Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Ion Iliescu a román-magyar kapcsolatokról

Esküdt ellensége vagyok minden olyan nyílt, vagy burkolt kísérletnek, amely megpróbálja kiszakítani Erdélyt a román nemzetállam egységébôl - jelentette ki erdélyi körútján Ion Iliescu államfô.

Az elnök, aki kedden kezdett kétnapos erdélyi körutat, Kolozsváron magas állami kitüntetéseket adott át számos, a tudományos és kulturális életben érdemeket szerzett személyiségnek.

A kitüntetések átadásakor elmondott beszédében Iliescu leszögezte: teljes meggyôzôdéssel bízik abban, hogy kudarcot vall minden olyan kísérlet, amellyel a mai Romániát egy volt Romániává próbálják visszaalakítani. A román vezetôk korábban többször leszögezték: az egységes Románia létrejötte elôtti állapotok helyreállítására tett kísérletnek tekintik az állami berendezkedés föderációs alapokon történô újjászervezésével kapcsolatos elképzeléseket.

Beszédében ugyanakkor az államfô új gondolatot vetett fel a hivatalos román történelemírás számára: kijelentette, hogy egykoron a románok és a magyarok voltak a keresztény Európa védôbástyái az ottomán birodalommal szemben. A védôbástya szerepet a hivatalos román történelemszemlélet jelenleg csak a románoknak tartja fenn.

Iliescu szerint Erdélyt a Havasalföld és Moldova léte mentette meg a török hódoltságtól. Ez az Erdély nyújtott menedéket az ottomán szolgaságba döntött magyar nemzet kulturális élete és félig független politikai megnyilatkozásai számára. Az államfô hangsúlyozta: eljött az ideje annak, hogy fény derüljön a román és a magyar nép valójában elrendelt sorsára, az együttmûködésre. Mint mondta, "ilyen értelemben fogjuk megtisztítani a légkört, amelyet a román-magyar szolidaritással ellenséges oly sok érdek igyekszik megrontani".

Marosvásárhelyen a tegnap délben egy órára a megyei kórház udvarára vonult az egészségügyi dolgozók szakszervezetének, a Sanitas-nak mintegy 150 tagja, így jelezve, hogy támogatják a fôvárosban zajló tárgyalásokat, amelyeken az érdekképviselet vezetôsége, valamint az egészségügyi, pénzügyi, munkaügyi minisztériumok és az országos egészségügyi pénztár képviselôi vesznek részt.

Az országos szakszervezet végrehajtó bürója szerint az illetékes állami hivataloknak tegnapig még mindig nem sikerült megfelelôen rendezni az egészségügy finanszírozását.

Két héttel korábban Marius Petcu, a Sanitas elnöke bejelentette, hogy a Sanitas nagy arányú tiltakozó megmozdulásokat szervez április 7-tôl, az Egészség Világnapjától kezdve, amennyiben az Adrian Nastase kormányfô védnöksége alatt a egészségügyi hatóságokkal folytatott tárgyalások nem hoznak több pénzt az egészségügyi rendszerbe. Az akkor bemutatott terv szerint a Sanitas tagjai április 8-9-10-én sztrájkôrséget állnak a prefektúrák és a megyei egészségbiztosító pénztárak elôtt. Április 11-ére összehívják a szakszervezet országos tanácsát, április 15. után pedig tiltakozó nagygyûlést szerveznek a fôvárosban.

Georgeta Pasaroiu, a Sanitas megyei szervezetének alelnöke elmondta, nálunk csak az ebédjegyek és a 13. fizetés miatt tüntethetnek, de a többi követelésért is szolidaritást vállalnak a Bukarestben tárgyaló kollégáikkal. Jelen megmozdulás tehát nem a megyei egészségügyi vezetôség ellen irányul, hiszen az alelnök szerint lehetôségeik szerint megtettek mindent annak érdekében, hogy minél több pénzt "hozzanak a házhoz". Georgeta Pasaroiu tudomása szerint az idén a megyei egészségügy mûködéséhez szükséges pénzösszegnek csupán a 60 százalékát utalta át az egészségügyi pénztár. A többit ígéreteik szerint megpróbálják a szeptemberi költségvetés kiegészítéskor elôteremteni. Megyei szinten még mintegy 29 milliárd lej kell ahhoz, hogy megfelelô körülmények között tudják biztosítani az egészségügyi ellátást. A megyei szakszervezeti vezetôség továbbra is követi a tárgyalások menetét, s amennyiben szükséges, hasonló megmozdulásokkal megyeszerte támogatják a követeléseket.

Aktuális

Szerdától új prefektus áll a megye élén. Ovidiu Natea - ezt többször hangsúlyozták - politikai döntés következtében ül a fôispáni bársonyszékbe, hisz - ismét a nyilatkozatokat idézve - "Ioan Toganel volt prefektus mûködésében nem találtak semmi kivetnivalót." Mi több, Adrian Nastase kormányfô még az etnikai harmónia megteremtését is megköszönte a leköszönô kormányhivatalnoknak, s ezzel ismét csak azt igazolja, hogy Bukarest igencsak távol esik Marosvásárhelytôl, ahonnan az árnyalatok csak nagyon nehezen vehetôk észre. Persze, ami Nastasénak harmónia, azt nem csupán Kelemen Atilla képviselô látja árnyaltabban, újságíróként egy-két dolgot mi is hozzáfûzhetünk, s most csupán a kétnyelvû feliratok ügyében végzett sikeres aknamunkát említhetjük, mellyel Ioan Toganel a törvények útvesztôjében végzett, bûvészeket megszégyenítô menôverezéssel megakadályozta éppen a törvény betartását. Egy olyan törvényét, amelynek nem alkalmazása esetén éppen neki kellett volna kiszabnia a büntetéseket. Önmaga számlájára kiszabott büntetésrôl azonban mindeddig nem érkezett jelentés. Említhetjük még a színház ügyében végzett "áldásos" közbeavatkozását is, vagy a gyermekjogvédelmi igazgatóság ellen indított hajtóvadászatot, ám a múlt felemlegetése helyett okosabb a jövôbe tekinteni.

S most érkezünk el ahhoz a kérdéshez, ami Mari néni tesz fel Józsi bácsinak, amikor a fakanál mellôl betekint a helyi híradó mûsorába, s fél füllel értesül a változásról:

- S mondd, Józsi, jó ez nekünk?

Bavalljuk, Józsi bácsival összhangban egyelôre mi sem tudunk egyértelmûen válaszolni a kérdésre. Ovidiu Natea kétségtelenül nagyobb formátumú politikus, aki bukaresti kormányfolyosókon edzôdött, befolyása jól jöhet a megyének. Másrészt talán véletlen egybeesés, de mindenképpen szimbolikus üzenete lehet annak, hogy a beiktatásával szinte egy napon írták alá azt a megegyezést, amit a kormánypárt és az RMDSZ helyi szervezetei kötöttek a központi megállapodás
"meghosszabbításaként". Az ebben foglaltak tiszteletben tartása a prefektus ténykedésének egyik szakítópróbája lehet, s ha valóban szándékában áll, Ovidiu Natea tekintélye sok esetben billentheti az immár valós etnikai harmónia javára a mérleget.

Azt persze soha nem lehet és nem is szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a kormányzatnak a magyarok iránti pillanatnyi nagyobb engedékenysége inkább a prágai NATO-csúcs közelségének eredménye, mintsem a makulátlan toleranciáé. Ilyen szempontból kérdés, hogy Ovidiu Natea mennyire a párt központi irányvonalának (s annak melyik szárnyának?) hû katonája. Az azonban, hogy tevékenysége milyen mértékben lesz "jó nekünk", az a helyi RMDSZ-tôl is függ, mennyire igyekszik a magyar oktatási nyelvû Bolyai líceum idei beindításán kívül jobbára általánosságokat, különösebb aggály nélkül vállalható protokollumpontokat a közvélemény számára is érthetô, konkrét tartalommal megtöltenie s mint ilyen, szorgalmazni.

További két palesztin életét vesztette szerdán a dzseníni menekülttábornál a városba behatoló izraeli katonákkal vívott tûzpárbajban. A palesztin biztonsági erôk értesítették a halálesetekrôl az AFP-t. Ezzel négyre nôtt a szerda hajnalban megkezdett dzseníni katonai akció palesztin halottainak száma.

A jeruzsálemi keresztény egyházak mintegy 200 képviselôje, Michel Szabbahnak, Jeruzsálem latin pátriárkájának vezetése alatt Betlehembe próbált vonulni szerdán, hogy kifejezze az ártatlan palesztin lakossággal való szolidaritását. Nem sikerült azonban bejutniuk, mert a város határában feltartóztatták a menetet egy izraeli katonai ôrhelynél. A menet részvevôi azt is ki akarták csikarni megmozdulásukkal, hogy az izraeli hatóságok engedélyezzék mentôautók bejutását a másfél napja harcoktól dúlt városba, és így el lehessen szállítani onnan a sebesülteket. (Az izraeli hatóságok zárt katonai területté nyilvánították Betlehemet, s akadályozzák a ki- és bejutást.) A tüntetôk között mindegyik szentföldi keresztény felekezet képviselôi megtalálhatók - közölte a felvonulók egyik képviselôje.

Izraeli alakulatok elfoglalták szerdán reggel a betlehemi önkormányzat épületét, amely egyúttal a helyi televízió stúdiójának is otthont adott. A katonák ôrizetbe vettek mintegy húsz palesztin személyt. Az önkormányzat házával szemben, a tér túloldalán áll a Születés Temploma, amelyben 150 palesztin elbarikádozta magát, és ellenáll a támadóknak.

Izraeli katonák lelôttek egy öngyilkos merényletre készülô palesztint Barka as-Sarkije település közelében. A férfi a katonák úttorlaszához közeledett, és a felszólításra sem állt meg. A holttest átvizsgálásakor a ruha alatt robbanóanyagot találtak.

Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke szerdán Brüsszelben azt javasolta, hogy rendezzenek nemzetközi konferenciát a közel-keleti rendezésrôl az Egyesült Államok, az Európai Unió, az ENSZ, a mérsékelt arab országok, Oroszország, valamint a két szembenálló fél, Izrael és a palesztinok részvételével. Nyilatkozatában az EU- bizottság elnöke hangsúlyozta, hogy más megoldás nem képzelhetô el, a katonai megoldás sem elfogadható. Leszögezte, hogy a Palesztin Hatóság, élén választott vezetôjével, Jasszer Arafattal az egyetlen lehetséges tárgyalópartner Izrael számára. Arafatnak meg kell engedni, hogy teljesen szabadon mozoghasson - mondta Romani Prodi, azt kérve az izraeliektôl és a palesztinoktól, hogy tárgyaljanak egymással.

Bekérették a Vatikánba Izrael és az Egyesült Államok nagyköveteit, hogy megvitassák velük a Betlehemben kialakult helyzetet - jelentette szerdán az AFP, a Szentszék egy szóvivôjére hivatkozva.

Vatikáni álláspont

A Szentszék egyértelmûen elítéli a terrorizmust, bármelyik oldalról is érkezzék, elutasítja a palesztin népre kényszerített igazságtalan és megalázó körülményeket, akárcsak a megtorló intézkedéseket, amelyek csak fokozzák a frusztráció érzését és a gyûlöletet .

Ezt hangsúlyozta Jean-Louis Tauran érsek, a Szentszék külkapcsolatainak felelôse, aki bekérette az Egyesült Államok és Izrael szentszéki nagykövetét, hogy áttekintse velük a Betlehemben kialakult drámai helyzetet, és ismertesse velük a Vatikán hivatalos álláspontját.

Tauran egyidejûleg hangsúlyozta, hogy minden félnek tiszteletben kell tartania az ENSZ határozatait, az önvédelem jogos eszközeit csak arányos mértékben szabad használni, a viszálykodó feleknek kötelességük megóvni a szent helyeket, amelyek oly fontosak a három egyistenhívô vallás számára, s amelyek az egész emberiség örökségét képezik.

A vatikáni álláspontnak az amerikai és az izraeli nagykövettel való ismertetésérôl Joaquín Navarro Valls szentszéki szóvivô adott szerdán tájékoztatást. Egyebek között elmondta: a szentföldi helyzet súlyosbodása, valamint a pápához beérkezett számos segélykérés nyomán a vatikáni államtitkárság, valamint a Szentszék jeruzsálemi pápai képviselete az utóbbi napokban több szinten is felvette a kapcsolatot a konfliktusban érintett felekkel. Tauran kedden Joszef Neville Lamdan izraeli, szerdán pedig James Nicholson amerikai nagykövettel találkozott.

Ugyancsak szerdán Celestino Migliore, a Szentszék külkapcsola-tokban illetékes államtitkára fogadta Mohamad Ali Mohamadot, az Arab Liga szentszéki képviselôjét, akinek azt hangsúlyozta, hogy
sürgôsen be kell szüntetni a terrorcselekményeket. Eközben Angelo Sodano bíboros-államtitkár és helyettese, Leonardo Sandri érintkezésben maradt Jeruzsálem latin pátriárkájával és Betlehem vallási közösségével, közvetítve számukra a szentatya szolidaritását ebben a fájdalmas pillanatban - mondta Joaquín Navarro Valls.

BT "noszogatás"

A Biztonsági Tanács 15 tagja noszogatta kedden Izraelt, hogy a BT 1204-es határozatának eleget téve, vonja vissza csapatait a palesztin önkormányzati területekrôl. A BT szerdán, orosz elnökség alatt újabb nyilvános ülést tart, amelyen Szíria (jelenleg a BT egyetlen arab tagja) kész az 1204-es határozat azonnali végrehajtását szorgalmazó újabb tervezet elôterjesztésére.

George Bush amerikai elnök olyan közel-keleti rendezést szorgalmazott kedden Philadelphiában, amelynek eredményeként - Izrael létezési jogának elismerése mellett - a palesztinok is megteremthetik saját békés államukat. Bush ezúttal tartózkodott attól, hogy személy szerint elmarasztalja Arafatot. Elôzôleg Colin Powell amerikai külügyminiszter helytelenítette azt az izraeli ajánlatot, hogy Arafat vonuljon számûzetésbe. Powell szerint Arafatnak szerepet kell kapnia a terrorista erôszak tüzének eloltásában.

Az év elején azt írtam, hogy az Európai Unió háza táján nagy horderejû döntések meghozatala várható 2002-ben, ilyen a bôvítés problematikája, illetve a gazdasági versenyképesség kérdése, és ezekre tevôdnek rá a közös pénznem bevezetésével kapcsolatos ügyek. Kis képzelôerôvel az is elmondható, hogy Európa jövôje szempontjából döntô jelentôségû lehet az idei év. Természetesen továbbra is elsô számú kérdés az euró elsô évének alakulása, hiszen 300 millió európai állampolgár nap mint nap használt közös pénznemérôl van szó. Az átváltás okozta "kavarodáson" már túl vagyunk, azonban nagyon fontos, hogyan alakul az új valuta árfolyama a bevezetését követô évben. Az elsô negyedévben kiállta a próbát.

Ami a gazdasági élénkülést illeti, az elmúlt három hónapban biztató jelek mutatkoztak: egyrészt sikerült a lisszaboni megállapodásnak megfelelôen megegyezni az energiapiac liberalizálásában, ugyanakkor a legújabb mutatók is azt érzékelik, hogy a gazdasági recesszió leginkább Németországot sújtotta, azonban kevésbé volt hatása az EU gazdaságára. Ennek megfelelôen mindenki optimista a második negyedév gazdasági elôrejelzéseit illetôen.

Viszont életbe vágó döntés az unió bôvítésével kapcsolatos határozat 2002-es megszületése is, amely a tizenhárom tagjelölten kívül az EU további létét is befolyásolja. A bôvítési stratégiai dokumentum kidolgozását az Európai Bizottság által közzétett éves munkaprogramja is tartalmazza. 2002-ben a Valéry Giscard d'Estaing, a francia politika "nagy öregjének" elnöklete mellett a tagjelöltek képviselôit is magába foglaló össz- európai Konvent (amolyan "alkotmányozó gyûlés") hivatott az EU nagyszabású intézményi reformjának kidolgozására. A munkálatok március 1-tôl kezdôdtek, és az év legfontosabb európai "belpolitikai" döntését hozhatják meg. A történelemformálónak szánt politikai elhatározások azonban könnyen a lakosság és a társadalom ellenállásába ütközhetnek, bár a szeptember 11-i amerikai terrortámadás átmenetileg felerôsítette az integrációs eltökéltséget és az összetartozás-tudatot is. A politikusok már most érzékelik a lakosság pulzusát, így ennek megfelelôen a lehetô legkevesebb jogosítványt igyekeznek átadni a brüsszeli Konventnek, de még így is a történelemben elôször fordul elô, hogy nem zárt ajtók mögött, hanem a közvélemény bevonásával, demokratikus vita eredményeként születhet meg a reformjavaslat. Gömöri Endre, a Figyelô vezetô publicistája Mao "hosszú meneteléséhez" hasonlította a Konventet, érzékeltetve, hogy hosszú út vár még a megoldásig. A cél, hogy a 2004-ben összeülô kormányközi konferencia elé már teljes javaslatcsomag kerüljön.

A problémák azonban máris jelentkeztek, hiszen elsôként a konvent összetételével kapcsolatban merültek fel kérdések: a munkálatokon részt vesznek a tagjelölt államok képviselôi is, így a történelemben elsôként beleszólásuk van a dolgok alakulásába azoknak is, akik lehetséges, hogy az elkövetkezendô években még nem lesznek részesei az uniónak (elôrelátható, hogy az elsô körben nem tizenhárom tagállammal fog bôvülni az unió). Ugyanakkor jelen vannak a nemzeti parlamentek, az Európai Parlament és az Európai Bizottság képviselôi is, ennek megfelelôen a "munkacsoport" jelenleg több mint száz tagot számlál, így nehezen várható el, hogy érdemi vita szülessen a javaslatokról. Arról nem is beszélve, hogy nehéz lesz konszenzusra hozni a tizenöt tagállamot és tizenhárom tagjelöltet magában foglaló "nemzetgyûlést". Persze, lehet ez a késôbbi együttélés egyik próbaköve.

Ami az elképzelésekben jelen lévô különbségeket illeti: két élesen eltérô szárny csap össze jelen pillanatban: az egyik oldalon a föderalisták, akik a legegységesebb politikai unióban gondolkodnak, a másik oldalon pedig a "nemzetek Európájának" képviselôi, akik ennél egy lazább szövetséget képzelnek el. De egymásnak feszült a német és a francia elképzelés is, így a több évtizede egy oldalon harcoló felek most ismét egymással kerültek szembe (akárcsak egy hete Barcelonában, amikor a németek az energiapiac liberalizálása mellett, míg a franciák ez ellen léptek fel), egy oldalra szorítva Schröder német kancellárt és Blair angol miniszterelnököt. Míg a németek és angolok egyértelmûen az unió keleti bôvítése mellett törnek kardot, addig Párizs sokkal szkeptikusabb ebben a kérdésben. Arról nem is beszélve, hogy az Aznar vezette spanyolok is egyre erôteljesebben hallatják hangjukat, de ott vannak az integrációt erôteljesen ellenzôk, Berlusconi olasz miniszterelnök személye által összefogva. Nagy harc lesz a tagállamok közötti erôviszonyok meghatározása is, hiszen a csatlakozással egy idôben a kisállamok száma és súlya is növekedni fog.

Kétségtelen, hogy megvan annak az esélye, hogy végül az egész konvent egy általános szövegû reformjavaslatot fogad el, azonban azt gondolom, hogy Európa egyre egyértelmûbb leszakadása miatt ez olyan történelmi felelôsséget jelent, amely sokkal erôteljesebben hozza elô az államok közötti kohéziót, mint abban sokan reménykednek. Ebben a pillanatban Európának nem filozofálgatásra, hanem gyakorlatias döntésekre van szüksége, megfelelô mértékben kell ötvözni a kormányközi együttmûködést a nemzeteken átnyúló struktúrákkal. Az Egyesült Államokban több mint 200 éve egy alkotmányozó gyûlés máig maradandót alkotott Philadelphiában, miért ne lehetne a Giscard d’Estaing vezette Konvent Európa Philadelphiája?

Tegnap késô délután iktatták be tisztségébe Ovidiu Natea prefektust, aki eddig a mezôgazdasági minisztérium államtitkári funkcióját töltötte be. Az eseményen jelen volt Octav Cozmânca közigazgatási miniszter és Ilie Sârbu mezôgazdasági miniszter(felvételünkön), Maros megye vezetése, képviselôk, szenátorok, a minisztériumok alárendeltségébe tartozó intézmények vezetôi, valamint polgármesterek.

Amolyan konzultatív bizottsági ülésnek nevezte a tanácskozást a leköszönô prefektus, Ioan Toganel, akirôl a közigazgatási miniszter búcsúztatójában csupa dicsérô szavakat mondott. Elismerte hozzáértését, szakértelmét, de hozzátette, hogy Ovidiu Nateatól többet, amolyan "minôségi ugrást" várnak.

Virág György a megyei tanács nevében köszöntötte a vendégeket, megköszönte Toganelnek a kilencéves közös munkát és együttmûködésérôl biztosította az új prefektust. Dorin Florea polgármester gratulált Ovidiu Nateának, majd Dicsôszent-márton polgármestere, a mezôgazdasági igazgatóság igazgatója, a forradalmárok képviselôje mondta el az általa képviselt terület problémáit.

Ioan Toganel kijelentette: számára megtiszteltetés volt, hogy Adrian Nastase miniszterelnök alatt tölthette be a prefektusi tisztséget. Megköszönte a bizalmat, volt kollégáinak az együttmûködést, s reményét fejezte ki, hogy a stafétaváltás a megye javát fogja szolgálni.

A frissen beavatott fôispán, Ovidiu Natea a kormányprogram és a megye gazdasági fellendítése mellett kötelezte el magát, majd Ilie Sârbu mezôgazdasági miniszter cáfolta azokat a sajtóhíreket, miszerint azért jött volna el Marosvásárhelyre, hogy biztos lehessen, valóban prefektussá ütötték volt államtitkárát, Ovidiu Nateát.

Az esemény záróakkordjaként Octav Cozmânca közigazgatási miniszter ismertette a kormány idei prioritásait, majd sajtótájékoztatón válaszolt az újságírók kérdéseire.

Új székházba költözött a megyei rendôrség. A volt állambiztonság irodáit a hírszerzô szolgálat elköltözése után az anyagi lehetôségek függvényében helyiségenként felújították, ezekbe költözött a megyei rendôrség. Így tehát, aki e hivatalhoz folyamodik a Rigó utcai kapunál igazítják majd útba. A marosvásárhelyi rendôrséghez továbbra is a Borsos Tamás utcai bejáraton keresztül lehet eljutni. Bármilyen panasszal, ügyintézéssel - a priusz kivételével, amelyet külön program alapján lehet kiváltani - az érintettek 8 - 16 óra között fordulhatnak a rendôrséghez. A megyei parancsnok kedden 12 órától tart kihallgatást. Gyakorlatilag kényelmesebb, jobb munkakörülmények között tudunk dolgozni, mert eddig öten-hatan voltunk egy irodában és szinte lehetetlen volt tanúkat kihallgatni, jegyzôkönyvet írni. Most a szakmunkának megfelelôen egyes nyomozók külön helyiségbe kerültek - mondta a sajtónak Cotoara Vasile ezredes, a megyei rendôrség parancsnoka.

Az ezredestôl azt is megtudtuk, hogy egy bizottság ellenôrzi a közlekedési rendôröket. Új belsô rendelkezés lép életbe. Ennek megfelelôen szigorúbb követelmények alapján válogatják majd ki az e szakterületen dolgozókat. Azt is megvizsgálják, ki hogyan végezte feladatát, a közelében mennyi baleset történt, mennyi kihágást észleltek. Ezenkívül az új kritériumok szerint a közlekedési rendôrök fiatalok, jó megjelenésûek kell legyenek. Sokat számít majd a viselkedésük, kapcsolatuk a közlekedésben részt vevôkkel. Mindezek mellett társalgási alapszinten ismerniük kell egy idegen nyelvet is. A Népújság azon kérdésére, hogy kell-e magyarul is tudniuk, a rendôrség parancsnoka azt válaszolta: elég, ha egy idegen nyelvet ismernek. Az ellenôrzés, átfésülés május elsejéig tart. Akik nem felelnek meg az elvárásoknak, azokt menesztik, helyükbe új, fiatal közlekedés rendészeket alkalmaznak.

Az országos parancsnokság szeretne javítani a rendôrségrôl a lakosság körében kialakult képen. Ennek érdekében nemrég találkozót tartottak a fôvárosban a megyei parancsnokságok kommunikációs osztályának vezetôivel és központi lapok képviselôivel. 1989 után a rendôröket a Pro TV-ben sugárzott humoros sorozat hôséhez, Garceához hasonlítják. Ez téves - fogalmazták meg, hiszen ma, habár szûkös anyagi körülmények között, de felkészülten, megfelelô szakmai kompetenciával kezelik az ügyeket és sikerült jelentôs lépéseket tenni a meghirdetett reformok útján. Ami az imázsalakítást illeti, elmondták, a rendôrök szeretnék közelebbrôl is ismertetni a lakossággal sajátos munkájukat, ezért ezentúl megismerhetjük a nyomozás - nyilvánosságra hozható - mozzanatait, a bûncselekmények hátterét, s fôként azokat, akik ezek felszámolásán, megelôzésén, kiderítésén fáradoznak.

(MTI-Panoráma) Fél esztendôvel ezelôtt, 2001. október 5-én halt meg Florida államban lépfenében a 63 éves Robert Stevens fényképész. A titokzatos halálesettel - nem egészen egy hónappal a New Yorkot és Washingtont ért terrortámadások után - újabb terrorhullám kezdôdött: lépfenével fertôzött vagy fertôzöttnek hitt levelek sora olyan légkört teremtett az Egyesült Államokban, amelyben a bátorság próbája volt hozzányúlni a levélszekrényhez, a Bayer cég által gyártott antibiotikum pedig sláger lett a gyógyszerpiacon. A pánik azóta elmúlt, a rejtély azonban megmaradt: az FBI nem
"produkált" eddig bûnöst és kénytelen szembenézni az ôt ért bírálatokkal.

Egyesek azt vetik a szövetségi rendôrség szemére, hogy túl lassan folytatja a nyomozást. Mások viszont dezinformálással vádolják, és azt állítják, hogy a tettes (tettesek) megnevezése esetén titkokra derülhetne fény az amerikai biofegyverkezési programmal kapcsolatban.

"Halál Amerikára. Halál Izraelre. Allah nagy." Ez a nagybetûs felirat volt olvasható anthrax (lépfene) baktériumport tartalmazó három borítékon, megerôsítve azt a feltevést, amely szerint kapcsolat létezhet a bioterror és a szeptember 11-i merényletek között. Legutóbb egy floridai orvos látszott megerôsíteni ezt az összefüggést, amikor több hónapos késéssel arra a felismerésre jutott, hogy a daganatot, amellyel a légikalóz Ahmed Alhaznawit kezelte, lépfene okozhatta. Miután az FBI ezt sem megerôsíteni, sem kategorikusan cáfolni nem hajlandó, a nyomozók hajlanak arra a feltevésre, amely szerint a bioterror elkövetôit az amerikaiak között kell keresni.

A tényleges elkövetô profilja azonban mintegy ötezer kihallgatás és alapos laboratóriumi vizsgálatok ellenére is még mindig meglehetôsen elmosódott. Annyit Van Harp FBI fônyomozó mindenesetre elismert a CNN televíziónak nyilatkozva, hogy az eddig elôkerült és megvizsgált anthrax por olyan minôségû, hogy nem készíthették garázsban vagy fürdôkádban. A tettesnek hozzá kellett férnie válogatott biológiai hatóanyagokhoz. A The Washington Post értesülései szerint a nyomozók abból indulnak ki, hogy idôsebb férfi a tettes, aki egyedül követi el terrorcselekményeit.

A fertôzött levelekben talált anthrax por ráadásul "nagyítót" adott az FBI nyomozóinak kezébe. A baktériumok az úgynevezett Ames-törzsbôl valók és Barbara Rosenberg amerikai biofegyver szakértô szerint a világon legfeljebb húsz olyan laboratórium létezik, amelyben ez a lépfenetörzs megtalálható.

A nyomozás kezdetén az amerikai kormányzat még azt állította, hogy a múltban megsemmisítették a fegyvernek minôsíthetô lépfenebakté-rium-készletet. 2001 végén azonban sajtójelentésekbôl kiderült, hogy a hadsereg még nem oly régen is az Ames-törzshöz tartozó, fegyvernek minôsíthetô anthrax baktériumot állított elô Utah államban, a Dugway sivatagi kísérleti telepen. Ezekbôl az ôrölt és szárított spórákból küldtek némelykor a Washington szomszédságában mûködô katonai kutatóintézetnek Fort Detrickbe.

Az ehhez hasonló leleplezések tápot adnak a gyanakvásnak, miszerint a hatóságoknak valószínûleg még több titkolni valójuk van. Barbara Rosenberg mikrobiológus, az Amerikai Tudóstársaság (FAS) tagja egészen odáig ment el, hogy kijelentette: az FBI ismeri a lépfene- tettest, ám nem tartóztatja le, mert ezáltal fény derülhetne a kormánynak a biológiai fegyverek kutatása terén folytatott titkos tevékenységére.

Az FBI felháborodással visszautasítja az ehhez hasonló gyanúsításokat, s azt állítja, hogy azok, Harp fônyomozó szavai szerint, "tájékozatlan kívülállóktól" erednek - áll az AFP jelentésében.

A Maros, Hargita és Beszterce-Naszód megyei területi csendôrdandár alakulat marsovásárhelyi laktanyájában tegnap ért véget a csendôrség megalakulásának 152. évfordulója alkalmából szervezett rendezvénysorozat. Kedden, április 2-án a csendôrség emlékmûvét koszorúzták meg Csatófalván. Tegnap elôbb emlékezô istentiszteletet tartottak a laktanya bejáratánál álló szobornál, majd koszorúkat helyeztek el a megyei csendôrdandár alakulat, a polgármesteri hivatal, a megyei rendôrség, a marosvásárhelyi helyôrségi parancsnokság, a SRI, a polgárôrség és a különleges távközlési szolgálati egység nevében. Az alakulat díszôrsége díszlépésben vonult el a számos meghívott elôtt. A laktanya udvarán Dorobantu Constantin dandártábornok röviden ismertette a csendôrség megalakulásának történetét, miután a szakintézmények meghívott képviselôi, dr. Tudor Cearapin tábornok, a román csendôrség fôparancsnoka, Ioan Rus belügyminiszter, Adrian Nastase miniszterelnök és Ion Iliescu államelnök köszöntô üzenetét tolmácsolták, utóbbit dr. Dorin Florea polgármester olvasta fel. Az alakulat díszterén került sor az önvédelmi és harcmûvészeti bemutatóra, amelyen a csendôröket segítô idomított kutyák is szerepeltek. A jelenlevôk körében nagy sikert aratott a leendô csendôrök klubja Moldovan Thomas által edzett gyerekcsoportjának harcmûvészeti bemutatója. Közöttük volt a 12 éves Matei Razvan, a marosvásárhelyi 10-es számú iskola tanulója is, aki kategóriájában országos bajnok, a fekete öv tulajdonosa.

A marosvásárhelyi területi csendôrdandár alakulat rendezvénysorozata keretében hétfôn, április 1-jén, a marosszentgyörgyi lôtéren céllövô versenyt szervezett, amelyen a Marosvásárhely municípiumban mûködô tévéadók, rádiók, újságok munkatársai vettek részt. Valcauan Stefan, a területi csendôrdandár fôtörzsparancsnoka köszöntötte a 17 marosvásárhelyi újságírót, nôket és férfiakat. Az alakulat részérôl jelen volt: Buculei Ionel ezredes, a rohamosztag parancsnoka, Ioan Gliga százados, Daniel Manea hadnagy és Iacob Boca ezredes. A céllövôk két szakaszban versenyeztek. A nôknél a legjobbnak Dorina Buzila, a 24 ore muresene újság munkatársa bizonyult, ôt követte Roxana Neag, a Pro Tv riportere és Florina Stefan, a marosvásárhelyi közszolgálati rádió szerkesztôje. A férfiaknál a sorrend a következôképpen alakult: elsô hely Sorin Tantos, a Pro Tv operatôre, második Tudorel Rus, az Antena 1 operatôre és harmadik Cristian Teodorescu, az Uniplus rádió munkatársa. Az elsô díjazottak 300.000, a második 200.000, a harmadik helyezettek 100.000 lejt vettek át és oklevelet.

"Jó, ha az újságírók idônként pisztolyt is fognak a kezükbe ceruza helyett. Egy céllövô versenyrôl nem mehet mindenki díjjal haza, de tapasztalattal igen. A lányok rávertek a fiúkra, a díjazottak sokkal magasabb pontszámot értek el - mondotta Valcauan Stefan ezredes.

Anyanyelvünk

A szemben határozószói használata általában nem okoz gondot. Pl. Ôk ott, szemben laknak. Névutóként a -val, -vel ragos névszó után (esetleg elôtt) használatos. Kifejezhet helyi viszonyt, illetve irányt. Pl. A híddal szemben épült az új mûvelôdési otthon. Ennek tágabb értelmezésével jelölheti az ellenfelek helyzetét, mozgását: fölvette a harcot a terroristákkal szemben. Ilyenkor azonban szabatosabb, kifejezôbb az ellen névutó: harcba száll ellene.

Átvitt értelemben fôként barátságtalan viselkedésre, ellenszenvre utal. Pl. bántó, bizalmatlan, durva, goromba stb. velünk szemben. Az éles szembenállást, ellenségességet azonban ehelyett is jobban kifejezi az ellen névutó. Pl. korteskedik, pert indít, szavaz, tanúskodik, vádat emel, védekezik stb. valaki ellen (inkább, mint: valakivel szemben).

Baráti, rokonszenves viselkedésre, ilyen viszony kifejezésére pongyola a szemben névutó használata; ilyenkor szabatosabb az iránt. Pl. barátságos, elnézô, elôzékeny, kedves, szíves, udvarias testvérem iránt (kevésbé ajánlható: testvéremmel szemben). Hasonlóképpen kevésbé ajánlható a szemben névutó az ilyen kapcsolatokban: teljesíti a kötelességét valaki iránt; lerója az adósságát valaki iránt; kötelezettség valaki iránt.

A gondosan fogalmazók általában ügyelnek arra, hogy a szemben-t csak akkor használják, ha valóban erre van szükség. A felületes fogalmazók ugyanis unos- untalan élnek vele, akár pusztán "valamilyen tekintetben" értelemben. Pl. felelôtlen a törvényekkel szemben (jobb: a törvények iránt); elnézô a technológiai szabályokkal szemben (inkább: nem veszi szigorúan a szabályokat stb.). Máskor egyéb, szabályosabb kifejezést használunk helyette, pl. ellenáll a nedvességnek (ehelyett: ellenálló a nedvességgel szemben).

Mindamellett nemegyszer a szemben sem hat pongyolán, bár könnyen helyettesíthetnôk más határozóraggal vagy névutóval. Pl. Az árral szemben úszik (vagy az ár ellen úszik). A mûszaki és a kereskedelmi nyelvhasználatban pedig az érzékeny, ellenálló, véd stb. mellett szokásosabb is a valamivel szemben, mint a valami iránt érzékeny, illetve a valaminek ellenálló, a valami ellen véd szerkezet és társai.

400 gyermekirodalmi könyvet ajándékozott nemrégiben a marosvásárhelyi 10-es számú, a mezôgere- benesi és mezôtóháti általános iskolának a Mentsétek meg a Gyermekeket Szervezet. Az országos szervezet tavalyi, Karácsonyfa elnevezésû rendezvényén összegyûlt pénzadományokból 56 általános iskolai könyvtárnak vásárolt könyvet. A megyénkbeli tanintézményeket a megyei tanfelügyelôség javaslata alapján választották ki. Mint Ana Chirtes, a megyei szervezet elnöke elmondta, a kötelezô olvasmányok mellett a gyermekekirodalom nagysikerû könyveit olvashatják majd a szóban forgó iskolák tanulói. A szervezet egy vetélkedôt is hirdetett A Mentsétek meg a gyermekeket szervezet által ajándékozott legszebb könyv címmel, amelyre a diákok rajzzal, fogalmazással nevezhetnek be.

Az adományozási rendezvényen a megyei szervezet vezetôje beszámolt az elmúlt évben végzett munkáról is. Kiemelte elsôsorban a gyermekek elhagyásának megelôzését célzó programjukat, amelynek keretében 27 gyerek családjának havi 450.000 lejes támogatást biztosítottak. Azonosították a Marosvásárhely utcáin kolduló gyerekeket, nyilvántartásuk szerint 60 ilyen kiskorú van. Egy részüket sikerült bevonni a Rozmaring Foglalkoztatási Központba folyó tevékenységbe, nagy többségük azonban továbbra is az utcán él, dolgozik. Ide kapcsolodik a Kinderzeit in Roumanien szervezettel közösen szervezett erdôszengyeli program is. A kedvezményezés eredményeképpen 32 erdôszengyeli roma gyerek járhat óvodába. Számukra ruhát és tízórait is biztosítottak. A szervezet továbbra is folytatja a nehéz anyagi helyzetben levô, sokgyerekes családok támogatását.

A gyermekvédelmi szervezet teljesítményei között szerepel az 10-es általános iskolában mûködô tanácsadói központ. Tavaly több mint száz esetben kérték az itt dolgozó szakemberek segítségét. Nyilvántartások szerint az esetek 8 százalékában szexuálisan, 48 százalékában érzelmileg bántalmazott kiskorúakkal foglalkoztak a központban. Az esetek 16 százalékában megvert, míg 8 százalékában elhanyagolt kiskorúak vették igénybe a központ szolgáltatásait.

Az elmúlt évben is nagy hangsúlyt fektettek az érintettek tájékoztatására, a gyermekek jogainak ismertetésére. Különbözô vetélkedôket szerveztek általános iskolákban, hangsúlyozva az egyetemes emberi jogok betartásának szükségességét. A szervezet önkéntesei osztályfônöki órákon felvilágosító elôadásokat tartottak a bántalmazási formákról, tanácsokat adva a diákoknak, hogy szükség esetében hova, kihez forduljanak.

A Mentsétek meg a gyermekeket szervezet megyei kirendeltsége folytatni fogja gyermekvédelmi programjait, támogatva mind a nehéz helyzetben levô kiskorúakat, mind a HIV- fertôzött gyerekeket, s azok családját - összegzett Ana Chirtes elnöknô.

A mezôgazdasági minisztérium rendelete értelmében április 10-tôl kezdve megszigorítják a baromfihús behozatalát az országba. A minisztérium rendelete alapján április 10-tôl kezdve csak olyan baromfihús hozható be az országba, amely az Európai Unió követelményeinek megfelelô baromfi-feldolgozóból származik. Emellett rendkívül szigorú elôírásokat vezetnek be a behozott termék csomagolására és szállítási módjára is. Az importált termékhez nagyon részletes dokumentációt is mellékelni kell. A mezôgazdasági minisztérium már hasonló, az EU- köve-telmények teljesítését feltételül szabó rendeletet adott ki a tojás, a zöldség és a gyümölcs behozatalára is.

Ilie Sârbu mezôgazdasági miniszter szerint az intézkedéseknek nem az import korlátozása a célja, hanem az, hogy biztosítsák: csak megfelelô minôségi import élelmiszer jusson el a román fogyasztókhoz.

A Romániában mûködô baromfi-feldolgozók közül csak háromnak van EU-bizonyítványa.

A mezôgazdasági miniszter úgy fogalmazott, hogy Romániát immár nem lehet olyan "szemétládának" tekinteni, ahová bármilyen termék bekerülhet.

A szaksajtó szerint az intézkedés célja elsôsorban az, hogy az utóbbi idôben igen komoly mértékben megnövekedett amerikai baromfihús-behozatalt visszaszorítsák a hazai termelôk védelme érdekében.

Korábban a magyar baromfihús miatt tiltakoztak a hazai ter-
melôk. Akkor a kormány egyszerûen megoldotta a problémát: megvonta a magyar terméktôl a CEFTA keretében alkalmazott vámkedvezményt.

A piacról eltûnt magyar baromfihúst azonban nem hazai termék, hanem az Egyesült Államokból származó import pótolta.

Románia tavaly 67 ezer tonna baromfihúst importált, a hazai termelés pedig 130 ezer tonnát tett ki.

A mezôgazdasági minisztérium véget akar vetni az élôsertés növekvô behozatalának is, ezért péntektôl az úgynevezett hátrányos gazdasági helyzetû térségekben mûködô román importôröktôl megvonják a vámmentességet. Ezentúl ezeknek a cégeknek is 15 százalékos vámot kell majd fizetniük.

Marosvásárhely díszpolgára lesz Haáz Sándor

A Diakóniai Otthon Bocskai terme szûknek bizonyult. Az EMKE megyei szervezete és a Vártemplomi Nôszövetség rendezvényén a mûsorvezetô Ábrám Noémi örvendetes hírt közölt: az EMKE javasolja, hogy id. Haáz Sándort a város fogadja díszpolgárává.

Egykori tanítványok, jó ismerôsök, tisztelôi, a család - tizenkét unokájából csak egy hiányzott, az is
"igazoltan" -, több nemzedékbôl álló hálás közönség fogadta vastapssal az április 3-án kilencvenedik évébe lépett "Sanyi bácsit", a néprajzosok nesztorát.

A Vártemplomi gyülekezet presbiterét az egykor Haáz Rezsô-, majd Haáz Sándor-tanítvány, Fülöp G. Dénes ny. vártemplomi lelkész köszöntötte elsônek, és a diákkori városok, Székelyudvarhely és Székely- keresztúr világát idézte. - Ha nem szégyelleném, azt mondanám, hogy jöjjenek ide a hetvenévesek, és úgy csapják össze - egyetlen felugrásból: kétszer ! - a bokájukat, ahogy azt Sanyi bácsitól tanultam - jegyezte meg tréfásan. Majd hozzátette: - És most is tudom!

Három lányunokája és párjaik, a Napsugár táncegyüttes tagjai, marosszéki tánccal köszöntötték, Sinkó András, Bôr Gyula és Marton László muzsikájára. Kedves anekdotákat mondott a korondi, vásárhelyi évekrôl, kiszállásokról a Székely Népi Együttes híres táncosa, Orzáné Ambrus Bözsi. Oboán játszott a másik unoka, Haáz Bence. Énekkel köszöntötte a mestert Aszalós Enikô, akinek egykor rajztanára volt. Szentegyházáról hozott székely dalt a kisiskolás Elekes Mónika. Ihletôm, oktatóm, irányítóm volt, hallottuk az ünnepség kovászától, az elôtermi kiállítás szervezôjétôl, Szabó Éva asszonytól, s azt is megtudtuk, hogy a Vártemplomi Nôszövetségben csaknem félszáz asszony varr ma is. Dallal köszöntötte a Vártemplom Kovács András karnagy vezette Psalmus Kórusa.

Az EMKE megyei alelnöke, Barabás László néprajzkutató a szakma nevében méltatta id. Haáz Sándor munkásságát. - Életmûve a kultúrát egységében és sokoldalúságában szemlélô, megélô, népe kultúráját becsülô, annak értékeit átörökítô tudós, mûvész és mûvelôdési szakember hosszú, töretlen pályájából világosan kibontakozik - mondotta. (A teljes szöveget lapunk szombati számában közöljük.)

A Székelyek ünneplôben szerzôje friss szellemiségû, közvetlen, barátságos ember volt, és az ma is. - Az orvosom azt mondta, hogy miután egyik szememrôl levették a hályogot, hát még hat évet kell várnom, hogy aztán a másikról is levehessék. Jó, mondom neki. Várok. De mért nem mondtál inkább tízet?!...

- Engem nem ért meglepetés az életben - vallotta végül id. Haáz Sándor. - Mert én a Gondviselés birtokában vagyok. A világ közepén élek.

Március 30-án nyílt meg a marosvásárhelyi Laczkó Aranka grafikai, varrottszônyeg- és festett- tojás kiállítása a Köztársaság (volt Szentgyörgy) téri kiállítóteremben. - Úgy gondolom, Laczkó Aranka munkái köz- érthetô tartalommal és formával fejezik ki azt a világot, amelyet szerzôjük láttatni akar, ezért inkább arról szólanék, milyen hatások befolyásolták ôt abban, hogy leánykorában jelentkezô, ábrázoló-rajzoló-festô szenvedélyét eljuttassák az itt is látható eredményekig - kezdte tárlatnyitóját Bandi Dezsô iparmûvész-tanár. Az alábbiakban közöljük beszédének szerkesztett
változatát.

- Laczkó Arankát 40 éves korában mint kiképzett szerelô-lakatost nyugdíjazták. Az idô tájt, 1988-ban, Attila és Csongor fiai eljártak a Bolyai Farkas líceum tanulói által alapított, Barta Sándorról elnevezett népismereti-faragó önképzôkör mûhelygyakorlataira. Édesanyjuk tôlük és a Bernády Házban akkor mûködô népmûvészeti klub közös kiállításain látta a népmûvészet, népszokások és szôttes-varrottas hagyományok rajzolt, festett, faragott tárgyakon történô naiv-népi, díszítô-iparmûvészeti feldolgozását. Mindezek hatására Aranka már olyan újításokat kezdeményezett, melyek iránt németországi mûgyûjtôk is érdeklôdtek.

1998 januárjában munkáit kiállították a Bernády Házban, a Marosvásárhelyi Napokon, a várban. Augusztusban Budapesten, a Mesterségek Ünnepén, a Magyar Mûvelôdési Intézet elôcsarnokában és a kecskeméti Naiv Mûvészeti Múzeumban. Laczkó Aranka - sokoldalú alkotó képességei birtokában - szeretné, ha lennének Marosvásárhelyen olyan vállalkozók, akiknél hasznosíthatná ezen a téren elért eredményeit. Ezzel is támogatni szeretné ugyancsak tehetséges Csongor fiát. Ô faipari szakiskolai végzettséggel dolgozik, de keresetébôl nehezen jut az esti iskolai képzés évi 7 millió lejes tandíjára.

Megítélésem szerint Arankának igen kevés az esélye reményei teljesüléséhez. Az eltelt évtizedek során több hazai és külföldi vállalkozó fordult hozzám azzal az ajánlattal, hogy tanítványaimmal készítsünk olyan mintadarabokat, melyeket értékesítés céljából lássunk el szabályos árajánlattal. Ezeket, a megrendelések reményében, a termelési kapacitásunk feltüntetésével, piackutatás végett adjuk át nekik. Mi ezt azért nem tehettük, mert meghaladja az árutermeléssel kapcsolatos céljainkat, feltételeinket és szakismereteinket is. Ugyanis ebben a piac - általunk ellenôrizhetetlen - törvényszerûségei uralkodnak. Ezért a még tanuló ifjúság, alkotó képességei kibontakozásának a kezdetén, vagy csak a saját és környezete örömére, tiszta mûkedvelésbôl foglalkozik valamilyen mûvészettel, vagy a piaci kereslet többé vagy kevésbé igényes, giccses megrendeléseinek tömeges reprodukálására kényszerülve - túlórázik. Így azt is elfelejtik fiataljaink, hogy valamikor szebbrôl, jobbról ábrándoztak.

Sajnos, oktató, nevelô, tájékoztató intézményeink és szervezeteink szakemberei is gyakran feledkeznek meg arról, hogy a mûvelôdés, a mûvészetek története valójában nem egyéb, mint az ôstermészet által az emberre hagyott ösztönösséget is emberi szabályok közé szorító, tudatos reprodukálás és újat alkotás története. Könnyen elfelejtik, hogy minden csecsemô születésénél megismétlôdik az emberré válás több százezer éves tudati fejlôdéstörténete. Mindenki saját tapasztalataiból is tudja, hogy a magatehetetlen, keze-lába mozdulataival és artikulálatlan hangokkal kommunikáló újszülöttnek mennyi segítô, tanító, megértô, szeretô, gyakran önfeláldozó, ismétlô, beidegzô gyakorlatra van szüksége ahhoz, hogy felfoghassa, megérthesse, emlékezetében rögzíthesse, majd élete folyamán gyakorolhassa kis és nagy közössége sajátos anyagi, tárgyi, szellemi, erkölcsi identitását meghatározó kultúráját. Természetes, hogy minden nagyobb közösségben, mindenkor meg kell lennie az életkorral, különös érdeklôdéssel, tehetséggel és képzettséggel járó, általános, tudományos és mûvészi szintû kultúrának. Ezért nem szabad megállítani és konzerválni ennek a kultúrának az egyes szakaszait.

Úgy hiszem, és szeretném, ha a Laczkó Arankához hasonló alkotók, fiatalok és idôsebb korúak, nem veszítenék el az emberi, alkotó, teremtô képességeikbe ágyazott hitüket, reménységüket és szeretetüket.

Csütörtöki kimenô

Ifjúságunk ideáljaival szembesülve - gyakran/legtöbbször/nem ritkán - megtagadjuk azokat. Ezt az igazságot nem én fedeztem fel, mégis fáj, hogy titokban tükör elôtt, éjszaka, vaksötétben - árulónak nevezem magamat, ha ôszinte vagyok. Nem sokszor - nem kellemes ugyanis saját énünk vád alá helyezése.

Kötelezô kísérôjelensége a férfivá (asszonnyá) érésnek. Mások, ifjabbak, sokkal kíméletlenebbül fejeznék ki magukat.

Hadd mondjak a tünetegyüttesre egy példát. Nem a magamét - egyelôre. Barátom (aztán elhidegültünk egymástól) ifjabb korában, midôn még csak húszas éveinek elején- derekán loholt, fölöttébb forradalmár volt. Mindent és mindenkit lenézett, megvetett, éles bírálatban meztelenített páriává. Megfosztotta glóriájától még a szenteket is. Egyszer kinyilatkoztatta, midôn elôtte Aldous Huxley nevét emlegettük mi, jámbor vidéki kispolgá-rok: "Köpök az egész angolszász irodalomra!" Mint ama másik francia a nagy elôdök és kortársak sírjára.

Mondjam, ne mondjam: ma volt liberális pártvezér, ultrakonzervatív allûrökkel, angol feleséggel és angolszász manírokkal, ezüstfejû sétapálcával és micisapkában sétál a szélsôbal munkáspárt gyûléseire. (Különben kolozsvári derék agrárproletár író fia.)

Épatez les bourgeois! Polgárpukkasztás. Így mondták apáink. Egy egész irodalom, magatartás célja-formája volt. Ôk a hippik elôfutárai. Mostan pedig a polgárosodás erényeit illik méltányolni, követni. A tegnapi forradalmárok mára elhíznak, polgárrá acélosulnak. Nem hittem e tétel igazságában harmincvalahány évvel ezelôtt, amikor nagybátyám Londonban megsúgta - az irigyelt és szabad hippik egyszer csak hazamennek, megmosdanak, levágják tollaikat és beülnek a papa vezérigazgatói székébe, bankárok lesznek és részvénytársaságok elnökei, hitbizományok várományosaiból, valódi mágnások. Na és persze okosan nôsülnek. Ez a fejlôdés (kötelezô) menete.

És az én példám? Tényleg kíváncsi vagy rá?

Mostanában naponta négy-öt nagyteljesítményû, mondjuk Harley-Davidson süvölt, harsog-durrog keresztül a városon, teljesen kieresztik a lóerôket végig a Teleki utcán a segesvári határig. Könnyedén áttörik a hangsebességet. Rémesen bosszankodom, zavar a hangorkán, a lendületbe csomagolt agresszió. Átkokat szórok utánuk, vennék egy gépfegyvert…

S ekkor hirtelen eszembe jut a Szelíd motorosok címû amerikai film, melynek hôseivel egykor, harminc esztendôvel ezelôtt szívvel-lélekkel azonosultam. Ott bezzeg a vidéki bumburnyákok nem cicáztak, lepuffantották a szabadság motoros széllovasait, kiket megsirattam, sirattál, sirattunk.

Sic transit gloria juventutis.

Folyamatosan félrevezetik a kormányfôt?

A Maros megyei fogyatékos gyerekeket gondozó intézetek élén korrupt, szakmailag alkalmatlan igazgatók vannak, akik a kapcsolataikra épülô kritériumok alapján kerültek oda, s nem tettek semmit a rendszer átalakításáért. Az intézetekben a fogyatékos személyek bezárva, a helyi közösségektôl elkülönítve élnek - hangoztatta a március 14-i távértekezletén Adrian Nastase miniszterelnök, Maros megye mellett más megyéket is említve.

Gyakori olyan távértekezlet, amelyen a miniszterelnök negatív példaként említi a Maros megyei gyermekjogvédelmet. Mindegyre elhangzik, hogy hiányosságok vannak, eredménytelen a munka, eltulajdonítják a feljesztésre, korszerûsítésre szánt pénzalapokat, a kiskorúak nélkülöznek. A kormányfô általánosságokban beszél, helyszíni ellenôrzésekre hivatkozik, s követeli a változtatásokat. A helyszíni terepszemle eredményei azonban csak ritkán kerülnek nyilvánosságra. Így legtöbbször nem tudni, hogy ki és miben tévedett, hogy valós vagy vélt-e a
hiány. Annyi biztos, hogy az általános fejmosás nem vet jót fényt megyénkre.

A miniszterelnök március 14-i videokonferenciája után dr. Pokorny László, a marosvécsi kórházotthon igazgatója kormánybizottsági ellenôrzést kért. Ottjártunkkor az igazgató pontról pontra cáfolta a miniszterelnök vádjait, felhasználva a kivizsgálás eredményeit is.

A marosvécsi kórházotthon elôtti parkban pár gondozott éppen csalánt gyûjt. A nyitott kapu elôtt álldogálók ismerôsként köszöntenek, s készségesen megmutatják, hol találhatjuk az igazgató irodáját. Az udvaron egymás kezét fogó, egymást támogató gyerekek és fiatalok sétálnak. Terepszemlét tartunk. A folyosó falait a gondozottak kézimunkái, rajzai díszítik. Az óvodában és a tavaly készült új épületben játszó gyerekekkel, építôkockát rakosgató fiatalokkal találkozunk. A valamikori Kemény kastélyban, a melléképületekben, az udvaron uralkodó rend, tisztaság nem az utóbbi hetek, napok, hanem hosszú évek kemény munkájának eredménye.

Ellenôrzés ellenôrzést követett

- Maros megyében egyetlen, fogyatékos gyermekeket gondozó intézet van, a marosvécsi kórházotthon. Így a kormányfô által mondottak mindenképpen ránk vonatkoztak - vélekedik Pokorny László. - Munkatársaimmal együtt úgy éreztük, hogy szakmai becsületünkön esett csorba. Éppen ezért személyesen kértem a kormánybizottság ellenôrzését. Az ellenôrzô küldöttségben az egészségügyi minisztérium, a megyei gyermekjogvédelmi hivatal, a prefektúra, a megyei önkormányzat, a fogyatékos személyekkel foglalkozó felügyelôség és a megyei kórház szakembere vett részt. A bizottság tagjai megtekintették a termek nagy részét, részt vettek a foglalkozásokon. Egybehangzó véleményük az volt, hogy a beutaltak megfelelô körülmények között élnek, az oktató-nevelô tevékenységek nyomán szépen fejlôdnek, nincsenek elzárva, a helyi közösség befogadja és támogatja ôket. Látogatásuk végén a szakminisztérium képviselôje megkért, hogy írjam össze a további fejlesztéshez, a munkához szükséges eszközöket, kellékeket, mert a minisztérium lehetôségei függvényében támogatni fogja intézményünket. Támogatnak, mert érdemes.

Bár már a kormánybizottság ellenôrzése nyomán készült jegyzôkönyv bizonyítja, hogy a miniszterelnököt sajnálatosan félretájékoztatták, az általa felhozott vádakat mégis szükséges pontról pontra leépítenünk. Kompromittált, korrupt igazgató - tudni kell, hogy az elmúlt évben a pénzügyôrség ellenôrei kétszer voltak az intézetben, vizsgálva a hivatalos iratokat. A számvevôszék felügyelôi egy hónapig tevékenykedtek nálunk. A pénzügyi igazgatóság és a Közegészségügyi igazgatóság ellenôrei sem maradtak el. A rendszeres és alapos ellenôrzések nyomán nem találtak kifogásolnivalót, rendellenességet.

A nyitott kaput nem kell átugrani

A szakmai hozzáértés hiánya, a gondozottak bezártsága - a távértekezlet után szakmai véleményezést kértem azoktól az intézet és egyesület-vezetôktôl, akikkel évek óta együttmûködünk. Az angol Holding Out Hope, a német Die Johanniter, a svájci Patenschaft Kinderheim vezetôi készségesen válaszoltak, pozitívan értékelve az itt folyó munkát, méltatva az elmúlt években tapasztalt fejlôdéseket. "Az európai szabványoknak megfelelô körülmények találhatók Marosvécsen", olvasható Lorand Szüszner, a Die Johanniter Szervezet képviselôje által küldött minôsítésben. Hangsúlyoznom kell, hogy az itt dolgozók rendszeresen részt vesznek szakmai továbbképzôkön,bôvítik a gondozottak fejlôdéséhez szükséges ismereteiket. Mindannyian lelkiismeretesen dolgozunk, igazi közösségként. Mint láthatták, a bejárati kapu nyitva van. 30-40 gondozott rendszeresen lejár a községbe, vásárolni, segíteni az igénylôknek a háztartási munkában. Azonkívül segédkeznek az intézet konyháján, részt vesznek a takarításban, kisebb, betegebb társaik gondozásában is. A marosvécsiek befogadták és elfogadták a fogyatékos személyeket.

Elmaradt a hivatalos pontosítás

A megyei gyermekjogvédelem az elmúlt hónapokban a kormánykritika középpontjában áll. A marosvécsi kórházotthonról szóló vádak is ennek részeként értelmezhetôk. Nem hiszem, hogy személyem ellen irányuló kampány lenne - nyilatkozta az igazgató. - Figyelemre méltó, hogy a távértekezlet utáni elsô sajtótájékoztatóján - a kormánybizottság ellenôrzése elôtt - Virág György, a megyei tanács elnöke felszólalt a marosvécsi kórházotthon védelmében. Virág György ismeri intézményünket, az itt végzett munkát. A fôispán azonban a kivizsgálóbizottság pozitív méltatása után sem tett közzé pontosítást, holott mi ezt igényeltük - nyilatkozta Pokorny László igazgató.

*

A megyei gyermekjogvédelmi intézmények s azok vezetôi ellen folyó lejáratási kampányt ezúttal ellensúlyozta a marosvécsi kórházotthon vezetôjének gyors állásfoglalása. A gyakran elhangzó igaztalan vádak ellen elsôsorban szakvéleményekkel alátámasztott érvekkel lehet válaszsolni, s hasonló helyzetben ezt kellene tegye minden intézményvezetô, aki alaptalanul szenvedi el a hatalomi szervek mindent egy kalap alá söprô fejmosását. Amúgy pedig a miniszterelnökre sem vet jó fényt, ha tökéletlen vagy rosszindulatú tájékoztatás miatt rosszul informált.

Dr. Gyôrffy Sándor nevét jól ismerik a Kárpát-medencében élô magyar ajkú nézôk a Duna televízió mezôgazdasági mûsoraiból. A március 23-án, Nyárádszeredában szervezett nemzetközi konferenciának és kiállításnak volt a házigazdája. Bárki felismerhette, a honfoglaláskorban viselt magas, csúcsos, felhajtott peremû fejfedôje is jellemezte. Beszélgetésünk, melynek során megpróbáljuk bemutatni Gyôrffy Sándort, az embert, a föveggel kapcsolatos történettel kezdôdött.

- Alig néhány ilyen fejfedô van Magyarországon. Széles Csaba által készített föveg, valódi látvány, megirigyeltem tôle, készített nekem is egyet, azóta ritkán teszem le. A nemezt posztóból, meg más anyagokból ványolják. A székely harisnyát is ilyesmibôl készítik. Gyakorlatilag ehhez nem értek, de szívesen viselem. Ezt a posztót, nemezt, sôt jurtát, mert én félig kun vagyok, a kazahoktól próbáltuk Magyarországra bevinni. A kazahok úgy tartják, hogy mi, a kunok nyugatra vándoroltunk, ôk meg keletre. És tartják a rokonságot. A kazahok gyakorta meghívtak rendezvényeikre. Megegyeztünk, még a Szovjetunió idején, hogy élô múzeumot létesítünk Magyarországon. Ötven kis termetû lovat (amivel valószínûleg kora ôseink jöttek ebbe az országba), jurtákat hoztak volna, kutyákat, juhokat, tevéket. Emellett terveztük, hogy létesítünk egy kazah-kun nomád szállást, idegenforgalmi látványosságként. Azt akartuk, hogy a nyugati vendég, amikor megérkezik, mindent letesz, az óráját is - akkor maroktelefon nem volt - és felöltözik a kazahok öltözékébe, fanyerges lóra ül, ételeiket fogyasztja, jurtában lakik, pokróccal takarózik. Így idôutazásban vettünk volna részt, visszamentünk volna pár száz esztendôvel a történelembe. A jurta készítését ottan szakemberek tanították volna Magyarországon. Nem sikerült, mert nem volt Magyarországon egy olyan hatóság, amely aláírja ezt a cserét. Mándoki Kongor István volt ennek az ápolója, aki sajnos nagyon korán elment közülünk. Palmatában temették el nemzeti pompával, mert szoros kapcsolatban volt fôleg a kazah fiatalsággal. Ô magyar létére megtanult kazahul, amikor a kazah fiatalság már csak oroszul beszélt. Felébresztette bennük a kazah-magyar rokonság tdatott. Ezt a szellemi rokonságot az élô múzeummal is ki lehetett volna egészíteni.

- Mondta, hogy kevés ilyen föveg létezik Magyarországon…

- Hát nem sok, amikor viselem, mindig rám köszönnek. Nagyon kellemes viselet. Miért kell nekünk baseballsapkát viselnünk, vagy egyéb badarságokat, amikor van saját ôsi viseletünk?

- Ez ôsi magyar viselet?

- Igen, ez a mienk. De az alsó fehérnemût is a magyarok hozták be a gatyájukkal a nyugati világba. Mi már akkor viseltük a gatyát, amikor mások még nem. Ha a farmernadrág helyett megint bevezetnék a bô gatyát, mennyivel kényelmesebb lenne, mint a szûk farmer!

- A Kunságon és a Kárpátok koszorúján kívül mi köti Erdélyhez?

- A családom. Tudom, hogy II. Rákóczi Györgytôl kaptak ôseim kutyabôrt, a nemesség jelképét. Egy Gyôrffy családnak négy fia kapta meg. A mi apánk nagyváradi. Egyébként úgy gondolom, hogy a György Fiából lett Gyôrffy. Mi más vonz Erdélybe? A tisztességes emberek szeretete és a megbízhatóság. Bárhova bementem, jó szívvel kínáltak meg. A jó szívbôl eredô vendégfogadásokat, ha viszonozni akarnám, kamionnal kellene Erdélybe jönnöm. A viszonzást szellemiekben, írásban, szóban próbálom közvetíteni. A szakmámat, a kertészetet a teljes kultúrába beleágyazva tudom elképzelni. Amikor a Gazdakört verssel indítottam, azt mondták, mit keres ott a vers. Mondtam, ide figyeljetek: a népdalok a parasztság körében születtek, az elsô szobrászati alkotások a pásztorbotok faragásával indultak. Mit szégyelljünk? Ne gondoljátok, hogy a parasztság egyenlô a tudatlansággal! Mi vagyunk az ôserô, amibôl keletkeznek az igazi szellemi tápok.

- Mennyiben segít a média a kertészek, mezôgazdálkodók közeledésében?

- Nem szeretem a média szót, de azt tudom, hogy egy a sajtó törvénye: nem szabad hazudni! Ha valakinek meggyôzôdése van, álljon ki! Állja a vitát és bizonyítsa be az igazát. Nem mindenáron, hanem tisztelettel. Nem bunkózni kell, hanem érvválaszokkal kell élni. A szavakkal való vívás látvány legyen. Ha én vitatkozom valakivel, élvezet legyen hallgatni a vitát. Mert mint pengék csattannak össze a szavak, szikráznak a gondolatok. Ez gyújtja fel a többi emberben az alvó, lusta agysejteket. Ennek van értelme.

- Ön miként jutott a sajtóba?

- Véletlenül kerültem a sajtóba, az egyik évben a domboságyról akartak forgatni a televízióban, akkor még csak egy volt. Megkerestek, mondtam, én is nagyon régen készülök rá, sok gaz volt a kertemben, ott nem akartam elégetni, akkor még a komposztáláshoz nem volt semmi eszköz. Elhatároztam, domboságyat létesítek. Kitakarítottam a kertet, elôkészítettem, jött a riporter, kezembe nyomta a mikrofont. Többet aztán neki nem volt szava, mert én végig beszéltem arról, amit csináltam. A következô alkalommal lovastúrát vezettem. Mondták, hogy ekkor lesz az adás, és következek én. Nem következtem. Telefonáltam kérdeztem, mi történt. Válaszolták, hogy nem fértem a mûsorba. Kiderült, hogy a vágók azt mondták, hogy az anyagot nem kellett megvágni, egy az egyben mûsorba lehetett adni. A mûsorok után a stúdióban kérdéseket kaptam. Válaszoltam a nézôknek. A szerkesztô azt mondta jó lenne, ha bekapcsolódnék a mûsorok készítésébe.

- Ön mezôgazdasági szakember vagy tévés mûsorszerkesztô?

- Mérnököt csináltak belôlem. Annak idején, amikor elindultunk, hogy okleveles kertész- szôlôsgazdák legyünk, kitalálták, hogy nem gazdákra, hanem mérnökökre van szükség. Abban az idôben az iparszintû termelésben mérnökök kellettek, nem gazdák. Magánkertészetben kezdtem, azért lettem kertész, három városba hordtam a portékát Túrkevérôl. Az elsô szocialista város volt. A kertészetemnek befellegzett, ma gaztenyészet van ott, nyulak szaladgálnak. Szóval egy nagy körrel visszatértem a kertészethez. A körben voltam géplakatos, traktoros, dísznövénytermesztô gyakornok, elkerültem egy terápiás intézetbe, ahol az elsô okleveles állásom volt. Jelenleg szellemi fogyatékosokkal is foglalkozom, a hét két napján, a munkára, növénytermesztésre tanítom ôket. Az ismeretterjesztés az a terület, amibe belenôttem. Nem szeretem, ha azt mondják, hogy én tévés vagyok. Nem! Én az 50 év alatt összegyûlt szakmai ismeretet szeretném átadni minél több embernek.

- A mûsorai elôtt felkészül?

- Minden alkalommal fel kell készülnöm a 3 percre. Ha 3 órát, vagy napot adnának a rendelkezésemre, akkor nem készülnék, de a 3 percre fel kell készülnöm. A három percben nem lefetyelni kell, hanem ismereteket átadni.

- Még meddig?

- Amig az Úristen megengedi a 75. évem után

A Bolyai Farkas Elméleti Líceumban április 20- án du. 5 órakor nyílik fotókiállítás az Anyanyelvápolók Erdélyi Konferenciájának Anyanyelv napjai rendezvénye részeként. A kanadai Brian Johnston egyéni tárlatáról van szó, aki hét éve él Erdélyben családjával és missziós munkának tekinti mindazt, amit itt végez. Miközben angol nyelvet és zenét tanít Kolozsváron, a Protestáns Teológián és a teológia fiúkarát vezényli, szinte megszállott fotósként járja Erdélyt.

Tárlatát Erdélyben, Magyarországon, Kanadában egyaránt bemutatta. Városunkban nemcsak mint aktív fotós, karnagyként is bemutatkozik. Kérdésünkre, vajon mivel magyarázható Johnston úr személyében a nyelvtanár-zenepedagógus- fotós hármas, irántunk, és általában Erdély iránt tanúsított érdeklôdésének pozitív töltete, Székely Emese angol szakos tanárnô, a Református Kollégium igazgatója így vélekedett: Valóban érdekes dolog. Az a jó néhány nyugati ismerôsöm, akikkel az évek során kapcsolatba kerültem, valóban nagyon érdeklôdik az erdélyi relikviák, néphagyományok, szokások, mûvészet, viselet, várak, kastélyok, templomok iránt. Feltehetôen adott bennünk némi közös vonás, ami lelkületünket, lelki alkatunkat világ iránti viszonyulásmódunkat illeti. Brian Johnston az a típusú ember, aki a szépet, az érdemlegeset a részletekben is fel tudja fedezni és mind önmaga, mind közössége gyönyörûségére hasznosítja. Szemlélôjévé vált ennek a kultúrának. Viszonyul, kívülrôl nézi, ízleli, modellál, bemutat. Természetes, hogy a tanár-diák kapcsolatban a köztes erô, az, ami összetart, az a hit. Az egyház, a templomi és egyházi énekek. Megannyi kultúrák, határok fölött álló érték! Csaknem 50 felvételrôl van szó. Gyönyörû erdélyi tájak, falusi- tanyasi emberek, népviselet, hagyományok, templomok, várak, életképek várnak befogadásra. Ami pedig a hangversenyt illeti, Johnston úr 1982-ben Kecskeméten, a Kodály Zoltán Intézetben tanult, így alakulhatott ki közte és a magyar nép között kapcsolat. Kanadában is tanított, templomi orgonista volt, így érthetô, hogy ô alapította meg Kolozsváron a Protestáns Teológia Angol Fiúkórusát. Mûsorukban evangéliumi énekek, spirituálék, klasszikus énekszámok, operadarabok szerepelnek. Vasárnap, április 21-én délben 12 órakor Cserealján énekelnek, majd Maroskeresztúron is, mivel a kórustagok között akad odavaló is.

avagy egy bronzplakett sorsa

A Magyar Ház avatására került sor 2002. március 17-én Vámos-gálfalván. Az esemény hiányt pótló megnyilvánulásnak is tekinthetô, hiszen hasonlókra, fôleg városon, már több helyen is sor került.

Megelégedéssel és elismeréssel fogadták ezt közösségünk lakói. Joggal, hiszen az itt hallottak és látottak nem kis büszkeségre jogosítják fel a ma élô és az elkövetkezô korosztályokat.

Nincsen szándékomban az avatás körülményeirôl, sem az azzal kapcsolatos elôkészületekrôl s az abban részt vevô személyekrôl részletesen szólni, hiszen errôl beszámolt Vásárhelyi Ferenc, az RMDSZ helyi szervezetének elnöke, no meg az írott és elektronikus sajtó. Csupán az itt kiállított emléktárgyak egyikéhez-másikához fûznék egy-két gondolatot. Csupán az emlékezés kedvéért. Mert az esemény emlékezésre, hitünkben és reménységünkben való megszilárdulásunkra is alkalmat nyújtott.

Számomra felemelô érzés volt a feliratozások készítésekor a megsárgult, a dalárda tagjait ábrázoló régi fényképeken felismerni az egykori idôsebb asszonyokat, férfiakat (akik közül sokan már nincsenek), meg a fiatal lányokat, legényeket, akik ma deresedô fejjel ugyan, de követik az idôsebbeket.

A Marosvásárhelyen megrendezett Petôfi-versenyen 1948 júniusában nem a híres nagyenyedi dalárda, hanem egy vadonatúj népi csoport, a Kis-Küküllô menti Vámosgálfalva földmûves énekkara lett az elsô.

Érdemes visszaidézni a Petôfi-versenyeket, melyeket az 1848-as forradalom centenáriuma alkalmából rendezett a Magyar Népi Szövetség.

A vámosgálfalviak a Kultúrpalota nagytermében puszta megjelenésükkel elbûvölték a közönséget. Meg sem szólaltak még a keménykötésû férfiak és legények, asszonyok és leányok, a méltóságos, a fegyelmezett bevonulás és karba állás elismerést váltott ki, a dalbeli összhang pedig valósággal megindította a zenei szakembereket. A dalokban a falu hangja csengett.

Az eseményt Balogh Edgár Acéltükör mélye címû kötetének Pálcatörés címû története örökíti meg. Az író felteszi a kérdést: Vajon megôrizték jutalmukat, Bandi Dezsô bronzplakettjét? Megôriztük. Éveken át díszítette mûvelôdési házunk falát. Gondoskodtak errôl kultúrigazgatóink: Mezei Jenô, Balázs István, Vásárhelyi János. E jutalomra az 1980-as évek után, úgy látszott, szánalmas idôszak következik. Lekerült a falról és a feledés homályába merült. De a véletlen folytán Tóth Mária nyugalmazott tanítónôhöz került, aki titokban ôrizte mindmáig.

Elérkezett az idô, hogy a jutalom újra az ôt megilletô helyre kerüljön a Magyar Ház falán és 1848 szellemében közös vágyaink teljesítésére ösztönözzön.

Balázs István, Vámosgálfalva

Marossárpatakon a március 15-i emlékünnepély lovas felvonulással kezôdött. A huszárnak öltözött fiatalok az 1848-as szabadságharc zászlaját hordozva vonultak végig a falu utcáin. Így toborozták a falu lakosságát az emlékünnepélyre, amelyet a falu központjában álló hôsök emlékmûvénél tartottak.

Megnyitóbeszédet Mózes Sándor másodéves egyetemi hallgató mondott. Ezt követôen a Nemzeti dal hangzott el Bocskor Salló Lóránt színmûvész elôadásában, akit a közönség vastapssal jutalmazott.

Az ünnepély következô mozzanata az emlékmûre elhelyezett turulmadár leleplezése volt.

Ünnepi beszédet mondott Köblös András RMDSZ- elnök, Kristóf István nyugalmazott tanító, Mózes Péter és Miholcsa József szobrászmûvész. Bár az ünnepi beszédek során bíráló megjegyzések is elhangzottak, ez nem zavarta meg a hangulatot. Kiemelkedô volt az egyszerû, falusi, ôsz hajú bácsi, Mózes Péter szabadon elmondott beszéde. Rövid történelmi áttekintést nyújtott a ’48-as forradalomról, majd a két világégésrôl, amelyek óriási emberáldozatot követeltek.

Az emlékmû talapzatánál virágkoszorút helyezett el a helyi RMDSZ választmánya és az elesett hôsök hozzátartozói. Bessenyei Ferenc, aki részt vett a második világháborúban s aki a földvári haláltábort is megjárta, versben emlékezett meg az ott átélt borzalmakról. Fellépett a Marton Emma vezette Mini kultúrcsoport.

Vörösmarty Mihály Szózat címû költeményét Kátai István színmûvész szavalta el. Az emlékünnepély a hagyományôrzô lelkes fiatalok néptáncának bemutatásával zárult.

Gálfi Tibor, Marossárpatak

Március 20-án a szovátai autóbusz- állomáson a már megszokott kép tárul a szemünk elé: utazó emberek, nôk és férfiak kisebb-nagyobb csomagokkal várják azt az autóbuszt, amelyik Udvarhelyrôl jön és 15 óra 20 perckor indul tovább Marosvásárhelyre. meg is érkezik idôben, s aztán az emberek fegyelmezetten megkezdik sorban, egyenként a felszállást. nincs tolongás, tülekedés, mindenkinek jut ülôhely is.

Egyszer csak durva kiabálásra kapják fel a fejüket az utazás gondjaiba merült, békés utasok. Két, egymással farkasszemet nézô embert látnak a megrémült tekintetek, a magából kikelt, hadonászó, ordító sofôrt és egy 80 év körüli idôs bácsit. - Ez a jegy nem érvényes - ordítja sakálhangon a sofôr -, csak a piros jegy érvényes, ez pedig nem piros, hanem kék, s különben is mi lesz velem, ha itt mindenki elkezd ingyenjeggyel utazgatni? Rázza a markában a jegyet s aztán az öreg szeme közé vágja. Az, miközben megpróbálja összeszedni a ledobott jegyet, magyarázkodik, mondván, hogy kérem, ez a jegy érvényes az egész országban, és itt, a szovátai állomáson láttamozták, lepecsételték és ráírták, hogy érvényes Szováta és Marosvásárhely között. Sôt, azt is ráírták, hogy értéke 56.000 lej. - Engem nem érdekel, hogy ki mit ír rá, ez a jegy nem érvényes, s maga nekem itt ne pofázzon, fogja be azt a mocskos száját, és szálljon le a buszról. És elkezdte lökdösni azt az idôs embert, akinek érvényes jegye volt, aki a törvénynek megfelelôen, az irodában indulás elôtt lepecsételtette, és udvariasan átnyújtotta a sofôrnek, amikor felszállt a buszra. De, mert a bácsi sem hagyta magát és nem szállt le, a sofôr tehetetlenségében tovább ordítozott: biztosan valami kommunista vezér volt, azért van ingyenes jegye, de majd én szétverem a pofáját, kirázom a nadrágjából - üvöltötte habzó szájjal az az ember (?), akinek az a kötelessége, hogy udvariasan kiszolgálja az utazóközönséget.

No comment!

Szilágyi Domokos, Marosvásárhely

A sors úgy akarta, hogy éppen akkor jártam arra, amikor égett a tornaterem tetôzete. A tûz láttán valósággal fizikai fájdalmat éreztem és haraggal néztem a járókelôk közömbösségét, akiket csak a különleges látványosság érdekelt, a felcsapó lángok nem égették ôket úgy, mint engem. Nem is égethették, hisz nekik ez az iskola nem volt régi, szeretett iskolájuk.

Gyermekkorunkban a római katolikus gyermekek elemije a fôtéren levô ferenc-rendi szerzetesek iskolája volt. Négy év után a tanulás a gimnáziumban folytatódott. Amikor én 1933-ban oda kerültem, még nyolcosztályos volt a gimnázium. 1934-ben aztán már csak négy osztály maradt, a négy felsô osztály helyébe került a csíksomlyói római katolikus fiútanító intézet. Mi, akik a négy osztály elvégzése után tovább akartunk tanulni, átmentünk a református kollégiumba. Innen aztán hetente két alkalommal hittanórára a tanítóképzô velünk párhuzamos osztályához jártunk. Így a mi nemzedékünk abban a különleges helyzetben volt, hogy osztálytársaink voltak a református kollégium diákjai, ugyanúgy, mint a tanítóképzôsök. Elmondhatom, hogy soha semmilyen nézeteltérés közöttünk nem volt. Mai napig ragaszkodunk egymáshoz és osztálytársainknak tartjuk a kollégiumban érettségizett, vagy a tanítóképzôben végzett diákokat.

1940-41-ben visszaállott a nyolc osztály a római katolikus gimnáziumban is. Hogy a nyolcadik osztály is megalakulhatott, abban nagy része volt annak a 12 diáknak, akik a református kollégiumból átmentek a katolikus gimnáziumba. Ôk voltak: Barabás Géza, Boros Jenô, Domby Ká-roly, Fekete András, Hornyák Béla, Koncz Miklós, Landau Tibor, Lukits Milán, Márk Tibor, Nuridsány Tibor, Schupiter Jenô, Szörtsey László. Nyolcan más iskolából kerültek ide és így húszan voltunk nyolcadikosok.

Egy dolog biztos. Nagyon szerettük ezt az iskolát. Ebben az évben lesz 300 éve annak, hogy újraindult városunkban a római katolikus oktatás. Örömünkre szolgál, hogy az évfordulóról készülnek megemlékezni. Én is támogatni szeretném a nemes kezdeményezést, de azt javasolom, hogy ne júniusban, hanem szeptemberben legyen megemlékezés, annál is inkább, mert akkor jöttek váro-sunkba a jezsuiták, akik a római katolikus oktatást újraindították.

Nuridsány Tibor, Marosvásárhely

Az Evenimentul zilei napilap érdekes adatot közöl a Szilágy megyei Statisztikai Hivatal jelentése alapján. Eszerint 2001 decemberében a bank- és pénzügyi rendszerben dolgozók átlagos bruttó fizetése 15 millió lej, utána következnek a fémiparban foglalkoztatottak 9,3 millióval. Az ellenkezô oldalon a kis jövedelmûek között a konfekcióipar dolgozói állnak 1,8 millió