Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Elôrelépés erdôkérdésben

A földtörvény módosítását, valamint a Lupu-féle törvény elfogadását követôen, még a korábbi koalíciós kormány indította el az erdôk jogi forgalmáról szóló kormányrendeletet. Aztán, sok más egyébhez hasonlóan, ez sem konkretizálódott. A Szociáldemokrata Párt vette ismét napirendre. A minapi RMDSZ-PSD egyeztetés során Adrian Nastase kormányfô, de a szakminiszter is ígéretet tett a föld- és erdôtörvény véglegesítésére.

A mezôgazdasági miniszter Hargita megyei látogatása során - éppen mert egy sor akadályt gördítettek az alkalmazás elé - felszólította a hatóságokat, hogy a közbirtokossági erdôket (is) ki kell adni. Ezért az erdôk jogi forgalmáról szóló törvény hirtelen nagyon fontossá vált. A kétpárti egyeztetést követôen került sor a törvény szakbizottsági vitájára. Kelemen Atilla, a képviselôház mezôgazdasági bizottságának alelnöke elmondta, hogy elég sok olyan megszorítást próbált bevinni a kormánypárt, illetve a parlamentben nagyon jól képviselt erdészet, amivel a földtörvénynek az amúgy nem teljesen jó, de azért mégiscsak valamit megnyitó rendelkezéseit próbálták meglékelni.

- Melyek voltak azok az elôírások, amelyekkel az RMDSZ nem értett egyet?

- Például az, amely kimondta, hogy az erdôk elidegenítésénél, eladásánál az államnak lett volna egyértelmûen elôvásárlási joga. Ez egyfajta újraállamosítás lehetôségét rejtette. Sok érvre, hosszas és többszöri tárgyalásra volt szükség a Szociáldemokrata Párt szakembereivel, és nagyon nehéz volt meggyôzni ôket, hogy ha Románia deklaráltan egy modern kapitalizmust akar építeni, akkor az ilyen megszorításoknak nincs mit keresniük a tövényben.

- Milyen változtatást sikerült bevinni a szabályzóba?

- Azt a nagyon fontos elôírást, hogy nem az államnak van elôvásárlási joga, hanem elsôsorban a társtulajdonosnak, utána a szomszédnak, és csak harmadsorban az államnak.

- Ez a magánerdôkre vonatkozik...

- Csak a magánerdôk esetében, hiszen ebben az esetben is az állam kizárólagos elôvásárlási jogát próbálták kierôszakolni. Ennek a cikkelynek egy második bekezdése is született, egyfajta kompromisszumos megoldásként, amiben az államnak akkor van elôvásárlási joga, ha szomszédos az eladandó területtel. A viták során hangsúlyoztam, hogy ennek már semmi értelme, hiszen az elôzô cikkely szerint másodrangon elôvásárlási joga volna, de mintegy megerôsítésként ezt be akarták vinni a törvénybe. Mivel a rendelkezés elsô része, az RMDSZ kérésére úgy alakult, ahogy említettem, ezt végül is elfogadtuk.

- Mi a helyzet azokkal a magán erdôterületekkel, az úgynevezett "enkláviákkal", amelyek példának okáért, egy állami terület közepén találhatók?

- Ott, ahol az állami erdô közepén egy kis parcella magántulajdonban van, meg kell próbálni egységesíteni a parcellát, a megmunkálás, az adminisztrálás és egyéb okok miatt is, és ott az állam felvásárolhatja a területet.

- Ez fordítva is mûködik?

- Mi kértük, hogy fordítva is mûködjék, vagyis, ha egy nagy magánterületben van egy kis parcella állami tulajdonban, akkor azt adják el a magánterület tulajdonosainak. Ezt az elôírást is sikerült bevinni a törvénybe.

- Úgy tudom, órákon át helyben topogott a vita az eladható-vásárolható erdôterület nagyságáról.

- A bizottságban mindenképpen ötven hektárban akarták a vásárolható erdôterületek nagyságát megszabni. Ez ellentmond annak a deklarált szándéknak, hogy olyan termelési egységeket akarnak létrehozni, ahol modern erdôgazdálkodást lehet folytatni. Amire, megítélésünk szerint, az ötven hektár kevés. Az RMDSZ 2oo hektárt ajánlott. Az ô érvrendszerükben a 2oo hektár szántóterülettel arányosan az egy a négyhez arányt betartva, 5o hektár volt az ideális. Végül kompromisszumos megoldás született, középúton, száz hektárnál álltunk meg. Volt olyan kollega, aki magánbeszélgetés során elismerte, hogy, ha beindul a normális föld- és erdôpiac, akkor ezek a megszorítások elôbb- utóbb el fognak tûnni, már csak azért is, mert könnyen kijátszható. Mert mondjuk, én és a feleségem, igaz, hogy csak 1oo hektárt vásárolhatok, de a nôs fiam már újabb százat vehet meg, a másik gyerekem szintén, s a családnak máris 300 hektár erdôterület kerül a tulajdonába. És ez bármennyire terjeszthetô. Az érdekes az, hogy ha ezt magánbeszélgetések során el is ismerik a partnerek, amikor szavazásra kerül a sor, akkor valmilyen pártfegyelem, vagy valamiféle magánszektortól való félelem miatt ellene szavaznak az ilyen jellegû indítványainknak. Mindent egybevetve, azt hiszem, hogy ezzel a két módosítással az erdôk jogi adásvételérôl szóló szabályozás, a tulajdonosok szempontjából jelentôsen javult. S mivel Hargita és Maros megyében is beindult a közbirtokosságok visszaállítása, illetve már erdôterületeket is kimértek, azt hiszem, hogy most a legfontosabb dolog, hogy ezek a tekintélyes vagyont képezô közbirtokossági erdôk vagy magánerdôk, valamint a szántóterületek visszakerüljenek magántulajdonba. Illetve, hogy lehetôleg egyfajta védelmet tudjunk biztosítani ezeknek az adásvételénél is.

- Mikor kerül a plénum elé a törvény?

- Remélhetôleg még a hét folyamán a képviselôház plénuma elé kerül, s hamarosan alkalmazható lesz. Szerintem azonban az a fontos, hogy elôször kerüljenek vissza a tulajdonosokhoz az erdôk, s majd azután gondolkodhatunk, hogyan adjuk el, és persze azon is, hogy kinek adjuk el.

A marosvásárhelyi rohammentô-szolgálat esetleges megszûnése a Maros Megyei Tanács tegnapi sajtótájékoztatóján is felvetôdött.

Kocsis Róbert, a megyei tanács szóvivôje egyelôre semmi konkrét fejleményrôl nem tudott beszámolni. Kijelentette viszont, hogy az intézmény mindenképpen a mentôszolgálat további mûködtetését szorgalmazza, és mindent megtesz azért, hogy a SMURD feloszlatását megakadályozza.

Dr. Raed Arafat, a rohammentô-szolgálat vezetô orvosa érdeklôdésünkre azt nyilatkozta, hogy egyelôre semmi hivatalos értesítést nem kaptak az egészségügyi minisztériumtól, úgyhogy várakozó állásponton vannak és reménykednek abban, hogy a városi és megyei hivatalos fórumok támogatása a szolgálatnak a jelenlegi szerkezetben való további fennmaradását teszi lehetôvé.

Mint ismeretes, a leghatékonyabb külföldi minták szerint szervezett rohammentô-szolgálat szervesen illeszkedik a központosított ügyeleti rendszerbe, amely operatívabbá és összehangoltabbá teszi mindazok munkáját, akiknek, feladatkörüknél fogva, segíteniük kell a bajbajutottakon, legyen az orvosi segítség, tûz, bûncselekmény vagy közúti baleset.

Hétfôi fôvárosi információnk szerint Daniela Bartos egészségügyi miniszter kijelentette, hogy az inkriminált rendelet nem szünteti meg a marosvásárhelyi szolgálat tevékenységét. Reméljük, ez jó hírnek bizonyul, ha majd bôbeszédûbb lesz a szaktárca vezetôje.

Aktuális

Ahogy a rendszerváltást követôen felfutott az érdeklôdés a hátrányos helyzetû személyek és különösen a gyermekek iránt (külföldi sugallatra), az utóbbi évek során olyan gyorsan meg is csappant.

Nemrégiben számoltunk be arról, hogy az állami nyugdíjakra és a társadalombiztosításra vonatkozó 2000. évi 19-es számú törvény 126. cikkelye értelmében a biztosított illetve a nyugdíjas személyek elhalálozásakor egy hozzátartozó temetkezési segélyre jogosult. Arról is tudósítottunk, hogy ennek a segélynek az értékét, ami jelenleg 4,5 millió lej, évente határozzák meg, és nem lehet kisebb, mint az éppen aktuális átlagbér.

A biztosított vagy a nyugdíjas igényelheti a temetkezési segély felének megfelelô összeget akkor is, ha olyan családtagja vagy általa eltartott személy hal meg, aki nem részesül semmilyen szociális támogatásban. Családtagnak a férj vagy feleség, a szülôk és nagyszülôk, az édes, az örökbevett vagy a pillanatnyilag gondozott gyerek számít 18 éves korig, vagy ha tanul, tanulmányainak elvégzéséig. Bár nem ritka eset, a testvérre, vagy a 18 évesnél idôsebb gyerekét eltartó szülôre a törvény nem vonatkozik.

Ha azonban számba vesszük a nyugdíjasok és sok kisjövedelmû család helyzetét, el kell ismernünk, hogy rendkívül hasznos segélyrôl van szó. Csakhogy ebbôl a legszegényebbek, legnyomorultabbak és azok hozzátartozói, sajnos, kimaradtak.

A témáról készült összeállításunk kapcsán keresett fel egy idôs marosvásárhelyi asszony, aki nemrégiben temette el a lánytestvérét, aki magatehetetlen fogyatékos volt, és a Hátrányos Helyzetûek Felügyelôségétôl havi 500.000 lej nyugdíjban részesült. Bár S.R.-nek is mindössze 1.200.000 lej a nyugdíja, évekkel ezelôtt magához vette a testvérét, mivel az már nem tudta ellátni magát. A gond pedig akkor kezdôdött, amikor a 71 éves asszony meghalt. A költségekre egy szomszédasszony adott pénzt kölcsön, s így tudták eltemetni. A számla 4,9 millió lejre rúgott, no nem a luxus miatt, de az egyháznak 1,9 millió lejt kellett fizetniük. Csak utólag derült ki, hogy mivel a fogyatékos testvér a Hátrányos Helyzetûek Felügyelôségétôl kapta a nyugdíjt, hozzátartozói nem jogosultak a temetkezési segélyre, mert ezt a felügyelôség egyetlen nyugdíjasának sem tudja biztosítani.

Hogy a fûhöz-fához forduló idôs asszony mibôl fogja a szomszédnak megadni a kölcsönt, nehéz megmondani. Érdekvédelmi szervezetünknél egy lehetséges segélyrôl tudakolózva, azt a választ kapta, hogy örvendjen, hogy magyar iskolába járhatnak a gyermekei (sajnos, nincsenek). Meggondolkoztató viszont, hogy az egyháznál, amelynek tagja, s amely annyi karitatív tevékenységet is vállal, ilyen reménytelen esetben miért nem vették számításba az idôs asszony helyzetét...

S bár tudjuk, hogy az elsô fokú hátrányos helyzetû személyek, akik soha nem voltak munkaviszonyban, valóban nem fizetnek társadalombiztosítást, de a sokat hangoztatott szubszidiaritás elve alapján, a temetkezési segély bevezetésekor talán az ô hozzátartozóikra is gondolhattak volna.....

A státustörvény romániai kihatásai is szerepelnek a Románia-Európai Unió parlamenti vegyes bizottság hétfôn Bukarestben kezdett ülésén. A vitatott napirendi ponthoz a bizottság román társelnöke, a kormánypárti Liviu Maior szenátor ragaszkodott.

A román-EU parlamenti vegyes bizottság évente kétszer ül össze, felváltva Brüsszelben és Bukarestben. A testület alapvetô feladata az, hogy Románia európai integrációját segítse.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) képviselôi vitatták a kormánypárti szenátor kezdeményezését. Arra hívták fel a figyelmet, hogy a Magyarországon elfogadott törvénynek aligha van bármiféle köze Románia EU- csatlakozásához.

Maior szenátor ugyanakkor az RMDSZ-képviselôk álláspontját nem értette. Mint mondta, kezdeményezésével éppen ahhoz akar hozzájárulni, hogy "felgyorsuljanak a státustörvény kérdésében kezdett román-magyar kormányközi tárgyalások".

Az MTI értesülései szerint a vitatott kérdés a kétnapos tanácskozás napirendjének utolsó pontjaként szerepel.

Az Egyesült Államok ellen elkövetett terrorcselekmények áldozatai iránti kegyeletbôl elhalasztották azokat az erôszakmentes tüntetéseket a Nemzetközi Valutaalap (IFM) és a Világbank ellen, amelyeket az intézmények szeptember 29-30-ára kitûzött közgyûlése idejére terveztek a szervezôk.

A Koalíció a Globális Igazságért elnevezésû globalizáció-ellenes szervezet, amely számos kisebb csoportot tömörít magába, de az egész világra kiterjedô mozgalom egyik résztvevôjének tekinti magát, Washingtonban, a tervezett közgyûlés színhelyén kiadott közleményében jelentette ezt be.

A dokumentum szerzôi ugyanakkor leszögezték: mivel a két pénzintézmény még mindig nem változtatta meg politikáját, a globalizáció- ellenes koalíció folytatja erôfeszítéseit azért, hogy az IMF és a Világbank számot adjon "az igazságtalan és egyenlôtlen világgazdaság fenntartásában játszott szerepérôl". A koalíció elítélte a merényleteket, de felszólította az Egyesült Államokat, hogy "inkább az igazságot keresse ahelyett, hogy bosszút álljon".

Az IMF és a Világbank a tervek szerint hétfôn dönti el, hogy a kitûzött idôpontban megtartja-e a közgyûlést. Eredetileg a globalizáció-ellenes szervezetek több mint 40 ezer tüntetôt vártak az amerikai fôvárosba.

Az EU-tagországok pénteken "valószínûleg" rendkívüli csúcstalálkozót tartanak "az Egyesült Államok elleni támadás után kialakult világhelyzet megvitatására" - közölték hétfôn Brüsszelben az EU soros belga elnökségéhez közel álló források.

Tájékoztatásuk szerint a találkozóra Gerhard Schröder német kancellár kezdeményezésére kerül sor, s az errôl szóló hivatalos bejelentést még hétfôn, a tagországokkal folytatott konzultációkat követôen megteszik.

Guy Verhofstadt belga kormányfô szóvivôje a kora délutáni órákban még nem tudta hivatalosan megerôsíteni a rendkívüli csúcs összehívásának hírét.

Közvetlenül az Egyesült Államok elleni terrortámadások után már Nicole Fontaine asszony, az Európai Parlament elnöke is javasolta egy rendkívüli EU- csúcs összehívását, hogy a tizenötök lendületet adjanak közös védelmi és biztonságpolitikájuk kialakításának.

A merényletek óta az EU több nyilatkozatban is teljes szolidaritásáról és támogatásáról biztosította az Egyesült Államokat, s a múlt héten már a külügy-, majd a közlekedési miniszterek tanácsa is tartott rendkívüli ülést.

Az Afganisztánban tartózkodó pakisztáni küldöttség hétfôn Kandahárban befejezte döntô fontosságú tárgyalását, amelyen megpróbálta rábírni a tálib vezetést az Egyesült Államok elleni terrortámadások fô gyanúsítottjának kiadatására.

A pakisztáni székhelyû Afgán Iszlám Sajtószolgálat (AIP) szûkszavú közleményében egyelôre csak annyit közölt, hogy a találkozók véget értek, részletes beszámolót késôbb ígért.

A magas szintû pakisztáni küldöttség, amely hétfô kora reggel érkezett a dél-afganisztáni városba, több órán át tartó megbeszéléseket folytatott az afgán rezsim kulcsfiguráival, köztük Omar mollával, a tálibok legfôbb vezetôjével - tette hozzá a tálib vezetéshez közel álló, magánkézben lévô AIP.

Pakisztáni kormányforrások szerint a delegációt a nagyhatalmú titkosszolgálatok (ISI) fônöke, Mahmud Ahmad tábornok vezette, aki a múlt héten Washingtonban járt.

A szaúdi származású, fundamentalista iszlám elveket valló Oszama bin Ladent azzal gyanúsítják, hogy terroristahálózatokat irányít Afganisztánból, ahol körülbelül öt éve lelt menedékre. Az Egyesült Államok elleni, legutóbbi merényletek túlnyomó többségét, köztük is elsôsorban a keddi támadások megszervezését bin Ladennek tulajdonítják. Az Omar mollához nagyon közel álló bin Laden ideje nagy részét Kandahárban, a tálib hatalom szívében tölti. A rejtôzködô szaúdi milliomossal kapcsolatos minden döntést jóváhagyásra a molla elé kell terjeszteni - írta az AFP. Az ENSZ büntetôintézkedései ellenére Omar molla mind ez idáig elutasította bin Laden kiadatását, aki tagadja, hogy bármi módon részt vett volna az Egyesült Államok elleni múlt heti támadásokban.

Az ENSZ Menekültügyi Fôbiztossága (UNHCR) szerint Afganisztánban az emberek tömegével hagyják el lakhelyüket, és útban vannak a pakisztáni, illetve az iráni határ felé. A jelentôsebb városokat eddig összesen több tízezren hagyták el.

A lakosság attól való félelmében menekül, hogy az Egyesült Államok a múlt keddi terrortámadások megtorlásaként katonai támadást indít az elsô számú gyanúsított, az Afganisztánban menedéket találó, szaúdi Oszama bin Laden terroristavezér ellen. Többek között Kabulból, az ország déli részén található Kandahárból és Dzsalálábádból menekültek el sokan - idézte a Reuters az UNHCR szóvivôjét.

Az amerikai tôzsde nyitás utáni süllyedése, illetve a FED ezt megelôzôen végrehajtott kamatcsökkentése az arany árát gyorsan másfél éves csúcspontjára hajtotta a londoni fémpiacon.

Az arany már a terrorcselekményeket követôen drágulásnak indult, ez a tendencia azonban hétfôn határozottan folytatódott: elôbb Hongkongban, majd a legjelentôsebbnek mondott londoni piacon. A pénteki unciánkénti 285,75 dolláros záró ár után elôbb 291 dollárra, majd délután már 293,25-75 dollárra kúszott fel hétfôn az azonnali ár Londonban. Elemzôk szerint a piac változatlanul keresi a biztos menedéket a teljes nemzetközi politikai és gazdasági bizonytalanságban. A kamatcsökkentés a dollár vonzerejét tovább csökkentette - teszi hozz a Reuters jelentése. A hétfôi drágulás csaknem 3 százalékot tett ki, múlt kedd óta viszont - egy hete 271 dollár körül volt az unciaár - már közel 8 százalékot.

Mindössze három saroknyira a Világkereskedelmi Központ iker-felhôkarcolójának romjaitól, hétfôn újra megnyílt a New York-i értéktôzsde (NYSE), a világ legnagyobb értékpiaca.

A tôzsde a múlt kedden elkövetett pusztító terrorcselekmény nyomán bezárt, és csak most nyitott ki elôször, ami az 1929-ben kezdôdött nagy gazdasági világválság óta példátlan hosszú üzemszünetet jelentett.

Az amerikai szövetségi jegybank, a Fed közvetlenül a nyitás elôtt fél százalékpontos (3,5 százalékosról 3 százalékosra történt) alapkamatláb-csökkentéssel igyekezett serkenteni a befektetôk érdeklôdését és növelni bizalmukat. Az esetleges részvényárfolyam-zuhanások elkerülése érdekében számos nagyvállalat is elôre bejelentette, hogy nagy mennyiségben kíván felvásárolni saját részvényeibôl.

A nyitás hatalmas logisztikai próbatétellel ért fel Dél-Manhattan számára, hiszen ezen a hétfô reggelen most áramlott elsô ízben 75 ezer ember a híres Wall Street környékére. Ezt az embertömeget öt-hat biztonsági ellenôrzô pont, rendôrjárôrök hada, az irodaépületeken belül pedig alapjában véve újrateremtett kommunikációs infrastruktúra fogadta. (A technikai elôkészületek még vasárnap is lázasan folytak: munkások száloptikai kábelkötegeket fektettek le, számítógépes hálózatok mûködését ellenôrizték.)

A tôzsde nagycsarnokának balkonján található harangot, amelynek hangja hagyományosan jelzi a kereskedés kezdetét, illetve végét, a délelôtt fél tízkor kezdôdött kétperces néma gyász, majd az "Isten, áldd meg Amerikát" hazafias dal elhangzása után az elmúlt napok névtelen hôseinek képviselôi - egy tûzoltó, egy rendôr, egy kikötô-üzemeltetési alkalmazott és egy elsôsegély-nyújtó - kondította meg, ezzel jelezve, hogy a harang ezúttal mindazokért szól, akik életüket vesztették a repülôgép- becsapódások következtében, illetve valamivel késôbb, a mentés közben, amikor a két, egyenként 110 szintes épület összeomlott.

Richard Grasso NYSE-elnök mellett jelen volt a tôzsdenyitáson George Pataki, New York állam kormányzója, Rudolph Giuliani, a város polgármestere, valamint Charles Schumer és Hillary Clinton, az állam két szenátora.

A marosvásárhelyi Distrigaz Nord Rt. gazdasági helyzete, a téli idôszakra szükséges gázmennyiség biztosítása, a vállalat átszervezése voltak a fô témák a gázszolgáltatónál tegnap megtartott sajtókonferencián. Az újságírókat Victor Stefura vezérigazgató, Pacurar Sabin kereskedelmi igazgató és Detesan Emil, a Maros megyei kirendeltség vezetôje tájékoztatta.

Lopják a gázt

A Distrigaz gazdasági helyzetérôl szólva Victor Stefura elmondta: az elmúlt hónapokban jó eredményeket ért el a vállalat, ami elsôsorban annak köszönhetô, hogy drasztikusan csökkentették a kiadásokat (nem használnak többé vagy két terepjárót, luxusautókat, sôt a mobiltelefonok használatánál is korlátozásokat vezettek be, nem emelték a béreket és nem alkalmaztak újabb személyeket), nagyrészt sikerült kiküszöbölni a gázveszteséget, ami a legtöbb helyen beilleszkedik az elôírásokba, csökkenteni a kintlevôségeket. Ennek ellenére - tette hozzá - még mindig vannak gondok a magas termelési költségek miatt, a veszteségek helyenként igen nagyok, akár a 30 százalékot is elérik, aminek fô oka az, hogy lopják a gázt. A legnagyobb veszteségeket Beszterce és Szeben megyében, Maros megyében pedig Ludason könyvelik el. A tolvajok elsôsorban a magánfogyasztók közül kerülnek ki, ám kérdésünkre a vezérigazgató elmondta, hogy mindeddig még nem sikerült tetten érni senkit, de a vállalat megtalálja a módját a veszteségek csökkentésére. Az eddig alkalmazott büntetések a szóban forgó kirendeltségek illetékes alkalmazottait érintik, akiket 3 hónapos idôszakra 10 százalékos fizetéscsökkentéssel sújtottak. Beszterce és Szeben megyék esetében várható az igazgatók leváltása, errôl a szeptember 29-i igazgatótanácsi ülésen döntenek majd. A jelentôs veszteségek miatt állították le az erzsébetvárosi virágkertészet mûködését, ahonnan 500 idénymunkást bocsátottak el, jelenleg mintegy 30 alkalmazott biztosítja a kertészet ôrzését, a karbantartási munkálatok elvégzését.

Az idei költségvetést Victor Stefura igen szûkösnek tartotta, ami a béralapot érinti igen súlyosan. - A gázszolgáltatónál dolgozók fizetése nem éppen olyan magas, mint sokan hiszik, és nagy erôfeszítést jelent elkerülni az elbocsátásokat. Idén esetleg az infláció növekedése arányában tudjuk emelni a béreket, legfennebb 15 százalékkal. Ha a 2002-es költségvetés is hasonló lesz, nehéz év elé nézünk - jelentette ki a vezérigazgató.

Tömbházankénti hôközpontok felszerelését szorgalmazza a Distrigaz

Hosszú, nehéz tél várható - mondta a Distrigaz Nord vezérigazgatója a tegnapi sajtókonferencián. A belföldi termelés visszaesése miatt a téli gázszükséglet csak az import növelésével biztosítható. Míg 2000-ben a külföldrôl behozott gázmennyiség 3 százalék volt, idén 13 százalékra növekedett. A belföldi és a külföldrôl származó gáz közötti árkülönbözet a vállalatot terheli, csak így kerülhetô el a lakossági ár növelése. A nehézségek ellenére victor Stefura biztosította a jelenlevôket, hogy a közelgô téli idôszakra beszerzik a a lakosság részére szükséges földgázmennyiséget, erre a célra egyébként a kormány 100 millió dolláros kölcsön felvételét hagyta jóvá a két Distrigaz számára, a kritikus esetekre pedig már elraktároztak mintegy 2 milliárd köbméternyi gázt.

Az árrobbanástól tartva egyre több család szeretne leválni a központi hálózatról és lakásonkénti mikro-hôközpontokat beszereltetni. Idén Maros megyében eddig 680 ilyen hôközpontot szereltek be, év végére ez a szám 2500-ra növekszik - nyilatkozta lapunknak Detesanu Emil, a megyei kirendeltség vezetôje. A leválást kérvényezôk száma természetesen ennél nagyobb, több százra tehetô, hiszen e családok közül sok az anyagi nehézségek miatt képtelen fizetni a gázszámlákat. A leválasztást kérvényezôk száma egyre nô, naponta mintegy 70- 80 kérést nyújtanak be ilyen értelemben, aminek természetesen kihatásai lesznek a közös távhôszolgáltató rendszerben levô családokra és a helyi hôszolgáltatókra. A vezérigazgató hangsúlyozta, hogy mind a szolgáltatóra, mind a fogyasztókra nézve, a költségek és biztonság szempontjából nézve a legelônyösebb a tömbházankénti, illetve lépcsôházankénti hôközpontok felszerelése. Mindemellett továbbra is kötelesek eleget tenni a leválasztást igénylô fogyasztók kérésének. Mivel nagy "összevisszaság" tapasztalható e téren, valamiféle fegyelmet kell teremteni, aminek módja a kérések jóváhagyásának késleltetése lesz, abban a reményben, hogy a közeljövôben megjelennek a lakásonkénti hôközpontokra vonatkozó rendelkezések.

A privatizáció nem megoldás

A Distrigaz országos érdekeltségû vállalattá kellene váljon, a privatizáció nem jelent megoldást, mint ahogy például Magyarországon sem sikerült ezt megvalósítani. Vissza kellene alakulnia az egykori Romgaznak, még akkor is, ha ez lehetséges állami monopóliumot jelent - közölte Victor Stefura, hozzátéve: a magánosításra vonatkozó híresztelések csak ártanak a vállalatnak. Az idei 326-os törvény, amelynek alapján a helyi önkormányzatok hatáskörébe utalták volna a gázszolgáltató vállalatokat, rendelkezései máris sok zûrzavart okoztak. Bár utólag újabb törvényt hoztak, amely országos fontosságúnak nyilvánítja a gázszolgáltatási tevékenységet, több polgármesteri hivatal, abban a reményben, hogy átveszi ezt a tevékenységet, nem törlesztette a Distrigazzal szembeni adósságát - hangzott el a sajtótájékoztatón.

Helyzetjelentés Storylandrôl

Ha eljövetelérôl nem is olvashattunk orákulumokban, kétségtelen, hogy idei, kánikula aszalta nyarunk az állandó, fizikai és szellemi perverzitásokkal tarkított kísértések jegyében zajlott és zajlik bizonyára mindaddig, amíg a vénasszonyok is, csömörittasan, le nem húzzák a rolót. Vékonyra szeletelt, lelkünk mélyérôl fakadó miatyánkjainkban kikunyerált mindennapi kenyerünk mellé kijutott feltétként, hála a hangulati karbantartásunkat felvállaló médiáknak, a legendáriumbeli római ôsök által idôben kiharcolt mindennapi cirkusz is. Teljes kelléktárát felvonultatva. Egymás sarkát taposva vonultak a kötéltáncosok, zsonglôrök parádéztak érzelmekkel, ígéretekkel, csakazértisokkal, politikai nyilatkozatokkal, tapsolhattunk merész, mindenféle-fajta védôhálót mellôzô halálugrásoknak, tapssal kifejezett támogatottságra éhesen sorjáztak naphosszat a lélekidomá-rok, bohócnak álcázott exhibicionisták porondot rögtönöztek maguknak úton- útfélen, lapályon, berekben, felajzott zenészek nonstop szolgáltatták a talp-és tudatalávalót, elárasztottak az örökzöldek európai elkötelezettségrôl, büszkén agonizáló szuverén nemzetállamról, araszoló, senki által nem érzékelt gazdasági növekedésrôl, a kurva hajlamú dollár hangulat- aláásó üzérkedéseirôl. Egyszóval szentimentális és cselekvésbeli instabilitás földön-égen. A tengerparton Costel csalta Tantát, kristálytisztává lepárlott érzelmei ellenében, Getuta szarvazta egyetlen Puiutuját ötletgazdai sugallatra, a fôváros egyik csücskében szociáldemokraták borultak egymás nyakába Pészédéke keresztelôjén, örök hûséget és ínykísértô koncokat ígérve egymásnak, másik zugában felnyakkendôzött "parasztok" szálltak ki acsarkodva a hitvesi ágyból, a nászlepedô makulátlansága miatt berzenkedve, az akadémián egy exkirály és egy exelsôtitkár könnyes szemmel, kart karba öltve esküdött fel Vitéz Mihályra s jutalmul Vlad Hogea dedikált bestsellerével: A nacionalistával térhettek analízisbe. Fittyet hányva hôgutának, forróságtól delíráló agyaknak, pufók miniszterelnökünk fáradhatatlanul nyomta a sódert, hol Marosfôn, hol Aranyos- gyéresen, hol Slanic Moldován bukkant fel, hordta össze a hetet-havat nehezebb idôkre, papolt az elengedhetetlen politikai tûzszünetrôl, föderalizációs fenyegetettségrôl, kisebbségi háládatlanságokról, a trák-géta- dák történetírásban nem jegyzett millenniumok fals üzenetérôl, a hazácskánkat fenyegetô okkult, transzuniverzális összeesküvés szükséges megfékezésérôl. Manapság sem barátban, sem ellenségben nem lehet bízni immár. Orbán kihúzza a mézesmadzagot, de meglehet, hogy tavasszal elszáll, Medgyessy még csak alig rendelte meg a nyerget- kantárt, kérdés: elkészülnek-e idôre s méretre. Szimeonnal ugyan kiráncigáltatta a kétülésest a placcra, de a volt cárevics tart a KRESZ- tôl, a kisantant komoly generálozásra szorul, Emma bárónô vénül és csak cseppentve méri kegyeit, Neven Mates kering-feszeng és kisstílûen okvetetlenkedik, Wilfried Martens nem ôszinte, a kelleténél sûrûbben fésüli át elveit, a kis Torró rangrejtve radikalizálódik, egyszóval bármerre tekintesz, senki sem kacsint egyértelmûen, biztatóan vissza rád. A suttyomban privatizáltak hôzöngenek, követelik vissza a bubarongyot, termelni szeretnének, van a raktárakban hely dosztig elfekvésre, állam anya védettjei, bûntudat és nyakló nélkül marcangolják a büdzsét és morog miattuk a valutaalap, ahelyett, hogy pitizve farkát csóválná, az utca gyermekei szaporodnak, mint kiadós esôk után a légyölô galóca, lazsálnak a köztisztviselôk, a rend ôrei meg téglára, termopanra gyûjtenek halálmegvetô buzgalommal. Megkergültek a történelmi egyházak, elorzott javaikat követelik és a Hohenzollerek sem járnak elöl jó példával, pénzért esedeznek az önkormányzatok, budikra vágynak az oskolamesterek, perspektívákra az ifjúság. A kutyaszorító, minden komfortja ellenére, egyre kényelmetlenebbé válik. A nyár már ilyen, könyörtelenül tágít, valószínûtlenül kinagyítja a problémákat. Még a szônyeg alá seperteket is. Mindenünnen kíméletlenül felfeslik a mizéria. Szerencsénkre lassan a végére járunk. Más, elôreláthatatlan elôjelû évszakok következnek. Minden túlélô számára. "Iarna nu-i ca vara"-t dekretálja párjukat ritkító demokratáink legkancsalabbja, az utolérhetetlen Traian Basescu. Bízzunk próféciájában.

Szakács Géza

Rég nem hallottunk olyan színvonalas szakmai elôadást Marosvásárhelyen - vélekedtek a közgazdászok Bokros Lajos a Világbank igazgatójának látogatását értékelve.

Örvendetes és úttörô kezdeményezés a megyei tanács részérôl, hogy olyan rendkívüli képzettségû és képességû gazdasági-pénzügyi szakembert tudott meghívni, aki számos, eddig még nem tisztázott kérdésre, töprengésre kínált egyértelmû, világos és elfogadható választ.

Bokros Lajos emberközelbe hozta a magyarországi stabilizációs program lényegét, kibontotta és megmagyarázta a nevérôl ismert "csomagot", amelynek megalkotójaként "országot mentett, de hatalmat veszített".

Azt próbálta megértetni hallgatóságával, hogy a privatizáció "tisztítótûz", ismertetve különbözô formáit, a kuponos (tömeges) privatizáció csapdáit, áldatlan hatásait. Az adósság nem kell senkinek: sem a befektetôknek, sem az államnak.

A kelet-európai országok párhuzamba állításával, a makrogazdasági eredmények vagy sikertelenségek elemzésével pontos, hiteles és tárgyilagos diagnózist kaphattunk a különbözô gazdaságok jelenlegi helyzetérôl, a sokkterápiák hatásáról, a tartós halogatások következményeirôl.
A piacgazdaság kiváló ismerôje és figyelôje a vállalati-vállalkozói szféra számára vezérszólamként a versenyképesség növelését, az export bôvítését, minôségi termékek kifejlesztését fogalmazta meg.

Ellenkezô esetben drasztikusan csökkennek a nyugat-európai gazdasági rendszerbe való integrálódás reális esélyei.

Gazdasági, jogi, befektetôi szempontból vonzóvá kell tenni az országot ahhoz, hogy számottevô külföldi tôke áramolhasson a térségbe.

Bokros Lajos elsô magabiztos fellépésével, megnyerô stílusával, sziporkázó elôadásával, választékos, tömör és mégis könnyen érthetô szakmai nyelvezetével, képek nélkül vetítette elénk a rendszerváltás közel 12 éves történéseit, megvalósításait és tanulságait, a gazdasági átalakulás nehézségeit és biztató jeleit, az EU- csatlakozás feladatait és kihívásait.

Mentalitás és ritmusváltás, államháztartási reform, gyors, felelôsségteljes privatizáció és gazdasági szerkezetátalakítás - a legégetôbb intézkedések a román kormányzat számára. Úgy érzem, hogy emberi tartásának és szakmai tudásának köszönhetôen Bokros Lajos "csomagjával és családjával együtt bármikor
"szellemi menedékjogot" kapna Marosvásárhely haladó gondolkodású közösségében.

Reméljük, hogy az ígéretes, egyöntetû tetszést arató bemutatkozást további meghívások és szakmai élményt nyújtó elôadások követik.

A megyei tanácsnak és Szalkay József szervezônek gratulálunk a sikeres szervezésért, találkozóért, amely bebizonyította, hogy városunkban igény mutatkozik színvonalas gazdasági elôadásokra is.

Valamennyiük szakmai ismereteinek gazdagítására, magyar nyelvû szakszókincsünk gyarapítására.

A Marosvásárhelyi Írói Egyesület, A Látó szerkesztôsége

Költô, mûfordító. 1944-ben érettségizett. A háborúban katona volt. A kolozsvári egyetemen 1948-ban szerzett francia-magyar szakos tanári oklevelet, és Nagyváradon lett középiskolai tanár. 1963-tól meghívják a marosvásárhelyi Pedagógiai Fôiskolára adjunktusnak. Tanított a színiakadémián is. 1983-ban ment nyugdíjba. Gondolati lírája filozofikus és klasszikus-humanista meghatározottsága ellenére erôsen népi ihletésû. Kortárs román és francia költôk, valamint erdélyi latin humanisták verseit fordította.

75. születésnapján, a Látó Irodalmi Színpadán életérôl vallott: bár vér szerint is rokona volt Arany Jánosnak, többet jelentett neki az a közös költôi szemlélet, ami összekapcsolta ôket, a szó erkölcsi hitele. Azt mondta, hogy az ember úgy éljen, ahogy ír, és úgy írjon, ahogy él. Világos elme és klasszikus jellem volt.

A város felett, a Somostetôn élt, természet- és "emberközelben". Barátja, Székely János mellett sétál most és mindörökké az égi erdôkben.

Sajtótájékoztató a megyei tanácsnál

A megyei tanácsnál az elmúlt hét az európai fejlesztési programok jegyében telt el - tudhattuk meg az intézmény heti sajtótájékoztatóján. Kedden a megyébe látogatott az országos SAPARD-ügynökség vezetôje, aki a helyszínen tájékozódott a megyei SAPARD-iroda felállításáról, a felmerült felszerelési, személyzeti és logisztikai gondokról. Az iroda a napokban kezdi meg a tevékenységét, elsôdleges célja, hogy átnézze a megye helységeibôl beérkezô, támogatást igénylô terveket, s csak azokat továbbítsa Bukarestbe, amelyek megfelelnek a kiírási feltételeknek.

Szombaton Gyulafehérváron találkoztak a Középfejlesztési Régió megyéinek képviselôi az európai integrációs miniszterrel, Hildegard Puwakkal. A megbeszélés témája szintén a SAPARD-program volt, pontosabban a gyakorlatba ültetés stádiumának a megvitatása. Megyénkbôl Ioan Vasluian megyei alelnök, illetve Bataga Valer, a regionális fejlesztési programiroda vezetôje volt jelen. Ismét elemezték a SAPARD-program keretén belül a régióban támogatásra javasolt tervek kapcsán felmerült problémákat. A program keretében Románia 153 millió euró támogatásban részesül évente, a projektekre a román fél hozzájárulásával együtt mintegy évi 250 millió euró fordítható. A támogatás célja a halgazdaság és a vidéki infrastruktúra fejlesztése, valamint az információs kampányok mûszaki hátterének biztosítása.

Szeptember 20-án, csütörtökön, Ioan Vasluian alelnök Bukarestben a Fejlesztési és Elôrejelzési Minisztériumban egy másik európai támogatási programmal, a PHARE-val kapcsolatos munkatalálkozóra utazik. A megbeszélésen részt vesznek a PHARE-program keretében idén támogatásban részesülô valamennyi program képviselôi. Emlékeztetjük olvasóinkat, hogy Maros megyében a PHARE-programból a vidrátszegi repülôtér mellett létesítendô ipari platform létrehozását támogatják. A találkozón a kivitelezés konkrétumairól esik szó.

Jegyzet

Ezt nekem kisgyermekem sétáltatásakor mondta az a nagymama, aki több unokáját nevelte fel és engedte útra. Megjegyeztem, de akkor nem fogadtam el teljes egészében. Hogyhogy, a gyerekem már nem az enyém, ha elengedem a kezét és egyedül megy el iskolába, óvodába? - gondoltam magamban. Márpedig én olyan szülô leszek, aki mindig fogom a gyerekem kezét, ha nem is fizikai értelemben, de jelképesen mindenképpen.

Megkezdôdött a tanítás, s olvasom, hogy a Közoktatási Minisztérium és az Országos Csendôrparancsnokság között egyezmény született, melynek értelmében a csendôrök nem csak az iskola körül, hanem az iskola és az autóbuszmegálló között is járôrözni fognak, mert ez az a fertály, ahol a bûnözôk kiszemelik áldozataikat. Itt kérik el a védelmi díjakat, itt forgalmazzák a kábítószereket, itt történnek a rablótámadások.

A csendôrség egyik fô célkitûzése, hogy az idei tanévben felfedje az iskolák körül csellengô kábítószer-kereskedôket, melynek elôzménye, hogy több fôvárosi középiskolában kábítószer- fogyasztó diákokat lepleztek le, akik ott, helyben vásárolták meg a drogot. Különben a minisztériumnak szeptember 15-tôl életbe lépett egy szabályzata, mely szerint, ha egy diáknál kábítószert vagy szúró- vágó fegyvert találnak, azonnal kicsapják. A minisztérium továbbá arra kéri a szülôket, hogy gyerekeiket ne engedjék el otthonról értékes ékszerrel, nagyobb pénzösszeggel, maroktelefonnal, hogy ne tegyék ki ôket rablótámadásoknak.

Borsózik a hátam, amikor arra gondolok, hogy rablóktól, kábítószer- kereskedôktôl, csalóktól, tolvajoktól, nagyobb gyerekek agresszivitásától kell félteni a csemetéinket. Nem elég a mindennapi gond, a mindennapi elôteremtése, hozzánk is belopakodott korunk rákfenéje, a bûnözés, s az azzal járó aggódás és félsz. Eltelt pár év, s most értem meg igazán a nagymama szavait, amikor kisiskolás gyerekemnek szorongva engedtem el a kezét. Nem azért, mert az iskolában nincs jó helyen, hanem azért, mert hazamenet nem foghatom a kezét.

Német katonák jeltelen sírjai

Néhány hónappal ezelôtt szenzációnak tûnô információ röppent fel a hazai és a külföldi sajtóban. Gerhard Schröder német kancellár édesapjának sírja a Kolozs megyei Mezôcsánon van. Fritz Schröder a második világháborúban Wermacht katonaként esett el. E hírre a kancellár kifejezte óhaját, hogy felkeresné a temetkezési helyet. Azóta a faluban megváltozott az élet: felújították az utat, a telefonhálózatot, s a helybéliek büszkék arra, hogy a település ezáltal világhírûvé vált. Azt azonban kevesen tudják, hogy országszerte több német katonasír is van, amelyekrôl 1989 elôtt nem illett beszélni, sôt a szovjetbarát körülmények között egyenesen "hazaárulásnak minôsült", ha valaki érdeklôdött felôlük. Erre a sorsra jutott Marosvásárhelyen a Somostetô alatti több száz katona sírja is. S míg méltó végtisztességgel temették el ôket 1944-ben, 1956-ig fejfa is állt hantjuk felett, addig az idén már csak egy nemrég állított fémkereszt jelzi: itt nyugszik 103 német katona. Hiányos névsoruk úgy maradt fent, hogy egy marosvásárhelyi polgár titokban papírlapocskára vetette.

Ismeretlen a teljes létszám

Az egyetlen hiteles, kezünkbe került dokumentumot id. Sóbester Sándor ôrizte meg. Feljegyzéseit a somostetôi kertjük közelében tett sétáláskor 1956 és 1960 között készítette, mint mondja titokban, tenyérbe simuló papírlapocskákra. Még egy helyrajzot is készített arról, hogy kit hova helyeztek el, névvel, rangjelzéssel, születési és elhalálozási dátummal. 47 sírt vésett papírra, ezek között több "jeltelent" is feltüntetett. (E dokumentum a szerkesztôségben is megtalálható.)

- 1944-ben a Bolyai kollégiumban voltam - meséli id. Sóbester Sándor. Akkor ott német katonakórház mûködött. A környékbeli harcokban megsebesülteket ide hozták, s akik nem élték túl sérüléseiket, azokat a somostetôi "öngyilkosok" temetôjébe vitték. Azóta tudtam a német katonai sírokról. Közvetlenül a világháború után, még jól emlékszem, hogy megvolt minden fejfa, még a sisakok is sokáig rajtuk maradtak. Aztán változott a politikai helyzet. Az ország szovjetbarát lett. Elôször eltûntek a sisakok. Aztán ahogy megalakult az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, mivel a kezdetekben nem volt "tananyag", többen eljöttek ide, kihantolták a sírokat, csontokat, fôként koponyákat vittek el. 1956-ig még álltak a fejfák. Hogy a magyarországi események miatt vagy sem, nem lehet tudni, de arról értesültem, hogy az akkori városi fôkertész, akinek a hatáskörébe tartozott a közösségi temetôk gondozása, azt a felsôbb parancsot kapta, hogy tüntesse el a fejfákat. Hiszen akkor az megengedhetetlen volt, hogy csupán néhány száz méterrel a szovjet hôsök temetôjétôl horogkeresztes sírok legyenek. A tölgyfa fejfákat kivágták és sokáig a közeli bokrok aljába dugták el. Lassan azonban innen is eltûntek, valószínû eltüzelték ôket. A feljegyzéseimet eldugtam, a 90-es évekig még a családom se tudott róluk, hiszen más ügyekben zaklattak eleget, nem akartam, hogy emiatt is meggyûljön a bajom a Securitatéval. Aztán a rendszerváltás után egyik napon a temetô bejáratánál találkoztam dr. Ágoston Albert és Winkler István volt diáktársaimmal, akik szóba hozták a német sírokat. Winkler István érdeklôdött leginkább, német származásúként különösen szerette volna tudni, hol vannak Erdélyben német katonasírok. Ekkor árultam el nekik, hogy annak idején készítettem egy jegyzéket, azzal az egyszerû szándékkal, hogy ha valamikor el is tûnnek a fejfák, legalább az esetleges rokonoknak legyen a név lejegyezve, hiszen a világháborúban sokan veszítették el hozzátartozóikat, úgy, hogy a mai napig sem tudják hol nyugszanak.

Cikkcsata - következmények nélkül

Dr. Ágoston Albert, lapunk külsô munkatársa 1991. április 27-én "Ne bolygassuk azt, ami csendes!" címmel ír elôször jegyzetet, amiben a rendszerváltás után elôször tesz említést mintegy 200 sírról. Aztán sokáig ismét csend borult az ügyre. Második cikke 2001. április 12-én jelenik meg. Ekkor megemlíti, hogy a hajdani fejfák helyett csak egy fémkereszt maradt, amelyen helytelenül ugyan, de három nyelven az áll: itt nyugszik 103 német katona. Az írás végén egy gondolat: "milyen szép lenne, ha már ezen a tavaszon virág nyílhatna a hivatalosságok által emelt közös német katonasíron, és a gyôzelem napján náluk is tisztelegnének." Erre válaszként Sebestyén Mihály ír keményebb, szarkasztikusabb hangvételû jegyzetet, amiben felemlegeti azokat a nagyrészt zsidó áldozatokat, akiknek a meghurcoltatásához az akkori rendszert kiszolgáló német katonák is aktívan hozzájárultak, s ezért nem jár nekik bocsánat. 2001. április 25-én Bernád Dénes replikázott Sebestyén Mihály cikkére, a nagyapja által elmesélt világháborús élménnyel alátámasztva azt a gondolatot, hogy a harcokban részt vett német katona nem volt "szörnyû fenevad", csupán egy olyan egyenruhás, akit mint bármelyik más nemzet katonáját, kényszerítettek hadba. E cikkcsata utolsó írása egy olyan személytôl származik, aki katonazenészként jelen volt 13 német katona temetésén. Legutóbb pedig Bakó Zoltán, a Krónika munkatársa "A halott katona nem ellenség" címmel írt kimerítôen e témáról. Azóta azonban semmi sem történt ez ügyben.

Az egyetlen szemtanú

Amint említettük, a cikkcsata következtében levélben jelentkezett az egyetlen szemtanú. Id. Sikó Albertet marosvásárhelyi lakásán kértem meg, mesélje el a történteket.

- Katonazenészként szolgáltam a második világháborúban. Ezredünket 1944. április elsején a frontvonalba rendelték, mi zenészként a várban maradtunk. Már nem emlékszem pontosan, de valamikor 1944. május 1. és 10. között lehetett, amikor parancsot kaptunk, hogy ki kell menjünk a somostetôi temetôbe, ahol német katonák temetésén veszünk részt és ott gyászindulókat kell játsszunk. Amikor kiértünk az akácfa sor alatt, a temetô felsô felében már ki voltak ásva a sírok, egymástól mintegy 1,5 méterre. Két tehergépkocsin érkeztek a holttestek. 13 koporsó volt megszámozva, ugyanannyi fejfa kíséretében. Hat német katona emelte le ezeket a jármûbôl, a hetedik pedig a fejfákat hozta, a számozás sorrendjében. Ezeken fel volt tüntetve a név, rangjelzés, születési és elhalálozási évszám. Egy német tábori lelkész vezette a szertartást, majd mi elhúztuk a német himnuszt. Néhány kivezényelt katona díszlövéseket adott le, míg elhantolták a koporsókat, gyászindulókat játszottunk. Köller Nándor, a karmesterünk, német származású volt, ô tolmácsolta, hogy az áldozatok valahol Déda és Ratosnya között szabotázs akcióban estek el, ugyanis felrobbantottak egy arra haladó vonatot. (Sz.m.: A Sóbester Sándor által lejegyzett lista szerint több mint 20 katona esett el 1944 májusában, így valószínû, hogy nem csak a szemtanú által látott 13 személyt temették el abban a hónapban e helyre.)

Sikó Albert azt is elmesélte, hogy katonai szolgálata alatt elfogták egy Ádám Iuon nevû zenésztársát, aki kémkedett és emiatt kivégezték a vár udvarán, az ô sírja is a német katonákéhoz közel kell hogy legyen. Az idôs zenész tudomása szerint valamikor a 80-as években egy német család járt a temetkezési helyen, de azt nem tudja, hogy hozzátartozót kerestek-e, vagy csak valaki kuriózumként mutatta meg nekik.

Máshol is vannak jeltelen sírok

Dr. Ágoston Albert tudomása szerint Winkler István megkapta a névjegyzéket id. Sóbester Sándortól és elküldte németországbeli ismerôsének, Mädi Dieneschnek Kasselbe, aki továbbította a német hadisírgondozó hivatalnak (Volksbund für Deutsche Kriegsgraber Fürsorge). Innen nem jött válasz. Id. Sóbester Sándor úgy véli, valaki 4000 márkát kapott azért, hogy síremléket állítson, de csak egy fémkeresztet helyeztek ki. Ô úgy tudja, hogy Meggyesfalván, az ortodox templomkertben is el van temetve két német katona, apa és fia, akiket gránáttalálat ért. (Sz.m.: A remeteszegi temetôben is vannak német katonák.) Sóbester Sándor még a 90-es évek elején levéllel fordult az RMDSZ-hez, hogy ha valahol, valakiknek tudomása van arról, hogy lakóhelyükön, településeiken vannak német katonasírok, értesítsék a szervezetet, hiszen ezzel jót tennének mindazoknak, akik esetleg Németországban még mindig nem tudják, hol tûntek el rokonaik. Erre a kérésre se jött válasz. Winkler István idôközben Temesvárra költözött, nem tudtunk kapcsolatba kerülni vele.

A hadisírgondozó hivatal tud róla, de nincs pénz

Felkerestük viszont Goldner Wilhelmet, a Németek Demokratikus Fóruma marosvásárhelyi szervezetének elnökét, aki beszámolt arról, milyen hivatalos lépéseket tett a sírok megôrzéséért.

- 1989 elôtt nem létezett a Fórum, így hivatalos lépéseket sem tehettünk a német katonasírok ügyében. A hadisírgondozó hivatalnak 1991-ben írtunk a Sóbester Sándor, illetve dr. Ágoston Albert jóvoltából hozzánk eljuttatott lista alapján. 1995 januárjában kaptunk egy levelet, amelyben ismertetik velünk, hogy Romániában a brailai, a bukaresti Pro Patria temetôben (4000 katona), a konstancai (1997-ben), a galaci (1991-ben), a focsani-i (1993-ban) és legutóbb a iasi-i (1995-ben) katonai sírok rendbetételére fordított pénzt a hivatal. Megjegyzik, hogy ezekben a városokban ezres létszámban helyeztek örök nyugalomra harcban elesetteket. Tudomásuk szerint az elsô és a második világháborúban Románia jelenlegi területén összesen 91.000 katona vesztette életét. A Román Vöröskereszt 1997-es adatai szerint kb. 59.000 katonáról van szó. Ennyirôl tudnak név szerint. Az 1944 augusztusa és októbere közötti visszavonuláson azonban még mintegy 80.000 katona halt meg, ennyit hivatalosan eltûntnek nyilvánítottak. Marosvásárhelyen I. világháborús német katonasír a római katolikus temetôben van. Ezenkívül a Somostetôn 255- rôl tudnak, illetve még 7 személyt temettek ugyancsak a róm. katolikus temetôbe. A levélben, amelyet e hivatalnak küldtünk elôször, azt kértük, hogy a mezôgerebenesi síremlék gondozására adjanak valami pénzt, mert ott is sokan vannak eltemetve. A sírkertet a jelenlegi földtulajdonos, a Marosvásárhelyen lakó Crisan Vasile gondozta. Erre azt válaszolták, hogy nincs pénz. Megkértek, ha valaki leszármazott, rokon érdeklôdne a marosvásárhelyi nevek és a hely iránt, akkor segítsem ôket a tájékozódásban. Aztán abbamaradt minden. Arról is értesültem, hogy a hivatal azt szeretné, ha az Erdélyben elhunyt német katonákat kihantolnák és egy közös sírba temették, ahova méltó emlékmûvet emelnének. Erre sem kértünk pénzt konkrétan, esetleg egy marosvásárhelyi síremlék felállításához. A jelenlegi helyzetben is csupán csak azt szeretnénk kérni a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivataltól, a temetôgondnokságtól, hogy a sírhelyekre ne temetkezzenek, esetleg kerítsék be ezeket. Hogy ki állította fel az említett fémkeresztet, arról nekünk sincs tudomásunk.

A Németek Demokratikus Fórumának elnöke a fejfákról szintén 1953-ban titokban készült fényképet ôriz (fenti fotónk). A dossziéból elôkerült egy Cserni Antalné, Gross Edéné és Ujj Józsefné által 1976. IX. 22-én készített összeírás, amelyet a Román Vöröskereszt kérésére állítottak össze. A jegyzék alján megjegyzés: a megkeresett és talált sírhalmokat azonosították és tudomásuk szerint 1946-ban mintegy 100-150 sír volt a somostetôi temetôben.

A névsor nagyrészt megegyezik az id. Sóbester Sándor által készített jegyzékkel.

Ha nem sért senkit, lehet emlékmû

Mivel a temetô a polgármesteri hivatalhoz tartozik, felkerestük Csegzi Sándor alpolgármestert, akinek a feladatköre e tevékenységre is kiterjed. Az alpolgármester elmondta, tervben van e temetô rendezése, hiszen volt már olyan panasz, hogy ugyanarra a helyre temetkeztek többen is és ez vitát váltott ki, így nemsokára felleltározzák a sírokat is.

- Személyesen nem tudtam a német katonasírok létezésérôl, bár többször jártam a temetôben. Amennyiben a marosvásárhelyi német közösség, a Fórum úgy látja, hogy a történelmi körülmények szempontjából senkit sem sért az, ha oda emlékmûvet emelnek, akkor ez ügyben fordulhatnak a polgármesteri hivatalhoz, nem akadályozhatjuk meg e kérés teljesítését. Hangsúlyozom, ezért a történelmi hátteret is meg kell vizsgálni, hogy itt valóban csatában elesett katonák vannak és nem mások - nyilatkozta lapunknak Csegzi Sándor alpolgármester.

Végtisztesség, vagy örök álom idegenben, jeltelen hantok alatt?

Az új évezredben, az átrendezôdött geopolitikai helyzetben a hajdani ellenségek szövetségesek lettek, lesznek. A második világháború, bár gyógyíthatatlan sebeket ejtett, ma már történelem, amelybôl tanulni is kellene. A parancsra bevonult katonáknak, bármelyik nemzet fiai is, kijár(na) a végtisztesség. Segesváron egy, a Népújságban megjelent újságcikk nyomán indultak el a hivatalosságok és hosszas közbenjárás után állítottak síremléket a magyar honvédeknek. Gerhard Schröder német kancellár fél évszázad múltán lelte meg ismeretlen csatatéren elesett édesapja földi maradványait. Erkölcsi kötelességünk végtisztességet nyújtani a szülôföldünkön nyugvó idegeneknek, jelt tenni a sírjuk fölé. Csupán az emlékezésért és emlékeztetésért.

Jó két éve, amikor arról kérdeztünk kórházi kezelésre szorult szászrégeni lakosokat, mennyire elégedettek a városi kórház szolgáltatásaival, nagyrészt meglehetôsen negatív válaszokat kaptunk, többen úgy vélték, akkor érzik biztonságban magukat, ha vásárhelyi kórházakban kezelik ôket. Nos azóta vezetésváltás történt, 2000. február 1-jétôl dr. Iszlai Árpád a városi kórház aligazgatója. Másfél év után lehet-e valamiféle mérleget készíteni? - kérdeztük az aligazgatót, miközben
"nagyvizitet" tartottunk a kórház különbözô részlegein.

- Mérleget lehet készíteni, a kórház állapota, orvostechnikai felszereltsége látványosan feljavult, de ezt ítélje meg más. Azt mondom, lehet becsülettel, odaadással is vezetni egy intézményt. Ahhoz viszonyítva, hogy mi nem történt meg tíz év alatt, azt mondhatom, meglehetôsen komoly eredményekrôl beszélnek a másfél éve megvalósult dolgok, a kézzelfogható realitások. Onnan kezdtük, hogy rendbe tettük a munkavédelmi szempontból is rendkívül fontos mosoda elektromos ellátását, új automata mosógépeket szereztünk be, vizet vezettünk, megkímélve a szomszédokat, akik állandóan szivattyúztak. Ezután már átlagosan 180 köbméterrel kevesebb vízdíjat fizettünk. Tessék kiszámítani a tíz év alatt a hanyagságból származó kiadást. Tavaly augusztusban Hajdú Gábor miniszter egy 400 ezer márkás röntgengépet "utalt" ki Szász-régennek, egy hónapra rá új ekográfra még 700 milliót, összesen 4,7 milliárd lejt. Ez év januárban mindkét gépet üzembe helyeztük, a két szerelés 274 millió lejbe került, ám erre a kiadásra még sehonnan sem kaptunk egy vasat se. Az igazgatótanács megszavazta, hogy az elsô negyedév prémiumalapjából fizetjük ki a szerelô cégeket. Rendbe tettük a 2-es belgyógyászatot szponzorálásnak nevezett kunyerálásból. De így szereztem a kórháznak legalább 2 tonnányi almát. A piacról semmit nem vásárolunk, csak a város környéki kistermelôktôl, mert így nem fizetünk TVA-t.

Jött hozzánk egy kitûnô bôrgyó- gyász szakorvos, így a város központjában - szintén szponzorálás útján - dermatológiai rendelôt nyitottunk, a korábban felszámolt bôrgyógyászati kezelést is újra beindítjuk. A sebészet, belgyógyászat és nôgyógyászat újraépítésére, külsô lift szerelésére az elôtanulmányok készen állnak, a megvalósítási tervre a pénz még egyelôre késik.

Azt már a kórházi alkalmazottak mondják, hogy tetszik, nem tetszik dr. Iszlai Árpád nem tûri meg a kórház legcsekélyebb megkárosítását. Hogy gazdasági megszorítások is történtek a kórházban, igaz. Míg 1999 decemberében a kórház 1200 liter benzint használt el, ma havonta beéri 50 liter üzemanyaggal is. Magyarázza, ki ahogy akarja - mondja dr. Iszlai Árpád.

Miután elkészült a római katolikus egyház keretében mûködô szórványgyerekek bentlakása, azt követôen - ugyancsak ott - elkészült az 1-es számú árvaház, ahová a szórványból érkezô kisgyermekeket fogadnak. Ott nevelik 18 éves korukig, ezután telepítik ôket át a 2-es számú árvaházba, ami egyelôre épülôfélben van, magánintézményként mûködne. Az épület számára a városi tanács utalt ki területet, az építkezésekhez már hozzá is fogtak. Felépítését, az árva gyermekek kollégiumaként mûködô intézményt egyelôre az Apáczai Közalapítvány, egy aacheni gyermekmissziós szövetség támogatja pénzügyileg, de további támogatásra ígéret van egy hollandiai állami alapítvány részérôl is. Az ötlet Csík- somlyóról származik, ahol Gergely István plébános az utcáról szedte össze az árvaházból kikerült csavargó gyermekeket, munkát, tanulást, tisztességes megélhetés feltételeit biztosítva számukra.

A 30 méter hosszú és 15 méter széles 2-es számú árvaház alapszintjét befejezték, de az építkezés folyik, télire a másik két szintet is be szeretnék fejezni, úgy, hogy tetô alá kerüljön az épület. Lévén, hogy a gyulafehérvári egyházmegye egyelôre szociális építkezéseket nem tud támogatni, Markó Béla szövetségi elnökkel, Borbély László, Kerekes Károly és Makkai Gergely képviselôk által az építtetô a vallásügyi államtitkársághoz fordul további támogatás érdekében. Megpályázzák a román vallásügyi államtitkárság segélyalapjából azt a részt, amit ilyenkor az egyházaknak juttatnak. Régenben már kaptak ilyenszerû támogatást az ortodox és a görög katolikus egyházak. A 2-es számú árvaház a Noé bárkája nevet fogja viselni. A "bárka" a sors hullámaiból fog gyermekeket menteni - mondta Pakó Benedek plébános-kanonok. (A régeni katolikus egyházi intézményrendszerrôl egy késôbbi lapunkban közlünk interjút.) Pakó Benedek elmondta továbbá, hogy a jövô esztendôben szeretne beindítani egy asztalos profilú szaklíceumot. Szakiskola van ugyan a városban, csakhogy nem ad érettségit. A líceumban elsôsorban fafaragászatot tanulnának a diákok, elsajátítanák a restaurációs és egyházi kegytárgyak készítésének mesterségét. Hiányszakma, Erdélyben hasonló profilú szakközépiskoláról nincs tudomásunk. Ez esetben is elsôsorban az árva gyermekek képzésére gondolnak.

Írtunk már a felszámolt szászrégeni állami gazdaság farmjain kialakult helyzetrôl, arról, hogy a mai napig még vissza nem mérték senkinek a földjét, habár erre elegendô ideje lett volna a polgármesteri hivatal illetékeseinek.

Márk Endre, az RMDSZ régeni szervezetének elnöke szerint a kizsákmányolás tovább folyik. Elmondta: a 18-as törvénnyel összesen 697 hektárt adott vissza az állami gazdaság, az állami földalaptól a hivatal júliusban vett át 636 hektár termôterületet. A 18-as és a Lupu-féle törvénnyel összesen 1333 hektár területet kell visszamérni jogos tulajdonosaiknak. Immár szeptember derekán vagyunk, a búzavetés ideje október elején lejár, s akkor felvetôdik a kérdés: mindezt tudatosan csinálják, vagy összejátszanak az aktuális tulajdonosokkal, akik a legnagyobb mértékben alázzák meg a részvényeseket, azaz a tulajdonosokat. A földeket egyszer már tulajdonba kellene adni, hogy aki akarja, tudja becsülettel megdolgozni, aki pedig nem, adja bérbe olyan embernek, aki nem ûz csúfot belôlük. Jelen pillanatban egyes farmerek 300 kg búzát ígérnek hektáronként, ami azt jelenti, hogy az átlagos termés tíz százalékát sem kapják meg a részvényesek. Ilyen kapitalista kizsákmányoló módszerrôl még a szocializmusban sem hallottunk. Ha értékben is vesszük a dolgokat, minden farmer felvette az államtól a hektáronkénti 1 millió lejes támogatást, de 1 millió lej értékben sem ad gabonát a tulajdonosnak. 300 kg gabona ára 900 ezer lej, gondolom, a 100 ezer lejt
"kezelési költségként" számítják fel. Tehát a farmer még az 1 millió lejt sem adja oda, amit az állam benyomott a zsebébe, anélkül, hogy valamit tett volna azért. Elvetette a gabonáját. Ez tarthatatlan helyzet.

A kérdés teljesen megoldatlan a volt 9-es, a 3-as, a 11-es farmon, ahol a részvényeseknek semmit nem adnak. Még a 300 kg gabonát sem ígérték meg. Azt mondták, meglátják, mennyi lesz a jövedelem, majd annak arányában fizetik ki a tulajdonosokat. Az állam által meghatározott s a szerzôdésekben megkötött 500 kg gabonát feltétlenül ki kellene adni minden tulajdonosnak. Ám erre semmi hajlandóság nincs, a csúfságot tovább ûzik velünk...

A melegvíz- és távhôszolgáltatást a város több lakónegyedében jó ideje felfüggesztették. Amíg az adósságokat nem törlesztik, meleg vízre, távfûtésre hiába vár a tömbházlakó. Hogy mi lesz a télen, azt Benkô József László tragédiája vetíti elô. Egyébként nem egyedi eset az övé.

Fent nevezett idôs ember kétségbeesetten állított be az RMDSZ székházába. Azzal kezdte, hogy ha helyzete nem oldódik meg, marószódát iszik. Radnótfáji lakásában 1983 óta gondozza teljesen lebénult, magatehetetlen feleségét, ô maga is súlyos beteg. Nyugdíja: 1.192.000 lej, az államtól ehhez jön még a szociális gondozási segély: 1.400.000 lej. Azt mondja, nemhogy a gyógyszerekre, de még a legszerényebb megélhetésre sem elég. A közköltséggel egyenesben van, nincs tartozása a közüzemekkel szemben. Más a gond: a lépcsôházban, ahol lakik, megelégelvén a két éve tartó nyomort, mind a 19 család saját fûtési rendszert szerelt. Így a Benkô család teljesen magára maradt, úgy gondolja, egy családért nem lesz senki oda, akár meg is fagyhatnak. A polgármesteri hivatal nem tehet semmit. Arra kért, írjuk meg, hátha segítene valaki. Radnótfáji lakáscíme: 34-es tömbházlakás, 12-es lakrész.

A legutóbbi és mai vendégoldalunk közt eltelt idôszakban ülésezett városi tanács hírei:* A városatyák jóváhagyták a középületekrôl, in-gatlanokról és területekrôl készült állami leltárt. * A 215-ös helyi közigazgatási törvény értelmében Nagy András lemondott tanácsosi tisztségérôl, helyét a tanácsban Abafája képviselôje, Györfi István foglalta el, aki a városrendészeti szakbizottságnak is a tagja lett. * Jóváhagyták a helyi közüzemek 2001-es költségvetését. Az RMDSZ frakciója szerint kevés az az összeg, amit új munkálatokra, befektetésekre és javításokra irányoztak elô. * A köztisztaság javítása érdekében a tanács új egységárakat hagyott jóvá, amelyeket a kormány által megszabott egységárakhoz igazított. Ide tartoznak az épületgépészetre, szeméthordásra kiszabott árak. * A tanács beszámolót tartott a közüzemek távfûtést szolgáltató egységének tevékenységérôl. A fô kérdés az, hogy érdemes-e nagy költségû, elavult hôközpontokat mûködtetni, miközben sokan áttértek saját fûtési rendszerre. Fennáll annak a reális veszélye, hogy továbbra is fûtés nélkül marad a lakónegyedek nagy része, ami az adósságok törlesztésének elmaradásával magyarázható. * Az abafájai malom licitálásáért felelôs bizottság felhatalmazást kapott a tanácstól, hogy tárgyalás és közös megegyezés útján értékesítse a malmot. * A városrendészeti szakbizottság (továbbra is) Nagy András alpolgármester javaslatát támogatja, amely szerint neves személyiségek nevére keresztelnének néhány utcát. * És végül Varodi Gheorghe PRM-s tanácsosnak volt egy javaslata: Szászrégent úgy ünnepeljék meg, mint a hegedûk városát.

A helyhatósági választások óta eltelt egy év és három hónap. Hogy mi valósult meg és mi nem az ígéretekbôl, azt már
"leltározni" lehet. Kérdésünk: elégedett-e a polgármesteri hivatal közel másfél éves munkájával?

Dr. Török Béla nyug. orvos: A polgármesteri hivatal mûködése nagyjából megfelelônek mondható, de a kisebbségi problémákkal nem igazán törôdik. Gondolok itt a közintézmények kétnyelvû felirataira és általában a kisebbségi kultúra támogatására, aminek még nem érezzük hatását, noha a polgármester úr e tekintetben is ígéretet tett kampánya idején. Az RMDSZ és tanácsi frakciója mindent megtesz, de bizony sokszor kemény ellenállásba ütközik a polgármester és a román tanácsosok részérôl.

Butiurca Ioan tanár: Úgy vélem, ha lenne pénz, többet tehetnének. Most az utóbbi idôben látszik egy kis mozgás a polgármesteri hivatal részérôl, ami a járdákat, az utakat és a középületeket illeti. Ha az adó bizonyos része maradna a városnak, bizony más képet mutatna Szászrégen. Hogy a köznek mi a véleménye, nem tudom, de úgy általában elégedett vagyok a hivatal munkájával.

Padurján Sándor nyugdíjas: Az ötvenéves félrevezetésbôl, sajnos, nem tanultunk még. Ugyanazok vezetnek, akik eddig is vezettek - más cégér alatt. Nyomorúság van és keserûség. Hogy van becsületes ember is? Hát van, csakhogy a gyengébbet mindig elsodorja az erôsebb. Mentalitásváltásra egyelôre nincs kilátás. Ez a helyzet Régenben, ez az én véleményem. Másnak ha jobban megy, úgy alakul a véleménye is.

Kolcsár István nyugdíjas: A város helyzetén a korábbiakhoz képest javítottak némileg. Tessék megnézni az RMDSZ kétnyelvû tábláját. Úgy érzem, képviselve és támogatva van a szászrégeni magyar kisebbség. Fontos, hogy a vezetôk helybéliek, érzik a város pulzusát. Ami a gazdaságot, az infrastruktúrát illeti, annyit mondhatnék: toldoznak, foltoznak. Több a semminél. A fûtéssel lesz nagy gondban a város, ha eljön a tél.

Mild Ernô Árpád építésztechnikus: A hivatalnak és tisztségviselôinek többet kellene törekedniük érdekünkben. Azért ment el a nép választani. Az embereket elôszeretettel küldözgetik, ha dolguk akad a hivatalban, szóval nagy a bürokrácia. A polgármesternek sosincs ideje, vagy igen sokat vállal, vagy sokat jár külföldre, ahelyett, hogy a belsô problémák megoldásán fáradozna. Az utcák le vannak zárva, jelzôtáblák nincsenek, az ember forog szédületig ebben a városban. Nagyjából úgy megy minden, mint az ántivilágban. Ugyanazok az eszközök és a mentalitások...

A nagyváradi Ady Endre Sajtókollégiumban szeptember 29- én pótfelvételit tartanak.

Jelentkezni lehet nappali tagozatos, egy év idôtartamú újságíró szakra vagy tördelôszerkesztô-képzésre.

A kétéves levelezô tagozatra is felvesznek még hallgatókat a következô csoportokba: újságíró, egyházi újságíró, olvasószerkesztô-korrektor, fotóriporter-operatôr.

A tanfolyamok tandíjkötelesek. Érdeklôdni az aesk@rdslink.ro e-mail címen, a 059/419-924-es, illetve a 059/162-553-as telefonszámokon, a 091-220-262-es mobiltelefonon lehet.

Az erdélyi magyar szerzetesrendeket 1949-ben oszlatta fel a hatalom. Az obszerváns ferencesek hivatalos feloszlatásáról megfeledkeztek ugyan, de szétszóratásukra volt gondjuk az elvtársaknak. A mikházi franciskánus szerzeteseket kényszerlakhelyre, Esztelnekre vitték. A barátokhoz ragaszkodó mikháziak még ma is találgatják, mi lett a rendház értékes könyvtárának sorsa. A Teleki Téka kutató fôkönyvtárosa, Spielmann Mihály nekünk elmesélte.

- A marosvásárhelyi Teleki Könyvtár leltárkönyve tanúsága szerint 1952. január 31- tôl került bejegyzésre a Mikházáról átszállított könyvállomány. A leltárkönyvben 1292 kötetrôl van szó, de ez valamivel több könyvet is jelent, mert a többkötetes munkák is ide kerültek. A mikházi zárda könyvtárából elszállított nyomtatványok külön állományként vannak nyilvántartva. A könyvanyag legnagyobb része XVI- XVII. századi nyomtatvány, frissebb kiadványokból kevés van a Telekiben, valószínûleg a megyei könyvtárban tartják nyilván azokat. Mi az állomány régi, értékesebb részét gyûjtöttük össze, a könyvtár alapvetô feladata akkoriban az volt, hogy a régi könyveket külön kell ôrizni, erre akkor a Magyar Autonóm Tartomány keretén belül a Teleki Tékát jelölte ki az országos könyvtári hatóság. A könyvállomány feldolgozásra került, ezek ma a frissen megjelent XVI. századi nyomtatványaink katalógusában benne vannak, minden alkalommal feltüntetve a tulajdonos is.

- Fontos tudni, hogy a könyvtár részben adományokból gyûlt össze, bejegyzések szerint már a betelepedô ferencesek is hoztak magukkal jónéhány példányt. Szinte kizárólag latin nyelvû könyvállományról van szó, egy-két szerb, egy-két görög nyelvû nyomtatvány is elôfordult, de vannak magyar nyelvû könyvek is, elsôsorban Pázmány Péter munkái, Kájoni János által összeállított énekeskönyv. A csíksomlyói nyomtatványok Mikházára is lekerültek, a dévai ferences kolostorból, Gyulafehérvárról, de még a bákói ferences klastromból is jutott el a mikházi kolostor könyvtárába nyomtatvány, mert tudjuk, hogy nem csak csíksomlyói, hanem a mikházi ferencesek is felvállalták a csángóföldi magyarság lelki-gondozását. A kolostor könyvtárát fôúri könyvadományok is gazdagították, ott ôrizték például Apor Péter könyvét, a Kovacsóczy-család könyvtárából származó köteteket, vagy Gyulaffy Lestár, XVII. századi történetíró egyik munkáját.

- Nem tudni, mi történt a kéziratos könyvekkel. A könyvtárunkba igen korai misekönyvek és három ôsnyomtatvány is bekerült, de a XIX. század végén az Erdélyi Múzeum Egylet kirándulást szervezett a Székelyföldre, a túrát Kelemen Lajos vezette, aki beszámolót is írt, mit látott Mikházán. Ez volt a legkorábbi feljegyzés, ami a kolostor könyvtáráról modern tudományos szempontok szerint megjelent, amelyben több ôsnyomtatványt is említ, többek közt egy Luther-ôsnyomtatványt. Ezek tudomásunk szerint 1947-48-ban elkerültek a kolostorból, amikor az összes erdélyi ferences rendházakban a nagy értékeket elrejtették a szerzetesrend várható feloszlatása elôtt. Létezhetett egy körlevél, figyelmeztetve a kolostorokat, hogy a kommunista hatalom könyvtárfosztogatása várható. Ezek a könyvek tudomásunk szerint Székelyudvarhelyre kerültek, a ferences kolostorban lettek elhelyezve, onnan kerültek elô a nyolcvanas évek derekán, vagy Csíkszeredában találhatók, nem jutottak hozzánk.

- A mikházi kolostornak egyébként az a nagy jelentôsége, hogy ez volt a megye elsô katolikus iskolaközpontja, innen került az iskola a XVIII. század végén, II. József intézkedései után Marosvásárhelyre, s így alapították meg a vásárhelyi római katolikus gimnáziumot, így alakult ki a marosvásárhelyi katolikus oktatás, amiben Mikházának oroszlánrésze volt.

- A Szentföld központjának is nevezett Mikházáról származó könyvek hozzáférhetôek a tudományos kutatás számára, az állományból kötetek vannak kiállítva, akár meg is lehet tekinteni, a téka a ferences könyvtár jó gondját viseli.

"Nem szeretheti hazáját az, aki kellôleg és helyesen nem ismeri... De nem is taníthatja a gyermeket olyan tanító, aki maga sem ismeri a vidéket, a falut, ahol tanít. Ha pedig nem ismeri, nem is szeretheti sem földjét, sem a rajta élô népet." Vámszer Géza gondolatai ezek. Most, a tanév elején elgondolkodhatunk azon, hogy mivé vált a (rendtartó székely) falu, hogy milyen gyökerek köthetik a mai településekhez a gyermekeket, gyermekeinket - hiszen amit nem ismernek, ahhoz nem is ragaszkodhatnak különösebben.

Ubi bene, ibi patria, nemde. Ha dôl a pénz, az a hazám. A pénz csurran-cseppen, szûkön mérik. Elnézem a hazajötteket, a három napra érkezett fiatalokat, ahogyan kivágják a forintot az asztalra. Magyarságuk valamiféle ecetes önérzetté savanyodott, szégyellnek bennünket, ideragadt trogloditákat. Néha csaknem olyan megvetôen szemlélik mindazt, amit még csak nemrég hagytak itt (ideiglenesen, pár hétre, hónapra, ki tudja) - mintha odaát születtek volna.

Voltaképpen folyóiratszemlét szerettem volna írni. A Székelyföld augusztusi számában láttam néhány méltatást, a neves rajztanár és néprajztudós Vámszer Géza születésének 105., halálának 25. évfordulója kapcsán. "Csakis a küldetéstudattal megáldott emberek képesek arra, hogy a ma elvárásaiban tudják a holnapot is meglátni - írja dr. Balázs Lajos -, a mát és a holnapot harmonizálni, földön járásukban képesek emberközelben látni, de a
»toronyból« is érzékelni a világot; kinematográfiai szakszóval élve, képesek a közelképet imponáló szellemi fölénnyel totál-, majd távlati képpel váltogatni. Vámszer Géza, a tanár, néprajztudós, iparmûvész, természetbúvár, és mindenekfölött a két háború közt induló erdélyi magyar értelmiségi, ilyen személyiség volt."

Orbán Balázs az iparosítástól remélte a Székelyföld felemelkedésének lehetôségét, Vámszer Géza a turizmusban és idegenforgalomban látta a fô esélyt. Tövissi József a jelzett lapszámban a honismeretrôl értekezik. Honismeret - ilyen tantárgy tulajdonképpen nincs, mondhatná valaki. Nincsen, de ne is legyen - idézi Vámszer Gézát. - Minden tantárgy alkalmat ad az oktatónak arra, hogy azt a honismeret szellemében adja elô: a földrajz, a történelem, néprajz, természetrajz, kézimunka és a rajz, az ének és a testnevelés, mind kitûnô segítséget nyújtanak erre.

A tanítás tengelyévé kell tehát tennünk a honismeretet. Ilyenképpen elérhetô, hogy a gyermekek lelkébe a régi üres "lokálpatriotizmus" helyébe egészséges és a közösség érdekeit szolgáló szülôföldszeretetet csepegtessünk - vélekedik Tövissi.

Ôsz elején, a tanév kezdetén szép és felemelô gondolatok illenének az újságba is. De a szakszerûtlenség, a pedagógushiány és a kormányzati koncepciótlanság által gerjesztett fejetlenség, a tanügyi káosz úgy elviszi a kedvet, mint a fecske a nyarat.

Pedig tudok olyan települést, amelynek már van honismereti
"bibliája"; olyan, amilyen: van. De a kis falvakat elkerüli a gólya és a szerencse. Oda tanító is csak helyettes érkezik, ha igen; reggel jön a busszal vagy a tejesautóval, délben már elpályázott. Honismeret?

Kenyér, szalonna, hagyma, szilvapálinka, novabor. A gyerek azt eszi, ami van, azt teszi, amit a nagyoktól tanul. Ezt tanulja. Akár az ökölvívónak, ôneki is V alakban pusztulnak az agysejtjei. Ez a hazánk.

Vision 2000

A Vision 2000 egészségnevelô, szexuális felvilágosító program keretében Románia három megyéjében szakemberek, önkéntes tanárok és diákok tartanak felvilágosító órákat az egészséges életrôl, a fogamzásgátló eszközökrôl, a nemi úton terjedô betegségekrôl. Megyénkben tíz megyeszékhelyi és vidéki líceumot és iskolaközpontot vontak be a négyéves programba, melynek végsô célja, hogy az egészségnevelô órákat beiktassák a tantervbe is. A megyénkben zajló tevékenységet az elmúlt héten vizsgálta felül dr. Dolyan Gayone, a Nemzetközi Egészségnevelô Szövetség képviselôje. A támogató szervezet képviselôje találkozott a programban részt vevô diákokkal, szaktanfelügyelôkkel és a polgármesteri hivatal szociális osztályának képviselôivel. Dolyan Gayone a látogatás után beszámolt tapasztalatairól, a szervezet további terveirôl, s elvárásairól is.

Elmondta: elégedett a megyénkben immár két éve mûködô programmal, s a diákok felkészültségével. Látogatása során meggyôzôdött, hogy mind a helyi közigazgatás, mind a tanfelügyelôség támogatja a Vision 2000 programot, ami nagyon fontos, hiszen a program 2003-ban lejár, s további mûködéséhez helyi támogatásra is szükség lesz. Véleménye szerint nagyon fontos, hogy a kamaszok tudják, milyen veszélyekkel jár a szexuális élet és a megfelelô ismeretek birtokában döntsenek. Az egészséges társadalom alapjait az egészséges családok képezik. A fiatalok csak úgy tudnak egészséges és boldog családokat alapítani, ha képesek kivédni a nemkívánt terhességeket, az abortusz miatt bekövetkezô meddôséget, s hathatósan védekeznek a nemi uton terjedô betegségek ellen. A tájékozottság fontosságát felismerve, a nyugati társadalmakban már régen bevezették a tantervbe a egészségnevelô és szexuális felvilágosító órákat. Remélhetôleg a román kormány, a szakminisztérium is felismeri ezen elôadássorozatok lényegét és üzenetét, s hasonlóképpen fog tenni. Ezen célkitûzésen kívül helyi