Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

RMDSZ-sajtóértekezlet Bukarestben

Az RMDSZ heti sajtóértekezletén Markó Béla szövetségi elnök beszámolt a Szövetségi Egyeztetô Tanács múlt hét végi ülésérôl, majd ismertette az RMDSZ küldöttségének Ion Iliescu államelnökkel folytatandó megbeszélése aktuális kérdéseit, illetve a soron következô Szövetségi Képviselôk Tanácsának napirendjét. Adrian Nastase kormányfônek a magyar nyelvû sajtó- és tankönyvellenes nyilatkozata kapcsán az RMDSZ elnöke kifejtette, hogy az ilyen megnyilvánulások elavultak, a ’90-es évek elejét idézik. A miniszterelnöknek az erdélyi magyar nyelvû sajtó monopolhelyzetének megtörésére vonatkozó kijelentésére utalva Markó Béla megjegyezte, hogy a magyar kisebbség értékelné, ha a kormány állami támogatással mûködô 24 órás magyar nyelvû televíziót finanszírozna. Ugyanakkor a George Pruteanu
kormánypárti szenátornak a román nyelv védelmére vonatkozó törvénytervezete kapcsán elmondta: annak ellenére, hogy ez a tervezet kezdetben jó szándékúnak tûnt, a kisebbségi anyanyelvhasználatot korlátozza. A PSD egyre gyakoribbá váló nacionalista hangvételû megnyilvánulásai ártanak a kormánypárt és az RMDSZ által megkötött együttmûködési szerzôdésben foglaltaknak. Adrian Nastase kormányfô a két párt közötti eredményes együttmûködés elmérgesedésének okaként a státustörvényt nevezte meg. Markó Béla szövetségi elnök rámutatott, hogy ennek egyéb okai is vannak, és bizonyos értelemben természetes, hogy nem minden román állampolgár értékeli a PSD- nek az RMDSZ-el való kollaborálását. A kormánypártnak vállalni kellene egyesek antipátiáját - tette hozzá.

Tokay György, az RMDSZ Alkotmánymódosító bizottságának tagja hangsúlyozta: nem elegendô az alkotmány módosításáról beszélni, ennek mélyreható reformálására van szükség. Az utóbbi tíz esztendôben a társadalom minden területe lényeges változáson ment át, az alapjogszabálynak pedig mindezt tükröznie kell. Amennyiben Románia csatlakozni kíván az euro-atlanti struktúrákhoz, az alkotmánynak is ennek függvényében kell átalakulnia, eurokonformnak kell lennie. Tokay György kiemelt néhány, az RMDSZ által kidolgozott, konkrét módosító javaslatot. Ezek közül különös fontossággal bírnak azok, amelyek az államszervezésre vonatkoznak. Az RMDSZ sürgeti a Parlament két háza szerepének éles elhatárolását, ugyanakkor szükségesnek tartja a törvényhozási folyamat felgyorsítását, a jogi következményekkel járó határidôk beiktatását. Tokay szorgalmazta az Alkotmánybírósággal való konzultációkat, ugyanis ez az intézmény értékelhetné leginkább az Alkotmány eddigi alkalmazásának folyamatát, gyakorlatba ültetését.

Markó Béla ezt követôen elmondta, hogy az RMDSZ Alkotmánymódosító bizottsága a területi szervezetek, szövetségen belüli platformok, így a Reform Tömörülés, javaslatai alapján dolgozta ki és állította össze az Alkotmány reformálására vonatkozó tervezetét. Hangsúlyozta azonban, hogy a Szövetség Alkotmány módosító programja nem tartalmaz határmódosítási javaslatot. Újságírói kérdésre Markó Béla beszámolt a kisebbségek problémáit feldolgozó magyar-román vegyes bizottság munkálatairól, amelyekre ezen a héten került sor Bukarestben. Ennek kapcsán elmondta, hogy lényeges elôrelépés történt a kulturális, oktatási kérdések, prioritások összehangolásában, azonban nem beszélhetünk haladásról a gazdasági-társadalmi kérdések kezelésében.

Aktuális

Az alsóházi vitában a képviselôk - a PNL és természetesen az RMDSZ kivételével - ismételten elutasították egy magyar tannyelvû állami egyetem létrehozásának lehetôségét. Noha eddig az RMDSZ-ben a leghûségesebb támogatóra talált, a kormányzó PSD ezzel újra szembefordult a magyar kisebbség érdekképviseleti szervével, bizonyítván, hogy az együttmûködési megállapodás csupán addig érvényes, amíg az a kormányzatnak is megfelel.

A PSD állásfoglalása a kérdésben mégsem meglepô. A kormánypárton belül számos olyan politikus tevékenykedik, akiknek - meggyôzôdésük, ideológiai beállítottságuk alapján - inkább a Nagy- Románia Pártban lenne a helyük, de a párt mérsékeltebb tisztségviselôi is csupán színbôl
"szeretik" a magyarokat, addig, amíg érdekeik úgy kívánják, amíg az RMDSZ szavazataira szükség van a kormányzás fenntartásához.

Az ún. "európai" szárny képviselôje maga Adrian Nastase miniszterelnök is, akibôl azonban rendre elôbukik a jól álcázott nacionalizmus. S ha a státustörvény kapcsán a kifogásait még sikerült körmönfont EU-színû látszatlogika mögé bújtatnia, a székelyföldi tanévnyitó kapcsán a magyar sajtó ellen tett kirohanása a maga pôre valóságában állította elénk a balkáni politikum eme jellemzô képviselôjét, aki - sima modora ellenére is - idônként elképesztô demokráciaellenes megnyilvánulásokat enged meg magának.

A PSD mostani magyar egyetemellenes állásfoglalása ismét felveti az együttmûködési szerzôdés kérdését, hisz két hete sincs, hogy a két politikai erô felsô vezetése megegyezett: minden rendben, az együttmûködés folytatódik. Mellette szól a megszavazott helyhatósági törvény, amely azonban mindeddig csakis ott mûködik valójában, ahol a magyarság abszolút többséget élvez. A végrehajtási normák hiányára hivatkozva (amelyeket a számos ígéret ellenére nem igyekszik túlságosan gyors ütemben a kormány kibocsátani), egyéb helyeken az alkalmazását folyamatosan akadályozzák. Ez a törvény azonban az egyetlen, amely a PSD-kormány javára írható, míg a kormánypárti honatyák több esetben a magyarság érdekei ellen nyilvánultak meg. A státustörvénnyel kapcsolatos hercehurcát már említettük, de ide sorolható az egyházi és egyéb közösségi ingatlanok visszaszolgáltatásának folyamatosan húzódó, húzd meg, ereszd meg típusú, sajátosan hazai "rendezési modellje", s itt van a parlamentben már napirendre került nyelvtörvény is.

Eme utóbbiról szólva önáltatás az RMDSZ részérôl, ha - akár a javaslatára beiktatott módosításokkal együtt is - egyetért a jogszabállyal. Nyelvvédô törvény ugyanis csakis más nyelv rovására létezhet, bármennyire is próbálja ezt bárki másként magyarázni, s a gyakorlatba ültetésekor derülnek ki igazán a hátulütôi.

Költôi kérdés: mi az, amit a PSD akar? A választ a számtalan esetben tanúsított kétkulacsosság adja meg. A valós kérdés így hangzik: meddig és milyen feltételek mellett érdemes a Nastase-kormányt nyíltan támogatni?

Kevésbé vonzó a pálya

Bár évekkel ezelôtt "ádáz harcot" vívtak egyesek akár éveken át is, hogy bejussanak az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre, mára már megcsappant az érdeklôdés e szakok iránt. Legalábbis ezt tükrözte az idei felvételi vizsgán való részvétel. A jelentkezôk száma - alig több mint kettô egy helyre a hajdani tízzel szemben - az utóbbi években a legkisebb volt. Nem csökkent viszont az egyetem különbözô karaira bejutott magyar ajkú diákok aránya, ami ezúttal is 40-45 százalék között mozog.

- Miért csökken az érdeklôdés? Talán azért, mivel júliusban és nem ôsszel tartották a felvételi vizsgát, vagy mivel az érettségizô diákok száma kisebb volt az idén, esetleg a hosszú tanulmányi évek után mindinkább beszûkülô elhelyezkedési lehetôségek miatt válik kevesbé vonzóvá ez a pálya a fiatalok számára? - tettük fel a kérdést az egyetemi év küszöbén dr. Nagy Örs egyetemi tanárnak, a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem rektorhelyettesének.

- Valóban megcsappant az érdeklôdés az orvosi és gyógyszerészeti szakma iránt, mivel a diákok kevésbé látnak jövôt benne, amit a sok negatív élmény is befolyásol az államvizsga illetve az alorvosi (rezidensi) vizsga kapcsán. Annak ellenére, hogy diákjainkat a mi
könyveinkbôl, elôadásainkból tanítjuk, az államvizsgára megadott tematika bukaresti professzorok, elôadók tankönyve alapján készül. Számításba véve, hogy Romániában mûködnek még nagy hagyománnyal rendelkezô orvosi egyetemek, elvárnánk, hogy a diákokat, akiket tanítottunk, akiknek a dolgozatát irányítottuk, s akiknek mi adunk diplomát, a hat év alatt általunk tanított tananyagból vizsgáztassuk.

- És mi a gond a sokat mediatizált, sokat kifogásolt alorvosi vizsgával?

- Egyetértek azzal, hogy országos szinten szervezzék meg, de ki kellene már végre küszöbölni azt, amire a diákjaink panaszkodnak, miszerint továbbra is üzletelnek a tételekkel, holott ezt a vizsgát ma már annak is le kell tennie, aki családorvosként óhajt elhelyezkedni, mivel a családorvosoktól is szakosodást kérnek. Véleményem szerint a különbözô egyetemi központokból fel kellene kérni egy szakembercsoportot, hogy állítsák össze azt a 2000 tesztkérdést és a válaszokat, amelyekbôl a diákok készülhetnek. Visszatérve az elsô kérdésre, országos szinten valóban felhígult a diákság, ami a minôségi oktatás rovására megy. Romániai viszonylatban ma már túl sok az orvosi egyetem, és vannak olyanok, amelyeknek a végzettjei évrôl évre sikertelenül szerepelnek az államvizsgán.

- Említette a magyarul tanulni szándékozó elsôéves hallgatók arányát. A pontos számokat nem lehet még tudni?

- Ez majd csak az egyetemi évkezdést követôen derül ki, ugyanis a fizetéses helyek esetében még nem végleges a névsor. Vannak elsôsorban magyar diákok, akik a magas tandíj miatt visszalépnek, és mások kerülnek a helyükbe.

- Mennyi most az évi tandíj az orvosi karon?

- Elsô évben 700 dollár, a végzôsöknek pedig 1200 dollárra emelkedik. Bár az egyetem korszerûsítése, fenntartása érdekében szükség van a tandíjköteles helyekre, úgy érzem, nem igazságos az, hogy az a hallgató, aki egyik vagy másik formára jutott be mind a négy éven át abban a kategóriában maradjon. Holott vannak a tandíjmentesen bejutott diákok körében olyanok, akik nem tanulnak, a tandíjkötelesek közül pedig egyesek kitûnô eredményeket érnek el. Véleményem szerint minden év után számba kellene venni a teljesítményt, és szerzôdés alapján azokat kötelezni a tandíj fizetésére, akik lemaradnak a tanulásban.

- Mire fordítja az egyetem a tandíjakból származó összeget?

- Fenn kell tartani ezt az óriási épületet, s erre a Közoktatási Minisztériumtól, amelynek a hatáskörébe tartozik az egyetem, kevés pénzt kapunk, ami jobbára a bérekre és csak a minimális fenntartásra elég. A közeljövôben az egyetem tetôzetének javítása van kilátásban, amire 2-3 milliárd lejt ígértek, de fokozatosan át kellene térni a központi fûtésre illetve a vezetékrendszer felújítására, ami szintén rengeteg pénzt emészt fel. A tandíjakból befolyó összeget a fejlesztésre fordítjuk, számítógépek, mikroszkópok, laboratóriumi felszerelés, diavetítôk és egyéb felszerelések beszerzésére, továbbá a könyvtár korszerûsítésére.

- Elsôéves diákok panaszolták, hogy beiratkozáskor 200.000 lejt kér az egyetem.

- A kezdôk számára mindig is volt beiratkozási díj a szenátus döntése alapján, amit dollárban állapítottunk meg, s az árfolyam növekedésével ez a díj is növekszik évrôl évre.

- Évek óta fennálló gond a tanszemélyzet biztosítása. Mi a helyzet az idén?

- Néhány katedrán sikerült az utánpótlást biztosítani fiatal tanerôk elôléptetésével. Fô feladatomnak tekintem, hogy ösztönözzem a fiatal kollégákat, hogy teljesíteni tudják a kért feltételeket. El kell mondanom, hogy nem könnyû találni olyan végzôsöket, akik szívesen jelentkeznének gyakornoknak és eleget is tesznek a követelményeknek (legtöbb 35 éves életkor, 8,80-as hatévi átlag stb.). A tanársegédeket, adjunktusokat pedig arra biztatjuk, hogy végezzenek tudományos munkát, tegyék le a fôorvosi és a doktorátusi vizsgát, hogy elôadótanárnak elôléptethessük ôket. Minden tanszéken a magyar vonal számára fenn van tartva egy elôadói állás, amelyet akkor tudunk betölteni, ha a pályázók megfelelnek a követelményeknek.

- Vannak-e még olyan katedrák, ahol hiányzik az utánpótlás?

- Sajnos továbbra sem megoldott ez a kérdés a tüdôgyógyászaton vagy a bôrgyógyászaton, az onkológián, a klinikai laboratóriumi szakon... A problémás diszciplínákon óraadó nyugdíjas tanárokat foglalkoztatunk. Nincs gond belgyógyászatból, jól állunk a preklinikai tantárgyak esetében is, a gyógyszerészeten is próbálják betölteni a helyeket, a fogászati karon viszont gondok vannak. Sok nyugdíjas professzort visszatartottunk konzultáns egyetemi tanári minôségben, akik doktori dolgozatokat vezetnek és szükség van a tanácsukra, munkájukra. Igyekszünk a legnagyobb tisztelettel és elismeréssel viszonyulni hozzájuk.

- Szó esett arról, hogy a hallgatók közel fele idén is magyar nemzetiségû, ami az általános orvosi kar elsôévén sok diákot jelent. Sikerült-e elérni, hogy két csoportban hallgathassák az elôadásokat, ahogy román kollégáik?

- Ennek érdekében pénzre volna szükség, hogy megfizethessük a tanárok munkáját, de sem a volt államtitkár idejében, sem most nem tudtuk elérni, hogy az ehhez szükséges anyagiakat biztosítsák a kétnyelvûnek elismert egyetem számára. Ebben vártuk a politikusok segítségét is, mert ha a pénz kilátásban lenne, valószínû, hogy a román többségû szenátus is kedvezô döntést hozna. A nehézségek ellenére az idén is megszervezzük a két nagyobb csoportot, a minôségi oktatás érdekében, s rektor- helyettesként ezúttal is köszönöm, hogy a magyar oktatók fizetés nélkül vállalták, hogy mind a két csoportnak elôadást tartanak.

Egységesen léptek a román parlamenti pártok

A parlamenti pártok elutasítják, hogy Romániában magyar nyelven oktató állami egyetemet alapítsanak.

A képviselôház kedden kezdte meg politikai nyilatkozatok szintjén a vitát az önálló magyar állami egyetem Kolozsváron történô újraalapítását megfogalmazó törvényjavaslatokról. A javaslatokat még 1998-ban a Romániai Magyar Demokrata Szövetség képviselôi terjesztették elô, és az illetékes parlamenti bizottság mind a két tervezetrôl elutasító álláspontot fogalmaztak meg. Az önálló magyar egyetem gondolatát egységesen vetették el a kormányon lévô Szociáldemokrata Párt (PSD) és az ellenzéki Nagy-Románia Párt (PRM), valamint a Demokrata Párt vezérszónokai. A Nemzeti Liberális Párt késôbb hozza nyilvánosságra álláspontját.

A kormánypárt és az ellenzék teljesen egyetértett abban, hogy egy magyar nyelvû állami egyetem léte Romániában szükségtelen, nem felel meg az erdélyi valóságnak és csak az etnikai szegregációt szolgálná.

A PSD és a PD szerint a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemen folyó magyar nyelvû oktatás kielégíti a romániai magyarok igényeit. A PRM szerint erre a magyar nyelvû oktatásra sem lenne szükség.

A Babes-Bolyai Egyetem multi-kulturális jellegét dicsérô pártok néhány nappal korábban az egyetemrôl folytatott parlamenti vitában elutasították, hogy az intézmény multikulturális jellegét törvénybe foglalják. A PRM akkor azt követelte, hogy szüntessék be a kolozsvári egyetemen a magyar nyelvû oktatást.

A Pentagon "Tartós Szabadság Mûvelet"-re ("Operation Enduring Freedom") változtatta annak a katonai felvonulási programnak az elnevezését, amely a szeptember 11-i terrorcselekmények nyomán vette kezdetét.

Az eredeti elnevezés - angolul: "Infinite Justice" - sokak szerint sértô volt a vallásos (különösen a vallásos mohamedán) emberekre, még azzal együtt is, hogy több hírügynökség úgy döntött, nem a "végtelen", hanem a
"határtalan" szóval fordítja le az eredeti angol "infinite"-et. A kifogás olyan értelemben merült fel, hogy végtelen igazságosztásra csak Isten képes, és a hadmûvelet eredeti elnevezése olyan állítást sugallhat a mohamedánoknak, hogy a keresztény világ - Amerika vezetésével - "isteni igazságot oszt", megtorolva a szeptember 11-i terrorcselekményeket. A névváltozást Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter jelentette be sajtóértekezletén - hangsúlyozva, hogy a Tartós Szabadság Mûvelet csupán az erôk felvonultatásának a mûveleti szakaszára vonatkozó elnevezés, és nem jelöli azt az átfogó kampányt, amely kibontakozik a nemzetközi terrorizmus ellen.

NATO - védelmi miniszterek értekezlete

A NATO védelmi minisztereinek brüsszeli értekezletén mértékadó szövetségi forrás szerint Paul Wolfowitz amerikai védelmi miniszterhelyettes tájékoztatta kollegáit a terrorizmus elleni hadjárat amerikai elképzeléseirôl, anélkül, hogy a 19 tagország bármilyen konkrét cselekvési tervet fogadott volna el. Wolfowitz elôadásából kiderült, hogy az amerikai kormány több évre szóló, sokrétû és az egész világra kiterjedô hadjáratot akar indítani a terrorizmus mai és várható veszélyeinek leküzdésére. Olyan hadjáratra gondol, amely politikai, gazdasági, pénzügyi és katonai síkon folyik, és szét tudja zúzni az egyéni fanatikusok támadásait lehetôvé tevô hálózatokat. Ebben számít NATO- szövetségesei szolidaritására és hatékony közremûködésére, de azt is közölte, hogy a siker érdekében a szövetségen is túlnyúló koalíciót kell létrehozni a sokrétû feladat megoldására. A mostani ülésen nem hangzott el újabb amerikai közlés arról, mit tárt fel kutatásuk a szeptember 11-i terrorista támadások megszervezôirôl, és Wolfowitz nem állt elô konkrét kérésekkel sem a szövetségesekhez, mivel támogathatnák a Washingtoni Szerzôdés 5. cikkelye alapján megtámadott szövetségesüket. A mértékadó forrás szerint az amerikai kormányzat még nyilvánvalóan nem fejezte be a példátlan terrorista támadás hálózatainak feltárását, folyik a támadás tényezôinek és következményeinek sokoldalú elemzése, s ez a folyamat még nem érkezett el döntésekhez. Az viszont már bizonyos, hogy szó sincs az iraki agresszió megtorlására tíz éve indított Sivatagi Vihar tipusú, számos országot bevonó légiháború megismétlésérôl.

A szövetségesek védelmi miniszterei ezúttal is egyhangúan kinyilvánították teljes szolidaritásukat az Egyesült Államokkal, és hangoztatták, hogy készen állnak a fellépésre a terrorizmus ellen. Hollandia felvetette, hogy tekintettel a több éves, igen szerteágazónak ígérkezô hadjáratra, fel kellene állítani egy különleges NATO-akciócsoportot a terrorizmus elleni feladatok összehangolására. Más országok is hangoztatták, hogy fokozni kell az összefogást és a hírszerzô adatok cseréjét nemcsak a szövetségesek között, hanem a NATO keretein kívül is. Többen rámutattak arra is, hogy a legfontosabb cselekvési irány a terrorista támadások megelôzése, illetve a hatásos elrettentés. Ezzel kapcsolatban hangot kapott az a felismerés is, hogy a tömegpusztító fegyverek terjedése a következô idôszak egyik legnagyobb gondja lehet, amivel szemben hatékonyan fel kell lépni. Az ebédnél az orosz kapcsolatok volt a téma, a délutáni ülésen pedig a balkáni teendôkrôl folyt az eszmecsere.

A terrorizmus elleni harcban Moszkva kész a jelenleginél szorosabban együttmûködni az Egyesült Államokkal és a NATO-val - jelentette ki Szergej Ivanov orosz védelmi miniszter szerdán Brüsszelben.

- Ha a nemzetközi közösség, az Egyesült Államok és a NATO felajánl nekünk valamilyen együttmûködési mechanizmust, akkor Oroszország kész a jelenleginél akár mélyebb együttmûködésre ebben a kérdésben - mondta orosz újságíróknak adott interjújában Ivanov, miután találkozott a NATO védelmi minisztereivel. A miniszter elmondta, hogy Oroszország és a volt szovjet közép-ázsiai köztársaságok készek légi folyosókat és reptereket bocsátani az Egyesült Államok és szövetségesei rendelkezésére, de ez csak a segélyeket szállító repülôgépekre vonatkozik.

Ivanov kizárta annak lehetôségét, hogy orosz katonák bármilyen formában részt vegyenek egy afganisztáni terrorizmusellenes hadmûveletben. Mint mondta, Oroszország jelenléte a térségben az ellenzéki afgán Északi Szövetség támogatására korlátozódik.

Pakisztáni és amerikai katonai, valamint hírszerzési illetékesek megállapodtak egy olyan közös mûveleti terv fôbb pontjairól, amelyekben a többi között afganisztáni terrorista kiképzô táborok elleni támadásokról is szó esik. A felek nem mindenben jutottak egyetértésre, ezért a hétfôn kezdôdött, eredetileg kétnaposra tervezett tárgyalásokat szerdán is folytatták.

Nevük elhallgatását kérô, magas rangú pakisztáni tisztviselôk szerint mindkét fél egyetért abban, hogy a minimálisra kell csökkenteni a szárazföldi erôk bevetését egy esetleges támadásban. A terv része a térségbeli terrorizmus elleni harc átfogó stratégiájának, amelyet az Egyesült Államok és Pakisztán közösen dolgoz ki.

Rijád 48 órás haladékot adott

A szaúd-arábiai kormány kedd este felszólított a Rijádban lévô afgán nagykövetség diplomatáit, hogy 48 órán belül hagyják el az országot.

A sivatagi királyság nem sokkal korábban jelentette be, hogy megszakítja kapcsolatait az afganisztáni tálib rezsimmel.

Hétfô este a szaúd-arábiai külügyminisztériumba kérették az afgán külképviselet másodtitkárát, és közölték vele: a diplomáciai viszony felszámolása nyomán kérik a diplomatákat, hogy két napon belül távozzanak állomáshelyükrôl.

Az AFP francia hírügynökség tudósítója Rijádban azt tapasztalta, hogy az afgán nagykövetség a délután a megszokott munkarendnek megfelelôen mûködött.

A a tálibellenes erôk elôrenyomulása

Az afganisztáni Északi Szövetség katonai alakulatai Tahár tartományban szerdán elfoglalták tálib ellenfeleik újabb hat hadállását.

A szövetség offenzívájának éle a Tahár tartományi székhelyétôl, Talikantól mintegy 25 kilométerre lévô Hazár Bág és Ziarat térsége ellen irányul, ahol a harcok igen hevesek - közölte Mohamed Habil, aki szóvivôje Mohamed Fahimnak, az Északi Szövetség új katonai parancsnokának. Ô az utóda a tálibok által öngyilkos merényletben meggyilkolt Ahmed Sah Maszudnak.

- Éjjel hat jelentôs állást foglaltunk el Talikantól északnyugatra - mondta a szóvivô, hozzátéve, hogy számítanak a tálib erôk ellentámadására.

Az utóbbi napokban egyre hevesebbé váltak a harcok a tálib rendszer zömmel pastu nemzetiségû katonái és a Északi Szövetség fôleg a tádzsik, üzbég és hazara népcsoporthoz tartozó harcosai között, miután az Egyesült Államok kinyilvánította arra irányuló eltökéltségét, hogy Oszama bin Laden terroristavezér rejtegetéséért és támogatásáért megbünteti a kabuli hatalmat bitorló tálib rezsimet.

Az afgán ellenzéki mozgalom már kedden katonai sikerekrôl számolt be; hírül adta, hogy a Tádzsikisztánnal és Üzbegisztánnal határos három északi tartományban visszahódított a táliboktól több települést.

Irán nem nyújt támogatást

Irán nem nyújt semmiféle támogatást az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek az Afganisztán ellen esetleg meginduló katonai akcióhoz - jelentette ki szerdán Ali Hamenei ajatollah, az ország legfôbb politikai és vallási vezetôje.

A politikus az iraki-iráni háborúban elesettek családtagjaival találkozva beszélt errôl. (Az amerikaiak) 23 éven át állandóan támadták az iráni érdekeket. Hogyan képzelik, hogy most segítünk nekik egy mohamedán ország megtámadásában, szomszédunk, Afganisztán alávetésében - tette föl a kérdést Hamenei.

Az Iráni Iszlám Köztársaság nem vesz részt semmilyen akcióban, amelyet az Egyesült Államok irányít. Az ENSZ az, amelynek ez a feladata, de minden amerikai befolyás nélkül - egészítette ki véleményét az ajatollah.

Frunda György:

Az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlése ôszi szessziójának egyik napirendi pontja a terrorizmus, illetve a szeptember 11-i amerikai terrortámadás volt. A raportôrök jelentéseinek meghallgatását követôen kért szót Frunda György RMDSZ- szenátor, az Európa Tanács jogi bizottságának alelnöke. Az alábbiakban a felszólalás teljes szövegét olvashatják.

Elnök úr, hölgyeim és uraim!

Az utóbbi években több terrorcselekmény tanúi voltunk. Megrendített, ami Nairobiban, Oklahomában, Moszkvában vagy a jeruzsálemi pizzasütôben történt. A tévé képsorait nézve, elsô reakciónk a hitetlenség, a tehetetlenség volt, majd a segíteni akarás, hogy legyôzzük a terrorizmusnak nevezett láthatatlan ellenséget. Ám a terrorizmus távolinak tûnt számunkra, azt hittük, bennünket nem érhet el.

Szeptember 11-e óta azonban változott a helyzet. Az "Ikrek" összeomlása láttán rájöttünk, hogy a terrorizmus veszélye mindenhol jelen van, hogy szembe kell szállnunk a jól szervezett nemzetközi terrorszervezetekkel, amelyek minden pillanatban készek lecsapni Amerikára, Európára vagy a világ bármely tájára. Tudatosult bennünk, hogy a terrorizmus immár nem nemzeti probléma, hanem nemzetközi, amely új megoldásokat követel, s amely csak nemzetközi összefogással gyôzhetô le. A terrorizmus elleni harcot és az együttmûködést nem csupán katonai téren kell folytatni, hanem gazdasági, pénzügyi és jogi úton is. A terroristákat el kell szigetelni, és tekintet nélkül nemzetiségükre, vallási hovatartozásukra, az igazságszolgáltató szervek elé kell állítani ôket. Mert nem tehetünk egyenlôségjelet a terroristák és egy nemzet vagy vallás közé.

A terroristáknak nincs nemzetiségük, sem hitük. A mások hitét és tudatlanságát kihasználva változtatják ôket saját gyilkos/öngyilkos eszközeikké.

Katonai eszközökkel kell replikázni a terrorszevezeteknek, amelyek alapvetô értékeink - szabadság, demokrácia, élethez való jog, jogállamiság - ellen indítottak háborút, s mindaddig veszélyforrást jelentenek, amíg fel nem számolják ôket, s tagjaikat nem állítják a bíróságok elé.

Gazdasági, pénzügyi eszközökkel kell megsemmisíteni a terrorszervezetek és terroristák azon lehetôségét, hogy fegyveres cselekményeket finanszírozzanak. Ezeket a gazdasági szankciókat azon kormányok esetében is alkalmazni kellene, amelyek direkt vagy indirekt módon támogatják vagy segítik a terrorizmust, vagy elnézik jelenlétüket országuk területén.

Ne feledjük, a terroristák pénzforrása legtöbb esetben a kábítószer-csempészés, nô-, gyermekkereskedelem, zsarolás, pénzmosás. Be kell fagyasztani a terroristák és szervezeteik bankszámláit, de azokét is, akik ôket támogatják.

És végül szóljunk a jogi eszközökrôl. A terrorizmus elleni küzdelemre a koronát azzal tehetjük fel, ha az igazságszolgáltató szervek elé állítjuk, s egy különleges nemzetközi törvényszék mond ítéletet fölöttük.

Két okból nem hiszem, hogy a Római Szerzôdés alapján létrehozott Nemzetközi Bûnügyi Törvényszékhez hasonló bíróság alkalmas lenne erre. Az egyik, hogy még a terroristák esetében sem teszi lehetôvé a visszamenôleges felelôsségre vonást. A másik ok, hogy tudomásom szerint a Római Szerzôdés nem alkalmazható, mert nem írta alá megfelelô számú ország.

Ezért vélem úgy, hogy egy különleges (pl. mint a volt Jugoszláviában) nemzetközi törvényszék sokkal hatékonyabb és pragmatikusabb lenne. A terroristákat kötelezô módon különleges nemzetközi törvényszéknek kell elítélnie. Megsemmisítésük saját szimpatizánsaik szemében mártírokká változtatná ôket. Ellenben egy független nemzetközi törvényszék által hozott igazságos ítélet felebarátaink nagy részét meggyôzné arról, hogy a harc nem egy nemzet vagy egy vallás ellen folyik, hanem kizárólag a terroristák ellen.

Hölgyeim és uraim!

A terroristák és a terrorizmus elleni harc az Emberi Jogok Európai Konvenciója alapvetô elveinek, az emberi jogoknak a megsértését is feltételezi. A terrorizmus elleni harc jó kifogás lehet a biztonsági szolgálatoknak és milíciáknak, hogy telefonokat hallgassanak le, megszegjék a levéltitkot, vagy törvénytelen módon fogva tartsanak, letartóztassanak bizonyos személyeket.

Fennáll a veszélye annak, hogy egyes kormányok a helyzetet politikai ellenfeleik, illetve egy nemzeti vagy vallási kisebbség ellen használják ki.

Az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlésének jogi és emberjogi, valamint monitorizálási bizottságának különleges figyelemmel kell kísérnie, hogy az ET 43 tagországában a terrorizmus elleni harc ne fajuljon az emberi és kisebbségi jogok csorbításává. Maga az Európa Tanács, elveihez híven, egyensúlyt kell teremtsen tagországaiban a terrorizmus elleni harc és az Emberi Jogok Európai Konvenciójában elôírtak betartása között.

Köszönöm a figyelmet.

Visszalépések a munkanélküliek rovására

A munkanélküliek társadalombiztosítására és a foglalkoztatás ösztönzésére vonatkozó törvénytervezet, amelyet a napokban fogadtak el a képviselôházban, és következik a szenátusbeli vitája, lényeges újdonságokat tartalmaz az 1991. évi 1-es számú, a munkanélküliek szociális védelmére vonatkozó törvénnyel szemben.

A törvénytervezettel kapcsolatban Kerekes Károly képviselôt, a szociális és munkaügyi szakbizottság tagját kérdeztük. Milyen visszalépések és milyen pozitívumok vannak az új törvénytervezetben?

- Az RMDSZ vegyes érzelmekkel fogadta a törvénytervezetet, komoly fenntartásai voltak sok lényeges kérdésben, és üdvözölte azt a részt, amely európai normákat tartalmaz és ösztönzi a foglalkoztatást. A plénumban kiemeltem, hogy nagy fenntartásaink vannak a törvénnyel szemben, mégpedig a szociális védelemre, a munkanélküliek segélyezésére nézve, amely komoly visszalépést jelent e téren. Az új törvénytervezet értelmében megszûnik a frissen végzettek munkanélküli-segélyezése. A munkaügyi miniszter ígérete szerint a fiatal pályakezdôk úgynevezett szociális segélyben részesülnek. Ezzel mi nem értettünk egyet. Mert a legtöbb fiatal családban él, megvizsgálják a család anyagi helyzetét, és ennek függvényében kapja vagy sem a végzôs a szociális segélyt. Legtöbb esetben a fiatal elesik a szociális segélytôl, ami anyagilag hátrányosan érinti ôt és családját.

Másik kifogásunk az volt, hogy nagyon magas a munkáltató által a béralapból fizetett 5 százalék munkanélküliségi alaphoz való hozzájárulás. Ezzel nem értünk egyet. Ez, a több más adó, társadalombiztosítás, egészségbiztosítás mellett nagyon megterheli, ellehetetleníti a munkáltatót. A munkavállaló által fizetett egy százalék elfogadható, de a munkáltató által fizetett 5 százalék nem.

Továbbá az új munkanélküli- biztosításra és a foglalkoztatás ösztönzésére vonatkozó törvény értelmében csökkenni fog a segélyezés idôtartama. Eddig a munkanélküliek 9 hónapig munkanélküliségi segélyben, ezt követôen 18 hónapig szociális támogatásban részesültek. Az új törvény szerint az, aki 5 év társadalombiztosítással, azaz munkaviszonnyal rendelkezik, 6 hónap segélyben, aki 5-10 év biztosítással, 9 hónap segélyben, aki 10 év fölötti munkaviszonnyal rendelkezik, 12 hónapi munkanélküli-segélyben fog részesülni.

A régi szabályozás szerint: 9 hónapra a munkanélküli-segély egyenlô a munkaviszony utolsó háromhavi átlag bruttó bére 50-60%- ával, a szolgálati idô függvényében. A kiegészítô, 18 hónapra járó szociális támogatás a minimálbér 60%-a, a pályakezdôk beilleszkedési támogatása a minimál bruttó bér 70%-a a felsôfokú végzettek, illetve 60%-a a többiek esetében.

A munkanélküli-biztosítás kötelezô az alkalmazottak, szövetkezeti tagok, választott tisztséget betöltô személyek esetében. A nyugdíj- és egészségügyi biztosítást a munkanélküli-segélyben részesülô számára a munkanélküliségi alapból fizetik, tehát ha a pályakezdôk nem részesülnek majd munkanélküli-segélyben, arra a periódusra nyugdíjhozzájárulás és egészségbiztosítás nélkül maradnak.

Lényeges változás, hogy az új törvény értelmében a munkanélküliségi segély mindenki számára a mindenkori minimálbér 60%-a lesz, függetlenül attól, mennyi a munkaideje vagy mekkora volt a bére. Jelenleg ez 840.000 lej, lévén, hogy a minimálbér 1.400.000 lej. Miért tartjuk mi helytelennek ezeket az álláspontokat? Azért, mert a 12 hónap biztosítási, munkaidôvel rendelkezô munkanélküli és a 30 év munkaidôvel rendelkezô munkanélküli is ugyanakkora összegben részesül, ami nem helyes. Ezek voltak a kifogásaink, amelyeket a szenátusi vitában is fenntartunk.

- Melyek voltak az RMDSZ javaslatai a munkanélküli- segély megállapítására vonatkozóan?

- Javasoltuk, hogy a munkanélküli-segélynek két komponense legyen. Egy fix része, amely a mindenkori minimálbér 50%-a és egy változó része, amely az utolsó jövedelem 10%-a. Továbbá a pályakezdôknek állítsák vissza a munkanéküli-segélyt, valamint hogy csökkentsék a munkáltató által befizetett 5%-ot, amit a privatizálásból befolyó összegekbôl lehetne helyettesíteni.

- Melyek azok a pozitívumok, amelyeket a törvénytervezetbe foglaltak?

- Az új törvény szerint átszerveznék azt az intézményt, amely a munkanélküliekkel foglalkozik. Komolyan veszik majd a tanácsadást, a munkaközvetítést, ingyenes lesz az átképzés, amelyhez az állam ad majd szubvenciót. Továbbá munkahelyet teremtenének a 45. évet betöltött személyek számára is. Egyszóval európai normák szerint mûködne a munkanélküliség kérdésének kezelése, amely a foglalkoztatást ösztönzi.

2001. szeptember 24-én Kolozsváron találkozóra került sor az egyházak és az RMDSZ képviselôi között, ahol A szomszédos államokban élô magyarokról szóló törvény alkalmazására vonatkozó kérdésekrôl tárgyaltak. A tanácskozás a történelmi magyar egyházfôk kezdeményezésére jött létre.

A megbeszélésen a történelmi magyar egyházak vezetôi megfogalmazták azon szándékukat, miszerint részt akarnak vállalni a törvény alkalmazásában, mellyel az RMDSZ jelen levô vezetôi egyetértettek, mint ahogy azt kifejezésre juttatták más alkalmakkor is.

Az RMDSZ tájékoztatta a történelmi magyar egyházak képviselôit a törvény alkalmazására vonatkozó gyakorlati teendôkrôl, szervezési struktúrákról, azoknak kizárólagos és a törvény által, az alkalmazási normák szerinti kivitelezésben vállalható szerepérôl.

A felvetett kérdésekre válaszolva kihangsúlyoztuk, hogy a törvény és az alkalmazási normák szerint a regisztráció során a jogosultságra vonatkozóan nem rendelkeznek döntési joggal, elbírálási feladattal az igényléseket kezelô testületek és annak tagjai a kérelmezôkkel szemben. Ez súlyosan sértené a szabad identitásvállalás jogát, mint alkotmányos és egyetemes emberi jogot, valamint az elfogadott törvény szellemét. A megbeszélés során, a megfogalmazott vélemények alapján az együttmûködés, egy partneri kapcsolat kialakítása érdekében felkértük a történelmi magyar egyházaink vezetôit, hogy egy soron következô megbeszélésig saját felekezetük nevében pontosítsák, ezen együttmûködésben konkrétan, a gyakorlatban miben tudnak részt vállalni. A tanácskozás a fentiek szellemében zárult.

Számunkra megmagyarázhatatlan módon a tanácskozás egyik résztvevôje, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, a megbeszélést követô nyilatkozataiban az együttmûködés tartalmára, a regisztráció jellegére vonatkozóan olyan álláspontot fogalmaz meg, mellyel az igénylôk "megszûrését", a törvényben nem szereplô szempontok alkalmazását helyezi kilátásba.

Ezt az álláspontot az RMDSZ nem fogadhatja el, és a törvény gyakorlatba ültetéséhez szükséges tevékenységben csak akkor tudunk szerepet vállalni, ha ilyen szándékok sem a megbízó hatóságok, sem a részt vevô intézmények részérôl nem mutatkoznak.

Kolozsvár, 2001. IX. 25.

Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezetô elnöke

A képviselôházban kedden 60 olyan törvénytervezetrôl szavaztak, amelyek cikkelyenkénti vitáját már egy elôbbi ülésen megtartották. Ezek között volt az erdôs területek jogi forgalmát szabályozó beadvány. Ennek vitája során az RMDSZ képviselôi fenntartották módosító javaslataikat, amelyeket a szakbizottság elutasított: az erdôs területek eladásánál a társtulajdonos, a szomszédos terület tulajdonosa élvezzen elôvásárlási jogot, és csak ezután jöhessen az állam vásárlóként, valamint azt, hogy a megvásárolható erdôterületek nagysága ne legyen korlátozva. A jogszabály általános vitája alkalmával Tamás Sándor elmondta, hogy az RMDSZ egy "eurokonform" jogszabályt támogat és nem értett egyet azzal az eredeti elképzeléssel, miszerint az államnak kizárólagos elôvásárlási joga lenne az erdôk adásvétele esetén. Kiemelte, hogy a demokratikus európai országokban sehol nincs az államnak elôvásárlási joga, és sehol nem korlátozzák a megvásárolható erdôs területek nagyságát. Birtalan Ákos képviselô hozzászólásában néhány törvényalkotási technikai hibára mutatott rá, és fenntartotta, hogy az államnak csak a társtulajdonos és a szomszéd után lehet elôvásárlási joga. Ráduly Róbert gazdasági szempontból irracionálisnak nevezte a törvénytervezet azon cikkelyét, amely szerint a magánszemélyek legtöbb 100 ha erdôterületet vásárolhatnak meg, hiszen ez egyrészt az erdôk gazdaságtalan feldarabolásához vezet, másrészt arra kényszeríti a tulajdonost, hogy a jövedelmét az erdôrendtartásról szóló törvények áthágásával biztosítsa. Borbély László képviselô is fenntartotta az RMDSZ 200 hektáros javaslatát, elmondva, hogy voltak egyeztetések a parlamenti csoportok vezetôi között, ám ez nem jelenti azt, hogy az RMDSZ lemondott errôl a követelésérôl.

A képviselôk végül elutasították az RMDSZ módosító javaslatait. A törvénytervezet végsô szavazását egy késôbbi ülésre halasztották.

Folytatódó tájékoztatás

A magyar-román kisebbségvédelmi vegyes bizottság bukaresti ülésén a státustörvénnyel kapcsolatosan a magyar fél nem hivatalos állásfoglalást adott át - válaszul a román tárgyalópartner észrevételeire -, amelynek szövegét a Határon Túli Magyarok Hivatala kedden az MTI rendelkezésére bocsátotta.

A magyar dokumentum szerint, mely hét pontban foglalja össze válaszait az ugyanennyi pontban megfogalmazott román észrevételekre, a törvény célja, hogy a benne foglalt kedvezmények és támogatások révén a szomszédos országokban élô magyar nemzetiségûek sokszínû és szoros kapcsolatot ápolhassanak Magyarországgal, boldoguljanak szülôföldjükön, megôrizzék nemzeti öntudatukat. Továbbá az, hogy Magyarország fejlessze két- és többoldalú jószomszédi viszonyát, saját stabilizáló szerepét és a regionális együttmûködést Közép-Európában.

A magyar fél leszögezi, hogy a törvény alapján kiadandó magyar, illetve magyar hozzátartozói igazolványokkal kapcsolatos közigazgatási eljárás kizárólag Magyarországon történik, magyar törvények alapján. A magyar igazolvánnyal azonos jogokat biztosító hozzátartozói igazolványt magyar nemzetiségûek nem magyar házastársa és gyermekei is kaphatnak.

A törvényben meg van határozva, hogy mely magyar hatóságok vezethetnek nyilvántartást az igazolványokkal kapcsolatban, és hogy a nyilvántartásban mi szerepelhet.

Végül a nem hivatalos állásfoglalás leszögezi: a magyar fél, úgy, mint eddig, a jövôben is mindent megtesz azért, hogy a törvényben foglaltak végrehajtásáról a román felet közvetlenül tájékoztassa, és arról érdemi konzultációt folytasson.

Csütörtöki kimenô

Tapasztalataim szerint a 30. év fölött. Ekkor lesz rendszeressé. Plusz-mínusz öt esztendô a tévedési együttható. Ekkorra alakulnak ki ugyanis azok a reflexek, amelyek a közügyekhez kapcsolják a polgárt, önállóan véleményt tud alkotni a világ jelenségei felôl, illetve ekkorra makacsolja meg magát nézeteiben. Egyesek ezt jellemszilárdságnak, mások bornírt butaságnak nevezik. Nézôpont és beleérzés kérdése csupán.

Sôt, ez idô tájban történik meg a választás: milyen politikai színezet, párt, alakulat, nézetcsomó mellé áll valaki, hogyan fog viselkedni a következô választások alkalmával az urna elôtt. (Még mindig jobb, mint az urnában.)

Ennek megfelelôen választ újságot, hallgat rádiót, néz tévét, tüntet ki figyelmével-mellôzésével-hangos utálatával csatornákat, mûsorokat és mûsorvezetôket, kopaszokat és hajas babákat.

Beáll a barázdába, ahonnan aligha veti ki valamilyen hatalmasabb orkán, förtelem, csalódás. Nem akar csalódni. Nem kíváncsi más véleményekre.

Jól tudják ezt az újságok csinálói, a pártok médiaszakemberei, információvetôk és lélekszántók. Ezért aztán az ellenvélemények gondosan el fogják kerülni emberünket, akinek kedvenc lapjában (csatornáján, hangforrásában) csak az fogható, ami neki eddig is tetszett, ami eztán sem fog váratlanul és fájdalmasan világképén nagyot rúgni.

Vagy ô kerüli meg a másféle vélekedéseket, hiszen egyáltalán nem akar még hajszálrepedéseket sem azon az épületen, amelyet kialakítottak számára ideáljai. Harminc év fölött nehezen változtatunk szokásainkon. Ilyenkor már jól áll az embernek a megállapodottság, a gyepes saját udvar és gyepesedô elmebarázdák.

Mindez akkor jutott újra az eszembe, amikor a Kossuth rádió ismert déli telefonos mûsorát hallgattam. A téma természetesen az Amerika elleni merényletek. A betelefonálók mind Amerika felelôsségét kiáltozták, nekik - aggok és dolgozók - a terror forrásaként Hirosima és Nagaszaki jutott az eszükbe, az, hogy angolok és amerikaiak bombázták Budapestet 1944-ben, a háború kellôs közepén. Jelentôs tompultság és hamis történeti tudat kell ahhoz, hogy a két dolgot összekeverje az ember. De hát ezek az emberek ezt olvasták kedvenc lapjukban, ezt hallották a Csurkáktúl és Lovas Istvánoktúl a Vasárnapi Újságban. Nekik aztán beszélhetnek más szempontokról - megingathatatlanok véleményükben, esküsznek féligazságaikra, közhelyeikre.

Büszkén domborítják mellüket: nem manipulálhatók. Sziklaszilárd bábok, madárijesztôk. Ôk mondták, mondják: "Annál rosszabb a valóságnak." "Ugocsa non coronat".

Konzekvensek, mint az ökör (latinul: bos, bovis).

Kemény Zsigmond Társaság

A Kemény Zsigmond Társaság kedden este új évadot kezdett. Jó témával indított, még akkor is, ha azt gondolnánk: a romániai kisebbségekrôl nagyjából már mindent tudunk. Hogy van magyar, német, török, tatár és zsidó, hogy van sajátosság, nyelv, vallás, kultúra, történelmi jelenlét és egyéb. Haller Istvántól, a Pro Európa Liga emberjogi irodájának vezetôjétôl a felületesen tájékozódott hallgató jó kiegészítést kapott. A romániai kisebbségek a tények tükrében címû elôadásában Haller csakugyan a tényekre épített, kételyeknek, azt hiszem, helye nincs. De induljunk el, azaz kezdjük a statisztika mentén.

Románia összlakosságának 90 százaléka román, 7 százaléka magyar, 3 százaléka egyéb. Az egyéb alatt a roma, német, ukrán, orosz, török, szerb, tatár, szlovák, bolgár, zsidó, horvát, cseh, lengyel, görög, örmény, olasz, rutén, macedón stb. nemzetiség értendô. A satöbbi tán furcsán hangzik, de érdekességszámba megy, hogy a legutóbbi népszámláláskor voltak, akik például besenyônek vallották magukat. Az 1956-os népszámláláshoz képest a romániai nemzetiségek jelentôs csökkenését tapasztaljuk. A háború elôtt több mint 20 százalék, 1956-ban 15 százalék, míg 1991-ben már csak 10 százalékban élnek kisebbségek Románia területén. Valaminek történnie kellett...

A nemzeti kisebbségek általában nagy szétszóratásban élnek. Megjegyzést érdemel, hogy például Fehér megyében a többségi nemzet mellett közel 25 ezer magyar, 13 ezer roma és alig több mint 3 ezer német mellett 50 lélekszám alatt élnek zsidók, ukránok, szlovákok, oroszok és lipovánok, csehek, törökök, lengyelek, szerbek és horvátok, bolgárok, 10 lélekszám alatt pedig örmények, görögök, tatárok és úgy ötvenen még satöbbiként. Az orosznak vagy lipovánnak nyilvánvalóan semmiféle történelmi kötôdése nincs az említett megyéhez, a szétszóratás a diktatúra állampolitikájának számlájára írandó. A legtöbb kisebbségi csoport Arad, Konstanca, Hunyad, Temes, Tulcea megyékben és Bukarestben él. Legnagyobb szétszó-ratásban a romákat és a zsidókat tudjuk. A mintegy 2 millióra becsült roma nemzetiség megyénkénti megoszlása szerint Maros megye vezet.

Az alkotmány elsô cikkelye: Románia nemzetállam. A spanyol alkotmány alkalmaz hasonló megfogalmazást. Az alkotmány alapja a spanyol nemzet egysége, az összes spanyol közös és oszthatatlan hazája. A nemzeti szuverenitás a román nép tulajdona. A román a francia nemzetfelfogást fogadja el. Az állam biztosítja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogát etnikai, kulturális, nyelvi, vallási azonosságuk megôrzéséhez, ám a kisebbségek védelméhez szükséges intézkedések meg kell egyezzenek az egyenlôség és a többi román állampolgárhoz viszonyított meg nem különböztetés elvével. Ami meglepô: a többségieket védi a kisebbségekkel szemben. Az államnyelv román. Kisebbségi nyelv hivatalos használata esetén félnek hazánkban, hogy második hivatalos nyelvvé lépik elô...

Fontos, hogy léteznek nemzetközi egyezmények kisebbségeket védendô. Sôt: jogorvoslatért nemzetközi bírósághoz is lehet fordulni. Haller István a tág nemzetközi megfogalmazásokból be is mutatott egy szövegrészt. Mindenki levonhatja a konklúziót. Lássuk: "Olyan körzetekben, amelyek hagyományosan nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által jelentôs számban lakottak, a felek törekedni fognak arra, hogy jogrendszerük keretében, beleértve, ahol helyénvaló és más államokkal való megállapodásokat, és figyelembe véve sajátos körülményeiket, a hagyományos helységneveket, utcaneveket és egyéb, a közösség számára szánt földrajzi megjelöléseket a kisebbség nyelvén is kiírják, ha megfelelô igény van ilyen jelzésekre."

Továbbmenve: oktatás. Az oktatási törvény megszületése ismerôs. Nem szükséges kommentár. Maros megye líceumi tanulóinak 75 százaléka tanul román nyelvû tanintézményben, míg 25 százaléka részesül magyar nyelvû oktatásban. A megye közel fele-fele lakosságarányát figyelembe véve, következik, hogy a magyar anyanyelvû diákok ötven százaléka román nyelvû líceumba iratkozik be. A tankönyvhiány az anyanyelvi oktatás másik nagy problémája. Megoldást jelentene, hogy a szlovák, horvát vagy más nemzetiségû diákok számára az anyaországból szállítsanak tankönyvet, viszont nem számíthatnak elfogadottnak. A magyar "alternatív" tankönyvek ügyében ismerjük a miniszterelnök állásfoglalását.

Az adminisztrációs törvény alkalmazása jóval az érvénybelépése után még ma is kérdés. Nagyon furcsa törvény az, amelynek van elôírása, de nincs büntetése - fogalmazott e téma kapcsán Haller István. Vagyis a törvény be nem tartása nem büntetendô. A diszkrimináció-ellenes törvény, helyesebben kormányrendelet 2000. november 1-tôl életbe lépett, az erre hivatott bizottság mûködésére nincs elôírás.

Kisebbségi sors. Románia két mércével mér. Ami jár a határon túli román kisebbségnek, az nem jár a romániai magyar kisebbségnek. Elgondolkodtató továbbá a kormányfô utasítása: a prefektusok ott, ahol indokolt, monitorizálják a megyei magyar nyelvû sajtót. Az nem lenne baj, ha a prefektusok magyar nyelvû sajtót is olvasnának, a baj ott kezdôdik, hogy az intézkedés diszkriminatív, kisebbségellenes magatartásra vall - fogalmazott a liga emberjogi irodájának vezetôje.

Szó esett még a romák hátrányos helyzetérôl. Tudjuk, Haller István kényes pontja a hadrévi tragédia. Ennek kapcsán a törvénykezést leszámítva annyit: a romák felgyújtott 14 házából mindössze nyolcat építtetett vissza az állam a konfliktus után eltelt idô alatt. Hogy azokat is hogyan, az megint más kérdés.

Októbertôl változik a Duna Televízió mûsorszerkezete, valamint új közéleti vitamûsorral, kulturális híradóval jelentkezik, s a tervek szerint év végén vagy jövô év elején adása fogható lesz az Egyesült Államok területén, és Kanada déli részén is.

Pekár István, az elmúlt egyéves idôszakot értékelve elmondta: a Duna TV növelte nézettségi arányát és sikerült stabilizálni a közszolgálati intézmény anyagi helyzetét is. - Jelentôs eredménynek tartjuk a nézôszám emelkedését, az erdélyi magyarok körében végzett éves reprezentatív felmérés is ezt tükrözi, a megkérdezett 1500 fô 70 százaléka elégedett a Duna Televízió új arculatával - tette hozzá.

Petrovszki Zoltán programfôszerkesztô elmondta: októbertôl, a Duna TV történetében elôször, úgy szerkesztik mûsoraikat, hogy az közelebb kerüljön a nézôk mindennapi életrendjéhez. Ismertetése szerint a kora esti Híradó 20 órakor kezdôdik, 20.30-tól szolgáltató magazinok, 21 órától igényes játékfilmek kerülnek mûsorra. Ezt követi 22.45-kor a Híradó, hétköznap 23 órától kulturális-közéleti magazinokat terveztek, illetve 23.30-tól mûvészfilmeket láthatnak majd a nézôk.

Elhangzott: a Duna TV október 4-tôl heti vitamûsort indít Miért? címmel, amely közéleti kérdésekre keresi majd a választ és azok hátterét kutatja. Szó esett arról is, hogy újraindul az Összkép címû kulturális híradó, heti rendszerességgel, 25 percben. Az interkontinentális jeltovábbítást mûholdkapcsolattal oldják majd meg, és így várhatóan az Egyesült Államok egész területét, valamint Kanada déli részét is le fogják fedni.

Az amerikai nézôközönség, illetve a kint élô magyarok minden nap magyar nyelven, angol felirattal nézhetik majd a Duna Televízió adását.

Pekár István újságírói kérdésre válaszolva hozzáfûzte: tavasszal az a visszajelzés érkezett a televízió vezetéséhez, hogy kevesebb a határon túli mûsor, ezért az utóbbi idôszakban nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy szinte minden félórában valamilyen módon megjelenjenek a mûsorfolyamban a határon túli témák.

Népújság-Ankét

Megyénkben 3.432 hektár komló- és szôlôtermô területet tartanak nyilván, a gyümölcsösök összterülete 5.612 hektár. A véget nem érô átmeneti idôszakban arról nincs pontos adat, hogy a nevezett termôföldek hányadán terem komló, szôlô, gyümölcs. A 18-as földtörvény megjelenése után a gyümölcsösök is a magánosítás útjára léptek. A jogos földtulajdonosok átvették területeiket, aztán rájöttek, hogy nincs anyagi lehetôségük a növényvédelmi munkálatok elvégzésére. A vállalkozók jöttek, ígérték a szép jövôt, de csak ezt tették. Olyan fiatal szakmabeliek is kínlódnak a gyümölcstermesztéssel, akik hivatásuknak tekintik azt. Sajnos, nagyon kevesen vannak. Az elmúlt tíz évben megváltoztak a termesztési-termelési üzemszerkezetek is, éppen a jogtulajdon rendezése, pontosabban rendezetlensége miatt. A jogtulajdonba helyezés nem ért véget, és ez negatívan hatott a gyümölcspiacra is. Romániában nincs szabadpiaci rendszer kívánta gyümölcstermesztés. Az állam sem érdekelt a gyümölcstermesztésben - ez derült ki ankétunk során. Emiatt a biosztimulátorokkal felpumpált alma keresettebb a piacon, mint a hazai, aminek minôségi szintje meghaladja az importált almáét. A gyümölcstermesztés három üzemszervezési formájába tekintettünk be ankétunk során. Marosvásárhelyen a Gyümölcstermesztési és Kísérleti Állomás igazgatójával, dr. Pârlea Mariával, Bátoson Rascanu Aurel mérnökkel, a volt ámv igazgatójával, jelenlegi polgármesterrel, Dedrádon pedig a Toncean mérnök házaspárral beszélgettünk, akik üzemszervezés szempontjából magánvállalkozásként termesztik a gyümölcsöt.

Dr. Pârlea Maria mérnök, igazgató: - Az átmeneti idôszak kezdetén a marosvásárhelyi Gyümölcstermesztô és Kísérleti Állomás hat farmjának összterülete 580 hektár volt. A jogtulajdonba helyezési 18-as és a 2000. évi 1-es törvény alkalmazása nyomán az állami egység csupán 257 hektáron termel gyümölcsöt, három farmon. Habár a 257 hektáros gyümölcsöst közterületnek nyilvánították, a megyei földosztó bizottságnál még 115 hektárt igényelnek vissza a vélt vagy jogos tulajdonosok, illetve örököseik. Nem értem: egy kísérleti állomás mûködtetését miért nem támogatja az állam? Jogi szempontból közintézménynek nyilvánítottak. Kutatásra, kísérletek elvégzésére jogosított fel a Román Akadémia. Tehát kettôs fennhatóság alatt vagyunk. De! Az akadémia nem juttat egyetlen lejt sem kutatásra, a kísérletek lebonyolítására. Az alapelv az, hogy az általunk megtermelt gyümölcs értékesítésébôl fedezzük a kutatások költségeit. Ez hazai "felfedezés", ugyanis a világ minden országában az állam érdekelt a kutatásban, jelentôs közpénzt költenek fejlesztésre, tudományos kísérletekre.

- Ön 1996 óta dolgozik kutatómérnökként. A tulajdonforma megváltozása elôsegítette a kutatást?

- Egyáltalán nem. A törvényes rendelkezések sajnos nem támogatják a kutatást, legalábbis a gyümölcstermesztésben. Röviden bemutatom helyzetünket. Jelenleg 24 alkalmazott dolgozik a kísérleti állomásnál. A náznánfalvi, bergenyei, paniti farmokon az épületek sajnos az enyészet útjára léptek. Náznánfalván az épületet sikerült bérbe adnunk. Ám egy más gonddal küszködünk. Náznánfalván 3,84, Panitban 9 hektárt igényelnek vissza, holott én tudom, hogy megalapozott kérések nem léteznek. Csittszentivánon hét hektáron termett idén szilva. A növényvédelmi munkálatokat mi végeztük el. A szilva érése után a terület felérôl a gazdák leszedték a termést, ugyanis saját területeiknek tekintették. Csakhogy birtoklevéllel nem rendelkeznek. Begyûjtöttek körülbelül 30 tonnát. A kísérleti állomásnak maradt 43 tonna. A szilva kilogrammjának átlagos értékével számolva a mi kárunk 120 millió lej. Ez vitathatatlan veszteség, ugyanis a munkálatokat, az ahhoz szükséges vegyszereket mi fizettük. Hétszeres kezelést végeztünk. Ráfizetés. Megemlíteném még egyszer a hatalom hozzáállását a kutatáshoz. Mint mondtam, rákényszerültünk, hogy az általunk termelt gyümölcs értékesítésébôl fedezzük a kutatási költségeket. Ami egyszerûen lehetetlen. Mi héa- (TVA) fizetôk vagyunk. Ha a mindenkori hatalomnak érdeke a kutatás, akkor mindenki számára a legolcsóbb módszer lenne, ha felmentene a héa fizetése alól. De nem tették és nincs is arra akarat. Szégyen avagy nem, de be kell vallanunk, a Gyümölcstermesztô és Kísérleti Állomás az 1998-2001-es idôszakban elmaradt az államnak fizetendô illetékekkel. Az összeg 500 millió lej. És most tessék figyelni! A nevezett összeg utáni büntetés összege 2,8 milliárd lej. Nem tudom, hogyan egyenlítsük tartozásunkat az állammal szemben. Közintézmény vagyunk, az államé. A kormány egy rendeletével eltörölhetné a tartozásunkat, ha érdeke lenne a kutatás, az új fajok létrehozása, az új technológiák kidolgozása. A fizetésünkbôl levonják a 7%-os egészségügyi biztosítást, ezek után levonják még egyszer a kísérleti állomástól is. Drákói adózásra kényszerítette az állam saját egységeit is. Érthetetlen.

- Miként értékesítik a terményt?

- A piacon és kereskedôk révén. Az általunk elôállított gyümölcs sokkal jobb minôségû, mint a külföldi. Az elsô osztályba sorolt almáért 6000 lejt kérünk. A hullott almát a régeni Sucmeron vásárolja fel. Az egyedüli. Sajnos, meghatározza az árat is. Konkurencia hiányában kell alkalmazkodnunk.

Rascanu Musat, Bátos polgármestere, a volt ámv igazgatója: - Átmeneti idôszakban vagyunk, a 2000 hektáros gyümölcsösbôl 1623 hektárt helyezünk jogtulajdonba. A Németországba kivándorolt szászok 300 hektárt igényelnek vissza. Amíg a jogtulajdon tisztázódik, a farmvezetôk haszonbérben mûvelik a gyümölcsösöket. Két farm épületeit egy magánvállalkozó vásárolta meg. Komoly beruházónak tekintjük, hiszen elkezdte az épületek tatarozását. A földek tulajdonosaival megkötötte a szerzôdéseket.

- Véglegesítették az állam tulajdonában maradt gyümölcstermô területeket is...

- Összesen 53 hektár gyümölcsös maradt az állam tulajdonában, amelyen a farmvezetôk dolgoznak a tulajdon rendezéséig.

- Meddig tart még a sem a közösségé, sem az enyém állapot?

- Erre nem tudok válaszolni. Azt viszont tudom, hogy egy hektáron a gyümölcstermesztés összköltségei elérik a 20 millió lejt. Az átlagtermés 7.000-10.000 kilogramm között mozog. Az alma ára sajnos a tavalyi 4-5-6.000 lej. Az almának Romániában, megyénkben nincs önszervezôdött piaca. Kár volt tönkretenni a volt CLF-hálózatot. Nem sírom vissza a múltat, de a CLF-et igen. Ott értékesítjük az almát, ahol tudjuk. Belgiumban tapasztaltam, hogy gyümölcstermesztô érdekvédelmi társulások vannak. Magángyümölcsöseikben leszedik a termést, beadják a társuláshoz. Az a börzén értékesíti. Ha az árverésen a nagykereskedô alacsonyabb árat kínál, a társulás felvásárolja a saját terményét, azért, hogy az árat a kért szinten tartsa. Raktározási feltételeik kitûnôek. Az alma, a gyümölcs most, beéréskor, olcsó, az ára tavaszon emelkedik. Mi a raktározást a jelenlegi helyzetben nem tudjuk megoldani. Emiatt hiába jó a termés, nem jövedelmezô. Nem tudom, mikor ér véget ez a bizonytalan állapot. Kár a gyümölcsért. Kár nekünk. És egyáltalán mindenkinek. Hány évig bírjuk még? Nem tudom, de azt igen, hogy a végtelenségig nem lehet ráfizetéssel dolgozni. A piacon pedig mindenki azt árul, amihez hozzájut. A gyümölcspiac szervezetlen. A szervezés az állam dolga lenne. Akarják, nem akarják - nem tudom.

Dedrádon él Toncean Alexandru és felesége, Irina, Kolozsváron szerezték meg mezôgazdasági szakdiplomájukat. Alexandru kijutott Belgiumba. Szakemberként lehetôsége adódott, hogy ott dolgozzon. Hazajött, 1996- ban feleségével kis termôterületeket vásároltak. Zöldséget termesztettek, az évek során beruházták
jövedelmüket. Ma 104 hektár szántóterületen és 50 hektáros gyümölcsösben dolgoznak. Ketten irányítják a szakmunkát, a begyûjtést, az értékesítést. A 154 hektár 30%-át sikerült megvásárolniuk, 70%-át bérelik. A fiatal házaspár - 31 évesek - állami hitelekhez nem folyamodott. A barátoktól kértek kölcsön és tartozásaikat visszafizették. A mezôgazdálkodás, ezen belül a gyümölcstermesztés számukra hivatás, annak ellenére, hogy az "idôjárási balesetek" megcsonkítják a terméshozamot. Ilyen baleset volt a múlt évi szárazság, az idei túlzottan csapadékos hetek, hónapok. Hiába végezték el a növényvédelmi munkákat, 11 permetezést, a termény beérését az esôs napok akadályozták. A kérdésre, hogy miként válhatnak életerôs vállalkozássá, azt válaszolták, az a gyümölcstermesztô vállalkozó, aki átéli a következô három évet, valóban vállalkozóvá válik. A Toncean házaspár szerint Romániában három alapvetô szabadpiaci rendszert kell kidolgozni: adózás (mentesíteni a vállalkozókat a TVA fizetésétôl, alacsony kamatú hitelek folyósítása); a biztosítási rendszer hiánya (jelenleg szárazság ellen senki sem biztosít); a piac megszervezése, az értékesítés biztosítása.

Hanyatlóban vagy mellékúton, netán a fejlôdés felé tart a gyümölcstermesztés? Nehéz felbecsülni. Az országos vezetésnek szándékában áll az átmeneti idôszaknak véget vetni? Ez is fogas kérdés. Idôközben egyesek gazdagodnak, és vannak, akik szegényednek. De kevesebb gyümölcsöt fogyasztunk.

A história amolyan "komoly játékként" kezdôdött. A fiatalok próbára tették a szerencséjüket a Loteria vizelor-Vízumlottó nevû akció keretében, amely arra megy, hogy a kelet-európai országokból évente 50.000 személynek ajánl fel befogadási engedélyt az Amerikai Egyesült Államok. Velük volt Fortuna! Kihúzták a nevüket és minden tekintetben megfelelônek találták ôket arra, hogy áttelepüljenek az új világba. Az asszonyka idehaza informatikus volt, odaát hasonló munkakörbe került. Férje Marosvásárhelyen még meteorológusként dolgozott, az Államokban karbantartó villanyszerelést vállalt - jó pénzért. Amikor aztán annyira berendezkedtek, meghívták a mamát látogatóba.

Sz. E. soha életében nem lépte át a román határt, világnyelveket sem tanult. Mégis volt bátorsága nekivágni az ismeretlenbe vezetô nagy útnak, amely Bukaresten és Münchenen át vezetett Chicagóba, természetesen a szelek szárnyán. Akkor még nyár volt. A Michigan-tó szelíd tengernek tûnt, sétahajókkal, sirályokkal, fürdôzôkkel, a sárgás homokos part meg napozókkal volt tele. Városnézés közben született meg az ötlet, hogy menjenek föl gyorslifttel a legmagasabb palota kilátójára. De amikor kiderült, hogy ezért két személy után 16 dollárt kell fizetni, a vendég gyorsan kiszámolta: ez majdnem félmillió lejt jelent. Elég nekem, ha innen, lentrôl látom - próbálta lebeszélni lányát a költekezésrôl. Hazaérve aztán megtanulta a kaputelefon kezelését. Mert ott nem csak úgy mûködik ez a rendszer, hogy ha valaki a bejáratnál bepötyögteti a hívószámot, akkor megcsördül a lakásban a telefon és néhány szót váltanak, mielôtt a hívott fél a zárat távirányítással kioldaná. Tudniillik abban az esetben, amikor a lent várakozó ismeretlen, gyanús figura vagy legalábbis nem elég bizalomkeltô, a ház lakója meg is szemlélheti, hogy kivel van dolga. Gombnyomásra megjelenik a képe a lakásbeli televíziós készülék erre fönntartott csatornáján… Otthon azt is megbeszélték, hányféle ember él a hatalmas közösségben, zömmel feketék, latin eredetû "mexikóiak", más típusúak és "nációjúak", miközben a fehér ember a lakosságnak már csak 30 százalékát teszi ki. Meg hogy van olyan, hogy a szegény színes bôrûeknek inkább kisebb házbért kell fizetniük, csak ne keveredjenek adósságba és ne térjenek a bûnözés útjára emiatt. Nem faji megkülönböztetésrôl van szó, hanem szociális kedvezményrôl…

A világot megrázó eseménynek jóformán szemtanúi voltak. A chicagói stúdió adását megszakítva közvetített New Yorkból. Amikor az elsô repülôgép becsapódását hírül adták, még ott is sokan azt hitték, hogy véletlen baleset történt. A második robbanás azonban egyértelmûen tanúsította, hogy szándékosság volt a dologban. Fantasztikus képeket láthattak a televíziónézôk a tragédiáról. Többek között egy világtalan esetét ismertették, aki éppen fent tartózkodott az irodaház 71. emeletén, amikor a szomszédos toronyépületet találat érte. A vak embert a kutyája rángatta, vezette le az utcára, így menekült meg a haláltól. Egy biztonsági ôrrôl is beszámoltak a riporterek, aki, miután a Világkereskedelmi Központ székházában a 64. szintet sikeresen kiürítette, visszament az épületbe. Ez volt a végzete. De azt is szemléltették a tévében, hogy - a szolidaritás jeleként - számosan 4-5 órás sort is kiálltak, csakhogy vért adhassanak a rászorulóknak. És el-elhangzott a felhívás, hogy maradjanak nyugton a romeltakarításra önként jelentkezôk, mert nincs annyi hely, hogy valamennyien odaférjenek.

Azt is mondták, hogy nem ok nélkül idôzítették a terroristák késôbbre a második repülôgép odaérkezését, mert azt akarták, hogy minél több tûzoltó, rendôr és mentô lepje el a kiszemelt épületeket. Ugyanakkor olyan hangokat is hallani lehetett, hogy ha Bush elnök most nem csinál valamit, amit elvár tôle a nemzet, akkor félreállítják.

Mire gondolhatott ilyen körülmények között az "idegen"? Már-már azt sem tartotta képtelenségnek, hogy kitör a háború, beláthatatlan ideig felfüggesztik a nemzetközi polgári légiforgalmat, és ott reked a nagy víz túlsó partján. Miközben családjának másik felét s igazi otthonát Erdélyben hagyta. De egyelôre nem kínálkozott más lehetôség a kapcsolattartásra, mint a telefonálás. Jó idôbe telt, amíg a pánikhangulatban maximálisan leterhelt távközlési vonalon beszélni tudtak Vásárhellyel, és úgy ahogy, kölcsönösen megnyugtatták egymást, hogy életveszély nincs, tehát "minden rendben".

Végre eljött a hazautazás napja. Chicagói röptér. Ismerôsünk az utasfogadó személyzettel nem tud kommunikálni. Jóllehet ép, egészséges, tolószékbe ültetik és egy színes bôrû nôt adnak melléje kísérônek, nehogy elvesszen a nagy jövés- menésben. Késôbb újólag megkérdik, hogy milyen nyelvet ismer. Listát nyomnak a kezébe, hogy azon mutassa meg, miként szóljanak hozzá. Románul, magyarul senki sem tud, de telefonálnak valahová. Egy nôi hang jelentkezik és átadják a kagylót Sz. E.-nek. A románul beszélô hölgyet az érdekli, hogy mindvégig az utassal voltak-e a csomagjai, nem csempészhetett-e valaki valamit beléjük. Aztán el kell mondania, mi van a bôröndökben.

Hogy milyen volt az óceánrepülés? Minden utas elôtt lapos televíziókép-ernyô huszonvalahány csatornával és fülhallgatóval. Egyik csatornán folyamatosan szemléltették, hogy a gép mekkora távolságot tett meg és mennyi van még hátra, milyen sebességgel halad, milyen magasságban. Általában 11-12 kilométerre jártak a tenger fölött, jövet sajnos nem láthatták viszont a havas-jeges-sziklás Grönland gyönyörûségét. A "ki tudja, mi történik még velünk"-re gondolókba úgy próbáltak a légikísérôk lelket verni, hogy szorgosan kínálták nekik a whiskyt meg a konyakot. Este kilenc órakor szállt fel velük a Lufthansa mintegy 300 személyt befogadó gépe, és másnap délben érkeztek meg a célállomásra, holott gyakorlatilag mindössze 9 órát repültek. De hát így van, ha az ember a felkelô nappal szemben haladva lépi át az idôzónákat. A frankfurti repülôtéren félórán át nem hagyták kiszállni az utasokat. Sz. E. háromszor felugrott az ülésrôl, attól tartva, hogy lekési a csatlakozást. Mindannyiszor leültették. Késôbb ott is tolókocsit adtak alája és ezúttal egy fekete férfi kísérôt - a kapuig, amelyen át a türelmesen várakozó bukaresti járathoz lehetett eljutni.

Amikor újabb, többórás repülés után földet értek Otopeni-ben, a biztonság érzete kerítette hatalmába. A szorongást fölváltó teljes megkönnyebbülés azonban még váratott magára. A csomagjait ugyanis hiába kereste a szalagnál. A reklamációra egy telefonszám megadásával válaszoltak: ezt tessék hívni. Pár nap múlva egy férfi jelentkezett mobilon valahonnan. Mint kiderült, a Lufthansa légitársaság megbízottja, és Bukarestbôl autóval hozta magával a Frankfurtból utólag elküldött holmit. Megkérdezte, állja-e a hívott fél egy olyan taxi költségét, mely elôtte járva mutatja az utat az általa ismeretlen Marosvásárhelyen. Amikor végre találkoztak, az úriember ragaszkodott ahhoz, hogy a hölgy nézze át a dolgait - mert a táskákat valahol valakik átkutatták. Sok értékes tárgy volt bennük: az itthoniaknak szánt ajándékok. Semmi sem hiányzott.

Török világ Törökországban, a törökök hazájában, Kis-Ázsiában milyen lehet? Ez volt az alapgondolatom, amikor útra keltem. Az elsô kérdés: vajon mióta vannak törökök Kis-Ázsiában? A legôsibb korok barlangleletei arra utalnak, hogy Anatóliában, a kis-ázsiai terület középsô részén már a Kr.e. VII-VI. évezredben éltek emberek, amirôl falfestmények, kisebb, egyszerû szobrocskák maradtak fenn. A bronzkor kezdetén élt népcsoport írásos emlékei is ismeretesek; akkád nyelvû feljegyzések. A trójai feltárások második szintje is igazolja a feljegyzések valódiságát. Az ezt követô hettita korszak (Kr.e. 2000-1200) emlékei arra utalnak, hogy ebben a korszakban egy nagy befolyású, tekintélyes katonai hatalommal rendelkezô birodalom létezett városi településekkel. A görögök a Kr.e. második évezredben jelennek meg a folyók torkolatának síkságain, elôbb az akhájok, majd az ion hajósok, és kialakítják itt is városállamaikat, melyek a Kr.e. VIII-VI. században jelentôs fejlôdési szintet érnek el, amirôl számtalan tárgyi emlék maradt. Nagy Sándor Kr.e. 334-ben átkelt a Márvány-tengeren és Kis- Ázsia területén két ütközetben gyôzte le a Dáriusz vezette perzsa sereget. A római birodalom provinciája a Kr.e. II. századtól Kr.u. 330-ig tartott, amit 1453-ig a bizánci korszak követett. A törökök a Kaspi-tengertôl délre levô ôshazájukból nyugatra vándorolva, az elsô ezredforduló táján jutnak Kis-Ázsiába; a szeldzsuk törökök kora az ezredfordulótól a XIII. század végéig terjed, amit az oszmán török korszak követ. Konstantinápoly 1453-ban történt elfoglalásával a törökök európai terjeszkedése kezdôdött, amely, mint ismeretes, a XIX. század második feléig tartott. Törökország mai határait, a teljes kis-ázsiai terület mellett aránylag kis területre zsugorodott európai részt megtartva, a Lausanne-ban kötött békeszerzôdés szentesítette.

Törökország összterülete 780.576 km2, amibôl Kis-Ázsia 756.855 km2 területet foglal el. Az ország határait négy tenger mossa: összesen több mint 8300 kilométernyi szakaszok; a Fekete-tenger, a Márvány-tenger, az Égei-tenger és a Földközi-tenger. A kis-ázsiai terület nagy részén hegyek húzódnak végig; a tengerszint feletti átlagos magasság 1132 m, a fennsíkok területe jelentôs részt foglal el.

Törökországba Kapikule határállomásnál léptünk be; hatalmas Türkye felirat mögött egy négy minarettel körülvett dzsámi képe fogadott; jelezte, hogy a mohamedán világba térünk be. A közeli Edirne, az ókori Hadrianopolis mellett vitt el utunk és mintegy 100 kilométert utaztunk, míg elértük a Márvány-tengert, a Dardanellákat. A városról annyit kell tudnunk, hogy egykori 287 dzsámijából ma már csak 27 maradt és hogy 1362-tôl, amikor a törökök elfoglalták, Konstantinápoly elfoglalásáig, 1453-ig, Törökország fôvárosa volt. A török föld európai peremén szálltunk meg egy igen elegáns szállodában, a Márvány-tenger partján, így lefekvés elôtt megmárthattuk magunkat a Márvány-tengerben és a szálloda kellemes fürdômedencéjében.

Európából Kis-Ázsiába reggel egy komphajón mentünk a canakkalei (csanakkalei) kikötôbe és Canakkale városba. A várost alapító II. Mehmet 1452-ben építtette ki a város erôdjét, hogy ellenôrizhesse a tengerszoros átmenô forgalmát. A Dardanellák tengerszoros hossza 61 kilométer, szélessége 1200 méter és 7 km között változik. A kikötôbôl visszatekintve az európai partra, a Kilitbahar erôd feletti domboldalon a török kiskatona, a mehmetcik alakja mellett a DUR (állj meg!) tábla és az 1915. évi ütközetsorozat keltezése látható; az elsô világháború idején nagy ember- és anyagi áldozatot követelô harcok voltak itt a török hadsereg és a szövetséges haderô között. Pihenés idején a városban sétáltunk és betértünk egy szônyegüzletbe is. Magyaráztuk, hogy nem fogunk vásárolni, de az elárusító szívesen mutogatta a szebbnél szebb kézimunkájú szônyegeket, sôt teával is megkínált. Itt el kell mondani, hogy a törökök általában nem fogyasztják a "fekete levest"; nagyon erôs teát isznak naponta nagyon sokszor. Az üzletekben mindig készen áll poharakban a tea, a vásárlók számára is.

A kis-ázsiai nyugati peremen haladva, alig 25 kilométer után az ôsi Trójába érkeztünk, aminek török neve Truva. Az ásatások jól körülkerített területére belépôdíj lefizetése után jutottunk be. A trójai háború legendája a homéroszi hôsköltemény alapján ismeretes. Paris királyfi, Priamos trójai király fia a világ legszebb asszonya után kutatva Spártába jutott, ahol megismerte Menelaos király feleségét, Helenát, akit a világ legszebb asszonyának tekintett. A király távollétét kihasználva Paris elrabolta Helenát
és Trójába vitte. Menelaos nagy hajóhaddal indult Trója ellen és megkezdte Trója ostromát, de a háború évekig váltakozó sikerrel folytatódott. Végül csellel vették be Trója városát. Az ostromlók visszavonulást színleltek, de egy hatalmas falovat építettek, melynek belsejében kilenc ostromló katona rejtôzködött. A városba juttatott falóból éjjel kibújtak a görög katonák, kinyitották a város kapuit, melyen át behatoltak az ostromlók és elfoglalták a várost.

A legenda sokáig egyszerû mesének tûnt, míg Schliemann Heinrich, a zseniális német kereskedô meg nem kezdte kutatásait. Ma is szinte érthetetlen, hogyan juthatott Schliemann egyszerû logikai megfontolással és a homéroszi adatok feldolgozásával arra a meggyôzôdésre, hogy az adott helyen kell ásni Tróját keresve. Schliemann 1871-ben kezdett ásatásait siker koronázta; 1890 márciusában tudósok bizottsága igazolta a helyszínen, hogy valóban a homéroszi leírásnak megfelelô Tróját találta meg és tárta fel.

Schliemann halála után W. Dörpfeld folytatta az ásatásokat még a XIX. század végén, majd a huszadik század harmincas éveiben az amerikai W. Blegen további ásatásai tisztázták a trójai civilizáció történetét. Kitûnô irányító- és magyarázótáblák igazítanak el, igazolják a kilenc egymás után épült város történetét Kr.e. 3000-tôl. Az egymásra épített rétegekbôl tûnik ki, hogy újabb és újabb város épült az elpusztult helyébe az évszázadok folyamán, a pusztulás oka részben természetes volt (földrengés, tûzvész), részben a háborúk okozták a rombolást. A néhai város útjain haladva, a köveket tapogatva, megsimogatva, önként jött a gondolat: vajon milyen lehetett évszázadokkal, sôt évezredekkel ezelôtt, amikor itt olyan emberek éltek, mint mi, örömben, bánatban, békében és háborúban. A szabadtéri múzeum bejáratánál egy 1976-ban emelt, többemeletes, fából épített ló van, melynek gyomrába lépcsôn lehet felmenni, kitekinteni a romkertre és természetesen, fényképezni.

(Folytatjuk)