Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

A vezetôtanács szavazott

Tegnap nyílt szavazással döntött a Bolyai líceum vezetôtanácsa a középiskola státusáról. Többségi szavazással határoztak, hogy vissza kell állítani eredeti formájába, azaz magyar tannyelvû oktatási intézménnyé. Arról, hogy mikor és milyen formában történik az átalakítás, nem határoztak, nyilatkozta Bálint István igazgató. A döntést a megyei tanfelügyelôséghez továbbítják.

A bejelentést követôen, amelyen jelen volt Horváth Gabriella és Botos Dumitru aligazgató is, Botos Dumitru elmondta, hogy az igazgatótanácsban megfigyelôként jelen voltak a tanulók képviselôi is. Kérdésre válaszolva kijelentette: az igazgatótanácsban részt vevô román anyanyelvû tanárok és ô maga is tartották magukat korábbi álláspontjukhoz. Vagyis nincs szükség magyar Bolyaira, maradjon meg továbbra is a két tagozat. Arról, hogy a diákok folytatják a tiltakozó megmozdulásaikat, kitérô választ adott.

Az államfô az államosított ingatlanok visszaszolgáltatásáról

Románia minél hamarabb szeretné megoldani az elkobzott tulajdonok visszaszolgáltatásának kérdését, de nehezen tudja elviselni az ezzel járó pénzügyi terheket - jelentette ki Ion Iliescu államfô.

Iliescu az Európa Tanács parlamenti közgyûlésének ülésszakán szólalt fel és beszédében részletesen kitért a tulajdon kérdésének romániai rendezésére.

Az államfô szerint Románia következetesen és jóhiszemûen járt el a totalitárius rezsimek által elkövetett igazságtalanságok és jogsértések helyrehozásában. Mint mondta, számos - többé-kevésbé ellentmondásos - törvényt hoztak már, s ezzel sikerült részlegesen megoldani ezt a problémát.

Iliescu hangsúlyozta, hogy figyelembe kellett venni a folyamat "gazdasági és társadalmi korlátjait is". Példaként említette, hogy számos ingatlan már fizikailag nem létezik, más ingatlanokra közpénzeket költöttek, megint más ingatlanokban közintézmények - iskolák, kórházak, múzeumok - mûködnek.

Gondot jelent az is, hogy sokan nem tudják igazolni tulajdonosi mivoltukat, visszaélések, korrupciós esetek is elôfordultak.

Ion Iliescu szerint az elkobzott ingatlanok természetben történô visszaszolgáltatása mellett közel hárommilliárd dollárra lenne szükség az anyagi kártérítésre. Összehasonlításként említette, hogy az elmúlt 12 évben összesen hétmilliárd dollárnyi külföldi tôkét fektettek be Romániában.

Adrian Nastase miniszterelnök március végén azt közölte, hogy a jogellenesen államosított ingatlanok visszaszolgáltatásáról szóló törvény alapján - természetben, illetve kárpótlás formájában - benyújtott igények összértéke az elsô becslések szerint 155 ezer milliárd lejt tesz ki. Ez az összeg a jelenlegi dollár/lej árfolyamot figyelembe véve valamivel kevesebb, mint 5 milliárd dollár.

Iliescu azt hangsúlyozta: Románia úgy próbál eleget tenni vállalt kötelezettségeinek, hogy azzal lehetôleg ne gerjesszen újabb visszaéléseket és egyenlôtlenségeket, valamint biztosítsa a folyamat társadalmi elviselhetôségét.

Ezzel kapcsolatban kitért arra, hogy a volt tulajdonok visszaszolgáltatásával kapcsolatban keletkezett vitákban két román állampolgár már pert nyert a román állammal szemben az emberi jogok nemzetközi bírósága elôtt.

Az államfô szerint Románia kész arra, hogy teljes mértékben tiszteletben tartsa ezeket az ítéleteket, szükség esetén belsô jogrendjének módosításával is. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy Románia azt szeretné, ha az európai bíróság a kártérítési összeg megítélésekor figyelembe venné az adott ország tényleges gazdasági és szociális helyzetét.

Nem szabad jérce korában levágni az aranytojást tojó tyúkot!

Lassan egy éve már, hogy a szovátai fürdôvállalatot privatizálták. Tulajdonosa a Salina Invest részvénytársaság, illetve a magyarországi Danubius Hotels turisztikai vállalat. A privatizációs szerzôdés aláírása nagy vihart kavart politikai berkekben. Elôkerült a "magyar kártya", egyszeriben meglovagolták a szokásos hazaárulás, Erdély eladása és más, untig ismert szlogeneket parlamentben, sajtóban. A részvénytársasághoz tartozó szállodák bérlôi pedig a bíróságon támadták meg a privatizáció törvényességét. Az ügyben szenátusi bizottság is alakult, amely megállapította, hogy a magánosítás a törvényes elôírásoknak megfelelôen zajlott le. A jelentést a szenátus elfogadta. Immár tiszta lappal, s teljes erôbedobással indulhatnak a beruházási, felújítási munkálatok. Beszélgetôpartnereim Kriszt János, a Danubius Hotels szovátai megbízottja, Fülöp Nagy János, a szovátai fürdôvállalat igazgatója és Wisky Péter, a Salina Invest Rt. vezérigazgatója.

Fülöp Nagy János: Valójában semmi sem végleges. Az Alunis szálló bérlôje, Ioan Pirosca megkérdôjelezte a szovátai privatizációt, s a marosvásárhelyi táblabíróságon ezt a pert meg is nyerte. Úgy, hogy ismét a Legfelsôbb Bíróság elôtt van az ügy. Három alkalommal halasztották el a döntést, a következô tárgyalást június 20-ra tûzték ki. Ezzel párhuzamosan "fut" a szálloda lízingbe vételéért a fürdôvállalat ellen indított per is. Mindkét döntést júniusra halasztották.

- Önök tavaly tavasszal megvásároltak egy fürdôvállalatot, s bizonyára szerették volna mihamarabb megkezdeni a beruházásokat, felújításokat. Mit jelentettek az önök számára a privatizáció körül kialakult bonyodalmak?

Kriszt János: Jó lenne, ha végre tisztázódna a helyzet, mert számunkra nehéz a román törvénykezés és törvényalkalmazás dzsungelében eligazodni. A vezérigazgatók vagy a tulajdonos számára, akik Budapesten vagy Londonban ülnek, még bizonytalanabbnak tûnik az egész, mert úgy tudjuk, adott esetben a legfelsôbb bíróságot nem kötelezi a szenátus döntése. Elôfordulhat, hogy ha addig mi teljesítjük mindazt, amit vállaltunk a privatizácós szerzôdésben, majd jön a román állam, és tesz egy halvány ígéretet, hogy majd kártalanítanak. Ez bizonytalanságot kelt a cég vezetôségében, mert furcsa, az ember megvesz valamit, s lassanként elvennék tôle bírósági ítéletekkel.

- Ez azt jelenti, hogy nem készülnek a legsürgôsebb beruházásokra sem?

Kriszt János: Felkészültünk. Egy környezetvédelmi feladatokra vonatkozó tevezési szerzôdést 10-én aláírtunk. Ez a Medve- tót védô ároknak a javítását, a hiányzó szakaszok elkészítését, a befolyó patakok medrének felújítását, vízszûrôk készítését, a Patakmajorban víztisztító készítését, alácsövezett parkolók létrehozását, a Medve-tó strandjának javítását, illetve a volt mosodaépület lebontását és egy strand kialakítását tartalmazza. A tervezésre és a kivitelezésre már aláírtuk egy vásárhelyi céggel a szerzôdést.

- Mihez kezdenek elsôként?

Kriszt János: Az elsô intézkedés a Szováta Szálló és a mellette levô gyógykezelô egy szintjének a felújítását foglalná magába. Erre végsô stádiumban vannak a tárgyalások. kemény feltételeket szabunk, ami a minôséget és a határidôket illeti. Két hete le kellett adnom a 2003 áprilisától 2004 áprilisáig érvényes árakat, vagyis már a felújított szállóban, a gyógyprogramok áraival együtt. Ugyanis azt Pesten, a Danubius központban összevetik, ha van majd mihez a szovátai árakat viszonyítani. Május-júniusban zajlanak a tárgyalások a nagy nemzetközi utazási irodákkal, ôk úgy június végén, augusztusban nyomdába adják az anyagokat az új katalógushoz, amely már a jövô évre szól. Tehát nekem már most meg kell tudni mondanom, hogy mikor nyitunk jövôre. Ezért kell most hajtanom a tervezôket, s majd a kivitelezôket.

- Mikor kezdenek a tulajdonképpeni kivitelezéshez?

Kriszt János: Úgy szeretnénk, ha szeptemberre meglenne a nyertes kivitelezô, és hat-hét hónap alatt, vagyis jövô húsvétra végezzen a szállóbeli munkálatokkal. Egy-másfél hónap késéssel, a gyógykezelôt is meg fogjuk nyitni.

- A gyógykezelônek egy szintjét tervezik felújítani.

Kriszt János: Ez egyelôre a középsô szint lenne, mert ez a hatalmas gyógykezelô majdnem 7 és fél ezer négyzetméter. '94 óta zárva van. Magyar tapasztalatok szerint, illetve a csehországi szállókban végzett felújítások alapján kb. ezer dollár egy négyzetméter gyógyászati célú felújítás, vagyis a 7,5 ezer négyzetméter 7,5 millió dollár lenne. Amit mi akarunk, az egy szint, 1800 négyzetméter, plusz van egy belsô udvar, meleg sós vizes medencével, s mellette egy méretesebb pezsgôfürdôvel, jakuzzival, üvegtetôvel. Tehát valami látványos dolgot szeretnénk. Ez bonyolultabb feladat lesz. A szálloda tervezôi meg kivitelezôi szempontból is viszonylag egyszerûbb, mert itt kis túlzással szólva a burkolat és a bútorzat cseréjérôl van szó. A fôfalak, tartófalak maradnak a helyükön, csak ami bennük van, kell kicserélni.

- Milyen fajta gyógykezelésre gondoltak?

Kriszt János: Ezen az 1800 négyzetméteren sokféle dolgot szeretnénk csinálni. Úgy hallottuk az itteni fôorvosoktól, hogy Szováta nôgyógyászati kezelésérôl volt híres hajdanában és nagyon jó eredménnyel gyógyítottak nôgyógyászati problémákat. Ezt megtartanánk, bár fenntartásaink vannak, hogy manapság, lévén ez elég bizalmi dolog, egy nyugatról érkezô hölgy hajlandó-e egy idegen nôgyógyászhoz beülni a székbe. De nem erre akarjuk az elsô lépésben helyezni a hangsúlyt. Az idôk változnak, s benne változunk mi is. Mozgásszervi panaszokra, a meleg sós víz, gyógyiszap, paraffinkezelésekre gondoltunk, meg mindenféle járulékos kezelésre: masszázs, elektroterápia stb. Szeretnénk a közelben lévô parajdi sóbányára blazírozva, mivel a világ gondja az asztmás, és pláne az allergiás megbetegedések, pneumológiai, antiallergiai gyógyprogramokat készíteni. Ott szeretnénk kialakítani valamit, ahol nincs 167 lépcsô, ami szinte lenullázza a kezelés hatását, nincsenek dízel teherautók, amik pöfögik ki a gázokat, kicsit jobb külcsínt alakítanánk ki. A bukaresti igazgató elzárkózott, inkább dögöljön az én tehenem is, de azoknak se legyen jó. Így inkább úgynevezett egy-két személyes sófülkéket, sókamrákat tervezünk, meg mindenféle inhalációs készüléket.

Szeretnénk kipróbálni a dermatológiai kezeléseket, fôleg a psoriasisra vonatkozókat. Ezt meggyógyítani teljesen nem lehet, de pár hónapra, fél évre enyhíteni lehet a panaszokat. Erre klasszikus példa a Holt-tenger Izraelben, ott is van a tulajdonosunknak egy szállodája, s ezt próbálnánk meg. Vannak most ravasz készülékek, pár hete hallottam, hogy Pöstyénben, Szlovákiában, ahol a Danubius mind a 16 szállót megvette a teljes gyógyászattal, a közelben van egy kis falucska, ahol a psoriasist kombinált kezeléssel enyhítik, úgy, hogy egy sós vízzel teli, szoláriumhoz hasonló készülékbe teszik be a betegeket, tehát egyszerre kapja a fürdôt meg a gyógyító fényt is. Ilyent szeretnénk ide is hozni.

Ezek lennének ezen az 1800 négyzetméteren. Fitneszre most nem gondolunk. Szauna és pezsgôfürdô természetesen lenne.

- Hány ember számára tudnának ezen a bázison kezelést biztosítani?

Kriszt János: Számításaink szerint az 1800 négyzetméteren 500-550 fôt tudnának naponta kezelni. Ez két szállodának a teljes kapacitását elbírná. A fitneszt és a szabadidô-sportokat májustól szeretnénk a Bradetben kiépíteni. Áprilisban lejár a bérlete, erre jogerôs ítélet van a legfelsôbb bíróságtól, Suciu úr le kell adja, egyévi bérleti díjjal is tartozik. Ott van egy uszoda, és mellette vannak hasznosítható terek. Itt szeretnénk a fitnesz jellegû dolgokat csinálni. Nagyjából ezt tervezzük a szállodában és gyógyászatban jövô tavaszig megcsinálni abból az 5,1 millió dollárból, amit kötelezôen be kell fektetnünk.

Ez lenne tehát az elsô lépés, és utána jönne a szerintünk izgalmasabb dolog, mert ha van pénz, lehet építeni, de az izgalmasabb az lesz, hogy meg kell tölteni fizetôképes vendéggel lehetôleg egész éven át.

- Ha a megfelelô, vagy mondjam úgy, nyugati igényeket is kielégítô feltételeket tudnak biztosítani, akkor valószínû ez is bejön.

Kriszt János: Nem egyértelmû, nem következik lineárisan egy jó szállóból, hogy tele lesz vendéggel, még ha jók is az árak. A nemzetközi turizmusban gyilkos verseny folyik, gomba módra nônek a szállodák mindenütt, nemcsak a szabad idô, nyári szabadság eltöltésére. Líbia kivételével, minden Földközi-tengerrel érintkezô országban - Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Görögország, Tunézia, Marokkó, Egyiptom, Izrael, Törökország - rengeteg szálló van, hatalmas a kínálati piac. Ide 10 millió számra mennek a turisták.

- Elôfordulhat, hogy a pénzes turisták, akik már kipróbálták a világ más részeit, éppen Szovátára lesznek majd kíváncsiak.

Kriszt János: Lehet, de azt hiszem, nem ismerik Szovátát. Akik innen települtek ki, azok száma csekély erre, azokra alapozni nem lehet. Az idôs finnek közül, akik 25 éve ide járnak, ki tudja, hányan élnek még.

Fülöp Nagy János: Meg kell jegyeznünk, hogy a Danubius Hotels Európa legnagyobb gyógyüdültetési vállalata és adminisztrálási, üzemeltetési szerzôdést kötött a fürdôvállalattal. A Danubiusnak saját utazási irodái vannak Stuttgartban, Münchenben, Frankfurtban, Amsterdamban, Stockholmban, Londonban, Milánóban, és egy-két évtizedes nexusa van a nyugati utazási irodákkal is. Ezért reméljük, hogy Szovátára is hoz majd vendégeket.

- Milyen a kapcsolatuk az önkormányzattal. benyújtották-e irányukba az elvárásaikat, mert az elmondottak alapján európai színvonalú üdülô és gyógykezelô épül lassan Szovátán, a környezete azonban nem igazán mondható európainak. Tehát mit várnak önök a helyhatóságtól?

Kriszt János: Mi kapcsolatba léptünk a polgármester úrral, mivel ez természetes, s mivel közös a cél. Én azt kértem a polgármester úrtól, ne vágja le jérce korában az aranytojást tojó tyúkot. Mi szeretnénk Szováta lagjobb adófizetôivé válni, s azok is leszünk, de a több mint kétszeresére emelt mindenféle adók és illetékek nem méltányosak.

Fülöp Nagy János: A 2001-es év úgy telt el, hogy a kapcsolatunk, ahelyett, hogy normálisan alakult volna, mindig úgy volt, hogy Fülöppel nem tárgyalnak, mert nem biztos, hogy ô marad az igazgató. Miután a helyzet tisztázódott, újra próbáltunk tárgyalni. Azt szerettük volna, hogy ne öljenek meg most, az elején az adókkal. Közös ügynek tekintve a fürdô sorsát, be kell látni a pénzt nem adókra, kisebb érdekû költségekre kell szétszórni, hanem arra kell koncentrálni, hogy az anyagi bázist felújítsuk, a turisztikai kört kialakítsuk, s az, amikor mûködôképessé válik, akkor mindenféle adót kifizetünk.

Az nem igaz, hogy most nem fizetünk adót. Fizetünk, de csak annyit, amennyit a törvény ír elô. Az adó nagyságának megszabása miatt akadt nézeteltérésünk a helyhatósággal. Mi mindig úgy éreztük, hogy a törvénynek eleget teszünk, a helyhatóság viszont úgy érezte, nem fizetünk eleget. Innen született a szlogen is, hogy a szovátai nyugdíjasok tartják el a fürdôt. 2001 végén, tanácsi döntéssel olyan adók születtek, amelyeket mi sem és a fürdôn más épülettulajdonosok sem voltak hajlandók kifizetni: közvilágítási adó, szemét- és tisztaságfenntartási adó, tóhasználati adó.

- Ha jól tudom, a Medve-tó 20 évre úgymond az önöké.

Fülöp Nagy János: Így van, mégis 100 millió lejes adót szabtak meg a Medve-tó üzemeltetéséért. Az összes szálló 100-100 millió lejt kell fizessen azok mellett az adók mellett, amelyeket a törvény elôír. Mi nem vegyunk hajlandók önkényesen megszabott adókat fizetni, mert a pénzünk most nem arra kell, hogy éllovasok legyünk az adófizetésben addig, amíg itt egy lerombolt, düledezô anyagi bázis van, hanem ezt a bázist szeretnénk felújítani, vendéget hozni. Tudjuk, hogy az adóknak is megvan a fontossága, de most nem ezzel kell kezdeni. Innen adódnak a nézeteltérések közöttünk. Megpróbáltunk egy telekcserével is közös nevezôre jutni velük, nem lehet.

Kriszt János: Példa az Agrobank helyzete, miután privatizálták, a tulajdonos meghagyta nekik a földszintet, ahol a banki tevékenység folyik, és az emeletet, meg a pincét odaadta az önkormányzatnak. A telek viszont a miénk. Egy '98-as szakértôi felmérés alapján a 4360 négyzetméternek 18 dollárt szabtak meg négyzetméterenként. Mi ezt elcserélnénk, mert nekünk szükségünk van a parkolókra. Ugyanis úgy alakult, hogy amint kilépünk bármelyik szállóból, önkormányzati területre lépünk. Jobban éreznénk magunkat, ha a mi tulajdonunkban lenne és biztosak lehetnénk abban, hogy egy mostani vagy jövendô önkormányzat, bérbe adva, nem akarna naponta háromszor-négyszer hatalmas összegeket fizettetni parkolási díj gyanánt a vendégeinkkel, és ezzel elijeszteni ôket. Úgy gondoltuk, a csere korrekt dolog lenne, mert az önkormányzat nem tud fizetni a telekért. Azt mondták, szó sem lehet errôl.

Fülöp Nagy János: Mi most lényegében egy olyan cserébe lennénk hajlandók belemenni, hogy szinte a magunkét cseréljük.

Kriszt János: A Danubiusnak sok szállodája van, de egyiknél sincs ilyen adózás. A 2002-es bevételbôl kb. 5%-ot tesznek ki az önkormányzati adók, plusz még öt százalék az üdülôhely díja, amelyet szintén az önkormányzatnak fizetünk. Tehát ez máshol 1,5-3%. Az öt meg még öt százalékot kicsit rövidlátó politikának tartom, még akkor is, ha tudom, hogy nincs könnyû helyzetben a polgármester, kicsi a költségvetés és a többi.

Wisky Péter: Mi a késôbbiekben a legnagyobb adófizetôk akarunk lenni. A bevételeinkbôl akár az utak javítását vagy a világítást is szeretnénk megoldani. Létre akarjuk hozni a Szállásadók Szövetségét, hogy közösen rendezzünk fesztiválokat, kulturális eseményeket, a Szovátáról elszármazottak találkozóját. Szeretnénk pártolni a mûvészeteket is a késôbbiekben. Nemcsak a céget kell újra kitalálni, magát Szovátát is újra ki kell találni. Most a megörökölt adósságok leküzdésén dolgozunk keményen.

Fülöp Nagy János: 8 milliárd 600 millió lejt fizetett ki az új tulajdonos örökölt adósság fejében. Szeretnénk ezt az évek óta hátunkon hordott nehezéket letenni. A bérlôink még ma is majd négymilliárd lejjel tartoznak nekünk. Emiatt is nehézségben voltunk.

Wisky Péter: Arra is törekszünk, hogy a turisztikai hullámvölgy kiegyensúlyozottabbá váljék, s így nemcsak nekünk lesz bevételünk, hanem Szovátának is.

Aktuális

A magyarországi választások eredményeit kommentálva szinte minden politikai elemzô azt tartotta a legfontosabbnak kiemelni, hogy a szélsôséges nézeteket valló pártok nem kerültek a parlamentbe, amiben pedig a magyar társadalom poltikai érettségének jelét vélték felfedezni. Anélkül, hogy a megállapítással vitába szállnánk, érdemes lenne talán megvizsgálni, hogy a szélsôséges nézeteket valló szavazók - akik azért továbbra is ott vannak, sajnos, a magyar társadalomban - kikre adták a voksukat és miért, ám ezt minden bizonnyal megteszik a magyar politika avatottabb elemzôi.

Ami nagyon szembetûnô az azonos dátumon zajló franciaországi elnökválasztásokkal való összehasonlításban, hogy a nagy demokratikus hagyományokkal rendelkezô, az Európai Unióban vezetô szerepet játszó államban viszont a szélsôjobb jelöltje, Jean-Marie Le Pen jutott a második fordulóba, a jelenlegi szocialista miniszterelnök, Lionel Jospin rovására.

Noha esélyei a második fordulóban a hivatalban lévô elnök, Jacques Chirac ellen minimálisak, Le Pen elôretörésének jelzése meggondolkodtató és nyugtalanító, noha csupán egy, a világpolitikában meghatározó szerepet játszó államban példa nélküli, hisz emlékezhetünk, hogy a kisebb "frankofon testvéreknél" ugyanez már elôfordult, alig két évvel ezelôtt. Akkor, amikor a cotroceni-i székért folyó harcban Ion Iliescu ellenfele a Le Pennel hasonló nézeteket valló Corneliu Vadim Tudor volt.

Ám míg a franciák az elnökválasztás elsô fordulója eredményeinek ismeretében soha nem látott nemzeti összefogást tanúsítanak, s máris százezrek tüntettek az idegengyûlöletet hirdetô politika és képviselôje ellen, Romániában Vadim Tudor jelöltsége, s második fordulós részvétele a legkisebb megütközést sem keltette, sem a román média, sem az utca embere semmi kivetnivalót nem talált abban, hogy Vadim ezzel a retorikával az elfogadhatónál sokkal nagyobb sikert aratott. Ô maga és pártjának exponensei sorozatos törvénytelenségeit továbbra is megtûrik, sôt némely esetben bátorítják is, hisz a román kormányzat és társadalom a csupán a kényszerûségbôl felöltött európai máz (ha Le Pen elôretörését követôen még lehet egyáltalán európai szellemiséget emlegetni) mögött bizony szinte általánosságban a másság iránti tolerancia hiányát mutatja (lásd a Bolyai-ügyben tanúsított össztársadalmi és -újságírói hozzáállást is).

Érdemes végigfutni azoknak a politikusoknak a névsorát, akik elsôk között gratuláltak Le Pennek az elsô forduló sikeréért: Vadim Tudor, Csurka István, Vlagyimir Zsirinovszkij. Mi tagadás, díszes társaság, ám mindeddig csupán Csurkának mutattak a választók piros lapot.

Román részrôl hivatalosan nem vetették fel a kedvezménytörvénnyel kapcsolatos magyar-román egyetértési nyilatkozat újratárgyalásának igényét - közölte a magyar külügyi szóvivô szerdán az MTI érdeklôdésére.

Horváth Gábor azzal kapcsolatban nyilatkozott, hogy a Curierul National címû napilap szerdai számában Románia új budapesti nagykövete, Calin Fabian kijelentette: az egyetértési nyilatkozat újratárgyalását a román fél is kívánatosnak tartja.

A szóvivô hangsúlyozta, újratárgyalásra vonatkozó javaslatot sem - Martonyi János külügyminiszter március 26-i bukaresti megbeszélésein - Adrian Nastase kormányfô és Mircea Geoana külügyminiszter, sem pedig azóta, a rendszeres diplomáciai érintkezések során a román fél nem fogalmazott meg.

Ennek fényében Horváth Gábor szokatlannak ítélte, hogy Románia új budapesti nagykövete tett a sajtóban olyan állásfoglalást, amely szerint az egyetértési nyilatkozat újratárgyalása volna a román fél hivatalos szándéka. A lap szerint a budapesti nagykövet kifejtette azt is, hogy a dokumentumban sok vitatható elem van.

A szóvivô ezt nem kívánta kommentálni, és hozzáfûzte: ezzel a kijelentéssel a román diplomáciának kell foglalkoznia.

- A magyar gyakorlat szerint elképzelhetetlen, hogy egy nagykövet egy olyan dokumentum tartalmáról szóljon bírálóan, amelyet saját országának miniszterelnöke látott el aláírásával - fogalmazott Horváth Gábor.

Elmondta azt is, hogy Magyarország és Románia között az egyetértési nyilatkozatban foglaltak alapján az idénymunkások foglalkoztatásának szabályozását célzó megállapodásról diplomáciai úton folynak az egyeztetések.

A magyar fél legutóbbi szövegjavaslatára a Külügyminisztérium várja a mielôbbi hivatalos román választ.

A román külügyminisztérium szerdán nem kívánta kommentálni Calin Fabian nyilatkozatát.

A román külügyminisztérium szóvivôi irodáján az MTI bukaresti irodájának érdeklôdésére azt közölték, hogy román részrôl hivatalosan nem kezdeményezték az egyetértési nyilatkozat újratárgyalását és hivatalos formában Magyarországról sem érkezett mostanáig ilyen értelmû megkeresés.

A budapesti román nagykövetségtôl az MTI azt a választ kapta, hogy a Curierul National címû lap csütörtöki számában megjelenik Calin Fabian nagykövet újabb nyilatkozata, s a diplomata ezt követôen kíván válaszolni az esetleges újságírói kérdésekre.

A román külügyminisztérium szerdán nem kívánta kommentálni Calin Fabian nyilatkozatát.

A román külügyminisztérium szóvivôi irodáján az MTI bukaresti irodájának érdeklôdésére azt közölték, hogy román részrôl hivatalosan nem kezdeményezték az egyetértési nyilatkozat újratárgyalását és hivatalos formában Magyarországról sem érkezett mostanáig ilyen értelmû megkeresés.

A budapesti román nagykövetségtôl az MTI azt a választ kapta, hogy a Curierul National címû lap pénteki számában megjelenik Calin Fabian nagykövet újabb nyilatkozata, s a diplomata ezt követôen kíván válaszolni az esetleges újságírói kérdésekre.

A képviselôház jogi, illetve közigazgatási bizottsága szerdán kedvezôen döntött a helyi választottak státusáról szóló törvénytervezetrôl. A testület a Demokrata Párt (PD) javaslatára bevezette a tervezet szövegébe azt a fejezetet, mely elôírja, hogy a helyi választottak saját felelôsségükre hozzák nyilvánosságra személyes érdekeltségeiket, nyilatkozta a Mediafax-nak Emil Boc demokrata képviselô, a jogi bizottság alelnöke.

A helyi választottaknak nyilatkozatukban be kell vallaniuk bármilyen ajándékot vagy egyéb anyagi juttatást, melyeket a helyi önkormányzatban betöltött tisztségük kapcsán vagy abból fakadóan kapnak jogi- vagy magánszemélyektôl. A nyilatkozatokat két példányban kell letenni a községi, városi, minicípiumi, vagy megyei tanács titkárságán.

Emil Boc közölte, nyilatkozataikban a helyi választottaknak be kell vallaniuk a kereskedelmi társaságoknál, hatóságoknál és közintézményekben betöltött tisztségeiket, bármilyen jogi vagy magánszeméllyel való együttmûködésbôl származó jövedelmeiket és az együttmûködés természetét, valamint ingatlanjaikat.

A helyi választottaknak nyilvánosságra kell hozniuk a kereskedelmi társaságokban való részesedéseiket is, amennyiben azok értéke meghaladja a cég tôkéjének 5 százalékát, vagy 100 millió lejnél nagyobb. Szintén be kell vallaniuk a házastárs által kereskedelmi társaságoknál betöltött tisztségeket és azok ingatlanjait is.

Az érdekeltség-nyilatkozatok nyilvános jellegûek lesznek, a dokumentumokat bárki szabadon megtekintheti. A helyi választottak minden év elején, február elsejéig felújítják majd nyilatkozataikat, amennyiben változások történtek az elôzô évi nyilatkozathoz viszonyítva. A törvénytervezet szerint az elôírások be nem tartása a mandátum felfüggesztését vonja maga után a dokumentum benyújtásáig. Az érdekeltségek bevallásának megtagadása a mandátum jogszerû megszûnését eredményezi, szögezte le Boc. A be nem jelentett ajándékokat és egyéb anyagi javakat elkobozzák, áll a törvénytervezet szövegében.

Miközben a nemzetközi békefenntartó haderô katonái, az amerikai kémek, a boszniai és szerb rendôrök és még sokan mások hajszolják, Radovan Karadzic, a hágai törvényszék legkeresettebb vádlottja rendületlenül hódol kedvenc idôtöltésének: regényeket, drámákat és verseket ír, hívei szerint egy szép napon nevét a szerb irodalom halhatatlanjai között fogják emlegetni.

Közben lassan terebélyesedik a Karadzic-mítosz, a már-már kultikussá váló figuráját ábrázoló pólók és poszterek nem hiányozhatnak a zsibárusok standjairól, s már senki sem csodálkozik a Karadzic- trikós drukkerek megjelenésén a szerbiai sporteseményeken.

Az év eleje óta már két könyve jelent meg: a legújabbat hétfôn mutatták be a belgrádi nemzetközi sajtóközpontban.

A talányos Sitovacija címet viselô kötet a Karadzic védelmére alakult belgrádi bizottság jóvoltából jelent meg. A testület titkára, Miroslav Toholj szerint a mû elsô változata már 1999- ben elkészült, de a finom tollú szerzô azóta folyamatosan bôvítette és pallérozta írását, amíg végsô formába nem öntötte.

Az író a kötet alcímében kifejti, hogy "könnyed és szórakoztató színmûrôl van szó". Mint kiderült a könyvbemutatón, a "sitovacija" szót maga a hágai vádlott ötlötte ki a szerb "szituáció" kifejezés amolyan korcsos elferdítésével, hogy ezzel is bemutassa "a nép és az ember állapotát idôben és térben".

Karadzic szórakoztató egyfelvonásosa ugyanakkor nehéz és keserû mû, gúnyt ûz mindenféle politikusból, pellengérre állítja a korlátlan hatalomra vágyókat, az álhazafiakat, a nagyvilági manipulátorokat és mítoszcsinálókat - így mutatta be a mûvet Zarko Komanin író.

A bizottság elnöke, az ultranacionalista nézeteirôl ismert szerbiai jogászprofesszor, Kosta Cavoski szerint a könyv arról tanúskodik, hogy "hôsünk jó egészségnek örvend, és szellemi képességei teljében van". Cavoski a bemutatón keresetlen szavakkal korholta azokat, akik fenyegetik és zsarolják Radovan családját és barátait. Kijutott a hágai Nemzetközi Törvényszéknek is, amely "elôször vádol, s csak azután gyûjti a bizonyítékokat".

Az elôzô Karadzic-kötetet Újvidéken január közepén mutatták be: az ideggyógyász-politikus-irodalmár - a hágai vád szerint tömeggyilkos - új verseskötete Az eszement lándzsától a fekete meséig címmel jelent meg. A bemutatón versmondók szavalták a szerzô költeményeit, az író rajongói pedig azt hangoztatták: Karadzic szerénységbôl sohasem kérte, hogy a költészetét terjesszék szerb földön, pedig méltán mondható rendkívül jelentôs és jó költônek. Jóllehet Karadzic nem kérte, mûvei mégis terjednek a szerb földön, s szemlátomást van még mit piacra dobni.

A hétfôi könyvbemutatón jelentették be, hogy hamarosan várható Karadzic hét-nyolc újabb mûvének a kiadása.

A most 66 éves Radovan Karadzic eredeti foglalkozására nézve pszichiáter, 1990-ben ô alapította a boszniai Szerb Demokrata Pártot, az 1992-95 közötti véres boszniai háború idején az ottani szerbek vezetôje volt. Radovan Karadzicot emberiség elleni és háborús bûntettekkel, valamint népirtással vádolja a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bûnöket vizsgáló hágai Nemzetközi Törvényszék. 1995 júliusában történt a vádemelés, 1996 júliusában a Hágai Törvényszék nemzetközi letartóztatási parancsot adott ki ellene, Washington pedig ötmillió dolláros vérdíjat tûzött ki a fejére. 1997 óta ismeretlen helyen tartózkodik, az elfogására tett kísérletek sorra meghiusultak.

Tegnap délben középiskolások jelenlétében felavatták Marosvásárhelyen a szerelmesek parkját, amelyet a Székely Vértanúk emlékoszlopa fölötti téren, a régi szerpentin nagy kanyarjába esô területen rendezett be a Citadin Prest Rt.

Mert a kapu, a szemétkosár, a padok, székek, asztalok, a hinták támlája csupa piros szív alakú. Mitöbb, egy hatalmas szívtáblát is kihelyeztek, ahova különbözô üzeneteket lehet majd kitûzni. Az avatóünnepségen jelen levô középiskolásoknak a Marosvásárhelyi Rádió szolgáltatta a zenét, a román szerkesztôség munkatársa vezette a mûsort, s valamiféle vetélkedôt. Az avatószalagot Dorin Florea polgármester vágta el, aki többek között elmondta, azért rendeztek be Marosvásárhelyen szerelmesek parkját, mert itt nemzetiségtôl függetlenül "szerethetik" egymást a fiatalok. Ez a jövô útja és nem a széthúzásé.

A vetélkedô nyerteseinek, a fiatalok között piros szegfût, szív alakú párnácskákat, plüssjátékokat osztottak. S a piros sétányt pezsgôvel is megöntözték az illetékesek.

Kilenc városban mutatkozik be erdélyi turnéján a világhírû Budapesti Magyar Állami Népi Együttes. A magyar néptáncot és népzenét magas professzionális szinten színpadra vivô fél évszázados együttes május 8-án lép fel Marosvásárhelyen a Nemzeti Színházban. Táncos magyarok címû látványos elôadásán a MÁNE tánckara, népi zenekara és a Major zenekar idéz fel régmúlt idôket. Jegyek a Nemzeti Színház pénztáránál kaphatók a szokásos nyitvatartási rend szerint.

Ma, a megszokott idôponttól eltérôen 19.30 órától kezdôdik a szimfonikus hangverseny a Kultúrpalota nagytermében. Vezényel Shinya Ozaki (Japán), hegedûn játszik Péter Béla. Mûsoron: A. P. Borogyin Polovec táncok címû alkotása, W. A. Mozart 1. B-dúr hegedûversenye, P. I. Csajkovszkij Manfred szimfóniája.

Április 25-27. között Marosvásárhelyen, a Nemzeti Színházban kerül sor a marosvásárhelyi fogászati napok második kiadására. A nemzetközi tudományos szimpóziumon neves hazai és Magyarországról, Németországból, Hollandiából, Belgiumból érkezô szakemberek tartanak elôadásokat, a résztvevôk száma megközelíti a 300-at. A Nemzeti Színház elôcsarnokában a szimpózium ideje alatt eladással egybekötött kiállításra kerül sor, több mint tíz neves cég mutatja be legújabb termékeit: fogászati berendezéseket és fogyó anyagokat.

Tegnap a hajnali órákban tûz ütött ki Marosszentgyörgyön, a Szonda utca 1057. szám alatti lakáshoz tartozó barakkban. Az épület 80 százalékban, a bútorzat teljesen a lángok martaléka lett. A tûzoltók szerint a tüzet rövidzárlat okozta.

Anyanyelvünk

Petôfi Sándor Úti naplójának néhány sorából idézek: "Ez ismét szép napja volt életemnek, nagyon szép. A természettel mulattam, az én legkedvesebb barátommal, kinek semmi titka nincs elôttem. Mi csodálatosan értjük egymást, és ezért vagyunk olyan jó barátok. Én értem a patak csörgését, a folyam zúgását, a szellô susogását és a fergeteg üvöltését… Értem pedig a falevelek zörgését. Le-leülök egy magányos fa alatt, és órákig hallgatom, mint zizegnek lombjai, mint suttognak fülembe tündérregéket." Hadd vallassam Móricz Zsigmond Úri murijából a következô két-három mondatot:
"Ezer meg ezer béka kuruttyolt, ungattak, brekegtek, vartyogtak, károgtak; a vadkacsák sápogtak, rikácsoltak, kercegtek, fütyöltek, meg a sok talicska-kerék- csikorgás, s amit a szárcsák mûveltek… S az egésznek a nagybôgôje a nádirigó tekintélyes bömbölése."

A kiemelt szavak a természeti jelenségek, az ember vagy az állatok hangját utánozzák, így hangutánzó szavaknak nevezzük ôket. Amint a fenti sorokból is érzékelhetô volt, hangutánzó szavakkal kifejezhetôk: a tárgyaktól eredô zörejek (csörög, zörög, nyikorog, zakatol…); a természeti jelenségek (susog, zúg, zizeg, csobog, csattog…); az állathangok (visít, kurrog, cincog, csiripel, csahol, huhog, nyávog…); emberi hangok (prüszköl, köhög, krákog, zokog). Az említettek mind utánzáson alapuló hanghatások.

Más szavaink hanghatása, hangsorok kombinációja nem a hangok utánzásán alapszik, hanem a jelenségek, tulajdonságok, mozgások stb. hangulatának érzékeltetésén. E hangcsoport esetében a hangok sajátosan kombinált sora érzékelteti, jellemzi, vagyis "festi" az illetô szó hangulatát, s innen ered a hangulatfestô szavak elnevezés is. Néhány jellegzetes példa errôl a területrôl: andalog, ballag, bandukol, biceg, cammog, döbög, kullog, liheg, surran, ténfereg, tipeg, totyog, szöszmötöl…

Mind a hangutánzó, mind a hangulatfestô szavak hangalakjából könnyûszerrel következtethetünk jelentésükre. E szavak esetében a
hangalak és a jelentéstartalom összefüggése, kapcsolata lényegében szükségszerû. A szükségszerû összefüggés a hangalak és a jelentés között azt eredményezi, hogy e szavak túlnônek az egyes különálló nyelvközösségek határain, s hasonló hangzású formában találkoznak velük más nyelvekben. Így például érthetô, hogy a magyar kakukk szó hasonlóan hangzik a szerbhorvátban (kukavica), az oroszban (kukoska), a németben (Kuckuck), az angolban (cuckoo, kiejtve: kuku), a franciában (coucou, kiejtve: kuku), az olaszban (cucolo) stb.

A marosvásárhelyi Református Kollégium - Bolyai farkas líceum a 2001. és 2002. években történetének olyan eseményeit ünnepelte és ünnepli, amelyek Románia nem sok iskolájának adat(ott)tak meg. A két Bolyai (apa és fia) személyéhez fûzôdô idôbeli események, valamint az iskola fennállásának 445. évfordulója szolgáltat(ott) ezekre alkalmat.

Bár az ünnepségek méltóságát, a hírnév csillogását, az ünnepi hangulat szárnyalását némileg zavarja a jelenlegi kormányzó párt, az SZDP és az RMDSZ között kötött megállapodás következtében fellángolt nacionalista propaganda, melyet központi és helyi szervek, személyek részérôl folytatnak mai napig is annak érdekében, hogy megakadályozzák az iskola újbóli magyar tannyelvûvé válását 2002 szeptemberétôl, az ünnepségek megtartása, szervezése tovább folytatódik.

Meg kell ismerniük, tudniuk azoknak is, akik még nem tudják, hogy a 445 éves alma maternek számos olyan vezetôje, rektora volt már a kezdeti idôkben is, akik hírneves nyugat-európai egyetemeken végeztek, majd maguk is Európa-szerte hírnevessé váltak. Akik keményen harcoltak az iskoláért és igyekeztek átültetni a nyugati szellemi világ termékeit a kollégiumi ifjúság lelkébe, fejébe. Akik az iskolai nevelés, oktatás szervezése, fejlesztése és a felvilágosodás terén igyekeztek lépést tartani a nyugati oktatási intézményekkel.

Az itt oktatott tanítványok sorát, akik a hazában és külföldön hírnevet szereztek maguknak és iskolájuknak, fel sem lehet sorolni. Ezek közül magasan kiemelkedik Bolyai János, de kutatóinak sem kell szégyenkezniük a róla írt könyveik miatt.

Ez év április 29-én ünnepli az alma mater a sárospataki Református Kollégiummal való egyesülésének és fôiskolai jellegének 284. évfordulóját, mely alkalommal az iskola legnagyobb történetírójáról és még néhány híres professzoráról tartanak elôadást.

Ezt követôen más alkalmakkor is hangzik majd el ismertetés sok híres igazgatójáról, tanárairól, tanítványaikról, természetesen nem feledkezve meg arról sem, hogy az 1950-es évek elsô felében az iskola 13 tanárát vitték a kolozsvári és marosvásárhelyi magyar egyetemekre tanítani.

Az ôsi alma mater Öregdiákjainak Baráti Köre ugyancsak folyó év augusztus 23-25. között tartja az öregdiákok III. világtalálkozóját. Gondolom, hogy mindenki, aki ebben az ôsi intézményben végezte tanulmányait, az államosítás elôtt vagy után, örömmel vesz részt ezeken az ünnepségeken, ezáltal is háláját és ragaszkodását fejezve ki nagynevû és múltú iskolája iránt, mely ma is harcban áll megmaradásáért.

Feslett (bel)világ

Mi az, hogy euklideszi? Hát mi az, hogy nem euklideszi?

Most a tévéket a Bolyai-ügy foglalkoztatja. Ha egy európai országnak van egy Gaussa, akkor boldog lehet. Aminthogy boldog is. De ha egy másik európai országnak van egy Bolyaija, sôt kettô, az már smafu.

Akkor az már nem fér be az eukl...miféle? fejekbe.

Ha a két Bolyai történetesen Katalóniában születik, akkor is egész Spanyolhon volna büszke rájuk. Nem az, hogy hat-hétmilliós "kisebbség" nagyjai, hanem hogy izé. Hogy ÔK AZOK.

A két Bolyai azonban - a nagyromán dákálom pechére - Erdélyben született, amelyet akkor még nem feltétlenül Dracula honával azonosított a mûvelt Nyugat. Ha a 445 éves tanintézmény, amelyben a két Bolyai tanult és tanított, élt és alkotott, Németországban leledzene, akkor a sznob nagyromán gondolat jegyében elôadást tartani hívnák ôket a görgényhodáki népi egyetemre.

És nem volna semmi hézag. (Szerintem el is jönnének.)

Ha a mûvelt Nyugaton egy 445 éves egyházi intézményt csak úgy, máról holnapra kisajátít az állam, protestáns szellemiségét megszünteti, pásztorait és tanítóit szétkergeti, kommunista kárderképzôt akar belôle csinálni, akkor a mûvelt Nyugat kivonul önmagából, és Kanadában meg Alaszkában keres menedéket. De a mûvelt Nyugaton elképzelhetetlen a magántulajdon ily mérvû megsértése, az alapvetô emberi jogok ilyen durva megtiprása. A mûvelt Nyugat ma is azt képzeli Romániáról, hogy az egy provinciálisan kedélyes kis Párizs, ahol az utcán kaffézva affektálnak a lédik, a férjek pedig a semmit osztva söröznek fényes szalmakalappal a fejükön.

A Bolyai Kollégium református és a református egyház tulajdona. A románság számos nagyja tanult benne - natürlich, hogy magyarul. És attól nem lettek kisebb nagyromán hazafiak, sôt nagyobb nagyromán hazafiakká váltak. De a mostani nyilatkozgató szerepében tetszelgô román tagozatosok közül senki sem beszél magyarul, holott ha annyira szeretik magyar tagozatos társaikat (nemcsak verni, pofozgatni az alagsorban meg a "saját" folyosóikon, nemcsak a román himnuszt énekeltetni velük satöbbi), akkor legalább köszönni tudhatnának. A mûvelt Nyugat nem is sejti, hogy a Bolyai Farkas líceumban a magyar és román "világi" tagozat mellett öt osztályból álló református kollégiumi tagozat is tanul, az egykori schola státusának ôk volnának igazi képviselôi, tanáraik, a vallást oktató pedagógusokat leszámítva pedig: ugyanazok.

Ôket ki kérdezi meg, hogy hiányzik-e nekik a pofozkodó testvéri együttélés a most fekete szalagos trikolórral grasszáló, az iskola hírnevét tartósan, huzamosan romboló, a gyakran lógáson, csavargáson, fegyelmezetlenkedésen
"felnövekvô" többségi titánokkal és titánikákkal? Eljönnek majd reggelenként a díszterembe imádkozni velük román tagozatos társaik? Mert ugye, a szeretet ezzel kezdôdne.

A református egyház miért nem emeli fel erôteljesebben, hangsúlyozottabban a szavát Kollégiumáért?! Jogos tulajdonát követelje vissza, abban sem Iliescu mester, sem vadimtudorok, sem funárok nem parancsolhatnak.

A Kollégium szülôi bizottsága élén ki áll? Miféle gyarmati opportunizmus vitte rá az anyukákat és apukákat, hogy a fôispáni hivatal oltyán származású (volt) jegyzôjét állítsák a nagy múltú magyar szellemiségû intézmény szülôi közösségének élére? Rájuk parancsolt valaki? Mit tett volna egy normálisan gondolkodó és hatékonyan mûködô szülôi tanács az adott helyzetben? Elkerülhetô lett volna a román diákok bujtogatása?

A mûvelt Nyugat nem tudja, hogy ezt az intézményt is 1948 óta bomlasztják folyamatosan, szétverése a nagyromán "honfoglalás" jegyében történik. Ez a honfoglalás töltötte dugtig az erdélyi magyar városokat moldvai és más románokkal, ez kergette a Kárpátokon kívülre egyre szûkülô értelmiségi rétegünk legjavát, ez késztette emigrálni a legkitûnôbb tehetségeket, ez vet gáncsot minden újabb önállósodási törekvésünknek, ez fúrja meg a józan, európai szellemiségre hajlani látszó kormányzattal már aláírt egyezményeket. Ez akar Marosvásárhelynek újabb és újabb fekete tavaszokat.

Ennek a vad eszmének a jegyében mondják, hogy ha magyar iskola kell, építsenek maguknak újat a magyarok. Itt vagy másutt, leginkább Budapesten. Mit vár a mûvelt Nyugat attól az
"eszmeiségtôl", amelynek hordozói - ezek a derék ortodox igazhívôk - tulajdon vértestvéreiket sem engedik be a görög katolikus templomokba, amelyeket az állam oly alattomosan foglalt el, mint a róka a borz likát?

Mit várhat a mûvelt Nyugat az intoleráns nagyromániás "eszmeiségtôl"? Antonescu feltámasztóitól? A gyûlölet imádóitól?

Nyilván semmit. És mi sem várhatunk jobbat, mert lám, tizenkét esztendô alatt sem változott a farkas: ordas maradt. Fogait kihegyesítette, kiráspolyozta, nagyon mézes és nagyon mázos, diplomáciája és intrikája fejlettebb, mint valaha, de a szokását nem hagyta el: Piroskából kurvát csinálni, a Nagyit hûtôládába.

Fiait már a maga képére és hasonlatosságára nevelte, sôt kiképezte. Új szekuritáté kavarja a bunyót, vegyíti el a "tömegben" bajkeverôit, akik már feketeöves verekedôk, pillanatok alatt "ártalmatlanítják" a szerencsétlenül arra vetôdô fodorsándorokat, akik tiltakoznak az ellen, hogy cifferblattjuk bekerüljön a kora esti híradó manipulált tudósításába.

A diákok? Ezek a marianmunteanu-jelöltek? Hát most lehet belôlük is, a kis senkikbôl, valaki. Élvezik, hogy nem kell tanulni, lehet bógenezni, rázni a rongyot, idomkodni, rájuk figyel az ország, hát ha már Kisinyovban volt egy buli, akkor itt mért ne lenne másik hecc, milyen könnyû összemosni a két ellenségképet, ott az orosz kommunisták ugyebár, itt meg a vakbozgor udéméristák jelentik a legnagyobb veszélyt... Kamerák és kerekasztalok, híradók és kommentárok kavalkádja; a szenzációéhes sajtót, a nacionalizmus palackjából kiszabadult rossz szellemet nem lehet leállítani.

Nem is akarja senki.

Akik pedig "nem euklideszi" módon gondolkoznak, azokat ki kell nyírni.

Meglepô, de létezik olyan kalotaszegi falu, amelyben ma már senki nem ûzi ôsei mesterségét, az asszonyok nem szônek, fonnak, varrnak, a férfiak nem gazdálkodnak, parlagon marad a sok szántóföld. Mindahányan kereskedôvé váltak, és nagy részük több idôt tölt a Váci utcán, mint otthon. A kérdés kézenfekvô: ki varrja tehát a kendôket?

Mondják, a közeli móc falvak román népének ez a fô megélhetési forrása. Nem vetik meg a tûvel való "babrálást" a férfiak sem. A falvak apraja-nagyja, nemre, korra, vallási hovatartozásra való tekintet nélkül, hû másolatokat készít a kért mintáról.

Joggal firtatjuk: kinek a hagyománya ez már? A kalotaszegi ôsöké, akiknek mintái sokszorozódnak nap mint nap? A leszármazottaké, akiknek ez ma már megélhetést nyújt? A hímzést végzô román férfié? Hagyomány-e, népmûvészet-e ez még egyáltalán?

Az erdôszentgyörgyi, Szent György-napi, a Kis- Küküllô Térségi Társulás által szervezett termékkiállítás tárgyai közül is sok vita tárgyát képezheti. Hol ér véget a népmûvészet, és hol kezdôdik a giccs? A szemet gyönyörködtetô, kukoricaháncsból készült "virágcsokor" mûvirág-e vagy sem? A sorozatban gyártott népmûvészeti tárgyak hová sorolhatók?

Ilyen és hasonló kérdések merültek fel a kiállítás látogatóiban és azokban, akik részt vettek a kiállításhoz kapcsolódó konferencián. A kérdések egy részére sikerült választ találni, némely vitában a felek végül közös nevezôre jutottak. Másokban nem. Az érdeklôdés azonban mutatta: idôszerûek és fontosak ezek a kérdések. Bizonyos az is, hogy nem volt értelmetlen a kiállítást megszervezni, nem haszontalan a kiállítóknak egymás termékeit látni, tapasztalatot cserélni és - miért ne - üzleti kapcsolatokat teremteni.

Csütörtöki kimenô

Nem érdekelnek a cserepek. (Jaj, csak meg ne haragudjanak korondi ösmerôseim!) Hozzáteszem engesztelésül, a régészeti leletek cserépmellékletei. Eretnek nézet - mentségemre csak annyit, nem is lett belôlem régész, frissebb korok felé fordultam teljes mellszélességgel. Pedig tudom, a múlt korok temetkezéseirôl, a régi falvak, házak, paloták helyérôl az ásatások nyomán a legnagyobb számban az égetett edények törmeléke kerül elô.

Sokkal kevesebb az esély arra, hogy fatárgyak, faragványok, bôr és más szerves eredetû ósdi holmi kerüljön elô százados bujdokolás után a föld alól. Egészben maradt tetemek, melyeken még jól kivehetô a hús és bôr. Mumifikálódott testek, melyeket soha nem balzsamoztak be.

A múlt héten kimenôs voltam. Vácott jártam, ahol a Tragor Ignác Múzeum rendezésében a Memento mori címû állandó kiállítást láttam. Nem jól mondom, tulajdonképpen nem a múzeum rendezte, hanem a különleges talaj- és légköri viszonyok, a Fehérek templomának mikroklímája ôrizte meg a 18. század derekától mintegy ötven éven át folyamatosan egymásra halmozott koporsókban váci polgárok (nôk, férfiak, kereskedôk, papok, szerzetek és kisdedek) porhüvelyét. (A "fehérek" alatt a domonkos rendi szerzetesek értendôk. Így nevezte ôket a nép, csuhájukra utalva a színnévvel.)

Hadd idézzek a múzeumi vezetôbôl: "1731- tôl kezdôdôen a domonkos rendi templom kriptája már nem csupán a szerzetesek temetkezôhelyeként szolgált. A rend tagjain és egyes világi papokon kívül elsôsorban a templom javára alapítványt tevôket és családtagjaikat temették ide… Az elfalazás nélküli, közös kripták használatát közegészségügyi okokból Mária Terézia rendelete megszigorította. II. József végül meg is tiltotta. Mindezek ellenére folyamatos volt a kripta használata 1808-ig. Bejáratát el is falazták, helye feledésbe merült." 1994-ben véletlenül fedezi fel az új plébános, aki régészt, pallért hívat, kibontatja az elfalazott sírhelyt, s 202 elhunyt személy jól konzervált földi maradványára bukkan. Páratlan leletegyüttes. A testeken a 18. század viselete. A polgároké, egyszerû embereké, kisgyermekeké. Feleletet kapunk arra, milyen volt a fôkötô, rokolya, ünneplô vagy hétköznapi gúnya, a bontófésû, a rózsafüzér, az olvasó, a harisnya. Nem az a filmekbôl visszaköszönô gáláns-csicsás bécsi, melyben talán Mozart is pompázott. Hanem a legmélyebb hétköznapokból vett, amelyrôl nem marad fent leírás, kép, csak hagyatéki említés.

Mind közül reám a cipôk tették a legmélyebb hatást. A csatos, a cúgos elôdeié, melyek még nem ismerik a fûzôt. Fémgombos fekete pár. Rajta egy régi út régi pora. Egy élet kihordása a végsô pillanatig. Meglehet: ebben botorkált kihallgatásra, boltba, protekciót kérni vagy egyetlen gyermekéért könyörögni. Vasárnapi templomozáshoz öltötte fel. Mulatságba, esküvôhöz, temetésre.

Ritka jószág, a legtöbben ugyanis "zokniban" temettették el magukat. Vastag gyapjúzokniban. Amely felfogja a lépések zaját, az örökkévalóságot.

Pontosan ma van két éve annak, hogy a România libera-ben egy dörgedelmes cikk jelent meg ilyen címmel: "Razboiul dintre cumparatorii de Dacii si statul român a ajuns în Parlament". A bukaresti kolléga nagy felfedezése az volt, hogy a hoppon maradt személyautó-vásárlók kártalanítását célzó törvénytervezetet az ilyen-olyan híresztelések ellenére nem a nemzetvédô román pártok valamelyikénél találták ki, hanem a magyar demokrata szövetségnél.

Azóta a javaslat már megjárta a törvényhozó szervek berkeit, a Szatmár meg a Hargita megyei képviselôk több ízben is módosították a szöveget abban a reményben, hogy az elhangzott észrevételeket, megjegyzéseket és kifogásokat figyelembe véve korrigálják azt. De úgy tûnik, mind a mai napig nem tudták a tervezetet "emészthetôvé" tenni. Ez olyszerû dolog, mint a viccbeli nyuszika meséje. Tapsifüles barátunknak, mint tudjuk, hol az volt a tévedése, hogy sapkát húzott a fejére, hol meg az, hogy elmulasztotta föltenni a fôfedôt. A tasli pedig így is, úgy is kijárt neki. A mi esetünkben hasonlóképpen bármit próbálkoztak az igazságtétel harcosai, mindig értetlenségbe ütköztek azok részérôl, akiknek - reményeik szerint -
föl kellett volna karolniuk a kezdeményezést. Szemléltetésképpen egyetlen példát ragadunk ki csupán a "problémák" tömkelegébôl. Azt, hogy a román parlament képviselôháza keretében mûködô költségvetési, pénzügyi és bankügyi bizottsághoz már a plénumbeli vitát követô napon, 2001. február 21-én benyújtott javított szövegben (2. szakasz) az áll, hogy a CEC köteles egy kártalanítási alapot létrehozni. Majd, miután az "illetékesek" kifogást emeltek az ellen, hogy az országos letéti és takarékpénztár nyakába varrják a feladatot és azt szuggerálták, hogy inkább a nemzeti banknál lenne helyes egy ilyen célú pénzmagot kreálni, az RMDSZ reprezentánsai megfogadták a tanácsot és 2002. február 5-én annak megfelelôen változtattak a "hibás" paragrafuson. Hogy milyen eredménnyel jártak, az majd kitûnik abból a szövegbôl, amelyet az alábbiakban és két hét múlva folytatásban közlünk. Az Adrian Nastase miniszterelnök részérôl a képviselôház elnökéhez, Valer Dorneanuhoz címzett "üzenetet" teljes terjedelmében lefordítottuk, hogy olvasóink világos képet kapjanak a parlamenti ülés elôtt kiosztott és hozzánk Kerekes Károly képviselô által eljuttatott szöveg tartalmáról. Íme:

Elnök úr!

Románia kormánya, az alkotmány 110. szakasza elsô bekezdésében foglaltaknak megfelelôen, az alábbi

Álláspontot

fogalmazza meg arra a törvényjavaslatra vonatkozóan, hogy a letéti és takarékpénztárnál kártalanítsák azokat, akik különbözô összegeket adtak át megôrzésre 1990. 11. 1-jéig annak érdekében, hogy Dacia személygépkocsit vásároljanak. A törvénytervezet átdolgozott formáját az RMDSZ parlamenti csoportjához tartozó Pécsi Ferenc és dr. Becsek Garda Dezsô képviselô urak kezdeményezték.

I. A fô szabályozások

Ezzel a törvénykezdeményezéssel javasolják azon személyek kárpótlását, akik 1990. november 1-jéig pénzösszegeket helyeztek letétbe a CEC-nél Dacia személyautók beszerzése céljából.

Így a letétbe helyezôknek 5 éven belül olyan kártérítést kellene kapniuk, amely egyenlô a CEC-be befizetett pénznek az inflációs hányaddal megnövelt értékével, amelybôl levonják a CEC által törvényesen jóváírt kamatot, és ezt a kártérítést az illetô összegek letétbe helyezésének dátumától a kártalanítás megtörténtének napjáig terjedô idôszakra számítanák ki. Ezen összegek kifizetése céljából Románia Nemzeti Bankjának az lenne a kötelessége, hogy egy kártalanítási alapot hozzon létre "az elkövetkezô 5 év profitadójából, amellyel az állami költségvetéshez kellene hozzájárulnia."

II. Észrevételek és javaslatok

1. Meg kell jegyeznünk, hogy azok a személyek, akik 1990. november 1-jéig különbözô summákat helyeztek letétbe a CEC-hez Dacia személygépkocsik vásárlásának szándékával, nincsenek egyedül. Sokan mások is elestek az 1989 utáni években a számított jövedelemtôl, következésképpen, ha a kárt szenvedett személyek közül csak egyeseknek nyújtanánk kárpótlást, azzal megszegnénk a honpolgárok egyenjogúságának az elvét, amit Románia alkotmánya a 16. szakasz 1. bekezdésében szentesít.

Ilyen összefüggésben hangsúlyozzuk, hogy azoknak az egyéneknek a kárpótlási keresetét, akik Dacia személyautó-vásárlóknak a CEC-ben elhelyezett összegek megtérítésére adtak be folyamodványt, a román bírósági szervek elutasították, 2001-ben pedig a Személygépkocsi- vásárlók Érdekvédelmi Egyesületének perbeadványát az Európai Emberi Jogi Bíróság hasonlóképpen visszautasította.

Ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása viszályt keltene a törvényhozói hatalom és a bírói hatalom között azáltal, hogy semmissé tenné az ítélt dolog jogerejével rendelkezô bírósági határozatokat, ami ellentmond az alkotmánynak.

2. Habár ennek a törvénykezdeményezésnek jóvátételi jellege van, a javasolt megoldás nem indokolt, mivel a kártalanítások feltételezik, hogy az egyének ténylegesen elszenvedtek bizonyos vagyoni természetû veszteségeket és nem valósult meg a számított hasznuk. A CEC ügyfeleinek esete, amelyre a javaslat vonatkozik, nem illeszthetô be ebbe a kategóriába, mivel a kártérítés rendeltetése az elmaradt haszon megszerzése, amit a CEC által jóváírt kamatnak a pénzhígulás mértékéhez viszonyított alacsonyabb szintje okozott, s nem ment végbe egy tényleges vagyonvesztés.

3. Az az elôirányzat, hogy Románia Nemzeti Bankját kötelezzék egy kártalanítási alap létrehozására a befizetendô nyereség adójából, beavatkozásnak tekinthetô az 1998. évi 101-es törvényben megállapított központi pénzintézet hatáskörébe. Éppen ezért a kezdeményezés a bank függetlenségének a megsértését jelenti. Egyébként pedig ellentmond az európai közösségi jogalkotásnak és joggyakorlatnak.

A lakó-, pihenôövezetbe történô behajtás szabályait röviden ismertettük már a Népújság január 17-i számában. Most visszatérünk a témára két okból. Az egyik az, hogy akkor nem volt kéznél a Romániában úgyszólván ismeretlen, de tôlünk nyugatabbra igen elterjedt tájékoztató táblák rajza. A másik ok pedig az, hogy a magyar KRESZ-könyvben több helyen bizonyos erre vonatkozó elôírásokra lelünk rá, és nem csak ebben a fejezetben, összevontan. Ezúttal tehát megpróbálunk mindent elmondani ezzel kapcsolatosan, azzal a szándékkal, hogy a külföldre utazó honfitársainkat megkíméljük a kellemetlenségektôl.

A lakó-, pihenôövezetbe kerékpárral mindenki behajthat. motorkerékpárral és segédmotoros kerékpárral, valamint személygépkocsival ezzel szemben már csak az ott lakók vagy az oda látogatók. A fenti gépjármûvekhez pótkocsi, lakókocsi, utánfutó is kapcsolható, de a jármû engedélyezett össztömege nem lehet nagyobb 2500 kilónál. Hasonlóképpen be lehet menni állati erôvel vagy kézzel húzott, illetve tolt szekérrel, kocsival és olyan teherautóval, amelyik árut szállít abba a zónába és amelyiknek az összsúlya maximum 3,5 tonna. Ennél nagyobb tehergépkocsival már csak abban az esetben szabad behajtani, hogyha az az ott lakókat költözteti vagy oda építkezés céljából (esetleg pótkocsistól) építôanyagot visz, illetve kommunális feladatokat lát el. Ilyen az út- és közmûépítésben, a köztisztaság fönntartásában részt vevô, a közegészségügyi, postai szolgálatot teljesítô és a rendôrségi gépkocsi.

Valamennyi jármû vezetôjének jó megjegyeznie, hogy lakó-, pihenôövezetben legfeljebb 20 km/óra sebességgel szabad közlekedni. Ezt úgy értelmezzük, hogy nincs kivétel, a világ leggyorsabb motorkerékpárjával, sportkocsijával is tiszteletben kell tartani a törvényt. Az pedig megtiltja az autóbuszoknak a lakó-, pihenôövezetben való közlekedését is. Mindössze az odalátogatókat szállító buszok számára ad felmentést. A KRESZ szerint ilyen helyen, ha az úton járda nincs, akkor a gyalogosok az utat teljes szélességében használhatják, de a jármûvek forgalmát szükségtelenül nem akadályozhatják. Nem akadályozhatják például úgy, amint hazánk egyes városaiban tapasztaltuk: gyerekek, fiatalok csoportjai labdajátékra vagy egyéb szórakozásra rendezték be az utcát, úttestet, zavarba hozva ezzel az arra haladó jármûvek vezetôit. A közlekedési szabályok között ugyanis nem találni olyat, amely az illegális, rögtönzött játszóterületeken történô áthajtásra vonatkozna. Csak olyanokról tudunk, amelyek kimondják, mit nem szabad tenni a közutakon. Az Európai Unióba igyekvô országunkban mégis, e tilalmak dacára is nyugodtan vezetik a szekereket, fogatokat, mezôgépeket vontató traktorokat a nemzetközi jelzéssel ellátott mûutakon. Mi több, csordákkal, nyájakkal, kondákkal is találkozunk rajtuk.

A magyarországi közlekedésrendészeti szabály arra is kitér, hogy a lakó-, pihenôövezetben fokozottan ügyelni kell a gyalogosok (különösen a gyermekek) és a kerékpárosok biztonságára. Hasonlóképpen figyelmeztet, hogy a jármûvekkel várakozni (parkolni) csak az erre kijelölt területen szabad. nehogy valaki tévedésbe essen, azt gondolja, hogy a teljes liberalizmus uralkodik ebben a védett zónában.

Autók és egyebek

Sokan nem is gondolnák, hogy több autógyár hajdanában csak kerékpárt és/vagy motorbiciklit kínált vevôinek, majd késôbb változtatott termelési profilt.

A Peugeot több mint százéves története olyan eszközök elôállításával kezdôdött, amelyeknek az égvilágon semmi közük nem volt az autóhoz. Ugyanis a húsbárd, a puska, a kávéfôzô, de még a húsdaráló sem kötôdik a gépkocsizáshoz. Ennek ellenére a Peugeot óriási kerékpár-, illetve motorkerékpár-szállítóvá nôtte ki magát. 1899-ben már kardántengelyes bicikliket készítettek, meg állítható vázú bringákat. Aztán egy szép napon mégis megvált az autógyár a kerékpárüzemtôl, amely azért a nevet megtarthatta.

A Porsche biciklikre az autóhoz kapcsolódó fejlett mûszaki háttér a jellemzô. Alumíniumvázas, elöl-hátul hidraulikus fékekkel fölszerelt, elsô teleszkópos és más exkluzív jármûveket ad a pedálozás szerelmeseinek napjainkban a cég. Termékeinek olyan változata is van, amelynél a nyereg alatti tekercsrugó biztosítja a hátsó villa és kerék elasztikus felfüggesztését. A legdrágább változatba már mindent beleépítettek, amit ebben a mûfajban a szénszálas mûanyag felnitôl a hûtött féktárcsáig eddig kitaláltak.

A Népújság április 18-i számában olvastam A Holokauszt Múzeumot Iasi-ban kell létrehozni! címû cikket. Ebben a szerzô azt írja, hogy mivel Marosvásárhelyen nem voltak zsidóellenes pogromok, a Holokauszt Múzeumot ne ebben a városban hozzák létre. Az igazság az, hogy 1944 májusában, amikor Marosvásárhely Magyarországhoz tartozott, a magyar csendôrség brutális módon 7500 marosvásárhelyi és vidéki zsidót zsúfolt össze a marosvásárhelyi téglagyár területén, majd innen a vasútállomásra hajtotta ôket, és zsúfolt marhavago-nokban, étlen-szomjan küldték ôket Auschwitzba. A többnapos utat sokan nem bírták ki és már útközben meghaltak. Azok közül, akik élve megérkeztek, sokan gázkamrákba kerültek, vagy más módon haltak meg. Nagyon kevesen élték túl a deportálást. Egész Észak- Erdélybôl több mint 160.000 embert küldtek hitlerista haláltáborba, nagy részük ott pusztult el. Éppen ezért, én mint református magyar, helyeslem, hogy a zsinagóga udvarán felállítsák Izsák Márton szobrászmûvész szobrát és hogy Holokauszt Múzeumot létesítsenek Marosvásárhelyen, Iasi-ban és más városokban, hogy figyelmeztessék a világot, hogy a holokauszt soha töbé ne ismétlôdhessen meg. Tudom, a cikkíró attól fél, hogy a Holokauszt Múzeumot többségi nacionalista célokra használják fel. Ezt el lehet kerülni, ha a múzeum megszervezését és igazgatását az izraelita egyházra, vagy a Pro Európa Ligára bízzák. Az ügyben ki kell kérni a holokauszt túlélôinek a véleményét is.

Zilahi J. Gergely, Marosvásárhely

Olvasva A Holokauszt múzeumot Iasi-ban kell létrehozni! címû cikket, visszaemlékszem, hogy néhány éve remegô hangon mesélte el Izsák Márton szobrászmûvész, hogy a kezébe került néhány írás Márton Áronról, aki felemelte szavát
a zsidók üldözése ellen is.
Izsák mester úgy érezte, hogy el kell készítenie Márton Áron szobrát. A szobor elkészült, és a marosvásárhelyi fôtéri plébánia udvarán áll.

A zsidók tragédiájáról készült alkotást a mûvész alkotóereje teljében, családja, szerettei elvesztése okozta fájdalma ihlette. Egy nép, amely a tudományok és mûvészetek iránti nagyon erôs kötôdésével örök életû értékeket hozott létre!

A mû 50 éve várja felállítását. Az elmúlt rendszerben sosem volt anyagi fedezet elhelyezésére, vagy éppen nem volt idôszerû.

A zsinagóga elôtti udvar nagyon kicsi, de a szobor álljon figyelmeztetôül mindenki számára, hogy ilyesminek soha többé nem szabad megtörténnie.

Ha sikerül a zsidóság néhány tárgyi emlékét, dokumentumokat, fényképeket összegyûjteni, ezek a tárgyak a mi szellemi értékeinket is gazdagítani fogják. Városunk mûvelôdése is gazdagodni fog általa.

Én majd körbesétálom az Iskola, Kossuth, Sáros utcákat és a Bolyai tér környékét, ahol visszaemlékszem Izsák Márton-Csorvássy István, a Bolyaiak szobrának 45 évvel ezelôtti avatására, amelyen kisdiákként vettem részt.

Az érettségi találkozók kapcsán mind a négy osztály összetömörül a szobor elôtt egy fényképre. Sok apró kis ember a nagy Bolyaiak szobra elôtt.

Ha a demokrácia Moldvában éretté válik, és sor kerül a románok vagy zsidók részérôl emléket állítani az elpusztult zsidók százezreinek, még mindig lesz alkalom Izsák Márton szobrászmûvész alkotásának a bukaresti Nemzeti Múzeum leltárában levô példánya alapján felállítani a mûvet.

Nagy Katalin

Nem kis meglepetéssel olvastam Fehér Béla úr (lehet, hogy csak írói álnév) véleményét és több olvasó hasonló nézetét, hogy a holokauszt-emlékmûnek nincs helye városunkban. Elsôsorban szeretném tisztázni, hogy egy szobor nem múzeum! Pro secundo, az Izsák Márton szobrászmûvész - városunk díszpolgára - alkotása 52 éve elkészült és sajnos, csak most értük meg, hogy a holokauszt során elpusztult 5943 marosvásárhelyi zsidó - köztük 1000 gyerek - emlékére a szobrot felállítsuk városunk területén.

Szeretném közölni Fehér úrral, hogy a zsinagóga renoválása után a hitközség elöljárói és a nagyon kisszámú zsidó közösség elhatározta, hogy gyûjtésbe kezd a szobor bronzba öntése végett. Közel két éve folyik a gyûjtési akció, nem csak városunkban, és végre sikerült - a Mûvelôdési Minisztérium segítségével is -: a szobrot nemsokára leleplezik Marosvásárhelyen.

Még csak annyit, hogy mi ugyanúgy elítéljük a moldvai és transznisztriai pogromokat és zsidódeportálásokat, mint a marosvásárhelyi, 1944 májusában történt zsidóelhurcolást.

A Szentírás szavai szerint "a gyerek nem felelôs szülei bûneiért". Megbocsátani lehet, de feledni nem szabad, mert az, ami a zsidó néppel történt, bármikor megtörténhet más népekkel is.

Grûn László, Marosvásárhely

Megdöbbenve és egyben szomorúan olvastam a Népújság április 18-i számában Fehér Béla úr levelét.

Válaszolni és egyben pontosítani is szeretnék.

Nem Holokauszt Múzeum létesítésérôl lenne szó, ahogy tévesen felröppent a hír, "csak" az Izsák Márton által készített és a deportálást idézô szobor méltó(bb) elhelyezésérôl.

Hogy önt és az olvasókat, akiknek a nevében ír, nyugtalanítja, hogy esetleg a zsinagóga udvarán, talán egy parkban és nem eldugva, a temetôben fog (?) emlékeztetni a kôbe vésett borzalom és valóság, elhiszem.Hogy százak, ezrek, sôt százezrek haltak meg Romániában, a Kárpátoktól délre és fôleg keletre, az is igaz.Viszont az is tény, hogy északnyugat- Erdélybôl és Magyarországról is százezreket küldtek és vittek a halált jelentô koncentrációs és megsemmisítô lágerekbe. És innen, Vásárhelyrôl is több ezret. Nekik állított emléket az "idôs mûvész".

Azzal, hogy átdobjuk a macskát (értsd szobrot és felelôsséget) a hegyeken túl, Jászvásárra, Dorohoiba és Besszarábiába, a valóság nem változik. Esetleg lelkiismeretünket besöpörtjük a szônyeg alá.

Félreértés ne essék. Nem nemzetet, hanem egyéneket vádolok. Azokat, akik egy emberöltôvel ezelôtt, anyanyelvtôl függetlenül, képesek voltak megtenni azt, aminek emlékét ön nem akarná "oly egyszerûen közszemlére tenni".

A tények tények maradnak. Ha vállaljuk, ha nem.

A nagyszülôk nélküli generáció nevében, szomorúan (és nem tisztelettel)

Diamantstein György

Ui. Tulajdonképpen miért létesíthettek Holokauszt Múzeumot az AEÁ-ban, hiszen ott egyáltalán nem volt zsidóüldözés!?

Dicsôszentmárton, mint annyi más település, a mindennapi életben betöltött funkciói révén nôtte ki magát várossá. Kezdetben csupán a nagyobb méretû falu szintjén mozgott, ugyanis fekvése miatt kiesik a nagy történelmi események sorából. Néhány itt tartott egyházi zsinaton, valamint egy erdélyi országgyûlésen kívül nem történt jelentôsebb esemény. Mint a környék központi vásárhelye, éli csendes napjait.

Az 1870-es évek területi-adminisztrációs változásai hozzák meg végre a fellendülést a település életében. Az addig is kedvezô földrajzi fekvése volt a fô érv, amikor Kis-Küküllô vármegye székhelyévé választották, Erzsébetváros ellenében. Mindez maga után vonta a település virágzását, mely méltóvá tette a késôbbi várossá váláshoz. Ebben a periódusban fellendül a kereskedelem, Kós Károly a "legforgalmasabb vásárhelynek" nevezi, amely "az egész vidék népét mozgásban tartó öt országos sokadalom színhelye" lesz.

A vármegye két tevékeny fôispánja, gr. Bethlen Gábor és Sándor János igazgatása alatt kezdôdik meg a tulajdonképpeni városépítés. Ezen periódus fontosabb megvalósításai közül sorolnék fel párat.

1888-ban a vármegyei nyugdíjalapból építik a polgári fiú- és leányiskola nagy épületét (a mai Traian Általános Iskola).

1889-1890-ben emelik fel az új, klasszicista és barokk elemeket is ötvözô vármegyeházat (napjainkban a Kémiai Líceumnak ad helyet).

1889-ben Alpár Ignác mûépítész tervének kivitelezésére kerül sor, felépítik a harmadik református templomot. Az egyházi építkezés Szász Domokos püspök és Szilvássy Sándor fôgondnok támogatásával folyik.

A fent említett évben kerül sor a barokk stílusú római katolikus templom építésére is Pákay Lajos tervei alapján, valamint a Postapalota építésére, amelyben jelenleg a törvényszék mûködik.

1897-ben Maetz Frigyes mûépítész és dr. Szôcs Mózes tervei alapján építik fel a vármegyei közkórházat, mely a mai napig mûködik.

1898. június 15-én kerül sor a Kis- Küküllô-völgyi helyi érdekû vasút ünnepélyes felavatására. Ekkor fut be az elsô szerelvény Dicsôszentmárton vasútállomására.

1900-ben nyitja meg kapuit a Kaszinó és az olvasókör épülete (mely ma a helyi tûzoltóság épülete).

1902 szeptemberében felavatják az izraelita templomot, amely Márton Miska rabbi szorgalmazására épül fel.

Ebben az idôszakban több csinos lakóházat építenek, amelyek követik a középületek stílusát. Felépült a pénzügyi palota, a mai Constantin Brancusi szakiskola és a városháza, a mai polgármesteri hivatal.

1912. április 23-án Dicsôszentmár-tont várossá avatták. Ekkor már olyan település volt, hogy semmilyen tekintetben nem maradt el a többi várostól. Fôutcáit leaszfaltozták, este gázlámpák világították meg, kisdedóvója, ipari iskolája, könyvnyomdája, uszodája volt, ugyanakkor több bank helyi kirendeltsége nyitott itt fiókegységet.

A felsoroltak mind virágzó gazdasági életrôl árulkodnak, melyet, igaz, kisebb lélegzetû, de aktív kulturális élet is kiegészített.

A nitrogéngyár kapuinak megnyitása után a kis város ipari várossá fejlôdik. A II. világháborút követô évtizedekben megnô a lakosság száma, hiszen a környékbeli falvak ipari munkásai családjaikkal együtt a városba költöznek.

Az 1989-es változást követôen újabb szakasz következik a város életében. Az ipar hanyatlásnak indul, a magánvállalkozók próbálják ellensúlyozni ezt. A lakosság egy része fejlett országokban kénytelen munkát keresni.

Ilyés Tibor, Dicsôszentmárton

1941-ben Szent-Györgyi Albertet egy diákfórumon kérdezték a kereszténységrôl, magyarságról.

A professzor azt fejtette ki, hogy szerinte a túlzott magyarkodásnak, felemlegetett keresztényiségnek nemhogy nincs értelme, de egyenesen káros. Szentgyörgyi szerint a hangsúlyos magyarkodás és a túlontúl kiemelt kereszténység a közéletben elveszti igazi jelentését. Azok, akik nem magyar és nem keresztény polgártársak, magukat érezhetik kevesebbnek a sorozatos ismételgetésektôl. Szorongásukból félelem alakulhat ki, amivel nemcsak a társadalomból rekednek ki, de ezzel maga a társadalom is kettészakad.

Pontosan ez jellemezte ma a 21. század elsô, a modern demokrácia negyedik szabad választásán átesett Magyarországot. Egy író radikális jobboldali pártjának már 1998-ban is az volt a szlogenje, ami a mostani kampányban is hangosabbnál hangosabb torkokból hangzott el az elmúlt hetekben: ½Se nem jobb, se nem bal - keresztény és magyar!½

Ez akkor Csurkáékat a parlamentbe segítette, mára támogatottságuk megkétszerezôdött, komoly kormánykoalíciós vágy(álm)aik vannak. Nacionalista, soviniszta magyarkodásuk egyik fô eleme a revíziótól átitatott utópiájuk.

De vajon a MIÉP számol-e az erdélyi magyar polgárok véleményével? Kérdezték-e ôket arról, hogy nekik valójában melyek is a vállalható közös üzenetek? Akarják-e ténylegesen képviselni az erdélyi emberek érdekeit?

Budapestiként most jártam elôször Erdély meseszép vidékén. Legszebbnek mégis az emberek tisztaságát találtam. Sokukkal beszélgettem, utcán, könyvesboltban, étteremben, diszkóban. A MIÉP nevét nemhogy nem említették, de saját ideológiájuk a párttól oly messze áll, mint ifjabb Hegedûs egyházfi politikai mivolta lelkészi kötelességétôl.

A romániai magyaroknak is meglepô a magyarországi kampány durvasága, szerintük a szélsôséges Nagy-Románia Párt rasszista politikusai sem engedtek meg maguknak olyan ha