Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Román-magyar vegyes bizottság

A magyar és a román külügyminiszterek snagovi találkozóján megállapodás született arról, hogy szeptemberben Budapesten kerül sor a magyar-román kormányközi vegyes bizottság ülésére - jelezte az MTI érdeklôdésére Horváth Gábor, a magyar Külügyminisztérium szóvivôje hétfôn.

- Jelenleg több vonalon folyik az ülés elôkészítése, és sor kerül a különbözô szakbizottságok üléseire is - közölte a külügyi szóvivô.

Horváth Gábor elmondta: mind a kormányközi vegyes bizottság, mind pedig a szakbizottságok megvitatják a magyar-román kapcsolatrendszer széles skáláját, és napirenden szerepel a kisebbségi kérdés megvitatása is, így szó esik majd a szomszédos országokban élô magyarokról szóló törvényrôl is.

A külügyi szóvivô közölte: mindezek összhangban vannak azzal a korábbi magyar kijelentéssel, hogy Magyarország folytatni kívánja a konzultációkat a román féllel.

A román-magyar kormányközi vegyes bizottság szeptemberben Budapesten tervezett ülése elôtt Románia konzultációkat folytatott a magyar státustörvényrôl a szlovák és a jugoszláv illetékesekkel is - közölte hétfôn Mircea Geoana külügyminiszter.

A külügyminiszter bukaresti sajtóértekezletén elmondta, hogy az utóbbi idôszakban nem voltak közvetlen tárgyalások Románia és Magyarország között a törvényrôl. Ehelyett - mint fogalmazott - felkészülés folyt Bukarestben a szeptemberi tárgyalásokra. "Minden bizonnyal Budapesten is hasonló felkészülés történt" - tette hozzá.

Geoana emlékeztetett arra, hogy Constantin Diaconescu külügyi államtitkár a közelmúltban Pozsonyban és Belgrádban tartott konzultációkat szlovák, illetve jugoszláv partnerével. Ezeken a találkozókon az egyik napirendi pont a magyar státustörvény volt.

Diaconescu konzultációiról a külügyminisztérium korábban azt a tájékoztatást adta, hogy Románia, Szlovákia és Jugoszlávia egymáshoz közeli álláspontot vall a magyar státustörvényrôl. Mindhárom ország a törvény diszkriminatív és területen kívüli jellege miatt nyugtalan. Ez utóbbi elsôsorban a magyar igazolványokkal kapcsolatban vetôdik fel.

Mindhárom ország szeretné megismerni a törvényhez készülô végrehajtási utasításokat, de ezek tartalmáról még nem kaptak tájékoztatást.

- Románia további diplomáciai lépéseket tesz annak érdekében, hogy ismertesse világos és határozott álláspontját a státustörvény tartalmáról. A törvényben van néhány olyan alapkérdés, amely nem felel meg az európai normáknak és elvárásoknak. Ezek Románia számára elfogadhatatlanok - szögezte le a külügyminiszter.

- Románia számára ez elvi, de egyben nagyon is gyakorlati kérdés. Örömünkre szolgál, hogy hasonlóan gondolkodnak a szlovák fôvárosban és ha kevésbé nyíltan, de Belgrádban is - tette hozzá.

Geoana leszögezte, hogy különbséget kell tenni a státustörvény problémája és a román-magyar kapcsolatrendszer egésze között. Emlékeztetett arra, hogy ezt erôsítették meg Adrian Nastase és Orbán Viktor legutóbbi, július végén Marosvásárhelyen tartott találkozóján is.

A román miniszterelnök úgy fogalmazott: nem tekinthetô normális állapotnak, hogy hosszú ideig nem hívták össze a román-magyar kormányközi vegyes bizottságot, miközben Magyarország Románia fontos gazdasági partnere, egy olyan NATO-tagállam, amellyel Bukarest összességében szeretné fejleszteni kapcsolatait.

- Mi továbbra is azt szeretnénk bebizonyítani magyar partnereinknek, hogy készen állunk az együttmûködésre, ha olyan konkrét, közös és kölcsönösen elônyös tervekrôl van szó, amelyek iránt esetleg más szomszédos országok is érdeklôdhetnek, illetve amelyek Magyarországgal való együttmûködésünk európai jellegét mutatják - hangsúlyozta Mircea Geoana.

A következô két évben további 15 ezer román állampolgár vállalhat törvényesen munkát külföldön az európai államok kormányaival kötött megállapodások alapján.

Marian Sârbu munkaügyi miniszter úgy nyilatkozott, hogy Románia Portugáliával, Izraellel, Németországgal és Luxemburggal már kormányközi megállapodást kötött a román állampolgárok munkavállalásáról. A tervek szerint hamarosan hasonló egyezményeket írnak alá Franciaországgal, Olaszországgal és Spanyolországgal.

A munkaügyi miniszter szerint ezek a kétoldalú megállapodások csökkentik a romániai munkanélküliséget és nyereséget hoznak a román államnak is.

A hivatalos statisztikai adatok szerint tavaly közel 100 ezer román állampolgár vállalt külföldön munkát. A külföldön dolgozók egymilliárd dollárnak megfelelô összeget utaltak haza, Romániába. Az átutalt összeg jelentôségét jól mutatja, hogy tavaly Románia exportbevételei 10 milliárd dollárt értek el.

A külföldön illegálisan munkát vállaló román állampolgárok számáról becslések sincsenek. A legtöbb román állampolgár Magyarországon és Izraelben dolgozik feketén.

Az idénymunkások és gyakornokok cseréjérôl kötött magyar-román egyezmény alapján évente 8 ezer román állampolgár vállalhat hivatalosan munkát Magyarországon. Július végén Orbán Viktor magyar miniszterelnök azt javasolta Adrian Nastase kormányfônek, hogy ezt a keretet bôvítsék évi 17 ezer fôre.

A határon túli magyarokra vonatkozó státusztörvény értelmében a jövô év elejétôl a magyar igazolvánnyal rendelkezô romániai magyarok évi 3 hónapos idôtartamra munkát vállalhatnak Magyarországon.

A PHARE RO 99.15.01. jelzésû regionális infrastrukturális fejlesztést célzó program keretében véglegesen elfogadták támogatásra a Vidrátszeg határába tervezett ipari park tervét. A programot lebonyolító, a Fejlesztési Minisztérium keretében mûködô bizottság eldöntötte, hogy a terv megvalósítását összesen 6.185.275 euróval támogatja, melybôl 4.500.000 euró európai pénzekbôl, 1.500.000 az országos regionális fejlesztési alapból származik. A fennmaradó összeget a megyei tanács teremti elô.

A PHARE finanszírozási memorandumában foglalt feltételek szerint a megyei tanács a közvélemény elé tárja az elképzelést. Az ipari park tervét tartalmazó rajzokat és adatokat kifüggesztették a prefektúra épületének fôbejáratánál elhelyezett táblákra, ahol 8-14 óra között bárki megtekintheti azokat. Ugyancsak megnézhetô a terv a megyei tanács internetes honlapján a www.cjmures.ro címen.

A megyei tanács vezetôsége felkéri mindazokat a magánszemélyeket, cégeket, intézményeket, amelyeknek a tervvel kapcsolatos megjegyzésük, javaslatuk, elképzelésük van, juttassák el a tanácshoz.

Aktuális

Kolozsvártól Vásárhelyig, Vásárhelytôl Brassóig évek óta javítják az országutat, általában nem is belföldi cégek, hanem külföldiek nyerték meg e munka elvégzésére a versenytárgyalást. Csakhogy nem mindegy, hogy hogyan, és az sem, hogy milyen kellemetlenségek árán készül el egy-egy útszakasz. Európában, de már a volt szocialista országokban sem teszik ki sehol még megközelítôleg sem olyan körülményeknek az érintett helységek lakóit és az utazókat, mint a környékünkbeli falvak esetében.

Nyárádtô majd Marosszentgyörgy után napok óta a Kendek úsznak a porban. Mintha kivetkôzött volna magából a falu, vastag por ül a házakon, a növényzeten, s az arra járó jármû ablakát hiába húzza fel a vezetô, szinte ömlik a por az autóba, s röpködnek a kavicsok, mivel a szembe jövô vagy az elôttünk haladó általában nem tartja be a sebességkorlátozást. A következmény: nem egy gépkocsinak törik be a szélvédôje, miközben bottal ütheti a nyomát annak, aki nem tartotta be a szabályokat.

Az aszfaltot felszedték, s mindkét irányban a legyalult kavicsos úton halad a forgalom állandó porfelhôben. Ami ellehetetlenítette az utcai árusok mûködését is, a legtöbb porta elôtt, kivéve néhány bátrabb vállalkozót, már ki sem rakják az árut, hisz estére moshatják le, moshatják ki, ami napközben közszemlén volt.

Talán mondhatják egyesek, hogy nem kell ezen megütközni, hisz jó az, hogy végül is nekifogtak és elkészül az út. De eközben minek néznek bennünket, utazókat, és elsôsorban a falu lakóit? Mert, ha a jó nevû német cég, a fôvállalkozó Geiger ezzel a módszerrel próbálna egy nyugati országban utat javítani, többet az életben nem jutna megrendeléshez.

Feltevôdik ugyanis a kérdés, hogy miért kellett akkora útszakaszt legyalulni, ha nincs lehetôség arra, hogy a munkálatok idejére eltereljék a forgalmat. Továbbá miért kellett az út mindkét oldalán lehetetlenné tenni a közlekedést, és miért nem lehet jelzôlámpák segítségével legalább egy sávon elfogadható körülményeket teremteni a forgalom számára, mint ahogy ez bárhol másutt történik. Miért kell napokig porba fulladnia a falunak, miért nem dolgoznak gyorsabban, és ha ilyen feltételeket teremtettek, miért nem tesznek valamit azért, hogy például nedvesen tartsák az útfelületet és a rettenetes mennyiségû portól megkíméljék a lakosokat, a felröppenô kavicsoktól pedig az arra járó kocsik szélvédôjét.

Gyakorlatilag vezetés nélkül maradt az egyik legnagyobb pénzintézet, az országos takarékpénztár (CEC), miután benyújtotta lemondását Ion Ghica, az intézmény elnöke - jelentette hétfôn a gazdasági sajtó.

A Ziarul Financiar címû gazdasági napilap szerint a CEC helyzete rendkívül zavarossá vált. A közelmúltban már távozott a takarékpénztár három alelnöke közül is kettô, így a CEC élén most már csak egyetlen alelnök maradt.

Ghica a lapnak adott nyilatkozatában nem kívánta megindokolni távozását. A Ziarul Financiar emlékeztetett arra, hogy az elismert bankár tavaly egyik pillanatról a másikra került az állami kézben lévô Román Kereskedelmi Bank (BCR) élérôl a CEC elnöki székébe, amikor az elmúlt év egyik legsúlyosabb román pénzügyi botránya, a Nemzeti Befektetési Alap (FNI) csalárd csôdje nyomán leváltották a CEC akkori vezetését.

Az új elnök egyetlen feladatának a "tûzoltást" tekintette, és már többször jelezte, hogy távozni kíván, mert úgy érzi, ezt a munkát elvégezte. Kérése azonban nem tálalt meghallgatásra, mivel eddig nem sikerült megtalálni utódját: minden kiszemelt jelölt csak akkor vállalkoznék a CEC vezetésére, ha az már teljesen mentes volna az FNI- botránytól.

A Ziarul Financiar hangsúlyozta azt is, hogy gyorsan közeledik a határidô, amikorra el kellene készülnie a CEC átszervezését tartalmazó tervnek. A takarékpénztár auditálását az ING Barings a megállapított idôre elkészítette, de a CEC jövôjébôl egyelôre csak annyi biztos, hogy kereskedelmi bank lesz belôle, a konkrét elképzelésekrôl viszont semmit sem tudni.

Az Európai Unió a Phare-alapokból 2 millió eurót hagyott jóvá Romániának a CEC átszervezésére. Az auditálás honoráriumát ki kell fizetni, az EU-támogatást azonban minden bizonnyal csak akkor utalják át, ha az átszervezési tervek elkészülnek.

Bár a takarékpénztár a lakosság, elsôsorban a kis jövedelemmel rendelkezôk bankja, az állami tulajdonos eddig elsôsorban politikai szempontok alapján nevezte ki vezetôit - írta a lap, amely szerint ez a gyakorlat vezetett ahhoz, hogy a CEC rendre érintett volt a legnagyobb román bank- és pénzügyi botrányokban.

A sorozatos botrányok megtépázták az egyik legrégebbi román pénzintézet tekintélyét, és az FNI csôdje után a kisbetétesek bizalma is megrendült. Ezt bizonyítja, hogy a CEC idei elsô félévi nyeresége a tavalyi hasonló idôszakban elért 24,45 millió dollárról 20,71 millió dollárra csökkent, a bevételek reálértékben közel 25 százalékkal estek vissza.

A CEC június végén 784 millió dollárnak megfelelô lakossági és 44,2 millió dollárnak megfelelô intézményi betétet kezelt.

A takarékpénztár elnökét a miniszterelnök, az igazgatótanács többi tagját pedig a pénzügyminiszter nevezi ki.

A RomTelecom távközlési társaság az év elsô felében 14,7 millió euró tiszta veszteséget könyvelt el, szemben a tavalyi év hasonló idôszakának 7,9 millió eurós tiszta nyereségével - közölte hétfôn a telefontársaságot irányító görög OTE társaság. Az OTE közleménye szerint a veszteséget teljes mértékben a RomTelecom tavaly óta mûködô mobiltelefon-üzemeltetôje, a Cosmorom okozta. A RomTelecom üzemi bevételei az elsô fél évben 6,9 százalékkal 470 millió euróra nôttek. Az adózás elôtti nyereség 109,6 millió euró volt, 25,3 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. A társaság nettó adósságállománya 27,5 százalékkal növekedett a tavaly év végi 383,7 millió euróról. A Cosmorom üzemi bevételei 6,9 millió eurót tettek ki, a tiszta veszteség 21,4 millió euró volt. A görög OTE társaság a RomTelecom részvényeinek 35 százalékát vette meg. Az 1998 végén kötött privatizációs szerzôdés értelmében azonban a görög tulajdonost a részvények 51 százalékának megfelelô szavazati jog illeti meg. A görögökkel kötött privatizációs megállapodást mind a mai napig sokan bírálják. A tavaly év végi választások után parlamenti vizsgáló bizottság alakult a szerzôdéskötés körülményeinek tisztázására.

Hilu Anna

A jól értesültségérôl és kellemetlenkedô hajlamáról közismert szatirikus újság azt is tudni vélte, hogy az Élysée elnöki palota nem sok jót ígérô szemöldökráncolás kíséretében
"eltanácsolta" volna a sajtót az ízetlen szenzációtól.

A lap "A király meztelen! Pánik a kastélyban!" címen ismertette a történetet, mely szerint a nyári szabadságát Bréganconban töltô Jacques Chirac elnök körül ólálkodó sajtóhiénák ezúttal állítólag "nagyvadat lôttek". Július elsô hetében a tengerparti nyaralótól tisztes távolban magukat beásó paparazzik egy verôfényes napon egy szál alsónadrágban látták kilépni az épület balkonjára az elnököt. Nosza, csôre töltötték messze hordó masináikat, s mire kettôt kattintottak, az elnök már vissza is vonult. De alig néhány perc múlva ismét kilépett a tengerre nézô erkélyre - ezúttal azonban már semmi más nem volt rajta, mint egy kétcsövû messzelátó. Chirac a Schumacher-fivérek partközelben horgonyzó büszke jachtját vette tüzetes vizsgálat alá - a feltûnôen szegényes öltözékre azonban állítólag máig nincs magyarázat.

Az exluzív pletyka azon nyomban bejárta a francia sajtó minden zegét-zugát - de illusztráció nélkül. A France-Soir a politikai csemegét ígérô "Chirac bemutatta programját" félrevezetô cím alatt merengett el a történet felett. A bulvárlap nem állhatta meg, hogy fel ne említse: a "feltûnés a balkonon" jellegû események eddig ismert szereplôi, II. János Pál pápa, illetve II. Erzsébet brit királynô nagyon is kiöltözve szoktak ilyen alkalmakkor mutatkozni, sôt ez utóbbi ízléstelen kalapjainak köszönhetôen idônként kifejezetten (túlon)túlöltözöttnek látszik.

A francia sajtó legtekintélyesebb orgánuma a Le Monde nem bocsátkozott pajkos fantáziálásokba, egyenesen feltette a kérdést a Paris-Matchnak: valóban birtokukban van-e az elnököt a maga emberi valóságában bemutató dokumentum. Alain Genestar, a lap tulajdonosa kikérte magának a rosszindulatú feltételezést, hogy megvették volna a felvételeket, pláne azért, hogy a többiek elôl blokkolják a közlést.
"Orrom alá dugtak hat vagy nyolc ilyen felvételt, ezek azonban semmiféle hírértéket nem képviseltek, s fotós szempontból is érdektelenek voltak, ezért nem vettem meg ôket". Azt végképp cáfolta, hogy akár egy telefont is kaptak volna az elnöki palotából. Sôt azt is leszögezte, hogy az elnök ugyan nem volt nyakig begombolva, de nem is volt teljesen ruhátlan.

A Le Monde a Corbis-Sygma fotóügynökségnél is tájékozódott, akik ugyan nem tagadták, hogy egyik munkatársuk - "aki most éppen szabadságon van" - készített valamiféle felvételeket az államfôrôl, de állították, hogy egyetlen lapnak sem ajánlották fel azokat, mert "ez ellentétes lenne szakmai hitvallásunkkal". Az Élysée-tôl pedig semmiféle figyelmeztetést nem kaptak - természetesen.

Fotóskörökbôl viszont úgy tudni, hogy ha figyelmeztetés nem jött is, abban a kollégák egyetértettek, hogy senkinek nincs szüksége mondjuk egy váratlan adóellenôrzésre.

A botrány ezúttal elmaradt. A hír három nap alatt lecsengett.

NÉPÚJSÁG-INTERJÚ

1989 decemberében, Kézdivásárhelyen a felbôszült tömeg meglincselt egy milicistát. Annak ellenére, hogy a rendszerváltás napjaiban máshol is történt hasonló esemény, azonban igazi "ügyet" a kézdivásárhelyi esetbôl koholtak. Úgy, hogy a tömegbôl "kiemeltek" hat embert, és kikiáltották ôket gyilkosoknak. 1990 tavaszán elôzetes letartóztatásba helyezték ôket. Rövid idôn belül szabadlábra kerültek a vádlottak, s nyolc évig csend lengte körül az ügyet. Nyolc év után került újból napirendre, Kis Alexandru vádirata nyomán, s idén februárban a bukaresti táblabíróság ítéletet mondott. Eszerint Orbán Daniela Kamillát 7 év börtönbüntetésre ítélték "ütés vagy más erôszakos cselekmény" elkövetése miatt, a súlyos beteg Héjja Dezsôt ugyanazon vád alapján 4 évre, Pajzs Octavian ugyancsak négy évet, Konrád János és Reiner Antal pedig három-három év börtönbüntetést kapott. A hatodik vádlott idôközben meghalt. A vádlottak védôügyvédje, Frunda György szenátor a Legfelsôbb Törvényszékhez fellebbezett, amely megerôsítette a bukaresti táblabíróság végzését. Frunda a héten a Strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordul.

- Újabb fejlemény az Agache-ügyben, hogy ön a Strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordul jogorvoslatért. Ha márciusban született döntés, miért most folyamodik az európai fórumhoz?

- Március végén volt az utolsó tárgyalás. A legutóbbi fejlemény az, hogy több mint tizenegy év után, négy eredményhirdetés- halasztást követôen, a Legfelsôbb Bíróság elutasította a vádlottak fellebbezését, és megerôsítette a Bukaresti Táblabíróság ítéletét.

Mint elmondtam a Legfelsôbb Bíróságon is, az ítéleteket, alapfoktól a legfelsôbb bíróságig, mélyen embertelennek, törvénytelennek, diszkriminatívnak ítélem meg, és ezért egy héten belül meg fogom azokat támadni a Strasbourgi Emberjogi Bíróságon. Bár március végén született a döntés, több mint négy hónapot kellett várnom arra, hogy a bírák megindokolják a döntésüket. Véleményem szerint ezzel is megpróbálták megakadályozni azt az alkotmányos alapjogomat, hogy emberjogi bírósághoz forduljak.

- Miért tartja diszkriminatívnak a döntést?

- Azért, mert amit azok az emberek tettek, nem bûncselekmény volt, nem hat részeg ember lesett meg egy rendôrt s leütött, hanem a feldühödött tömeg meglincselte a Ceausescu-rendszer legagresszívebb eszközét Kovászna megyében. Azért nem bûncselekmény, mert országszerte több ilyen eset volt, és csak ritkán ítéltek el embereket, s azokat is fôleg magyar vidéken. Nem bûncselekmény azért sem, mert van olyan ember közöttük, egy fodrász, aki azt mondja, hogy ott sem volt, az üzletében tartózkodott végig. Bár ezt bizonyítani tudja, mindamellett elítélték. Nem bûncselekmény, mert ha egy tömeg meglincsel egy embert, nem lehet szubjektíven ötöt-hatot-tízet kiválasztani több ezer ember közül. Mindezek okán ez az ítélet törvénytelen. Ellentmond az európai normáknak, mert az Európai Emberjogi Egyezmény és az Európai Bíróság gyakorlata kimondja, hogy nem lehet valakit tíz év után elítélni. Tehát az ítélet pillanata közel kell legyen a bûncselekmény elkövetéséhez.

Diszkriminatív azért is, mert nem hagyták jóvá azokat a bizonylatokat, amelyeket én kértem az elítéltek javára, de azért is, mert például a Bukaresti Táblabíróságon a bíró kiutasította az újságírókat és a tévéseket, hogy ne tudjanak
"élôben" tudósítani errôl az ügyrôl. És ezzel még nem is mondtam el mindent. Mindezek miatt igazságtalannak ítélem ezt a bukaresti döntést.

- A bírósági ítélet nyomán voltak, akik azzal vádolták önt, hogy nem képviselte megfelelôen a kézdivásárhelyieket.

- Elutasítom azokat a vádakat, melyek szerint ezeket az embereket nem védtem becsületesen. A pernek még nincs vége. Megvan a döntés, amelyet két kanálison támadok meg. Az egyik Iliescu elnök, akihez már múlt pénteken letettem a kegyelmi kérvényt, a másik a Strasbourgi Emberjogi Bíróság. Ezen kívül kértem Héjja Dezsô büntetésének elhalasztását mindaddig, amíg egészségi állapota megengedi a kirótt büntetés letöltését. Ennek a pernek szeptember 20-án lesz a következô terminusa.

Azért nem lehetett eddig tárgyalni, mert a bukaresti törvényszéki orvosok nem véleményezték. Nem az ô hibájuk. Héjja Dezsô még mindig a csíkszeredai börtönben van, ahelyett, hogy már rég levitték volna Bukarestbe. Felvettem a kapcsolatot a bukaresti fôvárosi bírósággal, a csíkszeredai börtönigazgatóval, s remélem, hogy az elsô úgynevezett "transzporttal" elszállítják a rahovai kórházbörtönbe.

- Az éremnek van egy másik oldala is. Az Agache család tragédiája. Az ô szempontjukból Agache Aurelt agyonverték, ráadásul nem elégedtek meg a halálával, a holttestét is meggyalázták. Eltekintve a tömegbôl kiemelt
"bûnösöktôl", el kell ismerni, hogy a felbolydulást kihasználva, sokan, forradalminak egyáltalán nem mondható módon kegyetlenkedtek. Erre pedig nincs jogcím.

- Abból indulnék ki, hogy én az Agache családot megértem. Emberileg megértem, a helyükben én is azt tenném: az utolsó csepp energiámmal megvédeném apámat, feleségemet, gyermekemet. Csakhogy a bizonyítékok alapján nem derül sem az ki, hogy kivették Agache szemét, vagy, hogy döglött patkányt tettek volna a szájába. Érdeklôdtem kézdivásárhelyi kollegámtól, hogy igaz-e vagy sem. Mindenki azt mondja, hogy ilyesmi nem történt. Ezek kitalációk, ilyen nem volt.

El kell mondanom azt is, hogy a mi dossziénkban lévô bizonyítékokat elutasították, az ellenfél bizonyítékait jóváhagyták. A dossziékban egyetlenegy ilyen bizonyíték nincs, mi több, az ellenfél ügyvédje, aki ismert Nagy- Románia Párt szimpatizáns, egyetlen pillanatig sem állította ezt. Tehát, különbséget kell tennünk, mert ezek az állítások politikai szinten történtek, Corneliu Vadim Tudor állította ezt a szenátusban, amit én visszautasítottam. Még egyszer hangsúlyozom, ez a bíróság elôtt soha nem volt megjelenítve.

S még valami. Egy ügyvéd, legyen bárki az, jómagamat is beleértve, nem védhet senkit erkölcstelenül. Vannak olyan emberi, erkölcsi határok, amelyeket nem léphet túl senki. Én úgy voltam nevelve, s azt vallom magamról, hogy embergyalázást, holttest-gyalázást nem védenék soha. Ezt elmondtam a szenátusban és a bíróságon is. Elítélek mindenféle erôszakot, nemcsak fizikait, szóbelit is. Annál inkább elítélem a gyilkosság mindenféle formáját, a törvénytelentôl a törvényesig. De ugyanakkor meg kell védenem azokat az embereket, akik nem követték el ezt a gyilkosságot. A hatból volt olyan, aki, mint már mondtam, részt se vett az eseményekben, volt olyan, aki megütötte Agachet, ez igaz. De nem lehetett bebizonyítani, hogy azok az ütések okozták Agache halálát.

Másfelôl arról van szó, hogy ezzel az ítélettel megbélyegeztek egy egész helyi közösséget, megbélyegezték a kézdivásárhelyi magyarságot, amelyet kollektív gyilkosként állították be. Ezt nem tudom elfogadni. Mert ha be tudják bizonyítani, hogy X vagy Y, legyen román, magyar, cigány vagy akármilyen nemzetiségû, megölte Agachet, én azt az embert nem fogom megvédeni. De azokban a napokban Románia-szerte, több helyt több milicistát megöltek, és nem azt a milicistát bántalmazták, aki Ceausescu idejében hátat fordított, amikor az öreg néni két lejért árulta a petrezselymet - hiszen tudjuk, hogy ez bûncselekmény volt akkor -, s békét hagyott neki. Ezeket a tömeg megvédte. Azokat büntette meg, akik abban az idôben kegyetlenkedtek.

Ne felejtsük el, hogy Agachet a milícia vezetôsége büntetésbôl helyezte át diszciplinárisan, agresszivitás miatt. Ne felejtsük el azt sem, hogy Agache volt az, aki nôk fülébôl kitépte a fülbevalót, házkutatásokat tartott törvénytelenül, elkobzott Magyarországról hozott farmerokat, aki azzal zsarolt asszonyokat, hogy ha nem fekszenek le vele, bezárja a férjüket, aki úgy elvert egy fiatalembert, hogy állítólag emiatt lett öngyilkos. Tehát ilyen kép alakult ki Agacheról. Bizonyítást nyert az is, hogy december 22-én, amikor a többi milicista elbújt, ô pisztollyal a kezében védte Ceausescut, s a volt városi pártszervezet kapuját. Isten bocsásson meg nekem, de ô a viselkedésével fordította maga ellen az emberek haragját.

- Ez a kép a tárgyalások során alakult ki és bizonyítást is nyert?

- Ezt mi végig állítottuk. Több tanúm is volt ennek bizonyítására. Elutasították. Részben a vádlottak mondták el, részben az ügyészség által kihallgatott tanúk is elmondták, újságcikkekbôl is kiderült, de akkor, amikor én a bíróságtól kértem, hogy hagyjanak jóvá öt vagy hat tanút, aki bizonyíthatja ezeket, beleértve a volt parancsnok kihallgatását, elutasította a bíróság.

- Ha ezek után, és mindezek ellenére olyan ítéletet hozott a bíróság, amilyent hozott, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy az "Agache- ügy" tulajdonképpen nem is az egykori milicista ôrnagyról szól, hanem az igazságszolgáltatás mûködésérôl...

- Így van. Arról, hogy az igazságszolgáltatás nem tartotta tiszteletben sem a román törvényeket, sem a nemzetközi procedurális elôírásokat. Mert ezek kimondják, hogy egy per rövid kell legyen, hogy a vádlottnak minden jogot biztosítani kell a védekezéshez, és a végleges ítélethozatalig ártatlannak számít. Egy vádlott elítélésébôl nem szabad kollektív bûnösséget kovácsolni és az ítélet méltányos és igazságos kell legyen. Öt elvet soroltam fel, a román bíróságok mind az ötben részrehajlók voltak. Ezeknek az elveknek a megsértése, az Európai Emberjogi Egyezmény 6. és 14. cikkelyének a megszegését jelenti. Ennek a két cikkelynek a megszegése miatt fogok most Strasbourghoz fordulni. Erre más jogorvoslat nincs, miután kimerítettük a Romániában létezô összes jogorvoslati lehetôséget.

- Ön azonban nem csak koncepciós perekkel foglalkozik, hanem RMDSZ-szenátorként, illetve az Európa Tanács jogi bizottsága alelnökeként is tevékenykedik.

- Úgy érzem, az RMDSZ szerepe a törvényhozásban sokkal összetettebb, mint az elmúlt idôben. Eddig mi csak azért harcoltunk, hogy elfogadtassuk a jogaink törvénybe foglalását. Most már azért is kell harcolnunk, hogy az elfogadott törvényeket alkalmazzák. Elfogadtuk a földtörvényt, a közigazgatási törvényt, de még nagyon kevés helyen alkalmazzák megfelelôen. S azon is kell dolgoznunk, hogy a módosított tanügyi törvényt alkalmazzák. A másik a törvényhozás, ahol az RMDSZ fontos szerepet kapott, azért, mert az utóbbi tizenegy évben elôször lett valóban a mérleg nyelve, és rajtunk múlik, hogy a sarkalatos törvények között mi megy át és mi nem megy át. Ezzel nôtt az erônk és a felelôsségünk is a parlamentben. Mert nekünk úgy kell most politizálnunk, hogy egyrészt elôre vigyük a privatizációt, ugyanakkor arra kell kényszerítenünk a kormányt, hogy teljesítse a NATO- és EU-felvételi kritériumokat. Nyilatkozatok születtek minden szinten, mindenféle egyezményt is aláírtak egymás között a román pártok, csak egy dolgot nem tesznek: nem teljesítik azt, amit teljesíteni kellene. Harmadsorban úgy kell nekünk okosan politizálnunk, hogy a magyar és a román kormány közötti nézeteltérések ne a mi hátunkon csattanjanak. Mert csak az elmúlt tíz évben ezek miatt sok esetben mi szenvedtünk. Okosan kell politizálnunk, például anélkül, hogy elutasítanánk a most napirenden levô státustörvényt. Meg kell értse mindenki: fontos a státustörvény, de sokkal fontosabb a közbirtokosság, a tulajdonjog és az itthonmaradás. Ezért tartom károsnak a Reform Tömörülés nyilvánosságra került jegyzôkönyvét. Nem az zavar, hogy az RT megpróbálja megszerezni az RMDSZ politikai vezetését, hanem az erkölcstelenség zavar. Az, hogy azt mondják: ha az RMDSZ fehéret mond, akkor mi feketét. Az, hogy elôbb meg akarják kaparintani a hatalmat, aztán majd meglátják. Ezek azok a dolgok, amelyeket elítélek.

- Az Európa Tanácsban?

- Nagyon fontos az RMDSZ kapcsolata az Európa Tanáccsal. Ezért ki kell használni azt a lehetôséget, hogy én most az Európai Néppárt, és az ET jogi bizottságának is az alelnöke vagyok. Ez olyan két csatorna, amely nemcsak szövetségi, de állami szinten is fontos. Megvan az a lehetôségem, hogy közvetlenül megbeszélhessem ET-beli kollegáimmal, hogy hogyan segítsük Romániát. Kevesen tudják, hogy komoly szerepet vállaltam, hogy Romániát töröljék a
"feketelistáról". Ha minden jól megy, akkor a belügyi és igazságügyi miniszteri bizottságok a vízumtörlés mellett fognak dönteni. Ez persze nem megy simán, Romániának sokat kell még tennie ebben a tekintetben. Mert szégyellem magam, amikor, bárhol a világon, beülök egy TAROM-gépbe, és nincs olyan alkalom, hogy a francia rendôrség ne hozna bilincsbe verve román állampolgárokat, akik külföldön bûncselekményt követtek el.

- Ha ez napirenden van, akkor milyen érveket tudott felhozni amellett, hogy mégis töröljék Romániát a feketelistáról?

- Elsôsorban azt, hogy Románia az utóbbi másfél évben rájött, hogy a minimális feltételeket teljesítenie kell. Biztonságosabbak a keleti és a déli határok, mint azelôtt. Tény, hogy több alkalommal fogtak el román területen törvénytelen bevándorlót, mint korábban. Informatizálták a román határokat, s kötelezték Moldova Köztársaság állampolgárait, hogy útlevéllel jöjjenek be Romániába. A másik pedig úgy van, hogy aki olyan, úgyis kijut. Mint ahogy ’90 elôtt volt az a vicc, hogy a cigányvajdát meghívták Párizsba, s mire nemzetközi nyomásra a szekuritáté kiadta az útlevelet, azt mondta: - Köszönöm, már haza is jöttem. Ma is így van. A bûnözôk ellen nem külföldön kell harcolni, hanem itthon. Javasoltam a parlamentben, hogy azoktól, akik súlyos bûncselekményért vannak elítélve, öt évre vonják be az útlevelet.

Az RMDSZ parlamenti frakciók és a kormány is prioritási listát állított össze az integrációs feltételek teljesítéséért. Mindkettôn szerepel az egyházi javak, nem csak ingatlanok visszaadása. Itt látok összefonódást az RMDSZ és a román parlament, illetve az ET-beli tevékenységem között. Ez kritérium Románia számára, s ha nem teljesíti, szûkül az integrációs esélye.

- Végül még valami. Ha jól tudom, beszélgetésünk idôpontjában önnek nem itthon, hanem Dél-Afrikában, az ENSZ rasszizmus elleni konferenciáján kellene lennie. Miért van itt mégis?

- Augusztus végén hívtak meg az ENSZ- konferenciára, a külügyminisztériumon keresztül is, és közvetlenül is. Felkértek, hogy szeptember 2- án én legyek a konferencia mediátora. Tudjuk, hogy 150 ország vett részt ezen a konferencián, s én képviselhettem volna Romániát. Ezért csodálkoztam, amikor egy héttel az indulás elôtt, a szenátus bürója anyagiakra hivatkozva, elutasította a kiutazásomat. Írásos tiltakozást tettem le az állandó büró asztalára, amelyben azt mondtam, hogy nem a személyemrôl van szó, de amikor Románia harcol az integrációért, s kihagy egy olyan gólhelyzetet, hogy egy kisebbségi politikus mondhatná el az itteni folyamatokat, azokat a lépéseket, amelyeket az ország eddig megtett, véleményem szerint, nem Frunda György, nem az RMDSZ, hanem Románia kormánya veszít.

Jegyzet

Mennyi szerencsés dolog egybevágása. Elsôsorban, hogy nyár végére elkészült még egy, felnôtteknek szánt fürdômedence is a Víkendtelepen. Másik, hogy vége a nyárnak. Jöhet ugyan még a vénasszonyoké, ámde az nem fog fürdésre csábítani, hisz az éjszakai hômérséklet alaposan lehûti majd a vizet.

Ezen most azért kellett elmerengenem, mert a minap (egy-két nappal a felnôttmedence átadása elôtt) megállított egy ismerôsöm, és felháborodottan panaszolta, hogy oda a szabadságuk, a férje begipszelt lábbal fekszik, mert baleset érte a víkenden. Egy jól megtermett férfiú csúszdázott és a hatalmas testsúlytól megtoldott lendület a vártnál távolabb repítette s az ott gyerekével foglalkozó férjet valósággal lekaszálta, olyannyira, hogy néhány hétre mozgásképtelenné vált.

Azóta is gondolkozom, hogy történhet ilyesmi. A testes úriember tán buzgó apuka, aki példamutatással akarta csúszdázásra bírni csemetéjét. Vagy gyerekkori emlékek rohanták meg, s azokat kívánta újraélni. Vagy fogadásból tette, vagy italgôzös fejjel? Vagy egyszerûen csak a gyermekmedence felnôttnek sekély vize nem hûsítette, s a vizes csúszdán látott erre lehetôséget?

Jól tudom, hogy minden felnôttben egy gyermek rejlik, s néha elô-elô bukkan belôle. Sokszor nem is törôdünk vele, hogy ez esetleg tekintélyromboló vagy illetlenség, hisz ez a fene nagy demokrácia sokunkat az elôítéletektôl, az illendôségtôl való elrugaszkodásra bátorított. Ez jónak nem jó, de még nem lenne baj, ha nem ártunk és nem bántunk vele senkit. Mert ugyan száguldhatnak a pocakos tátik hajtányon, spilhozniban, törpezsákjukból kilógó cumisüveggel, legfennebb mind-annyiunkat vidámságra fakasztanak. A baj ott kezdôdik, mikor a megfontolatlanságnak káros következményei lesznek. A csúszdának, a játszótéri hintáknak, palintáknak gazdái vannak, a gyerekek, s ha felnôtt kezd kisdedkedni rajtuk, bizony rögtön vagy idejekorán tönkremennek. S mit tesz a bohó, no nem áll neki, hogy megjavítsa, hanem elegánsan elszelel. A játszani vágyó gyermek pedig legörbülô szájjal kénytelen tudomásul venni, hogy megfosztották a játék örömétôl azok, akiknek erre felügyelni lenne a tisztük.

Mondom, jó, hogy van már felnôttmedence, s hogy vége a nyárnak is. A sokféle gyerekjátékból legalább a kismedence csúszdájára nem kell felügyelni, hogy ne használják illetéktelenek, s hogy mit sem sejtô, ártatlan polgártársainkat se sebesítsék meg.

Névadót keres az iskola

Én a diákból lett tûzmester nevét adnám a két Kend felújítás alatt levô általános iskolájának. A diákból lett tûzmesternek szép kultusza van. Az 1828-ban született Sámuel József ugyan nem a Nádas patak partján látta meg a napot, de ott nyugszik a völgy fölötti temetôben. A szabadságharc kitörésének hírére a nagyenyedi református kollégium húszéves teológus diákja - társaival együtt - lelkesen csatlakozik a vörös sapkás hadsereghez. A tanulékony ifjú csakhamar ôrmester lesz, majd tûzmesteri rangot kap. Amíg távol van, városára martalóc csapatok törnek, családjának egy része is áldozatul esik a vad mészárlásnak. Jellemzô a korra, hogy két testvérét és édesanyját román tejesemberük menti meg, szalmakazalba rejtve ôket.

A fiatal tûzmester Bem seregében harcolt, számos csatában vett részt, ott küzdött a fehéregyházi síkon, hôsiesen lövetett a keze alatt levô ágyúkkal - és csak akkor vonult vissza, amikor látta, hogy a sokszoros számbeli fölényben lévô orosz csapatok elôtt kénytelenek meghátrálni. Utolsóként menekül. Néhány emberével kihajtat a héjjasfalvi út irányába. Évek múltán nagykendi híveinek megmutatja, hol álltak ágyúi.

A fehéregyházi csata után Sámuel József nem tért haza, hanem a megmaradt honvédsereghez csatlakozott, és csak Zsibónál tette le a fegyvert, amikor már vége volt a küzdelemnek. Civilruhába öltözve egy visszafelé tartó muszka szekérre kérezkedett fel, úgy ért haza Enyedre.

Befejezte tanulmányait. A vereség nem törte meg. Bekapcsolódott a Horváth-Makk féle összeesküvésbe. A hatóság a Kollégiumban is tartott házkutatást. Sámuel József nem veszti el lélekjelenlétét: a kompromittáló iratokat párnázott székébe rejti. És megmenekülnek a letartóztatástól.

A teológia elvégzése után pár évig Bethlenszentmiklóson szolgált, aztán 1871-ben megválasztják papnak Nagykendre. Öt jelölt közül minden szavazatot Sámuel József kapott meg; kiváló képzettsége, német nyelvtudása, de fôleg szabadságharcos hírneve jelentett ekkora elônyt. 39 éven át maradt Nagykenden, 82 évesen hunyt el, 1910-ben. Ott pihen a nagykendi temetôben. Március idusán a helybeliek megkoszorúzzák a sírját.

Sámuel József vezette a Nagykend és vidéke nevû olvasókört, könyvtárat létesített hozzá, tagjai között nemcsak magyar értelmiségiek voltak, izraeliták is. Azt írja róla Péterfy László tiszteletes úr, akitôl ezeket az adatokat idézem, hogy gyülekezete öreg korában sem unta meg, sôt az volt róla a vélemény, hogy hovatovább többet tud és szebben beszél.

Azért is adnám nevét az iskolának, mert Sámuel József szívén viselte a gyermekek elômenetelét. Ha ma is olyan iskolaszékek irányítanák Erdélyben az oktatást, amilyet ô vezetett, nem itt tartanánk. Az iskolaszék gondoskodott mindenrôl, ami szükséges volt a tanításhoz, neveléshez. A lelkész és a tanító vezették, tagjai fôleg a helyi egyházi elöljárók, a presbiterek voltak. Amikor Sámuel József Nagykendre került, még azt a régi iskolát találja, amely 1823-ban épült és két, lantornával borított ablaka volt, az ô kitartó unszolására húszezer téglát vettettek, és 1872-re kész az új épület. De nem jutott lakás a tanítónak. - Az öregedô lelkész - írja Péterfy László - annyira szívén viseli az iskola ügyét, hogy képes felajánlani saját lelkészi lakását e célra."

1904-ben aztán hatvanezer téglát vettetnek, a hívek ezer koronát ajánlanak fel, és felépül a két tanítónak is helyet adó lakás. Ez ma is áll a templom alatti udvaron, EMKE- könyvtár van benne.

Iskolapártoló munkásságát értékelve a felsôbb megyei hatóság beválasztotta a megyei közigazgatási bizottságba; iskolai tanácsosnak és fôfelügyelônek nevezték ki.

Hány falu büszkélkedhet ilyen emberrel?

Sámuel József Általános Iskola. Ugye, jól hangzik?

"Kínok hercege, sírom felett / nyíljon az öröm piros babért, / s akik poromon átrobognak, / ismerjék meg a harmatoknak / hatalmát, s csillogásuk mélyén / ott lássák tiszta fénnyé válva / a nyitott sebként égô költôt, / ki sajgott parázs izzásával, / de farkasokkal nem üvöltött." (Ne fagyjon vér az oltókésre, 1971-1972).

Ózdra nem nehéz bemenni. Eltévedhet a járatlan látogató, nincs falutábla. Pedig ennek a falunak az esetében igazán könnyû a táblafestôk és
-mázolók dolga: egy ékezet, a nagy O-n, ennyi a "különbség". A gyanútlan kocsizó úgy elmegy Cintos mellett (ha nem sejti, hogy Atintis mit jelent), mint a Dégi csúp felett a küküllôi gondviselés, holott Istihaza felé üdvösebb az irányulás. Bükkös a világ közepe, Gombostelke, Lándor, Ózdra megy a vándor.

Horváth István Magyarózdja olyan zarándokhelyünkké válhat, mint Tamási Áron faluja, Farkaslaka. Nagy Pál írta 1999-ben: "A szülôfalu népe - mindnyájunkkal együtt - büszke lehet Horváth Istvánra, aki Magyar-ózdot tollával rárajzolta arra a színgazdag szellemi térképre, melyen Farkaslakának és Pusztakamarásnak, Kisbaconnak és Mikházának, Vasasszentgotthárdnak és Nagygalambfalvának - például - közös a határa. Hatalmas tartomány ez - és vitathatatlanul a miénk. Otthon lehetünk benne az idôk végezetéig. Amíg bízni tudunk az anyanyelvünkön kiejtett, leírt szó megtartó erejében."

Aki eljutott Ózdra, nem bánta meg. A látogató tapasztalt egyet s mást. A magyar mûvelôdési élet néhány jeles személyisége hallatta szavát. Az újságíró persze zavarba jön, közölni szeretne minden mondatot. Dehát ez ábránd. Ózdon veretes, szép és igaz szövegek hangzottak el. Beszélt Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke, Kötô József, az EMKE országos fôjegyzôje, Horváth Arany, a költô harcos tollú utóda. Ôket tegnapi (szûkre szabott) tudósításomban nem idézhettem.

Holott szólni illik mindenrôl és mindenkirôl. Azokról, akik ott élnek, és még mindig nem jön, hogy higgyék: "Náci Pista" - nagy magyar költô. (Az Ignác gyakori keresztnév a magyaroknál, számos faluban a reformáció után is megmaradt, Ózdon - ragadványnévként.) Szólni illik a számos elszármazottról, a kevés otthonmaradottról, a kastély piros cserepeirôl (javítják; nem omlik össze, mint a Vízmellék oly sok nemesi hajléka, udvarháza).

Mindenrôl beszélni kellene, ami az embereket foglalkoztatja: a fájdalomról, az emlékekrôl, a sanyarú megélhetésrôl; egyáltalán: az életrôl - és a halálról is.

Aktuális közhelyeinkrôl.

Kik születtek, kiket temettek el. Végtelen számvetés az élet; és számvetés az újságírás is. Mert nem mindegy, miképpen vészelünk át vészterhes idôket, miképpen mentjük át szívünket a kéklô égnek. Mi marad meg harisnyás elôdeink fejtartásából. Kik ballagnak a felújított templomba vasárnap. Tudjuk-e még a Miatyánkot.

Diákkoromban Dicsôszentmárton, pontosabban Küküllôdombó felôl érkeztem gyalogszerrel Ózdra. Nem Horváth Istvánért, inkább egy csinos barna leányért. (Éppen hogy meg nem vertek miatta a legények a bálban. Honnan sejthettem volna, hogy két szeretôje is van már?)

Küküllôdombó a Hunyadi László faluja. Az ózdiak, mint a környék minden más embere is, házilag szôtt színes átalvetôkkel talpaltak kilométereket néhány hitvány lejért. Járták a vásárokat, a szerdai dicsôi piacot.

Tanárok kerültek ki a kicsi faluból, és pártfogolták a szülôhely ifjabb nemzedékeit. (Kertész Ferenc tanár úr készített a felvételire nyolcadikba, késôbb aztán elvágott matekbôl; jól tette.) Kocsis Ferenc is Ózdról jött, táncos figuráit máig nem felejtem, az ózdi nótát, csárdást tôle tanultam meg, pedig ô is számtant, fizikát, efféléket tanított. "Cak" volt a gúnyneve; kissé pösze lévén egyszer elszólta magát: - Fiam, utánam cak az Úriszten jön be. (Mármint az órára, az osztályba.)

Az írók elevenen égnek el. Megszegik magukat, mint Horváth István tette. Munkáit, nemcsak verseit, mindent, amit ô maga is érdemesnek ítélt a megmérettetésre, ki kellene adni újra. Újabb nemzedékek nôjenek fel az ô tündöklô gabonája, búzazsenge-kenyere, drága anyanyelve nélkül?

Ózdról sok a mondanivalóm. Most Czine Mihályra emlékezem, aki a költô házának tornácáról énekeltette a helybelieket. (Egy kicsit más, tiszai nótára, de ki törôdött azzal.) Czine Mihály délceg alakja zárja az ózdi képet emlékezetemben. Aki látta, nem feledheti. Az irodalmi prédikátort, a daloló pedagógust.

Azóta ô is elköltözött. Érces hangja kicsit recseg még a fülemben.

A nóta, a nótánk - a régi maradt.

Szeptember elsô vasárnapján zsúfolásig megtelt a kisgörgényi református templom. A falu fennállásának 500. évfordulóját ünnepelte az összegyûlt sereg. Az ökumenikus istentiszteletet Ötvös József esperes nyitotta meg: a Mózes vezette nép küzdelméhez hasonlította a kisgörgényi nép életét. Hangsúlyozta, hogy 500 év küzdelme, hite, szeretete egyúttal "megállásra is késztet, a szembenézésre. Elsôsorban önmagunkkal… A "hogyan tovább" kérdését is fel kell tennünk - mondotta. A választ is próbálta megadni: "jöjjünk haza, fogjunk kezet, nézzünk szembe egymással, és tekintsünk a jövôbe, mert úgy tûnik, elkezdôdött Kisgörgényben a jövô."

Ezután Máté Ferenc ákosfalvi plébános szólott a közönséghez az ige által. Az évforduló értékét
"jubileumnak" nevezte, hangsúlyozta, hogy szeretettel kell egymáshoz közelednünk, ne bántsuk egymást, s akkor Isten áldását is megkapjuk.

Az igehirdetés után Fehérvári Bálint helyi református lelkész köszöntötte az egybegyûlteket. Bethlen Gábor alakját idézte ("Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?") és hangsúlyozta, hogy a falu népét a hit ereje tartotta meg.

Zakariásné Papp Magdolna figyelemfelkeltô beszédében a falu történetét ismertette. E rövid beszámolóban nem ismertethetjük mindazt a sok adatot, amit felmutatott, de megtalálható az általa írt Akácok árnyékában - Kisgörgény - falukrónika címû munkájában, mely friss nyomdaszagú, Székelyudvarhelyen jelent meg az Infoprint Kiadónál 2001- ben. E könyvecske példa arra, hogy így is lehet, kell (!) ôrizni falvaink történetét, életét. Leánya, Gyarmaty Xenóbia Melinda szavalata (Dsida Jenô: Psalmus Hungaricus) méltón zárta e kis epizódot. Ôk ketten leplezték le a templomban állított kis dombormûvet, mely Hunyadi László munkája. A dombormûvön Szent István király portréja alatt ez áll: 1000-2000, majd az alatta levô kis táblán:

Hazádnak rendületlenül,/ Légy híve, ó magyar (Vörösmarty)

Az ezeréves keresztény magyar állam és

Kisgörgény 500 éves (1501-2001) emlékére.

Kisgörgény, 2001. augusztus 20.

Papp Károly (Lénárd atya) értékelte a fent említett könyvet (hadd említsük meg, hogy az ô hathatós hozzájárulása segítette a mû megjelentetését). Német Géza Hollandiából a Nijkerk Alapítvány üdvözletét tolmácsolta, s mindnyájunk örömére
"kisgörgényinek" érezte magát.

Ezután Gazda Benedek nyugalmazott lelkipásztor szólott, ki egykor beszolgált a faluba pár esztendeig. A hittudat és a nemzettudat fogalmának értékét hangsúlyozta.

Sipos Sándor, aki a leleplezett dombormû elkészítéséhez hathatósan hozzájárult, a közösség megtartó erejérôl beszélt, megjegyezvén, hogy e téren még tennivaló van.

A templomi ünnepséget Henterné Papp Berta néni szavalása zárta. A templommal szemben, a kultúrotthon udvarán új kopjafa várta a leleplezést. A faluközösség nevében Szaló Sándor beszélt, ôt követte a falu polgármesterének beszéde. Ozsváth Csaba beszédében hangsúlyozta a falu népének küzdelmét a fennmaradásért. Míg más kis falvak eltûnnek, elnéptelenednek, úgy tûnik, Kisgörgény népe a kezébe vette a sorsát. Gyarapodni hitben, reményben és számban - ezek talán a legfontosabb feladatok - mondotta.

Kerekes Károly parlamenti képviselô is a falu lakóinak küzdelmérôl beszélt, elismerôleg. Idézte a XX. század okozta sebeket, s jelezte, hogy a jövôre nézve "értelmet kell adni a mindennapjainknak". Elmondotta, hogy a gáz, az útproblémák után a víz kérdése következik, s mindezek javítani fogják a lakosok életét.

A kopjafát leleplezte Ozsváth Csaba polgármester és Fehérvári Bálint lelkész. A megszentelést Máté Ferenc plébános végezte, áldást Ötvös József esperes mondott. (Hadd jegyezzük meg, hogy a kopjafát Henter Sándor somosdi fafaragó készítette.)

Az ünnepélyt a helyi iskolások és fiatal házasok mûsora zárta. Ünnepi ebéd, majd szórakoztató mûsor következett a kultúrotthonban.

E sorok írója erôt meríteni ment Kisgörgénybe, gyermekkorának csodakertjébe, abba a faluba, ahol nagyapja, Antalffy Ferenc hosszú évtizedeken át volt a falu tanítója, a nemzet napszámosa.

Tegnap délutántól hét HIV-fertôzött kiskorú sorsa jobbra fordult. Ôket a Rhema Alapítvány képviselôi a fertôzô betegségek klinikájáról, eddigi lakhelyükrôl a számukra berendezett Jónás Házba költöztették.

A szociális gondok enyhítésével foglalkozó, Micliuc Stefan által létrehozott Rhema Alapítvány marosvásárhelyi székházának egy részét alakította át a Casa Iona - Jónás Háznak elnevezett otthonná. Mint Ungur Ibolya, könyvelôtôl, az alapítvány tagjától megtudtuk, a HIV-vírussal fertôzött gyerekek családi körülmények közötti gondozását célzó programot az alapítvány a Scottish International Relef alapítvány támogatásával indította be. A kilenc gyerek befogadására alkalmas Jónás Házban két-három ágyas szobákat rendeztek be a gyerekeknek, akik évek óta, szüleiktôl, hozzátartozóiktól elhagyottan élnek a fertôzô betegségek klinikáján.

- A gyerekek kiválasztásakor egészségügyi állapotukat vettük figyelembe. Olyanokat választottunk ki, az ott dolgozó szakemberek segítségével, akiknél, bár fertôzöttek, a betegség jelei még nem jelentkeztek. Egyelôre heten foglalhatták el szobáikat, késôbb más kettô is csatlakozik hozzájuk. Ideköltöztetésükhöz szükségünk volt szüleik beleegyezésére és a gyermekjogvédelmi igazgatóság szakembereinek jóváhagyására is. Ellátásukat, gondozásukat, tanításukat szociális munkások, egészségügyi asszisztensek, egy orvos és egy tanár fogja biztosítani. Az asszisztensek nagy része a fertôzô betegségek klinikáján dolgozott, s hosszabb ideje foglalkozik fertôzött gyerekekkel. A program egyedülálló megyénkben, tudomásunk szerint az országban csupán egy kostancai alapítvány mûködtet hasonló házat. Legfôbb célunk, hogy a 8-16 év közötti betegek igazi otthonra leljenek itt - tájékoztatott Ungur Ibolya, aki azt is elmondta, hogy a programot Luca Ioan orvos irányítja.

A hangulatosan berendezett, korszerûen felszerelt házban tanulóterem és orvosi rendelô is a gyerekek és a személyzet rendelkezésére áll.

Az országos költségvetés- kiegészítésben megszavazottak szerint Maros megye 4,219 milliárd lejt kap a helyi költségvetési lyukak betömésére - közölte Kocsis Róbert sajtószóvivô a megyei tanács heti sajtótájékoztatóján. Ebbôl 1,06 milliárd lejt a megyei tanács, míg 3,16 milliárd lejt - összesen! - a városok, községek használhatnak fel. Külön tételként szerepelt a kiegészítésben az a 14,625 milliárd lej, amit a tanintézmények fenntartására használnak fel, ebbôl 12,76 milliárdot a tanügyi káderek fizetésére szántak, a többi az iskolák fûtésére, tankönyvekre stb. fordítható. Mint a szóvivô elmondta még további célösszegeket is tervbe vettek, ám ezeknek nagysága nem végleges, így adatokkal nem szolgálhatnak. Az azonban már most biztosan tudható, hogy a Dózsa György utca javítására igényelt 15 milliárd lejbôl egyetlen fityinget sem szavaztak meg a honatyák. Tekintve, hogy a megye 200 milliárd lejes kiegészítést igényelt, mint a túléléshez szükséges minimális összeget, feltevôdik a kérdés, hogy a megszavazott, az utólagos esetleges kiegészítésekkel 20 milliárd lej mire elég? A Népújság fenti kérdésére a szóvivô elmondta, hogy az összeg valóban nagyon kevés, de kénytelenek abból gazdálkodni, ami van. A költségvetés- kiegészítést a szeptember közepe utánra tervezett ülésén tárják a megyei tanács plénuma elé elfogadás céljából.

Ugyancsak a költségvetés témaköréhez tartozik, hogy a a 2002-es év költségvetés- tervezetét rövidesen közös elemzésnek vetik alá a Pénzügyminisztérium és a megyei tanács szakértôi. 2002-ben a helyhatóságok a helyi adók 61,5%-ából gazdálkodhatnak. Az elképzelések szerint a jövô évi költségvetés tervét október 10-éig terjesztik elfogadás végett a parlament két háza elé, s még az idén szeretnék a 2002-es költségvetési törvényt megszavazni.

A mezôgazdasági igazgatóság sajtótájékoztatója

Három alapvetô célkitûzéssel kezdôdött az ôszi betakarítási idény: 100.000 hektár termôterületrôl kell elraktározni az ôszi terményeket; a termesztôk 44.000 hektáron szándékoznak ôszi gabonát vetni; 155.000 ha-on kellene elvégezni a talajmunkálatokat.

Náznán Jenô, a megyei mezôgazdasági és élelmezésügyi igazgatóság helyettes vezérigazgatója a fenti adatok közlése után a burgonyatermés helyzetét ismertette. A tegnapi értékelés szerint gyenge krumpliterméssel kell számolnunk. Ebben az évben 6.647 hektáron termett burgonya, 2.326 hektáron kiásták a gumókat, az átlagos hozam 14.000 kg/ha. A hozam alacsony, ennek oka a növényvédelmi munkálatok elmulasztása, illetve a nem megfelelô gyakoriságú kezelés. Tomsa Mihai, a megyei Növényvédelmi Felügyelôség igazgatója, kérte az írott és elektronikus sajtó képviselôit, tudatosítsák a termesztôkben, hogy szakvéleményeiket, ajánlásaikat vegyék figyelembe legalább az ôszi kampány során. A nyári hónapokban a növényvédelmi felügyelôség több alkalommal felhívta a betegségek megjelenésére és a megfelelô védekezésre a termesztôk figyelmét. Különbözô okok miatt a gazdálkodók nem végezték el a kötelezô növényvédelmi munkákat, emiatt a gombabetegség pusztított. Az elôzetes számítások szerint a hektáronkénti veszteségek, területeketôl függôen 5.000-15.000 kg között váltakoznak.

Náznán Jenô, az elmúlt hétfôi ígéretéhez híven beszámolt röviden a szerdai snagovi találkozóról, ahol a mezôgazdasági miniszterrel folytattak megbeszélést. Olyan kérdésekre vártak választ, mint: A kormány mikor egyenlíti a hektáronkénti egymillió lejes támogatást? Maros megyében a hátralék 12 milliárd lej. Az ott elhangzott ígéretek szerint a kormány szakintézménye e héten megkezdi a elmaradt pénzösszegek átutalását, a program szerint a következô két hétben törlesztik a 12 milliárd lejes elmaradást a megyénkbeli termesztôkkel szemben. A tavaszon vetômagokat forgalmazó 22 cégnek sem utalták át az állami támogatást, a tartozás 15 milliárd lej. Erre viszont nem válaszolt a szakminiszter, ugyanis még nem tudni, hogy a vetômagok kilogrammját 50%-os, vagy 37,5%-os arányban fogják támogatni. A mezôgazdasági gépek 55%-os állami támogatására szánt költségeket a kormány az állami földek haszonbéreibôl szándékozik fedezni. Megyénkben 277 kérést hagytak jóvá, a gépek összértéke 28.1 milliárd lej, ebbôl 15,5 milliárdot (55%-os támogatásként) az állam fedez. Az igazgatóság errôl eljuttatta a dokumentációkat a minisztériumba. Összesen 97 új traktort igényeltek az érdekeltek, 60 traktorra a kifizették a 45%-nak megfelelô pénzösszeget, 26-an vettek át új traktort, leszállítottak eddig 69 mezôgazdasági gépet és felszerelést. Még egy hír a snagovi találkozóról: egyelôre nem változik a tej literenkénti 500 lejes ártámogatása.

Tomsa Mihai ismételten felhívta a mezôgazdálkodók figyelmét a növényvédelem fontosságára. Mivel jelenleg az ôszi búza, árpa vetését kell elôkészíteni, a gazdáknak ismerni kell, hogy a román piacon a búza betegségei ellen 46, míg az árpa betegségei ellen 26 féle növényvédelmi termék vásárolható. Ajánlatos csak szaküzletekbôl beszerezni, ugyanis a felügyelôség szakemberei egy piacellenôrzés során egyszerû festett meszet koboztak el, amit az ismeretes Ridomil vegyszerként ajánlottak. Különben a növényvédelembe beruházott minden lej, tíz lej nyereséget biztosít - mondotta a növényvédelmi felügyelôség igazgatója.

XI. Hajnal akar lenni népdaléneklési verseny

A Szent-Györgyi Albert Társaság, a Romániai Magyar Dalosszövetség, a Magyarok Világszövetsége, a Szatmárnémeti MADISZ, a Dinu Lipatti Filharmónia, 2000. október 13 -14-én a XXIV. Szatmári Zenei Napok keretében rendezi meg a XI. Hajnal akar lenni népdaléneklési versenyt, a világon bárhol élô mûkedvelô népdalénekesek számára.

A XI. Hajnal akar lenni népdaléneklési versennyel a magyarság igazi, megbízható kulturális értékeire akarják terelni korunk emberének a figyelmét. Hozzuk magunkkal az új évezredbe azokat az értékeinket, amelyek évszázadok és évezredek óta megbízható, megvigasztaló, erôt adó forrásai a magyar népnek, amelyek tisztítótüzében megfürödve emelhetjük nyugodt lelkiismerettel lelkünket Teremtônk és embertársaink felé. Csak a mûvelt nép lehet boldog! Adjuk át minél több magyar testvérünknek a mûveltség elérésének eszközeit, mert csak az a nép maradhat meg, amelyik életébôl nem hiányzik a boldogság.

Rendezvényünket támogatja a Magyar Kulturális Örökség Minisztériuma.

A rendezvény további célja a magyar népdal népszerûsítése, eddig ismeretlen tehetséges énekesek felfedezése.

Részvételi tudnivalók.

Részt vehet bárki, aki nem végzett ének szakot zenemûvészeti akadémián vagy fôiskolán, nem engedélyezett énekes, betöltötte 16. életévét.

A versenyzôk elküldik a Szent-Györgyi Albert Társaság címére jelentkezési lapjukat, melyen a következô adatokat kell feltüntetni; név, születési adatok, lakcím, telefonszám, foglalkozás, a döntôben elôadásra kerülô dalok kottája, az énekes hangmagasságának megfelelôen lekottázva, és a dalok szövege. A szervezôbizottság névre szóló meghívóval visszaigazolja a jelentkezést, és elküldi az általa ajánlott zenei anyagot.

Az énekverseny zenei anyaga.

Minden versenyzônek két dalcsokorral kell jelentkeznie. Egy dalcsokor 2-3 népdalból áll. Népies mûdalokat nem fogadunk el.

Az egyik dalcsokrot szabadon állítja össze az énekes saját hangterjedelmének és egyéniségének megfelelôen. Ennek kottáját és szövegét legkésôbb 2001. szeptember 15-ig kell beküldeni a következô címre; Szent-Györgyi Albert Társaság, 3900 Satu-Mare, M. Viteazul 10. A jelentkezés (de csak az) e-mailon is megoldható, cím: csirak@multiarea.ro. Szakmai kérdésekkel Fejér Kálmán tanár urat kereshetik meg a következô telefonszámon: 061-734450

A második dalcsokrot a szervezôbizottság által ajánlott dalokból állítja össze az énekes. Elfogadjuk azt is, ha a múlt évi versenyre ajánlott népdalokból válogatnak a kötelezô dalcsokor összeállításakor. Ebben az esetben a szabadon választott dalokból összeállított csokor is beküldhetô az ajánlottal és a jelentkezési lappal. A szervezôk által ajánlott anyagot a jelentkezési lap vétele után postázzuk a versenyzônek. Ajánlatos, hogy a versenyzôk saját felkészülési lehetôségeik elôsegítése érdekében minél korábban küldjék el a jelentkezési lapjukat és a szabadon választott dalcsokrot. Felhívjuk a versenyzôk figyelmét, hogy zenekari kísérettel is énekelhetnek, amit külön jelezni kell.

A fellépô versenyzôk kötelesek népviseletben szerepelni.

A különbözô megyéket a következô számarányban képviselhetik énekesek;

3-3 versenyzôt várunk Bihar, Hargita, Kolozs, Kovászna, Maros, Szatmár megyébôl.

2-2 versenyzôt Máramaros, Szilágy, Temes megyébôl

1-1 versenyzôt a többi romániai megyébôl.

A Kárpát-medence többi országaiból az alábbiak szerint fogadunk énekeseket; a Magyar Köztársaságból megyénként 1, Felvidékrôl, Kárpátaljáról, Szlovéniából, Vajdaságból 4-4, a világ bármely más országából 2-3 versenyzôt várunk.

Ajánlatos elôdöntôkön kiválogatni a megyét képviselô versenyzôket. A versenyzôknek rendelkezniük kell az iskolája vagy valamelyik mûvelôdési intézménynek az ajánlásával.

Azokat a versenyzôket, akik a fenti elvárásoknak megfelelnek, díjtalan ellátásban részesítik a szervezôk. Kísérôt, legyen az egy vagy több személy, csak abban az esetben fogadunk, ha szeptember 30-ig kifizetik a személyenkénti 500.000 lej részvételi díjat. Cím: Ilonczai Annamária, Str. Mihai Viteazul Nr. 10, 3900 Satu- Mare. Útiköltséget nem tudunk megtéríteni.

Azoknak az énekeseknek, akik valamilyen ok miatt nem vehettek részt a megyéjükben rendezett válogatón, van még egy esélyük az októberi döntôn való részvételre, ha a Szatmárnémeti MADISZ pénztárában, a már jelzett címre befizetnek 300.000 lej részvételi díjat.

Díjazás. A verseny elsô három helyezettje és a közönség kedvence 800.000, 700.000, 600.000, 600.000 lej pénzjutalomban részesül.

Minden jelentkezônek sok sikert kívánunk.

Egyes FNI-befektetôk részérôl ért becsületsértô vádaskodás miatt a marosvásárhelyi APFNI szervezet vezetôségének minden tagja benyújtotta lemondását a tisztségérôl, s ennek következtében 2001. szeptember elsejétôl a szervezetnek nincs képviselete. A lemondott vezetôség kéri a marosvásárhelyi FNI-kárvallottak szervezetének (APFNI) tagjait, jelenjenek meg 2001. szeptember 8-án 10 órakor a Tudor Vladimirescu utcai ideiglenes székhelyen az új vezetôség megválasztása céljából.

A múlt csütörtökön délelôtt Csegzi Sándor, Marosvásárhely alpolgármestere Bota Zoltánnal, az Energomur Rt. igazgatójával és Bauer Andrea programfelelôssel Bukarestben a BERD képviselôivel tárgyaltak a város hôenergia- hálózatának és a szolgáltatás rehabilitációs programjáról.

A megbeszéléseken jelen voltak az öt város, Rîmnicu-Vâlcea, Nagyvárad, Beszterce, Konstanca és Marosvásárhely képviselôi is. Az említett helységek tanácsadói cégek segítségével elkészítették azt a stratégiát, amelyet a BERD-hez nyújtanak be. Johan Basten, a BERD képviselôje elmondta, hogy elsôsorban Romániában a hôenergia-rehabilitációs programokat támogatják. A stratégiákat elemezni fogják és minden érintett városba szakembereket küldenek, akik segítenek a gyakorlati megvalósításban. Megállapították, hogy a romániai törvénykezés instabilitása, a koncesszio-nálási jogrendelkezés hiányossága, valamint a kormány szubvencionálási politikája hátrányt jelent a BERD számára. A világbank arra volt kíváncsi, hogy kinek a tulajdonában van a hôenergia-szolgáltató cég, megfelelôek-e a feltételek a terv mûszaki kivitelezésére, illetve milyen garanciát tudnak az érintettek felajánlani a kölcsön fedezésére. Az Európai Integrációs Minisztérium államtitkára, Marius Oprea, valamint Vasile Ciomos osztályvezetô tájékoztatta a tanácskozáson jelen levôket, hogy a kormány az idén is fenntartja a kisjövedelmûeknek szánt támogatást. Ennek viszont az a hátránya, hogy a gazdagabbakat arra ösztönzi majd, hogy leváljanak a tömbházak fûtéshálózatáról. Emellett azonban a BERD-beruházásokat garantálja a kormány, azonban a BERD-del együttmûködve olyan céglistát is összeállíthatnak, amelyek elvállalhatják a kivitelezést. Ami a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalt illeti, az alpolgármester lapunknak elmondta, a soros szeptemberi ülésen a helyi tanács elé terjesztik a szóban forgó elképzelést, s ha a városatyák ezt elfogadják, akkor zöldutat kap a megvalósítás.

Az Antena 1 televíziós társaság marosvásárhelyi stúdiójának felkérésére a Közvélemény-kutató és Marketing Intézet (ISM) 660 alanyra kiterjedô közvélemény-kutatást szervezett megyénk lakosai körében, több általános érdeklôdésre számot tartó témáról. A vizsgálat 2% hibalehetôséggel számol.

A válaszokból leszûrhetô adatok szerint a román nemzetiségû lakosok 8,2 százaléka igényelné a magyar státustörvénnyel bevezetett "magyar igazolványt", ugyanakkor a magyar nemzetiségûek 27 %-a nem érdeklôdik az igazolvány iránt. A megkérdezettek 43%-a ugyanakkor egyetért a vitatott jogszabállyal, míg 36% ellenzi azt. A román nemzetiségûek 20%-a véli úgy, hogy a román diplomáciának mindent el kellene követnie a jogszabály életbe ültetésének megakadályozásáért.

A marosvásárhelyi intézmények népszerûségi mutatóját vizsgáló kérdésre adott válaszokból kiderül, hogy a lakosok körében továbbra is a SMURD a legnépszerûbb, 9,85-ös népszerûségi mutatóval. A legmegbízhatóbb közintézmény - a megkérdezettek szerint - a polgármesteri hivatal, amelyben a lakosok 71,3%-a bízik meg, míg a legkevésbé megbízható a megyei rendôrség intézménye. A megkérdezettek 42%-a véli úgy, hogy a közintézmények nem megfelelô mûködésében a legnagyobb szerepe a korrupciónak van.

A város lakóinak 53%-a véli úgy, hogy a polgármesteri hivatal helyesen tenné, ha nagyobb összegeket költene a város és hivatal megítélésének javítására, a város jelképévé váló korszerû városi gépkocsi vásárlására, a vendégház nemzetközi szintûvé fejlesztésére.

Vasárnap délután mindkét marosvásárhelyi kábeltelevízió adón több órás adásszünet volt, illetve csak néhány mûsort lehetett fogni. A Romsat Cable tévések ezt a kiesést azzal magyarázták, hogy a központi állomásnál történt olyan mûszaki hiba, amelyet csak a késô esti, illetve éjszakai munkával tudtak megjavítani. A hiba azonban a tegnap is elôállt. A Portaltól megtudtuk, hogy általában, amikor vihar van, a digitális állomásoknál gyakori az ilyen
"lefagyás". Ez elô szokott fordulni akkor is, amikor zuhog az esô, mert a párás, nedves levegô beárnyékolja az adásjelt. Mindkét cégtôl arról is tájékoztattak, hogy az adásszünet idôtartama nem haladta meg a szerzôdésben foglalt 24 órát, így emiatt egyik cég sem marasztalható el a fogyasztói által.

A nyárádgálfalviak több mint 40 fôs küldöttsége ismét látogatást tett a magyarországi Kunszigeten augusztus 19-24. között a Dolly trans minden igényt kielégítô autóbuszával. Ehhez kapcsolódóan rögtön el kell mondanom, hogy az oda- vissza utazás ideje alatt a két sofôr - hogy úgy mondjam - valóságos családtaggá minôsült - készségük és udvariasságuk révén -,ami manapság ritkaságszámba megy.

Annak ellenére, hogy többségünk a viszontlátogatások alkalmával sokszor részesült a kunszigetiek vendégszeretetében, megindító volt szíves gondoskodásuk, ami nem csak az elszállásolásban, ellátásunkban nyilvánult meg, hanem arra is gondjuk volt, hogy minél többet ismerhessünk meg a dunántúli régió gazdagságából. Felkerestük Sopront, csónakázhattunk a Fertô-tavon, meglátogattuk a pannonhalmi apátságot, a Széchenyi mauzóleumot, az 1200-as évek elején épített lébényi templomot és több más érdekesség mellett az ízlésesen épített, ésszerûen berendezett portákat, megbámultuk a falvak tisztaságát, a rengeteg virágot.

A Lendvai Marika polgármesternô vezette település ezúttal is bebizonyította irántunk való ragaszkodó szeretetét még akkor is, ha sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a 10 éve egyengetett talajra még semmit nem sikerült építenünk, amit a két település komolyabb gazdasági kapcsolatának nevezhetünk. Maradt tehát továbbra is a családok közötti kapcsolat ápolása, amirôl nem akarunk lemondani.

Kirándulásunk megszervezését, a program összeállítását Szilágyi István állatorvos vállalta, aminek köszönhetôen egy soha nem látott Duna fölötti légiparádéban és a Szent István-napi tûzijátékban is gyönyörködhettünk. Ezúton is köszönetet mondunk a doktor úrnak minden fáradozásáért.

Sebe Ákos, Nyárádgálfalva

Több mint 50 vendéget fogadott Sóvárad lakossága a millenniumi ünnepség alkalmából, akik a kôröshegyi testvérfaluból érkeztek a bekecsalji faluba.

Ez a kapcsolat 12 éve létezik és élô kapcsolatnak lehet tekinteni, hiszen nem telik el év, hogy ne legyen kölcsönös látogatás.

Volt kopjafaavatás Kôröshegyen.

Kopjafa- meg emléktábla-avatás és fenyôfaültetés kôröshegyi földbe Sóváradon és a Kôröshegyi Polgármesteri Hivatal millenniumi zászlót adott át az augusztus 19-i templomi ünnepségen. Szép együttlét volt, sok kirándulással és ünnepséggel.

Az ünnepélyt felemelôvé tette Tatár Tibor Krisztus örök alapigéjû millenniumi prédikációja.

Papp Ernô kôröshegyi iskolaigazgató és történelemtanár történelmi elôadása a millenniumról (a tavaly egyébként június 4- én Trianon 80 évérôl beszélt érdemben).

Pavlek Ferenc zászlóátadó arról beszélt, hogy a kapcsolatnak léteznie kell, függetlenül, kik azok a személyek, akik fenntartják.

Köszönjük, Kôröshegyiek.

V. J.

Tudom, hogy már sok cikk megjelent az önök újságjában vízóra nélküli lakások méltánytalan közköltségérôl. Most én is azért írok, hátha az újságolvasó városgazdák közül valaki meg tudja mondani nekem, hogy egy háromtagú család júliusban milyen formában fogyaszthatott el 85 m3 vizet, mert én magam ezt sehogyan sem tudom megérteni.

A 85 m3-bôl 51 m3 meleg víz, ami azt jelenti, hogy a kánikulai melegben a WC-tartályból is meleg víz jött. Kérem szépen, mondja meg valaki, miért kell fizessek azért, amit nem fogyasztottam el? Még hozzátenném, hogy nem vagyok az egyedüli kárvallott.

Józsa Katalin, Marosvásárhely

Mi, kibédiek, mindig bíztunk az RMDSZ-ben és annak vezetôiben. Mind a megyei, mind a parlamenti képviselôkben. Bizalmunk már fogyatékán van. Hogy miért? Már annyi ígéret volt, hogy Kibédbôl önálló község lesz. A feltételek, amit törvény kér, megvannak. A választások után megjelent a Népújságban, hogy szavazás lesz ez ügyben. Hát ennyi az egész?

Ez az ügy már több mint 8 éve folyik, mi, kibédiek, ez alatt az idô alatt nagyon sokat veszítettünk minden téren. Mert közös lónak túros a háta. Vannak, akik nem akarják a válást, de mire jó a kényszerházasság? Mi azt akarjuk, hogy ne kelljen mindig másra bízzuk sorsunkat, mert az utóbbi idôkben csak csalódások érnek. Beszéljünk a birtoklevelek kiadásáról: ha önállóak lettünk volna, kb. 95%-ban ki volna adva.

Ha a kibédieknek van pénzük, hogy kocsival érjenek el egy helységet, miért kell rákényszeríteni ôket, hogy gyalogos kollégáikkal egyszerre érjenek oda. Kibéd hátrányos helyzetben van az alsó két faluval szemben, pl. ami a vízvezetést is illeti. Én tudom, hogy az elôtanulmányban és a véglegesítésben szerepelt Kibéd is, s akkor most miért van kifelejtve? Ezt nem tudja vagy nem akarja tudni senki? A Küküllôn átvezetô híd, ami összeköt egy kisebb települést és több 100 hektár területet, tönkremegy, ha a víz egy kicsit is megduzzad. A hidat értékének egytized részével meg lehetne menteni, de a kérdésre a felelet… a szakemberek már megnézték.

A helybéli RMDSZ vezetôje a fent említett ügyekre megoldást ígért, de csak ígéret maradt. Elképzelhetetlen, hogy egy ilyen nagyméretû munkálatról, mint a vízvezetés, a lakosságot ne értesítsék. Már csak az okozott károk miatt is, amit vajon ki fog megfizetni? Mert nekünk ebbôl semmi hasznunk nem származik.

Pécsi Ferenc

Köztudott, miként vezetnek a Ticón és Matizon szolgáló taxisofôrök, de ezt nem kell bizonyítani, mert látszik az autók (ütött) állapotán. De hogy a minimális közlekedésbiztonsági szabályokat nem tartják be, veszélybe sodorva utasaikat, a közlekedésben résztvevôket, amíg nem tapasztaltam saját bôrömön, nem gondoltam volna. Pénteken délben, három körül, elindultunk Udvarhely irányába egy mikrobusszal. Az autóban volt a család, 2 felnôtt és két kiskorú gyermek, 9 éves és 4 éves, illetve a szüleim. Az autót én vezettem, nem hajtottam, mert ráértünk. A vajai kanyar után láttam, hogy többen elôznek, levettem a gázról a lábam, hogy
beengedjem ôket. Mikor mindenki, aki elôzött, elment, pont az autó elé kiugrott egy piros Matiz Relaxa taxisjelzéssel, teljes sebességgel hajtott szembe az autóval. Hogy elkerüljem a frontális ütközést, erôteljesen fékeztem és elrántottam a kormányt. Az autó a sáncban kötött ki, a Relaxa taxi meg, mint aki jól végezte dolgát, továbbhajtott anélkül, hogy féknyomot hagyott volna, annak ellenére, hogy látta az egészet és tudta, hogy miatta történt. Szerencsénk volt, senki sem sérült meg, és csoda, miután kihúzták az autót, az is üzemképes maradt, de arra gondolok, hogy rosszabbul is elsülhetett volna. Ezúton szeretném megköszönni azon vajai
úriembereknek, akik segítettek kihúzni egy traktorral az autót a sáncból. Szeretném felhívni egyúttal a rendôrség figyelmét erre a jelenségre, amit leírtam, illetve a Tico és Relaxa taxik által gyakorolt vezetési stílusra.

Tisztelettel, Olteán-Péter András

A választások gyakoriságának függvényében elhangzanak ilyen-olyan megfogalmazások. A tisztségre vágyók ígéretet tesznek ezek megoldására, de ha nyeregbe jutnak, marad minden vagy sok minden a régiben.

Sok kérdést és elvárást napirenden kellene tartani a részleges vagy teljes megoldásig. Az is igaz, sok esetben nehéz vagy szinte lehetetlen egyesek megoldása.

Ezért van még ma is régi, sok megoldatlan problémánk. Elemezzük azt a bizonyos viszonyt, mely megsokszorosodott: van magyarsági viszony, tagsági viszony, mégpedig kétféle: fizetô és nem fizetô, ellenzéki viszony, haragos viszony, az utóbbi idôben ellenséges viszony is az RMDSZ iránt. Ezeket igazolják a választási eredmények. Voltak nagyon jó, jó és megfelelô eredmények, melyeket nagy részben a magyarságnak tulajdoníthatunk, csak részben az RMDSZ-nek és tagságának. Ezt kellene figyelembe venniük azoknak, akik úgymond eltántorodtak az RMDSZ-tôl, hisz ártani tudtak, de gyôzni nem. Mit tanácsolhatnánk ezeknek? Gondolkozzanak a megbocsátás és nem a bosszúállás szellemében. A magyarság összetartására és erejére ezután is szükség lesz. Ha az RMDSZ-t elemezzük, a fentiek alapján, fôleg a választottjainak viszonyulását a tagság felé, van mit mondanunk negatív vonatkozásban is. Az utóbbi 2-3 év eseményeit alapul véve, a tagság teljes mellôzése volt a jellemzô. Közgyûléseket nem tartottak, csak választás vagy jelölés alkalmával tudatták a tagsággal, hogy lesz, és elegendô volt, ha 2-3 tag jelent meg azon, de döntéshozatali jog nélkül, mert ez a jog a választmányra tartozott és végezte is. Esetenként elegendô volt az elnöki utasítás is. Egyes választmányok a tagság mellôzésével koalícióra léptek, 3-4 körzet választmánya közös közgyûléseket tartottak, hogy tömeget, tagságot mozgósítsanak.

Hogyan lesz ezután, ez a fontosabb. Lesz RMDSZ városi szervezet, városi vezetôség. Mit változtat az eddigi viszonyon? Attól is függ, milyen politikusok kerülnek a vezetésbe, mit tesznek a tagsághoz való viszony megváltoztatásáért, milyen lesz a kapcsolattartás a tagsággal, megpróbálják-e visszaszerezni azokat a tagokat, akiket az utóbbi években elveszítettünk.

Sokak eltávolodásának az oka az egyes választmányok vagy éppen azok elnökének nem hozzáértô magatartása, hanyagsága, a tisztségében való önméltatása, hatalma fitogtatása volt. Ha valaki ezért bírálni merte, a fenyegetést is kilátásba helyezte. A tagság mentségére elegendô az a tény, hogy a tagságidíj-begyûjtô hiányában nem fizettek, a közgyûlések hiánya miatt eltávolodtak az RMDSZ-tôl. Kérdés, ki a hibás ezekért? Ami eddig volt, sokan tudják, sokan nem akarják tudni, de most az a lényeges, hogyan lesz ezután. Idejében fel kell készülni az eljövendô teendôkre. A tagság számára értékes és jelentôs lesz a státustörvény érvénybe lépése, ha törvényessé válhat. Az RMDSZ- nek is idejében és jól fel kell készülnie mind annak az ismertetésére, mind a rá háruló teendôkre, az ajánlatok megtételére, a magyar igazolásokkal felmerülô adminisztrációs teendôk végrehajtására. Bízunk abban, hogy jelentôs feladatuk lesz a választmányoknak, testületeknek és tanácsoknak. Az ajánlások megtételére a legjobb és legalaposabb ismeretekkel a tagdíjbegyûjtôk rendelkeznek. Ôk tudják a legjobban, fôleg azok, akik kezdettôl még ma is végzik ezt a nem könnyû feladatot. Hasonlóképpen azok az egyszerû tagok is, akik még ma is díjfizetô tagjai az RMDSZ-nek.

Sokan sokféleképpen gondolkozhatunk ennek igazolás&