Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

A prefektus feltette az i-re a pontot

Tegnap, a videokonferencián "természetes", hogy napirendre került a Bolyai Frakas líceum ügye. Beszélt róla Adrian Nastase miniszterelnök, Virág György, a megyei tanács elnöke, és nem utolsósorban Ovidiu Natea prefektus, aki logikus érvekkel, határozottan, a vállalt kötelezettség elismerésével mondta el álláspontját az üggyel kapcsolatosan. A román sajtó által az utóbbi napokban gyakorolt agresszív nacionalizmustól fûtött kérdéseket, gyanúsítgatásokat rövid úton visszaverte.

Két párt közötti protokollumnak politikai jellege van, a mûszaki problémákat az erre hivatottaknak kell megoldaniuk, fejtette ki a sajtónak. Az egész helyzet kissé furcsa, mondta, hiszen abban az egyezményben nem írta, hogy "itt és most", és a tanulók nagy része mégis úgy tudta, hogy holnaptól el kell hagyniuk az iskolát. - Ehhez pedig önök közül is sokan hozzájárultak. Másfelôl, még korai a dologról beszélni, amíg el nem készülnek a tanfelügyelôség, a líceumok vetetôsége által készítendô tanulmányok. Kijelentette, hogy kedden találkoznak a tanulók képviselôivel, megfelelô megoldást keresendô.

A gyerekek azt mondják, amit másoktól hallanak, válaszolta arra az utalásra, hogy a gyerekek nem akarnak kimenni az iskolából. A kollégiumok problémáját nem a prefektúra, nem a tanfelügyelôség, nem a püspökség vagy a sajtó oldja meg, hanem a minisztérium.

Azt a felvetést, hogy ezeket a problémákat miért nem oldották meg esetleg a protokollum aláírása elôtt, kimondottan érdekesnek találta. - Nem találja különösnek - válaszolt kérdéssel -, hogy az országos protokollumot három hónappal ezelôtt írták alá, s bár ebben explicite benne volt a Bolyai magyar nyelvû oktatási intézménnyé való visszaállítása, senki sem háborodott fel? Akkor tört ki a botrány, miután Natea aláírta az elnök távollétében. A megyei egyezményt nem lehet külön venni az országostól. Emellett az sem mellékkörülmény, hogy a PSD állandó bürójának 15 tagja a 16-ból - Vasu szavazott ellene csupán - egyetértett ezzel a változattal. Kérte, legyen világos, nem a prefektus írta alá, hanem a párt elsô alelnöke. Mint mondta, az az érzése, hogy egyes újságírók nem értik, hogy bár a prefektus a kormánypárt képviselôje, egy politikai egyezménynek semmi köze nincs a prefektúra intézményéhez.

Újra elhangzott az utóbbi napokban oly sokat emlegetett "márciussal" való ijesztgetés. A prefektus határozottan hülyeségnek nevezte a párhuzamot. Akkor mások voltak a körülmények, zsenge volt a demokrácia - mondta -, akkor is csak a látszat volt az, hogy a Bolyai miatt robbant ki a konfliktus, de most újra ezzel ijesztgetni hülyeség. Elismerte, hogy vannak bizonyos érdekek, akik ezt akarják, s köztük vannak újságírók is, akik egyik vagy a másik fél mellett partizánkodnak, s igyekeznek feszültséget kelteni. Lehet, nehéz felfogni, de értsék meg, mondta végül, mióta világ a világ, a Bolyai magyar iskola volt, a Papiu román, s minden normális mederben folyt. Most is csak ezt akarjuk.

Rövid látogatást tett csütörtökön Ion Iliescu államfô a Sapientia erdélyi magyar magánegyetem (EMTE) csíkszeredai oktatási helyszínén.

Az elnök az ENSZ Agenda 21 programja keretében Csíkszeredában rendezett nemzetközi konferencia munkáját nyitotta meg, s eredeti programjától eltérôen felkereste a városban mûködô magyar magánegyetemet is.

Iliescu a Sapientia egyetemen tartott beszédében arra helyezte a hangsúlyt, hogy Romániában az 1989-es fordulat után robbanásszerûen megnôtt a magánegyetemek száma. Ezzel bôvült a kínálat, de nôtt a felsôfokú oktatás és a tudományos kutatás felhígulásának veszélye is.

A magánegyetemekkel szemben támasztott új minôségi követelményekre utalva azt a reményét fejezte ki, hogy Csíkszeredában minôségi oktatás zajlik.

Lányi Szabolcs, az EMTE csíkszeredai karainak dékánja üdvözlô szavaiban kifejtette, hogy Iliescu elnök azon politikusok közé tartozik, akik elismerik a tudománynak a fejlôdésben játszott szerepét.

- Sajnos, nem minden felelôs döntéshozó látja ezt így - fûzte hozzá.

A dékán meghívta az államfôt, hogy egy év múlva ismét keresse fel az intézményt.

- Akkor meggyôzôdhet arról, hogy megtartjuk ígéreteinket - hangsúlyozta a dékán, emlékeztetve hallgatóságát, hogy az októberi tanévnyitó után több ízben is megfogalmazódott: az EMTE célja a minôségi oktatás biztosítása.

- Magyar állami támogatással, a román törvények elôírásainak tiszteletben tartásával jött létre ez az intézmény - idézte Birtalan Ákos RMDSZ-képviselô, a Sapientia alapítvány kurátora Tonk Sándor rektor üdvözlô levelét, leszögezve, hogy az intézmény a magyar közösség igényeit elégíti ki magas minôségi szinten.

A látogatás alkalmával mutatta be a bukaresti Mûszaki Könyvkiadó igazgatója - 1989 elôtt Ion Iliescu vezette ezt a kiadót - a bukaresti mûszaki egyetem és az EMTE munkatársai által jegyzett, víztisztítással foglalkozó szakkönyv angol nyelvû változatát. Bemutattak egy másik kiadványt is, amelynek elôszavát Iliescu államfô írta.

A Sapientia egyetem tavaly ôsszel nyitotta meg kapuit. Az intézmény ideiglenes mûködési engedélyét most március végén adta meg a román kormány.

A kolozsvári székhelyû magánegyetemnek jelenleg Marosvásárhelyen és Csíkszeredában mûködnek tagozatai. Az egyetem létrehozására és mûködésére eddig 6 milliárd forintot biztosított a magyar állam.

Csíkszeredában tartott sajtóértekezletén az államfô leszögezte: a román törvények értelmében a román állam anyagilag nem támogathatja a magánegyetemeket. A sajtóértekezleten Ion Iliescu megismételte azt a korábbi, Kolozsváron tett kijelentését, miszerint esküdt ellensége minden olyan nyílt, vagy burkolt kísérletnek, amely arra irányul, hogy Románia egyes térségeit - Erdélyt beleértve - megpróbálják kiszakítani az egységes nemzetállam keretébôl. Iliescu szerint az ilyen kísérleteket semmilyen érvvel nem lehet igazolni. Mint mondta, az Európai Unió alanyai sem a régiók, hanem a nemzetállamok.

- A régiók Európai Unióját, amely nem venné tudomásul a nemzetállamok valóságát, nem lehetne irányítani - szögezte le.

Aktuális

Újból drágul a villanyáram, a gáz, az üzemanyag. Ezzel pedig, nyílt titok, hogy minden egyéb. Az ember ül, és el sem tudja képzelni, hogy mi lesz. Kétségbeesetten töri a fejét, hogy mibôl fogja fizetni a közköltséget, a villany- és gázszámlát, a telefont, de mi marad (ha marad) kenyérre, ruhára, gyereknevelésre/iskoláztatásra? Aztán megnyugszik: semmi gond, szociáldemokrata kormányunk, illetve mélyen szociális érzelmû feje bizonyára talál megoldást a kb. tízmilliónyi, a holnaptól rettegô "választópolgár" sorsának javítására. Hiszen naponta hallhatjuk, hogy a kormányprogram egyik legfontosabb fejezete a gazdasági fellendülés, a lakosság életszínvonalának az emelése. A múlt heti videokonferencián maga a kormányfô jelentette be, hogy a kabinet ülésén kormányhatározatot fogadtak el a munkaerô-foglalkoztatásról, a munkanélküliség csökkentésérôl, valamint arról, hogy milyen intézkedéseket hoznak a munkaadók stimulálására, hogy munkanélkülieket, frissen végzett fiatalokat vagy 45 év feletti személyeket alkalmazzanak.

Így aztán várja, hogy valóban új munkahelyeket teremtsenek, hogy amit fentebb ígértek, megvalósuljon, s az ember bár pillanatokra fellélegezhessen: talán nem "vágják le" a villanyt, a gázt, a telefont, talán jut a gyereknek... Ehhez képest azt hallhattuk a minap, hogy például Gyergyószentmiklóson, ahol a tél hosszabb, mint máshol az országban, tízezer ember fagyoskodik a tömbházakban fûtés, meleg víz nélkül. Vagy, hogy Jászvásáron azok is rendszeresen kapnak fûtésszámlát, akik éppen fizetésképtelenségük miatt már a tavaly levágatták a fûtôtesteket. Mégis fizetésre kötelezik ôket, mondván, hogy a lakrészeken áthaladó vezetékek mellett "meleged(het)nek". S akkor megint csak a szociáldemokrata kormány jut az istenadták eszébe. Biztosan tesz valamit, hiszen azért adták rájuk a voksukat, megígérték...

Ám kiderül, hogy az ígéretek inkább csak politikai szófordulatok voltak, mert honatyáink, kormányunk (legalábbis egy része) egyébbel van elfoglalva. Miután megteremtették maguknak a nábobi jólétet ebben a siralomvölgyben, gondoskodnak arról, hogy haláluk után is kilátsszanak a tömegbôl. Arra koncentrálnak, egymást túllicitálva, hogy kinek lesz szebb, nagyobb, díszesebb sírköve/kriptája. A híres bukaresti Bellu temetôben kriptaváros épül. Adrian Nastase központi helyen, a Cantacuzinók síremléke mellett vásárolt sírhelyet. Hamarosan elkészül a hatalmas kripta is. De a szomszédságban tér majd örök nyugovóra Ion Diaconescu volt PNT-elnök, Dimitrie Strudza, a liberális Viorel Catarama, a demokrata Cazimir Ionescu, Gelu Voican Voiculescu, Dumitru Graur, Ion Dolanescu vagy Maria Ciobanu. Természetesen, arra koncentrálnak, melyiküké legyen cifrább. Így aztán csoda, ha nem veszik észre, hogy a lakosság egy része éhezik és fázik, s nemhogy sírhelyre, de kenyérre sem igen futja? Nem csoda. Nincs idejük "apróságokkal" foglalkozni, ha halálukban is sztárkodni akarnak.

- jelentette ki Adrian Nastase miniszterelnök a tegnapi videokonferencián, a Bolyai líceum körüli botrány kapcsán. Hangsúlyozta: az oktatási tevékenység Romániában a tanügyminisztérium elôírásainak megfelelôen történik. A kormány, az európai normáknak megfelelôen, decentralizálta az oktatást, ezért a megyei tanfelügyelôségnek, a helyhatóságnak közösen kell megoldást keresnie és javaslatot elôterjesztenie. Felszólította az említett intézményt és a hatóságokat, elemezzék a helyzetet, és a Bolyai, valamint a Papiu vezetôivel közös javaslatukat nyújtsák be az oktatási minisztériumnak.

Hangsúlyozta, hogy odafigyelnek az ügyre, s kijelentte, az SZDP, az RMDSZ és a kormány közös erôfeszítéssel megtalálja a tanulók szükségleteit szem elôtt tartó megoldást. Nem olyan társadalomra van szükség, ahol a különbözô etnikumokat utcák, árkok választják el, nem mozaikszerû társadalmat építünk, ahol egyik kockában a románok, másikban a magyarok, a harmadikban mások élnek. Békében kell együtt élni, még akkor is, ha különbözô nyelveket beszélünk, ezért keresünk és találunk majd mind a román, mind az európai értékeknek megfelelô megoldást - mondta Adrian Nastase.

Virág György:

Szükségesnek tartom megismételni azt, jelentette ki Virág György, a megyei tanács elnöke, amit Adrian Nastase miniszterelnök a videokonferencián, majd Ovidiu Natea prefektus is elmondott. Az SZDP és az RMDSZ között van egy, felelôs személyek által aláírt egyezség, az ügyet a két politikai alakulat megoldhatónak tekinti és a megoldása érdekében keresi a mûszaki feltételeket, nem azokat a kibúvókat, amelyek esetleg nem teszik lehetôvé ennek a mindkét fél által elfogadott kitételnek, hogy a Bolyai Farkas líceum magyar tannyelvû lesz a 2002-2003-as tanévtôl kezdôdôen.

Sem a prefektus, sem a megyei tanács elnöke, sem más politikus nem szakembere ennek a témának, de a felelôsség valamennyi aláíróé. Ezt a felelôsséget nem lehet semmiképpen diákok, tanárok vagy szülôk vállára helyezni. Azt viszont senki nem vitatja, hogy mindezeknek a csoportoknak meg kell hallgatnunk a véleményét, mérlegelni kell, de a végsô szót a szakemberek fogják kimondani, úgy, hogy a tanügyminisztérium is jóváhagyását adja erre a javaslatra. Hiszen a miniszter asszony lehet, hogy elfelejtette, ezelôtt két nappal személyesen ígérte meg a prefektusnak, hogy ha felviszik a pontos adatokat, ô támogatja azt a megoldást, amely azt célozza, hogy egyetlen diáknak se kelljen profilt váltania, ne végezzen más szakterületen, mint amit elkezdett, egyetlen tanár se szenvedjen sem régiségben, sem besorolásban, sem egyéb jogokban. Ilyen értelemben, nagyon kilóg a lóláb, hogy egyeseknek mindenképpen az a szándéka, hogy ebbôl botrányt kavarjanak.

Semmiképpen sem hiszem el, hogy az 1990-es helyzet megismétlôdhet, 2002 nem 1990, és nemcsak az ország érdeke, de a magyar nemzeti közösségé is, hogy itt nyugalom legyen, és a problémákat tárgyalásos úton, egymást megértve oldjuk meg. Hiszen nehéz megmagyarázni, hogy honnan tud egy bukaresti újságíró, vagy akár marosvásárhelyi is olyan szentenciákat mondani ebben az ügyben is, amelyekhez nincs meg a kompetenciája. Furcsa, hogy az Adevarul címû lapban megjelenhet olyan kijelentés Ion Iliescu elnök szájából, ha igaz, úgy hangzott el, hogy nem érti az etnikai tisztogatás ügyét a Bolyai Farkas líceumban. Sem a miniszterelnök nem hivatkozott erre, sem a prefektus, sem jómaga, mert ép eszû ember nem nyilatkozhat ilyent. A másik az, hogy a miniszter asszony talán azt állította ugyanebben az újságban, hogy nem érti és nem tudja, mi történik ebben az iskolában. Azért cáfolom ezt, mert tudom, hogy a prefektus személyesen beszélt vele errôl és megígérte, hogy jövô héten fogadja a küldöttséget. Vagy az újságírói etikával van probléma, vagy azokéval van gond, akik elfelejtették, hogy az általuk alkotott politikai alakulat felvállalt egy kötelezettséget. És ezt január végétôl az egész ország tudja, s az országos protokollumban is benne van a Bolyai ügye. Ezek után meglepô, hogy a miniszter asszony két-három hónap után ne tudná. Szerintem újságírói kitaláció, vagy a szájába adják.

A lényeg az, hogy az elmúlt napok tárgyalásai során Ovidiu Natea prefektus következetes volt ezekben az állásfoglalásokban. Tudom, hogy gyakran kiforgatják a szavainkat, de erre nem vagyok hajlandó replikázni, mondta végül Virág György.

Harminchét pusztinai csángó követelte pénteken, a Iasi-i Római-katolikus Püspökség elôtt, hogy a település templomában magyar nyelven tartsanak misét. A tüntetôk figyelmeztettek: amennyiben kérésüket nem teljesítik, a Vatikánhoz fordulnak. A 37 pusztinai csángó, a Szent István Egyesült tagjai, nemzeti népviseletben, egy budapesti televízió forgatócsoportja kíséretében érkezett Iasi-ba.

"Jogaink tiszteletben tartását akarjuk. Azt kívánjuk, hogy Eugen Diac pap magyar nyelven is misézzen, az iskola vezetése pedig vezessen be heti négy óra anyanyelvoktatást. Noha ezeket már több ízben kértük, sem a pap, sem pedig a tanárok nem vették figyelembe kérésünket. Falunkban mintegy kétezren élnek, a lakosság többsége magyar nemzetiségû, magyarnak vallotta magát a népszámláláson. Beadványt nyújtottunk be ennek kapcsán, de csak ígéreteket kaptunk", nyilatkozta Tinca Nistor, a Szent István Egyesület elnöke.

A csoportot fogadta Aurel Perca római-katolikus segédpüspök. "Az emberek kéréseit továbbítom a püspöknek. Én nem vagyok illetékes a döntéshozatalban", mondta Perca.

A pusztinaiak elmondták: tavaly karácsonykor Eugen Diac helybéli pap kidobta a templomból a mise után magyar nyelven betlehemezôket.

A tiltakozók a legfelsôbb egyházi vezetéshez fordulnak amennyiben kéréseiket nem teljesítik.

"Ha kell, a Vatikánba is elmegyünk, a pápához, aki minden bizonnyal megoldja problémáinkat", mondta Tinca Nistor.

Bajaiak Marosvásárhelyen

A Marosvásárhelyi Tanács és a Polgármesteri Hivatal szervezésében tegnap Turisztikai kezdeményezések - partner- és testvérvárosok címmel szerveztek konferenciát a magyarországi Baja város küldöttségének részvételével.

A rendezvényt, amelyre az önkormányzati képviselôkön kívül helyi vállalkozókat (panziósokat, étterem-tulajdonosokat) is meghívtak, Dorin Florea polgármester nyitotta meg, aki a hivatal által kidolgozott Transilvania Club nevû turisztikai programcsomagról beszélt, kifejtve, hogy a segesvári Drakula Land kiegészítô programjaként képzelték el. A polgármester elmondta, hogy Maros megye turisztikai potenciálja gazdag, ám kihasználatlan, és sajnos még nem készültek el a szórólapok, ismertetô reklámfilmek. Hozzátette: kulturális és történelmi objektumokat szándékoznak felújítani, átalakítani, ehhez együttmûködô partnereket keresnek, a testvérvárosok lehetôséget kapnak arra, hogy részt vegyenek e tervek megvalósításában. "Mégpedig egyenlô esélyekkel. A szolgáltatás minôsége fog döntô jelentôséggel bírni, és nem a mindenféle, kulisszák mögötti szálhúzogatás". Csegzi Sándor alpolgármester is a testvérvárosok közötti együttmûködés szükségességét hangsúlyozta, és elmondta, hogy a polgármesteri hivatalnak feltétlenül támogatnia kell egy turisztikai információs irodát, valamint azt, hogy még a Marosvásárhelyi Napok rendezvénysorozata elôtt turisztikai témával újabb konferenciát szerveznek, addig elôreláthatólag a szórólapok is elkészülnek. Béres Béla, a bajai József Attila Mûvelôdési Központ és Ifjúsági Ház vezetôje hangsúlyozta: a kulturális turizmus kitörési pont, mind Baján, mind Marosvásárhelyen. "Fontos idejében és közösen elkezdeni az együttmûködést, a külföldi tôkére pedig szükség van. A fejlesztési programot sem az állam, sem az önkormányzat nem fogja egyedül megoldani, a vállalkozók segítsége nélkül, de a helyi kedvezményekre szükség van." Béres Béla szerint nem a nagy szállodák szolgáltatásait igénylik a turisták, hanem elsôsorban a kis, otthonos panziókat keresik. Bajáról beszélve, rövid bemutató után kifejtette: a fejlesztésben a fô irány a borturizmus, a halászlé-ünnepély, az ökoturizmus, konferenciaturizmus és a dunai hajózás fejlesztése, a bajai Tourinform pedig direkt kapcsolatot alakított ki a hasonló cégekkel. Béres Béla kérte a marosvásárhelyi vállalkozókat, küldjék el ajánlataikat a Tourinformhoz, adataikat bevezetik, így ajánlataik elérhetôk lesznek nyugati cégek számára is.

Sümegi Tibor borász már másodszor jön Marosvásárhelyre, a konferencia után a Hajós-Baja borvidék borainak kóstolójára hívta meg a résztvevôket. Kirsch Attila, a bajai kapcsolat kiépítésén kitartóan fáradozó önkormányzati képviselô kiemelte, nemcsak önkormányzati vonalon képzelik el az együttmûködést, hanem vállalkozói szinten is. Ijac Dana, a polgármesteri hivatal illetékes szakosztályának vezetôje a Transilvania Club programot ismertette részletesen, a megjelent vállalkozók hozzászólásaival zárult a találkozó. A délután folyamán, a Tip-Top étteremben megrendezett borkóstolót követôen halászlé- kóstolásra került sor.

Nagy érdeklôdés közepette zajlott a tegnapi állásbörze. Nyitáskor már a járdán sem fértek el az érdeklôdôk, majd mintegy 2 órán keresztül zsúfolásig megtöltötték a marosvásárhelyi Munkaerô- átképzési és Elhelyezési Ügynökség székhelyét az álláskeresôk. Ráadásul a március 8-i sikerbôl okulva újabb termet is megnyitottak az elôbbi mellett, ám ez sem bizonyult elégségesnek.

A felkínált 837 állásra megyeszinten 866 személy adatait vették nyilvántartásba és 22- vel helyben megkötötték a szerzôdést. Ez utóbbiak mind szászrégeniek voltak és az ügynökség ottani székhelyén jelentkeztek. Az elôzetes adatoktól eltérôen Marosvásárhelyen végül a meghirdetett állások mellett a börzén újabb munkáltatók jelentek meg, akik közül többen kínáltak felsôfokú végzettségûeknek is munkát.

Az állásbörze furcsasága volt ez alkalommal, hogy míg a megyeszékhelyen a kínált 270 munkahelyre 1253- an is tolongtak, addig Dicsôszentmártonban 36-ra mindössze 23- an jelentkeztek. Hasonlóképpen Szászrégenben és Segesváron is több volt a kínált munkahely, mint a munkát keresô. Ugyanakkor nem tartottak állásbörzét Szovátán és Marosludason, noha az ügynökségnek itt is vannak munkapontjai, mert az említett városokban a megkeresett 19 illetve 7 munkáltatóból egy sem kínált munkahelyeket.

Azon szülôk megnyugtatására szeretnénk közölni az alábbi pontosítást, akiknek a gyerekei a marosvásárhelyi 4-es Számú Általános Iskolában tanulnak, vagy akik gyerekeiket ôsztôl ide szeretnék beíratni, s akikben esetleg kételyek merültek fel az iskola sorsát illetôen a Népújság április 9-i számában megjelent, Bizonytalanná vált a 4-es iskola sorsa címû cikk olvastán.

A világbanki alapból fedezett felújítási vagy építkezési munkálatok az iskola mint intézmény sorsát egyáltalán nem befolyásolják. Egyébként a cikk alcímébôl (Bontani vagy nem bontani?) és zárórészébôl egyértelmûen kiderül: arról van szó, hogy az eredeti terv szerint vagy felújítják a Ballada utca felôli iskolarészt, vagy - a polgármester városrendezési tervei szerint - lebontják ugyanezt a szárnyat, és helyette újat építenek. Hogy melyik terv valósul meg, ezt egyelôre sem a tervezôk, sem a kivitelezôk nem tudják. Tény, hogy a felújítási vagy az építkezési munkálatok ideje alatt az iskolában az oktató-nevelôi tevékenység az átszervezésnek megfelelôen zavartalanul tovább folyik.

Tisztelettel és köszönettel:

Az iskola igazgatósága

Jegyzet

Meddig mehet ez így tovább, milyen mélyre süllyedhet még az agyonreformált, az európai modellek mintájára átszervezett egészségügyi ellátásunk? Mikor lesz az egészségügyben fô szempont a beteg gyógyítása, az életmentés? Az orvostudomány nagy vívmányai mellett, lásd marosvásárhelyi szív- és gerincvelô- átültetések, kolozsvári lapa-roszkópiás veseátültetés, vagy fôvárosi májátültetés, nap mint nap olyan hírek botránkoztatják meg a közvéleményt, amely a hazai orvostársadalomra nemhogy rossz fényt vet, de az orvosokba vetett hajszálnyi bizalmat is szertefoszlatják.

Csoda, hogy a szülés elôtt álló fiatalasszony kétségbeesetten áll az anyává válás nagy eseménye elôtt, amikor arról kap hírt, hogy a nagyváradi szülészeti klinikán húsz csecsemô halt meg kórházi fertôzés következtében. Vagy a brailai kórház szülészeti osztályán a még koraszülöttnek sem számító, élve elvetélt magzatot dobozolják és félredobják anélkül, hogy legalább megvizsgálnák, életképes-e vagy sem. A szülés elôtt álló kismamákat, de a közvéleményt sem nyugtathatja meg a miniszter asszony kategorikus intézkedése, hogy Nagyváradon kivizsgálást rendel el és a tárca ellenôrzô csoportja elemzi majd, ki tehetô felelôssé az újszülöttek haláláért. Vagy az sem lehet megnyugtató, hogy orvosi kollégium elé állítják azt a szülész-nôgyógyász fôorvost, aki az anya heves vérzésének elállításával volt elfoglalva, és nem törôdött az általa halottnak vélt magzat sorsával, akit nagymamája mentett meg a haláltól.

A tények tények maradnak, a szülôk elvesztették gyermeküket és a fájdalom marad. S melyek lesznek a miniszter asszony által ígért drasztikus büntetések? A váradi szülészet vezetôjét legfeljebb leváltják igazgatói tisztségébôl, a brailai súlyos bûnnek minôsülô bakit elkövetô orvost megrovásban részesítik. S ezzel az ügyeket feltehetôen lezárják.

Még jó, hogy nem itt, nálunk történik ilyesmi! Marosvásárhelyen nem fordulhat elô! - biztatgattam a kismamát. S mélyen elhallgattam, amirôl valószínûleg nem szerzett tudomást, hogy pár napja talán orvosi gondatlanság miatt hat hónapos terhes anya hunyt el. S akkor hogy is állunk?

A megyei fogyasztóvédelmi hivatal közleményben hívja fel a vásárlók figyelmét azokra a kis szabályokra, amelyeket az élelmiszerek vásárlása elôtt ajánlott betartani. A termékek kiválasztásakor el kell olvasni a címkén szereplô adatokat: a gyártó, forgalmazó cég neve, a termék összetétele, mennyisége, szavatossági idô, tartósítási feltételek. Figyelni kell a csomagolás minôségére is. Ne vásároljunk elszakadt, piszkos csomagolású árut. Amennyiben gyorsan romlandó, friss termékeket - húst, tejterméket, halat - szeretnénk beszerezni, csak megfelelôen berendezett üzletekbôl, csarnokokból vásároljunk. Az üzletekben, mészárszékokban, piaci csarnokokban vásárolt húst, tejterméket rendszeresen ellenôrzik a szakemberek, míg a mozgóárusok által kínált romlandó termék fogyasztása veszélyt jelenthet az egészségre. Amennyiben bódékból, mozgópultokról vásárolunk, ellenôrizzük a termék szavatossági idejét, s csak elôre becsomagolt élelmiszereket vegyünk meg. Ne vásároljunk azoktól az árusoktól, kiszolgálóktól, akiknek keze piszkos, sebes, akik köhögnek, vagy akiknek nincs megfelelô védôöltözete. A könnyen romlandó élelmiszereket vásárlás után hûtôben, mélyhûtôben tároljuk. Figyelem: a kiolvasztott élelmiszereket azonnal fel kell használni, nem szabad újrafagyasztani. Tojás vásárlásakor a tojások tisztaságára és épségére figyeljünk. A piszkos, repedt tojás fertôzésveszélyt jelenthet - áll az Emilia Leah fôfelügyelô által összeállított tájékoztatóban.

Az elégedetlen vásárlók a megyei fogyasztóvédelmi hivatal Jeddi út 7. szám alatti székházában vagy a 254-625, 255-153-as telefonszámokon jelezhetik észrevételeiket, panaszaikat.

Módosultak a munkanélküli-járulékra vonatkozó nyilatkozat leadását szabályozó elôírások. Az új, munkanélküliekre vonatkozó törvény értelmében a nyilatkozatokat - mint korábban is - a munkáltatók havonta a hónap 20. napjáig kell leadják az elôzô hónapra érvényes adatokkal a helyi ügynökséghez. Újdonságnak számít azonban, hogy maga a nyilatkozat modellje változott és hogy azt, amennyiben 10-nél több személy adatait tartalmazza, kötelezô papíron és mágneses adathordozón is leadni. A havi nyilatkozat le nem adásáért 25-tôl 50 millió lejig terjedô büntetés róható ki.

A marosvásárhelyi ügynökség április 15- tôl ingyenesen a munkáltatók rendelkezésére bocsátja a munkanélküli-járulék befizetéséhez szükséges programot (szoftvert). Az érdeklôdôk 4 mágneses lemezzel jelentkezhetnek a Iuliu Maniu utca 2. szám alatt levô székhely 6-os szobájában. További információk a 168-035- ös telefonon.

Az erdélyi folyóirat- és hírlap- indításoknak az 1870-es évektôl kezdve az anyagi nehézségek mellett meg kellett küzdeniük a növekvô, a mindent megfojtó budapesti konkurenciával. Közismert, a fôvárosban már országos terjesztésû, komoly múltra és szellemi teljesítményre visszatekintô szakfolyóiratok láttak napvilágot, melyeket az egyetem tanárai szerkesztettek, írtak. Kolozsvárott ekkor még az egyetemi gondolat csak érett, nem volt református felsôoktatás sem. Szász Gerô mégis arra gondolt, hogy az erdélyi reformátusok belsô ügyeikben autonómiát élveznek, hiszen püspökségük Kolozsvárott székelt, s az erdélyi egyház legfelsô vezetésének szüksége van egy saját idôszaki közleményre. A püspökséggel egyetértésben fogott hozzá a folyóirat szervezéséhez, a munkatársi csapat verbuválásához. Meg is indította 1871. január 1-tôl az Erdélyi Protestáns Közleményeket.

A munkára felkért Koncz József (1829-1906) ismert történész, az erdélyi protestáns egyházak múltjának kutatója, a marosvásárhelyi Református Kollégium tanára és a Teleki Téka ôre (fôkönyvtárosa), számos folyóirat lankadatlan szorgalmú dolgozótársa.

A "csábítólevélben" említettek szintén a múltkutatás kiválóságai: Szilágyi Ferenc (1797-1876) és Sándor (1827- 1899), apa és fia; az elôbbi a kolozsvári református kollégium kiérdemesült tanára, hírlapszerkesztô, az MTA levelezô tagja, fô mûve a Hóra világ Erdélyben, mely 1871-ben lát majd napvilágot; az utóbbi pedig a budapesti egyetemi könyvtár igazgatója, szintén akadémikus, termékeny historikus, a legtöbb fejedelemségkori okmány, az Erdélyi Országgyûlési Emlékek sajtó alá rendezôje volt. Szemerjai Szász Károly (1829-1905) ugyancsak neves erdélyi protestáns lelkészcsalád leszármazottja, utóbb (1884-1903) duna-melléki református püspök, 1870-ben tanfelügyelô. Apja Bolyai Farkas barátja, tanártársa, ifj. Szász K. pedig költô, mûfordító, irodalomtörténész. Szabó Károly (1824-1890) Arany János egykori nagykôrösi tanártársa, a régi magyar irodalom kutatója volt. Ô vette elôször számba az 1473- 1711 között Magyarországon nyomtatott könyvek teljességét, s kísérletet tett a külföldön kiadott régi magyar mûvek katalógusának megszerkesztésére is. Végül Révész Imre (1826-1881) korának ismert debreceni egyháztörténésze volt, az akadémia levelezô tagja.

Na igen, Koncz József haláláig hûséges munkatársa maradt a lapnak.

Kolozsvártt, dec. 19. 1870.

Méltóságos úr!

Azon tisztelet melylyel irodalmi munkássága iránt mindig viseltettem, felbátorít, hogy megindulandó lapom programját - tisztelettel ide mellékelve - megküldjem, azon szíves kéréssel, hogy azt becses figyelmére méltassa s munkásságával megajándékozni méltóztassék. -

Méjjen (sic!) meg vagyok gyôzôdve, hogy történelmi búvárkodásai közt, nem egy oly dokumentumot fedezett fel, mely irodalmi órákon kívül, a közönségre nézve is hasznos és gyönyörködtetô lehet; és tárca-rovatunkat igen becsessé tenné akár puszta közlése által, akár feldolgozva. - Nem akarom hinni, hogy egy erdélyi vállalattól egy erdélyi író megvonhassa munkásságát akkor, midôn oly társaságba lész, mint Szilágyi Ferenc, Szi-lágyi Sándor, Szász Károly, Szabó Károly, Révész Imre satöbbi - és amely vállalatnak más célja nincs, nem lehet, mint szolgálni becsülettel és szolgálni egész önfeláldozással. -

Tiszteljen meg azért becses munkásságával és nyújtson alkalmat, hogy kötelességemnek én is megfeleljek akkor, midôn tisztességes honoráriumot ajánlok fel.

Fogadja hazafias tiszteletem kifejezését

Szász Gerô* mk.

* Szász Gerô (1831-1904), kolozsvári ref. esperes- lelkész, író, a Petôfi Társaság tagja. Konczcal egyszerre tartózkodott Berlinben egyetemi tanulmányokon (1858-1859 között), mindketten diplomás teológusok.

Megjelent a Milvus Csoport új kiadványa, kis könyv formájában,
Útmutató a nappali ragadozó madarak védelméhez Romániában címmel. A kiadvány tartalmazza a gyakorlati és elméleti védelemhez szükséges szabványokat, ajánlásokat és ötleteket is, mely alcímként van szerepeltetve. Elsôsorban olyan személyeknek szól, akik a gyakorlati természetvédelemben dolgoznak vagy szeretnének dolgozni, illetve olyan intézménynél (erdészeti hivatalnál, vadásztársaságnál), amelynek aktivitási köre kapcsolódik ehhez. Ezért a Milvus Csoport eljuttatja a kiadványt az ország összes megyei erdészeti központjához, fontosabb egyetemi központokhoz, környezetvédelmi hivatalokhoz, hazai ornitológusokhoz, de a nagyobb könyvtárakba is.

A könyv szerzôi Daróczi J. Szilárd és Zeitz Róbert. Kiadványunk a csíkszeredai Polgártárs Alapítvány által támogatott pályázat részeként jelent meg, és támogatással járult hozzá a Román Madártani Egyesület is. Ezek segítségét ezúttal is köszönjük. Az elôszót a marosvásárhelyi Erdészeti Hivatal igazgatója, Anton Dogaru mérnök írta.

Mindeddig csak román nyelven jelent meg, de elôkészületben van a magyar és az angol változat is, melyek az idei év folyamán kinyomtatnak. Ezeket külföldi és nemzetközi madártani szervezetekhez szándékozunk eljuttatni, és célja a hazai ragadozó madarak helyzetének, a helyi jogszabályok és védelmi tennivalók megismertetése.

A szerzôk megpróbálták a legfontosabb, védelemmel kapcsolatos problémákat érinteni, sajnos a rendelkezésre álló terjedelem (74 oldal) miatt nem lehetett minden részt részletesen kifejteni. A könyv kilenc fejezete a következô fôbb témákat tárgyalja: a Romániában elôforduló ragadozómadár-fajok nemzeti és nemzetközi védelmi helyzetét, az e madárcsoportra vonatkozó hazai törvénykezést, az összes eddig elôfordult faj rövid bemutatását és helyzetét Romániában stb. A szerzôk nagy hangsúlyt fektetnek a ragadozó madarak élôhelyeinek - erdôk, mezôgazdasági területek, gyümölcsösök és szôlôsök, mocsaras területek, valamint természetes és mesterséges tavak - fontosságára, védelmére. A színes, elsô és hátlapi fedôborítón fényképek láthatók, hasábjait további fotók, különféle táblázatok és grafikák teszik szemléltetôbbé. A könyvben az érdeklôdô megtalálja a terepen történô védelmi munkálatokhoz, felmérésekhez szükséges legfontosabb tudnivalókat, módszereket is. Továbbá általános és külön veszélyeztetett fajokra irányuló, más országokban használatos védelmi módszerek bemutatása bôvíti a könyv tartalmát.

A könyv befejezô részében a Romániában eddig elôfordult összes (37) ragadozómadár-faj és alfaj részletes bemutatására kerül sor, az élôhelyeikre, táplálkozási, vonulási és fészkelési szokásaikra valamint állománynagyságukra való utalással. Ilyen szintû és tartalmú mûre már régóta szükség volt hazánkban, ezért a Milvus Csoport kiadványaként ismertetett kis könyv hasznos útmutatóként szolgál a hazai ornitológus, erdész, környezetvédô szakembereknek.

Cérnavilág

Különös öröm számomra, hogy Veress Elza Emôke cérnagrafikai kiállítása újabb példával gazdagítja azt a kultúra és mûvészeti felfogást, miszerint az ember teremtô-, alkotóképessége a természetes ösztönösség fölött is uralkodó, kis és nagy családi környezetétôl tanult, a reflexek mélyéig beidegzett, tárgyi, szellemi, erkölcsi-tudati gyakorlat, adott közösség kultúrájának a terméke.

Ma sok író, költô, mûvész, sôt tudós is akad, aki nem ismeri fel vagy eltitkolja életébôl azokat a kívülrôl jött hatásokat, melyek nyomán új ismeretekhez, világfelfogáshoz vagy újító alkotáshoz jutott. Gondolom, ezért lehetséges az, hogy régészeti, történelmi és természettudományi, bio-fiziológiai kutatások eredményei gyakran kibékíthetetlen ellentmondásba kerülnek a múlt mélyen beidegzôdött ember-, társadalom- és világfelfogásaival.

A kiállító Veress Elza-Emôke példájánál maradva, ezt a mûvészeti technikát ô is az édesanyjától tanulta. Ôt pedig Gazdáné Olasz Ella textilmûvész avatta be a mûfaj titkaiba. Emôke most második osztályt tanít a 7-es Számú Általános Iskolában. Közben látogatja a Babes-Bolyai és a Sapientia egyetem pedagógia tárgyú kurzusait.

Engem meglepett ezzel az elgondolkoztató, mély esztétikai hatást kiváltó, tudatosan szerkesztett, mértani vonalrendszerek cérnával vászonra fûzött formáival gyönyörködtetô mûvészetével. 30 évvel ezelôtt, ehhez hasonlítható japán komputergrafikai kiállítást bámultam meg a krakkói egyetemen. Térben és idôben ilyen példák, és természetes kölcsönhatások vannak minden kultúrában és mûvészetben.

Úgy látom, hogy Emôkét és édesanyját is ezek a cérnaszálak vezették el a népi és egyetemes kultúra iránti elkötelezettségérôl közismert Gazda Olasz családhoz. Ennek tagjai a sajtóban, iskolában, múzeumban és egyetemi katedrán ma is keresik és megjelölik a kultúránk labirintusaiból kivezetô utakat.

Ilyen, a népmûvészetnek elkötelezett pedagógus családot alapított Csernátonban Haszmann Pál és Székelyudvarhelyen Haáz Sándor édesapja is. A kézdivásárhelyi Csiporka Játszóházban pedig a Rádu Ibolya és Rádu János köré társult Bartók Irma, Jákob Ildikó, Kocsis Klára, László Mária és Rékasi Szidónia pedagógusok megyénkben is bemutatták a kisgyerekek alkotókészségét fejlesztô gyakorlatukat.

Nem tagadom, az eltelt évtizedek során mindezektôl a családoktól magam is sokat tanultam, azonban úgy érzem, hogy közösségi-népi kultúránkat ezeknél szervezettebb, egyházi, intézményrendszerek támogatták. Saját tapasztalataimból és részben sajtóközleményekbôl ismerem az ilyefalvi, zsoboki, szovátai, marosvásárhelyi, paniti, sövényfalvi, ádámosi, csittszentiváni, magyarói, régeni, jobbágyfalvi, balavásári, kelementelki, havadtôi református, a magyarsárosi, dombói, marosvásárhelyi, nyárádgálfalvi, csíkfalvi, bözödi, korondi, ravai, abásfalvi unitárius, a nagyernyei, marosszentgyörgyi, marosvásárhelyi, korondi és nyárádremetei római katolikus gyülekezetek híveinek és lelkészeinek hasonló példamutatását.

Itt nem megkülönböztetésként, kiemelem ennek a kiállító-tanácsteremnek az általános mûvelôdés terén tanúsított, hosszú ideig egyedülálló szerepvállalását.

Végül azt kívánom a fiatal Veress Elza- Emôkének, hogy jelenlegi tanítói munkájában és egyetemi tanulmányai mellett ezután is keressen az eddigiekhez hasonló példaképeket, akiknek gyakorlati tapasztalatait felhasználhatja tanítványai, majd saját gyerekei nevelésében, közösségi, népi kultúránk és mûvészetünk gazdagításában.

Elhangzott a tárlatnyitón, 2002. április 7- én

Bandi Dezsô

A gyöngybetûkkel dedikált leveleskönyv lapjait forgattam éppen -, bizony, meg kellene már írni a tervbe vett méltatást errôl a nem mindennapi kiadványról, munkált bennem a jószándék -, amikor csengett a telefon, s hallhattam a fájdalmas hírt: 73 éves korában Sepsiszentgyörgyön meghalt Dani barátunk: Veress Dániel. Régtôl fogva kedves pályatársunk a nyomtatott betûk mezején. A sokoldalúan mûvelt és érzékeny tollú írástudó. Nem mellesleg pedig: Németh László egykori levelezô partnere; legjobb honi ismerôje.

Még megérhette, hogy ez a könyve - immáron életében az utolsó - kijöjjön a nyomdából; még elküldhette barátainak, várva-remélve a sajtóbeli visszhangokat, annak a jeleit, hogy az úgynevezett irodalmi köztudat észrevette: 1959 és 1974 között a magyar szellemi élet egyik legkiemelkedôbb egyénisége egy erdélyi kisvárosba, egy lelkes irodalmár fiatalembernek írta vallomásos leveleit zaklatott életének eseményeirôl, mûhelygondjairól, alkotói álmairól, mondván néki többek között:
"Benned rovom erdélyi adómat"...

De most már, húsvét óta, nincs többé. Csak az elszánt akarással s következetes célratöréssel megépített teljesítmény maradt az élôkre, az értôkre - emlékeztetôül: a míves figyelemmel megírt esszék és tanulmányok, a nagy sikerû színpadi mûvek, a monográfiák Erdély múltjának nagyjairól, Mikes Kelemenrôl, Wesselényi Miklósról, Kemény Zsigmondról, önismeretünk fejedelmi megalapozóiról, mindazokról, akiket Veress Dániel a Németh László-i szellemiség vonzásában hozott közel kortársaihoz s avatott eleven hagyománnyá nemzedékek számára.

Sepsiszentgyörgyön született (1929. június 2- án), itt élt mindvégig övéi körében: vidéken, de nem a provincia tehetséggyilkos közegében. Mert a székely kisváros légköri viszonyai között is meg tudta teremteni, szívós küzdelemben, a maga sokablakos szellemi ôrhelyét, ahonnan rálátása nyílt a nagyvilágra, s itt született mûveiben a hely szelleme egyetemes emberi értékekkel harmonizált. Az irodalomtörténész-kritikus-dramaturg Veress Dániel egyéniségének meghatározó jegyei nagy elôdök örökségének talaján, fényes példák ösztönzése nyomán formálódtak korszerûvé a huszadik század második felének forgatagos évtizedeiben, kisebbségi létviszonyok között. Idegen volt tôle a tollal elkövethetô öncélú játszadozás; a közösségi eszményekkel egybehangzó, tudatalakító, gazdagító szellemi szolgálat igénye határozta meg tájékozódásának irányát, munkálkodásának lényegét. A felismert hivatás nehezét vállalta - mindig. Utolsó leheletéig...

Mi mást tehetünk érette: híven ôrizzük emlékét.

Nagy Pál

pazarold… Mert: nem te osz-

tod, rádragyog csak, s belôle

gyáva!, nincsen menekvés, bô-

ven részesülsz. A Lét szépsége

átjár, s aludni nem hagy, fel-

riadsz éjszakánként, s futsz

buta naplóidhoz. Bejegyezni

annyit! Megírni azt! Mit? Minek

szépségét? Mily hamar felsülsz,

ha azt hinnéd: tiéd! Mert Ô

láttat veled mindent, s máskor,

ha kész a Mû!, oly könnyedén

megrabolja! Csak bámulsz, semmit

sem értesz! Minden szertehullott…

Másik nap jön: csodálható… s

mondod, íme mennyi tiszta kép,

s boldog sugárzásban valamennyi…

És így tovább… Hát térj végre

észre… Nem tiéd, semmit sem

vehetsz, semmit sem pazarolsz te…

De boldogságodba repít, s változ-

tatja életedet Ô!

Fazakas Attila

Jogos ôsöm és elôdöm, Benjámin Sándor gyógyszertára - Szent Dávid- patikája, ha így jobban tetszik - a Szentháromság tér 36. szám alatt állott. Mit állott?!! Nem szégyellem kimondani - ágált mélyvörös portáljával, aranyozott szélû befuttatásaival és hivalkodott cirádás oroszlánjaival, akik a cégtáblát - mikor melyik volt engedélyezett - tartották mancsukban.

Az oroszlánoknak nevük volt, a bal oldali volt Báró, a jobb oldali Hektor. Miért, mi okon, kinek javát szolgálták a nevezettek? Erre egyetlen élô ember sem tudott volna felelni. De még a holt betûk is elbátortalanodtak, semmi érdemlegeset, bizonyíthatót nem állíthattak. A várostörténészek, Nagyszentjános derék bogarászai, szomorúan és megszégyenülten tárták szét mancsukat, akarom mondani, kezöket, fejöket ingatták és… helyettök a városlakók, a patika egymást követô tulajdonosai legendáztak. Volt, aki a törökök kiûzése (1699.) feletti örömnek tulajdonította az oroszlánok nagyszentjánosi feltûntét, mások esküdtek rá, hogy a gyógyszertár elsô tulajdonosa, Cornelius Isaac Löwenhoek, holland royalista menekült alkotta nevébôl, s hogy a patikát legelôször Arany Arszlán néven jegyezték be a városi céhek matricolájába; ismét egyéb tudálékos fontatlanok azt hajtogatták, hogy Szavojai Jenô gr. a zentai csata után töltött a városkában pár napot, holott egy holland vagy dán hadsebész kezelte bal csípejét, melyet egy muzulmán lándzsa sebzett fel, s hálából a városnak patikajogot adományozott, ami a környék többi településéhez képest azonnal kifakasztotta a nagyszentjánosi polgárok fellegjárását, oly fennhéjázók lettek, hogy Kisszentjános és Kemender lakóival, a szomszédos zöldséges falvakkal csak foghegyrôl beszéltek, sôt kezet mostak, ha egy kemenderi ember kezet adott egy vele rangban egyenlô nagyszentjánosi cívisnek. Ez a bizonyos kézmosás a legenda legvitathatóbb pontja, üzente nagyapám az utókornak, ui. ô emberemlékezet óta nem látott olyan városfelet, polgárt e településen, aki ebéd elôtt is kezet mosott volna szappannal. Ô csak tudta, mert a szappanokat nála vásárolták, és az illatos, a nôknek gyártott finom piperészeti remekmûveken kívül csak fogpor és mosószappan fogyott hellyel-közzel. A kulcsos és a szürke közönséges.

Jogos ôsöm és boldog emlékezetû felmenôm huszonöt éves volt, amikor a patika tulajdonába jutott. Nem ez volt az egyetlen abban a kisvárosban, ahol a legrégebbi katolikus templom védszentje maga Aranyszájú Szent János volt - mellesleg a fogászok és fogorvosok is kedvelték volna a várost, ha akkoriban meg lehetett volna élni a fogak javításából, foltozásából, a vérzô ínyek csillapítgatásából, húzásból- gyökvonásból, de mert nem telepedett le egyetlen fogtudor sem a városban, ezért Gombási felcsernek rengeteg tennivalója akadt az apróbb szájüregbéli kivonások terén, s ha akadt, ki a tömítés- fogpótlás magasabb rendû igényével állott volna elô, annak bizony be kellett utaznia Szászvárosra dr. Gróza Jakabhoz - ámbátor kár lett volna kesergni a közállapotok középkoriasságán, nagyapám, a boldog elôd, a szerencse kegyeltje sem tette, fölismerte a helyzet visszásságát és az akkori viszonyok közepette inkább sutba tette frissen szerzett bécsi diplomáját és patikanyitási engedélyért folyamodott a magisztrátushoz, ugyanis megszerezte már korábban a gyógyszerészeti licenciát is. A minap tönkrement és elhunyt városi gyógyszerész élettársától, Csekmô Veronkától megvette az officinát, és persze most azt várnók, hogy egyben megkérte - a mûfaj szabályai szerint - a fiatal és bájos özvegy kezét. Fájdalom / hál’istennek, nem e nô lett nagyanyánk. Csekmô Veronka ugyanis kolostorba készült, gyakran kereste fel gyóntatóját, Máté atyát, akitôl - így értesült a legtökkelütöttebb koldus is Nagyszentjános áldott porában - végül is teherbe esett. De milyen édes-gyötrelmes teherbe! Micsoda románc bontakozhatott ki, bujdokolással, titkolózással, kéztördeléssel és könyörgéssel, fojtott indulatokkal… Az atyát Grácba helyezték késedelem nélkül zord és felbôszült fölöttesei, Veronka megszülte a gyermeket, majd eldobta magától az életet, nagyapám pedig tizenkét évvel késôbb - magától értetôdôen - kivette a lelencházból Csekmô Samut és inasának fogadta. Ámbátor mi köze volt ahhoz a fiúcskához? Éppenséggel semmi. Csakhogy a mi családunk mindig is ilyen, a józan ésszel látszólag ellenkezô cselekedetekre ragadtatta magát: egyik oldalági ôsünk rendszeresen felvizezte a bort, ha éppen a kormánypártiak tértek be a korcsmába fontos értekezletre, így amazok viszonylagos józanságát nem ferdíthette el az alkohol butító gôze, nagyatyám atyja pedig ebédet adott naponta három koldusnak, akik közül az egyik évtizedekkel késôbb kaddist mondott dédnagyapám fölött, noha semmit sem értett a zsidó hitbéli dolgokhoz, de ezt valahogy elleste, ugyanis gyakran ejtôzött a mózeshitûek sírkertjében, a Lombos utcai csupa kô enyészetében. Volt a családban pohárevô és kerékkötô, légtornász és lyukas markú szatócs, madárárus a halpiacon és felíró a vakok intézetében.

Csekmô Samu sorsa az enyémmel semmilyen módon nem fonódott össze, hacsak azt nem számítom, hogy nagyapám segítôtársa volt, kitanulta a patikamesterség fortélyait, roppant meggyôzô tudott lenni, s mikor nagyapám hazajött a háború végén - benne volt egy Svédországban feltáplált csoportban, 1946-ban került tehát haza, holott semmit sem tudtak róla, le is mondtak gyermekei, a túlélôk, arról, hogy valaha viszontlátják - , csak megjegyezte csöndes egykedvûséggel, amikor otthonosan belépett a Csillag-ra átkeresztelt oroszlános patikába, ahol Csekmô Samuka álldogált szolgálatkész mosollyal, és végre beleszagolt a régen nélkülözött patikaillatba, abba a sajátságos ájerba, hol a kámfor és a kölni, a kesernyés vegyporok láthatatlan felhôi és az aszpirin száraz szférája úszkált; bár a háború utáni nyomorban voltunk és aszpirinrôl még álmodni is istenkísértése volt, nagyapám elôhúzott a hátizsákjából százhúsz fiola penicillint is, a vadonatúj csodaszert, és azt mondta: "nem akartalak titeket fölöslegesen izgatni". Belépett a hátsó fülkébe, mely a forgatható sokfiókos és a kézi polcok mögött kezdôdött, a diófa páccal bevont vastag bükkfa rekeszek mögé indult, sietség nélkül köpenyt öltött és visszaballagva már menet közben átvette a patikát, hiszen Samuka példás rendet tartott, ennyit tanult nagyapámtól vagy inkább benne volt a vérében, hiszen, ne feledjük, anyja egy patikus özvegyeként került áldott- áldatlan állapotba, s ha nem derült volna fény a botrányos kapcsolatra, akkor akár utószülöttnek is tekinthette volna magát nagyapám patikájának örököse.

Nagyapám ugyanis körülbelül három hónapig vesztegelt saját officinájában az üvegek és üvegcsék, tégelyek, dobozok, szappanok és paszták-kenôcsök, kimondhatatlan hosszúságú latin-görög nevû csudaszerek között. Nagyanyám nem tért vissza Grácból, sôt már el sem jutott odáig, hiszen a tábor kapujában, a vagonokból való leugrálás és sorakozó után szétválasztották ôket, más-más intés vált sorsuk irányítójává. (Akkor nem hitték, hogy ezért az áldozatvállalásért majd egyszer, a végzet kegyeltjeiként elôdeink a történelem folyamán lehettek kútmérgezôk és vérváddal bemázolt menekülés nélküli hullajelöltek, félig elmetszett kötélen táncoló Hofjudék és a megadható kölcsön-kamat helyett agyonvert áldozatok, az elôzô nemzedékek hosszú, reszketô láncolatát vagy hatvan-hetven éve váltotta fel a polgárosodás izgalmas bizonyossága; a biztonság törékeny jegén haladtak saját maguk megtagadása felé, a törvényes nyugalom gyanúsítással és mázsás vádakkal agyonkaristolt üvege mögül néztek vissza az
"emancipáltak" - ôk, az utolsó elôttiek nem gondolták volna bizony, hogy emlékmûvet érdemelnének a hazától, nem hitték a végsô megoldást, sôt arról semmit sem tudtak, ám ha mégis ábrándoztak volna arról, hogy az utódok Nagyszentjános valamelyik terecskéjén szobrot fognak állítani nekik; nem hihették - amennyiben fontolgatták a kôbe vésett halhatatlanságot -, hogy matematikai mennyiségektôl függ az utókor szembenézése önmagával, a vállalhatóság türelme, az emlékmû
"megvalósíthatási együtthatója", a cívisek kebelbéli békéje", magyarán: vajon hány száz áldozat szükséges, ahhoz, hogy valakik fölött kollektív síremléket emeljenek, midôn még testük nyoma sem maradt meg e Föld légkörében, szétoszlott sûrû füstje és lett belôle láthatatlan oldalú bolygó a naprendszeren kívül…)

Boldog(ult) és vállalható felmenôm három hónap után egy szeles délutánon összecsomagolta kis táskában kedvenceit, az elsô általa készített köhögés elleni szirup megôrzött üvegét, két-három olyan ódon görebet, amellyel már gyógyszerészeti múzeumot nyithattunk volna, finom szerszámait és precíz mérlegeit azonban Samura bízta és a receptek könyvét is, mondom, csupán személyes apróságait hozta haza a családi házba. Aztán kinyitotta a rádiót és amíg el nem jött érte a Nagy Méltányoló, a Mindenség Egyengetô Gôzvasalója, avagy az Emlékezet Kifehérítôje - ha így jobban tetszenék -, egy fotelben üldögélt, rádiót hallgatott, a kertben sétált, kijárt a temetôbe és választott egy körtefát, gondozni kezdte, gyümölcseit szétosztotta az utcagyerekek között, azt a körtefát tekintette kettejük sírjának, ott vásárolt örökhelyet.

A patikát Csekmô Samu nevére íratta. Apám és fivérei és nôvérei - már aki megérte az 1947. éhes-morcos esztendôt - már szakmát választottak, például hamuba sült pogácsát majszoltak a Lomonoszov-egyetem vagy a Columbia University küszöbén, vonatot, szemináriumot vezettek, alagutat fúrtak vörös nyakkendôs táborokban, egyáltalán nem tiltakoztak, nem is volt szokás a mi családunkban, hogy az atya döntéseit felülbírálja valaki, lázadozni különösen nem volt tanácsos, a pártütés szellemét a pártosság tökéletesen befedezte. Nos, az örökösök nem mertek/tudtak/akartak perlekedni nagyapa döntésével. Bölcsen cselekedett, mondták utóbb, amikor a káderlapot alig terhelte meg a patika oroszlános árnyéka. Nagyapa eléggé kiismerte fiait és leányait (már amelyik e honban lelé hazáját), s tudta, egyikük sem harcolna tulajdonáért, mert a Nemzetközi Egylet szavára bármelyik percben átengednék a Népnek, míg a nép lelencgyereke, Csekmô Veronka és Máté atya fia csatázni is hajlandó lett volna az utolsó pétisóval ékes tégelyért vagy egy lyukas Petri-csészéért is.

És még volt valami, amirôl nagyapa nem beszélt, érlelni akart bennünket, annyi csapás közepette kiszámította, hogy amikor reményeink a legmélyebben állnak és földbe döngölték elôttünk a látóhatárt, akkor fog elôhozakodni azzal az üggyel, ami talán mégis ronthat valamit az emberiségbe vetett reménytelenségünkön. Ôsöm és példaképem az elrejtések és nem várt felfedések, a labirintusok és tökélyre vitt emlékezések barokk embere volt. Ismerôseit a legváratlanabb környezetbôl tudta elvarázsolni. Hiszen minek nevezzem azt, hogy jóban volt a Bayer cég erdélyi fôszállítójával, ügynökével, aki pedig akkor már nácibarát hírében állott, de nagyapámhoz még az idô tájt is betért, amikor ezt már nem nézték volna jó szemmel Münchenben. Ám Nagyszentjános légvonalban is messzebb volt Münchentôl, mint az akkor élô legnagyobb szemmel verô mûvész tekintetének kétszeresen megnyújtott hatósugara. És ez az ember, nevezzük B. Frobeniusnak (rokona volt néhány szászvárosi patrícius családnak), felismerte nagyapámat, amint kis kofferjét tartva, nagyanyámtól már elszakítva botorkált a sorban, kiintette az életbe, egy szállítmánnyal Grázba - értik, éppen Grázba, micsoda grand-guignol rendezô a Végzet - továbbította, ahol valamilyen föld alatti, bombázóktól óvott szupertitkos gyógyszergyár bugyborékolt.

Ôsöm már vagy hat hónapja robotolt az alagutak mélyén, s amikor nem figyeltek rá, próbált szabotálni, ámbátor a gyógyszer mindenkinek kijárt, akárki gyártja vagy forgalmazza is, neki még ezt tanították Issekutz professzorék a pesti egyetemen; állandóan sürgették ôket, hogy a csodafegyver okozta sebeket csak ennek a gyárnak termékei gyógyíthatják meg, sugarakról beszéltek, Röntgen-sugárhoz hasonlókról, amazok hatását azonban ezerszeresen felülmúló ártalomra kellett gyógyírt szerezni, s amikor már úgy tûnt, elegendô dolog tanúi, az SS parancsnok elrendelte a bunkerlabor "vendégmunkásainak" lecserélését. Gyalog vitték a katonák át a városon, Gráz még ép volt, mintha kikeményített kézelôjû, igazi kövér béke dorombolna, érdemes felnézni a barokk palotákra, betérni egy kis Mozart-hangversenyre, gondolta nagyapám, a gyakorlatias, az akasztófahumor bajnoka, s elhatározta, ha vége lesz a felfordulásnak, ennek is vége kell szakadjon nemsokára, errôl szentül meg volt gyôzôdve, akkor családjával eljô nyáron egy kis loisir-ra. Így ábrándozott nagyapám 1945 kora tavaszán…

Megint a sorsot kell okolnunk a rendezésért, a véletleneknek túlságosan tág teret nyújtó nagylelkûségért. Ilyen csak…, mondogatnák az irodalmilag fertôzöttek, pedig nagyapám, aki egész életében szerencsésnek tartotta magát, valljuk be, szörnyen unta a regényeket, neki az olvasmány a hírlap volt és a gyógyszergyárak reklámfüzetje, ahol lelôhetetlen és közveszélyes ôrültekkel volt tele a politika, s megfogható csodákat ígértek a hivatásos gyógycsábítók. A Sankt Severin kolostor mellett rendeltek el pihenôt. Az emberek a földön ültek, nagyapám egy budapesti vegyésszel, P. Lászlóval váltott néhány szót, ami elég ahhoz, hogy az arra járó szerzetes felfigyeljen nagyapámra, kiben felismerte az egykori szentjánosi patikust.

Domine Sándor, kövessen - mondta neki latinul a világháború utolsó évében. Nagyapám felállott, az ôrök felé vágott kérdôn szemével. Máté atya bólintott, ôsömet a kíséret rangidôs ôrmesteréhez vezette. Erre az emberre szükségem van a kolostorban. Holnapra átküldöm a perjel indoklását és kérvényét. Ön katolikus? Úgy értem, hívô, naponta áldozó, imádkozó? Mikor gyónt utoljára, édes fiam? - kérdezte tökéletes hivatástudattal. Az altiszt bajor volt, templomba, úgy látszik, elég régen nem térhetett be, most azonban… Hitvallása egyetlenegy száraz igen volt, s atyám bocsásson meg-gel, máris betuszkolta a szerzetest és a foglyot Szent Szeverin templomába. Fegyverével siettette mindkettejüket. Odabenn intett, hogy jó hangosan kiáltozzanak, míg a levegôbe eresztett egy sorozatot. Addigra az atya és felmenôm eltûntek egy oldalkijáraton át.

Nincs további adat arra nézve, mi történt az ôrmesterrel, azt sem tudom, miként simították el magasabb szinten a kolostorban történt sajnálatos incidenst, ha egyáltalán a Wermacht legfelsôbb vezetése számára fontos volt pater Matthäus, azaz Máté atya sorsának tisztázása, vétségének bizonyítása. Mert tényleg ô volt a cselszövô, vagy inkább a megmentés Isten által vezérelt eszköze, a Gondviselés beszélô- gondolkodó szerszáma.

Bárkinek megmutathatnám azt az írást, amelyet egy régi borítékba rejtett öregapám, mintha e levelet ô kapta volna (hiszen rajta volt nevünk, lakásunk pontos lelôhelye, feladóként pedig egy grázi cím szerepelt, R. P. Matth. Szabo 946-os bélyegzôvel), de hiányzott a vélhetôen eredeti levél, amelyet megsemmisített valamikor az elsô olvasat és a felfedezésem közötti negyven esztendô során valaki, ehelyett nagyapám kézvonásával sûrûn teleírott három oldal meséli el a fentieket, életének egész folyását. A ravaszul elbújtatott üzenetet könnyen ki is dobhattam volna, ha nem visz rá a kíváncsiság, hogy megkérdezzem régen halott nagyapámtól, mit keres egy szerzetes levele hagyatékában. Csak nem tért ki? Nagyapa azonban bölcsen, ravaszkásan mosolyog, hiszen az idôpalackba bújtatott üzenete pontosan negyven évvel halála után ütôdött a partnak, midôn már senkiben sem bízhattunk, s azt fontolgattuk, elmegyünk valahová jó messzire jövevény-árnyéknak.

Sebestyén Mihály

Szemed tüzében

porlad a délután

ne kérdezd miért

dalol a feketerigó

boldog talán…

Fülöp Kálmán

Amikor meghalok,

élôk pottyannak mellém.

Magas tetô alatt

- velem összezárva -

hallgatóznak majd.

Ôk, a rabok,

s én, a szabad.

Hadnagy József

hunyt szemekkel is látom ahogy

árnyékok suhannak tova

még jobban összeszorítom szemem

és hirtelen

zsongó mély melegség árad szét

testemben mintha beszívná a lágy szék

ezernyi halvány emlék

suhan az árnyékok alatt

apám vezet együtt vagyunk mind

egy távoli hullámmoraj s itt

ott egy mosoly vidám sikoly mint

gyengülô flashback

gyerekkor labdázó nyarak

a simogató gondtalanság

még visszaint

suhan mindaz mi szívembe veszett

a lélegzetnyi valóból

egy könnycsepp akár bor az ostyán átüt

árnyékok suhannak megint

a sofôr félve mondja megérkeztünk

Balási András

békovács postai tisztségviselô mélyen

a bika szemébe nézve, magabiztosan,

hetykén - maga a Spanyol Végzet -

kecses ívben döf: beejti a levelet

a postaláda-résen

és orrába túr, lopva, a sarki fûszeres,

articsókák, kelbimbók, karalábék

mögött, mint ki rejtett világ nyitját,

új, nagy titkokat keres...

(csendes hétfô délelôtt: most senki

sincs a téren, újra fordult egyet

a Föld: sorsok végzôdnek, sorsok

kezdôdnek szépen,

- csillag megy az égen:

a többi csacska szóbeszéd)

szabóné a harmadikról, megfogott

egy felleget, kihajol, mint dunyhát

rázza, eltakarja az eget...havazik,

kavargó pelyhekkel teli a lég,

s a költô szobrára varjú szállt épp

- emelt mutatóujján foltot ejtve -

hja, híg a líra, és csak ennyit ér:

vésse eszébe jól

mind, ki lantok pengetésibe kezdett.

Kuti Csongor

(Befejezô rész)

Öregedô házaspár sétál a park dússzínû ôszi lombja alatt. Olyan szelíd ez az október, mint a törékeny béke napjai. Az öregedô úr egy ideig erôsen töprengett valamin, asszonya nem zavarta, tudta úgyis: élete párja csak kiböki végül, ha valamennyire megemésztette azt, ami tûnôdésre hangolta. Tíz perc kellett erre, akkor az öregúr kérdô hangsúly nélkül mondta: - Ugye emlékszel arra a filmre, valami harminc esztendôvel ezelôtt, amelyben egy kiürített várost a valóságban is rommá lôttek.

- Már hogyne emlékeznék! Jean-Luc P.-vel és Svetlana B.-vel. Akkoriban a kedvenc színészeim voltak. És valami botrányszag volt körülötte…

- Hogy eltûntek azok is utána! - kiáltott fel kitérôleg a korosodó férfi. - Több szerepben nem is láttam ôket.

- Azt mondják, a színész öngyilkos lett aztán. Kiugrott a tizenhetedikrôl. Valami dilije volt, valami vízcsappal…

- Nem dili volt az! Azt rebesgették akkor, hogy egyszer, amikor elcsavarta a vízcsapját, vér csordult belôle.

- Á, az egy nagy hülyeség volt!…De azt mondták, a rendezô rávette, hogy a forgatás közben kinyírjon valakit. Valami halálra ítélt bûnözôt…

- Ugyan, az csak amolyan reklámfogás lehetett.

- A csapból csorgó vért elhiszed, azt meg nem. Furcsa is vagy te, fiam! Tény az, hogy a filmet levették mûsorról. De a rendezô valahogy megúszta. Nem derült ki, hogy végül is egyszerû reklámfogás volt, vagy igazi bûntett.

- Mindegy. De mindenképpen piszkos egy ügy!

- De azért háromszor is megnézted. És negyedszer csak azért nem, mert betiltották.

- Valahogy izgatott. S addig akartam nézni, amíg kiderítem a valóságot.

- És most megnéznéd? Na, halljam! Mirôl jutott eszedbe?

- Hát igen. Épp arról jut eszembe az egész, hogy a tegnap, amikor B.-ben lötyögtem, még jó két órám volt a vonatindulásig. Akkor láttam meg a plakátot. A vacak kis mozi elôtt alig volt ember. De valahogy nem tudtam rávenni magam, hogy még egyszer megnézzem. Akkor rögtön az jutott eszembe, amit úgy harminc évvel ezelôtt mondtál. Emlékszel?

- Hogy úgy érzem magam, mint akit valami mocskos dologhoz megvásároltak, egyetlen mozijegyért.

- Úgy van.

- És mit gondolsz, hogyhogy újra elôkotorhatták azt az özönvíz elôtti produkciót?

A korosodó férfi hosszan mélázott, jól megfontolhatta: - Azt hiszem, mert már senki sem emlékszik a körülményekre. Vagy a pletykára. És különben is: a film pont egy olyan ramaty kis moziba való.

- De még élünk néhányan, akik emlékszünk a botrányra, a mendemondákra…

- Á, mit számít az ma már!?

- De ott, akkor rommá lôttek egy várost! Egy várost csak úgy eladtak a háborúnak, hogy valakik meggyalázzák emberkezek évszázados munkáját! És még ki tudja, mi igaz a pletykából?!

- Hû, de patetikus vagy! - mosolyodott el a férfi.

- Az, de amikor az egy szem házunkat szanálták, pont ilyen patetikus voltál!

A korosodó férfi hallgatott, aztán kitérôleg: - Milyen fiatalok voltunk mi akkoriban! Milyen szép is volt!

- Ne beszélj mellé! Mit gondolsz, hogyan vehették ismét elô?

- Hát…hogy is mondjam…Szóval, ugyebár az emberek egy idô után felejtenek, még a rémtettek is elévülnek…

Lassan poroszkáltak az avaron, a színdús október fái alatt, ebben a törékeny ôszi békében, de nyugtalanul, mintha valami rendezetlen volna a múltjukban, amit legalább ki kellene mondani. A korosodó férfiú aztán úgy érezte, sikerül kimondania.

Ezt a mellékesnek szánt mondatot: - Szóval úgy van ezzel is, mint a háborúval: a történészek ugyan minden katasztrófa után levonják a tanulságot, csakhogy a Történelem valahogy sosem okul belôle. Ejnye- bejnye!…

Mózes Attila

Köszöntjük az ötvenéves írót!

arcomon

dobogó

utolsó sunyi

lángja

testünkre

vetíti

sós izzását

a füzérek

hosszú láncában

gyöngyözô

pillanatnak.

Varga Mária Melinda

(kollázs)*

in memoriam J. A.

"vonatok dübörögve érkeznek

indulnak" "szállnak fényes ablakok"

s "kirobog a mennyei páncélvonat"

"a pályaudvar hídja még remeg"

"kóbor kutyaként jár a szél"

"visz a vonat megyek utánad"

"vonatfütty" - "széthull darabokra"

"összekoccannak a molekulák"

"tehervonatok tolatnak"

"méla csörömpölés" "amint

elmegy egy vén tehervonat"

a többi csak "kartoték-adat"

mint vonatkerék kattog a szó

balatonszárszó balatonszárszó

*Az idézetek József Attila verseibôl valók

Czirmay Szabó Sándor

Ma búcsúztatják Hofi Gézát

Hofi Géza Kossuth- és kétszeres Jászai Mari- díjas színmûvész búcsúztatása szombaton 12 órakor kezdôdik Budapesten, a Farkasréti temetôben - tudatta a Madách Színház csütörtökön az MTI-vel. A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével és a Pro Cultura Urbis díjjal kitüntetett érdemes és kiváló mûvész életének 66. évében szerdára virradóra hunyt el, álmában érte a halál. A teátrum tájékoztatása szerint a ravatalozás 11 órakor kezdôdik. A ravatalnál díszôrséget állnak a Madách Színház és a Mikroszkóp Színpad tagjai, mûvészkollégák és barátok. A ravatalnál búcsút mondók között van Schiffer János fôpolgármester-helyettes, a sírnál elköszönôk egyike Kerényi Imre, a Madách Színház igazgatója. A gyászjelentést a mûvész családtagjai mellett aláírta a Fôvárosi Önkormányzat, Kôbánya Önkormányzata, a Magyar Színházi Társaság, a MASZK Országos Színészegyesület, az Aranykorona Vadásztársaság, a Mikroszkóp Színpad és a Madách Színház.

11 éve a legalacsonyabb havi infláció márciusban

A havi infláció Romániában márciusban 11 éve a legalacsonyabb szintre esett: az elôzô hónaphoz képest az áremelkedési ütem 0,4 százalék volt. Az idei év elsô negyedében az átlagos havi infláció 1,3 százalék volt, s szakértôk szerint jó esélye van, hogy nem lépik túl az idei 22 százalékos inflációs célt. Tavaly Románia 0,3 százalékponttal haladta meg a 30 százalékos inflációs célkitûzést. 2005-ig egyszámjegyûre akarják leszorítani a fogyasztói árak éves emelkedési ütemét. Az EU-tagjelöltek között Romániában a legnagyobb az infláció.

Sertéspestis Aradon

Sertéspestises eseteket találtak az Aradhoz tartozó Kisszentmiklós egyik sertéstenyésztô telepén - erôsítette meg csütörtökön az MTI érdeklôdésére Viorel Andronie, a mezôgazdasági minisztérium állategészségügyi igazgatóságának vezetôje. A román állategészségügyi illetékes, aki csütörtökön a helyszínen tartózkodott, elmondta: a sertéspestises állatokat egy magántulajdonban lévô sertéstelepen találták, ahol a 250 egyedbôl álló állomány több mint fele, 130 állat betegedett meg. A betegséget az A 130 kódszámú sertés- pestisvírus okozta. A fertôzött állományt azonnal elpusztították és elégették, így a gócot felszámolták. A fertôzés okainak és forrásának felderítésére indított állategészségügyi vizsgálatok zárójelentése hamarosan elkészül, s annak alapján további szigorú intézkedéseket tesznek - mondta.

Kábítószer-csempészeket fogtak le

Két magyar állampolgárságú kábítószercsempészt ért tetten a román rendôrség Temesváron - közölték pénteken. Hosszú évek óta ez az elsô alkalom, hogy magyar kábítószer-csempészeket fogtak el Romániában. A 33 éves P. Zoltánt és a 27 éves N. Lászlót a román rendôrség szervezett bûnözés és kábítószer- elleni részlegének temesvári ügynökei akkor fogták el csütörtökön, amikor a két magyar félezer darab Korona 2 típusú Ecstasy tablettát adott át egy román kábítószer- forgalmazónak. A román rendôrség szerint a két magyar állampolgár egy nemzetközi kábítószercsempész-hálózat tagja. A hálózat hollandiai titkos laboratóriumokban elôállított, különösen veszélyes kábítószert szállít a kelet-európai piacokra, elsôsorban Szerbiába, Magyarországra és Romániába. A temesvári ügyészség 30 napos elôzetes letartóztatásba helyezte a két magyar állampolgárt. A román törvények szerint a különösen veszélyes kábítószerek csempészéséért akár életfogytiglani börtön is kiszabható. A két magyar kábítószercsempész elfogását megelôzô napon a román rendôrség szervezett bûnözés és kábítószer-elleni csoportja Bukarestben fogott el három román kábítószer-csempészt, akiknél közel ötezer ezer darab Pokémon típusú Ecstasy tablettát találtak.

Németország keleti részén minden hetedik lakás üres

Németország keleti tartományaiban egyre több lakás áll üresen: az önkormányzati és szövetkezeti lakáskezelôknél az üresedés egy év alatt 14,2 százalékról 15,8 százalékra nôtt, vagyis minden hetedik lakás lakatlan. Tavaly Németország keleti felén 410 ezer használatlan lakás volt, 35 ezerrel több mint két évvel azelôtt. A leginkább Szászország és Szász-Anhalt tartományokban hagyják el a lakók otthonaikat.

Modern rabszolgák kiszabadítása Brazíliában

Brazíliában a hatóságok szabadítottak ki egy földbirtokról 184 embert, akiket a birtok tulajdonosa lényegében rabszolgasorban tartott. A helyi média közlése szerint a tulajdonost letartóztatták. Várhatóan természetvédelmi területen törvénytelenül folytatott fakitermelés miatt is vádat emelnek ellene. A tulajdonos Pará állam ôserdejében igen szûkös körülmények között tartotta és dolgoztatta a rendôrség és a munkaügyi minisztérium emberei által most kiszabadított nôket és férfiakat. Brazíliában gyakran alkalmazott módszer szerint irreálisan magas áron számolta fel nekik a munkaruhát, az élelmet és a munkaeszközöket, és ezzel egyre nagyobb függôségbe kényszerítette ôket. A munkások nagyon szegényes tábori körülmények között laktak, nem kaptak elegendô élelmiszert és tiszta vizet sem. A birtoktulajdonos fenyegetéssel kényszerítette ôket munkára - írta jelentésében a dpa hírügynökség.

Szlovák kormánykitüntetések magyaroknak

Szlovákiai magyar mûvészeknek és közéleti személyiségeknek adományozott csütörtökön állami emlékérmeket Pozsonyban Csáky Pál, a szlovák kormány elnökhelyettese. Bugár Gáspár színmûvész és Oszvald Árpád költô hetvenedik, Dr. Erdélyi Géza református püspök és Jókai Mária néprajzkutató hatvanötödik születésnapja alkalmából, Nagy János szobrászmûvész, Vass Ottó tanár, versmondó és Vojtek Miklós balettmûvész kiemelkedô mûvészi munkájuk elismeréseként részesültek arany- és emlékplakettben.

Negatív demográfiai mutatók

A megyei Statisztikai Hivatal által az idei év elsô két hónapjára vonatkozó demográfiai adatok összesítése nyomán kiderül, hogy a lakosság természetes szaporulata csökken. Kevesebben kötnek házasságot és nô a válások száma. Annak ellenére, hogy az idei év elsô két hónapjában 1.094 gyerek született, 41-gyel több, mint tavaly, de 1324-en hunytak el, 178-cal többen, mint tavaly január-februárban. Míg tavaly 308 házasságot kötöttek, idén csak 256 pár járult az oltár elé. Egy évvel ezelôtt 117 házasságot bontottak fel, idén 152-t.

Székházat vásároltak Marosludason

A marosludasi magyarság nem kis anyagi erôfeszítése árán sikerült helyiséget vásárolni a Magyar Ház számára. A 30 négyzetméteres helyiség a jelenlegi RMDSZ-székház mögött található, és kis módosítással egy többhelyiségû együttessé alakítható. A Magyar Ház vásárlására a lakosság 28 millió lejjel járult hozzá, mondotta Andrássy Árpád RMDSZ-elnök. Mivel a közösség a ház rendbetételére összpontosít, úgy döntöttek, hogy egyelôre elmarad a nyárra tervezett Ludasok találkozója, amelyre a vajdasági és magyarországi azonos nevû települések képviselôit hívták volna meg. A rendezvényre egy késôbbi idôpontban kerül sor.

Több szarvasmarha, kevesebb sertés

A magán- és állami szektorban egyaránt megnôtt a szarvasmarha-tartási kedv a megyében - derül ki a Statisztikai Hivatal által készített legutóbbi kimutatásokból. Míg tavaly februárban a megyében összesen 72.135 szarvasmarhát tartottak (ebbôl 67.861-et a magánszektorban), addig idén februárban számuk 77.029-re nôtt. Ezzel szemben viszont a sertésállomány 179.691-rôl 170.997-re, a juh- és kecskeállomány 392.245-rôl 380.095-re, míg a szárnyasállomány 1.441.766-ról 1.305.750-re csökkent.

Szentgyörgy-napok

Árpilis 20-21-én Erdôszentgyörgyön idén is megszervezik a Szentgyörgy-napokat. Az ünnepi megnyitó szombaton 10 órakor lesz, majd ezt követôen 11 órakor a Rhédey-palotában írják alá a testvértelepülési szerzôdéseket a svájci Plan-les-Ouates és a magyarországi Celldömölk képviselôivel. Fél egy órako