Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

A Maros megyei Spiru Haret szakszervezet elnöke, Sacarea Ioan tegnap sajtókonferencián diktatórikus magatartással vádolta meg Vas Stefant, a Szabad Szakszervezetek megyei szövetségének jelenlegi elnökét. Sacarea, aki mellesleg alelnöki pozíciót tölt be a szövetségben, súlyos vádakkal illette a szakszervezeti tömörülés vezetôjét az elmúlt 4 évben folytatott tevékenysége miatt.

Kijelentette: az elmúlt években az elnökség elmulasztotta a szakszervezeti vezetôkkel való gyûlések megtartását, ôt személyesen nem engedték hozzáférni az adatbázishoz, a pénzügyi iratokhoz, megszûnt a kommunikáció, minden titokban történt. A 4 év alatt legfennebb 3 jegyzôkönyv készült, a pénzügyi jelentést sem mutatták be az összes vezetôségi tagnak. "Teljes diktatúrának nevezhetô, ahogyan a dolgok történtek, az eredmény pedig meglátszik" - nyilatkozta Sacarea, aki a megyei szövetség elnöki tisztségére pályázik a szeptember 27-én sorra kerülô választásokon. Ugyancsak jelölt Abodi Gheorghe, jelenleg a megyei szövetség elsô alelnöke, aki, bár egyetértett néhány kijelentéssel, pontosabban a pénzügyi jelentésre, az elnök egyszemélyes döntéseire vonatkozókkal, megpróbálta tompítani Sacarea éles kirohanását. Abodi szerint nem az újságírók elôtt kell kiteregetni a szennyest, hanem a megyei szövetség küldöttei elôtt, ez a testület hivatott dönteni az ügyben.

Sacarea Ioan a sajtókonferencia végén kijelentette: nem kíván a továbbiakban részt venni sem kft.-ben, sem családi vállalkozásban, nyíltan kimondva azt, hogy a szövetség 18 alkalmazottjából 14 Vas elnök rokonságához tartozik. Kérdésünkre, hogy miért csak most jelezte ezeket a rendellenességeket, elmondta, hogy félelmében nem mert állást foglalni.

Ugyancsak rendkívül elégedetlennek nyilatkozott a szövetség elnökének tevékenységével és magatartásával kapcsolatosan a Nyugdíjasok Szakszervezetének szervezési titkára, Doina Muresan. Elmondta, hogy amikor problémáikkal Vas Stefanhoz fordultak, nem találtak megértésre, sôt inkább fenyegetôzések fogadták. "A vezetôség elfeledkezett ígéreteirôl" - vonta le a következtetést Doina Muresan.

Megkeresésünkre Vas Stefan jelenlegi elnök (aki harmadikként jelöltette magát a választáson) alaptalannak minôsítette a fenti kijelentéseket, amelyek szerinte kikerültek minden ellenôrzés alól, és amelyeknek nem lett volna szabad elhangzaniuk. Vas szerint mind Abodi Gheorghe, mind Sacarea Ioan, akik nem tették rendesen dolgukat, csupán "elektorális" okok miatt vádaskodnak. "Az egyetlen tévedést akkor követtem el, amikor nem kértem az alelnököktôl jelentést tevékenységükrôl" - mondta Vas. Az elnök reméli, hogy a megyei szövetség konferenciáján a küldöttek objektíven fogják eldönteni, ki milyen eredményeket ért el az elmúlt 4 évben.

Javítják a marosvásárhelyi utakat, aminek tulajdonképpen örvendeni kellene, de az a mód, ahogyan a munkát megszervezik, okkal háborítja fel a gépkocsivezetôket. És nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy megbotránkoztató az, ahogyan a megyei kórház felé vezetô úton egész nyáron tökéletlenkedtek, merthogy szebb kifejezést arra, ami ott folyik, nem igazán lehet használni.

Elôször is a szerpentinnel kezdôdött, ahol összevissza felmarták az aszfaltréteget, majd nagy késôre a binder, azaz a kötôréteg is felkerült az útra, amit már jókora gödrök tarkítanak, mivel az úttest aszfaltszônyeggel való bevonása azóta sem történt meg.

Hogy a szerpentin felôl ilyen úton lehet megközelíteni a kórházat, az egy dolog. A hab a tortán már csak az volt, mikor a Marinescu utcát is legyalulták, s a kavicsokkal tarkított úttesten összevissza zötykölôdtek a jármûvek. Természetesen a mentôautók is, és el lehet képzelni, milyen jót tett ez a rázkódás egy gyomor- vagy agyvérzéses, esetleg infarktussal kórházba szállított betegnek, egy súlyos sebesültnek. De kit zavarna ez, ha még az orvos polgármester sem ütközött meg rajta. Pedig egy kis jóérzéssel meg lehetett volna szervezni a munkatelepet, például olyan módon, hogy az épen maradt aszfaltsávra tereljék mindkét irányban a forgalmat, természetesen megtiltva, hogy a szóban forgó sáv járda felôli részét véges-végig parkoló gépkocsik foglalják el. A tiltó táblák kitételével és a buszmegállók alkalmi áthelyezésével meg lehetett volna oldani, hogy viszonylag elfogadható módon közlekedjenek a gépkocsik, s az útjavítók vehettek volna annyi fáradtságot, hogy legalább összeseperjék a kavicsokat, hogy azok ne veszélyeztessék a szélvédôket.

Azt a tényt, hogy hetekig csak ímmel-ámmal mozgott néhány szaki, lehet ugyan a rossz idôre fogni, de úgy is meg lehetne szervezni a munkát, hogy egy ilyen valóban létfontosságú útvonalról lévén szó, minden csepp jó idôt, a délutánokat és a hétvégeket is kihasználják. De hol állunk mi még ettôl? Mire jött az igazi jó nagy zápor, az aszfaltozásnak is nekifogtak. Kérdés, hogy mennyit fog tartani.

Kifogást természetesen lehet találni, többek között azt is, hogy esetleg nem fizet a megrendelô, a polgármesteri hivatal, meg hogy az anyag, meg hogy a gépek bérbe vétele...stb. Ez mind igaz lehet, de az is, hogy ha nem tudjuk tisztességesen megszervezni a munkát, akkor ilyen áron jobb lenne hozzá sem kezdeni. Az viszont egyenesen pimaszságnak tûnik, ha erre a szervezetlenségre jövôre még külön útadó kivetését is tervezi a polgármester, hogy saját tehetetlenségét, mivelhogy a központi alapokból egy lejt sem tudott szerezni Marosvásárhelynek, kiegyensúlyozza.

- a katedrán levôk kilenc százaléka szakképzetlen

- új tanfelügyelô hangolja össze az iskolák nemzetközi kapcsolatait

- aggasztóan elöregedett a pedagógustársadalom

- bizalmatlanul fogadják a fiatalokat

- az ideiglenes áthelyezés (detasálás) jövôtôl a katedráról való lemondással jár

- csendôröket igényelnek a vidéki iskolákba is

A szakminisztérium által megadott tematika alapján tartották meg tegnap az elmúlt iskolai év kiértékelôjét Toganel Ioan prefektus, valamint a megye tanintézmény-vezetôinek a jelenlétében. A 15 pontba foglalt jelentés, amelyet Somesan Stefan fôtanfelügyelô olvasott fel, az eredményeket, a sikertelenségeket, valamint a kormányprogram életbe ültetésének helyzetét vette számba.

A fôtanfelügyelô hosszan elidôzött az átmenési százalékok bemutatásával, ami az elsô osztálytól a XII-ig az elmúlt tanévben 84 - 93 százalék között mozgott.

A fôtanfelügyelô a továbbiakban bemutatta a tanfelügyelôség által végzett ellenôrzések következtetéseit, felsorolva a jónak minôsített óvodákat és iskolákat. A megállapítások között elhangzott, hogy továbbra is gond van a tananyag szellôsebbé tételével, hogy sok helyütt csak a klasszikus, elsôsorban a memorizálásra alapuló és a tanulók alkotó gondolkodását nem serkentô módszereket használják mind az ismeretközlésben, mind pedig az ismeretek ellenôrzése terén. A megyében mûködô 907 tanintézmény közül 55 nyerte el a reprezentatív, azaz kiemelt iskola minôsítést, aminek megszerzését a jövôben át fogja gondolni a szakminisztérium, mivel országos szinten visszaéltek ezzel a lehetôséggel, és egyes megyék jóval túlhaladták az elfogadható arányt.

A 913 épület fenntartásának gondja átkerült a helyi tanácsok hatáskörébe, amelyek a lehetôségeik szerint tartják karban azokat. A pénztelenség ellenére a jó menedzserként mûködô igazgatók megtalálták a módját, hogy a tanintézmények fenntartására, korszerûsítésére támogatókat nyerjenek meg, hangoztatta a fôtanfelügyelô. Továbbra is gond van az iskolák felszereltségével, éppen ezért a szakminisztérium tervei szerint a hangsúlyt a sportermekre, az informatikai felszerelés bôvítésére, a tanulók utaztatásának biztosítására, tanfelszereléssel való ellátására helyezik az elkövetkezôkben.

Bár az állami iskolahálózat terheibôl vállalnak át, megyei szinten csak 16 magánintézmény mûködik, öt óvoda, egy elemi, egy V-VIII. osztályos, valamint egy középiskola illetve nyolc posztliceális iskola.

A szakosodást illetôen elhangzott, hogy az általános iskolában növekszik az összevont osztályok száma, s a közép- illetve szakközépiskolák közül egyesek túlzsúfoltak, míg mások tanulóhiánnyal szembesülnek, s a szakképesítés terén nagyon bonyolult lett a megyeszinten várható szükségletek felmérése.

Bár újonnan elhangzott, hogy a kisérettségi eredmények az idén voltak a legjobbak, mivel a vizsgára jelentkezett diákok 80,77 százaléka érte el az átmenô jegyet, az adatok azt tükrözik, hogy még mindig számottevô azoknak a száma, akik nem állnak vizsgára.

A 85,20 százalékkal az érettséginél valamivel jobb az arány, hangzott az értékelôben, viszont a jelenlevôk nemtetszését tükrözô morgás követte annak a listának a bemutatását, amelyen a kisérettségin, érettségin százszázalékos átmeneti arányt elért iskolák neve szerepelt. Országos szinten is aggasztó jelenség, hogy a pedagógustársadalom zömét a 45 év fölötti korosztály képezi, s a 35-45 év közötti tanerôk aránya nagyon alacsony. Ennek ellenére megyei szinten vannak iskolák, ahol nem segítik elô a fiatal tanerôk beilleszkedését - jelezte a fôtanfelügyelô.

A múlt iskolai évben a megyénkben mûködô 8467 tanerônek a 60 százaléka "tituláris" tanárként, 21 százalékuk szakképzett helyettesítôként, s 13 százalék helyettesítôként dolgozott. Ez utóbbi arány az idén kilenc százalékra csökkent.

Bár a meghirdetett 659 katedrára 487-en versenyvizsgáztak sikeresen, mégsem kaphattak valamennyien állást, mivel vannak szakok - tanítók, fizika, kémia, földrajz és történelem - ahol "túlkínálat" van, míg románból, magyarból, francia és angol nyelvbôl, illetve a német nyelvbôl túl kevés a tanár. Amint a jelentésben elhangzott, a szakminisztérium tervei szerint, aki jövôtôl az áthelyezését kéri egy másik állásba, annak nem tartják fenn többet a katedráját.

Az üres katedrák betöltése érdekében a pedagógusjelöltekkel szerzôdést kötnek, amelynek értelmében tanulmányi éveik számától függôen, végzés után az oktatásügyben vállalnak állást. Az elmúlt oktatási évben megyénkben 106.308 gyerek tanult, 20.000-en az óvodában, 29.000 az I-IV. osztályokban, 31.000 az V-VIII-ban, 14.000-en a középiskolában, 6.900-an a szakiskolákban és 1040-en a magánintézményekben. Az elmúlt év során 13.185-en részesültek ösztöndíjban, ebbôl 12.851 szociális, 86 érdemösztöndíj és 212 tanügyi ösztöndíj volt.

Az oktatásügy anyagi fenntartására a megyétôl származó 520 milliárd lejbôl 514 milliárdot a személyzeti kiadások tettek ki, a tanintézmények elôkészítésére a 2000-2001-es tanévben 4,5 milliárdot a megyei tanács , 25 milliárdot pedig a helyi tanácsok biztosítottak.

A fôtanfelügyelô arra szólította fel a jelen levô igazgatókat, hogy tartsanak fenn jó kapcsolatokat a helyhatóságokkal, amelyeknek egy képviselôje részt kell hogy vegyen a tanintézmények vezetôségében, s a szülôi bizottságoknak is nagyobb szerepet kell biztosítani. Ajánlásként hangzott el, hogy az iskolák bôvítsék, illetve alakítsák ki nemzetközi kapcsolataikat, s e munka irányítására Szabo Cristina személyében új tanfelügyelôvel bôvült a szakfelügyelôség.

Mivel a csendôrök jelenléte az iskolákban hozzájárult a tanulók biztonságának a növeléséhez, a fôtanfelügyelô elmondta, hogy a vidéki csendôralakulatok számának növekedésével válik lehetségessé annak az igénynek a teljesítése, hogy a vidéki iskolákban is biztosítsák a felügyeletet.

Szó esett még az alternatív oktatás számbavételérôl, valamint a tantárgyversenyeken elért eredményekrôl. A jelenlevôket köszöntötte a prefektus, valamint a tanügyi szakszervezetek vezetôi, akik a tanerôk igényeit tették szóvá. Nem volt különösen méltó az iskolaigazgatókhoz, hogy a Preuniversitaria képviselôjét nem óhajtották végighallgatni.

Az ülés végén az igazgatókat foglalkoztató kérdésekre válaszoltak a tanfelügyelôség vezetôi.

Aktuális

Kulturális intézményeinkben folyton sírhatnékra áll a hangulat. Kultúrguruk, intézményvezetôk, programvezetôk meg az elhivatottságtól majdhogynem kiégô kis ügyeskedôk szókincse meglehetôsen kimerült. A felmondok, lemondok, távozok, nem lehet, nem érdemes meg ilyenszerû fenyegetôzésekre és szentenciákra már senkinek sincs füle, akinek amúgy hallania kéne, az mindenféle hallótávolságon kívül süpped a karosszékbe és pipál a posványba fúló provinciára. Úgyhogy marad minden a régiben, a magáramaradt, valójában magatehetetlen, ötletszegény kultúrvezetônek esze ágában sincs jó kis nyugdíjas állásától megválni, részérôl vicc volt az egész. Ha úgy tetszik, egy kis ártatlan zsarolás, amibôl, sajnos, semmi hasznot nem hozott a kultúra egérszagú hajlékába. Pedig bizony nem ártana, és az sem, ha csakugyan távozna, vagy jobb esetben hagyná a vezérlést azokra, akik jól-jobban értik a dolgukat, divatosan szólva: menedzselnék a kultúrát. Ez a jövô ugyanis. Lexikonokba, ki kicsodákba és micsodákba bele lehet kerülni ugyan, de életmû híján azt mondom: minek?

Na most, szerény, de annál talán fellengzôsebbnek tûnô írásom olvastán, ha az érintettekben mégis megmozdulna valami, legalább a kérdés: tegyük a dolgunkat, de hogyan? akkor én azt mondom, hogy az érdeklôdés, szakmai hozzáértés és az akarat, úgy együttesen - némi képzavarral élve -, a munkának mégiscsak jó motorja lenne. De hogy valami konkrét anyaggal is szolgáljak, itt van kéznél az Európai Unió úgynevezett Kultúra 2000 programja (Education and Culture) ha nem is zsíros, de nagyjából minden kultúrmûfajt kielégítô ajánlattal, és meglehetôsen tágasra mért befogadó keretekkel. Pályázhatnak állami és nem állami kulturális intézmények, alapítványok, közmûvelôdési egyesületek. A jôvô évre szóló program például támogat vizuális mûvészetet, közönségmûsorokat, képzômûvészeti és más kulturális tevékenységeket, ismétlem: pályázatok révén. Persze nem árt, ha tudunk jól pályázni, és nem árt a pályázatok benyújtására szóló határidôkre is pillantást vetni, annak függvényében cselekedni. Mert a leegyszerûsödött hivatali szókincstárat az idôbôl való kifutás is "gazdagítja" gyakran.

Az EU kulturális programját Románia Kulturális Kapcsolatainak Irodája menedzseli, nyilván bukaresti központtal. De hogy itthonról, legalábbis közelebbrôl beszéljünk, fent nevezett intézmény programkoordinációs osztálya szeptember 14. és 30. között általában az országot járja, ma délelôtt éppen Marosvásárhelyen a Kultúrpalota kistermében ad tájékoztatást, nyomtatott segédanyagot. És aztán persze kérdezni sem szégyen, ha valami nem világos.

Szeretném hinni, hogy közmûvelôdési intézményeink, elsôsorban az EMKE, a Seprôdi Kórusszövetség és más közmûvelôdési egyesületek és alapítványok vezetôi is érdeklôdni fognak. Ha nem, akkor húzzák le a rolót. És a konzekvenciát is nyilván.

Az ENSZ New York-i székhelyérôl származó értesülések szerint az Egyesült Államok olyan biztonsági tanácsi határozat meghozatalának a gondolatát vetette fel több más BT-tagország képviselôje elôtt, amely kötelezôvé tenné a világszervezet összes tagállama számára a terroristák üldözését, a terroristaellenes bûnüldözô tevékenység megfelelô törvényi szabályozását az egyes államok belsô jogrendszerében.

Az amerikaiak által felvázolt - de szövegtervezet formájába még nem öntött - BT-határozat elôírná, hogy az ENSZ tagállamainak gördülékeny adatcserét kell megvalósítaniuk a terroristákat üldözô szervek között. Az országok kötelesek lennének mindent megtenni annak érdekében, hogy a terroristák ne férhessenek hozzá pénzügyi forrásokhoz. Hatékony intézkedéseket kellene hozni az úgynevezett pénzmosás ellen.

Ezeket a teendôket a BT kötelezô jelleggel - be nem tartás esetén tehát szankcionálható módon - írná elô az ENSZ-tagországoknak. Az amerikaiak elképzelése szerint ugyanis az ENSZ Alapokmányának hetedik fejezetére való hivatkozással fogadnák el a határozatot, márpedig e fejezet a nemzetközi békét és biztonságot fenyegetô helyzet esetén széles körû felhatalmazást ad a Biztonsági Tanácsnak, kötelezô érvényû határozatok meghozatalára.

Szakértôk megjegyzik: Washington ezen törekvése nem jelenti azt, hogy az Egyesült Államok valamilyen BT- szentesítést vár esetleges katonai fellépéséhez, ami a jelek szerint nagy valószínûséggel az Oszama bin Ladent bújtató Afganisztánt sújthatja a szeptember 11-i terrorcselekmények miatt. Ha az amerikaiak erôt alkalmaznak majd, annak alátámasztására minden bizonnyal az önvédelem jogát fogják felhozni - bár kétségtelen, hogy amikor az ENSZ Alapokmányát 1945- ben megalkották, a mai formájában megjelenô terrorizmussal, mint az egyes államok jogos önvédelmét kiváltó jelenséggel még nem számolhattak.

Az amerikai törekvések tehát a fent említett BT- határozat szorgalmazása ügyében nem a majdani katonai akció jóváhagyatását célozzák, hanem azt, hogy a nemzetközi közösség a nemzetközi jog által is kötelezôvé tett módon sorakozzék fel az Egyesült Államok mögé a terrorizmus elleni átfogó kampányban.

Mindenkinek számolnia kell a tálibok bosszújával, aki megtámadja Afganisztánt, vagy tevôlegesen segíti a támadókat - jelentette ki kedden az Afganisztán nagy részét uraló fanatikus muzulmán mozgalom védelmi minisztériumának egy illetékese a katari székhellyel mûködô al-Dzsazira televízióban.

- Mindenki, aki megtámad, vagy segít egy ellenünk irányuló támadást, az az ellenségünk, és támadást intézünk ellene - hangoztatta Nur Ali molla az Al-Dzsazirának adott nyilatkozatában.

A molla a muzulmán világhoz intézett üzenetében minden alapot nélkülözônek minôsítette azokat az indokokat, amelyekkel az Egyesült Államok igazolja "brutális tetteit", és arra figyelmeztetett, hogy ha Washington megtámadja Afganisztánt, "holnap ugyanezt teheti más muzulmánokkal szemben is".

Az Afganisztánt uraló keményvonalas tálib kormányzat nem hajlandó kiadni az ázsiai országban bujkáló Oszama bin Ladent, akit az Egyesült Államok a szeptember 11-én New Yorkban és Washingtonban elkövetett terrormerényletek megszervezésével gyanúsít. A szaúdi származású milliomos terrorvezér tagadja, hogy bármi köze lenne e merényletekhez.

Tálib illetékesek közölték, hogy további 300 ezer ember mozgósításával megerôsítették hadseregüket. Pakisztáni szakértôk valószínûtlennek tartják a tálibok által közölt adatot, egyes becslések szerint ugyanis a tálib milíciák teljes létszáma nem haladja meg a 45 ezer fôt.

Minden olyan külföldi katonai támogatás, amelyet az afganisztáni tálibok ellen harcoló Északi Szövetségnek vagy esetleg a kabuli rendszernek nyújtanak, katasztrófára vezethet - figyelmeztetett kedden iszlámábádi sajtótájékoztatóján Abdul Szattar pakisztáni külügyminiszter.

Bármelyik fél külföldi katonai támogatása óriási szenvedést okozna Afganisztán népének - hangsúlyozta Szattar. Úgy vélekedett, hogy az afgánok "ádázul védik függetlenségüket" és mindazok, Pakisztánt is beleértve, akik beavatkoztak az ország belügyeibe, igen súlyos árat fizettek érte. Éppen ezért senki se próbáljon kívülrôl egy új kormányt rákényszeríteni Kabulra, még akkor sem, ha egy esetleges amerikai támadás a tálibok uralmának végét jelentené - mondta Pakisztán külügyminisztere. Az utóbbi napokban több nyugati kormány, köztük a brit úgy foglalt állást, hogy a szélsôséges muzulmán tálibok helyett "demokratikus kormányt" kell létrehozni Afganisztánban.

Szaúd-Arábia hivatalosan bejelentette kedden, hogy megszakít minden kapcsolatot az Afganisztánt uraló tálib mozgalommal.

A hírt az SPA hivatalos szaúd-arábiai hírügynökség közölte.

A szaúd-arábiai kormány hangsúlyozta közleményében: azért döntött a kapcsolatok megszakítása mellett, mert a tálib kormány továbbra is menedéket nyújt "bûnözôknek és terroristáknak", jóllehet a rijádi vezetés megpróbálta meggyôzni Kabult, hogy hagyjon fel ezzel a gyakorlattal.

A világ országai közül csak Pakisztán, az Egyesült Arab Emírségek és Szaúd-Arábia ismerte el korábban törvényesnek a tálib kormányzatot. Az Egyesült Arab Emírségek szombaton döntött úgy, hogy megszakítja diplomáciai kapcsolatait a tálib kormánnyal. Pakisztán - biztonsági okokra hivatkozva - hétfôn hazarendelte kabuli nagykövetségének személyzetét, de nem hozott döntést a kapcsolatok megszakításáról.

Az Egyesült Államok azzal vádolja Afganisztánt, hogy menedéket nyújt Oszama bin Laden szaúdi származású terrorvezérnek, akit egyebek között a New York-i Világkereskedelmi Központ és az amerikai védelmi minisztérium ellen szeptember 11-én elkövetett merényletek megszervezésével gyanúsítanak.

Az Amnesty International emberjogi szervezet arra szólította fel az Egyesült Államokat, hogy a szeptember 11-i öngyilkos merényletekre válaszolva az igazságot és ne a bosszút keresse.

Irene Khan, a szervezet fôtitkára George Bush amerikai elnökhöz írt levelében hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államoknak gondoskodnia kell a civil lakosság megkímélésérôl egy katonai intervenció esetén. Az Amnesty International felhívást intéz a Bush-kormányzathoz és az ENSZ Biztonsági Tanácsához: használjon fel minden lehetséges eszközt azért, hogy a szeptember 11-i merényletek felelôsei bíróság elé kerüljenek, és méltányos perük legyen. A szervezet azt kéri a nemzetközi közösségtôl, hogy foglalkozzon az Afganisztán határain kibontakozó humanitárius válsággal, a várható amerikai katonai csapások elôl menekülôkkel. Felszólítja az Afganisztánnal szomszédos Pakisztánt, Iránt és Tádzsikisztánt, hogy nyissa meg határait a menekültek elôtt - idéz a levélbôl a Reuters.

(MTI) - Több amerikai magyar szervezet hétfôn közös nyilatkozatban fejezte ki részvétét és együttérzését a szeptember 11-i New York-i, washingtoni és pennsylvaniai tömeggyilkos terrorcselekmény több ezer ártatlan áldozata családtagjainak.

"Az amerikai magyarság évtizedek óta küzd a kisebbségbe kényszerített magyarság emberi jogaiért az etnikai alapú gyûlölet támadásaival szemben. Tapasztalatból tudjuk tehát, hogy nincs és nem lehet jogos igazolása, legitimálása az emberi szabadság, a jogok, az integritás, az élet ellen elkövetett erôszaknak" - olvasható a nyilatkozatban.

A közös állásfoglalás - amelyhez csatlakozott a Magyar Öregdiák Szövetség Bessenyei György Köre, a Magyar Emberjogi Alapítvány, a Magyar Baráti Közösség, az Amerikai Magyar Tanárok Egyesülete, valamint a PEN Exil Írók Amerikai Központja - mélységesen elítéli a szeptember 11-i cselekmények elkövetôit, továbbá azokat, akik ezt az emberiség elleni bûncselekményt lehetôvé tették, elôsegítették, támogatták,
"valamint azokat is, akik bárhol a világon e tömeggyilkos terror igazolóiként, legitimálóiként, tehát bûnpártolóiként, cinkosaiként nyilvánulnak meg."

RHSZ-vélemény

Románia területén legalább tíz olyan szélsôséges, illetôleg vallási csoport mûködik, amelynek tevékenysége nem mindenkor illeszkedik a törvényes keretekbe - jelentette ki Radu Timofte, a Román Hírszerzô Szolgálat (SRI) igazgatója.

Egy vidéki tévéadónak adott nyilatkozatában a SRI igazgatója ugyanakkor leszögezte: Romániában nem áll fenn terrorista merényletek veszélye. "Ebbôl a szempontból nagyon biztonságos térségben élünk" - fogalmazott. Timofte elmondta, hogy a SRI gondos megfigyelés alatt tartja azokat a személyeket, akikrôl feltételezik, kapcsolataik lehetnek terrorista szervezetekkel. Ezeket a személyeket jól ismerik - nemcsak a róluk gyûjtött információkból, hanem a partner országok illetékes szerveivel való együttmûködésnek köszönhetôen is.

A SRI igazgatója elismerte: Romániában vannak olyan személyek, akikrôl feltételezik, hogy nemzetközi terrorista csoportokkal állnak kapcsolatban. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy konkrétumokat nem mondhat el; nem szólhat "a tömegpusztító eszközökrôl sem, és arról sem, hogy ezeket az akciókat milyen mértékben támogatják a különbözô román társaságok".

Radu Timofte megfogalmazása szerint az illetékes román szervek képesek voltak "nagyjából szétzilálni az ilyen köröket". Azonban a SRI nem minden esetben tud közbelépni, mert bizonyos csoportok és körök tevékenysége csak súrolja a törvényesség határát.

- Fô, hogy ellenôrzés alatt állnak. Reméljük, az ilyen csoportok nem terjednek el és békés ország maradunk, ahol nincsenek antiszemita, idegengyûlölô vagy más hasonló jelenségek - mondta.

A román állam iránt nem a legjobb szándékokat tápláló szektákról, a jelenlétüket mindinkább éreztetô és külföldi forrásokból is támogatott jobb- vagy baloldali mozgalmakról szólva Timofte hangoztatta, hogy a SRI most napirenden lévô átszervezése során különös gondot kívánnak fordítani az intézmény kémelhárítási és alkotmányvédelmi struktúráira. Az ország legfelsôbb védelmi tanácsa októberben foglalkozik majd a SRI átszervezésére vonatkozó elképzelésekkel. Ezek között szerepel egy antiterrorista információs felügyelôség kialakítása, melynek feladata a terrorista cselekmények megelôzése és elhárítása lesz. Radu Timofte kitért a Romániát kedvezôtlen fénybe állító "ellenôrizetlen kijelentésekre" is, amelyek szerint Romániában terroristákat képeztek volna ki. Elmondta: "miután az Egyesült Államok és Oroszország megállapodott a palesztin állam létrehozásában", három román intézmény foglalkozott palesztin ôrzô- védô személyzet kiképzésével. A SRI keretében az eredetileg tervezett 60 személy helyett mindössze 23 személyt képeztek ki egy 45 napos antiterrorista tanfolyamon a létrehozandó palesztin állam vezetôinek védelmére. A kormányôrség (SPP) 56-57 palesztint, a rendôrakadémia pedig palesztin rendôröket képzett ki - Izrael egyetértésével.

Az nem kérdés - ha már van nekünk több is - , akkor jól és alaposan, nevelô célzattal, és ama nem titkolt szándékkal, hogy emberré váljék egyszer (máccor).

A gyermekek testi fenyítése ellen a pedagógia gyakran lépett fel, az esztelen fenyítést pedig tiltja a törvény, a jóérzés, a szokás(jog) és a szülôi szeretet, amely nem elhanyagolandó. (Utólagos reklamációkat - haj, ha akkor jól megagyalt volna az apám típusúakat - akkor szokott rebegni az ember fia-leánya, mikor már késô, sem az atya, sem az áldott kéz már nincs sehol sem, midôn késô, túl késô ahhoz, hogy valamit jobban tudjunk, cselekedjünk, mikor belátjuk gyarlóságunkat, sorsunk megváltoztathatatlanságát.)

Ám félre a melankolikus sorokkal. Hiszen azt olvastuk az újságban, hogy a derék skótok gyerekverési kódexet készítenek elô. A parlament fogja megszavazni Jim Wallace elôterjesztését, mely szerint: "szigorúan tilos a pofozás, a rázás és a segédeszközök használata - korhatárra való tekintet nélkül - azaz csakis a saját kezû testi fenyítés jöhet szóba, a nádpálcák ideje örökre leáldozott."

Vagy mi nem értünk magyarul, vagy a rendelet körmönfont és fölöttébb érdekes, ugyanis nádpálcázás helyett bevezeti a gyermekek önfenyítését. Skóciában tehát már olyan fejlettek a nyugati gyerekek, s egyben olyan fukar a társadalom, hogy a szülôk nem verhetik meg ingyen a gyermeküket. A rosszalkodó azt kizárólag csak saját maga teszi meg, önbelátása mértékének függeményében.

Ugyanis tudomásunk és orcánk-testünk tapasztalatai alapján bizton állíthatjuk a pofozás és a rázás kézi mûvelet, a más- vagy idegenkezûség ez esetben általános, nem létezik (egyelôre) gépi eljárás, csak Karinthy Frigyes fedezte fel a pofozó gépet. A skótok nem bátorítják a segédeszközös, értsd virtuális, komputeres megoldásokat sem. A rázásról pedig Vári Attila tréfája jut az eszünkbe - ô ugyanis keresztényként megengedheti magának, amit mi csak félve merünk szó szerint idézni:

"- Miért rázta meg Krisztus a vargát?

- Mert nem volt leföldelve."

A kisebbségi kérdés egyoldalú erôltetésével vádolta Cristian Diaconescu külügyi államtitkár Magyarországot a Jurnalul National címû lapnak adott interjújában.

Diaconescu, aki egyben a román-magyar kisebbségvédelmi szakbizottság társelnöke is, az erôteljesen nacionalista irányvonalat követô újság keddi számában megjelent interjújában úgy fogalmazott, hogy Magyarország az egyedüli állam Európában, amely a politikai-diplomáciai mechanizmusokat csakis a kisebbségi problémára szûkíti le.

Az államtitkár szerint csak akkor lenne létjogosultsága a kisebbségi kérdés prioritásként történô felvetésének a román-magyar párbeszédben, ha hiányosságok lennének ezen a területen.

- Senki, egyetlen európai intézmény sem hívta fel Románia figyelmét arra, hogy megszorításokat alkalmazna a magyar kisebbséggel szemben. A magyar fél által felvetett problémákat a helyi közigazgatási törvény és az elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásáról szóló törvénynek megfelelôen oldjuk meg - fogalmazott Diaconescu.

Az államtitkár ugyanakkor hangsúlyozta: Bukarest azt kívánja elérni, hogy Magyarországon ugyanolyan keretben és szinten biztosítson képviseletet a magyarországi román kisebbségnek, mint amilyen képviseletet a romániai magyar kisebbség élvez Romániában.

Véleménye szerint megfelelô képviselethez kellene jutniuk a magyarországi románoknak a magyarországi önkormányzatokban. Külön szóvá tette, hogy információi szerint egyre halogatják a Magyarországon mûködô román iskolák tatarozását.

Diaconescu szerint az "egyoldalú magyar megközelítés" ad magyarázatot arra, hogy a két ország közötti alapszerzôdés keretében létrehozott kormányközi vegyes bizottság nem az elôírt rendszerességgel tartja üléseit.

- A magyar diplomácia rendkívül erôteljesen az eurorégiók keretében való együttmûködésre helyezi a hangsúlyt - ott, ahol magyar kisebbség él. Ugyanígy, a találkozók programjában a kisebbségi bizottságok kapnak elsôbbséget. Ez az egyoldalú megközelítés nem tetszik nekünk, de a szlovák kollégáinkkal folytatott megbeszélésekbôl az derült ki, hogy ôk is csomagokról, több témáról szeretnének párbeszédet folytatni - mondta.

A román külügyi államtitkár hangsúlyozta, hogy Románia nem fél a párbeszédtôl, és kész bármilyen témáról tárgyalni. Hangsúlyozta, a kisebbségvédelmi szakbizottság mostani bukaresti ülésére is román javaslatra került sor, hogy ki lehessen jutni a két héttel ezelôtt Budapestben kialakult holtpontról.

Diaconescu ugyanakkor hasznosnak is nevezte a budapesti ülést, mivel - mint mondta - a magyar fél azon a találkozón mutatott elsô alkalommal készséget arra, hogy tárgyaljon a státustörvényrôl. Ennek eredményének nevezte, hogy magyar fél elfogadta: a magyar igazolványokat kizárólag Magyarország területén adják ki.

A külügyi államtitkár szerint mindez azt mutatja, hogy a párbeszéddel a nehéz kérdéseket is meg lehet oldani. Románia ezért bízik abban, hogy az olyan kényes problémákat, mint a Gozsdu Alapítvány ügye, párbeszéddel tisztázni lehet.

Jegyzôkönyv aláírása nélkül fejezôdött be kedden Bukarestben a magyar-román kisebbségvédelmi szakbizottság ülése. A felek abban állapodtak meg, hogy a tárgyalásokat lehetôleg még ezen a héten Budapesten folytatják.

Az ülés befejezését követôen Szabó Tibor, a szakbizottság magyar társelnöke elmondta az MTI-nek, hogy gyakorlatilag egy téma kivételével mindenben meg tudtak egyezni.

A készülô jegyzôkönyv három témát ölel fel. Ebbôl Szabó Tibor kiemelte kisebbségvédelem terület megvalósuló együttmûködés elvi kérdéseit. Rögzítették azt, hogy az anyaországok támogatást adhatnak a határon túl élô kisebbségeiknek, a támogatás módjáról és eszközeirôl természetesen kölcsönösen tájékoztatják egymást.

A felek elfogadták a pozitív diszkriminációt, mint eszközt a kisebbségek kulturális, történelmi identitása védelme érdekében, abból a célból, hogy a kisebbségek ezeken a területeken a többségi nemzettel azonos helyzetbe kerüljenek.

A készülô jegyzôkönyvben rögzítették az elmúlt idôszak fejleményeit, azokat az intézkedéseket, amelyeket a román, illetve a magyar kormány tett a kisebbségvédelem területén.

Ezek közül Szabó Tibor a magyarországi román oktatási rendszer mûködtetését, illetve fejlesztését, erdélyi magyar vonatkozásban pedig a közigazgatási törvényt, illetve az oktatási törvény módosítását említette meg.

A magyar társelnök elmondta, hogy a bukaresti ülésen ajánlásokat is megfogalmaztak. Ezek gyakorlatilag átfogják a két kisebbség életének minden területét.

- Az erdélyi magyarság ügyében fontos ajánlás az, hogy fel kell gyorsítani a közigazgatási törvény végrehajtását. Javasoljuk a román kormánynak, hogy mielôbb kezdeményezzen törvényt az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról, illetve az eddig sürgôsségi rendelettel elfogadott 115 ingatlan tényleges visszajuttatásáról.

Az ajánlások között szerepel egy magyarságkutató intézet létrehozása is.

Szabó Tibor elmondta, hogy a magyar nyelvû felsôoktatással kapcsolatos ügyekben kell még tovább tárgyalni. Ugyanakkor fontosnak nevezete, hogy a szakbizottság üdvözölte a Sapientia erdélyi magyar magánegyetem megalakulását és mûködését.

ltek a státustörvény végrehajtásának egyes részletkérdései. A román fél átnyújtott egy hét pontból álló, nem hivatalos dokumentumot, amire válaszként a magyar fél átadta a saját álláspontját rögzítô anyagot. Ezeknek a dokumentumoknak a tartalmáról érdemben nem tárgyaltak.

A magyar társelnök közölte: román partnerével, Cristian Diaconescu külügyi államtitkárral abban maradtak, hogy lehetôleg még ezen a héten Budapesten folytatják a tárgyalásokat a nyitva maradt kérdésekben, s a tervek szerint ott írják alá hivatalosan a szakbizottsági ülés jegyzôkönyvét. Budapesten folytatódik a státustörvény végrehajtásával kapcsolatos egyeztetés is.

Mottó: "Ne vigyorogj, Jóska, / ez sem tart örökké, / százötven év alatt /
sem váltunk törökké!"
(Felirat az egykori Sztálin-szoborról)

"- Menj ki, és töröld meg a lábad, mielôtt belépnél." A marosszent-györgyi polgármesteri hivatal kitapétázott, plüssel borított helyiségeibe, kedves barátom, értettem el a szöveget; már ha nem akarnál 'kiküldött' lenni, mielôtt még megszólalnál!" (Értettem Vízi József polgármester szavait.)

Jobb házaknál az állampolgárok annak reményében járulnak az urnák elé, hogy a számukra leginkább megfelelônek vélt személyt segítsék bizonyos közhivatali tisztségek elnyerésében, betöltésében. Szerintem - s azt hiszem, a törvény szava szerint is - a polgármesteri hivatal: közhivatal. Alkalmazottjai pedig: közhivatalnokok, akik azért "fo-gyasztják el" választóik és adófizetôik nehezen összekaparászott adójának bizonyos hányadát, hogy azok községi/ közösségi ügyeik elintézését joggal várják el tôlük. Ha netán esôs idôben, sáros lábbal, ázottan, az éghajlat szeszélyének kitéve - ideiglenes hivatali szobák szônyege mégis bepiszkolódna, a fizetett takarító személyzet szó nélkül végzi el a dolgát, megtisztítja, ami megtisztítandó.

Marosszentgyörgyön több minden szorul tisztításra.

(Szeptember 24-én reggel, fél kilenckor történt meg velem ez a marosszentgyörgyi hivatalban. Ügyintézni mentem oda, nem szônyeget piszkolni. Ha van olyan törvény ebben az országban, amely kötelezôvé teszi saruim megoldását bármely hivatal elôtt, készséggel teszek eleget annak. Muzulmánná azonban - New York után - nem kívánok válni, Polgármester Úr!)

(MTI-Panoráma) Semmi sem lesz többé olyan, mint 2001. szeptember 11. elôtt volt - hangzott el szinte azonnal a kommentátorok szájából a New York-i és washingtoni merényletek után. Két héttel késôbb már elkészíthetô egy elsô, szükségszerûen csak vázlatos és hiányos mérleg arról, mi minden alakult át az emberek gondolkodásában, a hétköznapi életben, a gazdaságban, a nemzetközi politikában a szörnyû terrortámadás nyomán.

Bár nem mérhetô, talán az elsô területen ment végbe a legnagyobb változás: az, hogy szinte bármi megtörténhet bárhol, eddig nem tartozott hétköznapjaink vezérelvei közé. Szeptember 11 után ez közhelynek számít. Megszûnt a biztonság és a sérthetetlenség tudata a világ leghatalmasabb országának területén is, és a világ kormányai megfeszített erôvel próbálnak felkészülni olyan veszélyekre, amelyeknél csak általánosságban ismerik a feltehetô forrást, a "nemzetközi terrorizmust" és annak rejtôzködô titkos szervezeteit - olyan fenyegetésekre, amelyeknek még a természetét is nekik kell felismerniök. (Mindezt annak tudatában, hogy a világ legnagyobb, legkiterjedtebb technikai eszközökkel rendelkezô kémelháritása elôzôleg tehetetlennek bizonyult, nem tudta megelôzni - és ami a legfôbb baj, talán nem is háríthatta el - a katasztrófát.)

A dráma óta vége az amerikai hazai légiközlekedés familiáris könnyedségének, amellyel a gyorsaság, a kényelem és a bizalom jegyében bonyolították a beszállást, és a kapitány rendre nyitva tartotta a pilótafülke ajtaját. Ma már az Egyesült Államokban is kétórás procedúrává vált a beszállás, szigorú ellenôrzéssel, gyakori motozásokkal; a gépeken felfegyverzett ôrök meregetik gyanakodva az utasokat, a pilóta ajtaja zárva. Az utasok zokszó nélkül vállalják a megszorításokat, amelyek korábban elképzelhetetlennek tûntek volna - valamirôl, ami eddig amerikai sajátosságnak tûnt, alighanem végleg le kellett mondaniok. A nemzetközi légiközlekedés pedig, amely eddig is jóval kényelmetlenebb volt, még inkább azzá vált: Ferihegyen is három órával az indulási idôpont elôtt kell jelentkezniök az utasoknak.

Bár a kormányok, élükön az amerikaival, nagy erôfeszítéseket tesznek annak elkerülésére, hogy a jórészt az iszlám szélsôséges fundamentalistákhoz kapcsolható terrorizmus elleni mozgósítás az iszlám hittel vagy pláne az arabokkal szemben váltson ki ellenérzést, úgy tûnik, sokfelé gyakoribbá váltak a rasszista, kirekesztô reagálások egyes csoportok részérôl. A közhatalomnak éppen akkor kell nagyob erôfeszítést fordítania a nevelésre, amikor energiáit a reflektorvénybe került terrorista ellenség elleni védekezés és mozgósítás veszi igénybe minden eddiginél nagyobb mértékben.

Az amerikai és a világgazdaság bajai nem szeptember 11- ével kezdôdtek, de egy recesszió felé tartó amerikai gazdaság több szektorára mértek csapást a merényletek, és a világgazdaságra is kisugároznak következményei. A biztosítási szektor olyan veszteséget szenvedett el, hogy kénytelen volt kihátrálni egyik természetes felelôsségvállalási területérôl, töredékére csökkentve a légiköz- lekedését. Azonnali következményként kellett átvállalnia számos államnak - azaz az üzleti szféra helyett az adófizetônek - a légiközlekedés gazdasági biztosítását: hétfôn így döntött a magyar parlament is, amikor engedélyezte, hogy a kormány készfizetô kezességet vállaljon a MALÉV gépeire, amelyek különben már keddtôl nem repülhettek volna.

A légiközlekedés ezekkel a rögtönzött mankókkal is bicegni kényszerül világszerte, leépítéseket, elbocsátásokat jelentenek be a légitársaságok, repülôgépgyárak, világszerte visszaesik a turistaforgalom, és a következmények már a GDP növekedési ütemét is érintik tized-, vagy akár egész pontokkal számos országban.

Korábban elképzelhetetlen lett volna az olyan bejelentés, mint az a terroristákkal feltehetôen kapcsolatban álló szervezetek számláinak letiltása az amerikai kormány által: anyagi súlya nem komoly, de az amerikai gazdasági liberalizmus szellemét tekintve példátlan. Ellenlisták, bojkottok szervezése mindenképpen zavaró tényezôként jelentkezhet a nemzetközi kereskedelemben. Miután pedig felmerült a gyanú, hogy a rémtett szervezôi a globális nemzetközi pénzügyi hálózat kihasználásával akár több milliárd dolláros haszonra is szert tehettek az emberiség történelmének eddigi talán legszörnyûbb "insider" (tiltott belsô) tôzsdei "információját" kihasználva - biztosítótársaságok, légitársaságok részvényeinek a merényletek nyomán várható esésére spekulálva -, sor kerülhet az egész pénzügyi világháló felülvizsgálatára, átszervezésére. Ami szintén a forgalom gyorsaságát fékezheti a jövôben.

A nemzetközi politikai kapcsolatrendszerben végbemenô változásoknak még a felvázolása is külön írást követelne, itt csak utalni lehet a korábbi értékelések tagadhatatlan változására - attól függôen, hogy mi segíti, és mi gátolja a fôveszéllyé elôlépett terrorizmus elleni küzdelmet, amelynek szeptember 11 után az amerikai kormány az élére állt. Washington terve a terrorizmus ellenes nemzetközi szövetség kiépítésére megkövetelte, hogy a Bush- kormányzat felülvizsgálja az államok eddigi minôsítését, az érdekek, az értékek kezelését, attól függôen, hogy az egyes országok milyen részt hajlandók és képesek vállalni a terrorizmus elleni küzdelemben.

Példa erre Pakisztán (és India) új washingtoni kezelése, az ellenük az 1998-as atomfegyverkísérletek miatt kimondott szankciók felfüggesztése. Vlagyimir Putyin orosz elnök pedig sürgeti, hogy Washington vigye végig a következtetéseket, és vizsgálja felül a csecsen ügyben tanúsított magatartását, azaz ismerje el a Moszkva által Csecsenföldön vívott küzdelem "antiterrorista" jellegét és ezzel jogosságát.

A szeptember 11 utáni világban számos olyan nemzetközi politikai kérdés, amely korábban központi fontosságúnak tûnt, másodlagossá válik. A "lator államok" által indítható kósza rakéták elleni amerikai rakétapajzsra, amely szeptember 11. elôtt központi kérdésnek számított, ma kétszeresen új fény vetül: mit ér a történtek fényében a kiszámítható esztelen fenyegetések kivédésére készülni, ha olyan is megtörténhet, amit komolyan elgondolni is nehéz - másfelôl le lehet-e mondani a jövôben bármiféle elôvigyázatossági intézkedésrôl azokkal szemben, akiknek terveit legalább feltételezni lehet? A szeptember 11 utáni új világ természetérôl még a gondolkodás is most indul el.

Azt pedig, hogy a szörnyû nap után milyen biztonsági és katonai lépések történtek az Egyesült Államok, Afganisztán, Pakisztán, az alapokmányának 5. cikkét - amely a megtámadott tagállam elleni támadást minden tagállam elleni agressziónak minôsít - konkrét esetben elôször idézô NATO és tagállamai, vagy Izrael, a palesztinok, az arab országok részérôl, itt még érinteni sem tudjuk.

A szeptember 11 utáni világnak azonban mindenképpen egyik bizonyossága, hogy tart a felkészülés és a felvonulás egy olyan háborúra, amelynek a minden jószándékú ember egyetértésére számító célját Bush amerikai elnök a terrorizmus legyôzésében jelölte meg - de amelynek az Egyesült Államok mellett a további résztvevôit, a formáját, a kiterjedését, az eszközeit, az idôpontját és az idôtartamát csak a jövô fogja megmondani.

Balázs Gábor, Gyergyóból származó, jogtörténeti könyvérôl ismert író, történész A székelyek nyomában és a Székely mûvelôdés évszázada címû mûveiben negyvennél több kiemelkedô székely egyéniség élettörténetével ismerteti meg a székelység múltját szeretô és kutató, érdeklôdô olvasót. Ezek között sokan voltak, akik karddal, vérrel, puska- és ágyúdörejjel, a szó, a szín, a fény erejével, tollal, ecsettel, vésôvel, a zene melódiáival, gyógyítással stb. beírták nevüket az emlékezetbe.

Valószínû, válogatott a nevek között, hiszen több vastag kötet sorozatára lenne szükség az ide vonatkozó ismeretek és személyek bemutatására. Ezek között találjuk Kibédi Mátyus István, Marosszék elsô orvosdoktorának a nevét, sajnálatos névelírással, nyomdahibával.

A mai sajtó és a híradás minden formája a Bolyaiakra figyel, akiknek a neve napfény mindenikünk szemében. A XVIII. század napfénye 1802. szeptember 6- án kialszik és 1802-ben egy újabb Bolyai fénye uralja a kék eget és lelkünket. Egyik nap nyugovóban, a másik felkelôben.

Kibédi Mátyus István a marosvásárhelyi református temetô bejáratánál nyugszik, sírkövét Csekme István elhelyezi a temetôkert múzeumában.

Érdekes egybeesése az élet múlásának az új élet megjelenésével, akik késôbb a marosvásárhelyi református kollégium híres egyéniségei.

Az orvostörténelemben kevésbé járatosak vagy éppen a hiányos, elfeledett megemlékezés, tudatosítás miatt sokan nem tudják, még a kollégium végzett diákjai sem, hogy Kibédi Mátyus István nevét kultúrtörténetünkbe, az erdélyi és az összmagyar orvostudományokba a Diaetetica I-II., "azaz a jó egészség megtartásának módját fundamentumosan elôadó" és az Ó és Új Diaetetica I-VI. kötetes, elsô magyar nyelvû orvosi mûveivel vívta ki, mely egyedülálló a XVIII. század magyar nyelvû orvosi irodalmában. Mátyus István mûveivel nemcsak a magyar orvostudomány történetébe írta be nevét, de kimagasló képviselôje a kibontakozó erdélyi felvilágosító, nyelvmûvelô mozgalomnak. Mi, mint kiváló székely egyéniséget, Marosszék elsô orvosdoktorának, tudósának, enciklopédistájának, polihisztorának, sôt filozófusának életét szeretnôk az olvasóval megismertetni halálának 199. évfordulóján.

Ismereteink kútforrása, ahonnan meríthetünk, Spielmann József orvostörténész, tudományos kutató munkássága, dolgozatai, közleményei, értekezései és szépirodalmi írása: Másoknak világítva Mátyus István életregénye. Spielmann Mátyus Istvánt a teljes feledésbôl kimentette, mint egy aranyrögöt fényessé tette a Kis-Küküllô völgyébôl, Kibédrôl származó, 276 éve született székely, felvilágosult orvostudóst és elkötelezettségét a "közjó" szolgálatában nekünk és az utókornak maradandóan leírta, helyet adva neki a nagynevû székely egyéniségek között Kibéd, Marosszék nagy tudósának, enciklopédistájának, aki hû volt szülôfalujához, egyházához, templomához.

Páldi István nyomdájában Kolozsvárott 1762-ben kinyomtatja és megjelenteti saját költségén, magyar nyelven a Diaetetica I. kötetét, melyet 1766-ban a második kötet követ, ugyancsak Kolozsvárott. A XVIII. század végén, 1787- 1793. között most már Pozsonyban, a Füstkuti Landerer Mihály nyomdája lavinaszerûen nyomtatja ki az Ó és Új Diaetetica I-VI. kötetét, grandiózus mûvét, szintén magyar nyelven.

Mátyus felvilágosult, kiemelkedô személyisége volt a kibontakozó felvilágosodásnak, Apáczait, Páriz Pápait, Comeniust követôen, Mária Terézia és fia, II. József korában. Az egyetemes ismeretek terjesztésében, a félhûbéri visszamaradottság leküzdésében tetemes részt vállal. Orvosi tevékenységét a szegény ember számára is elérhetô népgyógyászati eljárásokra alapozta és receptjeit is úgy írta.

Tekintélyes, gazdag magánkönyvtárral, nyomdával rendelkezett, amit a marosvásárhelyi református kollégiumnak adományozott, ajándékozott, most úgy mondanánk: alapítványt hozott létre a kibédi és más szegényebb gyerekek tanításához.

Könyvtára ma a Teleki Téka egyik törzsállományát alkotja, számos angol, németalföldi, német és hazai humán, valamint természettudományi mûvet, felvilágosodás kori alkotást gyûjtött egybe. Sebestyén Mihály történész, kutató, prózaíró ragyogó tanulmányt írt e könyvekrôl.

Kibédi Mátyus István 1725-ben, 276 éve született a marosszéki Kibéden és meghalt Marosvásárhelyen 1802. szeptember 6-án, ott is temették el. Hazai tanulmányait Kibéden, szülôfalujában, a marosvásárhelyi református kollégiumban végezte és 1754-ben, nyílt versenyvizsga után Utrechtbe peregrinált és beiratkozott a hírneves, felvilágosult elveirôl ismert protestáns egyetemre. Két évre rá, 1757-ben orvosdoktorrá avatták. Tanulmányait Göttingában, Marg-burgban, majd Bécsben folytatja.

1757-ben hazatér szülôföldjére és Marosszék hivatalos orvosává nevezik ki. "Elôttem emberemlékezet óta Marosszéken nem volt orvos" - írja a bécsi Crantz professzornak.

Az egészség megôrzésének, megvédésének, a nyavalyák megelôzésének szemlélete késztette arra, hogy akár diák vagy német nyelven kiadott mûveket fordítson magyar nyelvre, de céljának megfelelô munkát nem talált, így kénytelen volt egészen új könyv megírásához fogni. "Könyv is az egészség megtartásáról és tudtomra magyar nyelven ez idáig nem látott… éltünk és élünk úgy, mint egymás hibás szokásaiból láttuk és tanultuk" - írja.

Szinte panaszként hangzik, amikor kijelenti, hogy milyen nehéz "Efféle dolgokat e mi szûk és tudományhoz nem szokott magyar nyelvünkön röviden és mégis világosan kibeszélni, aki nem próbálta, alig hihetné el", ezért munkássága igazi gyöngyünk, kincsünk. Ez emelte ôt a XVIII. században a nyelvmûvelôk élsorába. A magyar orvostudomány nyelvezetének megalapozójaként aktív tagja a marosvásárhelyi Nyelvmûvelô Társaságnak.

A több nyelvet ismerô Mátyus István a reneszánsz és humanizmus szellemével átitatva, az európai, hazai viszonyokat is áttekinteni tudó, áttekinteni képes alkotó erdélyi székely egyénisége századának, korának, és felismerte a teológia, a filozófia mellett a természettudományok hasznosságát, értékét és köztük az alig létezô orvostudományt a közjó szolgálatában. A könyveiben használt nyelv a Küküllôk, Marosszék, Aranyosszéket lakó nép kimûvelt, zamatos, dallamos, ízes magyar nyelve.

Könyveiben fejezeteken belül tárgyalja a kor tudományos szintjén az életet, az egészséget, az emberi test szerkezetét, felépítését, a temperamentumokat, az éltetô levegôt; ír az eledelekrôl, italokról, a testmozgásról, az alvásról, a testnedvekrôl stb. Természettudományokkal felvértezve küzd a népi hiedelmek, babonák ellen. A jövendômondás, kalendáriumok, csíziós könyvek, horoszkópok károsak és perbe száll velük. Erdélyben elsôként végez ásványvíz- elemzéseket, ír az ipari ártalmakról. A magyar közegészségtan elôfutára, megteremtôje. Sokat ír a testnek gyakorlásáról: a táncban, labdázásban, kocka-, sakk-, biliárdjátékban, beszédben, lovaglásban, vadászatban, hideg, meleg feredésben stb. Ô javasolta a testedzés, testgyakorlás, torna bevezetését az iskolában. Frenkl Robert orvosfiziológus (Korunk 8/99) is azt írja, hogy a magyar testnevelés ügyét az 1725-ben, a Marostorda megyei Kibéden született Mátyus István alapozta meg elméleti, elsôsorban orvosi oldalról. A testgyakorlatok fizikai hatása mellett a szellemi fejlôdésre gyakorolt hatásukat bizonyítja. Az ókori olimpiák leírása szintén kútforrás számunkra. Balneológiai ismeretei is sokrétûek és remek stílusban ír a hideg-meleg, ásványvizes, sós fürdôkrôl, tej- és vérfürdôkrôl, száraz fürdôkrôl, a fürdôk megépítésérôl, megszervezésükrôl a rómaiaknál, a fürdôzôk viselkedésérôl, a kötelezô ingyenes fürdôrôl, a fürdôk ingyenességérôl a gyermekeknél, a hideg, meleg víz csatornarendszerbe fogásáról, a víz elôkészítésérôl, melegítésérôl és a sok természetes hôforrásról, felhasználásukról. Kész balneológus. Járványtani ismeretei 250 év távlatából is feltûnôek. Felismeri a kakasdi pestisjárványt, terjedésének a fertôzés az oka, radikális karantén bevezetésével azt megfékezi, amiért Mária Terézia kitüntetésben részesíti.

Könyveiben sok az utalás az antik, ókori, középkori arab, ógörög, görög, római orvosokra, orvos-filozó-fusokra, sebészekre, egy-egy híresebb orvosi iskolára. Könyvei orvostörténeti adatok tárháza.

A betegségek, nyavalyák megelôzésérôl, a diétával való gyógyításról elmélkedve utal a gyógytornára, a gymnastica medicára is.

Mátyus korában az egészséges életvitel, életrezsi szabályainak kidolgozása, a testi, szellemi jólétet befogadó tényezôk felderítése, az élet meghosszabbítása, a betegség megelôzése új fogalom, és ez nagy felvilágosultságra utal. Kutatta a gyermekhalandóság okait, a csecsemôk, gyermekek, fiatalok, öregek élettani kérdéseit és így tovább.

Bátran kezdeményezô, úttörô tudós ember, aki a magyar nyelvet eredeti tudományos munka megírására is alkalmasnak találta. A halála 200. évfordulója alkalmából Kibéd mellszobrot állít, tudományos emlékgyûlést szervez, és az iskolát róla nevezi el. Festett képe a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem professzori szobájában található. Megérdemelné, hogy a Bolyaiban, a volt kollégiumban, a városban mellszobrot, emléktáblát helyezzenek el az emlékére, valamint az orvosi egyetemet vagy utcát róla elnevezni, hiszen ô volt Marosvásárhely és a környéki székely, magyar falvak elsô igazi orvosa és úttörô a közegészségtanban, ipari kórtanban, táplálkozástanban, a testnevelésben, járványtanban, gyerekgyógyászatban, balneológiában, gyógytornában, ásványvíz-elemzésben, a magyar orvosi nyelv megteremtésében és még sok egyéb, a közjót szolgáló kérdésben.

Figyelô

"Hogyha ír majd, édes anyám..." - az ember kapásból vágja rá: írjon a falunkról. Ki ne ismerné ezt a nótát, ezt a dalt, ezt a ...mûdalt. Azt már kevésbé, hogy a szövegét és zenéjét szerezte Révffy Lajos. Ez valószínûleg álnév, de semmi sem bizonyos. (Ennél többet magam sem tudok róla.)

A mûdallal az a helyzet, hogy nem kell kiközösítenünk, nem szabad elítélnünk. Fischer Iván nemzetközi tekintély a zenében. Egy interjújában azt mondotta, hogy kétféle cigányzene van. Létezik a cigányok valódi zenéje, az a kannás, a cigányok saját folklórja, és létezik a mûzene, amit elsôsorban cigányok játszanak, és amit a nép cigányzenének nevez. A jeles karmester úgy érzi, hogy Bartók és Kodály nemzedéke óta a mûvelt, zeneértô közönség nem kis része valamiféle helytelen dolognak vagy szégyenfoltnak érzi zeneileg ezt a muzsikát. A huszadik század elején - vélekedik Fischer Iván - Bartóknak és Kodálynak nagyon fontos volt, hogy a világ számára egyértelmûvé tegyék, hogy a magyar népzene más, nem azonos a magyar mûzenével. Ezt a kifejezést, folytatja, különben nagyon nehéz lefordítani más nyelvre, mert igaz, lehet mondani, hogy folk song, de ezt a kifejezést ilyen értelemben nem használják sem a németek, sem az angolok. Bartók, Kodály és társaik megpróbáltak éles vonalat húzni az igazi népzene és a nem népzene, vagyis a mûzene között. Az igazi népzene szerintük a magyar parasztdal volt, és bizonyos hangszeres zenék is, de elsôsorban a magyar parasztdal. A mûzene pedig a cigánybandák által városokban játszott egyveleg, amit ez a generáció valahogy másodrangú dolognak tekintett. Ugyanakkor ha megkérdezi az ember azokat a nagy muzsikusokat, akiknek nem volt fontos ez a disztingválás a két mûfaj között, csak áradozást hallunk a cigányzenével kapcsolatban. Például Yehudi Menuhintól. Menuhin egész életében nemcsak lelkes híve, hanem szinte zászlóvivôje volt annak, hogy csak a magyar cigányok tudnak igazán virtuóz módon hegedülni, és hogy a prímások tradíciója a legmagasabb szintû hegedülést teszi lehetôvé.

Tárca

Mérlegkészítéskor hosszú sor kígyózik a földszinti folyosón, nem könnyû a halandónak átvágni rajta, mert már tíz órától hármasával-négyesével állnak ott a cégek könyvesei, többségükben hölgyek. Valahogy mégis sikerült sûrû bocsánatkérések közepette túljutnom a tompán morajló társaságon, és már slisszoltam volna fel a lépcsôn, amikor valaki hátulról belemarkolt a nadrágomba.

Megállj, fiacskám, rántott vissza, megállj. Hát miféle erkölcsök, már nem is köszönünk az ismerôsöknek?

Báván nézhettem vissza, elnevette magát. Arcán kigyúlt leánykora, persze azonnal rá kellett volna ismernem. De nem ugrik be, hogy kicsoda. Szép túlzással molett hölgynek mondhatnám, aki korához képest még elegáns is, diszkrét ízlésû diplomata táskája bizonyára milliós ügyletek papírjait rejtegeti, barna arcáról süt a muszáj-szeretô iránti (utólagos) megbocsátás, az ôszi holdnál talán újjáéleszthetô régi szerelem. Reménye.

Ne haragudjon, dadogtam. Nem tudom, kicsoda is kegyed. Szoktam kegyedezni, ha mamlasz vagyok. Kicsoda lehet kiskegyed. Kiskegyed, nagykegyed, ne ugass hiába. Meg kell írnom valami cikkentyût, kérlek, kegyelmezz.

Nem kegyelmezett, míves táskáját az idôközben odasündörgô sovány férfi gondjára bízta, karon fogott, és szinte lependerített a belsô udvarra vezetô lépcsôkön. Aztán onnan ki az utcára, és be az Eddibe.

Ott pedig kávé és konyak mellett audiáltam megerôszakolása sikersztoriját. Lányból lesz az asszony, ha végigmegyek rajta én. Mit mondjak, nem kimondottan erre volnék büszke. Úgy volt, mesélte, hogy fôiskolás diákként hazafias munkát végeztünk egy mezôségi állami gazdaság kukoricaföldjén. A közelben halastavak, ettünk pontyot.

A többi azonban nem áll össze. Tudniillik, hogy mi ketten ezzel a hölggyel, aki akkor még - meg ne tudjam - zsenge kis szüzike volt, ugye, ô a kosarakat rakta, én pedig az utánfutóra hordtam fel, egy nem éppen óvatlan pillanatban belevesztünk a hatalmas kukoricatábla ôserdejébe, és hát, ugye, történt, ami történt, ô ugyan hevesen tiltakozott, de én, ugye, a megvadult bika, enyhén szólva lerohantam ôt, és a fô élménye nem is a testi érintkezés voltaképpeni gyönyörébôl fakadt, hanem az irigységbôl, amellyel kolleginái fogadták, amikor üdvtôl flamingós képpel visszatért a kosarakhoz.

Nem mondhattam, hogy de hát az ég szerelmére, én mindig mást szoktam szeretni, azt sem, hogy ha emlékezetem nem csal (ilyesmiben ritkán csal), akkor én nem abban a táborban voltam, hanem egy másikban, nem a Mezôségen, hanem a Nagy-Küküllô mentén, Keresden. Nem mondhattam semmit, mert belém fojtotta a szót, hozzám nyomult, az Eddi-beliek nézték, nézték, aztán beletörôdtek, hogy már az ilyen szivarok is, és ment tovább minden, uerhá rádió, zaj, füst, cselek és csalódások, pizza, hamburger, kecsap.

Az élet paradicsomlé. Becsap.

Aztán hirtelen beáll a kéjcsend. Mint akkor, nyögi, és verítékezik. Kávét kér, habosat. Krémest, és zabál.

Második felvonás is. Van egy lánya, na nyugi, nem tôlem, egyébként is, sajnálja, hogy csak annyi volt az a picinyke idill, bizonyára megijedtem vagy mi, mert többé rá se néztem, ahogy elkezdôdött az egyetemi év, mindig más csajokkal, "nagyokkal" látott, nem mert megszólítani.

De ez a lánya. Ettôl az urától, né. Jön a sovány férfi, akire a papírokat bízta, minden oké?, hát nem éppen, morogja a férfi, akkor mars vissza, és ne nyekegj, dugj oda már neki, add oda a dollárt, Samu.

Samu elhúz dohogva, ez az uram, sóhajtja, nem tanulja meg a boltot soha. Kezd idegesíteni, hogy mégis, ki lehet ez a Samuval ellátott töltött liba, töprengek, well, azért persze ki nem mondom, meg ne tudja, hogy sejtelmem sincs, kicsoda lehet. Ez az én uram, sóhajtja, képzeld, a kukoricás lett az átkunk, jaj, megvert engem az isten Samuval.

Hogyhogy, hogyhogy, mi történt.

Rágyújt, ereget. Összefüggéstelenül buggyannak begyébôl a szavak, nehezen rakom össze, a lányukat is megerôszakolták (mint valaki valakit valamikor, nemde?), jaj, nem úgy, hanem másként, csoportos merényletrôl van szó, Encike nem árulja el, azt sem, hogy kik voltak, azt sem, hányan voltak, Encike bepörgött, meg akarja tartani a gyereket.

Körülbelül eddig jut a szátyár-ságban, mikor belép a besenyôi polgármester, szervusz, szerkesztô úr, parolázunk, veregetjük hátba egymáson a zakót.

Ifjúságom szenvedô alanya kôvé váltan figyel. És mikor mutatnám be neki Simon Pistát, megrázkódik, mintha Trabanttal. Hang azonban nem jön a torkára, csak késôbb, mikor visszatérek, kikísérvén fiatal barátomat.

- Hát te...Szóval maga... Nem Madarasi, a pénzügyi osztályról?!...

Ôszintén sajnálom, de tényleg. Úgy támolyog kifelé, mintha most történt volna frissen a dolog; és nem is ô volna maga, hanem Encike, a leánya.

Keblembôl felszakad valami.

A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalhoz számos bejelentés érkezett a városlakók részérôl azzal kapcsolatosan, hogy lakhelyükön "megrohamozzák ôket" bizonyos személyek, felvilágosítást kérve - a Hivatal nevében - a családok összetételérôl, nemzetiségi hovatartozásáról, vallásáról és politikai beállítottságáról. Ezek az egyének azt állítják, hogy a népszámláláshoz gyûjtenek információkat, mintha hivatalos összeírók lennének.

Megjegyezzük, hogy az illetôknek semmi kötôdésük sincs a polgármesterséghez vagy más közintézményhez és nincs engedélyük arra, hogy ilyen adatokat kérjenek, kapjanak. Ebben a helyzetben, annak érdekében, hogy elejét vegye konfliktusoknak, amelyek viszont félreértésekhez, nézeteltérésekhez vezethetnek és kellemetlenségeket okozhatnak a lakosságnak, a 2002. évi romániai népszámlálásra és lakásösszeírásra vonatkozó 2001. július 19-i 680-as kormányhatározat alapján létrehozott népszámlálási bizottság a határozat 9. és 13. szakaszában foglaltak szellemében leszögezte, hogy milyen igazolvánnyal kell rendelkezniük az engedélyezett számlálóbiztosoknak.

Az alábbiakban bemutatjuk azt a kitûzôt, amellyel a számlálübiztosoknak kötelességük igazolniuk magukat, akárcsak a személyazonossági igazolványukkal vagy a személyazonossági kártyájukkal. Arra kérjük a város minden lakosát, hogy a problémák megelôzése végett csak az ilyen igazolványokkal rendelkezô összeíróknak szolgáltassanak adatokat, illetve amennyiben hamis összeírókkal akadna dolguk, értesítsék a rendôrséget.

Az Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) megalapítása érdekében bejegyzett Sapientia Alapítvány megteremtette a sikeres októberi tanévkezdés feltételeit a kolozsvári, a marosvásárhelyi, a nagyváradi és a csíkszeredai egyetemi központokban - jelentette be Misovicz Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatal gazdasági elnökhelyettese kedden Budapesten, sajtótájékoztatón.

Közölte: a Sapientia Alapítvány kialakította az EMTE szervezeti kereteit és mûködési feltételeit. Az egyetemi struktúra alapjainak lerakásával, az ideiglenes szenátus létrehozásával sikeresen lebonyolította a diákok felvételi vizsgáit és a tanárok versenyvizsgáját.

Misovicz Tibor hozzátette: az EMTE szakmai irányvonalainak kijelölésében meghatározó szerepet játszott a magyarországi akadémikusokból álló, Németh Zsolt külügyi államtitkár által életre hívott Programtanács.

Kolozsvárott és Marosvásárhelyt október 3- án, Nagyváradon október 4-én, míg Csíkszeredán október 5-én tartják az Erdélyi Magyar Tudományegyetem fiókjainak egyetemi tanévnyitó ünnepségét.

A gazdasági elnökhelyettes emlékeztetett arra, hogy az Országgyûlés az Erdélyi Magyar Tudományegyetem létrehozását évi 2 milliárd forinttal támogatta és támogatja a 2000., illetve a 2001-2002. évi költségvetési keretbôl.

- Az illetékes román szakhatóságokkal folytatott csaknem tíz hónapos egyeztetés, illetve a Romániai Magyar Demokrata Szövetség politikai támogatásának és lobbizásának eredményeként a Romániai Akkreditációs Bizottság 2001 tavaszán kilenc szaknak adott ideiglenes mûködési engedélyt, illetve megadta az intézmény ideiglenes mûködési engedélyét - tette hozzá.

A gazdasági elnökhelyettes jelezte: régi igénye teljesül az erdélyi magyarságnak, amikor lehetôség nyílik a magyar nyelvû mûszaki és közgazdasági képzésre is.

Elmondta: a Sapientia Alapítvány Kolozsvárott Kutatási Programok Intézete néven létrehozta saját intézetét a kutatási tevékenység elôsegítése, az EMTE profiljához kapcsolódó romániai (erdélyi) tudományos munka ösztönzése, valamint az EMTE nemzetközi tudományos kapcsolatrendszerének kialakítása érdekében.

- Októberben az egyetemi tanévet mintegy 400 hallgató kezdi meg az Erdélyi Magyar Tudományegyetem 9 karán - közölte Misovicz Tibor.

Jegyzet

Nehéz helyzetben levô, beteg gyermekeiket otthon nevelô szülôk nemrég létrehoztak egy egyesületet. Arra gondoltak, hogy szervezett formában hathatósabban tudnak fellépni a társadalmi érdektelenséggel szemben, s könnyebben tudnak támogatáshoz jutni. S elindultak kopogtatni. Elôször a hasonló problémákkal foglalkozó alapítványokat, szervezeteket keresték fel, tanácsot, útmutatót igényelve. Majd a megválasztott képviselôkhöz fordultak. Feliratkoztak kihallgatásra a kormánypárti szenátorhoz is, de valódi segítséget az érdekképviseletünktôl vártak.

Közgazdászt kell fogadni, oda kell ígérni a begyûjtött adományok néhány százalékát, s akkor ô majd szerez támogatást, s eredményes pályázatokat is készít. Vele lehet érdemben tárgyalni. Egyszerû emberekkel, mégha oly lelkesek is, sehol nem állnak szóba - ezt a biztatást és "jó tanácsot" kapták a szenátori iroda ügyeletesétôl, mesélték felháborodva. - Azt gondoltuk - folytatták elkeseredve -, hogy az általunk megválasztottak legalább tanáccsal, útmutatással segítenek. Ismertetik a lehetôségeket, támogatást ígérnek. Ehelyett udvariasan, ám határozottan elutasítottak - mondták, majd kis szusszanás után, erôt gyûjtve a panaszuk megosztásából, ismét elindultak szerencsét próbálni.

Nem egyedi eset. Többünkkel, többször megtörtént, hogy a magyar üzletemberek, cégvezetôk utasították el leggyorsabban kérésünket, idôhiányra, nincstelenségre hivatkozva. Azok, akikre számítunk, akiktôl szívesebben vásárolunk, akikben inkább bízunk, bíztunk.

Kinél kopogtassunk? Nincs általános válasz. Hacsak az nem, hogy mindenkinél és kitartóan.

Tíz évig tartó aknamentesítés Horvátországban

Csaknem hatszázmillió dolláros horvát tervekrôl tárgyalnak kedden és szerdán Zágrábban, a Világbank támogatásával összehozott környezetvédelmi nemzetközi donorkonferencián. Egyidejûleg aknamentesítési donorkonferencia is kezdôdött a horvát fôvárosban. Elsô nekifutásra 9,5 millió dollárhoz jutott Zágráb a szerb-horvát háborúból visszamaradt taposóaknák felszedésére. Elhangzott, hogy nem kevesebb, mint 1,2 millió taposóaknáról van szó 4000 négyzetkilométer területen, aminek mentesítése tíz évig elhúzódik és 9,5 milliárd dolláros ráfordítást igényel.

Román autótolvaj-banda bíróság elôtt

A belgiumi Nivelles büntetôbíróságán megnyílt egy autótolvaj-banda pere, amelyben a tíz vádlott mind román állampolgár, s többségüknek nincs is ismert lakóhelye Belgiumban. A vádirat szerint a tíz román bûnszervezetben követett el tolvajlásokat és rablásokat az ország számos pontján. Elsôsorban nagy értékû gépkocsikat - Jaguárokat, Audikat, BMW- ket - tulajdonítottak el, de rengeteg más értékes ingóság - számítógépek, televíziók, képmagnók, készpénz - is terheli a számlájukat. Belgium szinte egész területén mûködtek, de különösen Vallóniában, így Namurban, Waterlooban, Halban és Luxembourg megye térségében, továbbá portyáztak Antwerpenben és Lierben is. A vádlottak közül hatan elôzetes letartóztatásban várják ügyük tárgyalását.

A Duna Televízió készen áll az észak- amerikai sugárzásra

A Duna Televízió technikailag készen áll az észak-amerikai sugárzásra, ám az interkontinentális pályáztatást, s így karácsonyi indulást veszélyezteti az ÁPV Rt. két hónapos átutalási késedelme, noha a költségvetés 800 millió forintot garantált e célra. A televízió októbertôl szigorú sávos szerkesztésre áll át: az esti híradók 19 és 21.45 órára kerülnek, 20 órától pedig játékfilm lesz. Csütörtökön 22 órától látható az új, belföldi kampánytémákkal és a határon túli magyarsággal foglalkozó vitamûsor, Miért? címmel. Újraindul az Összkép, a Kárpát- medencei mûvészeti ajánlómagazin. A Duna Televízió magasan ôrzi vezetô helyét az erdélyi magyar tévénézôk körében. A Kód Kft. átfogó közvélemény- kutatása szerint a romániai magyarság körében a közönségarány 23 százalékos, ami európai viszonylatban is kiemelkedônek minôsíthetô.

A politikai pártok finanszírozásáról tárgyaltak

Az NLP, a DP és az RMDSZ szakemberei hétfôn találkoztak, hogy megvitassák a liberálisok által kidolgozott törvénytervezetet a politikai pártok finanszírozásáról. A törvénytervezet alapgondolata az, hogy a jelenlegi szabályozás olyan minimális finanszírozást tesz lehetôvé, hogy gyakorlatilag rákényszeríti a pártokat arra, hogy ne vallják be anyagi forrásaikat - tájékoztatott Székely Ervin képviselô. Az RMDSZ elfogadta a liberálisok javaslatait arra vonatkozóan, hogy reális kereteket szabjanak meg a politikai pártok állami illetve magántámogatásának, és hogy ezek az összegek számonkérhetôk legyenek. A képviselô továbbá elmondta, hogy a szövetség alapjában véve támogatja a kezdeményezést, ugyanakkor konkrét módosító javaslatokat fogalmazott meg. Ezek közül már el is fogadták azt, hogy ne csak politikai pártok, de a politikai alakulatok is egyenlô jogon részesülhessenek magán, illetve állami támogatásban. Az RMDSZ viszont nem érthet egyet azzal, hogy külföldi szervezetek vagy magánszemélyek ne támogathassanak romániai politikai pártokat, alakulatokat.

Balázs Imre képei a Vigadó Galériában

A Marosvásárhelyrôl elszármazott festômûvész októberben tölti 70. életévét. Ebbôl az alkalomból egész pályáját átfogó egyéni kiállítással lép a budapesti közönség elé. Régebbi és újabb alkotásaiból mutat be reprezentatív válogatást a Vigadó Galériában. A Vácon élô mûvész munkásságáról, alkotói törekvéseirôl Banner Zoltán mûvészeti író beszél a ma délutáni tárlatnyitón. A kiállítást október 14- ig lehet megtekinteni.

A Svájci Nemzeti Bank újabb 283 tonna aranyat értékesít

A Svájci Nemzeti Bank kedden közölte, hogy jövô szeptemberig további 283 tonna aranyat ad el, összesen 1300 tonnás értékesítési programja keretében. A túlzottnak tartott tartalék értékesítését tavaly májusban kezdték, és azóta 320 tonnát adtak el, kishíján 3,01 milliárd dollárért. Kedden 10.00 órakor az arany unciánként 286,90 dollár volt Londonban, 2,10 dollárral olcsóbb, mint a hétfôi záráskor.

Sikerült lefényképezni az üstökös magját

Sikerült fényképeket készítenie a Borelly üstökös magjáról a Deep Space 1 nevû amerikai ûrszondának, amely közép-európai idô szerint vasárnap hajnalban hatolt be az üstökösmagot közvetlenül körülvevô kómába. Marc Rayman, a kaliforniai Pasadenában lévô irányítóközpont vezetôje elmondta: szerencsére nem történt meg az, amitôl féltek, azaz, hogy az ûreszközt a magból kivágódó kisebb szikladarabok egyike hatalmas sebességgel eltalálja, és így tönkretegye. A szonda 2200 kilométerre közelítette meg az üstökösmagot, és fekete- fehér fényképeket, illetve infravörös tartományban is készített róla felvételeket. Emellett a Borelly belsô környezetének a titkait feltáró tudományos adatokat is továbbított a Földre. A találkozó bolygónktól 220 millió kilométerre történt, így a fényképek letöltése még folyik. A Deep Space 1- et három évvel ezelôtt indították útjára, és elsôdleges feladata tizenkét forradalmian új ûrtechnológiai eljárásnak a kipróbálása volt. Miután ezzel végzett, két éve az irányítók a Borelly üstököshöz irányították az ûrszondát, amely mostani eredményes fényképezésével befejezte küldetését.

Monet szürkehályogja szülte az impresszionizmust?

Az impresszionizmus vezetô egyénisége, Claude Monet (1840-1926) francia festômûvész állítólag azért alkotott elmosódott színhatású képeket, mert rövidlátó volt és szürkehályog homályosította el látását. A Bild der Wissenschaft címû német tudományos folyóirat legújabb száma Patrick Trevor-Roper, a mûvészetek iránt lelkesedô brit szemorvos állítására hivatkozva közölte a feltevést. Monet állítólag azért nem volt hajlandó szemüveget viselni, mert úgy vélekedett, hogy "olyan élesen azért mégsem akarja látni a világot". Miután azonban késôbb mûtéti úton eltávolították szemérôl a szürkehályogot, csalódott a korábban annyira kedvelt sötét színekben és számos képét élénk színekkel átfestette. Monet az impresszionista irányzat legkövetkezetesebb képviselôjeként ismert. Az irányzat követôi nevüket Monet 1874-ben bemutatott Impresszió, a felkelô nap címû képérôl kapták.

Bemutató a bábszínházban

Az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház magyar tagozata szeptember 30-án, vasárnap délelôtt 11 órától mutatja be a cigányfolklórból ihletôdött Cigánymeggy címû darabot. Az elôadással a társulat már bemutatkozott a budapesti Kolibri Fesztiválon, valamint a nyíregyházi Határon Túli Magyar Bábszínházak Fesztiválján. Szereplôk: Bartha Gyöngyvér, Gönczy Katalin, Molnár József, Nagy László, Szôlôsi- Pénzes Szilárd. Dramaturg, zeneszerzô: Nagy László, koreográfus Szôlôsi János. Díszlet és bábterv: Bartha Gyöngyvér. Rendezô: Gavril Cadariu és Nagy László.

Szeptember 26. - A hall