Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Mindenben együtt a NATO-val

A törvényhozás szerdán határozatot fogadott el arról, hogy Románia a NATO-tagállamokkal együtt részt vesz a nemzetközi terrorizmus elleni akciókban.

A két ház együttes ülésén ellenszavazat nélkül fogadták el a határozatot. Egyedül a romániai szerb nemzeti kisebbség képviselôje tartózkodott.

A határozat kimondja, hogy Románia - az Amerikai Egyesült Államok stratégiai partnereként és a NATO Partnerség a békéért programjának tagjaként - úgy vesz részt a nemzetközi terrorizmus elleni harcban minden eszközzel, a katonai természetûeket is beleértve, mintha a
NATO teljes jogú tagja lenne.

Románia - a NATO kérésére - az észak- atlanti szövetség rendelkezésére bocsátja légterét, szárazföldi területét és területi vizeit. A tervezett mûveletektôl függôen egyezteti lépéseit az Egyesült Államokkal és a NATO-val, illetve ezek partnereivel és szövetségesével. Azokat a konkrét akciókat, amelyekben Románia is részt vesz, a hatályos törvényeknek megfelelôen döntik el.

A határozat vitájában a parlamenti frakciók nevében felszólaló szenátorok és képviselôk gyakorlatilag
egyöntetûen egyetértettek azzal, hogy Románia vegyen részt a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben.
A felszólalók szerint ez a részvétel megfelel Románia hosszú távú stratégiai érdekeinek, különös tekintettel NATO- tagjelöltségére.

Hangsúlyozták, hogy ez bizonyos áldozatokkal is jár, mert fokozott erôfeszítéseket kell tenni a román állampolgárok biztonságának megôrzése, az életüket vagy a nemzetbiztonságot fenyegetô esetleges terrorista akciók megelôzése érdekében.

Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke azt hangsúlyozta: ha Románia az észak-atlanti szövetség tagja akar lenni, most tényleges NATO-tagként kell fellépnie a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben.

(MTI) Az Európai Unió elsô ízben tett lépést a tagországok közötti büntetôjogi együttmûködés konkretizálása felé szerdán, amikor az Európai Bizottság jóváhagyta a terrorizmus közös meghatározására, illetve az egységes európai letartóztatási parancsra vonatkozó javaslatokat.

A dolgok jelenlegi állása szerint a tagországok jogrendjei között nagy eltérések vannak a terrorizmusnak minôsülô cselekmények kezelését illetôen. Többségükben nincsenek is külön erre vonatkozó jogszabályok, vagyis a terrorcselekmények a közönséges bûncselekményekkel azonos megítélés alá esnek, és azonos büntetôjogi kategóriába tartoznak. Csak hat tagállamban (Franciaország, Olaszország, Németország, Nagy-Britannia, Portugália és Spanyolország) vannak érvényben olyan törvények, amelyekben a "terrorizmus" és a "terrorista" fogalmak külön is szerepelnek.

Antonio Vitorino, a brüsszeli bizottság bel- és igazságügyi kérdésekért felelôs tagja a javaslat elôterjesztésekor rámutatott, hogy a nemzetközileg szervezett, több országban is bázisokkal rendelkezô bûnszövetkezetek pontosan az európai jogi szabályozások ilyen egyenetlenségeit használják ki terrorcselekmények elkövetésére.

A testület szerdán két, egymással szorosan összefüggô javaslatot hagyott jóvá: az egyik a terrorcselekményeknek az unióban közösen elfogadandó pontos meghatározására vonatkozik, a másik a súlyosabb, nemzetközi bûncselekmények esetében alkalmazandó úgynevezett európai letartóztatási parancs intézményét vezeti be. Ez utóbbi a hagyományos kiadatási eljárások helyébe lépne, és nemcsak a meghatározás szerinti terrorcselekményekre lenne érvényes, hanem valamennyi olyan súlyosabb nemzetközi bûncselekményre - kábítószer-kereskedelem, emberkereskedelem stb. - is, amelyekért legkevesebb négy hónap börtönbüntetés jár.

A javaslat részletesen felsorolja és meghatározza a terrorizmusnak minôsülô cselekményeket. Az alapul vett ismérv szerint azok tartoznak ide, amelyeket egyének vagy csoportok szándékosan követnek el egy vagy több ország, azok intézményei vagy lakossága ellen, azzal a céllal, hogy megrendítsék vagy akár teljesen elpusztítsák politikai, gazdasági vagy társadalmi intézményeiket. A bizottság javaslatot tett az alkalmazandó büntetési tételekre is, az enyhébb esetekben 2 évi, a súlyosabbakban 20 évi börtönben jelölve meg azok minimumát.

A bizottsági kezdeményezést Vitorino még szerdán az Európai Parlamentben is ismertette. Döntést ez ügyben csak a miniszterek tanácsa hozhat, amely valószínûleg már csütörtökön tartandó rendkívüli ülésén tárgyalni fogja a javaslatokat.

Noha a bizottság lépése nyilvánvaló összefüggésben van az Egyesült Államok ellen a múlt héten elkövetett terrortámadásokkal - a miniszteri tanács rendkívüli ülését pedig külön ezek miatt hívták össze -, a tagországok közötti büntetôjogi együttmûködés erôsítése már csaknem két éve, az 1999 októberében a finnországi Tamperében tartott rendkívüli EU- csúcs óta napirenden van. Akkor nyilvánították az ilyen együttmûködés sarokkövévé azt az elvet, hogy a tagországok igazságügyi hatóságai kölcsönösen és automatikusan elismerik egymás büntetôjogi intézkedéseit. Az egyes nemzeti jogrendszerek közötti eltérések miatt azonban sem akkor, sem azóta nem volt teljesen világos, mit jelent ennek az elvnek a gyakorlati érvényesülése. A bizottság mostani javaslatai elsô ízben szolgáltattak konkrét példát erre.

A pakisztáni legfôbb vallási elöljárók szerdán dzsihádra, azaz "szent háborúra" szólítottak fel az Egyesült Államok és szövetségeseik ellen, amennyiben megtámadják Afganisztánt.

Az ulémák tanácsa által kiadott fatva, vallási értelmezés egy esetleges amerikai támadást "terrorcselekménynek" minôsít. Egyúttal bejelentették, hogy szeptember 21- én, pénteken országszerte tüntetéseket szerveznek és konferenciákat tartanak "Halál Amerikára!" címmel.

A fatva szerint "a világ minden muzulmánjának feladata, hogy megvédelmezze az iszlám országokat és hittestvéreit". Az ulémák figyelmeztetik Pervez Musarraf elnököt, hogy "idézze fel a pakisztáni nép érzelmeit, mielôtt bármiféle intézkedést hoz Amerikai javára" - olvasható a francia hírügynökséghez eljuttatott közleményben. A törvénytudók úgy vélekednek, hogy George W. Bush amerikai elnök súlyos hibát követett el, amikor "a keresztes hadjárat" szót használta a terrorizmus elleni harcra.
"Keresztes hadjáratot hirdetve Bush elnök megsértette az egész muzulmán közösséget. Szavait vissza kell vonnia" - így a közlemény.

A Washington-ellenes tüntetéseket és konferenciákat a pakisztáni ulémák tanácsának alelnöke, Maulána Násziruddín jelentette be, hogy tiltakozzanak Pervez Musarraf elnök "feltétlen együttmûködésrôl" szóló ígérete ellen, amelyet az Egyesült Államoknak tett a terrorizmussal szembeni világméretû háborút kezdeményezô felhívására.

Pakisztánban az ulémák tanácsa a legfontosabb iszlám hatóság, amelyben valamennyi szunnita irányzat bölcsei helyet foglalnak. A dél-ázsiai ország lakosságának többsége szunnita.

Afganisztánban szerdán több mint ezer muzulmán egyházi jogtudós (uléma) kezdett tanácskozást, hogy eldöntse, eleget tegyenek-e az Egyesült Államok elleni múlt heti támadások miatt Oszama bin Landen szaúdi terroristavezér kiadására vonatkozó nemzetközi követeléseknek.

A hagyományos fejfedôt viselô vallási személyiségek a kabuli városközpontban lévô elnöki palotában gyûltek egybe - idéz szemtanúkat a Reuters.

A tanács támogathatja bin Laden kiadását vagy csatlakozhat Mohammed Omar molla, tálib vallási vezetô amerikai támadás esetén szent háborúra vagy más országok segítségének kérésére vonatkozó felhívásához.

Hölgyeim és uraim,

tisztelt szenátorok és képviselôk !

Az utóbbi napokban túl sok kérdés és túl kevés válasz fogalmazódott meg a harmadik évezredet fenyegetô veszélyekkel kapcsolatban.

Az Amerikai Egyesült Államokat sújtó szörnyû terrorcselekmények által kiváltott félelmet nem lehet könnyûszerrel eloszlatni. Mostantól valószínûleg minden embernek jogában áll kérdôre vonni azokat, akik magukra vállalták a vezetés felelôsségét, mert e vezetôk tetteinek következményei mindenki által azonnal érezhetôk lesznek, saját bôrünkön tapasztalhatjuk.

Megváltoznak kapcsolataink, megváltoznak általában az emberközi kapcsolatok, megváltozik a tolerancia és intolerancia jelentôsége mind az utcán, mind a parlamenti székekben.

Ugyanakkor megszûnik eddigi kényelemérzetünk is, hogy Európának a kommunista rendszerbôl kilábaló részének nem kell egyebet tennie, mint a nyugati demokrácia örökérvényû és szilárd értékeit követni, amelyeket senki nem ingathat meg.

Ebben az értelemben egy kis szóhasználati elemzést javasolok. Ezekben az években elôszeretettel használtunk olyan kifejezéseket, mint: felzárkózás, alkalmazkodás, integráció, csatlakozás, gyakorlatba ültetés stb. Ez a szókincs tulajdonképpen az egyoldalú kapcsolat bizonyítéka. Mi vagyunk azok, akik kapunk valamit. Ôk azok, akik adnak valamit. Mi egy változó világot képviselünk, ôk egy stabil, derûs és szép világot. Ez a hozzáállás természetesen rengeteg igazságot is tartalmaz.

Ennek ellenére a NATO-ra és az EU-ra való várakozás passzív szókincsét egy új szóval kellene gazdagítanunk, más jelentésekkel és más kötelezettségekkel. Ez a szó: hozzájárulás. Nem csak csatlakozás, hanem hozzájárulás is. Nem csak alkalmazás, hanem hozzájárulás is. Nem csak integráció, hanem hozzájárulás is.

Mert hölgyeim és uraim, a veszélyek sajnos léteznek, mint ahogy ezt az egész világ megtapasztalhatta. De ezek a veszélyek még fokozottabban vannak jelen a mi térségünkben.

Románia az elmúlt években elpazarolta a gyors integráció esélyét azáltal, hogy képtelen volt kitörni a választási demagógia, a populizmus és a hagyományos nemtörôdömség bûvös körébôl. Most tényleg mindannyiunk számára világossá válhatott, hogy ez nem jó ! Nem jó, hogy egyesek még mindig nem értik, hogy elmúlt a nacionalista elszigetelôdés kora. Elmúlt az öntörvényû politikát és gazdaságot propagáló eszmék kora.

Csakis szigorú intézkedésekkel zárkózhatunk fel.

Csakis cselekedetekkel csatlakozhatunk.

Természetes, hogy kérdéseket tesz fel az utca embere.

Megállít valaki, és azt kérdezi: miért kell támogatásunkról biztosítanunk a NATO- tagországokat, és miért nem várjuk meg, hogy mi történik ?

A kérdés elborzasztott. Mert ebben a küzdelemben nincsenek alternatívák. Vagy megsemmisítjük a nemzetközi terrorizmust, vagy egy szörnyû világra ébredünk.

Ebben a pillanatban már nem politikai, hanem erkölcsi kérdésekkel szembesülünk. Nem lehetsz közömbös, amikor a te sorsodról döntenek.

Másvalaki azt kérdezi tôlem: miért kell úgy viselkednünk, mintha NATO-tagország lennénk, ha nem vagyunk azok ? Ennek a kérdésnek viszont nem csak erkölcsi, de politikai vetülete is van.

Igen, azért, hogy NATO-tagországgá váljunk, úgy kell viselkednünk, mintha tagja lennénk a NATO-nak .

Hogy beléphessünk az Európai Unióba, úgy kell majd viselkednünk, mintha európai uniós tagok lennénk .

Senkit nem fogadnak be ezekbe az intézményekbe, ha nem viselkednek úgy, mintha máris tagok lennének.

Kérem, ne feledkezzenek meg az új szóhasználatról: felzárkózás és hozzájárulás, csatlakozás és hozzájárulás, integráció és hozzájárulás !

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség megszavazza a határozattervezetet.

A Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) sürgôs összehívását kezdeményezi a Magyar Szocialista Párt a kormányfônél annak érdekében, hogy érdemi véleménycserére nyíljon lehetôség az úgynevezett kedvezménytörvény végrehajtási rendeleteirôl.

Ezt Szili Katalin elnökhelyettes jelentette be a pártja hétfôi elnökségi ülésén történtekrôl tartott keddi sajtótájékoztatóján, Budapesten.

Kovács László pártelnök a miniszterelnökhöz címzett, kedden postázott levelében jelzi: bízik abban, hogy Orbán Viktor még októberben összehívja a MÁÉRT soron kívüli ülését.

- Medgyessy Péter erdélyi látogatásának tapasztalatai alapján elengedhetetlennek tartjuk, hogy a kedvezménytörvény végrehajtását szolgáló kormányrendeletek a lehetséges legnagyobb mértékben szolgálják a szomszédos országokban élô magyarok tényleges érdekeit és azt, hogy a szomszédos országok kormányai, többséget alkotó nemzetei ne csupán megértéssel, hanem támogatóan fogadják a törvény alkalmazását - áll a levélben.

Egy újabb, független és átfogó vizsgálatot követelt az olasz hatóságoktól az Amnesty International emberi jogi szervezet a júliusi genovai G8- csúcstalálkozó alatt elkövetett hatósági erôszak miatt.

A nemzetközi emberi jogi szervezet londoni közleményében úgy ítéli meg, hogy az erôszakcselekmények áldozatai, az olasz rendfenntartó erôk és a közvélemény kevéssé bízik annak a jelentésnek a pártatlanságában, amelyet az olasz parlament által életre hívott tényfeltáró bizottság készített el. A testület a múlt héten terjesztette jelentését az olasz parlament alsóháza és a szenátus alkotmányügyi bizottsága elé.

Ennek kapcsán az AI emlékeztetett arra, hogy a tényfeltáró bizottság tagjai között nem volt egyetértés a jelentés megállapításait illetôen, az olasz ellenzéki pártokat képviselô bizottsági tagok nem támogatták annak végsô szövegét, alternatív jelentést kívánnak elôterjeszteni a parlamenti bizottságok elé, és egyben parlamenti vizsgáló bizottság létrehozására szólítottak fel az ügyben.

A nemzetközi emberi jogi szervezet Silvio Berlusconi olasz államfôhöz intézett korábbi levelében felsorolta azokat a feltételeket, amelyeket nélkülözhetetlennek tart egy független parlamenti vizsgáló bizottság létrehozásához. Egyebek között sürgette a testület tagjainak pártatlanságát, feddhetetlenségét, a vizsgálat mértékének, módszereinek és megállapításainak nyilvánosságra hozatalát, a hatósági erôszak áldozataitól, a rendfenntartó erôk, a börtönhatóságok tagjaitól való közvetlen bizonyítékgyûjtés lehetôségét, és azt, hogy a vizsgálat során tanúskodókat megvédjék az üldöztetéstôl.

Az AI egyben szorgalmazta, hogy a parlament tényfeltáró bizottsága birtokába jutott nagy mennyiségû, értékes információkat bocsássák a független parlamenti vizsgáló bizottság rendelkezésére.

A világ legnagyobb nemzetközi emberi jogi szervezete már júliusban elítélte a genovai csúcsértekezlet tüntetôivel szemben tapasztalt karhatalmi túlkapásokat, az olasz rendfenntartó erôk fegyverhasználatát és átfogó vizsgálatot sürgetett az ügyben.

A világon elsô alkalommal hajtottak végre transzatlanti mûtétet egy 68 éves francia nôn: az operációt végzô orvoscsoport New Yorkból, videokészüléken keresztül irányított robotkarok segítségével emelte ki a strasbourgi kórházban ápolt nô megbetegedett epehólyagját.

A szeptember 7-én elvégzett sikeres mûtétrôl szerdán számolt be az orvoscsoport vezetôje, Jacques Marescaux. A sebész elmondta, hogy az orvosi beavatkozásokat forradalmasító operációhoz a legfejlettebb kommunikációs eszközöket használták.

A mûtéthez használt, Zeusz névre keresztelt robotot a francia sebészek rövid, szóban adott utasításokkal irányították, a strasbourgi kórházban "dolgozó" robot pedig digitális jelzéseket küldött az óceán túlpartjára, ha elfogyott a kötszer, vagy más létfontosságú kellék.

Marescaux szerint a transzatlanti operáció rendkívüli elôrelépést jelent, hiszen a földrajzi távolság okozta problémák megszûntek létezni az orvostudomány számára. A francia sebész úgy véli: a modern technológia képessé teszi a szakorvosokat arra, hogy bármikor segítséget nyújtsanak a háborús övezetekben dolgozó sebészeknek, akiknek nincs elég gyakorlatuk a különleges esetek megoldására.

A Reuters jelentése szerint a transzatlanti operáció költsége 1 millió dollár volt.

Top 2000

A Maros vendéglôben tegnap került sor a megyei Kereskedelmi és Iparkamara által a tavalyi évben legjobbnak ítélt több mint 200 gazdasági egység ünnepélyes díjazására. Amint az elmúlt években hagyományossá vált, különbözô tevékenységi körök szerint az elsô 3 helyen végzett céget díjazták, országosan megállapított kritériumok alapján. Maros megyében a Cégjegyzési Hivatalnál jegyzett 20.000 gazdasági egység közül a 9.543 cég által letett könyvelési mérleget vettek figyelembe, 25 tevékenységi kör szerint. A nyertes cégek között vannak olyanok, amelyek az elmúlt három évben változatlanul elsô helyen végeztek, ezeket érdemoklevéllel tüntetik ki.

A tegnapi díjátadáson, a nagy számban megjelent üzletembereknek Toganel Ioan prefektus elmondta, hogy a Top 2000 újabb alkalom a megye gazdasági helyzetének elemzésére, és a tapasztalat szerint bizonyos területeken sikerült is növekedést elérni. A prefektus gratulált a sikeres cégeknek, ugyanakkor kitért a megyében érzékelhetô gondokra is, fôként az exportot, az állami és magánvállalatok közötti illojális konkurenciát, a termelést illetôen. A kormányfô kérésére a fôispánoknak ismertetni kell a megyék gazdasági helyzetét, a problémákat, ebbôl a célból a prefektus jövô héten találkozókat szervez a kis- és közepes vállalatok patronátusával, vállalkozókkal, fogékonyságot ígérve az általuk felvetett ötletekre. Ugyanakkor Ioan Toganel ígérte: közbenjár a kormánynál a gazdasági törvénykezés javítása érdekében. Nan Gheorghe, a Kereskedelmi Kamara elnöke szintén gratulált a kitûnô eredményeket elért vállalkozóknak, sok sikert kívánva az elkövetkezô években.

Aktuális

Az elmúlt heti amerikai terrortámadásokat követô elsô ijedtség elmúltával folyik a közvetlen veszteségek számbavétele, a politikai (illetve esetleges katonai) válaszlépésekrôl vitatkoznak a világ vezetôi, miközben a terrorista támadások gazdasági kihatásai némileg háttérbe szorulnak. Pedig az elsô jelek arra vonatkozóan, hogy az események ezen a területen sem múlnak el nyomtalanul, már megmutatkoztak az európai, a távol-keleti, illetve a hétfôtôl újra üzemelô New York-i tôzsdéken. Látványos ingadozások, az arany és a kôolaj árának gyors emelkedése mutatja, hogy a világgazdaságot is számottevôen befolyásolta a barbár cselekedet.

Hogy mi fog bekövetkezni a nemzetközi piacokon az elkövetkezô idôszakban, azt egyelôre a gazdasági szakértôk sem tudják pontosan megjósolni, ezzel kapcsolatban számos - sokszor ellentmondó - vélemény látott napvilágot, no meg a körvonalazódó válaszlépések is nagymértékben befolyásolják majd a világgazdaság alakulását. Az azonban teljességgel bizonyosnak tûnik, hogy lényeges mozgások, gazdasági átcsoportosulások várhatók, melyek a globalizáció következtében szinte minden szereplôre kihatnak.

Minket természetesen az érdekel leginkább, hogy a nemzetközi trend miként befolyásolja Románia, illetve szûkebb pátriánk gazdaságát, számíthatunk- e amúgy is alacsony életszínvonalunk további csökkenésére?

Az elemzôk megegyeznek abban, hogy Romániát alacsony szinten álló amerikai exportja miatt csak kis mértékben érintik majd a következmények, a nemzetközi gazdasági összefonódások miatt azonban talán ez a megállapítás nem teljesen egyértelmû.

S nem csupán a közvetlen áruforgalom csökkenése befolyásolhatja az itthoni állapotokat, hanem például a befektetôi tôke mozgásában várható elmozdulások. Noha bizonyos negatív jelenségeket a belföldi üzleti élet szereplôi objektív módon nem tudnak kivédeni, mégis tehetnek valamit ellensúlyozásuk érdekében. Hogy mit? Nos, olyan minôségben, és olyan megbízhatósággal kell dolgozni, amely a már megszerzett partnereket a maradásra, illetve - az objektíven felmerülô mûvi akadályok ellenére - újabb befektetôket pedig az ideérkezésre késztessenek. Nem kizárt, hogy a befektetôi tôkének a történtek következtében ez az övezet kínál pillanatnyilag elégséges biztonságot. Ennek fogadására kell alkalmassá tenni a honi terepet. Meg kell kísérelni, hisz ellenkezô esetben - ki tudja mennyi, szerencsés esetben csak rövidebb idôre - szinte biztosra vehetô visszaesésre számíthatunk.

Élô adásban közvetített földcsuszamlás, betemetett házak, melléképületek, veteményesek. Katonák, csendôrök által ôrzött terület, ahova a helyiek, saját biztonságuk érdekében nem léphetnek be - ilyen és hasonló képeket láthattunk az elmúlt napokban az országos televízióadók híradóiban. A föld által elnyelt település neve: Ocnele Mari.

A természeti katasztrófa után a kormányfô utasította a fôispánokat, ellenôrizzék a fennhatóságuk alá tartozó, hasonló veszélyben levô területeket, készítsenek jelentést a jelenlegi állapotokról, s javasoljanak megoldásokat. Ioan Toganel, megyénk prefektusa hétfôn Bábahalmára látogatott, míg kedden Nyárádmagyaróst-Nyárádselyét kereste fel.

- Azokból a nyárádselyei házakból, amelyeket a földcsuszamlások megrongáltak, ki kell telepíteni a lakosokat. Ez az egyetlen elfogadható megoldás, amit a helyszíni terepszemle után ajánlani tudunk, s ezt fogjuk a kormányhoz is továbbítani. Ugyanakkor anyagi támogatást igényelünk az érintettek kilakoltatásához, áttelepítéséhez - tolmácsolta a prefektus véleményét Cornel Briscaru, a prefektúra titkára. - Tudjuk, hogy a többnyire idôs lakók nem akarják elhagyni gazdaságaikat, de az újabb földcsuszamlások esetén, ha fokozódik az épületek rongálódása, sôt összeomlással veszélyeztetettek, kénytelenek lesznek elköltözni - mondta.

A bekecsalji településrôl már a 20-30-as években feljegyezték, hogy földcsuszamlások helyszíne. Késôbb, az 50-es években a kolozsvári egyetemrôl jöttek szakemberek, s készítettek jelentést, a nyárádmagyarósi dombokról s a selyei földtüremkedésekrôl. A helyiek az elsô repedések, szemmel látható károk keletkezésének idôpontját a 70-75-ös évekre vezetik vissza. Akkor, a nagy árvizek nyomán megmozdultak a földrétegek, megcsúszott a föld, helyenként nagy szakadékok keletkeztek, a házak, melléképületek falai megrepedtek. Legutóbb 1998-1999- ben számoltunk be arról, hogy újra megindult a nyárádselyei föld, elnyelve a gyümölcsfákat, a növényi kultúrákat, tenyérnyi réseket idézve elô az épületek falain, földkupacokat túrva az udvarokon.

- A szakemberek szerint egy Berekeresztúrig érô sóréteg van Nyárádselye alatt, s ez okozza a földmozgásokat - tájékoztat Kis László, a polgármesteri hivatal titkára. - Legutóbb 1999-ben volt földcsuszamlás, azóta nem történt semmi. Csupán annyi, hogy az akkor keletkezett kisebb szakadékokat a szélekrôl beomló föld lassan, de biztosan temeti be. 1998-99-ben több alkalommal is, szakértôkbôl álló bizottság ját a helyszínen, jelentéseket készítettek, megoldás azonban nem született. A prefektúra pénzt utalt ki a javításokra, amit mi a kár függvényében ki is osztottunk. Már két- három évvel ezelôtt is emlegették az érintett 25-30 ház kiürítését, de ez csak javaslat maradt. A polgármesteri hivatal Bere-Nyárád-magyarós vagy Seprôd határában tudna telket ajánlani, megvételre, új házak építésére. Azonban a lakók legnagyobb része hallani sem akar az elköltözésrôl. A fôispán, a helyszíni terepszemle után azt mondta, hogy tilos építkezési engedélyt kibocsátanunk, s komolyan fontolóra kell vennünk a házak kiürítését. Azt is mondta, hogy javításra nem utalnak ki segélyt - számol be Kis László.

Nem látszik a templomtorony

Az 50-60-as években a gazdasághoz tartozó termôföldrôl szépen látszott a helyi templom egész tornya. Aztán a földterület süllyedt, süllyedt. Már évek óta nem látni a tornyot a határ azon részébôl - mesélik a nyárádselyeiek. Az idôsebbek a domb-tetején álló temetôre mutatva mondják, hogy ôk már csak oda költöznek.

A két-három éve keletkezett szakadékok alját gyom, fû fedi. Mellettük kukoricaföldek, káposztás, karóra futtatott paszuly, gyümölcsfák vannak. A gazdák igyekeztek minden területet jól kihasználni, az üregek közvetlen közelében levô részt kaszálónak használják, pár méterrel odébb viszont ugyanúgy termelnek, mintha mi sem történne. Egy-egy gyümölcsfa megcsúszott, eldôlt a törzse, a méterekben mérhetô mélység azonban nem engedi elfelejteni, hogy a természet alakul.

Szívesen elköltözne, ha...

Kacsó Berta néni 1969-ben építette férjével együtt azt a házat, ahol ma is lakik. A ház külsô részén jól látszó repedéseket mutatva meséli, hogy 10-15 éve kezdett megroskadni, megrepedezni. Majdnem évente végeztek javításokat, cementeztek, tömték a réseket, mindhiába. Legutóbb tavalyelôtt kaptak pénzt a polgármesteri hivataltól, s abból toldozták- foldozták az épületet.

- Most már egyedül élek. Lányom Nyárádszeredában lakik, szép nagy kertjük van. Ha adnának segítséget, hogy ott új házat építhessek, vásárolhassak, szívesen elköltöznék. Sajnálnám itthagyni a házat, gazdaságot, de elmennék - mondja.

Nincs akkora veszély, amekkorát híresztelnek

A földcsuszamlás által legjobban érintett házak egyikében a 72 éves Hegyi Alberttel beszélgettünk. 1937 óta lakik abban a házban, amit a mozgó föld többször megviselt, ám lakói gondos keze állandóan újrajavított.

- Három éve nem történt semmi rendkívüli. Az, hogy nagy veszélyben vagyunk, s ki kell költöznünk, csak híresztelés - vélekedik az idôs ember. - Mi 1999-ben újraöntöttük a ház frontjának az alapját, s azóta újabb repedés nem keletkezett. Egyedül az udvaron álló, s raktárként használt kis épületet kell lebontanunk, mert az három évvel ezelôtt megroskadt, egyik fala leomlott, s azóta csak tovább romlott. A faluban ez az egyik legveszélyeztetettebb rész, s én akkor is azt mondom, hogy nyugodtan itt maradhatunk. S maradunk. A gazdasághoz gyümölcsös, s négy hektárnyi terület tartozik. Ennek megmunkálásából élünk. Hova költözhetnénk? Vannak ugyan olyan személyek, akik jobb helyekre kívánkoznak, s már a csuszamlások elôtt is foglalkoztatta ôket az elköltözés. Ôk lehet, hogy az állami segélyt felhasználva elmennének. Legtöbben azonban ittmaradunk - mondja könnyes szemmel Hegyi Albert, hozzátéve: könnyû Bukarestben arról dönteni, hogy itt, Nyárádselyében, mi mit csináljunk...

Egyelôre a tetôrecsegés, falrepedés zaja nélkül telnek a napok Nyárádselyében. Egyszerû és értékes hétköznapokként. A helyiek dolgoznak, s reménykednek, hogy minden a megszokott helyén marad.

Azt, hogy mikorra várható újabb földcsuszamlás és milyen méretû lesz, senki nem tudja megmondani.

A Bibliában nyolc öngyilkos esetrôl olvashatunk. A buddhisták között azonban ismeretlen a depresszió és az élet eldobása. Milyen út vezet az elkeseredéstôl az öngyilkossági kísérletig?

Hogy ki és miért akar vagy lesz is öngyilkos, arra szakemberek máig keresik a választ. De, hogy az öngyilkosság elkövetése ôsi magatartásforma, azt ékesen bizonyítják a történelem elôtti és késôbbi adatok. Az ókori görögöknél és rómaiaknál a halál ismert formája volt az öngyilkosság. Az ókori filozófusok különbözôképen vélekedtek e cselekedetrôl. Platon elítélte, de bizonyos körülmények között - például halálra ítéltek esetében - megengedhetônek tartotta. Homérosz az elme megzavarodásának, az istenek büntetésének vélte az önkezû halált. Ami a zavart-elméjûséget illeti, nem is tévedett, hiszen az öngyilkosok kilencven százaléka pszichiátriai beteg.

A Bibliából is tudomást szerezhetünk az emberi halálnak errôl a szörnyû formájáról. Az Ószövetségben nyolc, az Újszövetségben egy ilyen esetrôl, nevezetesen Júdás haláláról olvashatunk. Júdás, miután elárulta Jézust, tettét csak így, saját maga felakasztásával vélte megtorolhatónak.

A negyedik század közepén, a II. Orleans-i zsinat hivatalosan is elítélte az öngyilkosságot és megtiltotta az öngyilkosok egyházi temetését. Ezek az intézkedések ma már nem jelentenek visszatartó erôt.

Nem így a buddhistáknál, akik sem a depressziót, sem az öngyilkosságot nem ismerik. Az ok valószínûleg pozitív életszemléletükben rejlik. Tibetben, a buddhizmus hazájában nincs is öngyilkos.

Megszólalnak a túlélôk

Annál többen választják az önkezû halált Európa civilizált országaiban. Az utóbbi hat évet leszámítva éppen Magyarország volt a listavezetô. A statisztika szerint tízmillió ember közül évente 4600 lett öngyilkos. Az ôket követô Svédországban 2800, az azt követô Ausztriában 2700 ilyen tragikus halált jegyeznek tízmillió emberenként.

A Marosvásárhelyi Igazságügyi Orvostani Intézet adatai szerint megyénkben is változatlanul magas az öngyilkosok száma, elsôsorban a vidéki férfiak körében. Az adatok szerint, a férfiak gyakrabban halnak meg öngyilkosságban, mint a nôk. Ebbôl azonban nem következik, hogy kevesebb nô választaná ezt a halálnemet. Az ok sokkal inkább ott keresendô, hogy a férfiak agresszívabb megoldásokhoz folyamodnak: fegyverrel, akasztással végeznek magukkal, s így a "siker" sem marad el.

Az anyaméhben töltött kilenc hónap alatt a baba folyamatosan hozzájutott a szükséges táplálékhoz, nem volt szüksége arra, hogy ennivalóért sírjon. Születés után ebbôl az ideális környezetbôl való kiszakadást kell könnyebbé tenni a számukra.

Az anyaméhben nem csak a táplálékellátás folyamatos, hanem az édesanya közelsége is. Az újszülött nemcsak ennivalóra vágyik, hanem az anyai ölelés biztonságára is.

Mindig tartsuk szem elôtt, hogy a szoptatásnak, a tápláláson kívül is rendkívül nagy jelentôsége van. Az egyik ilyen, talán legfontosabb szempont az édesanya közelsége.

A csecsemô szoptatás közben alszik el a legkönnyebben. Ilyenkor anyjához simulva, az ismerôs érzés és illat teljesen megnyugtatja. Néhányan úgy vélik, hogy nem jó a kisbabát az anyamellen hagyni aludni, mert meg fogja szokni és majd mindig ezt akarja. Ez azonban nem biztos, hogy így van, ahogy környezete egyre ismertebbé válik számára, egyedül is el tud majd aludni.

A legtöbb szoptató mama automatikusan mellre teszi síró kisbabáját.

Ahogy az anya sírni hallja a gyermeket, beindul a tejkilövellô reflex. A természet így tudatja velünk, hogy tenni kell valamit. A sokat síró gyermek a mamának és a környezetének azt juttatja az eszébe, hogy bizonyára nem elég a teje, vagy rossz minôségû. Ez azonban nem így van. Az anyatej mindig olyan összetételû, amilyenre szüksége van a gyermeknek. Ha a szopás mindig elcsendesíti a babát, nyugodtan szoptatunk akkor, amikor szükséges, még akkor is, ha csak egy óra telt el az utolsó etetés óta.

A szoptató anya könnyebben hangolódik rá a babájára, és jön rá a sírás okára, jobban megérti jelzéseit is, ami tovább erôsíti kettôjük kapcsolatát. A szoros érzelmi kötôdés pedig a kettôjük kommunikációját tökéletesíti.

Ha a gyermek néhány szopómozdulat után sírni kezd, ne essünk pánikba, s ne forduljunk azonnal a cumisüveghez. Attól sem kell megijedni, ha néhány napig kevesebbet eszik, lehet, hogy másnap vagy harmadnap ismét mohón szopik majd. Ehhez persze nagy lelkierô szükséges, mert gyakran azokkal is harcolni kell, akik fontosabbnak tartják, hogy a baba egyen valamit, mint hogy szopjon. Az átvészelt nehézségekért pedig bôséges kárpótlást nyújt az egészséges, boldog csecsemô.

Nagy segítséget jelentett a Megyei Kórház 1-es számú sebészeti, illetve a szülészeti- nôgyógyászati klinikáinak korszerûsítésében a bukaresti Cesarom cég támogatása. A Zalakerámia tulajdonában levô nagyvállalat, több más romániai kórháznak nyújtott segítség mellett, 340 millió lej értékû csempével és padlócsempével támogatta a marosvásárhelyit is. Sôt a csempe mellett a Henkel-Technik cég jóvoltából a ragasztóanyagot is biztosították. A támogatás révén, a sebészeten hat nagyobb és két kisebb kórtermet illetve hét mellékhelyiséget korszerûsítettek - tájékoztatott Moldovan Aurelia fôasszisztensnô. Az ajándéknak köszönhetôen a szü-lészeti- nôgyógyászati klinika egy épületszárnyának helyiségeibe is új csempe, padlócsempe kerül. Az újszülött osztályon négy
kórtermet, három szülôszobát, egy intenzív terápiás kórtermet, három mellékhelyiséget, egy transzfúziós szobát, várótermet, kezelôt újítottak- újítanak fel - tájékoztatott Onisor Lucia fôasszisztensnô.

A vizsgálatokat Marosvásárhelyen végzik Boncolás és diagnózis Mit tud az immunhisztokémia

Az épület alagsorában 33 alkalmazottal dolgozik a Megyei Klinikai Kórház Patológiai osztálya, s egyben ott található az orvostudományi egyetem Morfopatológiai tanszéke is. A tíz orvos és 23 középkáder ahhoz a "láthatatlan hadsereghez" tartozik, amellyel nem szembesül a beteg, de munkájuk eredménye annál fontosabb a gyógyítás, gyógyulás folyamatában. Mivel nincsenek szem elôtt, a mind szûkösebbé váló költségvetésbôl egyre kevesebb jutott ennek az osztálynak a korszerûsítésre, valamint a vizsgálatok elvégzéséhez szükséges hatóanyagok beszerzésére. A napokban ládák, csomagok jelentek meg a folyosón, s rendeltetésükrôl érdeklôdve beszélgettünk el dr. Jung János egyetemi tanárral, a patológiai osztály vezetô fôorvosával.

- Elôször is arra kérjük, foglalja össze, mivel is foglalkozik a patológia?

- Kórszövettani vizsgálatokat végzünk a beteg szervezetébôl kimetszett szövetmintákon. A kórszövettani diagnózissal a klinikai diagnózis felállítását biztosítjuk. A mûtétek során eltávolított szervek, szervrészek vizsgálatával pedig a klinikai diagnózist igazoljuk. Az osztályon folyó munka mennyiségét tükrözi, hogy az eltelt nyolc és fél hónap alatt 28.000 vizsgálatot végeztünk, ebbôl 4000 citológiai kenetet diagnosztizáltunk, aminek nagy szerepe van a nôgyógyászati daganatszûrésben.

Ugyanakkor itt végezzük a klinikákon elhunyt holttestek boncolását, aminek ma is megvan a szerepe, ahogy már a középkorban is a boncolások segítették elô az orvostudomány elôrehaladását.

Napjainkban új betegségek jelentek meg, az ismert betegségek lefolyása pedig megváltozott - ezek tisztázásával nyújtunk segítséget a klinikusoknak, akik ellenôrizhetik a diagnosztikai eljárás és a terápiás kezelés helyességét.

- A boncolások eredménye milyen arányban igazolja a kezelôorvos által felállított diagnózist?

- Az eltérés eléri a 25-30 százalékot..., a fel nem ismert vagy félrediagnosztizált betegségek mellett ide számítanak a részleges eltérések is. Hozzá kell tennem, hogy ez nem csak vásárhelyi arány, világviszonylatban is sok hasonló statisztika létezik.

- Milyen felszerelés érkezett a patológiára?

- A szövettani vizsgálatokat eddig fôleg adományként kapott készülékekkel végeztük, hosszú évtizedeken keresztül nem jutottunk hozzá modern berendezéshez. Tavaly azonban a szakminisztérium kezdeményezésére világbanki segélybôl új felszereléssel látják el a kórházi laboratóriumokat. Mi is benyújtottunk egy 250 ezer márkás pályázatot, amibôl az elmúlt hetekben 166 ezer márka értékû felszerelést szállítottak le: automata beágyazó készüléket, a szövetminták fagyasztására, a mûtét közbeni gyorsszövettani és különleges hisztokémiai vizsgálatoknál alkalmazható kriotont, s várjuk a továbbiakban, hogy újabb automata készülékeket, elektronikus analitikai mérleget és mikroszkópokat kapjunk.

- Visszatérve a kórszövettanra, gyakran hallani, hogy a sebészorvosok közül egyesek a beteg költségén állítólag Kolozsvárra küldik a metszeteket... És nem kis összegekrôl van szó. Milyen esetekben van szükség erre?

- A kórház számára szükséges minden kórszövettani analízist itt végzünk Marosvásárhelyen, bármit is mondjanak egyesek. Sôt, az elsôk között vezettük be 1998-99-ben a korszerû immunhisztokémiai vizsgálatot, amelyet, bár indokolt esetben napjainkban kötelezônek számít, országos szinten esetleg két-három helyen tudnak elvégezni. Nagyon költséges eljárásról van szó, mivel egy- egy metszet immunhisztokémiai reakciója több százezer lejbe kerül, a daganatok pontos kórismézésében azonban elengedhetetlenül fontos. Ezt az analízist két fiatal szakember, dr. Pávai Zoltán adjunktus és dr. Horváth Emôke egyetemi gyakornok végzi Kovács Csilla fôasszisztensnô segítségével.

Lévén romániai viszonylatban kevésbé elterjedt módszerrôl szó, lényegérôl dr. Pávai Zoltánt kérdeztük, aki elmondta, hogy a kezdetek 1993-94-re nyúlnak vissza, amikor dr. Jung János professzor és Egyed Zs. Imre elôadótanár próbálkozott az immunhisztokémiai vizsgálat bevezetésével, ami végül is 1998-tól mûködik rutinszerûen.

- A módszer lényege: antigén-antitest reakcióval olyan szövetre vagy sejtre specifikus képletek kimutatása, amelyekkel meg lehet határozni egy daganat eredetét és többé-kevésbé meg lehet jósolni a kórlefolyást. Azokban az esetekben használjuk, amikor a klasszikus szövettani módszerrel nem lehet biztos diagnózist felállítani. Két év után a 800-900. vizsgálatnál tartunk, elsôsorban emlôdaganatok esetében, ahol a kezelés szempontjából nagyon jelentôs a daganat eredetének és bizonyos receptorok jelenlétének a kimutatása. Bár hatásfoka eléri a 90 százalékot, nem ez a legmodernebb módszer, de költség szempontjából, amennyiben a kórháznak van pénze megvásárolni a savót, elérhetôbb, mint a legmodernebbnek számító PCR-technika, amit elsôsorban a kutatásban használnak. Országos szinten a bukaresti Babes Intézetben végzik még rutinszerûen az immunhisztokémiai vizsgálatot, de ott keményen kell fizetnie a betegnek. Bár más városokból is kapunk mintákat, mivel nem tudunk számlát kiadni, elvileg a biztosító állja a költségeket. Egy lemez 5-10 dollár közötti összegbe kerül, egy esetbôl 2-8 közötti lemezt használunk fel.

- Mennyi idôbe telik a vizsgálat?

- Maga az analízis három nap, de mivel kevés van, hetente egyszer indítjuk be a folyamatot, így megtörténhet, hogy csúszik a határidô, de nem azért, mert máshol végeznék el a vizsgálatot, ahogy egyes sebészek terjesztik. Nagyon sokat tudnánk segíteni a vérképzôszervi betegségek elkülönítésében, de ahhoz sokkal nagyobb számú elsôdleges savó kellene. Ezek millilitere 200- 500 dollárba kerül, és pillanatnyilag, ha nem sikerül pótolni a készletet, le kell állnunk a vizsgálatok elvégzésével. Holott terveink szerint szeretnénk bevezetni a HPV (humán papiloma vírus) vizsgálatot is, amivel eldönthetô, hogy a prekancerózus állapot átmegy-e rákba, és ennek alapján megválasztható a megfelelô kezelés.

Amint a beszélgetés során elhangzott, az eljárásról egy szakkönyv készül, ami romániai viszonylatban hiányt pótol, és megjelenésétôl a szerzôk azt remélik, hogy ezt a vizsgálatot több helyen bevezetik és alkalmazni fogják.

Ezrednyitó Tudományos Esték - Erdélyi magyar tudományosság témával, a Bolyai Év rendezvényeként szervezik meg az idei Körmöczi János-fizikusnapot. A konferenciát szeptember 23-án a marosvásárhelyi Bolyai Farkas líceum dísztermében tartják. A 9 órától kezdôdô hivatalos megnyitót követôen Staar Gyula, a Természet Világa címû folyóirat fôszerkesztôje, Herczeg János, az Élet és Tudomány folyóirat fôszerkesztôje tart elôadást, ezt követôen Dávid Gyula, a kolozsvári Polis Könyvkiadó képviselôje, Tonk Sándor, a Sapientia Tudományegyetem rektora, valamint Péter Mihály, a MOGYE képviselôje szólal fel. 11.30 órától az érdeklôdôk Gábos Zoltán (Kolozsvár, Babes-Bolyai Tudományegyetem), Toró Tibor (Temesvári Mûszaki Egyetem), Puskás Ferenc (Kolozsvár, Babes-Bolyai Tudományegyetem) elôadását hallgathatják. Az ebédszünet után 15.30-tól Gründisch Gajzágó Mária, a hatvani Széchenyi István Gazdasági Iskola képviselôje, Hartlein Károly, a Budapesti Mûszaki Egyetem tanára, Bíró Tibor, László József, a Bolyai Farkas líceum tanárai osztják meg gondolataikat a jelenlevôkkel. Fél hattól a FIRKA, az Élet és Tudomány, a Természet Világa szerkesztôségek képviselôi mutatják be a folyóiratokat, s beszélgetnek az olvasókkal. Minden résztvevô ajándékként Emléklapot, valamint a Természet Világa és az Élet és Tudomány egy-egy számát kapja.

Bár mindössze egy hónapja tért vissza nyári szünidejérôl a filharmónia szimfonikus zenekara, elég
"sûrûn" következtek tennivalói. Augusztus 28-31-e között CD-felvételt készítettek az állandó karmester Shinya Ozaki vezényletével, illetve egy japán elôadómûvész közremûködésével. Szkríjjabin Fisz-moll zongoraversenyét, valamint egy Mozart-zongoraversenyt rögzítettek hangszalagra. A felvétel készítésének ötlete Ozaki mester érdeme, a lemez pedig a hazai Electrecord hanglemezgyár termékeként kerülhet majd forgalomba.

A stúdiómunkát magyarországi
miniturné követte. A millenniumi rendezvények sorában Budapesten abban az új mûvelôdési központban léptek hangversenydobogóra, melyet több, szomszédos országból érkezô együttes, mûvészi formáció, zenekar közremûködésével avattak. Hogy a marosvásárhelyi szimfonikusokra is sor kerülhetett (fellépett különben egy kolozsvári együttes is), az Selmeczi Györgynek is köszönhetô - tudtuk meg Vasile Cazan mûvészeti igazgatótól. Nagyon érdekes és egyben nagyon igényes repertoárral készültek erre a hangversenyre: Liszt Ferenc: Amit a hegyen hallani, Csíky Boldizsár: A hegy, Kodály: Marosszéki táncok illetve a Kádár Kata, valamint Bartók Béla négy zenekari darabjával. Fellépésüket megérdemelt siker is követte, több televízióstúdió is készített felvételt, várhatólag a Duna Televízió is mûsorára tûzi majd vendégszereplésüket.

Ami itthoni hangversenyeiket illeti, szeptember mintha a japán elôadómûvészet jegyében fogant volna, ugyanis ma, csütörtökön este 7 órától, a Kultúrpalota nagytermében a szimfonikus koncerten ismét japán vendégmûvészeknek tapsolhatunk. Két konzervatóriumi hallgató: Keita Takahashi és Yukihiro Notsu vezényel tehát, valamint az elôadói pályájának immár érett szakaszához érkezett Mar Omori zongoramûvész játszik. Közremûködésükkel F. Mendelssohn-Bartholdy Hebridák (nyitány), L. van Beethoven 1. C-dúr zongoraversenye valamint V.A. Mozart 38. D-dúr Prágai szimfóniája hangzik el. A következô héten pedig Shinya Ozaki dirigálja majd Rossini Sevillai borbély címû operájának nyitányát, Gabriel Croitoru Paganini Elsô D-dúr Hegedûversenyét szólaltatja meg, végül F. Mendelssohn-Bartholdy Skót Szimfóniája is el- hangzik.

Anyanyelvünk

Néhány nappal ezelôtt ütötte meg a fülem e címbeli szólás. Egy idôsebb nyugdíjas ajkáról hangzott el a méltatlankodás az egészségügyi miniszternô legutóbbi intézkedésével kapcsolatban, melyben meg kívánja szüntetni a marosvásárhelyi Rohammentô-szolgálatot (SMURD). Az ember ilyenkor felháborodásában kénytelen nem éppen illô kifejezéshez folyamodni, hogy nagyobb nyomatékkal jelezze haragját. Sajnos, napjainkban egyre gyakrabban jelennek meg olyan rendeletek, utasítások, amelyek az egyébként is leszegényedett ország lakosságának kárára vannak. Mit tehet ilyenkor az ember? Ha másként nem, valamilyen káromlással illeti azokat, akik annyi keserûséget hoznak számára naponként. A viszonylag "szerény" kifejezések közé tartoznak a fene emlegetésével dúsított szólások. Pl. A fene egye meg; A fene ette volna meg.

Mit jelent fene szavunk? Olyan elhomályosult szó, melyet fôleg akkor használunk, amikor hirtelen nem jut eszünkbe egy másik sokatmondó, esetleg durva kifejezés, mely nyomatékosabbá teszi a mondanivalót. Pl. Tudja a veszett fene; Fene a pofádat.

Bosszús kívánságban, szitkozódásokban ilyen példákkal találkozunk: A fene egye ki!; A fene látott ilyet; Hogy a fene vinné el! Eridj a fészkes fenébe! Belenyugvás, ráhagyás kifejezésekor: Hagyom az egészet a fenébe, úgyis mindegy.

Tagadás, elhárítás, visszautasítás kifejezésekor: Hiszi a piszkos fene; Fene tudja; Fenének kellett, amit adtak. Kérdô névmással is elôfordul a kérdés indulatos, érzelmileg színezett voltának jelölésére: Ki a fene túrta fel ezt a szekrényt? Hogy a fenébe csináljam? Hová a fenébe tetted? Nyomósítóként a nagy és a sok szavunk után: Oly nagy fene gombot varrt a kabátjára; Mi lesz a vége ennek a nagy fene barátságnak?

Ezek után bizonyára sokakban felvetôdik a kérdés: Mi lehet a fene szónak az eredete? Az elsô adatokat használatával kapcsolatban a XII. század elsô felébôl ismerjük. Utaltak vele a vadállatra, majd jelentette a fekélyes, gennyes, sebes, rákos betegséget. Erre utalnak a bibliafordítások is. A fene olyan származékszó, mely a fen igének melléknévi igenevére vezethetô vissza. Eleinte a fogát fenô vadállatra utaló melléknévi jelzô volt, jelentéstapadással névszóvá önállósult. A szitokszóvá válás, különösen a helyhatározóragos formák meggyökerezése az eredet és az eredeti jelentések teljes elhomályosulásával járt, így nyomósító szóként az iszonyú, szörnyû jelentése került elôtérbe. Nem véletlen tehát, hogy mindennapi nyelvünkben fôleg rosszalló jelentésben él, és megannyi káros, ésszerûtlen jelenség kifejezôje lett, mint amilyen az elején említett elmarasztaló intézkedés szitokszerû bírálata.

Kommentár

A Le Figaro címû francia lap írta, hogy az ottani lappiacon megjelenô újságok nagy többsége a múlt héten, az amerikai események kapcsán másfél-kétszeresére emelte nyomtatott példányainak számát, amit sikerült is egytôl egyig eladni. A televíziók között is - világszerte - versengés kezdôdött a terrortámadást követôen, s érthetôen, a nézettség is többszöröse volt a szokásosnak. Az európai tévépiacon végzett felmérések adatai kimutatták, hogy azok a csatornák, amelyek az amerikai tudósítói különprogramról visszatértek az eredeti programjukhoz, nagyszámú nézôt veszítettek. A francia újság szerint a France 3 amerikai különkiadását 4,4 millióan nézhették, de amikor késô este a beharangozott filmet kezdte vetíteni, a nézôszám egymillióra csökkent.

Egyébként a filmiparban is megkezdôdött a "mocorgás". Mert lám, hírügynökségi jelentések szerint, az amerikai filmfôváros, Hollyvood stúdióiban komoly utómunkálatok folynak a készülô filmeken. Kiiktatják a felvételekbôl azokat a jeleneteket, amelyek a New York-i panoráma korábbi két meghatározó épületét, a World Trade Center tornyait ábrázolják. Mert a filmszakmában sokan úgy érzik, ízléstelen lenne a tornyokat új mûsorokban mutogatni. Más hírek arról szólnak, hogy még az eddigi akciófilmeket is "megvágják", az erôszakos, fôleg pedig a (immár volt) kereskedelmi központ, illetve az Amerika elleni merényleteket törlik belôlük utólag.

A televíziós mûsorokat is készítô stúdiók újraértékelik egész mûsorstruktúrájukat, mert szeretnék elkerülni, hogy a terrorizmust, összeesküvéseket ábrázoló részek adásba jussanak. Még azokkal a részekkel is csínján bánnak, amelyek Amerika-ellenes érzéseket mutatnak. Az ilyen filmek hirdetéseit is visszavonták/visszavonják. Jelentéktelenné vált a valóság mellett minden, amit a katasztrófákról készítettünk, új perspektívába került mindaz, amit itt csinálunk, jelentette ki a Metro-Goldwin- Mayer stúdió egyik vezetôje.

Tapasztalhattuk, klasszikus szabálya az egyesült államokbeli filmgyártásnak, hogy minden produkciónak happy end-del kell végzôdnie. Lett légyen szó bármilyen katasztrófafilmrôl is, hajánál elôrángatott boldog véget írtak neki a forgatókönyvírók. Vajon, ha most már nem lesznek az estéket betöltô csatazajos akciófilmek, mennyit fog az amerikai filmgyártás konyhájára hozni, az európai árnyaltabb szemlélethez, valósághoz közelebb álló (hiszen az amerikai filmesek nagy része is Európából származik, csak idôközben megfeledkeztek errôl) filmek?

Hazai vizekre evezve, azon tûnôdöm, mi lesz ezek után minálunk, fôleg a kereskedelmi tévékben, amelyeknek, valamely ferde szemléletbôl eredôen, egyetlen éltetô eleme a szenzáció? Hiszen a híradásokban eddig is borzonghattunk eleget. Volt bô adag nemi erôszak, gyermekgyilkosság, öngyilkosság, verekedés, leszámolás-koktél napról napra, estérôl estére. Csakhogy ezek a borzongást elôidézô hírek a primitív ösztönökre apellálva licitálták egymást túl az
"életbôl vett témákkal". Mindenhol nyomort, alkoholmámorban elkövetett vérfertôzést, fizikai vagy szellemi fogyatékosokat mutattak a lehetô legplasztikusabban, attól sem riadva vissza, hogy adott esetben cigarettával agyonégetett csecsemôt, a tizedik emeletrôl kiugrott öngyilkost, vagy autóbalesetben péppé zúzódott emberi csonkokat kínáljanak "szellemi" táplálékként hosszú perceken át.

Az erôszak és nyomor bemutatásának gátlástalansága addig terjedt, hogy a keresedelmi televíziók
"szakemberei" azt hitték, szemérmetlenül vájkálhatnak az emberek legintimebb dolgaiban is. A "profizmus" annyira degradálódott, hogy például egy-egy bûntény esetén, akár - egyébként illegális - rendôri segédlettel hoztak létre "egyenes adást", ahol rendôrökkel, és más alkalmi szereplôkkel játszatták el a bûntényt. Mindezt a sokkhatás kedvéért. Erre persze vevô a közönség legprimitívebb része volt.

Nos, a szeptember 11-i amerikai merénylet a borzalomkeltés minden eddigi fokozatát meghaladta. Valódi, kegyetlen borzalom, valódi rémálom, sajnos, valódi szenvedôkkel. Ezt néztük napokon át. Közben felvetôdött bennünk a kérdés, vajon mit tesznek ezután az elemi ösztönökre építô, abból hasznot húzó (sokmilliárdos állami tartozásokat kifizetni nem nagyon akaró) kereskedelmi televíziók? Hiszen mit nekünk most már egy véres autóbaleset, mit nekünk kocsmai verekedés-késelés, mit nekünk megerôszakolt fiúk/lányok ízléstelenségig menô, érzékletes bemutatása, ha már egyszer az ezrek ellen elkövetett barbár merénylet, terrortámadás következményeit láthattuk? Mivel lehet ezután mindennapi borzongás-igényünket kielégíteni?

Azt reméltük, hogy ebben a megvilágításban is változni fog a világ, s minden állami beavatkozás nélkül (ami mellesleg sok esetben elkelne, ha a politikusok mernék egyáltalán meginteni a tévétársaságokat, akár saját imázsuk veszélyeztetése árán), a balkáni módon feltupírozott borzalom helyett, a profizmust nem csak mímelve, hanem ténylegesen is gyakorolva a nézôt tisztelô hiteles információ- közlést, emberszabásúbb mûsorokat láthatunk, s a figyelem a normalitás, nem az abnormalitás felé irányul. Reméltük, lesz változás. Reméltük, lesz erkölcsi érzék levonni a következtetéseket a borzalom minapi kiteljesedésébôl.

Hiú remény! Alig két nappal késôbb az egyik híradásban tizenvalahány hírbôl, az elsô hat ismét a szokásos hazai menüt, a horroradagot szolgáltatta. Ismét volt benne alkohol, vér, kábítószer dögivel. A fô hír pedig, amelyben legalább öten megszólaltak, az volt, hogy egy tizenhat éves fiú, miután már állatokkal - saját bevallása szerint lovakkal és tehenekkel - "csinálta" (ezt a kifejezést használták a híradásban), megerôszakolta a kilencéves unokahúgát.

Döbbenten ültem a tévé elôtt. Hol élünk, összedôlhet a világ, itt úgysem változik semmi? Nekünk meg szó nélkül kell tûrnünk a szellem, a lélek szennyezését? Akad talán egy pszichológus, aki a szóban forgó mûsorok szerkesztôirôl, de gazdáikról is kiállítja a hiteles bizonyítványt. Nemcsak a "látványosságokat" elkövetôket tartom ugyanis terroristáknak, hanem a ferde lelkület megnyilvánulásait gátlástalanul propagálókat is.

Északír üzletemberek küldöttsége járt csütörtökön Marosvásárhelyen. A látogatás szervezôi a Transsylvania Business Forum (ügyvezetô igazgató Pásztor Ferenc), valamint az északír kormány Trade International nevû ügynöksége voltak.

Pásztor Ferenc nyitóbeszéde után a vendégeket, valamint az érdeklôdô - Erdély tíz városából érkezett - hazai üzletembereket Csegzi Sándor alpolgármester köszöntötte, s elmondta az egybegyûlteknek, hogy a polgármesteri hivatal biztosítani kívánja azt a légkört, amely kedvez a kölcsönösen elônyös üzletkötéseknek. Tisztában van vele - mondta -, hogy Románia nemzetközi megítélése nem a legkedvezôbb, de a vendégek látni fogják, hogy helyi szinten a hatóságok mindenben a segítségükre sietnek, s a beszélgetésekbôl tapasztalta is, hogy az északír vendégek objektíven ítélik meg a helyzetet.

A küldöttséget vezetô Clive Wrightson, aki Martin Bellt, az északír kereskedelmi misszió menedzserét helyettesítette, elmondta, hogy a Nagy-Britannia részét képezô Észak-Írország kormánya három éve "fedezte fel" Romániát mint lehetséges partnert. Azóta üzleti képviseletük nyílt Bukarestben, s négy kereskedelmi küldöttség kereste fel három év alatt az országot, amelyek Bukarestben és Kolozsváron jártak. Romániai tevékenységük során - mondta a vendég - rájöttek, hogy nem csupán a fôvárosban köthetnek gyümölcsözô üzleteket, hanem érdemes ellátogatni az ország nagyobb településeire is, elsô lépésként pedig Marosvásárhelyre esett a választás, ahol nagy készség mutatkozott a fogadásukra. A tapasztalat szerint - nyilatkozta az északír menedzser - különösen Erdély városaiban érdemes körülnézni, az itteni légkör kedvezô a befektetésre. A Népújság arra volt kíváncsi - tekintve Észak-Írország szomorú tapasztalatát a terrorizmus terén, valamint a közelmúlt amerikai eseményeit -, hogy a vendég megítélése szerint miként lehet eredményes és tartós gazdasági tevékenységet kiépíteni a terror árnyékában. A gazdaságot mozgató személyes kapcsolatok túllépnek a terrorizmuson - vélte a vendég -, aki hozzátette: Romániához hasonlóan Észak-Írország külföldi képét is eltorzítják a beszámolók.

A mostani találkozó árnyoldalairól szólva, Clive Wrightson elmondta, hogy sajnos az elmúlt heti amerikai események ezt a találkozót is befolyásolták, s noha egy pillanatig sem merült fel részükrôl a rendezvény törlése, az eredeti névsorból többen lemondták a részvételt. Hangsúlyozta, hogy ennek nem a romániai biztonsági helyzet az oka, hisz itt semmiféle veszély nem fenyeget, a távolmaradók inkább attól tartottak, ha bármilyen okból lezárják a nemzetközi légteret, akkor Romániában rekednek, s ezt otthoni üzletük sínyli meg. Másrészt négy további résztvevô elindult ugyan, de a fokozott repülôtéri biztonsági intézkedések eredményeképpen lekéste a csatlakozó járatokat, s Brüsszelben, illetve Budapesten ragadt - ezért nem lehetett ma itt.

A távolmaradások dacára 12 céget képviselô hét északír vendég látogatott a megyeszékhelyre. A résztvevôk, cégük neve és tevékenységi területük a következô: Murray Bell, 20/20 Arhitects és a 20/20 Consulting, építészet; Andrew Prebble, Clean Technologies Ltd., hulladékgazdálkodás és újrahasznosítható energia; Cecil Doole, CMC International Consstruct Imp. Exp. Ltd., építkezések és szerelvények; Brendan Connery, Eagle Scaffolding, állványzat-kölcsönzés; Jim Smiley, McAvoy Greenline, moduláris és szállítható épületek; Patrick McCaffrey és Tony McNicholl, Netramedia, elektronikus üzleti kapcsolatok.

A bemutatkozást követôen a vendégek és a hazai üzletemberek személyes találkozókon beszélték meg a lehetséges partnerkapcsolatok kiépítésének lehetôségét.

Egy évtizedet felölelô partnerkapcsolatra tett pontot az az ünnepség, amelyet kedden délben tartottak a dicsôszentmártoni polgármesteri hivatal dísztermében. S ha pontot említettünk, ez a hozzászólók szerint nem csak egy eredményes idôszak végét, hanem egy új fejezet kezdetét is jelenti a Kis-Küküllô menti település és az ismert magyarországi fürdôváros, Hajdúszoboszló történetében, amelynek polgármesterét és jegyzôjét díszpolgárrá avatta Dicsôszentmárton.

A hattagú küldöttséget, amelyben dr. Sóvágó László polgármester mellett, dr. Papp Jenô, Turi László, Mészáros Sándor, Kanizsai Béla, Radácsi Gusztáv képviselôk, Hajdúszoboszló jeles tisztségviselôi vettek részt, Popa Octavian polgármester köszöntötte, aki a rendkívüli tanácsülés alkalmával visszaemlékezett a kapcsolatok eredetére, ami még az 1970-es árvíz idejére nyúlik vissza. A rendszerváltást követôen pedig a hajdúszoboszlóiak az elsôk között voltak, akik segéllyel érkeztek a Kis- Küküllô mentére, majd 1991-ben az idôközben fiatalon elhunyt Kígyós József polgármester vezetésével elsôként kötöttek partnertelepülési kapcsolatot Dicsôvel. - Az eltelt idôszakban arra törekedtünk, hogy a terveket, elképzeléseket valóra váltsuk, ami nem járt teljes sikerrel, de az elfogadott irányvonaltól nem tértünk el - hangsúlyozta Popa Octavian, majd elmondta, hogy a demokratikus társadalmi berendezkedés meghonosításában, a dicsôszentmártoniak számára nagyon hasznosak voltak a Hajdúszoboszlón szerzett tapasztalatok. A barátság elsôsorban mûvelôdési téren volt jelentôs, ami mûkedvelô csoportok kölcsönös látogatásából, fellépésébôl állt, képzômûvészek állították ki alkotásaikat, a dicsôszentmártoni Népszínház elôadásainak tapsoltak Hajdúszoboszlón, és nagy sikert aratott az ottani pedagógusok kórusa. Az iskolák között is megszilárdult a barátság, dicsôi gyerekek üdültetését vállalták, s kölcsönös látogatásra és eszmecserére került sor a két város szakközépiskoláinak pedagógusai között. Folyamatos volt a tapasztalatcsere a képviselôk, tanácsosok körében, s látogatásaik alkalmával alkalmuk volt megtapasztalni a közüzemi szolgáltatások szervezettségét, amit Ani Vasile, a helyi községgazdálkodási vállalat igazgatója is kiemelt, aki jó kapcsolatot tartott fenn hajdúszoboszlói kollégájával, s elmondása szerint a testvérvárosban minden alkalommal kitüntetô barátsággal fogadták. A tapasztaltakhoz mérten még sok a tennivaló Dicsôben, hisz a hasonlóságok ellenére Hajdúszoboszlón az említett szolgáltatások szervezettebb formában mûködnek - vélekedett.

A hajdúszoboszlói tanerôkkel folytatott tapasztalatcsere hasznosságát értékelte Grama Emil, a vegyipari szakközépiskola igazgatója, s nyugati benyomást keltô városként említette Hajdúszoboszlót Suciu Grigore tanácsos is, akit elmondása szerint meglepett a testvérváros tisztasága, hangulata, s örömmel tapasztalta, hogy dicsôi vendégek is kezeltetik magukat a fürdôvárosban. Dr. Kakassy Sándor az eltelt tíz év alatt a helyi érdekvédelmi szervezetnek nyújtott segítségért mondott köszönetet, s kifejtette, hogy Popa Octavian polgármester újraválasztását azért is támogatta a helyi magyarság, mivel kedvezôen viszonyult törekvéseikhez. A testvérvárostól ugyanakkor segítséget kért, hogy Dicsôszentmárton átvészelje azt a nehéz idôszakot, amelyben a helyi ipar összeomlása után került, majd kifejezte reményét, hogy sok kis család közötti kölcsönös barátságban fog tovább élni a kapcsolat.

A díszpolgári oklevél átvétele után, amellyel dr. Sóvágó László mellett dr. Vincze Ferenc jegyzôt is kitüntették, Hajdúszoboszló polgármestere kiemelte annak fontosságát, hogy Románia és Magyarország tagja legyen egy fejlettebb világnak, s mint szomszédok, a két ország lakói barátságban éljenek. Mindkét országban vannak szélsôségesek, de a többség józan akarata a döntô, s a cél is közös: egymás értékeinek tiszteletben tartásával az Európai Közösség tagjává válni.

Kérdésünkre, hogy miképpen képzeli a kapcsolat jövôjét, dr. Sóvágó László elmondta, hogy a hivatalos küldöttségeken túl, azt szeretnék, ha továbbra is minél több család, civil szervezet éltetné a barátságot, a két város és egyben a két szomszédos nép között is. Kitartó érdeklôdésük pedig a helyi magyarság támogatását is célozza az elkövetkezô évek során.

Tájrajáró

Miféle rendszer ez, ami Fejôtelkén csak úgy mindent megváltoztat? Az élet ma szürke és jellegtelen. Hová lettek az istállószagú reggelek, lennyûvések és aratások utáni nagy vigadalmas áldomások? Miféle rendszer ugatott bele a csöndes tejszagú esték holdfényébe?

Még azt sem tudni biztosan, hol van az a bizonyos érem s a vele járó oklevél, vagy mi, nem tudom. A Szocialista Munka Hôse, az elnök úr régen elköltözött a faluból. Azt mondják, valahol napi bérrel gumiabroncsot árul, mellékesként talpalt cipôket kínál az ócskán vasárnap délelôtt. Fejôtelkén állítják, hogy az oklevelen is túladott. Alkudozott valakivel egyszer: egy államelnök aláírása sokat ér, a diktátoroknak tulajdonítható tárgyak árfolyama folyvást nô... Hát jó, most már mindegy, sok szánalmas lecsúszást produkál az élet.

A leépülés kezdetének kiküldött szemtanúja voltam, egy fôvárosi lapnak riportot írtam: hogyan lehet ülepére verni a szocialista tulajdonnak. Szóval a nagy kótyavetyélésrôl kellett nekem egy szánalmasat írni.

Nem tudom, hogy volt máshol, de a Fejôtelkén történtekre még határozottan emlékszem. Elôször is szerre kivezettek minden jószágot, ki ad többet érte, s ki-ki láncon vezette el a hirtelen jött gazdagságot. Aztán a cserép, a tégla, szarufa, de még a hídlás is odalett... A hosszú betonvályúk csak azért maradtak épen, mert bombamerényletet nem követtek el a múlt kövei ellen.

Végül csak egy bika maradt gazdátlanul, vele nem tudták mi legyen. Fajbika, érmes apaállat, hat mázsa negyven kiló. Ha látta volna a prûdebb tarka-fajta, hogy idônként mit mûvelt... Hát iszonyút, félelmetest. Mondták: üssék fôbe, jár ennyi meg ennyi hús fejenként, hogy a kollektívának még írmagja se maradjon.

Egy okosabb paraszt: emberek, a bika élve marad, hát ti nem gondoltok a jövôre? Mintha értette volna a csömör, bömbölt és nyálazott, nyálazott és bömbölt.

Hang: kinek is kellene ez a bölömbika. Visszahang: bölény, te marha!

Az okos parasztember hazavezette kapocánon. A pároztatás díját most kell megállapítani - jött vissza a javaslattal. Legyen egy hetvenes, de azért kétszer is... Na nem, mert háromszor... Négyszer is belefér. Azt már nem, sok egy hetvenesért. Maradtak a kétszernél. Szóval fontos dolgok dôltek el Fejôtelkén a kilencvenes évek elején. Ha jól meggondoljuk.

Egy évtized után, vagy valamivel kevesebbel, Fejôtelkén jártam. Éppenséggel a napokban. Mondom, csámpás lett az élet, savanyú. Estefelé jött a csorda. Mutatták: ez az új nemzedék.

Girhes egy állomány lézengett haza.

Az történt, mesélik, hogy az érmes apaállat, nemsokkal hogy kapocánon vezették el a kollektív istállóból, megtagadott minden szolgáltatást. Futtatták, a hátát is vakarták, kínálták, de hiába.

- Megromlott - mesélte a gazdája. Sóhajtás. - De mondja - miféle rendszer ez, ki csinálta volna egy hetvenesért végig ezt az állati világot?

A Képviselôházban kedden elfogadták Kerekes Károly RMDSZ-képviselô javaslatát, melyben kéri a 118-as számú 1990. évi törvényrendelet módosítását. A deportáltak, volt politikai és hadifoglyok jogaira vonatkozó törvény értelmében ezek hat ingyenes menet-jövet vonatjegyre voltak jogosultak. Az elfogadott módosítás után az ingyenes utazási kedvezményt nem csak vonaton lehet majd igénybe venni. A deportáltak, a volt politikai és hadifoglyok ezután évente összesen 12 ingyenes utazásban részesülnek akár vonaton, akár autóbuszon vagy folyami hajón szeretnének utazni. Ugyancsak a módosítás értelmében, ezután a jogosultak kísérôi - házastársak vagy más családta-gok - is ingyenes utazásban részesülnek, amit beleszámítanak a 12 utazásba. A 118/1990-es törvény módosítása e hónap folyamán jelenik meg a román nyelvû Hivatalos Közlönyben és azonnali hatállyal lép érvénybe.

Nemrég a tápiószentmártoni Nyugdíjasok Klubja tagjainak egy csoportját látta vendégül a Magányosok Klubja. A viszontlátogatás kapcsán az említett klub elnökével, Kocsis Pálné Máriával, valamint Tóth János polgármesterrel beszélgetve igyekeztünk egyrészt bemutatni a községet, másrészt a klub megalakításának szükségességérôl, közössége életérôl szólni.

- Magyarország egyik legtisztább vizû folyójának, Tápiónak a vidékérôl érkeztünk. Abból a nagyközségbôl, mely Pest megye délkeleti részén, a Budapest-Szolnok közötti szakaszon, pontosabban az Alföld és a Gödöllôi dombság találkozásánál fekszik - kezdte helységismertetôjét Tóth János, így folytatva: Lakóinak száma 5400. Tekintettel a táj természeti adottságaira, mezôgazdálkodással (szántóföldi növénytermesztés, szôlô- és gyümölcstermesztés) foglalkoznak, ám módja adott a halászatnak/vadászatnak is. Termálvizük gyógykezelésre szolgál. Három családorvos, továbbá fogorvos, védônô áll a betegek rendelkezésére, sôt a szakorvosi ellátás - sebészet, nôgyógyászat, orr/fül/gége - is biztosított. A nyolc osztályos iskolára már a 12 osztály perspektívája vár. A sportcsarnokban tanuszoda, szauna.
Jóllehet magángépek fogadására alkalmas repülôtérrel is rendelkezik Szentmárton, teljes villany-, ivóvíz-, telefon- és gázhálózattal, ami az ipari termelést meg a vállalkozókedvet illeti, példákban nem bôvelkedik a település. És mivel esetleges helyi kuriózumok felôl is kérdeztük a polgármestert, többek között a Kincsem nevet viselô lovasparkot említette, valamint a csaknem három évvel utóbb nyílt Kincsem Múzeumot, melyet a helybeli Blaskovich Ernô világhírû Kincsem nevû lovának az emlékére létesítettek. Ugyanis e Csodakanca úgy versenyzett 54 alkalommal, hogy valamennyi futamot megnyerte. Ezek után érthetô ugye, hogy alkalomadtán a tápiói Selyemrétrôl kaszált széna is együtt utazott Kincsemmel Angliába - zárta mosolyogva rövid ismertetôjét a polgármester.

Mária asszonyt a klub elnökét, a klub létrehozásának szükségessége felôl kérdeztük...

- Kezdeném talán azzal, hogy óvónôként a gyerekek és az idôsek mindig is közel álltak a szívemhez. Ezért,röviddel azután, hogy nyugdíjba mentem, szükségét éreztem annak, hogy tennem kell valamit azért, hogy ez a pár évvel ezelôtt alakult klub életteljes közösséggé válhasson. A féltés, a törôdés munkált bennem. Ide is magammal hoztam például a vérnyomásmérôt is...!

- Mi késztette, milyen megfontolás erre az e korosztálybeliekre figyelésre, az említett érzelmi viszonyuláson túl?

- A nyugdíjasokkal, általában, intézményszerûen nem foglalkozik senki. Illetve annyiban mégis, hogy megkapják a nyugdíjukat. Ám kulturális, mûvelôdési életüket illetôen teljesen magukra hagyattak. A klub tagjainak 80%-a érthetô módon egyedül élô, özvegy. Ezért kellett olyan programot biztosítani számukra, melynek során egymás között lehetnek, elbeszélgethetnek. Végül is ezt a célt szolgálta a helyi kábeltévén közzétett azon hirdetés, melyben a nyugdíjasok klubjának megalakításáról volt szó 1998-ban. Meglepôen sokan jelentkeztek, bár kicsi a település. A kezdô létszám 30-40 fô volt. Idôközben azonban, amint megbizonyosodtak, hogy a klub mûködôképes, s tagjai rájöttek, szép és hasznos dolgokat végeznek, a tagság gyarapodni kezdett. Nagyon kedvezô ránk nézve, hogy a polgármesteri hivatal és a mûvelôdési ház nemcsak, hogy befogadott minket, idôvel mellénk is állt, sôt, mint például itt is, velünk van. Szóval, nem minden nyugdíjasklub tagjai dicsekedhetnek azzal, hogy a község polgármestere citerázik, a mûvelôdési ház igazgatója gitározik együttesében. Közös munkánknak a kölcsönös bizalom az alapja. Arról nem is beszélve, hogy a polgármesteri hivatal 200.000 forinttal járult hozzá ideutazásunk költségeinek a fedezéséhez is. Szükség van hát Tápiószentmártonban a klubunkra. Ezért is örvend közmegbecsülésnek. Bármilyen megmozdulásról, ünnepi alkalomról legyen is szó a községben, ránk számíthatnak.

Szívvel-lélekkel végzem a tennivalóim, mivel naponta élem meg a szeretetüket. Annyit szeretnék még csak az elhangzottakhoz hozzáfûzni, hogy a Marosvásárhelyi Magányosok Klubjánál tett viszontlátogatásunk is bizonyíthatja valamennyiünk számára, hogy a szeretet szálai fognak össze bennünket is. A lélektôl lélekig futók...

Csütörtöki kimenô

Valahol Kentuckyban megszólal a telefon. Az alvó ügynök nem szundít. Felköltötte a kódolt telefon. Bip, bip.

Ugyanez megfejtve, talibán vérvirág nyelvbôl - csütörtöki magyarra tolmácsolva:

Szia, Ali Álmoskám. Csak azt akartam mondani, van egy jó és egy jobb hírem. Melyikkel lépjek elôbb?

Alvó Ali Baba a kevésbé jót akarja hallani.

Szóval, Ügyi-Bügyi szétromboljuk Boeinggel a Világkereskedelmi Központot.

És a jobbik hír?

Te ülsz majd a gép kormányánál.

Ez a bon most még garantáltan aktuális. Amint harminc esztendeje a terrorizmus is az. Mindenki azt mondja, szüntessük meg a terrorizmus okát, nem fordulhat majd elô többé ilyen tragédia.

Nehéz lesz, hiszen Izraelt, a modern és sikeres zsidó államot vagy az Amerikai Egyesült Államokat kellene megszüntetni. A nyugati típusú demokráciát kellene kiiktatni a világképbôl, hogy a nyomor és a rosszul manipulált szellemi alultápláltság legyen az úr a világban. Hiszen mindannyian láttuk a képernyôn a hejehujázó szürke kendôs és szemüveges nénit a Damaszkuszi kapu elôtt Jeruzsálemben. Örömtáncot járt. És a szurtos hétéveseket, a lakli suhancokat, amint követ hajigálnak boldogan, fanatizáltan. Iskolabuszokat robbantanak - mert a dobálóké lesz a mennyek országa hetvenhét hurival az ölükben. Úgy tartják, hogy attól nagyobb lesz a piláf és termékenyebb a sívó homok, ha robbantanak, lônek, sportolókat mészárolnak le az év tizenkét fekete hónapjában, vagy éppen zsidó újév elôtt, mint három évtizede Münchenben, az olimpián.

Miközben szépen halnak halomra öngyilkos kéjjel az egyszerû közmoszlimok, olajmilliomos sejk elöljáróik a dollármilliókat Svájcba viszik, a nyugati demokráciák bankszekrényeiben rejtegetik elôlük, elôlünk. Régi menü ugyanazon a politikai étlapon: kôolajba sült zsarolás, repülôgép- eltérítéssel, anticionista feltéttel. És ha függetlenek és felszabadultak államaik a gyarmattartó és protezsáló nagyhatalom szorításából, a nyomor csak tovább nô, mert a harmadik út járhatatlan, mára már a SZU sincs, hogy percegjen gépfegyverükbe, fülükbe, csiklándva ôket az impirializmus elleni harcra.

G-nyolcak elôtt nagy csinnadrattát lehet rendezni, hozzá tüntetést és ülôsztrájkot. Randalírozni, melyhez képest a Fradi-Újpest mérkôzés szurkolóinak hacacáréja, méhdöngicsélés hajnali ébenfa ligetben.

Ja, ez ma a globalizáció elleni világmozgalom. A fogalmak (imperializmus-világméretûvé tevés), ha nem is fedik töké(ly)letesen, de nem is taszítják egymást.

A valóság összetett és zavaró. Maradjunk derûlátók.

(Részlet egy gyászbeszédbôl.)

Nem ritka, hogy idôs emberek csalók, haszonlesôk, tisztességtelen ingatlanközvetítôk hálójába akadnak azzal, hogy hiszékenyen mondanak le ingatlanjaikról, lakásukról, értéktárgyaikról jobb életkörülményekben, eltartásban reménykedve. Csak akkor ébrednek rá, hogy átverték ôket, amikor a javaiktól megfosztották ôket. Szomorúbb az az eset, amikor gyerek a szülôt játssza ki.

A pénz kellett

Az apa 1974-ben elvált, vásárolt egy háromszobás lakást a Kornisa negyedben és különköltözött a családtól. Miután összeházasodtak, a lánya és a veje hozzáköltöztek, fél évet laktak ott. Közben kiutaltak nekik egy kétszobás lakást a Kárpátok sétányon, oda költöztek. A háromszobás lakás nagynak és költségesnek bizonyult, ezért az apa 1987-ben eladta, azzal, hogy kisebbet vásárol. Elôzôleg felajánlotta a lányának, hogy cseréljék el a lakásokat, de a lánya mindig azzal utasította el, hogy a férje nem szereti a blokkban. A háromszobás lakás eladódott. Az apa a pénzt a C.E.C.-be tette, ahol a változás után értéktelenedni kezdett. Közben megkezdôdött az állami alapból épített tömbházlakások eladása. Az apa saját pénzébôl kifizetett 93.000 lejt a lányáék lakásáért. Ezt követôen a vô Marosszentgyörgyön megkezdte egy magánház építését. Mivel nagy volt a család, hatan laktak a kétszobás lakásban, az apa visszaköltözött a volt nejéhez. De ismét jelentkeztek az együttélés nehézségei, így kénytelen volt visszaköltözni a lányához. Itt el kellett tûrje a vej durva, faragatlan viselkedését, ellenszenvét. Ez abból adódott, hogy a vô tudatában volt annak, hogy apósának a kétszobás lakás helyébe egy garzont kell biztosítson.

Közben folyt az építkezés. A vô panaszkodott, hogy nincs pénze téglára, anyagra. Apósa három részletben odaadta a maradék pénzét, azzal, hogy miután beköltöznek az új lakásba, a kétszobás lakás árából vesznek neki egy garzont. Idén, 2001 februárjában eladták a kétszobás tömbházlakást az apa tudta nélkül. Egy levél fogadta az asztalon. "Apu! Jártunk itt, hogy szóljunk neked arról, hogy a lakás el van adva. Megkérlek, szedjél össze dolgokat zsákokba, hogy X tudja elvinni ôket."

Közben a fiatalok felajánlották, hogy vásárolnak az ôk nevükre egy garzont, amit az apa elutasított, mert ragaszkodot ahhoz, hogy az ô nevére vegyék azt. Ebbe a fiatalok nem mentek bele, pedig az apa megígérte, hogy még éltében a lakást a három unokára hagyatékozza. Amikor a kétszobás lakás árát az apa visszakérte a vejétôl, az azzal fenyegette meg, hogy ha még zavarja, 20 millió lejt költ az ügyvédre, és bepereli családháborításért.

"Tessék szíves leszállni rólam!"

Mint számos panasz kapcsán, ezzel az üggyel kapcsolatban is az érintett felet, a vôt, illetve feleségét szerettük volna megszólaltatni. Telefonon két ízben is megk