Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

A Petrom Országos Kôolajipari Társaság csütörtöktôl mintegy 100 lejjel csökkenti a motorbenzin literenkénti árát azt követôen, hogy a lej erôsödött az euróhoz viszonyítva, nyilatkozta Dan Ioan Popescu iparügyi minszter kedden a MEDIAFAX-nak. A miniszter elmondta, a Petrom vezetésével megtárgyalta, milyen hatásokkal jár a lej euróhoz viszonyított értéknövekedése a benzinárak alakulására, a társaság képviselôi pedig biztosították, hogy csökkenteni fogják az üzemanyagok árát. "Még folynak a számítások, de a csökkenés miden bizonnyal 100 lej körüli lesz", tájékoztatott Popescu.

A munkaügyi minisztérium ellenôrzései során egész sor rendellenességet fedezett fel a külföldi munkára toborzó ügynökségeknél. Ezért módosította a kormány a 2000. évi 156 számú, a külföldön dolgozó állampolgárok védelmérôl szóló törvényt.

Mindenekelôtt törölték azt az elôírást, hogy az ügynökségeket a munkaügyi és szociális védelmi minisztériumnak kell akkreditálnia. Emellett, a munkaerô- közvetítô ügynökségnek megfelelô helyiséggel kell rendelkeznie, illetve a munkaügyekben tapasztalt személyeket kell alkalmaznia. Megfelelô adatbankkal kell rendelkeznie, amely tartalmazza a külföldi munkahelyeket, információkkal kell rendelkeznie azok munkaviszonyáról, szerzôdéseket kell kötnie a külföldi jogi- vagy természetes személyekkel, valamint a munkáltatókkal. Végül újdonság, hogy ezeket az ügynökségeket a területi munkaügyi felügyelôségeken jegyzik be.

Új elem, hogy a külföldi munkáltatókkal kötött szerzôdésnek tartalmaznia kell a szerzôdés idôtartamát és az alkalmazottak pontos számát, az alkalmazás feltételeit, a román munkavállalók egészségügyi biztosítását, illetve azok kötelezettségeit. Munkabaleset, szakmai megbetegedés, elhalálozás esetén kártérítést kell biztosítania.

A külföldön dolgozó román állampolgárok, ha a megkötött szerzôdések értelmében, a havi jövedelmek alapján fizetik a román hatóságoknak az egészségügyi biztosítást, munkanélküli segélyt, nyugdíjalapot, itthon is részesülnek a szociális biztosítások szolgáltatásaiból.

Az ügynökség tevékenységét a munkaügyi felügyelôség ellenôrzi. Szemben a korábbi 10-15 millió lejes büntetésekkel, a nem a törvényes elôírásoknak megfelelô mûködés esetén, 50 milliótól 100 millió lejes büntetést róhatnak ki; 100-tól 150 ezer lej a büntetés, ha a közvetítést nem megfelelôen képzett vagy természetes személyek végzik

A rendelet a Hivatalos Közlönyben való megjelenést követô 30 napon belül lép életbe.

Rendkivül súlyos pénzügyi helyzetben van az egyetlen román vezetékes távközlési szolgáltató vállalat, a RomTelecom - kapott szárnyra a hír a napokban. Ugyanakkor úgy vélik, hogy a csôd lehetôségének emlegetése elsôsorban a két társtulajdonos, a román állam és a görög OTE társaság közti harc egyik eszköze.

Panagiotisz Kargadosz, a RomTelecom görög vezérigazgatója sajtóértekezleten jelentette be, hogy a társaságnak az idén legkevesebb 450 millió dollár tôkeinjekcióra van szüksége ahhoz, hogy eleget tudjon tenni adósságai törlesztésének, valamint végrehajtsa az elengedhetetlen fejlesztéseket.

A vezérigazgató közölte, hogy a RomTelecom képtelen kifizetni azt a 12 millió dollárnak megfelelô büntetést, amellyel a román versenyhivatal sújtotta a társaságot a piaci verseny szabályainak megsértéséért. Az eredetileg kiszabott büntetés ennek a duplája volt, de a versenyhivatal éppen a RomTelecom nehéz helyzetére való tekintettel enyhített a Romániában eddig példa nélkül álló büntetésen.

A jövô év januárjáig monopolhelyzetet élvezô román telefontársaságnál sajátos tulajdonosi viszonyok alakultak ki az 1998-ban történt privatizáció után. A RomTelecom részvényeinek 35 százalékát a görög OTE társaság vette meg, de a privatizációs szerzôdés értelmében a görögök a tulajdonosi jogok 51 százalékával rendelkeznek.

Jövô év januárjától Romániában is liberalizálják a vezetékes távközlés piacát. A kormány erre való tekintettel már bejelentette, hogy szeretné eladni, lehetôleg stratégiai beruházónak, a tulajdonában maradt többségi részvénycsomagot.

Az OTE ugyanakkor úgy véli, hogy a román telefontársaság súlyos helyzetén csak a tôkeemelés segíthet. A görög fél által javasolt megoldás egyben azt jelentené, hogy a román állam bármiféle bevétel nélkül veszítené el a többségi tulajdonos pozícióját.

A RomTelecom nehéz anyagi helyzetét a PricewaterhouseCoopers könyvvizsgáló jelentése is megerôsítette. Román részrôl ennek ellenére nagy meglepetést keltett, hogy az OTE a közelmúltban a RomTelecomnál elszenvedett veszteségekre hivatkozva csökkentette az anyavállalat múlt évi, már közzétett nyereségének nagyságát és egyben közölte: a román társaság összesen legfeljebb 700 millió dollárt ér.

Kargadosz szerint a RomTelecom nehéz helyzetét a társaság mobiltelefon leányvállalatának veszteségei, illetve a román állam által befolyásolt tarifapolitika okozza.

Emlékeztetett arra, hogy a privatizációs szerzôdés alapján a RomTelecomnak jogában lenne rendszeresen - negyedévente - az inflációhoz igazítani tarifáit. Ezt a gyakorlatot azonban csak 1999-ben folytatta.

Az említett esztendôben a négyszeri díjemelést követôen közel duplájára nôtt a RomTelecom tarifája. Az állam ezt követôen közbelépett és az elmúlt két évben évente csak kétszer emelték a díjszabást, a korábbinál jóval visszafogottabb mértékben. A görög vezérigazgató szerint a RomTelecom díjainak növekedése átlagban 10 százalékkal maradt el az inflációtól, s ez legalább 100-200 millió dollár veszteséget okozott a társaságnak.

Aktuális

A Demokrata Párt a jövô hónap végi konferenciáján szándékszik programjába foglalni legfontosabb célkitûzését, nevezetesen, hogy a létezô összes demokratikus eszközt bevetve, demokratikus úton eltávolítja a hatalomból a jelenleg kormányon levô Szociáldemokrata Pártot. Ezért - határozták el nemrégiben az országos vezetés tanácskozásán - az eddiginél is erôsebben fogják támadni a hatalmat, vállalva annak az ódiumát, hogy a 2004-es általános választások után is ellenzékben maradnak. Arra azonban esküsznek, hogy 2008-ban átveszik az uralmat, s "végleg" ellehetetlenítik az SZDP-t.

Mármost rendjén való, ha egy politikai párt parlamentbe akar kerülni, és természetesen le akarja váltani az éppen hatalmon levô kormányt. Ez a létjogosultsága minden, magát valamire is becsülô alakulatnak. Ha nem ezt akarná, nem is lenne politikai párt. Ezért lendülnek kampányba, ígérnek fût-fát, tejjel-mézzel folyó Kánaánt a választóknak. Aki hihetôbben tudja "eladni magát", az kapja a több szavazatot, s kaparinthatja markába négy esztendôre az ország kormányának kerekét. Ezért készülnek kampányprogramok, kormányprogramok, pártprogramok.

Úgy gondolom azonban, hogy a Demokrata Pártot, amikor az SZDP "végleges eltávolítását" kívánja programba foglalni, nem kizárólag az ország sorsáért való aggódás, illetve az élet tényleges jobbításának szándéka vezérli. Inkább arról lehet szó mindkét párt részérôl, hogy nehezen fér meg "két dudás egy csárdában", azaz egy ilyen kis országban két szociáldemokrata pártra nem igazán van szükség. Az erôsebb kerül elôbb-utóbb nyeregbe, s visszaszorítja a másikat. Ugyanígy történik majd a Szocialista Internacionáléban. Lehet ugyan tagja két szociáldemokrata párt is egy országból, de az a dolgok rendje, hogy egyik egyre erôsebb lesz, a másik szerepe pedig fokozatosan csökken, míg végül teljesen ellehetetlenedik. A jelenlegi helyzetben pedig, nem vitás, melyik az erôsebb.

Arra gondolok, hogy, ha ahelyett, hogy egymás "kinyírására" készítenének programokat (ugyanis maga Adrian Nastase szólította fel a területi szervezeteket, hogy mindenki a maga megyéjében igyekezzen szétzilálni Basescu pártját), inkább tényleg az ország és a választópolgárok javát szolgáló - divatos szóval élve, projekteket - dolgoznának ki, és valósítanának meg, mindenki jobban járna. Ehhez azonban össze kellene fogniuk, s közösen, esetleg egyetlen, valóban szociáldemokrata elvek alapját mûködô formációban kellene gondolkozniuk. Csakhogy ez elôreláthatóan nem valósul meg. Egyrészt az egyéni ambicíók miatt (kevesebb lenne az elnök, alelnök), másrészt amiatt, hogy dokrtínáik is eltávolodtak egymástól. Számunkra, egyszerû földi halandók számára szinte mindegy, mert kipróbáltuk már mind a kettôt. Úgyhogy szinte mindegy, melyik "nyírja ki" - programszerûen - a másikat.

A mind újabb cégbotrányok nyomása alatt az amerikai elnök kedden aláírta a vállalati visszaélések megakadályozására készült törvénytervezetet, amellyel az törvényerôre emelkedett. George Bush az aláíráskor kijelentette: az "alacsony normák és hamis profitok ideje lejárt".

Az ügy jelentôségére jellemzô az a gyorsaság, amellyel a tervezet végigfutott a döntéshozók szintjein: a képviselôház csütörtökön 423:3 arányban fogadta el a tervezetet, a szenátusi jóváhagyást még a hét vége elôtt várták, de az elnöki kézjegy esetében ez nem volt ilyen bizonyos.

Az új törvény szigorúbban bünteti a visszaélô cégeket és a könyvvizsgálókat is keményebben ellenôrzi. A csalást elkövetô cég vezetôit a korábbiakhoz képest négyszeres, húsz évig terjedô börtönbüntetés fenyegeti. Az értékpapírcsalások akár 25 évvel is büntethetôk lesznek. A törvény az eddig nagyrészt önszabályozó könyvelési ágazat esetében új ellenôrzô testületet állít fel. Az újonnan létrehozott Corporate Task Force már a múlt héten öt vezetôt tartóztatott le az Adelphia kábeltelevíziós cégnél.

II. János Pál pápa kedden Guatemalavárosban szentté avatta a ferences rendi Pedro de San José Betancur atyát, aki az elsô közép-amerikai a szentek sorában.

A város virágdíszbe öltöztetett lóversenypályáján, a Pacaya vulkán lábánál megtartott ünnepi misén a pápa arra szólította a részt vevô több százezer katolikus hívôt, hogy vegyen példát a szentté avatott XVII. századi spanyol hittérítô, a ferences rendi Pedro de San José Betancur atya szeretetérôl és jótékonyságáról.

A 82 éves egyházfô - aki most harmadízben látogatott el Guatemalába - a szentté avatáskor úgy fogalmazott, hogy "a modern társadalomban is sürgetô szükség van a könyörületesség gyakorlására, különösen, hogy oly sokan reménykednek egy segítô kézben".

A Kanári-szigetekrôl származó Betancur a bebörtönzöttekkel, az árvákkal és a betegekkel szemben gyakorolt jótékonyságáról vált ismertté, s életét a szegény sorsú kubai, hondurasi és guatemalai bennszülöttek megsegítésének szentelte.

II. János Pál - aki szerdán Mexikóvárosban a római katolikus egyház elsô indián szentjét is avatni fogja - beszédében azt üzente a térség indián ôslakosságának: joguk van az igazsághoz, a békéhez és ahhoz, hogy részesüljenek a társadalom fejlôdésébôl.

"A pápa nem felejt el benneteket, és - csodálva kultúrátok értékeit - arra bátorít benneteket, hogy reménnyel kerekedjetek felül azokon a némelykor nehéz helyzeteken, amelyekkel szembesültök" - mondta a pápa a guatemalavárosi misén, amelyen részt vett a közép-amerikai térség országainak hét államfôje is.

Oroszországban leállította tevékenységét szerdán a Soros- alapítvány, miután az általa mûködtetett Nyitott Társadalom Intézet székháza körüli jogi vita a végletekig elfajult.

A bérbeadó Nobel Technologies cég szerdára már mintegy húsz fegyveres biztonsági ôrt állított a parkolóba vezetô, hétfô éjjel lelakatolt kapuhoz, és szerdára lezárta a látogatók fogadására szolgáló bejáratot is. Az intézet székházába jelenleg csak a tûzlépcsôn keresztül lehet bejutni. Az így kialakult helyzet miatt Jekatyerina Genyijeva, a Nyitott Társadalom Intézet vezetôje úgy döntött, hogy az intézet nem fogad látogatókat szerdától.

Normális körülmények között az intézetben naponta mintegy ezer látogató - köztük a partnerszervezetek képviselôi, polgármesterek, kormányzók, oktatási intézmények vezetôi - fordul meg. Bár a Soros-alapítvány munkatársai szerdán a tûzlépcsôn keresztül bejutottak irodáikba, látogatókat nem fogadhatnak.

A moszkvai döntôbíróság hétfôn a Nyitott Társadalom javára döntött a székház bérleti szerzôdésének ügyében, azaz törvényesnek ítélte az intézet által benyújtott tízéves bérleti szerzôdést. Az alperes bérbeadó cég képviselôi még aznap éjjel fegyveresek kíséretében erôszakkal behatoltak a székházba. Az intézet kedden a kerületi ügyészséghez és rendôrséghez fordult, huliganizmussal és vandalizmussal vádolva a Nobel Technologies céget.

A bíróság szerdán a bérbeadó ellenkeresetét tekinti át. A Nobel Technologies a birtokában lévô bérleti szerzôdés alapján azt állítja, hogy az intézetnek már tavaly augusztusban ki kellett volna ürítenie az Ozerevszkaja rakpart 8. szám alatt álló épületet. A Soros- alapítvány viszont kitart amellett, hogy a Nobel Technologies meghamisította a szerzôdést.

Kantyemir Karamzinnal, a Nobel Technologies igazgatója törvényesnek tekinti az eddig tett lépéseit, és közölte, hogy a fegyveres ôrség nem hagyja el a helyét.

Az ázsiai és csendes-óceáni térség 23 állama tervet fogadott el a "terrorizmus lelke" elleni küzdelemrôl, azaz pénzügyi forrásainak befagyasztásáról. Az intézkedéseket, amelyek banki ellenôrzéseket és a gyanúsítottak vagyonának zárolását foglalják magukban, a kedd esti munkavacsorán hagyták jóvá a Bruneiben tartott regionális biztonsági fórum résztvevôi. A szerdán megnyílt fórumon az Egyesült Államok, Kína, Oroszország, Japán, az Európai Unió (EU), Kanada, Japán, India, Mongólia, Új-Zéland, Dél- és Észak-Korea, Pápua Új-Guinea, valamint a Délkelet-ázsiai Országok Szövetsége (ASEAN) tíz tagállamának külügyminiszterei vesznek részt.

Az ASEAN-országok kedden terrorellenes együttmûködésük fokozása mellett döntöttek. A térségben 200 millió muzulmán él, szakadár mozgalmak és Oszama bin Laden hálózatával kapcsolatban álló sejtek mûködnek. Az ASEAN és az Egyesült Államok csütörtökön külön egyezményt köt a terrorizmus elleni kooperációról. Kína mindezen felül rendszeres találkozókat javasol a partner országokkal a terrorizmus és a nemzetközi bûnözés elleni harc összehangolására.

A szerdán nyilvánosságra hozott terv szerint a kormányok kötelezettséget vállalnak "a terroristák és üzlettársaik javainak befagyasztására, valamint a nemzetközi pénzügyi rendszerhez való hozzáférésük elzárására". Nyilvánosságra kell hozniuk a célkeresztbe került terroristák személyazonosságát és a befagyasztott vagyon értékét. Rendelkeztek a pénzmosás elleni szervezetek megbízatásának kibôvítésérôl, hogy kiterjedjen a terrorhálózatok pénzügyeinek vizsgálatára is. Ezenkívül minden országnak "gyorsan létre kell hozni" egy pénzügyi felderítô egységet az információcsere hatékonyabbá tételére.

Javier Solana, az EU kül- és biztonságpolitikai fôképviselôje úgy vélekedett, hogy az elfogadott intézkedések meggátolják "a terrorszervezeteket tápláló" pénzek célba jutását.

Alexander Downer ausztrál külügyminiszter hangsúlyozta: a terv arra ösztönzi az aláírókat, hogy csatlakozzanak a terrorizmus pénzügyi forrásaival foglalkozó ENSZ-egyez- ményekhez és a fejlettebb országok igény esetén "technikai segítséget" nyújthassanak. Részletek említése nélkül hozzátette, hogy a találkozó résztvevôi "sok munkát végeztek a színfalak mögött".

(MTI-Panoráma) A hatvanas években Afganisztán a hippik kedvelt országa volt. Most, több mint húsz esztendei háborúskodás után két angol utazási iroda is megkísérli, hogy az országot turisták vonzó uticéljává tegye.

Tapasztalt utazók elsô csoportja a tervek szerint augusztusban indul útnak Kabulba. Phil Haines, a londoni központú "Live Travel" utazási iroda munkatársa abból indul ki, hogy valószínûleg nem hoz pénzügyi sikert az olyan országba tervezett utazás, ahol bikini és úszónadrág helyett ajánlatos inkább golyóálló mellényt viselni. Óvatos és gondos tervezéssel azonban el lehet kerülni a banditákat és az aláaknázott területeket, és így a turisták pozitív élményeket szerezhetnek. "A csoport minden egyes tagja tapasztalt utazó, akit különösen érdekel a Közép-Kelet - legyen szó akár régészetrôl, akár építészetrôl, kultúráról -, és sokak számára régi álom válik majd valóra" - jelentette ki Haines. Az afganisztáni út elsôrendû céljai közé tartozik a radikális tálibok által elpusztított Buddha-szobrok helyének felkeresése és Herat városának meglátogatása az ország nyugati részében.

A "Lonely Planet" címû útikalauz szerint Herat valamikor kis vidéki, növényzetben viszonylag gazdag, nyugalmas helység volt, amelyet mindenki kedvelni látszott. A hátizsákos turistáknak különösen ajánlják a herati mecset megtekintését, amely egyike az iszlám világ legérdekesebb épületeinek. A javaslatok mellett azonban az útikalauzban figyelmeztetés is olvasható: Afganisztán már a 2001. szeptember 11-i terrortámadások elôtt veszélyes cél volt a legszívósabb utazók számára is. "Most pedig minden lehetséges" - szögezik le az útikalauz internetes honlapján.

A brit külügyminisztérium hasonlóan ítéli meg a kockázatokat és mindenkinek azt tanácsolja, hogy csak igen fontos ügyben utazzék Afganisztánba. A biztonság ugyanis továbbra is gyenge lábakon áll és a külföldiekre leselkedô veszély komoly. Afganisztán számos területén még aktívan tevékenykednek fegyveres csoportok - áll a Reuters jelentésében.

Néhány hete alakult meg hivatalosan az ANPROGAZ, a földgázipari országos szakmai egyesület, melynek - tekintve Maros megye jelentôs szerepét a földgázkitermelésben - a székhelye Marosvásárhelyen található. Az egyesület fôtitkárával, Niculae Havriletcel az egyesület célkitûzéseirôl, a földgázszolgáltatás közelgô privatizálásáról beszélgettünk.

- Miért volt szükség a földgázipari szakmai egyesület létrehozására?

- Elsôdleges célunk, hogy a tagjaink érdekeit képviseljük. A tagok magántôkével mûködô kereskedelmi társaságok, melyek 1991 után létesültek, s amelyekben képzett, nagy tapasztalttal rendelkezô földgázipari szakemberek tevékenykednek. Mindezeknek a cégeknek az az érdekük, hogy megfelelô konkurenciális piac alakuljon ki az iparágban, s hogy aki olcsóbban és jobb minôségben dolgozik, azt ne gátolják szubjektív akadályok, hisz pillanatnyilag a földgázipar piacát 99%-ban az állam uralja. Már az elején megpróbáltuk felhívni különbözô nemzetközi szervezetek figyelmét, amelyek segíthetnek abban, hogy hangunkat meghallják. Eddig mindenhol azt mondták, hogy szükség van egy ilyen szervezetre, sôt úgy vélték, hogy a segítségükre lehetünk a közszolgáltatások, köztük a földgázszolgáltatás magánosítási programjának megvalósításában, s támogatásukról biztosítottak. Ilyen nemzetközi intézmény például, amellyel felvettük a kapcsolatot, a Világbank is.

- Programjukban magukat közhasznú civil szervezetként határozzák meg, s azt kérik a kormánytól, hogy ismerje el önöket ilyenként. Ugyanakkor a törvényes elôírások szerint csak legkevesebb három év mûködés után ismerhetô el egy civil szervezôdés közhasznú jellege...

- A törvény valóban ezt írja elô, de van néhány kivétel is. Arra gondoltunk, s a holland nagykövetség segítséget ígért arra vonatkozóan, hogy egy hasonló profilú holland szervezettel partneri viszonyt alakíthassunk ki. A törvény szerint pedig amennyiben egy három évnél régebben mûködô hasonló szervezettel fuzioná-ltunk, akkor elfogadhatnak civil partnerként a földgázipar szakterületén. Ha ez megtörténik, akkor több elônnyel jár: biztosítani tudjuk a tisztességes konkurenciát, az egyszerû fogyasztó számára pedig lehetôvé válik, hogy megválassza azt a céget, amely elvégzi a földgázszerelési munkálatokat.

- Már megkísérelték felvenni a kapcsolatot a kormánnyal, a parlamenttel, s az ombudsmani irodával is. Milyen eredménnyel?

- A legtöbb helyrôl még semmiféle választ nem kaptunk, a szenátus viszont szándéklevelet küldött, amelyben kifejezik együttmûködési hajlandóságukat, s sok sikert kívántak a tevékenységünkhöz.

- A kormánytól azonban nem kaptak választ, s mintha a kormánynak nem is igazán lenne érdekében, hogy elismerje önöket...

- Nem lenne érdekében akkor, ha egyéb érdekei volnának, mint az országé. De ha valóban elkötelezettek a reform mellett, mint ahogy a kormányprogramban megfogalmazták, s minden nyilatkozatukban kijelentik, akkor nyilvánvaló, hogy a reformot a civil társadalom számára viszik végbe. Ha pedig ez a civil társadalom még segítséget is nyújt - hisz gyakorlatilag társadalmi munkát végzünk a kormány számára -, akkor nem látom be, hogy miért lennénk a kormány ellenére.

- Ennek a reformnak az egyik legfontosabb eleme a közszolgáltatások privatizálása. Úgy tûnik azonban, hogy pontosan a földgázszolgáltatás magánosítása van a legjobban elmaradva.

- Sajnos az elmúlt évek kormányai mindig megijedtek a közszolgáltatások privatizálása által felmerülô nehézségektôl. Az volt a félelmük, hogy az árakat és a szolgáltatási díjakat nem tudnák a magánosítás után ellenôrizni. Az egyik negatív példaként a Romtelecom privatizációját emlegették, amely nagyon magas árakkal dolgozik. A földgázszolgáltatás privatizációja azonban a makroökonómiai politika elemeként kötelezôvé vált. A legnagyobb fogyasztók a megmaradt állami ipari kolosszusok, melyek nem fizetik ki a számláikat, a kormány pedig néhány év után elengedi a tartozásaikat. A keletkezett pénzügyi ûr visszahat az állami költségvetésre. Ennek a helyzetnek az elkerülése érdekében az integrációs törekvéseinket segítô nemzetközi szervezetek gyakorlatilag köteleznek arra, hogy a gázszolgáltatást privatizáljuk, mert egy magánszolgáltató nem fogja megengedni az adósoknak, hogy ne fizessék ki a számlát. A közszolgáltatások privatizációja tehát a Világbankkal megkötött PSAL II egyezmény egyik lényeges eleme, melynek keretében egymilliárd dollárt nyújtanak Romániának. A maximális segítségnyújtás keretében a Világbank a szociális gondok megoldására is lehetôséget nyújt, hisz a reform szociális ára rendkívül magas, a szociális gondok megoldására pedig pénzre van szükségünk, amit a Világbank rendelkezésünkre bocsát. Természetesen azzal a feltétellel, hogy a magánosítás megtörténjen.

- Mégis, a földgázszolgáltatás privatizációjának határideje az év végén lejár, s mindeddig egyetlen határidôt sem tartottak be ezzel kapcsolatban...

- Mi az ANPROGAZ-nál úgy véljük, hogy valóban nem tudják tartani a határidôt. Februárig be kellett volna mutatni a magánosítási stratégiát, s mindeddig ez nem került a nyilvánosság elé. Áprilisig ki kellett volna választani azt a nemzetközi tanácsadó céget, amely a privatizációt elôkészítette volna, de ez sem történt meg. Szeptemberig meg kell hirdetni a magánosítási versenytárgyalást, de erre szinte semmi esély, lévén, hogy a folyamatot meg se kezdték.

- S mi történik, ha a határidôt nem tudja tartani a kormány?

- A Világbankkal kötött PSAL II egyezményben több kötelezettség is szerepel, mint például a CEC, a BCR és az energiaszolgáltatók privatizálása. A megegyezés szerint, ha egy vagy több kritériumot Románia nem teljesít, a Világbank nem folyósítja a maximális segítségnyújtási programba foglalt támogatást.

- Mit jelentene ez Romániának?

- Visszatérést az 1996-os év szintjére, a nagy nemzetközi pénzügyi szervezetekkel kialakított kapcsolatok befagyasztását, a külföldi befektetôk elriasztását, hisz azt a jelzést adnánk külföld felé, hogy nincs valódi politikai akarat a reformok véghezviteléhez. De vajon miért vonakodik a kormány a privatizálástól? Mert attól a pillanattól kezdve nem lesznek többé fenntarthatók a nagy veszteségeket termelô állami cégek, amelyek még mindig olyan dolgozói tömegeket foglalkoztatnak, akiknek a minél kevesebb munka, minél több pénz az egyetlen filozófiája, s akik ragaszkodnak az állami munkahelyhez, mert úgy vélik, hogy az biztonságot ad.

- Reméljük, hogy azért mégsem jutunk ide, s a privatizáció megtörténik. Milyen elônyökkel fog ez járni az egyéni fogyasztók számára?

- Az elônyök egyike a szolgáltatás minôségének javulása, azaz a folyamatos és azonos paramétereken történô gázszolgáltatás. Ismert tény, hogy telenként, amikor nagyon hideg van, a gáznak nincs kellô nyomása. Ezt egy magánszolgáltató nem engedheti meg magának.

- Az állami szolgáltató által felhozott magyarázat tehát nem állja meg a helyét?

- A gáznyomás csökkenését elôidézô okok valósak, de jelzik, hogy az állami rendszerben a menedzsment nem eléggé performáns. A téli fûtôidényre fel kell készülni. Minden nyáron hallhatjuk, hogy ennyi s ennyi gázt raktároztak el, ahhoz, hogy télen ismét megismétlôdjön a hiány. A magáncég a szerzôdésben vállalt kötelezettségeinek nem teljesítése esetén kártérítést köteles fizetni, s ezt nem engedheti meg magának. Az állam viszont nem fizet kártérítést.

- A gáz árának tekintetében milyen változásra számíthatunk? Drágul-e a földgáz - ahogy a magánosítás ellenfelei híresztelik -, ha magáncég kezébe kerül a szolgáltatás?

- Ez egyáltalán nem igaz. A földgáz ára nem a szolgáltatótól függ, s az egész világon azonos. Pillanatnyilag a földgázt belföldön alacsonyabb áron forgalmazzák a világpiaci árnál. A Világbankkal és a Nemzetközi Valutaalappal kötött egyezmények azonban arra kötelezik Romániát, hogy a gáz árát a nemzetközi árhoz igazítsa. Ez nem lesz sem több, sem kevesebb, mint más országokban. A gazdasági szakértôk egyetértenek abban, hogy azzal, hogy a gáz olcsóbb, mint máshol, tulajdonképpen az exportra termelô cégek burkolt támogatása történik, hisz ezáltal olcsóbban termelhetnek a nemzetközi áraknál. A különbséget viszont a kisfogyasztó fizeti meg. Ebbôl az következik, hogy az árnak egész Európában azonosnak kell lennie, tekintve azt is, hogy Románia a EU-felvételre törekedik. Januártól tehát - ha privatizálják, ha nem a szolgáltatást - a földgáz árát 1000 köbméterenként 90 dollárra köteles emelni Románia. Az árat tehát nem a szolgáltató, hanem az állam határozza meg, s ez az egész világon így van.

- S akkor mit nyer a fogyasztó a magánosítás révén?

- A kiegészítô szolgáltatások terén nyerhet lényegesen. Ma, ha egy tûzhelyet üzembe akarsz helyezni, egy sereg bürokratikus lépésre van szükség. Sorba kell állni a gázszolgáltatónál, irodából irodába küldenek. Mindez nagyon leegyszerûsödne, hisz ezeket a munkálatokat a magáncégek saját felelôsségre végeznék el, s az árak is csökkennének, mert nem kellene kifizetni a megszámlálhatatlan díjat és láttamozást. A gázberendezést idônként a biztonság szempontjából ellenôrizni kell. Jelenleg ezt csakis az állami szolgáltató végezheti, elképesztôen drágán, s a fogyasztónak nincs lehetôsége választani, vagy az árból alkudni. Ezt is sokkal olcsóbban elvégezhetné egy magáncég, s a fogyasztónak lehetôsége lenne a választásra is. Egy másik óriási elôny - azoknak az országoknak a tapasztalata szerint, ahol a gázszolgáltatást már privatizálták -, hogy a magáncégek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a kis háztartási fogyasztók kevesebb gázt használjanak. Azaz a gáz ára nem, de a fogyasztás csökkenthetô, anélkül hogy fáznánk! A cégek segíthetnek abban, hogy néhány éven belül a fogyasztó kicserélje a teljes berendezését, ehhez hitelt nyújt, a munkálatok ára pedig a kevesebb fogyasztás következtében térül meg. Egyéni hôközpontokra, performáns égôkre gondolunk. A fogyasztás csökkenése pedig nem csupán egyéni, de globális érdek is.

- Legalább egy kérdésben homlokegyenest ellenkezik a véleményük a kormány véleményével. A kormány egy adott pillanatban az egyéni hôközpontok beszerelésének megtiltását fontolgatta. Önök, éppen ellenkezôleg, úgy vélik, hogy ezek képezhetik az egyetlen járható utat.

- Az, hogy a kormány a hôközpontok betiltásán gondolkodott, véleményünk szerint azt igazolja, hogy nincsenek tisztában a valós helyzettel. A központosított fûtési rendszer a meglátásunk szerint már nem modernizálható. Sehol a világon nem mûködik ilyen nagy léptékû távfûtési rendszer. Lehet távfûtô rendszert üzembe helyezni, de csak egy-egy lépcsôházban, tömbházban, vagy legfeljebb öt-tíz tömbházban, a helyi lehetôségektôl függôen. Nem indokolja semmi, hogy a közpénzekbôl pénzt költsünk a távfûtési rendszerre, hisz ez mindenki pénze, attól függetlenül, hogy rákapcsolódott a távfûtésre vagy nem. A távfûtés felújítását célzó elképzelésnek a leggyengébb eleme, hogy a tömbházak elöregedtek, a távfûtési rendszer belsô elemei is felújításra szorulnak. Ami a tömbházon belül van, az azonban magántulajdont képez, s a törvény nem teszi lehetôvé közpénzekbôl való felújítást, ugyanakkor a lakók anyagi helyzete sem. S akkor ki fog pénzt adni erre a felújításra?

- Ez igaz, de másfelôl ki ad pénzt az egyéni hôközpontokra?

- Éppen ide szeretnék eljutni. Ha a Világbank vagy más nemzetközi intézet meg szeretné oldani a fûtési gondokat - s ez egy valós és nagyon komoly gond -, akkor válasszák az igazán járható utat és a kivitelezhetô megoldásokat. Annak semmi értelme, hogy a bejáratig elvégezzük a felújítást, s aztán arra ébredjünk, hogy bent, a tömbházban nincs mibôl folytassuk a munkálatokat. Javaslatunk, hogy a földgázszolgáltató rendszer haszonbérbe adásával egy idôben kötelezzék a magánszolgáltatót, hogy 5-10 év alatt cserélje le a teljes csôrendszert modern és biztonságos csövekkel, amelyek képesek megfelelôen táplálni a lépcsôházi vagy egyéni hôközpontokat.

- Ez azonban nem zárja ki teljességgel azt a lehetôséget, hogy az illetô szolgáltató nem végez minôségi munkát. Ki fogja ellenôrizni?

- Amikor az állam- és a magánérdek egybefonódik, felütheti a fejét a korrupció. Az ellenôrzési módot nem mi találtuk ki, azóta alkalmazzák, amióta Európában létrejöttek a nonprofit civil szervezetek, mint amilyen a miénk is, s amelyek az állam és a magáncég közé ékelôdnek. Ezeknek a szervezeteknek lenne a feladatuk, hogy ellenôrizzék az alapok felhasználási módját.

- Nem ellentmondás az, hogy az önök nonprofit civil szervezete nagyon is profitorientált cégek társulásából jött létre?

- Nem ellentmondás, mert a konkurencia a kínálat- kereslet arány valós alakulásán alapul. Az általunk esetlegesen szervezett versenytárgyalásokat azok a cégek nyerhetnék meg, amelyek a leggazdaságosabban és megfelelô minôségben dolgoznak. Ezt az állami hivatalnokok nem tudják olyan pártatlanul megoldani, mint mi, épp a tagjaink kontrollja miatt.

Új szakszervezet alakult az Azomuresben

Tegnapelôtt 87 alapító taggal megalakult az Alternativa 2002 elnevezésû szakszervezet, amely közleményében leszögezi: célja, hogy demokratikus elvek alapján, áttetszô, közös döntésen alapuló vezetést valósítson meg, úgy, hogy annak ügyvezetô csoportja és elnöke ne döntéshozó szerepet játsszon, hanem a közgyûlés határozatait valósítsa meg.

Hatékonyan és konstruktív párbeszéddel szeretnének a vállalat és az alkalmazottak javán munkálkodni, ugyanakkor, mint neve is mutatja, alternatívát szeretnének nyújtani azzal a szakszervezettel szemben, amelyben a tagok egyetlen joga a négyévenkénti szavazás volt.

A tegnap sajtótájékoztatón bemutatkozó új szakszervezet elnöke, Dandarau Maria elmondta, az új szervezet létrehozásának kiváltó oka: a tavasszal lezajlott kollektív munkaszerzôdés letárgyalásakor elkövetett csalások. Az egyeztetô döntôbíróság elé a tárgyalásokra nem Covrig Marian elnök ment el, hanem maga helyett a Kémiai és Petrokémiai Föderáció alelnökét, Popescu Ovidiut küldte, mondván ez utóbbi jogász és többet elérhet. A küldött mandátuma világos volt, 30%-os fizetésemelés mellett még két kevésbé fajsúlyos kérést kellett volna keresztülvinnie, olyan feltételek mellett, hogy a munkások nagy része (a szakszervezeti tagok több mint 90%-a) már a tiltakozás egyéb formáit (sztrájk) is szívesen vállalta volna. A tárgyalásokat követôen a szakszervezeti tagok csak jóval a fellebbezési határidô után jutottak a szükséges dokumentumok birtokába, amelyekbôl kiderült, hogy a szakszervezet "lemondott a fizetésemelésrôl" és elfogadta a vezetôség javaslatát, amely a fizetési alap 12,5%-os növelésére és a többlet pénznek prémiumban való kiosztására vonatkozott. Az idôközben szintén nyilvánosságra került beszámolóban maga Popescu Ovidiu úgy nyilatkozott, hogy azért egyezett bele ebbe a kedvezôtlen változatba, mert a tulajdonos 350 munkás elbocsátásával fenyegetôzött.

Az Alternativa 2002 tagjai szerint Popescu nem volt felhatalmazva ilyen kompromisszum megkötésére és az ügy mögött a szakszervezeti vezetôk, valamint a gyár vezetôsége közötti megállapodás húzódik meg. Mi több, még ha igaz is az általa állított verzió, hogy elbocsátásokkal fenyegetôztek, akkor is mandátuma alapján inkább a sztrájkot kellett volna válassza. Az új szervezet vezetôségi tagjai ugyanakkor a sajtótájékoztatón elmondták, a független szakszervezetet gyakorlatilag egyetlen ember, az elnök vezette, és semmilyen irathoz senkinek nem volt hozzáférési lehetôsége, így a pénzek sorsáról egy személyben dönthetett saját kénye-kedve szerint.

Dandarau Maria egyébként hangsúlyozta: az elmúlt idôszakban mintegy 1000 ember lépett ki a régi szakszervezetbôl és folyamatban van ezek egy részének a felvétele az új szervezetbe.

Covrig Marian szakszervezeti elnök a Népújságnak nyilatkozva elmondta:

- Ezek semmirekellôk. Nem igaz, amit állítanak. Az igaz, hogy a jegyzôkönyvíró nem írt le mindent és úgy tûnik, hogy Popescu önként lemondott volna a fizetésemelésrôl, de az alelnök beszámolójából világosan kiderül, hogy mi volt a tényállás. Ami a tagok kiválását illeti: az embereket a nyájszellem vezérli. Eddig 620 személy állt ki a szakszervezetbôl, de azért még kérdés, hogy hányan fogják az új szervezetet támogatni. Az elnöknô, aki korábban a Sanitasban tevékenykedett, azt gondolja, itt is úgy van, hogy minden tavasszal egy kicsit sztrájkolunk, de ez egy nagy gyár, itt vigyázni kell, mert egyszer elszabadulhatnak az indulatok és minden mozdulatnak tétje van.

Márkos György, az egyeztetô bíróság egyik tagja a Népújságnak telefonon megerôsítette, hogy a tárgyalások során a tulajdonos valóban elbocsátásokat helyezett kilátásba, amennyiben a szakszervezet ragaszkodik a fizetésemeléshez.

Az önkényesen használt pénzek sorsára is elôbb-utóbb fény derül. S hogy az új szervezet létrejötte hasznos-e a munkásoknak vagy az oszd meg és uralkodj elve érvényesül-e, hamarosan elválik.

Nemrég láthattuk újravételben a csávási bandáról készült filmet a Duna TV-n: Jámbor Istvánt, Csányi Sándort, Mezei Leventét, Csányi Mátyást, Jámbor Ferencet, társaikat. A szászcsávási muzsikusokat még az "átkosban" fedezték fel Pávai Istvánék. Azt, hogy "világutazókká" válhattak, hogy Magyarország mellett Svájcban, Franciaországban, az Egyesült Államokban és Japánban is zenélhettek, Szánthó Zoltánnak köszönhetik. Helyi és budapesti összefogással hirdették meg a tábort, táncszakértôjük László Csaba Székelyudvarhelyrôl. A mikefalvi községi önkormányzat, a csávási tanácsosok, a református közösség, Ozsváth Jenô kultúrfelelôs szorgoskodnak azon, hogy vasárnaptól jól érezze magát az a hetvennél is több fiatal, aki jelentkezett a tánctáborra. A Kis-Küküllô menti faluban augusztus 18-ig tanulhatják a környék táncait, dalait. Meghívnak magyarkirályfalvi, vámosgálfalvi, balázstelki és leppendi táncospárokat is, akiktôl élôben leshetik el a küküllômenti magyar és román táncokat, dalokat. A résztvevôket zömmel családoknál szállásolják el, de az iskola udvarán sátortábort is berendeznek a szervezôk.

Anyanyelvünk

Mi tagadás: a nyelvi hibák, félszegségek makacsul túlélnek minden üldözést. Néha már-már úgy tûnik fel nekem - vagy mint tévesen mondják: úgy tûnik, pedig éppen az a baj, hogy nem tûnik, hanem feltûnik -, hogy még szaporodnak is. Vigasztalom magam: talán nem is a hibák sokasodnak a nyelvben, hanem a szemünk (és fülünk) érzékenysége fokozódik.

Képzavar, homály, modorosság, idegenszerûség és megannyi fejezet lehetne e hetenként megjelenô rovatunkban. Az üres szavakból is kikerülne számos cikk.

"Az autóbusz lengyel áldozatai között szerepel egyébként (ez az egyébként is többnyire leplez) … szóval az áldozatok között szerepel P. F. fôtörzsôrmester és felesége is" Szomorú szereplés! Miféle nyegle szó ez itt! Pongyola, csúfolkodó beszéd. Vergôdô sebesültek, haldoklók az út porában - szerepelnek! Ezek közt a lányok közt szerepel a felszolgálólányok gyöngye". Ô sem
"szerepel". Egyszerûen köztük van.

Valóságos szereplési láz dühöng mostanában. Megérjük, hogy minden és mindenki szerepelni fog, aki él (és nem él), csak a színész nem. A majmok az ôserdôben szerepelnek, a halak a vízben, a verebek a fán. Halász Gyula szerint II. Apafi Mihályné egykori hagyatékában mindenféle állatbôrök szerepeltek, fôleg nyusztprémek.

A szerepel mellett egyre jobban terpeszkedik ez a modoros szó is: keretében. A politika és a hivatalos nyelv keretében harapózott el. A diplomaták a svédasztal keretében találkoznak és a találkozás keretében tanácskoznak a politikai kérdésekrôl. Vendégül látja ôket a díszvacsora kerete. Tehát csak a keretében látják ôket vendégül? Attól ugyan jól nem laknak. Bizony a keret kezd fontosabb lenni a képnél. Az ûr a tartalomnál. Hovatovább a húst nem a fazékban fôzik meg, hanem a fazék keretében. Mire való ez a szószaporítás, nyelvhígítás?

A nyelvünk ízességét "mara- déktalanul" elsikkasztó és kiszikkasztó prózai szellemnek ez a szó sem elég lapos és sivár. Kitalálta és becsempészte az irodalomba a még idegesítôbb százszázalékos jelzôt. Nem csak egyes mondatokat, hanem egész írásmûveket üt agyon ez a szó. Irodalmi igényû regényben olvastam százszázalékos férfiról. Az író nyilván azt hitte, hogy ez a már nem is fokozható jelzô fölmenti ôt hôse jellemének megrajzolásától. Mit pepecseljen sokat a jellemrajzon, odavágja, hogy százszázalékos. Örüljünk, hogy kamatot nem csap hozzá…!

Tárca

Július közepe táján: cseng a telefon, a messzi távolból keresik Lovas Mihályt. Tizenöt éve barátkozott össze a fiatal ellenôrrel, akit nyakukra küldött a megye. Illetve a minisztérium küldte a megye nyakára, az a maga során szépen kiterelte a gyárhoz. A rokonszenves fiú röpke fél nap alatt végzett, szólt, hogy már mehetne is, de odabenn nem veszik jó néven, ha ilyen hamar visszatér, azt hiszik, felületes munkát végzett. Ezért Radu - így hívják - szívesen csavarogna a szép tájon.

Több se kellett Mihályéknak. Hát itt a Sóvidék, Szováta, Parajd, Korond, Medve-tó, Sóbánya, fazekasvásár. Mihály az átkosban többet utazott, mint manapság, Magyarországról importálták a lent, ô ellenôrizte a rakományok minôségét, úgy ismeri a Dunántúlt, mint a tenyerét. Radu nem gyôzött csodálkozni, hogy itt az emberek más nyelvet beszélnek, mint az övé meg az államé. Mihály folytatásos törcsiórákat tartott az ellenôrnek, gondolatban elvitte Grazig. Az idô elröpült, a jegyzôkönyv apró hiányosságokat állapított meg.

A telefonból egy "Ágyonistén!" hangzott. Mihály felismerte a hang gazdáját. Radu ugyanis megtanult néhány szót magyarul, legjobban az "Adjon Isten!" tetszett. Most ujjongva üdvözölte rég nem látott ismerôsét, és elmondotta: jelenleg is a minisztériumban dolgozik, szerény, de meglehetôsen fizetett munkakörben (ellenôrök ellenôre), és hát a felesége ônagysága még sosem járt Erdélyben, nagyon jönne, mert ô, Radu, annyit mesélt errôl a tündérkertrôl, hogy azt fontolgatják, öregségükre (öt-hat év a nyugdíjig) telket- házat vásárolnak, ide telepednének.

Szovátára készülnek. Mihályék hogy vannak? Jól? No, az derék. - Hát azért hívtalak, hogy ha lennél szíves, kalauzolj el egy kicsit bennünket, míg megfelelô szálláshoz jutunk.

Kész örömmel, mondta Mihály. Arról nem szólt, hogy a gyár szétment, megint van hal a Küküllôben, és hogy ô maga bizony azóta átvedlett tanárrá, éppen a véglegesítô vizsgájára készül. No de semmi, jöjjenek csak, lesz valahogy.

Két nap múlva ott voltak. Az asszonyka pirospozsgás, kicsattanó kedélyû, be nem állt a szája, nem kellett feszengeniük a családban (ha egy szó nem jutott azonnal eszükbe), ez a csicsergés áthidalt minden kényelmetlennek ígérkezô helyzetet. Csak akkor állt meg a szó Miában, mikor besétáltak az elsô szálló halljába. Megállította Mihályt, és halkan ezt mondta. - Aztán itt te beszélj, kedves...

Mihály nem értette. Jó, hát ô beszélhet. Románul kezdte, de a recepciós ismerte ôt régebbrôl, így hát magyarul válaszolt. Mia elsápadt, és csak némán ingatta a fejét; nem kell, tovább, mert drága. És ez így ment egész délelôtt. Pedig a következô szállóban csak hétszázötvenezer lejt kóstált a szoba, megfelelt volna, de mivel két-három mondat után a recepciós itt is magyarra váltott, Mia elsötétült arccal indult kifelé.

Mihályról csorgott a veríték. A franc, aki megeszi. Pedig ez a nô, ez a recepciós, ez igazi román, libánfalvi származék. Hát ez miért nem hagyja, hogy románul mondja a magáét?!...

Mia és Radu a tó kilátójánál tanácskozott. - Tudod mit? - szólt késôbb Radu --, a feleségem meg van rettenve. Nézd, mi Bukarestben a Magheru sugárúton lakunk, ott rend van. De nyolcvankilencben és azt követôen nehéz napokat éltünk át. Én most itt ugyanazt érzem. És amit a lapok rólatok írnak...És amit a tévében hallunk...Szóval Mia azt gondolja, hogy nem kellene itt maradnunk, mert ezek nem is állnak velünk szóba románul... Azt hiszem, jobb lesz, ha visszamegyünk hozzád, a faluba, s holnap meg sem állok Szinajáig...

Erre aztán Mihályban megpattant a húr. No, gyertek csak velem, kedveskéim. Be a szállóba, de nem a recepcióra, hanem a vendéglôjébe. - Mit parancsolnak? - jött azonnal a fôúr. - Kérj egy konyakot, nekem is - biztatta Radut. Az kért is. Hozták. - És ön, hölgyem? - Mia elnyílt szemekkel bámulta. - Ön beszél románul? - bukott ki végül belôle. - Természetesen, kérem - válaszolta a fôúr. - Románul, magyarul, angolul, egy kicsit franciául meg németül. Amíg finnek is jártak ide, tôlük is fel tudtam venni a rendelést.

- Azt mondták pedig, hogy Szovátán nem állnak szóba, ha románul szólalsz meg - kötötte az ebet Mia, miután kijöttek.

- A Pruton túli testvéreket mennyire szereted? - kérdezte Mihály. - Nosza, lépjünk be ide, meglátod, milyen otthonosak Szovátán.

No, persze nem ott vettek szobát. Radu és Mihály a Gombában söröztek, Mia egymagában purpárlézott a recepciósokkal, végül kényelmesen berendezkedtek. Hét végén ismét felkeresték Mihályékat, flekkeneztek a vízparton, söröztek, múlatták a nyarat. És távozáskor Mia elsôre ki tudta mondani: - Viszontlátásra!

Csütörtöki kimenô

Egyszer régen (vagy a tegnap?), szóval élt két fivér. Nagy volt köztük a korkülönbség (egyikük kétezer, a másik alig háromszáz esztendôt töltött), de szépen gyarapodtak, annak ellenére, hogy régebben elsô látásra mindkettô ágrólszakadtnak tetszett. Gyûjtöttek, építkeztek fából, kôbôl, márványból, dacból, kivagyiságból, bosszúból, kegyességbôl. Ezt-azt, házat, temetôt, de fôképpen templomot.

Egy ronda napon aztán az ország felett uralkodó zsarnok szemet vetett a kisebbik fivér nagy vagyonára, mindet elkobozott, de azért az idôsebbiknek juttatott némi morzsát, fôleg a semmi másra nem alkalmas szentélyeket. Azokban a bitorló, aki hellyel-közzel bírta a zsarnok bizalmát, szépen befészkelte magát; sôt idôvel mindenki a faluban úgy hitte, még a kisebbik fiú gyermekei és unokái is, hogy nagybátyjuk örökké ekkora hatalmas vagyon ura volt.

De mert semmi sem tart míg a világ s két nap (még a rosszvilág sem), történt pedig, hogy a zsarnokot, aki útilapit akart kötni a zsarnoki helikopter talpára, elkapták, s pikk-pakk lepuffantották. Akkor aztán a falu népe fellélegzett, és a kisebbik fivér elkezdé visszakövetelni a maga jussát, az imahelyeket, régi kolostorokat, fészert, kamrát. De azokat bizony hiába kérte. Nem szerezhette vissza. Járt a bírónál, fûnél- fánál, még a római pápánál is. Mindenki ígért, de, amint az már lenni szokott, maradt a szép szavakkal, kongó biztatásokkal. Kiáltozott a falu piacán, sírt, szánatta magát. Még arra is hajlandó volt, hogy a család ôsellenségével a falubéli Másnépekkel szövetségre lépjen. (Amúgy is korábban hozzájuk járt vendégségbe. Szívesen fogadták, etették-itatták malaszttal, égi mannával.)

Na, ekkor megelégelte a dolgot a nagyobbik testvér. Szólt az új uralkodónak, adjon a fivérének egy kisebb birtokot (egy hektárnyi csere-bogár- hátat) valahol a Másnépek udvarhelyében. A fiú elfogadta. Lecsapott rá. Nem érdekelték már régi segítôi. Feltámadt benne a szerzés ördöge. Amúgy is ilyen világ volt feljövôben. Csak a siránkozásról nem tudott leszokni.

Az idôsebbik gazda egy viharos éjszakán magához hívatta az öccsét. Titokban megesett a kibékülés s a megegyezés, amirôl a külvilágnak nem szabadott tudnia. Tanakodtak, de hogy mirôl, az titokban maradt.

Mondják, akik jobban ösmerik a falu száját, hogy ilyen egyezség született: a tegnapi kiforgatott nem kap vissza egyetlen régi ingatlant sem, de csak bátran kérjen-követeljen a falu földjébôl, a közösbôl, a máséból kárpótlást, mert ô minden erejével támogatja öccsét a helyreállásban. Van erre tehetsége, ereje, csele, pénze. Így aztán kettejüké lesz rövidesen az egész falu.

- Hiszen tudod - mondá a kisebbik heherészve a bátyjának - holló a hollónak…

Aluljáró

Telekakció. Mikor szemembe ötlött a HVG-ben, elnevettem magam. Megszoktam ugyanis a tele- elônevû szavakat, és azon tûnôdtem, mi az, hogy kakció. * "Nyerd meg Budapestet! Reklám. - Vagyis nyerj egy pesti estet, azaz egy estet Pesten! Érted? Adunk neked egy teljes estét. Autó sofôrrel és hajnalig szórakozol a pasiddal (csajoddal) Budapest határain belül, ahogy akarsz! Az éjszaka eseményeinek csak a fantáziád szab határt! A pénztárcádat nyugodtan otthon felejtheted!" Ez már dá.
"Játssz egy kicsit a tízzel!"... Letettem a lapot. Kösz, én már nyertem is. * Rafting túra. Jól áll a szemüvegem, így a hölgy a képen, de egy rafting túrához a XX szabadságát választom. (Kontakt-lencsét.) Rafting túra. A sokcsillagos szállónak pedig heliportja (is) van. Well. Nemcsak kakcióval él az ember. * Kapituláltak! Vasárnapi Újság. Hét órai hír a Kossuth Rádióban. Tragikus ukrán légi-parádé. A bemondó elszólja magát: "A két pilóta kapitulált." Katapultálás helyett talán jobb is lett volna...* Tudnikicsi... A Pro TV HÍREK címû délutáni mûsorában a szászok ünnepérôl számolnak be. Hol ünnepelnek? "A Beszterce-Naszód megyei Teaca községben." A bemondó hölgy nagyapja jobbágytelki székely volt. Teke pedig románul tényleg Teaca. Pár nappal elôbb a rádióban hallottam, hogy játszótér nyílt az Ármónijéj utcában. A hírszerkesztô-bemondó névrokonát pedig az ôsök itt, Marosvásárhelyen választották fejedelemmé... Latiatuc feleym. (Nyelv)sorvadásunk okozói mi magunk vogimuc.

Kevés embert hagy közömbösen egy-egy esküvôi menet látványa. Van, akinek tetszik a felhajtás, van, aki széles ívben kerüli. A járókelôk figyelmét vagy a menyasszony, vagy a tülkölô, felcicomázott személygépkocsisor kelti fel. Szó mi szó, megfordulnak, bámészkodnak az emberek. A díszes menetben az a lényeg: legalább egyszer az életben rájuk figyeljen a világ. Arra az egy napra a menyasszony legyen a világ közepe.

Nem vagyok az esküvôk körüli hercehurca híve, fölösleges a látszat. Nem a külsôségek a lényegesek. Ám ha valakinek mégis az kell, hát azt tesz, ami tetszik. Mostanáig mindez csupán amolyan futó gondolat volt bennem. Ami azonban szombaton a kolozsvári botanikus kertben történt, több a soknál.

A kert fele vezetô kaptatós út telestele volt masnis, virágos, lufis, girlandos luxuskocsival. A járdán parkoltak keresztbe-kasul. Azt hittem, közelben a házasságkötô-terem. Az sehol. Nem is lehetett, hiszen az esketést a városházán szokták megejteni. Akkor mit keres itt a sokadalom? Jegyet váltottunk, s haladtunk a gyönyörû virággruppok között. Né egy menyasszony, ott is egy, ott is, a japánkertben is, a rózsák között is, a dél-amerikai, a mediterrán, a szavannai és még mit tudom én melyik kert elôtt is. A pálmaház sem úszta meg. Mindenütt menyasszonyok pózoltak. A tavirózsás pavillonban is menyasszony jött-ment és násznép járta körül a mesterséges tavat. No nem azért, mert az éppen nyíló tavirózsát s a traktorkeréknyi vizen nyugvó leveleit, a trópusi növényzetet csodálták volna. Dehogy! Azért, mert a videozással együtt divatba jött a botanikus kert is, mint színhely. A szép környezet, az egzotikus háttér miatt ide kaptak. A jelek szerint divat lett. Vajon ki a divatgazda. Minden kórnak van kórokozója. Vagy csak a magamutogatás spontán terjeszkedésérôl lehet szó?

Az kétségtelen, hogy a botanikus kertnek biztos bevételt jelentenek a hétvégi esküvôi menetek. Nevetünk a mûpiramisok mellett mûtevén tevegelôt ábrázoló képeken. A botanikus kertbelin inkább bosszankodok. Biztosan azzal maradunk, mert a következô hét végén elölrôl kezdôdik. A nyitvatartási renden akár fel is tüntethetik, hogy szombaton ettôl eddig menyasszonylátogató.

"Haldoklik az öreg tanú,/ Petôfi vén körtefája. / Azt beszélik, ô látta volt / verset írni utoljára" - jut eszünkbe Kányádi Sándor fájdalmasan szép négysorosa. Azóta a körtefa teljesen kiszáradt, nemrég egy tudatlan suhanc
"bántalmazta" az öreg tanút. Székely- keresztúron járva benéztünk a Gyárfás- kúriára is. A fôtérrôl Székelyudvarhely felé menet a református templomnál bekanyarodva közelíthetô meg, az utcát éppen közmûvesítik. A kúria épületét is tatarozzák, emlékház-jellegét ezután is megôrzi, szobáiban beteg gyermekeket gondoznak majd, a látogatók továbbra is beléphetnek udvarára. A ház falán feliratos táblák, oldalt faragott emlék, beljebb a körtefa - ami belôle megmaradt, némileg helyrehozva. Friss koszorúk. Naponta jönnek zarándokok. A költô emlékét híven ôrzô városka kegyelete új fáról is gondoskodott. Petôfi körtefájának utóda - az új Petôfi-fa - idén gazdagon terem.

Aki jelképet is lát ebben, az valamivel több, mint aki csak nem vak.

Érdemes ellátogatni a fehéregyházi múzeumkertbe és a múzeumba. A turulmadaras emlékmû mellett évrôl évre gyarapodik a kis "Petôfi-pantheon", a költô szobra egyik oldalon, fordítóinak emlékét ôrzô jelek, plakettek a másikon...A múzeum végre a helyi Petôfi Sándor Mûvelôdési Egyesület gondozásába került, anyaországi testvérintézményeknek köszönhetôen anyaga is gazdagodott. Csoportos kirándulások, családi túrák alkalmával ne hagyjuk ki se a múzeumkertet, se az Ispán-kutat, se Zeyk Domokos héjjasfalvi emlékmûvét. A Petôfi-múzeum hétfô kivételével naponta 9-15.30 óra között tart nyitva, a belépés felnôtteknek tízezer, tanulóknak ötezer lej. Képeslapokat, az egyesület kiadványait, Petôfivel kapcsolatos irodalmat is vásárolhatunk a múzeumban.

Nyárádszeredai Vásárnapok

Nyárádszereda és Demeterfalva határában, a Bicsok-dûlôben felsorakozott tizenegy traktorista gépekkel, valamint Berecki Jenô és Józsa Árpád lovas-, illetve tehénfogata. A szervezôbizottság tagjai, Fábián Attila, Naicu Florin, Dászkel László, Fábián Ferenc mérnökök ismertették a verseny szabályait.

Elsôként az igásállatokkal rendelkezôk húzták az ekéket a talajba. Ennek a döntésnek nem a történelmi visszatekintés volt az indítéka, hanem az, hogy a gépek zaja ne zavarja az igavonó állatokat. A talajmûvelés nehéz feladatnak bizonyult, hiszen 22 cm mélységig kellett behatolnia a talajba a barázdaforgató ekevasnak. A talaj eléggé vizenyôs volt, nem száraz, porhanyó, emiatt "megfogta" az állatokat, de a traktorokat is. Ritka látvány: az olvasónak nehéz visszadani azt, ahogyan a gazdálkodók, traktoristák és gyermekeik elôkészítették a gépeket, az ekéket. És megtörténik, hogy a legjobb traktor is leáll, mert a motor nem "kívánja" a rossz minôségû üzemanyagot, gázolajat. Oltyán Béla gépének az üzemanyag-vezetéke eldugult, az eke a földbe ragadt, az idô, amely az elbírálás egyik feltétele volt, viszont nem állt meg. Teltek az értékes percek. Végül is versenyben maradt az egyébként jól képzett mezôgazdasági gépesítô.

A déli harangozás után a felszántott terület szomszédságában került sor a díjak kiosztására. A bírálóbizottság tagjai, dr.Tamás Lajos (a bizottság elnöke), Fábián Attila, Szabó Árpád, Dászkel László, Iszlai József mérnökök döntése szerint a következô versenyzôket díjazták: I. ifj. Kacsó Sándor, Nyárádszereda, 2 millió lej; II. ifj. Biró Csongor, Nyárádszereda, 1,5 millió lej; III. díj: Szakács József, Csíkfalva, 1 millió lej. Berecki Jenô a szarvasmarha fogattal, Józsa Árpád a lovasfogattal 250000 lejes prémiummal távozott.

Egyébként minden egyes résztvevô oklevelet vett át.

A Népújság érdeklôdésére, hogy mi volt a tegnap szervezett szántóverseny célja, dr. Tamás Lajos így nyilatkozott: Ha valaki azt kérdi tôlem, hogy szükség volt-e erre a versenyre, azt válaszolom, hogy igen. Az elbírálás kritériumrendszere nagyon szigorú volt. A cél az volt, hogy megértsék a gazdálkodók - a jó talajmûveléssel 30-35%-os terméshozam-növekedés érhetô el. Lehet számolni vegyszerek, mûtrágyák viszonylatában is, de az évek bebizonyították, hogy a megfelelô talajmûvelés akár 1000 kg-os többletgabonát biztosít. A szántóverseny ki nem mondott célja az oktatás volt. Mindannyian tanultunk ma: a trágyát úgy kell a földbe húzni, hogy az ne látszódjon (habár ez nyári szántás alkalmával nem történik); bátran változtassuk évente a szántás irányát, ne féljünk az egyszeri szétszántástól, a majdani összeszántástól. Egyébként a fogatosok hagyták maguk mögött a legszebb barázdát. Rádolgoztak.

Végezetül Bartha László az Agrom-Ro svájci- román egyesület munkatársa mutatta be a Same olasz gyártmányú 100 LE traktorát, amely két barázdás váltóekével forgatta a földet, majd a forgóboronás-elikoidális tengellyel ellátott talajmûvelô gépet mutatták be munka közben.

Orosz búza árasztja el ez európai piacokat. A leszállított lisztet is búza egyenértékben számolva a 2001/2002-es (júliustól júniusig tartó) szezonban 3,7 millió tonnát, azaz rekord mennyiséget exportált Oroszország. Ebbôl az EU országoknak, közöttük is elsôsorban Olaszországnak és Görögországnak, 1,3 millió tonnát adott el.

Az orosz (és ukrán) búza eladásokat nagymértékben elôsegíti az EU árazási gyakorlata, amely az amerikai irányadó árakat veszi alapul - teljes mértékben figyelmen kívül hagyva a lényegesen alacsonyabb fekete-tengeri FOB paritáson számított árakat. Mindezeken túl az Egyesült Államokat sújtó szárazság - illetve az ezzel kapcsolatos várakozások - miatt kialakult árprémium, és az emiatt alacsonyan tartott mozgó EU importvám a közepes minôségû búza esetében gyakorlatilag nullára esett.

A helyzet kedvezô az orosz exportôrök számára, mert téli búzából külünüsan jó volt a termés. Július közepéig Oroszország 17,6 millió tonna téli búzát takarított be, szemben az elôzô szezon 14,2 milliójával. Az átlagos hozam 3,39 tonna/hektár volt, ez 0,05 tonnával magasabb az elôzô évinél.

A jó termésnek és az elôzô évrôl fennmaradt készleteknek köszönhetôen a belföldi ár tonnánként 2000-2100 rubelre (mintegy 65 dollár) esett az észak-kaukázusi régióra jellemzô harmadosztályú malmi búza esetében. A takarmánybúza ára 48-50 dollár körül van tonnánként. Az alacsony belföldi ár szintén az export növelésére szorítja az orosz kereskedôket.

Az EU jó terméskilátásai ellenére a lágybúza import július elsô három hetében 365 ezer tonnára emelkedett, ez elôzô év azonos periódusában importált mennyiség több mint ötszöröse.

Az EU Bizottság a gabonaimport hatékonyabb szabályozása érdekében új importvám rendszer kialakításáról folytat tárgyalásokat a WTO tagjaival, melynek alapja egy országonként rögzített díjtételû kvótarendszer lenne. Nagyon valószínûnek tûnik, hogy a kvótarendszer kialakításában nem veszik majd figyelembe Oroszország és Ukrajna idei rekord szállításait, azaz mindkét ország viszonylag alacsony tételekhez jut majd. Az EU Bizottság és a WTO között folyó tárgyalások azonban meglehetôsen idôigényesnek is bizonyulhatnak, vagyis Oroszország és Ukrajna még jó darabig élvezheti a régi tarifarendszer elônyeit.

Hatékonynak bizonyult az elôrehaladott Alzheimer-kórban szenvedôk kezelésében az Ebixa nevû gyógyszer. Mint az Alzheimer-kórról folyó 8. stockholmi nemzetközi konferencián elhangzott, a gyógyszert a közelmúltban hagyta jóvá az európai gyógyszerintézet és a tanácskozáson mutatják be, amelyet kétévente tartanak a svéd fôvárosban.

Bengt Winblad svéd professzor, a konferenciát szervezô Karolin-intézet kutatója a sajtó elôtt elmondta, hogy jelenleg háromfajta gyógyszer létezik az Alzheimer- kór kezelésére. Az elsô kettô az enyhe, illetve mérsékelt agyleépülés gyógyítására alkalmas, míg az Ebixa az elsô olyan, amely a súlyos stádiumban is hatékony lehet. Winblad professzor úgy vélekedett, hogy már csak azért is jelentôs elôrelépést jelenthet e gyógyszer a kezelésben, mert egy beteg mellett a jövôben kevesebb állandó ápolót kell majd alkalmazni, mint korábban. Egy amerikai felmérés szerint napi 2 órával kevesebbet kell folyamatosan valakinek a beteg mellett tartózkodnia. A stockholmi tanácskozáson Winblad professzor szerint szó volt olyan új veszélyeztetô tényezôkrôl is, amelyek az Alzheimer-kór kialakulásához vezethetnek, ilyen a stressz, a magas vérnyomás és koleszterinszint, a szívbetegségek és a keringési zavarok.

Aki macskát tart nem csak gyönyörködik kedvencében, hanem simogatja, s persze olykor játszik is vele. A macskával való érintkezés azonban - ki nem tudná? - azzal a veszéllyel is jár, hogy a cica egyszer csak odakap és megkarmolja az embert. Az ilyen - többnyire váratlan - baleset olykor baktériumos fertôzés elindítója is lehet.

Mint az elnevezés is sejteti, olyan betegségrôl van szó, melyet macskákkal való érintkezés révén lehet megkapni. Kórokozója a Bartonelle henselae (esetenként a Bartonella quintana, illetve a B. bacilliformis) nevû baktérium.

Macskáknál a kórokozó tünetmentes ellenanyag-képzôdést vált ki, mely a macska számára védelmet jelent. Emberben a macskakarmolás, illetve -harapás hatására helyi bôrgyulladás alakul ki, amely esetenként máshol is megjelenik a testfelületen, de önmagában önkorlátozó, jóindulatú betegség, amely nem terjed tovább.

Elváltozásokat fôleg gyermekeknél (elsôsorban fiúknál) tapasztaltak, bôrpír, kerekded, piros hólyagok formájában, amelyek másodlagos bakteriális ráfertôzôdés következtében esetenként gennyes bôrgyulladássá fajultak. Elôfordulhat még az adott területekhez legközelebb esô nyirokcsomók duzzanata. Fôleg a hónaljtáji nyirokcsomók érintettek.

A macskakarmolási betegség megelôzése érdekében fontos, hogy megtanuljunk a macskákkal helyesen bánni. Ehhez tartozik az is, hogy a kisgyereket felügyelet nélkül ne hagyjuk macskával játszani. Ô ugyanis még nem képes felmérni, hogy ami számára "csak játék", az a macska számára esetleg nem az. Ha esetleg a gyerek fájdalmat okoz neki, vagy csak egyszerûen unja a "macerát", elôfordulhat, hogy odakap, karmol, esetleg harap is. Természetesen nagyon sok jóindulatú macska is van, amely inkább tûri a nyúzást, vagy egyszerûen csak odébbáll.

Ha mégis megtörtént a baj, akkor fontos a mielôbbi kézmosás (amit a mindennapos higiénia során egyébként is megteszünk, illetve betartatunk a kisebb gyerekekkel), valamint a sérülés fertôtlenítô oldatos lemosása. Ilyen szert a gyógyszertárban recept nélkül is kaphatunk. Amennyiben a seb nem akar begyógyulni, vagy elfertôzôdött, illetve terjed, úgy mindenképpen keressük fel a szakrendelést.

Dr. Sütô András

Az óvónôk július 20-án szervezett szakmai konferenciáján tartott elôadást Marosvásárhelyen Jávorszky Edit, a soproni Nyugat- magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Fôiskolai Karának docense, aki a mai negyvenes-ötvenes nemzedékek könyvbôl tanult gyereknevelési elveibôl, szokásaiból próbált megdönteni néhányat. Az elôadást követôen beszélgettünk el a pszichológussal, akinek fô érdeklôdési körét a fejlôdéslélektan képezi. Szavaiból kiderült, hogy aki ennek a szakterületnek a tanulmányozásában mélyül el, egyre inkább a korai életkorok kezdik el érdekelni. Ma ugyanis a fejlôdéslélektani kutatásokon belül a korai személyiségfejlôdésen van a hangsúly, s kialakult a méhen belüli fejlôdést vizsgáló prenatális pszichológia is.

- Elôadásában elhangzott, hogy az elsô három életév rendkívüli mértékben meghatározza a késôbbi személyiségfejlôdést. Mit kell tudni errôl ma a kismamáknak?

- Mivel a fôiskolai katedra mellett gyakorló pszichológusként iskolában és nevelôotthonban is dolgozom, tapasztalatom szerint elég nagy a zûrzavar ezen a téren. Ebbôl kiindulva azt tervezzük, hogy nem csak a gondozásban, hanem a pszichológiai fejlesztésben is jobban fel kellene készíteni az anyákat arra, hogy mi a jó a kisgyereknek.

- És mi a jó a kisgyereknek?

- Azt gondoljuk, hogy az anyaság egy ösztönhelyzet, a gyermek és az anya egységben él egymással, a születés után pedig, ha jók a körülmények, az anyai ösztönök rögtön megnyilvánulnak, és kialakul egy nagyon szoros kötôdés anya és gyermeke között.

A korábbi kórházi gyakorlat ezt rombolta azzal a szokással, hogy a szülést követôen a gyermeket megmutatták, majd elvitték és külön a csecsemôosztályon tartották, s az anya órák múltán láthatta meg újra a kisbabát. Ez a gyakorlat nagyon sokáig élt Magyarországon, de ma már elsôsorban a modern pszichológiai kutatások hatására változóban van. Minden szakkórházban adott a lehetôség olyan szobákra, ahol anya és csecsemô együtt vannak, ami azért nagyon jó, mert az anya az elsô óráktól figyelni tudja a gyermekét, rá tud hangolódni a gyermekére, és amikor néhány nap múlva hazamennek a kórházból, nem egy idegen kisbabát kap, hanem ismeri már a szokásait, a temperamentumát, tudja, hogy mi okból és milyen gyakran szokott sírni... Az anya részérôl nagyon fontos a szenzitív gondoskodás, ami azt jelenti, hogy nagyon érzékenynek kell lennie a kisbaba jelzéseire. Ahhoz pedig, hogy észrevegye a kisbaba jelzéseit, nagyon kell rá figyelnie.

- Ez a felfogás ellentétben áll azzal a gyakorlattal, amit éveken át a mai negyvenes, ötvenes anyáknak tanácsoltak: hagyni kell a csecsemôt, hogy sírjon, mert, ha gyakran veszi fel az anya, azzal elkényezteti a gyermekét.

- Ma már korszerûtlen az a felfogás, miszerint a csecsemôt hagyni kell sírni, mert egy idô után megszokja, belenyugszik, és annál kevesebbet sír majd a késôbbiekben. Mivel a gyerek születésekor nem érzi még az önálló egyéniségét, és az anyával érzi magát teljesnek, vágyik erre a kapcsolatra, keresi az anya közelségét. Az élet elsô idôszakában, ha van erre lehetôség, a kisbabát ölbe kell venni, mert nemcsak etetni, gondozni kell, a csecsemônek érzelmi igényei is vannak. A babák úgy születnek, hogy eleve beállítódnak a felnôttre, az emberre, s emberi kapcsolatokra van szükségük az elsô napoktól kezdve. Veleszületett adottságaik vannak, amelyek azt biztosítják, hogy kapcsolódni tudjanak más emberekhez. Ha ezek a korai kapcsolatok sérülnek, akkor ez a késôbbi életre nézve is veszélyeket hordoz magában. Az a gyerek, aki az élete korai idôszakában nem tudott kialakítani stabil szeretet-kapcsolatokat, késôbb sem lesz erre képes, érzelmileg sérült lesz, személyiségzavarral fog küszködni.

- Minek a hatására alakult ki a korábbi felfogás?

- Nem akarom bántani a közismert amerikai gyerekgyógyászt, akinek tanácsai alapján anyák nemzedékei nevelték a gyermeküket, hisz Benjamin Spock könyve sok szempontból nagyon jó, de úgy tudjuk, hogy felülbírálta saját leírt gondolatait, és halála elôtt bocsánatot kért az anyáktól. A gondozást illetôen jók a tanácsai, de bizonyos részek pszichológiai szempontból elhibázottak voltak. Az élet elsô évében gyakorlatilag lehetetlen elkényeztetni egy gyermeket, és ne is gondoljunk arra, hogy már rögtön az elsô napoktól kezdve a csecsemô szükségleteinek a kielégítését kontroll alatt kell tartani vagy késleltetni lehet.

Egy nagyobb gyereknek már mondhatjuk azt, hogy fél óra múlva lesz kész az ebéd, megérti, esetleg tudomásul is veszi, de a csecsemôt nem lehet arra kényszeríteni, hogy pontosan három óra elteltével egyen, és, ha két és fél óra után elkezd sírni, akkor váratjuk, hagyjuk sírni még egy fél órát, csak azért, hogy betartsuk az utasítást. Az élet elsô idôszakában ezt a nagyon fontos funkciót még nem lehet kontroll alatt tartani. Feladatunk az, hogy a gyermek megkapja mindazon szükségletei kielégítését, amire vágyik, mert ez kelti fel benne a bizalom érzését a környezet iránt, ami körülveszi ôt. Nagyon fontos, hogy ezt az úgynevezett ôsbizalmat megalapozzuk, és ezt leginkább az élet elsô idôszakában a gondozással lehet felkelteni egy gyermekben, aki az anyamellen keresztül kapcsolódik a világhoz, és nagyon nagy baj lenne, Spock doktor szavait idézve, ha az anya nem a szívére, hanem az eszére hallgatna bizonyos anyai teendôk ellátásában.

- A fentieken kívül mit kellene még a régi gyereknevelési elvekbôl fölülbírálni?

A szobatisztaságra való szoktatás térén is nagyon sok zûrzavart okoz, ha ezt idô elôtt szeretné elérni az anya. Ez a nagyon fontos élettani funkció örömet szerez a kisbabának, mert elôször tapasztalja meg, hogy képes uralkodni a saját teste fölött. Ha nem engedjük meg, hogy ezt önmaga szabályozza, akkor általában sérülnek az autonómia- funkciók, s a bûntudat érzését alakítjuk ki az önálló kezdeményezéssel szemben. A gyereket nem kell szobatisztaságra "szoktatni". Amikor éretté válik az idegrendszere ennek a funkciónak a szabályozására, már nem kell különösen magyarázni. A korán, erôszakosan szoktatott kisgyerek esetében nagy harc alakul ki a szülô és gyerek között, amelynek nincsen gyôztese. A gyermek hamar észreveszi, hogy ez egy olyan dolog, amelynek során a szülôt lehet kicsit ugráltatni, bosszantani, bántani. Másrészt az erôszakosságnak neurotikus következményei lehetnek a késôbbi élet során: tisztaságmánia, a kezdeményezô- képesség hiánya, sôt a pszichoanalitikusok az üldözési mániát is ebbôl a korszakból eredeztetik.

Valószínû, azért törekedünk annyira a szobatisztaságra, mert a mi korunk eszményképe a mechanikusan mûködô, mindig tiszta, szagtalanított test. Ez beleillik abba a kultúrába, amely elfogadott, és kialakulóban van ebben a régióban.

A gyerek viszont nem undorodik a testi produktumaitól, szeret azokkal játszani, s csak kicsit késôbbi idôpontban kezdi megtanulni, hogy ami kikerült a szervezetünkbôl, attól távol tartjuk magunkat.

- Mondják, hogy a ma használatos pelenkák, amelyek szárazon tartják a bébit, valójában késleltetik a szobatisztaság kialakulását.

- A legkorábbi idôpont, amikor a gyerekek szobatisztává válhatnak, a két-két és fél éves kor. Ha valaki azt mondja, hogy a gyermek másfél éves korában szobatiszta, az nem mond igazat. Lehet, hogy valóban bilizik, de valódi szobatisztaságról akkor beszélhetünk, amikor képes tudatával, akaratával ezt a fiziológiai funkciót ellenôrizni. Lehetséges, hogy az idôpont késleltetésében közrejátszanak a pelenkák is, viszont sokkal higiénikusabbak, mert a használatukkal komfortérzése van a gyereknek, és nagyon fontos, hogy a baba jól érezze magát.

- Szó volt korábban, hogy ma már meghaladott az az elképzelés, hogy pontos idôre kell etetni a kisbabát, miért?

- Az evés tulajdonképpen örömforrás, de sok téves elképzelés kapcsolódik az etetéshez is. Sokszor a szülôk úgy gondolják, hogy ez egy szükséges rossz, amin túl kell esni, aztán pedig lehet valami fontosat, fejlesztôt csinálni. Bár divat ma gyorsétkezdében enni, a kisgyereket az ételkészítés örömébe is be kell vonni. Ez egy kulturális sajátosság, örökség és az otthoni ízek késôbb is érzelmi kapcsolatokat ébresztenek a gyermekben. A mama, aki úgy gondolja, hogy nagyon szereti a gyermekét, és még egy, aztán még a következô kanál ételt is meg akarja etetni vele, már nem eteti, hanem agressziót követ el vele szemben.

- A mamák úgy gondolják, hogy az általuk elégségesnek vélt adagot bármilyen áron meg kell etetni a gyermekkel...

- Nagyon sok érdekes tapasztalatom van, gyakorlatokat is végeztem, hogy a kisbabák jelzéseit hogyan lehet észrevenni, csak figyelni kell, hogy mikor jelzi, hogy elég, és nem nem akar többet enni.

Csakhogy mi mindent kívülrôl akarunk irányítani, s még a gyerek játékába is beavatkozunk, azt gondoljuk, hogy buta, s majd "rárakjuk" kívülrôl a rendkívül sok információt. A gyerek kezdeményezôképességét nem kell letörni. Mostanában nagyon divatos szakkifejezés, "az elég jó anya", ami azt jelenti, hogy az anya ott áll a háttérben és érzékeny a gyerekbôl sugárzó jelzésekre, nem tolakodó és nem erôszakos, nem irányító, nem beavatkozó, hanem rendelkezésre álló. Nem tökéletes, de mindig ott , és amikor a gyereknek szüksége van érzelmi tüzelôanyagra, akkor odamehet hozzá, és segít a játékban, vagy bármi másban, de nem erôszakos módon.

Újsághír: "Hosszú vita és szintén halasztás nyomán a tanácsosok 22 igen szavazattal és két tartózkodással eldöntötték a volt Szentgyörgy tér sorsát is, ahol a görög katolikusok kértek helyet templom építésére, felajánlva, hogy ugyanazon a téren a ferenceseknek is biztosítsanak egy ugyanakkora felületet, lévén, hogy az ô tulajdonukat képezô volt Iskola utcai épületet lebontatta a polgármester. A határozattervezet zöld utat kapott. Egy térrel, zöldövezettel kevesebb lesz hát Marosvásárhelyen, s megváltozik a városkép is."

Ha csak azt nézzük, hogy városunk nem bôvelkedik zöldövezetekben, parkokban - városépítô polgármesterünkrôl, Bernády Györgyrôl állította egy távoli tisztelôje: "mondatai terjedelmesebbek köztereinél"… -, akkor sem, vagy éppen ezért sem elfogadható egy park feláldozása bárminemû építkezésre.

Városunkban van néhány zöldszervezet - természet- és környezetvédô egyesület -, valaki, akarom mondani a tanács kikérte a véleményüket? Vagy megkérdezték-e a Szentgyörgy téri és a környékbeli lakókat, hogy a park helyett kell-e nekik a templom, a forgalom zaja mellé még a harangszó is?! Például… Jobb helyeken így szokás, ahol tényleg demokrácia van, nem csak mímelik azt. Igaz, a tanács gondolt a zöldövezetekre is - nem mondható, hogy nem -, hisz a templom építésére átengedett területnek megfelelô nagyságú zöldövezet kialakítását javasolja valahol a város területén. De hol? Ha rosszindulatú lennék,