|
LIV. évfolyam 178. (15141.) sz. |
2002. augusztus 3., szombat |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Az RMDSZ tizenkét éves következetes tevékenysége során határozottan kiállt amellett, hogy közösségünk visszakapja jogos tulajdonát. Hosszú és nehéz küzdelem árán júniusban sikerült elfogadtatni egy átfogó, egyben a történelmi magyar egyházak igényeit kielégítô törvényt.
Románia Hivatalos Közlönyének július 31-i, 561. száma közli a 2002. évi 501-es törvényt az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását szabályzó 2000. évi 94-es sürgôsségi kormányrendelet elfogadására vonatkozóan. A 2000. évi 94-es módosított sürgôsségi kormányrendeletet tartalmazó 2002. évi 501-es törvény, az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását rendezô kerettörvény életbe lépését követô 30 napon belül, kormányhatározat által létrejön a Különleges Visszaszolgáltatási Bizottság, ugyanakkor 60 napon belül a kormány közli a jogszabály egységes alkalmazását biztosító alkalmazási rendelkezéseket.
A törvény a következô elvekre épül: minden esetben a természetben történô visszajuttatást rendelik el; kárpótlásra csak kivételesen, akkor kerül sor, ha az ingatlan már nem létezik, illetve, ha azt nem igénylik vissza; rövid bizonyító eljárás után megtörténik az azonnali tulajdonba helyezés; abban az esetben, ha közintézmény (iskola, kórház stb.) használja az épületet, az legtöbb 5 évig megmaradhat az illetô intézmény használatában, de bért kell érte fizetni és a bérlôt terhelik a karbantartás költségei is, a tulajdonos egyháznak ugyanakkor erre az idôre nem kell adót fizetnie.
A Magyar Export-Import Bank Rt. (Eximbank) két romániai üzlet finanszírozásáról írt alá megállapodást július 30-án Nagyváradon - tájékoztatta a pénzintézet közleményben az MTI-t pénteken.
A Nagyváradon épülô bevásárló és szórakoztató központ létrehozásához 10,6 millió euró összegû, 7 éves futamidejû hitelt nyújt az Eximbank. A hitelszerzôdéshez a Magyar Exporthitel Biztosító Rt. nyújt biztosítást.
A Lotus Market nevû, 22 ezer négyzetméteres üzletközpont teljes beruházási költsége 16 millió euró. A Lotus Market Románia második bevásárló és szórakoztató központjaként a tervek szerint december elsô napjaiban, a karácsonyi szezonra nyílik meg.
A beruházás a Betonút Rt. fôvállalkozásával, a BR Immobilia Kft. szervezésében készül. A létesítmény egy amerikai-magyar vállalat, a Britton Capital and Consulting Kft. valamint egy román magánszemélyekbôl álló tulajdonosi csoport tulajdona. A beruházáshoz nyújtott magyar építôipari szolgáltatás mellett várhatóan a bevásárlóközpont áruválasztékában is jelentôs hányadot képviselnek majd a magyar áruk.
A másik projekt a Csíkszereda közelében, Csatószegen megvalósuló korszerû tehenészeti telep kiépítése, amelyhez a magas tejhozamú tenyészállományt Magyarországról, a jászdózsai Tarnamenti-2000 Rt. szállítja be.
A finanszírozásban az Eximbank 60 ezer euró összegû, 5 éves lejáratú hitelnyújtásához kapcsolódva befektetôként a Corvinus Rt. is részt vesz.
Rendet teremteni a piacokon - mind a választási kampány során, mind pedig megválasztását követôen visszatérô ígérete volt Marosvásárhely polgármesterének. Kezdetben nem hiányzott a nagy tam-tam sem az ügy körül, polgámesteri látogatás a Cuza Voda utcai piacon, fenyegetôzések, újabb ígéretek, miközben ott nyüzsgött a sajtó is. Aztán csend lett, és minden maradt a régiben. Sôt, egyre rosszabbá válik a helyzet.
Nyáron pedig különösen szembeszökô, hisz van, akit a megszokás mindennap, másokat a beszerzés szükségessége legalább hetente egyszer odavezet.
S ha a városunkba érkezô idegenek megrökönyödnek, számunkra a Cuza Voda utcai nagypiac képe megszokottá vált. A balkáni kosz, a higiéné hiánya, a rendetlenség és rendezetlenség, a büdösség, a tejtermékeket dongó legyek, egyes árusok szemtelensége, hogy méréskor következetesen becsapnak, hogy belopják a mérlegbe a minôségen aluli árut, hogy az idôsektôl ellopják a pénztárcájukat, hogy esetenként a mocskos földrôl adják kezünkbe az árut. Mindez felbosszant pillanatnyilag, majd maradunk a méreggel, és legközelebb kénytelenek vagyunk újból odamenni…
Más városokba tett látogatások, esetleg külföldi útjaink alkalmával döbbenünk rá, hogy egy élelmiszer-termékeket árusító helynek milyen kellene legyen a kinézete.
A napokban elkészült polgármesteri jelentésben adatokat találunk arra vonatkozóan, hogy az elmúlt idôszakban milyen munkálatokat végeztek a piacokon. Ez igaz ugyan, hisz a nagypiacon is folyik a csarnok felújítása, újraöntötték az asztallapokat, vannak csapok, ahol inni, kezet mosni lehet, sôt újabban a régi rossz bódék lebontása is elkezdôdött. Ez azonban az összképen, a piacot élôvé tevô "emberi tényezôn" keveset változtat. Nem történt meg a viszonteladók számának csökkentése, az ôstermelôk ösztönzése, az ígéretek ellenére sem. Sôt, a Cuza Voda utcai piacot teljes mértékben uralmába vette a roma maffia, miközben a környezô falvakból bejáró termelôk lassan teljesen kikopnak onnan. Sôt, vannak, akik egészen Csíkig mennek, mert itthon a viszonteladóktól, akik a termelôktôl gyakran erôszakkal átveszik az árut, lassan már nincs helye senki másnak. Mivel nincs egyéb dolguk, folyamatosan a piacon élnek, ott esznek, alusznak éjjel az asztalokon, ott fôznek, és mivel a közmondás szerint is az ember határozza meg a környezetét, gyûl körülöttük a szemét.
A piac vezetôi pedig, akik kezdetben a polgármester ígéreteit visszhangozták, most bevallják, hogy tehetetlenek. Hogy nincs mit tenni. Azaz 70-80 emberrel , amennyire a roma maffia tagjainak számát becsülik, állítólag nem bírnak el a karhatalmi szervek, még a különbözô ellenôrzô testületek segítségével sem. Vajon az elnézésnek mi lehet az ára? A piac állapota mindenképpen. Ha azonban valóban tehetetlenek, akkor feltevôdik a kérdés, hogy a helyhatóság miért nem tesz lépéseket annak érdekében, hogy a mostani vezetôk adják át a helyüket olyanoknak, akik képesek a polgármester ígéreteit megvalósítani. Az ô tehetetlenségük ugyanis a polgármester, a helyi tanács tehetetlensége is egyben.
A román konszolidált költségvetés hiánya június végére a hazai össztermék 1,2 százalékára nôtt a január-május közötti idôszak 0,7 százalékos deficitjérôl elsôsorban az állami kiadásnövekedések hatására.
A Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kötött 383 millió dolláros készenléti hitelmegállapodás értelmében az idei román konszolidált büdzsé deficitjét 3,0 százalékra kell leszorítani a tavalyi 3,5 százalékról - emlékeztetett a Reuters.
Június végére a konszolidált költségvetés hiánya 17,8 ezer milliárd lej volt (539,9 millió dollár).
Az állami költségvetés deficitje június végére 29,3 ezer milliárd lejre emelkedett a május végi 14,7 ezer milliárdról, miközben az állami kiadások 32 százalékkal 104,6 ezer milliárd lejre nôttek.
A pénzügyminisztérium csütörtöki közlése szerint a féléves áfa-bevétel éves szinten 42,3 százalékkal 45 ezer milliárd lejre emelkedett.
A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (KDNPP) új politikát indít a Coposu-vonal lényege alapján, amelyet azonban a jelen körülményeihez igazítanak és amelynek célja a párt korszerûsítése, valamint a KDNPP nevéhez fûzôdô belsô káosz képzetének megszüntetése, jelentette ki pénteken Victor Ciorbea pártelnök.
Ciorbea elmondta: a KDNPP új politikájának célja egy korszerû és dinamikus párt létrejötte, amely a polgárt és érdekeit helyezi elôtérbe a döntések decentralizációja, a párt megfiatalítása, új politikai ajánlatok kidolgozása révén.
Victor Ciorbea hangsúlyozta: a döntéshozatal terén a totális demokráciát hirdetik, az elfogadott döntéseket azonban minden párttagnak tiszteletben kell majd tartania, hiszen a KDNPP célja a nevéhez fûzôdô káosz-, szervezetlenség és széthúzás- képzetek megszüntetése.
Ciorbea leszögezte, a párton belül munkamegosztás folyik majd: a vezetés a pártkérdésekkel foglalkozik, egy szakértôi csoport pedig az 1996-2000-es parasztpárti kormányzást védelmezi és politikai programokat dolgoz ki. A pártelnök úgy véli, a KDNPP "bármikor képes a kormánypárténál jobb miniszteri gárdát adni".
A KDNPP vezetôi a jövô hét végén nyilvános vagyonbevallást tesznek, közölte Victor Ciorbea.
Tizenkét éve, 1990 augusztus 2-án hajnalban 300 harckocsi támogatásával 100 ezer iraki katona rohanta le a kis kuvaiti emirátust: ez könnyû gyôzelem volt Irak számára, azonban mindmáig nyögi következményeit.
A 16 ezer fôs kuvaiti hadsereget elsöpörték a támadók. A fôvárost már a reggeli órákra elfoglalták és az uralkodó, Dzsaber al-Ahmed asz-Szabah emír a szomszédos Szaúd- Arábiába menekült. Testvérét, Fahdot, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség alelnökét a palota bevétele során megölték - eleveníti fel a történteket az AFP.
Bagdadban diadalünnepet ültek. A hivatalos rádió bejelentette, hogy megbukott az "áruló rezsim", amelyet Bagdad azzal vádolt, hogy "ellopta" Irak olaját és "cinkosa annak az amerikai-cionista összeesküvésnek", amelynek célja megakadályozni az Irán ellen viselt nyolcéves háború következtében megrokkant iraki gazdaság talpraállását.
"Ó nagy iraki nép, az arab nemzet ékessége és hatalmának jelképe, jelentjük, hogy Kuvait szabad férfiai megrendítették az áruló rezsimet, és segítséget kértek az iraki vezetéstôl bármiféle külföldi beavatkozás megakadályozására" - hallatszott a gyôzelmi hír a bagdadi rádióban.
Irak úgy állította be a szomszédos ország
elfoglalását, mint Kuvait
"szabad és ideiglenes kormánya" által
kért segítség megadását. Augusztus 2-
át, amelyet azóta "a felhívás
napjának" neveznek, évrôl évre megünneplik
Irakban.
A kuvaiti rádió hiába hívta fel azonnal a kuvaitiakat "a föld, a homok és a dûnék" megvédésére "a gyáva invázió" ellenében, beavatkozásra szólítva fel a testvériség nevében az arab országokat. Gyakorlatilag nem volt ellenállás, az arab országok álláspontja pedig megoszlott.
A Biztonsági Tanács már az elsô napon elítélte a támadást, gazdasági és katonai szankciókat határozott el Irak ellen augusztus 6-án és elítélte az emirátus hivatalos bekebelezését, amelyet Irak augusztus 8-án jelentett be.
A kuvaitiak tömegesen menekültek Szaúd- Arábiába, ahol a kuvaiti kormány is tovább mûködött - a nemzetközi közösség támogatásával és elismerésével.
A megmentés a szaúdi sivatag felôl érkezett. Az Egyesült Államok augusztus 8-án hirdette meg a Sivatagi Pajzs hadmûveletet, és az Iraknak Kuvait kiürítésére adott ultimátum lejártakor, 1991. január 15-én 580 ezer szövetséges katona vonult fel az Öböl körzetében az 540 ezer iraki katonával szemben.
A Sivatagi Vihar hadmûvelet Kuvait felszabadítására január 17-én erôteljes légi hadjárattal kezdôdött, amelyet február 24- én követett a szárazföldi offenzíva.
Február 27-én George Bush akkori amerikai elnök - a jelenlegi édesapja -, aki megszervezte az Irak elleni koalíciót, bejelentette, hogy "Kuvait felszabadult és az iraki hadsereg vereséget szenvedett". Másnap Bagdad elfogadta az ENSZ valamennyi Kuvaittal kapcsolatos határozatát.
Irak mindmáig nyögi az ENSZ által rámért, gazdaságára és lakosságára nézve katasztrofális nemzetközi szankciók következményeit, még ha sikerült is réseket nyitnia a büntetések rendszerén.
Szaddám Huszein elnök rendszerét az Egyesült Államok azzal vádolja, hogy tömegpusztító fegyverek elôállítására törekszik, Washington ma eltökélt arra, hogy ennek "minden eszközzel véget vet". A két ország közötti folyamatos szembenállás közepette állandó téma, hogy fenntartsák-e vagy megszüntessék az Irakot sújtó szankciókat - fogalmazott az AFP.
(MTI - Panoráma) A Héber Egyetem kávézójában történt gyilkos robbantás után a campus sem tekinthetô többé a béke szigetének - vélekedik egy arab kutató, aki annak köszönheti az életét, hogy néhány perccel a robbantás elôtt távozott a szerdai merénylet színhelyérôl.
Iszám Abu Raja nem áll egyedül azzal a véleményével, hogy immár nincs "történelmen kívüli hely".
Az egyetemen tanuló arab diákok szervezetének vezetôjének, Baszim Aszfúrnak az emlékezetében még a " régi szép idôk" élnek, amikor ô három évvel ezelôtt megkezdte tanulmányait. Akkoriban gyakran lehetett látni a kávézóban vagy másutt együtt üldögélô arab és zsidó diákokat, akik jegyzeteket cseréltek egymással, vagy együtt készültek a vizsgákra. Mára mindkét oldal szélsôségesei olyan helyzetet teremtettek, amelyben ilyesmi gyakorlatilag nem fordulhat elô.
A Héber Egyetemnek mintegy 1400 arab hallgatója is van. Az arab diákok élete más, mint az ott tanuló zsidó fiataloké. A nyílt súrlódások száma azonban lényegesen csökkent a 2000. szeptember 28-án kezdôdött intifáda óta, mivel az egyetemen azóta betiltották a tüntetéseket és a politikai tevékenységet. Az erôszakos cselekményeket megelôzôen az arab hallgatók ugyanazokat a kávézókat látogatták, mint zsidó társaik - köztük a mostani tragédia színhelyét, a Frank Sinatráról elnevezett helyet. Ezekben a kávézókban azonban már akkor is elkülönültek egymástól a zsidó és a palesztin diákok.
A Háárec címû újság által idézett Aszfúr szerint mára teljes a szakítás az arab és a zsidó diákok között. Semmiféle kommunikáció nincs köztük, még a nézeteltéréseikrôl sem folyik semmi vita, ami pedig három évvel ezelôtt szokás volt. Két év alatt megszûnt a párbeszéd a baloldali zsidó csoportokkal is.
Abu Raja szerint az arab diákok gyakran találkoznak ellenséges, de legalábbis elutasító, hideg magatartással. Aszfúr ehhez hozzáfûzi, hogy az arab diákok szervezete mindig az egyetemi diákszövetségen kívül tevékenykedett, mert az nem tudott mit kezdeni az arabokkal.
Az arab nyilatkozók szerint az Izraeli Munkapárthoz kötôdô diákszövetség különféle összejövetelek szervezésével foglalkozik, ezenkívül a vizsgák elôtt segédanyagokat terjeszt. Az arab diákszervezet tagjai ugyanakkor politikai tevékenységet is folytatnak, tüntetéseket szerveznek, rendszeresen szerveznek találkozókat az izraeli parlament, a knesszet tagjaival.
A diákszövetségen belül mûködik azonban egy arab diáktanács: 17 tagja közül egyesek a baloldali, egykori kommunista Hadas Párttal mûködtek együtt, mások pedig a nacionalista Baladdal tartottak. Mostanában a Baladot támogató iszlám mozgalmak egyre inkább a saját lábukra állnak, a Hadas viszont, úgy tûnik, veszít vonzerejébôl.
A kommunikációelméletet és politikatudományokat hallgató Abed Kanaan szerint az egész diákszövetség tagszervezeteivel együtt ellenzi az öngyilkos merényleteket. Ezt volt az arab diáktanács álláspontja is a szerdai robbantás kapcsán, elnöke azonban úgy foglalt állást, hogy a terrorcselekmények nem szûnnek meg, amíg nem ér véget az (izraeli) megszállás. Abu Raja más véleményen van: ô rövid távon valóban növekvô ellentétekkel és a támadások számának emelkedésével számol, hosszabb távon azonban pozitív változást remél - írja helyszíni riportjában a Háárec.
Megyei szinten 244-gyel csökken a kórházi ágyak száma - tájékoztatott dr. Lazar Vasile, a Közegészségügyi Igazgatóság aligazgatója. Azt, hogy a rendelet milyen kórházi egységeket érint, a közeljövôben történô megállapodások nyomán döntik el. Ezzel szemben az aligazgató jó hírnek minôsítette, hogy egyetlen kórházi részleget és egészségügyi központot sem szüntetnek meg, holott szóba kerültek a radnóti, nyárádszeredai és dédai központok is, amelyek az elkövetkezô idôszakban önálló jogi személyiséget nyernek.
A kórházi ágyak számának csökkentését a szakminisztérium döntötte el annak a felmérésnek a nyomán, amelyet helybeli szakemberek végeztek.
A felmérést az a kormányhatározat rendelte el, amellyel a kórházak átalakítására kidolgozott országos stratégiát hagyták jóvá. Ennek értelmében minél elérhetôbbé kell tenni a lakosság számára a kórházi és otthoni járóbeteg-ellátást. Ugyanakkor teljesítményük alapján osztályozni fognak valamennyi kórházi egységet, az igazgatókkal pedig ügykezelési szerzôdést kötnek, s a kórházaknak a besorolásuk függvényében biztosítják a pénzalapokat.
A kórházak ellenôrzését a tavasz folyamán az Egészségbiztosítási Pénztár szakemberei végezték el. Amint arról dr. Csíki Zsuzsánna vezérigazgató tájékoztatott, megyei szinten sok a régi, leromlott állagú épület, amelyek közül egyesek még a múlt század végén épültek. A megye több kisvárosában a kórházat szétszórtan található épületek alkotják, melyek közül egyesek korszerûsítése (van ilyen megyeközpontunkban is) elengedhetetlen feltétele a további mûködésüknek. Sôt, olyan épület is van, amelyet már be is kellett volna zárni, mivel nem tesz eleget a mai követelményeknek, és nem egy kórházi egység mai napig sem rendelkezik egészségügyi mûködési engedéllyel. A pénztár által készített felmérésben eltéréseket jeleztek a diagnózis és a felírt gyógyszerek között, továbbá elôfordultak indokolatlan beutalások is.
A pénztár elvégzett egy másik felmérést is, amelynek célja az volt, hogy a biztosítottak véleményét teszteljék. Amint az eredménybôl kiderült, mindenki nagyon elégedett volt a kórházi ellátással, és negatív véleményt nagyon kevesen mertek megfogalmazni.
Az újabb felmérést a Közegészségügyi Igazgatóság irányításával végezték el, és az erre adott minisztériumi válasz az ágyak számának csökkentése.
Amint az aligazgatótól megtudtuk, ezekben a napokban véglegesítik a sürgôsségi szolgálatok tevékenységérôl készült beszámolót, amelyet hétfôig kell eljuttatni a szakminisztériumba.
Csütörtökön, röviddel a tomográfhoz szállítása után elhunyt az aznap délben Marosvásárhelyen vasúti szerencsétlenségben súlyosan sérült férfi. A rendôrség jelentése szerint Enescu Marius Cristian gépkocsijával megelôzte a Iuliu Maniu utcai vasúti átkelônél kialakult kocsisort és a hang-, valamint fényjelzések ellenére megpróbált áthajtani a síneken. A 4513-as számú személyvonat telibe találta a gépkocsit. A vezetôt a SMURD orvosának sikerült újjáélesztenie, ám súlyos sérüléseibe még aznap belehalt.
Ugyancsak csütörtökön délután 4 órakor a Balavásár községhez tartozó útszakaszon is tragédia történt. Kemenyiczki András 69 éves magyar állampolgár saját gépkocsiját vezette, amikor a fáradtság miatt átsodródott az ellentétes közlekedési sávra és belehajtott öt munkásba, akik szabályosan közlekedtek az úttesten. A gázolás következtében a balavásári 54 éves László Károly a helyszínen életét vesztette, a 31 éves Andrási Zoltán súlyosan, a többiek könnyebben sérültek.
Tegnap délelôtt a marosvásárhelyi Cuza Voda utca is baleset színhelye volt. Ezúttal egy 10 éves fiúcskát gázoltak el. A gyerek sérülései nem súlyosak, a sebek felszínesek. Az áldozatot beutalták a gyereksebészetre - tájékoztatott dr. Marcu Cristian, a SMURD ügyeletes orvosa.
Különbözô gyárakban dolgoztak. Legtöbbjüknek szakvégzettsége is volt. Ingáztak, hogy eltarthassák családjaikat, iskoláztassák gyerekeiket. Délutánonként a kis, megmaradt kertben termelték meg a legszükségesebbeket. Nehezen, de megszokták a gyári munkát.
Elôször létszámcsökkentés volt. Elbocsátották a munkások felét. A többieket biztatták, hogy fellendül majd a termelés, lesz fizetésemelés is. Pár hónap múlva bezárták a gyárak nagy részét.
A városközeli falvakban élôk megpróbáltak csak a mezôgazdaságból megélni. Nehéz volt ismét nagyobb területeket megdolgozni. Sokan nem találták meg a helyüket. Egyre több családban okozott gondot a téli tûzifa beszerzése, a gyerekek lábbelijének megvásárlása. Néhányan a kocsmában keresték a megoldást.
A tehetôsebbek, szemfülesebbek vállalkozni kezdtek. Kihasználták a lehetôségeket. Üzletet nyitottak, mûhelyeket hoztak létre. A Felsô-Maros mentén fôként a fafeldolgozó mûhelyekben teremtettek új munkahelyeket. Nagy részükben a pár szakember mellé a volt gyári munkásokat s fiatal munkaerôt alkalmaztak. Van olyan község, ahol közel százötvenen dolgoznak fafeldolgozó mûhelyekben.
Megtanulták az új mesterség minden csínját-bínját. Ha szükség volt, a gépeket mûködtették, javították, új elemeket vágtak ki, lefestették, összeállították a megrendelt bútort. Menet közben tanultak, egymástól, mások és saját hibáiból. Nem volt könnyû. De a szükség nagy úr.
Ma mosolyogva mesélik, hogy milyen érzés, élmény volt, amikor elsô alkalommal vették kezükbe a gyalut, amikor elkészítették az elsô asztalt, széket. Ma már a famegmunkálást tartják mesterségüknek. Megszokták és megszerették. Megélhetésük egy kicsit könnyebb lett. Második esélyként emlegetik a munkalehetôséget.
Ôk a szerencsésebbek. És a kitartóbbak.
A marosvásárhelyi Cuza Voda utcai nagypiacon megkezdték a régi kioszkok eltávolítását. Szeptember 15- ig 14 darab új, alumíniumvázas, egyenként 200 millió lej értékû kioszkot helyeznek el. Azon vállalkozók számára, akik a régi bódékat érvényes bérleti szerzôdéssel üzemeltették és szerzôdésük csak 2003-ban, illetve 2004-ben jár le, a piacigazgatóság az újonnan felszerelt kioszkokban is biztosítja a helyet. Hét kereskedelmi egység van ebben a helyzetben. További hét kioszk bérbeadására szeptember 15-október 1. között versenytárgyalást írnak ki.
Hasonló hét kioszkot állítottak fel a November 7 negyedi piacon, jövô héten pedig a kövesdombi piacon látnak hozzá a munkához - tájékoztatta lapunkat Core Cornel, a piacigazgatóság fôfelügyelôje.
A múlt héten görögdinnyével telítôdött a Dacia piac, amelynek Poklos-patak felôli terére már nem jutott fedél. Emiatt a hatalmas dinnyerakásokat sütötte a nap, de a dinnyeárusok feje leginkább attól fôtt, hogy mi történik a temérdek portékával, hisz a kereslet jóval alul maradt a hirtelen megugrott kínálattal szemben. Az árak azonban mintha nem akartak volna tudomást venni a kereslet- kínálat ilyenszerû alakulásáról, meg se moccantak a 8000 lejes kilogrammonkénti szintrôl. Pedig a csütörtöki nagypiacon már a múlt hét szombatján is lehetett 5000 lejért dinnyét vásárolni. Csakhogy a Dacia piac mindig is Marosvásárhely egyik legdrágább piaca volt, emiatt szívesebben rakodnak le itt a Dolj megyeiek, mint a nagypiacon.
Muncioiu Dumitru termelôi igazolvánnyal rendelkezik, annak ellenére, hogy nincs saját földterülete. Az 1,5 hektáros termôterületet, amelyen dinnyét termeszt, a községi tanácstól (Dabuleni) bérli. A községben különben összesen 300 hektáron terem dinnye. Muncioiu évek óta jár Marosvásárhelyre, pedig a távolság több mint 400 kilométer. Bár a napokban szemszúrásból 100 lejjel olcsult ugyan az üzemanyag, a szállítási költségek így is nagyon magasak, hiszen kilónként 1000 lejt fizet. (Négy tonna dinnyét hozott a Dacia piacra.) Valamit azonban vissza kell szerezni a befektetésbôl, s így - ha nagy is a távolság - legalább nem bagóért árulja portékáját, mint ahogy az a Regátban történne. A dinnyeföldet is szántani, tárcsázni, egyszóval mûvelni kell, a költségek hektáronként elérik a 15 millió lejt, ám ez az, ami négytagú családjának a megélhetést, vagy még ôszintébben az egyik napról a másikra való túlélést jelenti. Csupán a hibrid vetômag ára 800000 lej kilogrammonként. Busás jövedelemrôl szó sincs tehát. Csodálkozunk a dinnye árán? Muncioiu elmondta: a saját munkáját nem számolta a költségekbe, és azt sem, hogy hetekig a szabad ég alatt alszanak a piacon, vigyázva a portékára. Idén valamivel nyugodtabban telnek éjszakáik a Dacia piacon, mert egész éjszaka járôröznek a polgárôrök és rendôrt is látni csendôrkatonával. - Jövôre termeszt dinnyét? - Muncioiu felesége válaszol: - Ha a jelenlegi körülmények között kell dolgoznunk, inkább lemondunk a dinnyetermesztésrôl. Nem éri meg.
Tegnap a Maros Megyei Nyugdíjasok Szakszervezete sajtótájékoztatón ismertette annak a beadványnak a szövegét, amelyet a Nyugdíjasok Szakszervezetének Országos Szövetsége a kormányhoz intéz annak érdekében, hogy 2003. március 31-ig számolják újra a most folyósított nyugdíjakat, és 2002. október elsejétôl emeljék meg azokat, amelyek nem érik el az áltagos bruttó bért. Ahhoz, hogy a beadvány elérje a célját, a megyébôl több mint 20.000 nyugdíjas aláírására számítanak.
Mint Hasasiu Ioan, a Nyugdíjasok Szakszervezetének megyei elnöke elmondta, a kormányhoz intézett beadványra azért van szükség, mert az utóbbi tizenkét évben a nyugdíjasok java része diszkriminatív intézkedések áldozata lett, mivel a nyugdíjak kiszámításakor más-más számítási alapot vettek figyelembe, s ennek eredményeképpen a nyugdíjak között óriásiak az eltérések. A folyamatban lévô nyugdíjkiigazítás pedig nem küszöböli ki a különbségeket, s nem teszi jóvá az elkövetett igazságtalanságokat. Ezért kérik a kormánytól a jelenleg folyósított nyugdíjak újraszámítását 2003. március 31-ig - lévén hogy erre ígéretet tettek. Az újraszámításkor figyelembe kell venni a végzett munka fontosságát, a végzettséget, a ledolgozott idôt, hogy az azonos végzettségû és beosztású személyek nyugdíjai között ne legyen olyan nagy eltérés, mint most.
A petíció második pontjában azon nyugdíjak emelését kérik 2002. október elsejéig, amelyek nem haladják meg a bruttó átlagjövedelmet.
Azok a Maros megyei nyugdíjasok, akik egyetértenek a kormányhoz intézett beadvánnyal, és ezt kézjegyükkel szeretnék nyomatékosítani, augusztus 5. és 28. között jelentkezhetnek a Nyugdíjasok Szakszervezetének székházában - Cuza Voda utca 22. szám, 15-ös terem - naponta 8-13 óra között. Az aláírásgyûjtést az ország többi megyéjében is megszervezik. A beadványt akkor veszik figyelembe, ha 300.000 aláírás gyûl össze. Maros megye ehhez 20.000-rel kellene hozzájáruljon.
Javában folyik a munka a csergedi hegyoldal megerôsítésén. Mint Vasluian Ioan, a Maros Megyei Tanács alelnöke elmondta, a hegyoldal folyamatos csuszamlásnak van kitéve, ezért volt szükség a megszilárdítására. A tavaly ôsszel megkezdett munkálat egyike annak a nyolcnak, amire a megyei tanácsnak sikerült finanszírozási megoldást találnia. A pénzt állami költségvetésbôl utalják ki és az Európai Beruházási Bank nyújtott visszatérítetlen kölcsönt. A nyolc javítási munkálat összértéke 35 milliárd lej, a csergedi hegyoldal megerôsítésére és az úttest korszerûsítésére, mintegy 300 méteren, 18 milliárdot fordítanak. Elôször megerôsítik azt a hegyoldalszakaszt, amelynek csuszamlása miatt megrongálódott a 151B megyei út. A munkálatok befejezése 2003-ra várható.
Július 15. és szeptember 15. között az egész megye területére kiterjedô ellenôrzés-sorozat indult be. A prefektus ellenôrzô testülete mellett a megyei tanács, illetve az ellenôrzésekre szakosodott decentralizált intézmények (állategészségügyi igazgatóság, építkezések, erdôgazdálkodás, megyei közegészségügy, környezetvédelem, fogyasztóvédelem, vízügy, rendôrség stb.) képviselôi végzik a kontrollokat.
Ezek során mindenekelôtt az árvízvédelmi és -megelôzési helyzetet vizsgálják, a partok, gátak kiépítésétôl a vízszabályozáson át, a szennycsatornák, vízvezetékek állapotáig. Ugyanakkor ellenôrzik, mennyiben tartják be a helyi tanácsok és polgármesterek, a közintézmények és gazdasági egységek, ill. az állampolgá-rok a 2002. évi 21. számú, a helységgazdálkodásra vonatkozó kormányrendelet elôírásait.
Külön ellenôrzik a dögkutak
létesítésére, a környezetszennyezés
megelôzésére, illetve a falusi
ivóvízellátásra vonatkozó prefektusi
rendeletek betartását. Szintén fontos fejezet a
"Tiszta Románia" égisze alatt szervezett
tisztasági akció, a növényvédô és
gyomirtó szerek tárolása. A következô hetekben,
minden pénteken tájékoztatnak az elôzô heti
ellenôrzések konklúzióiról.
Az elsô hét végén, közel harminc község ellenôrzése után megállapították, hogy a községek nagy részében gondok vannak a köztisztasággal, a helységekben nincsenek dögkutak, gondok vannak a víz- és kanális-hálózatokkal, az árvízmegelôzéssel. Siralmas az utak/hidak állapota, problémás a szeméttárolás, a közétkeztetés és általában gondok vannak az egészségügyi és környezetvédelmi szabályok betartása körül. Az ellenôrzések részleteirôl azonban nem kaptunk bôvebb felvilágosítást a prefektúrai összefoglalóból. Meglátjuk, milyen eredménnyel járnak a polgármestereknek kiosztott figyelmeztetések.
A The Economist csoport keretében mûködô Economist Intelligence Unit (EIU) az elôzônél kedvezôtlenebb elôrejelzést adott ki Románia fontosabb makrogazdasági mutatóival kapcsolatban, csupán két héttel azt követôen, hogy elôzetes jelentést hozott nyilvánosságra a román gazdaság perspektíváiról.
Míg a július közepén kiadott elôzetes elemzésében a brit intézet 4 százalékos GDP- növekedést jósolt az idei évre, az új jelentés szerint a 2002-es gazdasági növekedés megállhat a 3,7 százalékos szinten. Az EIU szerint ennek fô oka az, hogy a román gazdaság fellendülése lassabban történik, mint ahogy azt az EU országai esetében jósolták.
Az EIU arra figyelmeztet, hogy noha az európai gazdaság növekedési üteme az idén felgyorsul, a gazdasági fellendülés a várakozásoknál lassúbb lesz.
2003-ra a brit intézet fenntartja Romániára vonatkozó elôrejelzéseit, melyek 4,4 százalékos GDP-növekedést valószínûsítenek. Az EIU jelentésében szereplô értékek alacsonyabbak, mint amelyeket Leonard Cazan, az elôrejelzési és fejlesztési tárca vezetôje mutatott be júliusban, és amelyek szerint a román kormány idén 4,5 százalékos, 2003-ra pedig 5,2 százalékos gazdasági növekedésre számít. Az infláció kapcsán a brit elemzôk továbbra is fenntartják az idei 24 százalékos, illetve a 2003-ban esedékes 20 százalékos átlagértékre vonatkozó elôrejelzéseiket. Az EIU szerint igen valószínû, hogy az idén nagyon gyenge lesz a termés, ez pedig az élelmiszerárak növekedését okozhatja az év második felében.
A brit elemzôk a munkanélküliségi rátára vonatkozó elôrejelzésüket is módosították, 9 százalékról 9,2 százalékra, véleményük szerint jövôben ez a mutató 9,7 százalékra emelkedik. Az EIU szerint Románia politikai prespektíváját nagy mértékben befolyásolja az ôszi NATO- integráció visszautasításának kockázata, amely az elemzôk szerint általános politikai bizonytalanságot okozna. A prágai NATO- csatlakozás elmaradása következtében ugyanakkor újraéledhetnek a szociális problémák és még inkább csökkenne a lakosság bizalma a politikai osztály iránt.(Mediafax)
Mosolya nem mindennapi. Így most utólag, miután megismertem, felfedezni vélem a hajdani janicsárt benne, de legelôször csak én magam is nevettem, amikor találkoztam vele. Mikor végigment az utcán és nevetett, mindenki mosolyogva nézett utána.
Ali Kabül hamisítatlan török. S hogy szépen beszél magyarul, annak története van:
1982-ben szerelt le a katonaságból és akkor került vissza Rodostóba, melyet ô Tekirdagként vallott szülôvárosának. Éppen munkanélküli volt, amikor meghallotta, a múzeumot restaurálják, és segédmunkásra volna szükség. Ment szívesen és nem bánta meg. A 7-8 magyar szakrestaurátor mellett, akiket (a Rákóczi-múzeum illô felújítására kértek fel), szükség volt segédmunkásra, így hét hónapig velük dolgozott. Nem csoda, ha közben alapszinten megtanult magyarul. Természetesen ez már akkor is rendhagyó kivételnek számított, így amikor magyarul tudó igazgatót kerestek a múzeumba, nem kellett másokkal versengenie. Azóta a vendégként érkezôktôl tanul tovább magyarul és ma már csak az olvasással van némi nehézsége.
A Rákóczi Emlékmúzeumban korábban még voltak eredeti tárgyak is, ám 1939-ben, amikor felújították az épületet, mindent Magyarországra szállítottak, és a múzeum ma már csak azok hû másolatát ôrzi. Mégis évente több mint 10.000-en látogatnak oda. Az érdeklôdôk 50%-a magyar, a többiek törökök és mintegy 5 százaléknyian más nemzetiségûek. Akinek nem jelent semmit az, hogy valamikor itt élt a Fejedelem, annak is érdemes ellátogatnia oda, hiszen az épület a környék egyik legrégebbi polgári építmény, és berendezése ma is hûen idézi az elmúlt korokat.
- A látogatók egy része azért jön el, mert Mikes törökre lefordított leveleit tavalyelôtt újra kiadták. A kötetet Isztambulban lehet kapni, olvassák az emberek, aztán ide jönnek, mert kíváncsivá válnak. Büszke vagyok arra is, hogy mióta én vagyok az igazgató, azóta két államelnök és egy miniszterelnök is ellátogatott a múzeumba - mondja Ali Kabül, aki hallván, hogy erdélyi vagyok, hozzáteszi: - Erdélyiek kevesebben járnak.
Ô maga hetedik alkalommal járt Magyarországon, amikor a nyáron találkoztam vele, és ígérte, legközelebb Erdélyt is felkeresi.
Ali, amint úgy gondolja, hogy minden kérdésre válaszolt, ha lehet még felszabadultabb lesz és megoldódik a nyelve:
- A magyarok nekünk testvéreink. Még ha olyan furcsa betûik is vannak, mint a dzs, amit nehéz leírni és kiolvasni is. Mindenesetre valamikor egy helyrôl jöttünk, Közép-Ázsiából. Elég csak a magyarok nemzeti eledelére gondolni, amit gulyásnak hívnak, az nem más, mint kul-as, vagyis török leves - és közben nem mulasztja el, igazán törökösen meghívni, ha lehet az egész világot Törökországba. Hangsúlyozza, Rodostón mindenki tudja, hol van a múzeum: látogassanak el, ha tehetik.
Hadnagy József versei
Korhadt csontváz pestis-éjben.
Halál-csókkal gyújtott fáklyát
ahány baja, annyi szarva.
hullámai megtörnek, a távolság
mozdul, szôke láng a messzeségben.
a késô délután.
tûnt el már, mind magunkra hagy.
mulandó és örök vonat?
mint szeghelyek ajkán a rozsda;
a császár képét.
A budapesti Nap Kiadó rangos-fontos sorozatában idén megjelent Illyés-kötet élén nem bevezetô tanulmányt, nem elôszót olvashatunk, hanem verset. Címe: Egy sápadt nô egy kis szobában. A Nyugat közölte elôször, 1931 februárjában. A költô, aki ezt a verset írta, halottak napján született - 1902-ben. "Nem volt riadalom a pusztán, (…) / Körül a halál diadalma, / gyertyás, kísértô ünnepély / és lent egy váratlan sikoltás / a párás völgy ölén."
Ez év novemberének második napján lesz kereken száz esztendeje, hogy ott, a Dunántúlon elhangzott a "váratlan sikoltás", épp gyertyagyújtáskor. Váratlanul tán - s jövendôbeli vigaszul a magyar puszták és völgyek népének.
Az Illyés-centenárium irodalmunk, szellemi életünk folyamatos ünnepe. Különféle kirekesztô kánonok jelszavaitól hangos körülményeink közepette is elvárható lenne hát, hogy ezekben a hetekben-hónapokban sorra lássanak napvilágot az alkalomhoz illô, tisztelgô kiadványok; hogy színházainkban egymást kövessék a felújítások, az új Illyés-bemutatók - határokon innen és túl: Pozsonytól, Budapesttôl, Kassától Újvidékig, Marosvásárhelyig, Sepsiszentgyörgyig. Mindenütt, ahol a nagyvilágban fóruma s közönsége van a megtartó magyar kultúrának.
Ezzel szemben nem sok jelét észlelhetjük (legalábbis egyelôre) az Illyés Gyula és mûve iránti érdemleges figyelemnek. Ezért oly igen elismerésre méltó a Nap Kiadó jól idôzített vállalkozása: a Nem menekülhetsz címû összeállítás - Domokos Mátyás igényesen körültekintô válogatásában (felelôs kiadó Sebestyén Ilona).
A tüneményes Illyés-jelenség teljességét nyújtja ez a könyv, a maga vonzó sokoldalúságában: kortárs költôk, elbeszélôk, kritikusok, irodalomtörténészek értékelô és vallomásos soraiból, levelekbôl, s nem utolsósorban persze a kötetbe fölvett nagy Illyés-versekbôl, szövegrészekbôl bontakozik itt elénk egy meghatározó jelentôségû huszadik századi magyar író pályarajza és szellemi arculata. A Nem menekülhetsz, a Bartók, A reformáció genfi emlékmûve elôtt, a Nem volt elég, a Hazám, a Gyûrûk, az Egy mondat a zsarnokságról, az Árpád költôjéhez; a Puszták népe, a Petôfi, a Magyarok, a Hunok Párisban, a Fáklyaláng, a Különc, a Szellem és erôszak írójához - vagy ôróla - olyan jeles elôdök és utódok, kiváló pályatársak szólnak ezeken a lapokon, mint például Babits Mihály, Móricz Zsigmond, József Attila, Németh László, Radnóti Miklós, Veres Péter, Márai Sándor, Halász Gábor, Kovács Imre, Szabó Lôrinc, Féja Géza, Weöres Sándor, Jékely Zoltán, Czine Mihály, Szabó Magda, Domokos Mátyás, Csoóri Sándor, Sütô András, Kányádi Sándor, Nagy Gáspár, Görömbei András.
Nehéz lenne itt és most nem idézni egy-egy mondatot az imént említettektôl. Németh László, aki azonnal felfigyelt az induló költôre, a Nehéz föld megjelenése után, 1929-ben, a Nyugatban így adott hangot lelkes fölismerésének: "Illyésre azonban úgy nézek, mint a csillagra, aki ott jelent meg, ahol kiszámítottam." Babits ugyancsak a Nyugat hasábjain méltatta a Puszták népe szerzôjének kivételes írói erényeit, mondván többek között: "Én meglehetôsen megcsömörlöttem az irodalomtól, s mostanában mindjobban iszonyodom attól, hogy irodalmi kritikát írjak. De nem hallgathatom el bámulatomat, amit Illyés írástudása kelt bennem: olyan ez, mint az izmok ereje, amely nélkül lehetetlen volna a cselekedet. Fiatal és nyugodt erô, szinte fölényes; s az egészséges erônek ez a fölénye megérzik az egész könyv tónusán." Móricz Zsigmond is a Puszták népérôl írt 1936-ban:
"Szinte humor ömlik el csodálatos regéjén, ahogy sorra fellebbenti a fátylakat egy életfaj, egy sorsközösség, egy nemzet testi-lelki gyötrelmeirôl."
Márai Sándornak a Magyarokról szóló cikkébôl (Pesti Hírlap, 1938. december 8.) valamivel hosszasabban idézek: "Egy író, akinek prózai szaván is átérzem mindenütt a költôt, s aki, az ô fogalmazása szerint, azt az igazi, megbántott prózát írja, mely soha nem más, mint a megsértett vers hûvösebb fogalmazása: egy író, aki úgy indult el hazulról, a magyar faluvégrôl, hogy megkerüli közben Európát, s hazaérve oly végzetes figyelemmel látja népét, mint Kôrösi Csoma Sándor láthatta emlékeiben a tibeti hegyek ormáról… Ez a tünemény minden nép életében ritka és becses." Nem kevésbé figyelemre méltó, épp Márai sorainak mintegy folytatásaként, hogy a Lélek és kenyér kapcsán (1940-ben) Veres Péter mit és hogyan hangsúlyoz: Illyés "írásaiból európai levegô, európai íz, európai színvonal érzik. Nem valami sznob európaiskodás, hanem valódi. Úgy érezzük, itt nem egy Európa-rajongó magyar, hanem egy magyarságrajongó európai beszél hozzánk."
Veres Péter és Márai Sándor szavai zavartalanul egybehangzanak az értékteremtô, eredeti szellemiség alkati jegyeinek felismerésében. A jelenség lényegét illetôen. S ugyanez a beleérzés csendül ki Szabó Lôrinc 1956-ban elhangzott méltatásából is, miszerint: "Illyés Gyulát, a költôt és prózaírót, ma joggal népünk egyik legigazabb, legreprezentánsabb fiának tekinthetjük, az egyetemes európai szellem örökösének, birtokosának (…) Illyés Gyula legfôbb tartalma a szépség, az igazság, a hûség az emberhez és a néphez. Költészete a magyar régmúlt és a jelennek s az emberiségnek legszebb vágyait, a legmagasabb költôi álom hangjait és képeit köti be, a zordakat és legédesebbeket, antennával az emberi valóságba, a maiba és minden ezutániba. A közelibe és a távoliba. Az egyénibe és a közösségibe. Hatalma zenével, a mulandóságot a múlhatatlanba."
Miként tekintett vissza rá, a követendô eszményképre Csoóri Sándor - "A halál másnapján"? "Ô az az idegszál volt, amely közvetíteni tudta Ady lázadását, Széchenyi keserûségét, buzgalmát s a lehúzott kucsmájú juhászok visszafojtott indulatait anélkül, hogy egyik vagy másik mellett kötelezte volna el magát. Összegzô volt, és így lehetett sorsfordító a költôk és a nagy magyar gondolkodók között is." És Sütô András - 1983. áprilisában, a koporsó mellett: "Magát a költôt is elveszejtés végett keresték nemegyszer - emlékezzünk a hajdani pörökre s a rágalmak változatos irányú sáskafelhôire. Kis kuvaszok azt is elugatták dicsekvésképpen, hogy jólesett lábikrájába harapni - a századnak legújabb esztétikai nevében persze. Ô pedig ment a maga útján a fölvállalt gonddal örökös megújulásban."
A neki címzett versben Weöres Sándor is megírta - már 1938-ban:
"Hány sunyi kis csaholó a nyomodban! Mind a bokádba / marna, ha merne! Csak azt tanúsítják, bár nem akarják: / emberi mód lépdelsz; míg ôk, ahogy érdemes éppen, / hol farkat csóválnak, hol nyalnak, hol ugatnak."
Mintha semmi új nem lenne a nap alatt a "sunyi kis csaholók" háza táján: a nemzet költôjét, Aragon és Cocteau, Malraux és Frénaud, Guillevic és Rousselot barátját, partnerét, az emelkedett szellemiség elôretolt frontszakaszán, az Ordre des Art et Lettres francia kormánykitüntetés
"parancsnoki" fokozatának birtokosát, a Herder- és Mondello-díjas, Kossuth-díjjal háromszor kitüntetett Illyés Gyulát életében és halála után is egyaránt kerülgették- kerülgetik az alulsó indulatok bugyraiból fölfortyanó, fullánkos rágalmak. Vélt sérelmek melengetôi lejárató célzatú vádakat publikálnak imitt-amott, s a koncra rögvest ráharapnak a mindenkori "kis kuvaszok", harsogván: Illyés Gyula "néhány év alatt erkölcsi hulla lett". Álnevek leple mögül nyálazzák körül emlékét gyáva tollnokok. Egy "megkésett leleplezés" szerzôje imígyen vélekedett nemrég: "Az író leghíresebb könyvei maguk kínálják föl, hogy mondataikban ne csak mûvészi, hanem társadalmi, erkölcsi és lélektani igazságot keressünk; ezután meglehetôsen kételkedve fogunk járkálni a különféle »igazságok« között." (Élet és Irodalom, 2001. 1. Újraközölve: Látó, 2002. 4.)
Mindezek ismeretében kérdezheti joggal a jóhiszemû olvasó: most már vajon kinek lehet igaza Illyés Gyulát, az ô társadalmi és erkölcsi arculatát illetôen: Babits Mihálynak, Németh Lászlónak, Márai Sándornak, Weöres Sándornak - avagy a magánszorgalmú "leleplezôknek"?
Nem hiszem, hogy születése századik évében Illyés Gyula bármi néven nevezhetô védelemre szorulna régi és új rágalmazóival szemben. Beszél helyette - érvel és tanúskodik cáfolhatatlanul - maga a teljesítmény: annak az összegzô magyar írástudónak az életmûve, aki "magyarrajongó európai"- ként, múltba merült századok nagyjainak példái nyomán, nemzete szellemi kincsestárát csodálatos értékekkel gazdagította.
A Nem menekülhetsz több mint négyszáz könyvoldala ezt a messze sugárzó erejû Illyés- képet láttatja - In memoriam…
Nagy Pál
a halántékomon és hallgass egy picit...,
olyan távol suhant az "itt és most"
és olyan nagyon-nagyon megkeseredett
a nádmézkörte, ott, azon a régi-régi
ágon, ezüstbe metszett levelek tövén...,
"fönt", a mélységes-mélyben, vagy
"alant", a zengô magasságban...,
olyan forrón, ahogy lélegzetenként
lobban homlokom alatt, pillanatra-pillanat,
a tudat poklán, a létezés-kamat...
Minduntalan itt ólálkodnak a régiek,
a kevéske jók és igazak között
a harsányak, s a cérnahangúak,
kalmárlelkûek: kapzsiak és olcsó alkuszok,
a rengeteg, kártékony, "tiszta-agy", az
örökké felszínen lebegô, milljom, apró piszok,
kik miatt egykor hegyek vajúdtak,
Fáradt vagyok. Hétközi holnapokba egyes-
-egyedül Te menthetsz át... Dédelgess,
Killár Katalin
Láttál már élô farkast? Aklos látott: kicsik voltak, olyanok, amikor a farkas meg a kölyökkutya közt nincs szembeötlô másság - fülük lekanyarított, s a fejük - akár a kerek alma. Mivoltukra abból lehet következtetni, hogy mohón esnek neki az ételes csebrecskének. Azok nem kérették magukat: tejet öntöttek elébük, és ôk odaadással lefetyelték. A pacallal a látványosabb fél megszerzéséért inukszakadtáig húzógyakorlatot végeztek. Ezeket a különben végig szemérmesen egymás árnyékán topogó csikaszokat jó lett volna szemmel követni, hogy mivé növik ki magukat, de beszolgáltatták ôket az Egyletnél, s ott az elnök a falhoz csapta mindahányat.
Aklos már elôbb is szerencséltetett farkassal találkozni: egy krákogó öreg az anyátlan, vackuk elhagyására kényszerült éhenkórászokat a boksánál szeneszsákokba gyûjtötte. Ezek felnevelôdtek ugyan, de kezessé nem váltak. Talán mert a boksarakó vénség a karámban is kötélvégre fogta ôket - az ordasnak leheletnyi nyugta nincs, és ezek is az ócska mesternél a nap egész idején erre-arra himbálóztak. Vagy orrukat résbe kényszerítve a szú percegésére figyeltek, ami revesedésre meg mállásra utal, s így az egérút derengô kilátásával biztat.
Miféle ez megint - Aklos magától kérdezte. Holdfénynél, szállás reményében, egy kapun zörgetett. - Mi az áldás, amit folyton hall? - Nahát, semmi - egy asszony igyekezett ôt megnyugtatni addig is, míg a zárban fordított a kulcson. - Farkas vonít - világosította fel, s kihajolt a kapun elébe.
Az utcájukban valaki farkasokkal kereskedik, mondta az asszony. A farkasnak szokása panaszkodni a holdra. De ennek az utcabeli embernek ez haszon: jönnek értük a cirkusztól. Azután az állatkert is nála vásárol.
Reggel Aklos megkérdezte, vajon ô láthatná-e ezeket a farkasokat? Hogyne láthatná, felelte az asszony: menjen tovább az utcán, s már a kotorékszag odaigazítja. És csakugyan: egy udvarvégen dróthálózva volt a szeglet. Pruszlikos kicsi leányka eleséget vitt fatálon a ketrechez. Elhúzta a nehéz reteszt, s átbújt a nyíláson. Favég volt nála, azzal a nagy kevély ordas orrához dörzsölt, mert nem akart tágítani a táltól. Hatéves leányka lehetett, és az arca mint a csattanó szamóca. Eszébe se jutott ijedezni: az ordas orrára súrolt a dercés favéggel, s mézeskalács cifrázású papucsával még utána is rúgott. Az erôs vad elhúzódott, és nyelvével próbálta hûteni a szaggatást.
A tanulság? Hogy szeressük a farkasokat?
- Elég, ha a kiszolgáltatottakkal érzünk, felelte. És ment az útján tovább.
Kifestôkönyv
Ki itt a szervezô, kérdezte az öregember. Mûanyag szatyrát lóbálva járt-kelt a fehéregyházi forgatagban, keresett valakit, aki felírja.
- A szervezôt Gábos Dezsônek hívják - mondtam. - Az a tanító bácsi ott, az emelvényen. Éppen a mikrofont igazítja a szájához.
- S hát hogy lehetne béjelentkezni? - kérdezte az öreg. Kicsit értetlenül nézhettem rá, azonnal megmagyarázta. - Szavalni szeretnék.
- Szavalni? Azt lehet - mondtam tétován. - Mit szeretne elszavalni az ünnepélyen?
- Azt, hogy Egy gondolat bánt engemet - válaszolta. Arcát Plugor Sándor tudná megrajzolni, ha élne. Az öregek arcán aláfoly az idô. Ezt Kányádi Sándor írta Kós Károlyról. Az öregrôl ôk jutnak eszembe.
- Az Egy gondolatot diákok szavalják - világosítottam fel. Egyik lány magyarul, a másik románul. Most így van, máskor színészt hívtak, mindig ez a vers indítja az emlékezést.
Az öreg elgondolkozott. - Szóval akkor nem lehet.
- De. Lehet. Csakhogy nem most, hanem a hivatalos részt követôen. Azt a felét úgy hívják, hogy népünnepély.
Elvegyültünk, késôbb ismét találkoztunk. Harmadmagával járkált a múzeumkertben. Mindenkinél volt cekker, gondolom, elemózsiával. Bemutatkoztunk. Benedek József 81 éves nagybaconi lakos mondana Petôfit. Huszonkét évesen került fogságba. Késôbb erdôkitermelésen dolgozott. Az Egy gondolat bánt engemet címû költeményt otthon, március 15-én, kétszer is elôadta. Ezt tudja a legszebben. Társai: Konsza András, Bardocz László és Boda Károly. Mind szép korúak.
Lejárt az ünnepség, megvoltak a szónoklatok, gyorsan széledt a nép. Nem tudom, volt-e "népünnepély", mint régente, mikor még szabadtéri színpad állt a turulmadártól balra. Mi is siettünk, le kell hadarni az
"eseményt", nincs vasárnapunk, hétfôn is lap a lap. Zümmög a motor, reszketô hang suttog fülembe: "Ne ily halált adj, Istenem, ne ily halált adj énnekem!"
A második ily-t épp olyan erôs nyomatékkal mondja, mint valamikor a hetvenes években Banner Zoltán. Kocsi elôz, szembôl is rohan egy. Belénk.
Tibor az utolsó pillanatban elkapja a volánt, sem sánc, sem ütközés.
Tényleg, ilyet azért ne. Istenem. Megúsztuk. Mintha mi sem történt volna, suhanunk tovább.
Damján B. Sándor
Hornyák József 1920-ban született Gilvácson. Nyomdászként kezdte a pályát, majd napi- és irodalmi lapok szerkesztôjeként dolgozott nyugdíjba vonulásáig. Az erdélyi magyar irodalomban a kisprózai mûfajok legkövetkezetesebb mûvelôje - már vagy fél évszázada. Kisprózái jelentették az olvasók számára a színt, a pár sornyi
"pillanat" káprázatát. Írásait prózai miniatûröknek nevezi egyik méltatója. Jellegzetes, letisztult és végletekig csiszolt stílusú, "miniatürizált" prózarajzolatai az emberi érzések, gesztusok, történések döbbenetesen hiteles kelet-európai freskóját vetítik elénk - olvasható az Évek, ôrangyalok címû kötetének borítóján. Hornyák József válogatott mûveit három kötetben jelentette meg a budapesti Pont Kiadó.
A szobrásznál felfordulás volt. Egy olyan kiadós, nagy, igazi, külsô és belsô, lankadatlan feje tetejére állítás: a szobrász kiment a fészer alá, aztán bejött, és az üvegfalnál járkált. Már elôbb kinézte az ágas fát, és most ott tartott, hogy a nehéz tönkök közül kiszabadítja; meg fogja még egyszer ugyanúgy faragni. Ha a készet elviszik. De azért nem hagyott alább a nyugtalansága. A pap már volt nála, s nem tetszett neki a rokolyás Mária. A szenteket illetôen neki más a felfogása - mondta a pap. - De ha a hindunak joga van a maga Buddhájához? És a négerek kis Jézusa nem fekete? Azt néztem, hogy hova készül, amikor kifaragtam. Mert maguknál a gipszöntvényekhez vannak szokva!...
A szobrász felhozott mindenféle érvet és a durvaságtól sem riadt vissza, a pap a végén annyira elhûlt, kikérte magának. Szinte köszönés nélkül távozott...
Parasztember volt a megrendelô, és a szobrásznak nemhiába voltak sejtései, amikor kalaposan, fehér inges lajbiban megérkezett - a személygépkocsit a járdához, a diófa árnyékába állította.
- Rokolyás Mária? - Körbejárta a szobrot. Lekáderezte:
A szobrász nem válaszolt. Hirtelen lehiggadt, és mint egy kívülálló nézte.
- Nincs fara - mondta a megrendelô. Keze nagy ujjai bejárták a szoknyaredôket.
Fondorlatoskodik, hogy visszacsinálja a vásárt: látni való, a pappal már letárgyalták, hogy nem veszi át.
A szobrász már egészen megnyugodott. Balgák! Lemondtak róla. Mint mikor valaki saját magával elszámol, érzéketlenül nézte az ünneplôbe öltözött parasztot.
Rendeléskor a paraszt megprezentálta tíz liter borral. Hogy a bort ne kelljen visszaadnia, most megalkudtak.
Felháborító - gondolta, de már felháborodás nélkül. Annak rendje s módja szerint kifizette a bor árát. Mert nem olyan, mint a többi szentek? Mert nem azok mása? Csak még jobban örvendett, hogy nem kell tôle megválnia.
A szobor szép volt, mintha egy gyerek gyenge keze tervezte volna. Olyan egyszerû is, és tiszta és elragadó. Mária kissé oldalra hajtott fejjel állott a kandallónál, ahova a tereferéhez körben székeket helyeztek. De azért némileg kissé hátrább, mint egy igazi kismama. Mert hát ô éppen szoptat.
Hornyák József
Czirmay Szabó Sándor
Picasso-festette hatlábú mének, kétfejû diktátorok, ugató madarak és egyéb abszurdumok szájkosaras idejének múltával, félig-meddig szabadságban, de már szabadon szólva köszöntelek hetvenötödik születésnapodon.
Ha pedig azt kérded jogos csodálkozással, hogy e jubiláris öleléshez, koccintáshoz mire való ily tetemes zsarnokság-feneket keríteni: hát elmondom röviden, pótolván is egyúttal egy elmaradt nyilvános felköszöntést, mikor te még csak hatvanéves voltál, az Úrnak 1987. évében - a hatszor hét szûk esztendônek is legrosszabbikában. Mikor tehát cenzoraink csapásainak egyike téged ütött ki marosvásárhelyi képeslapunk, az Új Élet hasábjairól.
"Egyszemélyes ünneplés arcképpel senkit meg nem illet." Értenünk kellett a szóból. Senkit - a Ceausescu-házaspár kivételével. Tiltások szuronyain ülô fôszerkesztôként akkor úgy gondoltam: ha évjáratom magyar íróit egyenként nem ünnepelhetjük: emlékezzünk meg róluk csoportosan - csoportfényképpel. Veled együtt, kedves Gyurka, hatvanadik évét töltötte akkor Páll Árpád, Bajor Andor, Szász János, jómagam is persze, ám "saját lapomban" jelenlétemet nem tartottam ildomosnak. Küldtük hát négyetekrôl a születésnapi méltatást, és jött válaszként ugyanaz a Molotov-i hírhedett NYET!
A tévelygô szellem, a magyar nacionalizmus, a politikai "feszengés" hordozói csoportosan sem enyhítették a cenzor szigorát. Nem csodálkoztam. Ti négyen - egyfelé húztatok, az igazság megírásának, kimondásának irányába. Az alkalom szerint most fôleg Rólad szólván említem, hogy neved hallatán cenzorok és pártos hitnyomozók, karrieréhes szerkesztôk, magyarfaló minisztériumi fejvadászok kaptak dührohamot. "Mit akar Beke az erdélyi magyarok számbavételével?!"
A kérdezô jól tudta: mit akarsz. Azt akartad, amitôl régóta rettegett minden rossz lelkiismeretû román nacionalista. Orbán Balázs-i ihletésû, erdélyi magyar múltunkat feltáró, siralmas jelenünket jelzô, nagy munkába kezdtél már korábban. Az idô tájt immár, amikor még prózában és versben nagy "politikai keletje" volt a cukrászmûvészetnek, a himnikus lelkesedésnek, midôn a "pártos szellem" udvaroncai diktáltak minden mûfajban hangmagasságot és hangnemet. Mikor a faluromboló szándék mindenekelôtt a Székelyföld tömbmagyarságát román betelepítéssel megtörô, szétszórató szándék volt.
Félszáznyi könyved alapján életmûvedrôl szólva az ünnepi alkalom csak sommás vélekedést engedélyez. Nemzedéki tapasztalattal is megverten mondom veled együtt: ifjonti álmainkat a Kemény Zsigmond-i fátum már írói indulásunk idején szerteszaggatta. Akit nemzeti megmaradásunk álma nem kapott el, s csak Diogenész hordójából nézte közönnyel milliónyi magyar keserves harcát a kollektív kitelepítés valós veszedelmében; aki ködevô és szélkergetô természete miatt máig sem érti meg, hogy az antoneszkánus, Mániu- féle román jobboldal tömegmészárlásai elôl csak balra menekülhettünk: annak józan történelmi tájékozódásról, önvédelmi kényszerûségrôl a hazának máig is legbölcsebb bölcse, maga Deák Ferenc is hiába beszélne. Ennyit most arról a rövid korszakról, mely irodalmi kísérleteink és közírásunk, idillikus riportjaink mondandóit a fülünkbe énekelte.
Aki közülünk nem vette észre, hogy az ötvenes évek közepe táján nemzeti ügyünkben mily roppant kanyart vett a román politika: késôbben jól tette, hogy flagellánsként korbácsolta magát, mondván is nagy keservesen: vajh, merre forduljon az írástudó, mikor egy a kotta s más a hang!
Azt hiszem, Gyurka, hogy szellemiekben ott kezdôdött a te rendes feltámadásod is, ahol nemzedékünk legjobbjai - a zseniális Bajor Andorral az élen - rádöbbentek kotta és hang borzalmas ellentmondására.
Ilyenformán a nyomorromantika, messiánizmus, nemzeti-mennyei- testvériesülés hivatalosan követelt sémáit elunva és elhajítva, a társadalmi rendelés fogalmát is revízió alá vettük. Honnan is jön az? Ki-ki bevallhatta, hogy a folyton-folyvást rikácsolt rendelés nem egyéb pártpolitikai érdeknél, az elvárás pedig, amelynek nyakát szegték, az írás vágyával megvertek felé csak titkon üzengetett óhaj, segélykiáltás ott van, onnan jön, ahol szüleink, testvéreink, egész nemzeti közösségünk tagjai immár az etnikai üldözést szenvedik.
Írásaidat olvasva már a nyolcvanas évek elején mondogattam, Gyurka: érveikhez bilincset is mellékelô dogmatikusok uralmát te is leráztad magadról, választott szabadságod pedig életre szóló rabságod is egyben: az erdélyi magyarság megmaradásának szolgálata; tegnapi és mai létének számbavétele; közösségi létjogainak világgá kiáltása; évezredes történelmének, kultúrájának írásos megörökítése, pusztuló - mert pusztított - szellemi kincseink begyûjtése, a magyarságukból kiüldözött, asszimilációra szánt elesettek megsegítése, újra való beöltöztetése, ha lehet, az anyanyelv köntösébe. Ide jutván, s arra emlékezve, hogy Orbán Balázs után népélet és történelmi emlék megörökítésének dolgában náladnál többet tán senki sem gyalogolt, régi szándékom volt elmondani neked: riportban, regényes életrajzokban, régiókat bemutató könyveidben hatalmas költô hajdani látomásait igazolod szociográfikus tényekkel. Bólyában jártál, s tôled tudom: Bolyai Farkas szülôházának immár csak romjai láthatók. Enyeden jártál, szíven ütött, amint általad magam is fejet hajtottam újból a Fejedelem színe elôtt. De mivé lett már Bethlen Gábor hatalmas ajándéka, mit a nemzetre hagyott minden gazdagságával együtt! Tudod ugye, hogy az Ady után legnagyobbnak mondható erdélyi magyar költô, Jékely Zoltán többször is elsiratta versben és prózában valaha volt Tündérkertünk pusztulását. Hatvan évvel ezelôtt írt elégiája mintha napjainkban született volna:
Hogy vagytok, drága volt lakásaink
viharvert, pusztuló kisvárosokban?
A boltíves szobákban más lakik,
bizony, idegen ember lakik ottan.
..................................................
- mint a bogár borostyánkô-darabban -
bennem fog lakni, míg élek, tovább…
Valaha volt erdélyi lakásod siratója is ez a vers, barátom, Beke Gyurka. Tudom, te is elmondod százszor Jékely Zoltánnal: az a ház benned fog lakni, míg élsz, tovább…
Kívánom, élj nagyon soká örök emlékezéssel abban a házban is, olvasóid szívében, vigaszában is. Amit alkottál prózában, minekünk, Erdélyben élôknek, jövôt gazdagító hagyatékbegyûjtés, eszméltetô emlékeztetés. Jékely Zoltán aggodalmainak és reményeinek is folytatása.
Marosvásárhely, 2002. augusztus 1.
Sütô András
Emlékezetem szerint egyik fontos érdemi vita 1945 után az írói szociográfia jellegérôl, mûfaji sajátosságairól Erdélyben 1979 nyarán folyt le, az egyik Korunk-délelôttön, Kolozsvárott. A Változó valóság címû szociológiai tanulmánygyûjteményt vitatta meg a szakma. A vitathatatlanul szociológiai munkákat a hozzászólók többsége szociográfiáknak nevezte, ami elárulta, hogy a társadalom megközelítésének tudományos és írói módja az avatottak körében sem választódott el egymástól. Noha Cseke Péter már 1973-ban kimerítô tanulmányban tisztázta, éppen a Korunkban, a riportnak nevezett írói szociográfia valóságfeltáró teherbírását.
Ez a szétválás már a harmincas évek magyarországi falukutatóinak munkássága nyomán megtörtént, csak éppen elfelejtettük, mivel a párthatalom sem a szociológiát, sem a szociográfiát nem kedvelte, a valóságfeltárás minden módját sokáig kirekesztette az irodalmi köztudatból. Már csak azért is, mert az írói szociográfia a népi irodalom eszmeiségében teljesedett ki, és éppen a népi írók váltak 1956 után hivatalosan megbélyegzettekké. Borbándi Gyula A magyar népi mozgalom címû, az emigrációban írt átfogó munkájában külön alfejezetet szentelt az irodalmi szociográfiának, amely a harmincas években a változtató szándék leghatékonyabb mûfajának bizonyult.
"A magyar falukutató mozgalom diadalát - írja Borbándi - nem a tudományos igénnyel megírt valóságfeltáró munkák, hanem a tudomány és a költészet határán mozgó, a személyes élményt tükrözô és a népért való aggodalom hangján megszólaló szépírói alkotások vívták ki. A magyar olvasóközönség egy új mûfajjal szembesült. Ez késôbb az irodalmi szociográfia nevet kapta. A szóban forgó mûveket szépírói ihlet sugallta, de nem a képzelet termékei, hanem valóságos tények és jelenségek objektív leírásai voltak… A szerzôk társadalmi tényeket ábrázoltak szépírói eszközökkel és hangvétellel. Tudományos mûvek formai külsôségeire nem törekedtek. A hitelességet az egyéni élmény szavatolta."
Borbándi Gyula könyvébôl azt még érdekes idéznem, hogy az írói szociográfia irodalmi rangját - ha van egyáltalán ilyen - nem a kritika tagadta kezdetekben, hanem a fennálló hatalom, amely egyszerû újságcikkeknek próbálta beállítani ôket, olyan megnyilvánulásoknak, amelyek csak hézagos adatokra, megalapozatlan tényekre szorítkoznak. Így próbált a hatalom védekezni a vádló állapotok feltárása ellen. Majd harcba dobta igazságügyi gépezetét, és néhány szociográfia szerzôje ellen bírósági eljárás indult.
Közvélekedésünk a Magyarország felfedezése címet kapott könyvsorozat megindulásával szokta egybekapcsolni a magyar írói szociográfia jelentkezését. Így azonban a körön kívül kerül jó néhány nagyon fontos alkotás, egyebek között az új írói eljárás elsô mestermûve, Nagy Lajostól a Kiskunhalom. A mû 1934-ben látott nyomdafestéket; ebben a könyvben a szépirodalmi elemek az uralkodók, de a regényesített kép fundamentumai megbízható tények és adatok. Ismét csak Borbándira hivatkozom: "Kiskunhalom egy képzeletbeli falu, amely azonban magán viselte mindazokat a jegyeket, amelyek a korszak magyar falvait jellemezték." Sem a Kiskunhalom, sem Nagy Lajos egy évvel késôbb közölt városszociográfiája, a Három magyar város (Szolnok, Hódmezôvásárhely, Gyôr) a közhitben nem tartozik a népi irodalomhoz. Noha a magányos író éppen olyan hitelesen ábrázolta a szegények életét, a társadalom kiáltó igazságtalanságait, mint Veres Péter, Szabó Zoltán, Illyés Gyula vagy Kovács Imre.
Tulajdonképpen az írói szociográfia mûvelôinek társadalmi magányát kívánta oldani a sorozat, amely a Magyarország felfedezése gyûjtôcímet viselte. Fiatal magyar írók, társadalmi forradalmárok szövetkezésének indult a sorozat, olyan szekértábornak, amelynek tagjai és mûveik egymást erôsítik fel, egyben védelmezi is egyik a másikat. Ez a reménység egyesítette a társadalmi indíttatásukban, eszmei felfogásukban különbözô írókat, akiket Sárközi György kívánt egy csapatba tömöríteni. Sárközi húszéves korában, 1919-ben már a tekintélyes budapesti Atheneum könyvkiadó lektora, elsô verseit a Nyugat közölte, Babits tanítványai közé számították versei alapján, ugyanakkor roppant érzékeny volt a magyar társadalom gondjaira, és lázadó nézeteit jelzi 1939-ben írt Dózsa-drámája, a kisemmizett parasztsággal és a népi értelmiséggel való azonosulás megvallása. Nem véletlen, hogy a népi írók ôt hívták meg 1935-ben a Válasz szerkesztôjének.
A Magyarország felfedezése sorozat elsô kötete Féja Géza munkája volt, a Viharsarok. E mû megszületésérôl, a sorozat elindulásáról interjút közöltem Féjával A Hét 1974. szeptember 20-i számában. (Zárójelben: ezt az interjút Koppándi Sándor elvtárs az 1980-as évekig számtalanszor a szerkesztôk szemére hányta, akaratlanul, de törvényszerûen egy gyékényre kerülve a magyar feudalizmus cenzoraival és bíróságaival!) Féja így elevenítette fel a kezdeteket:
"A sorozat 1937-ben indult. Már addig is számos szociográfiai írás jelent meg. Sárközi György, akinek az érdemeit, jelentôségét nem tudom eléggé hangsúlyozni, aki polgári íróként indult és önként, meggyôzôdésbôl lett népi író, népi költô, majd a német imperializmus szorongattatásai közepette nemzeti költô; ez a Sárközi György gondolt arra, hogy rajzoljuk meg az egész ország szociális arculatát. Mutassuk meg ezáltal, hogy az egész országban tarthatatlan a helyzet. Ezzel pedig súlyos csapást mérünk az uralkodó rendszerre. Egy délelôtt telefonált nekem, hogy keressem fel. Az Atheneum Kiadó igazgatója volt akkor. Szobája falán térkép, amelyet piros ceruzával tíz részre osztott. Azt mondta, kiosztja a munkát tíz író között, mindenki írja meg az ország egy szerves részének a helyzetét. Ha így meglesz a tíz kötet, hallatlanul súlyos vádirat lesz, dokumentum és irodalmi érték. Tolnát Illyéssel akarta megíratni. Én melyik vidéket választom? A térképre néztem. Békés, Csongrád, Csanád megye egy tájegységként szerepelt, az is volt. Azt mondtam, ezt. Mondj címet, folytatta. Néhány percig gondolkoztam, aztán eszembe jutott, hogy a századforduló idején itt volt a legtöbb parasztlázadás, forradalmi megmozdulás, Achim L. András élt itt, ezen a vidéken alapította meg a forradalmi parasztpártot. Azt feleltem: Viharsarok."
Két kötet jelent meg a sorozatból az Atheneumnál. Erdei Ferenc Futóhomokja után a kiadó tulajdonosai megállították a sorozatot. Tekintettel, hogy Féját a hatalom perbe fogta. Az írói szociográfia további mûveit, Veres Pétert, Illyés Gyulát, Szabó Zoltánt, Kovács Imrét már Püski Sándor vállalkozása, a Magyar Élet, illetve a Cserépfalvi Kiadó jelentette meg. Persze, a hatalom nemcsak Féját fogta perbe, emlékezetes Kovács Imre mûvének, a Néma forradalomnak a kálváriája. De az írói szociográfia virágzását és növekvô népszerûségét az olvasók körében már rendôrileg sem lehetett letiltani. Nem szervezett csapatban, miként Sárközi György tervezte, hanem egyenként, partizánokként vívták a maguk csatáját ezek a mûvek, szerzôk. Az írói szociográfia valóban a nemzet nevelôje lett, történelmi szerepet töltött be.
(Megjelent az Egy mûfaj válsága? címû kötetben, Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2002.)
Beke György
Csütörtök délután a temesvári nemzetközi repülôtér VIP termináljában került sor a Malév légiforgalmi társaság új, menetrend szerinti Budapest-Temesvár-Budapest járatának hivatalos megnyitására. A Magyarország és Románia közötti légiközlekedési egyezmény alapján most elindított napi járatot a magyar nemzeti légiforgalmi társaság tulajdonát képezô Malév Express (MAX) fogja üzemeltetni. Mint Horzsa Sándor, a Malév bukaresti képviseletének vezetôje az MTI-nek nyilatkozva hangoztatta, az új járat beindulása hozzájárul a két ország közötti gazdasági és idegenforgalmi kapcsolatok fejlesztéséhez és elmélyítéséhez. Az esemény egyszersmind jelzi a Malév helyzetének stabilitását a román légiforgalmi piacon. Ennek kapcsán a képviselet vezetôje utalt a Malév romániai tevékenységének idei elsô félévi eredményeire. Elmondta, hogy bár még nem végleges az el