|
LIII. évfolyam 216 (14876) sz. |
2001. szeptember 15, szombat |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro
Díjszabás szavanként:
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Természetszerû, hogy a tegnapi telekonferencián, Maros megye részérôl a legaktuálisabbnak látszó ügy közvetlenül terítékre került s a miniszterelnök is hallhatta a megyei vezetés, mondhatni össznépi egyetértést kifejezô felháborodását, hogy a nyilvánvalóan elfogult egészségügyi miniszter asszony botrányosnak nevezhetô döntéssel felszámolni kívánja a SMURD Rohammentô-szolgálatot.
Ioan Toganel prefektus Octav Cosmânca közigazgatási miniszter segítségét kérte, járjon közben, hogy Daniela Bartos miniszter vonja vissza az ominózus rendeletet. Ezt megelôzôen jelentette be, hogy egész csapat, Ioan Nicolaescu szenátor, Ovidiu Natea államtitkár, Florin Butilca, a közegészségügyi igazgatóság vezetôje, Constantin Copotoiu, a megyei kórház igazgatója, Raed Arafat, a SMURD vezetô orvosa, közbenjárt a miniszterelnöknél és a szakminisztériumnál. A prefektus szerint ígéretet kaptak az ügy pozitív rendezésére.
Emellett a prefektus átiratban tájékoztatta Adrian Nastase kormányfôt a miniszteri rendelet következményeirôl, s kérte, gondolják át azokat, s vonják le a megfelelô konklúziókat.
A telekonferencián kiderült, hogy kormányszinten nem egészen tájékozottak a kérdésben. Bár Toganel felkérte a közigazgatási minisztert, hogy az ügyben sürgôs döntést várnak, nem valószínû, hogy bekövetkezik, hiszen eléggé "cigányútra" tévedt ez a közügy akkor, amikor az illetékesnek mondható fórumok nem a célszerû és helyes döntés útját keresték, hanem valamiféle érdekegyeztetésben gondolkoztak.
Kíváncsian vártuk azt is, hogy a tegnapi telekonferencián - amelyen lehetôség van, hogy minden megye kerülô nélkül kommunikáljon a kormánnyal - más, hasonló rohammentô-szolgálatokat mûködtetô megyék is követik Maros megye példáját, és szóvá teszik a kifogásolható miniszteri rendeletet. Ez nem történt meg. Így továbbra is kérdéses, hogy a megyei intervenciónak milyen hatása lesz.
A telekonferencia után a téma újra elôkerült. A sajtótájékoztatón, újságírói kérdésre válaszolva, a prefektus elmondta, hogy tegnapelôtt telefonon beszélt Dan Georgescuval, a miniszterelnök fôtanácsadójával, aki szerint egy úgynevezett "kanadai program" kívánalmai nyomán született a miniszteri rendelet. Toganel a SMURD érdekében felhozott érvek között sorolta, hogy az amerikai és az angol nagykövet csak az Arafat által vezetett szolgálat megtekintéséért utazott Marosvásárhelyre, és az volt a véleményük, hogy minden szempontból megfelel a nemzetközi normáknak. Azzal adott nyomatékot érveinek, hogy az Európai Unió országaiban is mûködnek hasonló szolgálatok. Javasolta a miniszterelnök tanácsosnak, hogy gyorsított eljárással fogadjanak el egy törvényt a sürgôsségi szolgálatok szervezésérôl és mûködésérôl.
A kérdésre, hogy mi történik, ha nem vonják vissza Daniela Bartos rendeletét, a fôispán optimistán válaszolt. Kijelentette, a kormány minden bizonnyal, kedvezôen oldja meg a problémát.
Pátosz és nagy szavak, alkalmi szóvirágok jelzik, hogy ma becsengetnek. A szaktárca új vezetése elôször is az iskolakezdés idôpontjának megváltoztatásával jelzi, hogy felzárkózás helyett az ország továbbra is a saját útját kívánja járni. Ilyenformán két év után újra szeptember 15- én kezdôdik a tanév. Kétségtelen, hogy szükség is volt a haladékra, hisz az iskolák egy részében még e kései idôpontra is alig, vagy be sem tudták fejezni a mûködésükhöz szükséges legfontosabb munkálatokat.
Az idei évkezdésnek vannak újdonságai is, a szaktárca figyelme ugyanis a vidéki iskolák felé fordul, ahol a legfontosabb gondot a tanintézmények alulfinanszírozásában, a szakképzett oktatók hiányában és a kötelezô oktatást befejezô tanulók számának csökkenésében jelölték meg. A megoldást pedig a központi iskolák felfejlesztésében, valamint a félreesô települések iskoláinak felszámolásában vélik megtalálni. A megyei tanfelügyelôség ezt a programot az utazási nehézségekkel küzdô tanulók megsegítésére használva fel, oda irányította az elsô iskolabuszokat, ahol megkönnyítik számukra, hogy eljussanak az iskolába.
Újdonságot jelent az ingyenes tanszercsomag is, amelyet az anyagi nehézségekkel küzdô családokban élô gyermekek számára biztosítanak. Beszédes adat lehet, hogy a megyénkben tanuló 60.895 általános iskolás diákból 24-25.000-en jogosultak segélyre, ami azt jelzi, hogy a tanulók több mint egyharmada a létminimum határán tengôdô családban él, ahol a lehetôségek eleve gátat szabnak a továbbtanulásnak. És talán azt sem kell elhallgatnunk, hogy a peremkerületi marosvásárhelyi iskolákban a tanszercsomagot igénylôk zöme a roma gyerekek mellett a magyar tagozaton tanuló diákok körébôl kerül ki, ami a város magyarságának rohamos leszegényedését jelzi. Megyénkben egyébként az új tanévben a tavalyinál több (4520) kisgyerek indul el az óvodába, az elsô osztályosok száma (6870) pedig kevesebb, mint a tavaly. Az I-IV. osztályokban az idén 60.895 diák kezdi el tanulmányait, középiskolába 14.680-an iratkoztak, s 5210-en a szakképesítés mellett döntöttek. A 104 ezret meghaladó iskolai népességet 8450 tanerô oktatja, kevesebb, mint az elmúlt évek során. Hazafiságunk nem dagadozhat akkor sem, ha arra gondolunk, hogy a megyében létezô 130 magyar katedrát, elsôsorban vidéken 32 szakké-pesítetlennel és 29 nyugdíjas magyartanárral sikerült csak betölteni. Miközben egyre-másra szervezett ünnepeinken elpuffognak a nagy szavak, fiataljaink a jobb megélhetés reményében a pályamódosítás mellett döntenek, és lassan már alig akad közöttük olyan, aki a vidéki pedagóguslét küzdelmes mindennapjait legalább a pályakezdés éveiben felvállalná. Miközben más szakok esetében is kiürül a pálya. Holott, ha nem a legjobbjaink választják a pedagógusi hivatást, a minôségre hiába várunk.
De ne legyünk ünneprontók, hisz szeptember 15-e van újra, óvodába indulók és kisiskolások szemében ott csillog a vadonatúj kíváncsiság, és még vannak pedagógusok, akiknek minden nehézség ellenére a tanítás az életük, és akikre fel lehet nézni, akiktôl tanulni lehet, és akik a mai iskolásoknak is a példaképévé válnak. Bárcsak az ô hitük, lelkesedésük, kitartásuk lenne a mérték!
Hetek óta a telekonferenciák témája a téli hôszolgáltatás és vízellátás. A miniszterelnök egy héttel korábban tragikusnak nevezte a helyzetet, mert, mint bejelentette, az ország 263 olyan helysége közül, ahol központi fûtés mûködik, 104- ben teljesen kikapcsolták a fûtést. Más helyeken is akadoznak a közszolgáltatások. Vannak olyan helységek, ahol a hatóságok nem gondoskodtak a téli fûtôanyag-tartalékról stb.
Nos, a megyében sem rózsás a helyzet. Több olyan város van, például Dicsôszentmárton, Szováta, Marosludas, ahol a központi fûtésrôl lekapcsolt lakrészek aránya nagyobb 50 százaléknál. Ezekbe a lakásokba vagy kályhát szereltek, vagy a konyhai gáztûzhellyel melegítenek. A prefektus aggasztónak nevezte a helyzetet, amiatt is, hogy sok lakrészbe saját hôközpontot szerelnek, ami - mivel mindenki, ahol éri, rákapcsolódik a fôvezetékre - gázszivárgással, robbanásveszéllyel járhat. Igaz, az 50-es számú törvény értelmében ezentúl már nem elég a saját hôközpont beszereléséhez a Distrigaz beleegyezése, a polgármesteri hivatalok engedélye is szükségeltetik.
Ioan Toganel szerint sokkal hatékonyabb és biztonságosabb megoldás lenne, ha tömbházanként vagy lépcsôházanként szerelnének mikro- hôközpontokat. Így, mondta, csökkennének a beszerelési költségek, de a közköltségek is alacsonyabbak lennének.
A kérdésre, hogy ha a kis jövedelmûek nem tudnak majd fizetni, mi történik, azt válaszolta, amit egyébként Adrian Nastase a telekonferencián is bejelentett, hogy a kormány a kiadások 25 százalékát állja, a fogyasztónak 75%-ot kell fizetnie. Arra a kérdésre, hogy ki fizeti meg a hôközponttól a lakásokig vezetô csöveken elszivárgó energiát, nem igazán tudott válaszolni. Annyit mondott, hogy a lakó- és tulajdonosi társulásoknak kell eldönteniük, mi számukra a legjobb megoldás.
Marosvásárhelyen, a mintegy két hónappal ezelôtt felavatott Hematológiai és Csontvelô- átültetési központban dr. Benedek István vezetésével csütörtökön elvégezték az elsô csontvelô-átültetést, amely országos szinten a második, felnôtt betegen végrehajtott ilyen jellegû orvosi beavatkozás.
Kérdésünkre dr. Benedek István elmondta, hogy a mûtétet egy 22 éves Hargita megyei fiatalemberen végezték, akinek súlyos vérképzôszervi daganatos megbetegedése miatt a csontvelô- átültetés jelentette az egyetlen reményt.
- A csontvelô-átültetés nem helyettesítheti a klasszikus terápiás eljárásokat, de enélkül nincs esély a gyó-gyulásra. A betegek eddig nem tudtak hozzáférni e kezeléshez, csak külföl-dön, 2-3-szoros áron. A csütörtökön elvégzett beavatkozás jól sikerült, komplikációk nélkül zajlott le, reményeink szerint a beültetett sejtek egy hét alatt megtapadnak, 10-14 nap után észlelhetô lesz a vérképzés. Komplikációk az elkövetkezô napokban lehetnek, fôként fertôzéses jellegûek, sôt, belsô vérzés is felléphet - nyilatkozta lapunknak dr. Benedek István, hangsúlyozva a jól összehangolt csapatmunka eredményességét. A beavatkozást végzô csapatban dr. Benedek István mellett dr. Lázár Benedek Erzsébet, dr. Köpeczi Judit, dr. Kakucs Enikô orvosok, ifj. dr. Benedek István rezidens orvos, valamint Rusu Mária, Jánosi Ilona és Duca Claudia asszisztensek vettek részt.
A további kilátásokról szólva, dr. Benedek István elmondta, hogy a csontvelô-átültetés, mint bebizonyosodott, már itt is sikeresen végezhetô, hiszen megvannak rá a személyi és mûszaki feltételek, ám hiányzik az anyagi háttér. A mûtétek költségeinek fedezésére egy országos program kidolgozása szükséges - állítja dr. Benedek István. A csütörtökön elvégzett beavatkozás költségeit részben az onkológiai programból fedezték, és támogatást kaptak különbözô gyógyszerszállító cégektôl, alapítványoktól.
Megszoktuk már, hogy minden évben ezen a színes szeptember 15-én az iskola szélesre tárt kapukkal várja az ifjú nemzedéket, hogy lelkes és odaadó pedagógusok munkája révén váltsák valóra álmainkat és reményeinket. Ôszi virágok, a termés ígérete - különös hangulata van a mai napnak, amely a jobbra, szebbre, idôtállóra való törekvésünk csíráját rejti.
Éppen ezért az iskolakezdés nem véletlenül esik egybe az ôsz kezdetével, s befejezése egy munkás év eredményeiben mérhetô. A legkisebbek számára ma elôször szól az iskolacsengô. A játékos gyermekkor után számukra új világ kezdôdik, az ábécé, az emberi tudás titkainak megfejtése. Az ôsz, amely a kezdôk számbavéte-lének és a termés begyûjtésének az évszaka, számunkra, az iskolának elkötelezett tanerôk számára egy új kezdetet és annak a reményét jelenti, hogy az év eredményesebb lesz, ha a tanulás és megismerés magvait úgy ültetjük el, hogy tanítványaink lelkében és szívében megfoganjanak.
Ezért különleges minden örömök közül a mi örömünk, amellyel számba vesszük munkánk eredményét. Amelynek során a tudás fényével járulhatunk hozzá ahhoz, hogy az önmegismerés tiszta forrásától elindulva tanítványaink élete beteljesedjék.
E nap ünnepélyességét emeli, hogy az iskolának elkötelezett tanerôk, a szülôk és mindazok, akik támogatják az iskolát, ma együtt, egységben vannak.
Abban a reményben, hogy minden pedagógus polgári felelôssége birtokában lép be az osztályterembe, s tanulóinkat is a megismerés szomja ösztönzi arra, hogy minél jobb eredményekkel induljanak el a szakmai beteljesülés útján, sok sikert, eredményes munkát és az ennek megfelelô elégtételeket kívánok az új iskolai évben.
Minden tanerônek, diáknak és szülônek eredményekben gazdag évet kívánunk, egészséget és erôt a munkához.
Somesan Stefan fôtanfelügyelô
A marosvásárhelyi pedagógiai és zenei fôiskola, a Kántor-tanítóképzô Intézet tájékoztatja az érdeklôdôket, hogy felvételi vizsgát tart az elsô évfolyamon betöltetlenül maradt 11 helyre.
A fôiskola célja magyar tanítók, kántorok és ének-, zenetanárok képzése. Feladatait négy tanéves, nyolc féléves formában valósítja meg. Tanmenete magában foglalja mind az állami fôiskolai képzést, mind az egyházi (református, római katolikus, unitárius, evangélikus) szellemiségû, szolgáló életre nevelést.
A felvételi alkalmassági vizsgákból áll - pszichológia, beszédkészség, egyházi elbeszélgetés, rajz, szépírás, ének- zene, fizikai képesség -, amelyeknek a részleteit az iskola titkárságán beszerezhetô felvételi tájékoztatóban találhatják meg az érdeklôdôk.
Beiratkozásra jelentkezni ugyancsak az iskola titkárságán lehet (Marosvásárhely, Bernády tér 3., telefon: 215-278 (szeptember 17. és 21. között, naponta 9-tôl 14 óráig. Az alkalmassági vizsgák idôpontja: szeptember 25-26.
Tegnapra, az egész Európára kiterjedô együttérzô akció részeként, országos gyászt rendelt el a kormány. A keddi amerikai terrortámadás áldozatainak emlékére a nemzeti színû zászlókat félárbocra engedték (volna), déli 12 órakor pedig három percre megállt (volna) az élet, az emberek néma felállással fejezték (volna) ki az együttérzésüket.
Hogy miért e sok zárójel? Aki délben az utcákon volt, tudhatja, láthatta: déli 12 órakor az élet zavartalanul folytatódott, a járókelôknek eszükbe sem jutott, hogy meg kellene állniuk, az autók türelmetlenül rádudáltak az elôttük állóra, arra, aki nem volt hajlandó már a sárga jelzésnél belevágni a keresztezôdésbe, a kocsmákban fogyott a kávé, a konyak, a vodka, sôt az építôállványon is dolgoztak a munkások, holott régi tapasztalatunk, hogy az építkezéseken idônként akkor is némán "félreállnak", amikor egyébként dolgozni kellene. A város talán legreprezentatívabb amerikai érdekeltségû cégénél, a McDonald’s gyorsétteremben is megállás nélkül zajlott délben a hamburgerárusítás.
Igaz, semmiféle, központilag elrendelt jel nem vezette be a néma megemlékezés pillanatait, s az átlagembereknek mentségére szolgál, hogy nem mindenki tudhatta pontosan, hogy mikor is van dél, amikor gyászát kifejeznie illene. Ha azonban mégis - saját maga lelki békéje érdekében - valaki némán félreáll a nyüzsgésben, egészen biztosan nem válik nevetségessé, hisz senki rá sem hederített volna. (Talán voltak ilyenek, sajnos mi senkit sem láttunk.)
Sokkal szomorúbb azonban, ahogy egyes intézmények viszonyultak az országos gyászhoz. Ha a központban, a polgármesteri hivatalon, a prefektúra és a Kultúrpalota épületén megtörtént a zászló félárbocra eresztése, illetve a gyászszalaggal ellátott lobogó meghajtása, egyéb helyeken csupán kivételesen lehetett megfigyelni hasonlót. Jobbik esetben gyászszalag lobogott a zászlórúd végén, zászlóhajtásról azonban elfeledkeztek az épület gazdái, máshol viszont egész egyszerûen figyelmen kívül hagyták az elrendelt gyászt. Igaz, többnyire azokon az épületeken volt megfigyelhetô ilyen zászló, ahol a lobogónak hétköznap nem volna mit keresnie, ám az illetô intézmények, cégek vezetôi nemzeti érzelmeik kifejezésének demonstrálását látják az állandó fellobogózásban, s a sok esetben kifakult, koszos, bárkihez méltatlan nemzeti jelkép ma is ugyanúgy "virított" az épületeken, mint bármikor egyébkor, bármiféle félárbocra engedés, meghajtás nélkül.
Való igaz, a gyász nem feltétlenül a jelképekben, sokkal inkább a bensôben rejlik. Mégis, a keddi események kapcsán megindult nyilatkozatdömping, amelynek során boldog-boldogtalan (szinte már csak a Haza Sólymai távirata hiányzott a sorból) szenvedélyesebbnél szenvedélyesebb, csöpögôsebbnél csöpögôsebb nyilatkozatokban ítélte el a támadást, azt vártuk volna, hogy pénteken a minimális - valóban méltó - együttérzés kinyilvánuljon. Nem így történt. Vajon mikor voltunk ôszinték?
Elzárják a vízcsapokat
A Vidéki Vízszolgáltató Vállalat (SURM) a héten a nyárádtôi, marosszentgyörgyi és maroskeresztúri, nagy adósságokat felhalmozott lakások egy részében lezárta a vízvezetékeket, ivóvíz nélkül hagyva a lakókat. A korábbi megszorítás ellenére az adósok a 2.842.681.049 lejnyi összadósságból az elmúlt héten csupán 96.755.000 lejt törlesztettek. A vízvezeték lezárása során a vállalat alkalmazottai Maroskeresztúron a lakók kemény ellenállásába ütköztek - tájékoztatott Blaj Virgil igazgató, aki arról is beszámolt, hogy jövô héttôl folytatják az egyéni és tömbházankénti csapelzárásokat, Olyan drasztikusan, hogy a csapokat be fogják hegeszteni, hogy ne történhessenek visszaélések. Az akcióhoz a csendôrség segítségét is igényelték.
Osztják a tanszercsomagokat
A megyei tanfelügyelôséghez csütörtökön érkeztek meg a kormány által biztosított ingyen tanszercsomagok. A szakminisztérium felkérésére a megye a támogatást igénylô tanulók hozzávetôleges számát közölte, hiszen a feliratkozókat még a napokban is fogadták. Mint Neagu Nicolae tanfelügyelôségi igazgató elmondta, a Bukarestbe eljuttatott igényelt csomagok száma 24.000 volt, míg a jelenlegi felmérések szerint a végleges szám 24.200-24.250 körül lesz. Lehetôség van az igénynek megfelelôen pótcsomagot kérni. A megérkezett csomagokat keddig fogják eljuttatni az iskolákhoz. Tegnap a megyeszékhely és Mezôbodon közötti útszakaszon levô tanintézményekhez vitték ki a füzeteket, írószereket.
Társalgó
A Marosvásárhelyi Rádió szombat délutáni adásának meghívottja Makkai János publicista, politikai újságíró, a Népújság fôszerkesztôje, akivel László Edit beszélget az Egyesült Államokban történt eseményekrôl és lehetséges következményeikrôl. A hallgatók hozzászólásait az adásidô alatt a 161-222-es telefonszámon fogadják.
A tervezettnél kevesebb diákkal kezd a Sapientia
A szeptemberi felvételin nem telt be minden hely a Sapientia Egyetem marosvásárhelyi mûszaki karán. Mint megtudtuk, bár elegendô jelentkezô volt, az egyetem tanári kara által támasztott követelményeknek nem mindenki felelt meg. Idén az informatika szakon 40, a számítástechnikán és automatizáláson 30-30, a mechatronikán 25 hallgató kezdi el tanulmányait.
A helyszínen ellenôrzik a termelôket
A szeptember 3-án életbe lépett 661-es kormányhatározat értelmében a helyi polgármesteri hivatalok a termelôi igazolványok kiállítása elôtt kötelesek a helyszínen megvizsgálni, hogy az igénylôk által tett bevallások megfelelnek-e a valóságnak. Dózsa György községben bizottság alakult, amely az elmúlt héten már megkezdte a helyszínelést. A községben évente 500-600 igazolványt bocsátottak ki, a hivatalhoz az új kormányhatározat alapján 227 kérvény érkezett be. Mint a hivatal titkára elmondta, naponta több termelô érdeklôdik az eljárás felôl, s nyújtja be kérvényét. Az új rendelet értelmében az igazolványokat negyedévenként kell majd láttamoztatni.
Tiltakoznak a szakszervezetisek
A marosvásárhelyi Rohammentô-szolgálat felszámolása ellen tiltakozik a Solidaritatea Szakszervezet. A szakminisztériumba s szerkesztôségünkbe is eljuttatott közlemény szerint a 30.000 tagot számláló szakszervezet határozottan ellenzi a SMURD mûködésének beszüntetését, s kéri az illetékeseket, hogy gondolják át döntésüket. Ellenkezô esetben a szakszervezet tiltakozó megmozdulásokat és népszavazást fog kezdeményezni.
Szünetel az áramszolgáltatás
Az Electrica helyi kirendeltsége értesíti a fogyasztókat, hogy kedden 8-14 óra között nem lesz villanyáram Marosvásárhelyen a Sas utca 30-40. számok alatt, a Brassó utca 1., 3., 4., 6/B számok alatt. Szerdán 8-12 óra között szünetel az áramszolgáltatás az Arató utca 1. szám alatt, az 1918. December 1. út 102-112. szám, 11-15 óra között az 1918. December 1. út 114-124. számok alatt, valamint a Brassó utcában, az 5-7. szám között.
Átadták a második nagymedencét
Csütörtökön sikeres próbatöltést végeztek a marosvásárhelyi Víkendtelepen a második nagymedencében. Mint többször beszámoltunk róla, a munkálatok befejezése technikai okok miatt húzódott el. A próbatöltésen, a medence átadásán a polgármesteri hivatalt Csegzi Sándor alpolgármester képviselte.
Marosvásárhelyi mûvész alkotásai Szolnokon
Korodi Szász Albert marosvásárhelyi, Bitay Zoltán, Dudás Gyula nagybányai alkotók festményeit állítják ki szeptember 29-én a szolnoki Marcipán Cukrászda Galériájában. A tárlatmegnyitón Péterfy László, Magyar Mûvészetért díjjal kitüntetett szobrászmûvész méltatja a festményeket.
Helyi tájfutóverseny
Marosvásárhelyen vasárnap 10 órától szervezik meg a Kikerics Kupa 2001 elnevezésû helyi tájfutóversenyt. A jelentkezéseket 9.30-ig az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem sportpályáján fogadják. Rajt 10 órakor. Pályakitûzô: Szovátai Emôke (Sorinsan SE).
Keresztúrok nemzetközi találkozója
A Keresztúr nevû települések nemzetközi találkozóját idén Budapest XVII. kerületében, Rákoskeresztúron rendezik meg. A péntektôl vasárnapig tartó programra tizenkilenc magyar, határon inneni és túli, erdélyi és szlovákiai település polgármesterét, valamint mûvészeti csoportjait várják. "A nevünk összeköt" mottóval megrendezésre kerülô találkozó célja, hogy a keresztúriak identitástudata, lokálpatriotizmusa erôsödjön, valamint, hogy a települések vezetôi az önkormányzatiságból eredô tapasztalataikat megoszthassák egymással. A program pénteken a népviseletbe öltözött keresztúriak felvonulásával kezdôdött, de tartanak koncertet is, és lesz látványos lézershow.
Szeminárium a nagyvárosok szociálpolitikájáról
Budapest Mûhely - Új utakon az egészségügyi és szociális ellátásban Kelet-Közép Európában címmel háromnapos nemzetközi tanácskozás kezdôdött pénteken Budapesten. Az eseményre kiadott tájékoztató szerint a szeminárium célja, hogy összegyûjtse, értékelje és terjessze azokat a tapasztalatokat, illetve példaértékû szakmai gyakorlatokat, amelyek hozzájárulhatnak a kelet-közép-európai városok önkormányzatai által nyújtott szociális és egészségügyi szolgáltatások minôségi fejlesztéséhez. A tanácskozáson részt vevô több mint ötven kelet-közép-európai városi, illetve civil szervezeti vezetô megismerkedhet több külföldi - köztük brit, román, osztrák, német - és magyar kísérleti modellel, valamint olyan innovatív programmal, amely az önkormányzati, civil és üzleti szektor közötti problémamegoldó együttmûködést demonstrálja.
Az EU meghosszabbította a védôintézkedéseket
A száj- és körömfájás- járvánnyal kapcsolatban az Európai Unió meghosszabbította önvédelmi intézkedéseit Nagy- Britannia ellen: ennek értelmében az Európai Bizottság november 30-ig kiterjeszti az élô állatok brit exportjának tilalmát, s ugyanez vonatkozik a friss húsra és hústermékekre, valamint a tejtermékekre is. A tilalom esetleges további meghosszabbításáról az EU állatorvosi bizottsága október elején dönt. Hollandiában és Franciaországban - ahol korábban ugyancsak elôfordultak megbetegedések - már sikerült a járványt megfékezni.
Ismét megnyíltak a Petronas ikertornyok
Ismét megnyílt a látogatók elôtt a világ legmagasabb épületegyüttese, a Malajzia fôvárosában, Kuala Lumpurban található Petronas ikertornyok, amelyeket szerdán bombariadó miatt kiürítettek. A 452 méter magas, 88 emeletes épületek között a magasban átívelô hidat a Petronas cég reggeli közleménye szerint lezárták, majd délután az épületegyüttest tulajdonló olajcég azt közölte, hogy az ismét nyitva áll a turisták elôtt. Malajziában az amerikai terrortámadásokat követôen több hamis fenyegetô bejelentés érkezett telefonon a hatóságokhoz.
Kivégzések Kínában
Kivégeztek 30 - gyilkosságban, emberrablásban, fegyveres fosztogatásban bûnösnek talált - embert Kínában az utóbbi napokban - jelentették be pénteken a kínai fôvárosban. Kedden 24 bûnözôt végeztek ki az észak-kínai maffia egyik központjában, Szenjangban. Az elítéltek közül többen a maffia tagjai voltak. A városban az utóbbi hónapokban több vezetô tisztviselôt le kellett váltani a bûnszövetkezetekkel fenntartott kapcsolataik miatt. Honan tartomány fôvárosában, Csengcsouban egy fegyveres bankrablás hat elkövetôjét végezték ki.
Döntô fázisban a Kurszk kiemelése
Döntô fázisba jutott a Kurszk kiemelése: csütörtöki közlések szerint a búvároknak sikerült leválasztaniuk a tengeralattjáró orr-részét. Szakemberek szerint ezzel megkezdôdhet a tavaly elsüllyedt atom- tengeralattjáró kiemelésének és dokkba szállításának érdemi része. Ennek végrehajtását szeptember végére valószínûsítik az illetékesek. Az éjszaka folyamán várhatóan elkészülnek azok a víz alatti videofelvételek, amelyek dokumentálják az operáció sikeres befejezését.
Armani a leggazdagabb
Giorgio Armani divatcézár Olaszország leggazdagabb embere: 66,1 millió euró adóköteles jövedelemmel ô áll az Espresso címû lap által a legnagyobb olasz adófizetôkrôl készített lista élén. A második helyen Pasquale Natuzzi bútorgyáros, a harmadikon a Fiat egykori elnöke, az RCS kiadói csoport fônöke, Cesare Romiti áll. Armani éberen ôrzi piaci függetlenségét: a 67 éves piacenzai divatdiktátor az elmúlt hónapokban felvásárlási ajánlatokat utasított vissza és a tervezett tôzsdei bevezetésrôl is lemond. Eredményei ôt igazolják: az év végéig az Armani-csoport forgalma a becslések szerint 25 százalékkal 1,29 milliárd euróra nô.
3,5 millió éves hominida-leletek
3,5 millió éves hominida-leletekre bukkantak kutatók a dél-afrikai Johannesburg közelében, az antropológusok körében jól ismert Sterkfontein barlangokban. Az ôskori combcsontok és koponyamaradványok korát már sikerült megállapítani, de a részletes vizsgálat még hátravan és egyelôre nem tudják pontosan, hány egyedtôl származnak a csontok - mondta Phillip Tobias, a witwatersrandi egyetem kutatója. A Johannesburgtól északra található barlangrendszerbôl eddig 606 ôskori lelet került elô: a kutatók legutóbb egy 3,3 millió éves kéz- és karcsontdarabokra bukkantak. A tudósok szerint a két évvel ezelôtt felfedezett leletek és a most felszínre került csontok is Australopithecusoktól származnak.
Nemzetközi elfogatóparancs Fujimori ellen
José Luis Lecaros perui bíró csütörtökön nemzetközi elfogatóparancsot adott ki a dél-amerikai ország volt elnöke, Alberto Fujimori ellen, aki szüleinek hazájába, Japánba menekült. A jogász elmondta: Fujimorit Peruban emberöléssel, súlyos testi sértéssel és emberek erôszakos eltüntetésével vádolják. Lecaros bíró azt is elrendelte, hogy fagyasszák be a volt államfô mintegy egymillió dollár értékû javait.
Háromperces néma gyásszal emlékeztek meg pénteken délben Romániában is az Egyesült Államokban elkövetett terrortámadások áldozatairól.
A kormány az amerikai néppel vállalt szolidaritás jeleként nemzeti gyásznappá nyilvánította szeptember 14-ét. A néma emlékezés perceiben leállt a tömegközlekedés, szünetelt a munka az intézményekben és a hivatalokban. Bukarest központi terén - az Egyetem téren - mintegy másfél ezer ember gyûlt össze a tiszteletadásra.
Az államfô, a miniszterelnök, a parlament két házának vezetôi, valamint a legfontosabb minisztériumok képviselôi részt vettek a bukaresti anglikán templomban rendezett emlékszertartáson.
Adrian Nastase miniszterelnök pénteken megerôsítette, hogy Románia a NATO és az Egyesült Államok oldalán lesz minden olyan akcióban, amelyet az észak-atlanti szövetség a terrorizmus elleni harc érdekében indít.
A kormányfô - akárcsak egy nappal korábban Ion Iliescu államfô - úgy fogalmazott, hogy Romániának úgy kell cselekednie, mintha a NATO teljes jogú tagja lenne. Nastase elmondta, hogy errôl már kedden döntött az ország Legfelsôbb Védelmi Tanácsa, amikor rendkívüli tanácskozásra hívták össze a testületet az Egyesült Államokat ért terrortámadások után.
Pakisztán idôt kért az Egyesült Államoktól annak az amerikai követeléslistának a tanulmányozására, amelyben Washington tudatta Iszlámábáddal, hogy milyen segítô lépéseket vár el a közép-ázsiai országtól egy Afganisztán elleni esetleges katonai csapáshoz.
Iszlámábád kérésérôl egy magas rangú pakisztáni tisztségviselô számolt be pénteken. Colin Powell amerikai külügyminiszter elôzôleg, csütörtökön a New York-i és washingtoni terrorcselekmények egyik fô gyanúsítottjaként nevezte meg a vélhetôen Afganisztánban rejtôzködô Oszama bin Laden szaúdi születésû milliomost. Az Afganisztánnal szomszédos Pakisztán együttmûködést ígért, az Egyesült Államok pedig Iszlámábád tudomására hozta, hogy milyen segítô lépéseket vár el tôle.
Az AP által idézett tisztségviselô szerint Mahmud Ahmed pakisztáni titkosszolgálati fônök, aki a Washingtonban tárgyaló pakisztáni küldöttséget vezeti, idôt kért a követelések megfontolására. Pakisztán ezeket nem kívánja felfedni, de a tisztségviselô annyit elárult, hogy a követelések egy esetleges katonai csapásra, és a Pakisztántól elvárt együttmûködés formáira összpontosulnak.
Washingtoni források korábban közölték, hogy az Egyesült Államok a pakisztáni légtér átengedését kérte egy katonai akció esetére, és a pakisztáni-afgán határ lezárását az afgán területen megbúvó terrorcsoportok utánpótlásának elvágására.
Egy magas rangú pakisztáni belügyi vezetô pénteken közölte, hogy a határ lezárására nem került sor, de mindkét irányban szigorúbban ellenôrzik a forgalmat.
Pakisztánban mindazonáltal nô a feszültség a légicsapás lehetôsége miatt. A Reuters ennek jelei között említette, hogy a pakisztáni hadsereg pénteken hajnalban több mint két órára lezárta az iszlámábádi katonai-polgári repülôteret. Nem tudni biztosan, hogy ez összefügg-e az esetleges légicsapással, de szemtanúk és légügyi tisztségviselôk szerint intenzíven rakodtak katonai felszereléseket. A pakisztáni fôváros, Iszlámábád és az ország legnagyobb városa, Karacsi utcáin katonák tûntek fel, a fôváros diplomatanegyedébe behajtó autókat pedig rendôrök ellenôrzik. Több vállalat már külföldre küldte Pakisztánban dolgozó külföldi alkalmazottait.
Mohammed Omar molla, az Afganisztánt uralmuk alatt tartó tálibok vezetôje pénteken közölte, hogy Afganisztánnak, illetve az ott rejtôzködô Oszama bin Laden szaúdi terroristavezérnek nincs lehetôsége arra, hogy öngyilkos pilótákat képezzen, tehát bin Laden nem dolgozhatta ki a fontos amerikai épületek elleni keddi merényleteket.
Pakisztáni nagykövete által felolvasott közleményében a tálib vezetô leszögezte, hogy a pilóták képzésével csak legálisan uralkodó kormányzat foglalkozhat. Afganisztánban nincs lehetôség kiképzésre, és bin Ladennek nincsenek is pilótái - idézi a közleményt Iszlámábádból a Reuters.
Omar az AFP-nek a dél-afganisztáni Kandahárból személyesen mondta el, hogy a kabuli vezetés nagyszabású amerikai támadásokat vár, de elszánta magát arra is, hogy bármi áron megvédi országát, illetve bosszút áll. "Afganisztán iszlám emírség hívôinek vezetôje" szerint nagyobb csapásra kell számítani, mint 1998-ban, amikor az afrikai nagykövetség-támadások nyomán amerikai rakéták hullottak bin Laden afganisztáni kiképzôtáboraira. "Most egy egész rendszert és a kormányzatot akarják eltávolítani" - mondta Omar a telefonbeszélgetésben.
Moszkvában nem zárják ki, hogy az Egyesült Államok - kis hatótávolságú - nukleáris fegyvert is bevethet válaszul a városai ellen elkövetett terrortámadásokra. Orosz biztonságpolitikai szakértôk ilyen megnyilatkozásai után a Nyezaviszimaja Gazeta címû lap pénteki cikke is valószínûsített egy ilyen forgatókönyvet.
Felhívta ugyanakkor a figyelmet, hogy egy ilyen akciónak komoly politikai következményei lehetnek, nem beszélve annak lehetôségérôl, hogy a nukleáris sugárzás más országok - Irán, India, Pakisztán - területére is átterjedhet. A lap szerint egy szárazföldi támadás Afganisztán ellen - a britek és a szovjetek tapasztalatai alapján is - több mint kétséges sikerû vállalkozás lenne. A cikkíró nem zárja ki emellett, hogy a csapások más közel-keleti, közép-ázsiai, sôt észak-afrikai országokra is kiterjedhetnek, márpedig Amerikának valószínûleg egyedül kellene megvívnia ezt a háborút. A Nyezaviszimaja Gazeta szerint a koszovói háború is bebizonyította, hogy a NATO- szövetségesek részérôl - már csak katonai erejük korlátozott volta miatt is - inkább csak szimbolikus részvételre számíthat, bár ezek az országok a Balkánon ki tudnák tölteni azt az ûrt, amit az amerikai katonák esetleges átcsoportosítása hagyna. A szerzô szerint a másik komoly kihívás Amerika számára éppen az, hogy a világ "forró pontjai" hogyan reagálnának egy háborúra: mit lépne Irán, mi történne a Koreai-félszigeten, a vákuumot kihasználva Kína nem rohanná-e le Tajvant?
A lap szerint a legjobb megoldás az lenne, ha az Egyesült Államok a korlátozott légi csapás és szárazföldi operáció kombinációját választaná, a nemzetközi terrorizmus globális problémáját pedig Oroszországgal közösen oldaná meg.
A Nyezaviszimaja Gazeta arra is rámutatott, hogy Moszkva nagy dilemma elôtt áll a várható konfliktus kérdésében: ha a Nyugat mellé áll, veszélybe sodorhatja hagyományos politikai és gazdasági kapcsolatait az arab világgal, közeledhetne viszont a NATO és az Európai Unió felé.
Az Izvesztyija pénteken Iftahar Mursed moszkvai pakisztáni nagykövettel közölt interjút. A diplomata ebben elutasította a katonai erô alkalmazását és az egyoldalú lépéseket - az országa által is mélységesen elítélt - terrortámadások megtorlása során.
A nagykövet szerint Iszlámábád meglehetôsen korlátozott befolyással bír a tálibokra: kapcsolattartásukban abból indulnak ki, hogy Pakisztánnak mindig el kell ismernie azt, aki a szomszédos Afganisztán fôvárosát, Kabult uralja. Információi szerint egyébként a táliboknak nem érdekük nemzetközi konfliktus kirobbantása, mivel kizárólag belsô ügyeik érdeklik ôket.
Németh Zsolt a státustörvényrôl
Németh Zsolt sajnálatosnak tartja, hogy Pozsony kérésére ismét el kellett halasztani a kisebbségi kérdésekben illetékes magyar- szlovák vegyes bizottság ülését, amelyet korábban a szlovák fél szorgalmazott, a státustörvény magyarázatát igényelve.
A magyar külügyminisztérium politikai államtitkára csütörtökön Dunaszerdahelyen beszélgetett a státustörvényrôl a Vámbéry Polgári Társulás irodalmi kávéházának törzsközönségével.
Németh Zsolt az MTI-nek elmondta: Budapest a minap kapott új idôpontjavaslatokat Pozsonytól, ezért a vegyes bizottság magyar társelnökeként oka van remélni, hogy szeptember végén, vagy októberben sor kerülhet az eredetileg Révkomáromban tervezett találkozóra, ahol szlovák partnerével, Jaroslav Chlebo külügyi államtitkárral, a bizottság szlovák társelnökével bízvást megvitathatják majd a státustörvénnyel kapcsolatos kérdéseket. "Hamarosan válaszolunk a szlovák félnek és bízunk abban, hogy a bizottsági ülés megtartható lesz. Annál is inkább, mert végre szeretnénk megtudni, hogy a szlovák félnek milyen kifogásai vannak a státustörvény ügyében. Ha ugyanis szlovák partnerünk nem nevesíti a kifogásait, akkor azokat Magyarország aligha tudja majd beépíteni a kedvezménytörvény végrehajtását célzó rendeletekbe" - így a magyar államtitkár.
Németh Zsolt a nagyszámú dunaszerdahelyi közönség igen élénk érdeklôdése mellett ismertette a státustörvényt életre hívó körülményeket és a jogszabály küldetését. Kiemelte, mennyire fontosnak tartja a dunaszerdahelyihez hasonló fórumokon való részvételt, egyszersmind azt, hogy a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) keretei között egyenrangú párbeszéd folyik Magyarország és a határon túli magyarok között. "Nemkülönben fontos, hogy a magyar kormánynak ne csak áttételesen legyen fogalma a nemzetpolitika fogadtatásáról, hanem közvetlen tapasztalatok révén is képet alkothassunk arról, vajon milyen a magyar nemzetpolitika határon túli fogadtatása."
A tudosók világszerte csak nagyon késôn figyeltek fel a Földünket körülvevô, életterünket óvó ózonréteg károsodására. E jelenség, amelyet elsôsorban a levegôbe jutó különbözô vegyi anyagok, különösen a freonvegyületek okoznak, mindenekelôtt a klímaváltozásban érezteti hatását. Csak évek teltével, többszöri közbenjárásnak köszönhetôen tudták meggyôzni a tudósok a politikusokat, hogy intézkedjenek a káros gázok kibocsátásának, használatának a csökkentése érdekében. Az ENSZ közgyûlése 1987. szeptember 16-án fogadta el a Montreali Egyezményt, amelyben leszögezték mindazt, amit e protokollumot elfogadó országoknak be kell tartaniuk az ózonréteg védelméért. A Montreali Egyezmény elôírja, hogy fokozatosan csökkenteni kell a káros vegyi anyagok termelését és használatát. Az ózonréteg vékonyodása miatt erôsebb ultraibolya sugárzás éri a Földet, amely károsan hat az ökoszisztémákra, az élôlények egészségére is. Az idén az Egyesült Nemzetek környezetvédelmi programjának keretében meghirdették a "Mentsétek meg a kék eget! Vigyázz magadra és az ózonrétegre!" ismeretterjesztô kampányt. Ennek megfelelôen a romániai Vízgazdálkodási és Környezetvédelmi Minisztérium a környezetvédelmi kirendeltségein keresztül felhívja a figyelmet e jelenségre és igyekszik tájékoztatni a fiatalokat, az új nemzedéket, a gazdasági, kereskedelmi vállalatokat, hogy kerüljék el az ózonréteget károsító anyagok használatát, forgalmazását, mivel Románia is aláírta a montreali egyezményt, s ennek megfelelôen országos szinten 2005-ig 50%-kal kell csökkenteni ezeknek az anyagoknak a használatát. Ennek érdekében a minisztérium a montreali és az ezt kiegészítô koppenhágai egyezmények elôírásait beépítette a 2001. évi 9-es és a 2001. évi 206-os törvényekbe. Megalakult 7 regionális központ, ahol az ózont károsító anyagokat vegyi úton átalakítják, semlegesítik. A megyei környezetvédelmi kirendeltségek követik azokat az intézményeket, gazdasági egységeket, ahol ilyen anyagokat használnak, és megtesznek mindent annak érdekében, hogy a környezetvédelmi szabályoknak megfelelôen kezeljék a káros vegyületeket. Az ózonréteg védelméért a minisztérium együttmûködik szakmai szervezetekkel és nem- kormányzati környezetvédelmi szervezetekkel is, hiszen az érdek közös. Sajnos, az utóbbi években az idôjárásban, leginkább a sarki övezetek ökoszisztémájában bekövetkezett változások azt igazolják, hogy e jelenséget a jövôben is megfelelô figyelemmel kell kísérni, hozzáértéssel kell kezelni, a káros hatások halaszthatatlan kiküszöböléséért - áll a minisztérium és a környezetvédelmi kirendeltség szerkesztôségünkbe eljuttatott közleményében.
A marosvásárhelyi fôtéren, a századforduló után épült kaszinó épületében, amelyben nemrégiben a Bukarest cukrászda mûködött, tegnap megnyílt a Leonardo cipôüzlet. A megnyitón jelen volt Farcas Ioan Eugen, a Silvana Kft. és a helyiség tulajdonosa, Dan Pavel, a Leonardo cég vezérigazgatója, Nistor Ioan kereskedelmi igazgató, valamint számos meghívott, köztük Csegzi Sándor alpolgármester.
Farcas Ioan Eugen megnyitóbeszédében elmondta, ahhoz, hogy egy korszerû üzletnek adhassanak helyet, komoly állagfeljavító munkálatokat kellett végezni, amiért köszönetet mondott a Benta építkezési cégnek, Szekeres Gerô és Jolán építészeknek. Hogy a Silvana végül is a Leonardót választotta üzleti partnerének, annak köszönhetô, hogy országszerte kifejlesztett hálózatuk viszonylag rövid idô alatt ismertté és elismertté vált.
Dan Pavel vezérigazgató elmondta, hogy eddig 44 üzletet nyitottak, melybôl 42 Romániában van, s valamennyi üzemel. A marosvásárhelyi egységben, melynek összfelülete 300 négyzetméter, ebbôl 180 maga az üzlet, több mint ezerféle lábbelit, bôrdíszmû cikket, sportcipôt, kiegészítôket árulnak. A termékek javarészt olasz importból származnak, de a cég forgalmaz hazai termékeket is. A Leonardo cég a közép- és nagy jövedelemmel rendelkezô vásárlókat célozza meg, de kínál olyan termékeket is, amelyek a kisjövedelmûek számára is hozzáférhetôk. Csegzi Sándor kifejtette, reméli, az üzlet a minôség garanciája lesz a város kereskedelmében.
A legtisztább, a legromlatlanabb emberi megnyilvánulás általában a gyermeké. A gyermeki szem, mimika és hang a legtisztább humánum tükre, mely jobbá tesz, mely vigasztal, és melyre oly nagy szükségünk van egyre gonoszabbá váló világunkban. Aki a budapesti Erkel Ferenc zene tagozatos gimnázium gyermekkórusát hallgatta, reménysugárt is láthatott, mely átvilágította az utóbbi napok sötét borzalmait.
A Magnificat az eddig nálunk fellépô magyarországi gyermek-együttesek közül is kimagaslott csütörtök esti teljesítményével. Az anyaország, Kodály, Bárdos és tanítványaik jóvoltából, tudjuk, a kóruséneklés Mekkája. Az óvodától a felsôbb osztályokig következetesen alkalmazott relatív szolmizációs módszer a tiszta intonálás záloga, és a játszva megoldott technikai problémák lehetôvé teszik a kis énekesek számára a zene szépségeiben való örömteli megmártózást. Ezt a könnyedséget emelném ki elôször is, mely az elsô megszólalástól, érzésem szerint, magával ragadta a hallgatóságot. Szebellédi Valéria pontos, sallangmentes mozdulataival érezhetôen mindvégig kezében tartotta a 45 tagú együttest, még akkor is, amikor széthúzva, a termet körbeállva bravúrosan szólaltatta meg a kórus szignálját. Példaértékûnek éreztem az együttes hangszínét, a zöngébe helyezett, szépen csengô hangzókat, a tökéletesen harmonizált zenei és szövegprozódiát. A kórus rutinját bizonyította, hogy a kezdetben még kellôen be nem melegedett hangok dacára sem engedtek a dalosok a nehéz magasságok pontos, tiszta intonálásából.
A gazdag és változatos mûsor felölelte a gyermekkórusok által énekelhetô szinte minden mûfaj egy-két darabját, a reneszánsztól napjainkig, a magyar népdaltól az afrikai zuludalig. Érzésem szerint a kis énekesek a legmeggyôzôbbek a Kodály-, Bartók-, Karai- mûvekben voltak, Kocsár Salve Regináját pedig korukat meghazudtolva, hihetetlen erôvel, átéléssel adták elô. És hogy számukra a hangszer is jó barát, ezt Eszterházy Pál Harmonia Celestisének két kis darabjával bizonyították, amelyeket zenekari kísérettel adtak elô.
Meg kell említenem a két népdalénekes lányka, Balázs Enikô és Baba Imola szép, nemesen egyszerû elôadásmódját, valamint a zongorista Horváth Mária pontos, az akusztikai körülményekhez ideálisan alkalmazkodó játékát.
A hangverseny végén, záróénekként, az amerikai tragédia áldozataira gondolván, gyertyát gyújtva énekelték el Wolf Péter Ave Mariáját. A kisszámú, de lelkes közönség szûnni nem akaró tapssal jutalmazta a kitûnô teljesítményt, és köszönte meg a szívet-lelket gyönyörködtetô élményt. Gratulálunk, Magnificat, és máskor is szeretnénk hallani váro-sunkban!
Csütörtökön este a marosvásárhelyi RMDSZ- szervezet kezdeményezésére került sor találkozóra a Deus Providebit házban. A rendezvény meghirdetett célja az RMDSZ és a helyi vállalkozók közötti kapcsolat erôsítése, a parlament által kidolgozandó gazdasági törvénytervezetek ismertetése, a különbözô szakmai területeken mûködô vállalkozások nehézségeinek, elvárásainak feltérképezése és új pályázati lehetôségek ismertetése.
A találkozón elôadóként részt vett dr. Kelemen Atilla és Borbély László parlamenti képviselô, valamint Nagy Ágnes, az Új Kézfogás Közalapítvány területi igazgatója.
A jelen levô mintegy 50 vállalkozóval tartott találkozónak ezt a részét nem nevezhetjük szigorúan vett törvényismertetônek, inkább a nemrégiben életbe lépett, valamint az elôkészületben levô törvények felsorolásának, rövid kommentárokkal. A parlamenti képviselôk ugyanakkor a teljesség igénye nélkül helyzetelemzést is tartottak, különös tekintettel a legutóbbi, februárban megszervezett hasonló jellegû rendezvény óta eltelt idôszakra. Amint egyikük megjegyezte: "akkor sok minden elhangzott, de azóta nem sok történt". Újra, immár sokadszor megfogalmazódott az igény a vállalkozók életerôs érdekvédelmi szervezetének a létrehozására, de gyakorlati vonatkozású döntések ez irányban most sem születtek. Az RMDSz nem hozhatja létre - hangzott el -, önmagától meg nem jön létre. Sajnos, éppen egy ilyen valódi képviseletet megvalósító szervezet hiánya miatt az RMDSz és a helyi vállalkozók közötti kommunikáció nem folyamatos. Egy érdekvédelmi tömörülés már eleve szükségtelenné tenné az ilyen jellegû találkozók megszervezését, hiszen felvállalhatná a kérések és nehézségek közvetítését törvényhozóink felé. Egyelôre azonban a csütörtökihez hasonló találkozókon történnek próbálkozások a problémák feltárására. Hogy ez mennyire sikerült, azt csak a résztvevôk tudhatják, egy dolog azonban biztos, ha továbbra sem történik elmozdulás és az ilyen jellegû rendezvényeknek nem lesz finalitása, akár azok létjogosultsága is megkérdôjelezhetô.
A múlt század elején Petôfi Könyvtár címen 30 füzetbôl álló sorozat jelent meg a Petôfi-kultusz ápolására. Késôbb a füzeteket tizenöt díszes kötetben adták ki. Egy kötetbe került a 17. és 18. füzet. A XVII. füzet Petôfi Istvánnak, Sándor öccsének a verseit, míg a XVIII. füzet, melynek címe Petôfirôl és mestereirôl, Kacziány Géza irodalmi tanulmányait tartalmazza.
A Kacziány név rögtön felkeltette az érdeklôdésemet, mert a Marosvásárhelyen született Kacziány Ödön festômûvész neve már ismert volt számomra. A lexikonok azt is elárulták, hogy Kacziány Géza bölcsészdoktor, tanár, az Ödön öccse volt.
Kacziány Géza tanulmányai: Petôfi, Petôfi francia elôfutára (Hégésippe Moreau), Béranger és a Szerelem átka. Különösen ez utóbbi ragadta meg a figyelmemet, nem annyira a címe, mint inkább a lábjegyzet miatt: "Felolvasta Márczius 15. hatvanadik évfordulóján a Petôfi- Társaság díszülésén." Feltételeztem, hogy az ünnepi alkalom hitelesebbé teszi a tanulmány tartalmát (amely egyébként arról szól, hogy az atyai átok hogyan teljesedik be Júlia gyermekein).
A szerzô az elsô részben édesapjáról, Kacziány Nándorról emlékezik meg, aki "az utolsók egyike, talán éppen a legutolsó, ki Petôfivel barátságban állott", és aki "megérte még a szabadság hónapjának hatvanadik évfordulóját, de annak kapujából márczius 2-án átlépett az örökkévalóságba."
Kacziány Nándor Petôfi kortársa volt, "a szó teljes értelmében", mert ô is 1822- ben született. ("Petôfi a félegyháziak állítása szerint - írja Kacziány - 1822 deczember utolsó vagy utolsó elôtti napján született Félegyházán.") Igen korán elvesztette lelkész édesapját és már 9 esztendôs korától önerejébôl végezte tanulmányait. Teológiát és jogot hallgatott, s 1846-ban Pesten volt joggyakornok. Ebben az idôben gyakran találkozott Petôfivel, "sokszor billiárdozott és politizált vele a Pilvaxban". 1847-ben a nagyenyedi kollégium meghívta német nyelvtanárnak. 1848-ban az enyedi ifjúság megszervezte a nemzetôr csapatot, amelybe a fiatal tanár is beállt és századosi rangot ért el. A forradalom bukása után Marosvásárhelyre jött, ahová felesége és családja menekült. "Beállott joggyakornoknak az újonnan felállított törvényszékhez, hol a magyarul, németül és románul tökéletesen beszélô és író, gyönyörû kézírású ifjú jogászembernek nagy hasznát vették. De nemcsak a hivatal vette hasznát, hanem bujdosók és kompromittált hazafiak is." Két volt tiszttársával együtt nagy segítségére volt az üldözötteknek. "1850-51-ben Marosvásárhelyt nem igen volt szerencséje a följelentôknek és hurokra nem került bujdosó, pedig a környék hemzsegett tôlük."
A legendát Kacziány Géza így meséli: "1849 október közepe tájt Kacziány Nándor a nagy piaczon ment fölfelé hivatalába. Reggeli idô volt és heti vásár. A fehérharisnyás székelyek ott állottak szekereik mellett, ki szúszékot, ki kukoricát, ki lencsét, ki egyebet árult. A lassan ballagó hivatalnok egyszerre csak megdöbben és erôsen szemügyre vesz egy fiatal székelyparasztot. A vele egyidôs székely is szembe néz vele. A hivatalnok lehajol a zsákok mellé s belemarkol a kukoriczába, mintha azt próbálgatná, majd halk, de sürgetô hangon így szól hozzá :
- Sándor! Az Isten áldja meg, meneküljön innen, hiszen tudja, hogy keresik.
- Keresnek? - kérdi az nyugtalankodva.
- Hozzánk már jött följelentés, hogy . . . grófnénál rejtôzködik, de nem hittük el. S ha akárkivel beszél, ne mondja meg, hogy Petôfi, inkább használja a Petrovics nevet, amely nem oly ösmerôs.
A Petôfi névre a székely megdöbbent és megfordult.
- Az Isten áldja meg! - mondotta és gyorsan elment onnan.
A hivatalnok utána nézett s látta, amint az a Szentgyörgy-utczán végighaladt s aztán befordult egy mellékutczába.
Midôn ez elbeszélést elôször hallottam atyámtól, megkérdeztem tôle, biztos-e abban, hogy a látott ember tényleg Petôfi volt.
- Fiam - mondá minden kétséget kizáró komolysággal -, igen jól ismertem Petôfit, 1846-ban jóformán mindennap beszéltem vele, mikor Pesten volt, a szemeirôl megismertem és nem tévedhettem. Késôbb hallottam, hogy ott a környéken egy olyanforma embert vertek agyon, valami nyomozás is volt ez ügyben, ha az iratok meg volnának még ott, konstatálni lehetne, de aztán elaludt az egész. Nem sokára a találkozásunk után történt a gyilkosság is."
Egyike ez annak a sok-sok legendának, amely 1849 után Petôfirôl szárnyra kelt. S mint mindegyiknek, ennek a valóságalapja is - enyhén szólva - megkérdôjelezhetô. Miért nem segítette Kacziány Nándor Petôfit, ha valóban találkoztak, és miért nem érdekelte a további sorsa? Miért nem igyekezett kideríteni a gyilkosság áldozatának és az elkövetôknek a kilétét (hiszen a törvényszéken dolgozott). Miért hallgatott olyan sok évig, és miért nem ô maga tette közzé a történteket? Ezekre a kérdésekre természetesen ma már nem kaphatunk választ.
Kacziány Nándor egyébként 1854-ig élt Marosvásárhelyen. Itt született Ödön fia 1852. jan. 7-én. 1853-ban bírói vizsgát tett, 1854-ben Szászvároson volt jegyzô, 1855-ben Aradra került mint bûnügyi bíró. Ott született Géza fia 1856- ban. 1861-ben még egyszer köze lesz megyénkhez, mert Marosszék képviselôtestületének tagjául választották. Végül mint budai kir. törvényszéki bíró vonult nyugalomba. Több jogtudományi és kertészeti cikket, tanulmányt közölt.
Kacziány Géza a századforduló függetlenségi párti sajtójának ismert publicistája volt, több kötete jelent meg. Széchenyi meggyilkoltatása és István nádor címû esszéi hasonmás kiadásban egy kötetben láttak napvilágot 2000-ben Budapesten.
Egy kazetta várt az asztalomon és egy kérés: írnék róla. Rajta két marosvásárhelyi együttes, a Téglagyári megálló és a Fortuna Group. Dalaik nem ismeretlenek a helyi közönség elôtt, elhangzottak itt-ott, Vásárhelyi napokon, sörfesztiválon, Black Hole-ban vagy máshol. Meghallgatásuk nélkül is tudtam: a dalok elsôsorban egy szûk réteget szólítanak meg, akik itt születtek, itt nôttek fel, akik számára a szövegek szókapcsolatai mélyebb jelentést hordoznak. Megvallom, féltem tôle, tartottam attól, hogy nem üti a "mércét", aztán a zene és a szöveg, mint minden jó lokálpatriótát, magával ragadott.
nem tagadom, van benne valami naiv, pontosabban hiányzik belôlük (szerencsére) a kommersz zenék jó néhány sajátossága és helyette van benne valami tisztaság, keresetlenség: mind megannyi EGYSZERÛ DAL. A cél, hogy "érezd jól magad" és a refrén már nem lehet más, csak hogy SZEVASZ TAVASZ. Nagyon leegyszerûsítve errôl szólnak a dalok: évszakok, szerelmek... A kevésbé ismert HULL AZ ESÔ hallgatása közben már lehetetlen nem felismerni az Edda, az Omega és más együttesek zenéjét, amelyen gyakorlatilag felnôttünk. Retro, mondhatnánk, és mégis több, olyan, mint amikor tûz körül ülve gitárról tanulgattuk a slágereket, amelyek akkor nehezen voltak elérhetôk. Nem csoda hát, ha a zene felé már nem tudok objektíven fordulni. A B oldalon bemutatkozó Fortuna Group sem töri meg a hangulatot. Mondják is: GYERE VISSZA R'N R. Eszünkbe jutnak NYÁRI SZÜLETÉSek, akkor is, ha decemberben láttuk meg a napvilágot és mélyen együttérzünk a KITAGADOTT SRÁCCAL. AZ ÚT végén pedig ôszintén sajnáljuk, hogy VÉGET ÉRT A KONCERT.
A SIRÁLYOK (Téglagyári megálló) szárnyaikat bontják. Elsô repülésük bármilyen is, sikernek könyvelhetô el. Ezt azonban már nem követheti bukás. Mindkét csapat elindult egy újabb úton, önmaguk számára magasra emelve a lécet. Reméljük, sikerül túljutniuk rajta. Le kell addig vetkôzni a nagy elôdök érezhetô hatását, biztonságosan el kell kerülni a provincializmust és érdekes helyi színfolttá kell válni, így kell bevonulni a kortárs könnyûzenébe: nem kis feladat. A sikeres start ehhez megvolt. SOK SZERENCSÉT, FIÚK, LÁNYOK...
Mûvészéletünk gazdagságát az is tükrözi, hogy ehhez az évhez több jelentôs évforduló is kötôdik. A hálás utókor nyilván arra emlékszik szívesen, amire jólesik. Az utódoknak viszont kötelezô emlékeztetni olyan elôdökre, akiknek köszönhetô városunk kulturális jellege, ezen belül pedig az, hogy városunk - a ’70-es évektôl már hangsúlyozottabban is - képzômûvészeti központ.
A megemlékezéseket az idôrend és a szakhierarchia szerint is Dósa Gézával kell kezdenünk, ugyanis 1871-ben halt meg, mindössze 24 évesen, Marosvásárhely mindeddig legjelentôsebb, legnagyobb és az adott idô viszonylatában legkorszerûbb mûvésze. Élete végéig Munkácsy Mihály barátja volt, de mûvészeteszménye, törekvései szerint inkább a korszakalkotó-újító Szinyei Merse Pállal rokon. Nem baj, ha úgymond nem kerek a 130-as évforduló. Dósa mûvészete nem olyan jelentôs, hogy ezért akár minden évben ünnepélyesen megemlékezhetnének róla. A gond csak az, hogy saját városában sem köztéri szobra, sem galériája, emlékháza nincs, de még sírhelye is ismeretlen (így meg sem lehet koszorúzni).
Dósa halála után 22 évvel, 1893-ban született Nagy Imre csíkzsögödi festômûvész, aki 25 éve, 1976-ban halt meg. 1951-ben került kapcsolatba városunkkal, miután - "ezek a banditák", ahogy ô nevezte elvtársékat - kitették kolozsvári egyetemi tanári állásából. Jó kétévi vásárhelyi tartózkodás és visszavisszajárások után annyira megszerette városunkat, hogy életmûvének egy jelentôs részét nekünk adományozta. A Teleki Tékában elhelyezett állandó kiállítását halálának 10. évfordulója "tiszteletére", 1986-ban - betiltották -. Az idén sikerült új helyen új galériát nyitni Nagy Imrének. Ez alkalommal arra hívnám fel a figyelmet, hogy a 126 (-) munkát tartalmazó vásárhelyi gyûjteményben van egy vallásos tárgyú fametszet: Jézus János prófétával (1934-bôl).
Ugyancsak 1976-ban távozott Kulcsár Béla szobrász és festômûvészünk. Csak 46 évet élt, de városunk mindeddig legkorszerûbb térszobrát alkotta. A "Trafor" tíz alakzatból álló szoborcsoportja a Színház téren áll, mondhatnám, egyféle vigasztalásként, a lerombolt ferences templom és rendház helyén. A szobrászati korszerûség folytatása tekintetében talán majd a várudvari Bolyai-mûvésztábor fog vigasztalni…
Vannak sajnos, közelebbi veszteségeink is. Megrázóak az 50 év alatti elhalálozások. Tavaly Erdei Zoltánra kellett volna emlékezni, az idén pedig Ady József halálának 10. évfordulója van. A társadalom részérôl idejében jövô elismerések elkéstek. Erdei 30 éves volt, Ady 41.
Befejezésül vigasztaló lesz élôk jubileumáról írni, arról, amelyhez Bolyai (mûvésztábor) is húzott egy post mortem-postmodern (?) érintôt: a MAMÛ Társaság Kulturális Egyesületre gondolok. Ugyanis tíz éve alakult újjá -, de már budapesti székhellyel - a Marosvásárhelyi Mûhely mûvészcsoport. Ennek két tagja: Diénes Attila és Horváth Ödön részt vett a Bolyai-táboron is.
Nos, a várudvaron, a táborzáró ünnepély alatt, hevert a földön egy meghívó. Beporosodva, megtaposva, pecsétesen. A MAMÛ-jubileumra rendezett nagyszabású kiállításra hívott Szentendrére, a Mûvészet Malom galériába, VIII. 19-re (a kiállítók száma 60 fölött volt).
Annak idején, a ’70-es évek végén, ’80- as évek elején Marosvásárhelyen alakult mûvészcsoport a bretteri* "Itt és mást" jegyében gondolkozott és alkotott, szembehelyezkedve a konformista mûvészkedéssel és a hatalommal. Ez pedig maga után vonta a megtorlásokat, a szétszóratást, a tömeges exódust. A tetszhalott MAMÛ mégis feltámadt 1991-ben Budapesten és azóta terjedelmes nemzetközi tagsággal mûködik. "Azok a fiatalok" pedig félszázados életkorúak, MA még élô MÛvészek.
*Bretter György filozófus, író, kolozsvári egyetemi tanár (1932-1977)
Markó Béla
Szögesdróton fehér káposztalepke
sütkérezik, s ha megrebben a szélben,
belém hasít: talán csak ennyit éltem
én is, s már durván rátapos kezemre
egy öntudatlan, rossz bakancs, de lelkem
a rácsok sûrûjében ki-be járkált,
útját gyilkos vasak sohasem állták,
ha ide-oda röpködött a kertben,
s gyakorszövésû háló tán kifogta
volna, vagy pókfonál, de így a rések,
túl nagyra méretezve, mit sem értek,
s míg tehetetlen zsákként a sarokba
roskad a test, hát legalább a lélek
egy szögesdróton leljen békességet!
Mert fellázadnak egyszer sejtjeim,
s mint éhes hangyák, majd szétrajzanak,
hogy végre egyenként legyen szabad
mindegyikük, széthordják ráncaim
a tücskös kedvû, végtelen mezôn,
osztódom, s itt is, ott is én leszek,
könnyem felszippantják a fellegek,
s mint sarjadó fû, majd kiütközöm
tenyérnyi sziklán, meredélyeken,
növekedvén halványul életem,
s egyetlen ponttá nem sûrûsödik,
nem ölt alakot többé sohasem,
csillaggal, földdel elkeveredik,
s hizlalja Isten teremtményeit.
Olyan Csehov-forma ember.
Hol?
De hiszen látod, ott a tisztáson. Elôttünk tíz lépessel, hússzal. Másfél századdal. Amint komótosan szétnéz a tölgyfák között. Kalapját a kezében tartja. Nem izzad. Hogyne… Kissé kövérkés, de nem visszataszító. Vastag a dereka, annyi szent, ám nem hajolna le azért a ritka falevélért még a szentek egyességéért sem.
És mi mindent még nem hisz!
Mesélik, egyszer még a saját lányát is elfenekelte az esküvô elôtt. Valami nyikhász írhez akart hozzámenni. Kipiruettezni a családi vállalkozásból. Az a fickó ügynök volt vagy micsoda.
Nüná, mert a nô, a majdnem mennyasszony… Hiszen tudja, olyan csóró, aki táncosokat szerzôdtet, kiviszi ôket Amerikába, ráteszi, rápréseli áldozatait a színpadra, városról városra hurcolja, aztán amikor az áldozatnak felível a csillaga, úgy értem, kapkodnak utána, viszik, hívják, csábítják, ôrjöngnek érte a lokálok és tenyérszínpadok, akkor rendszerint fityiszt mutat az ügynöknek. Az meg kulloghat vissza Európába. Hónapokig el van. Senki sem tudja, hol is tartózkodik. Se levélcím, se postafiók. Mit eszik napközben? Kivel s hol hál? Legfeljebb a színpad mögött rágja az öklét egy benyílóban. A jó szimatú hajcsár. És a balszerencse-sorozatok. Albumba ragasztva. Megtekinthetô minden délután öttôl nehézkedésig.
Nem, ehhez én sem adtam volna a lányomat.
Nos, mondanom sem kell, az a Csehov-forma ember is makacsul ellenállt. Fenyegetôzött vagy csak nem adatott ebédet a lányának. A személyzet is ki volt tanítva.
Határozott egyéniség. Kemény tettek, jócselekedetek. A Mount Sinai-kórház Woodstonban. Nézz rá az arcára. Magabiztos sötét szempár, akaratos szájsarkok. Tisztaság és valóság. Mintha most öntötték volna föl. Fellocsolták a járdát, csillog-csikorog a júliusi délelôtt. Férfias, érett a napfény. Arcán mégis bolti lánykák ácsorognak.
A saját erejében hisz. Nem kétséges: nagy dolgokat készít elô.
Múlik az idô. Az óráját elôveszi a mellényzsebébôl. A nap állása pontosan bemérhetôvé teszi a terepet. Százötven évvel ezelôtt.
Ideutazott. Leszállt a vonatról. Gyalog jött be az indóháztól a Széchenyi sugárúton. Kétoldalt ismeretlen családi házak, villák. Kripták, tortavárak. Frissen gyalult kerítések. Fenyôszagú gyarapodás.
Ahogyan hirtelen szétnéz. Elôresétál a tisztás széléig. Inkább erdôöböl. A lábainál hever a kisváros. Nagyszentjános, szabad királyi fürdôváros.
Ezt nem gondolod komolyan.
Mit?
Hát ezt a fürdôvárosi izét.
De. Inspekciózik. Az erdei fogadó elôtt várakozik a kétlovas. A felügyelôbizottság majd csak ezután fog idelátogatni. A férfi anyósa, apósa, a feleség szívbeteg nagybátyja és két agglegény. Irvin és Timothy. Mintha ikrek lennének, tánckomikusok, szabadulómûvészek, amatôr üvegnyelôk. Szárított fogathajtók egy angol családregénybôl.
Igen, családi vállalkozás ígérete Nagyszentjános fölött.
A mit sem sejtô kisváros feje fölött. Nos, köszönöm szépen…!
Nem kell mindjárt felfortyanni. Megfeszített munka és gyarapodás. Polgári diszkréció, csinosodó környék, kipróbálható glória. Új emberek, más arcok. Pezsgés. Erre kell gondolni elsôsorban, barátocskám.
Na de az a szabad királyi micsoda… Hol vannak itt fürdômesterek, gyúrók, kádfürdôk, medencék, gôzölôk, szárítók, tussorok? Nem csattognak hajnalban az udvarokon hatalmas hófehér frottírtörülközôk. Kiadó szobák, kis panziók? És Váradi néni fôztje a gangon, párolgó házi koszt, kövér illatok… Nem látni az utcákon…
Majd lesz… Illetve lehetett volna.
A város elôtt érkezése titokban maradhatott. Nem valószínû, hogy egy átlagos angol vagy amerikai, esetleg skót gentleman érkezése bárkiben érdeklôdést ébresztett volna. Azért már nem vagyunk a barlangrajzok korában. Folyton jönnek, átutaznak emberek, ötletek, kocsik, járványok. Divatok hullámzanak át a ruhatárakon. Szônyegek, szekrények nyugtalankodnak. Szalonok. Másfelôl Nagyszentjános polgárai is voltak már Párizsban, Londonban egy-két világkiállításon. Mester Barnabásnak a tegnap küldte el valaki az Eiffel-torony modelljét csokoládéból. Az ismeretlen feladó után még nyomoznak…
No persze, Nagyszentjános Hotel Excelsior-Pannónia (utóbb még lehet, hogy lett légyen Dacia, Regionala, Bu- csecs… nincs jelentôsége a kikezdhetetlenség végösszegének alakításában) portáján gyakran fordulnak meg idegenek, könnyû nôcskék sárga napernyôvel, idelátogató régi ismerôsök, akiknek már senkijük sem él ebben a varázslatos fürdôvárosban, na persze kalandorok, utazók, világszédelgôk, öngyilkosjelöltek. Rangosabb látogatók inkognitóban vagy kimonóban.
Ah, a japánok hol nincsenek ott?!!
Megeshet, hogy figyeltették ezt a Csehov-képût detektívekkel, ugyanis korábban náluk is járt. Persze, egy európai feltûnôbb ott Kiotóban vagy Odaszakiban.
Kéjutazásnak álcázott piacfelmérés. Elôbb - helyesebb, ha ezt tudomásul vesszük - körültekintett. Alaposan körülnézett. Beszélt egy-két emberrel. Figyelte a kézmozdulatokat, belenézett a poharakba, végighúzta mutatóujját a kirakatok üvegén. Óvatosan ejtette meg. Kis noteszbe jegyzetelt, amikor senki sem figyelt föl rá. Mint akinek váratlanul eszébe jut valami, feljegyez egy futó ötletet, egy töredékes észrevételt, amit este a szállodában majd kibont ormótlan csomagolásából, átír, bemásol utazási naplójába. Nem szánja a közvetlen nyilvánosságnak, inkább magának, esetleg az unokáknak.
Ha lesznek, ha megszületnek egyszer.
Ezeknek ne szülessen?!! El van tájolva, nagy jó uram, nem magyarok ezek, hogy könnyen hagynák veszni a família folytonosságát. Az idôt befogó csapdát. Elcserélni a jövôt lisztre, máléra, cukorra, petróra vagy sóra? Na nem. Talán mások. Akik nincsenek birtokában, nem rendelkeznek igazán a jövôvel. Azok porladnak szét nagy szárító szelekben, viharok után, nedves hajnalok nyirkosságában. Áttûnnek porrá, szitáló homokká, törmelékkupacok fölött szállongó vörös szemcsékké, pókhálóvá. Árnyéksújtás a század mentéjén. Míg egy nap azt is elbontja egy újabb divathullám. Az angol szabás.
Kifogástalan öltöny. Kitûnô régi kelme. Ilyet ma már csak a Nemzeti Múzeum divattörténeti kiállításain szemlélhetni. Érzik rajta az idô nemes penésze. Puha hangnyelô szövet, átható pillantásoknak is ellenáll. Nem mutat pocakot, redôt, öregedést. Kortalanná teszi viselôjét. Avagy egy életszakaszhoz márványozza. Negyvenéves, épp csak feltûnnek az elsô ôsz erek a szakállban. Világosabb a két margó, középen mintha egészen sötétre satírozták volna, a széleken pedig a külsô körvonalig már csak két-három erôteljesebb ceruzavonást vágott a rajzoló. Magától értetôdô, ami fölöslegessé teszi a kicsinyes pontosságot. A garasoskodást.
Az effélék aztán ugyanvalóst nem pazarolnak.
Minden penny számít. Élére rakott bölcsesség. Tortahabzsolás helyett éjszakai fejtörések. Néha altató, de inkább egy korty nagyon erôs régi skót ital. Gabonapálinka.
Nos hát, errôl van szó. Ráhibázott, barátocskám. A saját termésbôl. Az csakis az övé. A nevét viseli.
Láthatóan megvidámodik. Szétnéz a tisztáson. Senki sincs a közelben. Délelôtt van, az úgynevezett jámbor polgárok, derék munkamániás ôrültek ebben az órában odalenn áldoznak szenvedélyüknek. Sisteregnek, pöfögnek, gôzölögnek a város katlanjában, fônek velük a napok, gúnygaluskák, csontok, szerelemenyv és méz, szója és valódi húsgombócok. Jó óra, bánat nélküli szabadság.
Az angol vagy skót férfi kilép. Szaporábban lépdel. Méreget. Bejár. Tetszik neki a táj, a perem nélküli völgy, a messze elnyúló hordalékszigetek a folyón. Valamit futtában berajzol a szétnyitott, visszahajtott lapra. Mintha egy elsô mûhelyt skiccelne föl. Viszontlátni majd hatvan-hetven évvel késôbb az amerikai ismeretterjesztô film trükkfelvételeit a Discoveryn, amint az elsô rajzot rávetítik a legelsô kis kóceráj fényképére. (Amatôr felvétel, töredezett képeslap, amelyet véletlenül fedeztek fel Váradi néni dédunokájánál, a derék történelemtanár gyûjteményében. Nagyszentjános legjobb ludi magistere, képeslapok megszállott keresôje. Neki van a fürdôvárosról a legtöbb felvétele, közel kétszáztizenkilenc, még a monarchia korából. Istenem, nem is hinné az ember, mi mindent fényírtak körül ôseink!) Majd következnék a gyártelep, palackozók, az elengedhetetlen füstölgô magas kémények vörös téglából, ahogy a mûfaj szabályai megkívánják; egy szakadt proletár - tekintete véletlenül összeér a kameráéval, benne van az elbukott forradalom és a kétgarasos csapszék mámora - targoncát vonogat a gyárudvaron, rajta számtalan palack; gépek kalapálnak, kifeszített mellkas, csillogó veríték a kazánkovácsi mintakollekcióból…. Snitt. Íme, kedves nézôink, ez már a mai üzem, zajtalan automata gépsorok jobbra-balra hajtogatott szimbólumokkal, karok csuklanak össze és feszülnek meg, úsznak, eveznek az elektromos versenyzôk, manométerek mutatnak nyomást, gôzt, részecskegyorsulást, centripetális maligánfokokat.
Így kell elképzelni. Ennyire futja Hollywood fantáziájából. Hollylúd. Libucok.
Mint azok a kislányok, akik poharunkba töltenek. Jeget tesznek bele, de nem figyelnek rád. Szétszórtan, kissé rettegve, de inkább ábrándosan tesznek-vesznek és reménykednek, hogy egy napon csak belép a mesebeli Krôzus, Dárius unokaöccse, a dúsgazdag iparlovag, a fehér paripát hátravezetik a söntés mögé… és kezdetét veszi a véget nem érô bûvölet, ahogyan a tévében énekli Mária Karéj. Az egyszerûen nem úgy van, hogy meg lehet szakítani. Átölel, folyton elborít csókjaival, te kinyújtózkodsz, a fejed mögé csúsztatod mindkét tenyered, elfelejtkezel magadról. Belépsz egy elôcsarnokba, egy olyan zizegô, homályosuló erôtérbe, és áttûnsz, mintha a csillagkapun keresztül lényegültél volna át egy másik idôbe, vadiúj és mégis elegánsan ódivatú, neked, érted, személyesen neked képzelt, tervezett, átszabott másik univerzumba, ahová senki a régiek közül be nem léphet, nincs, nem is jöhetnek utánad, hogyne, hogy irigykedjenek, sem fejeszegett apák, sem részeg anyák, se nyálas kishúgok és börtönbe kívánkozó fivérek. Senki, uram, csak te és…
Csaposlegény nincs.
Nincs. Nem futja romantikára, ámbátor már kifaragták a bárszékeket. Kényelmetlenül feszengsz a magaslesen, a fél lábad belelóg a végtelen óceánba, hûvösek a habok és cápák suhannak el melletted fontoskodva, aztán végre kapsz egy stratégiailag értékelhetô helyet, nekivetheted a hátadat a pizzasütô automatának, a csillagnyelô kemencének, szendvicssaroknak, mindjárt jobban érzed magad. És szemedbe tûnik a KÉP. Az Ô képe.
Arról a pasasról beszélsz, ugye?
Róla - mondjuk meg ôszintén, van neve, utóbb úgyis kiderült, hogy errefelé csatangolt - Jack Daniel. Szász birtokos raggal szokás emlegetni: Jack Daniel’s, a jó öreg Dániel Jakó féle whisky. Többes száma nem whiskas, figyelmeztetnek a sarokból az ott dekkoló filoszok a Patientia Alapítványtól. Lelkes tanársegéd-jelöltek. Csankuj Debi és Poós Széfer.
A tulajdonos is elmosolyodik. Holnaptól biz’isten kiteszi: A macskák whiskyt vennének.
Az ajtóban megtorpan egy pillanatra az angolszász látogató. Nem jön be, csak széttekint. Tetszik neki az üzlethelyiség. Jó formájú, elég mély. Belmagassága sem elrettentô. Csak az utcáról, a kirakaton keresztül kap fényt, de nehéz vörös bársonyfüggönyökkel eltakarható. Forgóajtó.
Vagy lengô. De ha megkérhetném, uram, mégse legyenek sötétvörös függönyök. Az olyan royalista, vagy mint egy harmadosztályú vidéki operaház a liguriai tengerparton. Félig homokozó, félig staggione.
J. D. visszafordul. Ki szólt hozzá magyarul? Érdekes, minden szót ért, holott azelôtt soha nem járt errefelé, nem magyar származású, bár utóbb sokan állították, hogy a nagyapja Remetén volt Bach-huszár, mások szerint Terkápolnáson pap, de kiugrott és… innentôl kezdve ellenôrizhetetlen legendák szabadulnak fel, mint a kövér buborékok.
Egy fiatal nô áll mögötte. Kartonruhában, bevásárlókosárral a karján. Épp egy pillanatra lassított. Kíváncsi, mit keres valaki a Herszényi-féle vegyeskereskedés elôtt kora reggel.
Régi ezüstszélû családból való. Kalapja alatt vékony arc. Négy nyelven beszél, zongorázik, ért valamit a könyveléshez, gyorsír és tûrhetôen teniszezik. Nincsenek szeretôim, mondja a férfinak, mintha csak kitalálná a gondolatát. Egyedül élek. I’m alone, single - mondja biztatóan. J. D. egészen zavarba esik, szivarral akarja kínálni a hölgyet, és teljesen megrökönyödik, amikor a nô - nevezzük Máriának - el is vesz egyet. Majd otthon, mondja és meghívja magukhoz egy kimondhatatlan nevû kilenc szótagú utcába. Felírja neki.
Egy fürdôvárosban, édeseim, kötelezô: Nagyszentjános akkoriban - úgy értem, a 19. század végén - már tele van jó gondolatokkal, gondolatolvasókkal, jósokkal, gyermekcsináló angyalbögyörôs manókkal és láncszakító óriásokkal. Gátlásokkal és kalandorokkal. A sors megszerkesztett és véletlen változataival. Jókai tolla. Jókat lehetett enni. A környéken szôlôhegyek.
Ne túlozzunk: dombok. Akkorák, mint egy hat hónapos terhes asszony hasa. Iható borral, de távol a világpiaci hírnévtôl. Némi hagyományos vevôkör, bensôséges, családias: jegyzôk, gyógyszerészek, vasutasok, kereskedôk, tanítók és kántorok vásárolgatnak. Vegyes vidék, az a sánta nyugalmazott kolozsvári egyetemi tanár, akinek a lánya egy zsidó feltalálóhoz ment hozzá, most Amerikában cipôfényt készítenek kesudióból.
J. Danielnek kedve volna itt ragadni a városban. Csak ne lenne szárnyvonal. Sóhajt. A kiszállítás nehézkes, késedelmes. Errefelé Kelet- Európában minden lassúbb, körülményesebb. Bár az emberek ôszintébbek, ha közel férkôzhetünk rögeszméikhez. Nagyszentjános önköréhez. A polgárság elitjéhez. Ma mindenki elitekrôl beszél, holott Amerikában ezt egészen másként gondolják. De még Skóciában is.
Lepárló. Helyi rozsból. Az éghajlat némiképpen a Highlandre emlékeztet. Sok nedvesség. Rövid és szenvedélyes nyarak. Csak a tenger, csak az van túlságosan messze. Azt mondják, hogy azokban az országokban, hol nincs a tengerre kijárás, több az öngyilkos. A bezártsági komplexus.
Badarság, engedje meg, hogy ezt mondjam, vág közbe magabiztosan Mária. Tanulmányoztam némi lélekismeretet, olvastam egypár fontos könyvet. Freud, Adler és társaik.
Távolról sem. Tudja, uram, ezen a tájon, itt nálunk az élet értéke más. Nincs túlságosan nagy ára. Itt a dolgok történnek velünk, a szájunk sarkában mandulaíz és ecet, olcsó fagyalt és mézszínû önsajnálat. Mi történünk a dolgokban, bele vagyunk foglalva, mint révész a bárkába, mint mogyoróbél a csonthéjba, nem szabadulhatunk, &u