Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

(MTI) - A Vatikán elsô ízben adott egyértelmû jelzést arra, hogy kész konkrét lépésekkel is elômozdítani a magyar nyelvû hitéletet a moldvai csángók körében.

Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök azután számolt be errôl, hogy a Vatikánban kedden négyszemközti megbeszélést folytatott II. János Pál pápával, majd pedig Angelo Sodano bíboros- államtitkárral, az egyházi állam miniszterelnökével, akikkel egyebek közt a határon túl, kisebbségi sorban élô magyarok magyar nyelvû lelkipásztori ellátásának kérdéseit vitatta meg.

A köztársasági elnök megköszönte az Apostoli Szentszéknek azt a szerepet, amelyet abban játszott, hogy az Európa Tanács egy nemrég elfogadott határozatában magyar nyelvként elfogadandónak deklarálta a csángók nyelvét. Ezzel összefüggésben a Szentszék most lépéseket tett arra, hogy sor kerüljön a konzekvenciák levonására a magyar nyelvû hitélet lehetôvé tétele érdekében - mondta Mádl Ferenc. A magyarok magyar nyelvû lelkipásztori ellátása "egyelôre elég komoly akadályokba ütközik" a kárpátontúli területeken - emlékeztette az újságírókat a magyar államfô.

Aktuális

Nemrégiben az iskolabuszok kapcsán voltunk tanúi annak a határozatlanságnak, amellyel egyes iskolákban, helyhatóságoknál az említett jármûvek felhasználhatóságával kapcsolatos kételyeiket fogalmazták meg, s közben várták az utasításokat a felsôbb szervektôl, a megyei tanácstól illetve a szakminisztériumtól.

Nem ez az egyetlen példája annak, hogy hiába voltak a változások, a helyhatóságokat erre mifelénk valóban alig lehet még önkormányzatoknak nevezni. Ahogyan sok más intézmény, a szóban forgók sem tudnak élni azzal a viszonylagos önállósággal, amivel ténylegesen rendelkeznek és rendelkezhetnek. Kétségtelen, hogy a pénztelenség béklyójában vergôdve, s anyagi szempontból olykor egyenesen a felsôbb szervek jóindulatának kiszolgáltatva, bizonyos fôleg anyagi vonzatú dolgokban nem igazán lehet "ficánkolni". Ugyanakkor, vagy éppen ezért, jobban ki kellene használni azokat a lehetôségeket, mozgásteret, amelyet a törvények kínálnak. Talán túl sok esetben mûködnek még az utasításos, kézivezérléses rendszerben belénk ivódott reflexek. Lássuk be, hogy ez egyben a felelôsség elhárításának reflexe is. Példánknál maradva, ha az iskolabuszokkal elfelejtettek (talán nem is akartak) használati utasítást adni, s azt az önkormányzatok gondjaira bízták, akkor legyen gondjuk rájuk. A gépkocsivezetô fizetésére, az üzemanyagra amúgyis ott helyben kell a pénzt elôteremteni, természetes módon az üzemeltetô szükségletei szerint használhatják, nyilván közösségi célokra a szóban forgó jármûveket. És az sem lehet kérdés, hogy ha egy községbe több irányból is ingáznak gyerekek, kinek van joga az önkormányzat által fenntartott iskolabuszra. Természetesnek kellene tekinteni, hogy valamennyiüknek joga van arra, hogy a kerékpározás, gyaloglás helyett az egész közösség pénzébôl üzemeltetett kocsival jussanak el az iskolába. Ahogy az is természetes, és a közösség érdeke, hogy ne üresen, hanem az ingázó óvónôket, pedagógusokat szállítva induljanak a gyerekekért a jármûvek. És a helyhatóságok ötletességétôl függ az is, hogy a délelôtti órákban se üljenek tétlenül a gépkocsivezetôk.

Természetesen az iskolabuszok ügye, amely mellett még jó néhányat sorolhatnánk, csak egy példa arra, hogy aki köztisztséget, vezetô funkciót is vállal, annak a felelôsséget is vállalnia kell egyben. Ha továbbra is mindenáron felfele szeretnénk megfelelni, akkor nem lesz gond, a hasznos utasításokat egészen biztos meg fogják kapni. Mert a látszat ellenére sokan "fent" sem szívesen mondanak le az igazgatásról, bár az anyagi teherviselést áthárították a helyhatóságokra. Nos, ha a teher a vállukon van, legalább addig, amíg megérkeznek a várt utasítások, több kezdeményezôkészségre, a törvényeket a saját javunkra fordító önállóságra, a közös dolgok intézését illetôen pedig nagyobb összefogásra lenne szükség. Érdekharcok, ellenségeskedés, "furkálódások" helyett valahogy fel kellene nôni a valós önigazgatáshoz, ne csak szépen szóló frázisokban, hanem a mindennapi gyakorlatban is.

Évi 5 százalékos gazdasági növekedéssel számol a kormány 2002-re kidolgozott költségvetési tervezete, amelyet a törvényhozás tagjai még ezen a héten kézhez kaptak.

A kormány heti ülésén elfogadott költségvetési törvénytervezet az 5 százalékos gazdasági növekedés mellett az infláció éves szintjének a tavalyi 40,7 százalékról 22 százalékra történô visszaszorításával, a GDP 3 százalékát kitevô költségvetési hiánnyal és 9,2 százalékos munkanélküliségi aránnyal számol.

A kormány javaslata szerint jövôre növekedni fognak védelmi, az oktatási, a társadalombiztosítási és a mezôgazdasági kiadások. Csökkenteni kívánják ugyanakkor a közszféra bérköltségeit és a számítások szerint csökkenni fognak az adósságszolgálat terhei.

A kormány elsô alkalommal az éves költségvetési törvénybe több évre, 2004-ig szóló programokat is szeretne beilleszteni.

Az elmúlt idôszak gyakorlatához képest újdonságnak számítana az is, ha a törvényhozás még az idén - azaz a tárgyévet megelôzôen - képes lenne elfogadni a költségvetési törvényt.

Az elsô nappali támadás

Kedd reggel, helyi idô szerint nyolc óra után, nappali világosságban csapást mértek a dél- afganisztáni Kandahárra az afgán rezsim és a terror ellen folyó válaszcsapás jegyében - jelentette a CNN amerikai hírtelevízió tálib forrásokra hivatkozva.

Az elsô nappali támadás célpontja az országot hatalmuk alatt tartó tálibok kandahári fôhadiszállása volt. A tálib légvédelem rálôtt az amerikai gépekre.

Abdul Hai Mutmaen tálib szóvivô a pakisztáni székhelyû Afgán Iszlám Sajtóügynökségnek (AIP) nyilatkozva elismerte, hogy a szélsôséges iszlám mozgalom szellemi központjának tartott város éjszakai bombázása után amerikai gépek támadták reggel Kandahárt. "Ezen a reggelen három amerikai repülôgép Kandahár megtámadásával próbálkozott, de légvédelmi tüzérségünk megfutamította az ellenséget" - mondta Mutmaen. Hozzátette, hogy a támadás a repülôtér környékére összpontosult. A szóvivô szerint a tálibok nem készülnek megadásra, folytatják a védekezést.

A Reuters szemtanúkat idézô legfrissebb jelentése szerint a Kabul elleni hajnali támadásban az amerikai rakéták egy ENSZ-finanszírozású afgán aknamentesítô központot találtak el, ahol négy ember meghalt és egy megsebesült. Az áldozatok a négyemeletes épület harmadik emeletén aludtak, két holttest állítólag látható is a romok között. A korábbi hírek arról szóltak, hogy egy azonosítatlan sugárhajtású repülôgép hasított át Kabul egén, és ledobott egy bombát a várostól északra, a repülôtér közelében. A CNN amerikai hírtelevízió több erôs robbanásról számolt be.

Az Afganisztánban bevetett amerikai bombázók célpontjai kezdenek erôteljesen fogyatkozni, a gépek gyakran felhasználatlan munícióval térnek vissza az Arab- tengeren állomásozó anyahajókra - közölte kedden az Enterprise repülôgép-anyahajó kapitánya. Az éjszakai bombázásokban az amerikai légierô gépei földi támaszpontokon veszteglô afgán repülôket bombáztak, de ezek a célpontok meglehetôsen korlátozottak - mondta a kapitány, akinek nevét a védelmi minisztérium biztonsági intézkedései miatt nem közölhette az AP hírügynökség. Az afganisztáni katonai csapás a tervek szerint rövid, de hatásos lesz - vélte a hajó 7500 fôs katonai erejének szintén nevesítetlen parancsnoka. "Elégedett vagyok, hogy a légtérben fölényben vagyunk, de addig nem nyugszom meg, amíg teljes uralmat nem veszünk a levegôben" - mondta a parancsnok.

A pilóták arról számoltak be, hogy az akció szinte csak a földi célpontok bombázásában merül ki, hiszen a tálibok elavult szovjet gépeikkel meg sem kíséreltek felszállni. A pilótáknak egyébként minden tüzelés, bombázás elôtt jelezniük kell rádión, hogy milyen célpontra támadnak, hogy az irányítók minden nem kívánt károkozást, vérontást el tudjanak kerülni. Tapasztalataik szerint a tálib légvédelem föld- levegô rakétákkal próbálja hatástalanítani hadmûveletüket, de egy esetben sem értek célt. Az Enterprise anyahajó fedélzetén hetven F-14-es, illetve F-18-as harcigép vár bevetésre.

A tálibok a BBC hullámhosszán

A tálibok új kommunikációs eszközhöz folyamodtak az afgán nép támogatásának megnyeréséért folyó harcban, felvették a kapcsolatot a BBC világszolgálatával.

Az elmúlt hetekben megnövelte adásidejét a BBC rádió világszolgálatának pastu nyelvû adása, amelyet a becslések szerint az afgán lakosság 60 százaléka hallgat. Az elmúlt hetekben ez az adás eljuttatta Afganisztánba Tony Blair brit kormányfô, Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter és mások sajtóértekezleteit, és részletes elemzéseket az Afganisztán elleni légi csapások okairól, sôt tolmácsolta Oszama bin Ladennek az al-Dzsazíra televízióhoz eljuttatott videoüzenetét is. Az afgán tálib vezetés a hét végén elállt korábbi politikájától, az adás szándékos mellôzésétôl, és a légi csapások megkezdése után néhány órával a tálibok fô szóvivôje Kandahárból felvette a kapcsolatot a brit rádióállomással, interjú lehetôségét keresve.

Tüntetések, tiltakozások

Mintegy 46 ezer aláírást gyûjtött össze az Afganisztán elleni légi csapások leállítását követelô, a brit kormányhoz eljuttatandó petíciójához a Kampány a Nukleáris Leszerelésért (CND) békepárti csoport.

A CND több más békepárti, muszlim, keresztény, környezetvédelmi és baloldali csoporttal együtt hétfô este virrasztást tartott a brit parlament épületénél, a miniszterelnöki hivatalnál és a Trafalgár téren tiltakozásul az amerikai-brit légi csapások ellen, és követelve, hogy bombák helyett élelmiszer-segélyeket dobjanak le Afganisztán éhezô lakosságának. Londoni sajtójelentések szerint hétfôn este Nagy-Britannia más nagyvárosaiban, Bristolban, Belfastban, Coventryban, Edinburgh-ban, Glasgowban és Manchesterben is több ezren vettek részt a háborúellenes tüntetéseken.

A CND a hét végére nagyszabású nagygyûlést hirdetett a Hyde Parkba, és bejelentette, hogy a katonai akció egész ideje alatt tiltakozó megmozdulások sorát szervezi más pacifista érzelmû szervezetekkel, köztük a Zöld Párttal karöltve. A Zöld Párt képviselôje hangsúlyozta, hogy a békés tiltakozó megmozdulásokkal arra akarják felhívni a figyelmet, hogy bombázásokkal nem lehet felvenni a harcot a terrorizmus ellen.

Ellencsapás - Nobel-békedíjasok a békéért, tüntetés

Nyolc Nobel-békedíjas személyiség elítélte hétfôn az Egyesült Államok Afganisztán ellen indított légicsapásait, és az ENSZ közvetítésével keresendô békés megoldás mellett foglalt állást.

A kitüntetettek - köztük a guatemalai maja Rigoberta Menchú, az argentin emberi jogi harcos Adolfo Pérez Esquivel, illetve az északír békeharcos Mairead Corrigan - Kofi Annan ENSZ-fôtitkárral találkoztak a nemzetközi szervezet székhelyén, New Yorkban. Menchú a találkozó után arra intett, hogy el kell kerülni a konfliktus kétoldalúvá válását, továbbá az idegengyûlölet és a rasszizmus megerôsödésének elkerülése érdekében is szükség lenne a "harmadik hang" - a világszervezet - bevonására.

Kedden a világ legnépesebb muzulmán országának Indonéziának a fôvárosában, Jakartában ismét diákok százai tüntettek az amerikai nagykövetségnél. Százötven aktivista az éjszakát is a diplomáciai képviselet környékén töltötte.

Az ország más városaiban is Amerika-ellenes tüntetésekre került sor, zászlókat is égettek. Ember elleni erôszakot egyelôre nem jeleztek, de az indonéz rendfenntartó erôk készenlétben állnak, és ígéretet tettek arra, hogy a külföldi állampolgárokat szükség esetén megvéldelmezik.

(MTI) Az afganisztáni tálibok fogságából hétfôn szabadult brit újságírónô jobban tart édesanyja haragjától, mint tálib fogvatartói vallatásától. Errôl maga Yvonne Ridley számolt be szabadulása utáni elsô interjújában, amelyet saját lapjának, a londoni Daily Expressnek adott Pakisztánból. A 43 éves tudósító elmondta, nem buta kalandnak szánta az illegális bejutást Afganisztán földjére, arról akart képet alkotni, miként gondolkodnak az afgán emberek az ország körül zajló helyzetrôl. Elmondta, hogy a körülményekhez képest fogva tartói "elôzékenyen és tisztelettudóan" bántak vele dzsalálábádi és kabuli ôrizete idején.

"Rögtön elismertem nekik, hogy vízum nélkül érkeztem, de ôk azt gondolták, hogy kém vagyok. Valószínûleg én voltam az egyik legproblémásabb fogoly számukra. Elfogásom elsô pillanatától kezdve éhségsztrájkot kezdtem, mivel elutasították, hogy telefonon érintkezésbe lépjek bárkivel. Soha nem estem kétségbe, csak Daisy (az újságírónô kilencéves kislánya) múlt heti születésnapján. Mérges voltam. Jogaim gyakorlásának egyedüli módja volt, hogy elutasítottam az ételt, ezzel nagyon felmérgesítettem ôket."

Elmondta, hogy fogsága idején végig magánzárkában volt, ahol fogmosó kréme és szappana dobozának belsô oldalát használta fel arra, hogy titkos naplót írjon. A Kabul elleni légi csapások megkezdésének idején is zárkájában volt. "Mivel szobámat fegyverraktárnak is használták, férfiak jöttek, hogy használatba vegyék a fegyvereket. Alig másfél kilométerre robbanás történt. Mindent egészen tisztán láttam."

Amikor a tálibok közölték, hogy szabadon engedik, nem hitt nekik, azt gondolta, hogy az ígéret gyilkos trükk. "Csak amikor leültem egy pakisztáni illetékessel teázni, akkor eszméltem rá, hogy szabad vagyok... Még mindig nem igazán fogtam fel, hogy szabad vagyok. Sokkal jobban félek attól, mit fog anyám mondani, mint bármitôl, amit a tálibok tehettek volna velem".

Ridley édesanyja minden eszközt megragadott az elmúlt 10 napban lánya kiszabadítása érdekében, Tony Blair kormányfônek írt levelet, és hétfôn, amikor még nem tudta, hogy a tálibok beváltják elôzô napi ígéretüket Ridley elengedésérôl, kemény hangú nyilatkozatban bírálta a brit kormányt az Afganisztán ellen megindított katonai akció miatt.

Dr. Kelemen Atilla:

A Területi Képviselôk Tanácsa múlt heti ülésén a megyei elnök, de Brassai Zsombor ügyvezetô elnök is arról számolt be a testületnek, hogy a nyár folyamán, az RMDSZ történetében talán elsô ízben, egész nyáron szolgálatot tartottak a székházban. Emellett a szervezet vezetôsége a nyár folyamán 43 körlevelet küldött ki az RMDSZ- polgármestereknek és alpolgármestereknek. A körlevelekre azonban mindössze két választ kaptak.

- A megyei szervezet gyengeségérôl, vagy a címzettek érdektelenségérôl van szó? - kérdeztük dr. Kelemen Atilla megyei elnököt.

- Két választ kaptunk idôben. Még érkezett egypár késve, hézagosan, de vannak olyan önkormányzatok, ahonnan mindmáig nem kaptunk semmiféle visszajelzést.

A megyei szervezet gyengeségérôl semmiképpen sem lehet szó. Véleményem szerint az a helyzet, hogy a polgármesterek, alpolgármesterek számára egy teljesen új rendszerben próbáltunk kapcsolatot teremteni az önkormányzatokkal. Azt hiszem, számukra új volt ez a dolog, nem voltak hozzászokva, mert eddig, ha már meg voltak választva, senki meg nem kérdezte, mit csinálnak. Nem értették meg, hogy az RMDSZ nem valamiféle számonkérést gyakorol, hanem valóban érdeklik az önkormányzatok problémái, s így szerettük volna felmérni, összegezni a helyi gondokat, hogy megfelelô támogatást tudjunk nyújtani, ahol erre szükség van.

Ezen túl mindenféle emberi gyengeség is hozzájárulhatott ehhez: elfoglaltság, hanyagság, érdektelenség. Nem akarok rosszindulatú feltételezésekbe bocsátkozni a történtekkel kapcsolatosan. De a konklúziónk az, hogy sokkal jobban oda kell figyelni ezekre a dolgokra, s az önkormányzati képviselôknek is meg kell érteniük, hogy az RMDSZ nem azért küldte ki a körleveleket, mert nincs jobb dolga.

- Lesz-e valamilyen következménye? Mit szándékszik tenni a megyei szervezet?

- Mindenesetre, levonjuk a megfelelô következtetéseket, számba vesszük a dolgokat, s a következô választásokon természetszerûen döntô módon esik majd a latba az önkormányzatok munkája.

Nem szeretek drasztikus rendszabályokhoz folyamodni. Remélem, választott helyhatósági képviselôink is megértik, szükségük van az RMDSZ politikai hátterére, ami nem hangzatos szólamokban merül ki. Én mindenesetre valamiféle közös egyeztetés, megértés alapján szeretném kezelni a dolgokat.

Hej, mesebeli Afrika,

Nem kell oda sok ruha,

Elég ott egy fügefalevél…

- dúdolgattuk nem is olyan régen - fél évszázada sincs még annak - a vérpezsdítô, garantáltan politikamentes szöveggel bélelt dalocskát és riszáltuk hozzá a pontrendszerbôl átmenekített, tomport álcázó gönceinket. Tájainkon dívó szólásmondással élve: ráztuk a rongyot. Valóban metaforamentesen, a szó legigazibb értelmében. Cúgmentes üvegbura alatt növekedve, a fekete földrész valóban mesebelinek tûnt cseperedôben lévô értelmünk és gondosan modellált világképünk számára, így hát Teleki Samu grófot Jancsival s Juliskával, Piroskával és elválaszthatatlan farkasával, Hófehérkével és a hét törpével egy polcon spájzoltuk memóriánkban. Dragomán tanár úr a kobakunkba sulykolta, hogy az Egyenlítôtôl jobbra és balra a forró földövi éghajlat miatt szûrszabásból és kucsmakészítésbôl nehéz megélni és a nemezcsizma-készítô suszterájok elôtt sem gyûl fel végeláthatatlanná a sor. Az úttörô és ifjúkommunista szervezeti szabályzatok magasztos eszmékkel leterhelt lapjai közé, nyersanyag híján, nem préseltünk datolya- meg narancsvirágot, megtette számunkra a katángkóró nyelves bimbója vagy a pitypang ernyô alakú bóbitája is, ha sûrûn elnyíló kamaszszerelmeink halhatatlanításán fáradoztunk. Az övkendôként használt fügefalevelek dimenzióiról botanikus tancink is csak felületesen informált anno dacumál, úgy, hogy esedékessé vált ágyéki leplem megtervezésénél is csak a slágerbeli bibliográfiai anyagra szorítkozhatom. Úgy döntöttem tudniillik, meghitté zsugorodott családom érdekeit tartva szem elôtt, hogy az idei telet Aequator- közelben vészelem át. Búcsút intek idôlegesen a Turbina-ároknak és a Mindenszenteket, az András-napot, a Mikulást, a karácsonyt és az újévet, Keresztelô Szent Jánost, a Valentine’s Dayt és ha a helyzet megkívánja, március idusát is valahol a Nílus, esetleg a Zambézi mentén vészelem át és majd tova a bolondok hónapja nyitányán, baribégetéskor térek haza normalizálódni szülôvárosomba. Kiszámítottam ugyanis, hogy odalent sokkal jobban gazdálkodhatok saját büdzsémbôl, mintha idehaza maradnék és az Atlasz tövében talán még az Isten lába is elérhetô közelségembe kerülhet. Kalkulusaim csalhatatlanok, argumentumaim, divatos hazai szóhasználat szerint, betonszilárdságúak. Kezdeném azzal, hogy kiszemelt telelésem helyén sok ruha nem szükségeltetik. Ergo, könnyebb lesz a málhám, reményteljesen kopó porcaimat konzerválhatom jelenlegi állapotukban, agyondolgoztatott Whirlpoolunknak meg végre kiadhatom régóta esedékes szabadságát. Biztosíthatom cserépkályháim, fûtôtesteim, fali melegítôim zavartalan téli álmát, nem horkannak majd fel havonta nyugtalanul rakoncátlan nemzeti valutánk zabolázhatatlan hitelvesztése miatt. "Ha nem írok, ne válaszoljatok" alapon megszakad kapcsolatom az Electricával, Aquaservvel, Distrigazzal, Romtelecommal, mert, kérésemre, a Baobab téri címem titkosított marad és világvevô maroktelefonom a kaucsukfa árnyékában nem reagál európai S.O.S.-ekre. A bütykeim kiáztatására és hónaljaim karbantartására szolgáló meleg vizet ingyen szállítja majd számomra Helios, vitamindús étkeztetésemet a kókuszpálmák árnyékában meghúzódó bérmentes "fast food" falatozók valamelyikében megoldom, a parlamentünk tevékenységérôl szóló, többnyire használhatatlan híreket követhetô rendszerességgel fülközelbe hozzák a tamtamok. Elvegetálgatunk így b. nejemmel, kéz a kézben, majd ha fagy minálunk a Kárpátok alatt és ha kis szerencsénk van, a távollétünkben halomra gyûlt itthoni milliókból kitelik majd a húsvéti tejesbárányra. Az euró, az afrikó dôlingéléseinek dacára és ellenére is.

A kormány hétfôi ülésén sürgôsségi rendeletet hagyott jóvá, amelyben felfüggesztett minden olyan eljárást, amelynek célja román gyerekek örökbefogadása külföldi állampolgárságú személy illetve család, vagy román állampolgárságú, de külföldi lakhellyel rendelkezô személy illetve család által. A felfüggesztés a rendelet érvénybe lépésétôl számítva 12 hónapos idôszakra szól. Ezalatt a Román Gyermekvédelmi és Örökbefogadási Ügynökség az Igazságügyi Minisztériummal elemezni fogja a nemzetközi örökbefogadásokat, a nemzetközi jogrendszerhez való felzárkózás céljából.

A gyermekek jogainak védelme, fôként a nehéz helyzetben levô gyermekeké, a kormány 2001-2004-es programjában prioritásként szerepel. A nemzetközi örökbefogadások leállítása fontos lépést jelent Romániának az Európai Unióhoz való csatlakozási folyamatában.

Ami itt következik, késôi emlék immár. Nyári kánikulában nemigen terem szenzáció, de én ilyesmi után nem leskelôdtem volna magányomban. Kéretlenül értek utol a hírek jártamban- keltemben Közép-Európában. Amelyik megérintett valahogyan, azt nem hagyhatom veszendôbe menni. Csak hozzáírtam valamit.

Nem a szôlô savanyú

Nem viseltem soha olyan trikót, amelyen ott hivalkodik az írás:
"Magyar vagyok és nem turista". Pedig bántottak engem is eleget, még ha sokszor akaratlanul is. Inkább túltettem magam rajta, mert nem tartottam érdemesnek tisztázni, amit nem kell. Természetesen akárkivel. Aki nem tudja elfogulatlanul nézni a dolgokat, annak a baja úgysem az, hogy valaki minek született…

Nem kis zavaromra, amerre járok Eger és Budapest között, mintha kedvemre tennének, sokat sejtetôen kérdezik: most már jobb lesz, ugye, hiszen törvény szentesíti a segítséget. Csendben bólogatok csak, nehogy elhiggyék, netán keveslem a tétet. Világért sem akadékoskodnék, mert jól tudom, kisebbnek a segítség szükséges kellék. Hallgatok és nem mondom, mennyire nem tartom sokra, hogy velem kiváltságosdit játszanak, éppen a kirakatban. Viselkedem kedvükre, nehogy letromfoljanak. De hát mi kellene még?… Nem dacolok, mert fölöslegesen makacskodni nem érdemes.

Valamikor, boldog idôkben, amikor a muszáj szabott határt a tûrôképességünknek, az eszmének elkötelezett politikus tollforgató le merte írni: ne lôjetek a repülôgépre, túszok vannak benne. Így aztán az anyaország még oda se bandzsított a meglopott kisebbségre. Az erdélyi magyar, a túsz persze mit sem tehetett, elhitte, már azzal is ártott volna valaki, ha észreveszi bajunk. Mindennek a legalja volt az az idô. Hamis próféták jobban tudták, hogy mit nem kell dobra verni. Sima ügyre alacsonyították mindazt, amiért szólni kellett volna és tenni is valamit. A hallgatást és elhallgattatást erôltették. A magyar-magyar összetartást eszük ágában sem volt emlegetni.

Nyilvánvaló, ma a kérdést senki nem akarja félretenni. Mert, ha akarná, sem tehetné. Más világ van. Ma egy nemzeti kisebbségnek joga van megsértôdni, ha úgy bánnak vele, mintha másodrendû lenne. Jogunk van önazonosságunkra hivatkozni, ha a többség elvegyítene, ha ránk erôszakolna valamit, s közben megfosztana attól, ami a miénk.

Jogunk van önmagunkhoz. Mint bárkinek. Túszok pedig nem vagyunk, még akkor sem, ha a sors úgy hozta, hogy államhatárral választottak el azoktól, akikkel egyek lehetnénk. Megannyi cserbenhagyást felejtve, az anyanemzet magatartása is változik. Törôdik, segít, ahogyan lehet, amennyire telik… Önazonosságunk ugyanaz, akkor miért lenne másként?

Mondják történelmi jóvátételnek, amikor minket látványosan elneveznek státusmagyarnak. (Meglehet, valahol az is.) Erôsítik a hidat az itt és az ott között. Aminek fölötte szükséges voltáról, gondolom, senkit sem kell(ene) meggyôzni. Csakhogy innen és onnan másképp látszanak a dolgok. A részleteket nagyjából ismerjük. Hogy mi minden jogban szerencséltetik a kisebbségi magyart. Vitatkoznak is róla elegen, ki így, ki úgy; s bizony mi magunk nem is a szándékot nézzük alkalomadtán, hanem a következményeit. A jót is, meg a rosszat is. Az oltalom minden kétséget kizáróan az erdélyi (és nem csak) magyar fészekalját gyarapítja, erôsíti. Annak, aki marad a szülôföldjén. Ha marad. Mert egyáltalán nem biztos, hogy az a bizonyos cédula, a magyar igazolvány maradásra késztetné azt, aki menni akar. Okoskodni természetesen most lehet mindenfélét és reménykedni is. Van miért. Mert az ember, ha gyanakodik, tévedhet is.

Nekem azért hibátlan illendôséggel errôl beszélni mégsem sikerül. Bármilyen furcsa, elégedetlen vagyok. De nem tehetek róla. Zavarba ejt már az, hogy rólam a "szomszédos államokban élô magyarokról szóló törvényben" intézkednek. Nem így kellene minket megkülönböztetni. Talán nem is kellene. A nyugati magyarnak felajánlják az állampolgárságot, nekünk csak paragrafusokat fogalmaznak bizonyos kedvezményekrôl. A kettô nem ugyanaz. És bántó. De hát értem én, hogyne érteném: van, aki fontosabb, hasznosabb. Van, aki valamikor menekült idegenbe; mi nem tettük, felettünk csak átrajzolták a határokat. Amazok minden teketória nélkül visszahonosodhatnak, csendben, anélkül, hogy világgá kürtölnék. A státustörvényt mintha túlbeszélnék. (Sajnos, mi is.) Jó lenne, ha nem volna igazam, de holmi dicsekvést sejtek mögötte. Ami éppenséggel nem volna baj; aki ad(hat) magára, nemzetére, az megteheti. Csakhogy a nagy csörtetés visszhangzik. És árt; és nem csak a fülnek. Európának ezen a fertályán nagy bizalmi deficit van kicsiny népek között. Az érzékenység nagy úr. Ezért aztán nem is csodálkozom azon, hogy kik tesznek baljóslatú célzásokat, kik gyanakszanak és kik azok, akik rosszindulatúan, alattomosan keresik a kifogásokat. Elvenni a szót izgága bajkeverôktôl, így nemigen sikerülhet. Jól kipróbált, jól rendezett haragot színlelnek, miközben Európára hivatkoznak, ahol nem bevett szokás az, amit a magyar a magyarért tenne. Éppen ellenkezôleg! Nincs olyan francia, nincs román, szlovák vagy bárki, akit nemzettársának sorsa ne érdekelne, fôleg akkor, ha az éppen más országnak állampolgára. Hogy némelyek mindezt sérelemként értelmezik mégis, s mindig akkor, ha másikról van szó, arra nem is kellene nyomdafestéket pazarolni. A mi törvényünk adhat alkalmat a méltatlankodásra, szélsôséges nacionalisták rémlátomására, lehet irigylésre méltó azok szemében, akiknek nem áll módjában ugyanezt tenni. Annak ellenére, hogy lélekben az összetartozás megvolna, csak tehetôsnek kéne lenni…

A mi törvényünk kiállhat majd minden próbát, amikor alkalmazásra kerül. Csak értünk van és nem mások ellenére. Dicsérôi nem mondják, de szavaikból érzem az önelégültséget: hogy ezentúl megéri magyarnak lenni… Hát nekem eddig is megérte és megéri ezután is. És talán jogszabá-lyok nélkül is. Hálátlan nem lehetek, nem a szôlô savanyú. Az anyanemzet, ha oltalmaz, ha segít, mert teheti s mert mi is része vagyunk az egésznek, akkor megtehetné a bürokrácia mellôzésével is. Ami természetes valami, ami magától értetôdô, arra miért kell rálicitálni? Egymáshoz tartozni igazolvány nélkül is lehet(ne). Nem titokban, de nem is melldöngetve. Csak úgy, hogy az álnok gyanúsítgatónak szava ne lehessen. Hiszen a kialakult helyzetben már most látszik, csomó van a kákán.

Gyöngyös, július havában

Várható volt, hogy a budapesti magyar kormány jelentôs anyagi támogatásával létrehozott erdélyi magyar magánegyetemi tagozatok tanévnyitásáról sok szó esik a sajtóban. Ami egészen természetes. Hisz nem akármilyen hétköznapi újdonság az, hogy például Csíkszeredában, a székely kisvárosban 2001 októberével kezdôdôen felsôfokú oktatás folyik magyar nyelven. Nem akármilyen apróság, hogy a magyar állampolgárok zsebébôl származó költségvetési forintok (eddig négymilliárdot szántak erre a nemzetstratégiai célra) révén ezerkétszáz diák és több mint kétszáz oktató részére vált lehetôvé a tanulás-tanítás anyanyelvünkön - abban az országban, ahol egy közel kétmilliós nemzeti közösségnek nincs (a hatalom jelenlegi urainak véleménye szerint soha nem is lehet) önálló állami magyar egyeteme, holott mi is épp olyan adófizetô polgárai vagyunk a hazának, mint a többséget alkotó nép.

Nem kétséges: az idei egyetemi évkezdés Erdélyben messzemenôen figyelemreméltónak bizonyult. Volt is, van is kellô visszhangja minden ide vonatkozó mozzanatnak a médiákban. Hangosan lelkendezô írások is helyet kaptak a lapokban, idehaza éppúgy, mint a határokon túl. És imitt-amott napvilágot láttak némi tájékozatlanságról, legalábbis szelektív memóriáról tanúskodó megjegyzések is.

Újságolvasás közben ilyen és hasonló címekre figyeltem fel: Az álom megvalósult, A mag el van vetve, Az EMTE: a kishitûség élô cáfolata stb. Államtitkári felkiáltást idéz egyik napilapunk, miszerint: "Gyôz-tünk!" (Nono…) "A magyarság visszakapott valamit, amit 1959-ben elvettek tôle" - hangzott el ugyanezen a szinten. (Vagyis: a román kommunista-nacionalista diktatúra által 1959-ben megszüntetett, beolvasztott Bolyai Tudományegyetem helyett visszakaptunk valamit Csíkszeredában - a budapesti kormányzattól.) "Kitartóan remélt álom" megvalósulását emlegette Andronescu asszony, a román tanügyminiszter is, de nem vitte magával Bukarestbôl Csíkba a román kormánynak az EMTE-t engedélyezô hivatalos határozatát. Minthogy ilyen határozat nincsen…

De ne legyünk telhetetlenek, a "reálpolitika nem kívánságmûsor" - mondja odaát az egyik lelkendezô újságíró. Az hát a reálpolitika - eszerint -, ha belenyugszunk a pótmegoldásokba, s a könyöradományokat tapsolva fogadjuk…

Ám az sem helyes, ha megfeledkezünk a tényekrôl. Arról nevezetesen, hogy Erdély földjén nem az idén ôsszel vette kezdetét a magyar egyetemi oktatás. 1945. december 14-én hagyta jóvá a román illetékes minisztérium a Bolyai Tudományegyetem létesítését (az okmány megjelent a Monitorul Oficial december 18-i számában), mely intézményt Ceausescuék önkényesen megszüntették.

Persze: már ezt megelôzôen is volt magyar egyeteme Kolozsvárnak (a századokkal elôbbi kezdeményekrôl nem is szólva): 1872-ben nyitotta meg kapuit 4 karral a magyar állam által felépített, berendezett, 1881-ben Ferenc Józsefrôl elnevezett egyetem. Volt azonban késôbb, ugyancsak Kolozsvárt, Magyar Mûvészeti Intézet, Marosvásárhelyen pedig Pedagógiai Intézet; volt magyar nyelvû Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet, valamint magyar Színmûvészeti Akadémia. Ezek az intézmények sorra mind elveszítették eredeti jellegüket - beolvadtak, megszûntek, másodrendû tagozatokká váltak az idôk folyamán. De merôben tévedés most azt a látszatot kelteni - pontos tájékozottság hiányában, vagy a pillanatnyi lelkesültség mámorában -, hogy a Sapientia Alapítvány keretében létrehozott EMTE beindulása elôzmények nélküli, "korszakalkotó történelmi esemény" lenne.

Jó, hogy ünnepelhetjük az indulást, de semmiképpen sem mondhatunk le mellôzhetetlen jogos követelésünkrôl: a romániai állami magyar egyetem - a Bolyai - visszaállításáról! Nem másutt, nem kihelyezett tagozatként, hanem Kolozsváron, eredeti székhelyén, azokban az épületekben, melyektôl az önkény fosztott meg bennünket. Ahol régi hagyománya, megfelelô talaja van egy európai rangú universitasnak. (1919. november 23-i számában a Budapesten megjelenô Világ címû lap így számolt be a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem elfoglalásáról:
"Szuronyos román katonák jelentek meg a tárgyalóteremben és a bizottság vezetôje azok elôtt a tanárok vállára tette a kezét, jelezvén ezzel, hogy fegyveres beavatkozás vált szükségessé…" idézi Katona Szabó István A kolozsvári magyar egyetem háromszori felszámolása címû cikkében.) Nem mondhatunk le arról sem, hogy a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem visszanyerje eredeti - magyar - jellegét, s elôbb-utóbb újrainduljon Vásárhelyt a fôiskolai tanárképzés. Sajnos, az RMDSZ nem eléggé határozott és következetes ezeknek a jogos igényeknek az érvényesítésében.

Nagy példányszámú magyar újságban jelent meg október 4-én ez a mondat: "Mától a magyar egyetemisták magyarul tanulhatnak Erdélyben". Én - sok kortársammal együtt - magyar egyetemista voltam annak idején, a negyvenes évek második felében s magyarul tanultam a Bolyai Tudományegyetemen, Kolozsvárt. Vigyázzunk hát, amikor nyilvánosság elôtti fogalmazásra adjuk a fejünket; ne lelkendezzünk ok nélkül, elragadottan. S a jövôt, a romániai magyar egyetemi oktatás jövôjét illetôen (is) legyünk hívei a legóvatosabb derûlátásnak. Mert a legképtelenebb eshetôségek hazájában élünk.

45 iskolapszichológus dolgozik megyénkben, Marosvásárhely mellett régeni, segesvári, dicsôszentmártoni, ludasi, radnóti, nyárádszeredai, szovátai és sármási tanintézményekben. A megyeszékhelyi Pedagógusok Házában mûködô Neveléslélektani Központban pedig öt szakember foglalkozik a tevékenység összehangolásával. Ha a tanulóifjúságot jellemzô sajátságos gondokra, s ezek között a kábítószer-fogyasztás térhódítására gondolunk, ami elsôsorban a mindenre fogékony diákság körében terjed a leginkább, akkor tevékenységükre egyre nagyobb szükség van. Ebbôl kiindulva év eleji eligazító munkatalálkozásuk után a feladatokról, ezek megközelítési módjáról, az újdonságokról kérdeztük Dósa Jenôt, a központ vezetôjét és kolléganôjét, László Enikô pszichológust.

- Az iskolapszichológus feladata elsôsorban a nevelési tanácsadás gyerekek, szülôk és tanárok számára. Míg a korábbi években a tanulási kudarc, a magatartási zavarok, az életkorok közötti konfliktusok megoldására összpontosítottunk, az idei tanévtôl mindezen problémák kezelése mellett foglalkozni akarunk a jó adottságú gyerekekkel is, akiknél személyiségfejlesztést végzünk, felkészítve ôket arra, hogy versenyhelyzetben helytálljanak - számolt be a tervezett új tevékenységrôl Dósa Jenô.

- Várható-e valami változás a pályaválasztási tanácsadást illetôen?

- Továbbra is felmérjük, hogy a nyolcadik osztályos tanulók hova készülnek felvételizni, milyen szakokra van igény, s ennek megfelelôen állítjuk össze a beiskolázási tervet. Ezt követôen visszajelezzük a tanintézményeknek és a tanulóknak is, hogy hol, milyen tagozatok esetében várható túlzsúfoltság és hol mutatkozik a lehetôségeknél kisebb érdeklôdés.

- Továbbra is folytatódik az egyéni és csoportos pályaválasztási tanácsadás. A tanulóknak bemutatjuk az általuk választott szakmát és annak ellenjavallatait, segítünk abban, hogy a diákokban tudatosuljanak saját adottságaik, és maguk döntsenek arról, hogy valóban alkalmasak-e a választott szakmára - egészíti ki Dósa Jenô szavait László Enikô.

- Említették az egyéni tanácsadást, az is ismeretes, hogy évek óta mennyire egyoldalú a diákok óhaja. Sikerül-e ezt módosítani?

- Mivel kevés gyermekkel van lehetôségünk egyénileg foglalkozni, befolyásolni is kevésnek tudjuk az elképzelését. Továbbra is kedveltek az elméleti profilok, s divatos marad az informatika, a szülôk pedig az olyan szakmák felé irányítják a gyermekeiket, ahol elképzeléseik szerint jól lehet keresni. A szakmai képzés iránt, ami például a nyugat- európai országokban divatos, továbbra sincs érdeklôdés.

- Egyre többet hallani az iskolások körében terjedô kábítószer-fogyasztásról. Mit tesznek ezen a téren?

- A különbözô nevelési problémák tanulmányozása keretében felméréseket végzünk a kábítószer-fogyasztás és megelôzés terén, amelyben minden iskolapszichológus részt vesz. Az új program értelmében nem a negatív tüneteket mutatjuk ki, hanem a tanulók önismere-tének, személyiségének fejlesztésére helyezzük a hangsúlyt. Ennek keretében nem is beszélünk a drogfogyasztásról, sokkal inkább abban szeretnénk segíteni a tanulóknak, hogy olyan örömforrásokat találjanak, amelyek biztosítják számukra, hogy jól érezzék magukat.

Amint kiderült, a jelenség méreteirôl nem rendelkeznek pontos képpel, a felmérések ugyanis, amelyek az alkohol-, a cigaretta- és a kábítószer- fogyasztásra vonatkoznak, és közvetett úton készültek, a központ pszichológusai szerint nem fedik a valóságot. Egy olyan felmérés, amely közvetlenül a gyerekekre irányul, ezután következik, s reményeik szerint ennek alapján pontosabb képet kaphatnak e téren.

Amint beszámoltak, az idén tovább folytatódik a pedagógusoknak szervezett pszichopedagógiai továbbképzés, s,ha a tanfelügyelôség igényli a segítségüket, közbenjárnak a tanár-diák-szülô közötti konfliktusok kezelésében, ahogy például az elmúlt évben a marosvásárhelyi 16-os számú iskolában - mondotta László Enikô.

Az idén egy új program indul, a Fiatal szülôk iskolája, amelynek az a célja, hogy a gyereknevelésben adjanak tanácsot, hozzásegítve a szülôket ahhoz, hogy saját személyiségüket jobban megismerve könnyebben megoldhassák a gyereknevelésben felmerülô gondokat. Az érdeklôdôket naponta 8-13 óra között fogadják a Pedagógusok Házában, ahol feliratkozhatnak a tanfolyamra

- Eddigi tapasztalataik alapján van-e igény erre, megbíznak-e a szülôk a pszichológusban?

- A munkám során azt tapasztalom, hogy igénylik a segítségünket, és egyre nyitottabbak lesznek - vélekedik László Enikô, majd hozzáteszi: Ennek ellenére mégis az a helyzet, hogy a komoly esetekben akkor fordulnak hozzánk, amikor kiengedték kezükbôl a gyeplôt, s már kezelhetetlenné vált a gyerek. Holott ilyenkor a pszichológus is nehezen juthat eredményre. A megelôzés lenne fontos, ha akkor kérnék a segítségünket, amikor a gondok kezdôdnek.

- És a diákok mennyire barátkoztak meg az iskolapszichológussal?

- Készítettünk felmérést arról is, hogy milyen mértékben igénylik az iskolapszichológus munkáját, s a gondjaikat kivel osztják meg. Nos, a kisiskolások inkább a szülôkhöz fordulnak, a középiskolásoknak a 70 százaléka igényli az iskolapszichológus segítségét, mivel ez a korosztály már kevésbé tud a szülôkkel kommunikálni. Hogy milyen kérdésekben? Konfliktushelyzetek, stressz-helyzetek, párkapcsolat, szexuális felvilágosítás, önismeret... Az elsô hónapokban ott, ahol nem volt iskolapszichológus, kicsit félénkebbek, zárkózottabbak a gyermekek, de ahogy megtapasztalják, hogy élhetnek ezzel a lehetôséggel, szívesen veszik igénybe a segítségünket - vélekedik László Enikô.

Az egyik unokám lelkileg túl jól sikerült (mint az elsô, kvázi szerelemgyermekek általában): személyes sértésnek vette, hogy nem ô Ludas Matyi; minek következtében leginkább a néptánc- jelenetek ropogós ritmusa hatott rá igazán. Péter még csak ötéves, és nem készítettük fel a sztorira. Annácska kisebb, amint muzsikát hall, már libeg is, akárcsak a valamivel nagyobb Andika; természetes, hogy folyton együtt táncoltak volna a társulattal, fôleg a Kislibával, Kubánda Lilla-Tündével. A kisgyermek nézôknek nem is kell ismerniök a Ludas Matyi meséjét. (Fazekas Mihály kádenciás történetét aztán biztosan nem.) Ez a mû így is él és élvezhetô. A táncszínháznak pedig nem az a dolga, hogy a nézô szájába rágja a
"mondanivalót". Az vagy "kialakul" láthatatlanul, s a didaktikai lóláb az alagsorban rugdalózik, vagy pedig elsikkad, és akkor a produkció (meg a közönség) látja a kárát. Számítógéppel elemezhetô a játék dinamikája, az is kiderül, hol kell gyorsítani, melyek az "akupunktúrás" gócok, ahol "gyógyítható" a látvány. Mûszaki szerelékeken innen és túl, a szereplôk dalos teljesítményén inkább túl, mint eminnen, a pajkos játék tengelyében a feltétlen ritmus áll, ez legszebb lényege: dal, próza, mimika, tánc harmóniája és diszharmóniája - a míves színjáték évezredes sûrítménye, amelyben minden megvan, ami örök és emberi: ingajárat a lelkünkben ész és szív, szív és ész között.

Kubánda Lilla-Tünde libája maga volt a színpadra szállt liboda-tanoda, írta róla Fekete Réka. A zenés vígjáték szervezô elve a groteszk humor. Áthatja a cselekmény minden elemét, és egy másik fórt ad az elôadásnak, a nézônek azt sugallva: semmit sem kell komolyan venni, mert bár halálosan komoly minden, azért mégis mesevilágban tobzódunk, itt pedig, mint tudjátok, mindég az gyôz, aki a Jó oldalán áll; az, aki nem hódol be, és nem is szövetkezik a Gonosszal.

Székely repp és japán karate. Ez is belefért a vásárhelyi panorámába. A tündéri realizmus nem csorbult Akyo Hajashi beugrásával. (Ô és társai harcolni tanítják Matyit, jelenetük ragyogó. Hôsünk mégis
"hagyományos" magyar módszerrel vesz elégtételt a rajta esett sérelmen, mindhárom alkalommal. Haj, pedig elvártam volna: egyszer bár, de ahajt úgy vágja tatamira a Döbrit, hogy csak úgy nyekken belé az egész világ... Istenem, mondaná a Kis Herceg. Semmi sem tökéletes.)

Ivácson László Matyija, Jánó Tibor Döbrögije (miért nincs hasa, kérdezte egy jobban értesült gyerek), Lukács Réka Döbröginéje - fel kellene sorolni a társulatot, de ez nem kritika, sem laudáció. Lelkemnek kedves volt Jánosi József mesteri teljesítménye a vásári "képmutogató" szerepében. Nem is táncos tapasztalata, nem is nemes rutinja, hanem az a keserû bölcsesség, amely úgy szövi be egész alakítását, mint ha nagy tragédiák hôse meditálna, az emberiség minden tapasztalatával a tarsolyában, mégis bizakodón, folyton összekacsintva velünk; akik csak most kezdjük el buja tévelygéseinket e bûzös sárgolyón.

Nagy mûvészt tisztelek Benne.

"Amíg itt vagyunk, minden szép és jó, ahogy elmegyünk,
továbbra is pusztítják a kóbor kutyákat"

Tegnap délben a marosvásárhelyi Apolló- épület elôtt a nálunk még szokatlan, de nyugaton szinte mindennapos figyelemfelkeltô módon tiltakozott Marion Löcker és Gerda Matias, két osztrák állatvédô egyesület (az Internationaler Bund der Tierversuchsgegner és a Verein gegen Tierfabriken) tagjai a marosvásárhelyi kóbor kutyákkal való bánásmód ellen.

A hölgyek lapunknak elmondták: idén januárban kapcsolódtak a marosvásárhelyi kutyamenhelyet támogató tervbe. Állateledelt, állatgyógyszereket hoztak azért, hogy az ide került állatokon segítsenek. Egy romániai orvost is fizettek csak azért, hogy kasztrálja a kóbor kutyákat. Az Assisi állatvédô egyesület és a kóbor kutyák befogásával, illetve menhelyen való tartásával foglalkozó marosvásárhelyi állatkert igazgatója, dr. Bereczki Boldizsár között kirobbant vita ideje alatt is jelen voltak és megpróbálnak segíteni a helyzeten, úgy, hogy egy nyugati mintájú programot dolgozzanak ki és alkalmazzanak e téren. Marion Löcker és Gerda Matias a Népújságnak elmondták: azt kellett tapasztalják, hogy míg itt voltak, minden rendben volt, s ahogy hazamentek Ausztriába, máris telefonhívásokat kaptak és sokan elpanaszolták, hogy továbbra is pusztítják a befogott kóbor kutyákat. Mivel ôk pénzt és segélyt juttattak ide, "azok, akiket a város megbízott azzal, hogy rendezzék a kóbor kutyák ügyét, kihasználták ezt a lehetôséget, üzleteltek és továbbra is gyilkolták a kutyákat". E jelenség megakadályozásáért aláírásokat gyûjtöttek, hogy a polgármesteri hivatal és a tanács hozzon egy olyan határozatot, amivel végleg megszüntetik ezt az állapotot. Ôk továbbra is önkéntesen, szervezeteiken keresztül segítik a várost e gond megoldásában, de nem tudnak olyanokkal együttmûködni, akik egyet ígérnek és mást csinálnak. Az aláírásokat tartalmazó íveket ma délelôtt adják át a polgármesternek és a helyi tanácsnak. Állításaikat bizonyítandó, az állatvédô szervezetet propagáló szórólapok között a megölt kutyák kinagyított színes képeit is a lakosság elé tárták.

Francia zeneszerzô és orgonamûvész is egyszersmind, aki másfél évtizedig volt a párizsi konzervatórium igazgatója. Nevéhez színpadi kísérôzene, rekviem, zenekari darabok fûzôdnek. Tanítványai egyike Maurice Ravel is például. A másik zeneszerzô cseh származású, markáns mûvészegyénisége a zeneirodalomnak, aki, bár orgona- és hegedûmûvész szeretett volna lenni, tanulmányai befejeztével mégis zenekari elsô-/másodhegedûsként játszott Szmetana karmesteri pálcája alatt. Sôt, utóbb, amerikai tartózkodása idején a New York-i Nemzeti Konzervatóriumot is vezette három esztendeig. Ekkor írta meg Új világ szimfóniáját, melyet az utókor a szerzô közkedvelt szimfonikus mûveként tart számon. Gabriel Fauré (1845-1924), illetve Antonin Dvoøák (184l-1904) - ez utóbbi a nemzeti romantika kimagasló képviselôje - "szerepel" a mai kamaraest mûsorán. E két kortárs szerzô mûveibôl válogatott a japán elôadómûvész, mûvészpedagógus, Tomoko Kato: Fauré 1. c-moll Zongoraversenyét op. 15, valamint Dvoøák A-dúr Zongoraötösét op. 81. Tomoko Kato mûvésznô hároméves korában ült zongorához és vált annyira a billentyûsor "rabjává", hogy huszonévesen már a tokiói zenekarral hangversenyezett és vendégszerepelt hazánkban is. Repertoárjában - többek között - olyan értékes és világviszonylatban is népszerû versenymûvek is szerepelnek, mint Grieg Zongoraversenye, amirôl a szakirodalom azt tartja: "... az északi késô romantikus iskola egyik legértékesebb, legmûvészibb megnyilatkozása..." Ami pedig a marosvásárhelyi Tiberius vonósnégyest illeti, maholnap tízesztendôs. Tagjai - Molnár Tibor (elsô hegedû), Mihálydeák Endre (másodhegedû), Kurucz Tibor (mélyhegedû) és ifj. Kozma Péter (gordonka) - Devich Sándor tanárnak köszönhetôen több alkalommal vettek részt külföldön mesterkurzusokon, koncerteztek nemzetközi fesztiválon, Hollandiában, Angliában tökéletesíthették tudásukat ösztöndíjasokként, illetve Budapesten lépnek fel évrôl évre a Liszt Ferenc Zeneakadémia által rendezett kamarakurzusokon. Európa több hangversenytermének hallgatósága tapsolhatott már a "négyeknek".

1991. október 10-én kormányhatározat alapján alakult meg a Marosvásárhelyi Csendôrbrigád, így ezt a napot a helyi csendôralakulat napjaként ünneplik.

Tegnap délelôtt a Tudor negyedbeli laktanyában Dorin Florea polgármester és Ioan Toganel prefektus köszöntötte a jelenlevôket. Mindketten kiemelték a csendôralakulat fontos szerepét a közbiztonság megteremtésében, megôrzésében. Hangsúlyozták továbbá a csendôrök segítségét hivatalos küldöttségek fogadásakor, tanintézmények ôrzésekor, árvizekkor, tûzesetekkor. A tízéves csendôrbrigád tagjainak gratulált, további sikereket kívánva Ilie Gorjan, az Országos Csendôrség Harckészültségi Osztályának vezetôhelyettese. Az ünnepi köszöntôk után a meghívottaknak emlékplakettet ajándékoztak. Az érdeklôdôk megtekinthették a Maros, Hargita és Beszterce-Naszód megyékben mûködô csendôralakulatokat bemutató dokumentumfilmet is.

Az ünnepély Ion Bunoaica dandártábornok mellszobrának leleplezésével zárult. Ion Bunoaica 1990-1995 között vezette az Országos Csendôrparancsnokságot, amelyet újjászervezett és hatékonyabbá tette tevékenységét.

Szeptember 22-én marosvásárhelyen is sor került a Máltai Szeretetszolgálat helyi csoportjának közgyûlésére, amelyen Kurjatkó Tamást választották meg elnöknek, továbbá választmányi tagok lettek még Tullit Victoria, Hickel Ildikó, Szász Márta (az aktív tagok képviselôi), György Tibort választották a csoport lelkivezetôjének, Hegyiné Schwarcz Ritát ifjúsági szóvivônek, dr. Bordi Juliannát orvos, koordinátornak. Az elnök helyettese Bakk-Miklósi Kinga. Mint ismeretes, a máltai szeretetszolgálat tagjai önkéntes alapon végzik munkájukat, és a kirendeltség egyetlen fizetett alkalmazottja Bakk-Miklósi István adminisztrátor lesz.

Miután több mint egy éve a máltai szeretetszolgálatban alig, vagy egyáltalán nem volt tevékenység, az új választmány kijelölése már elengedhetetlen volt. Az új csapat lendülete egyelôre ígéretes, szombati, elsô, havi rendszerességûre tervezett találkozójukon a feladatok leosztása és megszervezése volt a cél. Szándékban mindenesetre nincs hiány: szeretnének különbözô csoportokat szervezni, amelyek öregeket, öregotthonokat, árvaházakat látogatnának, foglalkozást szeretnének szervezni idôseknek, tehetséges gyerekeknek, érzelmileg sérült kisiskolásoknak, szociálisan hátrányos helyzetû, korrepetálásra szoruló kisérettségizôknek, mozgássérülteknek és szellemi fogyatékosoknak, leányanyáknak, ugyanakkor a rászorulókon orvosi rendelôvel, gyógyszertárral és szegények konyhája beindításával szeretnének segíteni. A szombati találkozó lényege az volt, hogy az egyes csoportok vezetôit bemutassák a jelen levô tagoknak, hogy azok beiratkozhassanak önkéntesként abba a csoportba, amelyben tevékenységet szeretnének kifejteni, és az egyes csoportok igényeit összesítsék stb.

Kurjatkó Tamás a Népújság kérésére elmondta:

- Az új csapat az idôsebb tagokkal együtt már bizonyította, hogy nem csak szándék, de tenni akarás is van bennük. A székház, a raktár és a gyógyszertár kitakarítása volt a sikeres kezdet. Remélem, hogy lesz folytatás is. Jelenleg 30-40 tagra számíthatunk, akik önként iratkoztak be, keresztényi hivatásból. Mivel az elvégzett munkát semmivel sem tudjuk honorálni, ezért a szeretet kell motiválja ôket.

Bár megeshet, hogy a tervek közül néhányat nem sikerül megvalósítani, sokra mégis reális esély mutatkozik, különösen azért, mert a szeretetszolgálat és más intézmények például a belvárosi római katolikus plébánia támogatását is élvezik.

Jegyzet

A napokban nemzetközi szaporodás-egészségtani tanácskozás volt Marosvásárhelyen. Ezt megelôzôen hírt adtunk a Vision 2000 nevû programról, amelynek keretében külföldi orvosok, önkéntesek szexuális nevelésre vállalkoznak különbözô középiskolákban. Nem mondom, kell az egészséges erotika, de amikor azt hallom, hogy külföldiek jönnek el hozzánk oktatni, felvilágosítani, ez amolyan fura dolognak tûnik. Persze iskolában, családtervezési kabinetekben, konferenciákon kell beszélni a szexuális életrôl, mert a mai gazdasági helyzetben nem mindegy, hogyan tervezzük meg családunkat, vállalunk felelôsséget mások életéért, vagy akár elôzünk meg bizonyos nemi betegségeket. A nevelés azonban a hangzatos programokon kívül a családban kell hogy kezdôdjön. Ahol egészséges szellem uralkodik, ott a gyereket felvilágosítják, ellátják a szükséges tudnivalókkal, s majd képes lesz természetes partnerkapcsolatok kialakítására, lelki, testi téren megfelelôen kommunikálhat. Ahol így viszonyulnak a gyerekhez, rendben van ott nemzedékeken keresztül minden szempontból egészséges viselkedés, felfogás öröklôdik. S talán ott kellene jobban a dolgok mélyére nézni, ahol felbomlanak családok, alkohol, vagy másfajta szenvedélybetegségek mérgezik a kapcsolatokat, utcára kerülnek ártatlan gyerekek, nemzedékek fordulnak egymással szembe. Mert valóban, ilyen is van. S e szociális gondokat már kevésbé lehet iskolai neveléssel orvosolni. Ha létezik valós családvédelem társadalmi-politikai szinten, ha a kapcsolatokat bomlasztó gazdasági helyzet is némiképpen javul, akkor talán magunk is - külföldi segítség nélkül - megtaláljuk a megoldásokat lelki, nevelési gondjaik rendezéséhez. Persze, ha jó nevû programokat kezdeményezünk, amelyeket ilyen-olyan külföldi szervezetek támogatnak, az sem baj, a pénzt csak el kell költeni valamire, ha másra nem, akkor az egészséges erotikára.

Megjelent a hulladékgazdálkodási törvény

2001. július 18-án megjelent a 426-os törvény, amely módosítja a korábban kiadott, a hulladékgazdálkodásra vonatkozó 78-as sürgôsségi kormányhatározatot. A törvény 22 oldalban az európai normáknak megfelelôen szabályozza a hulladékok kezelését, szállítását, újrahasznosítását, tárolását, ugyanakkor közigazgatási, jogi felelôsségeket is leszögez. Négy nagy csoportba foglalhatók össze az elôírások. Az egyik vonatkozik a hulladéktermelés csökkentésére, a másik az újrahasznosításra, a harmadik a környezetkárosító hatás csökkentésére, a negyedik a szennyezett területek helyreállítására. A környezetvédelmi minisztérium képviselôi a Bâlea-tónál megtartott tanácskozáson ismertették a törvényt. Alkalmazásának elsô lépéseként helyi, megyei, illetve országos szinten ki kell dolgozni egy hulladékgazdálkodási stratégiát, amelynek megvalósítását a környezetvédelmi alapból támogatják, illetve megpróbálnak európai uniós pénzeket is bevonni. A programnak tartalmaznia kell egy helyzetelemzést, hulladékfelmérést, típus és mennyiség szerint. Ezt kiegészítendô kell készíteni egy prognózist a termelendô mennyiségekrôl, illetve az újraértékesítésrôl. A törvény szerint e hónap végéig kell összeállítani a helyi, azaz városi, települési stratégiákat, amelyeket továbbítanak a megyei tanácsokhoz. Ezek összesítésével készülnek el majd a megyei, végül pedig az országos tervek. A megyék január végéig kell eljuttassák stratégiájukat a kormányhoz, illetve a szakminisztériumhoz.

A Marosvásárhelyi polgármesteri hivatal szakosztályán egyelôre összegyûjtötték az adatokat, azonban a város hulladékgazdálkodási stratégiája - mint más megyei településeké is - függ a nyárádtôi regionális szeméttelep elkészültétôl, aminek a megvalósítása egyelôre várat magára. Hogy az európai uniós elvárásoknak megfelelô törvény alkalmazása mikor érezteti hatását, még nem lehet tudni, hiszen a romániai gyakorlat sok esetben igazolja, hogy a stratégiák elkészítésétôl a kivitelezésig hosszú idô eltelik, s addig még sok minden változhat.

1990-ben a Rhododendron Környezetvédelmi Szervezet elkezdte a dokumentáció összeállítását a Kelemen Nemzeti Park megalakításáért. Tíz évvel késôbb, rengeteg munkával, szakmai befektetéssel a nemzeti park tervehivatalosan is zöld utat kapott.

A nemzeti park területén szervezetünk célul tûzte ki: egy életképes fejlesztési és fennmaradási tervezet kialakítását a park értékeinek feltárásáért és megôrzéséért, a helyi lakosság bekapcsolásával. A siker érdekében az egyik legfontosabb teendô: a helyi lakossággal megértetni a park védelmének fontosságát, bevonni az ôket is érintô stratégia kidolgozásába. Ennek érdekében a Maros menti helységekben megbeszéléseket folytatunk, e hónappal kezdôdôen (elôzetes megbeszélés már történt az összes érintett polgármester jelenlétében a Maros megyei fôispáni hivatalban) a helyi tanácsokkal.

Ismeretterjesztô anyagokat adtunk ki: nyomtatványokat, szórólapokat, ismeretterjesztô füzeteket, amelyeket eljuttattunk a helyi szervekhez, hétvégi házakhoz és helybeliekhez. Kéthavonta jelenik meg a parkról szóló, adatokat közlô nyomtatvány, a "Buletin de Campanie". Elôadásokat fogunk tartani a Maros menti iskolákban az általános környezetvédelemrôl, elsôsorban a helyi értékek védelmének fontosságát bemutatva be. Nagy hangsúlyt fektetünk a terepmunkára. Elsôsorban önkénteseink és a Perpetuum Mobile turistaegyesület hathatós munkájának köszönhetôen felmérjük az emberi tevékenység - a fakitermelés és legeltetés - hatását a Kelemen-havasokra. Ugyanakkor feltérképezzük az állatvilágot, a geológiai formákat. Külön figyelmet szentelünk az Istenszéke csúcsnak, amelynek környékét szintén védett területté szeretnénk nyilváníttatni.

A népszerûsítés, nevelés és fejlesztési program kidolgozásával párhuzamban kutatómunkát folytatunk a park területén, például: növényritkaságok felkutatását - az alacsonyabb régiókban -, Ratosnya környékén tiszafát (Taxus baccata), a magasabb hegységekben, a Jézer térségében cirbolyafenyôt (Pinus cembra). A Ratosnya - Középág patakba ömlô Infonita hegyi patakot övezô "ember nem járta" ôsrengetegben találtunk is néhány tiszafa példányt. Cirbolyafenyô e parkon kívül csak a Déli-Kárpátok területén található. A turizmus hatásának a felmérése és szabályozása - a környezetvédelmi elôírásoknak megfelelôen - is folyamatban van.

Rhododendron

Szeptember 15-28. között a marosvásárhelyi Milvus madarászcsoport öt tagja egy nagyváradi és öt osztrák ornitológus kolléga segítségével a ragadozó madarak vonulását kutató expedíciót szervezett Románia délkeleti részén, Dobrudzsában. Amint ezt a korábbi szakirodalmi jegyzékekben is megerôsítik, az ország ezen részén nagyon sok, hazánkban fészkelô és a kontinens északi részein költô madár vonul át minden tavasszal és ôsszel. Sok nagy testû vonuló madárnak szüksége van termikekre, azaz felemelkedô légáramlatokra, amelyet csupán a szárazföld fölött léteznek. A tengerek és nagy vízfelületek felett sosem képzôdnek ilyen áramlatok, ezért a madarak nagy többsége a part mentén és ettôl néhány tíz kilométerrel bennebb, a száraz területek fölött halad. Ez a terület földrajzi elhelyezkedése miatt úgynevezett stratégiai pont a vonuló madaraknak, mivel keletre tenger fekszik, mely fölött csak igen kevés vonuló madár találja meg a szükséges légáramlatokat az elôrehaladáshoz. Kissé nyugatra szintén egy nagyobb vízfelület hasítja ketté a szárazföldet - a Duna. Ennek tudatában mi is ezt a helyet választottuk a most vonuló ragadozómadár-tömegek kutatására.

A ragadozó madarak ôszi vonulási periódusa fajtól függôen szeptember elejétôl október végéig tart, azonban ezt sok tényezô befolyásolhatja. Bár a madarak rendelkeznek egy "belsô biológiai órával", sok esetben ezek a vonulást meghatározó tényezôk nagy fontossággal bírnak. Ilyenek például a táplálékhiány, melynek esetében a madarak kóborolni-vonulni kezdenek, az idôjárási viszonyok - meleg idôben tovább maradhatnak -, a fiókák számára a kirepülés idôpontja illetve önállósulásuk ideje stb.

Megfigyeléseink elsô hetét Dobrudzsa déli részén, a másodikat e terület északi részen végeztük. Mindennap reggeltôl késô délutánig 2-4 fôs, madarászokból álló csoportot szerveztünk, akik egymástól 4-10 km-re egy-egy megfigyelôpontra ültek ki. A megfigyelôpontok többnyire egy magasabb, kiemelkedô dombon voltak. Minden csoport vitt magával nagy teljesítményû teleszkópokat, kézi távcsöveket, madárhatározót, élelmet és vizet.

A résztvevôk a megfigyelt ragadozó madarakat egy kitöltôívre jegyezték fel, melyen a megfigyelés pontos ideje, a madár faja, esetleg kora és ivara, példányszáma szerepelt. Emellett rögzítették a madarak repülési magasságát, irányát és kódjellel a vonulás hangsúlyozottságát, azaz célirányosságát. A meteorológiai információk, mint a szél iránya, ereje, a hômérséklet ugyancsak fontos, mivel a vonulásban meghatározó szerepük van. A munkaidô lejártával a rendelkezésünkre álló személygépkocsik összeszedték a megfigyelôket, kiszûrtük az esetleges átfedéses adatokat és összesítettük a listákat. Az esetek nagy többségében a megfigyelôpontokon a következô napon is végeztünk számlálást. A megfigyelôpontokról még annyit szeretnénk mondani, hogy néhányuk megválasztása randomizálási módszerrel történt, a terep adottságaitól függetlenül.

Az utolsó két napon Dobrudzsa északi részén, a Macin hegységben végeztük megfigyeléseinket, melynek szépsége önmagában is szemet kápráztató. Az általunk megfigyelt ragadozó madarak nagy száma alátámasztja az eddig rendelkezésünkre álló információt, miszerint vonuláskor Dobrudzsa fontos tömö-rülôhelye ezeknek. A ragadozó madarakon kívül más, vitorlázórepülést végzô vonuló madarakat is számoltunk, mint például gólyákat, gödényeket (pelikán) és kanalasgémet. Az expedíció idôtartama alatt összesen huszonhárom fajhoz tartozó ragadozó madár 3.813 egyedét jegyeztük fel. Ezek mellett érdekes volt a fekete gólyák (167), rózsásgödények (3.575) nagy példányszáma.

Utunk szenzációja egy fakókeselyû megfigyelése volt, mely közel egy évszázada eltûnt mint fészkelô faj hazánkból és azóta csak néhányról van tudomásunk. Emellett még számos ritka ragadozómadárfajt észleltünk, mint például a rétisast, parlagi sast, pusztai ölyvet, kis héját, fakó rétihéját, kerecsensólymot stb. Néhány olyan fajt is sikerült azonosítanunk, melyek csak alkalmi fészkelôként vannak számon tartva mifelénk. Mindezek mellett olyan élôhelyeket vizsgáltunk meg, ahol egyes ritka fajok költése valószínûsíthetô, így a közeljövôben ezek gyakorlati védelme egy elôzetes beható kutatómunka után elkezdôdhet.

Daróczi J. Szilárd és Zeitz Róbert programvezetôk

Október 11-12-én a magyarországi Gyöngyösön levô Szent István Egyetem Gazdálkodási és Mezôgazdasági Fôiskolai Kara a második alkalommal rendezi meg a Kárpát-medencei környezetgazdálkodási konferenciát. A tanácskozáson a házigazdákon kívül szlovákiai és romániai szakemberek is jelen lesznek. Három nagy témát érintenek a megbeszéléseken. Elsôsorban az európai uniós integráció szakmai elôkészítése keretében a jogharmonizációs folyamat elôsegítésérôl, a környezetgazdálkodási szemlélet és gondolkodásmód megváltoztatásáról lesz szó. Ugyanakkor bemutatják a környezetszennyezés és a környezeti ártalmak terjedését közigazgatási és államhatároktól függetlenül. Egy másik témakör foglalkozik az ipari, mezôgazdasági és kommunális hulladékkezeléssel, hulldék-hasznosítással, egy környezetgazdálkodási rendszer kialakításával. Olyan meghívottak vesznek részt, mint dr. Illés Zoltán, a magyar parlament környezetvédelmi bizottságának elnöke, dr. Láng István akadémikus, dr. Daci Diána, a magyar környezetvédelmi minisztérium osztályvezetôje. Külön szekcióülésen tárgyalják majd a zöld- és biohulladékok komposztálási technikáját, az erdôgazdasági hulladékok hasznosítását, a mezôgazdasági területek szennyvízelvezetését, a szennyvíziszapok mezôgazdasági célú hasznosítását. Kiegészítô programként a vendégek megtekinthetik a mátrai erômûvet, ahol az erômûvi hulladékok kezelését és hasznosítását mutatják be az érdeklôdôknek. A romániai hulladékgazdálkodási helyzetképet Karácsony-Erdei László, a Salubriserv Rt. ügyvezetô igazgatója mutatja be.

A szakemberek megállapították, hogy többféle káros hatású sugárzás éri életterünket. Az elektronikus sugaraknál kevésbé ismert, de mindenhol jelen van a radioaktív radongáz, amelyet elsôsorban a föld geológiai tevékenysége "termel". A lakás elhelyezésétôl, de az építôanyagoktól is függ az, hogy mennyi radon kerül a levegôbe, amelyet nagyrészt belélegzünk, illetve a bôrünkön keresztül juthat szervezetünkbe. E káros gáz elôsegítheti a tüdôrák kialakulását, mivel szövetkárosodást okoz. A kimutatások igazolják, hogy a városlakók idejük 60-80 százalékát a négy fal között töltik, ahol jobban ki vannak téve a sugárzás hatásának. A radongáz szervezetünkbe jutását mindenekelôtt rendszeres szellôztetéssel akadályozhatjuk meg, illetve olyan építôanyagok felhasználásával, amelyek kevesebb káros elemet tartalmaznak. Míg ez utóbbiak kiküszöbölése nálunk egyelôre lehetetlen, az elôbbi módon magunk tehetünk arról, hogy egészségesebb környezetben éljünk. Ahol azt tapasztalják, hogy magas a radonsugárzás, ott az épületeket is különleges szellôztetô elemekkel láthatják el, igaz, ez a beavatkozás elég bonyolult és költséges.

A Rhododendron környezetvédô szervezet dr. Forgó Csaba különleges berendezésének alkalmazásával radonmérési programot kezdeményezett. Azok, akik szeretnének ebbe bekapcsolódni, illetve elvégeztetnék lakásukban, irodájukban a sugárzásmérést, a szervezethez (Bartók Béla utca 1. szám, tel: 167-712) fordulhatnak ez ügyben. Csak alaposabb mérések alapján lehet majd intézkedni a káros hatás felszámolásáért - véli a szakember.

Az AIDS sújtja Dél-Afrikát

Dél-Afrikában tavaly minden negyedik halálesetet az AIDS idézett elô, amely az elsô helyre került a halálozási okok között - állítja egy egészségügyi tanulmány, amelyet a megrendelô dél-afrikai kormány még nem hozott nyilvánosságra. A tanulmányból a múlt hét végi lapok közöltek szemelvényeket. "Becsléseink szerint a 15 és 49 év közötti felnôtt korosztályban 2000-ben bekövetkezett elhalálozások mintegy 40 százaléka az AIDS-nek tulajdonítható (szemben az 1999-es 33 és az 1997-es 17 százalékos adattal), s a tavaly elhunyt összes felnôtt esetében az elhalálozások 20 százaléka az AIDS következménye" - olvasható az Orvosi Kutatások Tanácsa (MRC) jelentésében, amelyet a Mail and Guardian hetilap alapján az AFP idézett.

Pótlólagos öt- és tízeurósokat nyomat

Az Európai Központi Bank (EKB) pótlólagos öt- és tízeurós bankjegyeket nyomat, miután a felmérések szerint ezekre a címletekre a vártnál nagyobb lesz a kereslet az eurókészpénz jövô januári bevezetésekor. Az eredeti 14,25 milliárd helyett 14,9 milliárd euróbankjegy lesz a bankok szükséglete még január 1. elôtt. A váltás után a legtöbb európai országban már a bankjegyautomaták is adnak kisebb címleteket, és nagy szükség lesz rájuk a készpénzes társadalombiztosítási, jóléti kifizetésekben is. A kisebb címletek pótlólagos nyomását az Európai Parlament kezdeményezte a EKB- nál, a várható hiány miatt. Az EKB közölte, hogy az euróbankjegyek szétosztása január elseje elôtt nem lehetséges, az euróérmék csomagjai, az úgynevezett kezdôcsomagok azonban már december közepe felé hozzáférhetôk lesznek.

Svédországban nôtt az eurót támogatók tábora

Elsô ízben nyilatkozott több svéd úgy, hogy támogatná az eurót, mint ahány ellenezné. A Finanstidningen pénzügyi lapban közölt közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek 45 százaléka szavazna az euróra, 42 százalék utasítaná el továbbra is, 13 százalék pedig határozatlan a kérdésben. A tavasszal végzett közvélemény-kutatás óta 13 százalékpontot vesztettek az eurót ellenzôk. A hangulatváltás okát megfigyelôk abban látják, hogy a svéd korona az utóbbi hónapokban erôteljesen gyengült az euróval és az amerikai dollárral szemben. Göran Persson kormányfô az euró bevezetése mellett nyilatkozott, a lakosság azonban népszavazáson akar errôl dönteni. Ezzel azonban csak a jövô szeptemberi parlamenti választások után lehet számolni. Az Európai Unió tizenöt tagországa közül csak Svédország, Dánia és Nagy-Britannia nem tagja az eurózónának.

Mégsem lesz ûrturista a dél-afrikai milliomos

A korábbi megállapodás és az alapos felkészítés ellenére az orosz ûrhatóság nem engedélyezi Mark Shuttleworth dél-afrikai milliomosnak, hogy Dennis Tito után a világ második ûrturistájává váljon, mert a fiatalember állítólag ésszerûtlen követelésekkel állt elô. Az Orosz Ûrügynökség a 27 éves Shuttleworth-t 2002 áprilisában akarta felröpíteni a Nemzetközi Ûrállomásra, és az amatôr ûrhajós átesett az egy hónapig tartó felkészülésen a Moszkva melletti Csillagvárosban, a Gagarin kiképzôközpontban. A Cape Town-i származású férfinak - aki az internetes üzletágban szerezte mesés vagyonát - most mégis le kell tennie az áhított ûrkalandról. Jurij Koptyev, a moszkvai ûrügynökség igazgatója indoklásában elmondta, hogy Shuttleworth egy minimum két hétig tartó ûrkiránduláshoz ragaszkodott, szemben az ûrügynökség által javasolt 8-10 napos ûrbéli tartózkodással. Egyik fél sem engedett, ami végül ahhoz vezetett, hogy az ûrügynökség - jóllehet rendkívüli anyagi gondokkal küzd - nem kötötte meg a szerzôdést vele a repülésrôl. Shuttleworth egyébként nemcsak az ûrkirándulás idôtartamán akart "újítani", azt is elvárta volna, hogy ingyenesen másodszorra is az ûrbe repítsék abban az esetben, ha ûrkabinja elsôre nem tud csatlakozni az ûrállomáshoz. A világ elsô ûrturistája Dennis Tito kaliforniai milliomos volt, aki 20 millió dollárt fizetett azért a 8 napért, amelyet idén tavasszal az ûrben töltött.

Krajisnik börtönben marad

A népirtással és emberiség elleni bûntettekkel vádolt Momcilo Krajisnik volt boszniai szerb vezetô ideiglenesen sem kerülhet szabadlábra - döntötte el hétfôn a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bûntetteket kivizsgáló hágai Nemzetközi Törvényszék. A kérést Krajisnik ügyvédje arra hivatkozva terjesztette elô, hogy védencét titkos vádemelés nyomán vették ôrizetbe, és nem volt alkalma önként feladni magát a törvényszéknek. Vojislav Kostunica jugoszláv elnök, Mladen Ivanovic boszniai szerb kormányfô és Pavle szerb ortodox pátriárka is támogatta a kérvényt, amelyet a hágai bírák 2:1 arányban utasítottak el most. Krajisnik korábban már kétszer folyamodott "átmeneti" szabadlábra helyezésért - hogy részt vegyen édesapja temetésén és az azt követô emlékezô istentiszteleten -, ám azokat a kérvényeit is elutasították.

Szíria BT-tagságot kapott

Szíriát, ellenjelölt hiányában, hétfôn felvették az ENSZ Biztonsági Tanácsának nem állandó tagjai közé a 2002-2003-as idôszakra. Szíria az ENSZ Közgyûlésének ülésén 178 szavazatból 160-at kapott, megszerezvén ekképp a tagsághoz szükséges kétharmados támogatottságot. A BT 15 tagállama között a nem állandó tagok száma 10. Ezeket a helyeket földrajzi országcsoportok szerint elosztva, kétéves periódusra rotációs alapon töltik be. Idén ôsszel a Közgyûlésnek új BT-tagot kellett választania az ázsiai ENSZ-tagállamok csoportjából, a csoporton belül pedig nem volt alternatíva, hiszen egyedül Szíria pályázott. Az ENSZ-ben gyakorlat, hogy minden évben bekerül a 10 nem állandó tag közé egy arab ország, vagy az afrikai, vagy az ázsiai csoportból. A közel-keleti államok egyike sem ellenezte Szíria megválasztását. Szíria 2002. január elsejétôl Tunéziát váltja fel a BT tanácskozásain. Az Egyesült Államok mindmáig nem vette le Szíriát a terrorizmust támogató államok feketelistájáról. Tavaly az Egyesült Államoknak sikerült meghiúsítania, hogy az afrikai államcsoport képviseletében az ugyancsak terrorizmustámogatónak tartott Szudán kapjon biztonsági tanácsi tagságot.

Ûrséta

Két orosz ûrhajós ûrsétát tett hétfôn, felerôsített egy darut, egy létrát és néhány apróbb szerelvényt a Nemzetközi Ûrállomás legutóbb csatlakoztatott elemének külsô falára. Ez volt a legelsô olyan ûrséta a Nemzetközi Ûrállomásról, amelyet nem valamelyik ûrrepülôgép ottlétekor hajtottak végre. Mihail Tyurin és Vlagyimir Gyezsurov a Pirsz nevû orosz modulból "lebegett ki" az ûrbe. Ezt a modult a múlt hónapban vitte fel a Nemzetközi Ûrállomásra egy legénység nélküli Szojuz-U orosz hordozórakéta. Frank Culbertson amerikai ûrhajós, az ûrállomás parancsnoka az ûrkomplexum belsejébôl figyelte a két orosz kolléga tevékenységét - jelentette az AP.

Az Élet és Irodalom szerkesztôi a Látó színpadán

Október 13-án, szombaton délután 6 órakor rangos irodalmi eseményre kerül sor a marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem Stúdió termében. A magyarországi Élet és Irodalom folyóirat szerkesztôi: Kovács Zoltán, Tarnói Gizella, Megyesi Gusztáv, Dérczy Péter, Csuhai István, Károlyi Csaba, a marosvásárhelyi Látó Irodalmi színpadának meghívottai lépnek közönség elé. Közremûködnek a színmûvészeti egyetem Szentgyörgyi István tagozatának II. éves hallgatói.

Megalakult a Szarvasmarha-tenyésztôk Erdélyi Szövetsége

Október 5-én, a marosvásárhelyi Ifjúsági Házban tartott tanácskozás után megalakult a Szarvasmarha-tenyésztôk Erdélyi Szövetsége. A tanácskozáson 111 érdekvédelmi egyesület vett részt, Maros megyébôl 10 szervezet képviselôi voltak jelen. A szövetség elnöke Borsan Viorel lett Bátosról. A 21 tagú vezetôtanácsba került többek között megyénkbôl Fábián Attila állattenyésztési mérnök és Oroian Ioan, a kísérleti állomás igazgatója. Maroson kívül Hargita, Kovászna, Szeben, Zilah és Szeben megyei állattenyésztôk egyesületei léptek be a szövetségbe. Az alakuló ülésen a mezôgazdasági minisztériumot Cioceanu Marian, az állattenyésztésért felelô helyettes államtitkár képviselte.

Névadó ünnepség

Az október 11-én, csütörtökön 12 órakor kezdôdô ünnepség keretében a kendi általános iskola felveszi Sámuel József helybéli lelkész, volt 1848-as forradalmár nevét. Jelen lesznek a svájci testvértelepülés, Maur képviselôi is. A rendezvény keretében az alkalomhoz illô mûsort mutatnak be a helybéli iskolások.

Újabb testvértelepülési kapcsolatok

A múlt hét végén keresték fel Gernyeszeget a magyarországi Magyarbánhegyes és Megyesbodzás települések képviselôi. Az utóbbi helység Körtvélyfájával szeretne kiépíteni testvértelepülési kapcsolatokat. A gernyeszegiek a magyarbánhegyesiekkel pedig gazdasági együttmûködésrôl tárgyaltak. A tervek szerint a Maros mentén a magyar gazdák által hozott magokból cirokot termesztenének. A bánhegyesiek egy kaszagépet is ajándékoztak a községnek.

Jelentkeztek a Bernády-villa örökösei

Amikor a polgármesteri hivatal már arról tárgyalt, milyen módon vegye át a fürdôvállalattól az elhanyagolt, de nagyon szép Bernády-villát, az elállamosított lakások visszaigénylésére vonatkozó törvény alapján nemrég jelentkezett két Németországban élô személy, akik jogos tulajdonukként visszaigénylik a villát. Az tö