Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Kétségtelen, Adrian Nastase keskeny pallón próbált egyensúlyozni a minapi székelyföldi látogatása során. Úgy kellett toleranciát mutatnia az ottani többség felé, hogy ne vívja ki a kisebbségnek számító román nemzetiségû lakosság ellenszenvét. S egyben "kifejezésre jusson a kormány normalitás iránti figyelme". Így aztán az oktatási év megkezdése alkalmából "ilyen" meg "olyan" iskolákat is felkeresett, s mindenhol úgy beszélt, ahogyan többé-kevésbé megkövetelte a "hely szelleme". A románok így olyat hallhattak, ami eléggé fülbemászó számukra ahhoz, hogy a kormányfôt megtapsolják. A magyarok sok évtized alatt kialakult sajátos üzenetrögzítôjükön kevesebbel is beérték: ne halljanak közérzetüket rontó, fülsértô, de nem csak a fület sértô üzeneteket. Nos, a látogatással a kecske is majdhogynem jóllakott és a káposzta sem fogyatkozott meg túlságosan. Kész idill! Már amennyi eszményi a mai valóságtól remélhetô.

A kormányfô azonban többet remélt. Azt hihette, hogy a "kecske" kissé lelkesebben fogja kifejezni örömét a kormányfô egyensúlyozási igyekezete fölött. Az esemény visszhangja azonban - legalábbis, ami a magyar nyelvû sajtót illeti - csalódást okozott Adrian Nastasénak. Emiatt aztán a fôispánokkal tartott múlt heti telekonferenciának nevezett kézi-vezérléses eligazításon azt fejtegette, hogy "rendkívül elégedetlen" azzal, ahogyan egyes magyar nyelvû lapok az esemény fölött elidôztek. Úgymond félreinformálják a közvéleményt, s mivel a kormányfô egyfajta szemléletre való nevelést (in-doctrinare) vél ebben felfedezni, arra a következtetésre jut, hogy "ezt a monopóliumot meg kell törni". Mindjárt fel is hívta a fôispánokat, hogy kövessék beható figyelemmel a sajtóközléseket.

Beláthatjuk, egy önmagára valamit is adó sajtó szempontrendszerében mindeddig nem szerepelt, hogy vajon a kormányfô és környéke elégedetlen-e, vagy egyenesen "rendkívül elégedetlen" a mûködésükkel. S a mostanság fölöttébb megsûrûsödött euroblablából sem tudunk még csak utalásszerûen sem kihámozni ilyenszerû követelményt.

Komolyabbra fordítva azonban a szót - s elhagyva a sajtószabadság mai mikéntjére való, egyébként jogos hivatkozást -, vegyük észre: meglehet, Adrian Nastase egy létezô jelenségre talált, amint "ezekben a napokban IS figyelemmel kísérte…" a magyar lapokban megjelenô írásokat. Amit pedig észrevehetett, az a zsigerekbe ivódott gyanakvás minden hatalmi gesztussal szemben. Amit talán nem tud, hogy hamar megtanultuk: mifelénk a látszat és a valóság gyakran nemcsak nem esik egybe, hanem azt is, hogy a látszatot sûrûn használták eszközként a valóság, például az asszimilációs szándékok álcázására.

Ilyesmit - nyilván - nem feltételezünk Adrian Nastaséról. Mi több, megelôlegezzük a jóhiszemûségét, miszerint kormánya itt és most tényleg, mondhatni létérdekelt a "normalitásban", annak ellenére, hogy az általa érzékelt állítólagos kommunikációs "monopóliumot" meg kívánja törni. Hanem alaposan megfogyatkozik az elôlegezett bizalom, amint arra gondolunk, hogy a kormányfô figyelme meglehetôsen szelektív és úgy tûnik, normalitás dolgában amolyan kozmetikai igényei vannak csupán. Mert mire véljük, hogy majd esztendônyi kormányzás alatt sem volt képes észrevenni az egyes (kijelölt?) román nyelvû lapokban és televíziókban folyó módszeres, mondhatni lépésrôl lépésre kiszámított, és alkalomról alkalomra alakított magyarellenes, akár kampányként is értelmezhetô megnyilvánulásokat. Osztap Bender, a "nagy kombinátor" is megirigyelhetné azt a burjánzó fantáziát, esetleg tévképzettársítási képességet, amellyel - feltehetôen egész stábok - a gyanakvás bûzét terjesztik mindazzal szemben, aminek akár a legcsekélyebb magyar vonatkozása van. Legyen szó füzetekbôl, ceruzákból álló tanszerküldeményrôl, de akár a legártatlanabb biológiai traktátumról, a privatizációról, erdô-, föld- vagy ingatlanügyrôl, a státustörvényrôl már nem is beszélve, elsüthetô a "körmönfont magyar összeesküvés" még mindig túl sokak számára fülbemászó teóriája. A változatosságukban irigylésre méltó "forgatókönyvek" a jelek szerint nem keltik fel a kormányzat sajtófigyelôinek az érdeklôdését. Esetleg tudatosan hagyják tenyészni, hiszen a "káposztának" meg kell maradnia, s a gyanakvás olykor használható politikai eszköz itthon, meg a külhoni diplomáciában is. Ám, ha így van, akkor Adrian Nastasénak a legcsekélyebb oka sincs rácsodálkozni a magyar nyelvû sajtó hangszínére. Ha ezen változtatni akar, s nem valamiféle képzelt "monopóliumok" megtörése jár a fejében, akkor lazítania kell a szemellenzôn, hogy észrevegye: a bizalom a kölcsönös jóhiszemûség talaján terem. Nem pótolható, nem helyettesíthetô sem koalíciós egyezségekkel, sem lazább protokollumokkal, hiszen itt nem jogi-politikai helyzetteremtésrôl van már szó, hanem valami teljesebbrôl, az egyszerû emberi együttélést övezô légkörrôl. Aminek a legkevésbé sem használ a tudatosan gerjesztett gyanakvás, eredjen bár óvatos-kétértelmûen a hivatalosságok körébôl vagy a piszkos munkával megbízottak felôl. Például a sajtószabadság jótékony leplébe burkolva.

Az itt szóban forgó ügyben egyébként - s nem csak a minapi kormányfôi "útmutatás" okán - vaskos mulasztásai vannak az RMDSZ-nek is. Nem igazán mutat érdeklôdést a hangulati elemek iránt, hacsak nem a "személyi érintettség" miatt szisszen fel az érzékenyebbje. Pedig a közvélemény "hangolása" legalább olyan fontos, mint valamely törvénycikkely fölötti sikeres alku. Érzékeljük ezt az elfogadott, bennünket közvetlenül érintô jogszabályok alkalmazása, vagy helyenkénti alkalmazhatatlansága során. A magyarellenes, olykor a gyanakváskeltésen is túlmenôen, egyenesen uszító megnyilvánulásokat könnyelmûség az egyszerû "nem kell komolyan venni" lerázó reflexszel elintézni. Talán éppen most kell igazán komolyan venni, amikor a világban minden korábbinál bizonytalanabbá vált a széljárás. Megelôzendô, hogy a kormányfô által is óhajtott "normalitás" módszeresen munkálkodó ellenérdekeltjei a maguk vitorlájába fogják. Akár "protokollum" szintjére is emelhetnék a közhangulat közös ügyét. Hogy a magyar nyelvû közléseket, esetleg más, etnikai jellegû folyamatokat figyelve a kormányfônek se mindjárt a szegregáció meg szeparatizmus jusson eszébe, ami - nincs kétségem efelôl - a sûrûn emlegetett toleranciát viheti zsákutcába. Sok egyébbel együtt.

Mint már annyiszor az elmúlt évben, a tervek megvalósításának elmaradásával kapcsolatban ismét pénzhiányra panaszkodik Dorin Florea polgármester. A felsorolás viszonylag hamar véget ért: 2 milliárd lejes deficitet okoznak a rokkantak gondozói, újabb kétmilliárdot mindazok, akik bizonyos díjmentes szolgáltatásokra jogosultak és a fûtéspótlék sincs sehol.

A pénztelenségért a legfôbb hibásak tehát ismét a rokkantak, nyugdíjasok, háborús veteránok, egyszóval mindenki, aki úgymond nem termel. Akire csak költenie kell az államnak, a társadalomnak.

A polgármester stílusa, amikor ez a hátrányosan érintett társadalmi kategória kerül szóba, nem jelenlegi tisztségéhez, még kevésbé orvosi mivoltához illô. Már az ellenszenvet keltô, amikor a "handilai" kifejezéssel illeti a rokkantakat, fölényesen kifejtve: tudja ô, milyen úton-módon jutnak rokkantságot igazoló bizonyítványukhoz. Teli szatyrokkal, boldog-boldogtalan felkeresi az orvosi bizottságot, amely rögvest rokkanttá nyilvánítja ôket. És máris joguk van ápolóhoz. Ilyen egyszerû. Legalábbis a polgármester szerint, de ô csak tudja, hisz szakmabeli. Nem vitatom, hogy vannak kétes esetek, de mindenkit egy kalap alá venni azért mégiscsak túlzás. A polgármestert hallgatva szinte az az érzése támad az embernek: micsoda jó üzlet rokkantnak lenni.

El kell mondani, hogy azért ez nem így mûködik, és semmiképpen nem ezt érdemlik azok, akik születéstôl fogva rokkantak, vagy valamilyen szerencsétlenség, betegség folytán váltak azzá. A társadalomnak kötelessége támogatni ôket. Hogy nem a legmegfelelôbb eljárást találták meg, az más kérdés, amin lehet segíteni. Semmi esetre sem olyan arrogáns módon kell kezelni az ügyet, mint Florea teszi, aki tegnap kijelentette: a kormány döntése nyomán a rokkantak gondozóinak járó, eddig a Szolidaritási Alapból származó pénzösszegek kiutalását felfüggesztik, ezentúl ezt a helyi költségvetésbôl kell fedezni. Márpedig neki erre a célra egyetlen fityingje sincs elkülönítve, tehát a gondozók ne is várják sem az augusztusi, sem a szeptemberi fizetést, de valószínûleg az év hátralevô részében sem kapnak bért. Jövôre valamilyen megoldás kerül, de visszamenôleg nem számíthatnak a törvény szerint nekik járó összegre. Tanácsot is osztogat a választott városvezetô: mint ahogy az ô idejében történt, a gondozók legyenek szívesek jobb belátásra térni, és keresztényi gesztusokhoz folyamodni. Azaz: díjmentes ápolást nyújtani a rászoruló betegnek, aki legtöbb esetben a gondozó hozzátartozója. Kérdések: miért mondjon le valaki törvény biztosította jogáról, csak mert a polgármesternek ez a véleménye, és tehet-e Florea tudatosan olyan kijelentést, amelyet ha betart, az törvénybe ütközô cselekedetnek minôsül?

A múlt hét végén a Cutezantei utcai Szôlô bár elôtt kigyulladt gépkocsi ügyében a rendôrség egyelôre nem indít nyomozást. Varga Aurel, a bûnügyi osztály vezetôje lapunknak elmondta, hogy a tûzoltók által megállapított diagnózis, mely szerint rövidzárlat okozta a Georgia Group Kft. tulajdonát képezô Volvo kigyulladását, nem von maga után rendôrségi vizsgálatot, kivéve, ha újabb fejlemények nem derülnek ki.

Mivel olyan híresztelések kaptak szárnyra, hogy nem balesetrôl, hanem szándékos gyújtogatásról van szó, s az elkövetôk állítólag elvétették a gépkocsit, megkerestük a károsultat, a Georgia Group Kft. vezetôjét. Elmondta, a Volvo valóban a cég tulajdonában van, de haszonbérbe adták a Vama Rom Kft.-nek. Utóbbi cég tulajdonosát telefonon próbáltuk elérni, ám sikertelenül, de a titkárnô felvilágosított: személyes ügyrôl van szó, nem nyilatkoznak. Claudiu Maior, a Siletina Kft. tulajdonosa, a Közszállítási Rt. vezetôtanácsi tagja, akinek gépkocsiját az azonos szín, típus, nagyon hasonló rendszám miatt összetéveszthették a Georgia Group Volvójával, lapunknak elmondta, hogy egyáltalán nem zárja ki a merénylet lehetôségét, ugyanis múlt héten mintegy 40 alkalmazottat bocsátottak el a Közszállítási Rt.-tôl, akik közül néhányan durván megfenyegették. Maior még a mai nap kérni fogja a rendôrségen az ügy kivizsgálását. Gyanúja annál is inkább a merénylet felé terelôdik, mivel pár nappal ezelôtt, hasonló körülmények között egy Siletina-jármûvet is felgyújtottak, a kár mintegy 30.000 márkára tehetô.

Az ügy annak ellenére, hogy a tûzoltók és a rendôrség olyan "minden rendben van" alapon kezeli, tartogathat meglepetéseket. A feltételezett rövidzárlatról mellesleg annyit, hogy az ilyenszerû baleset állomásozó gépkocsinál nem kizárt ugyan, de szakértôk szerint meglehetôsen ritkán fordul elô.

Magyar-román kisebbségvédelmi szakbizottság

Öt témakörben kezdôdtek meg a tárgyalások hétfôn Bukarestben a magyar-román kisebbségvédelmi szakbizottság ülésén.

A két héttel ezelôtt Budapesten tartott ülés folytatását jelentô tanácskozáson mindkét fél részérôl népes küldöttség ült tárgyalóasztalhoz a román külügyminisztérium épületében.

A tárgyalások elsô szünetében Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának vezetôje, a szakbizottság társelnöke elmondta, hogy a délelôtt folyamán sikerült megtárgyalni azokat az elveket, amelyek a két ország közötti együttmûködés alapját jelentik a kisebbségi témákban. Egyebek között meghatározták a pozitív diszkrimináció alkalmazásának feltételeit, valamint azt, hogy milyen feltételekkel nyújthat támogatást egy másik ország a határon túl élô kisebbségeinek.

- Ez természetesen összefüggésben van a státustörvénnyel, de attól függetlenül is megpróbálunk olyan elveket rögzíteni, amelyek a hosszú távú együttmûködés alapját is képezhetik - fogalmazott a magyar társelnök.

Már a délelôtt folyamán szó volt a határon túli magyarokról szóló törvény végrehajtásával kapcsolatos rendeletekrôl. Szabó elmondta, hogy választ adtak az ezzel kapcsolatos román kérdésekre. "Partnereink ezeknek a válaszoknak a függvényében tovább fontolgatják, hogy van-e még egyéb észrevételük, vagy kérdésük" - tette hozzá. Délután a romániai magyarság konkrét kérdéseivel, a magyarsággal kapcsolatos konkrét felvetésekkel, problémákkal foglalkoztak és igyekeztek ajánlásokat megfogalmazni a két kormány számára.

- A tárgyalások kiegyensúlyozott, úgymond konstruktív légkörben folynak, és jelen pillanatban indokolt ennek hangsúlyozása. Partnereink most olyan tárgyalódelegációval ültek asztalhoz, amelyben valóban ott vannak minden érintett tárcának a képviselôi, így valószínûleg érdemi megbeszélést is tudunk folytatni - fogalmazott Szabó Tibor.

Cristian Diaconescu külügyi államtitkár, a bizottság román társelnöke a szünetben nem kívánt a magyar sajtónak nyilatkozni.

Dilemma a magyar igazolványok kérdésében

Nézeteltérések mutatkoztak a magyar igazolványok kiadásához elôírt ajánlások kérdésében a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és az erdélyi történelmi egyházak között.

Az RMDSZ keretén belül mûködô Szövetségi Egyeztetô Tanács (SZET) szombaton kívánt határozatot hozni az ajánló irodák tevékenységérôl, de a kolozsvári ülésen az egyházak képviselôi nem vettek részt.

Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezetô elnöke a szövetség elképzeléseit ismertetve hangsúlyozta, hogy a tervezett irodák csak a magyar igazolványokért jelentkezôk regisztrálását, személyazonosságuk igazolását végezhetik el, a kérelmezôk magyarságáról nem áll módjukban dönteni.

- Ebben egyedül a magyar hatóságok illetékesek - hangsúlyozta.

Markó Béla, az RMDSZ elnöke ehhez annyit tett hozzá, hogy mivel a magyar és a román kormány véleménye még nagyon eltér egymástól, az alkalmazásról hozott döntések csak feltételes módban érvényesek addig, amíg a nézeteltérések meg nem oldódnak.

Tôkés László református püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke hangsúlyozta nyilatkozatában, hogy az erdélyi egyházfôk nem a SZET ülésén tervezték ennek a kérdésnek a megvitatását, hanem az autonóm egyházi intézmények vezetôiként külön találkozón kívánnak az RMDSZ-szel és a romániai magyarság jelentôs civil szervezeteinek képviselôivel tárgyalni. Tôkés püspök azt is leszögezte: értelmezése szerint az ajánló szervezeteknek mérlegelési joggal is rendelkezniük kell, ellenkezô esetben
"tranzitirodáknak" nevezte volna ezeket a törvény.

Még nem tudni, hogy a kilátásba helyezett amerikai katonai csapások csak a feltételezett terroristavezér, Oszama bin Laden támaszpontjait érik-e, avagy az ôt rejtegetô tálibok hadseregének létesítményeit is.

Ha Bush elnök a tálibok ellen is elrendelné a támadást, a legelsô célpont valószínûleg a kabuli repülôtér lenne, majd a fôváros északi részén fekvô hatalmas laktanya következnék. A tálibok MiG harci repülôgépeinek és harci helikoptereinek zöme a kabuli repülôtér hangárjaiban áll.

Amerikai katonai szakértôk a valószínû célok közé sorolják Kandahár városát is, ahol a tálib hadsereg fôhadiszállása mûködik - írta a dpa Washingtonból keltezett vasárnapi háttéranyagában. A további lehetséges célpontok listáján szerepel még a dzsalalábádi repülôtér, a Kabul peremvidékén mûködô katonai akadémia, néhány rádióadó- és átjátszó állomás, valamint a Kabult és térségét árammal ellátó vízi erômû.

Bin Laden tartózkodási helye ismeretlen ugyan, de az Egyesült Államok abból indul ki, hogy a szaúd- arábiai származású milliárdos továbbra is Afganisztánban rejtôzködik. "Biztos megtaláláshoz 512 ezer négyzetméteren kellene minden zugba benézni" - idézi a dpa a szovjetek Afganisztán elleni háborújának magas rangú orosz veteránját, Ruszlan Ausev tábornokot.

Mohamed Omar molla, a fanatikus muzulmán tálibok vezére hétfôn óva intette Washingtont egy "hiábavaló és véres háborútól", és figyelmeztette az Egyesült Államokat arra, hogy az Afganisztán ellen tervezett támadásával amúgy is képtelen lesz véget vetni a terrorizmusnak.

"Ha megölik is Oszama bin Ladent, akit a nemzetközi terrorizmus atyamesterének tartanak, vagy akár vele, magával Omarral végeznek is, ezzel a problémákat még nem fogják megoldani" - olvasható ritka nyilatkozatainak egyikében, amelyet a tálib vezér hétfôn hozott nyilvánosságra az AIP tálib iszlámábádi hírügynökség útján.

Omar ebben követeli, hogy az Egyesült Államok vonja ki katonai alakulatait az öböl térségébôl, foglaljon el semleges álláspontot Izrael és a palesztinok viszályában, és hagyjon fel az iszlám országok belügyeibe való beavatkozással .

Omar molla, akirôl feltételezik, hogy Kandahár dél-afganisztáni városban tartja fôhadiszállását, kifejtette, hogy az Egyesült Államok "túszként tartja fogva az iszlámot". Amerika ki akarja irtani a muzulmán hitet, és törvénytelenséget terjeszt avégbôl, hogy Amerika-barát kormányzatot hozzon létre Afganisztánban.

A tálibok hétfôn elfoglalták az Afganisztán déli részén lévô Kandahárban az ENSZ kirendeltségét.

Mint a világszervezet szóvivôje közölte, az iszlám szélsôségesek megtiltottak minden kapcsolatot a kirendeltség munkatársainak a külvilággal.

Közben Vakil Ahmed Muttavakil, a tálibok külügyminisztere levelet intézett Kofi Annan ENSZ- fôtitkárhoz, hogy vesse latba befolyását és ne engedje a "nagy országoknak", hogy "gonosz érdekeiket ráerôltessék az olyan kicsi és gyenge országokra, mint Afganisztán". Egyben megismételte: Oszama bin Laden nem lehet felelôs a szeptember 11-i merényletekért, mert nem rendelkezett ezekhez szükséges eszközökkel. Muttavakil hasonló levelet küldött az Iszlám Konferencia Szervezetének fôtitkárához is.

Nurszultan Nazarbajev kazah elnök hétfôn megismételte, hogy Kazahsztán kész minden erejével segíteni az Egyesült Államokat a nemzetközi terrorizmus elleni harcában. Ez azt is jelenti, hogy az Egyesült Államok használhatja az ország légterét, repülôtereit és katonai támaszpontjait - mondta asztanai sajtóértekezletén.

Hozzátette: "még nem kaptunk semmiféle felkérést Washingtonból, de ha kapunk, kedvezôen fogjuk elbírálni".

Hétfôi hivatalos közlések cáfolták azokat a sajtójelentéseket, amelyek szerint az Afganisztán ellen tervezett hadmûvelet elôkészületeinek jegyében amerikai csapatok érkeztek a hét végén a közép-ázsiai volt szovjet köztársaságokba. Az üzbég elnök sajtótitkára, Rusztem Dzsumajev kijelentette: az elnöki sajtószolgálatnak "nincs tudomása" olyasmirôl, hogy amerikai repülôgépek szálltak volna le a hét végén több üzbegisztáni katonai repülôtéren. A Független Államok Közösségének katonai együttmûködését irányító testület is cáfolta a hírt, és Colin Powell amerikai külügyminiszter is azt mondta az ABC televíziónak, hogy "nem tud" amerikai csapatok és fegyverek Üzbegisztánba érkezésérôl.

Tádzsikisztánban sem erôsítették meg hivatalosan, hogy amerikai katonák érkeztek volna a hét végén a tádzsik-afgán határ közelében fekvô tádzsik repülôtérre. A dusanbei külügyminisztérium egyelôre nem kívánta kommentálni az ilyen tartalmú hét végi jelentéseket, de magas rangú kormánytisztviselôk jelezték, hogy hamarosan, talán már hétfôn hivatalos nyilatkozat várható e témában.

Orosz részrôl a 201-es hadosztály hétezer katonája és tizenegyezer határôr szolgál jelenleg tádzsik földön a FÁK megbízásából. Fô feladatuk az 1200 kilométer hosszú tádzsik-afgán határ védelme muzulmán szélsôségesek betörésétôl, de a térségben burjánzó kábítószer-kereskedelem megfékezésével is ôk vannak megbízva.

A határ vonalán járôrözô orosz csapatok az Afganisztán körül kialakult válságos helyzet kezdete óta fokozott harckészültségben vannak, de a többi tádzsikisztáni orosz alakulatnál egyelôre nincs szükség magasabb harckészültségi fokozat elrendelésére - közölte hétfôn az ITAR-TASZSZ hírügynökséggel a 201-es hadosztály törzskara.

Dicsôszentmártonban leállnak a hôközpontok?

Miközben egyre nagyobbak a szolgáltatóval szembeni tartozások, az idén áprilisban a magát szociáldemokratának valló kormány szinte a duplájára emelte a földgáz árát, ami a távhô díjának ugyanolyan mértékû növekedéséhez vezet. Nehéz megjósolni, hogy a már eddig is eladósodott családok - a kilátásba helyezett kormánysegítséggel együtt is - mibôl fogják a megemelkedett díjakat kifizetni. Különösen nagy gond ez Dicsôszentmártonban, ahol a BICAPA vegyi üzem leállását követôen az aktív lakosság 50-60 százaléka vált munkanélkülivé, s nincs semmi lehetôségük arra, hogy elhelyezkedjenek. Ilyen helyzetben kényszerû megoldásként a városban levô 4230 tömbházlakás 80 százalékában a távhôhálózatról való lekapcsolódást választották. Sôt, van olyan városnegyed is, ahol a lakók 90 százaléka mond le a központi fûtésrôl. Mi lesz a télen ezekkel a lakásokkal?

- Az a szándékunk, hogy fûtést és meleg vizet biztosítsunk a tömbházlakóknak, de abban az esetben, ha a lekapcsolódások miatt veszteségessé válik a szolgáltatás, kénytelenek leszünk felfüggeszteni ezt a tevékenységünket. A veszteségeink eddig is nagyok, mivel az elsô áremelés után még mindig nem hagyták jóvá a szolgáltatásaink új árát, ami az eltelt négy hónap alatt egymilliárd lej mínuszt jelent - vélekedik Ani Vasile mérnök, a helyi közüzem igazgatója, aki szerint ezen a télen nem az eltelt évek során elhíresült szôkefalvi negyeddel lesz a gond, ott ugyanis a sok kínlódás után a lakók egy részének nem kell többet hidegben ülnie.

Hogyan vészelték át fûtés és meleg víz nélkül éveken keresztül a teleket, milyen formában a leggazdaságosabb a megoldás, és mi lesz azokkal, akiknél néhány hónapja már a konyhában sem ég a gáz - ezekre a kérdésekre kerestük a választ magánszemélyeknél, közületeknél, illetve a közüzem igazgatójánál.

Málló falú vagy már egészen megvedlett tömbházak, az akut csôtörések okozta sebhelyek, illetve kikerülhetetlen tócsák névjegye a falakon, járda helyett csak a szegély, a kuka körül bûzlô szemétben guberáló nincstelenek, üres keret az alkalmi piac asztalai fölött, az enyészet gondjaira bízott autóroncsok a tömbházak között, hajdani zöldövezetek maradványa - mintha évek óta állna az idô a Dicsôszentmárton szélén levô szôkefalvi lakónegyedben. A hajdan jó levegôjéért kedvelt városrészben a hetvenes években épültek az elsô háztömbök, majd a nyolcvanas években fejezték be az utolsókat, a negyed végsô rendezése pedig azóta sem történt meg. Az utcán rosszkedvû emberek panaszkodnak, hogy évek óta hidegben élnek, hogy járhatatlan az út és napirenden vannak a csôrepedések. A gyógyszertár sajnos megszûnt, "de a kocsma bezzeg hangos", a fôútra nézô bártól a környéken élôknek nincs nyugalma, és hiába tesznek panaszt, számba sem veszik az illetékesek, merthogy a pénz beszél - mondják, és kiderül, hogy azon családok közül, amelyek az idén májustól végképpen gáz nélkül maradtak, egyesek a tömbház mögött gyújtott tûznél fôznek meleg ételt, s van, aki az erkélyén tüzel.

A negyedben, amelynek 1053 lakrészét négy lakótársulás adminisztrálja, évekig szünetelt a távhôszolgáltatás. A négy lakó- azaz tulajdonosi társulás kétmilliárd lejjel adós a közüzemnek. Ani Vasile igazgató szerint a 92-93-as évekre a hôközpont kazánjai, valamint a vezetékek annyira rossz állapotba kerültek, hogy már nem lehetett megjavítani. Így a háztömbök fûtés nélkül maradtak, s elengedhetetlenné vált a hôközpont felújítása. A tervek elkészítése, az engedélyek beszerzése, valamint a kazánház korszerûsítése két évet vett igénybe, s az olasz kazánokkal felszerelt új hôközpont 1995-ben kezdte meg mûködését. A vezetékek cseréje azonban csak a háztömbök bejáratáig történt meg, mivel idôközben a lakrészek 90 százaléka magántulajdonba került, s így a belsô munkálatok a lakókra hárultak volna. Addigra azonban annyira tönkrementek a belsô vezetékek (egyes lakók idôközben leszerelték a fûtôtesteket is), hogy a felújítás költségeit nem tudták vállalni az ottlakók. Mindössze egy lépcsôházban történt meg a belsô felújítás, s ma is az az egyetlen, amely a korszerû kazánháztól távhôt kap. Stroia Simion, a vegyi üzem volt dolgozója, aki 1.500.000 lej betegnyugdíjból él, a szóban forgó lépcsôházban lakik. Elmondása szerint akkoriban lakásonként 650-700.000 lejbe került a belsô felújítás, s azóta is nagyon elégedettek voltak a központi fûtéssel. Most azonban el van keseredve. A múlt télen ugyanis a leghidegebb hónapokban a távhôért 1.000.000 lejt fizetett, s amint elmondja, szinte nem is meri kiszámítani, hogy mennyi lesz a közköltség az idén.

- Három hónapja nincsen gázunk - háborog Popa Ioan nyugdíjas, a 46 R lépcsôház lakója. Mivel a garzonlakások tulajdonosainak többsége tetemes adósságot halmozott fel, a többi tömbházhoz hasonlóan itt is lezárták a gázt, holott személy szerint napirenden vagyok a befizetéssel. - Kezdetben aragázpalackot használtam, de ahhoz is csak Vásárhelyen lehet hozzájutni, ezért hetek óta már hideg ételen élek. Ahogy közeledett az ôsz, a 44 lakrész tulajdonosaitól kínnal-bajjal sikerült összegyûjteni a pénzt, hogy kicseréljék a gerincvezetéket, ami családonként 300.000 lejbe került és minden lakáshoz leágaztassák a gázt (a lakásonként jóváhagyott 2 égôvel), természetesen a külön gázórákat is felszerelve, amiért 2,5 millió lejt kellett fizetni. A szolgáltatás megindításának díja körülbelül 900.000 lej lesz családonként. A munkálatok most folynak, s állítólag egy hónap múlva fejezôdne be.

- Csakhogy ahhoz jól kell tejelni a gázmaffiának, ami igencsak mûködik - mondja a tömbház elôtt egy másik, nevét elhallgató lakó. A Distrigaz visszavonta az összes mûködési engedélyt, és a tervezés mellett a szerelési munkálatokat csak ô végezheti. Ez utóbbit végül is kiadja más cégeknek, amelyek megkopasztják a lakókat. Ha például gázóránként nem kapják meg a 200.000 lej "borravalót", akkor ülhetünk a hidegben és hetekig várhatunk, hogy megkezdjék a szolgáltatást - teszi hozzá keserûen. Lehet, hogy Ignat úr (a Distrigaz helyi kirendeltségének igazgatója) nem tudja, de ez így van - legyint és megy tovább.

A Veress család egy évig bírta fûtés nélkül. A konyhai aragázkályhával próbálták kimelegíteni a háromszobás lakást, ami nem sikerült.

- Mivel meleg víz sem volt, egy nagy fazékban melegítettük a vizet mosakodni. Egy év után úgy megteltem reumával, hogy muszáj volt tenni valamit - mondja a feleség. Második évben az elôszobába egy konvektort (kályhát) szereltünk és a füstcsövét a szellôzônyílásba vezettük. Azzal melegítettünk egészen addig, amíg új vezetéket tettek e lépcsôházba, és abból minden család bevezette a lakrészébe a gázt.

Ezt követôen Veressék a külföldi barátok támogatásával szereltettek önálló hôközpontot, ami véleményük szerint nagyon gazdaságos. A múlt télen a háromszobás lakásban, ahol három személy él, legtöbb hatszázezer lej gázdíjat fizettek, míg ugyanakkora lakrészben 1,5 millió lejbe került a távhô. Ami továbbra is bosszantó, hogy a pince, amit rendbetettek, újra megtelt vízzel, és használhatatlan.

A Gáspár családnak is egyéni hôközpontja van, és nagyon elégedettek. Évekig fáztak telente, s ha csak lehetett, a paplan alá bújtak. Most meleg van amikor akarják, s a számla is, az egymillió lejrôl a kétszobás lakásban a felére csökkent.

Amint az egyéni hôközponttal rendelkezô lakók elmondásából kiderül, míg két évvel ezelôtt 26, a tavaly harminc, most pedig már 40 millió lejbe kerül, ha valaki önálló hôközponttal oldja meg a fûtést. Ha azt vesszük számba, hogy mikor térül meg ez a pénz, jó néhány évnek kell eltelnie, az viszont, hogy annyi év után, olyan meleg van a lakásban, hogy jól érzik magukat, és folyamatosan van meleg víz, megfizethetetlen azok számára, aki éveken át nélkülözték a meleget.

H.D. nyugdíjas kétszobás lakásában a két szoba közé szereltetett egy kályhát, és azzal fûti a lakást, miután korábban a paplan alatt ültek, mert az aragázzal a szobák elhelyezkedése miatt nem tudták kifûteni a lakást. Most legtöbb 225.000 lej gázt fizetett az elmúlt télen, és elégedett, hogy az 1998-as különválasztás után ez lehetôvé vált.

A negyedbeli 6-os számú óvodába 68 gyerek jár négy csoportban. Míg korábban elektromos melegítôket használtak, most kályhák vannak a lakásból átalakított két teremben. A fémkeretben levô kisméretû csempekályhákat a tanfelügyelôségtôl kapták, a szerelést és egyebeket a szülôk és a gázvállalat anyagi támogatásával végeztették el - tájékoztat Neghiu Maria igazgatónô, aki elmondja, hogy maga is a negyedben lakik, s otthon konvektoros kályhával fûtenek.

A 8-as lakótársuláshoz 317 lakrész tartozik, adósságuk 500 millió lej, amit havi felosztással próbálnak törleszteni. Majdnem mindenki külön gázórát szereltetett, mondja Petka Carolina lakóbizottsági elnök. Meleg víz kétnaponként van, reggel hattól este 10 óráig, és sok lakásban konyhai aragázkályhával "fûtenek"egész télen, bár a konvektorokra adnak engedélyt. Az idén egyelôre egy család kérte, hogy függesszék fel nála a szolgáltatást, s a tulajdonosi társulás vezetôje azt reméli, hogy nem lesznek többen.

A korszerû hôközpont olasz kazánjai hat gigakalória kapacitással mûködhetnének, ami bôven elegendô lenne a negyed fûtésére, de remény arra, hogy a távhôhálózat belsô munkálatait a pincétôl a lakásig vállalják az ottlakók, most már egyáltalán nincs. A háztömbök zömében inkább a gázvezeték cseréjét és a leágaztatás költségeit vállalják, s a nagy többség kályhát szereltet a lakásba.

- Mivel új a rendszer, nem kell javításra költeni a pénzt, s a személyzet is kisszámú, a hôközpontban még kifizetôdô a meleg víz elôállítása - állítják az ott dolgozók.

Miután a Romgaz jóváhagyta, hogy a lakók önállósuljanak a saját költségükre, azoknak a lakásában, akik a régi, közös vezetéken maradtak, a nagy adósságok miatt lezárta a gázt. Így néhány család teljesen gáz nélkül maradt. Úgy vannak Trifék is, ahol az apa, két lánya és két kisunoka él a lakásban. A három felnôttbôl egynek sincs munkája, valamennyien az apa nyugdíjából élnek. A lakásban nincs se áram, se meleg víz, se gáz. Hogyan fôznek, hogyan fürösztik a két kisgyereket? Kérdésünkre elmondták, hogy a szomszédok még megszánják, és adnak meleg vizet és engedik, hogy a kicsiknek fôzzenek, de nem tudják, meddig, és azt sem, hogy mi lesz a kicsikkel télen a jéghideg lakásban. És mi lesz a többi szegény lakóval, akik nem tudták a gáz leágaztatásának a költségeit vállalni, és így teljesen hidegben maradnak.

Ani Vasile igazgató szerint a negyedben lakók 19 százaléka szereltetett önálló hôközpontot, 59 százalékuk kérte a központi fûtésrôl való lecsatlakozást, de továbbra is igénybe veszik a melegvíz- szolgáltatást, a többi pedig...

- A tavaly enyhe volt a tél, az idén ki tudja, mi vár ránk? A megoldás? Gyulafehérváron van olyan városnegyed, ahol közköltségbôl állták a belsô vezetékek, fûtôtestek cseréjét, rendbetételét, úgy, hogy a lakók öt év alatt törlesztik az adósságukat. Így megmaradt minden lakásban a távhôellátás, ami, ha valamennyi lakó igénybe veszi, gazdaságos mind a szolgáltatónak, mind pedig a lakóknak. A távlati megoldás a negyedenkénti hôközpont lenne, ahol mind a távhôt, mind pedig az áramot elôállítják - vélekedik az igazgató.

Ami valóban csak távlati elképzelés, és addig is marad a közelgô tél, s néhány kivételtôl eltekintve a nincstelenség kínálta szegényes alternatívák. Valamint a fenyegetô lehetôség, hogy a szolgáltatást igénybe vevôk hiányában leállnak a hôközpontok, s azok személyzete is növeli a munkanélküliek táborát.

Markó Béla:

Adrian Nastase kormányfônek a magyar nyelvû sajtót és a tankönyvhasználatot bíráló nyilatkozata kapcsán Markó Béla szövetségi elnök a Jurnalul Nationalnak kifejtette, hogy a miniszterelnök által megfogalmazott vádak alaptalanok, és a kormányfô maga is egy tudati fertôzés áldozata. Szerintem óvatosabban kellene viszonyuljon személyes "hírszerzôihez" - közölte a szövetségi elnök. A sajtó elleni támadásaiban pedig sokkal visszafogottabbnak kellene lennie, mert egy demokratikus országban az ilyen magatartás elfogadhatatlan. A szövetségi elnök továbbá rámutatott, hogy az utóbbi idôben egyre gyakoribbá váltak a kormányfônek a magyar kisebbséget támadó nyilatkozatai. Az RMDSZ megelégelte a sorozatos támadásokat, amelyek veszélyeztetik a kormánypárt és a szövetség között megkötött együttmûködési szerzôdésben foglaltakat. Felkérem Adrian Nastase kormányfôt, hogy hagyjon fel a heti rendszerességgel megfogalmazott "magyar-veszélyt" idézô nyilatkozataival. Az lett volna a természetes, ha elôbb velünk is egyeztet, ugyanis aláírtunk egy együttmûködési szerzôdést - nyilatkozott Markó Béla szövetségi elnök.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) által, nemrég a dél-afrikai Durbanban szervezett rasszizmusellenes világkonferencia konklúzióit fogalmazta meg Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke azon a szemináriumon, amelyen a résztvevôk elôadást hallgathattak meg a rasszizmus elleni harcot segítô romániai törvényes keretekrôl, illetve kerekasztal- beszélgetésen mondhattak véleményt a témáról. A roma és a zsidó közösségek képviselôi mellett a rendôrség és az ügyészség is képviseltette magát. Jelen volt a Project on Ethnic Relations marosvásárhelyi irodájának elnöke is. A helyi és a megyei közigazgatás képviselôi nem tisztelték meg jelenlétükkel a rendezvényt.

A világkonferencia konklúzióinak megfogalmazását megelôzôen Smaranda Enache elmondta, hogy a meglehetôsen feszült hangulatban lezajlott tanácskozás legfontosabb témái a rasszizmus modern formái, a rasszizmus áldozatai, a megelôzést elôsegítô intézkedések, valamint a kompenzálási formák voltak. Ezt a feszültséget nem enyhítette, hogy a zárónapon Fidel Castro kubai diktátor kétórás beszédet tartott, amelyet az afrikai, ázsiai országok megtapsoltak, a kelet-európaiak (akik tudják, mit jelent a kommunista diktatúra) felháborodására. A konferencia egyik konklúziója az volt, hogy a múlt nem menti fel a jelent, szembe kell nézni a múlttal, és nyíltan beszélni a rasszizmusról, illetve a diszkrimináció bármely formájáról. Másik tanulság az volt, hogy szükség van a kommunizmus perére globális szinten, s meg kell ôrizni az emberi jogok egyetemes jellegét.

A világkonferenciát megelôzôen regionális konferenciákat tartottak. A tavaly ôsszel Strasbourgban megszervezett Európai Regionális Konferencia megfogalmazta, hogy az etnikai, vallási és egyéb változatosság nem csak kulturális, erkölcsi gazdagságot biztosít, hanem gazdasági fellendülést is termel. Kérték, hogy a konferencia ismerje el a rabszolgaság és a gyarmatosítás tényét, ez jelenjen meg a történelemkönyvekben is, oly módon, hogy rávilágítson: a nagy földrajzi felfedezések sokak emberi jogainak és méltóságának csorbításával is jártak, illetve hogy utasítsa el az etnikai vagy másfajta tisztogatást. Az európai konferencia figyelmeztetett a mai modern rabszolgatartás leverését biztosító, megfelelô törvényes keret hiányára. Nyilatkozatot fogadtak el arról, hogy a rasszizmus bármely formája ellen törvényes eszközökkel kell harcolni.

Smaranda Enache a konferenciát fiaskónak nevezte, mert, mint mondta, palesztin pressziós csoport nyomást próbált gyakorolni, hogy a konferencia a cionizmust tekintse a rasszizmussal egyenlônek, így akarván elterelni a figyelmet a lényegrôl. A kelet-közép-európai régió képviselôi sérelmezték, hogy a történelmi kompenzációk vitájakor egyetlen szó sem esett azokról az államokról, amelyek 50 éven át a Szovjetunió gyarmatai voltak. Mint elmondta, a zárónyilatkozat is titokban született meg, s olyanra sikerült, hogy nem lehet a kormányok figyelmébe ajánlani.

Haller István, a PEL emberjogi irodájának vezetôje szerint, bár vannak törvények a diszkrimináció különbözô formáinak a leverésére, a keret nem teljes, s ami van (pl. a Btk. 247. cikkelye), sohasem alkalmazzák, annak ellenére, hogy Romániában is találkozni diszkriminációval. Felhívta a figyelmet, hogy ha valaki nem talál megfelelô orvoslást hazai törvényszékeken, egyéni panasszal is fordulhat az Európai Emberjogi Bírósághoz, vagy a Faji Megkülönböztetés Megszüntetéséért ENSZ-bizott-sághoz.

A vita során központi téma a roma kérdés volt. Elhangzott, hogy a kormány programot dolgozott ki a romák segítésére, csak a kivitelezéséhez szükséges anyagi alapokat nem biztosította. Azt is elismerték a romák képviselôi, hogy amíg a saját közösségükön belül is megkülönböztetések vannak, addig nem igazán lehet rajtuk kívülrôl segíteni. Az ügyészség, rendôrség pozitívan viszonyult a témához, s minden segítséget felajánlott a jó cél érdekében.

A végkövetkeztetés az volt, hogy az is valami, hogy ilyen nyíltan beszélhettek a problémákról. A jó szándék is segít, zárta a tanácskozást Smaranda Enache.

Sajtótájékoztató a megyei tanácsnál

A szabadságáról visszatérô Virág György tanácselnök az általa vezetett intézményt érintô elmúlt heti eseményekre reflektált a sajtó képviselôi elôtt a hétfôi tájékoztatón.

Kifejtette, anélkül, hogy túlzásokba estek volna, a megye 400 milliárdos kiegészítést igényelt az állami költségvetés legutóbbi módosításakor, ehhez képest az alig több mint 3 milliárdos juttatás szinte semmire sem elég. Elismerte viszont, hogy - bár ez sovány vigasz - más megyék sem kaptak többet, a legnagyobb összeg is alig 5 milliárdos nagyságrendû volt. A tanügy számára juttatott pénz az év végéig nem elég - szögezte le Virág György, ami az év végéig, illetve október hónap folyamán feltétlenül újabb kiegészítést tesz szükségessé.

A költségvetés kérdéséhez szorosan kapcsolódik a kulturális intézmények helyzete is. Ezzel kapcsolatban az elnök elmondta, hogy minden tôlük telhetôt megtesznek azért, hogy ezek az év végéig zavartalanul mûködhessenek, beleértve a külföldi kapcsolatok ápolását is, ám nem tartja helyénvalónak, hogy ez csupán a költségvetés terhére történjék, azaz minden intézménynek kötelessége lenne jelentôs mértékben hozzájárulni önmaga eltartásához. A Népújság kérdésére, hogy mi történik akkor, ha - mint ahogy Razvan Theodorescu mûvelôdésügyi miniszter az elmúlt héten bejelentette - 2002. január 1- jétôl a marosvásárhelyi Nemzeti Színház is a megye kezelésébe kerül, az elnök nem tudott érdemben válaszolni. Bármennyire fáj egy színházon nevelkedett marosvásárhelyi embernek - tárta szét a karját -, az intézmény fenntartásához nem tudja, honnan lehet elôteremteni az alapokat, hacsak nem irányítják át máshonnan a pénzt, például a repülôtértôl. Abban az esetben viszont amaz kerülne végveszélybe, s megengedheti-e magának ezt a megye? - tette fel a költôi kérdést az elnök. További súlyos gondnak nevezte azt is, hogy maga a színházépület is több tíz milliárdos felújításra szorulna, ám a legcsekélyebb esélyt sem látja arra, hogy ez a pénz valahonnan a rendelkezésre álljon.

Ugyancsak rejtély, hogy mibôl fog gazdálkodni az a megyei SAPARD-iroda, amelyet minisztériumi szorgalmazásra a megyei tanács keretében felállítottak. A mûködéséhez havi több tíz millióra volna szükség, a költségvetésben azonban erre nincs keret - közölte Virág György. Sôt, egyelôre az is rejtély, hogy mibôl fogják kifizetni az iroda számára megrendelt és leszállított (!) számítógépeket.

A tanácselnök a Vidrátszegen létesítendô ipari parkkal kapcsolatban elmondta, hogy értesült a módosult törvényrôl, amely számos kedvezményt visszavon az ipari parkok üzemeltetôitôl és az ott megtelepedett cégektôl. Ennek ellenére meggyôzôdése - mondta -, hogy a megítélt európai alapokat a rendeltetésüknek megfelelôen fel kell használni, a parkot létre kell hozni, hisz a repülôtér fejlôdése szempontjából ez létfontosságú. A Népújság kérdésére válaszolva elmondta, hogy még nem tudják, kérni fogják-e, hogy a platform a törvény értelmezése szerint is ipari parkként mûködjön-e majd, vagy egyszerû platformként, ám személyesen hajlik arra, hogy kérjék a törvény hatályának alkalmazását, hisz a csökkentett engedmények dacára is léteznek bizonyos könnyítések, amelyeket érdemes figyelembe venni.

Csütörtökön a kormánypárt municípiumi szervezete bekebelezte a pár évvel korábban Sergiu Cunescu nevével fémjelzett hagyományos, történelmi Román Szociáldemokrata Párt városi szervezetét. Az eseményre úgynevezett municípiumi konferencia keretében került sor, amelyen a részt vevô 159 delegátus megszavazta, hogy a hagyományos szociáldemokraták Marosvásárhelyen létezô 180 tagja testületileg a PDSR-bôl szociáldemokratává keresztelt pártba olvad. Így a kormánypártnak csak Vásárhelyen 1048 tagja lett. Megválasztották a városi vezetést, az úgynevezett municípiumi tanácsot, nem kevesebb, mint 95 taggal, illetve a 35 tagú municípiumi bürót. Ennek elnöke Savu Lucian. Mellette hét alelnök, egy titkár és egy kincstárnok igazgatja a városi szervezetet.

Mivel felvetették, hogy a megyében az üzleti piac "nincs a PSD szférájában", a Népújság megkérdezte, van-e valamiféle programjuk, amellyel magukhoz édesgethetnék az üzletembereket? A válasz az volt, hogy van, hamarosan szimpóziumot szerveznek a Marosvásárhelyi üzleti piac: valóság és perspektívák témával. Megtudtuk, hogy az október 20-ára kitûzött megyei konferenciára, amelyen Nicolae Vacaroiu, a szenátus elnöke és Ioan Rus belügyminiszter is jelen lesz, 81 tagot delegálnak. Azt is elmondták, hogy keresik a megfelelô személyt - "akár magyar nemzetiségû is lehet", ha jó menedzser, megfelelô erkölcsi tartással rendelkezik (és természetesen betartja a kormányprogramot, s szociáldemokrata érzelmû) -, akit már mostantól készítenek a 2004-es polgármester- választásra.

Történelmi jelentôségû évnyitó

Gazdag örökségrôl tartott elôadást szombaton a marosvásárhelyi Körmöczi János Fizikusnapokon dr. Tonk Sándor egyetemi tanár, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora. A marosvásárhelyi oktatás évszázados hagyományait elemezve, a város és iskoláinak kapcsolatáról szólva elmondta, milyen pezsgést jelentett a település szellemi életében egy-egy új iskola létrejötte. Amit nem szükséges különösképpen magyarázni, hisz a református kollégium, a katolikus fôgimnázium mellett elég, ha a jelenkorban az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre gondolunk. Az elôadó figyelmeztetett ugyanakkor iskola és város kapcsolatának idônként megnyilvánuló árnyoldalaira is, az értetlenségre és közönyre, a polgárság közömbösségére és nemtörôdömségére, az iskolától való elfordulására. A történelmi tapasztalatokból kiindulva Tonk Sándor arra biztatta a helybelieket, hogy türelemmel és féltô szeretettel vegyék körül azokat az iskolákat, amelyek most kezdik tevékenységüket. És az sem titok, hogy milyen intézményre gondolt az elôadó, hisz néhány nap múlva megnyitja kapuit a Sapientia egyetem marosvásárhelyi kirendeltsége, ahol a szociálpedagógia mellett premierként elkezdôdik a magyar nyelvû mûszaki képzés is.

- A nyitóünnepséget illetôen az a hír kelt szárnyra, hogy jelen lesz mind a magyar, mind a román oktatási miniszter. Minek köszönhetô ez a különleges érdeklôdés? - kérdeztük a rektortól.

- A nagy szavakat kerülve is elmondhatjuk, hogy október 3- án történelmi jelentôségû évnyitó színhelye lesz Marosvásárhely, hisz nemcsak a város, hanem az egész erdélyi magyar közösség számára fontos, hogy az önálló magyar egyetem, ha csírájában is, ha szûkös keretek között is, de végre elkezdje a tevékenységét. Mint köztudott, egyelôre három színhelyen fogunk mûködni, mivel a kolozsvári fejlesztést teljesen félre kellett tennünk az indulási szakaszban. Nagyvárad és Csíkszereda mellett elsôsorban az indokolta, hogy Marosvásárhelyen tartsuk az ünnepélyes központi évnyitót, hogy úgy értékeltük, ennek a közép- erdélyi térségnek, amit én Kolozsvár- Marosvásárhely térségnek szoktam nevezni, nagyon nagy szüksége van arra, hogy a magyarság szellemi jelenléte megerôsödjék. Marosvásárhelyen adottak voltak ennek az elôzményei, azok az alapok, amelyekrôl elôadásomban beszéltem, és ugyanakkor adottak a feltételei is egy egyetem indításának.

- Talán említsük meg ezeket.

- Egyfelôl adott az infrastrukturális lehetôség, a római katolikus plébánia által felépített valóban korszerû, oktatási intézmény céljára alkalmas épület, és létezik az a tanári-oktatói testület, amely különbözô tanintézetekben mûködik és mondhatjuk, várta az alkalmat, hogy egy magyar oktatási intézmény keretében folytassa a tevékenységét. Azért helyeztük a mûszaki oktatásra a hangsúlyt, mivel ennek voltak itt a legerôsebb egyetemi hagyományai - most nem szólok az orvostudományról és gyógyszerészetrôl, amelyek a maguk útján haladnak. Nagyon sok kiváló mûszaki oktató van Marosvásárhelyt, s végül a legfontosabb indok, hogy nem volt magyar nyelvû mûszaki képzés Erdélyben, Romániában, s ezért ez az egyetem mindenképpen egy hiányt pótol, amit a felvételi vizsga eredménye is igazolt.

- Sokan felvetik, hogy mégsem volt olyan mértékû túljelentkezés, mint például Csíkszeredában...

- Ennek sok oka van, mint például a vizsga idôpontja, másrészt a bizonytalanság, hogy akkreditálják-e a különbözô szakokat vagy sem. Ami nagyon nehezen ment, és még mindig nincs meg a végleges akkreditáció, hisz a kormányrendelet még nem jelent meg, az akkreditációs bizottság azonban pozitívan véleményezett minden szakot, s ezért is indulhattunk el.

- Mikorra számíthatunk kedvezô döntésre?

- Ezt még nem tudjuk, de várjuk, hogy a szakminisztériumból a kormány elé kerüljön a kérés. Értesüléseink szerint nagyon sok ilyen jellegû kérés van, amelyeknek a feldolgozása idôbe telik, de jó reménységgel vagyunk, hogy sikerülni fog.

- Számíthatunk-e a megnyitón a miniszter asszony jelenlétére?

- Voltak ilyen elképzelések, de pontosat nem tudok, és nem is kívánok mondani, ugyanis e téren kicsit felelôtlennek tartom a sajtót amiatt, hogy útjára bocsátotta ezt a hírt, anélkül, hogy a miniszterek esetleg tudnának róla. Ilyen tervek voltak, vannak, de ezt nem az egyetem dönti el, ez már a diplomáciának a dolga.

Visszatérve a felvételi vizsgára, azt is számításba kell venni, hogy a marosvásárhelyi és a környékbeli fiataloknak nagy a választási lehetôségük, hisz helyben is több fôiskola mûködik, miközben Csíkszeredában nem volt más, és ezért egyértelmû, hogy ott a Sapientia az az egyetem, ahova felvételizni lehetett. Mindenesetre bízunk abban, hogy a marosvásárhelyi szakok, amellett, hogy egy egészséges versenyhelyzetet teremtenek, egy egyetemnek sem kisebbítik a szerepét, ami természetesen fordítva a magyar oktatásra is érvényes. Egyetlen egyetem léte monopolhelyzetet teremt, de ha vannak még más helységekben hasonlók, az rákényszeríti az oktatói testületet is a keményebb, igényesebb munkára, amire viszont állandó jelleggel szükség van.

Ha ugyanis nem tudunk olyan fiatalokat képezni, akik meg tudják állni a helyüket akár a világban is, akkor az egész oktató munkának nem sok értelme van.

- Pillanatnyilag hogyan értékelhetô az oktatói utánpótlás a Sapientián?

- Marosvásárhelyen nagyon jó körülmények között indultunk, mivel sikerült betölteni a meghirdetett állásokat, ami elsôsorban annak köszönhetô, hogy az oktatókat nem kellett máshonnan toborozni. Nagyon sok tehetséges szakemberünk van, amit azzal bizonyíthatok, hogy a meghirdetett asszisztensi, gyakornoki állásokra sok jól felkészült fiatal jelentkezett. Ezt azért tartom fontosnak, mivel az egyetem szervezésébe beletartozik, hogy kineveljük a saját oktatói karunkat. Ezt pedig csak úgy lehet, hogy mától kezdve gyakornokok, tanársegédek kezdenek el dolgozni, akik három év múlva adjunktusok lehetnek, és megjelenik végre az a sokszor megálmodott önálló tanári kar is, amelynek a hiányát sok téren érezzük. A Sapientián vannak szakok, ahol az utánpótlás biztosított volt, viszont nagyon sok szakágazatban szinte teljes mértékben hiányzik.

- A Sapientiáról szólva mindenkiben felmerül az egyetem anyagi fenntartásának további lehetôsége...

- Ez a nagy kérdés. Amikor valaki megérdeklôdte, hogy a kétmilliárdos támogatás nélkül hogyan fogunk tovább mûködni, mindig azt válaszoltam, hogy ha valamiért nem alszom, ez az egyik dolog. Bár meggyôzôdésem, hogy amikor a magyar kormány megszavazta ezt a támogatást, tudatában volt annak, hogy folytatni kell, s a mindenkori magyar kormány kötelessége lesz az általa létrehozott intézmény fenntartása. Gondolom, hogy bármilyen színezetû lesz a vezetés, az nem fogja befolyásolni az egyetem támogatását.

- Elegendô-e a kétmilliárd forint?

- A költségvetési viták után bebizonyosodott, hogy ennek az összegnek a fele a jelenlegi csonka egyetemnek a fenntartási és mûködtetési költségeit fedezi, ha pedig ki fog épülni valamennyi színhelyen az összes évfolyam, akkor kétmilliárdból még a fenntartásra sem futja. A hogyan továbbot illetôen én úgy gondolom, hogy a magyar kormány számol azzal, hogy valamilyen normatív támogatási rendszerbe beépítsék ezt az intézményt is. Ez azonban csak egy dolog, és visszatérek mai elôadásomnak a vezérmotívumára: ha az erdélyi magyar társadalom nem fogja sajátjának tekinteni ezt az egyetemet, és nem fogja kellô mértékben és komolysággal felmérni azt, hogy ez a saját érdekeinket szolgálja, akkor az intézmény és a társadalom kapcsolata nagyon laza lesz, másfelôl pedig nem látom a jövôjét sem biztosan. Egy külföldrôl fenntartott intézmény virágozhat is, de ha nincsen meg a szükséges társadalmi háttere, akkor akár máshol is mûködhet. Véleményem szerint az erdélyi magyar társadalom nem olyan roppantul szegény, hogy ne tudná legalább részben vállalni a terhek egy részét. A történelmet mindenki szívesen hallgatja, de komolyabban át kellene gondolni, hogy tanintézeteink nem mûködhettek volna, ha nem áll mellettük az átlagembertôl az arisztokratáig az a támogatás és hozzáállás, amit az elmúlt ötven esztendô sajnos kiirtott az emberekbôl a kezdeményezôkészséggel egyetemben.

Most már fel kellene ébredni, hogy az autonómia nem csak jogokat, hanem feladatokat és kötelezettségeket is jelent, az önkormányzat nem csak annyiból áll, hogy azt csinálok, amit akarok, hanem, hogy azt csinálom, amit kell.

És van egy harmadik lehetôség, ami lehet, hogy pillanatnyilag az álmok világába tartozik, de mint eshetôséggel lehet számolni: a román tanügyi törvény feltételes módban lehetôvé teszi magánoktatási intézmények támogatását is. Szimbolikus értelemben is nagyon jó lehetôségnek érezném, ha a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem a két állam által fenntartott intézményként mûködne: az egyik a saját adófizetô polgárát, a másik a saját nemzettársát pártfogolná. Ez még álomnak is túl szép, de lehet, hogy eljön az a pillanat, amikor egy ilyen felépítésben a politikusok is fantáziát látnak.

- Ismeretes, hogy Marosvásárhely, azaz Koronka határában megvan a terület egy egyetemi campus létrehozására. A jelenlegi költségvetési feltételek mellett milyen esély van arra, hogy az építkezés elkezdôdjék?

- Azzal, hogy megvettük ezt a területet, felelôsséget is vállaltunk. Ha nem gondolnánk arra, hogy valamit lehet csinálni, akkor ebbe az elég nagy vásárba nem kezdtünk volna bele. Úgy néz ki, hogy az elsô lépésben az idén, illetve a jövô év tavaszán elkészülhetnek a tervek. Nyilvánvaló, hogy nem fog ez gyorsan megvalósulni, és kezdetben nem is olyan egyetemi campus lesz, amit mindenki megálmodhat. Az építkezések elsôsorban célszerûek lesznek, arra gondolván, hogy ez az épület, ahol az egyetem most elkezdi a tevékenységét, nem alkalmas a mûszaki jellegû oktatásra, amelyhez laboratóriumok, tanmûhelyek, gépek szükségesek. Az e célra alkalmas épületnek 2003-ban kész kell lennie, mert másképpen nem fogunk tudni mûködni. Aztán majd a késôbbiekben lehet álmodozni és tervezni hozzá mást is.

A Budapesten megjelenô Élet és tudomány fôszerkesztôjével a hétvégén tartott fizikusnapokon találkoztunk. Az igazság és a politika viszonyáról, genetikai beavatkozásokról, klónozott gyermekek hullámos hajáról, az élôlények félelmérôl és okos lapok fogyásáról beszélgettünk Herczeg Jánossal.

- Élet és Tudomány. Másként mondom: tudomány és politika, hiszen a kettô ma már alig választható szét. Az alárendeltséget, a függôséget aztán már az élet bánja meg?

- Azt hiszem, a tudomány mindig arra törekszik, hogy objektív törvényeket tárjon föl, még akkor is, ha nem vagyunk benne biztosak, hogy egyáltalán ilyenek léteznek, de azért mégis csak erre próbálunk törekedni. A politika pedig, ahogyan én érzékelem, változó hatalmi harc. A tudomány ennek nem lehet kiszolgáltatva. Még az igazi humán tudományok sem. A történelemtudománynak is az a feladata, ami talán legközelebb áll a politikához, hogy lehetôleg objektivista, megcáfolhatatlan dokumentumokon álló történelmet, esetleg már cáfolható elméleteket állítson, de nem a politikától sugalmazva. Vagy ott van a szociológia, ami a politika mindennapi eszköze, a jó szociológia szigorú adatokon, statisztikai elemzéseken nyugszik, és az igazságot akkor is fel kell tárnia, ha a politikának ez éppen rendkívül kellemetlen.

- Az amerikai történések okán nem lehet elvonatkoztatni dolgoktól. A két legnagyobb nukleáris hatalom már nem ellenség, most olyan fenyegetésekkel kell szembenézniük, amelyek nem egymás irányából, hanem atomhatalmi ábrándokat kergetô más államok felôl érkeznek. Az új helyzetbôl új következtetéseket kell levonni, mondták az amerikaiak, és a maguk feladatát elvégezték. Kidolgozták a ballisztikus rakétákkal szemben teljes védelmet nyújtó rakétapajzs ötletét, csakhogy a körömvágókról és zsebkésekrôl megfeledkezett a hadtudomány. Mi a teendô?

- Ilyen kérdésekben az Élet és Tudomány nem szeretne állást foglalni, de magánvéleményemet talán csak elmondhatom. Tehát: egy olyan rendszer, amely képes rakétákat, esetleg a világûrbôl érkezô kártékony dolgokat idejében érzékelni, menet közben megsemmisíteni, véleményem szerint nem árt, ha van. Az amerikaiaknak politikai problémát jelent, hogy érdemes-e arra tömérdek pénzt áldozniuk. És nyilvánvalóan, ha az egyik hatalomnak megvan ez a technikai eszköze, akkor a másik is igyekszik kiépíteni azt... Ez az ô dolguk. A tudomány mindenesetre nagyon sokat profitálna belôle, mert az biztos, hogy az elektronika nagyon sokat fejlôdne.

- A klónozás a tudományos kiadványok címlaptémája lett. Olvasom, valahol két orvos novemberben legalább 200 önkéntes nô méhébe kíván klónozott embriót beültetni. Akik eddig azzal nyugtatták magukat, hogy ilyesmire mégsem vetemednek, azok bizony tévedtek.

- Bebizonyosodott: orvostechnikailag lehetséges dolog.

- Mit gondol, tapsolni kéne vagy tiltakozni?

- Pillanatnyilag az a helyzet, hogy az orvosok nem tartják szerencsésnek, ha ilyen kísérleteket folytatnak. Vannak területek, ahol nagyon meggondolandó, nem kellene-e tilalmakat hozni. A klónozás ezen a határon mozog. Lehetséges, hogy a tilalmat ki kellene mondani, de az is lehetséges ugyanakkor, hogy a tilalmat nem fogják betartani. A tudomány kezét megkötni nehéz. A tudomány végül is megcsinálta az atombombát, a hidrogénbombát, de lemondott arról, hogy a Földön atomkísérleteket folytasson bizonyos mennyiségen és határon túl. Azt gondolom, hogy a biológusoknak sem lehet megtiltani, hogy klónozást végezzenek. Hiszen, mint mondtam, ha megtiltják, akkor is megteszik. Egy bizonyos határon túl a klónozásnak nem is lesz majd értelme.

- A science-fiction lassan-lassan valósággá válik?

- Én úgy látom, hogy a tudomány a tudományos fantasztikumot ma már megszégyeníti.

- Kérdés: valamiképpen meg lehet-e majd szabni, hogy mit használjunk, és mit ne használjunk fel abból, amit a tudomány nyújtani képes?

- A kérdés valójában az, hogy bele kell-e szólni... Az atomtudomány és a biológia terén nyilván felmerülnek ilyen kérdések, de hát ha igény van rá, ha az energiaszükséglet megkívánja... Ha egy egészségesebb emberiség szempontjából szükségesek a különbözô genetikai beavatkozások, akkor ezeket miért ne használnánk fel?

- Korlátolt felfogásom szerint félelmetes dolgok elôtt állunk. Talán majd a klónok is egyszer ellenünk támadnak...

- Nem hinném, egyébként a klón maga nem annyira problematikus. A genetikusok inkább abban látják a problémát, hogy a szervezetek sokszínûsége változik meg. Mondjuk van két egyed, akik genetikusan teljesen egyformák, ennek következtében nagyon hasonlóan fognak kinézni fizikailag, de ha más körülmények között élnek, akkor ezek nagyon különbözô emberek lesznek. A klónozással létrehozott gyerekek közül legkülönbözôbb emberek jöhetnek létre, legfeljebb mindegyiküknek barna, hullámos haja lesz.

- Jövôre nézve azt mondja, hogy nekünk, élôlényeknek nem kell félôlényeknek lennünk?

- Ezt a szójátékot azt hiszem, kölcsönkérem, ha megengedi. Egyébként én is így gondolom.

- Adom. Ez a mérhetetlen információözön, az úgynevezett globalizációs tömegkultúra mennyire hozza hátrányos helyzetbe az Élet és Tudományt, mint hetilapot és egyáltalán az okos lapokat? Túl lehet ezt élni valahogy?

- Felmérhetetlen a tömegkultúra pillanatnyi hatalma. Nagyon nagy mértékben háttérbe szorított bennünket. Amikor az Élet és Tudomány ott volt szinte minden család asztalán, az azért volt, mert olcsón járt a lap, viszonylag kevés folyóirat volt, és nem volt akkora televíziós ôrület. Ebben a nagy kavalkádban nagy a hirdetés, a reklám szerepe, ami a a lapoknál a színvonal csökkenését hozta magával. Pillanatnyilag nagyon kritikus idôszakot élünk, de a korábbi hagyományokat át kell menteni arra az idôre, amikor a társadalomnak egy rétege, mert szüksége van mûveltségre, visszatér a jó lapokhoz.

- Miért nincsenek itt az erdélyi piacon?

- Elvileg itt lehetnénk, nincs sem technikai, sem politikai akadálya. A lapot meg lehet rendelni, csakhogy valahogy úgy néz ki, hogy az árak átalakítgatása közben itt már majdhogynem megduplázódik a lap ára, magyarán: drága.

Megyénkben közel száz HIV-fertôzött és AIDS-es gyerek van, ebbôl 40-45 gyereket otthon a szülôk ápolnak, a többi kórházban van. A közelmúltban a gyermekjogvédelmi hatóság meghirdette, hogy AIDS-es gyerekek mellé pótmamákat alkalmaznak, ami humánus gesztus, de anyagilag méltánytalan helyzetbe sodorta azokat a szülôket, akik a saját gyerekeiket otthon nevelik.

HIV-fertôzött gyerekével vidéken élô édesanya keresett meg. A család tizenegy éve küzd a halálos kórral, s az ebbôl adódó nehézségekkel. A kisgyereket öt hónapos korában fektették be elôször a marosvásárhelyi
"erdô alatti" gyermekkórházba. 1990-ben derült ki, hogy fertôzött. Azóta is megtörten viselik a kisfiú gondját. Két évvel ezelôtt, amikor foglalkoztunk még az esettel, az édesanya elmondta, hogy havonta kell jelentkezzenek a fertôzôklinikán, de van úgy, hogy hetente kell Marosvásárhelyre utazniuk gyógyszerekért. Az utazgatásra pedig nemigen tellett a betegápolói bérbôl, amit akkor az édesanya kapott. Közben az édesapa munkanélkülivé vált.

Az anyagi gondok nemhogy megszûntek volna, hanem súlyosbodtak. Csupán annyit változott a helyzet, hogy nem vonattal vagy autóbusszal kell beutazni Marosvásárhelyre, hanem a fertôzôklinika mentôje megy ki értük, s így legalább az utazási költségek alól mentesültek.

Közben az édesanya infarktust kapott, másodfokú rokkantsággal nyugdíjazták, 27 év szolgálat után a betegnyugdíja 800 ezer lej. Mivel az apa munkanélküli, ôt alkalmazták a gyerek ápolójának, jelenleg 1.200.000 lejt kap a Hátrányos Helyzetûek Felügyelôségétôl. Ezzel ellentétben azok a pótmamák, akiket a gyermekjogvédelmi hatóság az AIDS-es gyerekek mellé alkalmaz(na), közel 4 millió lejes bért kapnának. Hol itt az igazság? - Az én gyerekemnek is ugyanúgy kellene táplálkoznia, ugyanolyan vitamindús élelmiszereket kellene megvásárolni, mint azoknak a gyerekeknek, akiket kórházban ápolnak! - mondta a gyerek édesanyja. A kórházban ápolt gyerekek napi élelmiszer fejadagja 70 ezer lej, ami havi 2.100.000 lejt teszi ki. Nem beszélve arról, hogy ezenkívül még ruházkodni is kell, s a számlákat is ki kell fizetni. Az édesanya, aki lelkiismeretesen rendezi a gyerekét, nem érdemel ugyanannyit, mint a pótmama, aki esetleg csak a pénzért vállalná el a feladatot? - kérdezte.

Az édesanya által felvetett kérdést Dombi Károlynak, a gyermekjogvédelmi hatóság igazgatójának tettük fel. - Hogyan fordulhat elô, hogy tulajdonképpen ugyanazt a betegápolást két különbözô bérrel díjazzák? Az igazgató elmondta, hogy a kormány és a gyermekjogvédelmi hatóság programot dolgozott ki a 2000. évi 260-as kormányhatározat értelmében. Ennek a programnak a keretében munkakönyvvel alkalmaznák a pótmamákat, akiknek a bére közel 4 millió lej lenne. A családban ápolt AIDS-es gyerekekre nem terjed ki ez a program, csupán a kórházban ápoltakra. Így az édesanyák sem részesülnek a juttatásban. Persze, ez igazságtalan bánásmód velük szemben, ezt szabályozni kellene.

Az más kérdés, hogy eddig egyetlen pótmama sem jelentkezett. De a diszkriminációra fel kellett volna figyelniük azoknak, akik a programokat kidolgozták. S ha már a program úgy sem járt sikerrel, akkor azt a 4 milliónyi bért, amit a pótmamáknak szántak, miért nem irányítják át azoknak az édesanyáknak, akiknek ártatlan kisgyerekét fertôzték meg, s akiknek egész életét a betegséggel való harc nehezíti?

Az iskolakezdés után néhány nappal az anyagi gondokkal küszködô, rászoruló gyermekek ingyenes tanszercsomagot kaptak az államtól. Az elhangzott nyilatkozatok szerint az elemi iskolások 200 ezer, az 5-8. osztályosok 250 ezer lej értékben kapnak taneszközöket. Azonban jó néhány szülô panaszkodott, hogy a csomagok nem tartalmazták a beígért értékû tanszereket. A marosvásárhelyi 4-es általános iskolában érdeklôdtünk ezzel kapcsolatosan. Itt összesen 24 gyermek részesült támogatásban: 11 elemi iskolás és 13-an az 5-8. osztályokból. A csomagok lezárva érkeztek az iskolákba, úgyhogy a tanárok, tanító nénik nem ismerték azok tartalmát, sem a taneszközök értékét, így nem tudtak ez ügyben állást foglalni. A megkérdezett gyermekek azonban úgy vélekedtek, hogy a tanszerek értéke kisebb volt a megígértnél.

Neagu Nicolae, a Megyei Tanfelügyelôség adminisztratív igazgatója lapunknak elmondta, hogy a csomagokat két fordulóban fogják a rászoruló diákok megkapni, ugyanis a taneszközöket szolgáltató lerakatok készletei nem voltak elegendôk. Maros megyében 24.426 tanuló igényelte a csomagot, ez a szám nagyobb volt, mint arra az elôzetes felmérések alapján számítottak. Egyelôre 24 ezer gyermek részesült támogatásban. Aggodalomra semmi ok - mondta az igazgató -, az utólag igényelt, valamint a kiegészítô csomagok is meg fognak érkezni, új füzetekre pedig év közben is szükségük van a gyermekeknek.

Ritka jelentôségû eseményben lesz része a Tudor negyedben élô és lakó római katolikus híveknek a napokban. Csütörtökön, szeptember 27- én délután a Szent Kozma és Damján nevét viselô plébániatemplom felszentelésére kerül sor. Braun Jenô plébánost a felszenteléssel kapcsolatos elôkészületekrôl kérdeztük tegnap. - Valóban, ez mostanság az egyházközség legnagyobb ünnepe - mondta mosolyogva, így folytatva: Az épület ma délelôtt 11 órától sorra kerülô technikai, mûszaki átadását követôen a munkálatok nem fejezôdnek be. Átadjuk, mivel a templomot fel kell szentelni. És ha az imént azt mondtam, ez az egyházközség legnagyobb ünnepe, azért tettem, mivel tudjuk, mennyire meghitt ünnepség egy-egy családi közösség életében az újszülött megkeresztelése, névadási ünnepsége. Nos, mi is hasonló esemény elôtt állunk. Nevet adunk, felszenteljük a templomot. Eddig mindössze épületrôl, építményrôl beszélhettünk a templom kapcsán. Rövidesen mint Isten házáról. A felszentelés által költözik közénk, a templomba az Isten. A felszentelést mindig a püspök végzi. Jelen esetben dr. Jakubinyi György érsek, valószínûleg Tamás József segédpüspök társaságában. Jelen lesz az eseményen sok kolléga is, Csató Béla fôesperes úrral az élen. Ez a külsô szertartás valójában lelki ünnepség, mivel azt a belsô építést jelenti, mely immár ezzel a felszenteléssel veszi kezdetét az emberek lelkében. A templomszentelés alkalom arra is, hogy mindazok a római katolikusok, akik a Tudor negyedben laknak, megismerhessék templomukat. Mivel - sajnos - élnek a negyedben olyan római katolikusok is, akik a templom létezésérôl nem is tudnak. Ezúton kívánjuk tudomásukra hozni - folytatta -, hogy e templom nemcsak Isten háza. Az ô házuk is. Hisz az, hogy felépült, nagyon sokaknak köszönhetô. Külföldi támogatóknak, a román államnak, az érsekségnek és sok-sok hívünknek. Ez az anyagi része a dolognak. A templom értékét az adja meg, ha sohasem hiányzik belôle az imádkozó ember. Különben nem érdemes templomot építeni. Én abban reménykedem, hogy katolikusaink központi helyévé válik, melyet mindenki mint sajátját fog tisztelni és megbecsülni. A templomszentelés szertartásában vannak olyan dolgok, amelyekre fel kell figyelniük a híveknek. A szertartás a templom elôtt kezdôdik majd, ahol az egyháztanács átadja az érsek úrnak a templom kulcsait. Míg az érsek úr a templomot ki nem nyitja, addig senki be nem mehet. A bevonulást követôen aztán - mivel vizet szentel - az érsek úr meghinti a híveket is. Gesztusa által az épületet a profán világból "kiemeljük" és átadjuk magának az Istennek. A szenteléshez tartozik az oltár megáldása, a templom falán elhelyezett 12 kereszt - a 12 apostolt hivatottak szimbolizálni, akikre Krisztus az egyházat bízta - megkenése, a tabernákulum incen-zálása és az oltári szentség elhelyezése, majd az örökmécses meggyújtása. Ez utóbbi arra figyelmezteti a hívô keresztényt, itt fejet és térdet kell hajtani. A felszentelésre - zárta mondandóját a plébános úr - szeretettel várunk nemcsak minden katolikus hívet, hanem a más felekezetbelieket, természetesen lelkészeket is. Hisz egyben ünnepi ökumenikus ünnepségrôl is beszélünk. Mindazok, akik a felszentelésen részt vesznek, egy-egy miatyánkkal maguk is hozzájárulhatnak ünnepségünk szebbé, felemelôbbé és Istennek tetszôbbé tételéhez.

Sajtótájékoztató a Városházán

A tanévkezdés kapcsán tegnap Marosvásárhely polgármestere közölte a sajtó képviselôivel: az iskolajavítási munkálatok nagyrészt befejezôdtek, igaz, hogy néhány épület esetében a homlokzatok felújítása még folyamatban van, és egyes hôközpontokkal kapcsolatban is merültek fel gondok, de ezek nem hátráltatják az oktatási folyamatot. Az esetleges reklamációkat az iskolaigazgatók részérôl írásban kéri, akiknek majd újra megmagyarázza: pénzhiány miatt nem futotta nagyobb kaliberû munkákra. Ha pedig az elvégzett munkálatok minôsége ellen emelnek kifogást, az ellenôrizhetôség végett ezt is írásban tegyék meg és ha észrevételeik beigazolódnak, megbüntetik a vétkes cégeket.

Az útjavításokkal is elmaradtak a rossz idô miatt, ha befejezik a Gheorghe Marinescu utca felújítását, a Kinizsi és Sinaia utcák következnek, a Forradalom út javítása jövôre van betervezve.

Dorin Florea polgármester több olyan tervrôl szólt, amelyek a terelôutak kiépítésére vonatkoznak, ám mindaddig, amíg nem tisztázódik, kap-e pénzbeli támogatást Marosvásárhely a speciális alapokból, függôben vannak a tervek. A polgármester ennek érdekében Bukarestbe készül, számít a megyei képviselôk támogatására, de ha tárgyalásai mégsem lesznek sikeresek, 2002-2003-ra útadó bevezetését tervezi a vásárhelyi gépkocsi-tulajdonosok részére, aminek fejében ígéretet tesz egy pontos útjavítási program megvalósítására.

- Bár a PHARE-pénzalapok megszerzésére benyújtott pályázatokat elutasították, nem mondunk le a hidegvölgyi házépítési tervekrôl - jelentette ki Dorin Florea. Mint ismeretes, a Hidegvölgyben lakó cigány családok helyzete - a sok ígérgetés ellenére - még mindig rendezetlen, nem rendelkeznek személyazonossági igazolvánnyal, nincs közmûvesítés. A polgármester azt ígéri, rövid idôn belül nekifognak a terület parcellázásának. Minden cigány család részére 100 négyzetméter területet mérnek ki, majd elkezdik a házak építését. Hasonlóképpen hasznosítaná a Segesvári út körüli területet is Florea, ám hogy milyen pénzforrá- sokból valósul meg mindez, nem lehet tudni.

...a mezôgazdasági igazgatóságnál

*Október 5-ig felfüggesztették az államilag támogatott mezôgazdasági gépekre vonatkozó kérvények elfogadását; * a mezôgazdasági minisztérium ígérete szerint október folyamán egyenlítik ki a hektáronkénti egymillió lejes támogatást; * a Mezôgazdasági Szaktanácsadói hivatal ingyenes tanfolyamokat szervez növénytermesztôk, állattenyésztôk képzésére.

A szabadföldi termesztôk elmaradtak a betakarítási és talajelôkészítési munkák elvégzésével a csapadékos idôjárás miatt. Szeptember hónapra Marosvásárhelyen az elmúlt években az átlagos csapadékmennyiség 36 liter volt, idén viszont 97,1 litert mértek. Dicsôszentmártonban az átlagos 48 liter háromszorosát mérték, Mezôsármás és Segesvár környékén is jóval meghaladta az átlagos értéket. A kedvezôtlen idôjárás miatt abba kellett hagyni a termények betakarítását. Megkéstek a krumpli begyûjtésével, a 6647 hektár 85%-áról raktározták el a termést, a napraforgó-terület 80, a lenterület 83%-áról. A 77.000 hektáros kukoricatermés begyûjtése alig kezdôdött meg. A betakarítás befejezésének idôbeni eltolódása sajnos késlelteti a talaj elôkészítését a vetésre, a magágyak létrehozását. Az árpa vetésének optimális idôszakába léptünk, azoknak a gazdálkodóknak, akik ôszi árpát szándékoznak termeszteni, a vetést ezen a héten el kell(ene) kezdeniük és a hónap végéig befejezniük. Október elején következhet a búza vetése. Félô, hogy idén nem sikerül elvégezni az ôszi gabonák vetését a megfelelô idôszakban - jelentette ki Timar Liviu mérnök, a megyei Mezôgazdasági és élelmezésügyi igazgatóság vezérigazgatója a tegnapi sajtótájékoztatón. Kérdésre válaszolva a vezérigazgató elmondta, hogy a megyében összesen 4850 traktort üzemeltetnek, a motorok használtak, kopottak, a megterhelésük is nagy, 70-80 hektár traktoronként. Más országokban ez a terheltségi arány 40-50 ha/traktor. Ezen az ôszön a nyilvántartások szerint a termelôk összesen 36.800 hektáron szándékoznak búzát vetni. Alapul véve a traktorállományt, számításokat végeztek: 30 teljes munkanapra van szükség ahhoz, hogy csak a búza vetését elvégezzék. A nem optimális idôben történô vetés a terméshozam csökkenésével jár.

Dr. Tomsa Mihai mérnök, a Növényvédelmi felügyelôség igazgatója szerint más években ebben az idôszakban az árpaterület 20%- án földbe húzták a magot, a terület 30-40%- át elôkészítették. A tegnapig sajnos csak néhol kezdôdött meg a magágyak elôkészítése. És ami még negatívan fogja befolyásolni a jövô évi termést: az összterület 20%-án búzát vetnek búza után, a kialakult kényszerhelyzet miatt. Most már nagyon úgy tûnik, hogy a gabonák vetését november 1-jéig nem sikerül befejezni, még akkor sem, ha kedvezô lesz az idôjárás - vélekedett a Növényvédelmi Felügyelôség igazgatója.

Mivel a megye különbözô zónáiban az ôszi mezôgazdasági gépi munkák tarifái nagyon eltérnek egymástól, a mezôgazdasági igazgatóság szakemberei közzétették az általuk kiszámított munkadíjakat, amelyek szerintük valósak: szántás, boronálás - 975.000 lej/ha; tárcsázás, boronálás - 351.000 lej/ha; vegyszeres kezelés - 102.000 lej/ha; vetés 286.000 lej/ha; hengerelés 160.000 lej/ha; szállítás utánfutóval - 207.000 lej/óra; kórévágás, aprítás - 405.000 lej/ha.

Ismét gyászolunk, újra temetünk. A szórványmagyarság költônôje, Kabós Éva is elbúcsúzott a földi világtól. Sok híve volt, az olvasók népes tábora kedvelte egy érányi elhallgatás után felfedezett emberséges költészetét. Helytállást, életigenlést tanult belôle, az egyenes gerinc méltóságát. Ezzel a méltósággal viselte az idôs lírikus a legutóbbi súlyos meg