Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Az 1945 után Romániában államosított összes egyházi ingatlan visszaadásáról szól az a törvénytervezet, amelyet a Romániai Magyar Demokrata Szövetség képviselôi nyújtottak be a törvényhozásban - közölte pénteken Márton Árpád, a tervezet egyik készítôje az MTI-vel.

Az államosított egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának kérdése mind a mai napig rendezetlen Romániában. Eddig néhány sürgôsségi kormányrendelet intézkedett egyes ingatlanok visszaszolgáltatásáról, de a legtöbb esetben még ezek az ingatlanok sem kerültek vissza eredeti tulajdonosaikhoz.

Az RMDSZ két törvényhozója, Puskás Bálint szenátor és Márton Árpád képviselô most a Romániában mûködô összes egyház valamennyi államosított ingatlanját felölelô törvénytervezetet készített el.

- Az alapelv az, hogy adjanak vissza mindent, amit elvettek - hangsúlyozta Márton Árpád. Ennek megfelelôen a tervezet kiterjed az épületekre - függetlenül azok rendeltetésétôl -, a földekre, az erdôkre és bizonyos esetekben az intézményekhez tartozó ingóságokra is.

- Egy államosított egyházi könyvtár esetében például a visszaszolgáltatás természetesen a könyvekre, kiadványokra és kéziratokra is vonatkozik - említette példaként az RMDSZ képviselôje.

Az egyházak az eredeti ingatlanok visszaszolgáltatását várják el. Ha ez valamiért nem lehetséges, ugyanolyan jellegû más ingatlant kérnek helyette és csak végsô esetben - ha semmilyen egyéb megoldás nem létezik - fogadják el a kárpótlást. A tervezet készítôi szerint több ezer ingatlanról van szó. Csak a katolikus egyház közel 4 ezer ingatlant követel vissza, ezek közül mintegy 2 ezer iskolát. - Miután a Romániában mûködô minden egyházra vonatkozik a tervezet, pontos számot most nehéz lenne mondani, de valamennyi egyház számon tartja elvett ingatlanait - hangsúlyozta Márton Árpád.

A képviselô elmondta, hogy a törvény tervezetét a Romániában mûködô négy magyar történelmi egyházzal egyetértésben dolgozták ki. Már készen volt a tervezet szövege, amikor a romániai görög katolikus egyház is jelezte, hogy támogatja a törvényt.

Márton Árpád azt a reményét fejezte ki, az ortodox egyház is a támogatók sorában lesz. Emlékeztetett arra, hogy a törvény alapján az ortodox egyház feltehetôleg visszakaphatná azt a több százezer hektárnyi erdôt Moldvában, amelyet jelenleg sikertelenül próbált bírósági úton visszaperelni. Az RMDSZ képviselôje szerint rendkívül fontos, hogy a gazdasági tevékenységet szolgáló ingatlanokat is visszakapják az egyházak, mivel ez jelenti az alapját annak, hogy mûködtethessék iskoláikat, szociális és karitatív intézményeiket.

- Valójában nem az a lényeg, hogy csak egyetlen vagy több ezer ingatlanról van-e szó. A legfontosabb az az elv, hogy adjanak vissza mindent, amit elvettek - hangsúlyozta ismételten Márton Árpád.

Aktuális

Elôre figyelmeztetem az olvasót, ne hagyja magát befolyásolni általam. Én most ugyanis manipulálok. Alattomosan és észrevétlenül azt próbálom belesulykolni önökbe, hogy magyar újságot olvasnak, melyet magyarok írtak magyaroknak, sôt - horribile dictu! - magyarul. Ráadásul azt sem átallom állítani, hogy Erdély földjén születtem, ott, ahol ôseim is, akik Marosvásárhelyt már akkor Marosvásárhelynek nevezték, amikor a kétnyelvû helységnévtáblák még nem képezték vita és mázolás tárgyát.

Sunyi módon hintem el az önök tudatában, hogy a magyarok által létrehozott érdekvédelmi szervezet a magyarok érdekeit védi, sôt akkor sem vagyok hajlandó tapsikolni örömömben, ha a magyar oktatás rendszeres gáncsolásáról értesülök, ha a magyarok által nagy számban lakott régiókból a közpénzeket rendszeresen elvonják, s ha megfeddenek, mert magunk próbálunk megoldást találni gondjainkra. Ráadásul van bôr a képemen azt állítani, hogy Bukarestben mellébeszélnek, amikor a román állami fennhatóság meggyengülésérôl szónokolnak a székely megyékben.

Vigyázat tehát, manipulálok, mert a magyar sajtót képviselem, azt, amelyik - úgy olvasom én is az állam nyelvén írott, jól értesült lapban - csakis azért létezik, hogy félrevezesse a magyar lakosságot, észrevétlenül és hatékonyan (!?) csöpögtesse a lelkébe az ôt olvasó román állampogárnak a szeparatizmus, irredentizmus, horthyzmus, hungarizmus (nem kívánt törlendô) mákonyát, aki úgy egyébként szótlanul vonulna a homogén államnemzet dicsôséges horizontja felé, sôt ha kell, meg is éljenezné (láttunk már ilyet!), ha megszüntetnék intézményeit, s hálaimákat zengedezne, ha abban a kegyben részesülne, hogy szabadon választhat identitást - feltéve, ha nem vallja magyarnak magát.

Mivel pedig ilyen veszélyes, felforgató tevékenységet végzek, ártatlan magyar nemzetiségû román dolgozók lelkeit mételyezem felforgató gondolatokkal, megérdemelném, ha kiirtanának, minden egyéb autonóm magyar intézménnyel, kulturális és szakmai egyesülettel, magyar hagyományokat ápoló alapítványokkal, magyar tôkével mûködô vállalkozásokkal együtt, hadd tanuljuk meg, hogy ne mind magyarkodjunk itt, ahol már Szent Andrást is románul beszélô keresztény pásztor fogadta kétezer évvel ezelôtt a domboldalon.

Ha meg már eltüntünk végre megszûnik minden akadálya annak, hogy szép hazánk is végre az Európai Unió tagjává válhasson, hisz semmiféle idegen test nem tenyészik akkor már a szívében, s a széréielnök majd elmesélheti az unokáinak, hogy volt egyszer egy úgynevezett Székelyföld, ahol egykor kutyafejû, disznólábú lények ijesztgették a jó hazafikat.

Vagy lehet, hogy mégsem egészen így állnak a dolgok?

Afganisztán-konferencia

(MTI) - A német külügyminisztérium pénteken hivatalosan megerôsítette, hogy négy csoport képviselôit várják a hétfôn Bonnban kezdôdô ENSZ-értekezletre, amelynek tétje Afganisztán békés jövôjének körvonalazása lesz.

A közlemény értelmében a tálibokat nyugati támogatással megfutamító Északi Szövetség küldöttein kívül a római számûzetésben élô Záhir Sah volt király hívei, a ciprusi síita emigráció, valamint a legnépesebbnek számító (a lakosság 45 százalékát kitevô) pastu törzsek képviselôi lesznek jelen a petersbergi értekezleten. A pénteki bejelentés eltér Christoph Zöpel egy nappal korábbi rádiónyilatkozatától: abban a külügyi államminiszter "megfeledkezett" az Északi Szövetségrôl, s helyette a németországi afgán emigráció képviselôit nevezte meg résztvevôként.

A berlini külügyminisztérium másik államminisztere pénteken az afgán nemzet megalapozásában jelölte meg a bonni konferencia igazi tétjét. Ludger Volmer az ARD televízióban kijelentette: a tálibok bukása után, a káosz megelôzése érdekében, a különbözô népcsoportok képviselôinek azzal a céllal kell tárgyalóasztalhoz ülniük, hogy tudatosítsák magukban: Afganisztán népének valódi nemzetté kell válnia. "Létre kell hozni a nemzetállamot, saját alkotmánnyal, az afgánoknak pedig egységes népnek kell érezniük magukat, nem pedig önálló törzsek egyvelegének" - hangoztatta Volmer.

Kérdés, mennyire lesznek képesek és hajlandók magukévá tenni e nyugati receptet a pluralista demokráciától fényévekre lévô, törzsi fogalmakban gondolkodó afganisztáni "törzsfônökök" - vélik megfigyelôk, rámutatva az egyes csoportok között feszülô ideológiai és vallási ellentétekre.

A négy bonni résztvevô közül ma kétségtelenül az Északi Szövetség tûnik a legerôsebbnek, elvégre jelentôs katonai sikerekkel dicsekedhet. Hosszú távon, a tanácskozás kimenetelét tekintve azonban nagyobb súllyal bírhat a pesavari csoport, amely a legnépesebb nemzetiséget, a pastukat képviseli, s amely már most is elégedetlenségét hangoztatja "mellôzöttsége" kapcsán.

Az emigráció lényegében két laza tömörülésre oszlik: az egyik az úgynevezett római csoport, amely a monarchista tábor fedôneve. Hívei - a német sajtó közéjük sorolja a németországi afgán emigránsokat is - Záhir Sah egykori király hazatérését és trónra ültetését szorgalmazzák, arra hivatkozva, hogy egyedül az uralkodó személye képes egyesíteni a törzsi törésvonalak mentén megosztott afgán társadalmat. (Az 1933-ban trónra lépett, majd 1973-ban megbuktatott Záhir Sah is pastu.)

A diaszpóra másik jelentôs tömbje a ciprusi csoport nevet kapta: a Földközi-tenger szigetén élô emigránsokat túlnyomórészt a hazarák nemzetsége alkotja, amely ráadásul az iszlám síita felekezetéhez tartozik. (A többi afganisztáni népcsoport a szunnita iszlám követôje.) Nyilván a közös vallás az alapja annak a szoros viszonynak, amely a ciprusi csoportot Iránhoz köti; emellett a hazarák nyelve az iráni nyelvcsaládhoz tartozik. Hírek szerint a "ciprusiak" jó kapcsolatokat ápolnak az Iránban élô afgán fundamentalista vezetôvel, Gulbuddin Hekmatjarral is, akit felelôsség terhel Kabul 1992-96 közötti elpusztításáért. Bírálói közül sokan úgy vélik, hogy az egykori mudzsahid parancsnokot mint háborús bûnöst bíróság elé kellene állítani.

Akár december elsô felében is a szerbiai parlament elé kerülhet az a törvénycsomag - az úgynevezett omnibusztörvény -, amely a szerb alkotmány keretein belül szolgáltatná vissza a Vajdaságnak az autonóm hatáskörök egy részét.

Korhecz Tamás vajdasági kisebbségügyi, közigazgatási és jogalkotási miniszter arról tájékoztatta az MTI-t, hogy a szerbiai és a vajdasági kormány munkabizottsága csütörtök esti tárgyalásain láttamozta azoknak a vajdasági hatásköröknek a csoportját, amelyek majdan átkerülnek tartományi illetékességbe. Olyan jogkörökrôl van szó, amelyekrôl korábban egyetértés született a tartományi és köztársasági minisztériumok, illetve titkárságok közötti megbeszéléseken.

Korhecz elmondta, hogy a törvénycsomag tervezetét kiszélesítették az egészségügyi és a környezetvédelmi területekre vonatkozó jogkörökkel. Nyílt kérdés maradt még az egészségbiztosítási és társadalombiztosítási alapnak a sorsa. A vajdasági magyar politikus szerint errôl a jövô hét elején döntenek, és várhatóan egy héten belül el is készül az "omni-busztörvény" tervezete. A tartományi miniszter reményét fejezte ki, hogy a szerb kormány egyetértésével még december elsô felében a köztársasági parlament elé kerül a jogszabály.

Bozidar Djelic szerbiai pénzügyminiszter a nap folyamán Újvidéken tárgyal. A megbeszéléseken arról lesz szó, hogy a majdani hatáskörök visszaszolgáltatásának milyen pénzügyi vonatkozásai vannak.

Az "omnibusztörvény" a fentebb említett hatáskörökön kívül egyebek mellett rendelkezik arról, hogy tartományi jogkörbe visszakerül az erdô- és vízgazdálkodás, az oktatás, ezen belül a középiskolai alapító jogok gyakorlása, a kisebbségi nyelven folyó oktatási tanterv elkészítése. Vajdasági hatáskörbe kerül továbbá a jelentôs tartományi mûvelôdési intézmények - színházak, múzeumok, levéltárak - felügyelete és alapító jogainak gyakorlása, illetve a tartomány visszakapná a sportszervezetek és - létesítmények felügyeletét is.

(MTI) Pozsonyban egyetlen szavazaton múlott az elmúlt csütörtökön, hogy a szlovák parlament nem törölte az ország jogrendjébôl a felséggyalázás, felségsértés fogalmát, így a közjogi méltóságok sérelmére elkövetett megnyilvánulások Szlovákiában a jövôben is bûncselekménynek számítanak.

Szlovákiában ezek után is büntetôjogi következményekkel kell számolnia annak, aki a nyilvánosan ír le, vagy tesz olyan kijelentéseket, amelyek sértik a köztársaság, a parlament, a kormány, az alkotmánybíróság és az államfô hivatali tevékenységét, vagy politikai megnyilvánulásait érintô méltóságát.

A képviselôi indítvány nyomán elkezdôdött törvénymódosítási kísérlet célja szerint a Btk.-ból törölni kellett volna a felségsértés, felséggyalázás fogalmát és az ilyen jogcímen kimondható bûnösséget. Az indítvány indoklása szerint a kommunizmus évtizedeibôl örökölt törvény ellenkezik azokkal a rendszerváltás után hatályba lépett jogszabályokkal, amelyek a szólás szabadságát hivatottak szavatolni.

A most megbukott törvénymódosítási kísérlet azok után indult el, hogy Rudolf Schuster államfô irodája bûnvádi feljelentést tett egy újságíró ellen, aki Schuster tavasszal elhangzott parlamenti országértelô beszéde kapcsán "Káosz az államfô fejében" címû kommentárjában megkérdôjelezte az elnök szellemi alkalmasságát.

Az újságírót, Ales Krátkyt az újságírók nemzetközi szövetsége is védelmébe vette, de az ellene folyó eljárás nem szûnt meg, és mert az elnöki iroda nem vonta vissza a feljelentést, a hatályban maradó törvény értelmében Ales Krátkynak bíróság elôtt kell majd felelnie a kommentárjában leírtakért.

Az érintett újságíró a törvénymódosítás mostani kudarca után azt mondta: "Sajnos, a szlovákiai valóság része, hogy a szlovák parlamentben olyan emberek ülnek, akiknek az elnöki iroda embereihez hasonlóan a saját életükhöz olyan, a kommunizmusból megmaradt törvényekre van szükségük, amelyek a felsôbbrendû ember pozíciójába emelik a parlament, a kormány, az alkotmánybíróság tagjait, és a közönséges halandókét felülmúló jogbiztonságot teremtenek a számukra." Ján Füle, a Szlovákiai Újságíró Szövetség (SSN) elnöke a parlament döntésére így reagált: "Sajnos, jellemzô erre az országra, hogy a politikusok a közember érdekei fölé emelik a saját érdekeiket."

A parlamenti szavazáson az ellenzék és részben a kormánypárti képviselôk tartózkodása miatt bukott meg a Btk. módosításának kísérlete.

Szociális otthon és éjjeli menedékhely

A hômérô higanyszálának süllyedésével egy idôben egyre nehezebbé válik a hontalanok élete. A számukra Marosvásárhelyen átalakított Rozmaring utcai éjjeli menhelyen ilyenkor jelentôsen megnövekszik a bejelentkezôk, szállást kérôk száma. Ennek ellenére jelenleg csak 18 személy veszi igénybe az ideiglenes otthonban biztosított szolgáltatásokat. Ennek az a magyarázata, hogy a tanács szigorított az éjjeli menedékhely mûködési szabályzatán. Az újdonságokról, a télre való készülôdésrôl Székely István gondnokkal beszélgettük.

- Az október elsejétôl életbe lépett rendelkezések értelmében a menhely elsô emeleti szobái szociális lakásokká alakulnak, míg a második emeleti helyiségek továbbra is betöltik eddigi rendeltetésüket. Így mindkét emeleten 30-35 személyt tudunk elszállásolni, szükség esetén az éjjeli menedékhelyen emeletes ágyakat is használhatunk. A szociális otthonba beköltözötteknek ágyat, közös fürdôszobát és konyhát, állandó fûtést és meleg vizet biztosítunk. A jelentkezô személyek kiválasztásakor az alapvetô feltétel, hogy kis jövedelmû legyen. A törvény értelmében szociális otthonra jogosult az a személy, aki állandó jövedelemmel rendelkezik, s akinek az egy fôre esô havi jövedelme nem haladja meg az 1.500.000 lejt. Mi azonban inkább a kisebb jövedelemmel rendelkezô személyeket fogadjuk ide be, azokat, akik nyugdíjukból nem tudnak lakást, szobát bérelni s megélni. A szociális lakást igénylô személlyel, amennyiben a polgármesteri hivatal jóváhagyja kérését, egyéves szerzôdést kötünk, amelyben ô kötelezi magát lakbér és közköltség fizetésére. Általában az egy személyre esô kiadások 400.000-450.000 lej között vannak, a mostani árak mellett. Jelenleg 12, többnyire egyedülálló személy lakik a szociális otthonban.

Az új határozat értelmében a menhelyen lakó, jövedelemmel rendelkezô személyeknek fizetniük kell szolgáltatásokért: szállás, tisztálkodási lehetôség, reggeli és vacsora. Az ô hozzájárulásuk nem haladja meg a 400.000 lejt. Szigorító intézkedésként bevezették, hogy egy személy egy évben legtöbb harminc napot tölthet a menhelyen, és kötelezô módon marosvásárhelyi születésû kell legyen, vagy legalább utolsó lakhelye kell marosvásárhelyi legyen. Ezért jelenleg kevesebb személyt tudtunk fogadni, mint az elôzô évek hasonló idôszakában. A határozatban elôírt harminc nap alig-alig elegendô a bajban levô személy gondjainak megoldására. Hiszen ittlétük alatt mi megpróbálunk munkahelyet, lakhelyet keresni számukra, beszerezni a szükséges irataikat, például a személyazonossági igazolványt, amennyiben ez elveszett, lejárt. Ugyanakkor az is nagyon fontos, hogy az érintett személyt érdekelje sorsa jobbra fordulása, hiszen a sorsába beletörôdött emberen nehéz segíteni. Az elmúlt években többször megtörtént, hogy a menhelyre bejelentkezettek hosszabb ideig, néha hónapokig is igénybe vették az általunk, vagyis a polgármesteri hivatal által biztosított szolgáltatásokat. Jól érezték magukat, s nem gondolkoztak más megoldáson. Tudni kell azt is, hogy mûködésünk óta 420 személy fordult meg nálunk. Jelenleg az egy személyre esô napi költségek 45-50 ezer lej között vannak.

Külön csoportba sorolhatók az árvaházakból kikerült, 18. életévüket betöltött személyek, akiket költségek, hozzájárulás nélkül ellátunk, amíg sorsuk rendezôdik. Jelenleg 11-en laknak a menhelyen, közülük négynek állandó munkahelye van, s lehet, hogy hamarosan önálló életet kezdenek. Mi tartjuk a kapcsolatot a megyei munkaügyi hivatallal, s igyekszünk mindnyájuknak állandó munkahelyet találni.

A háromszintes épületnek önálló hôközpontja van, amely biztosítja a fûtést és a meleg vizet. Kisebb-nagyobb javításokra még szükség lenne, de egyelôre nincs rá anyagi fedezet. Tudni kell azt is, hogy az éjjeli menedékhelynek, a szociális otthonnak és a Rozmaring Foglalkoztatási Központnak otthont adó épület nem a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalé, hanem az ATCOM-é. Az épület tulajdonjoga körül felmerülô kérdésekrôl jelenleg tárgyalások folynak - számolt be Székely István, az intézmény gondoka.

Tegnap délben bensôséges megemlékezéssel kezdôdött a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színmûvészeti Egyetem által a hazai magyar felsôfokú színészképzés 55. évfordulója alkalmával szervezett kétnapos rendezvénysorozat.

Az intézet volt és jelenlegi tanárai, diákjai, a Nemzeti Színház színmûvészei, rokonok, ismerôsök lerótták kegyeletüket a hajdani rektorok sírjánál. A református temetôben Szabó Lajos, a katolikus temetôben Tompa Miklós és Csorba András nyughelyeinél. Kovács Levente, a magyar tagozat tanszékvezetô tanára, Béres András rektor és Ion Doljan, a román tagozat tanszékvezetô tanára személyes emlékeiket idézték fel. Az utódoknak fejet kell hajtaniuk azok elôtt, akik fáradtságot nem ismerve, szembeszállva a kor mostoha körülményeivel, lehetôségeivel, intézetet teremtettek, mûködtettek, gondolkodásukkal, alkotó szellemükkel hozzájárultak ahhoz, hogy megmaradjon, fejlôdjön az erdélyi magyar színészképzés. Emlékeztek ugyanakkor a kollégákra, a mesterekre, a tanárokra, akiknek keze alatt színésznemzedékek formálódtak, akik emberséget, életet vittek a világot teremtô deszkákra - foglalhatnánk össze a fejfáknál elhangzott rövid, kegyeletteljes megemlékezéseket.

A rendezvény délután 6 órakor a Stúdió-teremben megtartott jubileumi ünnepséggel folytatódott, 19 órától pedig a román tagozat évadnyitó elôadásaként Bertolt Brecht: Koldusopera címû színmûvét mutatták be. Ma délelôtt 10 órakor az intézetben Színház és oktatás címmel tudományos ülésszakot tartanak, 17 órakor díszdoktori címeket adományoznak és elismerésben részesítik az intézet 50 évvel ezelôtt végzett diákjait, majd 18 órától a magyar tagozat diákjai William Shakespeare: Rómeó és Júlia c. darabját tekinthetik meg.

A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal hétfôn kezdte el a fûtéspótlék kérvényezéséhez szükséges nyomtatványok kiosztását. Mint ismeretes, idén nem csak a távfûtési rendszerre csatolt, hanem a gázzal fûtô kisjövedelmûek is támogatásban részesülnek. Ami a kérvényezést illeti, valamivel könnyebb a dolguk a tömbházlakók-nak, mert ôk legalább fedett helyiségben, a tömbház valamely kis irodájában adhatják be kéréseiket és nyilatkozataikat. A gázzal fûtôk a polgármesteri hivatal szociális irodájába - a Rózsák tere 42. szám alatt - kell benyújtsák a kéréseket. Akárcsak a kedvezményes autóbuszjegyek kiosztásakor, a hivatal ismét szervezési képtelenségrôl tett tanúbizonyságot. Mert a fôként nyugdíjasokból álló tömeggel ismét csúfot ûznek azzal, hogy hóban, esôben, fagyban a szabad ég alatt sorban állásra kényszerítik.

Tegnap délután legalább 80 idôs ember állt kérvénnyel a kezében a szabad ég alatt, miközben zuhogott az esô. A türelmetlenkedô tömegre polgárôrök vigyáztak fel és az irodába egyenként engedték be a bôrig ázott embereket. Sok idôs ember rosszul lett, egyikük vizet kért, mert szinte elájult. Nem beszélve arról, hogy amikor három- négy órás állás után sorra kerültek, kiderült, hogy a kérvény, a papírok nincsenek rendben, hiánzik a nyugdíjszelvény, meg egyebek.

Azokat, akik ezután szándékoznak beadni a kéréseket, emlékeztetjük, hogy a 115-ös idei sürgôsségi kormányhatározat értelmében gázfûtés-pótlékra jogosultak a következô kategóriák: ha a család egy tagjára esô átlag nettó jövedelem 0-900.000 lej között van, havi 420.000 lejes a támogatás, ha 900.001-1.100.000 lej között, akkor 240.000 lej, ha 1.100.001- 1.400.000 lej közötti a jövedelem, akkor 120.000 lejes a fûtéstámogatás.

Az idei 932-es kormányhatározat értelmében távfûtéspótlékban részesülnek a következôk: ha a család egy tagjára esô átlag nettó jövedelem 0-900.000 lej között van, a támogatás 700.000 lej; 900.001-1.100.000 lej között a támogatás 420.000 lej; 1.100.001-1.400.000 lej között 210.000 lej; 1.400.001-1.800.000 lej között 110.000 lej.

A fûtéspótlék igénylésekor szükséges iratok: kitöltött típusnyomtatvány, jövedelem-nyilatkozat, az októberi nyugdíjszelvény vagy munkahelyi igazolvány, vagy kézzel írott nyilatkozat a jövedelem nélküli személyektôl, a gázzal fûtôk esetében az utolsó havi gázszámla.

A polgármesteri hivatal szociális ügyekkel foglalkozó irodája hétfôn 8-15, szerdán és pénteken 12-20 óra, míg szombaton 8-20 óra között tart nyitva.

Kormányhatározatban hagyták jóvá, az egészségügyi társadalombiztosítási rendszer keretében 2002-re az évi alapellátás feltételeit megszabó keretszerzôdést, amelynek alapján a családorvosok kifejtik tevékenységüket.

A határozat leszögezi, hogy a jövô évtôl a Közegészségügyi Igazgatóságok elosztása alapján azok a személyek is egészségügyi ellátásban részesülnek, akik eddig nem iratkoztak fel családorvoshoz. Az intézkedéssel azt szeretnék elérni, hogy valamennyi terhes nô, illetve TBC-s személy helyzetét követni lehessen, s a szükséges védôoltást is minden gyerek számára biztosítsák. A családorvos köteles felírni a listájára azt a gyermeket, aki nem tartozik más családorvoshoz, és hozzá kerül vizsgálatra. Az újszülöttet a terhes anyát gondozó családorvos kell felírja a listájára, ha a szülôk nem választottak más orvost. Itt beavatkozhat az a polgármesteri hivatal, ahol születés után a gyermeket nyilántartásba veszik, és segítséget nyújt, hogy a szülôk egy családorvoshoz felírassák. A terhes nôt, aki nem tartozik egy családorvoshoz sem, az kell a listájára vegye, akinél elôször jelentkezik vizsgálatra.

Egy TBC-s beteg felfedezéséért 20 pont jár a családorvosnak, a követésért annak érdekében, hogy beszedje a szükséges gyógyszereket, 40 pontot adnak. Ha visszautasítja, akkor a családorvos a rendôrség segítségét kérheti.

A keretszerzôdés értelmében megszüntetik a praxis gyakorlására szolgáló költségvetést, a korábban a rendelô fenntartására szánt összeggel a biztosítottak után járó fejpénzt és a szolgáltatásokra járó összeget növelik. Az egy tételben kapott pénzbôl a családorvosnak a személyzettel, a rendelô mûködtetésével, valamint a gyógyszerekre és gyógyászati segédanyagokra szükséges kiadásokat kell rendeznie az új keretszerzôdés értelmében.

A 2002-re szóló keretszerzôdésben nagyobb hangsúlyt kap a minôségi szolgáltatás.

Nem grófnénak születtem, csak annak avanzsáltak. Nem mondom, jól érezném magam ezzel a titulussal, s fôleg az egykor ezzel együtt járó vagyonnal. No, de ez mellékes.

Tavaly, tavalyelôtt ôsz-télidôben szinte naponta felkereste a szerkesztôségünket Máriskó, a bô szoknyás cigányné. Akkor bôrkabátokat árult. Meggyôzôen kínálta az eléggé jó minôségû portékáját. Nézze, grófné, ez pont magának való! Ebben szép karcsú. Maga után néznek a férfiak. Nem kell megvegye, csak próbálja fel. Olcsón adom, csak kétmillió. Mit, ez sok? Nem sok. Ha magánának sok, akkor leengedek, kétszázat. Így is sok? Vigye egymillió ötért. Tiszta ingyen van. Ha nincs pénze, nem baj, lesz! Magának odaadom egymillió kettôért, maga megérdemli. Maga olyan grófné, akinek jó ura van, kifizeti magának. Hát addig-addig, míg bedôltem a cigánynénak. Vásároltam tôle. Ennyi kellett, mert nem szabadultam. Egyre gyakrabban jött és egyre nagyobb szájjal rámenôsködött. Eleinte szépen értésére adtuk, hogy nincs szükségünk az árujára, nem értette meg. Egyszer csak eltûnt, nem hiányoltuk, de kérdezgettük egymástól, vajon mi történt a mi Máriskónkkal? Miért nem jár felénk, se ô sem a lánya. A fôtéren sem láttuk szoknyáját riszálni. Valószínûleg lefülelték a szállítót, nincs több kabát.

Az ôszön bevásárlási körúton voltam a piacon, tele kosaraimat cipelve bóklásztam az asztalok között. Egyszer csak három asztalhosszal továbbról a cigányé rámköszönt. - Csókolom grófné! - A fél piac ránk szegezte tekintetét, s figyelték a magasröptû párbeszédet. Elpirulva, zavartam vágtam vissza a vádlóan feltett kérdéseit. Hogyhát, miért vagyok olyan büszke, hogy nem veszek tôle semmit! Azóta beállt a hideg, a cigányné profilt váltott, most meghatározhatatlan eredetû mûanyag lábbelit kínál úton- útfélen. Akárhol meglát, leállít. Legutóbb azzal utasítottam vissza, hogy én csak a Leonardóból vásárolok, ami egyébként nem igaz, s csak minôségi bôrcipôt, csizmát viselek. Erre bôrcsizmával jelentkezett. Az sem kellett. Megmérgelôdött, s kijelentette, te sem tudod, mi kell neked. Így hát grófságomból visszaminôsített.

Noha a polgármesteri hivatal által készített meghívón az állt, hogy a német konzul is jelen lesz, a tegnapi találkozóra végül is a szebeni vendég nem tudott eljönni, így a jelen levô 20-30 német üzletember némileg csalódottan vette tudomásul, hogy csak Dorin Florea polgármester és Fodor Imre, Csegzi Sándor alpolgármesterek, valamint Ioan Toganel prefektus, Vasluian Ioan, a megyei tanács alelnöke és Pop Vasile, a kereskedelmi kamara alelnöke fogadta ôket a marosvásárhelyi Városházán. Mindazonáltal figyelemmel végighallgatták a polgármesteri hivatal és a prefektúra valamint a megyei tanács beruházási javaslatait.

A találkozó nagy részében Dorin Florea polgármester videofilmek segítségével bemutatta a Víkendtelep fejlesztési tervét, amelynek keretében a telep vendégházát koncesszionálnák, a vár rehabilitációs tervét és az aluljáró tervét valamint egyéb, kevésbé konkrét javaslatait.

A résztvevôk véleménye szerint a polgármesteri hivatal üzenete világos és érthetô volt, választ adni azonban még korai volna. A német sokat dolgozik és keveset beszél - mondták, megjegyezve, szerencsésebb lett volna, ha a polgármesteri hivatal egy jogi személyiséget hozott volna létre, amelynek részvényeit bocsátotta volna áruba, így vonva be lehetséges befektetôket a tervek megvalósításába.

A találkozó érdekessége volt egyébként, hogy a jelenlevôk közül senki sem kérte az elhangzó beszédek németre való tolmácsolását - noha a hivatal felkészült erre is -, és a csak németül beszélôk mind a saját tolmácsaikra hagyatkoztak.

A találkozó után a polgármesteri hivatal halljában zenehallgatással egybekötött fogadásra került sor.

Marosvásárhely-Baja

A magyarországi Baja város önkormányzati küldöttsége marosvásárhelyi látogatásán a vendégek között volt Sümegi Tibor kertészmérnök, a Bajai Hegyközség Bírója. A marosvásárhelyi vendéglátók kifejezetten kérték, hogy a delegációban egy szôlôtermesztésben, borkészítésben jártas ismertebb szakember vegyen részt. A sajtótájékoztató után Sümegi Tibort hazai és magyarországi tapasztalatairól, a kapcsolatteremtés lehetôségeirôl.

- Mint hírlik, önöknél nagyon szervezetten mûködik a borászati ágazat. Kérem, beszéljen olvasóinknak a bajai szôlôtermesztôkrôl, feldolgozókról, netán a pincetulajdonosokról.

- Magyarországon 22 borvidék mûködik. Ezek egyike a Hajós-Bajai Borvidék, 2200 hektáros terület, ezen belül Baja 260 hektár szôlôterülettel rendelkezik. Részben összefüggô területek, részben elszórt ültetvények. A 260 hektáron mintegy 340 tulajdonos mûveli a szôlôt, és a termény 50%- ából készít bort. A bajai szôlôültetvény fajtaszerkezetének megoszlása: 50% fehér- és 50% kékszôlô. Ezek közül Magyarországon és külföldön kedvelik a Bajai Chardonnay-t és a Kékfrankos-t. Sajnos kevés az a gazda, aki az egész vertikumot teljes egészében gyakorolja. Ez borvidékünk egyik nagy gondja, kevés bor jelenik meg palackban. Nagyobb része kannás borként kerül forgalomba és jelentôs része elhagyja a borvidéket, máshol mûködô feldolgozó üzemek hozzák forgalomba palackoyott ital formájában.

- Nem mindegy, hogy a Baján termett szôlôbôl a bor nem bajai névvel kerül piacra, hanem a szomszédos töltôállomáséval.

- Persze, hogy nem. Mi azt szeretnénk, ha minél több bajai névvel ellátott bort tölthetnénk palackba és így kerülne forgalomba. Sajnos, nagyon tôkeigényes a folyamat. Magyarországon a szôlôtermesztés manapság nem a legjobban jövedelmezô ágazat. A mi vidékünkrôl elszármazó borok általában az asztali kategóriába tartoznak, emiatt inkább kannás borként kerülnek forgalomba. Magyarán, elházasítják más vidékeken elôállított borokkal. Nem jó dolog ez.

- A pinceszövetkezetek is hozzájárulhatnak az ágazat felfejlesztéséhez...

- Ez a másik problémája borvidékünknek. Emiatt vándorol el jelentôs mennyiségû szôlô a mi vidékünkrôl. gazdáink felismerték elônyeit és megvan az akarat a pinceszövetkezet létrehozására, csak sajnos a finanszírozási gondok miatt nem tudtunk érdemben elôrelépni. Mindannyian beláttuk, hogy a jövô útja az új típusú szövetkezés. Ez a garanciája annak, hogy egységes, évrôl évre állandó jó minôséget biztosító borfajta-kollekcióval tudjunk a piacra lépni. Hangsúlyozom: a jövô útját a nyugati típusú szövetkezésekben látom. A nagy kereskedelmi hálózatok lánca is megkívánja az általuk igényelt bormennyiséget. A családi pincészeteknek az a feladata, hogy különlegességeket, kuriózumkat, kisebb tételeket próbáljanak elôállítani, figyelembe véve a hétköznapi étkezési szokásokat.

- Ha a küküllômenti borok megjelennek palackban is, létrehozható egy vinotéka, Baján létezik ilyesmi. Nyilván üzleti kapcsolatok kialakítása révén a küküllômenti borok talán eljuthatnak Magyarországra és az ottaniak ide. A települések megismerhetnék egymás borait. A Csomós Attila RMGE-elnök által kalauzolt útvonalon tapasztaltam, hogy nagy elszántsággal, akarattal, elhivatottsággal próbálnak a nehéz körülmények között borászkodni. A Küküllô menti gazdák által bemutatott borok szépek, karakteresek, jóízûek. Az akaraton és elszántságon túlmenôen azonban tôke is kell! Enélkül semmit sem tehetnek. Kapcsolatteremtésre van szükség, részünkrôl és a küküllô mentiek részérôl is. Hiányolom, hogy a Küküllô mente, amely a jelenlegi romániai törvénykezés szerint még nem borvidék, nem kapcsolódott be a múlt évi gasztronómiai és borév rendezvényei sorozatába. Ez alkalommal különbözô borbemutatókat tartottunk, ahol a hazai és külföldi vendégek segítségével próbáltuk meghatározni a legmegfelelôbb étrendeket és az ahhoz illeszkedô borokat. Ez lenne a küküllômenti borok felfuttatásának egyik fontosabb irányvonala. A másik: a belföldi és külföldi fogyasztók ismerjék meg a széplaki, héderfáji stb. borok sajátosságait. Erre kell törekedni.

Tarján Tamás budapesti irodalomtörténész és kritikus a Stúdió Színházban lezajlott sikeres irodalmi est mûsorvezetôjeként volt jelen a VIII. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron. A nagy érdeklôdéssel kísért találkozót az Olvasás éve jegyében rendezték meg. Ennek kapcsán kérdeztük tôle kissé provokatívan, hogy az olvasás szerinte valóban külön évet igényel-e.

- Szokás mondani, hogy a magyar nép vagy a magyarul tudó ember vagy az európai ember, általában a világhálóhoz szokott ember nem olvas. Ha ez az állítás igaz, akkor csak úgy igaz, hogy valakikhez képest, akik még olvasnak, vagy akiknek az olvasás kenyeret jelent szellemi, lelki értelemben, azokhoz képest nem olvas. Az olvasás éve egy hatalmas téma, egy bélyeg, egy figyelmeztetô jel, olyan csillag, amely ott van a lónak vagy a madárnak a homlokán, jelzi, hogy ô madár, hogy ô ló, az ember homlokán a jel, amely az emberségét jelzi, és az egyik jel szerintem mindenképpen az olvasás. S én nem is akarok többet magamtól és másoktól sem, mint azt, hogy ez az embléma, az olvasási, ott legyen a homlokunkon.

- Kinek jó egy ilyen egyéves rendezvény? Az írónak, a könyvkiadónak, az olvasónak?

- Megint olyan választ tudok adni, mint hogyha provokáló kérdésre provokálóan akarnék felelni. Egyiknek se jó. Megterhelô mind a háromnak, mind a négynek, mind az ötnek, a föl nem soroltaknak is. Tehát a könyv és az olvasás, az olvasáskultúra, ha erôltetéssé válik, ha tisztán kampánnyá, programmá válik, akkor meghaladja mindenkinek az erejét. Talán már így is túl vagyunk azon az erôn, amit a magyarországi könyves társadalom, az olvasói befogadóképesség, a magyar médiumok teherbírása, a mindennap kisorsolunk egy könyvet akció elvisel, de egészében mégis olyan, mint egy plakát. A plakát ugyan nem a legfontosabb a különbözô nyomtatott és írott mûfajok között, de mégis ott van a házfalakon graffitiként, és azt hirdeti, hogy olvassál! És az olvasásra való felszólítás nem arra szolgál elsôsorban, hogy essünk neki a könyveknek, hanem, hogy ne feledkezzünk meg az olvasásról.

- És mégis jó, hogyha az Olvasás éve idônként egy-egy ilyen fontos csúcsrendezvényt vagy egy ilyen író-olvasó találkozót összehoz, mint itt Marosvásárhelyen ezen a három könyvvásári napon.

- Itt az olvasás éve magához öleli ezt az egész városi kavalkádot és ezen belül az az est, amelynek részese lehettem, kilencedikként nyolc fontos szereplô mellett nyilvánvalóan egy kicsit tudja fuvarozni az egészet. Mi olyanok voltunk, mint a Göncöl-szekér, amely elviszi az ég összes többi csillagát, azért az ég nem a Göncöl-szekérbôl áll, az nem is szekér, de itt most nem hét, hanem nyolc csillagból együtt volt egy olyan írógyülekezet, amelyik magára vette a betût, az írott szöveget, a magyar és nem csak a magyar irodalmat, és azt mondta: nézzétek meg ezt a fuvart, érdemes belenézni.

Sokat beszéltünk, írtunk a marosvásárhelyi könyvvásárról, s még sokszor fogunk hivatkozni rá. Az akkor felgyûjtött anyagokat se gyôzzük idô- és helyszûke miatt közölni. Ma is visszatérünk az eseményre. Akkor melegében a fôszervezôt, a Romániai Magyar Könyves Céh vezetôjét, Káli Király Istvánt is faggattuk a sikerrôl.

- Gutenberg óta meghittebb emberi kettôs, mint ember és könyv nincs és nem is lesz a világon. Ugyanazt elmondhatom, amit a megnyitón mondtam, hogyha belôlünk 90 százalék rossz és kegyetlen ösztön, amit takargatni igyekszünk, és 10 százalék a jó, amit mutogatni akarunk és ez a 10 százalék az, ami a jéghegy csúcsa, akkor a jéghegy csúcsán mindig ott van a könyv, ami ezer elsüllyedt Atlantisz kincsét rejti magába, csak utána kell nyúlni.

A harmadik évezred elsô könyvvására sikeres tehát, Marosvásárhely könyvbarátainak szüksége van rá, rávezet a könyvkészítésre, rávezet a könyvolvasásra.

- A vásár azt jelzi, hogy mégiscsak olvasnak az emberek?

- Az emberek olvasnak is természetesen, de még többet olvasnának, ha a világ utolérhetné önmagát olyannyira, hogy a könyv kézenfekvô, könnyen elérhetô társ legyen. De egyelôre nem az. A könyv kincs, de nem szellemi, aminek mi szánjuk, hanem anyagi kincs, sajnos.

- A könyvvásáron gyakran hangzanak el emelkedett szavak, de tulajdonképpen prózai dolgok azok, amelyek visszahúzzák a könyvbarátokat is a földre.

- Nem szavakra van szükség, egy csapat végzi ezt a munkát évrôl évre. Ez a csapat tudatában van annak, hogy van 4-5-6-7 ezer ember évente, aki kíváncsi, mi az újdonság Európában mindabban, ami a könyvet illeti, mindabban, ami a könyvet jelenti. Még mindig úgy érzem, hogy amit mi csinálunk, az egy kicsit közszolgálat. Nagyon szeretnék egyszer gazdag könyvkiadó és gazdag könyvkereskedô lenni. Lehet, hogy valamikor ez az esély is megadatik a hazai könyves embereknek. Egyelôre a kiadó is szegény, az olvasó is az.

- Felzárkózott a romániai magyar könyvkiadás az európai színvonalhoz?

- Még nincs meg hozzá sem a forgótôkéje, sem az anyagi lehetôsége. Szellemiségben mindenképpen felzárkózott, ezt azóta tudom, amióta elindítottuk az Erdély emlékezete sorozatot, amelynek az a célja, hogy feltárja Erdély történelmének fehér foltjait. Tudom, hogy micsoda munka rejlik egy ilyen könyv megírásában, évtizedek kemény munkája, kemény kutatása, búvárkodás, olvashatatlan kéziratok böngészése a szerzô részérôl. És tudom, hogy milyen munka 99 XVII. századi, eddig még kiadatlan jobbágykötô levelet megszerkeszteni betûrôl betûre, 15-ször összeolvasni, hiszen a mai magyar ábécében sem W-kettôsponttal, sem Y- kettôsponttal már nem létezik. A szövegek a maguk nemében olvashatatlanok, a szövegek befele olvashatók. Bennünk van a szöveg és bennünk lesz mindaddig, amíg anyanyelvünk él, ,,amíg a harangnak nyelve van", amint a nagy sikerû irodalmi esten Jókai Anna mondta.

Könyvespolc

Nagy baj van Kovács Levente tanár úr könyvével. Én mondom, egész egyszerûen valami nincs rendjén. Ugyanis a címében színháztörténeti munka olvasója máris felkészül, hogy száraz és távolságtartó, elevenek és fôleg holtak felett szenvtelenül ítélkezô mûvet vesz kezébe, ahol úgy kavarognak az adatok és címek, nevek és szerepek, mint kora decemberben a hirtelen feltámadó szélben a hópelyhek. Mint eldobott röpcék egy látványos rendezésben, amely természetesen a föld alatti munka osztályharcos vakondjait hivatott szívbe markolóan ábrázolni a világot jelentô deszkákon.

A Marosvásárhelyi Székely Színház története nem jelenhetett volna meg mondjuk tizenöt évvel ezelôtt, már csak azért sem, mert a sajtóellenôröknek álcázott piros arcú jóságos cenzorok kivágták volna címébôl a második jelzôt, amely az etnikumra (minôségre?) utalt. Hogy mi mindent metszettek, hasítottak, szabdaltak, kanyaríntottak, kaszaboltak volna ki belôle, arra én természetesen nem tudok felelni, csak magánemberként, ugyanis a történészt a társadalom nem azért fizeti (fizeti? - nem fizeti), hogy a volna, a lehetett volna felett bánkódjék, hanem azért, ami tényleg megtörtént, vagy csak a fejekben játszódott le. A virtuális történelem - hozzám tartozik, a képzelt és vágyott - sajnos, a szépírók asztala.

Magánemberi vélekedésem szerint vékony, de annál színvonaltalanabb és tényekben fölöttébb szegény, sanda szándékokban viszont ugyancsak gyarlóbb kötetecske jelent volna meg tizenöt évvel korábban. Nem a szerzô fogyatékosságából… Néha az az érzésünk, hogy az 1989-es fordulat azért esett meg, azért volt némi lövöldözés országszerte és rendszeralakítgatás tizenkét évvel ezelôtt, hogy ez a munka végre háborítatlanul napvilágot láthasson.

Kovács Levente tanár úrral az a legnagyobb gond, hogy szenvedélyesen ír. Szenvedélyesen érdekli mindaz, amit kutat, ami foglalkoztatja, s foglalkoztat jó néhányunkat, akiket itt hagyott a történelem és a földrajz, az életrajzi adottságok tanúnak egy nagy színház erôsen tagolt és fölöttébb egyenetlen felszínû múltjára zárva.

Kovács Levente szerzôvel az a gubanc, hogy érdekes, amit ír. Véleménye van, nem csupán azokról, akik a marosvásárhelyi református vagy a Kálvária- temetôben nyugszanak, akik a Házsongárdban várnak az égi ügyelô szólítására, akik a világban szétszórt svéd, német, magyar, zsidó, amerikai vagy indián metro- vagy nekropoliszok lakói, hanem olyan mûvészekrôl, rendezôkrôl is, akik még élnek, dolgoznak, alakítanak, mellettünk rohannak le a Bolyai utcán, a kutyájukat sétáltatva befordulnak a Köteles Sámuel utcába, avagy könnyen sérülô múltjukat cipelik napról napra. Elôadásokat idéz -- hogy sajnáljuk, nem ültünk ott a nézôtéren, nem játszottunk Velük, az Istenekkel, nem éltünk abban a korban, mely 1946-tal kezdôdött.

Olvasmányos könyvet vesz kezébe a diák, aki majdan vizsgára készül a marosvásárhelyi állandó kôszínház, az élô színház 20. századi elôtörténetébôl.

Amióta Kemény János és Tompa Miklós a színpadra szólította a társulatot, amely iskolát, mércét, kihívást teremtett, amely megalapozta a Székely Színház hírnevét, Marosvásárhely színmûvészetének mindig el kellett tudnia rugaszkodni a hagyományok ballasztjától, hogy meghaladva megôriztessék korszerûsége. Nagy nevek, nagy egyéniségek lépnek elénk a lapokról. Epizódszereplôk, mûszakiak kopácsolnak mellettünk, varrnak, próbálnak, maszkolnak, öltöztetnek. Forr a színház. Nem életrajzgyûjtemény, hál’ istennek, nem is a kihûlt, megkövült kritikák egymáshoz illesztése, porrendezés, sokkal több az egyszerû múltat idézô kutatásnál. Egy színház életrajza, az élô színház belsô ábrázolása. Aki írta, maga is részese volt ennek a színházépítésnek.

S bár a cím némiképpen félrevezetô, mert 1962-t ígéri végpontnak, a kitekintés, az 1989- ig futó sorsvonal követése terjedelemben szinte az elsôvel vetekszik.

A nagy korszak nosztalgikus rajza és a rákövetkezô idôk nehézségei? Hibajegyzék? Mulasztások sora? Igen is, meg nem is. Mindenféle, ami a színházban, a színfalak elôtt és mögött történt, az estérôl estére kivívott forgandó látvány és játék, alakítás és örök anyanyelv, a megismételhetetlen visszahívása. A pillanat mámora és kudarca. Bukás, emelkedés, hullámlovaglás.

A lehetetlen ostroma - hogy néhai Földes László irodalomkritikus egyik kötetcímét idézzük. Az elillant pillanatról szól a könyv minden lapja és az örök emberi tehetségrôl, amelyet olykor egy-egy felvillanó vaku örökít meg, máskor kopott filmfelvételen hull az esô, a színész hangját rögzítette a rádiószalag, mûsorfüzetek, plakátok bomlanak ki, a fölöttébb törékeny emlékezet pereg el még egyszer.

A rendezô munkája szertefoszlik, szétoszlik a színész idegeiben, elméjében. A szerep és a mulasztás belép a sejtépítô folyamatokba, felszívódik, a sírig elkophatatlan tenyérbizsergés a hálátlan közönségben homálylik tovább.

A könyv nem politikai vitairat, de minden sora a kultúrpolitika vargabetûirôl árulkodik, tervekrôl és cenzorokról, társulatépítésrôl és kivándorlásról, hitrôl és gáncsról. Vizionálókról és vizionált vizionáriusokról.

Ez a könyv nem helytörténet, mégis a sorok között, fölött, alatt Marosvásárhely nyüzsög, gyülekezik bemutatóra és szétszéled az utolsó elôadás után. Kiballag a temetôbe gyertyát gyújtani régi kedvencei sírján halottak napján, Marosvásárhely polgára bérletet vásárol, az egyetemi hallgató potyajegyet szerez, beül a zsöllyébe, felkapaszkodik a kakasülôre, megáll a falnak támaszkodva ott, az egykori Ferencz József Mûvelôdési Palota díszes termében, kinyitja szemét-száját és csodát vár. Remél. Boldog.

Ez a könyv a csodavárás és csodacsinálás könyve.

Kovács Levente, Lohinszky Loránd, Illyés Kinga, Farkas Ibolya s még annyian a jelenlevôk közül - elmondhatnák: ez a mi történetünk, a mi sikereink, a mi kálváriánk. Vegyétek és vigyétek, mert ez az én testem, elmém, idegeim, melyek érettetek törettek meg…

* Elhangzott a kötet nyilvános bemutatóján, a marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem Stúdió termének elôcsarnokában 2001. November 9-én.

A 9. Marosvásárhelyi nemzetközi Rövidfilm Fesztivál egyik jól ismert zsûritagja, Constantin Vaeni rendezô a bukaresti Nemzeti Filmintézet alelnöke volt. Kedvezô benyomásokat szerzett a MADISZ rendezvényén, a versenysorozat végén meg is osztotta véleményét olvasóinkkal. Íme, hogyan foglalta össze a tapasztalatokat.

- A legfontosabb mindenekelôtt az, hogy a fesztivál létezik és csak üdvözölni lehet, hogy már a 9. kiadásánál tart ma, amikor olyan kevés a valóban életképes, rendszeresen jelentkezô rangos rendezvény. Jó, hogy eszmét cserélhetünk, hogy a különbözô filmiskolák képviselôi találkozhatnak, ha egyáltalán beszélhetünk még napjainkban filmes iskolákról. Tapasztalhatjuk, hogyan gondolkodik az új nemzedék, hiszen a fesztivál részvevôinek többsége fiatal.

- A fesztivál a rövidfilmekre szakosodott. Sok fiatal ezekkel kezdi pályáját. Vajon lesznek köztük olyanok, akik továbblépnek a játékfilmek, mûvészfilmek felé, s úgy válnak ismertté?

- Talán más területeken is, de a filmiparban mindenképpen késve jelentkeznek a bizonyosságok. Ígéretek, reménységek mindig vannak, érezhetô, hogy ez meg ez az ifjú rövidfilmszerzô valakivé válhat. Persze gyakran tévedhetünk is. De többen bizonyítanak a késôbbiekben. A rövidfilm egyébként furcsa valami, lehet benne játszadozni az ötletekkel, kísérletezésre, döbbenetkeltésre is alkalmas, olyasmikre, amik az ifjúsághoz kapcsolódnak. A lényeg azonban itt is az, hogy legyen mondanivalód az embertársaidnak s ez érdekelje is ôket. Egyesek nyilván a meghökkentésre utaznak, de gondolatszegények, s úgy járnak, mint a gyümölcsfa, amit megráznak, de semmi se hull le róla.

- Számos országból neveztek be versenyzôk.

- Ez a jó! Sok hangra, érzékenységre, gondolatra van szükség, legyen mibôl kiválogatni a legérdemesebbeket. Nálunk is nagyobb már a választék, az állami filmesképzés mellett megjelent a magánkezdeményezés is, rendezô, filmoperatôri és más hasonló szakok, fakultások magánegyetemeken is oktatják a leendô szakembereket. Az igazi tehetségek kiválasztása mégis nehéz, mert a kereskedelmi tévék folyton bôvülô hálózata, az amerikai film egyeduralma felkavarta a vizeket. Az eredeti gondolkodású, mûvelt, valóban tehetséges fiatalok érvényesülése nem egyszerû folyamat. Az iskolák nem foglalkoznak tehetségkutatással, ha hiányzik az adottság, a pénz se segít. Lehetnek milliárdjaid, mégis rossz filmet csinálsz. Vagy van tehetséged, vagy nincs. Azt a fôiskola nem pótolhatja.

- Ön szaktekintély. Hogyan jellemezné a mai román filmmûvészetet?

- Pillanatnyilag is nagyon beteg, de úgy érzékelem, hogy fellendülés következik. tíz válságos év telt el, anyagi, erkölcsi, mûvészi vonatkozásban egyaránt. A piacgazdaság vagy micsoda sok értékes embert elvont a filmtôl, de lassan-lassan kezdenek visszatérni, a komoly, igényes film újra bûvöletébe vonja ôket. Elkészül az új filmtörvény, amely ösztönzônek tûnik, ez is segít majd. Persze némi idôbe telik, amíg alkalmazni fogják, de a parlamentben közelrôl nyomon követtem alakulását és jónak találom, olyannak, amely a fiataloknak is esélyt ad a munkára és az ismert, befutott rendezôknek, filmeseknek is növeli a lehetôségeit. Ôk sem tudtak dolgozni az eltelt idôszakban pénzhiány, szervezési tökéletlenségek, törvénykezési hiányosságok, a külföldi, fôleg amerikai filminvázió miatt. Jó filmeket is behoztak, de elözönlött a bóvli, a giccs, a kommersz termék is. Túl sok a robbantás, az erôszak, a horror, az emberek kezdik megelégelni. Gyakran járom az országot, sokan kérdezik, mi van a hazai alkotásokkal. Igyekszünk a régebbi jó filmeket felújítani, újakat is készíteni. A televíziók szubkultúrája is terhessé válik. Hiányzott nekünk sok minden a nagyvilágból, de az értéktelen dolgokra hamar rá lehet unni. Az emberek a sajátjukra vágynak.

- Rokonszenves az optimizmusa, de nem túloz egy kicsit?

- Nem hiszem, hogy túloznék. A jelenség megfigyelhetô a szerbeknél, magyaroknál, bolgároknál, cseheknél, lengyeleknél is. Már nem csak kifelé néznek. Ez nem azt jelenti, hogy csupán a hazai dolgok érdekelnek, isten ôrizz ettôl, de önmagunkról se feledkezzünk meg. Itt is születtek kiváló alkotások. A román, a magyar, a cseh, a lengyel filmiskola méltán vált híressé, az orosz is persze. Törés állt be az új körülmények miatt, de meggyôzôdésem, hogy a filmszakma ismét magára talál. A fiatalok pedig, akiket nem kötnek a 89 elôtti rögeszmék, tisztán érvényesülhetnek. Meg kell adnunk ezt az esélyt nekik. Nyilván mi is dolgozunk még, amennyit lehet, de a stafétabot minél eredményesebb átadására is gondolnunk kell.

- Ön jelenleg min dolgozik? Az itteni fesztiválon egy régebbi filmjét láthattuk.

- Ezt közvetlenül a rendszerváltás után készítettem, Nicolae Iorga, a tudós történész a Vándor a farkasok útjában központi alakja. Most a Filmmûvészeti Központ alelnöke vagyok, s úgy másfél év múlva valószínûleg én is megvalósíthatom egy- két filmes elképzelésemet, de egyelôre a kollégáimat buzdítom, segítem a filmgyártásra. De én is elkezdem hamarosan, mert már nagyon hiányzik, mindegyre filmmel álmodom. Kegyetlen évtized volt ez nélküle. Annál inkább örülök viszont minden jó jelnek, ami filmmel kapcsolatos. És ez a vásárhelyi fesztivál ilyen. Sok itt a fiatal, órákon át ülnek és nézik figyelmesen a produkciókat. Azt hittem, hogy csak mi, a zsûri leszünk a teremben. De nem, rengetegen vannak! Nem bárba vagy diszkóba mennek, hanem ide, a fesztiválra. Bátorító, szép remény ez számunkra.

Kék Portugálhon, bor hona!
Gitár, sikátor, orgona.
Napfény zenél, a szél ha fú.
Tömjén, spaletta, mélabú.

Madrid. Spanyolhon. Semmi rét.
Se donna, balkon, minarét.
Csak múzeumban lótfutás…
Magány. A sarkon skót dudás.

Frankhon. Mindenki francia!
Kelendô dal, klapancia.
A versvásáron szó forog.
Akárki költô, s kódorog.

Belgák hazája! Csipke, hab,
Cukrászda, búzaser, kebab.
Viták… Flamandok, vallonok
Utálnak, vágynak, vallanak.

Némethon. Gépek, Ruhr-vidék.
Kimért modor, rideg bidék.
Hajnalban germán bülbülök.
Hotelszobákban bambulok.

Poroszhon, majd Polónia.
S a szovjet fajkolónia:
Kalinyingrád a hantokon!
És díszbeszédek Kant okán.

Borostyános Litvánia,
Mint dús, barokk litánia!
Lettország! Észthon! Balti rév.
Vidámság, tágas, parti stég.

Oroszhon. körtánc, térzenék.
Kilóg a hôs múlt férce még.
Sampányt, uborkát rágdalok:
Röpítnek bús kozák dalok.

Fehérorosz föld. Kecskenyáj.
Szögesdrót rezzen. Szürke táj.
Vak égbolt - megrokkant, inog.
Mosolykampány, pártkantinok.

Ó, Európa, hány határ!
Képeskönyv, ábra, példatár!
Hány elvetélt nép, látomás!
Ó, Berlin, víg végállomás!

De Lisszabon turistakék…
Biztatni térnék vissza még
A bronzba burkolt Pessoát:

"Szoronghatsz. Nem repedsz tovább!"

Emlékezz Commodusra, isteni Elagabalus!
Commodusra, az istentelenre, aki hôs Hercules
Victorként, gladiátori vértben feszített a Capitoliumon,
Commodusra, ki oly veszettül kedvelte az arénát, cirkuszt,
S némelykor kenyeret is osztogatott a tömegnek.
Adott a népnek - úgy, ahogy ma mondanák -
Adott keményen új cécókat, ünnepeltetést,
Parádét, kardvasat… Mikor mi tellett közkincstárilag.

Emlékezz rá, de Pertinaxra is, nosza, isteni Elagabalus,
És Caracalla apádra, kirôl hírlik, hogy fia volnál,
Szent apameai fattya, igaz Severus, isteni Elagabalus,
Szír szuka taknya, emesai fôpap, némberi, pendelyes
Imperátor, anyámasszony katonája, te isteni Elagabalus,
Bujálkodó kölök, könyörtelen kamaszringyó!

Miféle csalfa fényre nyílt csipás szemed, isteni Elagabalus?
Mért nem maradtál inkább Syriában - otthon
Piszkálni orrod s Baál tüzét, vidéki trágyabûzben,
Elvakultan… Ej, te vérengzô komisz, te isteni Elagabalus,
Minek kellett neked, te halhatatlan, épp Rómába jönnöd?
Tán nem hallottad még sosem, hogy itt, isteni Elagabalus,
Gyorsan halnak az istenek?

Rómában, 221-ben, Alexander Severus esztendejében

A Déry-jutalmat 2001-ben a magyar irodalom mûvelésében elért kimagasló eredményeiért Szávai Géza, Podmaniczky Szilárd, Lackfi János és Peer Krisztián vehette át a kuratórium elnökétôl, Réz Páltól.

A Magyar Köztársaság elnöke - a miniszterelnök elôterjesztésére - a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (polgári tagozata) kitüntetést adományozta a világ magyarjainak összefogása érdekében végzett önfeláldozó, kitartó és következetes munkálkodásáért, példaértékû életútja elismeréseként Bartis Ferenc író, újságírónak. A Balaton Akadémia Bronz Emlékplakettjével tüntette ki az írót október 23-án.

A Magyar Írószövetség Arany János Alapítványának díjait vehették át Jánosy István, Kalász Márton, Monoszlóy Dezsô. Arany János-jutalomban részesült Czigány György költô, író, Láng Gusztáv irodalomtörténész, kritikus és Petrôczi Éva költô. Szepes Máriának születésnapja alkalmából Arany János- kitüntetést adományozott a kuratórium. Az Arany János bronz mellszobor, illetve érem Kô Pál szobrászmûvész alkotása.

A Magyar Honvédelmi Minisztérium irodalmi pályázatának nyertesei a következôk: a minisztérium különdíját Dáné Tibor nyerte el "A bakának nem írnak búcsúztatót" címû emlékiratával; a Honvéd Vezérkar különdíját Csák Gyula Zsoldosok címû novellájával; az írószövetség különdíját Majoros Sándor Hazatérés címû elbeszélésével; nívódíjat kapott Beke György Nehéz hûség címû elbeszéléséért, Czegô Zoltán Sommer ballada címû verséért, Porkoláb Imre A királynô szolgálatában címû regényéért és Szarka István Rákóczi levele Lubomirski hercegnôhöz címû verséért.

Rejtô Jenô emlékét október 17. óta utcanév örökíti meg Budapest VII. kerületében. A Szövetség utcának a Wesselényi utca és a Hevesi Sándor tér közötti szakasza az író nevét viseli a jövôben.

A fekete kolostor címû regény (az író fogsága) színhelyén, a franciaországi Noirmoutier szigetén Kuncz Aladár emléktábláját avatta fel október 6-án Várhegyi Attila magyar államtitkár.

Pusztai János Önéletrajz, Csapdában és Nagy álomkönyv (I.-II.) címû, a Püski Kiadónál megjelent önéletrajzi köteteit Szörényi László ismertette a Magyar Írószövetség klubjában, november 5-én.

A Magyarok Világszövetsége Magyarok Háza és az MVSZ Szent László Akadémiája rendezésében mutatták be Kocsis István Magyarország szent koronája címû könyvének új (javított, bôvített) kiadását. A kötetrôl dr. Tóth Zoltán József jogász, politológus beszélt.

Pomogáts Béla Változó Erdély címû tanulmánykötetét Beke György ismertette november 7-én, a budapesti Rátkai klubban.

Magyar költôk verseit olvashatták a francia földalatti utasai, az összes párizsi metróvonal minden peronján és szerelvényében október végéig. A 14 párizsi metróvonal kocsijaiban Radnóti Miklós, Weöres Sándor, Illyés Gyula, Pilinszky János verseit, a 297 metróállomás falain pedig Ady Endre, József Attila, Rónai György verssorait találhatták az érdeklôdôk.

A 2001. esztendô Németh Lászlónak, a XX. századi magyar szellemiség egyik legnagyobb alakjának születési centenáriuma. A Németh László Társaság országos gyûjtést kezdeményezett annak érdekében, hogy Budapesten állítsanak méltó szobrot a nagy írónak. A társaság és Németh László családja hivatalosan is kezdeményezte a szoborállítást, és jelentôs összeget ajánlott fel a kivitelezés segítésére. A Bethlen Gábor Alapítvány lehetôvé tette, hogy egyik alszámláján gyûjthessék össze a szoborállítás költségeit. A számlaszám: 11702036-20677303, Bethlen Gábor Alapítvány, Németh László
Szoboralap.

(Forrás: a Magyar Írószövetség Tájékoztatója, 2001 novembere)

Kegyetlen a mûvészet. Azon csodálatos, kifogyhatatlan univerzum mögött, melynek átélése által az ember megtapasztalja a katarzis érzését, kitartó akarat, makacs fegyelem, meghátrálást nem tûrô igényesség áll. Akár a megnyirbált fa, az önsanyargató munka is meghozza gyümölcsét, s különleges mûvészi intuícióval társulva, néha olyan természetességgel tárul elénk, hogy mindent feledtet, felold és átértékel.

Kegyetlen tehát a mûvészet. Nem érdekli, hogy kinek a hibájából perceken keresztül alig találkozik egy amúgy is vérszegény kíséret a Schumann versenymû zongoraszólamával, hogy mért lehetetlen azonos magasságra behangolni a zenekar fúvós hangszereit, vagy hogy az idô szorongattatásában kell-e hangversenyképessé kovácsolni egy zenemûvet.

Városunk, Marosvásárhely zenei lélegzetében vannak kiváltságos pillanatok, és ezek néha váratlanul, készületlenül lepik meg a mûvészire éhes szellemet, lelket. Ezekrôl beszélni, írni sem könnyû, hisz a szó mintha inkább földre rántaná azt, ami képes volt a gravitációt legyôzve szárnyra kapni, úszni a fényben, élni. De Kóródy István klarinétmûvész két marosvásárhelyi koncertje (november 6-án illetve 8-án) megérdemel néhány újabb méltató szót.

A három klarinétkvintett estjén a felfedezés örömében volt részem. Mert, bár e remekmûvek ismerôsek számomra (sôt, egyikhez közülük különösen ragaszkodom), új, ismeretlen, nemes szépségû hangszer hangját hallottam. Ettôl elragadtatva is jutott bôven idô a Tiberius vonósnégyes termet betöltô hangzását, a megformálás és a kifejezés finomságát megelégedéssel nyugtázni. Visszatérve a Mozart- mûben "szóra bírt" egyedi hangszerre, a basszetklarinétra, mely oly gyönyörû egyszerûségben vallott, játszott, énekelt, felmerül a kérdés: vajon a hangszer teszi a mûvészt? Hisz a szimfonikus hangversenyen is végig lebilincselôen hatott figyelmünkre a piccolo klarinét virtuóz trombitahangja. Akkor honnét a már mai hangszeren megszólaltatott Mozart Klarinétverseny lassú tételének meghitten szép, visszafogottságában a lélek mélyérôl feltörô boldog szomorúsága? Honnét a Telemann versenymû harmadik tételének nem bársonyos, hanem inkább selymes, leírhatatlan tónusa? Honnét a barokk lüktetéssel teli jókedv, a romantika bravúrja és sodrása, a modern zene kiszámigált pontossága? Azt hiszem, a válasz megfogalmazása felesleges. Csak annyit: még egy ideig megint hisszük, mert az élmény folytán mûködik bennünk - a mûvészet erô, a mûvészet éltetô erô.

Lizám! Én hogyne szeretnélek:
szlávocskám, édes vízigótom!
Lelket és sorsot nem cserélek
Nékem lehet itt bármi dolgom:
Magyarországom Tóth Erzsébet.

Viszlek, viszlek a menyegzôre
vinnélek én az ég alá:
hol minden más. Maga a föl-le
értelme veszti önmagát.

Huszonöt éve hogy cipellek
barbárként - hajadnál fogva.
A sors miért épp veled vert meg?
Sosem hittél csillagokban.

De viszlek, viszlek menyegzôre,
és közben tudom: te viszel.
Sokat ártottam ellenedre,
s hogy szeretlek - ki hiszi el?

Néhány EU-tagjelölt 2007-ben az eurózónába kerülhet

Az EU-tagjelölt országok közül néhány 2007-ben már csatlakozhat az eurózónához - jelentette ki Didier Reynders belga pénzügyminiszter, az EU pénzügyminiszteri tanácsának soros elnöke. A Reutersnak nyilatkozó Reynders azt mondta, hogy a legfelkészültebbek 2007-ben beléphetnek az eurózónába, ha a jelenlegi elképzeléseknek megfelelôen 2004-ben elôzôleg csatlakoznak az Európai Unióhoz. Az EU-tagság elnyerése után legalább két év elôkészületre van szükség az eurózónába történô felvételhez - mondta Reynders.

Elégedetlenek a csehek

Csehországban a lakosság majdnem kétharmada elégedetlen a jelenlegi belpolitikai helyzettel - derült ki a legfrissebb közvélemény-kutatási adatokból. A prágai Közvélemény-kutatási Központ (CVVM) novemberi országos felmérésébôl kiderült, hogy a megkérdezettek 62 százaléka elégedetlen, 36 százaléka elégedett a belpolitikai helyzettel, míg két százalékot ez a kérdés nem érdekel. A felmérés során azt is megvizsgálták, milyen az emberek bizalma az egyes alkotmányos intézmények iránt. A lakosság bizalmát továbbra is leginkább az államfô élvezi, míg a szenátus a legkevésbé kedvelt intézmény. Az államfôben a megkérdezettek 54, a kormányban 41, a képviselôházban 29 és a szenátusban 26 százaléka bízik. A parlament két kamarája ugyanakkor az az intézmény, amely iránt a legnagyobb - 68 százalékos - bizalmatlansággal viseltetnek a cseh választópolgárok. A megkérdezettek 57 százaléka bizalmatlan a kormány iránt. A válaszokból az is kiderült, hogy a csehek szerint a korrupció, a visszaélések, a szervezett bûnözés és a politikai pártok kapzsisága a legnagyobb probléma ma Csehországban.

Hatalmas jéghegy szakadt le az Antarktiszról

Hatalmas, mintegy 600 négyzetkilométer kiterjedésû jéghegy szakadt le az Antarktiszról - jelentette az amerikai nemzetközi jégfigyelô központ. A 40 kilométer hosszú, 14 kilométer széles jégtömb valószínûleg november 10-11-én vált le és északkelet felé sodródik. Mûholdakkal a déli szélesség 75. és a keleti hosszúság 103. foka körül fedezték fel. Az amerikai haditengerészet jégfigyelô központja a tengeri jégviszonyok alakulásával kapcsolatban készít jelentéseket és elôrejelzéseket.

A rendôröknek csengettek

Eredeti módszerrel próbálják megakadályozni Indiában, hogy a rendôrök szolgálati idejük alatt aludjanak az ôrszobán. Bangalor dél-indiai városban (Karnátaka tartomány) legújabban az ôrszobákon félóránként csengôk szólalnak meg. "Ez készenlétben tartja a rendôrtisztviselôket" - jelentette ki Szangliana városi rendôrkapitány. Eddig ugyanis ismételten panaszt tettek a városlakók, hogy a rendôrök szunnyadoznak szolgálati idejük alatt, olyannyira, hogy nem egyszer fegyvereket raboltak el az ôrszobákról, mialatt a szomszéd helyiségben a rend ügyeletes ôrei álmodtak. Szangliana szerint a csengôknek, amelyekbôl már több mint nyolcvanat megrendeltek - amellett, hogy nem hagyják aludni a szolgálatos rendôröket -, pozitív mellékhatásuk is lehet. Nevezetesen: a szomszédban lakó szegény emberek, akiknek nincs pénzük órát vásárolni, a félóránként hallható csengetésbôl megtudhatják, hogy mennyi az idô - olvasható az AFP jelentésében.

Aranyórák a jó képviselôknek

Eredeti módon jutalmazta Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök pártjának, a Forza Italiának ama képviselôit, akik a leglelkesebben vettek részt a parlamenti munkában: hatnak közülük aranyórát adott. A szerdai olasz lapok jelentése szerint azonban a kezdeményezést nem fogadta egyöntetû lelkesedés: a Forza Italia egyik képviselônôje tiltakozott, mert ôt kihagyták: egyetlen szavazásról sem hiányzott, mégsem ütött az ô (arany)órája. A másik hat viszont kétségkívül igazat adhat a mondásnak, hogy az idô - esetükben a parlamentben töltött idô - pénz. Ajándékuk annál is értékesebb, mivel a dúsgazdag olasz miniszterelnök személyes találkozásain ugyanilyan ajándékkal lepte George W. Bush amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnököt - írja az AFP.

II. Erzsébet kitüntette az "angol Drakulát"

II. Erzsébet angol királynô magas kitüntetésben (Commander of the British Empire) részesítette a 79 éves Christopher Lee színészt, Drakula, a "karós vajda" (Vlad Tepes) legismertebb filmbeli megformálóját. A királynô így szólt hozzám: "Ön ugyancsak szép pályát futott be! Már 55 esztendôt" - mesélte Lee a CBE-kereszt ünnepélyes átadását követôen. Az uralkodó azt is megkérdezte tôle, hogy mivel foglalkozik mostanában. Ô erre lelkesen beszámolt arról a filmjérôl, amelyben egy nyolcezer éves nagy varázslót alakít. A J.R.R. Tolkien könyve alapján készült film Lee szerint megelôzheti még a Harry Pottert is. Azt, hogy emlékeztessék ôt Drakulára, Lee lehetôleg nem szeretné. Mint vérszívónak, napjai már régen a múlthoz tartoznak - mondja. Christopher Lee 1922-ben született nemesi családból Londonban és tanulmányait Etonban végezte. 1947 óta 250 filmben szerepelt. A Commander of the British Empire egyike a legmagasabb angol kitüntetéseknek - emlékeztet a dpa jelentése.

Egymillió fontos bélyeg

Javában folyik a nagy karácsonyi bélyegvadászat Nagy-Britanniában. A kapitális "vad", a "gyémántbélyeg", egymillió fontot ér. A bélyegvadászok "fegyvere" a pénz. Csupán venniük kell a 12 darabos, elsô osztályú karácsonyi bélyegsorozatokból, a többi már a szerencse dolga. A bélyegek között van 25 darab 10 ezer fontot érô úgynevezett zafírbélyeg, 5 darab 50 ezer fontos rubinbélyeg, és egy darab 1 millió fontos gyémántbélyeg. Annak sem kell azonban elkeserednie, aki egyetlen "drágaköves" bélyeget sem talál: 12 karácsonyi bélyege mindenképpen lesz. A bélyegvadászat december 24-ig tart - jelentette a Reuters. Hogy mennyibe kerül egy sorozat, arra nem tért ki a hír.

A fehér elefánt javítja a GDP-t

Fehér hollóhoz hasonlóan ritka fehér elefántot fogtak be Burmában (más néven Mianmarban), és az állat az ország katonai kormányzatának szócsövei szerint javítja majd a GDP mutatót. A 8 éves elefántbikakölyköt az ázsiai ország északkeleti ôserdejében ejtették rabul. A sajtó nagy örömmel számolt be a szenzációról: "Tanult emberek feljegyzései szerint a fehér elefánt békét, stabilitást és gazdasági felvirágzást hoz a nemzetnek, elhárítja a bajokat és igen bô terméssel kecsegtet" - idézte a Reuters az állami lapok kommentárjait. A fehér elefántot az ország fôvárosába vitték - közölte a burmai kormány szóvivôje. A helyi legenda szerint az olyan uralkodók, akiknek fehér elefántjuk van, sikeresek. Hajdanán királyok hadakoztak egy-egy fehér elefánt birtoklásáért.

Újdonságok az antibiotikumokról

November 29-én, pénteken 12 órától a Continental Szálló zöld termében orvosi szimpóziumot tartanak, ami a családorvosok továbbképzési programja keretében zajlik. Témája: Újdonságok az antibiotikumos kezelésben. A tanácskozást a megyei orvosi kollégium, a Családorvosok Megyei Egyesülete, a Családorvosok és Gyógyszerészek Patronátusa szervezi.

A pénztár csak augusztusra fizetett

Egyes gyógyszertárakban nem bocsátanak ki ingyenes és ártámogatott gyógyszereket. Mariana Moldovan, a Magángyógyszerészek Patronátusának megyei elnöke azt nyilatkozta lapunknak, hogy a szervezet nem hozott döntést ilyen intézkedés bevezetésérôl, bár az egészségbiztosítási pénztár a gyógyszertáraknak csak augusztus második harmadára utalta át a kibocsátott gyógyszerek ellenértékét. Azok a gyógyszertárak, amelyek felfüggesztették az ingyenes és ártámogatott gyógyszerkibocsátást, valószínûleg átlépték a pénztár által megszabott gyógyszerkeretet, és a késôi elszámolások miatt tartva ill. az anyagi nehézségekre hivatkozva döntöttek így.

Kaphatók a fiolás gyógyszerek

A patikákban ismét kaphatók a hazai gyártmányú befecskendezhetô gyógyszerek. Az utóbbi hónapokban a fiolák eltûnését a fôvárosi Sicomed gyógyszergyár idôleges leállása okozta, amiatt, hogy az árhivatal nem egyezett bele a gyár által megszabott, túl magas gyógyszerárakba. A marosvásárhelyi gyógyszertárakban az Algocalmin fiola ára 1450 lejrôl 1900, míg a fiziológiás oldat 2400 lejrôl 3000 lejre nôtt.

Adónövelésrôl döntenek

A november 27-i nagysármási helyi tanácsülésen döntenek a jövô évi helyi adók és illetékek kiigazításáról. A határozattervezet szerint az adók 31,1 százalékkal nônek, amely tulajdonképpen az inflációnak felel meg. A helyi adók és illetékek összértékét idén 85 százalékban gyûjtötték be.

Maros megyei mûvészek Budapesten

Hétfôn, november 26-án Budapesten a várban, a Szent Mihály téri galériában délután 5 órakor nyitják meg Józsa Nemes Irén marosvásárhelyi festômûvész, valamint Kuti Dénes szovátai festômûvész közös tárlatát.

Ingyen utazhatnak a kísérôk is

Az október 30-i 688-as számú Monitorul Oficialban megjelent törvénymódosítás értelmében a 118-as törvényrendelet elôírásait élvezô kategóriák évi tizenkét ingyenes utazásra - bármilyen típusú elsô osztályú személyvonaton, autóbuszon vagy folyami hajón - jogosultak, amelyet a kísérôk is igényelhetnek. A kísérôk jegyét a jogosultnak járó tizenkét ingyenes utazásba számítják bele.

Üzenetrögzítô szolgálat

A Romtelecom telefontársaság Voces szolgálata lehetôvé teszi, hogy az elôfizetôk telefonkészüléke üzeneteket rögzítsen. A szolgáltatást a 0800.07.800-as ingyenesen hívható számon vagy bármelyik Romtelecom-irodában lehet igényelni. Az igénylést követô két napon belül a 707-707-es telefonszámot tárcsázva lehallgatható az elôfizetônek a hangpostafiókban hagyott maximum tíz üzenet. A Voces üzenetrögzítô teljesen igyenes.

Nem kelt el az ingyenes tejpor

A Egészség és Családügyi Minisztérium által az anyatejet nélkülözô csecsemôknek ingyenesen kiutalt tejpor Szászrégenbôl nem jutott el a családokhoz. A városi kórházhoz 600 doboz tejpor érkezett, ebbôl csupán 100-at kapnak a városi gyerekek, a többit a környezô falvakban kell kiosztani, ahonnan a polgármesteri hivatalok képviselôi még a szemptemberi és az októberi adagokat sem vitték el.

Kiállítás a marosludasi Magyar Házban

A Petrôczy Kata Szidónia Közmûvelôdési Egyesület rendezésében szombaton délután 4 órakor a marosludasi Magyar Házban Szabó Orsolya Mária parajdi festô és grafik