|
LIII. évfolyam 274. (14934) sz., |
2001. november 22., csütörtök |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Rendkívül kedvezônek ítélte Ion Iliescu államfô azt a francia elképzelést, hogy politikai megfontolásokból valamennyi tagjelöltet együtt vegyék fel az Európai Unióba.
Hubert Védrine francia külügyminiszter a hét elején - igaz, csak kérdés formájában - felvetette a 12 tárgyaló tagjelölt egyidejû taggá válásának a lehetôségét. Szerinte az uniónak el kellene gondolkodnia azon, nem járna-e destabilizáló hatással, ha a bôvítés elsô körébôl csak - a legkevésbé felkészültnek tekintett - két ország, Bulgária és Románia maradna ki.
A román államfô szerint a gazdasági feltételeket egyelôre teljesíteni nem képes Románia és Bulgária politikai okokból történô felvételének ötlete mérsékelhetné a csatlakozási tárgyalásokban jelenleg tapasztalható kiegyensúlyozatlanságot is. - Ha az elképzelést az EU illetékesei elfogadják, Románia kész arra, hogy speciális programot vitasson meg a lemaradás behozása érdekében, és kész minden belsô erôforrását mozgósítani az új felvételi menetrend sikeres teljesítése érdekében - hangsúlyozta az elnöki szóvivô.
Mircea Geoana külügyminiszter szerint fontos mozzanat az Európai Unió bôvítésében a francia külügyminiszter javaslata. Mint mondta, ez az elképzelés egyrészt ismételten megerôsíti a Románia és a délkelet-európai térség iránti hagyományos francia érdeklôdést, másrészt bátorítás Románia számára, hogy gyorsítsa a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval. A külügyminiszter ugyanakkor azt hangsúlyozta, hogy egyelôre változatlan az a román álláspont, amely szerint az ország 2007-ben történô csatlakozása tekinthetô reálisnak.
Hasonló véleményt fogalmazott meg Vasile Puscas, Románia fô EU-tárgyalója. Puscas elmondta, hogy a tervek szerint Románia az év végéig valamennyi tárgyalási fejezetben megküldi Brüsszelnek álláspontját.
Bukarest eddig 22 fejezetben adta be a hivatalos román tárgyalási dokumentációt. A csatlakozási tárgyalások 17 fejezetben kezdôdtek meg, ezekbôl 8 fejezetet ideiglenesen lezártak. Az ideiglenesen lezárt fejezetek számával Románia messze a legutolsó a 12 tagjelölt között.
Puscas elmondta: Románia célja az, hogy 2002-ben valamennyi fejezetben kezdôdjenek meg a tárgyalások, s azokat legkésôbb 2004-ben zárják le.
A 2201-2002-es ôszi-téli program és a 2001-es ôszi mezôgazdasági kampány, a 2001-es beruházási program, az 1991/18-as, illetve a 2000/1-es törvény alkalmazásának jelenlegi stádiuma, valamint a 2001-2004-es állattenyésztési program bemutatása, a 2002-es megyei költségvetés elôírásairól szóló tájékoztató szerepelt a megyei konzultatív tanács tegnapi napirendjén.
A hôszolgáltatásra, az ôszi mezôgazdasági munkák helyzetére, a szállításra, egészségvédelemre, a közintézmények mûködésére tért ki Ioan Toganel prefektus, amikor az október- március közötti idôszakra vonatkozó program eddigi megvalósításairól beszélt. Elmondta, hogy az Electrica napirenden van az ellenôrzésekkel, felújításokkal (mintegy 21 milliárd lej értékben), így a villamosenergia-ellátás biztosítva van. A Distrigaz szerint is minden rendben, lesz gáz fûtésre, a vállalatok részére is.
Azokban a helységekben, ahol nincs gázfûtés, az erdészeti hivataloktól kell a polgármesterek kérjék mind az intézmények, mind a lakosság számára szükséges tûzifa-mennyiséget. Az erdészeti hivatal 6200 köbmétert már kiosztott.
A téli közlekedés-szállítás biztosítása érdekében megalakult a megyei operatív tanács. Az útügy szerint minden oké, készen állnak a hóeltakarító eszközök és a csúszásgátló anyagok is raktáron vannak. A vasútnál is téli parancsnokságot hoztak létre, ennek feladata felügyelni a vagonok felújítására, fûtésére, a sínek hótalanítására. Ugyancsak parancsnokság alakult a repülôtéren is, e célból. A megyei utak téli karbantartásá-ra is parancsnokság jött létre, illetve állandó diszpécserszolgálat mûkö-dik az intervenciók biztosítása érdekében a katasztrófa- megelôzô bizottság, az építkezéseket felügyelô bizottság, az útügy, vasút, repülôtér között. Ezek minden csütörtökön, különleges esetekben ahányszor szükséges, informálják a megyei diszpécserszolgálatot. Ugyanilyen parancsnokságok létrehozását javasolta a városi, községi polgármestereknek is. Végül bejelentette, hogy hétfôn megalakult az ôszi-téli program alkalmazását felügyelô megyei parancsnokság. Remélhetôleg ennyi bizottsággal biztosak lehetünk, nem lesz probléma.
Az elôzô években nem tapasztalt probléma egyes helyeken, hogy sokan leváltak a hôközpontokról. A prefektus szerint Marosvásárhelyen az összes hôközpont mûködik, október 25. óta van fûtés. Nem ez a helyzet azonban Segesváron, ahol 6436 lakrészbôl 1964-et levágtak a hôközpontról, és 1151-ben az elosztó rendszer meghibásodása miatt nincs biztosítva a fûtés. Szászrégenben négy tömbháznegyedben 3337 lakrészt csatoltak le a 6190-bôl, Dicsôszent- mártonban egyes negyedekben szünetel a hô- és vízszolgáltatás, Marosludason két hôközpont nem mûködik, Szovátán az 1096 lakrészbôl 921-et vágtak le a hôközpontról, 175 lakásban semmiféle fûtés nincs. De gondok vannak Nyárádtôn, Keresztúron is. Felkérte a polgármestereket, találjanak megoldást a helyzet orvoslására, mert nem szabad az embereket fûtés nélkül hagyni. Ismét felhívta a figyelmet a lakrészekbe szerelt minihôközpontok okozta veszélyekre, figyelmeztette a polgármestereket, ne adjanak hatra-vakra engedélyeket olyan cégeknek, amelyek nem az elôírásoknak megfelelôen végzik a hôközpontok be- szerelését.
Ferenczi Petru, a prefektúra fôtitkára helyzetjelentést ismertetett az 1991/18-as számú földtörvény és a 2000/1-es számú erdôtörvény alkalmazásáról. A 18-as törvény alkalmazásán egy megyei és 97 helyi bizottság munkálkodik, közösen a helyhatóságokkal, a megyei kataszteri hivatallal, a megyei mezôgazdasági és erdôgazdálkodási igazgatóságokkal, valamint a prefektúrával. A birtoklevelek kiosztása, a jelentés szerint nehézségekbe ütközött, elsôsorban azért, mert a földbirtokok nyilvántartása, fôleg a községekben nem volt napirenden, sok esetben a volt tulajdonosok vagy azok örökösei nem rendelkeztek bizonyító okmányokkal, sok helyen eltûntek vagy megrongálódtak a birtokhatárok. Ugyanakkor a törvény elôírásai sem elég világosak, többféleképpen értelmezhetôk, s ez elégedetlenkedésekre, pereskedésre, viszályokra adott okot. Helyi bizottsági szinten, nem egy esetben a polgármesterek, titkárok sem jártak el korrekt módon. A 18-as törvény értelmében 121.570 tulajdonbizonylatot kell kiosztani a megyében. Október 31-ig mindössze 75.375 birtoklevelet sikerült 141.465 hektár területre kiosztani, ami az összterület 62%-át teszi ki. Eddig kimértek 239.255 hektárt, a 274.636 hektár jóváhagyott területbôl (87,1%).
Az erdôtörvény alkalmazásáról elmondta, hogy 17.086 javaslatot igazoltak 9.801 hektárra, 6.250 birtoklevelet osztottak ki 3268 hektár erdôre, 2.500 hektár erdôt jegyzôkönyv alapján adtak vissza.
A jelentésbôl kiderült, hogy míg a törvény megjelenését követô 5 évben 52.138 birtoklevelet adtak ki (42,9%), 1996-tól 23.138-at, azaz 19%-ot adtak ki.
Az 1-es törvény szerint a 97 községi bizottság 36.426 személynek 41.429 ha területet utalt ki, 20.007 ha szántóterületre és 81.758 ha erdôre állapított meg kártérítést. Viszont az 1-es törvény szerinti birtoklevelek csupán 4%-a, 1.455 van kiosztva. Idén a konzultatív tanács 2.600 javaslatot fogalmazott meg elírások, hibák kiigazítására, 1.448 polgár fordult hozzájuk levélben, 600-an jelentkeztek földügyben a fogadóórákon.
Virág György azokat a problémákat ismertette, amelyekkel 2002-ben a helyhatóságoknak és a megyei tanácsnak szembesülnie kell. Eszerint a helyi költségvetések kiegyenlítésére szánt, a jövedelemadóból leosztott összegek nem fogják lefedni a kiadásokat (energiaár, szubvenciók, szociális segély, közszolgáltatások, üzemanyag ára stb). Ugyanakkor 2002-re a hozzáadott értékadóból leosztott, az oktatás finanszírozására szánt összeg is kevés lesz. A legtöbb helyhatóság nem rendelkezik a helységek infrastruktúrája fejlesztéséhez szükséges alapokkal sem.
A jövô évi költségvetés-tervezet 22%-os inflációval, 5%-os gazdasági növekedéssel, 3%- os költségvetési deficittel, 20%-os jövedelem-, illetve 23%-os kiadásnövekedéssel számol. Jövôre prioritást képez a már elkezdett beruházási munkálatok folytatása, újabbakat csak akkor eszközölnek, ha már elfogadott tanulmány létezik azokról. A megyei tanács december 10-én fogadja el saját költségvetését, december 28-ig a helyi költségvetéseket is el kell fogadni.
Miután Ioan Vasluian ismertette a megyei tanács 2001-es beruházási tervének megvalósítását, Timar Liviu a mezôgazdasági kampány helyzetét, illetve az állattenyésztés fejlesztésének négyéves tervét mutatta be. Ezután a jelen levô polgármesterek kérdéseire válaszoltak.
Nemrégiben, a megyei tanács úttörô kezdeményezésére, a sajtó néhány képviselôjének lehetôsége nyílt megtekinteni a megyei utakon elvégzett javítások néhány kilométerét a Nyárádtô- Dicsôszentmár-ton-Fehér megye határa vonalon.
Ioan Vasluian, a tanács alelnöke, aki a kísérô szerepét töltötte be, elmondta, hogy a megyei utak 828 km-ének 22%-a jó, 28%-a elfogadható, illetve 50%-a nem elfogadható és rossz állapotban található.Ennek a helyzetnek a javítására az idén végezték az eddigi legnagyobb szabású munkálatokat, s Miron Mitrea ígéreteinek fényében jövôre még több utat kívánnak megjavítani, az utóbbi 50%-nyi szakaszt szeretnék legalább elfogadható szintre emelni.
A "kiránduláson" az újságírókat nyilván többnyire azokra az útszakaszokra vitték el, amelyeket az idén újítottak fel, s ebben semmi kivetnivaló sincs, hisz a tanácsnak az eredményeket kellett bemutatnia. S azt sem lehet letagadni, hogy valóban végeztek különbözô munkálatokat a látott útszakaszon, s hasonlókat másfelé is.
A szûkös költségvetés kétféle felújítást tett lehetôvé. Az új aszfaltszônyeget oda terítették le, ahol az egyéb beavatkozás nem hozott volna elfogadható eredményt. Egy kilométernyi új aszfalt azonban 1,2 milliárd lejt emészt fel, ezért ott, ahol ez megfelelô eredménnyel kecsegtetett, érdesítést alkalmaztak. Eme utóbbi módszer elônye, hogy 8-10-szer olcsóbb, tehát ugyan-ennyiszer hosszabb szakasz újítható fel vele.
Mindebbôl már látható, hogy nem vagyunk annyira gazdagok, hogy megengedhessük magunknak, hogy rosszul dolgozzunk. Azaz a rendelkezésre álló kevés pénzt csak akkor használjuk fel eredményesen, ha valóban minôségi munkát végzünk. Márpedig végigtekintve a fenti útvonalat - annak elismerése mellett, hogy valóban végeztek felújításokat -, sajnos az tûnik fel a leginkább, hogy nagyon sok helyen ezeknek igen gyatra a minôsége.
Az útszemlére - szerencsére, balszerencsére? - esôs idôben került sor, így jól látható volt a legfôbb hiba, hogy a lefolyás nagyon sok helyen (Szôkefalva, Vámosgálfalva, Ádámos stb.) nem megfelelôen megoldott, a víz és a sárlé az úttesten tócsákban áll, s fagy esetén ez rövid idô alatt a tönkremenetelhez vezethet. Akkor pedig mit ér a mostani javítás, ha tavaszra a tönkrement - most vadonatúj! - aszfalt foltozását kezdhetjük elölrôl?
Virág György tanácselnök elismerte, hogy a
különbözô kivitelezô cégek
munkájának minôsége nem egyforma, az
útépítôk azonban anyagilag felelnek - mondta -
munkájukért. Ioan Vasluian viszont azt emelte ki, hogy a
lefolyósáncok karbantartása a községek
feladata. Ennek felismerése azonban még nem megoldás, hisz
nincs annyi pénzünk, hogy milliárdokat dobjunk ki az
ablakon egyesek hanyagsága
miatt!
Orbán Viktor miniszterelnök szokásos szerda reggeli rádióinterjújában kétségtelenné tette, hogy jövô év január 1-jével hatályba lép az úgynevezett kedvezménytörvény, egyúttal azonban jelezte: a jogszabály "igazi tartalmát és értelmét" a végrehajtási rendeletek adják majd meg, amelyekrôl a szombati kormányülésen is tárgyalni fognak.
Tájékoztatása szerint a szomszédos államok közül a horvátokkal már megállapodtak a törvény végrehajtásának kérdéseiben, a szerbek részérôl óvatos támogatást tapasztaltak, Szlovénia soha semmilyen kifogást nem vetett fel, és véleménye szerint Ukrajnában sem lesz akadálya a törvény érvényesülésének.
Orbán Viktor elmondta, hogy Románia esetében is bizakodó, Szlovákiával pedig a napokban tárgyalnak majd a törvényrôl.
Az európai uniós csatlakozás kapcsán a kormányfô úgy vélte, hogy óvatosan kell nyilatkozni a bôvítést illetôen, ugyanis nem Magyarország dolga meghatározni, hogy miképpen bôvüljön az Európai Unió.
Szavai szerint egyszerre kell a magyar nemzeti érdeket és a többi ország iránti barátságot képviselni, ám azt világossá kell tenni, hogy az európai uniós csatlakozás kapcsán Magyarország elvégzi a felkészülés munkáját és senkire nem akar várni.
Ion Iliescu is aggódik amiatt, hogy a székelyföldi megyékben hanyatlóban a román állami hatóságok befolyása, tekintélye és tisztelete.
Corina Cretu, az államfô tanácsosi rangú szóvivôje az elnöki hivatal székhelyéül szolgáló Cotroceni-palotában tartott sajtóértekezletén hangoztatta: megalapozottnak tekinthetô azoknak a véleménye, akik a Hargita és Kovászna megyékben tapasztaltak alapján arra figyelmeztettek, hogy a két megyében az etnikai szempontok olykor túlsúlyba kerülnek a törvények értelmezésében és végrehajtásában. Ezzel kapcsolatban az államfô azt az álláspontot képviseli, miszerint a román állam törvényeit betûjük és szellemük szerint egységesen kell alkalmazni az összes jogok és szabadságjogok tiszteletben tartásával, s érvényt kell szerezni az állampolgári kötelességeknek - mondta a szóvivô.
Cretu hozzátette: Románia elnöke úgy tekinti a két megyebeli állami befolyás és tekintély hanyatlása miatt aggódók jelzéseit, mint valamennyi romániai felelôs tényezô arra irányuló akaratának a kifejezôdését, hogy "az egész nemzeti területen határozottan és egyöntetûen alkalmazzák a román állam törvényeit".
Az elnöki szóvivô emlékeztetett rá, hogy Iliescu legutóbbi, Hargita és Kovászna megyei látogatása során felszólította a politikai tényezôket: felelôsen járjanak el és ne az etnikai meggondolásokat érvényesítsék, mint ahogy az a székelyudvarhelyi (csereháti) árvaház esetében történt.
Konferencia a szabad identitásválasztásról
A kedvezménytörvény európai normák szerinti megoldást keres a határon túli magyar közösségek számára - hangzott el a Szabad identitásválasztás címû konferencián szerdán Budapesten.
A határon túli magyar pártoknak a konferencián felszólaló vezetôi szerint a kedvezménytörvény elôsegítheti a kétoldalú kapcsolatok normalizálását, de a törvény igazából majd alkalmazásakor válik meghatározóvá.
Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja ügyvezetô alelnöke úgy vélte, a kedvezménytörvény koncepcióváltást jelent a magyar külpolitikában, ugyanis kisebbségpolitikáját az európai integráció és a nemzetközi biztonság figyelembevételével alakítja.
A politikus hangsúlyozta, hogy a törvénnyel kapcsolatban Románia és Szlovákia fogalmazott meg ellenvéleményt, de ezek egy része tévedéseken alapuló jogértelmezés.
A szlovákiai magyar vezetô kitért arra, hogy a kedvezménytörvény ellen fellépô, látványos román-szlovák együttmûködés már 1994-95-tôl datálható, mikor a két ország akkori vezetôi az alapszerzôdések megkötését próbálták megakadályozni, illetve késleltetni.
Duray Miklós arról is szólt, hogy a törvénynek a magyarországi munkavállalásra, valamint az egészség- és nyugdíjbiztosításra vonatkozó részei kétoldalú egyeztetést igényelnek.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetséget képviselô Eckstein-Kovács Péter a kedvezménytörvény romániai fogadtatását elemezve három szakaszt különített el a román politikában: a jogszabály elfogadása elôtti "hallgatást", az elfogadás utáni "haragot" és a napjainkban is tartó "európai kártya idôszakát".
Utóbbi kapcsán a romániai magyar politikus utalt Adrian Nastase miniszterelnök egyik nyilatkozatára, melyben a kormányfô úgy fogalmazott, Romániának minden jó, ami Európának is.
Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének alelnöke úgy vélte: a kedvezménytörvény az európai normák szerint keres elfogadható megoldást a magyar társadalom és határon túli magyar közösségek részére.
Felhívta a figyelmet arra, hogy az ukrán politika és a közvélemény pozitívan viszonyult a kedvezménytörvényhez, és Ukrajna nem csatlakozott a román-szlovák kezdeményezéshez.
A Közép-európai Kezdeményezés (KEK) kormányfôi, valamint külügy- és gazdasági miniszterei szerdától háromnapos találkozót tartanak Triesztben.
A regionális együttmûködési szervezet tizenhét tagországa négy különbözô programsorozatnak a részese az észak-olasz kikötôvárosban. Már szerdán megkezdte munkáját a gazdasági fórum, amelynek alkalmából gazdasági kiállítás lesz látható a helyszínen. Ugyanezen a napon vette kezdetét az ifjúsági találkozó, amely egészen szombatig tart.
Csütörtökön a külügyminiszterek kezdenek megbeszéléseket, elôször hivatalos ebéd, majd nem hivatalos találkozó formájában, megtekintik a kiállítást, és találkoznak a sajtó képviselôivel is.
A péntek a kormányfôk találkozójának a napja lesz, itt Magyarországot Stumpf István kancelláriaminiszter képviseli. A miniszterelnökök plenáris ülésére várhatóan délelôtt kerül sor, majd sajtóértekezlet következik, amelyen részt vesz Silvio Berlusconi olasz korméányfô, a fórum házigazdája is. A többnapos találkozóra összesen 1200 ember érkezését várták, ennek megfelelôen rendkívül szigorú biztonsági intézkedéseket foganatosítanak a programok idôtartamára. Több száz rendôr és csendôr, valamint ötven katona vigyázza a rendet.
Afganisztánban a tálib harcosok fekete turbánja az utóbbi napokban már a legyôzöttek, míg a pakul, ez a vastag gyapjúból készült, hurkás szélû fejfedô immáron a gyôztesek jelképévé vált.
A szinte már mindenütt feltûnô fejrevalót a Pandzsir Oroszlánjaként emlegetett hadúr, a szeptemberben öngyilkos merénylet áldozatává lett legendás Maszud parancsnok tette ismertté.
A harckocsijukon parádézó, pakult viselô mudzsahidok fotói most is bejárták a világsajtót, ugyanúgy, mint amikor 1992-ben elôször vették be Kabult. A meghódított városokban most megvetôen félredobják a fekete turbánt, vagy éppen tüntetôen úton- útfélen közszemlére tették, egyfajta, az ellenségtôl elvett skalpként.
A pakisztáni-afgán határhoz legközelebb lévô pakisztáni nagyvárosban, Pesavarban azonban a bukott tálib rezsim e fekete szimbólumai még nem tûntek el az árusok pultjairól. A kiszakvani bazárban több tucat iparos bodéjában kínálnak pakult és turbánt egyaránt.
- Nem érzékeltem visszaesést a fekete turbánok iránti keresletben. A tálibok kezén van még több tartomány és azok a pakisztániak, akik a dzsihádra, a szent háborúra adták fejüket a tálibok oldalán, szintén ezt hordják - mondja az egyik kereskedô, Gul Dad Han, aki kis boltjában a szônyegen ülve nyilatkozik az AFP tudósítójának. A negyedbeli kereskedôk többségéhez hasonlóan Gul is a pastu népcsoporthoz tartozik és nem bízik a Kabult elfoglaló Északi Szövetség harcosaiban, akik más etnikumhoz tartoznak, üzbégek vagy tádzsikok.
- A turbánviselet hagyomány az itteni törzsi területeken. A pastuk nem szeretik az Északi Szövetséget, és csak azért, mert elfoglalták Kabult, nem fognak lemondani a turbánjukról - mondja.
Valamivel messzebb innen a piacon Sakor Azam görnyed varrógépe fölé- Éppen satralit varr - ez a pakul Pakisztánban használatos. Színe a tört fehértôl a barnáig terjed attól függôen, milyen festékkel színezik a gyapjút. Sakor 20-30 perc alatt készít el egy pakult. A készítés titkát már az afgánok is ellesték, de gyakran mégis Pakisztánban veszik. Valaki nemrég 160 darabot rendelt belôle az Északi Szövetség számára - büszkélkedik.
Havaja, egy másik árus úgy tudja, hogy már nem készülnek teljesen fekete turbánok. Mint mondja, a tálibok fôfödôje nem éppen a legjobb minôségû. 500 rúpiáért (8 dollárért) inkább egy 4-5 méter hosszú mûszálas anyagból készült, színes turbánt, négyszer annyiért pedig egy selyembôl készült darabot ajánl. A turbán általánosságban visszaszorulóban van még a törzsi területeken is valószínûleg a városiasodás következtében - ismeri el.
A múlt heti telekonferencián Adrian Nastase miniszterelnök bejelentette: a gazdaság alakulásának 9 havi mérlege azt mutatja, hogy a kormányprogramot teljesítették, s hogy az általuk hozott intézkedések hozzájárultak a gazdasági reform, implicite a gazdasági fellendülés felgyorsulásához. Külön kiemelte a kis- és középvállalatok támogatását, majd sorolta a számadatokat. Eszerint 2001 elsô kilenc hónapjában az ipari termelés 9,6%-kal volt nagyobb a tavalyi év azonos idôszakához képest; az export (8,6 milliárd lej) 13,9%-kal lépte túl a tavalyit. Az inflációs ráta szeptemberben 1,9% volt, szemben az elôzô havival, és 21,2% 2000 decemberéhez viszonyítva. Az inflációs ráta kilenc hónapos átlagaránya 2,2%, 2000-ben ugyanez a mutató 3% volt. A munkanélküliségi ráta szeptemberben 7,8% volt, az augusztusi 8% és a 2000. szeptemberi 10,2%-kal szemben. A kormányfô szerint ezek a mutatók a negyedik évnegyedben még javulhatnak. Ezek konkrét jelei a gazdaság holtpontról való kimozdulásának.
Ezt a bejelentést követte az Európai Bizottság soros évi ország-jelentése, amelyet az Európai Unióba tartó országok kormányai mondhatni visszafojtott lélegzettel vártak, s amelyben értékelték, felmérték az egyes országok állapotát, hangsúlyosan az EU- kompatibilitás szemszögébôl.
Pozitív jelzés, hogy az Európai Unió elsô alkalommal tekinti Romániát megbízható, sikeres tárgyalópartnernek, s sorolja szokásos évi országjelentésében azon csatlakozni óhajtó országok közé, amelyek jelentôs haladást mutattak fel az integráció politikai és gazdasági kritériumainak a teljesítésében. Konkrét jelzés, hogy a politikai feltételek teljesítésében a döntéshozatali mechanizmus javulását, a törvényhozás hatékonyságában és a végrehajtó hatalom mûködésében elért haladást emelte ki. Kedvezô visszhangra találtak az emberi jogok terén hozott intézkedések is, akárcsak a makrogazdasági stabilitás eredményei.
Másik jelzés az egyesült államokbeli Heritage Foundation tanulmánya, amelyet 156 ország gazdaságáról készített, s amely Romániát ezek között a 131. helyre helyezi. "A gazdasági szabadság mutatói" címû tanulmány az országok pénzügyi és bankszektorait, a tôkemozgást, külföldi beruházásokat, monetáris politikát, a kormányok adópolitikáját, kereskedelmet, a béreket és az árakat, a tulajdonjogot, illetve a feketegazdaságot, feketepiacot mérte fel. A Heritage Foundation szerint a kereskedelmi politika terén Romániában mérsékelt a protekcionizmus, de az adók túlságosan magasak, a kormánykiadások is igen jelentôsek. Annak ellenére - olvasható továbbá a jelentésben - hogy a kormány meghirdette a privatizációs programot, mégis aktívan beavatkozik a gazdaságba. Az állami közigazgatás a GDP (PIB) 15 százalékát emészti fel. Az alapítvány túlságosan magasnak ítéli meg az inflációt, s megállapítja, hogy a tôkeáramlás és a külföldi beruházások útját is "mérsékelt" sorompók állják el. Megszorítások akadályozzák a bankszektor mûködését, és hogy az állam többé-kevésbé beavatkozik az árak és a bérek alakulásába. A tanulmányban az áll, hogy a tulajdonjog védelme sem igazán biztosított, s a hatályos törvények sem arra valók, hogy megoldják az ilyenszerû viszályokat. Ugyanakkor, állapítják meg, a különbözô szektorok normatívái állandóan módosulnak, s a szabályzók inkább akadályozzák, mintsem elôsegítik az üzleti életet. A tanulmány szerint a feketegazdaság "magas szinten" mûködik Romániában.
Tehát vannak jelek és jelzések. A jelzések lehetnek kevésbé tetsze-tôsek, mint a Heritage Foundation tanulmánya, de lehetnek kedvezônek mondhatók, mint ezúttal az Európai Bizottság éves országjelentése, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy Románia továbbra is versenyben maradhat az EU- csatlakozásért folytatott küzdelemben.
A jelzéseknél is fontosabbak azonban a jelek s a tényleges teljesítmények. És mindinkább azokká válnak, amint ezek a jelek nemcsak makrogazdasági, nemcsak pénzügypolitikai szinteken lesznek érzékelhetôk, hanem a mindennapi életben az állampolgárok számára is. Például az infláció lényeges visszaszorítása, a munkanélküliség csökkenése, a vállalkozói szféra fejlôdése ésatöbbi, ami, mindent egybevetve, a keresôképesség, vásárlóképesség hatványozott javulásában kell kifejezésre jusson.
Természetesen fontos, hogy pozitív kicsengése legyen az ország-jelentésnek, fontos az ország megítélése, mert ez azt jelenti, hogy erre irányíthatja a külföldi tôkét. Azonban tisztában kell lenni azzal is, hogy bár fontos az EU- csatlakozás, egyáltalán nem sürgôs. Ez a "nem sürgôs" - tévedés ne essék - nem azt jelenti, hogy "ej, ráérünk arra még!", hanem azt, hogy az országnak, az állampolgároknak kizárólag akkor elônyös az uniós csatlakozás, ha erre minden szempontból képes felkészülni. Vagyis, nem a sürgôs csatlakozás a fontos, hanem a versenyképesség. Ez az, amire figyelni kell, amikor a jelekbôl és jelzésekbôl olvasni próbálunk.
A kormányelemzések örökös részét képezi az egyes miniszterek munkájának értékelése is. Az elsô részben miniszterelnöki kegyencuralomnak neveztem a román kormányformát, ahol a legtöbb miniszter karriere, "élete" a miniszterelnöktôl függ, így ôk a legszolgálatkészebbek, amolyan politikai cselédek. A "jó" miniszter alaptípusa azonban más, a "jó" miniszternek vannak elképzelései, sokat szerepel, aktív, mosolyog, célt tûz ki, összehasonlít az elôzô korszakkal, beszél, érvel, nyilatkozik. Ezeknek a mutatóknak a függvényében vizsgálom - a teljesség igénye nélkül, csak néhány gondolat erejéig - a 2000. december 1-jétôl hivatalban lévô 26 miniszter munkáját. A miniszterelnök személyével és munkájával egy különálló részben foglalkoztam, így a következôkben ezzel nem foglalkozom.
Amint a Románia külföldi megítélése részben már megjegyeztem, a kormány erôteljes nyugati kampányt folytat az európai és NATO- integráció érdekében, ennek megfelelôen az egykori egyesült államokbeli nagykövet szerepe nagyon hangsúlyos mind a kormány munkájában, mind a médiában. Nehezen indult a gépezet, hiszen 2001. január 1-jétôl nem csak külügyminiszteri teendôit, hanem az EBESZ soros elnöki tisztségét is el kellett lássa. Azonban a hivatal kiépítése után elindult a diplomáciai munka és egy év után sem lehet komoly kifogást emelni munkája ellen. A státustörvény körüli bonyodalmakban csak mellékszerepet vállalt, így az sem rontotta osztályzatát. Mindenképpen a kormány egyik alapembere.
Hildegard Carol Puwak EU integrációs miniszter
Az ország jövôjének szempontjából rendkívül fontos minisztérium élén áll a Temes megyei képviselôasszony. Mellette tárca nélküli miniszteri tisztséget lát el Vasile Puscas, a kormány csatlakozási tárgyaló-biztosa. A minisztérium, de az egész kormány legfontosabb eredménye az EU november 23-án közzétett országjelentése, amelyben Románia komoly integrációs fejlôdését értékelik. Természetesen az ország ettôl még utolsóként kullog az EU-tagságra várók sorában, azonban a jelentés pozitívumaiban komoly szerepe volt a két miniszternek. Kevesebbet szerepelnek a médiában, amolyan EU-technokratáknak tûnnek.
Vasile Dancu tájékoztatási miniszter
A kormány agya, a miniszterelnök jobb keze. Nem történik semmilyen médiaszereplés az ô jóváhagyása nélkül. Már a kampány idején is nagy szerep jutott az egykori egyetemi tanárnak, aki szociológusként a kormány teljes médiapolitikáját irányítja. Ha lehet így mondani az udvartartás ura ô, az uralkodó bizalmasa.
Mihai Nicolae Tanasescu pénzügyminiszter
Legnagyobb eredménye a Valutaalappal és a Világbankkal kötött megállapodások, illetve a tizenegy év óta elôször novemberben elfogadott 2002-es költségvetés. A kormány igazi szakembere, amit nemzetközi tárgyalófelek is megfelelôen értékelnek. Több külföldi oktatási intézményben tanult, a globális jövedelemadó szakértôje, érdekes, hogy éppen ezen a téren maradt el a kormány pénzügypolitikája.
Rodica Mihaela Stanoiu igazságügyi miniszter
Néhány balhét elkerülhetett volna. Legnagyobb hibája, hogy elôdje, Valeriu Stoica által elkezdett jogi reformot nem folytatja, pedig ez elengedhetetlen Románia nemzetközi törekvéseinek elérésében.
Ion Mircea Pascu honvédelmi miniszter
Egyike azon keveseknek, akiknek 1996 elôtt is komoly szerepük volt a PDSR-ben. A hadsereg átszervezése a NATO-tagság függvényében komoly feladatokat ró a néha nacionalista, de megjelenésében és kommunikációs stílusában európai miniszterre.
A vízumkényszer eltörlésének nagy játszmáját kellett véghezvinnie ebben az évben. Bár elôrelépések voltak, a kormány még nem nyerte meg a harcot. Nevéhez fûzôdik a lakosság-nyilvántartás önkormányza-tokhoz való áthelyezése. Negatívan hatott a néhány hete elhangzott kolozsvári nyilatkozata, amelyben a romániai magyarok elleni kirohanásával csak a miniszterelnök melletti hûségét fejezte ki.
Marian Sârbu munkaügyi és társadalmi szolidaritás minisztere
Inkább a törvényelôkészítésben vette ki részét, így közszereplései alig voltak. Ebben a tisztségben nem lehet pozitívnak feltûnni.
Dan Ioan Popescu ipari miniszter
A SIDEX privatizálásában volt szerepe és a zsil- völgyi bányaszerencsétlenséget is jól oldotta meg.
Ilie Sârbu mezôgazdasági, élelmezési és erdôgazdálkodási miniszter
A kergemarha-botrányok idején nem vállalt szerepet a miniszterelnök Nyugat-ellenes üzeneteiben. Úgy tûnt, hogy nem is fogja túlélni, aztán szürke kis szakembere lett a kormánynak.
Ovidiu Tiberiu Musetescu privatizációs miniszter
Komoly szerepe van, élni is tud az ezzel járó médiszereplésekkel. Mindenképpen pozitívuma, hogy végül nem engedett az egykori privatizációk politikai kivizsgálásának.
Miron Tudor Mitrea közlekedésügyi és lakásépítési miniszter
A miniszterelnök után a legtöbbet szereplô politikus, Nastase régi jó barátja. Nyilatkozik, majd kis idô múlva saját nyilatkozatát cáfolja meg. Legnagyobb bakija az erdélyi autópálya lehetséges útvonalának gyakori változtatása. Ígérni nagyon tudott, de nem mindig tartotta be (kicsit félhetünk a Dózsa György utca felújítása kapcsán tett ígéreteitôl is).
Ilie Aurel Constantin környezetvédelmi és vízügyi miniszter
Az elmúlt egy évben nem voltak botrányok, így nem is szerepelt a médiában. Szervezett egy nagy környezetvédelmi konferenciát Bukarestben, ahova végül az európai politikai nagyágyúk (az államelnököket szerette volna fôvárosunkban látni) nem jöttek el.
Dan Matei Agathon turisztikai miniszter
Még egy álmodozó, a Dracula-park, az újabb "nemzeti üdültetés" megálmodója. Népszerûsége annak köszönhetô, hogy médiaszereplései a tények közlése helyett a hit fele haladnak. Egyféle szociális miniszteri teret is betölt.
Silvia Ciornei, a kis- és közepes vállalkozások minisztere
A kormány legfiatalabb tagja, alig 31 éves. A Humanista Párt soraiból került a miniszteri székbe. Munkája nem látványos, még csak tanulja a politikai útvesztôkbôl való kikerülés lehetôségét. Láthatóan Nastase nem szán komoly szerepet neki, pedig médiaszempontból fiatalsága és nôies szépsége mindenképpen elônyt jelentene. Paradoxon, de szakmailag sokkal több támogatást kap az RMDSZ-tôl, mint kormánya többi tagjától.
Ecaterina Andronescu oktatási és kutatási miniszter
1989 után folyamatos botrány van az oktatás területén. Ezt örökölte a miniszter asszony is és nem is tudott kilépni a körbôl. A diplomabotrányt még jól kezelte, azonban megpróbáltatásának nagyobb szelete most következik: a pedagógusok és diákok sztrájkkal fenyegetôznek. Sajnos a minisztérium újra nem jutott súlyának megfelelô költségvetéshez.
Ide tartozik Serban Constantin Valeca, a kutatásért megbízott tárca nélküli miniszter is, akinek jelenléte továbbra sem vehetô észre.
Daniela Bartos egészségügyi és családügyi miniszter
1996-ban néhány hónapig még betöltötte ezt a tisztséget. Számunkra legnagyobb alkotása a SMURD körüli balhé, amely miatt miniszterelnöki intôt is kapott. Egy újabb terület, ahol nem lehet pozitívat alkotni. Az RMDSZ felügyelete idején legalább nem voltak látványos botrányok.
Razvan Theodorescu kulturális és vallásügyi miniszter
A volt tv-elnök nem jutott labdához. A miniszterelnök filozófiája miatt a kultúra háttérbe szorult, így kis minisztérium, kis szereplés alapon áll szolgálatkészen a miniszter.
Georgiu Gingaras ifjúsági és sportminiszter
A PSDR minisztere, aki most a vb-szereplés elszalasztása után kell helytálljon. Olyan területe van, amely az elmúlt idôszak legfontosabb eredményeit hozta a lakosság számára, azonban - tôle függetlenül - az elmúlt év nem bôvelkedett a kiemelkedô sporteredményekben. Ifjúságpolitikája teljesen láthatatlan.
Dan Nica kommunikációs és informatikai miniszter
Szakember, aki végzi a maga feladatát, nem közszereplô.
Octav Cozmânca közigazgatási miniszter
A prefektúrák pénteki telekonferenciája kötôdik a nevéhez, a miniszterelnök hûséges alattvalója, aki végrehajt mindent, amire Nastase megkéri (persze ettôl még a kormányülések vezetését távollétében sem bízza rá). Szürke eminenciás végrehajtó.
Gheorghe Romeo Leonard Cazan fejlesztési és elôrejelzési miniszter
Ha nem néznénk meg a kormánynévsort, talán nem is tudnánk róla.
Petru Serban Mihailescu és Acsinte Gaspar, bár miniszteri ranggal rendelkeznek, a kormány munkájának mindennapi folytonosságát biztosítják, így nem a klasszikus miniszteri besorolásnak felelnének meg, sokkal inkább egyszerû végrehajtók, akik adott területekért felelnek: a miniszterelnöki hivatal vezetése, illetve a parlamenttel való kapcsolattartás.
Mindenképpen említésre méltó, hogy nem történtek miniszterváltások, ami 1996-2000 között szinte mindennapos esemény volt. Ez egyrészt Nastasénak a miniszterekkel való elégedettségét jelzik, ahol nem annyira a szakértelem, mint inkább a politikai hûség a mérvadó. Pozitívumnak számít az is, hogy a kormánytagok nyilatkozataiban nincsenek olyanszerû ellentmondások, mint az elôzô ciklusban, amikor egyik miniszter nyilatkozatát éppen társa cáfolta meg néhány perccel késôbb. Bár voltak koordinációs problémák, az idô múltával ezek egyre ritkábbak lettek, azért jó hazai szokásnak megfelelôen a közeljövôben várható néhány csere.
A miniszterek értékelése messzemenôen nem teljes, azonban a legfontosabb ténykedéseiket így is számba vettem, ami mindenképpen mérvadó az egész munkájukra nézve.
Tegnap sajtótájékoztatón jelentette be Ileana Filipescu megbízott megyei elnök, hogy az utóbbi idôben a megyei szervezet újraépítésén fáradozik. Ezért még a legeldugottabb faluba sem rest elmenni, mint mondta, minden egyes szavazókörzetben szervezetet alakítanak. A sajtótájékoztatón jelen volt Doina Rata, Rodica Baitan és Mihai Iordache alelnök. Elmondták, hogy a Demokrata Párt azért szavazott a költségvetés ellen, mert a PSD-nek és a kormánynak nincs oktatási stratégiája, és sorolták, hogy mi minden nem megy a tanügyben, kezdve a falusi iskolák siralmas állapotától el egészen a tanerôk fizetéséig.
A kérdésre, miszerint az oktatás nem csak az idén jutott ilyen állapotba, hanem pontosan ilyen rossz volt a helyzete a tavaly, két évvel vagy akár négy évvel ezelôtt is, amikor a Demokrata Párt is kormányban volt, s akkor miért nem tettek semmit, Ileana Filipescu azt válaszolta, hogy valóban, akkor sem volt "ideális helyzet", de azóta sok minden romlott. Felrótta, hogy a hatalom a helyhatóságok alárendeltségébe utalta át az iskolákat, mert, mint példaként kifejtette, egy csajágaröcsögei 70 éves tanácsos bizonyára nem ad pénzt iskolajavításra, inkább a saját utcáját kövezteti ki. Aztán felemlegette Nastase "se szamár, se teve" mikrobuszait, amelyeket az iskoláknak utaltak ki. A demokraták szerint ezzel nem az iskolákat akarta segíteni, hanem a gépjármûgyártó vállalatot. Hogy annak idején ôk miért nem tettek többet? "Nem tettünk, mert nem volt mibôl" jött a frappáns válasz. Mert, sorolta, meg kellett adni a küladósságot, újjá kellett szervezni az önálló vállalatokat stb. Viszont, tette hozzá a Parasztpártra célozva, "holtakról csak szépet", de mindenkinek vállalni kell a közös kormányzás felelôsségét.
Végül kijelentette, hogy "amíg él, és ép esze van, mindent meg fog tenni a Demokrata Pártért". Ezért indul a december 8-i megyei választáson, egyelôre egyetlen elnökjelöltként.
A BAROZDA megalakulásának 25 éves évfordulójára 7-800 nézô zsúfolódott be a csíkszeredai Szakszervezetek Mûvelôdési Házába. Ôk az elsô székelyföldi - pontosabban csíkszeredai - táncház létrehozói, az elsô fiatal zenei szakemberek, akik mint aktív népzenészek népzenei gyûjtéseket végezhettek. Mindnyájan az autentikus megközelítés hívei. A "tiszta forrást" keresve küzdöttek a szocialista kultúrhomogenizációból származó giccses produkciók, az "egy falu, egy nóta" elv miatti egységesítés ellen. A 70-es, 80-as években az akkori hatalom azonban nem tûrte meg a "különutas" mûhelyeket, így a Barozdáét sem. Az együttes ráadásul régizenét is játszott, amely egyben egyházi zene is. Esztergomban Lékai bíboros meghívására az érseki rezidencia kertjében adtak rövid koncertet 1982-ben. Csoda-e hát, hogy mûködésük során több fekete pontot is begyûjtöttek a kommunista román vezetésnél?
Azt azonban kevesen tudják, hogy az ünnepség egyben más országokba költözésük (a Romániai Magyar Szó újságírója keményebb szóhasználata szerint "disszidálásuk") 15. évfordulója is. Ez utóbbi tény a magyarázata, miért került nehéz helyzetbe a fiatal riporter- mûsorvezetô, amikor a színpadon a nála egy generációval idôsebb zenészekkel beszélgetett. Történt ez annak ellenére, hogy a népi énekekben és a néptáncban is járatos kiváló színésznô igyekezett érdekes kérdéseket feltenni. Érzôdött, hogy alaposan áttanulmányozta Pávai István könyvét, amely a Barozda együttes történetét mutatja be 1976-2001 között. A monoton párbeszédek azonban sokszor papírszagúak maradtak. Igazán csak Toró Lajos rövid és humoros mondatai, valamint a vendégzenekar prímásának, Jánosi Andrásnak színpadra lépése "a Barozdától kapott sísapkában" tudta a közönséget egy kis mosolyra fakasztani.
Téved, aki azt hiszi, hogy Márdirosz Ágnes nem tett meg
minden tôle telhetôt. Inkább a mûsortervvel volt a baj.
Ha már az együttes úgy döntött, hogy a
zenéhez képest aránytalanul sok "szóbeli"
visszaemlékezést visz színpadra, a mûsor
vezetését inkább az együttes tagjainak valamelyik
kortársára kellett volna bízni, aki a 70-es években
is ismerte már ôket, és nem olyanra, aki akár
"gyermekük" is lehetne.
A nézôtéren ott ült egy ilyen megfelelô személy: Simonffy Katalin. Jelen volt már a névadáskor is, amikor az együttes felvette a Barozda (a barázda népies változata) nevet. Ô vezette az erdélyi táncházmozgalom 20 éves évfordulóján, Kolozsvárt azt a gálamûsort, amelyen többek között hosszú szünet után ismét egy színpadon muzsikált a Barozda, a Bodzafa, az Ördögszekér és a Venyige. Akkor a négy autentikus muzsikát játszó zenekar, a "hôskorszak" táncosai és Kallós Zoltán (aki most betegsége miatt nem lehetett jelen) régi barátként üdvözölték a mûsorvezetôt, aki a 70-es évek végén a bukaresti televízió magyar adásában megjelenô Kaláka egyik szerkesztôje volt. Csíkszeredában most mint tévériporter és szerkesztô készített felvételeket az évfordulóról.
A Kaláka másik egykori szerkesztôje, Csáky Zoltán, akit a fiatalabbak ma a Duna TV mûsorvezetôjeként ismerhetnek, sajnos nem látogatott el az évfordulóra. Azonban ott volt Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége elnöke, zenélt a Bodzafa (az együttes csíkszeredai tagja, Szalay Zoltán a Barozda-fotók és plakátok kiállításának megnyitóján közös élményeikre emlékezett vissza beszédében). Kelemen László, a Bodzafa egykori kontrása (aki ma a budapesti Hagyományok Háza fôigazgatója) és dr. Csedô Csaba polgármester is személyes élményekkel teli köszöntôvel állított emléket a születésnapnak. A Mikó-várban pedig a jubileum alkalmából fenyôfát ültethettek a barozdások, jelképezve, hogy a gyökereik még ma is Csíkszeredához kötik ôket.
Néhány szó álljon itt a szombat esti gálamûsorról is, amelyben többek között szerepelt Küküllô menti szegényes (Ádám Gyula táncával), pontozó és svéd néptánc (elôadták a Barozda svédországi barátai), szatmári csárdás (a jászberényi Papp Imre és Péterbence Anikó közremûködésével), széki népzene (a Jánosi együttes és Györfi Erzsébet elôadásában), gyergyói, magyarszováti és moldvai dallam, régi zene, többszólamú énekek, kuruc dal (a Kájoni együttes tkp. nem más, mint a Barozda, kiegészítve Elekes Emôkével és más erdélyi zenészekkel, köztük a marosvásárhelyi Boér Károllyal).
A csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes stílszerûen felcsíki tánccal köszöntötte egykori zenekarát.
A marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében, a Wass Albert-emlékesten a Barozda-évfordulóval szinte egy idôben hangzott el, hogy Jókai Mór után Wass a második legolvasottabb író Erdélyben. A Válaszúton született, majd 1946-ban (távollétében) koholt vádak alapján halálra ítélt író lebilincselô, mindenki számára érthetô stílusban írta meg regényeiben a magyarságot ért politikai, gazdasági és szellemi csapások igazságtalanságát, egykori táltosaink közösség- és nemzetmentô tetteit. Ô Floridába emigrált - a Barozda tagjai Svédországba, Németországba, Magyarországra távoztak.
Voltak persze mások is, akiknek ugyancsak "felajánlották" a 80-as évek közepén a nyugati útlevelet. Ketten közülük azonban a nehezebb utat választották: otthon maradva, a kolozsvári színház színpadán, illetve a szeredai zeneiskolákban adják tovább tudásukat, ápolják a következô nemzedék magyarságtudatát. Ôk a Barozda-évforduló színpadán egy magyarózdi énekkel és Györfi Erzsike "megtáncoltatásával" köszöntötték az ünnepelteket: Bokor Imrét (Zerkula János tanítványát), a kolozsvári zeneakadémián végzett Jagamas-tanítvány Pávai Istvánt, a zenetanár Simó Józsefet (aki egyben az egész rendezvény fôszervezôje is volt, és rengeteget tett a két nap sikeréért), a madéfalvi Györfi Erzsébetet, a zenepedagógus Kostyák Alpárt, a marosvásárhelyi Toró Lajost.
A Barozda tagjai számomra is igaz példái a nemzeti kultúra ápolásáért, a nyelv megôrzéséért folytatott harcnak. Munkájuk révén a mai fiatalság számára követendô példaképekké lettek. Azonban az áldozatvállalás és erkölcsiség terén a két otthon maradottat még hitelesebb példaképnek ajánlanám. Még akkor is, ha az ô autójuk idônként csak egy használt Dacia.
Elegáns volt és világfi. Kissé raccsolt, mint az igazi urak. Lovag, hódoló és hódító volt. Tudásával, csiszolt modorával hódított. Tájékozott, nagy olvasottságú, kitûnô professzor, ideális konzulens volt. Rengeteg történetet, háttérinformációt, apróságokat tudott az erdélyi értelmiségi kisvilágról. A régi erdélyi román politizálásról. Hunyad vármegyei felmenôi az Erdélyi Román Nemzeti Párt, majd a parasztpárt helyi alapemberei voltak. Hozzá inkább a nemzeti liberális eszmék álltak közel. Számos könyvet írt, elôadott Amerikában, Belgiumban, francia egyetemeken.
De leginkább européer volt. Kolozsvárott a 60-as években, mikor tanárom volt az egyetemen, és a 90-es években, a tegnapig Marosvásárhelyen. Egy esôs, hideg reggelen, 1966 októberében belépett a Farkas utcai fôépület I/1 amfiteátrumába, és hozzáfogott Bizánc viszontagságainak kigöngyölítéséhez. Az idô elmosódott.
Második házassága városunkba vonta, mentora lett a harmadik marosvásárhelyi egyetem történelem karának. Lejárt Vásárhelyre tanítani, a helyi akadémiai kutatóintézet irányító testületének spiritus rektora volt. Tanítványait még mindig fölényesen lekörözte tudásban, a világ tudományos dolgainak, a könyvészet ismeretében. Az emberekkel való bánásmódban.
Tanított historiográfiát, segédtudományokat, erdélyi felvilágosodást, román 18. századot, életmód- és mûvelôdéstörténetet. Rengeteg jó ötlet gazdája volt a kolozsvári egyetem 90-es évekbeli megújulásában. A háttérben maradt, rektorok, dékánok, tanszékek aratták le a babérokat. Nem fájlalta. Örült, hogy az oktatás elôreléphetett az európai színvonal felé. S ha nem is volt híve az önálló magyar egyetemnek, mindent megtett, hogy a Babes mellôl a Bolyaiság ne sikkadjon el: a legjobb magyar tanári kart kívánta összeszedni, ami 90 után az ô ötletei alapján részben meg is valósult. Hosszú ideig a Románia középkora tanszék professzora, s az Akadémia kolozsvári tagozatának elsô embere. A nála megvédett diplomadolgozatok - ha a hallgató magyar volt - rendszerint az erdélyi magyar vagy etnikumközi kapcsolódások történetérôl szóltak.
Tanítványai szerették, sokan rajongtak érte. Méltán volt népszerû. Atyafiságosan bánt velem, támogatott, irányított, szelíden ugratott. Magister volt. Magister vitae et artium. Szívesen csevegett folyosókon, vonaton, buszon, fehérasztal mellett, könyvtári beugrók mélyén, cigarettaszünetben. Konferenciákon futottunk össze. Beugrott a Teleki könyvtárba, csak egy baráti pengeváltásra. Kitûnôen értette a társalgás módját.
Mosolyogva összehúzta szemét, kissé ernyedten állt, midôn reád nézett és az életben elôször ô mondta neked, a másodéves diáknak: domnule coleg.
Domnule profesor, Pompiliu Teodor, nyugodj békében.
Sic tibi terra levis.
A Korunk novemberi száma a magyar irodalom elmúlt évtizedének fontos köteteire kívánja felhívni a figyelmet. Nem mindig sikerült ezeket a köteteket, az összmagyar irodalom fejleményeit azonnal lereagálni az erdélyi lapok kritikarovataiban. Olyan fontos mûvek is megjelentek az elmúlt néhány évben, amelyek visszhangtalanul, vagy egy-két kritika visszhangjával maradtak. A novemberi Korunkban a hiány részleges pótlásaképpen többek között Mészöly Miklós, Poszler György, Pomogáts Béla, Páskándi Géza, Szilágyi István, Szi-lágyi Júlia, Király László, Parti Nagy Lajos, Garaczi László, Bartis Attila és Orbán János Dénes köteteirôl olvashatunk kritikákat. Bodor Ádám a vele készített interjúban elmeséli, melyik az az egyetlen valós epizód, amit saját életébôl felvett a Sinistra körzet címû regénybe. Néhány összegzô írás révén olyan szerkezet alakul ki a lapszámban a kritikák köré, amely nemcsak az egyes könyveket emeli ki, hanem azt a közeget, azt a logikát és logikán túliságot is, amely a könyveket egymáshoz kapcsolja, irodalommá teszi. Balázs Imre József az erdélyi magyar költészet 1918 és 2000 közötti fejleményeit foglalja össze, K. Jakab Antal a hazai irodalomtörténet tankönyveirôl közöl vitacikket, Sebestyén Mihály pedig azt vizsgálja írásában, hogy miként és milyen intézmények révén jut el az íródó irodalom a közönséghez.
Kispénzû embereknek ritkán adatik meg a világlátás lehetôsége. Nekünk, erdélyi magyaroknak, hacsak nem születtünk valami kivételesen szerencsés csillagzat alatt, a "külföld" többnyire Budapestet jelenti, s csak keveseknek, vagy ritkán adódik lehetôség távolabbra utazni. Éppen ezért, amikor meghívtak, kísérjem el a dél-olaszországi Lecce tartományba induló, többnyire cserelátogatást tevô diákokból álló autóbusznyi küldöttséget, percig sem haboztam, noha az utazás költségei (az ott-tartózkodás minden terhét a meghívó olasz barátaink vállalták magukra) sokszorosan meghaladták egy átlag újságíró nyaralási költség címén elkülöníthetô alapjának kereteit.
Azok, aki tájainkról mégis eljutnak Olaszországba, többnyire az északi városokat, Velencét, Firenzét keresik fel, s déli irányba legtávolabb Rómáig jutnak. Ezért kivételes élménynek ígérkezett a "csizma sarkába" utazni, s az, amit az út elôtt csak általánosságokban, hallomásból tudtam, a helyszínen vált bizonyossággá: Olaszország déli része alapvetôen különbözik attól, amivel északon találkozik az utazó, s megint másként tekinthet bele a fizetô turista az ország belsô életébe, mint az, akinek a kényelmérôl házigazdaként gondoskodnak. Természetesen senki sem hiszi, hiheti komolyan azt, hogy (utazással együtt) tíz röpke nap elegendô egy nép, egy ország(rész) beható megismerésére. Lehet, hogy azok, akiknek mélyrehatóbb ismeretek szerzésére akadt lehetôsége, nem értenek majd egyet velem következtetéseimben. Élményeim azonban vállaltan szubjektívek, saját értékrendszerem szûrôjén keresztül feldolgozottak.
Az út kereteirôl pedig ennyi: A csoport a leccei Olasz- Román Baráti Társaság meghívására utazott az olasz csizma sarkát képezô Salentina-félszigetre. A társaság elnöke, Oronzo Marino régóta ápolja a kapcsolatokat Maros megye vezetôségével, s megpróbálja ezeket minden területen kiépíteni. Elsôsorban az elôítéletektôl még mentes fiatalok cserelátogatását szorgalmazza. Maros megyét májusban keresték fel Porto Cesareó-i és nardói olasz fiatalok, s ezt a látogatást viszonozta októberben a vásárhelyi küldöttség (eredetileg szintén májusban kellett volna utazniuk, ám akkor nem sikerült beszerezni a Schengen-vízumot). Négy iskolából származó harminckét diák és tíz felnôtt kísérô vágott neki az útnak, köztük alulírott, mint az elsô újságíró, aki Maros megye és Lecce tartomány baráti kapcsolatainak sorában Olaszországba látogat.
Kétezer-ötszáz kilométer nem csekélység, semmi esetre sem olyan távolság, amelyet csak úgy, egy huzamban tesz meg az ember. Budapestig ráadásul az autópályák gyors haladást lehetôvé tevô kényelmét is nélkülözni vagyunk kénytelenek. Régi igazság: Európába Magyarországon keresztül vezet az út - majd Ausztrián. Elvileg Szlovénián át is utazhatnánk, a cégnél azonban, ahol az autóbuszunkat béreljük, valami kedvezôtlen tapasztalat miatt ezt a változatot nem vállalják.
Mosonmagyaróváron, az osztrák határ elôtt, szállást foglaltunk le indulás elôtt, néhány kilométerrel odébb ugyanis aligha tudnánk a szállodai árakat kifizetni. Egy éjszaka amúgy is a buszban ér majd, de ha már ott megyünk el a szomszédban, Bécs meglátogatását sem hagyhatjuk ki.
A volt birodalmi fôvárost minden bizonnyal számos
erdélyi felkereste már, csoportunk többségének
azonban már az osztrák fôváros is
újdonság. Hangulata Budapestet idézi, azzal az apró
különbséggel, hogy itt mindenért schillingben kell
fizetni - a magyar árak legkevesebb két-
háromszorosát. Különösen az illemhely
használati díja tûnik aránytalanul magasnak,
fôképp, mert kevés valutánkat inkább olasz
lírára szeretnénk tartogatni. (Úgy látszik,
kicsit elsiettük az utazást: az eurót csak
januártól vezetik be, akkor nem lettek volna hasonló
gondjaink. Ráadásul valamikor 2002-ben (?) a vízumokat is
eltörlik, tehát az út szervezôinek
vízumbeszerzés címén elszenvedett bukaresti
kálváriája is elmarad majd
- egy következô csoport esetén.)
A kijelölt turistabusz-parkolóban hagyjuk a buszt, mint ahogy az osztrák rend azt megkívánja. (Ausztriában a németes precizitás egyébként végig elkísér. Az autósztráda melletti parkolókban is centiméterre kijelölt helye van a buszoknak, rend, szervezettség, tisztaság tapasztalható mindenütt.) Várostérképet vásárolunk - meg sem merem az árát említeni - aztán uccu neki... Frissek vagyunk, kezdôk, nem válogatunk a látnivalókban, még minden érdekel. Körülnézünk az eklektikus épületekkel tarkított Ringen, megtekintjük a Parlamentet, a bécsi Városházát, rápillantunk az operára. Kissé odébb karcsú gótikus templom ikertornya magasodik. A Votivkirche tatarozás alatt áll, mégis betekinthetünk. Csodálatos üvegablakai a marosvásárhelyi Kultúrpalotát juttatják eszünkbe.
A szemközti oldalon a román turisztikai irodát is felfedezzük, mikor átvágunk a legfôbb látványosságok, a Stephansdom és a Hofburg felé.
(Folytatjuk)
Lakossági fórum Nyárádszeredában
A Fókusz Öko Központ egyik legfontosabb programja a Nyárád menti közösségek fenntartható fejlesztését célozza, amelynek része a Természetes folyók a közösség szolgálatában elnevezésû program. A Polgár- Társ Alapítvány támogatásával mûködô program keretében alternatív stratégiát dolgoztak ki a Nyárád vízgyûjtô medencéjére, amely magába foglalja a folyószennyezés csökkentését, a folyó mente fenntartható menedzselését és az értékek felleltározását.
Elsô lépésként az adatgyûjtés mellett a lakossággal folytatott párbeszéd révén informálták az érintetteket a tervezett változtatásokról és megnyerték a helybeliek támogatását a terv megvalósításához. Így a szükséges mintegy 200 kis tó közül, amelyeknek vízmegtartó szerepe van, az elsô már jelentôs önkéntes munkával készült el.
A Nyárád, amely 79 km-es hosszán igen nagy szintkülönbséget ível át (az 1700 méter magas Görgényi-havasokból ered és 300 méteres szinten ömlik a Marosba), tájvédelmi és környezetvédelmi szempontból is kiemelt fontosságú. Mivel a folyó az évek során gyakran megáradt, 1960 óta jelentôs szabályozásokra került sor, aminek következtében a holtágak eltûntek, a folyómeder elmélyült és a talajvízszint csökkent. A gyors vízlefolyásnak köszönhetôen erôteljes erózió is jelentkezett. A valamikori 1-1,5 km széles árterület fokozatosan összeszûkült, és ezért ma már arra kell törekedni, hogy a mellékvölgyekben visszatartsák a vizet, helyreállítsák a holtágakat, kis tavakat, mocsarakat alakítsanak, amelyek a maguk során biztosítják az egész völgy egészséges vízháztartását és a víz öntisztulását. Emellett nem elhanyagolandó cél a Nyárád mente egyedi tájának megôrzése, visszaállítása sem.
A ma már elengedhetetlenül szükséges jobbágyfalvi gát megvalósulásával egyidejûleg a Fókusz Öko Központ azt szeretné elérni, hogy az Alsó-Nyárád mente megmentését biztosító, több tízmilliárdos munkálatok az elsôdleges haszon mellett a Nyárád menti közösségeknek további turisztikai lehetôségeket teremtsenek. Ezért közel egy fél éve lakossági fórumon a vízügyi igazgatósággal együtt döntöttek arról, hogy a lakosság érdekében módosítják az eredeti tervet. A keddi fórum célja pedig az volt, hogy a lakosság és a vízügyi igazgatóság beleegyezését megszerezzék egy további módosításhoz, amelynek nyomán a szabályozott új folyómederbôl származó földdel nem tömnék be az eredeti folyómedret, hanem azt a marosvásárhelyi víkendhez hasonlóan kiképeznék, létesülne egy, a környéknek amúgy is hiányzó szabadidôközpont, ugyanakkor az eredeti táj sem rongálódna meg. Nyárádszereda közelében, a létesítendô gáttól nem messze a folyó folyási irányában levô Szakadátnak nevezett hely azért különösen fontos, mert ez szinte az egyetlen olyan része a Nyárádnak, ahol a valamikori növényzet eredeti szépségében pompázik, kiváló otthont nyújtva több mint negyvenféle védett énekesmadárnak.
A fórumon jelen voltak a Fókusz Öko Központ és a Polgár-Társ Alapítvány képviselôi, valamint a terv elkészítôje, Kelemen Árpád mellett a környezetvédelmi igazgatóság igazgatója, Stefanescu Danut, a vízügyi igazgatóság képviselôi, köztük annak igazgatója, Urzica Mircea és érdeklôdôk is szép számban. Vitára tulajdonképpen nem is került sor, úgy tûnt, a tervezett szabadidôközpont és természetvédelmi terület ellen lényegi kifogása senkinek sem akadt. Néhányan a munkálatok miatt elvett területek kárpótlásának késlekedését tették csak szóvá. A környezetvédelmi igazgató kifejezte reményét, hogy a létesítendô szabadidôközpont esetében betartják majd a szükséges elôírásokat. Ami a vízügyi igazgatóságot illeti, annak igazgatója elmondta, semmi kifogásuk a szabadidôközpont létesítése ellen:
- Kérdés, hogy milyen pénzbôl képzelik el a beruházást, illetve hogy találnak-e érdeklôdôt a terv megvalósítására. Egyébként nekünk nincs ellenvetésünk, de azt persze nem várhatják el, és valóban ilyen igényt senki nem is fogalmazott meg, hogy az eredeti terv helyett vagy mellett ezzel is foglalkozzunk. Mi annyit tehetünk az ügy érdekében, hogy a régi meder felé biztosítunk valamennyi befolyó vizet és egy kifolyócsatornát, hogy a létesítendô két nagy tó természetes vízcseréjét biztosítani lehessen. Továbbá, az új mederbôl kitermelt föld egy részét a gát építésénél felhasználjuk, a többit meg oda visszük, ahova a helyi polgármesteri hivatal mondja.
Újra együtt szóltak a kórusok. Egymást figyelô tekintetek, szomjasan hallgató fülek rögzítették a karnagyok és a dalosok együttlélegzését s az ember hangja a templomboltozat határáig, majd azon túl is áradt, elfoglalta helyét az idôben. Otthon érezte magát és otthonra lelt. Az arcok átszellemültek, a marosfelfalusiak hangja kidolgozott asszonykezek simogatását hozta, a magyarrégeniek karnagyostól (Kósa Imre) sodróan fiatalok, ha hófehér hajukat nem látnánk, nôk és férfiak kipirult arcát keretezve, olyan erôvel zengett a gyülekezeti ének, a körtvélyfájaiak - maguk is kórusta-lálkozó szervezôi - már a súlyát is érzik a tenniakarásnak, a mûsorválogatás jelzi a továbblépési szándékot, Kodály, Palestrina zenei nyelvét ízlelgetik karnagyukkal - Szász Annamária - együtt, s már nem csak a szándék dicséretes. Marosszentgyörgy református kórusa Szilágyi Barnával egyre nagyobb léptekkel halad elôre, igényesség, jól átgondolt zenei építkezés biztosítja a megszólalás sikerét, széles sávon jut érvényre a pontosan eltervezett dinamikai skála és a gondosan munkált hanganyag növekvô ambícióval jó néven veszi a szakmai terhelés fokozását. Van még tanulnivaló, melyik kórusnak ne lenne, de az idô nekik dolgozik. A marosvásárhelyi énekkarokat a Gecse utcai Evangélium kórus képviselte, s a több évtizede már élükön álló Csiki Ágnes gazdag, színesen kidolgozott mûsort hozott velük.
Kodály, Bárdos, Bach, Palestrina, Birtalan, Árokháti, Helmore, Brigel, Mozart, Gruber zenei nyelvét a versmondás oldotta, fûzte egybe és Veress Róbert Gyula református lelkész foglalta liturgiai keretbe az általa sok lélekkel, szívvel létrehozott és fenntartott találkozót. Érdemes volt.
A nagysármási polgármesteri hivatal 300 millió lejt költött a községhez tartozó Lárga faluban levô iskola újjáépítésére. Az épületet néhány hete adták át, az iskolában I-IV. osztályosokat oktatnak. Amint Rusu Maria, a helyi tanács jegyzôje elmondta, az iskola újjáépítése azért vált szükségessé, mert a több mint százéves, vályogtéglából készített épületet az összeomlás veszélye fenyegette. A fûtést két konvektor fûtôkészülékkel oldották meg. A két osztályteremben 9 gyerek tanul, és óvoda is mûködik az épületben.
Vasárnap délután kerül sor az immár hagyományossá vált Amatôr Színjátszók Fesztiváljára Erdôszent- györgyön. A délután 3 órakor kezdôdô rendezvény keretében az erdôszentgyörgyi kultúrotthonban fellépnek a helyi színjátszók és a Gyergyószentmiklósról, Hármas- faluból, Kendrôl és Szászrégenbôl érkezett vendégelôadók.
A Magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Kis-Küküllô menti Térségi Társulás által támogatott fesztivál szervezôi a Népi Alkotók Megyei Központja, az erdôszentgyörgyi Bodor Péter Mûvelôdési Egyesület és a helyi kultúrotthon.
A belépés díjtalan.
A hétvégén két helységben vendégszerepel zenés-táncos mûsorral a Maros Mûvészegyüttes. November 24-én, szombaton este 6 órától Balázsfalván mutatja be új, kétrészes, zenés-táncos népi mûsorát, melynek címe: Egy más világ kapujában. Mûsoron gyimesi, magyarla-pádi, palackai román, szászcsávási cigány és magyarózdi táncok és népdalok szerepelnek. Koreográfusok Sára Ferenc és Könczei Árpád. November 25-én, vasárnap este 7 órától az együttes Balavásáron mutatja be a De sok várost, de sok falut bejártam címû új, kétrészes zenés-táncos mûsorát. Koreográfusok: Varga János és Könczei Árpád. Mindkét mûsor esetében a tánckarvezetôk Domokos Zsuzsanna és Füzesi Albert, énekelnek Bôr Hunyadi Csilla és Vígh Ágnes, zenekarvezetô: Moldován Horváth István.
A -da, -de képzôt a nyelvújítók alkották és terjesztették el a cselekvés, történés helyének kifejezésére. E mesterséges képzôalkotásnak az volt az alapja, hogy bizonyos - da, -de végû szavak végzôdését képzônek vélték, és jelentésmódosító szerepet tulajdonítottak nekik. Ilyen -da, -de végû szavakat tekintettek mintának: borda, gazda, kaloda, rozsda, illetve Bende, Korda, Kende személyneveket.
A legtöbb -da, -de képzôs szót igébôl képezték: pl. csapda, csúszda, étkezde, fogda, hizlalda, járda, mosoda, nyomda, sütöde, szálloda, uszoda, varroda, vizelde, zárda stb. Ezek jórészt ma is élnek, bár némelyiknek született a nyelvi hagyományokkal jobban összeegyeztethetô változata: étkezô, gyalogjáró, szálló stb. Az ellenük való harc eredménytelenségének egyik oka az volt, hogy helyettük gyakran nehézkes vagy eredetileg más jelentésû szavakat ajánlottak. A fogház ezért nem szorította ki a fogda, az írószoba az iroda, a kisdedóvó az óvoda szót.
A fônévbôl képzett -da, -de képzôs szavak száma sokkal kisebb, s ezek jó része el is avult. Megmaradt az áruda (bár csak a hivatalos nyelvben él), a bölcsôde, cukrászda, hengerde, lovarda, tébolyda (ma idegesítôen "zajos, mozgalmas hely" jelentésben, egyébként elmegyógyintézet), tôzsde (a börze bizonyos jelentéselkülönüléssel; a mai nyelvérzék számára egyébként a tôzsde már nem hat képzett szóként. Elavultak többek között a következô -da, - de képzôs szók: csillagda (csillagvizsgáló intézet), csónakda (csónakház), jósda (jóshely), kóroda (kórház), tanoda (iskola), vigarda (vigadó), zenede (zeneiskola).
A -da, -de képzôs szavak fontos nyelvhelyességi kérdése a kiejtés és a helyesírás. A képzô elôtti magánhangzó ugyanis rövid e szavakban, a bölcsôde kivételével: fonoda, kötöde, öntöde, sütöde, szövöde. Sokan hosszú -ö-vel ejtik a szó második tagját, mert a kötô, fonó stb. szóból képzettnek tekintik ôket.
A -da, -de képzôs szavak általában való nyelvhelyességi megítélése elsôsorban stíluskérdés. A meghonosodottakat elfogadjuk, az elavultakat azonban csak korfestésül tanácsos használni. Ma már nem alkotunk új szót ezzel a képzôvel, legföljebb tréfás célzattal, alkalmi használatra. Nagy általánosságban elmondhatjuk, hogy a -da, -de képzôs szavak nyereségei nyelvünknek. A nyelvhasználat kirostálta a sikerületleneket, a többinek az üldözése fölösleges, sôt káros.
A turizmust fellendítô legambíciósabb terv
Két héttel ezelôtt Bukarestben, kedden pedig Segesváron hozták nyilvánosságra a Segesvártól mintegy 5 km-re levô, 60 hektárnyi területen, a Breite tisztáson megépítendô Drakula Park elnevezésû szórakoztató komplexum terveit. A projektet a Turisztikai Minisztérium szakembergárdája állította össze, kimerítô gazdasági és más jellegû tanulmányok alapján. A megvalósítást, ennek körülményeit és a vagyonkezelést törvény szabályozza. A pénzügyi hátteret és a menedzsmentet pedig a világ más tájain is szórakoztató parkokat üzemeltetô, németországi Pullman City cég biztosítja. Emellett még kb. 30 magáncéget vonnak be a vállalkozásba. Az elképzelés szerint mintegy 3000 munkahely létesülne és szintén az említett törvény alapján a nyereség nagy részét kötelezôen a segesvári vár restaurálására kell majd fordítani. Ezt nyerné mindenekelôtt a város. Mindezek ellenére a tervnek ellenzôi is akadtak. Összeállításunkban, a teljesség igénye nélkül, bemutatjuk a tervet, ugyanakkor a megvalósítást ellenzôk véleményét is.
A Drakula Park megépítésének ötlete - állítása szerint - a jelenlegi turisztikai miniszteré, Dan Matei Agathoné volt. A kezdeményezés teljes egészében romániai, a kivitelezés és a beruházás nyugati (német), míg a kiaknázás és a nyereség egy része a területet ingyen biztosító helyi tanácsé, azaz Segesvár városé. Hogyha Romániát, illetve Erdélyt a Drakula-mítoszon keresztül ismerik leginkább a világban, akkor ezt csak eredeti üzleti ajánlattal kell megfûszerezni és így garantált lehet a siker. Röviden talán ez a park megépítésének alapgondolata. A tanulmányok szerint, bár azt a szakemberek is tudják, hogy van még tisztáznivaló Vlad Tepes Segesvárhoz kötôdô kapcsolatában, azért esett a választás e tisztásra, mert az erdôkkel övezett terület lehetôségei: a megközelíthetôsége, illetve a díjmentessége jelentôs anyagi megtakarítást biztosít a kivitelezôknek. Természetesen a segesvári vár vonzereje, ennek szász történelmi múltja is várhatóan idecsalogatja majd elsôsorban a németországi turistákat. Akarjuk-e vagy sem, a Drakula- mítosz létezik és Nyugaton nagyon sok híve akad, tehát a számítások szerint a Drakula Parknak biztosított a célközönsége. Ezt nem szabad álhazafias szellemben elvetni - indokolják az ötlet jogosságát a kiötlôi.
A tervnek három jól elhatárolható része van. Az egyik a szálláshelyekre, a másik a Drakula- mítosz kiaknázására, a harmadik pedig a szórakoztatásra összpontosít. Dan Covali fôépítész elképzelése szerint a parkba egy óriási szimbolikus kapun kell majd belépni. A belépôkártyákat is itt lehet majd megvásárolni. Távol a mozgalmasabb résztôl, az erdôben villa, panzió típusú, illetve lakrészes házakat helyeznek el, ugyanitt egy kemping is lesz élelmiszerüzlettel s minden ide illô helyiséggel. A gépkocsiút egyik oldalán 5000 férôhelyes parkolót képeznek ki. A park területén csak gyalog, illetve lovasszekéren lehet majd közlekedni, kivételt tesznek majd az üzleteket ellátó tehergépkocsiknak. Ezenkívül közlekedési eszközként a tervben szerepel egy kisvasút megépítése is. Távlati elképzelés, hogy a várost - amelytôl a Breite tisztást egy mély völgy választja el - telegondolával kötik majd össze a parkkal. A fô látványosság a 30 méter magas, toronnyal ellátott, négyszögû fallal körülvett, "XV. századi" kastély lesz, amelybe egy vizesárkon átívelô felvonóhídon lehet majd bejutni. Ide az elképzelés szerint fegyvertermet, kínzókamrát, toronybörtönt, vámpírok szobáját, trón- és lovagtermet rendeznek be. A kastélyhoz tartozik majd egy labirintuskert is. A park másik érdekessége egy romos torony lesz, amelynek a falai közé olyan mûhelyeket rendeznek be, ahol élesítik a vámpírfogakat, vérteket állítanak elô vámpírtámadás ellen. De lesz itt divatszabóság is, fô specifikuma "a napsugaraktól védô köpeny" elôállítása lesz. Egy mesterséges tó partján, katakombák közelében húzzák fel majd a Nemzetközi Vámpirológiai Intézet épületét. Itt könyvtár, mozik, kiállítótermek, Drakula-különterem és ami a legfontosabb, konferenciacsarnok várja majd azokat, akik e középkori hiedelemrôl akarnak vitázni. A park központi attrakciója a fôutca lesz. Itt butikok, különbözô vámpír-, illetve román gasztronómiai különlegességeket, kínáló hangulatos éttermek, kabarészínház, luxusszálloda, sörkert, középkori mûvészeti kiállítócsarnok várja majd az érdeklôdôket. A téren, amelyet egy lovagitorna- pálya és amfiteátrum zár, különbözô mûsorokkal szórakoztatják majd a látogatókat. Ide terveztek még falumúzeumot és lovaglópályát, istállókkal együtt.
A terv harmadik különálló része a szórakoztató park, ahol óriáskerék, hullámvasút, játéktermek, szellemszobák lesznek, s minden, ami más hasonló parkokban található. A tisztáson óriási piknikezô területet képeznek ki, és tervezik egy golfpálya létesítését is.
A terv megvalósítását épületrestaurátorok, környezetvédôk és mindenekelôtt az evangélikus egyház ellenzi. A Mihai Eminescu Trust egy "erdélyi kultúrát restauráló és konzerváló" nemkormányzati szervezet nevében, több jeles külföldi szakember aláírásával levelet juttatott el Ion Iliescu államelnökhöz, amelyben aggodalmukat fejezik ki a tervvel kapcsolatosan. Szerintük a Drakula Park Románia történelmi karikatúrája lesz, annál inkább, mivel Segesvárnak kevés köze van a mítoszt kiváltó valós alakhoz. A levélírók véleménye, hogy a hatalmas turistaözön tönkre fogja tenni a segesvári várat, amelynek egyes épületei jelenleg is siralmas, szinte menthetetlen állapotban v