|
LIV. évfolyam 79. (15042) sz. |
2002. április 6., szombat |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
A Pénzügyminisztériumtól tegnap érkezett rendelet alapján vezetôségcserére került sor a Maros megyei Pénzügyôrségnél. A felügyelôség fôfelügyelôjét, Gheorghe Hutanut hétfôtôl 3 hónapos idôszakra Hunyadra helyezték át, a rangsorban következô két ügyosztályvezetô felügyelô, Baziotis Valeriu és Dumbrava Cristian néhány héttel ezelôtt benyújtott lemondását elfogadták, a következôkben beosztott felügyelôként fognak tevékenykedni.
Mint már írtunk róla március elején, a pénzügyôrség keretében dolgozó Gheorghiu Dumitru felügyelô által készített 81 oldalas jelentés robbantotta ki a botrányt. Dumitru a jelentésben korruptnak, erkölcstelennek és inkompetenseknek nevezte a pénzügyôrség felügyelôit, részletesen leírta az általa ismert kihágásokat, a dokumentumot pedig elküldte az államelnöki hivatalnak, kormányhivatalnak, a központi pénzügyôrségnek, rendôrségnek, ügyészségnek és a sajtó képviselôinek. A Maros megyei pénzügyôrséget vezetô Gheorghe Hutanu akkor cáfolta, hogy bármilyen kihágást követtek volna el vagy kivételeztek volna valamely céggel. Az általa kibocsátott sajtóközlemény szerint a Dumitru-eset amolyan "bagoly mondja a verébnek" típusú, Dumitru, aki mellesleg "nem tiszta", azért, hogy bôrét mentse, beárulta összes kollégáját, ami pszichopata viselkedésre vall. Az esetben felvilágosítással szolgáló Lucian Savu, a Maros megyei Pénzügyi Igazgatóság vezetôje kifejtette, hogy a jelentés kapcsán senkit nem találtak bûnösnek, senkit nem váltottak le, mindeddig. A vezetôség lecserélése mellett Dumitru Gheorghiut is áthelyezték Botosani-ba.
A "kegyvesztett" felügyelôk helyett hétfôtôl három, Bukarestbôl érkezô felügyelô veszi át a megyei pénzügyôrség vezetését: Herea Teodor fôfelügyelô, Gachi Gheorghe fôfelügyelô- helyettes és Stefan Gheorghe ügyosztályvezetô felügyelô.
Lucian Savu úgy fogalmazott, hogy a változtatás 3 hónapja alatt remélhetôleg sikerül visszaállítani az egészséges és hatékony munkalégkört a pénzügyôrségben. Hozzátette: jövô héttôl a pénzügyi igazgatóság nagyszabású ellenôrzési akcióba kezd a botrány során gyanúba kevert cégeknél.
Mint korábban hírül adtuk, a görgényoroszfalui tyúkfarmon, a szokásos ellenôrzések során, szalmonellával fertôzött tojásokat találtak. Emiatt több mint egymillió tojást semmisítettek meg. A farm 47 ezer tyúkjának sorsáról az egyedenkénti vizsgálat után döntenek, tájékoztatott annak idején Ioan Rusu, a megyei állategészségügyi igazgatóság igazgatója.
Tegnap az igazgató elmondta, hogy a tulajdonos kérésére, illetve a mezôgazdasági minisztérium alárendeltségébe tartozó országos állategészségügyi ügynökség javaslata alapján elhatározták, hogy jövô héten a teljes állományt felszámolják. Ezért a Szilágy megyéhez tartozó zilahi vágóhíddal vették fel a kapcsolatot.
Az egyedeket laboratóriumi vizsgálatnak vetik alá, s az eredmények függvényében, ha fogyasztásra alkalmasnak találják, kiárusítják, ellenkezô esetben tápszer készül majd belôlük.
A farmot alapos sterilizálás után az állategészségügyi igazgatóság engedélyével népesítik be újra.
A mindenheti videokonferenciák visszatérô motívuma a föld- és erdôtörvény alkalmazása. A miniszterelnök minden héten felhívja a helyhatóságok figyelmét, igyekezzenek a birtoklevelek kiosztásával és a jogosultak tulajdonba helyezésével. Mi több, 2002-t a tulajdonbizonylatok évének nevezte, és kiadta az utasítást, az év végéig 90%-os eredményt vár e téren.
Maros megye ebben a tekintetben az országos átlag alatt van. Emiatt a videokonferenciák állandó negatív példáinak egyikévé vált. A lemaradások miatt, fél esztendô alatt két igazgatót is leváltottak a megyei kataszteri hivatal élérôl, legutóbb március 15-én. Közben menesztették Ioan Toganel prefektust, helyébe a minapig még a mezôgazdasági minisztérium államtitkári funkcióját betöltô Ovidiu Nateát nevezték ki.
A dolog különös érdekessége számunkra, hogy a feltûnôen hátul kullogó polgármesteri hivatalok, amelyek alig 10% fölött osztották ki a birtokleveleket, a Nyárád menti, illetve a Küküllô menti falvakban vannak. Újságírói kérdésre, miszerint a magyar polgármesterek szándékosan akadályozzák a törvények alkalmazását, Ovidiu Natea kitérô választ adott. Mint mondta, tanácskozni akar a megyei tanáccsal, hogy lássa, mi történik. Ha szükséges, politikai tárgyalásokat is folytatnak, mondta, mert nem érti mi az oka ezeknek a lemaradásoknak. Mégis, inkább a polgármesterek érdektelenségét nevezte a lemaradás okának. Kijelentette: a polgármesterek választott tisztségviselôk, de nem érinthetetlenek.
A tegnapi videokonferenciát követôen az új prefektus ismét felvetette a birtoklevelek ügyét. Jövô hétre tanácskozásra hívta a kataszteri hivatal frissen kinevezett igazgatóját, Lucian Manisort megoldást keresendô.
A Népújság kérdésére, hogy mit szándékszik tenni a birtokba helyezések felgyorsítása érdekében, annál inkább, mivel még az elsô negyedévi tervvel is lemaradtak, a második negyedévre pedig, a tervnek megfelelôen, a dupláját kell kiosztani a tulajdonbizonylatoknak?, a prefektus kijelentette: A kataszteri hivatalt egyképpen lehet csak megreformálni. Külön pénzalapokat kell kérnünk, hogy a hatalmas munka elvégzésére új szakembereket tudjunk alkalmazni. Ez a pillanatnyi megoldás. A továbbiakban a községek ügynökei végzik a földosztást. Ha nem leszek képes a feladatomat teljesíteni, nem csinálok gondot abból, hogy lemondjak. Mert amikor idejöttem, tudtam, hogy egyszer el is kell mennem.
Két hétig volt érvényben a labdarúgó-szövetség által hozott döntés, mely szerint törölték a Ceahlaul - Dinamo pályán elért 1-2 arányú eredményét, mindkét csapatnak 0-3 arányú vereséget számoltak el, illetve a Piatra Neamt-i együttest további három pont levonásával sújtották. A magyarázat szerint a csapatok nem játszottak valós tudásuk szerint, magyarul "megbundázták" a találkozót. A napokban azonban Georgiu Gingaras sportminiszter egy tollvonással törölte a határozatot, azzal az indoklással, hogy meghozatalakor nem tartották be a szakszövetség alapszabályzatát. A miniszteri döntés annál furcsább, mert maga Gingaras volt az, aki az elmarasztaló határozat elôtt egy nappal a vétkesek példás megbüntetését szorgalmazta. Ki érti ezt?
Nagyon valószínûnek tûnik, hogy a miniszteri dörgedelmet követôen befolyásos emberek igencsak meghúzogathatták a kormányhivatalnok kabátjának ujját, ami a mostani pálforduláshoz vezetett. A botrány ugyanis azóta sem akar elülni, a megvádoltak körömszakadtáig tagadnak, az ellenlábasok vádolnak, s a román labdarúgásban egyszerre minden nagyon cseppfolyóssá vált. Magának Mitica "Corleone" Dragomirnak is erôsen inog a profiliga- elnöki bársonyszéke, miután Simona Marinescu szenátor asszony kiderítette, hogy a ligaelnök mélyen lenyúlta a kluboknak járó televíziós jogdíjakat. Felbukkant a színen egy ciprusi közvetítô cég, amely fura módon a román bajnokság mérkôzéseinek közvetítését román televízióknak adta el, de az ügyletért járó (nagyon is amerikai!) pénz - állítja a szenátori forrás - mégis belföldi zsebekbe vándorolt, melyek igen közel állnak a ligaelnök köreihez. Egyáltalán nem véletlen vagy mellékes egybeesés azonban, hogy Marinescu asszony éppen a Dinamo vezetôségi tagja, de az is érdekes kérdés, hogy miért pont most derült ki Dragomir - akinek a kétes hírû sajtótermékei által manipulált információk már nem egy esetben okoztak botrányt - turpissága.
A furcsaságok sora hosszú ideig folytatható, ám mindabból, ami a román labdarúgásban az utóbbi idôben történik, legalább egy nagyon fontos következtetést lehet levonni: a belföldi legfelsôbb szintû bajnokság már rég nem a fociról, a sportszerûségrôl, a fair-playrôl szól. S egész biztosan az sem véletlen, hogy abban a futballban, amelyben a nézôk száma csak egyes mérkôzéseken haladja meg a 10.000-es létszámot (akik nyugati mértékkel filléreket fizetnek a belépôért), egyesek százezer, sôt millió dolláros nagyságrendû összegeket forgatnak. Lehet rajta gondolkodni, hogy mibôl és miért.
Éles, nemritkán egyenesen a közízlést sértô, vagy annak határát súroló megszólalásokkal tarkított választási kampány után holnap az urnák elé járulnak a magyar választók.
Az országgyûlési képviselôválasztás vasárnapi elsô fordulójában mintegy 8,1 millió választásra jogosultat, köztük 514.000 elsô választót várnak a több mint 3.100 településen kialakított 10.843 szavazókörben elhelyezett urnákhoz, s voksolhatnak az Országgyûlés 386 tagjára.
Az egyik szavazólapon a 176 egyéni választókerületben országosan induló 1.243 egyéni jelöltre, köztük 41 függetlenre lehet voksolni.
A másik szavazólapon a 152 területi listás mandátumért versengô tíz párt 154 megyei listájára lehet szavazni, amelyeken ezúttal közel 3.000 jelölt szerepel.
Az országos listát állító nyolc pártra közvetlenül nem lehet voksolni.
Az országos listáról kiosztható 58 képviselôi mandátumot egy bonyolult számítási módszerrel, az úgynevezett töredékszavazatok alapján osztja majd el az Országos Választási Bizottság.
Az elsô fordulóban az egyéni választókerületben, ha a választópolgá- roknak több mint a fele szavazott, akkor a mandátumot az kapja, aki megszerzi az érvényes szavazatoknak több mint a felét.
Érvénytelen az elsô forduló, ha a szavazásra jogosultaknak több mint fele nem voksol. Ez esetben a második fordulóban mindazok részt vehetnek, akik az elsô alkalommal indultak. Ekkor a mandátumot az nyeri el, aki a legtöbb érvényes szavazatot kapja, feltéve, hogy a választók egynegyede szavazott.
Eredménytelen lesz az elsô forduló, ha az adott választókerület választóinak több mint a fele szavazott ugyan, de egyik jelölt sem szerezte meg az érvényes szavazatoknak több mint a felét.
Ekkor a második fordulóban azok indulhatnak ismét, akik az elsô alkalommal az érvényes szavazatoknak legalább a 15 százalékát megkapták. Ha nincs legalább három ilyen jelölt, akkor az elsô fordulóban a legtöbb szavazatot elért három jelölt indulhat ismét. A mandátum pedig azé lesz, aki a választók egynegyedének szavazása esetén a legtöbb voksot kapja.
A kormány csütörtökön jóváhagyott négy, országos jelentôségû gyerekjogvédelmi programot, melyeket összesen 215 milliárd lejjel finanszíroznak. A pénzalapokat az Országos Gyerekvédelmi és Örökbefogadási Hatóság (ANPCA) költségvetésébôl utalják majd át azoknak a magánszervezeteknek, amelyek engedéllyel rendelkeznek ilyen jellegû tevékenység folytatására.
Az összegeket az említett szervezetekkel, vagy a megyei és helyi önkormányzatokkal kötött megállapodások alapján folyósítják.
Az elsô program címe Az utcagyerekek társadalmi
integrációja, célja pedig hivatásos asszisztensi
hálózat kialakítása, befogadó családok
hálózatának létrehozása, valamint
családi központok, szociális otthonok, menedékhelyek
kialakítása. A program idei költségvetése 50
milliárd lej.
A fogyatékos gyerekeknek szánt, átszervezhetetlen régi típusú intézmények bezárása címû program célja hivatásos asszisztensi hálózat kialakítása a fogyatékos gyerekek számára és a fogyatékos gyerekeket befogadó családoknak szánt támogató szolgáltatások fejlesztése. A programot 2002-ben 144 milliárd lejjel finanszírozzák.
A Humánerôforrás-képzés a gyerekvédelmi rendszerben címû, idén 6,5 milliárd lejjel finanszírozott program célja szociális munkások és asszistensek képzése a fogyatékos gyerekek ellátására.
A negyedik program az árvaházakban élô, 18 évest kort elért fiatalok szociális-szakmai integrációját tûzi ki célul, idei költségvetése 14,5 milliárd lej.
Az összegek felhasználásának módját és a programok megvalósítását az ANPCA és a megyei, illetve helyi önkormányzatok felügyelik. MEDIAFAX
A legnagyobb orosz olajvállalat, a Lukoil üzemanyag- értékesítô hálózatának nagy fejlesztésébe kezd Romániában, de hosszabb idôre bezárja romániai olajfinomítóját.
Az orosz olajcég romániai leányvállalatának pénzügyi igazgatója a Ziarul Financiar címû lapnak elmondta, hogy a Lukoil 2004 végéig közel kétszáz új benzinkutat akar nyitni. A beruházásra 130 millió dollárt szánnak.
A Lukoilnak tavaly év végén húsz kútja volt Romániában. Az idén már tíz újat avattak, és a tervek szerint az év végéig legkevesebb száz állomás tartozik majd a hálózathoz.
Az orosz cég számítása szerint a román piacon érdemes befektetni, mert az üzemanyag-fogyasztás jelentôs bôvülése várható. A 22 millió lakosú Romániában jelenleg az egy lakosra jutó évi gépkocsiüzemanyag-fogyasztás 130 liter, míg Közép- és Kelet-Európában ez a mutató átlagosan 400 liter.
Romániában jelenleg közel 1900 benzinkút üzemel. A román állami olajipari vállalat, az SN Petrom saját hálózatában 675 kút van. A nagyságra második hálózatot a holland-brit Shell üzemelteti 81 kúttal, utána az SN Petrom érdekeltségébe tartozó Rompetrol következik nyolcvan kúttal.
A külföldi társaságok sorában a második hely a magyar Molé, amelynek jelenleg 42 töltôállomása van Romániában. Az osztrák ÖMW-nek 34, az olasz AGIP-nak 22 kútja van.
A külföldi társaságok közül a Mol és az ÖMW jelentett be korábban nagyszabású fejlesztési terveket. A Mol azzal számol, hogy 5-10 éven belül 10 százalékra növeli piaci részesedését a jelenlegi 2,3 százalékról, és 100-110 kúttal a nagyságra második romániai hálózatot hozhatja létre.
A Mol tavaly három új kutat épített Romániában, ellenben az ÖMW közel 20 millió dolláros beruházással 14 új töltôállomást avatott. Az ÖMW az elkövetkezô öt évben 160 millió dollárnyi beruházást tervez, és azzal számol, hogy több mint 110 kútja lesz.
A román gazdasági sajtó szerint a nagy társaságok a piaci terjeszkedést a fogyasztás várható növekedése mellett arra építik, hogy az önállóan próbálkozó kis magánbenzinkutak, amelyek jelenleg 38,1 százalékos piaci részesedéssel rendelkeznek, nem tudják majd állni a versenyt.
A külföldi társaságok többségét ugyanakkor óvatossá tette mostanáig, hogy az SN Petrom a saját kútjainál a világpiaci árnál jóval alacsonyabban árusította az üzemanyagot, és ezért a versenytársak nem tudták a normális körülmények között megszokott árrést alkalmazni. Jórészt ezzel magyarázható, hogy tavaly veszteséget könyvelt el Romániában a Shell, a Mol és Lukoil is.
A román sajtó szerint az SN Petrom árpolitikája ellen a Lukoil van a legjobban felvértezve, hiszen a kútjainál forgalmazott üzemanyagot saját finomítóiból szerzi be. Ám az orosz társaság éppen most közölte azt is, hogy átalakítás miatt leállítja a ploiesti-iben finomítóját, a Petrotelt, amelynek 2800 alkalmazottja közül ezret május elsejével elbocsát.
A Petrotel többségét 1998-ban vette meg a Lukoil a román államtól. Az akkor példaértékûként méltatott privatizáció gyorsan csôdnek bizonyult: azóta is tart a vita a Petrotel korábbi adósságainak rendezésérôl. A Lukoil erre hivatkozva nem hajtotta végre a vállalt beruházásokat, és a finomító tavaly július óta nem üzemel.
(MTI-Panoráma) A kínai azt szereti, ha autója valamivel hosszabb a szokásosnál, Olaszországban nem lehet lila színû ruhát eladni, a japánok pedig meg nem vásárolnák a testápoló krémeket, ha azok családi "kiszerelésben", azaz jókora adagban sorakoznak a pultokon.
Kínában ítéletnapig is a boltokban maradnak a fehér színû mosógépek. Az ázsiai országban ugyanis a fehér a gyász színe. Mivel pedig mosógépet többnyire ifjú házasoknak ajándékoznak, ezért a legkelendôbbek a rózsaszínûek, rajtuk díszítésként apró szívecskékkel. Indiában felesleges a mosógépek hôfokszabályozója, az ott hordott tarka festésû pamutruhák úgysem viselik el a melegebb vizet. Fontos viszont, hogy patkánykirekesztô rácsot építsenek a mosógépekbe - magyarázza Stefan Schön, a Siemens cég úgynevezett használhatósági laboratóriumának vezetôje.
Ennél azonban bonyolultabb ügy a mobiltelefonok eladása. A kínai például ösztönszerûen a piros gombot nyomja meg, ha megszólal a maroktelefonja, ez ugyanis a szerencsét hozó szín Kínában. Ráadásul számára tabu belepillantani a használati utasításba, mert aki Kínában beismeri, hogy nem ismeri készülékének mûködését, az elvesztette a tekintélyét. Ezért az ottani piacra kerülô maroktelefonoknak maximálisan "önmagukat megmagyarázóknak" kell lenniük.
A potenciális vevôk kedvenc színeire is feltétlenül tekintettel kell lenniük az eladóknak. Olaszországban például eladhatatlan a lila, akárcsak a tollak - állítólag balszerencsét hoznak. Ázsiai asszonyok bôrük színére való tekintettel csak ritkán használják a mustársárga anyagokat.
Az Audi autógyár különleges kínai változatot állított elô a távol-keleti piac részére: az autó a hátsó ülésnél kilenc centiméterrel hosszabb a szokványosnál. Annak a kínainak ugyanis, aki ilyen márkás autóval közlekedik, többnyire sofôrje van, és ezért nagy súlyt helyez rá, hogy bôven legyen helye a hátsó ülésen. Emellett a Távol-Keleten lényegesen puhább üléseket kedvelnek, mint Európában.
Minden más szakterületnél jobban oda kell figyelni azonban a vevô ízlésére a kozmetikai iparnak. Az ázsiaiak például a bôrt világosító krémeket szeretik, a francia anyák kölnivel illatosított folyadékkal dörzsölik be csecsemôik bôrét, a dél-európaiak pedig oda vannak a kókuszdió illatú napolajért. Németországban viszont e termékek egyike sem talál vevôre napjainkban.
Megesik azonban, hogy valamilyen árunak egyik napról a másikra éppen az ellenkezôje lesz kelendô. Japánban például ez idô szerint a meglehetôsen száraz tapintású bôr a divatos, ezért senki sem vásárolja a bôrt nedvesítô oldatokat - áll a dpa ismertetésében.
Nagytakarítás Marosvásárhelyen
Marosvásárhely felét sem takarították ki a tavaszi akció során, de eddig több mint 3000 köbméter szemetet, port, egyéb hulladékot szállítottak el az utcákról. Karácsony Erdei László, a Salubriserv Rt. igazgatója szerint a lakosság pozitívan viszonyult e kezdeményezéshez, a legtöbb helyen jobbára nagyrészt betartották az elôre meghirdetett programot. Viszont megtörtént az is, például az Egyesülés negyedben és a Constantin Romanu Vivu utcában, hogy a szemétszállítóknak vissza kellett térniük. Továbbra is három csoportban 20-20 elítélt dolgozik, ôket 6 tehergépkocsi, 3 homlokrakodó gép, 2 utcaseprô és két mosóautó segíti.
A tavaszi nagytakarítás elsô heteiben többen telefonáltak be a céghez és jelezték, hol van elszállítandó szemét, mára ez a buzgóság alábbhagyott, dacára, hogy igencsak hasznos volt. Ezért a nagytakarítás szervezôi kérik, hogy a lakótársulások vezetôi, az utcafelelôsök értesítsék a környéken dolgozó csoportokat, hol kell takarítani, van-e törvénytelen szeméttelep a közelben. Jelzéseiket naponta 7-15 óra között a 214-158-as (Salubriserv közönségszolgálat) telefonszámon is közölhetik. A már kitakarított utcákra, terekre kirakott szemét miatt 5-tôl 15 millió lejig terjedô büntetést szabnak ki a polgármesteri hivatal szakellenôrei. Ajánlatos tehát követni a sajtóban meghirdetett programot és ennek megfelelôen elvégezni a háztáji szeméttelenítést is - ajánlotta az igazgató.
Csütörtök délután az Autocenter A. Spanner Kft. vásárhelyi telephelyén a sajtó képviselôinek is bemutatták a Volkswagen cég újdonságát, a 2002. évi Polo modellt.
Popoviciu Ovidiu Pavel vezérigazgató emlékeztetett arra, hogy a kiskocsi gyártásának 1975. évi beindítása óta 7 millió darabot értékesítettek belôle világszerte. Ez az égôpiros autócska, amelyet a Jeddi úti "show"-on volt szerencsénk megszemlélni, már negyedik generációs változat. Azok számára, akik nem ismerik a korábbi Polót nem sokat mond az, hogy hány centiméterrel növelték meg a tengelytávját vagy keréktávolságát és a jármû hosszát, meg hogy most már 36 kilóval többel terhelhetô.
Cecalacean Doru szervizigazgató, akivel kiszaladtunk egy rövid próbaútra, felhívta a figyelmünket az új gépkocsi erôsebb felépítésére, remek menetstabilitására és gyorsuló-lassuló képességére. Utóbbin ôszintén szólva nem csodálkoztunk, hiszen ennek a háromhengeres 1,2 literes benzinmotorral szerelt példánynak a teljesítmény (65 lóerô)/önsúly viszonya is kiváló.
Az eseményen jelen levô Dorin Florea polgármesternek olyannyira megtetszett az "újszülött", hogy kijelentette, miszerint, ha rajta múlna, tíz darabot vásárolna a megyei jogú város elöljáróságának, mert ezekkel tíz évig nem lenne gond. Reprezentatív polgármesteri kocsinak pedig vagy egy Audi 8-ast, vagy egy Mercedest szeretne, mert a dél-koreai Leganza városban 17 liter benzint is megiszik.
Tanév elején beindul a gyerektoborzás. Aki kisiskolás, gimnazista, és nem akar botlábúan felnôni, azokat szervezett keretek között vállalkozó szellemû oktatók megtanítják társasági, diszkó, latin-amerikai s egyéb táncokra szól a felhívás. Örül a szülô, hogy adott a lehetôség, megfelelô körülmények között, tágas, világos balett-teremben az oktatók jóvoltából a legügyetlenebb gyerekek is hétrôl hétre szemmel láthatóan ügyesebbek, mozgásuk bizonytalan botladozásból egyre biztosabbá válik. Kétség nem fér hozzá, nem kis energiaráfordítás, nem kis türelem kell ahhoz, hogy a csemeték jobbal lépjenek, ha a tanár jobbat, és ballal lépjenek, ha balt mond.
Nagy a kereslet a tánciskola iránt, fôleg az elemisták körében. Korcsoport szerint együtt táncolnak román és magyar gyerekek. Az oktató két nyelven irányítja a csoportokat. S ez így is van rendjén. Így zajlanak a hétköznapok.
Az ünnepnapok, a gyerekek által várva várt színpadi fellépések alkalmával viszont más a helyzet. Az idei ünnepnap húsvét szombatjára esett, amikor a marosvásárhelyi Ifjúsági Ház a szereplés lázától izgága gyerekekkel és a hozzájuk tartozó szülôkkel, nagyszülôkkel telt meg. Megkezdôdött az elôadás, románul köszöntötték a közönséget és bekonferálták a táncokat, egyik csoport a másikat követte. Az Apollo sporttáncklub több mint kétszáz tagja lépett színpadra, ezek több mint fele magyar nemzetiségû, s ebbôl következik, hogy a közönségé is. Jó, az elôadás sikere, az oktatók évi munkája eredményének felmutatása volt a fontos, de azokat a szülôket, akik azon túlmenôen, hogy a havi tandíjat fizették, belépôt váltottak, s akik a húsvét szombati pirostojás-festés, kalácssütés meg egyéb ünnepi elôkészület mellôl érkeztek a terembe, legalább annyira érdemesítették volna, hogy magyarul is szóljanak hozzájuk bár egyszer, ha csak kellemes ünnepet kívánva is. Mert a túlbuzgóságnak is van határa.
Újabb Cserehát-ügyet készítenek elô,
nem messze Marosvásárhelytôl. A tulajdonjog
megsértésével, a helyi közösség
akaratának semmibevételével, a törvény
megkerülésével utalta ki a Maros megyei prefektus
Székelykál határában azt a 40 ha földet az
ortodox egyháznak, amely ott nem illeti meg. A szándék, az
államilag kiemelten támogatott ortodox egyház
erôszakos betelepítése egy magyarlakta vidékre,
távlatokban pedig az ott élôk nemzetiségi
arányainak megváltoztatása. Ahogy minden jogfosztó,
diszkriminatív lépés, amely nemzeti
közösségünk ellen irányul, úgy a
"székelykáli ügy" is az egész
romániai magyarság ügye! A Reform
Tömörülés Maros megyei csoportja arra
szólítja fel az RMDSZ Maros megyei
vezetôségét, ne próbálja helyi,
önkormányzati kérdéssé
visszaminôsíteni, és ne hárítsa a
felelôsséget a helyi közösség vezetôire.
A törvénysértô lépést a központi, kormányzó hatalom követte el, az a hatalom, amely az RMDSZ partneri támogatását élvezi. Az RMDSZ megyei szervezetének, de az országos vezetôségnek is erkölcsi kötelessége határozottan, a nyilvánosság elôtt fellépni a székelykáli ügy jogszerû rendezése érdekében, arra szólítva fel a prefektust, de a román kormány minden más illetékesét, tartsa tiszteletben a helyi közösség jogait, igényeit és akaratát.
Nem tudunk még ígéreteket, de eredményeket, engedményeket sem elfogadni a kormánypárt részérôl, ha annak az ára egy magyar közösség jogfosztása, az asszimiláció elôsegítése. A Nemzeti Kisebbségek Védelmének Európai Keretegyezményét aláírva Románia kötelezettséget vállalt arra, hogy nem fogja az etnikai arányokat megváltoztatni a kisebbségek lakta területeken. Ez egy olyan nemzetközileg elismert kisebbségi jog, amely nem lehet sem alku, sem kompromisszum tárgya.
A marosvásárhelyi REFLEX-et a székelyföldi Eddaként is emlegetik. Rövid, de -- romániai mércével mérve - igen "zajos", sikeres pályafutása volt.
A 80-as évek közepén alakult, és pár év alatt az erdélyi magyar rockzene élére került. A "Mondd mindig az igazat!", a "Betonvilág" c. dalaik éveken át vezették a romániai rádiók magyar nyelvû adásainak zenei toplistáit.
A REFLEX a Bolyai Farkas líceum zenekaraként indult, de egy év után a városbéli zenekarok többségének helyet adó Szakszervezetek Házához igazolt át.
A komoly koncertbevételek miatt a kommunista diktátor "arany-korszakának" legkeményebb idôszakában az "elvtársak" kénytelen- kelletlen szemet hunytak afölött, hogy a marosvásárhelyi tinédzserekbôl álló zenekarral több ezren együtt énekelték , hogy:
"Vásárhely, ó szeretett Vásárhely, soha nem felejtünk el…"(Vásárhely), vagy
"…Titkos harc, amit én vívok, gyilkos szörny, mely széttépi testemet…
de a csend megöli a lelkemet!" (Kiáltás)
A rajongók több alkalommal is megtöltötték a
városi sportcsarnokot(4000 férôhely), a szabadtéri
"Nyárikertet"(kb.1500-2000 férôhely).
Volt olyan koncert, amely azért vált újsághírré a helyi román sajtóban, mert a színültig telt koncertterembôl kinnrekedt rajongók tömege közlekedési káoszt okozott a környéken, és a kivezényelt milicisták (rendôrök) csak gumibotokkal tudták feloszlatni.
A zenekar a ’80-as évek végén, a gimnáziumi évek után feloszlott. Tagjainak egy része ma is zenél, de - egyikük kivételével - csak amatôr módon, hobbiból. Közülük csupán az egykori elsô kísérôgitáros, Puskás Attila él most is Marosvásárhelyen (neves érsebész, egyetemi oktató).
A zenekar többi tagja Magyarországon él (Nagy Béla szólógitár, Réti Árpád ének, Dobos József basszusgitár, Sükösd Levente dob, Lerescu Marius gitár). A mostani bulin közremûködik Kosz Szilveszter, marosvásárhelyi származású dzsesszzongorista.
Lemezfelvételük azért nem készült, mert a zenekar tagjai nem voltak hajlandók engedni a bukaresti lemezkiadó nyomásának, hogy románul énekeljék saját dalaikat.
Ennek ellenére 15 éves szünet után, a 2000 márciusában rendezett budapesti nosztalgiakoncerten több százan énekelték a zenekarral együtt, hogy :
"Mondd mindig az igazat, ha nem is az a legszebb!
Mondd mindig az igazat, bár nem az a könnyebb!
…Szavaid soha ne add el, bármennyi kincs nem éri meg !"
Most, a rajongók, a mindenkori marosvásárhelyiek nyomásának engedve ismét színpadra lép a REFLEX , ezúttal a városligeti ELTE-Professzorok Házában ( Ajtósi Dürer sor 19-21. szám)
Április 13-án este 19-tôl hajnalig.
TÉGED is szeretettel várunk, függetlenül attól, hogy hol születtél !!!
Figyelembe véve az SZDP és az RMDSZ közötti 2002-es, idén január 29-én Bukarestben aláírt együttmûködési megállapodást;
Tekintetbe véve az SZDP és az RMDSZ együttmûködésének jótékony hatását az ország politikai stabilitására, amely elengedhetetlenül fontos hazánk NATO- és európai uniós csatlakozási folyamatának felgyorsítása szempontjából;
Úgy értékelve, hogy az SZDP-RMDSZ együttmûködés nyomán javult a többség és a nemzeti kisebbségek közötti viszony;
Abból a ténybôl kiindulva, hogy a kisebbségek az egész ország számára kulturális és szellemi vagyont képeznek, és úgy vélvén, hogy a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartása nem jelenti a többség jogainak szûkítését, hanem biztosítja az ország minden állampolgárának esélyegyenlôségét;
Kifejezve azon akaratukat, hogy együttmûködésük révén hozzájáruljanak a megyében élô különbözô etnikumok méltányos és harmonikus együttéléséhez;
Az SZDP és az RMDSZ megyei szervezetei megkötik az alábbi együttmûködési megállapodást.
I. A politikai kapcsolatok tekintetében
1. Az SZDP és az RMDSZ megyei szervezetei együttmûködnek, kölcsönösen tájékoztatva egymást a megye prioritást jelentô kérdéseiben.
2. Az aláíró felek megegyeznek abban, hogy képviselôik meghívottként részt vegyenek a két politikai alakulat megyei összejövetelein.
3. Az SZDP és az RMDSZ megyei szervezetei fokozott figyelmet szentelnek a kisebbségi közösségek problémáinak azokban a helységekben, ahol a többségi lakossághoz viszonyított számarányuk alacsony.
4. Az SZDP és RMDSZ megyei és municípiumi tanácsosi frakciói, vezetôik által, a hatályos törvényeknek, illetve jelen protokollum elôírásainak megfelelôen együttmûködnek egyes, a kormányprogramnak és a megye gazdasági-szociális fejlesztési tervének megfelelô határozattervezetek kidolgozásában.
5. Biztosítani fogják, a törvénynek megfelelôen, a nemzeti kisebbségek arányos részvételét a megyei és helyi intézmények döntéshozói tisztségében.
Ugyanakkor az SZDP és az RMDSZ konzultálni fog a decentralizált közintézmények vezetôinek kinevezése vagy felmentése esetén.
6. Az SZDP és az RMDSZ megyei szervezetei együttmûködnek bizonyos, a két formáció képviselôi által elfoglalt tisztségek megüresedése esetén, a helyi választott tisztségviselôk jelenlegi konfigurációjának megfelelôen.
7. A Marosvásárhely municípiumi tanács SZDP- és RMDSZ-frakciói támogatják az SZDP székházkérelmét, illetve egy másik, megfelelô lakóterület biztosítását a Braila utca 9. szám alatti bérlô számára.
II. A helyi közigazgatás szintjén
1. Az aláíró felek, a 1991. évi 18-as, a 2000. évi 1-es törvény és a 2001. évi 102-es sz. sürgôsségi kormányrendelet alapján fellépnek a tulajdon-visszaszolgáltatás folyamatának felgyorsításáért.
Különleges figyelmet szentelnek a föld- és erdôtörvény biztosította birtoklevelek kiosztásának, oly módon, hogy az év végéig elérjék a 90%-ot. Azon községek esetében, ahol a birtoklevelek kiosztása 40% alatt van, az aláíró felek kötelezik magukat, hogy saját helyi struktúráik által különleges programokat indítanak be.
2. Az aláíró felek, a prefektúra és a megyei tanács által, támogatják az Erdôszentgyörgy községhez tartozó Bözödújfalu elköltöztetése nyomán lebontott templomokért a három egyház (ortodox, római katolikus, unitárius) kártalanításáról szóló kormányhatározat elôterjesztését.
3. Az aláíró felek együttmûködnek, hogy 2002. május 31-ig létrejöjjön az 1998. évi 213-as számú, a köztulajdonnal és annak jogi állásával kapcsolatos törvénynek megfelelô kormányhatározat, Maros megye, a municípiumok, városok, és községek patrimóniumának tisztázásáért.
4. Az országos protokollum III. fejezetének megfelelôen monitorizálni fogják a 2001. évi 215-ös számú, a helyi közigazgatási törvény, illetve az alkalmazási normák tiszteletben tartását és gyakorlatba ültetését.
5. Az SZDP és RMDSZ megyei szervezetei támogatják egyes közszolgálatok decentralizálását és demilitarizálását, és intézkedni fognak a megyei tanács és a helyi tanácsok alárendeltségébe utalt közszolgáltatási intézmények mûködéséhez szükséges pénzforrások biztosítása érdekében.
6. Az aláíró felek igénylik a területi szervezeteiktôl, hogy komolyan bekapcsolódva, rávegyék a polgármesteri hivatalokat és helyi tanácsokat mandátumukból fakadó kötelezettségeik teljesítésére, hogy biztosítsák a közigazgatás közeledését az állampolgárhoz, hogy emelkedjék a közszolgáltatások minôsége és operativitási szintje az adófizetôkkel szemben.
7. Az aláíró felek támogatni fogják a 2001. 12. 22-én, Románia és Magyarország miniszterelnökei által aláírt Memorandum helyes alkalmazását monitorizáló megyei bizottság tevékenységét.
III. A helységek infrastrukturális fejlesztése területén
1. Az aláíró felek fel fognak lépni az infrastruktúra, távközlés, gáz- és villamosítási beruházások területén, oly módon, hogy prioritásos módon lefedjék az elszigetelt helységeket.
2. A prefektúra és a megyei tanács 2002 folyamán kormányhatározat-tervezetet terjeszt elô az országos, megyei és községi utak újraosztályozásáról, a megyei gazdasági-szociális fejlesztési programnak, valamint a megyei úthálózat rehabilitálási programjának megfelelôen.
Ebben a KH-tervezetben javasolni fogják a DJ 151D Nyárádtô-Ákosfalva DN-é való újraosztályozását.
3. Az aláíró felek a következô utakra vonatkozó prioritásos projekteket támogatják:
a). a Marosvásárhely-Maroshévíz DN 15 rehabilitációját;
b). A DN 15(E60) négysávosra való bôvítését Marosvásárhely és a marosvásárhelyi repülôtér között.
IV. Az oktatás és mûvelôdés terén
1. Az SZDP és az RMDSZ Maros megyei szervezetei együttmûködnek az országos protokollum IV. fejezete 3. pontja elôírásának megfelelôen abban az értelemben, hogy a 2002-2003-as tanévtôl az Alexandru Papiu Ilarian nemzeti kollégium román nyelvû intézménnyé váljék, és a Bolyai Farkas Elméleti Líceum visszanyerje magyar tannyelvû státusát.
A tanárok és tanulók helyzetének korrekt rendezése érdekében 4 osztálycserét is eszközölnek az Unirea kollégium és a Bolyai líceum között.
2. Tiszteletben tartva az egyetemi autonómia elvét, a törvényes elôírásoknak megfelelôen megvizsgálják a magyar nyelvû tagozat létrehozásának módozatát a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, a Petru Maior mûegyetemre vonatkozóan tanulmányozzák magyar nyelvû csoportok létrehozásának lehetôségét.
3. Az SZDP és RMDSZ megyei szervezetei együttmûködnek a mûvelôdési intézmények finanszírozási költségeinek méltányos elosztásában, olyan értelemben, hogy 2002. december 31-ig a megyei tanács, illetve Marosvásárhely municípiumi tanácsa határozattervezeteket készít, amelyekkel a mûvelôdési intézmények egy részét a marosvásárhelyi municípiumi tanács alárendeltségébe utalja.
4. Az SZDP és az RMDSZ megyei szervezetei, illetve a megye parlamenti képviselôi és szenátorai támogatni fogják az EU-alapok (PHARE, ISPA, SAPARD) méltányos, a pályázatoknak megfelelô megyénkénti elosztását, a megye gazdasági-szociális feljesztési programja, valamint a regionális fejlesztési programok fenntartása érdekében.
5. Az SZDP és az RMDSZ támogatni fogja a magyar, illetve román nyelvû, marosvásárhelyi területi tévéstúdió újraindítását.
V. A 2002. évre szóló megállapodás elôírásai teljesítésének felmérésével kapcsolatosan
1. Az SZDP és az RMDSZ megyei szervezetei 15 napon belül a pro- tokollum teljesítését felmérô bizottságot hoznak létre, amely hetenként összeül.
2. Az aláíró felek, a két formáció vezetôinek szintjén, a felmérô bizottság információi alapján, havonta elemzik a protokollum megvalósítását, megállapítva a szükséges intézkedéseket.
Megköttetett Marosvásárhelyen, 2002. április 2- án.
Szociáldemokrata Párt Maros megyei szervezete
* A megállapodást végsô formában a jövô hét elején hagyja jóvá az SZPD - RMDSZ közös monitorizáló bizottság.
A budapesti Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. által 1937-ben kiadott Új idôk lexikonában azt olvastuk, hogy tévesen Alexandre Gustave Eiffelnek tulajdonították a szegedi közúti Tisza-híd tervét is, azonban a francia mérnök az 1880. évi nemzetközi pályázaton a saját tervével itt megbukott és a Feketeházy János MÁV fômérnöktôl 10.000 forintért megvásárolt tervvel nyert elsô díjat. A híd ennek alapján épült meg s az Eiffel cég az alapozási munkálatokat a Gregersen Gilbrandt budapesti cégnek, a vasszerkezet elkészítését és szerelését pedig az Osztrák-Magyar Államvasút Társaság resicai és aninai gyárának adta ki. A szegedi közúti Tisza-híd tehát minden részében magyar szakemberek alkotása.
A tévhit elterjedésének elôzménye talán az, hogy 1896-ban Az ezeréves Magyarország és a millenniumi kiállítás címû képes albumban a következô szöveg látott napvilágot: "Eiffel G. párizsi mérnöknek egyik legremekebb mûalkotása a szerkezet eleganciájában s nagyszerûségében párját ritkító, 401 mtr. hosszú, 4 nyílású közúti Tisza- híd Szegeden. Az állam bôkezûségének köszönheti a szerencsétlenül járt város e neki ajándékozott, a szakférfiak bámulatát is felköltô gyönyörû mûvet, amelyre hirdetett nemzetközi pályázat elsô díját a Feketeházy J. budapesti mérnök vázlatai nyomán készült zseniális tervével Eiffel nyerte meg. Ô reá bízatott az 1 3/4 millió forintot igényelt kivitel is, mely Magyarország egyik legszakavatottabb mérnökének, az idôközben elhunyt Piványi Ign. Ágostnak vezetése alatt a Tisza szeszélyei okozta gyakori nehézségek leküzdésével 1880-1883. években hajtatott végre."
A korabeli fénykép elôtérben még többnyire ponyvával borított, utas- és áruszállításra alkalmas lószekerek sorakoznak. Gépjármûnek hírét-hamvát sem leljük, hiszen abban az idôben olyasmi még nem létezett. Mindezek figyelembevételével csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk arról a bôkezûségrôl, nagyvonalúságról és jövôbelátásról, amellyel a terméskô, vas és acélszerkezetû építményen nyugvó széles hídpályát létrehozták. Tudniillik sok helyütt még napjainkban is - takarékossági okokra hivatkozva - útszûkületet jelentô hidakat építenek, nem törôdve sem a jelenlegi, sem a növekvô forgalommal, a közlekedésbiztonsági szempontokkal.
Horatio Nelson admirális forró hangulatú szerelmes levelére bukkant egy brit történész a londoni nemzeti tengerészeti múzeum archívumában.
Colin White szerint a szenvedélyes levelet, amelyet Napóleon tengeri legyôzôje 1803. március 16-án írt vezérhajója, a Victory fedélzetén egy Földközi-tengeri kikötôben, az admirális korábbi életrajzírói szándékosan elfelejtették "erkölcstelensége" miatt.
"Mindig velem vagy a lelkemben, arcod egy pillanatra sem távozik tôlem, és drága Emmám, remélem, hamarosan valóban magamhoz szoríthatlak, nemcsak a képzeletemben. Találkozásunk mindkettônknek igazi gyönyört és csodálatos boldogságot ad majd" - írja Bronte hercege, aki a levelet egy közös barátjukkal küldte el Londonba szerelmének.
Nelson akkor már két éve nem látta Lady Hamiltont, így igazán érthetô vágyakozása. Az admirális, aki akkor már elvesztette fél szemét és jobb karját a tengeri ütközetekben, azt kéri szerelmétôl, hogy szeresse ôt ugyanúgy, ahogyan ô szereti, és ôk lesznek a világ legboldogabb párja. White szerint azok a szavak, amelyekkel Nelson a testi élvezetet leírta, az akkori erkölcsök szerint felháborítóak voltak - írta az AFP.
Horatio Nelson és Lady Hamilton "törvénytelen" szerelme nem kis rosszallást és aggodalmat váltott ki brit katonai körökben. Az egészrôl úgy tûnik, csak a férj, Sir William Hamilton, a kiváló vulkanológus nem tudott semmit és Nelsont egyik legjobb barátjának tartotta.
A szenvedélyes szerelemnek az 1805-ös trafalgari csata és Nelson hôsi halála vetett véget. A romantikus történet késôbb sokakat megihletett. 1941-ben, amikor a brit haderôk ismét egy európai hódító, Hitler ellen harcoltak, Korda Sándor készített filmet Lady Hamiltonról. A szerelmes asszonyt Vivien Leigh, Nelsont pedig a színésznô valódi férje, Laurence Olivier alakította.
Népi gyógyászat, természetgyógyászat
A népi gyógymódok vizsgálatában a gyógynövényterápia következik. Ezt az általánosan ismert módszert összehasonlítjuk a mai természetgyógyászati gyakorlattal.
Szamosdara (Máramaros): "Nyári idôben megszedem az akácfavirágot s a bodzavirágot köhögés ellen, csak azt nem szabad napon szárítani, s a feleségem fôz belôle teát." A bodzavirág gyógyhatását mind a népi, mind a természetgyógyászatban igénybe vesszük. A bodzának nem csak a virága, a gyümölcse, levele, kérge (féregûzésre), gyökere (vizelethajtásra) is jó. A gyümölcsébôl levest és lekvárt lehet fôzni. A virágnak magas C-vitamin-, B-vitamin komplex, favonoid-, ásványisó-, cukortartalma van. A bodzavirág erôs izzasztó gyógynövény, fogyasztása hûléses betegségekben, influenzás, lázas állapotban, hörgôgyulladás esetén ajánlott. A hûléses betegségekben minél forróbban igyuk ágynyugalomban. A bodzavirág a reumások gyógyszere is, valamint a kiütéses betegségben szenvedôké, a himlôsöké és skarlátosoké. A virágból üdítôitalt, szörpöt is készíthetünk, de étkezési teaként is használhatjuk tartósan, mivel jól oltja a szomjat. Folyadékpótlás céljából hidegen igyuk.
A hársfavirágnak, akár a bodzavirágnak, izzasztó hatása van, ezenkívül nyugtató. Erôsíti az immunrendszert. Idült vesemedence- gyulladásban és húgyhólyag-gyulladásban is alkalmazzuk. A természetes orvoslásban is egyenlô arányban társítjuk a két gyógynövényt. Egyik teát sem szabad fôzni, csak forrázni. Tíz perc után szûrjük le. Ihatjuk keserûen vagy mézzel, hidegen és langyosan is. A hársfavirágot is lehet élelmezési teaként használni.
Százéves imecsfalvi, most Kovásznán élô néni mesélte, hogy "a gyógynövényeket, például a mentát használták meghûlés esetén". A mentának többféle faja van, kerti és vadon termô. A borsmenta termesztett gyógynövény, a nyirkos talajt kedveli, egész föld feletti része jó. Az illóolaj, vagyis a mentoltartalom virágzáskor a legmagasabb. Száraz, napos idôben kell gyûjteni. A menta illóolaja csökkenti az orr nyálkahártyájának váladéktermelését, enyhén gyulladáscsökkentô és görcsoldó, valamint érzéstelenítô. A mentatea nemcsak a meghûléses betegségek enyhítô szere, az emésztési zavarokban szenvedôknek is ajánlott. Az epebetegek görcsoldás, fájdalomcsillapítás végett ihatják. Fokozza az epetermelést, megelôzi az epekövek kialakulását. Kortyonként fogyasztva csökkenti az émelygést, hányingert, áldott állapotban lévô hölgyeknek sem árt.
Szövegidézetek a szerzô gyûjtésébôl és Gazda József Így tudom, így mondom (1980) címû könyvébôl. Más forrásanyag: Ovidiu Bojor Tanúságtétel a hosszú életért (1998), Rácz Gábor- Rácz-Kotilla Erzsébet-Laza Aristide Gyógynövényismeret (1984).
Ikertestvérével, az Olttal azonos helyen, a székely havasok vonulatán jött napvilágra. Egymástól elválva ellentétes irányban csörgedezve indultak a hosszú útra. A maros az erdélyi medencét szelte kettôbe, míg az Olt a medencét déli irányban haladva hagyta el.
A Maros szabad folyását a Kárpátok hegyláncvonulata mindegyre elzárta s így a folyó követ, kavicsot görgetve, kitérô utakat járva kereste a továbbfolyás lehetôségét. Gyermeki erejével törtetve jutott ki a hegyek szorító ölelésébol. Ratosnyát elhagyva már nagykorúvá válva folyik át az útjába emelt mesterséges gátakon s nagy ívekkel felszabadultan kerül ki a változó szélességû völgyek lapályaira. Az Erdélyi Érchegységet délre elkerülve akadálymentesen éri el a sík területet, ahol hömpölygô, lassú folyásával már csak homokszemeket visz medrében és hátán jámûvet szállít. Útja végén öregesen torkollik a "szôke" Tiszába.
A Maros csodálatosan szép tájakon kanyarogva járja útját, amint azt a nóta is mondja "Ott, ahol a Maros vize messze földön kanyarog." A Maros a Tiszával egyesülve most már folyamként halad a tenger felé, útjában találkozik ikertestvérével, az Olttal. Fülei Sz. Lajos 1905-ben Székelyföld címû költeményében így énekli: "Széttekintek. Be szép minden / A világon szebb föld nincsen / Égbenyúló hegyek orma / Koronáját büszkén hordja." A bp-i Almanachban jelent meg.
Felsô szakaszán a Maros keskeny árkokba vezetve mûködtet zúgó, zakatoló fûrészt, hajtóereje malomkövet forgatva a gabonát lisztté ôrli. Partjait sziklás vidék övezi, melyet lentebb terményekben gazdag szántók és színes, virágos rétek váltanak fel. Csörgedezô vizében fickándozó halak fénylenek, meredek partján, térdig éro vizében a halászok sokasága áll órák hosszán, szerencsét várva. A Maros kezdeti szakaszán, vizén kôrôl kôre lépkedve járnak át, ahol a víz mélysége már azt nem engedi, ott hosszú rönkfán egyensúlyozva jutnak át egyik partjáról a másikra. Lentebb már fából ácsolt pallók és fahidak a gyakori átkelo lehetôségek. Széles medrében, Vásárhelyen a Bodor Péter készítette fahíd vezetett át a városból Hídvégre.
Sok száz kilométer hosszú partja mentén büszke várkastélyok, végvárak álltak és állnak, közülük néhány már csak omladék falaival néz a víz tükrébe. Marosvécsen, Erdély legrégibb várának kelet felé nézô homlokzata és két saroktornya láthatja magát a víz tükrében. Gernyeszegen a csodálatosan szép, hatszáz éves barokk kastély nézi a még gyors és tiszta víz tükrét. Kerelôszentpálon a Maros vize határolja le a szép barokk kastélyt és parkját, de annak omladozó falai a jelenben szomorúan tekintenek vizére. Radnóton a történelmi jelentôségû reneszánsz kastély négy saroktornyával a Maros jobb partján áll és emlékeztet a dicsô múltra. Tovább folyva Marosújváron a középkori átépített vár tesz tanúbizonyságot történelmi idôk múltjáról. Dévától nyugatra a folyó jobb partján, Marosillyén a török hadak ellen erôsített reneszánsz várkastélynak már csak romos falai állnak magas partján. Gyula- fehérvártól délnyugatra, Alvincen, régi reneszánsz várkastély tündökölt a víz feletti magaslaton.
A maros, Vásárhelyre érkezve, ágakra szakadva járta be a város felsô részét s áradások idején vize a város központjában is riadalmat okozott. A gát építése elôtt, azon a részen volt a fát szállító tutajok kikötôhelye, melyet Rohboch metszeten örökített meg. Alkotómûvészeink erdélyi tájakról készített képein gyakran csillan fel a Maros kanyargó és békésen folyó vize. Karácsonyi János, Incze István, Barabás istván, Simon Endre, Gámentzi Zoltán és még sok mûvész járta a Maros völgyét és örökítette meg romantikus és festôien szép tájait. Bordi András Marospart címû akvarellje lelki szemeim elôtt ma is színesen jelenik meg.
A város területén, a Maros vize mentén, annak jobb partján élt Kr. e. az V-IV. évezredben a neolitikum embere. Az évezredek során létrejött emberi település vásárhellyé, Székelyvásárhellyé nôtte ki magát s mezôvárosként említik a régi oklevelek. 1616- tól Bethlen Gábor királyi városi rangra emelte és a Marosvásárhely nevet adta, melyet büszkén visel ma is a város.
A Maros vize az itt élo embernek az életet jelentette és jelenti. 1791-ben Mátyási József így verselt a Maros hasznáról: "A szomszéd Marosból nagy harcsákat halász / S jó idôben terem határán bô kalász".
Végigjárva a Maros vidékét, meggyôzôdéssel idézem és vallom Bancsó Gyula Maros partján címû versének sorait: "Meredek partodon merengve állok / Úgy gyönyörködtetnek a ringó hullámok, / Álmodozva hallom csengését habodnak, / Erdô zizegését, szellô susogását, / Itt érzem magamat boldognak, szabadnak."
Haáz Sándor 1912. április 3-án született Székelyudvarhelyen. Édesapja Haáz Rezsô (1883-1958) festômûvész és tanár, a székelyudvarhelyi múzeum alapítója. (A székelyudvarhelyi múzeum ma az ô nevét viseli.) Édesapja még kisdiák-korában bevonta a gyûjtômunkába. Együtt járták a Székelyudvarhely környéki falvakat, felkutatták a népmûvészeti értékeket, népdalokat tanultak. A gimnázium elvégzése (1929) után egy kis asztalosmûhelyben tulipános ládákat és más népmûvészeti tárgyakat készítettek. Fafaragó munkáival díjat is nyert egy mezôgazdasági és ipari kiállításon. Szobrásznak készült.
1931-ben beiratkozott a kolozsvári Belle Arte iskolába, ahol Aurel Ciupe és Romulus Ladea tanítványa volt. Késôbb a budapesti Képzômûvészeti Fôiskolára került, itt 1934-tôl szobrászat szakon tanult Medgyessy Ferencnél, majd Kisfaludi Stróbl Zsigmondnál, akinek tanársegédje is volt.
Ebben az idôben egyre jobban érdeklôdni kezdett a néptánc iránt. Kolozsváron bekapcsolódott az erdélyi fiatalok falukutató mozgalmába, részt vett a falumunkában. Budapesten megismerkedett Paulini Bélával, a Gyöngyösbokréta szervezôjével, aki bevonta a néptáncmozgalomba. Ennek hatására megszervezte és irányította az egyetemi tánccsoportot. A 42 tagú tánccsoportnak több országos és külföldi fellépése volt - London, 1939 -, ebben Haáz Sándor szólószerepet táncolt.
A háború kitörése miatt haza kellett térnie. Itthon mint szobrász és rajztanár helyezkedett el a székelyudvarhelyi Agyag- és Faipari Iskolában (1940-42), majd a tanonciskola igazgatója (1942-45), 1945-tôl rajztanár a Református Kollégiumban és a Tanítóképzôben, 1948-tól Korondon, 1949-54 között a Székelykeresztúri Tanítóképzôben rajztanár. Rajztanári munkája mellett mindezekben az iskolákban tánccsoportokat szervezett, népszerûsítô elôadásokat tartott. Édesapja munkásságát folytatva elkezdte a népviseletek tanulmányozását is. Több ifjúsági tánccsoporttal országos turnékon, versenyeken vesz részt és ez a tapasztalat kialakítja azt a felismerést, hogy létre kellene hozni egy állandó jellegû népi együttest, amely példát mutathatna a mûkedvelôknek.
Ekkor kezdôdött pályájának újabb szakasza. marosvásárhelyre került 1954-ben mint néptánc-szakirányító a tartományi Alkotások házában, majd amikor 1956 októberében megalakult az Állami Székely Népi Együttes, ôt bízták meg a tánckar megszervezésével, a táncmesteri teendôkkel. Az elôadásokra való készülés mellett nagy gondot fordított a táncosok képzésére. Bevezette a Laban-féle táncjelírás tanítását, tánctörténeti tanfolyamokat tartott. Táncokat gyûjtött és az ezekhez szorosan hozzá tartozó népviseletet is.
1964-tôl nyugdíjazásáig, 1974-ig újból rajztanár a marosvásárhelyi 2-es számú iskolában. Életpályáján a nyugdíjazás mit sem változtatott, hiszen ekkor teljesedett ki az erdélyi népviseleteket, varrottasokat leíró, bemutató, rendszerezô munkássága. Ennek eredményeként jelentek meg a következô kötetek, gyûjtések. Udvarhelyi varrottasok (társszerzôkkel, Buk, 1976); Zsinóros díszítés a bekecsalji népviseletben (In: Népismereti Dolgozatok, Buk., 1978); Gazda Klára: Gyermekvilág Esztelneken (illusztráció, Buk., 1980); Szentimrei Judit: Széki iratosok (illusztráció, Buk., 1981); Gazda Klára: Háromszéki népviselet (illusztráció, 1983); Erdélyi viseletek (társsz., Bp. 1993); Gazda Klára - Haáz Sándor: Székelyek ünneplôben. Színek és formák a székelyföldi népviseletben. (Bp., 1998).
A Székelyek ünneplôben Haáz Sándor munkásságának méltó betetôzése, a kötet a magyar kultúra és mûvelôdés jelentôs teljesítménye. Az eddigi legteljesebb képet nyújtja a székely népviseletekrôl. Ugyanakkor gyakorlati rendeltetése is van. Haáz Sándor "divatlapnak" szánta mûvét mindazok számára, kik identitásukat az öltözettel is szeretnék kifejezni.
Haáz Sándor a 90. évéhez közeledve is cselekvô részese erdélyi magyar közmûvelôdésünknek, néprajzi életünknek. A Kriza János Néprajzi Társaság tagja, a Gyöngykoszorú néptánc- , népviselet-sereges rendezvények tanácsadója, s ha kell, bírálója is. Tôle mindenki tanulhat.
Életmûve a kultúrát egységében és sokoldalúságban szemlélô, megélô, népe kultúráját becsülô, annak értékeit átörökítô tudós, mûvész és mûvelôdési szakember hosszú, töretlen pályájából világosan kibontakozik.
Haáz Sándor életmûve olyan értéke az erdélyi magyar kultúrának, amelyre bár most - amikor betölti 90. életévét - a szélesebb magyar közösségnek is oda kell figyelnie.
A Székely Népi Együttes díja mellé (1957) kívánkozna a magyar közösség elismerését kifejezô, az életmûvet betetôzô kitüntetés is.
Barabás László
Könyvtári gyöngyszemek
Minden érdekel, ami könyvtárunk állományában Marosvásárhely vagy a megye múltját idézi. Ezért lapoztam fel kíváncsian Lyka Károly (1869-1965) mûvészettörténész, kritikus A táblabíró-világ mûvészete, 1800-1850 címû négykötetes, a magyar mûvészet múltját kutató, 1922-ben megjelent munkáját, keresve benne a helyi vonatkozásokat. (A táblabíró a régi nemesi vármegye tiszteletbeli tisztségviselôje volt. "A közügy terén kivált, érdemes férfiakat sok vármegye választotta meg táblabírónak" - írja a Révai lexikon. A XIX. század elsô felét - Jókai nyomán - róluk nevezték el táblabíró-világnak.)
Az Erdély címû fejezet elsô mondatai így
hangzanak:
"Erdély mûvészetének sorsára a
tizenkilencedik század elsô felében két
körülmény hatott döntôn: a múlt
gazdagsága s a jelen szegénysége". Az
elôzô korszakhoz képest "hígvérû,
ernyedt, ideáltalan az élet", a nemesség
pénztelen, a papság sem serkenti az alkotó
mûvészetet, a tudomány emberei elszigetelve élnek,
nem hatnak a környezetükre, ezért fogalmaz úgy Lyka,
hogy Bolyai János
"géniusza oly magasságokban jár, hogy a
tudomány szürke téglahordói észre se
veszik" …"Gótikus temploma árnyékában
éli csöndes életét a maradiság."
A szegénység végig rányomja bélyegét a tanulmányozott korszakra. A nagyon alaposan dokumentált, 600 oldalas mûben a szerzô csupán 21 oldalt szentelhetett Erdély mûvészetének és ebben a minket közelebbrôl érdeklô információk ugyancsak szegényesek.
Keveset építkeznek, egy-egy középületet, templomot emelnek ugyan néhány városban, de inkább csak bôvítenek, átalakítnak, kijavítanak egy- egy templomot (például Segesváron).
Ebben a korszakban Erdélyben csak vendégszobrászok mûködnek, azok is fôként Kolozsváron. Mindössze Csürös Antal és Mihály erdélyi. Munkáik azonban "csak éppen az átlagot képviselik." Csürös Mihály készítette Bánffy György rendelésére a székelykáli római katolikus templom Nepomuki Szent János oltárát 1815 és 1817 között.
A külföldi szobrászok munkái közül a marosvásárhelyi Teleki Tékában található Teleki Sámuelnek és feleségének, Bethlen Zsuzsannának a bécsi Franz Thaller (1759-1817) által ércbe öntött szobra.
"A képírás a korszakban Erdély városaiban és kastélyaiban szinte egyértelmû az arcképfestéssel" - írja Lyka Károly. Ám az arcképfestôk nagy része is külföldi.
A Teleki-házba került két bécsi festô egy- egy alkotása: Teleki József koronaôr Joseph Kreutzinger (1757-1829) festette portréja és Johann Tusch mûve Teleki Sámuelrôl, a Szent István-rend díszruhájában. A nagyajtai Cserey Farkas (1773-1842) író, botanikus portréját 1805-ben Marosvásárhelyen festette meg Ehrlacher fiatal festô Kazinczy Ferenc számára és nagy megelégedésére. A kor egyik jeles festôje, rajz- és zenetanára volt Avenarius, aki hosszabb idôt töltött Erdélyben (1820-ig) és kezdetben Haller János grófnál dolgozott Fehéregyházán.
1842-ben Kolozsvárra érkezett az új mûvészet, a dagerrotípia, Jacopo Marastoni (1804-1860) közel száz képet készített 1843-ban a diétára összesereglett nemesekrôl, köztük Bánffy Emília, ifj. Bethlen Jánosné, Wesselényi Ferencné, Kemény Sámuel gróf stb. portréját.
Litográfiát készített, arcképeket rajzolt a Karintiában született, de szász eredetû Ludwig Friedrich Schuller (1826-1906), aki 1845-ben meglátogatta Segesváron prédikálkodó evangélikus lelkész édesapját, s ott számos arcképet rajzolt.
Tordán született és haláláig Nagyszebenben volt rajztanár a székelyudvarhelyi Ágotha János (1808-1880), akinek kevés munkája került a nyilvánosság elé, annál érdekesebb, hogy V. Ferdinánd arcképét 1836-ban a marosvásárhelyi nemzeti kaszinónak ajándékozta.
A magyarországi Wándza Mihály (1781-185?) színházi díszleteket festett Kolozsváron és Marosvásárhelyen 1811-14 között, késôbb Miskolcon, Rozsnyón, Kassán készítette díszleteit.
Szabó János (1794-1851 Marosvásárhely) arcképfestô és litográfus Brassóból költözött Marosvásárhelyre. Más forrásból tudhatjuk, hogy néhány munkáját a Szépmûvészeti Múzeum és a Magyar Történelmi Képcsarnok ôrzi.
Lyka szûkszavúan ír Boér Márton (Kolozsvár, 1762-Marosvásárhely, 1830) festôrôl, aki Teleki Mihály gróf sárpataki birtokán volt gazdatiszt, és az ô támogatásával tanult festészetet Bécsben. Kolozsvár után 1800 körül Marosvásárhelyen telepedett le és rövid ideig tartó tisztviselôsködés után csak festészettel foglalkozott. Neves tudósok arcképeit festette meg (Mátyus István, Gecse Dániel, Aranka György, Dósa Elek, Dósa Gergely stb.) Az egyháztól oltárképek és stációképek festésére, a várostól a városháza falának díszítésére kapott megbízást, de az elvégzett munka béréért hadakoznia kellett (írja a Magyar életrajzi lexikon).
Néhány rézmetszô is mûködött, fôleg Kolozsvárt. Közülük a nagyenyedi születésû Nagy Sámuel (1783-1845) nevét kell megjegyeznünk, mert ô metszette rézbe Marosvásárhely madártávlatból készített képét, amelyet Tóth-Mikolai István rajzolt és adott ki Marosvásárhelyen.
Több mint 150 év után ma, a virágzó képzômûvészet váro-sában, kevésnek találjuk a felsorolt alkotókat és munkáikat, de örömmel tölt el, hogy bár ennyiükrôl tudomásunk lehet Lyka Ká-roly munkájának köszönhetôen.
Fülöp Mária
Erdélyi magyar színésznek ritkán jut filmfôszerep. Az idei budapesti filmszemle azonban olyan elmozdulást mutatott, amely szerint nônek az esélyeik, a filmrendezôk is kezdenek felfigyelni rájuk. Azért-e, mert új arcokat igényelnek, vagy csak azért, mert alulfizetve ôket, a szegényes költségvetésbôl bizonyos összegeket megspórolhatnak, tény, hogy több produkcióban adtak jelentôs feladatot marosvásárhelyi, sepsiszentgyörgyi, szatmárnémeti és más környékbeli színházak mûvészeinek. Ôk pedig kiváló alakításokkal bizonyították tehetségüket, felkészültségüket, azt, hogy a filmmûvészet is számíthat rájuk. Az egyik elismert teljesítmény a Tompa Miklós Társulat fiatal mûvésznôjéé, a Tompa Kláráé volt. Gulyás Gyula Fény hull arcodra címû játékfilmjében játszhatta el a fôszerepet. Az alkotást még csak a 33. Magyar Filmszemle közönsége láthatta, illetve már külföldön is sikeresen bemutatkozhatott, Tompa Kláritól azonban többet is megtudhatunk róla.
- Pár évaddal korábban színházi fôszerepe kapcsán beszélgettünk. Akkor még nem sejtettük, hogy megérkezik a filmfôszerep is. Szerencsés, reményteljes pályakezdés.
- Igen, kapcsolatba is hozható a két feladat. A tavasz ébredése címû darabban játszottam, azzal Kaposváron, Budapesten is sikerrel vendégszerepeltünk, majd elmentünk a kisvárdai fesztiválra, ott találkoztam Gulyás Gyulával. Mondta, hogy többször látott színpadon, és említette filmes elképzelését. Kovács Ágira és rám gondolt a fôszerepben, aztán nekem kedvezett a döntés.
- A film forgatókönyve Király László novellája nyomán készült. Ismerte a kolozsvári költô írását?
- Addig nem ismertem, de természetesen a lehetôség hallatán azonnal elolvastam. Nagyon érdekes a novella, van egy olyan rétege is, amit talán vissza se lehet adni. Az írás sejtelmes, a finom, pókhálószerû sejtetést nehéz érzékeltetni, hiszen egy film a legtöbb esetben más, mint az eredeti irodalmi mû.
- Mégis, mennyire sikerült a novella jellegzetes hangulatát visszaadni?
- Nem tudom, nem láttam a filmet.
- Úgy, hogy egy pénteki napon volt a filmszemlén a bemutatója, azelôtt egy nappal lett volna az osztályom vizsgája a színmûvészeti egyetemen, tehát péntek reggel indultunk volna Pestre, hogy az esti premierre odaérjünk. De engem szerdán hirtelen meg kellett mûteni. Magyaráztam az orvosnak, hogy hol kellene lennem, de nem engedett. Pénteken már kijöhettem a kórházból, otthon, az ágyban fogadtam a barátaimtól az SMS-eket, akik a helyszínrôl, a bemutatóról tudósítottak, hogy "most ért véget a film… most neked szól a vastaps… nagyon szép voltál" meg hasonlók. Kevés vigasz, ha valaki szép egy filmen, a lényeg, hogy milyen a film! Egy sebtében összefércelt videóváltozatot mutattak korábban, de az nagyon távol áll a kész produkciótól. Két nap múlva jött a hír, hogy a Fény hull arcodra rendezôi látványdíjat nyert. Aztán egy nekem dedikált üveg bor is érkezett, a "kapitány", a rendezô Gulyás Gyula küldte.
- Kapitány, katonák vannak a filmben is. 1848-as a történet. Kit kellett életre keltenie?
-Egy özvegyet, akinek a férje ôrnagy volt, akit meglincselt a tömeg. Van egy tiszt, akivel menekülök, ô nagyon szeret engem, én vágyakozva gondolok a férjemre, szomorú vagyok. Hosszas lovaglás után eljutunk abba a faluba, ahol már elôzetesen is jártunk. Mindegyre elôjönnek emlékképek mindkettônkben, változnak az idôsíkok, a jelen és a múlt váltakozását színhatással érzékeltették a filmen. Hogy miként, azt nem tudom. Na, de végül is az lesz belôle, hogy viszonzom a szerelmet. Tovább azonban nem mesélem, valamikor talán az itteni közönség is megnézheti. Április végén Sepsiszentgyörgyön bemutatják, Váta Lóránd a férfi fôszereplô.
- Az ôszi marosvásárhelyi filmnapokra is ígérték, hogy levetítik. Szerette a filmezést?
- Volt már néhány jóval kisebb, kamera elôtti próbálkozásom, ami hozzám is közelebb hozta ezt a világot és meg tudtam barátkozni vele. Szeretem, hogy nagyon finom, apró dolgokat lehet itt csinálni, ami színpadon elsikkad. Egy szemöldökfelhúzás is elég valami sugalmazására és sok más, ehhez hasonló eszközzel lehet élni.
- A mi itteni világunkban egy filmtôl még nem lesz túlzottan ismert egy színész, mostani szereplésük is eléggé visszhangtalan a médiában. nyugaton ez másképp van, ott külön iparág a sztárcsinálás. Az erdélyi magyar sajtóból ez szinte teljességgel hiányzik. Jobb lenne, ha másképp volna?
- Egy film tényleg nem jelent semmit, de jelenthet is sok mindent. Persze szerencse, meg még számtalan dolog kell hozzá. A sztárolásra is szükség lehet, kell a reklám mindenkinek, egy színésznek fontos, hogy minél szélesebb körben ismerjék. Nekem eléggé szerencsém volt, mert ide kerültem a vásárhelyi színházhoz, fôszerepet kaptam, eljutottunk az elôadással külföldre is, és ily módon eléggé mediatizálva voltam Magyarországon is, ami nagy dolog. De néha én gusztustalannak tartom, ami Magyarországon lapokban, magazinokban történik. Biztos nem szeretném, ha magánéletem intimitásait teregetnék ki a lapok, azt részleteznék, hogy miként étkezem vagy hogy miért éppen biciklivel érkeztem erre a találkozóra, vagy hasonló személyes vonatkozásokról cikkeznének. De ez is egyénektôl függ. Van, aki szereti, ha folyamatosan beszélnek róla és naponta látja magát a lapokban. Van, akinek nem ez kell, máson, másképp, esetleg éppen önmagában méri le a sikert, azt, hogy csinált, elért valamit. Nyilván nem árt, ha a színházról, színészetrôl itthon is többet és hozzáértôbben írnak, beszélnek, és nem anyagi csôd, támogatási botrányok vagy éhségsztrájkok kapcsán. De ezekbe a szomorú dolgokba most ne menjünk bele.
N. M. K.
Csökkenthetnénk hatra, esetleg növelhetnénk tízre a címbe szedett számot, a hat talán még ismerôsebben is csengene a színházi világban kifinomult füleknek, az ERDRAMIL drámapályázat háromtagú zsûrije azonban ennyi pályamunkát emelt ki, mint olyat, amely drámai mûként értéket képvisel, és számot tarthat színházaink figyelmére. Maradjunk tehát ennél. A lényeg különben se a szám, hanem az, hogy a pályázat ne merüljön feledésbe visszhangtalanul, akadjon társulat, amely eljátssza egyik- másik szöveget. Hatházi András elsô díjas színmûvérôl tudjuk, hogy a jövô évadban mûsorra tûzi a Tompa Miklós Társulat, de jó lenne, ha nem csak a dilis Resner kapna ilyen színpadi nyilvánosságot. A pályázatról többször írtunk, a nyertesek névsorát megismerhette a közönség, érdemes részletezni is a beküldött munkák sajátosságait, drámairodalmunk amúgy is meglehetôsen ritkán hallat magáról. Hozzáértô, igényes bírálóbizottságot bíztak meg a szervezôk, Parászka Miklós a színház sokoldalú, kitûnô gyakorlati ismerôje, Kovács András Ferenc köztudottan magasra állítja az írói kvalitások mércéjét, Ungvári Zrínyi Ildikó pedig színházelméleti, esztétikai vonatkozásban teljesítette ki a mérlegelést, bizton alapozhatunk értékítéle-tükre és összegezô méltatásukra, melyet a színházi világnapon fogalmazott meg a pályamûvekrôl a marosvásárhelyi Nemzeti Színház aznap esti nézôinek a színmûvészeti egyetem tanárnôje. Március 27-i gondolatait mellékletünk olvasóival is megismertetjük.
A színjáték a jelenlét mûvészete, a dráma a jelenvalóság mûfaja. S ha csupán az ottlét, azaz a jelenlét volna fontos e pályázaton, akkor máris sikert jelenthetnénk, hiszen a pályázati játékban negyvennyolc szereplô lépett színre.
Meglepôen sokszínû drámai anyag szerepelt ebben a versengésben, rengeteg mûfaj, típus, drámai hangnem: realista dráma, történelmi tárgyú mû, posztmodern pastiche, szimbolikus avantgárd játék, népszínmû - az erdélyi kultúra közelmúltjának több korszakát és állapotát idézik, és valóban elgondolkodtató, néhol megrendítô, ahogy a drámának, az itt és most mûfajának a formájában nyilvánosságra sosem került, mégis drámai intenzitással/igénnyel megfogalmazott tartalmak ülnek el. Ezek közül némelyek fölött eljárt az idô, s nem jelentenek többet, mint kordokumentumot, éppen aktuális írást, amelybôl hiányzik az a mélység, amely idôtálló értékké avatná ôket. Hozzátehetjük, hogy az efféle szövegekben visszahúz a drámai formák nem ismerése, a színház létmódjának nem ismerése: olvastunk dráma helyett regényt, színtiszta lírát, szocialista klisékkel megtûzdelt álproblematizálást, rosszízû példázatot, és találkoztunk Kovács András Ferenc kifejezésével élve történelmi leckefelmondással, amelyben az emelkedett példázatból elillan a jelenlét, az emberi történés varázsa. (Szép ellenpéldája ennek, ahogy más drámában a nagyrealista drámastílus és a montázsjelenetezés ötvözete tett megragadhatóvá, idôszerûvé egy szovjetorosz témát.)
Másfelôl azonban biztató, ahogy kultúránkban nem szûnt meg létezni a drámai érzék, annak igénye, hogy színházban, drámában gondoljuk el a világ dolgait - kézenfekvô itt a lehetséges okok között drámai történelmünket emlegetni; s valóban, sok dráma ihletôje a történelem, sok történelmi figuráról született mû: a Bolyaiakról, Heltai Gáspárról, Bethlen Gáborról. Örvendetes továbbá, hogy a szövegek igen nagy része a színház ismeretérôl árulkodik - így van esélye arra, hogy ne maradjon csupán zengzetes frázis, így belekapcsolódhat a színházi vérkeringésbe, s elkerülheti a szavalószínház formai hibáit is. Amint Parászka Miklós hangsúlyozta, mivel a legjobb szövegek nem színháztól elrugaszkodott irodalmi értékek, joggal remélhetjük, hogy a most záródó pályázat fordulópontot jelenthet az erdélyi színház és dráma kapcsolatában.
Születôben van egy gazdag, kortárs drámai nyelv, amelynek írói minden bizonnyal a fiatalabb nemzedékhez tartoznak, de ismerik a múltat, s amely a dráma mai eszközeivel élve közelít a hagyományhoz, világszemléletbeli kérdésekhez. Végsô soron a pályázat reménykeltô, hiszen nem csupán egyenleget sikerült megvonni általa (hol tartunk színházbandrámában, mit jelent a színház erdélyi kultúránk számára - és az sem kevés, ha ezt sikerül körvonalazni), hanem valóban értékes munkákat tárhatunk a közönség elé, abban a reményben, hogy színházi elôadásként is sikeresek lesznek. A zsûri a beérkezett munkák közül három díjazott, valamint öt további, drámai mûként értéket képviselô pályamunkát emelt ki: A dilis Resner, Hamlet hazatér, Játék a kriptában, valamint a Csatorna, Dodóra várva, Madame Scheisse szoknyája, Piros kör, Ipiapacs címû drámai játékokat.
Ungvári Zrínyi Ildikó
Elfér két tavasz is egy liftben,
öltözött lány e szûk kabinban.
s - szememtôl talpig meztelen -
mert a szûk liftakna-hüvelyben
és túl azon is, hogy kilépnek…
teríti szét az ég alatt.
s gyôzzek, vagy ne gyôzzek a vágyon:
Parázson járatsz, friss parázson,
m&iacut