innen a világ? és mi lett vele, hisz valamikor úgy indult minden, hogy a tied is?
Apa s fiú egy könyv fölött még összeérnek, s nincs közük aztán. A fergetegben, mint a géz szakadnak az álomvitorlák. Még bekötözöd sebeimet; s próbálgatod, hogyan is lesz majd nélkülem.
Nem a játszmát adom föl - legfeljebb a büszkeségem. Az illanó még a tiéd. A vers. Ez minden zsákmányod a hallgatás végeláthatatlan halmaza elôtt.
Ha bezárult a kör, futhatsz le-föl, az emésztôgödör vár, hatökör! Földön a kapzsiság, égben a klasszikusok. A kettô közti hézagot, ha új jelentés már nem is, a kétely még kitöltheti.
Vérben dús, galád lakomákat kihánytató, pezsgôkönnyû Krúdy- esszenciák. Ördögkovácsok ritmusa - még néhány morzsa... és mint a csuka, elúszik a világ.
Ki ne tudná: torzszülött szörnyet dajkál és nevez csecsemônek ez a posztmániákus kor, mely hasistól hülyült, nemcsak korhely, hasmetszô s leszbikus az álma, s e percet is hallucinálja, azt is, hogy e szalvéta földi nyomként sóhajomat is ôrzi, leheletemet! - nemcsak szájlenyomatomat, feleim. Salve.
Mind bizonytalanabb nekem az árnyék. Vagyok ötszáz bárd, gondok viselôje. Vajon a hiszékeny Gondviselôre kifosztott földemen mely szerep vár még?
Magyar idôk? A gyógyiszapban ücsörögsz, fortyogsz már mióta. Ott, hol nincsenek ingyen klikkek és tejszínhabfürdô a szappan: a kesergôdben sose hittek. - El ne kezeljen Európa!
A húst nem kíméljük. Kíméljük hát a férget? Bûnt, bûntudatot - minden köteléket eloldva, az apa génjei majd mint omlatag hegy roncsai húzódnak meg fiában. Halljátok-e a morajt?
Papírra betûket vetek, akár jövô- ürességbe szórt agyvelôket; mindegy, hogyan helyezem el s milyen formájúra tervezem ôket. Ha nem ettek meg a cápák, nekem kell megennem és megemésztenem mindent - az elfogyasztott ringli meggyôzött róla.
Benned a merénylet és bennem a halál, és egyedül bennünk van, ami elpusztíthatatlan. Még akkor is, ha elpusztítható.
Az üresfejû bolondok, a zsúfolt teraszok, a nyesett bokrok, a színes szökôkutak! Az egész becsavarodott civilizációnak egy korszerûbb Istent kellene kitalálni; mert kiderült, hogy a büntetésnek is "ára" van, s a bûn következménye nem a kárhozat, még csak a katarzis sem, egyedül a pénzzavar. Meg kell tanulnod egyedül élni a kor diktálta szerepekkel. Fiú. Apa. Hôs. Legyôzött. Tanú... Egyikükre sincs megváltás, már tudod.
(A szövegek a szerzô új kötetébôl származnak. A tördelés elhagyása szándékolt. Az utolsó öt év verseinek gyûjteménye egyben költôi összegezés, olvassuk a hátlapon. Bella Istvántól találunk egy mondatot: "Lászlóffy Csaba tudatosan építi évtizedek óta önmagát, próbálja ki emberi és költôi erejét... egyre pôrébb és csupaszabb, néha prózai versmondatokban idomulva a lét és a létezés groteszk abszurditásához.")
Lászlóffy Csaba: Tudnak-e a jász lovasok nevetni? Versek. Stúdium Könyvkiadó Kolozsvár, 2002.
B.D.
Lazíts! - mondja a sokadik éj,
s te ösztönösen a nemlétre gondolsz.
Lazíts, ha tudsz. De nem enged
Mit a boldogságról! - legfeljebb
az illúziójáról. A legillúziótlanabb
életkorban és viszonyok között,
valami, amit csak Isten láthat
és fáradhatatlanná gyúrja benned
a fáradtságot. S már érzed: te gyenge
Ordítani tudnál: "Nincs mentség
Tudnak-e a jász lovasok nevetni?
Soha nem vágytam másik helyre,
intelmekre vagy sugallatra, sohasem
cseréltem volna föl e velôtrázó,
vasnehéz hánykolódást a megnyugtató
remények szabályos rezdüléseivel.
Mint haragtartó egek intô csapásait
a prédikátorok, úgy fogadni mindent,
nem csupán az elôre láthatót. A véletlenek
tartottak meg egykor vétlenül - engem,
aki az elérhetetlen kísértéseire ahelyett, hogy
erôtlen pillangószárnnyal integetne:
míg alatta a puszta föld, akár a jász lovasok,
megszállottan mindent megrohamoz.
Öt nap alatt 56 író fordult meg Zetelakán, valamint minimum ötven irodalomkedvelô, az augusztus 20-25. között szervezett, elsô Kárpát-medencei írótáborban, mondotta Sántha Attila, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának ügyvezetô igazgatója a táborzáró E-MIL közgyûlésen. Sántha Attila az elnök Fodor Sándor távollétében vezette a tábort és a közgyûlést is.
A "Kezdetnek jó, ne is legyen vége" slágerpoént nem hallottuk, mégis, úgy tûnik, jövôje lesz a zetelaki zászlóbontásnak, mert a felszólalók megfogalmaztak néhány igencsak fontos gondolatot. Ezek nagyrészt az írószervezet státusával, anyagi helyzetével kapcsolatosak. Többen is megfogalmazták, hogy az erdélyi (romániai) magyar író kapja meg alanyi jogon a magyarigazolványt. Sántha Attila beszámolóját követôen többek között Király László, Mózes Attila, Kántor Lajos, Káli Király István, Csávossy György, Farkas-Wellmann Endre, Lászlóffy Csaba, Lôrincz György, Szávai Géza, György Attila és Márkus-Barbarossa János beszélt. Utóbbi szerint ahhoz, hogy a határon túliak megkaphassák a magyarországi íróknak kijáró jogokat, elég a magyar miniszterelnök rendelete. Egyesek nehezményezték, hogy nem minden itt megfordult újságíró tájékoztatta tárgyilagosan olvasóit a táborról. Jövôre, hallottuk, névre szóló meghívót kapnak az újságírók, azok, akiket "mi újságírónak tartunk". Dilettánsok kezén senyved a tévék irodalmi mûsora, figyelmeztetett Kántor Lajos. Az E-MIL feladata volna kivenni ezeket a mûsorokat az avatatlanok, hozzá nem értôk kezébôl, adásidôt kérni, azt hozzáértôn kitölteni. Lászlóffy Csaba fájlalta az erdélyi írók egy részének távolmaradását. - Pár éve Marosvécsen még Szilágyi István és Bálint Tibor volt a hangadó. Most Marosvásárhely is úgyszólván hiányzik. Holott ugyanazt akarjuk, amit Vécsen.
Felmerült:legyen-e tagsági díj. Szávai Géza elôrevetítette azt a helyzetet, amely pár év múlva fog elôállni, ha az Európai Unió szabályai szerint élünk. Ugyanis a támogatást igénylô pályázati íven fel kell tüntetni majd az írószervezet taglétszámát, a területi "fedettséget" - e tekintetben jó az, hogy Svájctól Honoluluig vannak tagjaink -, és a tagsági díjat. Márkus-Barbarossa János inkább a kisebbségi szervezeteknek juttatott uniós támogatásból részeltetné az E-MIL-t, megérdeklôdte Strasbourgban, és kisebbségi szervezetként léptetné fel az írói érdekszövetséget. - Mindegy, hogy az öszvért lóként vagy szamárként támogatják, a lényeg, hogy ne maradjunk mégis: szamarak - mondta.
A szövetségnek székházra, pénzre van szüksége, hogy személyzetét megfelelôen növelhesse. Sántha Attila és Király Zoltán nem gyôzik majd az ügyintézést. Mindenekelôtt székhelyre volna szükség, ezért többen is javasolták, hogy az E-MIL forduljon a Román Írószövetséghez, és kérjen arányos részesedést annak (vagyonkezelô) Irodalmi Alapjából. Tisztázni kell tehát minél hamarabb a jogi és vagyoni viszonyt a román írószövetséggel. A romániai magyar írók jelentôsen hozzájárultak annak vagyonához, ingatlanalapjából húsz, de akár ötven százalék is megilletné az E-MIL-t. Ez annál sürgôsebb, mivel fennáll a veszélye, hogy néhány ügyvéd "elkezeli", kiprivatizálja a Román Írók Szövetségének ingatlanjait, mint azt Magyarországon is tette a mögöttes szervezet, az Irodalmi Alap.
- Ha komolyan vesszük magunkat, akkor bennünket is komolyan vesznek - hangoztatta Barbarossa János. Az Irodalmi Alapnak van pénze. Lehet, hogy hallgatnak vele. Az E-MIL-nek a székház és az ügyvezetô személyzet mellett díjakat is kell adnia, és onnan is nyerhet forrásokat.
A kortárs erdélyi magyar irodalmat minél szélesebb körben kell eljuttatni az olvasókhoz. A tábor alkalmával rendezett találkozók sikere is ezt bizonyítja. Nyolc elôadás, hat szerzôi est, ötven szerzôi felolvasás (Szentkeresztbányán, Gyer- gyócsomafalván, Gyergyóremetén, Gyergyószentmiklóson és Székely-keresztúron) bizonyítja: folytatódhat az erdélyi felolvasó turnék szép hagyo-mánya.
György Attila szorgalmazta egy charta kidolgozását, amely a szerzôk fellépési díjait szabályozná. Egyre több rendezvényen léptetnek fel költôket, írókat, de tiszteletdíjukról következetesen meg szoktak feledkezni,