Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Aktuális

Az országos munkaerô-elosztó hivatal adta hírül a minap, hogy a különleges romaprogram keretében 2001. szeptember 31-ig 3766 romának sikerült munkahelyet szerezni (Maros megyében 230-nak). Azt is írja, hogy 1,10%-kal túlteljesítették a tervet, ugyanis a program 3.725 roma személy elhelyezését tûzte ki célul.

Ez szép és jó. Az is szép, hogy se szeri, se száma a romák ügyeivel foglalkozó szemináriumoknak, tanácskozásoknak, "workshopoknak", "trainingeknek", a tévés locsogásokról nem is beszélve. Kormánystratégia, megyei és helyi stratégiák is készültek az ügyben, cigányirodákat nyitottak a prefektúrákon, a helyhatóságokban. Tehát teljes a képlet, amivel bizonyítani lehet, hogy Romániában micsoda érdeklôdés és nyüzsgés zajlik a romák helyezetének javítása érdekében. Mivel a látvány veszi el az ember szeme világát, az egész ott folytatódik azoknál az európai intézményeknél, amelyeknek néminemû beleszólása van vagy lehet Románia Európai Unióhoz való közeledésében.

A tárgyalási pozíciót ebben a témában feltehetôen tényleg erôsíti, hogy ilyen élénk figyelem mutatkozik e téren. Az sem tagadható, hogy jelent valamicskét azoknak a helyzetében, akikrôl a dolog szól. Azt hinni azonban, hogy most már sínen van a romakérdés megoldása Romániában, ábránd csupán. Bonyolult, egyes elemeiben szinte megoldhatatlan, hiszen a szóban forgók társadalmi beilleszkedése alapelemeiben megoldhatatlan.

Messze, nagyon messze vagyunk még attól, hogy a kormányzati, helyhatósági figyelem, meg a civil szervezetek tevése-vevése tömegeiben megérintené a meglehetôsen bonyolult szerkezetû roma társadalmat. Akkor is így van ez, ha már-már azt tapasztaljuk, hogy a roma ügyben intézkedôk, abból élôk többen vannak maholnap, mint azok, akiken ténylegesen segítenek.

A nyilatkozgatók és a roma ügy klasszikus képviselôinek szövegeléseibôl sem derül ki, mit kell valójában tenni. Ezekrôl idôrôl idôre kiderül, egymásnak is ellentmondó nyilatkozataik arról szólnak, hogy ki mennyit tud lefejni közpénzekbôl a "roma célra". Érdekes lenne például megtudni, hogy mire is megy el az idén a kisebbségi alapból számukra kiutalt csaknem 13 milliárd lej, ami nem kevés. Ugyanis tapintható jele nincs a rendeltetésszerû felhasználásnak. S bizonyára vannak más milliárdok is, amelyek füstbe menni látszanak.

Azt állítani tehát, hogy nem foglalkoznak komolyan a roma társadalom kérdéseivel, túlzás, de ugyanígy túlzás azt hinni, hogy ezek valaha is megoldják a kérdést. Másfelôl az is igaz, hogy szinte semmit sem tapasztalunk arról, hogy maga a cigány társadalom, amelynek beilleszkedéséért küszködünk, az önszervezôdés útján tett volna meg az elmúlt 11 évben figyelemre méltó lépéseket. Saját képviselôik, ehelyett, amint a tévék képernyôjén is láthatjuk, csupán nyilatkozgatnak. Jól megélnek ebbôl. Ám a kérdés lényegi rendezése továbbra is ábránd marad.

Az idén április elsején érvénybe lépett 2000. évi 19-es számú új társadalombiztosítási törvény a rendszer gyökeres változását jelentette. Az újonnan alakult Nyugdíjpénztár beindítása is számos veszôdséggel járt, egyrészt a szervezési kérdések és ügyintézés, másrészt a törvény alkalmazása miatt. A Nyugdíjpénztár zökkenômentes mûködését a törvény alkalmazási normáinak utólagos megjelenése és az ezt követô módosítások is megnehezítik. A Nyugdíjpénztárnál továbbra is felmerülô gondokról Morent Ilona vezérigazgatót kérdeztük.

- A Nyugdíjpénztár új székházba költözik. Mikor kerül erre sor és mit jelent ez a munka javítása szempontjából, lévén, hogy beszélgetésünk idôpontjában is az ügyfélfogadó irodába alig lehetett belépni a végeérhetetlen sorok miatt, ami nagyon megkeseríti az ügyfelek életét.

- A törvény megjelenése egy sor szervezési problémát vetett fel, mivel a megalakult Nyugdíjpénztár jogi személyként, külön intézményként mûködik. A Megyei Nyugdíjpénztár az országos pénztárnak van
alárendelve és a Munkaügyi és Társadalomvédelmi Minisztérium hatáskörébe tartozik. A Iuliu Maniu utca 2. szám alatt lévô épületben, ahol jelenleg a Nyugdíjpénztár mûködik, négy intézmény van egy fedél alatt - a Nyugdíjpénztár, a Munkaerô-Elosztó és Átképzô Ügynökség, a Munkaügyi Igazgatóság és a Munkaügyi Felügyelôség. Ezért is nagy a zsúfoltság. Feltétlenül szükségessé vált megoldást találni ennek az áldatlan helyzetnek megszüntetésére. Az Országos Nyugdíjpénztár segítségével a megyei pénztárnak sikerült új székházat vásárolni a Tudor Vladimirescu utca 60. szám alatt. Az itt található négy épületben a régi tejgyár, az irodák mûködtek. A helyiségek száma és alapterülete sokkal nagyobb a jelenleginél. S ami fontos, hogy a saját tulajdonú épületek szükség szerint bôvíthetôk. Javításuk elkezdôdött, három épületrésszel az idén készen lesznek. Ezekben a társadalombiztosítással foglalkozó, a gazdasági apparátus és a vezetôség kap helyet. A negyedik épület, amely a legnagyobb, s melyet egészen átalakítanak, az ügyfélfogadó irodákat foglalja magába, s csak jövô év április- májusban készül el. Az ügyfélfogadó irodánk modern, a bankokéhoz hasonló lesz. Országos viszonylatban a 42 megyébôl csupán hatnak sikerült új székházat vásárolni. Szerencse, hogy mi köztük vagyunk.

- A helyiség kérdése megoldódik, azonban a Megyei Nyugdíjpénztárnak lesz-e elegendô személyzete, kellô felszereltsége ahhoz, hogy például az adóhivatalokéhoz hasonló számítógép-rendszerrel a gyors ügyintézést lehetôvé tegye?

- A Nyugdíjpénztárnál jelenleg összesen 83 személy dolgozik, akik a tásadalombiztosítási, a nyugdíjosztályon, az ellenôrzési és végrehajtó osztályon látják el a teendôket. Az Országos Nyugdíjpénztár januártól további 34 személy alkalmazását hagyta jóvá. Ami a felszereltséget illeti, januárban megkapjuk a számítógépeket a kellô programokkal, akkortól várható az operatívabb kiszolgálás.

- Szerkesztôségünkbe nagyon sok olyan panasz érkezik, amelyben a nyugdíjt kérelmezôk felróják, hogy a kérvények benyújtásától három-négy hónap, esetleg több is eltelik a nyugdíjazási határozat kiállításáig. Ez alatt az idô alatt sem fizetést, sem nyugdíjt nem kapnak. Miért ilyen hosszú a várakozási idô?

- A várakozás tényleg nagy problémát jelent. Próbálunk napirendre jutni, ezért két váltást vezettünk be, az alkalmazottak szombaton és vasárnap is dolgoznak. Az adatfeldolgozás csak számítógépen történik, de még nincs munkaponton. A munkavolumen nagyon nagy, mivel az új nyugdíjtörvény értelmében a biztosítottak egész munkaidejét be kell vezetni. Egy-egy munkakönyvben legjobb esetben 120-130 pozíció van, ezeket mind be kell táplálni a számítógépbe, ami sok idôt vesz igénybe.

- Hogyan fordulhat elô, hogy a nyugdíjazást kérelmezô, miután beadta az iratait, csupán rá két-három hónapra kap értesítést, hogy dossziéja nem teljes, kiegészítések szükségesek. Nem lehetne azonnal átnézni ezeket, hogy teljesek-e vagy sem?

- Az új nyugdíjtörvény megjelenése után jelentek meg az alkalmazási normák és a programok, amelyeket az Országos Nyugdíjpénztár dolgozott ki. Ezek változtak. Augusztusban kaptuk meg a negyedik programot. Ezek a programok új követelményeket támasztanak. Ezért történhet meg, hogy a dosszié benyújtásakor nem tudjuk, hogy utólagosan még mit kell kérni, mivel kell a folyamodványt kiegészíteni. Jelenleg a szeptemberben és az októberben benyújtott dossziékon dolgozunk. Az új nyugdíjtörvény alkalmazástól a megyében 4396 nyugdíjazási határozatot bocsátottunk ki, és még nagyon sok kérés vár megoldásra. Országos viszonylatban Maros megye jól áll a nyugdíjazási határozatok kiállítását illetôen.

- Arra is panaszkodnak, hogy a Nyugdíjpénztár alkalmazottai nem úgy viselkednek az ügyfelekkel, ahogy kell. A vezérigazgató miért tolerálja ezt?

- Mint említettem, a jelenlegi körülmények között nehéz türelmesen bánni az emberekkel. Az alkalmazottakat felkértem, hogy minden ügyféllel megfelelôen foglalkozzanak. Nem könnyû egy tisztviselônek úgy emberekkel dolgozni, hogy négyen-öten kérdezik egyszerre. Remélem, az új székházban ilyen panaszra nem adnak okot az alkalmazottaink.

- Milyen a társadalombiztosítást fizetôk és a nyugdíjasok aránya pillanatnyilag? Mekkora a társadalombiztosításból befolyt összeg?

- Országos viszonylatban a harmadik negyedévben a tb- hozzájárulás begyûjtése terén Maros megye elsô helyen állt. A havi tb-hozzájárulás 160 milliárd lej körül van. A megyében 186.000 nyugdíjas van, s minden dolgozóra 1,6 nyugdíjas jut. A megye lakosságának egyharmada nyugdíjas.

- Az új társadalombiztosítási törvény értelmében kiszámított nyugdíjak kicsik - állítják a frissen nyugdíjazottak. Miért?

- Ez nyilván nem a megyei Nyugdíjpénztártól függ. A nyugdíjt a törvény szerint számítjuk ki a biztosított egész, munkában letöltött éveit figyelembe véve. Ha valakinek nagy a régisége és az évek folyamán magas volt a fizetése, a nyugdíja is nagyobb lesz. Ellenkezô esetben a nyugdíj valóban kisebb.

- Sokan afelôl érdeklôdnek, hogy mikortól kezik meg a régebben nyugálományba vonultak nyugdíjainak átszámítását, lévén, hogy ugyanolyan kategóriában dolgozók nyugdíjai nagyban különböznek.

- A nyugdíjak átszámítására is sor kerül. Hogyan, mikro és mi módon, erre nem tudok választ adni, meghaladja az illetékességem.

A hétfô éjszakai havazás nem okozott komoly fennakadásokat a megye útjain. A távolsági autóbuszállomás tájékoztatása szerint kedden reggel a járatokat elindították, az autóbuszok megérkeztek a célállomásokhoz. Marosvásárhelyen a Citadin Prest dolgozói tegnap hajnali fél kettôkor láttak munkához, s a délutáni órákig 78 tonna homokot és 15 tonna csúszásgátló anyagot szállítottak ki a megjelölt helyekre. Három hóekét, három földkotró gépet, három rakodót és négy, hóekével ellátott, önürítôs tehergépkocsit tartanak készenlétben - tájékoztatott Sigmirean Mircea igazgató.

A Magyar Reformátusok Világszövetsége és a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata szükségesnek tartja, hogy tagszervezetei nézzenek szembe a kommunista múlttal és a múlt tisztázásával járuljanak hozzá a sebek gyógyulásához - fogalmazta meg az egyházi személyek átvilágításáról szóló, együttes ülésén hozott elvi állásfoglalásában a két szervezet elnöksége hétfôn, Budapesten. A világszövetség és a tanácsokozó zsinat szorgalmazza, hogy az állami törvények lehetôségeit kihasználva az egyházi vezetôk, egyházi tisztségviselôk, az egyházi közvélemény formálói az egyház hitele és saját hitelességük érdekében is kérjék politikai átvilágításukat, ez legyen a választhatóság feltétele az elkövetkezô tisztújításokon.

A két magyar református világszervezet állásfoglalásában felkéri a legmagasabb egyházi testületeket: amennyiben szükséges, teremtsék meg a jogi lehetôséget arra, hogy a paritás elve alapján mód nyíljon a nem lelkészi tisztségviselôk politikai átvilágítására is.

Tôkés László királyhágómelléki református püspök, a világszövetség elnöke a közös nyilatkozat szövegét ismertetve az MTI-nek a helyszínen hozzátette: tekintettel az egyes országokban, az egyes egyházak körülményeiben fennálló sajátos viszonyokra, mindenkinek a saját hatáskörében kell eldöntenie, hogyan valósítja meg az átvilágításról szóló elvi állásfoglalásban foglaltakat. Hangsúlyozta: elvi állásfoglalásról van szó, tehát nem arról, hogy esetleg közvetlen módon bele akarnának avatkozni az egyes református egyházak életébe, vagy diktálni kívánnának az egyházi választásokra vonatkozóan.

Mint hozzáfûzte, ilyen kompetenciája vagy jogosítványa egyik szervezetnek sincs. Tôkés László szavai szerint "idôzített bomba gyanánt mûködnek az eltitkolt múltbeli vétkek, ugyanis teljesen alá van aknázva a társadalom, ezen belül az egyház is a leleplezetlen, illetve leplezett titkosszolgálati ügynökök és az ô tevékenységük által."

A püspök kiemelte: nem lehet megspórolni az erkölcsi tisztulás és kibontakozás szempontjából a múlt feltárását, az öncsalás lenne.

Erdélyi Géza felvidéki püspök, a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinatának elnöke ugyancsak az MTI-nek nyilatkozva hangsúlyozta: végre itt az ideje az erkölcsi megtisztulásnak.

Véleménye szerint a tisztázás megkönnyebbülést hozhatna azoknak is, akik belekényszerültek, illetve akiket belekényszerítettek az együttmûködésbe, s akik ezeket a sebeket magukban hordozzák.

A felvidéki püspök megjegyezte, hogy egyes fontos állami tisztségek betöltésekor alapfeltétel az átvilágítás.

- Az egyház nem kulloghat a világ után, inkább példát kell mutatnia - mondta Erdélyi Géza.

A témához kapcsolódik, s az egyeztetésen is szóba került, hogy a Magyarországi Református Egyház Zsinata májusi ülésén hozott határozatában kimondta: tudomásul veszi, hogy az egyházi személyek is kérhetik átvilágításukat, de azt egyetlen magyarországi református testület sem teheti kötelezôvé.

A Dunamelléki Református Egyházkerület vezetése ugyanakkor továbbra is szorgalmazza, hogy a jövôre esedékes tisztújításkor a jelölteknek kérniük kelljen saját ellenôrzésüket.

Ha lélektani helyzetjelentést kellene írni a jelenkori erdélyi magyarságról, akkor minden bizonnyal Pilinszky sorait idézném bevezetônek: "Vergôdésünk testvérünket sebzi, fojtja meg. (...) öldökölnünk és csatáznunk nincs miért, de kell." A költô metszô éleslátással rögzíti az emberi gyarlóság ellentmondásosságokba bonyolódó lét-tusáját: olyanok vagyunk, mint valami partra vont halak, akik elveszítettük a természetes életközeget, s bár mindannyiunknak ugyanaz hiányzik, szúró kavicsok között vergôdve-fuldokolva egymást sértjük, sebezzük halálra. Nem nehéz ezt a víziót lefordítani, nem kell költônek lennünk, hogy értsünk a szóból. Sokan mondanák erre: ez a magyar betegség! Még ha van is benne igazság, én mégis óvakodnék e fátum felvállalásától. Ez a zseniális költemény így végzôdik: "Roppant hálóban hányódunk s éjfélkor talán étek leszünk egy hatalmas halász asztalán." Nem hiszem, hogy ez a sors lenne ránk szabva, s ezt kellene nekünk felvállalni. Kodolányi ’43-as szárszói beszédének zárógondolatát már annyiszor idéztük, hogy félek is leírni, mert kár lenne ezt a nagyszerû gondolatot is, mint annyi más nagyszerû magyar géniuszból kipattanó szellemi szikrát, plágiumok és parafrázisok sorsára juttatni, ezért csak óvatosan és mélységes alázattal hívom segítségül a gondolatot, annak reményében, hogy képesek vagyunk továbbgondolni: "Mi nem vagyunk burjánzó, vegetatív nép, mint némely nagy népek (...), mi nem hagyatkozhatunk természetes életösztöneinkre, nekünk szükségünk van a tiszta öntudat, a kíméletlen önbírálat érzékeny iránytûjére is. (...) Mi nem érezzük azt az öntudatlan biztonságot, amit a burjánzó népek. Nem tudjuk átadni magunkat a tudattalan növényi létezés boldog melegének, buja kitárulkozásának. Történelmünkben süvölt a végzet, minden napunk, minden korszakunk egy-egy kicsikart haladék. S ezt a haladékot kell örökkévalósággá nyújtanunk. Mi nem hazudhatunk magunknak. De azt sem engedhetjük meg, hogy nekünk hazudjanak. Szemünket éjjel-nappal, jóban-rosszban magunkon és az örökkévalóságon kell tartanunk. Ha nem követelünk magunkra örökkévalóságot, elveszítjük a mát is." Súlyos szavak, nehéz felelôsséget helyeznek ránk. "Tiszta öntudat" - "kíméletlen önbírálat"- ízlelgetem a szavakat, s arra gondolok, hogy talán ’43-ban ezek nem csupán egy frappáns retorikai fordulat elemei voltak, hanem kôkemény meggyôzôdésbôl fogant elvek. Ma, úgy tûnik, nincs mit kezdjünk ezekkel a fogalmakkal. Költôi faragványok, mint ahogy az örökkévalóság is csak utópia. Ma nem errôl beszélünk. Ma fanyar cinizmussal karikírozzuk ezeket az ódon zamatú szavakat, s egyszerûen behelyettesítjük a posztmodern tragikomikumának szókészletével - például azzal, hogy "túlélés". El kell ismerjem, hogy ha valós helyzetünk elemzésébôl indulunk ki, akkor ez a túlélési törekvés bizonyul az egyetlen józan jövôképnek. Nem tudom, hogy fogja majd az utókor nevezni ezt a korszellemet, de az a gyanúm, hogy nem fogják az emberiség hôskorszakai közé sorolni. Én már most nagyon szégyellem magam... (de ki vagyok én?). Szégyenlôsen zárójelbe rejtett önbizalmatlanságom hûen tükrözi a túlélés feltétele alá rendelt öntudat gyengülését, hiszen attól kezdve, hogy megadom magam egy lavina erejével sodró személytelen folyamatnak, kevés esélyem marad, hogy megfogalmazzam: vagyok. A túlélés pergô ritmusa nem hagy idôt önbírálatra, eszmélôdésre, párbeszédre, töprengésre. Türelmetlen ütemet diktál, mint egy hajszálpontos metronóm ingája, ami korlátok közé gyömöszöli az elôadót, és nem alkuszik a változatos érzelembôl fakadó rapszodikus szabadsággal. A túlélés egy korszerû és precíz algoritmus lépéssorozata, amit a növekvô sebességû mikroprocesszorok analógiájára az ember is lihegve próbál gyorsan megoldani. Nincs idô "kíméletlen önbírálatra"; nincs idô alapos felkészüléssel (Uram bocsá’, netalán tanulással) "tiszta öntudatra" eszmélni, hanem csak egy szempont érvényes: mindenáron, de mindenáron túlélni. Kemény, eszméletlen, tébolyító harc... a kavicsok között. "Öldökölnünk és csatáznunk nincs miért, de kell". Mindenáron. Az sem számít, ha "vergôdésünk testvérünket sebzi, fojtja meg". Mindenáron. Az sem számít, ha nincs elv, mit zászlóra tûzzünk, de gyôzni kell. Mindenáron. Az sem számít, ha ópiumos harcmámorunkban azt is elveszítjük, amit korábban nyertünk. Harcolni kell és gyôzni, mindenáron. Néha eljátszom a gondolattal, ha hirtelen megakaszthatnánk az idô kerekét, és abban a pillanatban mozdulatlanná merevednének az emberek, hányan volnának olyanok, akik hátradôlve egy kényelmes karosszékben nem tévét néznek, nem bulvárlapot olvasnak kéjes izgalommal, nem az Internet információdagályával küzdve navigálnak, nem gusztustalan mohósággal és gyorsasággal zabálnak, nem kivörösödve csapkodják az asztal lapját vélt igazuknak jogot vindikálva, nem izgatottan magyaráznak nyakukon pattanásig feszült, kidagadt erekkel, nem a pálinkáspohár izgató tartalmát zúdítják le öblös torkukon. Vajon hányan lennének, akik csak ülnek és türelmes nyugalommal az élet ismeretlen szépségét és derûjét sugározzák lényükbôl? Kedves olvasó, ez csak játék - ártatlan, naiv gyermekjáték. A kôkemény valóság: küzdeni kell és gyôzni mindenáron. Eljártak azok az idôk, amikor antik faliórák ingái méltóságteljes idôritmusban kondították az elmúlás perceit, és a mulandóság idômértéke egy-egy gongütés között idôt hagyott lenni. Ezeket felváltották a kisebb, karra csatolt, egyre gyorsabban ketyegô idômérôk, amelyek már nemcsak perceket, de másodperctöredékeket kattogva a gyorsuló idô képzetét plántálták a teremtés koronájának szürkeállományába. Sôt, utóbb az óralapokat, melyeken a békeidôkben még körbe járt a szorgalmas óramutató és nemcsak a pillanat töredékét láttuk, de azt is, ami elmúlt és azt is, ami lesz, felváltotta a kvarckristályos kijelzô, amelyen mindig csak azt az egyetlen pillanatot látod, ami éppen most van. Merthogy arról szól ma a történet, hogy ragadd meg azt, ami éppen kezed ügyébe kerül, mert nem biztos, hogy lesz még egy esélyed. Dagályos gondolatmenetem végére érkeztem. Most váratlanul abba kellene hagyni, mert azt, ami nincs, nem lehet továbbgondolni. De én makacsul hinni akarom, hogy lehet - valahogy úgy, mint az eszmélkedô költô: ami nincs, annak van virágja. Nincs jövôt ígérô tervekben összekovácsolódó nemzet, de van jövôje a nemzetnek.

Tisztelt szerkesztôség!

A marosvásárhelyi RMDSZ 2-es körzetének választmánya 2001. október 18-án egy nyílt levelet adott át közlés végett a Népújság fôszerkesztôjének. A levél címzettje Markó Béla, az RMDSZ elnöke, akinek marosvásárhelyi hivatalában ugyanaznap iktatták a levelet. Azóta egy hónap telt el, az elnök úr nem válaszolt, a Népújságban viszont 2001. november 9-én Mózes Edith az RMDSZ Maros megyei ügyvezetô elnökével a meg sem jelent nyílt levélrôl beszélget, a levél aláíróit is minôsítik. Az érintettség jogán ezúton is kérjük a fent említett nyílt levél közlését, hadd döntse el az olvasó, hogy
"mocskolódik-e" a szövetség elnökével a 2-es körzet választmánya vagy sem.

Tisztelettel az RMDSZ 2. körzetének választmánya

Szerk. megj.: Divatja van ugyan a "nyílt leveleknek", a Népújság azonban nem lehet egyfajta közlönye az ilyenszerû, szónoki kérdésekkel "falhoz állító" megnyilatkozásoknak. A tényekre alapozott, tárgyszerû vitacikkeknek ezzel szemben mindig is helye volt, és helye van lapunk hasábjain. Akárcsak a hiteles tényfeltárásnak, amit a 2-es RMDSZ-körzet fenti közlésében említ, a Mózes Edith által jegyzett interjú is tanúsítja. Ebben egyébként a hivatkozásban szereplô "nyílt levél" minden lényeges megállapítása szóba került, tehát nyilvánosságot kapott.

Ami meg a "mocskolódik" jelzôt illeti, a megyei ügyvezetô elnök sehol sem állította, hogy a 2-es körzet követte volna el ezt az illetlenséget. Tételesen a következôket mondta Brassai Zsombor: "Óhatatlanul szóba kell hozni: ne játssza el senki, hogy ô külön intézmény az RMDSZ-en belül vagy az RMDSZ mellett. Ez nem demokratikus. Nem az a demokrácia, hogy a sajtón keresztül nyílt levélben támadom meg az elnököt, nem az a demokrácia, hogy a tiszteletbeli elnökrôl bírálatot nem lehet mondani, mert rögtön leárulózzák az embert emiatt, de a szövetségi elnököt viszont érvelô vita helyett naponta lehet mocskolni nyílt levelekben. Nem ez a demokrácia. A demokrácia az, hogy van bátorságom az elképzelésemet a szervezeten belül ütköztetni, ott vindikálok a véleményemnek jogot s elviselem azt is, hogy másoknak más a véleménye. Én így gondolom."

Ítélhet az olvasó.

Az 1989-es eseményeket követôen az ország súlyos gazdasági helyzete nyilvánvalóvá vált. A kommunista örökség, illetve a teljes gazdasági struktúraváltás szükségessége, az úgynevezett piacgazdaságra való áttérés minden egyes politikai párt programjában megjelent. Az 1996-ig kormányzó Iliescu- rezsimet (így nevezem az átmenet elsô 6 évét, amelyben gyakran változó miniszterelnökök és kormányok között az egyetlen stabil pontot az államelnök változatlansága jelentette) az ellenzéki politikusok gyakran azzal vádolták, hogy nem hajtja végre az átalakításokat, a kelet- európai államokban jól ismert sokkterápiát. Aztán 1996-2000 között sem történt áttörés a gazdaság területén, a kormányon lévô pártok inkább egymást vádolták a megfelelô döntések meghozatalának és végrehajtásának megakadályozása miatt. Tizenegy évvel a változások után immár joggal várhatja a lakosság, hogy a gazdasági átrendezôdés, a vele járó összes problémával és mozzanattal végre megtörténjen. Lássuk, ilyen elvárások mellett a Nastase-kormány mit teljesített az elmúlt egy évben:

Optimista lehetett a lakosság, hiszen már a kormányprogram is a társadalom helyzetének elemzésével indult, hiszen az eddigi kormányprogramok mindössze a makrogazdasági helyzetrôl adtak valamiféle eligazodást. Persze - mint minden politikai program - ez utóbbi is többnyire csak a leköszönô kormány lépéseit bírálta, megállapítva a lakosság egyre kilátástalanabb helyzetét. Aztán tovább lapozva a programot, megtaláljuk a Nemzetgazdaság fellendítése címû fejezetet, amely immár konkrét lépéseket, elképzeléseket is tartalmaz. De egy év alatt mi valósult meg belôle?

A gazdasági növekedést mindenekelôtt a hazai tôke megerôsítésével, illetve a külföldi tôke bevonásával szerette volna megvalósítani a kormány. Ebbôl az elsô, a hazai tôke megerôsítése, nehézkes feladat, azonban a nemrég elfogadott 2002-es költségvetés jelentôs tételt különít el a kis- és középvállalkozások fejlesztésére. Ez lehetne akár a hazai tôke erôsítése is, azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy mindössze az RMDSZ kitartásának köszönhetô, hogy végül valóban növekedett ez a tétel, ugyanakkor az erôsítés gazdaságon kívüli feltételein, a törvényeken, ez a kormány sem volt hajlandó könnyíteni. Próbálkozás ezen a téren is volt, azonban a cégbejegyzés megkönnyítésén túl még nem sikerült más területeken is eredményt elérni. Ez pedig csakis a kormány számlájára írható, hiszen a parlamenti többsége meglenne hozzá és a kormányon belüli ellenállással sem kell számoljon, pusztán a politikai szándék hiánya róható fel.

Ami a külföldi tôke bevonását érinti, meglepôen indított a kormány, már a kampány idején hangoztatni kezdte, hogy megengedhetetlen visszaélések történtek a privatizáció területén, így azokat ki fogja vizsgálni, és ahol szükségét látja, megszünteti a szerzôdéseket. Ezek a hírek nem hatottak túl jól a nemzetközi cégek körében, rohamosan csökkenni kezdett Románia addig sem fényes megítélése, egyre aggasztóbb besorolásokat alkalmaztak a külföldi elemzôk. Aztán néhány erôtlen - fôleg etnikai (a szovátai Fürdôvállalat), vagy személyi kifogás (ROMTELECOM) miatt felmerülô - próbálkozás után a kormány már valóban látványos eredményeket ért el. Nemhogy feladta volna a privatizációt, hanem valóban új lendületet adott neki. Elôször is sikerült eladni a költségvetés egyik fekete lyukját, a galaci SIDEX-et, másodszor pedig a bankrendszert sikerült stabilizálni, így a román bankszektorban végre megjelentek a legnagyobb nyugati bankok (Société General, Raiffeisen Bank stb.), sôt beindult a legnagyobb hazai bank, a Román Kereskedelmi Bank privatizációja is. Ezek a lépések mindenképpen biztatóak, van is mit behozni, hiszen ma már Bulgáriában is jóval több külföldi tôke van, mint hazánkban.

Ami a makrogazdasági stabilitást illeti, nagy álmokkal indult a kormány, hiszen évi 4,5-6%-os GDP-növekedést és az infláció 2004-ig egyszámjegyûre történô leszorítását ígérte. Az egy év alatt elért eredmények még nem cáfolják meg a terveket, azonban mindenképpen elmondható, hogy bár kezdetben az infláció valóban nem növekedett, az elmúlt napok masszív áremelései már más szemszögbe állítják a problémát, de jellemzô az is, hogy a dollár árfolyama egy év alatt 20%-kal növekedett, és ez valamivel az infláció alatt maradt. Ezeket az "eredményeket" nem lehet figyelmen kívül hagyni, bár el kell ismerni, hogy hosszas tárgyalássorozat után néhány hete sikerült a Világbankkal és a Nemzetközi Valutaalappal megállapodnia. A két legfontosabb nemzetközi pénzintézet döntését várhatóan a befektetôk is megfelelôen értékelik a következô idôszakban, növelve az ország hitelét (könnyebben és alacsonyabb kamattal juthat újabb hitelekhez az ország), arról nem is beszélve, hogy a Világbank éppen a nagy állami vállalatok átszervezésére adott 300 millió dollárt. Ezeket az eredményeket viszont nem a kormány iránt érzett szimpátia hozta, hanem komoly teljesítményt várnak érte: mindenekelôtt a strukturális reformokat, felgyorsított privatizációt (a Valutaalap elvárása, hogy a 10 legnagyobb veszteséget termelô állami vállalatot márciusig privatizálják, a Valutaalap pedig 17 másik vállalat eladását jelölte ki elvárásnak), ugyanakkor az állami szektor leépítése (több ezerrel kell csökkentse az állami alkalmazottak számát) is szerepel a listán. Tehát a neheze csak most indul, a megszorítások következtében a lakosság már nem létezô tartalékait is feléli a következô hónapokban, így a tél elteltével komoly szociális megmozdulások várhatók a lakosság részérôl. Ennek kezelésére a kormánynak az elkövetkezendô három hónapban olyan eredményeket kell felmutatnia, amely legalább nem rontja a lakosság jelenlegi helyzetét. A két tûz között lévô kormánynak nem lesz könnyû helyzete, azt is figyelembe véve, hogy bár Nastase rendkívül jó kommunikátor, de néhány éve Csehországban Vaclav Klaus kormányát még a jó kommunikáció sem mentette meg.

Ami az ideológiai oldalt illeti, nem szabad elfelejtenünk, hogy Lengyelországban és Magyarországon is éppen szociáldemokrata pártok hajtották végre a szükséges reformokat, hogy az Angliában, Németországban és Franciaországban hatalmon lévô szociáldemokratáknak szintén gazdasági recesszióban kellett helytállniuk. A napokban Budapesten tartott nemzetközi konferencia konklúziójaként elhangzott, hogy az egyes ideológiák ma már nem a különbözô gazdasági programokkal, hanem a programon belüli eltéréssel tûnnek ki. Ennek megfelelôen elmondható, hogy kellô politikai szándékkal, valamint a helyzet reális felmérésével elôbbre vihetô a problémák megoldása. Azonban éppen ez a szándék és tisztánlátás hiányzott az elmúlt tizenegy esztendôben.

Szabó Károly Ferenc szenátor politikai nyilatkozatot tett a Szenátus november 19-i, hétfôi ülésén azzal kapcsolatban, hogy a román sajtó a Hírszerzô Szolgálat igazgatójának, Radu Timoftenak tulajdonított nyilatkozatból idézve világgá kürtölte: Kovászna és Hargita megyében a román állami fennhatóság megszûnt volna érvényesülni. Felhívta a figyelmet arra, hogy magas rangú köztisztviselô és kiváltképp a belsô elhárítás vezetôje ilyen "publicisztikai hozzáállással", vagyis funkciójához méltatlanul akkor sem viszonyulhatna egy ilyen jelenséghez, ha történetesen lenne rá hivatkozási alapja. Mivel nincs, semmilyen ténnyel nem tudja alátámasztani állítását. Viszont ha állításnak lenne is hivatkozási alapja, akkor arra kellene elôbb magyarázattal szolgálnia, hogy miért hagyta idáig fajulni a dolgokat, mire fel vágta zsebre a fizetését abban a beosztásban, amelyet betölt. Így hát van két választása: vagy elismeri, hogy "mellébeszélt", vagy vonja le a konzekvenciákat saját szerepére nézve.

Az ENSZ védnöksége alatt Németországban Afganisztán jövôjérôl kezdôdnek tárgyalások, amelyekre a tálibellenes Északi Szövetség már hivatalosan elfogadta a világszervezet meghívását. A hatalom megosztásáról szóló, hétfôn kezdôdô berlini tárgyalásokba nem vonják be a déli országrész egyes térségeit még mindig ellenôrzô tálibokat. Francesc Vendrell afganisztáni ENSZ-különmegbízott szerint az ország lakosságának több mint felét kitevô pastuk elküldik képviselôiket a találkozóra, akárcsak a római számkivetettségben élô volt afgán király.

Az Északi Szövetség nevében Abdullah Abdullah külügyminiszter kedden az ENSZ-megbízottal közösen tartott kabuli sajtóértekezleten jelentette be, hogy a szövetség részt vesz a németországi találkozón. Korábban Burhanuddin Rabbani egykori elnök, az Északi Szövetség feje közölte, hogy a hétfôre beütemezett nyitó ülés csak jelképes lehet, és az Afganisztán jövôjét meghatározó lényegi döntések az ország határain belül megrendezett találkozókon születhetnek meg. (Az Északi Szövetség legnagyobb erejét vezetô Rabbani egyetlen percre sem adta fel követelését, hogy a leendô kormány miniszterelnöke legyen és már Kabulban tartózkodik.) A semleges területhez az Egyesült Államok és szövetségesei ragaszkodtak.

Németország ENSZ-nagykövete, Hanns Heinrich Schumacher a Reuters hírügynökségnek úgy nyilatkozott, hogy a találkozó színhelye a berlini külügyminisztérium újonnan épült konferenciaközpontja lesz, ahol megteremthetô a megbeszélésekhez szükséges bizalmas légkör.

Miután a szakadatlan amerikai bombázások és a fegyveres ellenzék támadásai nyomán a tálibok november 13-án kivonultak Kabulból, Afganisztánban megszûnt a központi kormány. A hatalom megosztásáról szóló tárgyalásokat, amelyek eredményeként egy széles társadalmi alapon nyugvó, minden nemzetiséget magában foglaló kormány alakulna meg, a világszervezet elsô lépésnek tekinti az afganisztáni helyreállításra kidolgozott, ötszakaszos tervében.

Pakisztánban kedden jelentették be, hogy legkevesebb 15 külföldit - szaúdiakat, jemenieket, afgánokat - tartóztattak le az utóbbi napokban, amint megpróbáltak Afganisztánból átjutni az országba. Az AP amerikai hírügynökség kvettai hivatalos forrásokból úgy értesült, hogy Pesavarban ôrizetbe vették egy pakisztáni székhelyû militáns csoport egyik tagját, aki lapjelentések szerint egy közelebbrôl meg nem nevezett arab országba tartott, hogy ottani amerikai érdekeltségek ellen kövessen el merényletet. A sajtóértesülést hivatalos források nem erôsítették meg, de a pakisztáni hírszerzés egyik névtelenséget kérô illetékese felfedte, hogy az arab ország Kuvait lett volna. A tisztviselô hozzátette: az ôrizetbe vett személyt a titkosszolgálat hallgatja ki.

A közép- és a kelet-európai gazdaságok az idén már harmadik éve növekednek egyvégtében, de a világgazdasági lassulás és az olajárak csökkenése miatt az átlagos növekedés lassulni fog jövôre - írták az EBRD elemzôi a kedden megjelent elemzésükben az átalakuló gazdaságokról.

Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) átmenetrôl készített éves jelentése szerint a térségben az átlagos GDP-növekedés várhatóan 4,3 százalékos lesz az idén, a tavalyi 5,5 százalékos rekord után. A 27 kelet-európai és FÁK-országban tevékenykedô EBRD szerint a térség átlagos növekedése 3,4 százalékra lassul jövôre, miután a szeptemberi amerikai terrortámadások következményei miatt csökken a termékeik iránti külföldi kereslet, másfelôl a befektetôk is jobban vonakodnak a kockázatosabbnak ítélt eszközöktôl. Külön a közép-európai és a balti országoknak 2,7 százalékos növekedést jósolt jövôre átlagosan az EBRD.

A bank szerint elsôsorban az EU-hoz jobban kapcsolódó országok - Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Szlovénia, Lettország, Litvánia, Észtország, Bulgária és Románia - számíthatnak nagyobb lassulásra jövôre. A bank természetesen nem vonta kétségbe a csatlakozás elônyeit, sôt, figyelmeztetett, hogy az EU bôvítésébôl más térségbeli országoknak, mindenekelôtt a FÁK-országoknak is profitálniuk kell. "Létfontosságú, hogy ne keletkezzék új, brüsszeli vasfüggöny az EU új határainál" - írták az elemzôk. Szerintük a bôvített EU-nak kereskedelmi megállapodásokat kellene kötnie azzal a 17 országgal, amelyek ugyancsak az EBRD mûködési területéhez tartoznak, de nem lesznek EU-tagok.

Az EBRD emlékeztetett, hogy a Független Államok Közösségének (FÁK) országaiban - nagyrészt a volt Szovjetunióban - az átlagos gazdasági növekedés az idén elôször haladta meg a közép-európai és a balti ütemet, de mivel az ottani teljesítményt elsôsorban az olajárak igazgatják, jövôre ott is lassulás várható. Oroszországnak 5,5 százalékos GDP- többletet jósolt az EBRD idénre kedden, Kazahsztánnak és Türkméniának egyenként 10 százalékot, a FÁK-átlagra pedig 5,8 százalékot adott. A jövôre valószínûsített 4 százalékos átlagos növekedést azonban lefelé kell módosítani, ha az olaj ára tartósan hordónként 18 dollár alá esik - írták az EBRD elemzôi. Ez esetben Oroszország csak 2-3 százalékos növekedésre számíthat jövôre, bár az 1998-as fizetési válság megismétlôdése nem valószínû - vélekedtek.

Kedden a szlovák külügyi szóvivô megerôsítette, hogy Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium politikai államtitkára csütörtökön Pozsonyban szlovák kollégájával, Jaroslav Chleboval tárgyal a magyar kedvezménytörvényrôl.

Boris Gandel szóvivô szerint jogilag megengedhetetlen, hogy egy állam egyoldalúan olyan törvényt fogadjon el, amelynek egy másik állam területén is hatálya lenne, márpedig a magyar jogszabály a nemzetközi jogi elvek áttörésének, egyszersmind az állam belsô rendjének integritását is fenyegetô körülménynek tekinthetô. Az ilyen precedens jogi és politikai szempontból különösképpen nem kívánatos - fogalmazott a tárca keddi sajtótájékoztatóján a szlovák külügyi szóvivô.

A csütörtöki találkozóval kapcsolatos szlovák szándékot jelezve azt mondta: Pozsony konstruktív, tárgyilagos párbeszédet akar folytatni a magyar féllel, mégpedig azzal a céllal, hogy orvosolják a magyar jogszabály azon hibáit, amelyek kiküszöbölésére az EBESZ kisebbségi fôbiztosa is felszólította Magyarországot. Gandel szerint Szlovákia ezen túlmenôen a velencei bizottság jelentésében szereplô kifogásokról és az Európai Bizottság kedvezménytörvényt érintô fenntartásairól is tárgyalni kíván Budapesttel.

Naponta mintegy 2100 gyerek eltûnését jelentik be a rendôrségen az Egyesült Államokban, sok szülô azonban nem ismeri "rendesen" ivadékát, és nem tud kellô információt adni róla.

Az elveszett és kizsákmányolt gyermekek országos központja és az ADVO Inc. közvetlen postavállalat által készített tanulmány adatai szerint az amerikai szülôk 34 százaléka nem tudja gyermekének - vagy legalábbis mindegyik gyermekének - a pontos súlyát, magasságát és a szeme színét, pedig ezek az információk kulcsfontosságúak az eltûnt gyerek megtalálásához.

A szülôk általában a legifjabb gyermekükrôl tudnak a legtöbbet, "kívülrôl fújják" szemének színét, testsúlyát és testmagasságát. Azokban a háztartásokban azonban, ahol kettônél több gyermek van, a szülôk 44 százaléka nem tudja mindegyik gyermekérôl - fôképp a nagyobbakról - mind a három fontos adatot.

Mint Emie Allen az eltûnt és kizsákmányolt gyermekek országos központjának elnöke elmondta, indokolatlanul kockáztatnak azok a szülôk, akik nem rendelkeznek pontos adatokkal a gyermekeikrôl. Fontos az, hogy mindenkinek legyen friss fotója a gyermekérôl. A gyermekkel is el kell beszélgetni a biztonságát fenyegetô kockázatokról - mondta Allen a Reutersnek.

Az elveszett emberek száma aggasztóan növekedett az elmúlt 20 évben az Egyesült Államokban. Mint Allen elmondta, az FBI két évtizeddel ezelôtt évente 150 ezer eltûnt embert regisztrált, azonban tavaly ez a szám már 876 ezerre emelkedett és közülük 750 ezer volt gyermek.

A megnövekedett mobilitás, a lakókörnyezetben való rossz eligazodás és az, hogy a dolgozó szülôk kénytelenek családon kívüliekre bízni gyermekeiket, megnövelte a kockázatokat. Fel kell készülni ezért minden eshetôségre és errôl, a kockázatokról magukat a gyermekeket is tájékoztatni kell. Az iskoláknak oktatni kell a tanulókat a veszélyhelyzetekre és nem csak arra, hogy ne fogadjanak el édességet idegenektôl.

A jó hír az, hogy egyre több eltûnt gyermeket sikerül megtalálni. A tavaly elveszett 750 ezer gyerek mintegy 99 százalékát sikerült biztonságosan visszajuttatni a szüleihez.

A táncház Magyarországon a széki minta alapján terjedt el. Az elsô budapesti táncházat 1972- ben tartották, ahol jelen volt a legelismertebb koreográfusok közül Timár Sándor és Novák Ferenc is. A széki dominancia oka egyszerû: az 1970-es években már csak Széken maradt meg a régi szervezett közösségi táncélet, a gyermekek még helyi viseletben jártak iskolába, s az utcán a felnôttek se öltöztek polgári ruhába. Ünnepnapokon még ma is a legszebb viseletükben mennek a templomba.

Csíkban, Gyergyóban már az 1930-as években felbomlóban volt a hagyományos szokásrend, így a táncház is. Martin György gyûjtôútjai idején már csak leírásokban vagy idôs falusi emberek emlékezetében élt. Kolozsvár éppen Szék közelsége miatt elôzhette meg Csíkszeredát az elsô erdélyi táncház beindításában 1977-ben. A közeli kalotaszegi és mezôségi falvak zenészeitôl, táncosaitól szorgalmasan tanulva a kolozsváriak kialakíthatták a mai értelemben vett, többféle párt (táncrendet) felsorakoztató táncházat. 2002. február 16-án a Zurboló együttes szervezésében kerül majd sor a 25 éves erdélyi táncházmozgalom megünneplésére, amelyre minden egykori oktatót, résztvevôt szeretettel várnak. Érdeklôdni és jelentkezni a zurbolotanc@yahoo.com címen lehet.

Csíkszereda a Barozda közremûködésével - felcsíki és a gyimesi gyûjtések alapján - még 1977-ben követte Kolozsvár példáját, így beindulhatott az elsô székelyföldi táncház.

Marosvásárhelyen 1981 ôszétôl szervezôdött újjá a táncház, a nemrég 25. születésnapját ünneplô Barozda kontrásának, Pávai Istvánnak a közremûködésével.

A táncházban nem szerepeltetni kell az embereket. Ha a táncház csoportot alakít, úgy elveszti táncház jellegét, és automatikusan kialakul a bennfentesek és a próbákon részt venni nem tudó "hozzá nem értôk" csoportja. Pedig a hivatásos táncegyüttesek tagjait se "nézik le" szûkebb szókincsükért a táncházba járó egyetemisták, tanárok, ügyvédek, mérnökök, orvosok, ha kialakul a kapcsolat, és mozgáskultúrát, táncillemet, mértéket tanulhatnak a táncmestertôl. Ha a táncházasok is jól megtanulnak néhány pontot, akkor nyugodtan kiállhatnak a zenekar elé - a legjobbak úgyis a végén jönnek. A táncházban a hivatásos táncosok pedig megtanulhatják, hogy a táncházat nem szabad színpaddá alakítani, és nem illik (csak a tánctudás alapján nézve indokolhatóan) végig szólózni a zenekar elôtt, elvéve a táncházasok önbizalmát és kedvét. A helyes egyensúly megtalálása vezethet el odáig, hogy mindenki jól érzi magát a táncházban, és sokat tanulhat a többiektôl - táncot, emberséget, mûveltséget.

A Western Pub - a hajdani Vagon - ad hétfô esténként helyet a táncháznak, ahol este 7-tôl széki táncokat tanulhat a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem megnyitásának köszönhetôen létszámában gyarapodott fiatalság. A helyszín sokkal alkalmasabb, mint a Maros Mûvészegyüttes felújításra szoruló próbaterme, annak ellenére, hogy a külsô teremben szinte vágni lehet a füstöt. Az ablakok pedig zárva vannak, mivel a környéken lakó polgárok a "zavaró hangos zenére" hivatkozva feljelentéssel is fenyegetôznek. Ez is jelzi, hogy még a magyarságon belül is léteznek generációs és kulturális különbségek…

A Folk Center Alapítvány szervezésében több mint ötvenen látogatják a táncházat, ahol Ferenc Zsolt vezeti be a széki négyes, csárdás, lassú, porka és hétlépés rejtelmeibe az érdeklôdôket. A Maros Mûvészegyüttes zenekara autentikus zenével teremt remek hangulatot a táncolni vágyóknak.

Örömmel számolok be róla, hogy pénteken délutánonként Kis Dénes rádiómûsorában magyar népdalokat is tanulhatnak a vásárhelyiek, méghozzá tiszta forrásból. Hagyományôrzôk és autentikus stílusú fiatal népdalénekesek segítségével ismerkedhetnek a magyar dallamvilággal, énekekkel.

»A jó szervezôképességû és hozzáértô táncoktatók hiánya az oka, hogy sajnos még mindig sok a táncrendeket, a figurákat ismerô, de görcsös merevséggel, kevés belsô érzelemmel táncoló fiatal. A felemelt váll, a túlzott "roggyantás", az önfeledt kézzel- lábbal hadonászás, a félreértett "görbe hát" még akkor sem jelent hiteles táncolási stílust, ha ezt az "eredeti" tartásformát éppen a helyszínen sajátítja el valaki. Mert jó tudni, hogy a falusi táncosok közt is bôven akadnak ritmustalanul, görcsösen táncoló, kevésbé táncra termett, önmagukat szívesen "szerepeltetô" akarnokok« - írta Kelemen Ferenc 1984-ben A színpadtól a táncházig c. tanulmányában. Ezért fordult (és fordul még ma is) elô, hogy a megfogadott cigányzenésznél is idônként elszakad a cérna, és ráparancsol az elôtte botladozó táncosra, hogy adja már át a helyét a következônek, de az igazi jó táncosnak akár térden állva is húzza. Mert a hagyományok, a tánc ismerete mellett a táncerkölcs és a reális önismeret is része annak a tudásnak, amit az önszervezôdô falusi társadalom tagjaitól elvár.

Jót s jól - ebben áll a nagy titok. Marosvásárhelyen tudják, hogy még nem minden mûködik optimálisan, de minden tôlük telhetôt megtesznek a jobbítás érdekében. Kívánom hát, hogy a Jobbágytelki Néptánctábor - amelyet a táncházzal együtt a Folk Center Alapítvány szervez - és a vásárhelyi táncház jövôre még sikeresebb legyen, mint idén!

Csípôs hideg szombat reggel, november 17-én gyülekeztek a kórusvezetôk, tagok a brassói Magyar Evangélikus Egyházközség dísztermében, hogy együtt ünnepeljék a Romániai Magyar Dalosszövetség megalakulásának 80. évfordulóját.

Az egybegyûlteket a rendezvény házigazdája, Radó fôtisztelendô úr köszöntötte, rövid fohász után mindenki ajkán felcsendült az ôsi zsoltár: Te benned bíztunk…

Guttman Mihály, a Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnöke a zenei anyanyelv mûvelésének fontosságáról, a kórusok, karnagyok szakmai irányításáról, a Kodály Zoltán által megjelölt úton való továbbhaladás fontosságáról beszélt.

Benkô Judit fôiskolai tanár bemutatta édesapjának, néhai dr. Benkô Andrásnak a Romániai Magyar Dalosszövetség történetérôl szóló értekezését. Kötô József, az EMKE elnöke köszöntôjében hangsúlyozta, hogy e nagy múltú intézmény biztosítani akarja a talpon állást, megmaradást, az újjá- és önszervezôdést, a lélek építését a kultúra eszközeivel. Földes László szavait idézte: "Dallal teremtsünk életet a romok felett."

Szép Gyula az RMDSZ mûvelôdési fôosztályának üzenetét tolmácsolta.

Domokos Géza író gyermekkori élményeit elevenítette fel. A Székely Mikó Kollégium diákjaként tagja volt a kórusnak, amely mûsorát bemutatta Debrecenben és Budapesten is, az itt szerzett élmények egész életében elkísértek.

Major László, az RMD elnöke a 2001. évi tevékenységrôl szóló beszámolót ismertette, amely szerint: ifjúsági kórustalálkozó, egyházzenei találkozó, karmesterképzés, gregorián zenei tanfolyam, kórustábor, népzenei találkozó, évfordulók ünneplése gazdagította a zenei ismereteket.

Kelemen Antal a fúvószenekarok tevékenységérôl beszélt, Fejér Kálmán a Szatmárnémetiben megszervezett népdaléneklésrôl, Sógor Magda a Kolozs megyében tartott egyházzenei rendezvényekrôl, a kántorképzésrôl számolt be.

A beszámolók után a díjak kiosztásának ünnepélyes pillanata következett.

Elsônek Köble István, a 74 éves kántor, tanító-karnagy kapta meg a Seprôdi János-díjat népzenei munkásságáért. Laudációt mondott Székely Árpád.

Ölleler Ágnes, a bukaresti Ady E. líceum zenetanára a Zsizsmann Rezsô-díjat kapta a régizene és az egyházi zene területén kifejtett munkásságáért. A díjat Zsizsmann Rezsô lánya adta át, laudációt mondott Bács Lajos.

Gyerkó András a Márkos Albert-díjat vette át, szülôföldjén, a Barcaságon folytatott 35 évi tevékenységéért. Laudációt mondott Fekete Miklós.

Ugron Ernô, az uzoni fúvószenekar vezetôje Rónai Antal-díjat kapott, laudációt mondott Kelemen Antal.

Tóth Guttman Emesét Jagamas János-díjjal tüntették ki 25 évi zenetanári, kórusvezetôi tevékenységéért. A díjat özv. Jagamas Jánosné adta át, laudációt mondott Benkô Judit.

Ezt követôen a Romániai Magyar Dalosszövetség minden tagkórusa a 80. évforduló alkalmával emléklapot kapott.

Délután az evangélikus templomban ünnepi hangversenyre került sor, ahol fellépett a zágoni fúvószenekar (vezényelt Kelemen Antal), a brassói Magyar Dalárda (karvezetô Klára Mária Valéria), a sepsiszentgyörgyi Magyar Férfidalárda (karnagy László Attila), a négyfalusi kamarakórus (vezényelt Gyerkó András), az uzoni Szivárvány nôi kar (karvezetô Keresztes Enikô) és a kolozsvári Református Kollégium Vegyes Kara (karnagy Székely Árpád).

Erkel Ferenc Szózata és közös imádságunk éneklésével fejezôdött be a Romániai Magyar Dalosszövetség 80. évfordulójára szervezett emlékmûsor.

III. Magyarpéterlaki Kórustalálkozó

A Magyarpéterlaki Református Egyház harmadik alkalommal szervezte meg a Magyarpéterlaki Kórustalálkozót, amelyen az elmúlt vasárnap a marosfelfalusi, magyarrégeni gyülekezeti kórusok, a körtvélyfáji Cantato Domine, a marosszentgyörgyi Reménység és a marosvásárhelyi Gecse utcai gyülekezet Evangélium kórusa vett részt. Mint Veress Róbert lelkipásztor hangsúlyozta, a kórustalálkozó nagyon fontos az énekelni szeretô magyarpéterlaki gyülekezet számára, amelyet a találkozó megszervezése, a vendégek fogadása, a közös együttlét összekovácsol, s közelebb hoz az egyházhoz.

- A kórustalálkozó két szabály alapján mûködik: minden alkalommal csak hét gyülekezeti kórust hívunk meg, ezek között mindig van egy új; a vendégek mûsorában három kórusszám és egy szavalat szerepelhet. Ezen rendelkezések bevezetésével az volt a célunk, hogy elkerüljük a rendezvény túlméretezését - mondta a lelkipásztor. - A meghívott kórusok fellépése után a kórusvezetôkkel tartunk megbeszélést, amelyen egy-egy szakember értékeli ki a mûsorokat, látja el jó tanácsokkal a karnagyokat. Idén Csíky Csaba zenetanár mondott szakvéleményt a fellépésekrôl. Mivel ô a tavalyi találkozón is részt vett, idén arról is beszámolt, hogy melyik kórus milyen irányban változott. Jó példaként említette a felfalusi gyülekezeti kórust, amelynek elôadásmódja, stílusa sokkal jobb volt, mint az elôzô évben. Összesítve elmondhatjuk, hogy az idei kórustalálkozó is a vendégek és a helyiek épülésére szolgált - vélekedett Veress Róbert.

Megszámolhatom a fél kezemen, hányan írnak tartalmas, figyelemre méltó nyelvmûvelô cikkeket manapság Erdélyben. Ritka madár az olyan nyelvmûvelô, akit olvasnak is. A napilapok hasábjain rendszeresen találkozom Murádin László (Szabadság - Kolozsvár), Komoróczy György (Hargita Népe - Csíkszereda) és dr. Brauch Magda (Jelen, utóbb Nyugati Jelen - Arad) nevével. Bartha János munkássága külön említést érdemel, hiszen a tanár úr nyelvmûvelô rovata nemcsak lapunkban jelenik meg rendszeresen, a rádióban is elhangzik. Nem tartja fontosnak a dolgot legalább öt megyei, városi lap, és nincs nyelvmûvelô rovata a bukaresti rádió és a tévé magyar adásának sem. A kereskedelmi rádiók élen járnak a nyelvrontásban. Magabiztos, botcsinálta szerkesztôk nyegléskednek, jópofáskodnak, azt sugallva a hallgatónak: légy félmûvelt, mint mi, ládd-e, milyen frankón bulizunk! Nemcsak anyanyelvüket nem ismerik, az idegen neveket sem tudják helyesen ejteni. Nincs olyan híradás, sportkrónika, hogy ne olvasnának félre valamit, ha francia az illetô, akkor tuti, hogy angolosan mondják a nevét, ha meg ne adj’ isten, holland, akkor pláne. (Egyikôjük hosszan vitatkozott velem, hogy az ismert Áprily-versben Apáczai Csere János özvegyének, Aletta van der Maet-nak a nevét Mét-nek kell ejteni, mert latinos.)

Dr. Brauch Magda temesvári születésû, de már hároméves korában Aradra jön a család. Itt érettségizik, és miután a kolozsvári egyetemen magyar nyelv és irodalom szakos tanári képesítést szerez, ide is tér vissza. Tíz évig Kisiratoson tanít, aztán szülôvárosába kerül, általános iskolában, tanítóképzôben, középiskolákban mûködik, és egyáltalán nem mellékesen: egész életére eljegyzi magát a nyelvvédô, nyelvmûvelô munkával. A helyi napilapban, majd annak utódjában jelennek meg írásai. Stilisztikai tanulmányokat ír, 1976-ban lát nyomdafestéket A nominális szerkesztésmód Kosztolányi Dezsô mûveiben címû tanulmánya a Szabó Zoltán szerkesztette Tanulmányok a magyar impresszionista stílusról címû kötetben. 1977-ben doktori címet szerez, irányítója Szabó T. Attila professzor.

1979-ben Dobos B. Magda név alatt jelenik meg A nominális szerkesztésmód a magyar impresszionista szépirodalomban címû önálló kötete. 1990-ben vonul nyugdíjba. De persze "nem nyugszik". 1992 óta intenzíven közöl a Jelen, majd Nyugati Jelen címmel megjelenô helyi napilapban, Stilisztika mindenkinek címû heti rovatát nagy haszonnal olvashatják mind a diákok, mind a magyartanárok.

Elsô írásával (Szélmalomharc?) 1988-ban jelentkezett. Most kötetbe foglalta az utóbbi idôszak jelentôsebb szövegeit. "Több mint nyolc év termésébôl válogattam össze az itt megjelenésre kerülô anyagot - írja bevezetôjében. - Az olvasótól annyit kérek csupán, hogy vegye kézbe és lapozgassa ezt a kis kötetet, mert akár egyetért az itt fölvetett nyelvi kérdésekkel, akár nem, azokban a percekben, melyeket ezeknek az írásoknak szentel, más problémákat félretéve anyanyelvünkkel foglalkozik. És ez itt a lényeg! Ezzel a céllal írtam és bocsátom útjára ezt a szerény kötetet."

Mulandó, efemér mûfaj a nyelvmûvelôé. Ki olvas nyelvmûvelô cikket? Tapasztalatom szerint a diákok csak akkor, ha elôírják nekik, a tanárok alig-alig, a gyakran bírált újságírók pedig egyáltalán nem. Van egy-két "egyszerû olvasó", akinek ez a hobbija, néha levelet ír a nyelvmûvelônek, megkérdez ezt-azt. Válasz a lapban, ritkábban levélben. (Drága a bélyeg, kicsiny a nyugdíj.)

És ennyi. Nincs az a kézikönyv ebben a mûfajban, amely toplistára kerülne. Nekünk volt Szabó T. Attilánk, van Péntek Jánosunk, de nem volt Lôrincze Lajosunk, nincs Grétsy Lászlónk, még csak Balázs Gézánk sincs. A mûfajt egy rokonszenves, fiatal, vadonatúj tévés profi dobhatná fel igazán, olyan tudós, akin ez nem látszik, aki színes és vonzó, sugárzó személyiség, és képes divatossá tenni a nyelvmûvelést, a nyelvészkedést, egyáltalán a nyelvvel való törôdést, foglalatoskodást. Gyanítom, hogy az ilyen figura már ki van találva Amerikában, de még nem jött fel igazán. Talán a Harry Potter-jelenség utórezgéseként, ki tudná. Eléri Európát a "nyelvôrület", Budapestet is, és aztán idehaza lemajmoljuk mi is.

Eszembe jut a kínai mondás: Nem az divat, ami szép - ami divat, az a szép.

Becsüljük meg addig is a "régi", még dolgozó nyelvmûvelôinket. Ôk is tudnak/tudnának érdekesen írni, Brauch Magda legalábbis tud. Nem unalmas.

Azt akarom még mondani, hogy az aradiakra jócskán ráfér az okítás anyanyelvbôl, mert bár a lap címe fölött ott olvasható a gyönyörû idézet (találgasd, kitôl való!) - "Magyar nyelv! Sarjadsz és egy vagy velünk / és forró, mint forrongó szellemünk" -, az újság nyelve bizony slampos, gyakran romános a fogalmazás, a szórend, sok a magyartalanság, a korrektúra pedig kritikán aluli.

Szóval, kedves Brauch Magda, bár csakugyan szélmalomharc a nyelvmûvelôé, Ön megtette, amit megtehetett. Kíséri sok-sok olvasójának és tanítványának hálás szeretete. Meg a remény, hogy egyszer talán az újságírók is elolvassák Arany Toldiját (nem sztori-ötletért, hanem a vonzatokért).

Don Quijote azért él bennünk, mert szembe mert szállni szélmalmaival. Azt hiszem, nekünk sincs egyéb dolgunk, ha élni akarunk. Szélmalmaink bennünk forognak. (Brauch Magda: Magyarról magyarra. Nyelvmûvelô írások. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2001)

- Van saját mítoszunk, legendánk, ami dollármilliókat érhet, nekünk csak az a dolgunk, hogy eredeti, hazai ötlettel kiaknázzuk, eladhatóvá tegyük ezt a lehetôséget - nyilatkozta tegnap délelôtt Segesváron Dan Matei Agaton turisztikai miniszter a sokat vitatott Drakula Park hivatalos bemutatóján, amelyre a város, a civil szervezetek a közigazgatásbeli elôljárók, valamint egy autóbusznyi újságíró, jelenlétében került sor a polgármesteri hivatal dísztermében.

A miniszter elárulta, akkor támadt az ötlete, hogy Romániában Drakula Parkot létesítsen, amikor egy ehhez hasonló tematikai parkot, a Cervantest látogatta meg Spanyolországban. Ahogy a svájciak híresek lettek óráikról, úgy ha minket a Drakula-mítoszon keresztül ismernek, akkor miért ne lehetne eladhatóvá tenni ezt a lehetôséget, az ország természeti, turisztikai kincseivel együtt? - tette fel akkor önmagának a kérdést a miniszter, majd megfogalmazta a gondolatot, amelyet aztán megbízható szakembercsoport konkretizált.

- Vállalom a politikai felelôsséget a tervért, természetesen kudarc esetén is. A kételyeket és a félreértéseket eloszlatni jöttünk el Segesvárra. Fontosnak tartottuk azt, hogy e tervet a nagy nyilvánosság elôtt is bemutassuk, mert szeretnénk, ha elsôsorban az itt lakók teljes mértékben támogatna bennünket. A minisztérium fejlesztési stratégiájának megfelelôen a Drakula Park terve teljes egészében hazai kezdeményezés, amelyhez bevontunk külföldi befektetôket és partnereinkké váltak a helyi közigazgatási egységek, a megyei és a helyi tanács is. Természetes, hogy ennek a tervnek vannak ellenzôi, hiszen ez is beletartozik a "demokrácia játékszabályaiba". Mi ezekre úgy válaszoltunk, hogy komoly szakembergárdát, németországi know-how-t vontunk be és mindent igyekszünk alátámasztani gazdasági érvekkel. A külföldi sajtóban és a turisztikai cégeknél pozitív visszhangot keltett a Drakula Park megépítésének ötlete. A szakemberek hónapokon keresztül öt lehetséges helyet vizsgáltak ki, a választás egy komoly feltételeket tartalmazó rács alapján esett Segesvárra. Kidolgoztuk a megvalósíthatósági tanulmányt, a minisztérium megkötötte a szerzôdést a németországi Pullman céggel. Eszerint 6 hónapig német menedzselés alatt lesz a park, majd ezt követôen 2 évig a román menedzser jobb keze lesz a Pullman cég szakembere. Tárgyalásokat folytatunk 30 magáncéggel, amelyek mind érdekeltek abban, hogy ide beruházzanak. Ezenkívül Segesváron megalakult egy Pro Drakula Park nevû kezdeményezô-bizottság, amelynek tagjai aláírásokat gyûjtenek a városban a terv támogatásáért. Eddig pár nap alatt a 38.500- as létszámú Segesvárról 3600-an már bele is egyeztek az építésbe. Ezenkívül azt tervezzük, hogy az évente mintegy 12 millió dolláros nyereség fölött a város, azaz a helyi tanács rendelkezzen, ebbôl pedig kötelezôen jelentôs pénzösszeget a vár restaurálására kell hogy fordítsanak. Kellenek-e ennél jobb érvek ahhoz, hogy meggyôzzük a kételkedôket, az ellenzôket, hogy jól választottunk akkor, amikor eldöntöttük, hogy Segesvár mellett legyen a Drakula Park? - mondta Dan Matei Agaton miniszter.

A miniszter expozéját követôen Dan Covali, Brassóban lakó, de segesvári születésû fôépítész a rajzpannók elôtt részletesen ismertette, mit tartalmaz a terv. (Errôl bôvebben egy késôbbi lapszámunkban számolunk be.) Azt megtudhattuk, hogy lesz itt kastély, szórakozópark, szálloda, kemping, családi lakóházak, fitneszterem, sportpálya, színház, szabadtéri amfiteátrum, kiállítóterem, középkori utcarészlet, dísztó, lovagló- és lovagitorna-pálya, sportbázis, golfpálya, vendéglôk, közigazgatási épületek, hatalmas gépkocsiparkoló, kisvasút, egyszóval egy különálló város. Az infrastruktúra kiépítésének összegét a kormány garantálja, így az építkezésekhez már várhatóan 2002 márciusában hozzáfognak.

Miután Dorin Danesan polgármester, Virág György megyei tanácselnök és Ioan Toganel prefektus is arról biztosította a minisztert, hogy támogatják a terv kivitelezését, bárki kérdezhetett a minisztertôl, az elöljáróktól. Szót kaphattak a környezetvédôk is. Ben Mehedin a Partnerkapcsolat a Nagyküküllô Mentéért elnevezésû szervezet nevében egy olyan tanulmányt adott át a miniszternek, amely azt bizonyítja, hogy a Breite tisztás, ahova a parkot tervezték, természetvédelmi terület, hiszen ott évszázados tölgyek állnak, emellett a várható (gépkocsi-) forgalom tönkreteszi majd a környezetet. A miniszter e felvetésre többek között azt válaszolta, hogy ismeri ezt a tanulmányt, amelyet amatôrök készítettek. A Drakula Land tervében szerepel egy park megépítése is, amibe az évszázados tölgyeket is belefoglalják. Természetesen lesz, amit kivágnak: de csak a korhadt, tönkrement egyedeket.

Felszólalt még Johannes Halmen evangélikus lelkész is, aki a park elleni tiltakozások másik kezdeményezôje. A lelkész kifejezte, a történelmi valótlanságok propagálása mellett attól tart, hogy e park az okkultizmust és a sátánizmust támogatja, hiszen a tervben szerepel egy vampirológiai intézet létesítése is. Ez az ötlet ellentmond a keresztény erkölcsöknek.

- Vannak már ajánlataink, amelyekkel a város specifikumait jobban kihasználhatnánk - mondta Halmen.

Igaz, a tiszteletes ezeket nem részletezte. A miniszter válaszából kiderült, korábban már egyeztette eltérô álláspontját az evangélikus egyház képviselôivel is. Megegyeztek abban, hogy a park mûködésének beindulta után fél évvel találkoznak és akkor megvizsgálják, e vitában kinek lesz igaza. Ami a park területen levô fegyelmet illeti, a miniszter elmondta, a román tengerparton az idén már mûködô egységekhez hasonlóan külön egyenruhás parkôrség lesz.

A megbeszéléseket követôen a miniszter kíséretével ellátogatott a Breite tisztásra, ahol egy "Itt fog megépülni a Drakula Park" feliratú nagy tábla elôtt sajtótájékoztatót tartott. Miután többször hangsúlyozta, részletezte a már elhangzott érveket, kijelentette: a tervet elfogadta a szenátus, ha aláírja az államelnök, akkor nem marad más hátra, mint alkalmazni a törvényt, már megalakult a kivitelezést koordináló minisztériumok közötti bizottság, minden zavaró körülménytôl eltekintve: megépül a Drakula Park!

A Cartel Alfa szakszervezeti tömörülés ez év november 22-ére nagyszabású tüntetést szervez a fôvárosban. A megyei szervezet lapunkhoz eljuttatott közleményébôl kiderül, követeléseik 4 fô csoportra oszthatók: az életszínvonal emelését, a munkakörülményeket, bérezést és nyugdíjazást szabályozó törvények javítását, az ipar és mezôgazdaság fellendítését és a közintézmények reformjának felgyorsítását célzó követelések.

A tünetés célja egyebek közt elérni az adók csökkentését, a fizetések és az árak közötti arány stabilizálását és euróhoz való viszonyítását, a minimálbérnek kormányhatározatban meghatározott napi kiadásokhoz való igazítását valamint azt, hogy a monopol jellegû termékek és szolgáltatások (villamos energia, földgáz, üzemanyag) árának további növelése ne gerjessze az inflációt azáltal, hogy az euró vagy dollár-lej viszonyhoz igazodik.

Ezek mellett az életszínvonal emelését célzó kérések mellett a munkavállalók és nyugdíjasok életét könnyítené meg, ha sikerülne kiharcolni, hogy az adók ki nem fizetése esetén a mukavállalót ne terhelje a felelôsség, ha a társadalombiztosítási járuléknak felsô határt szabnának meg és ha újraszámolnák a nagyon nagy nyugdíjakat. A tüntetôk kérni fogják a nyugdíjtörvény megfelelô alkalmazását is.

Az ipar és mezôgazdaság a Cartel Alfa tömörülés tagjai szerint fellendülne, ha sikerülne a szakszervezetekkel közösen kidolgozni az ágazatonkénti fejlesztési stratégiát, ha termelési költségek csökkentését célzó programok lépnének életbe, iletve ha a legfontosabb villamosenergia- és földgázfogyasztók számára stimulatív árakat alkalmaznának.

A tüntetést szervezôk célja továbbá elérni, hogy az összes költségvetési intézmény bérezését egységes szabályozásnak vessék alá, amelyben a felelôsségvállalás és szakmai tudás döntô szerepet játszana. A követelések közt tételesen szerepel a tanügyiek kérése, hogy a nemzeti összjövedelem 4%-át az oktatás támogatására fordítsák, illetve hogy olyan intézkedéseket foganatosítsanak, amelyek megmentenék az egészségügyi rendszert az összeomlástól.

Az európai fôiskolai és egyetemi diákszervezetek küldöttei Brüsszelben kinyilvánították, hogy a felsôfokú tanulmányokat emberi jognak tekintik, ami ezért nem kezelhetô piaci szolgáltatásként, hanem megkülönböztetés nélkül mindenkinek biztosítani kell az egyenlô hozzáférést.

Az Európai Unió e félévi belga elnöksége keretében 37 ország diákszervezetének küldöttei, köztük a magyar Hallgatói Önkormányzatok Országos Központja képviselôi három napon át tanácskoztak munkabizottságokban és plenáris üléseken Brüsszelben az európai fôiskolai diákság közös problémáiról. Az ülésszakról kiadott Brüsszeli Diáknyilatkozatban hangoztatták, hogy az Európai Diákok Nemzeti Egyesületei (ESIB) tevékeny részese a felsôfokú tanulmányok EU által meghirdetett egységesítési folyamatának. Úgy vélik viszont, hogy ehhez nem elegendôk oktatási, szerkezeti és intézményi reformok, hanem olyan demokratikus és nyitott oktatási rendszerre van szükség, amely mindenkinek biztosítja a hozzáférést a továbbtanuláshoz, s ehhez olyan diákjóléti környezetet teremt, amely biztosítja, hogy a diákok jó eredménnyel végezhessék tanulmányaikat, és tevékeny állampolgárokká váljanak. A felsôfokú tanulmányokhoz biztosítani kell mindenkinek a jó alapoktatást, a kiválasztási rendszernek pedig csak a megszerzett tudáson kell alapulnia.

Az európai diákság küldöttei a nyilatkozatban komoly aggodalmukat fejezték ki az általános szolgáltatáskereskedelmi egyezményrôl (GATS) folyó tárgyalásokkal kapcsolatban, ami áruvá változtatná a felsôfokú oktatást, holott az emberi jog. Ugyanezen az alapon sürgették, hogy a diákjóléti rendszereket ne rendeljék alá a felsôfokú oktatás versengô felfogásának. Rámutattak, hogy az egyetemisták több ország egyetemein való tapasztalatszerzésének ma nemcsak a diplomák és tanfolyamok kölcsönös elismerésének hiányosságai az akadályai, hanem a fiatalok eltérô anyagi helyzete is, s ezek orvoslása nélkül a mobilitás csak az agyelszívás erôsödését hozhatja magával.

Az Európai Diákok Nemzeti Egyesületei tehát hangsúlyozták, hogy az európai felsôokatási rendszerek közelebb hozásának egyik kulcskérdése az egység szociális vonatkozásainak kidolgozása.

Elsô francia nyelvû verseskötete megjelenése alkalmából két felolvasóestet tartott Párizsban Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke.

Hétfô este a Marais negyedben lévô La Belle Hortense kávéház otthonos hangulatú irodalmi szalonjában Lackfi János költô, Markó Béla verseinek válogatója és nyersfordítója mutatta be a hallgatóságnak a közismert politikus lírikusi oldalát. Az Éditions Ibolya Virág kiadó gondozásában megjelent kétnyelvû verseskötet Comme un échiquier fermé (Mint egy összecsukott sakktábla) címen a franciaországi magyar kulturális évad alkalmából került a párizsi könyvpiacra. Az ifjú költô-fordító bevezetôjében felvázolta a szerzô korábbi irodalmi tevékenységét, az Igaz Szó címû folyóiratnál töltött szerkesztôi éveit, költôi pályafutását. Markó Béla eddig megjelent tucatnyi verseskötetébôl a francia válogatásba a két legutóbbiból, az 1993-as Kannibál idô, illetve az 1994-ben napvilágot látott Érintések címû gyûjteményes kiadásból származó darabok kerültek be. Az elôadó kiemelte, Markó költészete mélyen a mindennapi valóságban, egy kelet-európai ország nehéz világában gyökeredzik, s e valóságtól az univerzális, kozmikus problémákkal való szembesülés törekvésével szakad el. Markó magyarul, Lackfi franciául olvasott fel több verset a kötetbôl, majd beszélgetés következett. Az erdélyi vendég szép franciasággal válaszolt az érdeklôdô kérdésekre. Horváth Iván, a Sorbonne vendégprofesszora irodalom szakos hallgatóit hozta el a találkozóra, akiket a versek filozofikus ihletettsége, érzékenysége ragadott meg. Politikáról ezúttal nem esett szó, legfeljebb annyi, hogy Markó újabban kevés idôt tud fordítani versírásra. A több mint kétórás beszélgetésen megjelent Bodor Ádám író is, aki ugyancsak a MAGYart irodalmi rendezvényei alkalmából tartózkodik a francia fôvárosban.

1871. november 20-án futott be Marosvásárhelyre az elsô vonat. A 130 éve történt esemény tiszteletére tegnap a marosvásárhelyi nagyállomáson emléktáblát lepleztek le. Lapunk munkatársai is ott voltak, bár a rendezvény szervezôi elfelejtettek meghívót postázni a címünkre.

Az egybegyûlteket Dorin Florea polgármester köszöntötte, hangsúlyozva: rá hárul az a nehéz feladat, hogy módosítsa a vasútvonalat, s "felszabadítsa" a város nagyállomás környéki részét.

Válaszként elhangzott, hogy már 1981-ben kidolgozták azt a tervet, amely alapján Marosvásárhelyt megkerüli a vasútvonal, ám az anyagi feltételek hiánya miatt máig sem tudták megvalósítani.

Dorel Iosifescu mérnök, a Brassói Területi Vasútigazgatóság vezérigazgatója meglehetôsen különös történetet adva elô, a vasútvonal megépítésének, kibôvítésének fontosságáról beszélt, többször hangsúlyozva - a helyi illetékesek mondanivalóját mintegy megerôsítve -: a Gyulafehérvár-Marosvásár-hely közötti vasútvonalat nem az osztrák-magyar monarchia pénzén, támogatásával építették, hanem az Északi Magyar Államvasutak elnevezésû magáncég építette. A vasútvonal legnagyobb részét magántôkébôl, a helyiek kétkezi munkájával, az országban kitermelt alapanyagokból készítették. S megépítésének fô célja az volt, hogy megkönnyítse a Maros-völgye természeti kincseinek, különösen a zöld aranynak a szállítását, értékesítését. Visszatérve a jelenbe, arról is beszámolt, hogy jövôben újabb fénysorompókat fognak felszerelni Marosvásárhelyen, s hogy átalakítást szeretnének végezni a nagyállomáson is: a hármas vágányt felszámolják, s helyébe egy széles, fedett várakozóhelyet építenek.

Somogy megyei küldöttséget fogadott tegnap reggel Ioan Toganel prefektus és Burkhardt Árpád alprefektus a közigazgatási palotában. A magyarországi vendégek, dr. Faludi Imre kormánybiztos, valamint Tardi Júlia, a külkapcsolatok fôelôadója hétfô délután érkeztek Marosvásárhelyre és ma utaznak vissza.

A Maros megyei prefektúra képviselôi szeptemberben már jártak Somogy megyében, a jelenlegi magyarországi küldöttség amolyan viszontlátogatásra érkezett. A tegnap reggeli találkozón a jövôbeni együttmûködés lehetôségeirôl tárgyaltak. Megállapodtak, hogy tavasszal Maros megyei küldöttség utazik Somogyba, akkorra tervezik az együttmûködési protokollum aláírását. Addig a két intézmény képviselôi pontokba szedve, konkrét területekre lebontva elôkészítik az egyezmény tervezetét.

A vendégeket mindenekelôtt a gazdasági, turisztikai és kulturális együttmûködési lehetôségek érdekelték. Ezért is utaztak el Szovátára és Segesvárra. Marosvásárhelyen megnézték a Kultúrpalotát és a Tükörtermet, ellátogattak a várba, a Teleki Tékába, megnézték a református vártemplomot, illetve a fôtéri ortodox katedrálist, valamint a sportcsarnokot. Útban Szováta felé rövid idôre megálltak a balavásári és az erdôszentgyörgyi polgármesteri hivatalban.

Erre érdemes odafigyelni nemcsak az olvasónak, hanem a polgármestereknek, az önkormányzati tanácsosoknak, a nyugdíjhivatalnak, a megyei tanácsnak és minden jóhiszemû embernek is.

K&ea