|
LIV. évfolyam 199. (15162.) sz. |
2002. augusztus 28., szerda |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Tiltakozó szülôk a tanácsülésen
Mivel itt az iskolakezdés, és a Manpel által épített, majd a városnak megvételre felajánlott napközi otthon helyzetének rendezése érdekében nem történt biztató lépés, közel 50 szülô és gyerek tiltakozott a Marosvásárhelyi Tanács tegnapi ülésének megkezdésekor, arra hivatkozva, hogy adófizetô állampolgárként elvárnák, a polgármester ne hanyagolja tovább a hitelezôi által sürgetett Manpeltôl az épület megvásárlását.
A szülôk és gyerekek, valamint a napközi alkalmazottai nevében Kovács Júlia tanácsos szólalt fel, Dorin Florea pedig ostoba diverziónak nevezte a szülôk jelenlétét, majd ugyanazokra a valótlan érvekre hivatkozott, mint tette korábban is. Annak ellenére, hogy az elmúlt ülésen hozott határozat megin- doklásában szerepelt, hogy a polgármesteri hivatal alkalmazottja is megállapította az épület árát, Porutiu Mihai tanácsos is azt hangoztatta, hogy a Manpel túlzott árat kér az épületért.
A vitára Dávid Csaba tanácsos tette fel a pontot, aki szerint szó sem lehet diverzióról, hisz már egy éve húzódik az ügy és az épület értékét már kétszer felmérték.
Végül a tanácsülésre érkezett szülôket fogadta a polgármester és ígéretet tett, hogy hétfôig a helyzet rendezôdik, ha nem másképpen - mivel ô nagyon megnézi, mire adja ki a közpénzeket -, leveteti az óvodáról a lakatot.
A polgármester és az ôt támogató tanácsosok úgy vélekedtek, hogy a filharmónia által eddig is használt, és a mûvész vendégek elszállásolása érdekében kért, állami tulajdonban levô lakrészt ne használhassák továbbra is erre a célra. A polgármester véleményét megerôsítô Porutiu Mihai tanácsos szerint az Ifjúsági szállodában vagy a víkendi vendégházban kell elszállásolni a városunkba érkezô mûvészeket.
Sok vitát váltott ki, hogy a fiataloknak épített lakásokat milyen feltételek, pontozás alapján osszák ki azoknak, akik eleget tesznek a törvényes feltételeknek.
Bár sok napirenden levô határozattervezetet elhalasztottak, a városi tanács szinte egyöntetûen szavazta meg, hogy a helységgazdálkodásra vonatkozó 2001. évi 326-os törvény értelmében a Salubriserv RT, melynek 2002 októberében lejár a várossal kötött szerzôdése, átkerüljön a helyi tanács tulajdonába, ami a határozattervezet szerint a város számára a hulladékkezelés tekintetében egy egész sor elônnyel jár. Remélhetôleg azzal is, hogy tisztább lesz majd Marosvásárhely. Szintén zöld utat kapott az a határozattervezet is, amely azokat a beruházásokat tartalmazza, amelyek révén a jelenlegi hulladéktároló telep megkaphatja a környezetvédelmi engedélyt. Nem kapta meg a szükséges szavazatszámot az a határozattervezet, amely az Aquaserv számlázási módjának a megváltoztatására vonatkozott.
A marosvásárhelyi rendôrség egy férfi feldarabolt holttestére bukkant hétfôn este egy lakásban. A rendôrség szerint a férfi egy német üzletember, aki egy gépkocsi-forgalmazó cég marosvásárhelyi kirendeltségének vezetôje volt.
A hatóságokat egy névtelen telefonáló értesítette, aki szerint a Rodniciei utcabeli tömbház harmadik emeleti lakásából erôs szag áradt.
A rendôrök három, ragasztószalaggal lezárt kartondobozt találtak a lakás egyik bútorozatlan szobájában. Az egyik dobozban a hulla feje, törzse és karjai, a második dobozban a láb combrésze, a harmadikban pedig a lábak voltak.
Az áldozat sötét ruhát viselt, az egyik dobozban pedig egy útlevelet is találtak, Alois Spanner 70 éves német állampolgár nevére, aki az egyik legjelentôsebb marosvásárhelyi gépkocsi- forgalmazó cég vezetôje volt. Az üzletember 2001 szeptemberében tûnt el, miután Ovidiu Popoviciu, a marosvásárhelyi Autocenter Spanner igazgatója gépkocsiján Nagyernyébe vitte, ahol Spanner átszállt Dieter Mehner német állampolgár autójába. Spannernél akkor 100.000 német márka volt. Popovici elmondta, a két német állampolgár nem sokkal korábban ismerkedett meg, amikor Mehnert Spanner cégéhez vitte javításra autóját.
Az Alois Spanner által Németországban alapított cég marosvásárhelyi kirendeltségének igazgatója megerôsítette, a holttest valóban a német férfié. "Biztos vagyok benne, hogy Alois Spannerrôl van szó, felismertem ruhájáról, útlevelérôl és hotelszobájának kulcsáról", jelentette ki Ovidiu Popoviciu.
Popoviciu szerint a holttest mumifikálódott, a halál több hónappal korábban következett be.
A rendôrség vizsgálatot indított az ügyben, az illetékesek szerint máris kialakult a gyanúsítottak köre.
A tömbház lakói szerint a lakás egy fiatal nô tulajdona, aki hosszabb ideje bérbe adta más személyeknek.
A megyei rendôrség az Interpolon keresztül körözést adott ki Dieter Menhert német állampolgár ellen, akit a Spanner-ügy fô gyanúsítottjának tartanak.
Rendôrségi források szerint a lakást, amelyben megtalálták Alois Spanner feldarabolt holttestét, tizenegy nappal korábban bérelték ki, a rendôrség pedig ôrizetbe vett egy nôt, aki gyaníthatóan azért látogatott el a lakásba, hogy meggyôzôdjön róla, hogy a holttest szaga nem riaszthatja a szomszédokat.
A törvényszéki orvosszakértô szerint Spannert közel egy éve gyilkolták meg, a holttestet pedig konzerválták.
"A gyilkosság legalább 2001. szeptember 28-án történt. Nem tudjuk pontosan megállapítani, mivel fennáll a lehetôsége, hogy a hullát különleges feltételek között tartották. A feldarabolás jóval késôbb történt, a becsomagolás pedig még késôbb. A konzerválás hermetikus volt", nyilatkozta Hecser László, a Marosvásárhelyi Törvényszéki Orvosszakértôi Intézet igazgatója.
Tíz határozattervezet megvitatására került sor a Maros Megyei Tanács tegnapi ülésén. Virág György, a megyei tanács elnökének sorrendváltoztatási javaslatát megelôzôen Grozea Ion tartalékos ezredes kérte, hogy halasszák el a Nemzeti Színház ügyét.
Grozea arra hivatkozott, hogy a megyei tanács vezetôségének közben kellene járnia annak érdekében, hogy a színház visszakerüljön a mûvelôdési minisztériumhoz, de ha jóváhagyják az intézmény mûködésére vonatkozó szabályzatot, egyenértékû lesz annak elismerésével, hogy a megyei tanács magáénak ismeri el a színházat. Virág György hangsúlyozta, a Razvan Teodorescu és Octav Cosmânca miniszterekkel folytatott tárgyalások alapján bízik benne, hogy a hónap végéig tisztázódik a színház helyzete, addig is a megyei tanácsnak lehetôvé kell tennie, hogy a színészek zavartalanul dolgozhassanak. A tanácsosok többsége nem értett egyet Grozea Ion javaslatával, és megszavazta a napirendet, figyelembe véve a tanácselnök sorrendváltoztatási javaslatát.
A testület ennek megfelelôen elôször a kétharmados szavazattöbbséget igénylô határozattervezeteket vitatta meg. Elsôként az Út- és Hídépítô Rt. magánosítására tett javaslatok elemzésének eredményeit és a beruházó céggel történô tárgyalások folytatását hagyták jóvá a tanácsosok. A határozatnak megfelelôen a törzstôke megemelésével az eddigi egyedüli részvényes, a megyei tanács ezután a tulajdonrész 51, a beruházó Geiger GmbH pedig 49 százalékát fogja birtokolni. A Geiger GmbH a 20,8 milliárd lej értékû részvénycsomag ellenében modern gépekkel látja el a vállalatot.
Többen hozzászóltak a nyárádtôi zonális környezetkímélô hulladéktároló létrehozása céljából különbözô cégektôl beérkezett javaslatok elemzésének eredményeihez, ám végül a tanácsosok jóváhagyták a jelentést és a tárgyalások megkezdését azokkal a beruházókkal, akiknek ajánlata megfelelt a követelményeknek. Mint Virág György rövid ismertetôjébôl kiderült, a hulladéktároló létrehozására mintegy 2 és fél évvel ezelôtt néhány helység alakított társulást: Marosvásárhely, Radnót, Marosludas, Szováta, Erdôszentgyörgy, Dicsôszentmárton, valamint a megyei tanács. A cél ISPA pénzalapokból nyerni 75 százalékban vissza nem térítendô összeget a beruházás megvalósításához. A fennmaradó pénzt a megyei tanács és a szóban forgó helységek kellett volna fedezzék. Mivel 200 milliárd lej biztosítása meghaladja a városok lehetôségeit, felmerült egy közigazgatási- magán partneri viszony kialakítása egy tôkeerôs céggel. A partnerség meghirdetése után nyolc ajánlat érkezett, közülük három teljesítette a feltételeket. A megyei tanácsosi testület tegnapi döntése értelmében megkezdhetik a tárgyalásokat mindhárom beruházóval, de a legesélyesebbnek a bukaresti székhelyû Agenda 21 Rt. tûnik, amely az olasz Waste Italia csoport része. A felszólaló tanácsosok fôként a beruházó cégek komolyságát firtatták, Macarie Vasile pedig egyenesen gyanúsnak nevezte az Agenda 21 ajánlatát, mondván, hogy túl nagy a különbség az olasz vállalkozó és a másik két cég ajánlatai között. Felmerült az a kérdés is, hogy vállal-e szerepet a marosvásárhelyi tanács a partnerségben, ugyanis annak ellenére, hogy eredetileg része volt a társulásnak, saját elképzelése alapján szándékozik hulladéktárolót létrehozni. Marosvásárhellyel vagy nélküle, mindenképpen megvalósítjuk a nyárádtôi beruházást - válaszolta kérdésünkre Virág György.
Harmadik napirendi pontként a megyei tanács társulását hagyták jóvá Szászrégen, Segesvár, Dicsôszentmárton, Marosludas, Szováta és Radnót között, a Maros megyei kis- és közepes városok egyesületének megalakítása céljából. A szerevzet célja pályázatok elnyerésével pénzhez jutni, a helyi infrastruktúra fejlesztése érdekében. A színház ügyében is született döntés. A megyei költségvetés- kiigazítás keretében a színháznak 3 milliárd lejt elôlegez meg a megyei önkormányzat. A kölcsön akkor kerül vissza a megyei költségvetéshez, amikor a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal kifizeti a helyi tanács által a színháznak még januárban megszavazott 5 milliárd lejt. Az összeg további két hónapig biztosítja az intézmény mûködését, ezt követeôn már csak az ôszi költségvetési kiigazításában bíznak - nyilatkozta lapunknak Cristian Ioan, a színház vezérigazgatója. A testület a színház mûködési szabályzatát is jóváhagyta. Mint már írtunk róla, a Maros Mûvészegyüttesnek is megpróbált megfelelô székhelyet találni a tanács, a tegnapi ülésen ez a probléma is megoldódott. Az 1918. December 1. (volt Hosszú) út 33. szám alatti, bontástól megmenekült épületet utalják ki adminisztratív székhelynek, a próbák lebonyolítására viszont még megoldást kell találni. Több lehetôség merült fel, például a Unirea mozi, a marosszentannai, szombaton megnyíló kultúrotthon, vagy az Ifjúsági Ház épülete. Szeptember 30-áig erre a kérdésre is meg kell születnie a válasznak. A tanácsosok többek közt jóváhagyták még a gyermekvédelemre vonatkozó stratégiát, a megyei tanács és a megyei tanács személyzeti- szerkezeti felépítésének módosítását.
A múlt héten Theodor Stolojant választotta elnökévé a Nemzeti Liberális Párt rendkívüli kongresszusa. A választást megelôzôen óvatosan, többször is kijelentette, hogy nem óhajt osztozni elôdje sorsában, akinek a mandátuma lejárta elôtt mennie kellett az elnöki székbôl. Miután világossá vált az eredmény, kemény hangra váltott. Immár arról beszélt, hogy akik nem tartják be a kongresszus határozatait, "nagy reszkírnek teszik ki magukat", ugyanis - egyebek között - a párt "belsô megújítását", "egységes erôvé változtatását" tûzte zászlajára. Emellett három politikai célkitûzést nevezett meg: a politikai rendszer kiegyensúlyozása, a politikai jobboldalnak az NLP köré sorakoztatása, és a párton belül egy olyan intézményes struktúra kialakítása, amely koherens liberális képet tud majd nyújtani a kormányzati tevékenységrôl. Végül kijelentette a következô választásokon húsz százalék fölötti eredményt érnek el.
Figyelemre méltó a program, tekintve, hogy a Liberális Párt a rendszerváltást követô években többször "unifikálódott", majd szétesett. Négyéves kormányzati szerepevállalást követôen 2000-ben ellenzéki szerepre kényszerült. A választások után hamarosan együttmûködési szerzôdést kötött a kormánypárttal, amit egykettôre felmondott. Utóbb "konstruktív ellenzék" akart lenni, azonban "konstruktivitása" kimerült a kormány hatra-vakra való kritizálásában, az RMDSZ pocskondiázásában, és végül, de nem utolsósorban, a belsô hadakozásokban. Ebben a belsô harcban vérzett el tulajdonképpen a "nagy stratéga", Valeriu Stoica. Ezen kívül, a sokéves tapasztalat alapján, ezt a kongresszuson az újonnan választott elnök is elismerte, a pártnak, bár az elsô/második vonalában voltak az ország leggazdagabb üzletemberei, sose volt koherens a liberális gazdasági, szociális és intézményi átalakulást célzó programja. Így a politikai üzenete sem lehetett más, mint az, hogy egy olyan pártról van szó, amely nem képes a saját "menedzselésére" sem. Hogy lehetne akkor egy ország kormányának a kerekét a kezébe adni?
Mindent egybevetve, nem lesz könnyû dolga Stolojannak. Nem lesz könnyû a belsô reform megvalósítása, annál inkább, mivel belsô politikai ellenfelei a jövôben is ellenfelek maradnak. Ebbôl nem is csinált titkot Dinu Patriciu, aki nem tartja az új elnököt "kompatibilisnek" a liberalizmussal, és kijelentette, "nagyon ravasznak kell lenniük ahhoz, hogy Stolojanból liberálist faragjanak". Azt is sugallta, ugyanakkor, hogy, az Iliescu valamikori támogatója, bizonyára hajlandóságot érez a Szociáldemokrata Párttal való "koalíciózásra". Emellett az is kérdés, mit fog tenni a helyi szervezetekkel, mert azok egyelôre amolyan megyei klubokként, klikkeként léteznek. Fogalmuk sincs, mit jelent az igazi szervezeti tevékenység. Ezek után jogos a kérdés, hogy (akár egy Stolojan kaliberû politikusnak is) elég lesz-e két év a párt megerôsítésére, imázsépítésre a tisztes választási eredmény elérésére.
Egyre jobban szaporodnak - különösen a bankok környékén - a pénzkibocsátó automaták. Használatuk az idôsebb, számítógépkezelésben és elektronikus gépek kezelésében kevésbé jártas személyeknek bonyolultnak tûnhet. Ezért hasznos, ha mellékelnek egy útmutatást. Egyik marosvásárhelyi automatánál éppen ezt ismerték fel a mûködtetôk és jól látható helyen ragasztották rá a feliratot, amelybôl mindjárt az elején megtudhatjuk, hogyan kell behelyezni a kártyát stb. Kicsit furcsa lehet, hogy visszakézbôl a román nyelvet ajánlja társalgási nyelvnek, de hát ezt is lenyelhetjük, mint ahogy belátjuk, egyszerûbb, ha csak egy elôre meghatározott sémát mutat be. A meghökkentô az, hogy a kedves felhasználót felszólítja: "Arra a kérdésre, hogy kér-e számlát, válaszolja azt, hogy NEM (jobb oldali gomb)". Szerencse, hogy mindez csak román nyelven van kifüggesztve és talán a magyar felhasználók mégiscsak számláért folyamodnak.
Nyilván, a gépet megalkotó civilizáltabb környezetben el sem tudják képzelni, hogy valaki számla nélkül távozzon, de itt nálunk az egyénibb megoldásokat kedvelik. S hogy erre vonatkozóan van rendelkezés? Az senkit nem érdekel. Az bizonyára a gyengébbek kedvéért készült
Bárki jogosan gondolhatja, hogy úgy hull le rólam a kultúra, mint másról a ruha, de be kell ismernem, hogy a bolyais Öregdiák-találkozó emlékezetes momentumai az esti "zsibongások" maradnak. Tudom én persze, hogy volt ott emléktábla avatás és komoly elôadásokban sem volt hiány, még a díszmûsorra is elmentem, de közben alig vártam, hogy újra az iskola udvarán ülhessek a volt évfolyamtársaimmal. Hogy mások is voltak ezzel így, azt bizonyítja, hogy a szervezôk által remélt 300 helyett szombaton több mint ötszázan voltak. Könnyû a készben hibát találni, könnyû mások munkájával elégedetlennek lenni, ezért csak félszájjal említem meg, hogy két sörcsap is elfért volna és szélesebb választék is.
De ettôl eltekintve a hangulat igen jó volt. A tíz éve végzettek még méregették egymást, ki mire vitte, van-e már kocsija, háza a másiknak, a lányok szülési élményeiket mesélgették. Ismét mások csak mélyen hallgattak, és igyekeztek észrevétlenek maradni, ne kelljen kudarcaikról beszéljenek. A 20-25 éve végzettek többsége ma már megállapodott, gyerekei sorsáért aggódó szülô, már csak a konkrét, megoldandó problémákra koncentrál és ilyen alkalmakkor nemigen törôdik mások megvalósításaival. A még idôsebbek erre már csak több-kevesebb derûvel nézhetnek vissza, számukra elérkezett az idô újabb célokat kitûzni és azokat is megvalósítani.
Aztán egyszerre csak ez a sokszínû tömeg beszabadult a zárt térre. Gondolatban mindenki ugyanezen az udvaron volt, de évekkel korábbi képek jelentek meg képzeletében. A folyosókon most újra lehetett fürkészô pillantások veszélye nélkül mászkálni. Egy-egy tablót megnézni, és esetleg elszomorodni azon, "éppen a miénk miért nincs sehol?". A naivabbak idônként még a falfirkákat is kutatták, természetesen hiába. Nem tûnt fel az sem, hogy a mellékhelyiségek idôközben visszaváltoztak a cigarettaparadicsomból padlócsempével ellátott megfelelô rendeltetésû helyiségekké. Az udvaron pedig állt a tánc.
Lassan megszûntek a korkülönbségek, felszabadultan lejtett mindenki. A fiúk lassan megbocsátották volt szerelmeiknek az egykori visszautasítást és hamarosan attól is sikeresen elvonatkoztattak, hogy már nem olyan csinosak, mint korábban, a lányok sem fürkészték a végtelenségig a meglett férfiak arcát, hogy megtalálják benne a gondtalan ifjakat. Órákig mindenki újra diáknak érezhette magát.
Jó volt ott lenni, pedig sokan hiányoztak. Emlékünkben ôk is mindvégig jelen voltak. Aztán a búcsú pillanatában másodpercek alatt mindenki visszavedlett gondos szülôvé, megbízható alkalmazottá, tanárrá, orvossá, egyszóval önmagává.
A telehold pedig mosolygó rendkívüli ezüstgömbbôl hirtelen miesnapi égitestté változott, de azért tette a dolgát és mintha csak meg volna rendelve külön erre az alkalomra, rendületlenül tovább világította az udvart.
A Vatikán befogadta azt az olaszországi, bellunói egyházmegyébôl kiindult kezdeményezést, amelynek célja I. János Pál pápa boldoggá avatása.
Ezzel elkezdôdött a boldoggá avatási eljárás elsô szakasza - jelentette kedden a Corriere della Sera címû milánói napilap.
I. János Pált, polgári nevén Albino Lucianit (a jelenlegi egyházfô, II. János Pál közvetlen elôdjét) szülôfalujában, a bellunói egyházmegyéhez tartozó Canale d'Agordóban már évtizedek óta szentként tisztelik. Az életérôl, tetteirôl szóló vallomások gyûjteményét és a tevékenységének tükrét mutató iratok dokumentációját Vicenzo Savio bellunói püspök nyújtotta be a Szentszéknek a boldoggá avatási eljárás lefolytatásához. Elôször a boldoggá és szentté avatás kérdéseiben illetékes kongregáció vizsgálja meg az elôterjesztést és a hozzá csatolt dokumentációt, de az utolsó szó joga a pápáé.
Albino Luciani egész egyházi pályafutása során mindvégig a hitoktatást és a hívekkel való közvetlen kapcsolattartást tekintette legfôbb hivatásának - írta a Corriere della Sera. A közvetlen, barátságos, társaságkedvelô természetû I. János Pált "mosolygó pápaként" emlegették.
Albino Luciani 1912-ben született. Noha szegény családból származott, meredeken ívelt felfelé egyházi pályája - írta az olasz lap. Luciani végigjárta a ranglétra minden fokát: volt falusi plébános, püspök, az olasz püspöki kar állandó tanácsának tagja, velencei érsek. 1973-ban nevezték ki bíborossá, és 1978. augusztus 26-án választották meg katolikus egyházfôvé. Mindössze 33 napig töltötte be egyházának legmagasabb tisztségét, 1978. szeptember 28-án elhunyt. A hivatalos orvosi közlemény szerint szívelégtelenség volt a halál oka, de széles körben gyökeret vert az a soha be nem bizonyított teória, amelyet David A. Yallop brit szerzô fogalmazott meg az Isten nevében címû könyvében, és amely szerint a kúria mûködését keményen bíráló pápa vatikáni összeesküvés áldozata lett, belsô ellenfelei megmérgezték.
Mind a szerbiai, mind a montenegrói kormány elfogadta hétfôn a Jugoszlávia helyébe lépô új állam alkotmányos alapokmányának tervezetét, amelyet a két kabinet szakértôi dolgoztak ki.
Zoran Zivkovic jugoszláv belügyminiszter hétfôn közölte, hogy a kormányok által elfogadott tervezetet továbbították az alkotmányozó bizottságnak, az Európai Uniónak, a velencei bizottságnak és Vojislav Kostunica jugoszláv államfônek. A tervezet értelmében a jövendô közös államot "Szerbia és Montenegrónak" fogják hívni. Az országnak lesz zászlaja, himnusza és címere. Szerbia és Montenegró "közigazgatási központja" Belgrád lesz, itt ülésezik majd a közös állam parlamentje és a miniszterek tanácsa. A szövetségi állam bírósága Podgoricában fog székelni. A tagállamok rotációs alapon képviselnék a közös államot a nemzetközi szervezetekben. A 81 tagú parlamentbe 59 képviselôt Szerbia, 22-t Montenegró delegálna. A döntéseket egyszerû többséggel hoznák meg, azzal a kitétellel, hogy az adott tagállam legalább 12 képviselôjének is meg kell szavaznia a határozatokat. A javaslat értelmében a törvényhozók megválasztásának módját külön köztársasági törvények szabályoznák. A tervezet ugyancsak a tagállamok hatáskörébe utalja az emberi jogok és a kisebbségi jogok védelmének kérdését.
A közös állam alaptörvényének tervezetét kizárólag a dokumentum kidolgozásával megbízott alkotmányozó bizottság terjesztheti a köztársasági parlamentek és a szövetségi törvényhozás elé. Az alaptörvény-tervezet sorsa fölöttébb bizonytalan, mivel a dokumentum kidolgozásakor a szerb és a montenegrói kormány mellôzte Vojislav Kostunicát és pártját, a Szerbiai Demokrata Pártot (DSS), illetve az Együtt Jugoszláviáért montenegrói koalíciós partnertömörülést. Dragan Marsicanin, a DSS elnöke rámutatott arra, hogy az Együtt Jugoszláviáért tömörülés, a DSS, a montenegrói elnök vezette Szocialisták Demokratikus Pártja, illetve a velencei bizottság is készített saját alaptörvény-tervezetet, s ezeket egyenrangúan kell kezelnie az alkotmányozó testületnek.
Kostunica egyébiránt hétfô estére tanácskozásra hívta a belgrádi megállapodás aláíróit, de Zoran Djindjic szerb kormányfô és Miroljub Labus külgazdasági kapcsolatokért felelôs szövetségi miniszterelnök- helyettes nem tett eleget az államfô meghívásának, ezért a találkozó meghiúsult.
Paul Wolfowitz amerikai védelmi miniszter-helyettes jelezte, az Egyesült Államok stratégiát változtat afganisztáni politikájában, és az al-Kaida elleni háború helyett a jövôben az országépítésben vállal vezetô szerepet.
A The Daily Telegraph címû angol napilapnak adott terjedelmes interjújában az amerikai kormányzat "héjái" között számon tartott védelmi miniszter-helyettes kijelentette, Washington egyre inkább arra összpontosít, hogy "segítse az afgán nemzeti hadsereg kiképzését, támogassa a nemzetközi stabilizációs erôket, az ország újjáépítésének erôfeszítéseit, azaz olyan feladatokat, amelyek hozzájárulnak az ország hosszú távú stabilitásához.
- Az egyik legnagyobb aggodalmam, hogy a tokiói konferencián felajánlott gazdasági segítségnyújtás, amely nemcsak gazdasági, hanem politikai és biztonsági okokból is létfontosságú, nem folyik be az ígéreteknek megfelelôen - hangoztatta. Emlékeztetett arra, hogy a nemzetközi közösség évi 1,8 milliárd dollárt ajánlott fel, az adatok szerint eddig ennek alig 30 százalékát utalták át. A Pentagon ezért a következô hetekben széles körû diplomáciai kezdeményezésbe kezd világszerte, hogy rávegye az adományozó országokat az ígéretek lehetô leggyorsabb teljesítésére.
- Sokkal nagyobb erôfeszítést szeretnék látni az ország infrastruktúrájának, a közlekedésnek, a távközlésnek az újjáépítésében. Afganisztán potenciálisan nagyon fontos kereskedelmi útvonal lehet a térségben, ami hatalmas elônyöket és virágzást hozna népének. A stabilitásból fakadó elônyök arra sarkallnák a törzseket, hogy ne háborúzzanak, ne viszálykodjanak egymással - fejtegette. Kijelentette, hogy az Egyesült Államok a jövôben nem fogja megakadályozni a nemzetközi biztonsági erôk (ISAF) Kabulon kívülre való kiterjesztését, sôt úgy vélte, az ISAF-erôk számát Kabulban is növelni lehetne. Elmondta, a Pentagon tanulmányozza annak lehetôségét, miként lehetne gyorsan mozgósítható erôket létrehozni az ISAF-on belül.
Az ENSZ és Hamid Karzai afgán kormányfô már január óta sürgeti az ISAF kiterjesztését öt másik afgán nagyvárosra. Az Egyesült Államok korábban ellenezte az ISAF térbeli és létszámbeli kibôvítésének a gondolatát, mondván: egy ilyen lépés akadályozza az al-Kaida elleni amerikai hadmûveleteket. Washington ugyan nem küldött katonákat a békefenntartó erôkbe, de légi támogatást, szállító kapacitást biztosít számukra - emlékeztetett a brit lap. Washington vezetô szerepet vállalt az új afgán nemzeti hadsereg kiképzésében is.
Wolfowitz ennek kapcsán annak a véleményének adott hangot, hogy az afgán hadurak hatalma fokozatosan csökkeni fog az új hadsereg felállításával és a gazdasági ösztönzôk létrehozásával.
Afganisztán problémájának kizárólag katonai jellegû megközelítésétôl való amerikai eltérés a legjelentôsebb változás a Bush-kormányzat politikájában az afgán háború befejezése óta. Nagy-Britannia és az európai országok, valamint az ENSZ bizonyosan üdvözölni fogják a lépést. Tony Blair brit kormányfô régóta hangsúlyozza afganisztáni újjáépítés fontosságát - mutatott rá a konzervatív brit lap.
Diana hercegnô egyik volt testôre szerint a titkosszolgálatok rendszeresen lehallgatták a walesi hercegnô telefonbeszélgetéseit, sôt a szalagokat újrajátszották az éterben, hogy rádióamatôrök lecsaphassanak rá és nyilvánosságra hozzák.
Ken Warfe, a Scotland Yard idén nyugállományba vonult rendôrtisztje Diana: Closely Garded Secret (Diana: szigorúan ôrzött titok) címen a közeljövôben kiadásra kerülô könyvében megírja, valós tény és nem a hercegnô "paranoiás képzelete" volt, hogy a titkosszolgálatok szándékosan figyelték a brit trónörökös feleségét azzal a céllal, hogy aláássák tekintélyét. Warfe példaként említi azt a több mint 13 éves esetet, amikor 1989. december 31-én a Sandringhamben tartózkodó walesi hercegnô felhívta egy régi barátját, James Gilbeyt. A telefonbeszélgetés során Diana bírálta a királyi családot, és panaszkodott, hogy férje, Károly herceg mellett "kínzás" az élete. A 45 éves agglegény, kedvesnek becézvén a hercegnôt, azzal vigasztalta ôt, hogy néhány nap múlva "meleg, védô karok ölelik majd át ôt."
A telefonbeszélgetést négy nappal késôbb rögzítette egy rádióamatôr, aki a szalagot eljuttatta egy bulvárlaphoz. A felvételt azonban csak három évvel késôbb, 1992 augusztusában hozták nyilvánosságra, amikor már köztudott volt a hercegi pár házasságának zátonyra futása.
"Tudom, kik és miért készítették az eredeti felvételeket. Igaz, hogy rádióamatôrök vették fel egyszerû szkenner segítségével, az eredeti felvételeket azonban rendszeresen sugározták különbözô idôpontokban, hogy biztosan legyen valaki, aki meghallja azokat, tudván, hogy azok valamikor a média kezébe kerülnek majd" - írta a volt rendôrtiszt, aki öt éven át állt a hercegnô szolgálatában. Rámutatott, a titoktörvény megköti a kezét, hogy a nyilvánosság elé tárja az illetôk kilétét.
"A felvételek léte hitelt ad a hercegnô meggyôzôdésének, amelyet becsmérlôi gyakran a paranoia példájaként emlegettek, miszerint az establishment meg akarta semmisíteni ôt" - fogalmaz Warfe, az elsô hivatalos személy a királyi udvarból, aki alátámasztja Diana egykori állítását a titkosszolgálatok szaglászásáról. A királyi család a bizalom elárulásaként bélyegezte meg Ken Warfe emlékiratait. A brit sajtó szerint Károly walesi herceg a Scotland Yard, a rendôrtiszt eddigi munkaadója segítségét kérte, hogy a titoktörvény alapján állítsák le a könyv kiadását, sikertelenül. Warfe a Channel 4 televíziónak adott hét végi nyilatkozatában kijelentette, nem érzi úgy, hogy bárkit is elárult volna. - Ha az igazmondás árulást jelent, akkor egyetértek az udvar kijelentésével - mondta.
A DP bírálja a segesvári polgármestert
- derült ki a párt minapi sajtótájékoztatóján, amelyen egyebek mellett a segesvári polgármester is terítékre került. A helyi tanács egyik demokrata képviselôje, Florian Coman mondta el, hogy mind a tanácsosok, mind a lakosság elégedetlen a hivatal és vezetôje tevékenységével. A közvilágítás, a szemételhordás és egyéb szolgáltatások terén jelzett kívánnivalók mellett azt is Dorin Danesan polgármester szemére vetette, hogy 2000-ben a Szövetség Romániáért (APR) színeiben jutott a polgármesteri székbe, azóta azonban, mivel érdekei úgy kívánták, átállt a kormánypártba, s magával vitte az APR-s tanácsosokat is. Ily módon már nem a választók akaratát teljesíti. Coman, mint mondta, kitart a Demokrata Párt mellett, még akkor is, ha "nyomást gyakorolnak rájuk". Mint mondta, ô és még egy tanácsos meri a közvélemény elé tárni a polgármesteri hivatal viselt dolgait, mások "csak az utcasarkon suttognak", nem mernek nyíltan fellépni. Kijelentette, a polgármester úgy viselkedik, mintha ô lenne a döntéshozó, nem pedig a végrehajtó, semmibe veszi a tanácsi határozatokat, ráadásul titkolóznak, maguk a tanácsosok is a sajtóból tudnak meg olyan dolgokat, amelyekrôl nekik kellett volna dönteniük. Példának a polgári védelmet, a városrendészeti, urbanisztikai problémákat említette.
Ugyancsak a sajtótájékoztatón - amelyen jelen volt Ileana Filipescu megyei elnök és Mircea Munteanu alelnök - jelentették be, hogy az augusztus 31-i országos konferencián programba kívánják foglalni azokat a célkitûzéseket, amelyeket pontokba foglalva, maga az elnök fogalmazott meg, és továbbított a megyei szervezetekhez. Ebben bírálja az SZDP egypárti törekvéseit, és a párt legfôbb céljának a kormánypárt teljes és végleges félreállítását tekinti. Ezzel, természetesen, kizárja az SZDP-vel való együttmûködés bármely formáját. Fô ellenzéki párttá akar válni, amely "nem a hatalomért harcol, hanem az ország javáért". Mint mondták, a 2004-es választások után, ha gyôznek, jobban szeretnének egyedül kormányozni, s ha ez mégsem lesz lehetséges, akkor akár egy jobb- és baloldali összefogással, a Liberális Párttal is el tudják képzelni az együttmûködést. Persze csak akkor, jelentette ki Ileana Filipescu, ha az NLP valós ellenzéki erôvé válik, amelyben nem dúlnak belsô harcok a következô két évben, s ha az ország gondjaival fognak majd foglalkozni, nem önmagukkal. Ezek mellett fontosnak tartják a nôk politikai szerepvállalásának a támogatását, elôsegítését.
A Romániából Franciaországba irányuló illegális emberkereskedelem kérdésérôl folytat tárgyalásokat és ír alá kétoldalú megállapodást pénteken kezdôdô kétnapos romániai látogatásán Nicolas Sarkozy francia belügyminiszter. Párizsi közlés szerint Sarkozy és Dominique Versini, a szociális beilleszkedés kérdéseiben illetékes államtitkár ebbôl az alkalomból felkeres egy romániai zárt intézetet, amelyet elhagyott, illetve bûnelkövetô romániai fiatalkorúak számára hoztak létre.
Sarkozy romániai útja mindenekelôtt azt a célt szolgálja, hogy a két fél közösen találjon elfogadható megoldást a Franciaországba embercsempészek közremûködésével bejuttatott, illegális jogállású romániai személyek hazavitelére és otthoni visszailleszkedésének megoldására.
A bukaresti látogatás kapcsán a francia sajtó ismét nagy teret szentel a kérdésnek. A Le Parisien többrészes sorozatban foglalkozik a francia városokban és Párizsban utcai koldulásból élô romániai rokkantak, illetve parkolóórákat fosztogató, vagy prostitúcióval pénzt keresô román kiskorúak kiszolgáltatott helyzetéVEL. A tiltott tevékenységbôl magukat fenntartó bevándorlók keresetüket a romániai maffiahálózat embereinek adják le. A párizsi lap keddi számában közölt írás arra helyezi a hangsúlyt, hogy a román bûnözôk által toborzott és papírok nélkül Franciaországba csempészett koldusok, illetve kiskorú fiúk "önkéntes hazatérésének" megállapodásban rögzített szabályozása számos nehézségbe ütközik.
Egyrészt a francia hatóságok valójában nem rendelkeznek pontos adatokkal az érintett románok számát illetôen. A párizsi fiatalkorúak bírósága még tavaly különleges ügyosztályt létesített a fôváros külkerületeiben tömegszállásokon, ágyrajáróként kallódó gyermekkorúak hazasegítése céljából, de az érintettek együttmûködése híján gyakorlatilag tehetetlen.
A probléma rendezését akadályozza a két országban eltérô joggyakorlat is. Franciaországban törvény tiltja, hogy felügyelet nélküli külföldi fiatalkorút kitoloncoljanak. A rendôrök által éjjel összegyûjtött gyermekkorú fiúprostituáltak általában megszöknek az átmeneti otthonokból, és ismét az utcára kerülnek.
Hátráltatja a helyzet rendezését emellett az is, hogy bár Románia az Európai Unióhoz csatlakozás reményében, azaz az ország imázsának javítása céljából hajlandónak mutatkozik az együttmûködésre, nem rendelkezik olyan hatékony hálózattal, amely biztosíthatná a hazatérôk visszailleszkedését a romániai közegbe. A hatóságok nem képesek elhelyezni és perspektivikus képzési programokkal segíteni a visszaérkezô kiskorúakat. Ehhez hiányoznak a szükséges anyagi eszközök valamint a pszichológusi szakmai háttér is.
A román illetékesek - írja a Le Parisien - ráadásul attól tartanak, hogy a közvéleményben visszatetszést és értetlenkedést szülne, ha a nagyrészt roma származású, fôként Máramarossziget körzetébôl franciaországi "munkavállalásra" összeverbuvált fiatalkorúak gondjainak megoldására a hivatalos szervek többet áldoznának, mint a szintén igen nehéz körülmények között élô románok gyermekeinek segítésére.
..., de mifelénk annál sûrûbben változik. Na nem az életminôséget kopírozzuk konzumtársadalmakban sínylôdô kontinenstársainktól, hanem jól bevett, jól bevált szokásokat. Például az augusztus hónapi majdnemhogy totál szabadságolást. Amikor is a különbözô kaliberû elôadók kiröppennek jól bástyázott íróasztalaik mögül, a kasszírnôk kilibbennek a pénztárgépek szorításából, hajtalankodó szándékodat a borbélyházakban a seprûs madonna jegyzi elô, a közjegyzôk nem közjegyeznek, a fiskálisok megszakítják mindenreggeli nyerstojás-kúrájukat, a medikusok mosógépbe vágják multifunkcionális zsebekkel terhelt patyolatfehér köpenyeiket, az ateista halottas huszár Istenhez fordul irgalomért, a bankár kitûzi ablakára a cetlit: "koncsédben vagyunk", a semmittevô valójában a kicsi ujját sem mozgatja. Közelítünk Európához. Megfejeljük agyonkoptatott közmondásunkat: az "aki nem dolgozik, ne is egyék-et" egy modernebbel: "Aki dolgozott, zabálhasson nyugodtan" a szénaboglya tövében, ernyôk alatt a plázson hûtôtáskából, kutassa zöld erdô mélyén, kis patak szélén a gombapaprikáshoz valót, vadásszon, halásszon, madarásszon kedve szerint, és ha teheti, fosztogassa megfontolással az Itáliában, Tunéziában, Illyriában, Hellászban svéd mintára leterhelt "terülj, terülj asztalkám"-okat.
Cuclispajtásom, Egon, a legnagyobbik Walter fiú nem hódol be a viking szokásrendnek, nehezen integrálódó természet, nem lesz belôle soha europolgár. Fittyet hány íróasztalomon tüntetôen keresztbe tett plajbászaimra, kis kommünikémet, miszerint: "Rózsa napjáig nem írok, nem olvasok", figyelmen kívül hagyja, rám tör, megszakítván a csúnya Bettyvel ígéretesen alakuló enyelgésemet. "Tatikám, gyôztünk!"- harsogja fülembe enyhén artikulálatlanul. "Megvan a 3 pont?"- kérdek vissza és hátat fordítok, a teljes hozzáállásomat beszámítva a már 50%- ban befûzött rányinak. Énnálam ti. a labdakergetés misztériuma mindig lohasztotta a kandühöt. "Hagyd már te is sorsára az ASA-t"- háborgott aranybarátom -, "másról van ezúttal szó, képzeld el, a meghirdetett restitúció 13. évében végre visszaítélték 53 éve elorzott családi házunkat. Lehetek-e még én ezután negatív elôjellel babonás?" Gratulációmat méltósággal bezsebelte és csak azután tért rá a részletekre: "Némi hézag azért itt-ott adódik. Képzeld el, hogy a kisiparos papám által illô mûgonddal felépített tuszkulánum úgy mutat ma, mint a Reichstag mutathatott az utolsó szônyegbombázások után. Lelakva, lezüllesztve a sárga földig. Pedig fél évszázadon keresztül funkcionáriusok számára jelentett biztonságos, a társadalmi igazságtétel nevében megítélt hajlékot. Kiemelt komfortért csôdtömeget kaptunk cserébe. De sebaj, pestbudai szóhasználattal élve, "a lényeg, hogy tapadjon a bélyeg". Megpróbáljuk menteni a még menthetôt, konszolidálni a még konszolidálhatót, újrateremteni az újrateremthetôt. Csak duzzadjon a bugyelláris, szakemberektôl ôszbe forduláskor hemzseg a préri. Pillanatnyilag ôk is kiérdemelt pihenôszabadságukat töltik. Bejáratott kômûvesem, per pillanat, Somogyban vízmértékel, puszipajtás piktorom Pesten tapétáz. Ahogy kisimultan megtérnek, nekilátunk a transzszilván restaurációnak. Hátha Dzsugasvili is bepótol".
Ebben maradtunk. Bettyt ma délután újra megkörnyékezem. Libidóm választottja nincs szabin. Nem engedheti meg magának
Tôkés László királyhágómelléki református püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke egyetlen rendezvényére nagyobb összegû támogatást kapott a leköszönt Orbán-kormánytól, mint amennyit az Illyés Közalapítvány az erdélyi magyarság idei egész éves támogatására utalt át. A kimutatásokból az is kiderül, hogy a Fidesz-kormány utolsó heteiben még több száz millió forintot utalt át a hozzá közel álló erdélyi szervezeteknek.
Tôkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke a hét végén, Orbán Viktor erdélyi látogatása alkalmával újabb heves támadást intézett a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) vezetôi ellen, akiket azzal vádolt, hogy kisajátították a magyarországi támogatásokat. Tôkés felrótta a szövetség vezetôinek, hogy "monopolizálják" az erdélyi magyar közösség teljes anyagi erejét, s a támogatásképpen kapott összegeket "tetszés szerint használják fel". Kifejtette: a pénzeket "az egyházak és a civil társadalom demokratikus rendszere útján" kellene elosztani, mert tûrhetetlen, hogy az elosztást egy "RMDSZ-es klikk" sajátítsa ki. Ugyanakkor tisztességtelenséggel vádolta a szövetség vezetôit az Illyés Közalapítvány támogatási rendszere átláthatóságával kapcsolatban korábban megfogalmazott fenntartásaik miatt.
Az Illyés Közalapítvány erdélyi alkuratóriuma útján idén összesen 221 millió forintnyi támogatást juttatott az erdélyi magyarságnak. Ebbôl mintegy 200 milliót a hét - oktatás, írott és elektronikus sajtó, önkormányzatok, ifjúság, egyházi és szociális, tudományos és gazdasági - szaktestület útján, nyilvános pályázati alapon osztottak el az illetô területek szakmai képviselôi. A fennmaradó összeg az alkuratóriumi iroda mûködését és a szaktestületek költségeit fedezte.
Tôkés László elmulasztotta megemlíteni, hogy csupán a nemzetközi botrányba fulladt múlt heti ötnapos nagyváradi református világtalálkozóval kapcsolatos költségekre a leköszönt Orbán-kormány a püspöknek 242 millió forintos támogatást utalt ki. (A találkozó egyébként botrányba fulladt: kiszavazták a református világszervezet vezetésébôl a határon túli magyar egyházak képviselôit, a nyugati küldöttek pedig nem voltak hajlandók a kisebbségekkel és a kommunista múlttal kapcsolatos nyilatkozat elfogadására, illetve a nacionalizmus visszaszorítását szorgalmazták a reformátusságon belül.)
A 242 millió forint - amelynek felhasználására az erdélyi magyar civil társadalomnak valóban semmilyen rálátása nincs - 21 millió forinttal nagyobb annál, mint amit évi (!) támogatásként az egész erdélyi magyarság az Illyés Közalapítvány útján idén kapott.
Hasonló eredményre vezet például a Fidesz erdélyi Krónika címû napilapjának támogatási gyakorlata. Közvetlenül az Orbán- kormány leköszönése elôtt, az Illyés Közalapítvány Budapesten elkülönített "stratégiai alapjaiból" - a 2273/2002. számú pályázat alapján - 80 millió forintot juttatott a kolozsvári Easy Alapítvány útján Erdélybe. Az összegbôl a Krónika 60 millió forintot, az RMDSZ belsô ellenzékének számító Reform Tömörülés egyik vezetôjének magáncége (Erdélyi Magyar Könyvklub) pedig 20 millió forintot kapott. Az Easy Alapítványról Kolozsváron szinte senki nem hallott, elnöke a Reform Tömörülés egyik volt alelnöke, Mátis Jenô.
Szintén az Orbán-kabinet leköszönése elôtt, az Új Kézfogás Közalapítványtól a Krónika napilap 30 ezer dolláros támogatást nyert el. Ehhez adódik az a számtalan kisebb - de egészében véve sok tízmillió forintra rúgó - összeg, amelyeket a napilap a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és magyar állami cégek képviseletei útján, reklám- és kiadói szolgáltatásokért kapott.
A Krónikát a Nagyváradon bejegyzett Krónika Kiadóház Rt. adja ki, amelynek jelenlegi fôrészvényese - 82 százalékos arányban - Veres Lajos budapesti lakos, akirôl a kisrészvényesek úgy tudják, hogy Orbán Viktor egyik jogász barátja. Ha csupán az Illyés Közalapítvány és az Új Kézfogás Közalapítvány által nyújtott támogatást vesszük számításba, a Krónika a választások után, az Orbán-kabinet utolsó heteiben 87,5 millió forintot kapott. Meg is szolgált érte, a lap ugyanis egész évben látványosan a Fidesz mellett kampányolt, s ezt az orientációját a választások után is megôrizte.
Összehasonlítási alapként egyetlen adat is elég: az Illyés Közalapítvány "RMDSZ által ellenôrzött" sajtó szaktestületén keresztül az egész erdélyi magyar írott és elektronikus sajtó - beleértve nyolc magyar napilapot, olyan tekintélyes kulturális folyóiratokat, mint a Korunk, a Helikon, a Székelyföld, a Látó, A Hét stb., réteglapokat, szórványlapokat, egyházi sajtót, mûvészeti és tudományos kiadványokat - az idén összesen 22,5 millió forint támogatásban részesült. Egy-egy ilyen - többnyire alapítványi vagy más civil társadalmi szervezôdési tulajdonformában mûködô - kiadványra ötvenezer és néhány százezer forint közötti támogatás jutott.
Kell-é irodalom az új évezred elején? Tud-e olyat mondani a kortárs irodalom, amitôl értelmesebbé, jobbá, szebbé stb. válhat az életünk? Milyen szerep jut az irodalomnak a cseperedô piac-ga(rá)zdálkodásban? Jó-e az nekünk, ha még mindig van irodalom? Uram bocsá', író? Mire jó, ha költôk is lebzselnek a világon? Olvasni? Mi az? Minek az? Ki csinálja? Normális az? Miért?
Vannak kérdések. Nem lesz felelet. Magyartanár barátom pár éve nyugdíjas. Falun tanított, most váro-son húzta meg magát, mert ugye, a víz, a gáz, a villany, a fürdôszoba az nem budi, az aszfalt az nem sár satöbbi. Itt a színház, mibe lôjem. Pénze nem lesz jegyre is, hiszen maholnap nem telik napilapra sem. A tömbházban, ahol most éldegél feleségével, a családok kb. fele magyar, de csak ôneki jár a (megyei magyar) lap. Rádiót már ôk sem hallgatnak. Reggel talán, a híreket, az ezt-meg-azt. Hajnalban inkább felül a 23-as buszra, aztán felkirándulja magát a Somostetô erdejébe, zsenge harmaton nô a gomba, mielôtt kereskedô szándékú avatatlanok lepnék el a fák közét, megszedi a maga részét.
Hogy mégis? Rádiót? Irodalmi adást? Hát igen, régebben szerdán délután. De most, hogy átpasszolták szombatra, amikor foci és minden egyéb jön a tévében, hát nem.
Irodalom kellene, de honnan. Fiatalokat faggatok, tudnak-e irodalmi mûsorról rádióban, tévében. Említenek kitûnô mûsorokat a Dunáról, az M2-rôl, egyikôjük összetéveszti a szezont a fazonnal, és megkockáztatja, hogy a Fazakas Ernô Ébresztôje a bukaresti magyar adásban irodalmi. Akkor már inkább Dancs Annamari-i. Hízik ez a lány a sok sikertôl. Barátnôje korrigál: a Demény Ároné az irodalmi meg mûvészeti jellegû. Azt érdemes inkább ide sorolni. Merhogy abban vannak színészek.
Láttatok-e mostanság színházat? Hol, tévében? Kisvárdában, ja. Ja, ott igen.
Élôben, hát azt meg minek. Ha a színisek ballagnak, oké. Évad idején? Ja, nem szokjuk. Hát a rádióban, mi a véleményetek a kortárs erdélyi magyar irodalomról?
Van irodalmi publicisztika, kockáztatom meg. Ja, van. Hol van? Ja, hát az izében. Ja, ott talán mégse.
Lászlóffy Aladár, Fodor Sándor, Halász Anna (irodalmilag is színvonalas) publicisztikája. A délután háromkor kezdôdô bukaresti magyar adásban. A marosvásárhelyi rádióban? Ott, mondjuk, Marosi Ildikó izgalmas emlékezései.
Mai költôk meg írók a rádióban? A tévében? Na ne. Ja, ismerek egy srácot, ír verseket. Cikizi a nôket. Meg a rohadt demokráciát, azt. Rakja belé. Azt.
Azt? Ja. Aztat.
Aki Békásra, a Békási-tóra gondol, melléfogott. Ez a Zetelaka fölötti víztározó, az elmúlt hét végén sok látogatója volt, fôleg az anyaországból. A stégrôl fürdôruhás férfiak ugrottak fejest a didergetô vízbe. Az út körbejárja az erdôs tájat, alább a harántvölgyekben kirándulóutak, ösvények várják a vadon szerelmeseit. Rókagombát és áfonyát meg mogyorót kínáló gyûjtôk vedrei az útszélen. Zetelaka pedig? "Nagyon elôvette magát", kevés az olyan település, ahol hasonló ritmusban építkeznének. Emitt egy szálló, amott egy panzió, a pompás családi házakon tábla hirdeti: szállást kaphatsz. Az elsô erdélyi írótábor résztvevôit is családi házakban helyezték el, egyik tollforgató meg is jegyezte: olyan csinos, elegáns fürdôszobája neki csak a következô évezredben ha leend. A polgármesteri hivatal gyûlésterme elôadóterem, sôt konferenciaterem is, szemben, az egykori szövetkezeti bolt épületét bevásárló- és szórakoztató központtá alakították, s mûködik a fantázia is: Lagána diszkó. Persze a falu népe nem adta fel korábbi foglalkozását, termeszt kukoricát, állatot tart, a korán beálló zord idôszak miatt többet kaszál s takar, mint kapál. Nem a fenti kép a legjobb, azt elszalasztottuk, lefelé jövet. Egy rózsaszín gatyára vetkôzött apró termetû szalmakalapos atyafi jôdögélt szembe az úton, vállán szénázóvilla. Férfiemberen ilyen flamingós sortot nem láttunk. Néztük, hogy tán fel is száll.
Vajdaszentiványon jártunkkor a közelmúltban alkalmunk nyílt megtekinteni a Zichy-kastélyban található falumúzeumot. A régi, barokk stílusban épült hosszú kastély két termében két évvel ezelôtt berendezett állandó falumúzeum a falu és közössége fejlôdése, mûvelôdése szempontjából sok értékes tárgy, eszköz, emlék, régi fényképek, iratok gyûjteménye. A gyûjtést Nagy Erika helyi tanítónô együtt végezte tanulóival, a falu fiataljaival. A múzeum, amely egyébként a Zichy-Horváth egyesületé, megérdemelné, hogy szakszerû katalógus készüljön róla. Nagy Erika a falumúzeum létrejöttérôl, anyagáról mesélt.
- Három évvel ezelôtt, amikor hazaköltöztem Vajdaszentiványra, kértek, segítsek egy, az alsó iskolában létesítendô néprajzi kiállítás berendezésében. Szekérre ülve jártuk a falut. Kértük, gyûjtöttük a különbözô bútordarabokat, kézimunkákat, régi edényeket, szövôeszközöket. Egyesek firtatták ugyan, miért van rájuk szükség, de megnyugtattuk ôket, hogy visszaadjuk... Akadt közöttük olyan is, aki a múzeumnak adományozta a tárgyakat. Mondván, itt jobb helyen vannak, mint otthon a padláson. Itt, a belsô teremben, század eleji szobát rendeztünk be, teljes bútorzattal. Csaknem százéves bölcsô, kisgyermeknek etetôszék, konyhasarok kályhával, kanapéval, asztal székekkel, tálas, edények. Van szövôszékünk is. A néni, aki itt ül a múzeumban és szôni tanítja a fiatalokat, a sajátját hozta el. Nekünk is készül évente egy-egy szônyeg, ide, a terembe. Láthatók még különbözô kézimunkák, varrottasok is, a belsô szobában csak Vajdaszentiványról származó szôttes. Van egy "fûkötônk", magyarán: fôkötônk is. Egykori viselôje Sükô Sára, a dédnagymamám volt. 1896-ban született. Kiállítottuk a hozzá járó posztókabátot és hárászkendôt is, és férjének az ingét. A többi kiállított viselet már rekonstruált. A kis teremben kender megmunkálására szolgáló különbözô szerszámok, eszközök: tiló, gereben, ehel, fonógép, csörlô, tekerô.
A múzeum elsô helyiségében, középen, az asztalokon sok régi fénykép, nép- és katonaviseletet megörökítôk.
Budapesti adatgyûjtôkhöz is eljutott a múzeum híre, Vavrinecz Andráshoz és Pallagi Pálhoz. Felkerestek és kértek, olyan képeket gyûjtsek, melyeken látni a régi viseletet, illetve amelyek régi zenészeket ábrázolnak. Szkennelték a képeket, így már egyszerû lenne albumot készíteni.
Nagyon értékesek a régi könyvek. Az egyik pl. Magyarország vármegyéit tartalmazza az osztrák- magyar monarchia idejébôl. Nagybiblia 1930-ból, tankönyvek, könyvek az V-VI. osztályosok számára, viszonylag jó állapotban, tönkrement Petôfi-kötet, Jókai-regény is, melyeket kidobtak már. Rengeteg tárgyat gyûjtöttünk, igyekeztünk feltüntetni eredetüket is. Teljesen nem sikerült még. Annál is inkább, mivel különbözô tárgyakat már behoznak az emberek.
A vajdaszentiványi születésû pedagógus a tanulókat, a fiatalokat dicsérte, akik együtt gyûjtöttek vele, rendezték be a termeket, s ôrzik a múzeum anyagát ma is. De hála illeti az adományozókat is. Szeretni kell mindenekelôtt a falut. Tenni a fennmaradásért.
Készülnek a gyermekek világnapjára
A McDonald’s étteremlánc valamint az UNICEF nagyméretû gyûjtési akciót szervez a nélkülözô gyerekek támogatására. November 20-án 119 étterem kapcsolódik be a jótékonysági akcióba, s a szervezôk számítanak a városok elöljárói, üzletemberei, az egész helyi közösség részvételére.
A rendezvények során összegyûlt pénzt a Ronald McDonald Alapítvány és az UNICEF programjaira fordítják. A közös kezdeményezést Jack Greenberg, a McDonald’s étteremlánc igazgatója jelentette be, hangsúlyozva, hogy a Ronald McDonald Alapítvány az évek során 320 millió dollárt fordított a gyermekek egészségének megôrzésére és életkörülményeik javítására.
A Szánj egy napot a gyerekekre! jelszó alatt szervezett gyûjtési kampányba bekapcsolódnak a Romániában mûködô éttermek is. A segítôkész személyektôl begyûlt pénzt a gyermekkórházakra, az elhelyezési központokban élô nélkülözô gyerekekre valamint egy jótékonysági központ megnyitására fogják fordítani.
A globalizálódó világra nem jellemzô bár, de történelmi tény, hogy Erdélyben mindenhol az oktató-nevelôi munka hírneves kollégiumokban történt, melynek szellemi kisugárzása még az illetô kisrégión kívül is érzékelhetô volt. Az ország melyik szegletébe nem jutottak el a több száz éves múltra visszatekintô kollégiumok (a nagyenyedi Bethlen Kollégium, a sepsiszentgyörgyi Mikó Kollégium, a kolozsvári református illetve katolikus kollégium stb.) végzettjei, akik meghatározó módon járultak hozzá az illetô vidék fejlôdéséhez. Ezek közé tartozott az idén fennállásának 445. évfordulóját ünneplô marosvásárhelyi református kollégium is, vagy ahogyan mindenki ismeri, a Bolyai Farkas líceum, vagy egyszerûen a Bolyai.
A 2002. augusztus 23-25. között Marosvásárhelyen megtartott IV. Öregdiák Világtalálkozó is ennek a fontos eseménynek a jegyében zajlott le. A sikeres ünnepségek súlyát csak növelte a híres matematikus, Bolyai János születésének 200. évfordulójára való megemlékezés.
Papius tanár létemre irigykedhetnék is eme csodálatos, bár nem töretlen múltra, de nem teszem. Sôt büszke vagyok rá és reményeim szerint a jövôben még inkább be fogja tölteni e nagy múltú kollégium közösségünk hozzá fûzött reményeit. Hála Istennek, mind kevesebben emlékeznek már a Iosif Ranghet elnevezésre. Már az iskolatörténeti érdekességek közé tartozik számos olyan esemény, amiért annak idején szégyenkezhettünk vagy mélységes megaláztatást éltünk át.
Adja Isten, hogy majdan ezek közé tartozzon az a politikai
diktátum is, melynek eredménye volt a Papiu magyar
tagozatának illetve a Bolyai román tagozatának a
létrehozása. 1960-ban így került a diákok
és szülôk akarata ellenére 4x2 magyar bolyais
osztály egyik napról a másikra a Papiuba és
fordítva. Eme
"lakosságcsere" pont arra volt hivatott, hogy megtörje
a kollégium szellemiségének gerincét, hogy
ugyanolyan vegyes iskolává alakítsa át a Bolyait,
mint bármelyik másik iskola. Szerencsére ez nem
sikerült teljes mértékben, sôt azért
reménykedhetünk abban, hogy ez is
iskolatörténelemmé válik majdan, mert a 2002/2003-as
tanévtôl kezdve, úgy tûnik, visszanyerte az
intézmény az 1960 elôtti szervezeti kereteit. A Papiuba
áthelyezett bolyais osztályok, más gyermekanyaggal ugyan,
de fokozatosan visszatelepülhetnek tanárostól a Bolyaiba.
Nagyon fontos esemény és lehetôség ez a
kollégium történelmében.
Nem ünneprontásnak szánom, de ha a IV.
Öregdiák Világtalálkozó kapcsán
valamilyen hiányérzetem támadt, akkor az ebbôl
fakadt. A véglegesnek szánt, de ideiglenesre sikerült
számûzetésre kényszerült
"bolyais" osztályokból is kerültek ki nagyon
neves, a közéletben és a szakmában fontos szerepet
játszó emberek, olyanok, akikre az egész város
büszke lehet. Hogy csak néhányat említsek azok
közül, akik megérdemelték volna, hogy ôk is
érdemoklevélben részesüljenek: Bölöni
László labdarúgó, Benedek (Lázár)
Erzsébet fôorvos, Székely (Bota) Emese, a Református
Kollégium igazgatónôje, Márton Zoltán, a
szovátai Teleki Oktatási Központ igazgatója stb. Ennek
az elképzelhetô gesztusnak a politikai üzenetérôl
nem is beszélve.
Az idei évben a város történetében nem az történt, ami ellen egyesek esetleg joggal tiltakozhattak, hogy román és magyar osztályok cseréjével román illetve magyar iskolát hoztak létre a politikusok, hanem egy igazságtalan számûzetés megszûnése történt meg a politikusok bölcsessége nyomán.
Megszületett egy olyan lehetôség, amellyel élni kell. De a lehetôség még nem valóság. Hogy azzá váljon, az nagyrészt rajtunk, a tanárokon és a diákokon múlik. Eme küzdelmünkben bizonyára kívülrôl minden támogatást megkapunk.
Nemrégiben egy gyulakutai olvasónk keresett meg panaszával, hogy napok óta nem folyik a víz a lakásukban és emiatt a szomszédból kényszerülnek kútvizet hordani. Mint mondta, hiába fordult polgármesteri hivatalhoz, ott furcsa módon azt monták, nem segíthetnek. Hát akkor ki? Hasonló helyzetben voltak a tömbházlakók is, annyi különbséggel, hogy a magasabban lakóknak még kényelmetlenebb volt mindennapi víz gondjaikra megoldást találni.
Az ügyben elsôsorban Gyulakuta polgármesterét, Gáll Sándort kerestük meg, aki elmondt:
- A vízellátás szempontjából lehetetlen helyzetben vagyunk. A vízüzem, ami a volt hôerômû, a termoelectrica tulajdonában van, a hálózati csöveket és a szennyvízcsatorna-rendszert is birtokolja. Mióta a hôerômû leállt, a létesítmény egyetlen szolgáltatása az ivóvíz elôállítása és forgalmazása, mert a lakosság már a hôenergiát is saját hôközpontokkal oldotta meg. Ami magát a hálózatot illeti, az legalább 50 éves és eredetileg kútból származó vízzel mûködött. Késôbb tértek át a Kis- Küküllô vizére, azt tisztították és szolgáltatták. Idôközben a hálózat fokozatosan bôvült. Lassanként már nem csak a tömbházlakók, hanem a magánházak lakói is csatlakoztak a vezetékes ivóvíz- hálózathoz, ám a bôvítés mindvégig rendszertelenül történt. A bôvítést követôen a kutakat nem gondozták, így a visszatérés a kútvízre gondot okozna, bár nem lehetetlen. Jelentôs befektetést igényelne azonban a hálózati csövek cseréje, pedig nem lehet már sokáig halogatni, hiszen olyan az egész, mint a szivacs. Nagy a veszteség és mindennaposak a csôtörések.
A helyi tanács tisztában van azzal, hogy a vízhálózatba már most be kellene ruházni, de ameddig nincs a tulajdonában, addig nem különíthet el a költségvetésbôl erre a célra összegeket. A polgármester szerint a Termoelectricához tartozó hôerômû vezetôségének egyáltalán nem érdeke a fejlesztés, hiszen amúgy is sor kerül hamarosan az egész vállalat privatizációjára.
- A privatizáció felgyorsítására vonatkozó törvény szövegében az áll, hogy a lakossági szolgáltatásokat végzô egységeket a Termoelectrica átadhatja a helyi érdekeltségeknek, és mi ennek alapján kértük is, de nem adták.
Elôbb-utóbb mindenképpen át kell vennünk, ha beleszakadunk is, mert így semmire sem jutunk. Nem pályázhatunk, és ha megvolna rá a pénzünk, akkor sem fordíthatnánk semmit erre a célra.
A fentiekkel szemben Alexandru Ratiu, a gyulakutai egység igazgatója hangsúlyozta, csak egy konjunkturális helyzetrôl van szó:
- Nem értem, miért van mindenki felháborodva, mikor egyrészt már megoldottuk a problémát és most már mindenhol folyik a víz. Másrészt az egésznek az volt az oka, hogy túl nagy esôzések voltak és zavarossá vált a folyóvíz. Én akkor is azt mondtam a polgármesteri hivatalnak, hogy ha vállalják a felelôsséget, mi a zavaros és fertôzô vizet is szolgáltatjuk, de persze nem mentek bele, hiszen sokan megbetegedtek volna. Az ilyen áradások során a Küküllô kimossa a szennyet mindenhonnan, és nem tudjuk megfelelôképpen tisztítani.
Az igazgató egyébként a vezetékekre vonatkozóan elmondta, nincsenek rajta veszteségek, és ha volnának is, az csak ôket terhelné, hiszen akinek van vízórája, az csak a lakásába beérkezô mennyiséget fizeti, aki meg átalányban fizet, az sem kell az esetleges veszteségeket kifizesse. Ez mind a Termoelectricát terheli. Nem mondható ugyanakkor, hogy a lakótársulás számottevô összeggel tartozna a vízüzemnek.
Kétségtelen, hogy ki kellene cserélni a csöveket, de akkor már egyúttal át kellene gondolni és újratervezni az egész hálózatot, úgy, hogy a jelenlegi zûrzavar felszámolódjon. Az igazgató véleménye szerint a faluban helyenként felszínre törô vízveszteségek a szennyvízcsatornától származnak.
Alexandru Ratiu ugyanakkor kiemelte:
- Mi szívesen átadnánk másvalakinek az üzemet, de nyilvánvaló, hogy a polgármesteri hivatal nem veheti át, meg hát ódzkodnak is ettôl. Ha átvennék, akkor bizonyosan nem tudnák a mostani alacsony árat tartani. Ha csak ezt a községet látnák el, akkor már gazdaságilag sem érné meg és a mostani ár többszörösére növekedhetne egy köbméter víz ára. A vízüzem, kapacitását tekintve, meg kellene oldja a vízellátást egészen Dicsôszentmártonig, és úgy gondolom, hogy a megyei tanács kellene átvegye. Erre vonatkozóan két éve folynak a tárgyalások, de még nem jutottunk eredményre. A Kis- Küküllô Térségi Társulás sem vehetné át a hálózatot, mivel még nincs jogi személyiségük és anyagi lehetôségeik sincsenek erre (sz. m. a KTT másfél éve bejegyzett jogi személy, amely azon dolgozik, hogy ne csak Gyulakuta, de az egész térség vízellátási gondjaira megoldást találjon.) Úgy, hogy egyelôre marad a mi tulajdonunkban. Igaz, nem sokáig, mert hamarosan eladják a Termoelectricát, és akkor a vízüzem jövôjét is mindenképpen meg kell oldani - összegzett az igazgató.
Nyilvánvaló, hogy komoly befektetés szükséges ahhoz, hogy a község vízellátása elérje a kívánt minôséget. Az is borítékolható, hogy a szóban forgó fejlesztéseket nem a Termoelectrica fogja elvégezni. Sajnos, ezzel párhuzamosan még senki nem dolgozott ki megnyugtató tervet a vízüzem sorsának rendezésére. Addig pedig, amíg ezt a problémát nem oldják meg, marad az egyelôre állandó bizonytalansággal "kecsegtetô" helyzet.
Az Alkony temetkezési vállalkozás ügyfélfogadó irodáját 2000 márciusában nyitottuk meg Marosvásárhelyen, a Dózsa György utcában, azzal a céllal, hogy enyhítsünk azokon a gondokon, amelyek egy temetkezés alkalmával adódnak. Az elmúlt 2,5 év bizonyította, hogy szolgáltatásaink minôségével elégedettek ügyfeleink. A kegyeleti szolgáltatásainkat egyre többen veszik igénybe, ezért nyitottunk egy másik ügyfélfogadó irodát a Bernády tér 4. szám alatt.
Mi, együtt más, marosvásárhelyi temetkezési vállalkozókkal, megrökönyödve láttuk a hirdetési anyagot két, városunkban is nézett kereskedelmi tévéadó mûsoraiban. Valóban szenzációnak tûnt: Marosvásárhelyen létezik egy kis temetkezési vállalkozás, amely ingyen vállal temetkezési szolgáltatásokat. Névvel és címmel rendelkezünk. Nos, mivel a világ egyetlen országában sem temetnek ingyen, utánanéztünk, mi van a reklám mögött. Íme: az ingyenes temetés egy 300.000 lejes évi tagsági díj kifizetésével kezdôdik, amirôl az ügyfél számlát kap. A következô lépés, hogy a szolgáltatást igénylôkkel a cég aláírat egy szerzôdést, amelynek értelmében lemondanak az 5,5 millió lejes állami támogatásról. Ennek fejében a nevezett temetkezési vállalkozó koporsót és a szállítást biztosítja. A megrendelô a koporsók közül nem válogathat, mert nem láthatja azokat a kis garázsban, ahol csak egy szék és egy asztal van. De számoljunk csak: egy koporsó 1,5 - 2 millió lej; szállítás 150.000 lej, koszorú 160-180.000 lej/db. Ha összeadjuk, a végösszeg nem éri el az 5,5 millió lejt. Hogy mi történik az összeggel, nem a mi feladatunk kideríteni. De az illojális konkurenciára felhívni a nagyközönség figyelmét, úgy érezzük, jogunk van.
Az 5,5 milliós állami segélybôl mit fedezhet a megrendelô? Teljes szolgáltatást: minôségi cserefa koporsó, selyem szemfedô, öltöztetés, balzsamozás (amennyiben ez kórházban történik, a szolgáltatás díját visszafizetjük), szállítás vidékre is, 3 koszorú biztosítása, sírásás, vagy az ellenértéke visszaadása, sírhelyvásárlás, annak hiányában. Ha a hozzátartozó nyugdíjas és hirtelen nem tudja biztosítani a költségeket, az Alkony Kft. megelôlegezi az illetôt (csak nyugdíjasokat). De biztosítunk más lehetôségeket is. Például, a megrendelô nálunk három koszorú helyett kérhet csak kettôt, de egy másik koporsót. Minálunk a koporsókat ki lehet választani, a koszorú feliratozásokat is. Nem vaktában történik a vásár, mint az "ingyenes" szolgáltatónál. Különösen a nyugdíjasok figyelmét hívnánk fel arra: vigyázzanak, kerüljék a kellemetlenségeket, hiszen már többen ráfizettek, nem beszélve a sok idegeskedésrôl. Ha a kormány visszavonja - mert idehaza minden lehetséges - az 5,5 millió lejes támogatást, mi történik például a 300.000 lejes tagdíjjal? Érdemes elgondolkodni ezen is.
Csiki László, Imreh András, az Alkony (Apusul) Kft. tulajdonosai.
Csegzi Sándor, Marosvásárhely alpolgármestere és Kilyén Ilka színmûvésznô képviseli a megyeszékhelyt a testvérváros Kecskemét napjain. A "hírös város" rendezvénye tegnap kezdôdött és vasárnapig tart. Az elôadómûvésznô több helyen is fellép önálló mûsorával.
A marosvásárhelyi Kós Károly Alapítvány az idén is megszervezi a hagyományos honismereti tábort. A diákok és kísérôik ma a Szászföldre utaznak, majd onnan a Székelyföldön át a Csángóvidéket keresik fel. A vándortáborozás alatt oktatás is lesz és a diákok honismereti vetékedôkön is részt vesznek. A rendezvény vasárnapig tart.
Érdekes fotókiállítás nyílik augusztus 31-én, szombaton 11 órakor a marosvásárhelyi Deus Providebit Tanulmányi Házban. Müllner Judit és Müllner Péter A Kárpátoktól az Andokig címû tárlata egzotikus helyekre kalauzolja el a nézôket. A kiállítás anyagát Máthé Éva újságíró és Kucsera Jenô fotómûvész méltatja.
Kidolgozzák az országos árvízvédelmi stratégiát
Ovidiu Natea prefektus, Virág György megyei tanácselnök, Ioan Chioralia, a vízügyi igazgatóság vezetôje, valamint Dogaru Anton, az erdôgazdálkodási vállalat igazgatója ma Bukarestben, a cotroceni-i palotában részt vesznek más megyékbeli kollégáikkal együtt az országos árvízvédelmi stratégia kidolgozásában, megvitatásában. Az intézkedéshozatalt az utobbi idôszak szélsôséges idôjárása indokolja. A tanácskozáson elsôsorban a katasztrófa- megelôzésre és -elhárításra keresnek majd optimális megoldásokat.
Augusztus 30-án, pénteken 17 órától a kultúrotthonban négy verseskötet bemutatójával kezdôdik a VI. Radnóti Napok rendezvénysorozata. Aznap 18.30-tól irodalmi értelmiségi találkozó lesz ugyanott. Az ünnepélyes megnyitóra szombaton 12 órakor kerül sor a központban levô mûemléknél, ahol ökumenikus istentisztelet lesz, majd a polgármester felszólalása után díszokleveleket adnak át. 13 órakor a Muresul helybéli újság díjátadását tartják. Este a kultúrotthon elôtti színpadon Blondy és Mircea Rusu koncertezik, majd éjjel szabadtéri diszkót szerveznek. Vasárnap reggel a Cornel Orza stadionban kerül sor a hagyományos Észak-Dél mérkôzésre és a városi kupadöntôre. A szabadtéri színpadon népzene-elôadást tartanak. 18.30-kor fellép Dancs Annamari. ezt a Miss Radnót szépségverseny követi. Este 8-tól az Akcent koncertezik, majd tûzijátékkal zárul a VI. Radnóti Napok.
Augusztus 29-én, csütörtökön 7-15 óra között karbantartási munkálatok miatt szünetel az áramszolgáltatás Maroskeresztúron, a következô utcákban: Kombinát, Állomás a Kombinát utca és a vasút közötti szakaszon, Iskola, Szövetkezet - a Virág és az Iskola utca között, a Virág utcában - a Szövetkezet utca és a vasút között, a Templom, valamint a Kis utca 201-es és 207-es számok között.
Augusztus 29-én, csütörtökön délben ülésezik a segesvári tanács. A napirendi pontok között szerepel több helyiség és terület rendeltetésének a megváltoztatása. A tanácsosok határozatot fogadnak el az utcai reklámfelületekrôl. Megvitatják a város környezetvédelmi programját és a polgármesteri hivatal beszámol az idei költségvetési összegek felhasználásáról. A tanácsosok azt is megtudhatják, hogy áll a város az oktatási intézmények javításával stb.
Augusztus 29-én, csütörtökön és 31- én, szombaton este 8 órai kezdettel a megyeszékhelyen az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház elôcsarnokában Téglás István, a Szentgyörgyi István színmûvészeti intézet hallgatója Leltár az évszakokról címmel Szilágyi Domokos verseibôl összeállított mûsorral lép közönség elé.
A megyei tanács szakfelügyelôi augusztus 14. és 22. között ellenôrizték azokat az iskolákat, ahol világbanki hitelbôl végzik el a javítási munkálatokat. A bizottság megállapította, hogy Szengyelen szeptember 15-éig sikerül befejezni a munkát. Mezôzáhon megkéstek az ütemtervvel, de a munkálatokat végzô cég ígéri, hogy 5- ikéig sikerül átadni a felvállaltakat. Bándon befejezték az építkezést be kell még kötni a hôközpontot és az ezt tápláló vízforrást. Erdôlibánfalván és iszticsón az utolsó simításokat végzik, hátramaradt még a hôközpontok szerelése és a bekötések. Marosszentannán az építkezést befejezték az ivóvíz- és a lefolyóhálózatot szeptember 1-jéig bekötik, a manzárdot azonban befejezetlenül hagyják, mivel erre még 2,5 millárd lej szükséges. Az említett helységekben a tanévkezdéskor a diákok már felújított iskolákba járhatnak - vonta le a következtetést az ellenôrzô bizottság.
A marosvásárhelyi 13-as Számú Általános Iskola (a Hadsereg téri piac közelében) alternatív módszerrel oktató Step by step elsô osztályt indít hosszabbított programmal a 2002-es tanévtôl. Felszabadultabb, játékosabb légkörben történik a tanítási- tanulási folyamat, a gyermekek önálló megfigyelôképességét személyiségét fejlesztik. A tanulók ebédje (fizetés ellenében) és az órákra való felkészülés biztosított. Az osztályt I. fokozatú képesítéssel rendelkezô tanítók fogják vezetni. Iratkozni szeptember 10-tôl lehet az iskola titkárságán, telefon: 132-371.
A kövesdombi Waldorf óvodába - a 14-es számú napközi otthon - szeptember elsô hetében várják a 3-6 év közötti gyerekek beíratását. Ugyanitt az ún. baba-mama csoportba is jelentkezhetnek a 3 év alatti gyerekek és szüleik.
2002 a hegy éve, ennek tiszteletére augusztus 29-én 10 órától Dédabisztrán, a Vlasa Panzióban sor kerül egy szimpóziumra, amelynek címe a hegyvidék fönntartható fejlesztése és védelme. A tanácskozás keretében megalakul a megyei Hegybizottság is.
Törvénymódosi javaslat a fegyelmezetlen polgármesterek ellen
Iuliu Pacurariu, a Demokrata Párt (DP) Kolozs megyei szenátora kedden, sajtótájékoztatón közölte, hogy módosító indítványt nyújt be a helyi közigazgatásról szóló 215-ös törvény kapcsán, a módosítás pedig lehetôvé tenné szankciók foganatosítását a fegyelmezetlen polgármesterek ellen. Pacurariu szerint a javaslat azon polgármesterek ellen írna elô szankciókat, akik három hónapig nem vesznek részt a helyi tanács ülésein. A szenátor szerint a polgármester népszavazás útján történô menesztése nem megfelelô módszer, mivel a polgármesternek alkotmányos joga jelöltetni magát, így visszaválaszthatják tisztségébe, ráadásul a népszavazás költségei is kárba vesznének. Iuliu Pacurariu elmondta, módosító javaslatának elfogadása elôrehozott választásokat eredményez Kolozsváron, a város lakóinak pedig választaniuk kell, hogy újra Gheorghe Funart küldik-e a polgármesteri székbe. A demokrata szenátor leszögezte, megengedhetetlen, hogy a helyi önkormányzat vezetôje káoszt keltsen és ezért ne vonják felelôsségre.
Októberben eldôl a Drakula Park helyszíne
A PricewaterhouseCoopers társaság október végére elkészíti a Drakula Park megvalósíthatósági tanulmányát, miután az elôtanulmány másfél hónappal korábban elkészült, közölte kedden Dan Matei Agathon turisztikai miniszter. "A megvalósíthatósági tanulmány megmondja majd, hol épül fel és mennyibe kerül a park. Addig nem dönthetünk a részvények tekintetében és esetleges jegyzésükrôl a tôzsdén. A PricewaterhouseCoopers szakértôi egyelôre annyit mondtak, a Drakula Park megvalósítható", mondta a miniszter. Agathon hozátette, a S