Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

EU-fenntartás a státustörvénnyel szemben

Magyarországnak legkésôbb EU-csatlakozása idejére hozzá kell igazítania a státustörvényt az uniós joganyaghoz, mert a törvény jelenleg nincs összhangban a diszkriminációmentességnek az EU alapszerzôdésében szereplô elvével - figyelmeztet az Európai Bizottság Magyarországról készített idei országjelentésében.

A dokumentum a közös kül- és biztonságpolitikával összefüggésben tesz említést a törvényrôl, s úgy értékeli, hogy annak "egyes rendelkezései a jelek szerint nem felelnek meg a kisebbségvédelem területén Európában uralkodó normáknak". Magyarországnak ezért megállapodásra kellene jutnia szomszédaival annak érdekében, hogy eljárása összhangba kerüljön az Európa Tanács Velencei Bizottságának közelmúltbeli jelentésében foglalt ajánlásokkal - fûzi hozzá a jelentés.

Juhász Endre magyar fôtárgyaló az MTI érdeklôdésére azt mondta, magyar részrôl korainak tartanák még annak eldöntését, valóban nincs-e összhangban a törvény a közösségi joganyag vonatkozó rendelkezéseivel. Utalt ugyanakkor arra - a bizottsági jelentésben is említett - mozzanatra, hogy a jogszabály egyik paragrafusa közvetlenül is kilátásba helyezi ennek az összhangnak a csatlakozás idejére történô megteremtését.

Magyarország úgy véli - s ezt a bizottság sem vitatja -, hogy a törvény nem mond ellent az EU-magyar társulási szerzôdés rendelkezéseinek, márpedig az unióhoz fûzôdô kapcsolataira nézve alapvetôen ez számít a hatályban lévô és irányadó jogforrásnak. Más kérdés, hogy a csatlakozási folyamat alapvetôen az uniós joganyag átvételét és alkalmazását jelenti, s Magyarország is elismeri, hogy e tekintetben "lehetnek még konformitáshiányok" - állapította meg a nagykövet.

A törvénnyel kapcsolatban az unióval folytatott egyeztetések során Magyarország mindenesetre a társulási szerzôdésnek való megfelelést tartotta szem elôtt. A helyzet bizonyos tekintetben hasonló a vízumpolitika vagy a versenyszabályozás ügyéhez, amennyiben e területeken alapvetôen ugyancsak arról folyik a vita, milyen menetrend szerint alkalmazkodjon Magyarország az uniós szabályozáshoz. Ezekben az esetekben tehát végsô soron idôzítési kérdésrôl van szó - mondta Juhász.

A magyar kedvezménytörvényrôl csak a végrehajtása során fog kiderülni, hogy megfelel-e az Európában érvényes kisebbségvédelmi normáknak - jelentette ki az Európai Bizottság bôvítési kérdésekért felelôs tagja.

A bizottság idei országje-lentéseinek elfogadása után tartott strasbourgi sajtóértekezletén Günter Verheugen hozzáfûzte, hogy a kisebbségek védelme valamennyi tagjelölt országban szavatolt, s ezt Brüsszel a megfelelô nemzetközi egyezmények alapján ellenôrzi is.

A Magyarországról szóló jelentés szerint a törvény jelenleg nincs összhangban a diszkriminációmentességnek az EU alapszerzôdésében szereplô elvével, "egyes rendelkezései pedig a jelek szerint nem felelnek meg a kisebbségvédelem területén Európában elfogadott normáknak".

Verheugen ezzel szemben úgy fogalmazott, hogy a státustörvénnyel kapcsolatos problémákat kizárólag a jogszabály megfelelô végrehajtásával lehet megoldani. A végrehajtás módjáról pedig a szomszédos országokkal folytatott konzultációk során kell megállapodni. E konzultációk folyamatban vannak, s a törvény értékeléséhez meg kell várni a kimenetelüket - mondta.

A magyar státustörvény kérdése szerepelni fog Adrian Nastase román és Orbán Viktor magyar miniszterelnök pénteki kétoldalú megbeszélésének napirendjén - jelentette ki szerdán Victor Micula, a román külügyminisztérium szóvivôje.

A külügyi szóvivô a román sajtó kérdéseire válaszolva kifejtette: román részrôl teljesen egyetértenek azzal a következtetéssel, amelyre az Európai Bizottság a Magyarországról készített országjelentésben jutott.

Mint mondta, az ismételten megerôsíti, hogy megalapozottak voltak a román fél fenntartásai a státustörvény elôírásaival kapcsolatban. Románia észrevételei tárgy-szerûek voltak és ezt a tekintélyes európai jogászokból
álló Velencei Bizottság után most az Európai Bizottság is megerôsítette ezzel a jelentéssel.

Micula utalt arra, hogy Mircea Geoana külügyminiszter az egyik országos magyar lap számára írt cikkében hangsúlyozta: Romániának nagyon jó kapcsolatai van-
nak Magyarországgal minden téren, és a státustörvény nélkül "felhôtlen lenne a román-magyar kapcsolatok ege".

- Románia álláspontja továbbra is, hogy számára elfogadhatatlan a magyar státustörvény mindaddig, amíg területen kívüli vonatkozásai vannak és gazdasági-szociális téren etnikai alapú diszkriminatív elemeket tartalmaz - hangsúlyozta.

Orbán Viktor magyar miniszterelnök pénteken Bukarestben a Közép-európai Szabadkereskedelmi Egyezmény csúcstalálkozóján vesz részt.

Elsô alkalommal tekinti az Európai Unió Romániát hiteles tárgyalópartnernek, amely vállalt kötelezettségeit teljesíti, értékelte Adrian Nastase miniszterelnök az Európai Bizottság Romániáról készített országje-lentését.

"El kell ismerni, áldozatokra volt szükség, de felkészültünk, hogy vállaljuk ezeket. Mindenekelôtt azt kell kijelentenem, hogy a 2001-es országjelentés sokkal jobb a tavalyinál, egyebek mellett azért, mert az Európai Bizottság elsô alkalommal sorolja Romániát azon csatlakozni kívánó országok közé, melyek jelentôs haladást értek el a csatlakozás gazdasági és politikai feltételeinek teljesítésében."

Az országjelentés a politikai kritériumok teljesítésében elért eredmények között a döntéshozatali mechanizmus javulását, a törvényhozás hatékonyságában és a végrehajtó hatalom mûködésében elért haladást emelte ki, ami jelzi, hogy kedvezô visszhangra találtak az emberi jogok, a gyermekvédelem, a homoszexuálisok jogainak elismerése, az elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatása terén hozott intézkedések. Az Európai Bizottság értékelte a kisebbségekkel kapcsolatos törvényeket, a kormány romastratégiáját, a menekültekkel való bánásmódot.

Adrian Nastase úgy látja, hogy a vízumkényszer feloldásának kérdésében a jelentés értékeli az ebben az irányban tett erôfeszítéseket, de még sok a tennivaló.

A gazdasági kritériumokkal kapcsolatosan a jelentés részletesen bemutatja a piacgazdaság és a makrogazdasági stabilitás terén elért eredményeket, szemben a 2000-rôl szóló jelentéssel, amelyben annyi állt, hogy "Romániának nem sikerült érezhetôen javítania a gazdasági helyzetén". Az EB pozitív jelnek tekinti az idei gazdasági növekedést és a Nemzetközi Valutaalappal kötött megállapodást.

A jelentésben negatívumként szerepelnek: a közigazgatás gyengesége, az ágazati stratégiák hiánya. Erre reflektálva jelentette ki a kormányfô, hogy nem lehet 11 hónap alatt teljesen átalakítani a gazdaságot, de a folyamat elindult, és ez a fontos.

A megoldások között említette a kormány augusztusi ülésén elfogadott, Románia EU- csatlakozási programjával és a gazdasági programmal összhangban levô dokumentum elôírásait. Ebben prioritásként a közigazgatás mûködésének javítása mellett, a stabil törvényhozási keretek megteremtése, az infláció visszaszorítása, a gazdasági átalakítás folytatása szerepel.

A miniszterelnök hangsúlyozta: tovább folytatják a megkezdett munkát, megteszik a szükséges erôfeszítéseket a privatizáció felgyorsítása, a bankrendszer konszolidálása, és fôleg az állami vállalatok körében, a pénzügyi fegyelem megerôsítése érdekében. Egész sor stratégiát alkalmaznak a mezôgazdaság, vidékfejlesztés, versenyképesség növelése, a termékek minôsége javítása érdekében. De hangsúlyt fektetnek a környezetvédelemre is.

A kormány - jelezte Adrian Nastase - pontról pontra elemzi a jelentést, és a bizottság ajánlásait figyelembe véve, programot készít az európai uniós csatlakozás folyamatának felgyorsítása érdekében.

- Azt szeretnénk, ha Románia az EU-bôvítés folyamatának jelentôs tényezôjévé válna, s ennek érdekében hajlandók vagyunk áldozatokat is vállalni.

Aktuális

A forintot - a cseh koronával és a lengyel zlotyval együtt - felvették a hivatalos devizalistára. Hogy erre a lépésre miért kellett eddig várni, noha a magyar valuta Európában már évek óta korlátlan konvertibilitásnak örvend, annak csak a Nemzeti Bank bukaresti hivatalnokai a megmondhatói. Az azonban mindenképpen jelenségértékû, hogy a lépés kiváltásához a Piraeus Bank "partizánakciója" kellett. Mert mi van akkor, ha az egykori Pater Bank nem vezeti be a forint váltását, s mi van, ha nem "szólnak rá", fejezze be ezt a tevékenységét, ami a tiltakozást, majd a hivatalos devizalista kiegészítését eredményezte? Nos, akkor valószínûleg még ma is az utcasarkokon, valutaüzérek kegyét keresve vásárolnánk a forintot, de ami ennél fontosabb, a Magyarországgal kereskedô cégek továbbra is jelentôs veszteségeket szenvednének a harmadik valutát felhasználó átváltási procedúra miatt. S vajon miért érdeke a román államnak, hogy vállalatai fölös kiadásokba verjék magukat, mert a bürokrácia erre kényszeríti ôket?

Való igaz, a devizalista kiegészítése még csupán a lehetôséget teremtette meg, de a legkiterjedtebb hálózattal rendelkezô Román Kereskedelmi Bank máris bejelentette - azzal a reklámszöveggel, hogy elsôként az országban, holott a Piraeus Bank már lényegesen korábban lépett ebben az irányban -, hogy lehetôséget teremt ügyfelei számára, hogy forintszámlát nyissanak, azon korlátozás nélkül forintot helyezzenek el, tehát a Magyarországon dolgozó román állampolgárok jövedelmüket egyszerû átutalással juttathatják haza, anélkül, hogy más pénznembe lennének kénytelenek váltani - a kezelési költség elveszítésével - keresetüket.

A lépés jelentôsége azonban túlmutat az egyszerû pénzforgalmi technikai újításon, hisz újabb pszichológiai korlátot dönt le, s talán jelzést ad arra is, hogy a Rus belügyminiszter-féle gazdasági leigázás-elmélet a mindenáron feltûnni kívánás jele csupán, s mégis vannak a csúcsvezetésben is olyanok - még akkor is, ha kisebb incidens kellett a döntés kiváltásához -, akik a kétoldalú gazdasági kapcsolatok továbbfejlôdésében nem fenyegetést, hanem Románia általános gazdasági fejlôdésének egyik tényezôjét látják.

Egyiknek nincs ugyan köze a másikhoz, mégis érdekes egybeesés, hogy a forint jegyzésének megkezdése egy másik fontos pénzügyi döntéssel jelentkezik szinte ugyanabban az idôben. Románia - az egyelôre a jövô ködébe veszô idôpontban az európai unióhoz való csatlakozás reményében - elkötelezte magát, hogy legkésôbb 2004. december 31-éig referenciavalutaként bevezeti az eurót, ehhez pedig addig a dátumig évi 10% alá kell tornázni az inflációt. Ez volna az a bizonyos fény az alagút végén?

Az illetékes magyar szervek folyamatosan biztosították és biztosítják a budapesti román nagykövetség zavartalan mûködésének feltételeit - szögezte le kedden az MTI-hez eljuttatott közleményében a külügyi szóvivô irodája.

A szóvivôi iroda a budapesti román nagykövetség elôtt november 10-én tartott tüntetés kapcsán kiadott román külügyminisztériumi nyilatkozattal összefüggésben rámutatott: az illetékes magyar szervek megtették a szükséges intézkedéseket, hogy ez az esemény se zavarhassa meg a külképviselet mûködését és biztonságát.

Hozzátette: a külügyminisztérium tudomása szerint a rendezvény semmilyen módon nem akadályozta a külképviselet tevékenységét, és nem tette szükségessé a magyar szervek fellépését.

A közlemény szerint a külügyminisztérium ugyanakkor sajnálattal állapítja meg, hogy a román fél a kétoldalú hivatalos érintkezés helyett ezúttal is kizárólag a sajtó útján üzent.

- A magyar álláspont az, hogy bizonyos megnyilatkozásokat célszerû helyi értéküknek megfelelô figyelemben részesíteni, és inkább a két ország elôtt álló feladatokra kell koncentrálni az erôfeszítéseket. Magyarország megítélése szerint az elszigetelt, valós támogatás nélküli, kis létszámú csoportok eseti megnyilvánulásainak felnagyítása nem szolgálja a két ország közötti kapcsolatok továbbfejlesztését, az együttmûködés minden területen való kiszélesítése és elmélyítése feltételeinek megteremtését - szögezte le közleményében a szóvivôi iroda.

Jelezte, a magyar fél ezért még azokat, a román parlamenti pártok részérôl "szinte heti rendszerességgel jelentkezô magyarellenes megnyilvánulásokat" sem teszi szóvá, amelyek nem egyeztethetôek össze Románia demokratikus és euroatlanti elkötelezettségével.

- A magyar fél bízik abban, hogy a jövôben a román fél is ezt a megközelítést fogja alkalmazni - áll a közleményben.

Afgán háború

Ellentmondó hírek érkeztek szerdán az afganisztáni Kandahár sorsáról: egyes jelentések szerint a tálibok "Afganisztán fôvárosává" tették meg a mozgalmuk központjának számító várost és erôdítési munkálatokat folytatnak, az ellenzéki Északi Szövetség szerint azonban elvesztették uralmukat a település felett, ahol "teljes káosz" uralkodik.

Az IRNA iráni hírügynökség szerint a tálibok szellemi vezetôjük, Omar molla elnökletével Kandahárban tartott tanácskozáson döntöttek arról, hogy a települést "Afganisztán fôvárosává" teszik meg. Mint a hírt ismertetô ITAR-TASZSZ felhívja a figyelmet, a jelentés közvetett módon megerôsíti, hogy Omar molla továbbra is Kandahárban tartózkodik. A tálibok állítólag arról is döntöttek, hogy áttérnek a gerillahadviselés módszereire.

Záhir Sah hazatérni készül

Muhammad Záhir Sah afgán exkirály szerdán Rómából üzenetet intézett népéhez, bejelentve, hogy hazatérni készül, de nem uralkodóként, hanem "Afganisztán szolgálójaként". Egyúttal állást foglalt az ország egysége mellett, és óva intett a bosszúállástól.

Az exkirály egységre szólítja fel a különbözô afgán csoportokat, hangsúlyozva: Afganisztán jövôje a Loja Dzsirga (a "bölcsek tanácsa", vagyis az afgán társadalom legtekintélyesebb tagjaiból álló testület) kezében van. A hamarosan összehívandó tanácsülés olyan kormányt alakít majd, amely az afgán nép egészét képviseli. A most keletkezett politikai légüres teret ki kell majd tölteni - hangoztatja Záhir Sah, aki a "háború urainak" a figyelmét is felhívja arra, hogy tartsák tiszteletben a hadifoglyokra vonatkozó nemzetközi szabályokat, és megfelelôen bánjanak azokkal, akik megadják magukat. A volt uralkodó üzenetét imával zárja, amelyben Afganisztán békéjéért, biztonságáért és területi épségéért fohászkodik.

Az Északi Szövetség választásokat ígér

Az afganisztáni Északi Szövetség ígérete szerint két éven belül választásokat tartanak Afganisztánban.

A tálibellenes fegyveres koalíció belügyminisztere, Junisz Kanuni tett ilyen ígéretet szerdán, az AFP-nek adott kabuli nyilatkozatában. Szavai szerint addig is ideiglenes kormányt kell létrehozni az országban. Ennek összetételére nem tért ki.

Az Északi Szövetség kormányának dusanbei nagykövetségérôl származó, más forrásból meg nem erôsített értesülés szerint Oszama bin Laden, a szeptember 11-i Amerika-ellenes merényletek megszervezésével gyanúsított arab milliomos már nincs Afganisztánban, hanem valahol Pakisztánban rejtôzködik. E hírt a RIA "Novosztyi" orosz információs ügynökség jelentette szerdán, a nagykövetség egyik tanácsosának közlésére hivatkozva. Ugyanebbôl a forrásból jelentette kedden az orosz sajtóügynökség, hogy Mohammed Omar molla, a fanatikus szunnita muzulmán tálibok legfôbb vezetôje Pakisztánban bujkál.

A tálibok pakisztáni nagykövete, Abdusz-Szalam Zaif "sürgôs konzultációkra Kandahárba utazott", de a nagykövetség folytatja a tevékenységét - közölte szerdán e képviselet szóvivôje. Csupán e közlésre szorítkozott, nem fûzött hozzá semmilyen magyarázatot.

Az iráni külügyminisztérium üdvözölte szerdai nyilatkozatában "az afgán nép nagy gyôzelmét" a tálibokkal szemben. A nyilatkozat egy nappal azután került nyilvánosságra, hogy a tálib erôk kénytelenek voltak feladni Kabult, és megfutamodtak több más fronton is. A külügyi dokumentum szerint az ENSZ égisze alatt gondosan elô kell készíteni Afganisztán új kormányát, ügyelve arra, hogy minden afganisztáni etnikum képviseletet kapjon benne. Az iráni külügyminisztérium kifejezte reményét, hogy az új afgán kormány létrejöttéig az Északi Szövetség mindent megtesz a belsô béke megteremtése érdekében, önmérsékletet tanúsít, tartózkodik a megtorlástól, és általános amnesztiát hirdet.

Abdusz-Szattar pakisztáni külügyminiszter etnikai tisztogatástól tart az Északi Szövetség katonai sikerei nyomán. Az ENSZ Közgyûlésének ülésszakán mondott beszédében nemzetközi erôk Afganisztánba telepítését sürgette, hogy e tisztogatás elkerülhetô legyen. Fontosnak nevezte, hogy az Egyesült Államok vezette terroristaellenes nemzetközi koalíció támogassa ezeket a nemzetközi erôket.

Mármint Günter Grass (sz. 1927) Nobel-díjas német író azon nézete, miszerint a Nyugatnak fel kell tennie önmagának a kérdést: mit rontott el, hol hibázott politikai és gazdaságpolitikai kérdésekben, valamint a harmadik világhoz fûzôdô kapcsolataiban. Annál is inkább, mert mind többen teszik fel ezeket a kérdéseket a nyugati világban is, hogy csak a Nobel- díjas íróknál maradjunk, például az amerikai Norman Mailer (sz. 1923), vagy az olasz Dario Fo (sz. 1927), a nevesebb újságírók közül pl. Susan Sontag vagy Paul Kennedy. Közelebb jôve, a budapesti Kapu c. folyóirat 2001/9. számában Balogh Bertalan az USA- ból és Síposhegyi Péter drámaíró Budapestrôl írt a kérdésrôl a megszokottól eltérôen.

Azért mondom, hogy eltérôen, mert a szeptember 11-i terrortámadás után szentségtörésnek számít bárminemû felelôsségrôl beszélni, aki mégis megtette, rögtön megkapta a bélyeget: a terroristákkal rokonszenvezik. Mert az természetes, hogy magát az akciót mindenki elítélte, a részvét, az együttérzés is természetes, az már mesterként póznak tûnt, ahogy a politikusok zöme sietett felsorakozni a "nagy testvér" mellé a civilizáció védelmében.

Valóban a civilizációt védi az Egyesült Államok hadserege? A világ leggazdagabb országa az egyik legszegényebb országot bombázza, ismét ártatlan emberek - köztük gyermekek - halnak meg, de értük nem hullatnak könnyeket képmutató politikusok, az ô haláluk nem fáj a világnak, amely civilizáltnak mondja magát. Nem hiszem, hogy a jóérzésû amerikai polgár büszke erre az akcióra. Különösen akkor, ha ennek eredményessége igencsak kétséges. Mert mi lesz, ha elfogják, vagy elpusztítják bin Ladent és csapatát, ki garantálja azt, hogy ezzel megszûnik a terrorizmus veszélye? Bebizonyította valaki, hogy a terror mögött az iszlám áll, vagy csak ô áll? Bizonyította-e valaki, hogy a Közel-Kelet a terrorizmus bázisa? És ha pont Amerikában vagy Nyugat- Európában bujkál száz meg száz mindenre elszánt fanatikus bûnözô? És ha megint bekövetkezik egy tragédia, ki lesz a felelôs? Megint szétlônek egy koldusszegény országot? Miért akarják beadni a világnak a "humánus háború" gyomorforgató maszlagját, mikor a humánum és a háború összeegyeztethetetlen fogalmak? Íme néhány kérdés, amely felvetôdik a hírek hallatán. Megint rossz irányba mozdult el valami, a cél, a nemzetközi terrorizmus felszámolása még nagyon messze van. Többek között azért is, mert a Nyugat úgy el van telve saját nagyságával, hogy nem képes másokat egyenlô félként kezelni, így az elégedetlenség újratermelôdik a világ legkülönbözôbb tájain. A fejlett Nyugat országaiban is, ha ehhez hozzáadjuk a tömeges bevándorlás okozta gondokat, elôre látható, hogy ez táptalaja lehet a legkülönbözôbb szélsôséges vagy anarchista mozgalmaknak. Bár a német író a szélsôjobbról beszél, az "alvó" szélsôbal legalább olyan veszélyt jelent.

A jelek szerint a nyugati politika korifeusai csak tüneti kezelést óhajtanak e téren, ôket az igazság csak olyan mértékben érdekli, amennyiben az saját érdeküket szolgálja.

A WTC elleni támadás után is ilyen tüneti kezelésnek vagyunk tanúi: volt egy ôrült akció, meghalt hatezer ártatlan ember, a felelet rá egy katonai erôdemonstráció, újabb ártatlan áldozatok - csakhogy ezúttal senki sem mond számokat! -, a gondok lényegében maradnak. A terroristák és egyéb hétpróbás bûnözôk élik világukat azokkal együtt, akik a hátuk mögött állnak és pénzelik ôket.

Az RMDSZ heti sajtóértekezletén Markó Béla szövetségi elnök a 20002. évi költségvetési törvénynek idejében való elfogadásának jelentôségét hangsúlyozta, és kiemelte az RMDSZ módosító javaslatainak szükségszerûségét.

Vida Gyula képviselô a 2001. évi költségvetés negatív vonásaira hívta fel a figyelmet. Elmondta, hogy az RMDSZ szakemberei számos konzultációt folytattak a helyi közigazgatás képviselôivel, polgármesterekkel, a megyei tanácsok elnökeivel annak érdekében, hogy konkrét tapasztalatok alapján kiszûrhessék a 2001. évi költségvetés negatívumait. Vida Gyula hangsúlyozta, hogy a helyi tanácsok már szeptemberben komoly anyagi gondokkal küszködtek, mivel a rendelkezésükre álló költségvetési források elfogytak, ami súlyos gondokat okozott a helyi közigazgatásban. Számos helyen komoly gondokat okozott a különbözô számlák törlesztése, valamint az egyes intézmények, mint például az iskolák, óvodák mûködtetéséhez szükséges pénzalapok hiánya. A hasonló jellegû kérdések megoldása és elkerülése érdekében az RMDSZ a kormány elé terjesztett egy dokumentumot, amelyben javasolja, hogy a Nemzetközi Valutaalappal kötött egyezmény véglegesítése után kerüljön sor a költségvetés kiegészítésére. A képviselô kiemelte, hogy a kormány pozitívan reagált az indítványra, és valószínû, hogy már a napokban tárgyalni fognak e téma kapcsán. Továbbá hangsúlyozta, hogy a Szövetségnek a költségvetés kiegészítésére vonatkozó javaslatai nem etnikai jellegûek, ezek érintik az ország valamennyi megyéjét, települését. Vida Gyula ugyanakkor kitért az RMDSZ által kezdeményezett 133/1999. számú törvényre is, amely a kis és középvállalatok támogatását szorgalmazza. Ennek alapján létrejött egy pénzalap, amely elérhetôvé teszi a kis- és középvállalatok számára a banki kölcsönök felvételéhez szükséges garanciát. Elôreláthatóan a szavatossági alap 2002. január 1.-tôl fog életbe lépni.

Az újságírók kérdéseire válaszolva a szövetségi elnök érthetetlennek minôsítette, hogy a hazai sajtó nagyobb buzgósággal elemzi Európa Bizottság Magyarországra vonatkozó évi jelentését, mint a Romániára vonatkozót. Az EB-nek a státustörvénnyel kapcsolatos fenntartásairól elmondta, hogy ezek egybeesnek a Velencei Bizottság által már megfogalmazott, a törvény alkalmazására vonatkozó részletkérdésekkel. Vida Gyula képviselô rámutatott, hogy a jelentésben Magyarországnak az EU-ba való csatlakozása után kell az európai normákhoz igazítania a státustörvénynek az egész uniót érintô fejezeteit. A képviselô itt elsôsorban a külföldi állampolgárok munkavállalási lehetôségire utalt. Markó Béla ugyanakkor hozzátette: mindkét jelentés egyértelmû üzenete, hogy folyatatni kell a kétoldali tárgyalásokat, hogy a két kormánynak a közös akarata révén kell megtalálni a megfelelô megoldást, hiszen egyik félnek sem érdeke a két állam közötti kapcsolatok elmérgesedése. Dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ képviselôházi frakciójának vezetôje túlzottnak vélte a státustörvény kapcsán kialakult sajtókampányt. Szerint az elsô számú prioritást nem a státustörvény, hanem az ennél sokkal fontosabb a gazdasági problémák megoldása kellene képezze. A képviselô kifejtette, hogy a Magyarország és Románia közötti feszültség mindenek elôtt a gazdasági kérdések orvoslásával oldható fel, ezek kezelése nagymértékben hozzájárul a politikai problémák kedvezô megoldásához.

A Nastase-kormány egy éve (2.)

Eltelt egy esztendô az utolsó parlamenti választásoktól. Itt az idô a mérlegelésre, vegyük számba az azóta regnáló Nastase-kormány megvalósításait. Bizonyos szempontból egy kormány képét a kormányfô személyisége határozza meg. Ennek megfelelôen elmondható, hogy az 1989 óta eltelt tizenegy évben a legkarizmatikusabb kormányfôre talált az ország. Mindeddig egyik miniszterelnök sem volt ennyire határozott kormánya vezetésében. Az elsô miniszterelnök, Petre Roman még csak tanulta a kormányzást, majd Teodor Stolojan inkább pénzügyi szakember volt, mint politikai vezetô, akárcsak Mugur Isarescu. Nicoale Vacaroiu mindössze báb volt Iliescu kezében. 1996 után a demokratikus erôk elsô miniszterelnöke, az akkori fôvárosi polgármester, Victor Ciorbea, egykori szakszervezeti vezetôként túl puhának bizonyult a politikai csatározásokban és a koalíciós pártok áldozata lett, az ôt követô Radu Vasile pedig a politikai kalandor és karrierista szerepében tûnt ki, és nem a miniszterelnöki munkájával. Ugyanolyan gyorsan bukott le a politikai porondról, mint ahogy oda megérkezett.

Adrian Nastasét ennél sokkal keményebb fából faragták. Már a választási kampányban elhangzott kijelentéseibôl is következtetni lehetett, hogy nem fog meghátrálni egyetlen belsô, pártjából, kormányából induló kritika elôtt sem. A kampány végén nyilvánosságra került Iliescu - Nastase vitában is egyértelmûen üzent az "öregnek", hogy a kormányalakítás után nem engedi, hogy az államfôi teendôk ellátásán túl bármilyen kormánykérdésben befolyást gyakoroljon az 1989 decemberi események meghatározó és rendkívül ellentmondásos figurája. Azóta tapasztaltuk, Iliescu államelnökként alig jut szóhoz a napi politikai kérdésekben, jelenlegi szerepe nagyon hasonlít az 1996-2000 között államfôi szerepeket ellátó Emil Constantinescuéra, akit éppen háttérbe szorulása, a koalíciót alkotó pártok vitájából való távolmaradása miatt ért a legtöbb kritika. Most Iliescu is hasonló szereppel kell beérje, hiszen sem a politikai tematikát nem határozza meg, de Nastase és kormánya sem engedi, hogy bármelyik napi politikai kérdésben is befolyása legyen. Az államelnöki hivatal teljesen elveszítette a kontrollt a napi politikai élet fölött, mindössze az egykori bányászvezér, Miron Cosma közkegyelmi kérdésében sikerült néhány napra felhívnia a közvélemény figyelmét, illetve az ország külföldi megítélését igyekszik befolyásolni (lásd: Bush - Iliescu levélváltás, világ- és regionális politikai fórumokon való jelenlét és nyilatkozgatás). Bármennyire furcsa ez a helyzet, mégis normális, hiszen az államelnök szerepe a napi pártpolitikai élet fölött álló személyiségé kellene legyen. Úgy tûnik, ebbôl a szempontból normalizálódott valamennyire a helyzet, bár nem kizárt, hogy ehhez nemcsak Nastase keménykezûsége kellett, hanem Iliescu egyre láthatóbbá váló "öregedése" is. Ugyanakkor Románia elindult egy erôs államelnöki rendszer felôl a miniszterelnöki kormányzati modell felé, ez pedig a miniszterelnök kormányon belüli helyzetébôl egyértelmûen kikövetkeztethetô. Már a kampány idején egyértelmûvé tette, hogy a kormány feje ô lesz és nem fogja elviselni egyetlen miniszterének a
"félrelépését" sem. Úgy tûnik, megértették a miniszterek az üzenetet, vagy legalábbis a kormányalakulás idején egyértelmûvé tett szerepleosztást elfogadták, senki nem nyilatkozik semmilyen témában, amíg nem konzultál a miniszterelnökkel, nincsenek kormányellenes tévé-interjúk, amelyekben egy-egy miniszter saját kormányát kritizálja, ahogy 1996-2000 között nagyon gyakran megtörtént. A politikai napirendet a miniszterelnök határozza meg, a kormány többi tagja pedig fegyelmezetten végzi a számára kijelölt munkát, olyannyira, hogy amíg néhány hete a kormányfô nyugati útján volt, addig a kormányülések is szüneteltek. A kormány tagjai mindannyian olyan politikusok, akiknek személyes karriere függ ettôl a kormánytól és a miniszterelnöktôl, éppen ezért nem kockáztatják meg az egyénieskedô akciókat. Láthattuk, hogy az elsô súlyosabb baleset következményeként (a Zsil- völgyi bányarobbanás), a miniszterelnök nem várt a felsô szinteken való "lefejezésekkel", azonnal cselekedett. Egyértelmû, hogy nehéz lesz ezt a kormányt bármiféle belülrôl induló bomlasztással megingatni.

A választások idejére a PDSR koalíciós szerzôdést kötött a történelmi Román Szociáldemokrata Párttal (PSDR), valamint a magát szociál-liberálisnak azonosító Román Humanista Párttal (PUR). Már a megállapodás idején nyilvánvaló volt, hogy a két kisebb pártnak nem lesz olyan zsarolási esélye, mint Petre Romanéknak (PD) volt 1996-2000 között. Ezt a helyzetet csak könnyítette az Alexandru Athanasiu, egykori szociális és munkaügyi miniszter vezette PSDR-vel való egyesülésbôl létrejött új párt megalakulása is. A PSD megalakulásával Nastase a párton belüli ellenzéket is háttérbe szorította, az új párt pozícióinak megszilárdítására hivatkozva immár könnyebben kivédi a belülrôl érkezô támadásokat. A román demokrácia évtizedes története során elôször erôsödik a miniszterelnök párton belüli helyzete. Kérdés persze, hogy a kormányfô mennyire tudna ilyen erôs pozíciót felmutatni egy esetleges kormánykoalíció esetén.

Ami a közvélemény-kutatásokbeli megítélését illeti, itt már meg kell említeni Vasile Dâncu tájékoztatási miniszter, szociológus (akárcsak a miniszterelnök, aki a jogi diploma mellé egy szociológusit is megszerzett) munkáját is. Az egykori kolozsvári egyetemi tanár rendkívül profi módon készíti fel a miniszterelnök közszereplését, és bár jellemzô, hogy egy évvel a választások után a mindenkori román miniszterelnök megítélése nô, mindenképpen figyelemre méltó, hogy Nastase még mindig a választásra jogosultak több mint 50%-ának a bizalmát élvezi. Ez egyrészt Nastase felkészültségét és kommunikációs képességeit dicséri, másrészt pedig az ôt körülvevô csoport munkáját. Ez látszik a külföldi megítélésben is, ahol egyre gyakrabban hangzik el, hogy a kormányfô stílusában a cezaromán vezetés társul valamiféle tanult nyugatias gondolkodással. Nem párturalom, de nem is bürokratikus állami uralom, hanem miniszterelnöki kegyencuralom van Romániában. Ugyanakkor megkönnyíti a külföldi tárgyalásokat, hogy a miniszterelnök szavát sem koalíciós megállapodás alapján, sem pedig kormányon belüli
"félrelépésekkel" nem lehet megkérdôjelezni.

Összességében elmondható, hogy az 1989 utáni hét miniszterelnök közül a legfelkészültebb és legkarizmatikusabb személyiség került a végrehajtó hatalom élére. És mindenképpen biztosítja a kormány stabilitását, azonban nem garantálja eredményességét.

(Folytatjuk)

Az író antikváriuma

Bächer Iván a marosvásárhelyi könyvvásár íróvendége volt. Kilenc kötet szerzôje, a budapesti Népszabadság munkatársa. Mondja, hogy úgynevezett nagycsaládban, mindenféle nagyanyák, nagyapák, nagynénik, apák, anyák, feleségek között élt sokáig, mindaddig, amíg a felsoroltak meg nem haltak hirtelen és valamennyien. Ráhagyták bútoraikat, villamosbérleteiket, szemüvegeiket, pipáikat, leveleiket, naplóikat, receptgyûjteményeiket, embereiket, titkaikat, történeteiket, indulataikat, bánataikat, mozdulataikat, arcukat. Abból él. Bächer Ivánnal irodalmi esten beszélgettünk.

- Napilapban közöl, könyveket ír. Írónak vagy újságírónak tartja-e magát?

- Az irodalomnak ahhoz a hírlapíráshoz kötôdô irányzatához sorolom magam, ahová mondjuk Hunyady Sándor, Bródy Sándor tartozott, akik ugyan hírlapírásból éltek, de a napi penzumot részben meghaladó, részben penzumon belül irodalmi értékû írásokkal jelentkeztek. Ez nem tudatos törekvés. Az újságírás segít abban, hogy az ember mindig közönséghez szóljon, ne legyen öncélú, ne magának írjon. Végül is el kell adni a lapot.

- Családtörténeteket, históriákat ír. Kedvenc mûfajával, tárcanovellával hetente jelentkezik a Népszabadság Hétvége mellékletében. Írta egyik recenzense, hogy a lap szombati számát az ön írásaiért viszik. Kerek, megformált történetek, szépen gördülnek a mondatok.

- Úgy alakult az életem, hogy nagyszüleim és szüleim eltávozván, nagyszámú történetet - részben írásban, részben szóban - hagyományoztak rám, leveleket, naplókat, sok-sok tízezernyi gépelt oldalt. Mindenkit személyesen ismertem, eléggé érdekes emberek voltak.

- Úgy tudom, családjában több író, újságíró volt.

- Dédnagyapám, Thury Zoltán Kolozsvárott született, hírlapíró és novellista lett, fiatalon halt meg tüdôbajban Budapesten. Az ô írásaiból, legendáiból erôs kötôdést kaptam Kolozsvár felé. Az ô lánya, Thury Zsuzsa szintén írónô volt, 1930- 1936 között a kolozsvári Ellenzéknél dolgozott, a testvére ugyancsak hírlapíróként kereste kenyerét. Thury Zsuzsa nagynéném egyébként nagyszerû könyvet írt kolozsvári éveirôl. Történeteimbe beépítettem az ô írásaiból is, fôleg naplójából, amelyet 1914-tôl 1989-ben bekövetkezett haláláig folyamatosan vezetett.

- Újságíróként kivételes helyzetben van, nem kell híreket, tudósításokat gyártania…

- Azt hiszem, ha érettségi vagy egyetem után kerülök laphoz, végigjárom a szamárlétrát én is. Tíz évig tanítottam, közben írtam, megjelentek könyveim. Amikor az újsághoz kerültem, már ragaszkodtam egy bizonyos szabadsághoz.

- Az Elindulni három nôvel címû kötetét Budapesten az Írók boltjában ajánlották nekem. Tárcáit olvasván kiderült: mindig úton van. Hol Felvidéken jár, hol az Adrián, máskor Erdélyben, nyilván családi kötôdések vonzzák ide, Mócvidéken tömlôs túrót fal, hol Segesváron keresi az eltûnt idôt, ahol minden szász, csak szász nincs éppen…

- Azért túl sokat nem utazom, ám mindenrôl írok, tudósítok. Ha utazok, akkor mindig történik valami rendkívüli dolog. Most Kányádi Sándorral ültem egy autóban, akinek írásait csak felületesen ismertem. Errôl a találkozásról biztosan írok. Egészen meghökkentô élmény, ha valaki megállás nélkül kilenc órát beszél… Fantasztikus emberrôl kell most nekem írnom. Szeretem Erdélyt, azért járok ide, ismerem minden táját már. Sajnálom, hogy nem tudok románul, nem értek szászul, de vannak barátaim, akik segítenek nekem. Persze kicsit lehangoló Erdélybe jönni, de örülök, ha találok reményteli templomokat, mûködô iskolákat, kitartó fiatalokat, érdekes embereket. Szomorú, hogy egyre többször találkozom székelyekkel budai építkezéseken, nem szívesen veszem tudomásul, hogy a kivándorlás fogja szétverni a maradék erdélyi magyar kultúrát.

- Írásai mögött komoly élettapasztalat körvonalazódik, régi, érdekes emberekrôl ír, de régi-régi tárgyakkal is szívesen elbabrálgat.

- Úgy látszik, erre van szemem. Úgy vélem, az érdekes dolgokat egyébként az írónak személyesen is meg kell élnie. Ám szoktam a fiatalokat is figyelni, de hát nekik még nincs történetük. Csak akkor válnak érdekessé, amikor kikerekedik a sztorijuk. Nyilván nagy az öregekhez való vonzódásom, sok egyéb mellett a szülôktôl való nehéz elszakadás, mindenféle lelki ügyek, koravénség, neurózisok stb. Szóval a történetnek kereknek kell lennie, de az csak a végérôl látható.

- Más szóval öregedni kell?

- Az lassan amúgy is jelentkezni szokott.

Közel 4000-nyi kötet. Kerámiatárgyak. A falon Petôfi-, Bolyai Farkas-, Bernády György-, Lorántffy Zsuzsanna-portré. Varrottas. Rengeteg, egymáson tornyosuló Dolgozó Nô, Brassói Lapok, Ifjúsági Fórum, Vörös Zászló, Erdélyi Napló, Európai Idô, Népújság, megannyi jutalomkönyv, oklevél/emléklap, családi fotó fogadja a dolgozószobába lépôt.

- Mennyire pihentetô ez a sok szolíd szirmú virág! - kívánkozik ki önkéntelenül is a fagyhalál elôl bemenekített muskátlik láttán az emberbôl az észrevétel.

- Mindig arra törekedtem - magyarázza örömmel az aprócska termetû, életkedvvel/energiával tele vendéglátónk, Sebestyén Nagy Erzsébet -, hogy környezetemben is azt láthassam, amit szeretek. Az agyagedények mind ajándék. Makfalván, a szülôfalumban ez adta valamikor az embereknek a kenyeret. Petôfi pedig a kedvenc költôm. Nem is lehetne más.

Szinte ítéletszerûen hangzik. Miértjére nem lehet nem rákérdezni.

- Édesapám molnár volt. Ideje nagy részét a malomban töltötte. Ebédelni is akkor jött be, ha ráért.Ilyenkor - emlékszem, pedig még iskolás sem voltam -, míg édesanyám tálalt, ô lisztes kezével kivett a zsebébôl egy kis könyvet. Lapozgatta, olvasott belôle. Késôbb tudtam meg, Petôfi-kötet volt. S hogy nôdögéltem, kezdett nekem is olvasni belôle. Alig vártam, iskolás legyek, hogy elmondhassak egyet-egyet belôle. Már gyermekkoromban megtanultam, hogy tisztelni, szeretni kell az írott szót, a könyvet. Iskoláséveimrôl, a sok kiolvasott könyv, újság, folyóirat rám tett hatásáról nem is beszélve. Igy figyeltem fel a lapok által meghirdetett pályázatokra, ezért írtam, leveleztem aztán a Dolgozó Nôvel 35 évig például. Meg is jutalmaztak hûségemért. Az Országos Nôtanács dicsérô oklevelet küldött. Éveken át leveleztem a Brassói Lapokkal, s 40 éve elôfizetôje vagyok a Népújságnak, illetve az elôdjének. Rejtvényfejtörô meg receptversenyekbe neveztem be, olvasói elvárásokkal, igényekkel kapcsolatban írtam meg véleményem, ötleteim a különbözô lapoknak, míg dolgoztam. 1983 óta vagyok nyugdíjas...

- ...és szerzôje ennek a sok kéziratnak az asztalon. Mi tagadás, némelyikük másolatának egy-egy példányát magam is olvashattam Finna Géza ny. tanár, a Kós Károly Alapítvány elnöke jóvoltából, aki a 60-on túliak számára havonta egyszer a Deus Providebit házban megrendezendô szellemi találkozót kezdeményezte. Ahol Erzsike is olvasott már fel. Pályázatra írt hangulatos, életes, olvasmányos riport, lényegre törô, saját tapasztalatot kamatoztató gyermekkori emlékek, láttató, tömör tudósítások, pillanatképek, melyek az említett lapok valamelyikében láthattak napvilágot az évtizedek során. Mindjébôl kitûnik, Erzsikének mindig másokért fájt/fáj a feje. Egyrészt. Másrészt, emberi tartás dolgában mindig magasra állította a mércét. Igaz, maga is sokat megélt. Három gyermeket szült, nevelt. 35 évig dolgozott postai tisztviselôként. Négy unokával - mind fiúk - áldotta meg az élet. Éveken át gondozta fekvô, beteg családtagját. Egyik lányát külföldre sodorta a sors, s mint megjegyezte, élete valóban nem vázában hervadt...

"... higgyék el, a mai napig iszom a levét annak, hogy az igazság mellett kitartottam. A szüleim arra is neveltek, hogy az igaz ember soha nem hazudik", "...öregkorban is lehet békességben, egymást segítve élni, csak akarni kell", "A könyv... gondot, bajt elûzhet. Olvassunk minél többet és dolgozzunk", "Jobb a jó férj egy rossz anyósnál, aki - ha ön ügyes és okos - válhat jóvá is" - olvashatjuk egyik- másik kéziratában. És e sok jutalom-emléklap- ajándék láttán is, melyeket a szerkesztôségektôl kapott, mivel annyira személyesnek bizonyulhat rá a válasz, ôszintén szólva nem is tudtam, kérdezzem-e, ne: miért ír Erzsike?

- Nemcsak középiskolában, már kisebb koromban is minden irodalmi jellegû rendezvényen részt vettem. Emlékszem, V. osztályos voltam, amikor az elsôsök tanító nénije megbetegedett. Egy hétig helyettesítettem. Nem sokkal ezután az iskolában szabadon választott témáról kellett fogalmazást írni. Én a kis elsôsökrôl írtam. Olyan jól sikerült, hogy a felnôttek bibliaóráján is felolvasták. Ajándékot is kaptam. Ez volt az elsô, s talán legfontosabb "útravalóm" az ÍRÁS felé. Késôbb sem hagytam fel az írással, amikor már dolgoztam, s család is volt. Különbözô pályázatokon vettem részt. Sôt, az unokám, a legkisebb is erre késztetett.

- Így született meg a katicabogaras mese is?

- Igen. Kétéves lehetett akkor Lacika, amikor pár hónapig nálam tartózkodott, mivel szüleit Bákóba helyezték. Szóval mondogattam én neki a Piroska, a malacka, a nyuszika meséjét ahhoz, hogy egy idô után ezt mondja: Ó, én ezeket már tudom! Mégis elmeséltem Hófehérke meséjét. Másnap így kezdte a reggelt Lacika: Gyere, vigyél el, mama és mutasd meg, hol van Hófehérke és a sok törpe. Hát mit mutathattam volna meg neki? Hagyd el - válaszoltam -, fogok mondani olyan mesét, melybôl másnap meg is tudjam mutatni, kikrôl meséltem. Igy született hát meg az elsô mese, a Kati bogár ruhácskája. Most, azóta csaknem fél emberélet elteltével értem igazán, miért hatnak meg az immár felnôtt Lacika Svédországból érkezô sorai. Aki azért dolgozott a nyári szünidôben a filmgyárban, hogy színes televíziót vásárolhasson ajándékba. És ezt annyi szerénységgel, szeretettel hozta tudomásomra levelében: "...megköszönni próbálom, Mama, azokat a meséket, amelyeket nekem akkor írtál, amikor én hittem mindazt, ami a mesében történik. És amelyeknek a hôseit saját szememmel láthattam is."

Persze, az az áradozás egyáltalán nem azt jelenti, hogy a többi unokámat, Barnit, Bélát, Flóriánt nem épp annyira szeretem, mint Lacikát.

- Fontosnak tartja, hogy írásait olvassák?!

- Világért sem magamért. Elsôsorban a fiatalokért írtam. Szellemi, érzelmi javulásukra szántam azt a sok válaszlevelet, vitacikket, tanácsot, véleményt, tudósítást. Az ô korukban mi a tudást nehezen szereztük meg.Iskolába jártunk, sötét estig dolgoztunk. Ami pedig ezt a sok jutalmat illeti, valóban nagyon örvendtem valamennyinek, bár számomra a legfontosabb az, amelyet a Magyar Rádiótól kaptam.

- Ezt a jutalmat is úm. megpályázta?

- Valóban, pályázat jelent meg a Szülôföldem címû folyóiratban, majd a Magyar Rádió kérte arra hallgatóit, ki-ki kutassa fel és mutassa is be a környezetében fellelhetô különbözô magyar vonatkozású emlékeket. Mindenekelôtt a magyar szabadságharc emigrációjának a hagyatéka, illetve utóélete érdekelte a szerkesztôséget. Annál is inkább, mivel államalapításunk l000. esztendeje közeledett. Erre az Emlékév- pályázatra a makfalvi kollégium történetét írtam meg, és amint a Magyar Rádiótól érkezett levélbôl - melyet Szomráky Béla szerkesztôségvezetô jegyzett - értesültem, írásomat azonnal mûsorra is tûzték, s mint jelezték, az emléklap, a pályázati mûsor magnófelvétele is valóban eljutott hozzám a Magyarok Világszövetsége közvetítésével. Mint ahogy a többi négyhez, egy amerikai, egy izraeli, egy franciaországi és Erdélybôl egy székely- udvarhelyi pályázótársamhoz is.

- Teljesebbnek bizonyult volna-e Sebestyén Nagy Erzsébet élete, ha befutott íróvá válik?

- Életem bizonyára másként alakul. De a háború golyó nélkül is tönkretette a sorsom. Az egyetemre csak beiratkozni volt alkalmam. Dolgoznom kellett. Az esztelen gyilkolás családfenntartóvá tett. A tanulás
"füstbe ment terv" maradt. Az írás, az olvasás sok mindenért kárpótolt. Nem lettem hivatásos író. Nem lehettem. Az írás szerintem nem szakma. Ennek szükségét érezni kell. Az adottságot, az íráskészséget a sors adja ugyan, bár nagyon sokat kell dolgozni is érte. Néha maga az Élet diktál...

(MTI) Semmilyen konkrét megállapodás nem született Bukarestben az egyes magyar agrártermékekkel szembeni román protekcionista intézkedésekrôl folytatott román- magyar megbeszéléseken.

Ilie Sarbu román mezôgazdasági miniszter szerdán fogadta kétoldalú találkozón Fodor Balázst, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkárát, aki a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (CEFTA) mezôgazdasági minisztereinek keddi tanácskozásán vezette a magyar küldöttséget.

Románia 1999 júliusától egyoldalúan felfüggesztette a magyar baromfihús esetében a 25 százalékos kedvezményes CEFTA-vámot és 45 százalékos vámot vetett ki a magyar termékre. Idôközben az Európai Unióból behozott baromfihús vámját nullára csökkentették, és meghatározott mennyiségben az Egyesült Államok is vámmentesen szállíthat baromfihúst Romániába.

Idén ôsszel a vártnál jobb hazai gabonatermelés értékesítésének nehézségeire hivatkozva a román kormány - a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) elôírásait megsértve - jóval szigorúbb minôségi követelményeket írt elô az importbúzával szemben, mint amilyen követelményeket a hazai termékkel szemben alkalmaznak.

A találkozó után Fodor Balázs az MTI-nek adott nyilatkozatában elmondta: kérték, hogy a búza esetében Románia tartsa be a WTO-egyezményben vállaltakat, a baromfihús esetében pedig Románia a CEFTA-egyezménynek megfelô vámtételt alkalmazza Magyarországgal szemben.

Fodor Balázs emlékeztetett arra, hogy a búza ügyében Magyarország panaszt emelt a WTO-nál. A kérdés érdemi tárgyalását november 19- én kezdi meg a világszervezet. Mint mondta, addig van idô arra, hogy kormányzati szinten megoldást találjanak erre a problémára.

A magyar helyettes államtitkár nagyon pozitívnak, udvarias, jó hangulatúnak minôsítette a tárgyalásokat.

A tárgyalások baráti légkörét hangsúlyozta sajtóértekezletén Ilie Sarbu is. A román mezôgazdasági miniszter elmondta: a magyar fél teljes mértékben megértônek mutakozott, nem azzal a szándékkal ült tárgyalóasztalhoz, hogy konkrét eredménnyel távozzon, nem kívánt feszültséget okozni.

- Úgy váltunk el rendkívül barátian, hogy egyik fél sem vállalt a másikkal szemben semmilyen konkrét kötelezettséget - fogalmazott.

Sarbu elmondta, magyar részrôl diszkriminatív intézkedésnek tartják, hogy Románia kizárólag a magyar baromfihússal szemben alkalmaz védôvámot, miközben a Romániába behozott összes baromfihúsnak mindössze 10 százaléka származik Magyarországról.

A miniszter elmagyarázta magyar tárgyalópartnereinek: Romániában
"valóságos pszichózis alakult ki, hogy minden behozott baromfihús Magyarországról származik", s ígéretet tett arra, hogy megoldást keresnek a kialakult helyzetre.

Ilie Sarbu szerint a találkozón nem volt vita a búza kérdésérôl, mivel a szigorított minôségi elôírások nemcsak a Magyarországról, hanem az összes, külföldrôl behozott búzára vonatkoznak. Mint mondta: a magyar fél megértette ezt.

(MTI) A romániai Moldvában élô csángómagyar kisebbség kulturális hagyományainak védelmérôl adott ki állásfoglalást az Európa Tanács miniszteri bizottsága. Szorgalmazza az anyanyelvi oktatás támogatását és a csángó nyelvû istentiszteletek biztosításának lehetôségét, s ennek kapcsán üdvözölte a Szentszéknek a csángó kisebbség anyanyelvû hitoktatását és lelkipásztori ellátását célzó törekvéseit.

A strasbourgi székhelyû páneurópai szervezet végrehajtó testülete szerdai döntésében az Európa Tanács (ET) parlamenti közgyûlésének a romániai csángók helyzetérôl készített júniusi ajánlását erôsítette meg. A kérdésben született állásfoglalást a miniszteri bizottság oktatási, kulturális és sportbizottsága készítette elô és terjesztette végleges formájában a testület elé.

Perényi János nagykövet, a strasbourgi magyar ET- képviselet vezetôje az MTI-nek adott tájékoztatásában - az illetékes bizottság elnökeként - értékelte a csángó kisebbségi kultúra elismerésérôl született miniszteri bizottsági döntést. Kiemelte, hogy a határozat úttörô jelentôségû, amennyiben elsô ízben teremtette meg a csángó anyanyelvi oktatás megoldásához szükséges feltételeket.

A nagykövet külön hangsúllyal említette a miniszteri bizottság döntésének azt a megfogalmazását, amely szerint a testület "bízik abban, hogy a Szentszék a romániai helyi egyházi hatóságokkal és kormányzati tényezôkkel fenntartott kapcsolataiban figyelemmel kíséri a felvetett kérdést, amennyiben ez érinti a csángók vallásos életét". Ez remélhetôleg lehetôvé teszi, hogy a csángók liturgikus nyelve polgárjogot nyerjen az istentiszteleteken - állapította meg a nagykövet.

Mint Perényi János ezzel kapcsolatban emlékeztetett: az ET-ben megfigyelôi státussal rendelkezô Vatikán a parlamenti közgyûlés ajánlásainak jelentôségét felismerve konstruktívan együttmûködött a döntés elôkészítésében, s jelezte, hogy kész lépéseket tenni a romániai csángók magyar nyelvû vallásoktatási és lelkipásztori ellátásának szavatolására. A magyar nagykövet megítélése szerint e kérdés tekintetében áttörésrôl van szó.

Az ET-testület állásfoglalása szorgalmazza, hogy abban az idôszakban, amíg a román alkotmány és oktatási törvény elôírásaival összhangban kialakítják a megfelelô anyanyelvi oktatás hátterét, biztosítani kell az anyanyelvi képzést, a szükséges osztálytermeket és fizetett csángó anyanyelvû tanárokat a moldvai helyi iskolai intézményekben. Szükségesnek ítéli, hogy a csángó szülôk tájékoztatást kapjanak a román oktatási törvényekrôl és azok alkalmazásáról az érintett nyelvek tekintetében.

A strasbourgi döntéshozó testület hangsúlyosan állapította meg, hogy a kultúrák és nyelvek sokszínûsége értékes forrása a gazdag európai kulturális örökségnek. Ennek kapcsán felhívásban fordult a román és a magyar tudományos közösségekhez, ösztönözve ôket, hogy az ET Európai Kulturális Konvenciójának szellemében mûködjenek együtt a kérdéssel összefüggô közös kutatásokban.

Az ET-testület értékelése szerint az elôzô években Romániában jelentôs elôrehaladás történt a nemzeti kisebbségek védelmét célzó jogi és intézményes keretek megerôsítése terén. Az állásfoglalás rámutat, hogy mindezen lépések a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és hitéleti önazonosságának megôrzését, fejlesztését és kifejezését szolgálják, s ezzel hozzájárulnak a tolerancia és megértés légköréhez.

A miniszteri bizottság végezetül sürgette Romániát és a szervezet mindazon tagországait, amelyek még adósak e lépéssel: ratifikálják és léptessék érvénybe az ET által elfogadott regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartáját.

Az utóbbi idôben nagyon sok idôs, egyedülálló személy kerül kétségbeesett helyzetbe, vagy mert kijátsszák ôket, vagy mert az ingatlanok tulajdonhelyzete, amelyben évtizedek óta laktak, idôközben megváltozott. Nem egy esetrôl tudunk, hogy nyolcvan év fölötti személyek csak az ismerôsök, jó szomszédok jóvoltából nem kerültek az utcára, mert az új tulajdonos könyörtelenül bánt el velük. Ilyen az alábbi eset is, amelyet Zsembera István osztott meg a Népújsággal.

Bencs Rozália 86 éves, a marosvásárhelyi Lacramioarei, volt Sóspál utca 20. szám alatt lakik 1969 óta. A lakást id. Sós Istvántól bérelte, majd ennek halála után, az örökös Boros Zenótól, akit Rózsika néni arra kért, kössenek szerzôdést, de ez visszautasította azzal, hogy addig élhet ott, ingyen és bérmentve, amíg él. Ám a lakás eladódott. Muresan Nicolae Eugen és Muresan Terezia lett az új tulajdonos. Az adásvételi szerzôdést tavaly június 28- án kötötték meg. Ettôl a perctôl megkeseredett a megvásárolt házzal örökölt lakó élete, mert mindenképpen meg akarnak tôle szabadulni. Nem veszik tekintetbe sem a néni korát, sem a súlyos egészségi állapotát, sem azt, hogy egyedül él 1971 óta, s még azt sem, hogy alig tud járni, nemhogy költözködjön. Arról nem is beszélve, hogy nincs ahová, és 577 ezer lejes nyugdíjból élelemre, gyógyszerre alig telik, nemhogy lakbérre. Azonkívül, hogy folyton borsot törtek az orra alá, embertelenül viselkedtek vele, az új tulajdonosok törvényes úton kívánnak érvényt szerezni feltett szándékuknak, hogy a nénit kilakoltassák.

Ez év szeptember 19-én Rózsika néni egy végrehajtói értesítést kapott kézhez Székely Szabolcs bírósági végrehajtó magánirodájától. A felszólításban közlik, hogy Muresanék az új tulajdonosok, s mivel a néni törvényes keretek nélkül lakik ott, sôt amióta ôk a tulajdonosok, semmibe veszi ôket, ezért kénytelenek ehhez a szélsôséges intézkedéshez folyamodni. Abban az esetben, ha a felszólítás után sem teljesíti követeléseiket a jó együttélés érdekében, kénytelenek perbe hívni, melynek következménye a néni kilakoltatása lesz. A felszólítást egy október 8-i keltezésû perbehívás követte, amelyben Muresánék a kilakoltatást kérik. Az elsô tárgyalást október 29-re tûzték ki, amelyen a néni nem tudott megjelenni. A második tárgyalás november 19-én lesz, amelyen Zsembera István, a néni szomszédjának közbenjárására Bencs Rozália érdekeit a kijelölt ügyvéd, Szász László, ingyenesen képviseli majd.

Addig is a néni életét az új tulajdonosok azzal keserítik, hogy elnémítják a csengôjét, hogy azok, akik keresik, ne tudjanak kapcsolatot teremteni vele, felszedik a tornácban a deszkát, az udvaron levô vízcsapról, amelyet a fagy ellen bekötözött, letépik a rongyokat, sôt a tulajdonos lánya még le is köpte. Bencs néni kétségbeesetten, összetört idegállapotban éli át az eseményeket.

Dr. Muresan Terézia a néni sorsa iránti érdeklôdésünket felháborodással vette tudomásul. Kijelentette, ô a tulajdonos, s az ô tulajdonát képezô udvaron, házban azt tesz, amit akar. Nem az újság dolga beleavatkozni az ô ügyükbe. Ez az igazságszolgáltató szervek dolga. Bencs néninek sem kellett volna az újsághoz fordulnia, hanem a törvényszéken kellett volna megjelennie. S ha az újsághoz fordult, akkor nincs visszaút,akkor ô is véghezviszi akaratát, sôt ortodox vallású és böjtölni fog - amit eddig nem tett meg, mert elfoglaltságai nem engedték -, s akkor majd Isten igazságot tesz. Segítették a nénit, de most már vége. Nem tûrhetik már, hogy az udvaron a néni ismerôsei jöjjenek-menjenek, mert az udvaron 50 millió lej értékben végeztek munkálatokat, s azt sem tûrik, hogy a néni a "szennyesvedrét" az udvarra öntse, s a latrina bûzöljön az udvar végében. Ôk szánalomból nem hajlandók ott tartani a nénit, menjen ahová akar, rendezzék a rokonai. Már most megteheti, hogy új zárat tetessen a kapura, mert az is az övé, s nem osztja meg senkivel.

Valóban nem az újság dolga igazságot szolgáltatni, nem is azt teszi, csupán a jelenségre, a bánásmódra kívánja felhívni a figyelmet.

Folyó év november elsején délelôtt a református temetô ravatalozója mellett szép megemlékezés történt. Dr. Kozma Bélának, a Bolyai líceum egykori igazgatójának (1953-1963) emlékkövet állított a Budapesti Bolyais Diákok Baráti Körének támogatásával a Marosvásárhelyi Református Kollégium-Bolyai Farkas Líceum Öregdiákjainak Baráti Köre és a Bolyai Alapítvány.

A megemlékezések során, amelyek dr. Kozma Béla tanár, igazgató, Bolyai-kutató érdemeit emelték ki, említés történt dr. Weszely Tibor, szintén Bolyai-kutató prof. által még egy nagy kollégiumi igazgatóról, aki a XX. század elsô felében húsz éven át (1920-1940) vezette a Bolyai líceum elôdjét, a református kollégiumot. Ennek a kistermetû, törékeny fizikumú, de annál rátermettebb, diplomatikus ügyességgel megáldott igazgató tanárnak a neve: Nagy Endre.

Az ô igazgatása alatt húsz éven át nap mint nap ki volt téve a Református Kollégium a bezáratás, megszüntetés veszélyének. Az új román hatalom, az Anghelescu-féle és hozzá hasonló törvények alapján arra törekedett, hogy a Református Kollégium nyilvánossági jogát megvonja, mûködését megakadályozza.

Évente kétszer is, miniszteri megbízásból, szigorú ellenôrzést tartottak állami szervek a kollégiumban és legtöbbször csak a Nagy Endre ügyes, diplomatikus eljárásának, magatartásának az eredményeképpen mûködhetett évrôl évre az ôsi Alma Mater.

Nyugdíjba vonulása után, 1941-ben így jellemezte dr. Kiss Pál tanár, ismert marosvásárhelyi történész: "A 20 éves idegen uralom idején legtöbbet zaklatott, rengeteget dolgozó, az egyházi és társadalmi ügyeket nagyszerûen ismerô mintaigazgató."

Ügyessége mellett tekintélye is sokat nyomott a latban. Számtalan tisztséget viselt: a romániai református egyház zsinatának világi képviselôje és jegyzôje, a romániai egyetemes egyház legfôbb bíróságának rendes tagja, az egyházkerület tanügyi bizottságának alelnöke, nyugdíjintézeti végrehajtó bizottságának és vagyonügyi bizottságának tagja, a bekecsaljai ref. egyházmegye gondnoka, a marosi ref. egyházmegye tanácsosa. Az egyházkerület Diakonisszaképzô Intézete keblitanácsának elnöke, a Stefánia Kisdedóvó Intézet alelnöke, a Klotild Árvaház pénztárosa, a Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság, az Úri Kaszinó, a Tornakert Egyesület, a Tüdôbeteg Gondozó Egyesület választmányának, valamint a Marosvásárhelyi Szanatórium és a Közhasznú Takarékpénztár felügyelô- bizottságának tagja.

Valóban rengeteget kellett dolgoznia, miként dr. Kiss Pál megállapította, hogy ennyi megbízatásnak eleget tehessen.

De az ô igazgatásának ideje alatt vezették be a gázfûtést az egész kollégiumban, létesítettek betegszobát és emelték a második emeletét a kollégium bentlakás/internátus/konviktus/étkezde felôli részén. Az ô ideje alatt kellett úgy gazdálkodni, hogy a tantestület és a kisegítô személyzet fizetését, valamint az iskola üzemeltetési, fenntartási költségeit fedezni tudják, mert a román állam semminemû juttatásban nem részesítette a Ref. Kollégiumot.

Tulajdonképpen ô is iskolatörténetet írt azáltal, hogy minden iskolai évrôl Értesítôt készített és adott ki. Ezekben a kollégium elöljárósági tagjai, a tanszemélyzet (fôgimnáziumi és elemi iskolai), a tisztviselôk és segédszemélyzet adatai mellett az iskolai év rövid története, a tanszemélyzet iskolai, egyházi, társadalmi, irodalmi tevékenysége, minden osztály tanterve és óraterve, névsora és elômeneteli osztályzata szerepel. Úgyszintén tartalmaznak pontos, világos statisztikai adatokat a tanulók vallási hovatartozása, a szülôk lakhelye és foglalkozása szerint, az érettségi vizsgák székhelyeirôl, eredményeirôl, az V. gimnáziumba való felvételizôk eredményeirôl, az internátus és konviktus mûködésérôl, a tanulók segélyezésérôl és év végi jutalmazásáról tanulmányi elômenetelük alapján.

De tudomást szerezhetünk a kollégium "alapjairól" (nem a földek, erdôk, épületek) - ma alapítványfélének mondjuk - készített kimutatásokból az alapítók nevérôl, az alaptôke összegérôl, évi kamatjáról, valamint rendeltetésérôl (jutalom, családi segély, kollégium részére, konviktus részére). 1930 júniusában pl. 158 ilyen bejegyzett alap létezett, különbözô összegû tôkével.

Még sokféle adatot megtudhatunk ezekbôl az évkönyvekbôl, melyek nélkül sokkal szegényebb lenne a Kollégium-Bolyai líceum történetének ama 20 évi adattára. Sajnos, hasonló évi értesítôk készítése megszûnt a II. világháború után, melyekbôl olyan adatok tárulhatnának elénk, amelyekrôl soha nem lesz tudomása az utókornak.

Errôl a kimagasló igazgatóról nem lehetett emlékezni 1945 után. Személyét, családját mellôzték, üldözték, életét keserítették.

Népünkért, iskolánkért, egyházunkért végzett önfeláldozó munkájáért megérdemelné, hogy post mortem elismerésben részesüljön és ôt is emlegessük néha.

Sírköve a református temetôben a ravatalozó mellett állított kopjafa mögött található.

Sírkövére legalább annyit írassunk fel, hogy "a XX. században a Marosvásárhelyi Református Kollégiumnak legbátrabb igazgatója volt". Igazi segítôje és barátja a szintén nagy dr. Bernády György volt, a Ref. Kollégium fôgondnoka.

Nagy Endre megérdemli, hogy a Református Kollégium nagy igazgatói között említsük a nevét.

1 perc

Ôsz hajú, sorsviseltes férfi esetérôl mesélek, aki gyakran szokott feltûnni már egyáltalán nem fontos helyeken.

Egyszer - eltéveszthetetlen címmel: Astoria sörözô - sajtótájékoztatót harangozott be valamivel túl az eufóriás idôkön, de csak én, egyesegyedül én vettem komolyan. A téma egy fél deci konyakba fulladt, innen a távoli, ma már annál is távolibb ismeretség.

Most hát arról, miként lehet felemelni egy helyi forradalmár szervezet vezetôjét.

Na és akkor mi van, kérdezik, tudom, a forradalmakat nem a királyok és diktátorok csinálják, a forradalmakat köztudomásúlag közemberek csinálják, úgyhogy fel lehet ôket emelni minden látványosabb csinnadratta nélkül.

Úgy volt.

Akkor.

Este.

Egy fôtéri üzletben már sikálni készültek. Sok láb, nagy kereslet.

Forradalmárunk nem Napóleon konyakkal kívánt távozni a fôtéri üzletbôl, nem sok, mindössze két üveg ásványvízzel. Hogy, hogy nem, miért, miért nem, alaposan összebalhézott az üzletvezetôvel. Belesápadt szegény. De ma már olyan idôket élünk, hogy halló, halló, vétel, kérem szépen, itt és itt van egy kis randalír, akkor jó, vétel, ott leszünk, ilyesmi. A csetepatéhoz mérten tehát már meg is volt rendelve kellô számú polgárôr. Jöttek, mondták forradalmárunknak: tessék, csak tessék kifelé. Jöjjön no, ne csinálja már…

Nem akart. Sôt. Annál jobban nem akart, amíg aztán egyáltalán nem akart.

Akkor túlerô.

Vitték könnyedén, mint egy holland rongybálát. Az utcán vízszintesre kellett vele váltani. Merev volt, mint egy ledöntött Lenin-szobor kicsiben a népi demokráciák bukása idején. Ami igaz, igaz, az akció meglehetôsen szelíd volt, mindenféle jogállami elôírás és szolgálati munkavédelem betartva: se döng, se pofon, se máz az arcról, se törvényszéki orvostan nem esett. Óvatosan bántak vele. Igaz is, a történelem az eszétôl még egyszer visszatérhet.

Vitték forradalmárunkat valahová két üveg borvízzel.

Minthogy forradalmárunk bizonyost, az üvegek is méltatlankodtak háborító sorsukon, kocogtak bizony ridegen.

Felbôszített buborékok szaladtak fel kupakig.

Bár lényegtelen kérdés, gondolkodtak-e már azon, hová tûnnek el a felszálló buborékok a tökéletesen záró dugaszok alatt?

Megyénkben ebben az évben 3045 hektáron termett cukorrépa. A betakarítási idény a vége felé közeledik. A termést a Zamur által létrehozott 17 átvevôközpontba szállítják. Ezek közül az egyik a vámosgálfalvi központ, ahol Soós Levente mérnököt kértük, hogy értékelje az idei cukorrépatermést.

- A mi övezetünkben a fizikai és jogi személyek összesen 258 hektáron termesztettek cukorrépát. Az elmúlt évekhez viszonyítva jóval kisebb területen. Ennek oka az akut pénzhiány. Egy hektár cukorrépa-kultúra létrehozása, gépesített körülmények között, 14 millió lej. Ha kézileg végzik a munkálatokat, akkor 8-9 millió lej. Ez évben kevesen engedték meg maguknak a szerzôdés megkötését a cukorgyárral. Nagyobb területen az ádámos-sövényfalvi társas vetett cukorrépát, pontosabban 53 hektáron. Becsléseink szerint a gyárba összesen 7000 tonna terményt fogunk szállítani.

- Eléggé nagy mennyiség gyûlt fel itt a központban.

- Jelenleg (hétfôn, november 12-én) 2700 tonna vár elszállításra. Naponta átlagban 800 tonnát szállítanak a ludasi cukorgyárba feldolgozásra. A betakarítási idény kezdete óta 2155 tonnát küldtünk Ludasra. Naponta reggel 7-tôl este 7-ig vesszük át a répát. Éjszaka éjjeliôr vigyázza a terményt. A begyûjtés kezdetén beindult a gyárba szállítás is, az utóbbi idôben nem járt tehergépkocsi errefelé. Közben mi folyamatosan mérjük és vesszük át a répát. Nagy mennyiség felgyûlt, kértem, küldjenek gépkocsit. Félek, nehogy a karácsony itt kapja a terményt.

- Miként fizet a gyár?

- Ebben az évben azok a gazdálkodók, akik 5 hektárnál nagyobb területen termesztettek répát, egy tonna 16%-os cukortartalmú szabványtermény után 55 kg cukrot vehetnek át. Akik viszont csak néhány áron, avagy 5 hektárnál kisebb területeken dolgoztak, 50 kg cukor átvételére jogosultak. A feldolgozók így próbálják ösztönözni a termesztôket, hogy minél nagyobb területeken vessenek cukorrépát.

Ottjártunkkor Damian Virgil, az ádámos- sövényfalvi mezôgazdasági társulás elnöke hozott nagyobb mennyiségben répát. Elmondta, ahhoz, hogy jövedelmezô legyen, nagy területen érdemes cukorrépát termeszteni. De jöttek magángazdálkodók is, akik 20-30 hektáron termesztették a répát, mint: Czirmai Levente Szôkefalváról, vagy Suciu Alexandru Dicsôbôl, Gorea Petru Vámosgálfalváról.

A felelôsség vállalásáról van szó

- Beszélgetés dr. Iancu Adrian fôorvossal, a megyei Sportorvosi Rendelô vezetôjével -

Nem kis zûrzavart okozott gyermekeknek, szülôknek s az egészségügyieknek úgyszintén az Oktatás- és Kutatásügyi Minisztérium megkésett figyelmeztetése, amely a sporttevékenység közben történt balesetek nyomán jutott eszébe a szaktárcának. Az átirat arra figyelmeztette a tanfelügyelôségeket, hogy a tanulóknak a tantervben szereplô testnevelési és sportórákon való részvétele a 2000. évi 69-es törvény értelmében csak orvosi engedély és az idôszakos ellenôrzések elvégzése mellett lehetséges. Hadd tegyük hozzá, hogy a múlt évben megjelent sporttörvény ellenére a figyelmeztetés csak októberben, tehát jóval a tanévkezdés után jutott a minisztérium eszébe, ami a zûrzavar oka volt.

A tanintézmények és a sporttanárok örömmel fogadták az utasítást, mivel ilyen módon mentesülnek a felelôsség alól, ha sporttevékenység közben valami hirtelen kellemetlen esemény adódna, a családorvosok pedig tiltakoztak, hogy a sporttevékenységre való alkalmasság megállapítása nem tartozik az ô feladatkörükbe, és sokan közülük a gyermekek egy részét okkal vagy alaptalanul szakorvosi kivizsgálásra, elsôsorban a kardiológiára irányították. Mivel a marosvásárhelyi 1-es számú járóbeteg-rendelôben mûködô gyermekkardiológián különben is nagy a zsúfoltság, a gyermekeket nagyon késôre programálták, majd a szülôi panaszok nyomán figyelmeztették a családorvosokat, hogy ne küldjenek oda több gyereket, csak ha nagyon indokolt esetrôl van szó. A történtek kapcsán szerettük volna megszólaltatni a szakrendelést vezetô orvosnôt, aki azonban elzárkózott ettôl.

Végül is a családorvosok zöme engedett, és kiállították az alkalmasságot tanúsító igazolást. Feltevôdik azonban a kérdés, hogy mit ér a szóban forgó irat, ha két, három hónap vagy fél év múlva történik változás a tanuló egészségi állapotában. A törvény szerint az igazolványokat kiállító orvosnak a jegyzékén szereplô tanulók idôszakos ellenôrzését is el kell végeznie. Mivel felmerült, hogy mindez tulajdonképpen a sportorvos feladata lenne, s mivel az sem ismeretlen, hogy az egészségbiztosítási törvény bevezetése elôtt jól mûködô sportpoliklinika volt megyeközpontunkban, dr. Iancu Adrian fôorvost, a marosvásárhelyi sportorvosi rendelô vezetôjének véleményét is megkérdeztük.

- Az egész felfordulásért elôször is az oktatási minisztérium a hibás, mivel a szóban forgó felhívást a tanév megkezdôdése után küldte ki a tanfelügyelôségeknek, ráadásul ezt megelôzôen nem konzultált az egészségügyi minisztériummal és az országos egészségbiztosítási pénztárral sem. Ez utóbbi azért is fontos lett volna, mivel a családorvosoknak a biztosítási pénztárral kötött szerzôdésében nem szerepel ez a tevékenység, ilyenformán jogosan utasították vissza az újabb megbízást. Amikor közölték a tanulókkal, hogy igazolásra van szükségük, sokan jelentkeztek a sportorvosi rendelôben is, és kérték, hogy vizsgáljuk meg ôket. Holott a mi feladatkörünkbe korábban is annyi tartozott, hogy a szakorvostól hozott orvosi igazolvány alapján idôszakos vagy az egész tanévre szóló felmentést adjunk a sporttevékenységen való részvétel alól. A sportrendelô hatáskörébe tulajdonképpen azoknak a tanulóknak, egyetemi hallgatóknak az ellátása tartozik, akik leigazolt sportolók valamelyik klubnál. Mivel különbséget kell tenni a teljesítménysport és a testnevelési órák között, a minisztériumi utasítás ránk nem vonatkozik. Egyébként ezt a munkát a megyei tanuló ifjúság számára két orvosnak és három egészségügyi középkádernek lehetetlen volna elvégezni. A családorvosoknak pedig, akiknek a gyerek a listáján szerepel, ha jól meggondoljuk, tulajdonképpen ismerniük, követniük kell annak egészségi állapotát.

Mivel azok a halálesetek, amelyek ezekhez az intézkedésekhez vezettek, elsôsorban szív- érrendszeri természetûek voltak, természetes módon a gyanús, de sokszor az egészséges gyermeket is a gyermekkardiológiára küldték, ahol azonban a zsúfoltság miatt még az is gondot okoz, hogy a leigazolt sportolók kötelezô évi vizsgálatát elvégezzék.

Tulajdonképpen a felelôsség vállalásáról van szó, a családorvosok egy részének emiatt nem volt bátorsága kiállítani az igazolást, nekünk viszont a jelenlegi feltételek miatt nincs lehetôségünk valamennyi diák megvizsgálására és állapotának nyomon követésére.

- Mint sportorvos, hogyan határozná meg a testnevelésre, sportra való alkalmasságot, és ennek megállapítására milyen vizsgálatokat kér a szakrendelô?

- A tanulónak klinikai és biológiai szempontból is egészségesnek kell lennie, amit itt, a sportorvosi rendelôben a laboratóriumi (vizelet- és vérvizsgálat) valamint a szív-érrend-szeri, tüdô-, emésztôrendszeri és vesevizsgálat alapján állapítunk meg.

- Melyek azok az okok, betegségek, amelyek esetében nem ajánlott a testnevelési és sportórákkal járó fizikai erôfeszítés?

- Születési rendellenességek, szisztémás, urológiai, máj-, szív- valamint csontrendszeri bántalmak - egy hosszú listánk van errôl itt, amit sajnos 1985-86 óta nem újítottak fel, holott a jegyzékben szereplô betegségek közül ma már sok gyógyíthatóvá vált, tehát törölni kellett volna. A sokéves tapasztalat alapján azonban el tudjuk dönteni, hogy mikor indokolt a felmentés, illetve a sportoló eltanácsolása.

Nagyon fontos lenne, hogy a családorvosok felfedezzék a krónikus betegségeket, hisz nemrégiben egy sportoló leigazolásakor derült ki, hogy veleszületett súlyos szívrendellenessége ellenére három évig járt sportolni, anélkül, hogy valaki észrevette volna.

- Valószínûleg az sem ritka, hogy az egészséges, csak a sportban kissé ügyetlen gyermek felmentéséért folyamodnak a sportorvoshoz a szülôk...

- Mivel a testnevelési jegy is beleszámít az általános osztályzatba, a szülôk látszólag makkegészséges gyermekek felmentését kérik. Mivel a szakorvosi ajánlást mi nem vonhatjuk kétségbe, ki kell adnunk az igazolást.

- Milyen okok miatt jár idôszakos felmentés?

- Ízületi és csontrendszeri bántalmak, törések, ficamok, hepatitisz utáni állapot, vesekô, húgyúti és nemi bántalmak stb. miatt bocsátunk ki idôszakos felmentésre vonatkozó ajánlást.

- Szám szerint hány tanuló folyamodik felmentésért?

- Évente körülbelül ezer igazolást adunk ki megyei szinten.

- Említette a visszaéléseket, holott az idejük jó részét számítógép elôtt töltô fiataloknak ugyancsak ajánlatos lenne a heti kétszeri mozgás legalább...

- Valóban így van, csakhogy a szülô számára a tanulmányi elômenetel a fontosabb. Ugyanakkor az is szomorú, hogy az utóbbi tíz évben drasztikusan csökkent az igazolt sportolók száma megyénkben. Míg a 90-es évek elején 15.000 sportolót tartottunk nyilván, ma mindössze hatezer körül van a számuk. Az okok között szerepel, hogy a 2000. évi 69-es sporttörvény megjelenéséig felszámolódott, tönkrement a sportlétesítmények zöme, s a beruházások is lehetetlenné váltak ezen a téren. Jelenleg az Ifjús&