Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Tegnap reggel az 1-es számú általános iskola (Meggyesfalvi negyed) mintegy 250, II-IV. osztályos tanulója vonult az utcára. Az ok: nincs fûtés az iskolában. A hír a megyei fôtanfelügyelôt is meglepetésként érte. A heti telekonferencián vett részt, amikor telefonon értesítették, hogy a gyereksereg a polgármesteri hivatalba érkezett.

A telekonferenciát követô sajtótájékoztatón Ioan Toganel prefektus a Népújság kérdésére válaszolva kijelentette: a városi tanács problémája, annak lett volna kötelessége elôkészíteni az épületet (javítás, festés- mázolás, fûtés biztosítása). Mint mondta, meglepte az iskola vezetôségének a magatartása, fôleg, hogy nem jelezték idôben a problémát sem a polgármesteri hivatalnak, sem a megyei tanácsnak vagy a prefektúrának. Mi több, a tanfelügyelôségnek sem szóltak egyetlen szót sem. A prefektus szerint a kialakult helyzetért az Energomur vezetése a hibás. Követelte, meneszteni kell akár az iskola teljes vezetését is, mert megszegték a 61. számú, a gyülekezésre, felvonulásra, mitingek szervezésére vonatkozó törvény elôírásait, s zavarták a közrendet, akadályozták a forgalmat.

Stefan Somesan fôtanfelügyelô kérdésünkre elmondta, hogy az Energomur 2001 márciusában zárta el a fûtést, mert csôrepedést tapasztalt. Azonban, mivel a hibás vezeték az iskola kapuján belül van, nem a szolgáltató feladata a javítás elvégzése. Bár az iskola vezetése állítja, hogy több ízben küldött átiratot a polgármesteri hivatalba, ott tagadták, hogy hozzájuk ilyesmi eljutott volna. Mint utóbb kiderült, az igazgató, Gînta Vasile, akit nemrég operáltak, kórházban fekszik. A fôtanfelügyelô közben megtudta, hogy Olah Alexandru aligazgató ma reggel bejelentette a kollegáinak nem tudják megoldani a helyzetet. Erre a feldühödött tanügyi káderek egy része az utcára vitte az elemista gyerekeket.

A fôtanfelügyelô szerint már tegnap délutánra összehívták az iskola igazgatótanácsát, hogy megállapítsák, milyen szankciókat alkalmaznak a "partizánkodó" tanárok ellen. Olah Alexandrunak levonják a mai napját, összeállíják a vétkes tanárok listáját, és megállapítják, ki lett volna a felelôs, ha a gyerekek közlekedési balesetet szenvednek.

Székely Emese, angol szakos tanárnô személyében október 24-tôl új igazgatója van a Marosvásárhelyi Református Kollégiumnak. A volt igazgató, Horváth Gabriella, aki egyben a Bolyai Farkas Elméleti Líceum aligazgatói tisztségét is betöltötte, maradt korábbi funkciójában, amit versenyvizsgával nyert el. Hogy miért került sor az iskolai év kezdete után másfél hónappal a igazgatócserére? Nos, a jelek szerint úgy tûnik, hogy a megyei tanfelügyelôség jelenlegi vezetését mindinkább zavarja az állami intézményként mûködô református kollégium megléte. Ezért vannak napirenden a piszkálódások, amelyeknek a jelek szerint az a célja, hogy feszültségben tartsák az iskola vezetôségét és tanszemélyzetét. Nem elôször van ez így, hisz ma sem felejthetjük el, hogy milyen vesszôfutásra kényszerültek megalakulása után a kollégium tanárai és diákjai. Miközben az évszázadokon át az egyház tulajdonát képezô iskolaépület még mindig nem került vissza a jogos tulajdonos birtokába, az igazságtétel helyett a két éve önállósult tanintézmény mûködése a mindenkori fôtanfelügyelôk önkényeskedésének van kitéve.

Bár augusztus 7-i átiratában a megyei tanfelügyelôség a Bolyai 3. szám alatt székelô Református Kollégiumot önálló állami intézményként ismeri el, a fôtanfelügyelô által szignált október 2-i határozatban egyszerûen visszavonják a korábbi határozatot arra hivatkozva, hogy nem törvényes két különálló tanintézmény mûködése ugyanabban az épületben, s bizottságot jelölnek ki, úgymond a törvény elôírásainak érvényesítése érdekében. Még egy hónap sem telt el, s az újabb kifogás a határozottságáról, talpraesettségérôl ismert Horváth Gabriella igazgatónô ellen merült fel, azzal az indokkal, hogy ugyanaz a személy nem tölthet be két állami intézményben vezetô tisztséget. Hadd tegyük hozzá, hogy Horváth Gabriella a Bolyai aligazgatói fizetésért dolgozott mindkét helyen. A fôtanfelügyelô felajánlotta, hogy válasszon a két funkció között. Bár Ötvös József esperes az elmúlt tanév végén felkérte, hogy továbbra is vállalja az igazgatóságot, utóbb úgy hallatszott, hogy az egyház szívesebben venné, ha református vallású tanár állna az iskola élén, ezért nem is támogatták, hogy Horváth Gabriella funkciójában maradjon. Hogy mit nyert a tanfelügyelôség ezzel az újabb piszkálódással? Nos, azt, hogy egy fizetés helyett, most két személyt kell béreznie. A kollégium vezetésével megbízott Székely Emese szándéka a korábbi irányvonal folytatása. A református szellemet szeretné erôsíteni az iskolában a korszerûség, a XXI. századi hívô fiatalsághoz való tartozás szellemében, s nem elválasztani, hanem közelíteni a bolyais és a kollegista ifjúságot, s a lehetôségek függvényében ápolni a kapcsolatokat a határokon belül és kívül tanuló református diákokkal.

Kérdés, hogy a továbbiakban a megyei tanfelügyelôség biztosítani fogja-e a kollégium zavartalan mûködéséhez szükséges légkört, vagy meddig fogja újabb kifogásokkal akadályozni azt?

Véget ért a Máért tanácskozás

A velencei bizottság jelentése mindenképpen gyôzelem, de nem feltétlenül magyar vagy román gyôzelem, hanem az európai kisebbségek arattak gyôzelmet - összegezte pénteken a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) negyedik ülése után megtartott sajtótájékoztatón a munkálatok eredményét Németh Zsolt külügyi államtitkár.

Németh Zsolt elmondta, hogy a Magyar Állandó Értekezlet nélkül nem születhetett volna meg a szomszédos országokban élô magyarokról szóló törvény.

Az államtitkár bizakodását fejezte ki, hogy 2002. január elsején a jogszabály életbe léphet, s az elsô igénylôk már februárban megkaphatják magyar igazolványukat.

Németh Zsolt emlékeztetett arra, hogy a velencei bizottság jelentésével új nemzetközi kisebbségvédelmi norma született meg, és az úgynevezett "státustörvény" immár beleszövôdhet az Európa jövôjérôl szóló vitába is.

A külügyi államtitkár utalt arra: senki sem vitathatja, hogy a határon túli magyar közösségek a nemzethez tartoznak, és a velencei bizottság jelentése is jogszerûnek minôsítette az anyaországok gondoskodását a határon túli kisebbségekrôl.

Németh Zsolt kijelentette: a magyar diplomácia megegyezésre törekszik Romániával és Szlovákiával, és üdvözölte Adrian Nastase román kormányfô legutóbbi kijelentéseit, amelyben véleménye szerint már megjelent a megegyezés szándéka is.

- A Magyar Állandó Értekezlet döntése szerint a törvényt nem kell módosítani; az igazolvány a jogalanyok jogosultságát igazolja majd, nem pedig az illetô nemzetiségét - hangoztatta az államtitkár.

Közölte azt is, hogy már megszülettek az igazolványok kiadásának egységes kritériumai.

Németh Zsolt tájékoztatott a kialakult konszenzusról, miszerint az ajánlásokat a magyar konzulátusok igazolják. Ennek kapcsán reményét fejezte ki a Kárpát-medencei magyar konzuli hálózat erôsödése iránt.

- Az kaphat magyar igazolványt, aki magyarnak vallja magát, vagy aki magyarul beszél, vagy pedig tagja valamelyik magyar társadalmi szervezetnek, történelmi egyháznak és ha az illetô állam magyarként tartja nyilván - közölte az államtitkár.

Markó Béla, az RMDSZ elnöke azt hangoztatta, hogy a Máért bebizonyította létjogosultságát, amikor sikerült megoldást találnia a magyarországi pártokat, a magyarországi közvéleményt és a határon túli magyar közösségeket foglalkoztató e fontos kérdésben.

Az elnök hangsúlyozta: a Máért kétnapos tanácskozásán minden lényeges kérdésben egyetértés volt, és véleménye szerint a státustörvény alkalmazásának nincsenek akadályai.

Markó Béla sürgette a további közös együttmûködést Romániával.

Adrian Nastase:

A tegnapi telekonferencián Adrian Nastase kormányfô, magyarországi kommentárokra reagálva, üdvözölte a Velencei Bizottság státustörvény-ügyben hozott döntését, amely, mint mondta, nagyrészt a román kormány álláspontját igazolta. Utalt az Európa Tanács által 1995-ben elfogadott, s Románia által is aláírt Kisebbségi Keretegyezményre, amely szerint a nemzeti kisebbségek védelme annak az országnak a feladata, amelynek területén az illetô kisebbség él. Hangsúlyozta, hogy a kisebbségvédelem a kulturális identitás, a hagyományok, vallás, anyanyelv megôrzését jelenti, mert ettôl csak gazdagabb lesz az ország. Ez az európai filozófia kisebbségi kérdésben, mondta, s elég is ahhoz, hogy ne történhessen meg az, ami a magyarországi románokkal történt.

Azonban a státustörvény, jelentette ki a miniszterelnök, jóval túllépi a keretegyezmény elôírásait. Vannak, mondta, akik az emberi jogok elvébe be akarják vinni a kollektív jogok fogalmát, azaz, hogy a jogok nem egy közösség tagjaira vonatkoznak, hanem általában a közösségre, ami automatikusan a területi autonómiát jelenti. A miniszterelnök szerint a Kisebbségi Keretegyezmény 13. pontja ezt cáfolja. A kisebbségvédelem nem fogadja el a kollektív jogok elvét, vagy "revizionista változatokra készült területi formulákat". Emiatt alakul ki konfliktushelyzet azok között, akik integrálni akarják a kisebbségeket, s cserébe lojalitást várnak el tôlük, illetve azok között, akik határokon átnyúló nemzetekrôl beszélnek.

Nastase szerint a státustörvény bal lábbal indult. Trianon fájdalmát, s a határokon átnyúló nemzet fogalmát kozmetizálták kissé Európa számára. Fel akarják cserélni a szerepköröket. Megengedhetetlennek nevezte a szociális, gazdasági elônyök biztosítását, az etnikai diszkriminációt. A státustörvény lényegében nem európai törvény, vonta le a konzekvenciát. Hozzátette: vagy az kell, hogy Európa elfogadja, hogy az összes ország a státustörvény alapján mûködjék, vagy mindannyian maradnak a keretegyezménybe foglaltak mellett. Ezt vetették fel a Velencei Bizottságban is. S bár a magyar hivatalosságok nyilatkozatai ellentétben álltak ezzel, a bizottság határozata az volt, hogy a Kisebbségi Keretegyezmény elôírásai az érvényesek. Ilyen szempontból Magyaroszág problémája, hogy a státustörvénnyel "ofszájba" kerültek. A kettôs standardokkal még Ausztria sem értett egyet, nem beszélve Németországról vagy Franciaországról.

Politikai problémának nevezte, hogy január elsejétôl alkalmazni akarják a törvényt. Kijelentette: nem akarunk válsághelyzetet a következô hetekben. Örült, hogy a Velencei Bizottság a román kormány álláspontját igazolta. Magyarországot vissza kell terelni az európai standardok medrébe, tette hozzá a kormányfô. Arról szólt, hogy a kisebbségvédelmet az 1996-ban megkötött alapszerzôdés szerint kell biztosítani, azt sugallta megoldásként, hogy az alapszerzôdésben szereplô 8000 munkavállalási lehetôséget szélesítsék ki oly módon, hogy bárki, aki tud, etnikai hovatartozásától függetlenül, munkát vállalhasson Magyarországon és fordítva. Ezzel egy akadály máris elhárulna, mondta. A másik, ami zavarta, a magyar igazolvány, mert, mint mondta, nem akarja, hogy román állampolgárokra bélyeget üssenek. Erre nem is kerül sor Románia területén. Ismét felvetette, hogy az RMDSZ tagsági könyv helyettesítse a magyar igazolványt. A következô hetekre médiaháborút jósolt ebben az ügyben, de, mint mondta, fontos tisztán látni a dologban. Románia számára most prioritás a vízumkényszer megszüntetése, a NATO-csatlakozás, illetve az EU- csatlakozási tárgyalások felgyorsítása. Ezért fontos a román kormány európai hozzáállása. Nem akarok sikerrôl beszélni, utalt a Velencei Bizottság döntésére, de nem leszünk nézôk egy kiürülô porondon - jelentette ki Nastase.

Az RMDSZ tavaly októberben megalakult Önkormányzati Tanácsának képviselôi harmadszori nekifutásra sikeres tisztújító gyûlést tartottak. A 21 tagú testület ugyanis az elsô két alkalommal nem volt szavazatképes, és tegnap is csak nehezen gyûlt ki a szükséges létszám (fele+1). Végül a tanácskozás megkezdése után már 12 tag vett részt a megbeszéléseken, amelyeken Virág György, a megyei tanács elnöke, és egyben az önkormányzati tanács elnöke is a 2002-es költségvetéssel kapcsolatos tájékoztatót tartott. Kelemen Atilla az RMDSZ megyei elnöke ugyanakkor a kétnyelvûség, a státustörvény és a szociáldemokrata párttal kötött érdekszövetség további sorsával kapcsolatos kérdésekre válaszolt. A szintén jelen levô Burkhardt Árpád alprefektus a földtörvény végrehajtásának nehézségeit és megvalósításait ismertette.

A szavazatok alapján visszaválasztották tisztségébe Virág Györgyöt, továbbá alelnöknek választották Péter Ferenc szovátai polgármestert és titkárnak Dénes József marosfelfalusi tanácsost.

A tanácskozáson döntöttek arról is, hogy az országos tanácsba küldhetô 12 személybôl hárman az újonnan választott tisztségviselôk lesznek, továbbá Fodor Imre, az országos tanács alelnöke. A fennmaradó 8 személyt a tanács vezetôsége választja ki, úgy, hogy a megye minden régiója képviseltetve legyen.

A státustörvény kapcsán tett javaslataival a román miniszterelnök megmutatta, hogy igazi politikusi erényekkel rendelkezik - állapította meg pénteki kommentárjában a Curentul.

Adrian Nastase felismerte, hogy a velencei bizottság jelentésével távolról sem ért véget a státustörvény ügyében folytatott játszma. Bármilyen reagálásokat is válthatnak ki a javaslatok, a lényeg az, hogy miután Budapest egy olyan mérkôzésbe kényszerítette Bukarestet, amelyben eddig a román félnek védekeznie kellett, most Nastase revansot vett és immár a román fél diktálja a szabályokat - vélte a napilap.

A román miniszterelnök javaslatai eddig heves reakciókat váltottak ki, de csak kevesen vették észre, hogy Adrian Nastase a Magyarországgal folytatott tárgyalások pragmatikus útját jelölte ki - állapította meg a Jurnalul National.

A lap, amely néhány nappal ezelôtt még a Velencében aratott teljes román gyôzelmet méltatta, most arra a felismerésre jutott, hogy "az örömünnep pillanataiban keveset beszéltek a pohár üres felérôl". A tûzijáték fényeinek kihunytával látszik, hogy Velencében nem tiltották be a státustörvényt, nem javasolták annak visszavonását, vagy módosítását.

A bizottság csak az alkalmazás határait húzta meg és javaslatokat sugallt, hogy az érintett államok milyen feltételeket szabjanak. Adrian Nastase pontosan tudja, hogy valamilyen formában a státustörvény alkalmazásra kerül, Románia csak azt érte el Velencében, hogy az erô pozíciójából tárgyalhasson az alkalmazásról - hangsúlyozta a Jurnalul National.

A várban kizárólag a mûemlék jellegnek megfelelô mûvészeti, ifjúsági és sportrendezvényeknek, valamint hazai termékek bemutatójának szervezését, e rendezvényeknek a tanácsi szakbizottságok általi jóváhagyását követelte a marosvásárhelyi tanács RMDSZ-frakciója. Az erre vonatkozó határozattervezetet kétharmados többség hiányában nem fogadta el a tanács.

A csütörtöki tanácsülésen utolsó napirendi pontként került sor a várban szervezendô rendezvényekkel kapcsolatos határozattervezet megvitatására. Mint ismeretes, a szeptemberi sörfesztivál alkalmával történt rombolások s a hangzavar miatt több százan - köztük az egyház képviselôi - tiltakoztak ilyen jellegû események szervezése ellen. A határozattervezet szerint a várban tartandó rendezvényeknek igazodni kell a mûemlék jelleghez.

Az indoklást három RMDSZ önkormányzati képviselô - dr. Benedek István, Spielmann Mihály és Kovács Júlia - mellett aláírta még dr. Osan Virgil és Oproiescu Florin. A tanácsosok egy órán át vitatkoztak a témán. Opriscan Doru parasztpárti képviselô sajnálatát fejezte ki a várbeli incidensek miatt, de tendenciózusnak minôsítette a határozattervezet megszerkesztését és napirendre tûzését, a szórakoztató események korlátozása ellen tiltakozott. Hangsúlyozta, hogy az ilyen rendezvények szervezése kizárólag a végrehajtó apparátus hatáskörébe tartozik. Véleményét számos, a román pártokat képviselô tanácsos osztotta.

Oproiescu Florin, bár az indoklást aláírta, kijelentette: a szabályt (a szórakoztató rendezvények megszervezésére) a régi tanács állította fel és folytatni kell. Dr. Benedek István hangsúlyozta, hogy a sörfesztiválhoz hasonló rendezvények zavarják a környéken lakókat. Elismerte, hogy a fiatalságnak szüksége van a szórakozásra, de erre a célra nem a vár a legmegfelelôbb hely, hiszen egy húszezres tömeget nem lehet ellenôrzés alatt tartani.

Dávid Csaba elmondta, hogy a várhoz értékének megfelelôen kell viszonyulni. Több olyan hely van a városban, ahol az ilyen rendezvényeket le lehet bonyolítani: a városliget, a Víkendtelep, a Somostetô. Figyelmeztetett, hogy az istentiszteletek megzavarásáért a törvény börtönbüntetést ír elô. Csegzi Sándor alpolgármester úgy vélekedett, hogy a fesztiválok megszervezése jó ötlet, de különbséget kell tenni közöttük, és megtalálni a megfelelô helyszínt. Osan Virgil a felelôsség kérdését feszegette, tudomása szerint az incidensek a rendfenntartó erôk visszavonulása után történtek. Valaminek változnia kell, valakinek vállalnia kell a felelôsséget - hangsúlyozta.

Dorin Florea polgármestert láthatólag a tervezet azon cikkelye zavarta, amely szerint a szakbizottságok jóváhagyása szükséges a rendezvények megszervezéséhez. Kijelentette: itt is meglátszanak a polgármester és a tanácsosok, különösen az RMDSZ-tanácsosok közötti feszültségek, és a képviselôk nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy a döntéshozó szervet átalakíthatják végrehajtóvá. Molnár Gábor ülésvezetô kérte a polgármestert, hogy ne etnikai kérdésként kezelje a nézeteltéréseket.

A szavazás eredménye: a határozattervezetet elutasították.

A marosvásárhelyi Tudor lakótelepi Electromures stadion helyére gyógyszergyártó csarnokot szándékozik építeni a marosvásárhelyi Lek Pharmatech gyógyszergyártó cég. A Lek Pharmatec megvásárolta a valamikor a Sumel Electromures tulajdonában levô területet, ide tervezik a gyárat, amelynek létrehozásához részletes városrendészeti terv szükséges. A beruházás nem foglalná el csak a terület felét - áll az indoklásban -, az épület mellett zöldövezetet alakítanának ki, amelyet a polgármesteri hivatal használatába adnának.

A városrendészeti terv elkészítésérôl csütörtökön döntött a helyi tanács, ám különös módön a tanácsülés végén még nem lehettt tudni, hogy jóváhagyták-e a határozattervezetet, vagy sem.

A vélemények mint általában, a gyógyszergyár ügyében is megoszlottak. Néhányan a tanácsosok közül jónak tartották az ötletet, arra hivatkozva, hogy munkahelyek teremtôdnek és jelentôs jövedelemhez jut a helyi önkormányzat. A tervezet ellenzôi közül Kovács Júlia hangsúlyozta, hogy a stadion körül számos tanintézmény van, ezek igazgatói nem támogatják a gyárépítés ötletét. Fodor Imre alpolgármester sem értett egyet a tervezettel, potenciális veszélyforrásnak tartva egy gyógyszergyárnak ennyire sûrûn lakott területre való elhelyezését. Kijelentette, hogy egyetért a gyár építésével, de más helyszínt kell találni. Dávid Csaba minél nagyobb zöldövezet kialakításának szükségességét hangsúlyozta, míg a polgármester a komoly, (3,5 millió dolláros) beruházás fontosságára hívta fel a figyelmet. A szavazás eredménye: 16 tanácsos támogatta a gógyszergyár felépítéséhez szükséges városrendészeti terv elkészítését, ami nem bizonyult elegendônek a tervezet jóváhagyásához (17-re lett volna szükség), figyelembe véve, hogy a tanács jegyzôje az ülésanyagon kétharmados szavazattöbbséget jelölt meg a tervezet elfogadásához. Ám idôközben a jegyzô, Maria Ciobanu arra a következtetésre jutott, hogy a tervezet egyszerû szavazattöbbséggel is jóváhagyható, és elfogadottnak nyilvánította azt. Ezt a rendellenességet jelezte Fekete Attila, a 215-ös, helyhatósági törvényre hivatkozva, ám mint kiderült, sikertelenül. Kérdésünkre tegnap a jegyzô kijelentette: konzultált a prefektúra jogászaival is, és a határozattervezetet egyszerû szavazati többséggel jóváhagyták.

Fekete Attila megkeresésünkre elmondta, álláspontját továbbra is fenntartja, véleménye az, hogy a határozat a közigazgatási bíróságon megtámadható.

- A Demokrácia Kollégiumának az a célja, hogy elôadások, kerekasztal-beszélgetések megszervezésével feltárja a fiatalokban rejlô értékeket, önállóságra, véleményük vállalására oktassa ôket, továbbá, hogy ráébressze a magyar, román, roma és német kollégistákat: hogy ne csak a különbözô nemzetek, emberek közötti különbségeket, ellentéteket lássák, hanem ismerjék fel a közös utat, a közös értékeket, célokat - vélekedett Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke csütörtökön, a Demokrácia Kollégiuma VIII. évfolyamának nyitóünnepségén.

A tükörteremben egybegyûlteket Virág György, a megyei tanács elnöke is köszöntötte, hangsúlyozva: ki kell használni ezen egyedi oktatási forma által biztosított lehetôségeket. Ugyanakkor kifejtette azt a véleményét is, hogy az életben nagyon fontos, hogy gondolatainkat világosan, helyesen fogalmazzuk meg, s a kimondott szó ne legyôzô, hanem meggyôzô erôvel bírjon.

A Pro Európa Liga által kezdeményezett Demokrácia Kollégiumában több, mint 140 diák és egyetemista vett részt. Az idei évfolyam 25 papius, bolyais, tanítóképzôs diákból és a megyeszékhelyi felsôoktatási intézményekben tanuló egyetemistából tevôdik össze.

Az érvényben levô törvények értelmében, amennyiben három nap egymás után a legevô hômérséklete 10 C fok alá süllyed, a hôenergia-szolgáltató vállalatok kötelesek fûtést biztosítani a lakosságnak. Ennek ellenére megyeszerte több száz tömházlakásban még nincs melegítés.

Marosvásárhelyen hat lakótársulás - az Egyesülés negyedbeli 2-es, 3-as, a Kárpátok sétányi 1-es, 2-es, a Tudor Vladimirescu negyedbeli 1-es, a kövesdombi 2-es - igényelte, hogy az Energomur csak november elsejétôl biztosítsa a fûtést. A többi lakótársuláshoz tartozó tömbházakban a héten megkezdték a melegítést, meghatározott órarend szerint, a reggeli és esti órákban - tájékoztatott Valentina Lucian, az Energomur sajtószóvivôje, aki azt is elmondta, hogy fûtés beindítása után nem jelentettek olyan méretû meghibásodásokat, amelyek megoldásához a vállalat szakembereire lett volna szükség. Az Energomurhoz tartozik a vállalathoz tartozik a marosszentgyörgyi hôközpont is, ám a lakók kérésére itt is csak november elsejétôl lesz meleg a lakásokban.

Marosludason a létezô négy hôközpont közül csupán egy, a polgármesteri hivatal alagsorában mûködô szolgáltat hôt két tömbháznak, a gyermekkórháznak, a mûvelôdési háznak és a hivatalnak. A többi három áll. A Secom közüzemi vállalat 48 alkalmazottjából 43-at elbocsátottak, így a meglévô 5 alkalmazott nem képes ellátni a hôközpontok ellenôrzését és idôszerû javítását. A 2.435 tömbházlakásból csupán 830 maradt a rendszerben, ami 34 százalékot jelent. A levált lakások nagy részébe mikrohôközpontokat, konvektorokat szereltek. Ugyanakkor van jó néhány család, amelyek anyagi nehézség miatt kérték a rendszerbôl való kikötésüket, de nem tudták megoldani egyénileg a melegítést. Oanes Gelu, a Secom fômérnöke szerint a fûtés beindítására leghamarabb november 20-án kerülhet sor. Addig újra alkalmaznak az elbocsátott személyzetbôl, akik elvégzik a soron levô munkálatokat.

Radnóton tegnap folytatott tárgyalást a polgármester, a helyi közüzem vezetôje és a radnóti hôerômû képviselôje. Mint Anton Gheorghe, a Prescom közüzemi vállalat igazgatója elmondta, a radnóti tömbházaknak a helyi hôerômû biztosítja a meleget. A lakosság 478 millió lejjel tartozik a szolgáltatónak, amely a kintlevôségek miatt már három hónapja beszüntette a melegvíz-szolgáltatást. A Román Vizekkel szembeni 230 milliós tartozás miatt az elmúlt héten felére csökkentették a hidegvíz- nyomást. Jelenleg a 836 tömbházlakásból 487 van a távfûtési rendszerbe kapcsolva, a többi lakás tulajdonosa igényelte a kikapcsolást. A levált lakások 60 százalékába mikrohôközpontokat szereltek. A tegnapi tárgyaláson elhangzott, hogy a rendszerben maradt lakások távhôvel való ellátására szükség van a bukaresti hôerômû vezetôségének jóváhagyására. Anton Gheorghe úgy vélekedett, hogy az engedélyt hamarosan megkapja a helyi hôerômû, s így az adósságok újrafelosztása után lesz fûtés az érintett radnóti tömbházlakásokban.

Szovátán a helyi közüzemhez tartozó 1050 tömbházlakás háromnegyede kivált a rendszerbôl, s a lakók egyénileg oldották meg a fûtést. A közüzem vezetôsége jövô héten dönti el, hogy a rendszerben maradt lakásokban mikortól biztosítja a fûtést. Amennyiben a közüzemnek nem lesz nyereséges a szolgáltatás, megtörténhet, hogy a fennmaradó lakások melegítés nélkül maradnak.

Segesváron a 6500 tömb-házlakásból 700 vált le a távfûtési rendszerrôl. Mint Adriana Oprea, a helyi közüzem hôenergia-szolgáltató osztályának vezetôje elmondta, a vállalat csütörtökön megkezdte a fûtést a város nagy részében. A lakók kérésére csupán november elsejétôl szolgáltatnak melegítést az Ana Ipatescu és Anton Pan negyedekben. Az osztályvezetô azt is elmondta, hogy a Fajanszgyár közelében levô hôközpontban még javításokat végeznek. A munkálatok átadási idôpontja pénzhiány miatt elhalasztódott. A tervek szerint legkésôbb november 15-ig a javítás alatt álló hôközpont által kiszolgált lakásokban is lesz fûtés.

Ani Vasile, a dicsôszentmártoni közüzem vezetôje elmondta: az adósságok miatt nem tudták a betervezett hosszúságú vezetéket kicserélni, ám a legszükségesebb munkálatokat elvégezték, s felkészültek a fûtési idôszakra. Bár a közüzem betartotta volna a törvény által elôírtakat, s elkezdte volna a fûtésszolgáltatást, a lakótársulások zöme kifejezte óhaját, hogy egyelôre ne fûtsenek. Csütörtöki nyilatkozata szerint, amelyik lakótársulás péntekig kérvényezi, annál hétfôn elkezdik a próbafûtést.

Szászrégenben a Radnótfáji, Állomás téri és Rodnei negyedekben levô tömbházlakásokban május 2-ától nincs meleg víz. A gázszolgáltató vállalattal szembeni adósságok miatt a szolgáltató lezárta a tömbházakat kiszolgáló hôközpontokban a gázcsapokat. A fent említett negyedekben fûtést sem fognak szolgáltatni. Tegnap megkezdték a fûtést a Mihai Viteazul negyedben. A Fogarasi és Egyesülés negyedbeli lakótársulások igényelték a fûtésszolgáltatás elhalasztását, így ott csupán november elsejétôl biztosítják a melegítést - tájékoztatott Frent Ioan igazgató.

120 nagysármási tömbház tartozott a marosludasi Secomhoz. Mint Floare Gheorghe sármási polgármester elmondta, a marosludasi közüzem személyzetcsökkentése miatt a sármási polgármesteri hivatal kell átvegye a helyi hôközpontot. Egyelôre a helyi tanács nem döntötte el, hogy milyen módon fogja megoldani a tömbházak vízzel, fûtéssel való ellátását. A polgármester valószínûnek tartja, hogy létrehoznak egy helyi községgazdálkodási vállalatot. Egyelôre azonban sok tisztáznivaló dolog van, például az, hogy a lakók 60 millió lejes adósságát is át kell venniük-e, vagy sem. Floare Gheorghe polgármester nem tudta megmondani, hogy mikortól lesz fûtés a sármási tömbházlakásokban.

Nem biztos, hogy giccses a hit-remény-szeretet hármasa; lám, a marosszentgyörgyiek Kolping Családja a tavaszi Hit témaköre után csütörtökön a Remény vonzatához társítható estet tartott, és ebben is az volt a legüdvösebb, hogy a Pupp József ny. magyartanár irányításával és Simon Kinga kántor vezényletével megszólaltatott versek és zenei szerzemények otthonosan, meghitten hangzottak el gyermekek, ifjak és szépkorúak ajkáról. Baricz Lajos plébános méltán lehet elégedett, és nemcsak reménykedô, hanem bizakodó is: az önmûvelés, a mûkedvelés otthonra lelt a plébánia gyülekezeti termében, melynek színpada alkalmas kisebb elôadások, pódiummûsorok tartására. Ezúttal sem hiányzott a képzômûvészet, Magyari Júlia festményei és kisgrafikái mellett V. Szász István míves rézdomborításaival ismerkedett a közönség, az apa pedig elhozta faragó fia, Szász István Attila néhány munkáját is, amelyeket fôleg a fiatalok csodáltak meg.

Nehéz volna fölsorolni mindenkit, megtettem máskor. Megemlítek mégis két nevet, az éneklô Grekuj Editét, aki Csokonai A Reményhez címû költeményének megzenésített változatát adta elô a helybeli furulyásokkal, és a Palkó Rékáét, aki Vörösmarty Szép Ilonkájához még nem elég érett, de Wass Albert Üzenet haza címû versét kifejezôen mondta el. Üdék és szépek voltak és szintén nagy tapsot kaptak a helybeli és a marosvásárhelyi mûvészeti iskola gimnazistái.

A szépet kedvelôk és szépteremtôk közössége november 7-én, szerdán 17 órától gyászmisén vesz részt, amelyet a nemrég elhunyt Tóth István marosvásárhelyi költô emlékére celebrál Baricz Lajos plébános. 18 órától Nagy Miklós Kund, lapunk helyettes fôszerkesztôje mutatja be Tóth István két, frissen megjelent könyvét, a Szívvel, szóval, tiszta ésszel címû zsoltárfordításokat (a Szent István Társulat kiadása, Budapest, 2001) és A gyulafehérvári humanista költészet antológiáját (Költôk virágos kertje, Accordia Kiadó, Budapest 2001). Az esten közremûködik Kilyén Ilka színmûvész és Henn Árpád elôadó. A három alkotó munkái ekkor is megtekinthetôk a gyülekezeti ház termében.

Maratoni reklámot ígérnek a Reklámfalók éjszakájának szervezôi, a szászrégeni Grafis Art, a mûsor gyártói a DaKino alapítvány és a rendezvény fô támogatója, a marosvásárhelyi Mexxem kft. (a Puma termékek kizárólagos romániai forgalmazója).

A szervezôk tegnap tartott sajtótájékoztatójukon nem sokat árultak el az elôadásról magáról. Arról egyelôre csak annyit lehet tudni, hogy ma 19 óra 19 perckor kezdôdik a Nemzeti Színházban és egy darabig eltart. Összesen több mint 500 reklámfilmet fognak levetíteni, és közben a szünetekben számos meglepetés lesz. Egyébként a világ minden sarkából összegyûjtött reklámfilmek vetítése közötti szünetekben a nézôk a támogatók standjait tekinthetik meg. A Garfis Art igazgatója, Sorin Pui kérdésekre válaszolva elmondta:

- A bukaresti és tengerparti sikeres bemutató után igazi kihívás ezt az elôadást Marosvásárhelyen is megszervezni, de úgy érezzük, ez illik hozzánk. Arra számítunk, hogy a közönség a fiatalok és a fiatalosan gondolkodók közül kerül ki. Ugyanakkor reméljük, hogy egyidejûleg a reklámpiaci szereplôk találkozására is lehetôség nyílik.

A Reklámfalók éjszakája szervezôinek dinamizmusára mi sem jellemzôbb, mint a jegyek eladását célzó "reklámhadjárat" megszervezése, amelynek csak kis részét képezte a tegnapi két bohóc és a kiállított felfújt elefánt a fôtéren.

Jegyzet

Úgy történt - minden szándékosság nélkül -, hogy a hadsereg napja a szokásosnál kicsivel hidegebbre sikerült. Fagy éppen nem volt, de kevés hiányzott hozzá. Természetesen ettôl függetlenül kivezényelték a sorkatonákat, értôk szerint gyalogságot és tankosokat egyaránt. Jelen voltak a megye aktív és tartalékos fôtisztjei, az államtól kapott juttatásaikat igazolandó. Az ünnepség meg annak rendje és módja szerint lezajlott. Csak kissé hûvösebb szellôk fújtak. Nem is tartott sokáig, szûk óra alatt lejárt. (Nem kell túlzásba vinni létünk igazolását sem - gondolták az érintettek.) El is mentek sietve egy zárt körû ünnepségre, majd Marosorbóra. Busszal viszik ôket általában és ôk szívesen is mennek, hiszen ünnepi egyenruháikat már csak ritkán vehetik fel. S ráadásul még ez a nap is évrôl évre veszít jelentôségébôl.

A meglepetés csak ezt követte. A hivatalos ünnepség után, mikor már mindannyian elhagyták a teret és az addig lezárt forgalom is helyreállt, osztálynyi általános iskolás gyerek sorakozott fel az ismeretlen katona elôtt. Tanítónôik vezetésével szavaltak és énekeltek. Tisztességesen megtanulták a szövegeket - sokat gyakorolhatták - és torkuk szakadtából zengték: "Gyertek, menjünk mindannyian a harcba! Fiak, csókoljátok meg a szülôket és testvéreket!... A remény csak velünk van!... Az igazságtalan határokat hadd törjük össze!... Inkább élve temessenek el, mintsem vesztesként jöjjünk haza."

Hogy a dalnak a refrénje arról szól, hogy Erdélyt kell megvédeni, nem igazán róható fel. (A dalszövegíró a két világháború közt élt és "alkotott", akkor még ez volt a téma. Azóta pedig nem írtak katonadalokat. Így hát jobb híján kellett ezt választani.) Az átfázott gyerekek igyekeztek mindent jól csinálni, nehogy ismétlésre kerüljön sor, és csak a rosszabbak helytelenkedtek a hátsó sorokban.

Percekig nem értettem, mi történik. Elôször azt hittem, pioníravatás van. Minket is október-november táján avattak pionírrá a hôsök temetôjében. Hideg volt ugyan, de mi büszkék voltunk. Négy-öt évbe telt, míg rájöttem: pionírnak lenni egyáltalán nem jó. Elfelejteni annak a korszaknak a fonákságait azóta sem tudtam. Gondolom, mások, akik nem gyerekként élték meg azt a korszakot, még nehezebben felejtenek.

A szomorú csak az, hogy néhányan - éppen ennek a rendszernek a kiszolgálói - még azt sem tudják megérteni, hogy ilyen rendezvények ma már nincsenek divatban. Nem szükséges gyerekeket kicibálni a hidegbe, állásunk megôrzése vagy a pártban való elômenetel érdekében. Nem kell(ene) gyerekeinket harcra ösztönözni kisiskolás koruktól fogva. Nem ettôl lesz jobb a világ.

Ma már más szelek fújnak. Csak a múlt kísért néha...

Szeresd hazádat és ne mond:

Vörösmarty

Fizettem füstpénzt, ebadót;

hiszékenységem kutyamód

befogta több kultúrpecér,

aki mások bôrébôl él.

Ebemen ôk vettek gubát;

élek, mint nincstelen pupák.

Hizlalt mártírok oldalán

földarcú lettem és sovány.

Felszálltak, mint gyertyásmenet,

rám kormozták a tág eget.

S már hasztalanul megyek én

az apostolok szekerén.

Annak, ki korpába vegyül

- vétkesen vagy véletlenül -,

disznónál fogasabb beszéd

tépi a testét szerteszét.

Ott a szó mögül csonttörô

megkövült szörny kúszhat elô.

Eladták rég az én helyem,

bolondot járatnak velem.

Szárnyas nyarak, hüllô-telek

leváltnak titkon engemet.

És úgy rászednek, mintha én

állnék a nagyvilág helyén.

Odébb mennék, de visszalök

sok harsogó honfikönyök,

amely magáról úgy rikolt

mintha most vívná Jerikót.

S a csillagháborús beszéd

rengeti eszmék rendszerét.

És sorsom mégis arra szánt,

hogy eszmék koldusa gyanánt

csak köztük éljek, idelent,

mint zajban egy parányi csend.

Hisz mindegy, ki mint zaklatott:

ôhelyettük is hallgatok,

amíg csak darabokra tört

arcát mutatja meg a föld;

míg a legkisebb ízekig

teljessé nem születhetik

a szó, mely nem töri tovább

a Teremtô arculatát.

Zsákutcák: szép csillagközök

s országos pusztulás között

szavak, csak addig szálljatok,

ameddig a varjakra dob

göröngyöt egy parasztgyerek,

s a Föld arcára essetek!

Elsápad a szûkszavú Föld;

mit az ôsöktôl örökölt,

megôrzi, mint titkot a mag,

amely kalászként bólogat.

Míg ránk szól egy világnyi csend:

"Verba volant, facta manent."

Szabó Györgynek, aki beállt "a sorsüldözött Benkô József fordítóinak folytatói közé" és elkészítette a Transilvania teljes fordítását.

Ments meg Uram a szájalástól

s a szájalóktól egyaránt:

minden üres szó bajt palástol

és folyton tévutakra ránt.

Míg lesznek örök kárvallottak,

kik közt kárpótlást egy se kap:

csak útszéli kitagadottnak

szóljanak szánkból a szavak!

Hívnak teljesületlen sorsok,

hol egy élet sosem elég;

ahol összeroppant már oly sok

és egyre fogyóbb nemzedék.

Nem elég egy nekifutás itt,

nem érhetjük be ennyivel:

egész az izompattanásig

mások helyett is menni kell.

Hív a talajból kinôtt élet,

ha egésszé nem teljesült:

zsúfolt városok, tág vidékek,

Isten háta mögötti föld.

Elcsapott társak s volt cselédek

sorsa fejünkbe költözött.

Ocsúdunk ôs megtöretések

örökös szolgái között.

Így tölt fel társaink hiánya,

s tán elnyelne a szürkeség,

ha biztos életjellé válva,

nem rángna e hiány belénk.

S míg a szószátyár akarnokság

trónra ülteti önmagát,

velünk jön egy rejtôzô ország

rokkant-újult hada tovább.

Valami elszabadult bennem:

lélegzek légüres terekben;

lakom üres házak homályát;

állok szökött ôr helyett strázsát;

hallgatok erdôsödô telken;

némák nyelvén remeg a lelkem.

Zarándok-szavakká verôdve,

Önmagam elôl is rejtôzve

- ki otthonában sosem fér meg -:

füvek - fák otthonába térek,

sejtve , hogy - mint elveszett tárgyat -

ha keresnek, meg sem találnak.

Elszéledt had meleg nyomában

kimegy törzsem alól a lábam;

lót-fut, akár egy kerge szolga,

mint hogyha száz gazdája volna,

s annak nyomában járna holtig,

aki elment, vagy sosem volt itt.

A sok messzire tévedt lábnyom

megszüli naponta hiányom.

A rögök, amik felsebeztek,

zsugorodva rám kérgesednek,

mintha e hozzám érô földön

nem kapna levegôt a bôröm.

Hogy tart itt mégis, ami nincsen,

e küszöbön, mely bent-sem, kint-sem?

A megcsalt föld, amit itt hagytak,

fellázadt porként miért zaklat?

Mért néz világtalanná válva

a kútvíz növekvô homálya?

Mért fordítja rám lapos arcát

a kô, e némán szóló vakság?

Mért fut a vadvíz lángja hozzám,

hogyha kialszik szél távoztán?

Én mért körözök volt magamban,

ha már örökre itt maradtam?

- Tán az idôk kezdete óta

csak gyalogolok ôsi módra:

szürke rögök kétkedve néznek,

s mind vár újabb elhagyott fészek,

hol vigyázó társam, a Semmi

új távozók nevét jelenti.

S járok, a Semmi útitársa,

a múltak, tetemrehívása:

ki a sorsával szembenéz még;

kinek visszhangozzák beszédét,

s üres terek ásító hangja,

feleszmél még egy pillanatra.

De élhet bár egyetlenegyszer,

ki százak lábnyomán veszett el?

Ki befagyott szájú világok

arcába hiába kiáltott?

Ki számok szögesdrótján átszól,

és nem kap választ odaátról?

Mért is firtatja, milyen hírt kap,

kit születésénél leírtak?

Kinek torkába füvet vetnek,

s tört edényként termi a csendet:

mindegy, hogy felérez - nem érez,

hallgat, s a csendje másoké lesz.

Valami elszabadul bennem:

lélegzek légüres terekben;

lakom üres házak homályát,

állok szökött ôr helyett strázsát;

hallgatok erdôsödô telken;

némák nyelvén remeg a lelkem.

Somostetô, 2000 végén - 2001 elején

A kétségbeesésbôl emeltél föl,

a torz pusztulásból talán.

Új éltet adván lettél

apám helyett apám.

Sohase hittem, hogy emberben ennyi

biztos szeretet élhet.

Óvó szavad nélkül sötét e semmi

világ. Sokkal sötétebb.

Mit mondjak? Hogy mohón becsültelek,

jobban s tán szebben bárkinél?

Ha jól ismerlek, mosolyod megett

csak szelíden legyintenél.

A vers, ereklyém, áldó sugaram -

a szó bûvölete és menedéke -

Homérosz, Dante… Babits, Arany -

mind általad lett sorsom büszke éke.

Van utam. Szorongva, de szüntelen

araszolok tisztaságod után.

Hogy bírjam még, maradj te is velem,

apám mellett apám.

Tévedés ne essék, nem Jókai Mór Akik kétszer halnak meg címû gyönyörû regényét akarom elemezni. Szó sincs ilyesmirôl.

Valami olyasmirôl írok most, ami velem, velünk történik meg, egy életben talán csak egyszer, egyetlenegyszer. A nagyszüleimrôl van szó. Nekem ôk már meghaltak egyszer, amikor még nagyon kicsi voltam. Talán még fel sem fogtam akkor a szomorú, gyászos valóságot, nagyapám halálát, amikor kislánykoromban - öt-hat éves lehettem - futva tettem meg az utat szüleimtôl nagyanyámék házáig. Szaladtam, szaladtam, fontosságom vélt tudatában, hogy én milyen nagy hírt hozok. Mintha nem lett volna elég sétálva menni, hogy még öt-tíz percig abban a reményben éljen szegény nagyanyám, hogy még mindent vissza lehet fordítani. Hogy nagyapám hazajön a kórházból és az életet ugyanúgy kettesben, kéz a kézben lehet folytatni, mint addig.

De én sietve vittem a hírt, és csak akkor tudatosodott bennem, hogy mi is történt tulajdonképpen, amikor nagyanyám zokogva esett nagynéném karjába. Akkor már én is sírtam, és megértettem, hogy soha többet nem látom ÔT, nagyapót, aki olyan nagyon szeretett engem, mint ahogyan én is ôt.

Szomorúan eltemettük és nemsokára meghalt nagyanyám is, ôt is kikísértük a temetôbe, és most már ketten aludták örök álmukat úgy, ahogy az meg van írva a nagykönyvben. A díszes tölgyfa koporsó teteje, amiben délceg nagyapám aludt, még tökéletes épségben kandikált ki a fekete földbôl.

Telt-múlt az idô, a fájó emlékek elmosódtak, ment az élet tovább. Mi, gyerekek, a nôvérem meg én, közben megnôttünk, és visszajártunk a családi házba, éppen úgy, mint azelôtt. Aztán évek múlva szeretett apánk is eltávozott, és most már nagynénénk képviselte egyesegyedül a család apai ágát. Gyakran látogattuk ôt, és úgy éreztük, ez most már mindig így lesz. Ô mindig ott lesz nekünk a házban, akitôl kérdezni lehet, mi volt, hogy volt akkor régen, amikor még éltek déd- és ükapáink, -anyáink.

De nem kérdeztük! És ô sem mesélt. El volt foglalva a jelennel, saját életével, problémáival, éppen úgy, mint mi.

Nemrég, pár héttel ezelôtt, 94 évesen lehunyta a szemét, és nem nyitotta ki többet. Megállt a bim-bam óra a falon, zavaróan csendes, kísértetiesen üres lett a ház. Nagyanyám karcsúra fûzött derekával, gyönyörû porcelánkék szemével, nagyapám pofaszakállas, markáns, jóságos arcával ugyanolyan vidáman és fiatalon nézett a világba a hatalmas aranykeretes rámákból, mintha mi sem történt volna.

Mi pedig, ketten a nôvéremmel elkezdtük a ház birtokba vételét. Megsárgult iratok halmazát olvasgatjuk még ma is, sok mindent megtudunk, amit nem meséltek, és amit már nem mesélhetnek. Régi, divatjamúlt színházi látcsô, pedánsan elraktározott legyezô kerül elô, levitézlett udvarlók szerelmi vallomásaival teleírva. Ott lebeg a levegôben a régi, letûnt világ rizsporos, kissé ódonszagú hangulata.

Titokzatos, gondosan átkötött dobozokat bontogatunk, tele emlékekkel, vastag fedelû fényképalbumokat lapozgatunk. egyik dobozból üzenet kerül elô.

Ne adjátok el az ôsi házat! - üzeni a nagynénénk gyöngybetûivel. Igaza van! Ó, ha nekem annyi pénzem lenne, hogy teljesíteni tudnám ezt a kívánságát. Hogy itt tudnám tartani ôket, ôseim emlékét…

Hogy ne kellene eladni a nagyapám verejtékével épített kellemes otthont. De eladtuk. Mást nem tehettünk. És itt is hibát követtünk el. Ülök a nagyanyám öblös mohazöld bársony foteljében - mennyi gyönyörû tündérmese hangzott el ebben a kényelmes fotelben -, és hirtelen fülembe cseng nagynéném szava: Vigyázzatok, kinek adjátok el a házat, ha mégis muszáj lesz. Ez az utca a "mi" utcánk…

Hogy kinek adtuk el? Hát annak, akinek pénze volt… És így fogynak a házaink, és fogyunk mi is… Egyre csak fogyunk…

És az ôsrégi házzal együtt újra meghaltak a nagyszüleink. Nem néznek le többet reánk derûs, boldog fiatalsággal az aranykeretes rámákból, ahonnan már száz éve figyelik a család sorsát.

Megöltük az emléküket. Ôk azok, AKIK KÉTSZER HALTAK MEG. Legalábbis a mi szívünkben.

Vajon más hogy van ezzel? Hogy tudja átvészelni a hasonló, majdnem naponta elôforduló családi házak felbontását, eladását? Vagy csak én vagyok ilyen szentimentális?…

Hozzátok vissza

egy napra ôket,

akik még ôrzik

a temetôket.

A rég eldobbant

millió szívet,akikért misét

senki sem fizet.

Szegényt, gazdagot,

asszonyt, gyermeket,

akiket e föld

féltôn rejteget,

s a nagyvilág most

vigyorral tagad,

mint sok-sok ebül

elorzott javat.

Hozzátok vissza

egy napra ôket!

Mind a szenteket,

s a tévelygôket:

tanúként állni

a világ elôtt,

hogy mi lakjuk itt

a zöld temetôt!

Október 17-én könyvbemutatóm volt Marosvásárhelyen; a hallgatóságnak kérdôíveket osztottam szét, arra biztatva a közönség tagjait, tegyenek föl kérdéseket, mondván, hogy a válaszokból kerekedik majd ki a mûsor. Tehetségem szerint válaszolgattam is a kérdésekre, ám közülük kettôt félretettem, s a harmadikra csak elhamarkodott választ adtam. Engedelmükkel visszatérek a válaszokra.

Az elsô. "Miért ír a mérnök? És hogyan?" Erre akkor gyorsan azt mondtam: "Azért írok, mert úgy érzem, hogy van mondanivalóm. Hogyan? Egyszerûen: nekiülök és jön a szöveg."

A felelet elsô részével nincs baj, a válasz második fele nem ilyen egyszerû. Mielôtt nekiülnék, már nagyjából tudom, hogy mirôl fogok írni. Természetesen menet közben is jönnek még ötletek, s az is elôfordul, hogy az elôre kitervelt végkifejlet másfelé kanyarodik. Elvemnek tartom, hogy (lehetôleg) közérthetôen írjak, mert magam is vallom: "a közérthetôség az író udvariassága az olvasó iránt." Az más kérdés, hogy a szövegeim csak Nagyváradtól Csíkszeredáig és Máramaros-szigettôl Temesvárig érthetôek, mert a mai erdélyi (köz)életrôl szólnak, s aki nem itt él, az bizony nem tudja, hogy mi is rejtezik egy-egy utalás mögött. Magyarán: vidéki szövegeim vannak, azaz csak egy bizonyos vidék lakói ismerik az írások helyszínét, környezetét és hátterét. Sebaj, vállalom.

Az írásokat - legalább egy éjszakányi idôre - pihentetem, s amikor ismét elôveszem, egy kicsit megfésülöm, s ha lehet: meghúzom. Nem kenyerem a locsogás. Nem írok nehezen, de túl könnyen sem, egy oldalnyi szövegen általában két-három órányit matatok, jobb napokon négy oldalt is össze tudok hozni egy délelôttön. Nincs módom és lehetôségem az ideális mennyiségre: naponta egy oldal. Helyesebben: mindennap egy oldal. (Ez ugyebár évenként egy 300 oldalas regénynek felel meg…) Még valami: állandóan kézügyben van az értelmezô és a helyesírási szótár, valamint az idegen szavak szótára és egy kislexikon.

A második: "Lehet-e kettôs mércével mérni az embertelenséget?" A könyvbemutatón kitértem a válasz elôl, mondván: hosszabb gondolkodást kíván a felelet. Most sem vagyok megelégedve a válasszal, de vágjunk neki. Talán az a legegyszerûbb, ha tréfára fordítom: "ha meglônek egy medvét, azt másképp tálalja a Vadászmagazin és másképp a Medvék Lapja." A gyakorlat tehát azt mutatja: föl sem tevôdik az "egyetlen mérce" kérdése, mert akkor nem lenne szükség bíráskodásra, elegendô lenne a tízparancsolat és a keresztényi élet reguláinak betartása. Válaszom: sajnos az embertelenséget is kettôs mércével mérik. (A tévedés jogát továbbra is fönntartom.)

A harmadik: "Ha egyetlen kívánsága teljesülne, mi lenne az?" Ez játéknak is kiváló, de filozófiának még inkább. Ha azt kérdezték volna, mire költeném az öttalálatos nyereményt, sokkal könnyebb lenne a dolgom. Itt az anyagiakon túl az erkölcs és a filozófia is szót kér. Könnyedén le tudok mondani az öttalálatos igényérôl, mert úgy érzem, egy csomó olyan dolog van, amit nem lehet pénzzel megvásárolni, s mind-mind fontosabbak, mint egy ház vagy egy autó. Az "egy kérdés - egy válasz" kategóriában már van egy remek elhárító válaszom. Valaki egyszer fölajánlotta, hogy összehoz egy jóssal, aki holtbiztos választ ad bármilyen, a saját jövômet illetô kérdésre, de csak egyet kérdezhetek. Nos, én erre azt kérdezném:
"százhúsz éves koromban föl tudok-e menni megállás nélkül egy ezerméteres hegyre?" A válasz nyilvánvaló: nem. Ez nekem elég. Mert tessék csak elképzelni, mi történne akkor, ha azt kérdezném: megkapom-e az irodalmi Nobel-díjat a közeljövôben és azt válaszolnák rá, hogy igen? Kész ôrület! Ez rögtön két kérdést szülne: mire adnák, hisz’ még semmit sem írtam, s a másik: milyen ruhában menjek átvenni a díjat? Na hagyjuk.

Nos, egyedi kívánságaim lennének, például: lássam az unokáimat; egészségben eltöltendô hosszú, békés öregkor (ahogy Fiser barátom szokta mondani: "élj sokáig, s halj meg hamar!") satöbbi, satöbbi. Fél napi gondolkodás után eszembe jutott, hogy Benedek Marcellnél már olvastam valami ilyesmit: a feleségének három kívánsága volt, s mindhárom beteljesedett. Ô azt kívánta, hogy ne haljon meg ôelôtte sem a férje, sem az egyik, sem a másik gyermeke. Én ezt kiterjeszteném egy kicsit, ha szabad: "ne éljem túl nálam fiatalabb rokonaimat". Nos, ez a válaszom.

Elnézést a megkésett válaszért, maradok tisztelettel.

Marosvásárhely, 2001. október 22.

Rangos hetilap kvázi teljes szerkesztôsége a porondon, válogatott nehézfiúk, igazi sztárcsapat. Lenyomják Erdélyt. A lap külhoni terjesztése persze már magvasabb probléma (volna). A házigazda szenved, próbál érdekes lenni, hozzávetôleg überolja az ötórás rémhíreket, aztán valahogy mégis összehoz egy érdekesebb kérdést: a macskaversrôl. Tudniillik hol van a kutya (macska) elásva, van-e megfelelô eseményre megfelelô vers, illetve hogyan passzol az alkalmi költô az alkalommal.

A (vers)szerkesztô úr pedig leoszt a porondról, rendkívül snassz ez a macskaügy, szerencsétlen flótások sosem trafálják el az alkalmat egy jó verssel, pedig szórják a szerkesztôséget rendesen bizonyos eseményterhes dátumok tájékán: huszadikára huszadikás verset, ötvenhatra ötvenhatos verset, március tizenötre pedig egyszer valami Petôfi - ez régebbecske volt - elôállott egy Nemzeti dallal. Smafu.

Pedig megtanulhatnánk: ilyen színvonalú lap nem közöl macskaverseket.

Otthon, a találkozó élményanyagát megfejelendô, felütöm a lap egyik októberi számát: a páros oldalon - so ein pech - mindjárt jön egy vers, a címe "Bandar-e Abbas". A szomszédos oldalon a párja, kelt "New York, 2001. szeptember 13".

Páratlan létünk dialektikus volta.

mottó: "ó, készíts álarcot nekem"

Dylan Thomas

Van egy pasas, idônként összefutok vele az utcán (kocsmában, buszon, vonaton, taxin, liftben, közös szeretôink ágya alatt, moziban, színházban, hangversenyen, a fürdôszobában), ilyenkor ráköszönök, ô pedig kedvesen visszabiccent, van, hogy ezt fordítva is eljátsszuk.

Rémlik, egyszer mintha találkoztunk egy egyetemen, talán évfolyamtársak is voltunk egy ideig: soha nem váltottam vele bár egy büdös szót se. Ám valahogy megmaradt az arca nekem, így vált a késôbbiekben az ember nélküli arccá.

Helló, helló, Arc, mintha picit ritkult volna a hajad és kerekededebb lenne az összkép, ám még mindig félreismerhetetlenül felismerhetô, csekkoljuk egymás létét egy semmitmondó ország semmilyen városában, helló, lám, megvannak még a hozzád tartozó többi részek, bizonyára te is eszel, iszol, ürítesz, párzol, esetenként ütsz, köpsz, rúgsz, vagy jól leszívod és bizonyára vakarózol, ha viszketsz.

Fogadok, ándungod sincs, ki a fene volnék.

Gyönyörû mondatokat mondott, a közbeszédtôl eltérô ritmusú, indázó, de nagyon világos, erôs és mégis törékeny mondatokban fogalmazott. Gyönyörûség volt ôt hallgatni. "A lényeges, elirányító döntése-inkben a megejtôen sugárzó gyámolta-lanság, a nyitottság, az elesettség magasabbrendûvé teheti magatartásunkat." Ezt szóról szóra így mondta. (Láng Zsolt: Beszélgetés Mészöly Miklóssal) * Hûséges nyelvem, / talán mégis nekem kell téged megmentenem. / Ezért továbbra is kiteszem a színekkel teli tálakat. / Ha lehet, világosak lesznek azok és tiszták, / mert kell valami rend és szépség a boldogtalanságban. (Czeslaw Milosz: Hûséges nyelvem. Fordította Gömöri György) * Sven némán nézte a lány elkomolyodott, felindult arcát. Így még vonzóbb, hogy felbomlik arcán a szimmetria, de a feldúlt arc mögött kisejlenek a harmonikus vonások. Bár hangjában a felnôtt düh visszhangzott, arcára gyermeki dac ült ki, a gyermeké, a minden emberben lévô gyermeké, akit megsértettek, megbántottak vagy megaláztak. (Szász János: Napfogyatkozás) * egy bársonyos perc függöny mit sem ér / egy bôgôtok az ablakon / az mennyit ér ha nem vagy itt / ha hangolom érted hangtalan / a színhangok lefulladt dúrjait... (Fazakas Attila: Clowndarabok) * A pacalba' nincsen vitamin. Azt csak megeszi az ember, gyomor a gyomorba, szevasz, rokon, és nincsen apelláta. A két gyomor találkozása a fortyogó sötétben. Az egyik gyomor megeszi a másikat. Kell ennél több? Vágyhat-e gyomor nagyobb gyôzelemre? (Podmaniczky Szilárd: Hófehérke a feketegazdaságban) * Egyszer láttam egy vízparti fát / duplaként mint kártya lapján a vadász / (duplán mint kártya lapján a vadászt) / fûz lehetett éger vagy fehér nyír - mindegy - / a képével volt teljes / Nekem nem maradt idô lenni (Géczi János: A szörny) * Se szívmûködés, se létezés, se testmeleg. A biztonság kedvéért behozattam a klinikára. A mentôautóra várni kellett. Amikor jött, hordágyra tettük a maga élettelen testét és megindultunk lefelé. A dûlôi úton a mentôautó kereke belezöttyent egy nagy gödörbe. És maga, Rozália, kinyitotta a szemét, amit én elôzôleg lezártam. Pislantott. Az is lehet, hogy kacsintott. (Kabdebó Tamás: Aki á-t mond: Feltámadás) * Iszlayné hirtelen és enyhén elpirult, az emberek nagy többségében él ugyanis egy bizonyos prüdéria, miszerint szerveket, betegségeket nem illik néven nevezni. A férfiak java része be nem vallaná, hogy heresérvvel mûtötték, ezért mindegyiket kizárólag sérvvel mûtik. Egy idôs férfi, aki ad magára, sose mondja ki: csúzom van, hanem csakis annyit: artrózisom van. (Tóth Mária: Az esô némasága) * A halál valós, de nem folytonos. / Elmenni egy halott madár mellett, / Észrevenni, / Mégis tovább haladni / A múlté. / A gondolat marad / Az egyetlen, amit a halálról tudok. (Gregory Corso: Gondolat. Gyukics Gábor fordítása) * /LÁTÓ, 2001 október/

Fiatal elôadómûvész, muzikológus, újságíró, Rómában a Montessori Tanintézetben zenepedagógus Cipriana Smarandescu csembalómûvész. Nagysikerû marosvásárhelyi kamaraestje elôtt beszélgettünk. Olykor érett, befutott elôadómûvészek, hangszerük mesterei sem vallanak nyíltabban, ôszintébben pályájukról, munkájukról mint ô tette. Szellemi-lelki-érzelmi élete a zene, az elôadómûvészet hatására alakul, válik hovatovább teljessé.

- Elsô alkalommal hangversenyezek Marosvásárhelyen. Romániában több alkalommal is felléptem már. Kolozsváron például, ahova a mai kamaraestet követôen utazom. Ôszintén szólva, annyira jólesett ez az itteni szeretetteljes fogadtatás! Olyan szép a Kultúrpalota, a nagy hangversenyterem, a Tükörterem...

- Elôadóestje sikeréhez minden bizonnyal hozzájárul a filharmónia hangszere is.

- Valóban remek! Másrészt, bár Románia- szerte kevés a jó minôségû zeneszerszám, a marosvásárhelyi filharmónia modern, állandó hangszerkerete egyfajta helyzeti elônyt is biztosít. mivel hangszer és zenekar dolgában teszi versenyképessé. Nagy neveket, jeles elôadómûvészeket hívhat ezért meg a filharmónia. Kevés ilyen zenei intézmény engedheti ezt meg magának az országban.

- Ön fiatal elôadómûvész. Kézenfekvô a kérdés: Miért épp e sajátos, változatos hangszínnel bíró "öreg", tán 400 évnél is nagyobb múltra visszatekintô hangszer vonzza mégis?

- A csembaló valóban rég letûnt korok hangszere, de az immár elmúlt század derekán, az 1950-es években egyfajta csoda következett be a hangszert illetôen. Azt hiszem, magában a nemzetközi zenei életben is, adott pillanatban mintha bizonyos fokú telítettség mutatkozott volna a zongora iránt. Szerintem ez késztethette a muzsika világát arra, hogy újra felfedezze a csembalót. Valóságos hullám megjelenésérôl beszélhettünk világviszonylatban, melyben a hangszerrel együtt az érdeklôdés középpontjába került maga a csembalóirodalom is.

- Minden jel arra vall, az a bizonyos hullám itt is átvonult...

- Hála istennek, hogy bennünket is megfertôzött. Ami érthetô is, hisz Erdély mindig is a régi zene számottevô központjának számított. Másrészt Bukarestben, a konzervatóriumban, tanáraim, Ogneaca Lefterescu és Petre Lefterescu valóban nagyon sokat tettek a csembaló újrafelfedezéséért és azért, hogy a fiatal nemzedék tagjai megismerhessék és megkedvelhessék...

- Bár a mûsorfüzetben csak utalást olvasni arról, hogy Cipriana Smarandescu újságírással is foglalkozik, tudjuk, hogy a Bukaresti Rádió Actualitatea muzicala címû zenei rovatának volt a munkatársa, s most lám, mégis olaszországi vendégmûvészként s kicsit talán újságíró kollégaként is fogadhatjuk...

- Olykor magam is furcsállom a dolgot. Mégis, mindössze tanulmányútról/idôszakról van szó! Három éve folytatom a tanulmányaimat Rómában Ton Koopman - pillanatnyilag a világ egyik legjelentôsebb csembalómûvésze tanítványa, Patrizia Marisaldi irányításával. Mesteremnek vallom a francia Patrick Ayrtont is. Tanulok és koncertezem. Többször hangversenyeztem már Rómában és sok más olasz zenei központban. Továbbá Ausztriában, Németországban. Olaszország egyébként különös vonzerôvel bír a zenét és általában az elôadómûvészetet illetôen. Ott ugyanis - Romániához viszonyítva - a sok, jó hangzású és kifogástalan hangszer gyakoriságának köszönhetôen, szinte minden valamirevaló kis városkában-településen zajlik zenei esemény. Ami pedig az újságírást illeti, szívesen emlékszem a rádiós évekre, s azokra, amikor különbözô zenei lapokban közölhettem. Az utóbbi idôben azonban az elôadómûvészettel kapcsolatos szakmai tudnivalók elsajátítására összpontosítottam inkább. Fontosabbnak tartom idômet és energiámat most meghatározóbb módon a mûvészi karrieremnek szentelni.

- Mûvészi pályafutásának jövôbeni alakulása szempontjából kecsegtetôbbnek bizonyul-e a "kinnlét", tanulmányai befejeztén végleg hazajön?

- Korai még errôl beszélni! Annyit viszont mondhatok, igaz ugyan, hogy külföldön tanulok, elôadómûvészként azonban a hangversenydobogón mégis itthon kívánok a legtöbbet nyújtani. Itthon mindig felszabadultabban játszom és intenzívebben élem meg a sikerélményt is.

Eloltották az alagúttüzet

A Szent Gotthárd-alagútban péntekre virradóra sikerült a tüzet annyira eloltani, hogy hozzáláthattak a mennyezet szerkezetének megerôsítéséhez, ami elôfeltétele a további munkálatoknak. A szerda reggeli baleset és az azt követô, rendkívül magas hôfokú tûz nyomán a mennyezet borítása mintegy 250 méter hosszúságban leomlott, illetve meglazult. A biztosítást fémállványzat segítségével végzik, s a reggeli tájékoztatás szerint ez a munka több órát igénybe vesz. A mennyezet megerôsítése után elôször várhatóan a péntek déli órákban zürichi szakértôk csoportja keresi fel a baleset helyszínét, és fotósok rögzítik a látványt. Az utólagos elemzéssel a lausanne-i egyetem szakértôit bízták meg. Ezután látnak majd hozzá az áldozatok kiemeléséhez. A romok alatt az alagútban mintegy 100 személyautó és 15 kamion van, de azt még becsülni sem lehet, hogy hányan vesztették életüket autójukban.

A Magyar Nemzeti Múzeum bicentenáriuma

A Magyar Nemzeti Múzeum alapítása bicentenáriumi évébe fordul november 25-én: 1802-ben e napon fogadta el I. Ferenc magyar király gróf Széchényi Ferenc felajánlását, miszerint Magyarországra vonatkozó gyûjteményét hazájának ajándékozza. A jubileumi esztendôben finiséhez ér az ország elsô közgyûjtemé- nyének otthont adó épület 1994-ben kezdôdött teljes rekonstrukciója. Az intézmény bicentenáriumi központi ünnepségét 2002. november 25-én tartják az állandó régészeti kiállítás megnyitásával. Az ünnepségsorozat azonban - amelyet az ugyancsak 200 éves Országos Széchényi Könyvtárral karöltve rendez a múzeum - már január 22-én kezdetét veszi - mondta Kovács Tibor fôigazgató.

1956 - washingtoni történészkonferencia

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc fordulópontot jelentett a hidegháború történetében - állapította meg John Lukacs világhírû, magyar származású amerikai történész azon a csütörtöki történészkonferencián, amelyet a washingtoni magyar nagykövetségen rendeztek, amerikai, amerikai-magyar, illetve magyarországi tudományos kutatók részvételével. A rendezvényen Bianca Adair (Alabamai Egyetem) az osztrák államszerzôdés és a semlegesség kérdésének összefüggéseirôl beszélt. Charles Gati (Johns Hopkins Egyetem) a forradalom célkitûzéseirôl szólva, a függetlenség követelésének kiemelkedô fontosságára hívta fel a figyelmet.

NKÖM-gyorssegély a kassai Thália Színháznak

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) kétmillió forint gyorssegélyt nyújt a kassai Thália Színháznak - tájékoztatta a tárca sajtóirodája pénteken az MTI-t. A sajtóiroda a közleményben emlékezetbe idézi, hogy a felvidéki magyar teátrum súlyos pénzhiánnyal küszködik, a hét elején már a fûtést is kikapcsolták az intézményben. A kulturális minisztérium idén mintegy ötmillió forintos támogatást nyújtott az intézménynek, az Illyés Közalapítvány pedig harmincmillió forinttal támogatta a színházat. A közlemény tartalmazza, miszerint a tárca elvárja a felelôs szlovák kulturális kormányzattól: tegye meg a szükséges lépéseket, hogy elháruljanak az akadályok a teátrum problémamentes mûködése elôl.

Viskókba és templomba rohant egy busz

Viskókat tarolt le, egy gyászolókkal tömött épületbe, továbbá egy templomba rohant egy autóbusz a Fülöp-szigeteken, a szerencsétlenség 23 emberéletet követelt. A menetrend szerinti jármû feltehetôen az esôs idôjárás - a csúszós, nedves út és a rossz látási viszonyok -, illetve a sofôr fáradtsága miatt tért le útjáról a Manilától 800 kilométerre délkeletre lévô Buena Vistában. Legalább öt házban okozott kárt, köztük egy plébániatemplomban. Az egyik épületben számos személy virrasztott egy halott fölött, a busz közéjük gázolt. A buszon huszonnégy utas tartózkodott, de a halálos áldozatok többsége a virrasztók közül került ki.

Megszületett a leendô belga királynô

Belgium alig 130 éves történetében elôször nôi várományosa van a trónnak: a trónörökös párnak csütörtök késô este megszületett az elsô kislánya. A vártnál egy héttel hamarabb megszületett kislány az Erzsébet Teréz Mária Ilona nevet kapja a keresztségben, s így Belgiumnak az eddigi hat király után valamikor a század elsô felében Erzsébet nevû királynôje lehet, mivel a Benelux országban már korábban megváltoztatták a fiági örökösödési törvényt. Mivel a jelenleg uralkodó II. Albert király 67 éves, jó erôben van, s az utódlás sorrendjében ôt fia, Fülöp követi a trónon, egyelôre nehéz lenne megjósolni, mikor kerülhet trónra a most született Erzsébet.

Emberkísérlet ôssejtekkel

Jól van, s már ki is került az intenzív osztályról az a beteg, akinek infarktus károsította szívizmába saját csontvelejébôl vett ôssejteket juttattak szerdán - a világon elsô ízben - Bécsben. A kísérlet eredményét azonban csak néhány hónap múltán lehet majd teljes körûen értékelni. Dr. Alfred Kocher, a beteg kezelôorvosa, akinek korábban sikerült kimutatnia állatokon, hogy az ôssejtek jelentôs mértékben helyre tudják hozni az infarktus által megkárosított szívizmot, elmondta: betege a körülményekhez képest igen jól van, az orvosok elégedettek állapotával. Az asszony azért volt az intenzív osztályon, mert az ôssejteket egy áthidaló (bypass) mûtét során juttatták szívizmába.

Építményomlás engedély nélküli építkezésen

A szerdán leomlott New York-i épületállványzat felépítésére nem kért engedélyt az építôvállalat - jelentették pénteken a helyi lapok. Mivel hivatalosan sohasem kértek engedélyt a felépítésére, a városi hatóságok nem is ellenôrizték az építményt - idézett a New York-i lapjelentésekbôl a DPA. A 14 emelet magasságú állványzat összeomlása öt ember halálát okozta, és pánikot idézett elô Manhattan városrész déli részén, mert az ott lakók, illetve az ott dolgozók azt hitték, hogy újabb, a szeptember 11-ihez hasonló terrorcselekmény történt a közelükben.

üSzeminárium a történelemkönyvekrôl

A PER (Projekt on Ethnic Relations) a Közoktatási Minisztériummal közösen ma és holnap Segesváron szemináriumot szervez Romániai történelemkönyvek címmel. A szeminárium az Európa Tanács arra vonatkozó javaslatát tartja szem elôtt, hogy a régió országaiban a történelem oktatását taglaló vitákat szervezzenek és a kisebbségek történelmét a többségi nemzet történelmébe hangsúlyozottabban illesszék be. A szemináriumon részt vesznek a történelem karok dékánjai, neves líceumok történelemtanárai, tankönyvszerzôk, kiadók, az Amerikai Egyesült Államok követségének, az Európa Tanács és a Közoktatási Minisztérium képviselôi.

Ellenôrizték a maxi-taxikat

Csütörtökön a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal Mûszaki Igazgatósága körülbelül 40 maxi-taxi mûszaki állapotát ellenôrizte. Az ellenôrzés során kiderült, hogy a kocsik nem felelnek meg a követelményeknek, s a járatok nagy része nem tartja be a menetrendet. Mint Tatár Béla, a Helyi Közszállítási Vállalat és a Siletina társult vállalat társigazgatója elmondta, a rendellenességeket nem a társult vállalat, hanem a többi szállítási cég járatainál tapasztalták.

Elzárhatják a vízcsapokat

2,5 milliárd lejjel tartoznak a marosszentgyörgyi, maroskeresztúri, nagysármási tömbházlakók a vidéki vízszolgáltató vállalatnak (SURM) - tájékoztatott Blaj Virgil igazgató, aki elmondta, hogy a megyei tanács jövô heti ülésén döntenek arról, hogy milyen módszerhez folyamodjanak az adósságok behajtása érdekében. Az igazgató valószínûnek tartja, hogy az adós lakók víz nélkül maradnak.

Számítógép-kezelô tanfolyam

A Bethlen Alapítvány novembertôl mozgássérültek számára három hónapos díjmentes számítógép- kezelô tanfolyamot indít a 21-es Jegyzôkönyv programja keretében. A helyek száma korlátozott. Az érdeklôdôk a 213-676-os telefonszámon jelentkezhetnek.

Helyzetelemzés Mezôpanitban

Mezôpanitban október 30-án, kedden ül össze a helyi tanács. A napirendi pontok között szerepel: a polgármesteri hivatal egyéves tevékenységérôl szóló beszámoló, a község területén található mûvelôdési házak beszámolója, a község új épületeinek felleltározása és a község legidôsebb lakója, a csittszentiváni Szilveszter Gábor köszöntése, aki október 25- én ünnepelte 100. születésnapját.

Könyvtári napok Szászrégenben

Szászrégenben a városi könyvtárban kétnapos rendezvénysorozat zajlott Könyvtár- Könyv-Mûvészet címmel. A rendezvényt csütörtökön Traian Marian, a város polgármester, Mihai Artimon Mircea, a Megyei Könyvtár osztályvezetôje és Marin Sara, a Petru Maior könyvtár igazgatója nyitotta meg. Elôadást tartott Georgeta Marginean, Ana Todea, Melania Suciu, Mariana Ciurca, a régeni, illetve a megyei Könyvtár munkatársai. Ezt követôen találkozót szerveztek Valentin Marica és Nicolae Baciut írókkal, publicistákkal. Pénteken délelôtt az érdeklôdôk mûvészi mûsort, majd Iulian Boldea egyetemi tanár és Eugeniu Nistor író elôadását hallgathatták meg.

Elôadás ezoterikus témáról

A Lectorium Rosicrucianum Alapítvány a szellemi fejlôdés egyetemes tanaiból vett, ezoterikus témát taglaló elôadást tart Marosvásárhelyen, a Kultúrpalota kistermében, október 29-én, hétfôn és november elsején, csütörtökön este 7 órai kezdettel. A belépés ingyenes.

Drágított a közszolgálati televízió

A legutóbbi kormányülésen módosították az 517-es számú 1994. évi kormányhatározatot. Ennek értelmében a köszolgálati televízió havi elôfizetési díja 30 ezer lejrôl 45 ezer lejre nô. Azoknak a kereskedelmi egységeknek, amelyek televíziókészüléket árusítanak, egységenként 504 ezer lejt kell fizetniük. A gazdasági egységeknek 171 ezer lejt, a vendéglátóipari egységek - szállodák, menedékházak, közétkeztetési egységek, bárok - minden készülékért 77 ezer lej kell fizessenek havonta. Az emelés a Román Televíziós Társaság szerint azért vált indokolttá, mert az elôfizetési díj a lej árfolyamának csökkenésével 1,56 dollárról 0,99 dollárra esett vissza 2000 áprilisától, az elôfizetôk száma pedig 3,7 millióról 2,8 millióra csökkent.

IKE-találkozó és regrutabál Mezômadarason

A mezômadarasi református egyházközség ma IKE-találkozót szervez, amelyen részt vesznek a Maros- Mezôségi Egyházmegye 15 egyházközségének IKE-csoportjai. Meghívott elôadó Bodó Tóth Gyula pszichológus. Elôadásának címe: A drog, az alkohol és a szerencsejáték szenvedélybetegség kialakulásának megelôzése. Az elôadást követôen kis csoportos megbeszélésre kerül sor. Délután tisztújító közgyûlést tartanak és beszámolnak a jövô évi programokról. Este a mezômadarasi fiatalok regrutabált szerveznek.

Leégett a mûhely és a raktár

Tegnap hajnalban a Déda községhez tartozó Déda bisztrán a 218. szám alatt meggyúlt a Paralela Impex Kft. tulajdonában lévô asztalosmûhely és raktár. A raktár és a benne tárolt faanyag elégett. A tüzet egy ellenôrzés nélkül hagyott ércályha túlhevülése okozta. A kft. tulajdonosa, Tanald Valer I. és II. fokú égést szenvedett.

Áramszünet

Október 29-én 7-19 óra között hálózati munkálatok miatt szünetel az áramszolgáltatás Kis- és Nagycsergeden. Október 30-án és 31-én 7-19 óra között nem lesz villany a következô helységekben: Lôrincfal-va, Dózsa György, Teremiújfalu, Újfalu, Fintaháza, Kisteremi, Ká- posztáscsibaszentmiklós, Karácsonyfalva.

SZUPEROLCSÓN, garanciával számítógépek, alkatrészek eladók. Tel. 168-873, 094-843-920. (24757)

ELADÓ zománcozott melegítôkályha. Tel. 129-354. (30496)

ELADÓK mûanyag virágcserepek bármilyen méretben és fûrészporos kályha. Tel. 124-391. (30611)

ELADÓK sziámi kiscicák. Tel. 216-048. (30719)

ELADÓK különbözô bútorok és kályhák. Tel. 137-086, 8-17 és 216-661, 18-22 óra között. (30628)

ELADÓ autogájzer központi fûtésre, villanyvarrógép, ágybetét, paplan. Tel. 160-572. (30685)

ELADÓK konvektorok, gázkazán, autogájzer, aragázkályha, kalorifer. Tel. 215-521, 215-424, 092-404-679. (29553)

ELADÓ fekete márvány sírkô. Tel. 135-541. (30687)

ELADÓ Super 2 fehér zománcozott, új melegítôkályha. Tel. 132-470. (30700)

ELADÓ új digitális vércukorszintmérô automata fecskendôvel, 25 db tûvel, 25 db tesztlappal. Tel. 094-348-087 vagy 162-458. (30720)

MOBILTELEFON-segédantennák eladók gyenge jel erôsítésére. Tel. 095-794-826, 121-853. (30593)

FORINTOT veszek elônyösen. Tel. 160-683. (30614)

KFT ELAD homologált pénztárgépeket, elektronikus mérlegeket, PC számítógépeket, pénzszámoló gépeket, fénymásoló gépeket. Szervizt biztosítunk. Tel. 169-304, 164-072, 444-862. (0845974)

ELADUNK hûtôszekrényeket, fagyasztókat, kombinált hûtôszekrényeket, hûtôvitrineket, automata mosógépeket 1 év garanciával, a város területén és a közeli falvakban ingyenes szállítással. Tel. 165-373. (29815)

ELADÓ német importból különleges modellû lemezparketta és lambéria. Azonnal szállítható. Tel. 169-628, 094-640-875. (30095)

ELADÓK modern, teletextes színes televíziók garanciával, elônyös áron. Tel. 128-760, 095-624-862. (30629)

ELADÓ traktor egytengelyes magyarországi nyergesvontatóval, duplakabinos, IRAK típusú 22 tonnás félpótkocsi és ponyva, mindkettô mûködôképes. Tel. 090-070-552. (30649)

VESZEK régi üvegvázát, oldalán két nôi alakkal és nagyméretû képrámát. Tel. 064/193-888. (ko.)

ELADÓ 3 szobás ház mellékhelyiséggel Keresztúron. Tel. 326-397. (30703)

KIADÓ szoba m