Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Áder János bukaresti tárgyalásai

(MTI) A magyar-román gazdasági, kereskedelmi és kulturális kapcsolatok, valamint a két ország európai és euroatlanti integrációs törekvéseinek áttekintése mellett a státustörvény problémája volt az egyik legfontosabb kérdés Áder Jánosnak, a magyar Országgyûlés elnökének szerdán befejezôdött bukaresti tárgyalásain.

A magyar törvényhozás elnöke megbeszéléseket folytatott Valer Dorneanuval, a képviselôház és Nicolae Vacaroiuval, a szenátus elnökével. Áder Jánost fogadta Ion Iliescu államfô, Adrian Nastase miniszterelnök. Találkozott Markó Bélával, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnökével.

Szerdán - az elôzetes programtól eltérôen - Mircea Geoana külügyminiszter is megbeszélést folytatott az Országgyûlés elnökével.

- Valamennyi megbeszélésen szó volt a két ország gazdasági, kereskedelmi és kulturális kapcsolatairól, a két ország európai és euroatlanti törekvéseirôl. Minden alkalommal biztosítottam román partnereimet arról, hogy Magyarország támogatja Románia csatlakozását a NATO-hoz és kész átadni az EU-val folytatott eddigi tárgyalásokon szerzett tapasztalatait - foglalta össze tárgyalásainak tartalmát Áder János, miután a Cotroceni palotában találkozott Ion Iliescuval.

A román államfô a sajtónak adott rövid nyilatkozatában azt hangsúlyozta: "a folyamatos kapcsolattartás és párbeszéd a két ország intézményei között jótékony hatással van az alapvetô és lényeges érdekeinkre, elôsegíti jószomszédi viszonyunkat és megerôsíti a kölcsönös bizalmat".

Iliescu szerint a nézeteltéréseken nyitottsággal és folyamatos konzultációval lehet túllépni. Mint mondta, ez a státustörvénnyel kapcsolatos problémákra is vonatkozik, s megegyeztek abban, hogy elôzetes konzultációkkal igyekeznek elejét venni a nézeteltéréseknek, a bizalom és a kölcsönös érdekek tiszteletben tartása alapján.

Áder János elmondta, hogy "az értékelésbeli különbség, ami megvolt ideérkezésem elôtt, megvan most is". A törvény jellegével, szándékával és szabályozási módjával kapcsolatban hangzottak el a román fél részérôl különbözô kifogások.

- Ezeket kivétel nélkül mind megválaszoltam. Nem tudom, ez megváltoztatja-e a román álláspontot, de egy ilyen tárgyalásnak nem is feladata, hogy megváltoztassa a másik fél álláspontját. Talán segített olyan új szempontokat megjeleníteni, amelyek az eddigi megbeszélések során nem voltak olyan hangsúlyosak - mondta.

Az Országgyûlés elnökének véleménye szerint mindenképpen szükség van arra, hogy Magyarország a nemzetközi fórumokon - például a velencei bizottságban - nagyon részletesen kifejtse álláspontját. Emellett szükség van arra is, hogy a végrehajtási rendeletek elôkészítésénél további tárgyalásokat folytassanak részben Bukarestben, részben Budapesten.

Az MTI kérdésére válaszolva Áder János úgy értékelte, hogy a státustörvény kérdése nagyon elôtérben van Bukarestben, központi problémája a román sajtónak. Ugyanakkor fél évvel a törvény elfogadása után is új dolognak tûnik a román közgondolkodásban, hogy lényegében egyetlen más szomszédos ország sem emelt kifogásokat a törvénnyel kapcsolatban, csak Románia részérôl hangzottak éles megfogalmazások.

Az sincs meg a román közgondolkodásban, hogy a román szabályozás - ha nem is egy törvényben, hanem több jogszabályban - maga is tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek lényegében a magyar státustörvényben foglaltakhoz hasonló megoldásokat alkalmaznak a szomszédos államokban élô román nemzetiségû, más országok állampolgáraival kapcsolatban.

- Talán az is meglepô volt a románok számára, hogy a magyar igazolványhoz hasonló igazolványt a romániai szlovákok évek óta használnak, s ez soha senkinek fejtörést még nem okozott - mondta az Országgyûlés elnöke.

Áder János szerint sokkal tárgyilagosabban lehetne ezekrôl a kérdésekrôl beszélni, ha sikerülne az aktuálpolitikai felhangoktól megszabadulni. A jogszabály szándékait és törekvéseit kellene vizsgálni, illetve azt, hogy más európai országokban alkalmaztak-e vagy sem ilyen megoldást.

Az Országgyûlés elnöke elmondta, hogy a román külügyminiszter arról biztosította: a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás Bukarestben sorra kerülô csúcstalálkozójára készül el Adrian Nastase miniszterelnök válasza arra az öt pontból álló javaslatra, amelyet Orbán Viktor magyar kormányfô a két politikus júniusban Marosvásárhelyen tartott találkozóján ismertetett.

- Vannak közös programok, olyan infrastrukturális beruházások, amelyekre érdemes lenne a két országnak közösen EU-forrásokat kérnie. Ezek azok a javaslatok, amelyekrôl érdemi vitát kellene folytatni, s ha megállapodtunk, akkor sürgôsen végre kellene hajtani ezeket. Várjuk a javaslatokra a román fél válaszát, és várjuk a státustörvény végrehajtási rendeleteivel kapcsolatos érdemi román észrevételeket is, s ha ezek megérkeznek, érdemi tárgyalásokat kell majd folytatnunk - mondta Áder János.

Diplomaták klubja

Múlt hét végén került sor Bukarestben az Országos Kis- és Közepes Vállalkozások Tanácsának soros találkozójára. A szeptember 28-i alkalom 50. lévén, rendkívülinek számít a diplomaták, miniszterek, és üzletemberek közötti kötetlen kapcsolatteremtés lehetôségét magában hordozó rendezvények sorában. Ez alkalommal díszmeghívottként Brazília nagykövete, Jeronimo Moscardo is részt vett, ugyanakkor jelen volt Silvia Ciornei, a kis- és közepes vállalkozások valamint a szövetkezetek minisztere. Ráadásként a rendezvényen részt vett, Jose Eduardo Camarge, a Sao Pauló-i üzletemberek képviselôje is.

Kezdetben a kis- és közepes vállalkozások specifikus problémáit vitatták meg a miniszter asszonnyal, különös tekintettel az adózással kapcsolatos problémákra. Természetesen újra felmerültek olyan kérdések, amelyekrôl már a korábbi találkozókon is szó esett, (pl. a HÉA kifizetésének kötelezettsége, a számlán szereplô összeg behajtását követôen és nem elôtte, a mikrovállalkozások adóztatása, az egységesített irodához kapcsolódó problémák stb. ), de egyesekre közülük, úgy tûnik, egyelôre nem sikerült biztató megoldást
találni.

A találkozó egy fontos eredménye lehet a minisztérium és a tanács közötti vegyes bizottság létrehozása, amely hatékonyan tudna közvetíteni a minisztérium és az érdekeltek közt.

A találkozó folyamán Brazília nagykövete hangsúlyozta, jelenléte nem csupán a diplomáciai kötelesség teljesítése, hanem baráti gesztus is. Véleménye szerint: Romániának jó lehetôségei vannak, ezért kötelessége fejlôdni, mi több, arra van ítélve hogy fejlôdjön, ám alkalmazkodnia kell a világban levô új feltételekhez.

- Dél-Amerika, mint tudják, gazdasági válságban van, több ezer infrastruktúra javítását célzó program mûködik, amelyben Románia partner lehetne. Úgy gondolom, hogy egyelôre nem "látja" egymást a két ország: ezen kell változtatnunk és ebben lehetnek segítségünkre az üzletemberek. Ne feledjék, Románia nemcsak európai mércével kell gondolkozzon, hanem "globális játékosként". Ehhez azonban minden adut ki kell játszani.

Jeronimo Moscardo beszéde befejezô részében felajánlotta, hogy a nagykövetségen szervezett szeminárium keretében mutassa be részletesen a kereskedelmi és üzleti kapcsolatok erôsödését szolgáló lehetôségeket, ugyanakkor a kisvállalkozók tanácsa a maga során ugyanígy bemutathatja a helyi lehetôségeket.

A diplomaták klubjában jelen volt Radu Balanean, az Országos Kis- és Közepes Vállalkozások Tanácsának vezetôségi tagja, aki egyben a Maros megyei helyi szervezet vezetôje is. A népújságnak nyilatkozva Radu Balanean elmondta, bukaresti útjának több gyakorlati haszna is volt:

- Elsôsorban Silvia Ciornei miniszter asszony elfogadta javaslatomat, hogy elektronikus posta révén együttmûködjünk a minisztériummal, másodsorban pedig meghívtam Jeronimo Moscardo nagykövet urat Marosvásárhelyre, hogy az itteni üzletemberekkel is találkozzon, és a közeljövôben megállapodunk a látogatás idôpontjában, ugyanakkor Jose Eduardo Camarge Sao Pauló-i üzletembert is meghívtam városunkba. Ezzel megnyílnak a kapuk a nagyvilág fele, de hangsúlyoznom kell, hogy mindenekelôtt nekünk, helyi vállalkozóknak kell "rendeznünk sorainkat" ahhoz, hogy a megnyíló lehetôségeket ki tudjuk használni.

Michael Guest, az Amerikai Egyesült Államok új nagykövete október 2-án Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnökének vendége volt. Az elnöki hivatalban folytatott megbeszélésen jelen volt Edward G. Stafford követségi titkár és Bereschi Zsuzsa külpolitikai tanácsos. A bemutatkozó jellegû találkozón a szövetségi elnök ismertette a jelenlegi román politikai helyzetet, az RMDSZ és a kormánypárt együttmûködésének sajátosságait, illetve a szövetség célkitûzéseit. Megemlítette az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának kérdését, a földtörvény és közigazgatási törvény alkalmazásával kapcsolatos gondokat, és tájékoztatta az állami magyar egyetem létesítésének igényérôl, valamint a Babes-Bolyai Tudományegyetemen a magyar nyelvû oktatás bôvítésérôl, a döntéshozó struktúrák, illetve tanszékek és karok létrehozásáról. A szövetségi elnök továbbá közölte, hogy a szövetség egyértelmûen támogatja Romániának integrációs erôfeszítéseit mind az európai, mind az észak- atlanti szövetségbe. Ugyanakkor tájékoztatta az Egyesült Államok nagykövetét Romániának a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben vállalt szerepérôl. Michael Guest nagykövet részletesen érdeklôdött a státustörvényrôl. Kifejtette: ezt valamiképp meg kell oldani, és ennek nem szabad a két ország viszonyának ártania. A nagykövet elmondta, hogy különös érdeklôdéssel figyeli az etnikai kérdések alakulását, megoldását, mert az EBESZ keretén belül is e kérdéskörrel foglalkozott.

Aktuális

Manapság talán még inkább, mint más idôkben, számítanak a külsôségek. Méregdrága ruhák, autók, luxusvillák - mind-mind a jólét, jól menô üzlet, tekintély jeleit tükrözik. Hatáskeltô kellékek. Az embernek adnia kell magára, való igaz, úgymint az is, hogy nagy a különbség a valóságos jólét meg a "rongyrázás" között. A takarót addig lehet húzni, amíg ér.

A marosvásárhelyi, szûkösnek mondott költségvetés takarója úgy látszik, mégis messzire elér, ha futja belôle egy több mint félmilliárd lejes Leganza gépkocsira, két Daciára 212 millióért, néhány sárga bicikli vásárlására, még az idén és készpénzért. (Miközben nem tudják kifizetni a rokkantápolókat, ami szintén hasonló nagyságrendû összeg.)

A gépkocsik iránti lelkesedésérôl közismert polgármester ugyanis nem hajlandó bármilyen autóval utazgatni, szerepelni. Az 1996-os gyártmányú, 140.000 kilométerben levô Daewoo Cielo, amelyen még nem végeztek fôjavítást, már nem felel meg az igényeinek. A biztonsági és kényelmi feltételek megteremtésére kb. 74 millió lejt kellene fordítani, amit soknak tart a polgármester, ezért úgy véli, a javítási költségeket kipótolja még vagy két gépkocsi eladásából származó bevétellel, és máris meg lehet venni a Leganzát. Másik szempont, hogy a Cielo, vagy a Skoda Felicia, esetleg a Volkswagen Golf nem eléggé "reprezentatív". A külföldi kiküldetésekre különösen nem. "Még a Leganza sem elég jó ahhoz viszonyítva, hogy milyen nagy terveim vannak a várossal kapcsolatban" - hangoztatta a városgazda, aki viszont máris nagylelkûnek tûnik: ígérete szerint odaadja a kocsit az alpolgármestereknek is, illetve a tanácsosoknak, hogy ha
"delegációba" mennek, ne valami ócska tragaccsal jelenjenek meg.

A sárga biciklikrôl annyit, hogy a tavaly ôsszel megvásárolt kerékpárokat idén nagy felhajtással bemutatták, de ôszintén szólva nemigen tûntek fel velük az "inspektorok". Vagy csak mi nem vettük volna észre ôket? Mindenesetre eldôlt: újabbakra van szükség, lehetôleg jobb minôségûekre.

Érdekes hozzáállás ez attól az embertôl, aki mindjárt megválasztása után a túlzott költekezés ürügyén támadta az elôzô városvezetést: kocsik, vendégház, külföldi utak. Vagy éppen a hozzáállás hiánya azoktól a sajtóorgánumoktól, amelyek az elmúlt években egyetlen alkalmat sem hagytak ki, hogy jelezzék a "pénzszórást". Például amikor a Skoda Feliciát vásárolta a hivatal, ezelôtt két évvel.

Lehet, a polgármester nem ismeri a mondást, hogy amit szabad Péternek, nem szabad Pálnak, de viselkedése ezt tükrözi. Lefordítva: amit szabad neki, nem szabad, mondjuk, az önálló ügyvitelû vállalatoknak. - Látták, micsoda székhelyet épített a Salubriserv, az Aquaserv? Milyen kocsikkal furikáznak? szokta kérdezgetni az újságírókat. Lehet, hogy az irigység beszél belôle. Természetesen, számos cég ad arra, hogy jó munkakörülményeket teremtsen, megfelelô székhelyet építsen. A lehetôségek határain belül, persze. Elhisszük, hogy a polgármesternek grandiózus tervei vannak a várossal kapcsolatosan, de mint mondottuk: csak amíg a takaró ér. Mert ha a beruházók továbbra is elkerülik a várost, ha az önkormányzat bevételei egyre csökkennek, mire lesz jó a nagystílû szereplés?

Sajtótájékoztató a Marosvásárhelyi Népi Egyetemen

Tegnap, a kora délutáni órákban tartott sajtótájékoztatót a Marosvásárhelyi Népi Egyetem - Rózsák tere 57. szám -, melynek célja a 2001-2002-es tanév programajánlatának ismertetése volt.

A permanens felnôttképzést/oktatást jogi személyként (tehát törvényes keretek között) végzô és önellátóan, esetenként a helyhatóságok által nyújtott támogatással is mûködô oktatási intézményben ez alkalommal jelen volt az intézmény tudományos tanácsának tagjaként dr. Berdj Asgian, nyugalmazott egyetemi tanár, a népi egyetem tiszteletbeli rektora, Orbán Dezsô, a polgármesteri hivatal társadalomvédelmi hivatalának igazgatója, a népi egyetem prorektora, Cozos Andrei, az Országos Mérlegképes Könyvelôk és Könyvszakértôk Testülete Maros megyei fiókjának elnöke, a népi egyetem rektorhelyettese, Maria Olariu szakfelügyelô, a népi egyetem igazgatója, valamint Torzsa Ildikó, a népi egyetem fôkönyvelôje. Berdj Asgian professzor a múlt században Nicolae Iorga által kezdeményezett ezen oktatási intézmény történetérôl szólt, beleértve az 1962-ben Marosvásárhelyen létesített népi egyetemét is, annál is inkább, mivel a román tudós az állandó felnôtt-képzés/nevelés szükségességének hangsúlyozásával túlmutatott korán. Tekintettel arra, hogy a népi egyetem együttmûködik a helybeli munkaerô-elosztó hivatallal, tanfolyamait úm. társadalmi/gazdasági
"igényekre szabottan", illetve a munkaerô- szükséglet függvényében (beleértve az oktatás nyelvét is) igyekszik megszervezni. Különbözô szakmai és bevezetô tanfolyamokon vehetnek részt mindazok, akik már túljutottak a középiskolai akár a felsôfokú oktatás valamelyik formáján, ám szakismereteiket illetôen napirenden kívánnak lenni az újdonságokkal, akár átképzés, akár elhelyezkedés céljából. Különbözô idegen nyelvtanfolyamokat indítanak, kisérettségire, érettségire felkészítô román, magyar és német nyelven, bevezetik az érdekelteket az internethasználatba hozzáférhetô tandíj fejében. A tanulmányi idô végeztével a hallgatók a Mûvelôdésügyi Minisztérium által elismert szakképesítési bizonylatot, illetve oklevelet szerezhetnek, az igényes vizsgatételt követôen.

(MTI) - Az erdélyi történelmi magyar egyházak vezetôinek, a magyar és a román kormány képviselôinek, RMDSZ-vezetôk, egyetemi tanárok és jeles erdélyi magyar értelmiségiek jelenlétében tartotta szerdán Kolozsváron ünnepélyes kuratóriumi ülését az Erdélyi Magyar Tudományegyetemet (EMTE) létrehozó Sapientia Alapítvány.

Tonk Sándor, az EMTE megbízott rektora és az alapítvány elnöke ismertette az újrainduló erdélyi magyar egyetem létrehozásának fôbb stációit. Elmondta: az alapítvány sikeresen végezte munkáját, amelynek köszönhetôen a napokban három színhelyen összesen kilenc szakon indulhat az oktatás.

A rektor köszönetet mondott mindazoknak, akik az intézmény létrejöttét anyagilag és munkájukkal támogatták, elsôsorban a magyar kormánynak az évi kétmilliárd forintos támogatásért. Reményét fejezte ki, hogy a magyar állam támogatására az egyetem a jövôben is számíthat, s ugyanakkor a román kormány is támogatásban részesíti majd a most induló magánegyetemet. Tonk Sándor ismertette az egyetem közeli és távlati fejlesztési terveit is.

A kuratórium tagjai határozatot fogadtak el a Kolozsvár központú Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem megnyitásáról.

Az egyetemi tanév ünnepélyes megnyitása után az új egyetem vezetôit, oktatóit és diákjait magyarországi és romániai vendégek egész sora üdvözölte, köztük Hámori Béla akadémikus, Kása Zoltán, a Babes-Bolyai Tudományegyetem rektor-helyettese és Csizmadia Béla, a gödöllôi Szent István Egyetem tanára, a Magyar Professzorok Világtanácsának képviselôje. Alföldi László kolozsvári fôkonzul felolvasta Mádl Ferenc köztársasági elnök jókívánságait tartalmazó üzenetét.

Vasile Dincu román tájékoztatási miniszter a magyar kormány évi kétmilliárd forintos támogatását nagyvonalú mûvelôdési gesztusnak, a Romániával való szolidaritás jelének nevezte. Reményét fejezte ki, hogy az új egyetem a leghaladóbb európai eszmék képviselôje lesz.

A miniszter ismertette a romániai magyar általános és egyetemi oktatás helyzetét, s leszögezte: a jelen gazdasági körülmények között ennél többre nem telik. Reményét fejezte ki azonban, hogy ha majd Románia gazdasági helyzete javul, a román költségvetés jobban hozzájárulhat majd a magyar nyelvû oktatás helyzetének javításához.

A magyar kormány üzenetét Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke tolmácsolta, Boros János kolozsvári alpolgármester pedig "a városvezetés egy részének nevében" kívánt sikert az induló egyetemnek. Az ünnepi ülés végén az egyetemalapító magyar püspökök áldották meg az erdélyi magyar magánegyetemet.

Pálinkás József magyar oktatási miniszternek, akit szintén Kolozsvárra vártak, az ünnepség végéig nem sikerült eljutnia Kolozsvárra. A miniszter elindult Budapestrôl, ám az útviszonyok miatt elkésett a rendezvényrôl. A kolozsvári köd miatt Bukarestbôl nem repülhetett Kolozsvárra, s így szintén nem lehetett jelen az ünnepségen Markó Béla, az RMDSZ elnöke sem.

Gyertya és könyv a Kultúrpalota ünneplôbe öltözött színpadán, az orgonától felhangzó Gaudeamus, tízéves álmaink, törekvéseink, küzdelmeink jelképeként. 2001. október harmadikán, az új évezred elsô egyetemi évének kezdetekor az október 3-i ünnepséggel nyitotta meg kapuit az Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi Mûszaki és Humán Kara a csíkszeredai és nagyváradi fakultások mellett. Igaz, nem állami egyetemként, igaz, nem minden szakon kezdôdhetett el az oktatás, de mégis korszakos jelentôségû pillanat ez az erdélyi anyanyelvi felsôfokú képzés történetében.

Nagy az ünnep, de nagy a felelôsség is, hangsúlyozta nyitóbeszédében dr. Tonk Sándor egyetemi tanár, a Sapientia rektora, aki a hagyományokról szólva arra hívta fel az oktatók figyelmét, hogy ne a karriervágy, ne a haszon vezérelje ôket, hanem a hittel és felelôsséggel végzett elkötelezett munka szolgálatába szegôdjenek. A hallgatóknak megfogalmazott üzenet pedig arról szólt, hogy éljenek jogaikkal, követeljék meg maguk számára a színvonalas oktatást, a rendszeres munkát, a tiszta erkölcsöt. A nagy tervek megvalósítására minél több fiatal munkás kézre és értelemre, a korszerû tudomány berkeiben élô fiatal oktatóra van szükség – hangoztatta a rektor. Ismét gazdagabbak lettünk, de ismét új feladatok elôtt állunk – mondotta, majd Isten áldását kérte az egyetemre.

Kitartóan remélt történelmi pillanat részesei vagyunk – hangzott el dr. Pálinkás József, a magyar kormány oktatási miniszterének beszédében, aki a szellemi összetartozás, az összetartó erô jelképének nevezte az egyetemet. Sokan, sokat dolgoztunk azért a pillanatért, hogy Marosvásárhelyen elindulhat egy egyetem, amely központjává kell hogy váljon annak a kultúrának, amelybôl elkezd intézményesen is kinôni. A hallgatókon múlik, hogy ez az intézmény hogyan fejlôdik tovább, s a magyar nyelven megszerezhetô tudást hogyan használják fel a szülôföldön való megmaradás érdekében. Egyetemeket nem rövid idôre, hanem évszázadokra alapítanak, s a 2001. év a Kárpát-medencében a magyar oktatás intézményei kiépítésének és továbbépítésének esztendeje. Hogy Európának ez a része elinduljon a jobb életet ígérô fejlôdés útján a nemzet emelkedése érdekében, ehhez nagymértékben hozzátartoznak az egyetemek.

Nincs ma emelkedés, fejlôdés tudás nélkül, a tudás és kultúra intézményei ma stratégiai jelentôségûek, lehetôvé téve, hogy a jövô számára építkezzünk – hangsúlyozta a miniszter, aki elmondta, hogy Magyarország mindent megtesz ennek érdekében, de ugyanakkor minden erdélyi magyar hozzájárulására is szükség van.

Marosvásárhely legnagyobb fia, Bolyai János ebben a városban egy új, más világot teremtett, s akik ezt az egyetemet elindítják, új, más világot teremtenek – vont párhuzamot a múlt és jelen között Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, az egyetem és a világegyetem szavak jelentése közötti összefüggésre épített beszédében, majd kifejtette, hogy az erdélyi magyarság miért is ragaszkodik olyan konokul ahhoz, hogy egyeteme legyen.

A mi számunkra a világ csak akkor világ, ha van egyetemünk és ezáltal van világegyetemünk is, mert az egyetem maga a világ. Az a közösség, amely nem birtokolja a maga nyelvén a teljes világot, az nem mondhatja magát teljes jogúnak, egyenlônek. Ezért igaz az, hogy akik erre az egyetemre törekedtek, és minden módon létre akarták hozni, azok egy új, más világot teremtettek. A történelmi egyházak mellett, akik a védnökséget vállalták, az oktatók szakemberek, akik megtervezték és megalapították s egy érdekvédelmi szervezet tagjaiként politikai védelmet, támaszt biztosítottak, és mindazok, akik Magyarországon elgondolták és anyagi támogatást, anyagi teljességet nyújtottak – az egész magyarság szolidaritása teremtette meg ezt az egyetemet – hangzott el a szövetségi elnök beszédében, aki mondandójának befejezéseként azt hangsúlyozta, hogy a szolidaritás az élô cáfolata mindenfajta kishitûségnek, lemondásnak.

A státustörvény már él, alkot, létrehoz, intézményeket segít életre – hangzott el Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatala elnökének beszédében. A szónok értékelte a román tájékoztatási miniszter megnyilvánulását, aki jónak ítélte azt, ha Magyarország valamit hozzátesz az erdélyi magyarok életéhez, hiszen ebbôl Románia minden polgára nyerhet. Az erdély magyar tudományegyetem nem kíván vetélytársa lenni meglévô karoknak, szakoknak, az egységesülô Európa értékeit közvetítô universitas kíván lenni, biztosítva a magyar–magyar és magyar–román tudományos kapcsolatokat.

Dr. Hollanda Dénes egyetemi tanár, a marosvásárhelyi karok dékánja beszédében köszönetet mondott dr. Orbán Viktornak, a magyar kormánynak, a magyarországi adófizetôknek, a román kormány tisztségviselôinek, az RMDSZ vezetôinek az anyagi és erkölcsi kapott támogatásért, amelyben továbbra is reménykedik, hisz a megvásárolt 27 hektáron fel kell építeni az új campust.

Az anyanyelvû mûszaki képzés fontosságát hangsúlyozva dr. Brassai Zoltán egyetemi tanár tolmácsolta a Magyar Tudományos Akadémia üdvözletét, majd dr. Csizmadia Béla, a Gödöllôi Szent István egyetem tanára szólt a Magyar Professzorok Világtanácsa képviselôjeként.

A Nagy István és Balázs Éva színmûvészek vezette ünnepségen felszólalt Veres Elza Emôke és ifj. Dávid László, a legmagasabb osztályzattal bejutott két hallgató. Személyesen tolmácsolta üzenetét dr. Sabau Marius egyetemi tanár, a MOGYE rektora, valamint dr. Bolos Vasile egyetemi tanár, a Petru Maior Egyetem rektora is, s elhangzott a többi marosvásárhelyi felsôfokú intézmény vezetôjének, valamint Markó Attila, a köztájékoztatási minisztérium helyettes államtitkárának s végül a csíkszeredai kar dékánjának köszöntôje is.

A New Yorkban székelô Magyar Emberjogi Alapítvány nevében Papp Tamás biztosította a Nyugaton élô magyarok támogatásáról az egyetemet, majd a Burkhardt Árpád alprefektus szólt a közönséghez. Fodor Imre alpolgármester azt hangsúlyozta, hogy Marosvásárhely kétszer fogadott be, illetve indított el nehéz idôkben egyetemet, s eredményes munkát kívánt az oktatóknak és a hallgatóknak.

A színmûvészeti egyetem hallgatói Eötvös Loránd egykori beszédébôl idéztek ma is megszívlelendô gondolatokat, Héjja András és Bibó Lajos gitármûvészeket hallgathatta a népes közönség. Balázs Éva színmûvésznô Farkas Árpád verseibôl szavalt, Molnár Tünde szólaltatta meg a Kultúrpalota orgonáját, s a Vox Humana kórusmûveket adott elô, majd a Szózattal zárult az október 3-i rendkívüli tanévnyitó ünnepség, amelyen a Sapientia vezetôsége táviratban köszöntötte dr. Csôgör Lajos nyugalmazott egyetemi tanárt, a Bolyai Tudományegyetem elsô rektorát.

A szenátus múlt hétfôi ülésén elhangzott politikai nyilatkozatában Puskás Bálint Zoltán RMDSZ-szenátor a cégek bejegyzési rendszerét leegyszerûsítô, nemrég elfogadott törvény alkalmazásával kapcsolatban kijelentette: a törvényhozói jó szándékot a bürokráciának ebben az esetben is sikerült visszájára fordítania. Egyetlen irodában kell ugyan intézni a bejegyzést, a formaságok azonban nem kevésbé bokrosak és kiszámíthatatlanok. Képtelenség lesz betartani a törvényes határidôt, mialatt a létezô cégeknek újra be kell jegyeztetniük magukat. Ezenfelül újabb illetékeket kell fizetni. Ha nem történik tényleges változtatás, az amúgy sem túláradó cégalapítási kedv tovább fog csökkenni. Puskás Bálint szenátort a minap kértük bôvebb magyarázatra az említett témában.

- Milyen jellegû törvényrôl van szó tulajdonképpen?

- Egy sürgôsségi kormányrendelet kapcsán született meg az az ötlet, hogy a kis- és középvállalatok cégbejegyzését leegyszerûsítsék. Ez a leegyszerûsítés abból állna, hogy úgynevezett egyablakos rendszert vezetnek be a kereskedelmi kamaráknál, ahol a céget alapító egyén megjelenik, beadja az alapító okmányokat. A kamara elvégez minden további munkát, beszerzi a jóváhagyásokat, intézi a meghirdetéseket ésatöbbi, és kibocsátja az érvényes cégbejegyzési okiratokat.

Így is indokolta meg a törvény bemutatásakor a kormány, hogy kétszer kell elmenni: egyszer beadjuk, másodszor pedig csak átvesszük a cégbejegyzési okiratokat. Ez a törvény azt is elôírja, hogy a most létezô vállalkozások is rá kell térjenek erre az új rendszerre, hiszen egyetlen okirat fogja majd bizonyítani azok mûködésének a jogosítványát és a most mûködô cégek egy bizonyos határidôn belül újra kell majd kérjék ezt az okiratot, felhasználva a régi bejegyzési okmányokat és az adószámukat.

- Ezt a sürgôsségi kormányrendeletet a szenátus gazdasági bizottsága végigtárgyalta. Ön is tizenvalahány módosító javaslatot tett le a bizottság asztalára...

- Több módosító javaslattal jöttem, ebbôl nagyon keveset fogadtak el. Azt hiszem, csak kettôt a tizenakárhányból. Hogy miért dolgoztam ki ennyi módosító javaslatot? Azért, mert tudom, mit jelent egy céget bejegyezni. Jogászi gyakorlatom van, több mint 200 cég bejegyzését végeztem el, így tudom, hogy milyen határidôk léteznek, milyen lehetôségek és körülmények között lehet bejegyeztetni egy vállalkozást. De a kormány, a minisztériumok (elsôsorban a kis- és középvállalatok támogatására létrehozott minisztérium) és a kereskedelmi kamara képviselôi nagyon ragaszkodtak ahhoz, hogy ezt így meg lehet oldani, egyszerû lesz és mindenki meg lesz elégedve.

- Ezzel szemben hogyan fest a valóság?

- Az történik, hogy megjelenik például egy létezô cég a kereskedelmi kamara egyablakos rendszerénél, s azt mondja, kérem az új bejegyzési okirataimat, itt van a régi, és itt van az adószámom (cod fiscal). Ezt kéri a törvény. Ezek után azt várja, hogy ha a megfelelô okiratokat leadta, és semmiféle kifogás nem merült fel azok hitelessége kapcsán, megkapja az újat.

Mindezek ismeretében, én is elküldtem saját cégem alkalmazottjait az újrabejegyzést megejtendô. Rövid úton lerázták ôket, s egy listával tértek vissza, amely tizenhárom dokumentumot kért még, plusz kaptak egy másik, olyan hét-nyolcoldalas kitöltendô iratcsomót, amelyben egymillió kérdést tesznek fel. Erre jön még, hogy bürokratákhoz illôen rendszerint belekötnek, hogy nem azt kellett volna írni, amit beleírtál, hanem amit ôk gondolnak. Summa summárum: küldözgetik az embereket, hosszú sorok állnak a kereskedelmi kamara elôtt, és már szitkozódások, átkozódások hangzanak el, mert ahelyett, hogy dolgozni hagynák a vállalkozót, a procedúrát még bürokratikusabbá tették.

Én ez ellen szólaltam fel a szenátus plénumán, és fölkértem az illetékes szerveket, üljünk le, tárgyaljuk újra az úgynevezett alkalmazási módszertant, mert itt errôl van szó, és valóban egyszerûsítsük le ezeket. Össze is hívtam már a csapatot, hogy egyszerûbb módszert dolgozzunk ki, ne hagyjuk ezt a katasztrofális bürokráciát tovább burjánzani. Ami sorban állással, rengeteg utánajárással, küldözgetéssel, aktatologatással, és különbözô illetékek fizetésével jár.

- Úgy tudtam, hogy az újrabejegyzéshez nem kell újabb illetéket fizetni?

- Nem kellene, igazság szerint, de ezt is bevezették. Újabb és újabb illetékeket kell fizetni, holott a törvény úgy írta elô, erre nem kerülhet sor. Azt is elôírta, hogy az okiratokat nem kell közjegyzô elôtt hitelesíteni. Most pedig ezt is kérik. Tehát, ha eddig volt egy bizonyos szintû bürokrácia, az most sokkal magasabb szintre emelkedett, ezzel az úgynevezett egyszerûsítési törvénnyel.

- Vagyis úgy egyszerûsítenek, hogy bonyolítanak.

- Így van.

- Mire vonatkoztak a módosító javaslatai?

- Egyfelôl arra, hogy a határidôk, amelyeket megszab ez a törvénytervezet, túl rövidek. Egyszerûen betarthatatlanok. Másrészt olyan módosításokat javasoltam, amelyek a jóváhagyási procedúrát egyszerûsítették volna le.

- Mivel érveltek azok, akik ezt a bonyolult bürokratikus rendszert akarják tovább éltetni?

- A kifogások úgy hangzottak, hogy ezek már kidolgozott, egyszerû, megoldható elôírások, vállalják, hogy ezt pontosan így végigviszik. A vádjaimra a választ jövô héten kapom meg. Én felkészülök az "aktákkal", ugyanis a családorvosi jóváhagyástól elkezdve a tûzoltók jóváhagyásáig, mindent újra kérnek azoktól, akik már egyszer bejegyeztették magukat. Ez itt a lényeg, hogy bár valaki egyszer már végigjárta a bürokrácia útját, még egyszer végig kell majd járnia. Azután tudom majd meg, mire alapozták a bürokrácia- fölhalmozódást.

- Ahogy ön itt elmondta, ez mindenkinek rossz. Rossz a vállalkozóknak, de nehéz maguknak a bürokratáknak is, hiszen több az ügyintézés. Akkor kinek jó a fenntartása? Milyen érdekek húzódhatnak meg emögött?

- Én az ügyintézésnek azt a felét nézem, amelyik a vállalkozókat érinti. A bürokráciát nálunk mi teszi virágzóvá? Az, hogy az ÉN asztalomhoz kell jöjjön az illetô, hogy ÉN mondjam meg, hogy jól töltötte-e ki az iratokat, kell-e még valami, s akkor NEKEM kell hogy hozza azt az üveg whiskyt, vagy akármit. Tehát a bürokrácia ettôl virágzik. Én ezt tapasztalatból is el merem mondani, mert tudom, 1990-tôl vállalkozó vagyok, s végigcsináltam ezeket, a whiskytôl kezdve, egyebekig.

- Milyen vállalkozása van?

- Tanácsadói irodám van. Viszont ezzel is ugyanazokat a bürokratikus akadályokat kell legyûrnöm, mintha mondjuk mozdonyokat, vagy mit tudom én, repülôgépeket gyártanék. De más céget is bejegyeztettem már, említettem, hogy több mint kétszáz cég bejegyzését végeztem, és tudom, mennyire virágzik a bürokrácia. Ebben áll a bürokraták virágzása: HOZZÁM kell jöjjenek az emberek, ÉN mondom meg a vállalkozónak, hogy holnaptól dolgozhat-e, vagy nem, vagy visszaküldöm az iratokat, csinálja újra, még egyszer járja végig, és így tovább. Innen indul el a dolog. Ez senkinek sem jó, csakis annak a tisztviselônek, aki mondjuk, ezekhez a kis "ajándékokhoz", stimuláló figyelmességekhez hozzájut.

- Hogy lehetne mégis mûködôképessé tenni a törvényt? Mit kellene tenni, hogy valóban a célnak - mert a kormánynak, minden pártnak állítólag ez a célja, köztük az RMDSZ-nek is, benne van a programjában a kis- és középvállalatok támogatása, de nem igazán történik semmi - megfelelô legyen, valóban mûködôképessé váljon, s valóban azokat szolgálja, akik érdekében született?

- A módosító javaslataim visszautasítását azzal is indokolták a minisztériumok képviselôi, hogy azt majd bele kell foglalni az alkalmazási normákba. Megígérték, hogy az alkalmazási normák kidolgozásához meghívnak engem is, vagyis elkészítik a nyers változatot, ideadják, olvassam át, és akkor majd együtt végleges formába öntjük ezeket. Sajnos, hazudtak, ezt nyíltan ki is mondtam, hogy a minisztériumok képviselôi meg merik engedni maguknak azt a luxust, hogy a szenátus alelnökének hazudjanak. Mert, mondanom sem kell, egyáltalán nem értesítettek arról, hogy milyen stádiumban vannak a kidolgozással, mit dolgoztak, mit változtattak, módosítottak. Ezért is kérettem be ôket a szenátus gazdasági bizottságába.

- Milyen választ kapott a felvetéseire? Jutottak valamiféle konklúzióra, megoldásra?

- Sajnos, a minisztérium képviselôi nem tudtak eljönni a megbeszélésre, kibúvót kerestek, s újabb héttel halasztottunk. Véleményem szerint, a kereskedelmi kamara igyekszik magának minél nagyobb hatáskört kikényszeríteni. Ugyanis a törvény önmagában véve jó, segíteni akaró, csakhogy mire az ember az "egyablakhoz" kerül, már nem is tizenhárom, hanem tizennyolc iratot kell beszerezzen, és újabb meg újabb illetékeket fizessen. Remélem, a jövô héten sikerül ezen változtatni.

Az SZKT, a romániai magyarság megdöbbenéssel és felháborodással fogadta az Amerikai Egyesült Államok népét érô tragikus csapás hírét.

Két héttel a terrortámadás után kibontakozóban van a terrorizmus elleni közös fellépés természetes igénye, az az összefogás, amely az együttérzésen túl tevôleges szolidaritást sürget.

Meggyôzôdésünk, hogy az esztelen erôszak, az intolerancia, a fanatikus szélsôségesség ellen csak nemzetközi összefogással léphetünk fel.

Úgy véljük, hogy ennek az összehangolt fellépésnek meg kell nyilvánulnia minden állam, minden ország belpolitikájában is.

A terrorizmus elleni harc tehát nem csupán nemzetközi, de nemzeti (belpolitikai) ügy is. Tudatosítanunk kell: mindenféle intolerancia szörnyeket szül. A másság, mások értékeinek szûklátókörû, fanatikus tagadása a terror globalizálódásának melegágya. Az erôszak megnyilvánulásai ugyanakkor ürügyet szolgáltatnak minden olyan sanda szándéknak, amelyek az alapvetô emberi szabadságjogok és a kisebbségi közösségek jogainak korlátozását célozzák.

Az SZKT hangsúlyozza, hogy mint eddig, ma is kiáll az elvek békés megvitatása, a párbeszéd, a vallások, kultúrák és érdekek együttélése mellett.

Az európai és euroatlanti integráció feltétlen híveiként a továbbiakban is mindent meg kívánunk tenni azért, hogy Románia megtalálja helyét a civilizáció, a demokrácia, a szabadság és az emberi jogok alapján álló nemzetközi összefogásban.

A tragikus szeptember 11-ét követô együttérzés és gyász napjait a cselekvés hetei és évei kell hogy kövessék itthon és a nagyvilágban.

A Szövetségi Képviselôk Tanácsa

Október 6.

- A szabadságharc tábornokainak aradi vértanúsága elôtt tisztelgô megemlékezéshez mindig lehet találni aktuálpolitikai hozzáfûzni valót, de nekünk soha nem volt célunk, hogy ezt az eseményt ilyen tartalommal töltsük meg - jelentette ki Tokay György képviselô, az elôzô kormány kisebbségvédelmi minisztere az MTI-nek adott nyilatkozatában.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Arad megyei parlamenti képviselôje az idei október 6-i megemlékezés elôkészületei kapcsán elmondta: eddig is, most is az a céljuk, hogy mindaz, ami történik, megfeleljen az esemény történelmi súlyának, komolyságának, ünnepélyességének. Ennek a napnak alkalmat kell biztosítania arra, hogy mindazokban, akik elmennek Aradra, megerôsítse magyarságtudatukat.

A romániai magyar politikus hangsúlyozta, hogy a megemlékezést nem a román belpolitika és még kevésbé a közelgô magyarországi választás fogja meghatározni. Mint mondta, biztos abban, senki nem azért jön el október 6-án Aradra, hogy valamiféle politikai tôkét kovácsoljon magának.

- Ez a nap és ez a megemlékezés túl van a napi politikán, az univerzális magyar történelem része. Egy olyan történelem része, amely nem igazán szokott odafigyelni egy hétköznapi választásra. 1100 év után szabad azt mondani, hogy ekkora távlatban egy választás csak porszem. A mi perspektívánk az 1100 év és nem néhány hónap, s úgy gondolom, minden magyar ebbôl a perspektívából tekint az aradi vértanúk emlékmûvére - fogalmazott.

Tokay leszögezte, hogy éppen ezért az ünnepség egyszerû és szerény lesz. Október 5-én este irodalmi megemlékezést tartanak vendégmûvészek fellépésével az aradi szakszervezetek házában. Másnap 11 órakor lesz a koszorúzás az aradi vértanúk emlékmûvénél. Ünnepi beszédet mond az RMDSZ elnöke, a magyar kormány képviselôje, valamint a román kormány küldötte, a prefektus. Délután gyászmisére kerül sor, majd ezt követôen a résztvevôk elzarándokolnak a minorita templom udvarában felállított Szabadság emlékmûhöz, amely két éve szabadult ki az aradi vár fogságából.

- Ennek a tisztelgésnek az volt és az lesz a célja, hogy jelezzük mindazoknak, akiket ez érdekel: nem mondunk le errôl a szoborról. Ennek a szobornak Aradon elôbb-utóbb az ôt megilletô helyet el kell foglalnia - mondta Tokay György.

(MTI) Koszovóban szerdán megkezdôdött a november 17-én esedékes parlamenti választásokat megelôzô választási kampány.

A választáson 26 politikai párt, párttömörülés és polgári kezdeményezés képviselôi, valamint három független jelölt méri össze erejét.

Az induló politikai pártok között a Visszatérés elnevezésû állítólagos pártkoalíció az egyetlen szervezet, amely a koszovói szerbeket képviseli.

Szerbiában eddig csak találgatások láttak napvilágot arról, hogy kik állnak a Visszatérés mögött. Sokak szerint a koalíciót a Szerbiai Demokratikus Ellenzék (DOS) pártjainak többsége hozta létre. Zoran Djindjic szerbiai miniszterelnök a minap annyi fogódzót adott a rejtély megfejtéséhez, hogy a Visszatérés mögött nem a DOS áll, s a szóban forgó koalíció voltaképpen csak egy "potenciális elnevezés biztosítása" arra az esetre, ha a szerbek mégis részt vennének majd a választáson.

Mindeddig azonban errôl nincs döntés, s mind a hivatalos belgrádi körök, mind a koszovói szerb politikai szervezetek azon a véleményen vannak, hogy eddig nem teljesültek azok a feltételek, amelyekhez a választásokon való részvételt kötötték: nem tisztázódott az eltûntek sorsa, nincs szavatolva a koszovói szerbek biztonsága és szabad mozgása.

Mintegy 170 ezer, javarészt a tartományon kívül élô koszovói szerb vetette választási névjegyzékbe a nevét, ami azonban nem jelenti azt, hogy részt is vesznek a voksoláson.

A választási kampány 45 napig tart. A parlamenti választások után az ideiglenes koszovói ENSZ- igazgatás (UNMIK) fokozatosan átadja az illetékességébe tartozó hatáskörök egy részét a majdan létrejövô koszovói intézményeknek.

A választások után alakuló, három évre megválasztott 120 fôs parlament 100 képviselôjét arányos rendszerrel választják meg, a fennmaradt helyekbôl tízet a koszovói szerb entitásnak, további tízet más, nem albán nemzetiségû lakosoknak tartanak fenn. A parlamentnek héttagú elnöksége lesz, amelyben legalább egy-egy fôvel képviselik magukat a koszovói szerbek és a nem albán nemzetiségû közösségek. E testület választja meg a parlament elnökét, illetve a koszovói elnököt, aki a parlamentnek javaslatot tesz a tartományi kormányfô személyére.

Koszovónak lesz legfelsôbb bírósága és fôügyészsége. A külpolitikai, védelmi és biztonsági kérdések továbbra is a nemzetközi közösség, illetve a KFOR és az UNMIK-rendôrség hatáskörébe tartoznak majd.

A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint - akárcsak az ôszi helyhatósági választásokon, amelyeket egyébiránt bojkottáltak a koszovói szerbek - az Ibrahim Rugova vezette Koszovói Demokratikus Szövetség (LDK) messze a legesélyesebb a választások megnyerésére. Ha most tartanák meg a voksolást, a szavazópolgárok 54 százaléka az LDK-t választaná, a Hasim Thaqi vezette Koszovói Demokrata Pártra (DPK) a szavazópolgárok 14,9 százaléka, míg a Ramus Haradinaj vezette Szövetség Koszovó Jövôjéért elnevezésû pártra a voksolók 2,9 százaléka szavazna.

(MTI-Panoráma) India egyik tekintélyes asztrológusa már januárban megjósolta, hogy az Egyesült Államokat nemzeti katasztrófa fenyegeti, amelyben része lesz a fundamentalista erôszaknak.

Gayatra Devi Vasudev India legismertebb asztrológiai magazinjának januári számában tette közzé jóslatát (amelyet egyébiránt a Mars bolygó pályájának alakulására alapozott.)

"A Mars hanyatlása kezdetben ugyan kedvez a dollárnak, ám idôvel ezzel ellentétes eredményeket produkálhat, és magában hordja az erôszak magvait a Fehér Ház szempontjából" - írta a csillagjósnô, majd így folytatta az Egyesült Államokat illetôen: "A fundamentalista erôszak hatalmas méreteket ölt... az, hogy a Mars a nyolcadik házban lesz, sötét árnyékot vetít elôre és nemzeti tragédiát sejtet."

Ez állt a januári számban.

"Mindez tragikusan beigazolódott. Bár csak ne így történt volna" - mondta a csillagjósnô a minap a Reutersnak, amely arról faggatta, mit jósol most. Nos, a hölgy úgy véli, további csapásokat mérnek még a terroristák Amerikára, ám ezek már nem lesznek annyira pusztítóak, mint a szeptember 11-i akciók voltak, és az Egyesült Államok végül gyôztesen kerül ki a terorizmussal vívott háborújából.

Mostani jóslatai az indiai Astrological Magazin címû lap novemberi számában jelennek majd meg. Az indiai asztrológus magazin - amelyet egyébként Vasudev nagyapja alapított még 1895-ben, és amelynek maga Vasudev a szerkesztôje - egyebek közt az Egyesült Államokban, Németországban és Nagy- Britanniában is kapható.

A csillagjósnô érdemesnek tartotta megjegyezni a Reutersnek, hogy az asztrológia nem ért egyet a determinizmussal, a végzetszerû, eleve meghatározottsággal, hanem teret hagy a szabad akaratnak is. "A csillagállások csupán figyelmeztetnek" - mondta Vasudev.

A kereskedelmi rádióban az idegesít, hogy tízpercenként, félóránként, óránként a fülembe önti (gyakran anyanyelvemet rontó, magyarságomat sértô) reklámjait. Tudom, miért van így: a reklámozó cég nem tud magyarul. Nem is akar. Kanálist hirdet, nagyot néz, ha alkudni szeretnék például a Szuezi csatornára. Tudom, hogy voltaképpen az üzlet attól mûködik, hogy: van reklám. Azt is tudom, hogy minálunk a magyarul vagy magyarul is beszélô rádiók jobbára hályogkovácsokkal dolgoztatnak - tisztelet (a fél kezemen megszámolható) kevés kivételnek -; a szakmában irigylésre
méltóan magabiztos szakképzetlenséggel grasszáló egyének tündökölnek, humorizálnak, jópofáskodnak, mesterkélik a jó kedélyt. Nincs bajom velük, nem volna, ha egyik-másik mûsor vagy egyik-másik mûsorvezetô nem lopná mégis orvul a szívembe magát. Ha tehát kifogásolok ezt-azt, voltaképpen önmagamért, esetleg hallgató társaimért, tegyem meg: a szívbéli mûsorért, hályogmetszô bicskás szerkesztôjéért teszem.

Bemondódik, hogy: "XX. Egy mûsor a reggeli katarzis mellé!" Ha más blôdlitôl nem, ettôl kimegy az álom a szemembôl. Szóval én - szerintük - reggelenként katartizálok, emellé jön jól a mûsor. Zene, helyi és távolabbi hírecskék, lapszemle, sport, miegymás. Bár tudom, mit jelent, a pontosság kedvéért ide másolom, amit az Idegen szavak szótárában a címszó alatt találok: "katarzis gör, fil, mûv a mûalkotásnak, fôleg irodalmi- drámai mûnek az a hatásmódja, amellyel az embert a köznapok világából kiemelt és magasabb, megtisztult erkölcsi-lelki világba emeli."

Hatásmód, azannyát. Szóval énnekem hajnali hattól ajánlatos valamilyen mûalkotást, irodalmi vagy drámai mûvet befogadnom, az Antigonét, a Rómeó és Júliát, Az ember tragédiáját, ha azt szeretném ugye, hogy a köznapok világából kiemelôdve magasabb, megtisztult erkölcsi-lelki világba emelkedjem. A katarzisom ebben az olvasatban tehát voltaképpen reggeli üdvözülés, szerelmeseknél nem gond az elérhetôsége, idôsebb, fôleg hívô ember imádkozással is csúcsra juthat - a profán hallgatónak viszont: itt a rádió!...

A katarzisnak a köztudatban van olyan jelentése is, hogy megtisztulás. Összemosni a tisztálkodással, a reggeli tollászkodással, az eszmélkedés fizikai és szellemi mozzanataival azonban botorság. Tömör mûveletlenségre, esetleg kritikátlan átvételre, majmolásra vall.

Érezhette ezt egyik kedvencem, a kérdéses rádió poénfattya is, mert tegnap - "zuhanyozást követôen" - valami effélét nyafogott: - Félresikerült a reggeli katarzisom.

Ahá. Oké. Ha szól a telefon, a budin vagyok.

Csütörtöki kimenô

Lélegzetvisszafojtva várom az Akadémia döntését. Természetesen a román és nagyon tudományosét. A pártatlan és elfogulatlanét, az eurorokkant és mélyérzésûét. Onnan, Bukarestbôl, hazánk fôvárosából (1859- tôl ), (1920-tól), (1945-tôl) stb.

Ti. intenek némely hazai (vad)urak a nemzet vidéki játszóterein, hogy meg kell várni az Akadémia (volt királyi, volt szocialista) döntését a helynevek használata ügyében.

Így volt ez már Deburista és Burebál vagy Árpád és a hét vezérek tokányfôzô idejében is, hogy csak két határesetet említsünk. Jöttek a vitézek, avagy itt váltak emberré az emberszabásúak, el sem mozdulva a Kárpátok árnyékából, s amint ide-oda tekingettek, folyton újabb és újabb falvakat nemeztek, már csak a tekintetükkel is hizlalták a régiót és az ingatlan jószágot. De akadtak ugyanvalóst pimasz egyének is a honszülôk és honfoglalók között, akik állították, nevet kéne adni az összes településnek, mert már nem tudják a hivatalok fejben tartani a sok logaritmusból alkotott jelzetét az egyre szaporább településhálózat metszéspontjainak. Ám ilyenkor mindig a táltos, vagy a dák vátesz (vö. vatra) figyelmeztetôen emelte fel az ujját és azt kiáltotta szigorúan: "Minek a sietség, fiúk? - mert akkoriban még férfijogú társadalmak tobzódtak nálunk. - Még nem született meg Alexandru Ioan Cuza és nem nemezték még világra grófi szülei Széchenyi Istvánt. Még nem alapíttattak meg az Akadémiák, amelyek eldöntik mindegyik országban, milyen nevet viseljenek településeink.

Így tehát a nemzet várt és várt, türelmesen körülírta lakhelyeit a történelmi kutya-, macska- és hódbôrökön, és alig várták már, hogy felvirradjon a 19. század, amikor majd összeülnek a tudósok és eldöntik, hogy az a hely, ahol sok kecske le-gelészik, legyen Kecskemét. (Mét? mét? mi az a mét? okvetetlenkedtek az élô fába is belekötôk, mire az Akadémia úgy felfortyant, hogy azt a várost, ahol a sok paprikás kolbászt töltik, elnevezte Gyulának és ahol még többet, azt Csabának, és kaján vigyorral leste, mit szól ehhöz Hepcia és Czumtrucc).

Na, szóval most itt van ez a Magyarszovát nevû helység, amelyet lakói megnevesítettek táblával is - ki tudja, mi okból éppen magyarnak szeparálva és ráadásul Szovátnak - a Dimbovicza Akadémia listájának teljes mellôzésével. Felháborító civil kezdeményezés.

Szóvá is tették az illetékesek. A bukaresti rendôrparancsnok csinált rendet. Kolozs megye egyszerûen szóhoz sem jutott a döbbenettôl.

S ha még tudnák, hogy nálunk, a Tékában van egy egész könyv, rengeteg térkép csupa efféle mételyes elnevezéssel. De legyenek nyugodtak az elvtársak. Ha fogunkat csikorgatva is, de uralkodni fogunk magunkon, senkinek sem szolgáltatjuk ki a felforgató anyagot, amit ide s tova ezerszáz éve kezdtek el titokban használni irredent tiszt és irredent altiszt ôseink.

A magyar történelmi személyiségek közül talán II. Rákóczi Ferenc neve kapcsolódik legszorosabban Marosvásárhelyhez. Az 1700-as évek kezdetén szabadságharccá terebélyesedett kuruc mozgalom vezetôje II. Rákóczi Ferenc, akit az erdélyi rendek Marosvásárhelyen iktatnak be a fejedelmi székbe.

Rákóczi észak-magyarországi származású erdélyi történelmi család sarja. Elôdei Zsigmond, a két György sorra foglalják el a fejedelmi széket, meghatározó szerepük volt egy fél évszázadon át az ország történetében.

Apját I. Rákóczi Ferencet (1645-1676), II. Rákóczi György fiát az 1652-es országgyûlés gyerekkorában trónörökös fejedelemmé választja, de e méltóságot sohasem tölti be. Részt vesz a Wesselényi-féle Habsburg-ellenes összeesküvésben (1670), s csak katolizálása és anyja hatalmas anyagi áldozata árán kap kegyelmet.

II. Rákóczi Ferenc (1676-1735), kényszerítô körülmények között a bécsi udvarban konzervatív neveltetést kap. Ennek ellenére hátat fordít Bécsnek, a magyarországi szövetkezett rendek és a Habsburg-ellenes szabadságharc (1703-1711) vezetôje lesz. A szatmári béke után (1711) Lengyelországba vonul, majd 1713-ban Franciaországba. 1717-ben Törökországba megy és Rodostóban él haláláig.

Marosvásárhely ebben az idôben a Székelyföld nyugati részén fekvô közép-erdélyi kisváros. Habár szabad királyi városi címet visel, fejlôdése lassú, gazdasági potenciálja messze elmarad a Szeben, Brassó, vagy Kolozsvárétól. Lakossága mintegy 3000-3500 fôre tehetô. Kézmûipara a ruházati cikkek készítését részesíti elônyben (szûcsök, csizmadiák, vargák, szabók, tímárok céhei révén). Kereskedelmét Mátyás király óta kiváltságlevelekkel védelmezi.

Felekezeti szempontból a lakosság elsöprô többsége református. Rákóczi itteni látogatása elôtt, 1702-ben térnek vissza a reformációkor elûzött katolikus egyházi személyek felújítva itt a katolikus vallási életet.

Az 1703 nyarán kibontakozó kuruc felkelés gyorsan kiterjed egész Erdélyre. Marosvásárhely hamar a kurucok egyik célpontjává, majd támaszpontjává válik, akik a várost már 1703 végén megszállják, majd 1704-ben a várat is elfoglalják, és egy idôre meg is tartják. Ezt követôen a Rákóczi- szabadságharc az erdélyi részeken konszolidálódik, és a gyulafehérvári országgyûlés 1704. július 8-án Rákóczit Erdély fejedelmévé választja.

Mind a felkelés sorsának alakulása, mind pedig a jelentkezô belsô ellentétek fokozódása 1706 végén siettetik Rákóczit abban az elhatározásában, hogy az erdélyi országgyûléssel hivatalosan is beiktassa magát a fejedelemségbe. Ilyen körülmények között hívja össze 1707. március 28-ra Marosvásárhelyre az országgyûlést. Ezzel a város és Marosszék az akkori politikai és katonai tevékenység fókuszába kerül.

Rákóczi 1707. március 23-án érkezik Szatmár irányából az erdélyi határra, ahol a rendek küldöttei üdvözlik. Az erdélyi állapotok igen kedvezôtlen benyomást gyakorolnak a fejedelemre. "Elmélyét igen felháborította az országban növekvô zûrzavar, a hatalmasok kegyetlen uralkodása, sarcolása. Úgy látta, némelyek nem azért fogtak fegyvert, hogy általános legyen a szabadság, hanem hogy most ôk kövessék el, amit valaha a németek tetek." - olvasható Rákóczi egyik hívének Bercsényi Miklóshoz intézett levelébôl. Ilyen érzelmekkel érkezik a fejedelem március 30-án Mezôbándra. Itt március 31 és április 4. között igen komoly tárgyalásokra kerül sor Rákóczi és az erdélyi rendek képviselôi között. E küldöttségnek legfontosabb feladata a beiktatás feltételeinek, az ún. conditióknak elôterjesztése.

Amint Teleki Mihály naplójából is kitûnik, hosszú és meglehetôsen éles hangvitelû eszmecserére kerül sor Rákóczi és a rendek képviselôi között. Utóbbiak által megfogalmazott conditiók tükrözik azt a törekvést, hogy a beiktatandó fejedelem tevékenységének hatáskörét minél szûkebbre szabják. Hangsúlyozzák például, hogy Rákóczi a szabad fejedelemválasztás jogát minden körülmények között megtartsa, "semmi úton módon nem impediálja és a fejedelemséget senkinek nem transferálja, sem az ország híre nélkül nem traktál." Kérik, hogy a "székelységnek generálisokat, kapitányokat magok nemzetébôl állókat és köztök lakókat adjon Ôfelsége". A conditiók 8. pontja azt igényli, "hogy a Tanács és minden Rendeknek, mind országgyûléseken, mind azon kívül is libera voxot enged Ôfelsége." Rákóczi nagyon érzékenyen reagál a beiktatási feltételek azon pontjaira, amelyek cselekvési szabadságát érintik. Kijelenti, hogy semmi szín alatt nem fogadja el az Apafi Mihály korabeli beiktatási feltételeket, inkább visszafordul. Végül a fejedelem szûkebb kíséretével április 5-én reggel Bándról Vásárhelyre indul. A Maros- hídnál a rendek küldöttei fogadják, s innen a Dinnyeföldre vonulnak, ahol az ünnepélyes fejedelmi beiktatás végbemegy. A beiktatást követôen az országgyûlés munkálatai április 7-tôl 21-ig folynak. Ez alkalommal újraválasztják a tanácsurakat is, akik Rákóczi távollétében az ország ügyeit intézik.

Az eseményrôl Benkô Károly, a város elsô történetírója ezeket írja: "II. Rákóczi Ferenc 28 éves ifjú MVásárhelyen polgár Szabó Ferenc házánál volt szálva. A város végin, szabad helyen (ma ez Dinyeföld utcának hívatik) zöld posztóval bevont réten eskettetett fôl, mivel a jésuitáknak fából készült kis imaházuk (melynek helyére a mai kétágú tornyú piaci kôtemplom van építve) és környéke szûk volt ily nagy ünnepély befogadására.

Maga Rákóczi visszaemlékezéseiben többek között a beiktatásról is ír: "Munkácsról jöttem Erdélybe, velem voltak házi seregeim, magyarországi szövetkezettek követei, kik a végre jöttek, hogy az Erdélyi rendeket szollítsák magokhoz csatlakozásra, de kik bizatásokat végben nem vihették a zsibónáli szerencsétlen ütközet miatt. A Karika-hegyen jöttem bé, az erdélyi rendek össze valának híva MVásárhelyre az ország közepében, én követém utamat, s megérkeztem tíz nappal a gyûlés kinyítása elôtt, megszállottam bizonyos helyre a városban, hogy elôlegesen megtudjam azon feltételeket, melyekre a fejedelmek béiktatások alkalmával meg kell hogy esküdjenek. (…) Szinhelyet igazítottak több utakra szabad mezôn, a város elôtt az én elsô alamisnásom oltárt tett egy feszülettel, a rendek azután azon úton jöttek elômbe, le akartak szállani lovaikról, de én elejekben terjesztém, hogy az nem illik béiktatásom elôtt, míg azt én is magam nem teszem. Onnén van, hogy Magyarországon is sátorokat csinálnak azon helyeken, akik fogadják a választott királyt, hol ô lábát a földre teszi és ôt a sátorban szónoklattal tisztelik meg. Tudattam velek, hogy ez egy a rendek kiváltságai közül, kik az ôk fejedelmeikben nem esmerik a fônöki tulajdont addig, ameddig ô meg nem esküdt a törvények és feltételek megtartásokra, melyeket nékie a rendek eleiben tesznek. Több hasonló alkalmam volt nékiek szemeiket megnyitni. Ôk nékem ezt a dicsnevet adták "haza atyja", mondhatom, hogy az illett azon belsô érzelmekhez, melyek bennem irántok voltak. Megérkezvén a színhelyhez és leszálva a földre, engem az elôkelôk vittek. (…) Egy ítélômester, mely hivatal szinte egyenlô az országgyûlés elsô elnökével tartott nékem egy órai beszédet. (…) Én az én feleletemet azon kezdtem: hogy kértem az Istent, adjon nekem bölcsességet a Salamon szavaival, végeztem atyai indulat biztosításával, melyet éreztem azon nép iránt, kit az Isten reám bízott ezen napon a rendek határozata által. Minek végeztével közelítvén az oltárhoz, az alamizsnás elômben tette az evangéliumot, azon formával, mely a törvények testébe elô is van írva (…) én azt fenhangon elmondottam, akkor nékem "éljent" kiáltottak. Az én testôrseregem hadilag állítva egy jó ágyu lövésnyire lövéseket tett. Megindulánk, én beszállottam a katolikusok városban lévô kis kápolnájában, a hol a helyi pap harsogva éneklette "Téged Isten dícsérünket". Másnap az én házi seregeim mentek Szeben ostromára. Ne lehessen azonban mondani, hogy én megbántottam az országgyûlést, melynek tartatni kellett, annak megnyílásakor kineveztem, a tanácsnokokat, akik képviselik a rendeket midôn azok nincsenek összegyûlve és akiket kötelezi magát a fejedelem a fejedelemség minden dolgaiban vélekedéseik iránt kihalgatni (…) Az erdélyi gyûlés tartása alatt közkihalgatást (audentiát) adtam volna Des Alleurs marquisnak, amelyben az ô urának (XIV. Lajos, franciák királyának az én erdélyi thronusra jutásom szerencséltetésérôli levelét elômutatta. A szövetséges rendek küldöttei is közaudentiát nyertek, és az erdélyi rendek megegyeztek az ôk feladataikban. Ôk hasonlólag tanácsnokokat küldöttek az ónodi gyûlésre. Az országgyûlés elvégeztetvén a rendek testületileg az én thronom eleiben jöttek, elômben terjesztették az ôk tanácskozásaikot, melyeket én aláírtam, s azzal ôk eltávoztak. Én kevés napok múlva mentem Radnótra."

Az esemény emléke örökre beivódott a vásárhelyiek tudatába. A szerencsésebbek évtizedek után is büszkén mutogatták ereklyeként azokat a zöld posztódarabokat, amelyeket a trónra lépô Rákóczi lába elé terített szônyegbôl szereztek. Az utókor a múlt század elején, kegyeletként utcát nevezett el róla, majd szobrot állított neki, 1941-ben pedig a római katolikus gimnáziumnak lett névadója. Sajnos, ma mindez a múlté.

*Elhangzott 2001. szeptember 29-én a marosvásárhelyi Kultúrpalotában

(Folytatás október 2-i lapszámunkból)

Elsô települési formája Kr.e. 2000 körül volt, nevét feltételezetten egy alapító amazon nevétôl származtatják. A Kr.e. XI. században jelentek meg a görögök ôsei, a jónok, a város növekedése még a Nagy Sándor utáni korszakban is fokozódott. Így Anatólia egyik legnagyobb városává alakult. A rómaiak Kr.e. 133-ban foglalták el, ez a legvirágzóbb korszakát is jelentette. A bizánci korszakban Justinianus idején volt nagy szerepe, amikor újabb építkezések is voltak. A szeldzsuk törökök a XIV. században települtek be, amit az oszmán-török korszak követett napjainkig. A kereszténység korai korszakából ismeretes Szent Pál efezosziakhoz írt levele. Egy viszonylag épen maradt toronyról azt tartja a legenda, hogy Szent Pált ide zárták be az efezosziak, mert ellenezte az Artemis-kultuszt. Az efezoszi ásatások folyamán találták meg a nagy Artemis-szobrot, amely az elsô századból származik és a múzeumban található. Az Artemis-templom romjai a VI. századból maradtak fenn, ezen a helyen állt a templom, mely az ókori világ hét csodájának egyike volt.

A stadion Néró császársága idején épült (54-68); nézôterén több tízezer ember fért el. Maga a játéktér 229 méter hosszú és 20 méter széles volt. A játéktér mellett levô épületmaradvány valószínûleg a melegebb tájakról hozott vadállatok ôrzôhelye volt. Talán legjelentôsebb megmaradt épület a Celsus- könyvtár, amely a pergamoni és az alexandriai könyvtár mellett az ókor legjelentôsebb hasonló épülete volt. Idôszámításunk 11. évében kezdték építeni és 135-ben fejezték be. Maga a könyvtár belsô csarnoka 10,92x16,72 m volt, a homlokzati fala kétszintes, amit négy pár oszlop tartott. A restaurált épület homlokzati fala ma teljes egészében megtekinthetô. A könyvtár fali fülkéiben tárolták a kor értékes pergamentekercseit, az írott lapokat. Az idôszámításunk elsô századából származik a Traianus dicsôségére emelt díszkút. A régi város romjain kívül a Panayir-hegy oldalában van egy barlangépítmény a hegybe vágva, ez az úgynevezett Hét alvó barlangja. A legenda szerint Dacianus császár uralkodása idején (249-251) a keresztény üldözés elôl hét fiatal a kutyájával ebbe a barlangba menekült. A barlangban olyan mély álomba merültek, hogy csak kétszáz év múlva ébredtek fel. Ekkor a közeli Efezoszba mentek kenyeret vásárolni, de mivel kétszáz évvel azelôtti pénzzel akartak fizetni, gyanússá váltak. A császár elé vezették ôket, aki elhitte történetüket és a hét alvót útjára engedte. Végleges haláluk után itt temették el ôket és késôbb egy kápolnát is emeltek emlékükre.

A romváros területén van tulajdonképpen a Szûzmária-templom. Az épület mai formája egy elôbbi épület alapjain, a IV. században épült. A legenda szerint Szûz Mária Jézus halála után itt élt Efezoszban. Látogatásunk idején egy amerikai csoport tartott istentiszteletet, amelyen keresztény japán turisták is részt vettek. A legenda szerint a templom melletti falba illesztett kérések teljesítését Szûz Mária támogatja. A turisták tömegesen rakták a fal réseibe kéréseiket.

Pamukkale és Hierapolis

Az anatóliai hegyvidéken, az Égei-tenger partvidékétôl több mint kétszáz kilométeres távolságban különleges geológiai képzôdmény van. Az út nyugatról Anatólia közepébe két-oldalt magas hegyekkel övezett medencében vezet, melyben a fô közlekedési út mellett a vasútvonal is kanyarog. Pamukkale már messzirôl látszik; egy mintegy 300 méter magas hegyoldal közel fél kilométeres szakaszon csillogó, hófehér borítású. A neve, Pamukkale, törökül gyapotvárat jelent (pamuk=gyapot, kale=vár). A fehér réteg tulajdonképpen az évmilliók folyamán termálvízbôl kicsapódott kalcium, mész és gipsz, amely az egész domboldalt beborítja. A teraszos képzôdmény függôlegesen tagolt falszakaszokból áll, melyen állandóan csordogál a víz, ebben tapsikolva megyünk végig a látogatók számára is megengedett szakaszon. Táblák figyelmeztetnek, hogy a geológiai képzôdmény legnagyobb része védett, a kalciumréteget sokáig meg kell ôrizni. A fehér borítás mögött a mélyebb rétegekbôl feltörô termálvíz fürdôje is vonzó, melynek 35 fokos vize elsôsorban bôven tartalmaz kalciumot és szén-dioxidot.

(Folytatjuk)

Jogtulajdonba helyezés Bátoson

Az 1991. évi 18-as számú törvény alkalmazása során a tagosított, táblásított területeket felosztották. Az eredmény is megmutatkozott: országos szinten körülbelül 6 millió tulajdonos, 9 millió hektár kiosztott terület. A parcellák száma túllépi a 30 milliót. A törvényszékeken 7-8000 peres ügy van folyamatban, a törvény végrehajtása óta eltelt tíz év múltával is. Romániában a birtoklevelek 30-40%- át osztották ki. A 2000. évi 1-es törvény alkalmazása nehezen indul be. A jogtulajdonba helyezés nem könnyû feladat, sok idôt, anyagi áldozatot igényel. A falvak lakosai és a települések közötti földosztási torzsalkodások sajnos mindennaposak. A múlt hónapban véglegesítették megyénkben az állam tulajdonában maradó mezôgazdasági összterület nagyságát: 5793 hektár. Ennek nyomán a 2000. évi 1-es törvény alapján magántulajdonba kerül még 9738 hektár termôterület. A két földtörvény alkalmazásának gyorsítása érdekében intézkedéseket foganatosítottak. A prefektus javasolta, hogy a mezôgazdasági szakemberek havonta 13 tulajdonbizonylatot készítsenek el és adjanak át. Sajnos az ötlet nem vált be, legalábbis a nyári és ôszi mezôgazdasági kampány idején.

Bátos községben Rascanu Musat mérnök, polgármester nagyon bizakodó a földosztást illetôen. Azt nyilatkozta, hogy a községben az idén, de legkésôbb a jövô évben véglegesen jogtulajdonba helyezik a mezôgazdasági területeket. Akkor is fenntartotta véleményét, amikor a gondokat kezdte sorolni. A volt tíz ÁMV farm dolgozói 2000 hektár területen termesztettek gabonát, gyümölcsöt, takarmányt. Az állam tulajdonába soroltak összesen 53 hektár mezôgazdasági területet, amelyet közterületnek nyilvánítottak. Magántulajdonba kerül 1627 hektár. Habár a kiadandó birtokleveleknek felét elkészítették és nagy részüket átadták, más gondokkal is küzdenek. Bátoson 1946-ban kezdôdött meg az elvándorlás. A volt tulajdonosok örökösei szerte az országban élnek, Bukarestben, Iasi-ban, Nagyváradon, Temesváron stb. illetve külföldön. Nagyon nehezen zajlanak a földmérések, a kijelölések éppen azért, mert a földigénylôk nem jelennek meg a kért idôben. Ezenkívül a megyei földosztó bizottság annak a 300 hektáros területnek a jogtulajdonba helyezését is jóváhagyta, amelynek visszaigénylôi Németországban élnek.

Rascanu mérnöktôl újra megkérdeztem, nem túlzottan optimista, amikor az idénre, legkésôbb jövô évre ígéri a földosztás befejezését? Válasza az volt, hogy nem, mert a régeni Topo Suciu magánvállalkozással készített szerzôdést, amelynek alapján a cégnél alkalmazásban lévô szakemberek részt vesznek a Bátoson végzett földmérésben, a térképek és iratcsomók elkészítésében, a polgármesteri hivatal és a mezôgazdasági igazgatóság szakemberei mellett. 707 személyi jogtulajdonba helyezési bizonylat már az idén elkészült, folyamatban van 53 elkészítése.

Október 4. az állatok világnapja és nem véletlenül. Szintén ezen a napon ünnepeljük Assisi Szent Ferencet, aki 1182-1226 között élt és életét részben az állatok védelmének szentelte. Ezért a tevékenységéért halála után két évvel, 1227-ben IX. Gergely pápa Itália szentjei sorába avatta, így lett Assisi Szent Ferenc az állatok védôszentje és október 4. az állatok világnapja.

"Mi csak azt fogjuk megvédeni, szeretünk,

Mi csak azt fogjuk szeretni, amit értünk,

De mi csak azt fogjuk megérteni,

Amire megtanítottak bennünket."

Baba Dioum szenegáli politikus

Ezzel a jeligével folytatja a már többször is megrendezett oktató elôadássorozatot a Rhododendron és a Marosvásárhelyi Állatkert.

Mai rohanó világunkban az emberek egyre távolabb kerülnek a természettôl és az állatok sorsa is mind ritkábban érdekli ôket. Eltekintve az antropizált (és sokszor kellemetlen társaságot jelentô) állatfajoktól, nem sok kapcsolatuk van a vadon élô és védelemre szoruló fajokkal.

Szerencse, napjainkban egyre több állatvédô liga, egyesület alakul, vagy a meglévôk gyarapodnak, mert rájöttek arra, hogy az állatokat meg kell óvni bizonyos
"civilizációs hatásoktól" (hulladékok, turizmus, fertôzô maradékanyagok, vadászat), természetesen figyelembe véve a természetes szelekció törvényeit is.

A rendezvények célja közelebb hozni az embert a természethez, tudatosítani bennük az állatok védelmének fontosságát, már fiatalkorban kialakítani egy környezetbarát felfogást, amely a késôbbiekben környezetünk hatékony megóvásához vezet.

Ugyanakkor fontos az emberben kialakítani más szemléletet az állatkertekkel kapcsolatosan, mivel az oktató tevékenységeivel megpróbál részt venni ebben a folyamatban, ugyanakkor a fajmegmentô programokon keresztül közvetlenül hozzájárul a veszélyeztetett és kipusztulófélben levô fajok megmentéséhez.

A zoo-oktatás terén az országban elsôként (és talán az egyetlenként) szerepel a Marosvásárhelyi Állatkert, amely a Rhododendronnal közösen szervez a jeles napok alkalmával oktató rendezvényeket.

Az idén október 6-án (szombaton) 11 órától a Marosvásárhelyi Állatkert amfiteátrumában kerül megrendezésre az állatok világnapjának megünneplése, amelyre az érdeklôdôket szívesen várjuk.

Rhododendron, Marosvásárhelyi Állatkert

Október 4-e az állatok világnapja, de ugyanakkor lelkiismereti világnap is lehetne. Ez a nap azon emberek együtt érzô összefogásának jelképe - akik embertársaikhoz és minden más teremtményhez, egyetlen egységes erkölcsi norma szerint viszonyulnak. Az állatokkal szembeni magatartás annyira személyünk minôségéhez kötött, hogy bátran kijelenthetjük, aki durva és kegyetlen az állatokkal, az jó ember nem lehet.

A háziállatok tulajdonképpen az ember alkotó munkájának eredményei és ezek megfelelô gondozása az embernek az idôk folyamán elfogadott kötelessége, a jövôre nézve is.

Az állatok nem gépek, melyek megállíthatók és konzerválhatók, majd újra elindíthatók, ôk komplex életvitelû lények, nagy az alkalmazkodóképességük a környezethez, de ez mindig véges és nem szabad ezt túlértékelni. Az állatok szenvedése mint ijedtség és fájdalom, pont olyan intenzíven nyilvánul meg, mint a gyermekeké.

A civilizált emberek elfogadják, hogy az ember fejlôdési iránya feltételezi a toleráns és harmonikus kapcsolatot a fejlett állatvilággal, tiszteletet és kíméletet az élet minden formájával szemben.

Ezeket az elveket gyakorlati cselekvésre kell váltani a mindennapi életben az állattenyésztôk részérôl, az állatkertekben, a városok utcáin, a minket körülvevô erdôkön és mezôkön.

Ez a tevékenység egyben költségeket és erôfeszítést igényel, s le kell mondanunk bizonyos szokásainkról, megrögzött, túlhaladott tevékenységi formáinkról.

Az állatokkal szembeni civilizált magatartást némelykor megnehezíti, hogy az állatok adott esetben elkerülhetetlen konfliktusba kerülnek az emberrel. A kutyákat például tenyésztjük és neveljük, mint számunkra egy igen hasznos társat, de ugyanakkor a városokban túlszaporodó kóbor kutyák komoly egészségügyi problémát jelentenek az ember számára. Minden problémának van egy oka és rá eredményes és konkrét megoldás is. Egyesek azonnal megoldhatók, különösebb költségek nélkül, mások csak tervszerûen, rendre, együtt a civilizációs és gazdasági fejlôdéssel. Igen fontos, hogy az állampolgárok és a hatóság együtt dolgozzanak az illetékes intézményekkel, az állatvédô szervezetekkel és alapítványokkal, mindenkor elfogadva az építô jellegû javaslatokat és azt az alapelvet, hogy az ember jólétét nem kell szenvedésre építeni, még akkor sem, ha csak az állatok szenvedésérôl van szó.

Sajnos, városunk esetében nem kedvez a pillanat egy összehangolt, tervszerû program megvalósításának, mi még nem tudunk lemondani bizonyos szokásainkról, megrögzött, túlhaladott tevékenységi formáinkról. Az Assisi állatvédô egyesület emiatt az eddig mûködtetett programot kénytelen volt feladni, akkor, amikor már eredményes lett volna. Jelen helyzetben az egyetlen rezonábilis út számunkra, a nem kívánt kiskutyák születésének megelôzése, ugyanis ezek kerülnek nagy számban az utcára. Az ivartalanítás a megoldás, ezért felhívást intéztünk a város és a megye egyes magán állatorvosaihoz, hogy a nem fajkutyák esetében végezzék el ezt a mûtétet díjmentesen, a szükséges gyógyszereket és anyagokat az Assisi Állatvédô Egyesület biztosítja. A díjmentesség feltétlenül szükséges a sikerhez az emberek mai anyagi helyzetében. Állatorvos kollégáink mint egyesületi tagok, ezzel járulnak hozzá az akció sikeréhez.

Örvendetes, hogy az ország igyekszik törvényeinket összhangba hozni az európai normákkal, már van minisztériumi rendelet a tenyésztési céllal tartott állatok védelmével kapcsolatosan (168/2000), szabályozva vannak a szállítási körülmények, a megengedett vágási technikák, vagy az egyéb okok, amikor az állatok élete elvehetô (172/2000).

Csak rajtunk múlik, hogy ezeket gyakorlatba ültessük és másoktól is megköveteljük tiszteletben tartásukat.

Az Assisi Állatvédô Egyesület

Katedra

A kérdés nem az elmúlt 2000-es évre s még kevésbé a két-három hónap múlva bekövetkezô havazásra vonatkozik, hanem arra, hogy közel 20-30 éve miért írnak - kevés kivételtôl eltekintve - VIII. osztályos tanulóink egyre helytelenebbül. Lapozgatom régi és jelenlegi ilyen irányú kimutatásaimat, melyek emlékeztetnek régi és jelenlegi, összesen 614 magántanulóm helyesírására. A régiek közül 30-40 VIII. osztályos tanulóm nagyon sokszor a közel negyven szöveget tízesre írta le, 9,71; 9,83; sôt 9,94-es III. évharmadi átlagossal. Ez 5-6 éve már olyan ritka, mint a fehér holló.

A hanyatlás oka mindenki elôtt ismeretes; nem olvasnak eleget, így nem alakulhat ki bennük a szó helyes írásképe; fogalmazásaik hibáit nem javítják rendszeresen; az anyag megtanítása sietteti a tanárokat, ezért nincs idejük még arra se, hogy legalább havonta egyszer diktáljanak, meggyôzôdhessenek tanulóik helyesírási készségérôl, típushibáiról, azok kiküszöbölésére célszerû egyéni gyakorlatot adjanak; az irodalmi anyagot, jellemzéseket diktálják, ezek javítására ritkán kerül sor; házi olvasmányos füzeteiket többnyire csak láttamozzák; helyesírási versenyeken nem veszik figyelembe a versenyzô tanuló osztályának helyesírási átlagát, hogy ez is mérvadó legyen a minôsítés alkalmával stb.

Ebben a tanévben is (immár hetedik alkalommal) ingyenes konzultációt tartok önként jelentkezô VIII. osztályos tanulóimnak, heti két órában. Eddig négyszer volt csak helyesírásból és nyelvtanból. Irodalomból azért nem tartok, hogy a tanulók tanáraik magyarázatait véssék emlékezetükbe, szinte rendszeres diktálásaikat tanulják meg, hogy a múlt évekhez hasonló tekintélyromboló konfliktusok ne adódjanak.

Eddigi diktálásaim átlagos jegyei az alábbiak;

A helyi tanulóknál:

Idôpont Tanulók száma Átlagos jegy

IX. 5. 9 8,51 (7,50-9,16 között)

IX. 12. 14 6,25 (4,00-8,00 között)

IX. 19. 14 8,28 (6,57-9,28 között)

IX. 24. 19 5,74 (2,00-8,80 között)

A négy diktálás átlagosa 7,19.

A 10 iskolából jött városi tanulónál:

IX. 5. 14 8,48 (5,50-9,66 között)

IX. 12. 16 7,10 (3,66-9,00 között)

IX. 19. 15 8,07 (6,00-9,85 között)

IX. 24. 16 6,23 (4,00-9,00 között)

A négy diktálás átlagosa: 7,47.

Meg kell említenem, hogy elsô alkalommal (IX. 5.) azt a IV. osztályosoknak készített szöveget diktáltam le, melyet a Tanügyi Újság szerkesztôségének kérésére az 1972. május 23-i számban közöltem, hogy a tanév végén a tanítók az általam részletezett sajátos javítási elj&aac