Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Kétféle CEFTA-gondolkodás

Kompromisszumos megállapodással, a jelenleg fennálló helyzet szentesítésével ért véget Bukarestben a Közép-Európai Szabadkereskedelmi Egyezmény (CEFTA) vegyes bizottságának éves ülése.

A hét tagállam a legfontosabb vitás kérdésben, az agrártermékek kereskedelmének ügyében elfogadta, hogy Magyarország, Szlovákia és Csehország egymás között folytatja az agrártermékek kereskedelmének liberalizációját. Az errôl szóló megállapodást egy hónap múlva, a CEFTA bukaresti csúcstalálkozóján írja alá a három ország, míg Románia, Lengyelország, Bulgária és Szlovénia ideiglenesen lemond az agrártermékek liberalizációját kimondó megállapodásról.

Balás Péter, a magyar Külügyminisztérium helyettes államtitkára az MTI-nek adott nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a CEFTÁ-t ugyan minden részvevô alapvetôen hasznosnak és sikeresnek tartja, de az elmúlt idôszakban már látni lehetett: növekvô feszültségek vannak a kereskedelemben, mindenekelôtt az agrártermékek forgalmában.

Az agárkereskedelem liberalizációját elsôsorban ellenzô Románia komoly kereskedelmi deficitjére hivatkozott, amikor azzal érvelt, hogy nemzeti érdekeit meg kell védenie.

- Magyarország - a piacgazdaság gyakorlatának megfelelôen - a kereskedelem alakulását egészében értékeli. Ez eltér egyes CEFTA- országok azon szemléletétôl, hogy megpróbálják különválasztani az ipari és az agrárkereskedelmi szektort. Természetesnek tartják, hogy az ipari termékeknél saját exportjuk rohamosan növekedjen a bôvülô magyar piacra, ugyanakkor a magyar agrárexport elé sorozatos akadályokat gördítenek. Nyilvánvaló, hogy nem érthetünk egyet ezzel az egyoldalú megközelítéssel - mondta a magyar küldöttség vezetôje. Balás Péter szerint a most aláírt jegyzôkönyv végérvényesen rögzíti, hogy kétfajta gondolkodásirány alakult ki a CEFTÁ- ban és emiatt nincs is lehetôség a CEFTA szintjén az elôrelépésre az agrártermékek kereskedelmében. Magyarország, Csehország és Szlovákia szóban és írásban is rögzítette, hogy a kereskedelmi feltételek változását illetôen kizárólag az elôrelépésben, a további piacnyitásban érdekelt. Ezzel szemben a többi CEFTA-ország nyitva hagyta azt a lehetôséget, hogy akár a jelenlegi kedvezményeket is csökkentik.

A mezôgazdasági támogatások gyakran felvetett kérdésérôl Balás Péter elmondta, hogy jelenleg a legnagyobb feszültséget a jó termés miatt épp a búzaszállítások okozzák. Ezen a területen Magyarországnak mind Romániával, mind Lengyelországgal komoly vitái vannak.

Románia, az Európai Unióval szemben vállalt kötelezettségei részeként, 2003. január 1- jétôl liberalizálja a telekommunikációs piacot, ami köznyelvre lefordítva annyit jelent, hogy megszûnik a Romtelecom egyeduralkodása például a rögzített telefonszolgáltatás terén, azaz - a mobilszolgáltatókhoz hasonlóan - versenyhelyzet alakul ki ezen a területen is, a fogyasztó szabadon megválaszthatja saját szolgáltatóját.

A lépés elôkészítéseként a kormány számos konzultációt, kerekasztal- megbeszélést, szimpóziumot szervezett és szervez a továbbiakban is, hisz - mint Dan Nica távközlési mniszter megfogalmazta - a jelzett dátumig mindössze 15 hónap áll a rendelkezésre, s hogy az átállás a legnagyobb rendben történjen, ez alatt az idô alatt a kormányzatnak ki kell dolgoznia a szükséges jogszabályozási és intézményi keretet, amelyre a távközlési reformok támaszkodhatnak.

Ion Smeeianu távközlési államtitkár kifejtette, hogy a távközlést ellenôrzô hatóságnak biztosítania kell a piaci hozzáférhetôséget, miközben ellenôrzést gyakorol a szolgáltatókra, biztosítja az univerzális hozzáférhetôséget, s megoldja a szolgáltatók között fellépô esetleges nézeteltéréseket. A felállítandó hatóságnak nem egy importált modell szerint kell mûködnie - vélték a témában szervezett karekasztal-megbeszélés résztve-vôi -, hanem a romániai valóságokra épülô struktúraként kell mûködnie.

A Hunyad megyei Alsóvácán, a témában szervezett szimpóziumon Ion Smeeianu mélyebben is belement a részletekbe. Elmondta, hogy az intézkedés fô haszonélvezôje a román fogyasztó lesz, aki egyre jobb minôségû szolgáltatást vehet igénybe, versenyképes áron. Nem elhanyagolható azonban a közvetett hatás sem, hisz elôreláthatólag nagy beruházásokra lehet számítani, ami új munkahelyek teremtését, a háttéripar számára újabb megrendeléseket jelent.

Van azonban egy olyan gond is, amire az új körülmények között is meg kell találni a megoldást, hisz a Romtelecom kizárólagosságának megszûnése egyúttal a fejlesztési kötelezettségek megszûnését is jelenti. Vidéken a befektetések nehezebben térülnek meg, így a falvakban, hátrányos helyzetû vidékeken fennáll a szolgáltatás elhanyagolásának veszélye. A kormány nem lehet elégedett a jelenlegi 18%-os telefonellátottsági szinttel, amely jóval az európai színvonal alatt marad, s elsôsorban a vidéki telefonhálózat állapota nem kielégítô. Való igaz, hogy vidéken a befektetések nehezebben térülnek meg, de nem lehet informatizált társadalomról beszélni, ha a vidék kimarad a fejlesztésbôl - szögezte le az államtitkár, aki levonta a következtetést is: az államnak kell kidolgoznia azt a stratégiát, amely a vidéki telekommunikációs hálózat kiépítését is lehetôvé teszi.

Aktuális

Egyszerûen nem találom a szavakat, hisz minôsíthetetlen az, ami a romániai magyar iskolákkal történik. Korábban az 1989-es változásokat követôen a Vatra Româneasca akciójaként ellenôrizték marosvásárhelyi iskolákban a "szörnyûséges" Magyarországról kapott könyvadományokat.A tanfelügyelôség akkori jogtanácsosa ott turkált a gyermekkönyvekben, irredenta kiadványok után kutatva, majd hogy mutassa hatalmát, el is kobzott néhány példányt. Hogy mindez tíz év múltán visszaköszön, rémálmaimban sem gondoltam volna. Bár a kormánytól sok mindenre lehetett számítani, megdöbbentô, hogy az újabb hajszát egy olyan miniszterelnök indítja el, aki Románia európai uniós integrációját hangoztatja. Az pedig, hogy a további intézkedésekre a prefektusokon és a fôtanfelügyelôkön keresztül egy olyan szakminiszter ad utasítást, aki számítógépekkel az egész világra kitekintô Internetes hozzáférhetôséggel akarja ellátni a romániai iskolák zömét, egész egyszerûen tragikomikus. A következmény az, hogy álcázott vagy durvább formában, a pedagógusok és a diákok személyiségét sértô módon a tankönyvvadászat megyénkben is elkezdôdött. Az indok az, hogy az iskolákban csak a Közoktatási Minisztérium által jóváhagyott tankönyveket lehet használni. Hadd tegyük hozzá, hogy magyar tagozaton vannak olyan évfolyamok, ahol mindössze egy vagy két tankönyv áll a diákok rendelkezésére, mert anyagi és egyéb támogatás hiányában a kolozsvári magyar tankönyvkiadó nem képes lépést tartani az igényekkel.

A diákokat pedig tanítani kell. Érdekes módon, idegen nyelvekbôl jóváhagyták az angol, olasz, francia kiadók által készített tankönyveket, s nyelvórákra az ellenôrzések alkalmával, még az átkosban is jó néven vették, ha minél több szemléltetô eszköz állt az oktató rendelkezésére, abból az országból, ahol a tanított nyelvet beszélik. A világ legtermészetesebb dolga, hogy magyarórán a tanár magyar könyveket, akár magyar tankönyveket használ, és más tantárgyakból is felhasználja, ami segíthet a tananyag elmélyítésében. Arról nem is beszélve, hogy több környezô országban változtatás nélkül a Magyarországon kiadott olvasókönyvbôl tanítják a diákokat. És a magyar történelmet, földrajzot is. Nálunk azonban hajtóvadászatokat szerveznek, s felháborító, hogy megyénkben is egyes magyar lakta községek iskoláiban kirakatták a táskákból a diákok könyveit. Másutt "amikális" beszélgetésnek álcázva tekintették át, hogy milyen könyvek vannak az osztályokban, az iskolaigazgató irodájában. És ma, a XXI. század elsô évében akadtak tanfelügyelôk, akik ezt a piszkos munkát vállalták. Az eredmény nulla volt, kiderült, hogy a fennen hangoztatott vád az iskolákkal kapcsolatosan nem igaz. Ennek ellenére a felsôbb intézkedés mégsem késik, a pedagógusok megfélemlítése érdekében hétfôtôl közlik az iskolákkal azt a szakminiszteri utasítást, hogy az elkövetkezôkben, ha egy tanárról kiderül, nem az oktatási minisztérium által jóváhagyott könyvet használja, megrovást kap, az igazgatót pedig menesztik állásából. Zseniális ötlet, bármely rendôrállamnak a dicsôségére válna. S hogy ezután mi következik?

Hamis információk terjesztésével vádolják

Az ország legfôbb ügyésze felkérte az igazságügyi minisztert, hogy indítsa be a parlamenti mentelmi jog visszavonásához szükséges eljárásokat a Nagy-Románia Párt (PRM) elnökével, Corneliu Vadim Tudor szenátorral és Danut Sauleaval, a képviselôház egyik nagyromániás tagjával szemben.

Tanase Joita legfôbb ügyész azért indítványozta a mentelmi jog visszavonásához szükséges eljárások beindítását, hogy hamis információk terjesztésének vádjával bíróság elé állíthassák a két nagyromániás képviselôt. Ez a bûncselekmény a nemzetbiztonság ellen irányuló cselekedetek sorába tartozik és 1 évtôl 5 évig terjedô börtönbüntetéssel sújtható.

A legfôbb ügyészség hivatalból indított vizsgálatot Tudor és Saulea ellen, akik egy szeptember 14-én tartott sajtóértekezleten kijelentették: 1995-ben a terrorista jellegûnek ismert Hamász szervezet fegyvereseit képezték ki a román kormányôrség és a belügyminisztérium kiképzô központjaiban.

A legfôbb ügyészség indoklása szerint a két politikus három nappal az Egyesült Államok ellen elkövetett terrorista merényletek után közölte ezeket a valótlan információkat. Az állításokat a hazai és a külföldi sajtó nagy terjedelemben ismertette - egy idôben azzal, hogy Románia hivatalosan felzárkózott a terrorizmus elleni nemzeti küzdelemhez és felajánlotta teljes körû segítségét ebben a harcban. Ezt követôen C. V. Tudor a közszolgálati rádió egyik egyenes adásban sugárzott mûsorában nem csak megismételte állításait, hanem még meg is tetôzte azokat.

Az elôzô törvényhozási ciklusban hét esetben kérelmezték a Vadim Tudor mentelmi jogának megvonását, de a dolog egyetlen egy esetben sem jutott el a végszavazáshoz.

Mostanáig a parlamentben kétharmados többségre volt szükség a mentelmi jog megszüntetéséhez. 1996 és 2000 között a jelenlegi kormánypárt együttmûködött az ellenzékben a Nagy-Románia Párttal és minden esetben ellenezte Tudor mentelmi jogának megvonását.

A Nagy-Románia Párt azonnal törvénytelennek minôsítette a legfôbb ügyész kezdeményezését, mondván, a parlamenti képviselôket és szenátorokat politikai kijelentéseikért nem lehet felelôsségre vonni. Tudor azt is kilátásba helyezte, hogy hamarosan az egész világ elôtt leleplezik a Romániában mûködô politikai maffiát.

Az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) nyilvánosságra hozta legújabb figyelmeztetését, miszerint néhány napon belül újabb terrortámadások várhatóak, az eddigieknél is nagyobb valószínûséggel, akár az Egyesült Államok területén, akár külföldön, amerikai érdekeltségek ellen.

Az FBI közlése értelmében a feltételezhetôen várható támadás konkrét célpontjáról nem lehet semmi közelebbit tudni, de "indokolt annak feltételezése", hogy a fokozott veszély fennáll.

A szövetségi nyomozó hatóságok ismételten felszólították a helyi rendfenntartó szerveket, hogy fokozott éberséggel figyeljenek a legapróbb gyanús jelekre.

Mint csütörtökön illetékesek elmondták, szeptember 11. óta már 5-6 alkalommal kibocsátottak ilyen tartalmú figyelmeztetést az érintett rendészeti szerveknek, de ez a mostani volt az elsô olyan alkalom, hogy a riasztás tényét a közvéleménynek is tudomására hozták.

Az amerikai szenátus péntek hajnalban megszavazta azt a törvénytervezetet, amely a hatóságoknak az eddiginél nagyobb jogi teret ad a terroristagyanús személyek és szervezetek elleni fellépésben.

A tervezet szerint kiterjesztik az információcserét ilyen ügyekben, gondosan figyelik a gyanús személyek internetes cselekedeteit, illetve az igazságszolgáltatás elé állítják mindazokat, akik menedéket nyújtanak nekik.

Ugyanerrôl a témáról hagy jóvá egy tervezetet várhatóan a képviselôház is, majd a születô jogszabályt az elnök elé küldik aláírásra.

Mintegy 160 holttestet emeltek ki a csütörtökre virradóra bombázott kelet-afganisztáni falu romjai alól a pakisztáni székhelyû Afgán Iszlám Sajtóügynökség (AIP) szerint.

"Az áldozatok többsége asszony és gyermek. A veszteségmérleg nem végleges, mert még mindig találnak újabb halottakat" - mondta egy tálib illetékes az Afganisztánt uraló rezsimhez közel álló ügynökségnek.

Az amerikai légicsapásban több mint ezer haszonállat is elpusztult.

A település negyven kilométernyire nyugatra fekszik Dzsalálábádtól. A Bahtar hivatalos afgán hírügynökség egyik illetékese szerint "a bombázások célpontja feltehetôen egy volt kiképzôtábor lett volna, amelyet lakói már az amerikai légicsapások kezdetén, vasárnap este elhagytak".

Az Oszama bin Ladenhez kötôdô al-Kaida terrorszervezet az Auszaf címû pakisztáni újság szerint 50 ezer dollár pénzjutalmat tûzött ki minden egyes Afganisztánban foglyul ejtett amerikai katonáért.

Az al-Kaida 3000 dollárt kész fizetni minden egyes zsákmányolt amerikai egyenruháért, 1500 dollárt pedig minden egyes amerikai fegyverért - idézi tovább a terrorhálózat egyik szóvivôjére hivatkozó lapjelentést a DPA.

Az afganisztáni mecsetekben a muzulmán vallási vezetôk a hagyományos pénteki nagyimákon muzulmán szent háborút, dzsihádot hirdettek az Egyesült Államok ellen.

- Mostanra bebizonyosodott, hogy ô (George Bush amerikai elnök) a világ legnagyobb terroristája, és a mi kötelességünk, hogy leckét adjunk neki, mint ahogy azt megtettük a britekkel és az oroszokkal - idézte egy dzsalálábádi imán szavait a tálib kormányzathoz közel álló AIP pakisztáni hírügynökség. A dzsihád kötelezô minden muzulmán számára és azokat, akik az amerikai támadásokhoz csatlakoznak, szintén meg kell ölni - tette hozzá az imám.

A tálibok központjának számító Kandahárban, amelyet igen súlyosan érintettek a vasárnap óta tartó bombázások, a mecsetek imámjai ugyancsak szent háborúra szólították fel a világ muzulmánjait. - Az amerikaiak lerombolhatják országunkat, de nem hitünket és vallásunkat - idézte az egyik imám szavait az AIP. A hírügynökség szerint egyébként pénteken az összes fontosabb afgán város mecsetjében szent háborúra felszólító fatvát (vallási rendeletet) ismertettek az imámok.

Kabulban eközben kijelölték azt a bíróságot, amely szombaton ítélkezik a Shelter Now nemzetközi humanitárius szervezet munkatársai felett, akiket a kereszténység terjesztésével vádolnak. A tálibok augusztus elején vették ôrizetbe a németországi központú szervezet 24 munkatársát, 8 külföldit - két amerikait, két ausztrált és négy német állampolgárt - és 16 afgánt. Azzal vádolják ôket, hogy emberbaráti tevékenységük mellett hittérítéssel foglalkoztak, amit a segélymunkások tagadnak. Az indiai rádió tálib források alapján pénteken arról számolt be, hogy a segélymunkásokat halálbüntetés fenyegeti.

A harcmodorváltásra készülô amerikai kormányzatnak Afganisztán pacifikálása során komoly gondot jelenthetnek a tálibok birtokában lévô Stinger vállról indítható föld-levegô rakéták - írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung.

A német konzervatív lap emlékeztet arra, hogy a szovjet megszállók ellen vívott tízévi küzdelemben az afgán gerillák leghatékonyabb fegyvere éppen a Stinger volt. A 80-as években a turbános harcosok Stingerjeikkel úgy szedték le a levegôbôl a szovjet repülôgépeket, mintha agyaggalambokra lövöldöznének a sportlôtéren. A mudzsáhidok összesen 270 szovjet helikoptert, szállító- és vadászgépet lôttek le.

A Stinger másfél méter hosszú csô, amely a harcos vállára helyezve bocsátja útjára a rakétát. A rakéta fejében elhelyezett hôérzékelô magától "megkeresi" a legközelebbi hôforrást, a célba vett repülôgép hajtómûvébôl kilépô égésterméket. AStinger hatótávolsága 6000 méter, képes 4000 méter magasban haladó gépeket is elérni. Kitérni elôle úgyszólván lehetetlen: mindössze nyolc másodpercre van szüksége ahhoz, hogy eltaláljon egy négy kilométerre levô célpontot.

Alkalmasint a szovjetekéhez hasonló sors leselkedhet az amerikaiakra is Afganisztán fölött, fôként ha a Pentagon valóban megpróbálja különleges kommandók szárazföldi bevetésével kézre keríteni Oszama bin Ladent és cinkosait - írta a FAZ. - A kommandókat ugyanis legtöbbször helikopterekrôl dobják le a kiszemelt térségbe, míg védelmükrôl alacsonyan szálló repülôgépek tûzereje gondoskodik. Mivel a gépeknek ebben az esetben kis sebességgel és a földhöz viszonylag közel kell repülniük, automatikusan céltáblájává válnak a Stinger rakétáknak.

Utóbbiak éppen az Egyesült Államoknak köszönhetôen kerültek másfél évtizeddel ezelôtt a tálibok kezébe. A 80-as évek közepén a Központi Hírszerzô Ügynökség (CIA) - pakisztáni közvetítôkön át - mintegy 1200 Stinger- indítószerkezetet szállított az afgán gerilláknak, mindegyikhez több rakétát is mellékelve. Ezekbôl ma még pár száz lehet a tálibok birtokában.

Névadó ünnepség Kenden

A balavásári helyi tanács nemrégiben elhatározta, hogy középületeinek nevet is ad. Ennek megfelelôen lapunk többször is arról tudósított, hogy Balavásár községben vagy a hozzá tartozó falvak valamelyikében névadó ünnepséget szerveztek. A tervek szerint a kultúrának otthont adó épületeket közismert személyiségekrôl, míg az iskolákat a falvakhoz szorosabban kötôdô személyekrôl nevezik el. Dicséretes gyakorlat, hogy csak felújított, pontra tett épületek esetében került sor névadásra, legutóbb október 11- én a kendi általános iskolában. A sorban az elsô helyet a balavásári általános iskola foglalja el, amelyet a nyáron neveztek el a szabadságharcban részt vett Török Jánosról, ezt követte a kendi kultúrotthon, amely Petôfi Sándorról kapta a nevét. Az elmúlt hét végén tudósítottunk arról, hogy Szentdemeteren a kultúrotthon felvette Vörösmarty Mihály nevét, csütörtökön pedig a kendi általános iskolát nevezték el a szabadságharcos Sámuel Józsefrôl, a vidék Deák Ferencérôl.

Sámuel József - amint az ünnepségen is elhangzott Péterfy László elôadásában - már 20 évesen indul Petôfi hívó szavára harcolni. Részt vesz a fehéregyházi csatában is és társai közül utolsónak hagyja el a csata színterét. Késôbb az elsôk közt csatlakozik a makk-féle forradalmi kezdeményezéshez és társai érdekében a kompromittáló iratokat is ô rejtegeti. A szabadságharc után tanulmányait befejezve református lelkész lesz, de a lelkészi feladatokon túlmenôen még számos más közösségi feladatot felvállal. Létrehozza a nagykendi olvasókört, az oktatás pedig mindvégig szívügye volt. nagykendre érkezése évében azzal kezdi, hogy megalakítja az iskolaszéket és indítványára bevezetik az úgynevezett ismétlôiskolát Szent György naptól Szent Mihály-napig, vasárnaponként. A gyereklétszám növekedését látva újabb tanerôket toboroz és többször is bôvíti az iskolaépületet. 32 év lelkészi szolgálat után, noha nem kendi születésû, a kendi temetôbe helyezik örök nyugalomra.

Méltó tehát, hogy a kendi iskola az ô nevét viselje. Amint a felszólalók elmondták, az is szívet melengetô, hogy az új névtábla kétnyelvû.

A rendezvényt Bartis Ildikó színmûvésznô fellépése, valamint a gyerekek mûsora tette színesebbé.

Az I-VIII. osztályos általános iskolának jelenleg 121 tanulója van, de vajda József igazgató szerint biztató jel, hogy ebbôl 21-en elsôsök és jövôre is legalább 16 gyerekre számítanak, ami azt jelenti, hogy az utánpótlás biztosított.

A rendezvény keretében rövid beszédet mondó Máté János polgármestertôl megtudhattuk, hogy hamarosan újabb névadó ünnepség lesz a községben, ezúttal Szénaverôsön, ahol a román nemzetiségû lakosságra való tekintettel a felújított kultúrotthont Mihai Eminescuról nevezik el.

Az erdélyi magyar középiskolák közötti kapcsolat megteremtése a célja a kolozsvári Tinivár kiadónak, amelynek vezetôje csütörtökön megyénkbeli iskolákba látogatott el, hogy népszerûsítse kiadványaikat, a tanulók számára is hozzáférhetô áron kínált Diákabrak rejtvénylapot, a Géniusz ifjúsági ismeretterjesztô tudományos szemlét, valamint a Diákévkönyvet. Dr. Bartha Zoltán, a kiadó igazgatója, Fogarasi Matild és Kovács Csaba terjesztôk kíséretében csütörtökön délben a marosvásárhelyi Gheorghe Sincai Iskolaközpont humán tagozatos diákjaival találkozott.

Amint a találkozás során kiderült, nem véletlenül, hisz a Diákabrak tavalyi pályázatán, az iskola most X-es filológia szakos tanulója György Szidónia a Diákabrak pályázatán bekerült azon 16 erdélyi diák közé, akiket jó szereplésük jutalmaként a Pécs melletti Sikondán láttak vendégül a Pécsi Szivárvány Gyerekház szervezte táborban, ahova a határokon kívüli magyar fiatalok kaptak meghívást.

A Diákabrak az idén is meghirdette a pályázatot a tollforgatás, az újságírás és szerkesztés iránt érdeklôdô és általában a versenyezni szeretô általános és középiskolás diákok számra. A 4-5 feladatból az elsô a Diákabrak legutóbbi számában már megjelent, a többi pedig a következô számokban lesz. A nyertesek jutalma pedig az lesz, hogy részt vehetnek a jövô nyári ötödik táborozáson, ahol az újságszerkesztés titkaival ismerkedhetnek. Bartha Zoltán beszámolója szerint Sikondán is elkészült a tábor lapja, amely a résztvevô diákok mûve. Sikondai élményeirôl György Szidónia számolt be társainak, majd Kilyén Ilka színmûvésznô szavalta Székely János Virágok átka címû versét, illetve népdalokat énekelt a hallgatóságnak.

A jó hangulatú, kellemes és a diákok számára hasznos találkozón Simon Erika magyar szakos tanárnôn kívül, aki a találkozót vezette, jelen volt Curticapean Petru igazgató, Paizs Noémi aligazgató, a XI.B, azaz György Szidónia osztályfônöke, Jászberényi Gyöngyvér magyartanárnô illetve az iskola román szakos tanárnôje.

Amint Bartha Zoltán elmondta, a Tinivár abból kiindulva, hogy nincs a piacon hasonló kiadvány, román nyelvû ifjúsági évkönyvet is kiadott, amit akkor tudnának folytatni, ha erre anyagi támogatásban részesülnének.

Sajtótájékoztató a munkaügyi igazgatóságon

Szokásos kétheti sajtótájékoztatóján Carmen Vamanu elmondta, hogy a Területi Munakügyi Igazgatóság ellenôrei 139 egységet ellenôriztek és közülük 36 munkáltatót, vagyis az ellenôrzöttek 27%-át megbüntették. A szóban forgó személyek közül 9-et törvénytelen munkaadásért vontak felelôsségre és 45 millió lejre büntették meg.

Az elmúlt hónapban öt egységet vizsgáltak ki munkabaleset miatt. Közülük az egyiknél, a medgyesi központú Tera Com kft. esetében a dicsôszentmártoni kirendeltségénél történt baleset halálos kimenetelû volt. A többiek kisebb sérülésekkel végzôdtek. Az okok: magasból való zuhanás (maroskecei Lower Kft.), csúszás (Azomures) és autóbaleset (Transgaz Medias, ludasi osztály: 2 személy és a marosludasi Secom: 1 személy).

Jegyzet

Fülembe cseng, amikor a város elsô embere az elmúlt napokban az egyik helyi tévéadón ismét hangoztatta, igyekszik a leghatékonyabban és legméltányosabban, a köz érdekét szolgálva gazdálkodni a közpénzekkel. Higgyük, ne higgyük? A mi dolgunk.

Arra is visszaemlékszem, amikor egy másik tévés jelenésekor azt ecsetelte, hogy neki méltónak kell lennie a marosvásárhelyi polgár tartásához, büszkeségéhez. Ezért nem mindegy számára, hogy milyen szolgálati kocsin, fôjavítás elôtt álló, lerobbant Cielóval, vagy egy új luxuskocsival gurul be a városházához, vagy más hivatalos helyre. Ô a várost képviseli, a város polgárát. Ez presztízskérdés számára. Mindennek meg kell adni a módját, ennek is. Ez így igaz. De melyik marosvásárhelyihez akar méltó lenni a polgármester? Ahhoz, aki még a nyári hónapokban sem tudja kifizetni a közköltségét, aki retteg a téli kiadásoktól, aki már évek óta munkanélküli, akit azzal hitegettek, hogy új munkahelyet létesítenek számára, aki a külföldi befektetôk által létesített gyárakra, üzemekre várt, aki jó karban lévô utakról álmodozik, akinek a nyáron nem sikerült feltölteni az éléskamráját, akit a közteherviselés, az adófizetés gúzsba köt, aki nem engedhette meg családja számára a tengerparti nyaralást, s aki a gyerekei számára a téli lábbelit nem biztos, hogy meg tudja vásárolni? Nos, mindezek mellett sok marosvásárhelyi úgy érzi, hogy a közpénzekbôl megvásárolt több mint tizennyolcezer eurós, azaz több mint félmilliárd lejes, extrákkal ellátott Leganza nincs összhangban a marosvásárhelyi átlagpolgár közérzetével, méltóságával. Azzal a méltósággal, amelyet éppen a sorsukért felelôsek tipornak lábbal. Mert ha a városvezetés úgy intézné a gazdasági fellendülést szolgáló ügyeket, ahogy megígérte, lehet, hogy valamennyien visszanyernénk azt az emberi méltóságot, amely valóban illene a Leganzához.

S még valami: nem a mások méltóságához, hanem a saját teljesítményéhez illô gépkocsiban nem nyugodtabban furikázik az ember? Ha már a közpénzek méltányos kezelésérôl esett szó.

Meddônek bizonyult a Pro Európa Liga Emberjogi Irodája által, az árvaházakból 18 évesen kikerülô fiatalok gondjainak enyhítése, megoldáskeresés céljából összehívott tanácskozás. A meghívásnak a sajtó képviselôin kívül csupán a munkaügyi igazgatóság és néhány alapítvány tett eleget, elmaradtak az esetleges munkahelyeket, anyagi támogatást felajánló üzletemberek, cégek.

A megyeszékhelyi 3-as számú elhelyezési központból kikerült, jelenleg az éjjeli menedékhelyen vagy parkokban meghúzodó fiatalok helyzetét Haller István, a liga emberjogi irodájának vezetôje ismertette, elmondva azt is, hogy az érintett fiatalok keresték meg ôt, s kérték meg, hogy segítsen rajtuk. Azt is elmondta, hogy Kovászna megyében Phare pénzalapból építenek szociális lakásokat a hasonló sorsú fiataloknak. Hogyan segíthetünk mi rajtuk? - tette fel a kérdést, várva a jelenlevôk válaszát.

Elsôként dr. Negrescu Marin, a 3-as számú elhelyezési központ igazgatója szólalt fel, s elmondta, hogy az érvényben levô törvények értelmében, azokat az 18 évet betöltött fiatalokat, akik nem folytatják tanulmányaikat, kötelesek elküldeni az elhelyezési központokból. Tavaly kilenc lány végzett, akik jelenleg Tordán dolgoznak a textiliparban, s három fiú, akik közül egy dolgozik, egyik visszatért rokonaihoz, s egy az utcán él. Idén kilencen végeztek, közülük ketten helyezkedtek el.

+ Minden végzôsnek munkahelyet szereztünk. Volt, akinek a mezôgazdaságban, az építôiparban vagy varrodákban. Voltak, akik megállták a helyüket, s olyanok is voltak, akik két-három nap, hét után otthagyták a munkahelyet. Akik dolgoznak, azoknak alapítványok közremûködésével lakást szereztünk, s folyamatosan támogatjuk ôket. Ám azok, akik nem értik meg, hogy dolgozniuk kell, hogy megélhessenek, hogy fizetést, ellátást kapjanak, azokkal nem tudtunk mit kezdeni. Sajnos, ezek a fiatalok megszokták, hogy csak kapnak, kapnak, semmit sem adva cserébe - mondta az igazgató, kiemelve azon véleményét is, hogy e fiatalokon nem azzal segítünk, ha adunk nekik, hanem, ha tudatosítjuk bennük, hogy dolgozniuk kell.

Véleményével egyetértett Reghina Farcas, a megyei munkaügyi igazgatóság igazgatója is, aki mint elmondta, legtöbb fiatalt személyesen ismer, munkahelyet is szerzett nekik, megkérte a kereskedôket, cégvezetôket, hogy segítsenek rajtuk, adjanak munkát nekik. Közbenjárása hiábavalóvá vált, hiszen a fiatalok pár nap múlva otthagyták állásukat arra hivatkozva, hogy csúnyán bántak velük, kinézték ôket, vagy nehéz volt a munka. Ugyanakkor felajánlotta, hogy a fiatalok részt vehetnek az ügynökség által szervezett továbbképzô tanfolyamokon.

Elhangzott néhány követendô példa is: Nagyváradon védett mûhelyekben dolgoznak, közös otthonkban laknak a fiatalok, Szászrégenben is hasonlóképpen oldják meg a gondot.

A csütörtöki találkozáson nem született életbe ültethetô megoldás az elhelyezési központból kikerült fiatalok gondjaira. Egyértelmû volt azonban, hogy a társadalom nem tudja, s nem is akarja, az állam példáját követni, s eltartani a munkaképes, ám dolgozni nem hajlandó, nem tudó személyeket.

Hivatalosan is megnyitották Kolozsváron a határon túli magyar fiatalok Agora-hálózatának helyi irodáját. A néhány hónapja már mûködô iroda hivatalos megnyitására az a találkozó szolgáltatott alkalmat, amelyet szerda este Ifjúság és információ az ezredfordulón címmel szerveztek a Max Weber Társadalomkutató Alapítvánnyal és a Babes-Bolyai Tudományegyetem Szociológia Tanszékének magyar tagozatával közösen.

Az Agora Kárpát-medencei Szolgáltató és Információs Irodahálózat a magyar Oktatási Minisztérium, az Ifjúsági és Sportminisztérium, valamint a Határon Túli Magyarok Hivatala együttmûködésének eredményeként jött létre. Az alapítványként bejegyzett helyi irodák 2001. júniusától mûködnek a Kárpát- medence legnagyobb magyar egyetemi hallgatói létszámmal rendelkezô városaiban.

A kolozsvári megnyitón - amelyen részt vett Szabó László, az ISM ifjúsági ügyekért felelôs helyettes államtitkára - Baranyi András, az irodahálózat programigazgatója elmondta: feladataik közé a határokon átívelô kapcsolattartás és információközvetítés tartozik.

A Kárpátalján, a Felvidéken és Horvátországon kívül Erdélyben - Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában - is nyitottak irodákat. A nagyváradi információs központot november vége felé szeretnék átadni.

Az Agora irodák szolgáltatásai a diákélet, az ifjúsági és civil szervezetek szinte minden tevékenységét felölelik, az ösztöndíjaktól kezdve a magyar-magyar szervezetek kapcsolatainak ápolásáig. Ezek mellett foglalkoznak állásajánlatok begyûjtésével és karrier-tanácsadással is.

Piskolti Éva, a kolozsvári iroda vezetôje az eddigi munkát értékelve elmondta, a beindulástól eltelt néhány hónapban az Erdélyi Magyar Ösztöndíjtanáccsal együttmûködve öt ösztöndíjprogramot bonyolítottak le sikeresen.

Szigorítások a közúti forgalomban

A kormány jóváhagyta az 1996. évi 328-as számú, a közutakon történô kihágásokra és azok büntetésére vonatkozó rendelet módosítását. Az elfogadott szabályzat értelmében tilos a közutakon használt gépkocsikban fény- és hangjelzô berendezéseket tartani, azokat felszerelni, kivételt képeznek a törvény által megengedett esetek. Amennyiben a gépkocsivezetôk nem tartják be ezt a rendeletet, 100.000-3.000.000 közötti büntetéssel bírságolhatók. A büntetéssel egy idôben elkobozzák a berendezéseket is. 3.000.000-6.000.0000 lejes pénzbírsággal sújtható az a személy, aki a balesetben megütött gépkocsit a rendôrség által kibocsátott engedélyt vagy a helyszíni jegyzôkönyv ellenôrzése nélkül javítja, javíttatja meg.

Amennyiben a közutak ügykezelôi valamint a vasúti igazgatóságok nem tartják be kötelezettségeiket, s közúti jelzôlámpákat szerelnek fel a rendôrség illetékes szakosztályának elôzetes engedélye nélkül, 2.000.000-5.000.000 lejes pénzbírsággal sújthatók.

Beszámoló a pénzügyôrségen

Az idei év elsô 9 hónapjának számvetését készítették el a pénzügyôrségen és azt szervezett keretek között mutatták be. A rendezvényen részt vettek a pénzügyôrség felügyelôi, a pénzügyôrséggel együttmûködô igazgatóságok vezetôi és a sajtó képviselôi is. Ugyanakkor jelen volt a pénzügyminisztérium küldöttje, Dan Ghitulescu, a központi pénzügyôrség részérôl Gerea Teodor és természetesen a megyei igazgatóság vezetôje, Savu Lucian.

A szokásos számsorok ismertetésén túl megtudhattuk, hogy az idei évben a pénzügyôrség különös figyelmet fordított az alapélelmiszert forgalmazók, a fafeldolgozással foglalkozók, a napipiacokon tevékenységet kifejtôk, az ipari szemetet kezelôk, a szerencsejátékot mûködtetôk és a szeszkifôzdével rendelkezô cégek ellenôrzésére. Ugyanakkor a prefektúra kérésére a volt termelôszövetkezeteket és szociális munkát végzô egységeket is kivizsgálták. Rendszeresen ellenôrizték továbbá a piacokat és vásárokat, a megye területén áthaladó áruszállító jármûveket és az ôrzô-védô társaságokat is.

Az elmúlt idôszakban privatizált vállalatok közül a mezôméhesi Agromec, az Azomures, a Brau Union, a gernyeszegi Testsuin és a Manpel privatizációját vizsgálták felül alaposan.

Az év elsô kilenc hónapjában a pénzügyôrség 123 milliárd lej adót és díjat hajtott be, amelyek egyébként nem kerültek volna az államkasszába. A pénzügyôrség 28 felügyelôje 2293 ellenôrzést végzett az említett idôszakban, amelyek során 23 esetben rendkívül súlyos pénzügyi csalásokat fedezett fel, ezek értéke meghaladja a 20 milliárd lejt. A felügyelôk tehát fejenként több mint 1 milliárd lejt hajtottak be.

Herea Teofil véleménye szerint megyénk besorolása: nagy (nem nagyon nagy!) és ezek közt elsô a behajtott összegeket és megvalósításokat tekintve.

Ezek után magától adódik a kérdés, akkor vajon a prefektus miért volt annyira elégedetlen az elmúlt napokban munkájukkal és eredményeikkel!

Romániának mind központi, mind helyi szinten szüksége van humán erôforrásokra, amelyek elôsegítik az európai integrációhoz szükséges pénzügyi menedzsment és intézményrendszer kiépítését - jelentette ki a hét közepén Hildegard Puwak integrációs miniszter, a prefektúrák integrációs igazgatóságaival és a megyei tanácsokkal szervezett találkozón. Ilyen szempontból, hangsúlyozta a miniszter, Románia EU- csatlakozási folyamata az állampolgárok, megyék, helyi közösségek szintjéhez kell közelítsen. Ennek érdekében arra kérte a 43 megye integrációs irodáját, szélesítsék ki az irodák tevékenységi körét, s úgy gazdálkodjanak a vissza nem térítendô pénzügyi támogatásokkal, hogy a fejlesztési programokat a legnagyobb hatékonysággal tudják alkalmazni.

A tanácskozás célja, amelyet az integrációs minisztérium, valamint a közigazgatási minisztérium közösen szervezett az volt, hogy megállapodjanak a központi és helyi intézmények közötti állandó párbeszéd konkrét feltételeiben, s megállapítsák a felekre háruló kötelezettségeket. A megyék képviselôit egyebek között tájékoztatták az Európai Unió által biztosított vissza nem térítendô támogatásokról, a csatlakozási tárgyalások stádiumáról. Ugyanakkor egy sor, az intézmények támogatásáról, a pályázatok elkészítésében való tanácsadásról, az európai integrációs és regionális együttmûködési programok megvalósítását, a kisebbségek támogatását és a romák beilleszkedését elôsegítô ajánlásokkal látták el ôket.

Szándékát tegnap, sajtótájékoztatón jelentette be a liberális képviselô, annak kapcsán, hogy a jövô évi költségvetés-tervezet, mint mondta, Maros megyét ismét hátrányos helyzetbe juttatja.

Kijelentette: a kormánypárt és támogatói "extázisban" vannak attól, hogy idejében elkészült a 2002-re szóló állami költségvetés tervezete, "egy normál helyzet, számukra hazafias büszkeségre ad alkalmat", annak ellenére, hogy a költség-vetéstervezet "visszaél a lakosság és a nemzetközi szervezetek bizalmával". Ugyanis, hangsúlyozta, minden alapelve téves. "A PSD közgazdászai a centralizmus betegségében szenvednek", emiatt aztán "nem átláthatók a bevételek és kiadások". A képviselô szerint, 2001-gyel szemben, semmi újat nem hoz a jövô évi költségvetés: nem számol fel egyetlen különleges alapot sem; nem módosulnak a HÉA (TVA) kvóták; továbbra is mûködik a pénzügyi fegyelmezetlenség, ami blokázst okoz, mert hatalmas összegeket utal ki az állami szektor fenntartására. Ugyanakkor, megkísérli a privatizációból származó bevételek egy részét elrejteni, sôt nincs is benne privatizációs akarat; megsérti a bankszektor autonómiáját; megengedi a pénzügyminisztériumnak, hogy beavatkozzon a parlament alárandeltségébe tartozó autonóm intézmények pénzügyi tevékenységébe.

A továbbiakban Nicolaescu kijelentette: a kormánypárt úgy akar decentralizálni, hogy az amúgyis csekély helyi büdzséket egész sor kiadással terheli anélkül, hogy biztosítaná a költségvetés-kiegyenlítést. Elmondta, hogy a parlamenti képviselôk megkapták a költségvetés-tervezetet, de a kiegészítô mellékletek nélkül, enélkül pedig nem tudnak átfogó képet alkotni az anyagról. Ezért gondolta, hogy a jövô héten, miután megkapják a mellékleteket is, üljenek le közösen a kormánypárt, az RMDSZ és a Nagy-Románia Párt képviselôi a prefektussal és a megyei tanács elnökével, együtt fogalmazzák meg fenntartásaikat, s véglegesítsék azokat a módosító javaslatokat, amelyeket majd a szakbizottságokban, illetve a plénumbeli viták során fenntartanak. Erre a találkozóra pénteken 15 órakor kerülhet sor, ha a meghívottak eleget tesznek a felkérésnek.

Közvetlen telefonvonal az ipari minisztériumba

Dan Ioan Popescu tárcavezetô utasítására október 12-tôl közvetlen telefonvonal áll a polgárok rendelkezésére, amelyen könnyebben bejelenthetik az ipari minisztériumot érintô észrevételeiket, feltehetik kérdéseiket. A 6597734- es telefonszám hétfôtôl péntekig naponta 9-17 óra között hívható. A kérdésekre a választ helyben megadják az érdeklôdôknek vagy utólag postázzák a telefonálók címére.

Tízéves a CEU

A Közép-európai Egyetem (CEU) idén októberben ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját; ez alkalomból egyhetes elôadássorozattal és a globalizáció "megszelídítésérôl" rendezett háromnapos konferenciával várják az érdeklôdô nagyközönséget - tájékoztatta Szôllôsi Terézia, az egyetem munkatársa az MTI-t. Az évfordulóra kiadott közlemény szerint az egyetem fennállásának tíz éve alatt az eredeti cél, a közép- és kelet-európai intellektuális elit képzése kiszélesedett, és ma már a volt Szovjetunió országaiból, illetve a világ legkülönbözôbb tájain található fejlôdô demokráciákból is érkeznek diákok. Az egyetemnek jelenleg 849 hallgatója van a világ mintegy 50 országából. Az idei tanévre Magyarországról, Oroszországból, Romániából és Ukrajnából érkeztek a legtöbben. A Közép-európai Egyetemen az elmúlt tíz évben közel négyezren végeztek, négyötödük tért vissza hazájába.

Magyar tudományos mûhelyek találkozója

A magyar szaknyelv elterjedése és használata állt annak a csütörtökön kezdôdött, kétnapos, debreceni fórumnak a középpontjában, amelyen 120 határon túli magyar tudós vett részt. A konferencián a különbözô szakterületek képviselôi azt vitatták meg, mely tudományos szakkifejezéseket érdemes magyarra fordítani, és melyeket ajánlott közvetlenül fordítás nélkül átvenni az eredeti nyelvbôl. A környezô országok magyar tudományos mûhelyeinek fórumát 1993-ban Budapesten rendezték meg elôször. Hasonló találkozót azóta minden második évben, állandó helyszínen, Debrecenben tartanak. A környezô országok magyar tudományos mûhelyeinek két év múlva megrendezendô 6. fórumán a különbözô intézetek publikációs problémái kerülnek a középpontba.

Nobel békedíj az ENSZ-nek és Kofi Annannak

Az Egyesült Nemzetek Szervezete és Kofi Annan ENSZ- fôtitkár megosztva kapta az idei, 100. alkalommal odaítélt Nobel-békedíjat. Az oslói indoklás szerint az emberi jogokért és a globális konfliktusok rendezése érdekében kifejtett erôfeszítésekkel érdemelték ki a kitüntetést. A Norvég Nobel Bizottság elnöke, Gunnar Berge méltatásában kiemelte, hogy az ENSZ megalapítása óta "a konfliktusok békés, szervezett megoldásán" fáradozik. A bizottság megítélése szerint a 63 éves, ghánai származású Annan, aki csaknem egész életét a világszervezetnek szentelte, "új életet lehelt" az ENSZ-be, harcolt az emberi jogokért, az AIDS és a nemzetközi terrorizmus ellen.

Újvidék ismét Vajdaság fôvárosa

A vajdasági tartományi parlament csütörtökön késô estébe nyúló ülésén megváltoztatta a tartományi alaptörvényt visszaadva Újvidéknek tartományi fôvárosi státusát. Az eddigi alaptörvény értelmében, amelyet a kilencvenes évek elején fogadtak el, Újvidék "a tartományi szervek székhelye" volt, s nem Vajdaság "fôvárosa". A Bácska legdélebbi pontján, a Duna bal partján fekvô több mint 200 ezres lélekszámú Újvidék fôvárosi jogállását a milosevici uralom központosító hadjáratában vonták meg, abban az idôben, amikor elvették Vajdaságtól a tartományi autonómiával járó hatásköröket is.

Az ENSZ már csak 1,4 százalékra becsüli a növekedést

Az ENSZ az amerikai terrortámadások miatt jelentôsen lefelé módosította konjunktúra- prognózisát: a növekedés ebben az évben csak 1,4 százalék lesz - derül ki egy friss ENSZ- elemzésbôl. A terrortámadások elôtt az ENSZ- szakértôk még 2,4 százalékos növekedést vártak. A jelentésbôl kitûnik, hogy a támadások érezhetôen negatív hatással jártak, s ez a világgazdaságban és a tôzsdéken egyaránt kitart a következô hónapokban. 2002-re a szakértôk már ismét 2 százalék körüli növekedést várnak.

Szenci Molnár Albert napok

Szenci Molnár Albert szobrának megkoszorúzásával kezdôdött pénteken, a Pozsonyhoz közeli Szencen a városban született magyar református prédikátor, nyelvtudós és zsoltárfordító mûvére, alakjára emlékezô 32. Szenci Molnár Albert Napok rendezvénysorozata. Az emléknapok során Szenci Molnár emlékkiállítás látható és elôadások sorozata hallgatható meg a városban. Szabó András, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem tanára és Petrôczi Éva költô a zsoltárfordító naplójáról tart elôadást, Kovács László somorjai történész, tanár a köznyelv és a nyelvjárások kisebbségi környezetben megjelenô viszonyáról ad elô.

Gesztenyeszüret a Zengô alján

Gesztenyeszüret a Zengô alján címmel zajlanak a Baranya megyei Mediterrán Ôsz rendezvényei Pécsváradon, a Mecsek legmagasabb csúcsa, a Zengô alatti városban. A pécsváradi várban megnyitották A Szent Korona ezer arca címû kiállítást, melyet többek között a Határon Túli Magyarok Fesztiváljának tiszteletére is rendeztek. A vár falai annak az apátságnak az alapjaira épültek, amelynek elsô vezetôje a Szent István királynak Rómából pápai koronát hozó küldöttség vezetôje, Asztrik volt.

Új tanfelügyelô-helyettest neveztek ki

Somesan Stefan fôtanfelügyelô tájékoztatása szerint beadta lemondását Todea Eugen fôtanfelügyelô-helyettes. Helyébe október elsejétôl Ciubuca Cornelia zene szakos tanárnôt nevezték ki.

Több pénz a véradóknak

Mostantól 200.000 lej értékû élelmiszerjegyet kapnak az önkéntes véradók az eddigi 152.900 lej helyett, közölte dr. Kolumbán Pál, a marosvásárhelyi vértranszfúziós központ igazgatója. Az önkéntesek háromhavonta adhatnak vért, és minden 5. véradás után, ami két éven belül történik, újabb élelmiszerjegyet kapnak 500.000 lej értékben, ami eddig 379.800 lej volt. A vértranszfúziós központban továbbra is gondot jelent a vérhiány. Jelenleg 0-ás és Rh-negatív vérbôl van kevés.

Új bizottságokat hoztak létre

A prefektúrán a földterületek tulajdonát megállapító megyei bizottság keretén belül három albizottságot hoztak létre, amelynek feladata elemezni az 1991. évi 18-as számú és a 2000. évi 1-es számú törvény alkalmazását. A három bizottság elnöke: Ioan Toganel prefektus, Burkhárdt Árpád alprefektus és Ferenczi Petru, a prefektúra fôtitkára.

Megkezdték a hidegnyomáspróbát

A marosvásárhelyi Energomur távhôszolgáltató vállalat október 10- én megkezdte a hidegnyomáspróbát a fûtési hálózaton. Bár ilyenkor fennáll a veszély, eddig még nem történtek nemkívánatos áztatások. Meghibásodásokról sem érkezett jelentés

Forgalomkorlátozás

A marosvásárhelyi Aquaserv Öv vízszolgáltató vállalat október 15-tôl a Verii utcában megkezdi a csatornahálózaton végzett munkálatokat, amelyek elôreláthatóan egy hónapig tartanak. Emiatt, a forgalomkorlátozásra kell számítani.

Az Élet és Irodalom szerkesztôi a Látó színpadán

Szombaton délután 6 órakor rangos irodalmi eseményre kerül sor a marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem Stúdió termében. A magyarországi Élet és Irodalom folyóirat szerkesztôi: Kovács Zoltán, Tarnói Gizella, Megyesi Gusztáv, Dérczy Péter, Csuhai István, Károlyi Csaba, a marosvásárhelyi Látó Irodalmi Színpadának meghívottai lépnek közönség elé. Közremûködnek a Színmûvészeti Egyetem Szentgyörgyi István tagozatának II. éves hallgatói.

Kopacz Mária festményei a Kultúrpalotában

Kopacz Mária festômûvész egyéni tárlatát nyitja meg hétfôn délután hat órakor dr Gellér Katalin budapesti mûvészettörténész és Spielmann Mihály, a Teleki Téka vezetôje a marosvásárhelyi Kultúrpalota földszinti kiállítótermeiben. A marosvásárhelyi születésû mûvész képei nemrég Budapesten, Csíkszeredában és Gyergyószentmiklóson arattak szakmai és közönségsikert.

Tanfolyam természetjáróknak

A Kelemen Turista Egyesület október 15-én, hétfôn 20 órától díjmentes tanfolyamot indít az érdeklôdôknek a marosvásárhelyi Ifjúsági Házban (Nicolae Grigorescu u. 19. szám), melynek témája a természet, természetjárás és természetvédelem. Az elôadások mellett hétvégeken kirándulásokat is szerveznek az ország különbözô hegységeibe.

Kirándulás

A marosvásárhelyi Önsegélyzô Egyesület október 23-án, kedden kirándulást szervez a következô útvonalon: Marosvásárhely-Bucsin- Gyergyószentmiklós-Maroshévíz- Marosvásárhely. Bôvebb felvilágosítás a titkárságon, telefon: 162-651.

Székházavató

A Romániai Rákbetegek Egyesületének Sorstársak Csoportja ma délelôtt 11 órakor felavatja Marosvásárhelyen a Marasti utca 1. szám alatti székházát.

Fórum Gerendkeresztúron és Aranyoshadréven

Az RMDSZ gerendkeresztúri és aranyoshadrévi szervezete október 14-én, vasárnap fórumot szervez istentisztelet után a helyi református templomokban. Meghívottak dr. Kelemen Atilla, a megyei RMDSZ elnöke, parlamenti képviselô, Kerekes Károly parlamenti képviselô, Andrássy Árpád, az RMDSZ Marosludas kerületi elnöke. Részt vesz Márton Zoltán református lelkipásztor, ifj. Csegöldi Miklós és Németh János községi tanácsosok, valamint Varró Attila RMDSZ-elnök.

Áll még a Varjúvár

A marosvásárhelyi Kós Károly Alapítvány középiskolások számára idén is megrendezi az Áll még a varjúvár vetélkedôt. A verseny témája: Kós Károly élete és életmûve. Iratkozni 2001. december 15-én, a verseny napjáig délelôtt 10 óráig lehet. A három legjobb csapat részt vesz 2002. április elején a Sztánán megrendezendô Kós Károly Iskolalánc nemzetközi vetélkedôn. A jelentkezôket az alapítvány székhelyén várják: Marosvásárhely, Forradalom út 32. szám. Telefon: 065/250-900.

Harminc éve hunyt el Kemény János

Sütô András írásához, amelybôl most részlet hangzik el, rövid háttérvázlat kívánkozik. A nyolcvanas évek elején egy román zsurnaliszta, aki 1940- tôl a kolozsvári magyar egyetem hallgatója volt, egyenesen Nicolae Ceausescu pártfôtitkárnál jelentette föl Kós Károlyt - szigorú megbüntetését követelve. A bûnök bûne így hangzott: Kós Károly nacionalista. Akkor tehát nemlétezônek kell ôt nyilvánítani, szólt a fôtitkár. Attól kezdve Kós Károly nevét sem leírni, sem nyilvánosan kimondani nem lehetett. Életmûve anatéma alá került. Az erdélyi magyar írók fölháborodása, tiltakozása semmit nem segített. Visszhangtalanok maradtak. 1985-ben Sütô András úgy gondolta: Erdély viharmadara, Kós Károly igazságáért még a halottakkal is össze kell fogni. Kemény János marosvécsi sírjához zarándokolva írta meg képzelt beszélgetését arról, hogy bármi légyen is az önkény szándéka: Kós Károlyt a híres helikoni szellemcsapat soha magára nem hagyja. Néhány gondolattal kiegészítve errôl szól tehát az emlékezésrészlet: Földi ASZTAL, ÉGI SZÉK. Az írást bukaresti cenzori engedély nélkül Fekete Sándor fôszerkesztô közölte Budapesten, 1985-ben, az Új Tükörben.

Szászrégent elhagyva tornyos bástyák jelzik: a Maros vize fölött borong a vécsi vár. Jobbágyivadék mivoltomban hajdan félve nézhettem volna föl rá; most úgy jövök ide, már- már zarándokolva. Mert amit borongásában sugall, az irodalmi emlék mindenekelôtt. Grafikailag sûrített formája emblémaként látható másfélszáz könyvnek a homlokán. Az Erdélyi Helikon jelképe. Az elsô világháború utáni nagy összeszaladásunkban írók s költôk menedéke lett ez a vár; újfajta haditanácskozások színhelye a megtartó szellem fegyvereinek számbavételével. Báthory Gábor, Rákóczi György és megannyi fôúr várának utolsó gazdája, Kemény János új értelmet adott a griffmadaras, dámvadas címernek: a kisebbségi humánum jegyében fogant erdélyi magyar mûvelôdés felkarolásának mecénásáét. Tôle tudom, hogy e ritka metamorfózisban váratlanul öröklött vagyonának tetemes része úszott el, s magam láthattam, hogy e hasznos fogyatkozást a mecénás saját, meg nem érdemlett szenvedéseivel is megtetézte. A temetésén is szóltam errôl.

Képzeletem ôt látja most az oroszlános kapuban, amelyen tilos a belépés. A vár évtizedek óta debilis gyermekek otthona. Az a rettentô zsivaj, mely kicsap az ódon falak közül, az elborult elme mániája, bacchanáliája. Ahogy eléjön János, a gyengélkedô lábát bottal támogatva, s lényének falatkenyérjósága egy szikra hiány nélkül a szemébe sûrül; amiként a rajongó hiszékenység tökéletes védtelenségében nyugalmából kilép az ordas világba: csak férfias bajusza menti meg attól, hogy Áron módjára Jánoskának ne szólítsam ôt. Kivált, hogy egy bölcsôhelyi séta írásos szavaival azt mondja nekem, mint valamely sokaságnak: örülök, barátaim, hogy együtt jösztök újból Marosvécsre a szellem közös gondjával. Boldog vagyok, hogy a helikoni írók közössége úgy fonódott egybe, ahogyan családdá terebélyesedik a szerelem: egymás vállára emeltük közös gondjainkat.

Mondom, hogy ez igen szép és békességes szólás, tetézzük meg hát egy évfordulóval.

- És az évforduló kinek szólna? - kérdi János az ô kedves mosolyával.

Mondom, hogy egy asztalnak. Amelyik ott áll az ô sírja mellett. Az most éppen ötvenéves.

- Kuncz Aladár emlékasztala - bólint rá János.

Ezt eddig mind a ketten tudtuk. De hogy az ötvenedik évfordulóhoz én egy századikat is felhoznék a tavalyi esztendô csendjébôl: csak ezután magyarázom el Jánosnak. Kós Károly, aki az emlékôrzô asztalt készítette, pontosabban szólva: megalkotta, alig-alig hogy kilépett a centenáriumból. Kicsin múlott, hogy éltében meg nem érte, és most nem a Házsongárdba kellene üzenni neki e mostani keresztelô dolgában, amikor Kemény Jánossal egyetértésben az asztal nevét Kuncz Aladár-Kós Károlyra módosítjuk. A magányosat párosra, e két páratlan férfiú együttes megtisztelése végett.

Keresztelünk tehát. S mondom én is Kemény Jánossal:

Helikoni kerek asztalunk! Az emlékezésnek hét szûk esztendejében is ôrizd és hirdesd a reád bízottak nevét és mindenkori építô, népeket békítô szándékát az eljövendôknek. Ültesd magad köré Budai Nagy Antalt, a Varjú-nemzetség fiait, a havasi gyógyító füvekkel csodákat mímelô Iliét és a somteleki Kardos Jákobot: magyart és románt, ahogyan ôket Kós Károly gyalogosan és lóháton, vérzivataros idôk mélyérôl minekünk okulásul felvonultatta, s életükbôl, halálukból a közös mozdulatot egybefonta. Nem mindennapi cselekedet volt ez: annak meglátása, hogy e földnek vegyes ajkú védelmezôi miként ásták ki hantok mellôl a hosszú, széles sírköveket, és fordították a kapukra török s tatár ellen az egyetlen otthon megtartása végett.

- Ettôl, hogy nem akárminek az emlékét bízzuk a kôasztalra, mintha Károly bácsi is megenyhülne valamennyire. Az eget kémlelve szûkülô szemmel fürkészi: szavaink vajon találnak-e az idôjárással?

Az ôsz pedig az ô jóváhagyó bólintására kezdi máris az asztalterítést.

Aranyszalvétáit hullatja rendre az öreg tölgyekrôl az elképzelt koccintó poharaink mellé.

Most már igazán leülhetnénk hárman: Kemény János, Kós Károly s jómagam.

Nem király elôtt állunk.

Hanem a legjobb szándékaink színe elôtt.

Szék után nézelôdöm tehát, mintha ebben a csodás marosvécsi parkban karosszéknek is teremnie kellett volna.

De sehol a környéken semmilyen ülôalkalmatosság. Kemény János elnéz Gyergyó felé, somolyog is a bajusza alatt. Tudja már, mi a teendô.

- Ott az Istenszéke - mutat jobbjával a ködben borongó óriás csutak formájú, lapos tetejû havasra. - Igaz, nem karos, nem töltött hátú, de legalább kihúzzuk magunkat, ha reátelepszünk.

Képzeletem anyámat is elôszólítja, hogy segítene a két nagyúr megpihentetésében. Kötényével máris törülgeti azt a széket, közben súgva oktat is engem: Azt, amelyik neked János, méltóságos báró úrnak kell szólítani, hallod-e! - Ô jól tudja! Pusztakamarási Keményeknél szolgált. Visszasúgom neki: - Báró, báró, de már nem gyakorolja! Felelete így szól: - De minekünk gyakorolni kell a tiszteletet. Aztán Kós Károlyra vet pillantást: neki mi a rangja? - Ôt a legmagasabb rangon szólítjuk, mama. Hogyan? Károly bácsi! Különben haragszik.

Na jó. Megnyugszik anyám, de szégyenli, hogy nincs szék, csak az az egy, ott a messzeségben. Mert az Isten is szegény. Egy idô óta, ha hellyel kínál is: csak a földre ültet minket - hanyattvágtatással.

Szegény a sorsunk, ám annál gazdagabb az egymás iránti tiszteletünk, mikor a frissen keresztelt Kós Károly-asztal mellett jó szándékainkat és a mindenkori emlékezés jogát ültetjük Isten székébe.

Így hát elköszönök tôled újból, kedves atyai barátom, János.

Úgy igyekszem, hogy ha egyszer a szabadság ege alatt jöhetünk majd ide: Isten széke után a szobrodat is fölszenteljük. Most azt mondják: nincs hely Kolozsváron. Majd lesz! Addig is: elegendô hely marad számodra - a szívünkben, minden magyar emlékezetében.

Kemény János

Hûvösödnek az éjszakák. Hajnalonként dér fehérlik a réteken. Az erdô vadjai egyre többet nyugtalankodnak. Sárgulnak, barnulnak, pirosodnak a fák. Sûrûn hullanak az elszáradt levelek. Az erdôk, ciheresek mélye ritkul. A búvóhelyek titokzatos homálya világosodik. A kanyargó ösvényeket belepi a hulló lomb. A virágok kornyadoznak. Mégsincsen elmúlás hangulata a világnak: az ôszelô vad buja színekben pompázik. A szeptember tizenegyedikére virradó éjszakán orgonabúgásra emlékeztetô, szépséges hang zúg végig a nagy folyó felett. Mint minden évben, ez idô tájt egy szarvasbika jelenik meg a Borzás tetején. Hívogató, szerelmes, vágyakozó hangon bôdül bele a világba. Elôre-hátra járkál, dobbant a lábával, agancsát rázza, s hol északnak, hol délnek, keletnek, nyugatnak fordulva zengi hívogató énekét. A hegyoldalak harsogva verik vissza s adják tovább egymásnak a jelt: "Aiôôô… Aiôôô!…" Megérkezett a szerelmi csaták szépséges idôszaka! És lám, nemhiába zeng, tüzel, mert a nagy folyó innensô oldaláról, fentrôl, magasról, a Stézséris legtetejérôl egy másik keresô, szerelmes szarvasbika üzen neki vissza: "Aiôôô!… Aiôôô… Aiu!"

Zeng, zeng, messzire elzeng a szépséges jel, s vad lángokat lobbant a szarvasbikák mély tüzû szemében. Sûrûségekben és sziklák alatt, hegytetôkön és szakadékok tövében, források üde szájánál és lucskos dagonyákban, minden szarvastanyán dobogva, döngve, agancskoronáikat marjukhoz verve megbolondulnak a szarvasok. Az egyik rövid, harcias horkantással jelzi, hogy meghallotta a jelt, a másik vad, eget rengetô ordítással, a harmadik búgó, szívbe markoló szerelmes szóval, a negyedik harsanó, vidám, játékos bôdülésekkel, az ötödik remegve, bizonytalanul, de lelkesen, ahogyan az kezdô, fiatal szerelmesekhez illik. Zeng, zeng az erdô, a szerelem szépséges muzsikáját zengi az egész Havas. Csaták lobbannak. Egymásnak rohanó hatalmas állatok összeverôdô agancsai csattognak. Szelíd, kíváncsi tehenek halk, szerény, csaknem bocsánatkérô nyaffantásokat hallatva figyelik az érettük folyó vad harcot, s amikor az eldôl és a gyôzedelmes legszebb, legerôsebb bika, elôzve ellenfeleit, kiáll a küzdôtér közepére, s elzengi gyôzelmi dalát, ôk csendesen, kedvesen köréje sereglenek, s hódolnak neki. A gyôzô fel- felbôdülve dicsekszik, s mutogatja jobbra-balra fordulva hatalmas agancskoronáját. Diadalmámorában olyan öntelt, olyan magabiztos, mintha nem is sejtené: biztonságát annak köszönheti, hogy az a nagy fülû, szürke pofájú, okos vezértehén, mely tisztes távolból követi ôt, míg dúlnak az önfeledt szerelmi csaták, feszült idegekkel figyeli, hogy az erdôk mélyébôl nem les-e halálveszedelem a szépséges szarvas-bikára?!

Könyvespolc

Zeno Ghitulescu pár hónapja megjelent verseskötetének a címe olvasható e sorok felett. A nemrég elhunyt régi jó barát, Tóth István ültette át magyarra a könyvben megjelent hetvenhárom költeményt. Ez még figyelemreméltóbbá teszi a válogatást, hiszen nemcsak a népszerû marosvásárhelyi román költô, a város díszpolgára lírájának reprezentatív darabjait ismerhetjük meg általa, hanem Tóth István mûfordítói mûvészetét is visszatükrözi. Ghitulescu termékeny, eredeti lírikus, munkásságát méltató írások, díjak, elismerések sokasága jutalmazta, és természetesen az olvasók kitüntetô érdeklôdése övezi. Sikeres a Vannak kapuk-kal szinte egy idôben napvilágot látott Poeme címû antológiája is. Ebben több olyan vers van, amely a magyar nyelvû kiadványba is bekerült. Ismerkedjünk meg közülük néhánnyal.

Vád alá helyezték mert semmi hasznosat
sem termel a világon
úgy védekezett akár a csillagköd párája
melybôl azt hiszi hogy csillagrend születik
vagy egy rács módján mit fa köré állítanak
míg tövét balták ostromolják cserjét megalázzák
ablaka nyitva áll a reggel zajára
ócska téglák és legyek közt mikbôl
a rigók zabálnak ismeretlen
napok falánkságával
az emlékezés szálló porában
a semmibe hulló korallzátonyokkal küzdve
a kozmoszból szálló rózsaillat üzenetét véve
s hogy ne legyen oly egyedül a tikkasztó végtelenben
borostyánkôbôl felépíti
Szemirámisz palotáit
olyanoknak amilyeneknek csak ô látja
az árváknak lepkefogót
készít s minden
kialudt vágy délkörén
a meddô levéltárak
mozdulatlanul betûjébôl is
katicabogarat fog ki -
egyedül a szerelmesek adtak készséggel
igazat neki
s hogy elvesztette bilincseit a szélduzzasztotta vitorlák közt
a tenger gyermekeinek partvidékén játszik
ujjai árnyékával.

Mily fagyosan hallgat minden
a föld terhe alatt.
Holt levelek
szállnak fejem fölött,
azok imája,
kik utakat kerestek
a vizen.
Fölemelem kezem a szélbe,
leáldozott világomat kiáltva,
de nem felel rá semmi hang,
nem testesül meg semmi álom.

Vajon mi fûzi még ôket ismeretlen
Kórtól felvert álmaikhoz?
Mintha egyazon szál, azonos remegés fogná össze ôket,
Fojtva az emlékektôl,
S titokzatos szerelmek
Tartják ôket egy percig
A boldogabb évszakban.
Hová tûnt az ünnep
Elföldelt muzsikával és kacajjal,
Hová lett a játék a megbénult ajkakról?
Hallgat a föld, mint a frissen temetett
Szép halott,
S a szél céltalanul
Szaladgál csupasz fák táborában,
Elfojtottan zokogva.

Zeno Ghitulescu

Úgy szeret lubickolni a pörkölt hús szagában
Akár egy langyos paradicsomi fürdôben
Szereti belélegezni az ördögi lángok pirosságát
Szereti ragadozó fogai között szétmorzsolni
Az égre szállt madarak törékeny csontjait
Szeret a szájpadlásán romlatlan
Zamatokat ízlelgetni
Duzzadt ajkaival csámcsogni álmodozva
Mintha az öröklét kövéren
A hasába költözött volna.

Véget ért a Constantin Silvestri fesztivál

Október 8-án, a Kultúrpalota nagytermében a C- tin Silvestri Nemzetközi Zenei Fesztivál XI. rendezvényének nyitókoncertjén a budapesti Baranyai László, a Liszt Ferenc Zeneakadémia elôadótanára elôadásában Liszt 2. Á-dúr Zongoraversenyét hallhattuk a vásárhelyi filharmónia szimfonikus zenekarának közremûködésével, Ilarion Ionescu Galati vezényletével. A napokban a Mesternek a bagdadi fesztiválon kellett volna lennie. De mert a világpolitikai helyzet alakulása a forgatókönyvbe beleszólt, ennek köszönhetôen beszélgethettünk Marosvásárhelyen. Fôpróba után, koncert elôtt.

- Gyönyörû, kellemes volt az idô vasárnap. Bejártam hát Szováta-Parajd-Korond vidékét. Valósággal lenyûgözte az embert a sok tetszetôs ház, megannyi gondozott virágoskert. Jó volt látni, amint papa, mama meg a gyerekek ásnak, rendezgetnek. Igazi kikapcsolódást jelentett. Feltöltôdtem próba és koncert között.

- Fogalmazhatnánk úgy is, hogy mindezt viszontlátta?

- Szovátán sosem voltam. De Marosvásárhelyen, Brassóban, Kolozsváron, Aradon, Nagyváradon, Bukarestben többször is gyakran hangversenyeztem. Jó 20 évvel ezelôtt, Galati mesterrel is. Ezért is örültünk most az újratalálkozásnak. Szívesen tettem eleget a meghívásnak. Kíváncsi is voltam a mostani itteni életkörülményekre, viszonyokra. Szóval változott itt is egy és más. Tapasztalni némi pozitívumot.

- Egyvalami azonban nem változott azóta sem: a zenebarátok hûsége, ragaszkodása a klasszikus zenéhez, a filharmóniához.

- Ez valóban szép dolog. Épp beleolvastam a mûsorfüzetbe és láttam, szólóest, kamaraest a nagyteremben. Ez fantasztikus. Ezt Budapesten sem - ahol kétmillió ember él - egyszerû biztosítani. Ha én a Liszt Ferenc Akadémia nagytermében - ahova 1200 ember fér - játszom, komoly szervezésre van szükség ahhoz, hogy háromnegyed ház legyen.

- Említettük, hogy játszott még együtt Galati mesterrel. Milyennek bizonyult a fôpróba?

- Ôszintén mondom, nem is gondoltam volna, hogy ilyen kis városnak ennyire jó zenekara lehessen! Ami pedig a karmestert illeti, öröm együtt dolgozni vele. Ebben a darabban különben nagyon sok probléma szokott adódni, mivel nehéz együtt játszani. Ezúttal azonban ilyesmi szóba sem jöhetett. Mindenki végezte a feladatát szabadon, kedvére.

- Hogy esett a választás Liszt A-dúr Zongoraversenyére?

- Eredetileg arról volt szó, hogy Dohnányi Ernô két zongoraversenyét játszom, mivel ezzel a világon elsôként készítettem hangfelvételt a rádiózenekarral 1994-ben. Azóta is nagy sikerrel megy a CD- forgalomban. Csak jogdíj és kottaproblémák adódtak, úgy, hogy a Cazan úrral folytatott beszélgetést követôen döntöttünk e Liszt-mû mellett. Nekem is nagyon tetszik. Nem is tudom, miért.

- Talán mert lírai, mert gyengéd, mert egy külön világ. Vajon mennyire sikerül ezt a zeneszerzôi belsô világot felderíteni? Ebbe elôadóként behatolni, és a hallgatónak tolmácsolni is?

- tanítás közben szoktam mondogatni a növendékeknek: Neked is van hangod. A szerzônek is. Sôt, minden szerzô sajátos, rá jellemzô hanggal bír. Ezért az elôadómûvészet egyik titka a szerzô és a te hangodat összeegyeztetni. Ha folyton a magad hangját juttatod érvényre, a szerzôt nem igazán szolgálod. Ami pedig az említett belsô világot illeti, minden zeneszerzô egy-egy zárt világ. Saját öntörvényû megfogalmazásaival, gondolataival. A nagy szerzôk gondolatilag annyira gazdagok, hogy mindenikük tényleg egy sajátos univerzum. Ezt így kell elfogadnunk, és épp ezért igényel minden mû elôadása nagyon sok munkát, utánérzést, empátiát. Amit viszont az iskolában nem tanulunk. És hogy mindebben mennyi az ösztön, mennyi a tudatosság, nem tudom. Viszont, ha az ösztön hiányzik, a tudat kevés. De ha a tudat nem segít, az ösztön kicsit tétova magában...

- Szólódaraboktól a versenymûvekig, barokk muzsikától a kortárs szerzôk darabjaiig mindent játszik,. 9 éves kora óta zongorázik, a rengeteg díj, beleértve a Liszt-díjat is, nem kevés munka eredménye.

- Tulajdonképpen futballistának-matematikusnak készültem. Valamikor, l4 éves korom körül azonban rájöttem, hol a helyem. És volt Szegeden egy csodálatos tanárnôm, Varjú Irma, aki kellô eréllyel sínre terelt. Az akadémián Ungár Imre professzornál tanultam. Vak mûvész volt ugyan, ám csodálatos elôadó. Életem nagy élményei közé tartoznak a mellette töltött évek. Moszkvában, a konzervatóriumban Sztaniszlav Neuhaus professzorral készültem. Svájcban részt vettem Anda Géza mesterkurzusán. Fel sem tudnám sorolni azoknak a nevét, akiktôl elsajátíthattam mindazt, amit érdemes.

- És amit felhasznál a tanításban is, természetesen.

- Annál is inkább, mivel 30 éve teszem. A tanítás mellett gyakorlás, próba, koncert. Na és a család. Három lányunk van. A nagyobbik nagyon jó csellista. A feleségem is a rádió zenekarának szólócsellistája. Hála istennek, gyorsan tanulok. Az új mûvek megtanulása - kopogjam le! - nem jelent gondot. Nem is tudom, van-e szabadidôm?! Biztos van, mert szeretek nyáron a telken dolgozni, kirándulni, imádok autózni. Ôszintén mondom, egyelôre nem is nagyon igénylem a szabadidôt.

- Szeretettel várjuk egy mielôbbi "családi vállalkozás" formájában a Baranyai mûvészcsaládot a Kultúrpalota nagytermébe.

- Még az is elképzelhetô!

"Észrevettem, hogy ez az öldöklés nagyon vad,
kegyetlen és kíméletlen, teljesen ellent mond
Odüsszeusz jellemének."
A. Moravia: A megvetés

- Hullj szét, rokkám! Lomha szelídség jött Ithakába,
bámul rám is - alázatosabban, mint a kutyáink,
s szaglász körbe. Talán puha ólat sejt, ahová már
dögleni készül ernyetegen; hisz jobb erejével
átcsavarogta a fényes idôt, s a szukák birodalmát.

Már hatezerszer dôlt nyoszolyámra az éjszaka. Mint szûz-
lányok a híg levegôbe doboltam árva bokákkal:
érett asszonyként így megzavarítva a vágytól.
- Ér-e a hûség annyit, mint az a cafka Heléna?
Nem tudom. Ámde erôs bort adnak a gálicos évek
még a fadonga ölén is az ifjú lôre levébôl;
s ó aszubor hogyan illene vénhez, gyönge karúhoz?

Így hát nem biccsantja a térdem nászra a koldus,
hozzám vénen, rongyba csavartan nincs hazatérés.
Itt már sok puhaság volt. Kérôk, lomha csodálók
lágy, puha bôrét nézd: csupa lányos hártyafinomság,
s engem nézz! A kemény hús rezzen mint a felajzott
nyíl; s erejét a bolond is látta, ha nem szavaimra:

Pénelopéra, a nôre figyelt… Ezek itt? A szerelmet
mint a lehulló, löttyedt, kései kerti gyümölcsöt
várták, s tôlem! - akin mint nyílhegyek állnak a bimbók!
Szûz vagyok ismét - és már fáj ez a terhes ajándék,
lúgoz, szétmar a vágy, idegen lesz tôlem a várás,
már nem kell sem a hôs, sem a koldus. Birtokosom kell!

Mert Ithakában nincs lelemény, nincs csel, se kibúvó,
itt csak a test-test, sors-sors elleni vérmes erô gyôz;
itt megfullad a tenger - a létben messzeröpítô - ,
itt csak a birtoklás szent. Szárazföldi hazádban
senki se tiszteli rongyaidat vagy messzi legendád,
mert haza értél. Jussodból kapsz itt alamizsnát,
s kincset hogyha rabolnál: önmagadét rabolod meg.

Szót sem! Nincs magyarázat, s jog sincs hogyha erôd nincs,
hogyha nem érzi a vén ház, hogy hazatért ura, s benne
Pénelopé nem nyögheti kéjjé férfierôdet.
Értünk készül a mély sikolyú éj, nincs kegyelem már,
mind a tizenkét balta a házban, s ott van az íjad;
versenyzôn a szememmel szörnyût lobban az alkony
és jön az éjszaka. Jön. Susogón lesötétül az udvar,
vetve az ágyasházban a párosság nyoszolyája:
és csak a kérôk vére lehet lepedômön az új frigy
éke: gyalázataimból föl nem emel csak a vérnász.

A gázégô kilobban.
Egyre kevesebb az idô szeretni.
Neked tanulnod kell,
nekem dolgoznom naphosszat,
azon is, hogy vagyunk, hogy legyünk,
szelídíteni a holnapot,
amiért mindent tôled kapok,
amiért tied mindenem -
kimért öt percek örök igaza,
intelem
szavak szigora
ellen.
Egyre késôbb kerülünk haza
s mire kimelegszik a szoba,
már nem tudjuk,
hogy a fáradtság vagy a félelem fektet-e össze:
pucérratárt életünk párnaköze,
szemérmetlen,
papír fölé hanyatló
hajnalok
pírja.
Ki kellene menni sörözni,
várnak barátaink,
de kezedbôl már álmosan esik
ki a kölcsönkért könyv,
fáradtan-fehér az ing,
kezemben füstölgô cigarettacsikk
szunnyad.
Hosszú volt a nap
és hosszú lesz az éj,
hosszúra nyúltak az árnyak
is, de ímé
lelkessé tetted a szavakat,
dicsérve vagy, vagyunk, szerelmem,
dolgok legvégsô oka.
Vállamra hull elalvásod ága,
gyülekeznek a forró szemhéj alatt
és szárnyra kelnek
az álmok. Mosolyog a
világ
benned.
Mit mondjak még?
Szeretlek.

Parajdot a só tette egyedülállóvá a székelyföldi települések sorában - írja Tófalvi Zoltán a kötet bevezetôjében. A Parajdi Sóbánya második, bôvített kiadásban tette közzé Horváth István kötetét (A székely sóbányászat rövid története). Gyaníthatóan az elsô kiadás már elfogyott. A könyv persze elsôsorban szakmunka, ám egyszersmind túllépi a szigorú szakszöveg kereteit, nem kíván ott porosodni a szakember vagy a gyûjtô polcán, sokkal inkább arra is való, hogy ha példának okáért Parajdra készülünk, ráérôsen átlapozzuk, készüljünk "sóból"; ha pedig már oda értünk és szobát is béreltünk valamelyik szíves háznál, hát - puskázzunk is belôle, és napi programjainkat - a gyógyuláson túl - e hasznos kis kalauz tudását megszívlelve állítsuk össze.

A korábbi fejezetekhez képest (A "székely" só hazája - Erdôelve; Egy kis történelem; Az ôsi székely sófejtés módozatai; Szpeleo- és klimatoterápia a parajdi sóbányában; Hit a föld mélyén) az új kiadás tartalmazza a Parajdi-medence földtanáról készült fejezetet, a fúvószenekarról szóló részt, és a Sós tavak, sós fürdôk címû összefoglaló vázlatot.

A kötet értékét emeli a gazdag képmelléklet. A fekete-fehér fotók helybeli fényképész: Fülöp Judit munkái, a színes képeket &eac