Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Utasszállító zuhant le New Yorkban

Hétfôn New York Queens nevû negyedében, a tengerpart közelében lezuhant az American Airlines légitársaság Airbus 300-as típusú utasszállító repülôgépe.

A gép - a légitársaság 587-es járata - fedélzetén 246 utassal és kilenc fôs személyzettel a J. F. Kennedy repülôtérrôl a dominikai Santo Domin-góba indult, amikor attól mintegy 10 kilométerre lezuhant. A becsapódás helyszínén több épület kigyulladt. A közelben benzinkút is található. A terület - Rockaway Beach - a queensiek egyik kedvenc kiránduló helye, sok szabadtéri szórakoztató létesítmény helyszíne.

A hatóságok azonnal lezárták a New York-i térség mindhárom repülôterét - a Kennedy, a La Guardia és a Newark légikikötôt. Lezárták a fôbb New York-i hidakat és alagutakat is.

Az elsô hírek Boeing 767-es géprôl, és - ami ennél fontosabb - érkezô repülôgéprôl szóltak. Miután azonban kiderült, hogy induló géprôl volt szó, ezzel nyilvánvalóvá vált az is, hogy gyakorlatilag az utazáshoz szükséges teljes üzemanyag-készlettel megterhelt repülôgép csapódott a földhöz.- Idôjárási probléma nem merülhetett fel, a lezuhanás idején a térségben tiszta volt az idô, tökéletesek voltak a látási viszonyok.

New York fölött ismét fekete füstfelhô kúszik az égre.

A CNN, lapzártáig befutott értesülése szerint egyelôre semmi jel sem utal arra, hogy a mostani szerencsétlenségnek bármi köze volna a szeptember 11-i egyesült államokbeli terrortámadásokhoz.

A Román Nemzeti Bank (BNR) hétfôn 111 lejben állapította meg a magyar forint elsô hivatalos árfolyamát. A váltási árfolyamot a dollárhoz és az euróhoz viszonyítva számították ki.A BNR igazgató tanácsa a múlt hét végén jelentette be, hogy mostantól hivatalosan jegyzik a magyar forintot, a cseh koronát és lengyel zlotyt. A döntést azzal indokolták, hogy az európai integráció fényében szükség van a térség országai közötti gazdasági, pénzügyi kapcsolatok erôsítésére. Az elsô hivatalos váltási árfolyam szerint egy cseh korona 838, egy lengyel zloty pedig 7686 lejt ér.

A román külügyminisztérium túl késôn kapta meg a magyar igazságügyi miniszter nem hivatalos látogatását bejelentô szóbeli jegyzéket ahhoz, hogy minden illetékes szervet értesíteni tudjon - közölte hétfôn az MTI- vel Victor Micula külügyi szóvivô.

Micula szerint a külügyminisztérium illetékesei pénteken délben kapták meg a szóbeli jegyzéket, így csak a Bihar megyei prefektúrát tudták értesíteni Dávid Ibolya vasárnapra tervezett látogatásáról. Miután a magyar miniszter fegyveres testôr kíséretében utazott, errôl a külügyminisztériumnak az elôírt hivatali úton kellett volna értesítenie a román kormányôrséget, amely a maga részérôl a határrendôrséget hivatott tájékoztatni.

A külügyi szóvivô hozzátette, hogy létezik egy korábbi szabály is, amely elôírja, hogy a fegyveres kísérettel érkezô hivatalos személyek útjáról hét nappal korábban kell értesíteni a külügyminisztériumot. Mint mondta, erre a szabályra most ismételten felhívják majd a bukaresti magyar nagykövetség figyelmét.

Micula hangsúlyozta, a szóbeli jegyzékkel történô tájékoztatás rendszerét éppen azért vezették be, hogy biztosíthassák a nem hivatalos látogatások zavartalan lebonyolítását is és elkerüljék, hogy a román külügyminisztérium szándékai ellenére bármiféle gond merüljön fel ezekkel a látogatásokkal kapcsolatban.

A szóvivô külön kitért arra, hogy a román külügyminisztérium igyekszik a lehetô legrugalmasabb lenni, számos más esetben is az elôírt határidô lejártán túl intézkedtek. Mint mondta, ha a mostani esetben legalább péntek reggel rendelkezésre állt volna a szóbeli jegyzék, akkor feltehetôen lett volna idô minden hivatalos út bejárására. Hozzátette, a jegyzék tartalmából egyébként az derül ki, hogy azt már a megelôzô napon, csütörtökön elkészítették. A bukaresti magyar nagykövetségen arról tájékoztatták az MTI-t, hogy a román külügyminisztérium november 8- án, csütörtökön hivatalosan átvette a szóbeli jegyzéket. A "hétnapos szabályról" a magyar nagykövetségnek eddig nem volt tudomása, ilyen rendelkezésrôl mostanáig semmiféle hivatalos tájékoztatást nem kapott.

Az Aquaservvel való háborúskodás újabb, meglehetôsen különös, az eluralkodó önkényességet jelzô fejezete zajlott le múlt pénteken, amikor dr. Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester, a jövô évi útjavításokkal kapcsolatosan összehívott megbeszélésen kiutasította a tanácsterembôl Daraban Ottót, a vízszolgáltató vállalat vezérigazgatóját.

Az incidensrôl a polgármester szûkszavúan nyilatkozott, az okokat nem volt hajlandó a sajtó tudomására hozni. Mindössze annyit jelentett ki, hogy elégedetlen a vízszolgáltató vállalat tevékenységével, és kétségei vannak az elmúlt években az Aquaservnél történt beruházásokkal kapcsolatban.

- Az Aquaserv elszakadt a város realitásaitól, át kell gondolni a tevékenységét. Kérni fogom a tanácsot, rendeljen el ellenôrzést arra vonatkozóan, hogy mit vásároltak a vállalatnál, és milyen a kihasználtsága a drágán vett készülékeknek. Ha kiderül, hogy nem szükségesek e készülékek, kötelezni fogjuk az Aquaservet, hogy eladja ezeket - jelentette ki Florea.

A polgármester szerint a legtöbb lakossági panasz az önálló ügyvitelû vállalatokra vonatkozik, és sokan ok nélkül hibáztatják a polgármesteri hivatalt.

- Nem tisztességes, hogy a polgármestert hibáztassák bizonyos szolgáltatások megszüntetése miatt, amiért tulajdonképpen a közmûvállalat a felelôs, mert képtelen volt átgondolni a stratégiáját - nyilatkozta a polgármester. Hozzátette: nagyon haragszik az Aquaserv vezérigazgatójára, aki ahelyett, hogy személyesen kommunikálna a polgármesteri hivatallal, a sajtón, pártvonalon keresztül teszi ezt.

A személyes megbeszélés létrejöhetett volna múlt pénteken, ám Florea kiutasította a gyûlésrôl Daraban Ottót.

Az Aquaserv vezérigazgatója kérésünkre a történtekrôl nyilatkozott a Népújságnak.

- Múlt pénteken meghívást kaptam egy hivatalos megbeszélésre a városi utcák fejlesztésének ügyében. Kollégámmal alaposan, adatokkal, számításokkal felkészülve elmentünk a tanácskozásra. A polgármester úr, amikor bejött a terembe, azt mondta, hogy álljunk fel, menjünk ki a terembôl, a polgármesteri hivatalból, és amíg ô polgármester, ne lépjük át a polgármesteri hivatal küszöbét. Hogy miért? Nem tetszem neki, már régóta támad. Azt mondta, hogy vagy benyújtom a felmondásomat, vagy elmegyek panaszkodni a Népújsághoz. Így most már mehetek Önökhöz, vagy beadom a felmondást. A Népújságot ô ajánlotta nekem, úgyhogy ha már kerestek, "panaszkodom" is. Dorin Florea gesztusát visszaélésnek, teljesen jogtalan megnyilvánulásnak tartom. Úgy tudom, hogy a polgármester elsô számú feladata, hogy szavatolja, felügyelje az alkotmány által biztosított jogokat minden egyes állampolgár, lakos esetében. A következôkben megteszem a megfelelô lépéseket, megtalálom a legjobb módot, hogy protestáljak a történtekkel kapcsolatosan.

Aktuális

Elsô alkalom volt a tegnap, amikor a tanügyi, egészségügyi, közigazgatásbeli, a kutatásban dolgozók szakszervezetei közösen léptek fel, szerveztek tiltakozó megmozdulást követeléseik teljesítése érdekében.

"Nem hiszünk már a kormány ígéreteinek, nem akarunk továbbra is a társadalom perifériáján maradni. Konkrét intézkedésekre várunk" - hangoztatják a szakszervezeti vezetôk.

Úgy tûnik, valóban betelt a pohár. Hiábavalónak bizonyult az egyéves "fegyverszünet" a PSD és a szakszervezeti tömbök között, a helyzet semmit nem javult sem az egészségügyben, ahol a kórházak óriási adósságokkal küszködnek, miközben a pénzügyminisztérium 9 ezer milliárd lejt, az egészségbiztosításból származó pénzt zárol, sem a tanügyben, ahol egy kezdô fizetése nem éri el az országos minimálbér kétszeresét, a kutatásban sem, ahol nincs pénz a tudományos tevékenységre, nem beszélve a közigazgatásbeliekrôl, akik a titulus, a többlet- felelôsség mellé nem kapták meg a megfelelô bérezést.

Sôt, a helyzet még rosszabbnak mondható. A növekvô infláció, a virágzó korrupció világában a bérek, nyugdíjak alig-alig emelkedtek, még a becsült inflációt sem fedezve. És még vannak, akik csodálkoznak azon, hogy a fiatal pályakezdô pedagógusok nagy ívben elkerülik a tanügyet, más szakmában próbálnak érvényesülni, esetleg külföldön keresik az anyagi boldogulást és ...ott maradnak. Hasonlóképpen orvosaink, egészségügyi középkádereink. Ôk ugyanis megunták ezt a lehetetlen, évek óta stagnáló helyzetet. Mert minden ôsszel sor került egy ilyen kivonulásos Magasabb béreket! cirkuszra. A szakszervezet követel, a kormány ígér és marad minden a régiben. A jelenlegi kormány sem kivétel: amit megígért a tavaszon, azt elfelejtette bevinni a költségvetés-tervezetbe.

Hogy ezúttal milyen esélyeik vannak a tüntetôknek a költségvetés-tervezetben szereplô összeg kiegészítésére, a bérek növelésére, kedvezményekre vonatkozó követeléseik teljesítésére? Egy biztos: a tüntetés idôzítése igazán jó, hiszen tegnap kezdôdött meg a parlament plénumában a költségvetés-tervezet megtárgyalása, amelyet még a héten szeretne elfogadtatni a kormány. A szakszervezetek reménykednek: akciójukkal sikerül nyomást gyakorolni a törvényhozóra, és valamicskét kicsikarni pluszban. Ha nem, az általános sztrájktól sem riadnak vissza. A kormányfô pedig durcás és bosszús: most, amikor sorra halmozza a sikereket óceánon innen és túl, jönnek ezek az elégedetlenkedôk, és rossz fényt vetnek a szépen kikozmetikázott országképre. Mit nekik pénz, minek a tanügynek 6 százalék az országos bruttó termelésbôl, miért nem elégszenek meg 4 százalékkal, most, amikor a nadrágszíjat még jobban meg kell húzni?

A kérdés csak az, hogy vajon még hány tíz évig kell szorosra húzni a nadrágszíjat?

A bánáti félelem körvonalazott határai címmel írt cikket a státustörvénnyel szemben felmerülô aggályokról a belgrádi Danas címû lapban Dusan Gluvakov, a Bánáti Fórum elnevezésû bánáti szerb szervezet fôtitkára.

A cikkíró kifogásolja, hogy sem a jugoszláv, sem a szerb kormány hivatalosan nem reagált még a határon túli magyaroknak kedvezményeket biztosító státustörvényre. Nem hallatták szavukat a pártok, sem a szerb ortodox egyház, csak a bánáti szerbek tették fel a kérdést: talán valami nincs rendben?

A szerzô szerint a státustörvény beavatkozik a szomszédos országok belügyeibe, nincs összhangban az európai uniós normákkal, ráadásul Ausztria, mint az unió tagországa, el is utasította a jogszabályt. Ugyanezt tette Szlovákia és Románia, ezért csak a jugoszláviai (szerbiai) magyarok lesznek "státusosabbak" a többi magyarnál, vagy Jugoszlávia más polgárainál. A cikk szerint zavaros, határozatlan és lagymatag volt Belgrád reagálása a jogszabályra, amit pozitív válaszként értékeltek Magyarországon.

Észak-Bácskában hét, többségben magyarok lakta község társulásával útnak indul a magyarok területi autonómiájának megteremtése. Egyre gyakrabban hangzik el, hogy e területi szervezetbe bekapcsolódna néhány bánáti község, amelyekben jelentôs lélekszámú magyarság él. Területi autonómia egy meghatározatlan történelmi régióban csak egy lépést jelenthet az anyaországhoz való csatlakozáshoz - így a bánáti szerb szervezet vezetôje.

Meglepô és feltûnô az - írja -, ahogyan Kasza József szerbiai miniszterelnök-helyettes kiáll a vajdasági autonómia mellett, és azért kardoskodik, hogy a tartomány betagozódjék a Duna-Körös-Maros- Tisza eurorégióba, amivel dél és délkelet felôl körvonalazódna a határon túli magyarok tömbje.

A szerzô a továbbiakban a bánáti szerbek aggodalmát fogalmazza meg a Magyarországon megjelent irredenta CD miatt, és "a rossz történelmi tapasztalatokra" hivatkozik "azokból az idôkbôl, amikor a magyarok uralták a Dunától északra fekvô területeket".

Afganisztáni háború

Amerikai B 52-es repülôgépek bombázták hétfôn az afganisztáni tálibok Kabultól északra levô állásait, a fanatikus szunnita muzulmán mozgalom belsô fegyveres ellenfelei pedig újabb földi támadást készítenek elô Kabul közelében.

Helyi idô szerint reggel kilenckor F 18-as harci repülôgépek és B 52-es bombázók intéztek támadásokat a tálibok ellen a bagrami légitámaszpont és Karabag település közelében. Találat érte a tálibok egyik lôszerraktárát.

Közben a tálibok belsô fegyveres ellenfelei - az Északi Szövetségbe tömörült erôk - támadásra készülnek Kabul térségében. Tíz harckocsi és egy harci helikopter fedezete mellett az Északi Szövetség mintegy 200 katonája indult el hajnalban a tálibok kezén levô Rabat falu irányába.

A Kabul irányába történô elôrenyomulásra hétfôn adott parancsot az ellenzéki szövetség védelmi minisztere. A szövetség egyik parancsnoka elmondta: a fegyveresek még nem készültek fel teljesen, ezért a tényleges támadást várhatóan délután kezdik meg.

A tálibok az elmúlt három napban jelentôs területeket vesztettek északon: az ellenzéki erôk jelenleg az ország mintegy negyven százalékát ellenôrzik. A pakisztáni székhelyû AIP afgán hírügynökség jelentése szerint a tálibok kezén csupán egyetlen tartomány - Kunduz - maradt Észak-Afganisztánban.

Az Északi Szövetség egyik hadvezére megerôsítette, hogy a tálibellenes ellenzék fegyveresei a nyugat-afganisztáni Herát városa elôtt állnak. Iszmail Han tábornok szerint az Északi Szövetség három fronton nyomul elôre: az egyik csapat már öt kilométerre megközelítette Herátot, a másik kettô 80-90 kilométerre van a várostól.

Három külföldi - két francia és egy német - újságíró meghalt Északkelet- Afganisztánban: a 35 éves Johanne Sutton, a Radio France International (RFI) munkatársa, Pierre Billaud, a francia RTL magántelevízió különtudósítója és német kollégájuk vasárnap az Északi Szövetség csapataival tartott, amikor az a harckocsi, amelyen utaztak, a tálibok csapdájába került.

Az AFP helyszíni tudósítója szerint összesen hat külföldi újságíró utazott azon a harckocsin, amelyet tôrbe csaltak a tálibok: a Gazette de Montréal címû kanadai újság munkatársa, a France Culture és a France Inter rádióállomások francia tudósítója és egy német fotós élve megúszta a támadást.

(MTI) Egy terepjáró ülései mögött, pokrócba csavarva utazott Oszama bin Ladenhez a héten az a pakisztáni újságíró, akinek az Afganisztánban rejtôzködô terrorista vezér elsô hivatalos interjúját adta a szeptember 11-i amerikai terrorcselekmények óta.

Hamid Mirt, a pakisztáni Dawn címû mértékadó újságban szombaton megjelent interjú készítôjét bin Laden egyik afgán híve invitálta Afganisztánba. Mir az elmúlt években már kétszer készített interjút bin Ladennal, és jelenleg könyvet ír róla. A The Sunday Telegraph címû brit lap iszlámabádi tudósítójának mondta el e heti, Afganisztánban tett kalandos útját.

Mir hétfôn kapott telefonüzenetet egy dzsalalábádi "közös ismerôsüktôl", akit bin Laden táborában tett korábbi látogatása során ismert meg. Az illetô Dzsalalábádba invitálta ôt, hogy tudósítson a várost ért pusztításról. A kelet-afganisztáni városba érve az újságíró tudtára adta, hogy bin Laden Kabulban készül sajtóértekezletet tartani. A pakisztáni újságíró továbbutazott Kabulba, ahol egy vendégházban szállt meg, várva a további hírekre.

Szerda éjjel négy arab toppant be hozzá, pokrócba csavarták és egy terepjáró hátsó ülései mögé rejtve több mint öt órán át utaztak vele valahová a hegyekbe. "Reggel hat órára érkeztünk meg. Borzasztó hideg volt. Hallottam a légvédelmi fegyverek zaját, ami azt jelentette, hogy a front közelében voltunk."

Egy sárkunyhóba vezették ôt, ahová késôbb megérkezett kalasnyikovval a vállán bin Laden és a helyettesének tartott Ajman al-Zavari 12 arab testôr kíséretében. Mir szerint bin Laden egészségesebbnek tûnt, mint két évvel ezelôtti legutóbbi, kandahári találkozójukkor. Szellemisége is töretlennek látszik. "Itt meg is ölhetnek bennünket, de készen állok a halálra" - fogadta az újságírót, aki hirtelenjében csak annyit válaszolt: "Én viszont nem."

A kölcsönös üdvözlések után bin Laden udvarias hangulata megváltozott, és dühös lett. "Mérges volt a Larry Kingnek (CNN) adott interjúm miatt. Közölte: »Maguk újságírók soha nem kérdezik meg Busht vagy Blairt, miért gyilkolnak embereket, miért engem kérdez errôl?«"

Cáfolta, hogy egészsége megromlott volna, és vesebajjal küszködne. Cáfolta, hogy egyik felesége Omar molla (a tálibok vezetôje) lánya lenne. "Valamennyi feleségem arab, valamennyi lányom arab mudzsahedhez ment férjhez. Kapcsolatom Omar mollával spirituális. Ô nagy és bátor muzulmán. Semmilyen személyes kapcsolatban nincs velem, nincs kötelezettsége irányomban."

A kérdésre, hajlandó lenne-e muzulmán ország bírósága elé állni, ha teljesülne az a követelése, hogy az amerikai csapatok hagyják el Szaúd-Arábia területét és Jeruzsálemet adják át a palesztinoknak, kijelentette: Afganisztán az egyedüli iszlám ország. Pakisztán az angol törvényeket követi. Szaúd- Arábiát sem tartom iszlám országnak."

Az egy óra negyven percen át tartó interjú után teát, kenyeret, lekvárt szolgáltak fel, majd bin Laden elhagyta a szobát. Mirt ismét pokrócba csavarták és visszavitték Kabulba, ahol magára hagyták, mondván találja meg maga az országból való kijutás módját.

Nem volt könnyû. Alighogy kiért Kabulból, tálib harcosok, akik nem beszélték Mir anyanyelvét, az urdut, sem pedig az angolt, letartóztatták, és kémnek tartva visszatoloncolták Kabulba. Ott szerencsére a belügyminisztériumban valaki felismerte ôt, és hagyták, hogy visszatérjen Pakisztánba.

Sajtótájékoztató a megyei tanácsnál

Szokásos hétfôi sajtótájékoztatóján Virág György tanácselnök Miron Mitrea szállítás-, közmunka- és lakásügyi miniszter látogatására, az elhangzott konkrétumokra tért ki. Ezek szerint a megye 71 milliárd lejt költhet 2002- ben a megyei utak rendbetételére a speciális útalapból, s ehhez hasonló nagyságrenddel kell saját forrásból hozzájárulniuk, mintegy 150 km felújítása érdekében. Fontos tételt képez a Nyárádtô-Ákosfalva szakasz felújítása, ám a tranzitforgalom számára is kiválóan hasznosítható út átminôsítéséhez egyelôre nincsenek meg a feltételek - adta a helyi hatóságok tudtára a miniszter. Több egyéb miniszteri ígéret is elhangzott, többek között három sportcsarnok építését is tervbe vették jövôre, Segesváron, Szovátán és Mezôrücsön, ám a volt Maros-kanyarban épülô sportkomplexum ügye egész egyszerûen nem keltette fel a miniszter érdeklôdését.

Annak ellenére, hogy számos elképzelés nem találkozott a miniszteri egyetértéssel, így például sem a Jedd-Marosszentgyörgy tranzitút, sem az erdélyi autósztráda kérdése nem fog egyhamar megoldódni (illetve az utóbbira, nemzetközi finanszírozás esetén, a minisztérium nem mondana nemet), Virág György gyümölcsözônek nevezte a látogatást, s meggyôzôdését fejezte ki, hogy annyira konkrét ígéretek hangzottak el, hogy azokat meg is fogják valósítani. A Népújság arra volt kíváncsi, hogy vajon honnan lesz erre pénze a kormányzatnak, mikor évekig hiába kilincselt a megye hasonló nagyságrendû összegekért, tekintve azt is, hogy már Kovászna és Hargita megyékben sem fukarkodott Miron Mitrea az ígéretekkel. Virág György válaszában elmondta, nem kételkedik, hogy lesz erre pénz, hisz a speciális útalap, a sportcsarnokok építésére szolgáló speciális alap a miniszter rendelkezésére álló alapok, melyeknek a tartalmát senki sem ismeri. Hogy ezekbôl eddig miért nem jutott régiónknak is? - a kérdésre válaszul a tanácselnök széttárta a karját.

A hamarosan megszavazásra kerülô 2002-es költségvetésrôl szólva, Virág György fenntartását fejezte ki amiatt, hogy az egyik elôírás szerint a jövedelmi adókból a megyei tanácsoknak leosztott 16%-nyi hányadot a megye csakis a helységek költségvetésének kiegyenlítésére használhatná. Ha ezt így fogadják el - mondta az elnök -, akkor fennáll annak a veszélye, hogy valamennyi alárendelt kulturális és egyéb intézményt (pl. repülôtér) a bezárás veszélye fenyegeti. Az idén még csupán 15%-nyi összeget a kiegyenlítés mellett ezen intézmények mûködésére is fordították, nélkülük ezek nem lettek volna képesek a túlélésre. A parlamenti szakbizottságban elfogadott módosítás szerint az összeget elsôbbséggel (és nem kizárólagosan) a kiegyenlítésre használhatják fel, kérdés, hogy a plénum melyik változat mellett dönt. Ugyanakkor az elnök szkeptikusan nyilatkozott a tûzoltóság, helyi rendôrség, polgári védelem tervezett átvételérôl, noha ezeket elméletben a szükséges alapokkal együtt utalják át a megyei tanács hatáskörébe. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az elkülönített összegek nem elegendôk, mint ahogy szkeptikus az elnök a Nemzeti Színház esetleges - Razvan Theodorescu mûvelôdésügyi miniszter által szorgalmazott - átvételének kérdésében is.

Miron Mitrea közmunkaügyi, szállítás- és lakásügyi miniszter, marosvásárhelyi látogatása alkalmával a sajtótájékoztatót megelôzôen a megye hivatalosságaival találkozott. A megbeszélésen dr. Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere kifogásokat emelt a Nyárádtô és Ákosfalva közötti útszakasz korszerûsítésével kapcsolatosan, az érintett települések lakóinak ellenérzéseire hivatkozva, akik szerinte kaszákkal felszerelkezve vonulnának ki, tiltakozásképpen az út átépítése ellen. Milyen véleménnyel van az elhangzottakról Osváth Csaba, Ákosfalva polgármestere?

- Miron Mitrea miniszter úr látogatása nagyon jó alkalom volt arra, hogy a marosvásárhelyi régió közlekedési gondjai enyhítéséért, közös erôvel, megfelelô és anyagilag kivitelezhetô elgondolásokat tudjunk a tárca asztalára tenni. Nagyra értékelem dr. Dorin Florea tenniakarását, elképzeléseit és ötleteit, de be kell látnia, hogy ez már nem csak Marosvásárhely gondja, mivel holnap-holnapután a város összenô községünkkel is.

Mivel a Vácmányon átvezetô európai utat csak kétsávosra építették és nincs kapaszkodósáv a teherforgalom részére, a Nyárádtô felé irányuló teherforgalom továbbra is csak az ákosfalvi eltérôn keresztül fog lebonyolódni. Mindenképpen egyetértünk a megyei tanács és a prefektúra elképzelésével, hogy országos úttá minôsítsék és megfelelôen átépítsék a Nyárádtô-Ákosfalva útszakaszt. Mert ahogy Dorin Florea a vásárhelyieket, úgy én is községünk lakosságának az érdekeit képviselem. Ez pedig az adott esetben az lenne, hogy ne szakadjanak meg a házfalak, biztonságosan és gödörmentesen lehessen közlekedni.

A legjobb elképzelés szerintem is az lenne, ha sikerülne elterelni a lakott területekrôl a nehézgépjármû-forgalmat. Ez viszont belátható idôn belül nem lehetséges.

A problémák monológszerû felvetése a marosvásárhelyi polgármester részérôl nem biztos, hogy meghozza az optimális megoldást. Nekem is és valószínû, hogy több más kollégámnak is lett volna hozzáfûznivalója Dorin Florea felvetéseihez, valamint azon meglepô állításához, hogy az út mentén levô települések lakói képesek kaszával megállítani a forgalmat, ha ide egy modern kerülôút fog épülni. Gondolok egy modern terelôútra, a hozzá tartozó infrastruktúrával. Mint Dorin Florea is tudja, a jelenlegi olyan állapotban van, hogy kroszmotorral sem lehet biztonságosan kikerülni a gödröket. A miniszterrel tartott találkozón nem fûztünk hozzá semmit a polgármester úr szavaihoz, de ezennel megkérem, hogy a közeljövôben más polgármesterek helyett ne nyilvánítson véleményt.

Városházi sajtótájékoztató

A nemrég a polgármesteri hivatal keretében létrehozott "forró vonalat" nagyon sokan tárcsázták. A legtöbb panasz az utcajavításokkal, valamint a közmûvállalatokkal kapcsolatos - nyilatkozta Marosvásárhely polgármestere tegnapi sajtótájékoztatóján. A megoldás Dorin Florea szerint egy olyan stratégia kidolgozásában áll, amelybe bevonják a lakosságot. Konkrétan, a polgármester utcafelelôsökön keresztül szeretne gyorsan hozzájutni a megfelelô információhoz a hibák minél rövidebb idôn belül való kijavítása érdekében.

Utcanyilvántartási kartotékot is bevezetne Florea, amelyre felvezetnék az összes, az utcával kapcsolatos adatot. Ugyanakkor a körzeti rendôröknek is
feladatot adna Florea: legalább negyedévenként egyszer keressék fel a tulajdonosi társulást, tájékozódjanak a tömbházakba esetleg törvénytelenül beköltö-zött lakókról, rongálásokról. Ilyen értelemben a rendôrség és a prefektúra képviselôivel ma sorra kerülô megbeszélésen egyezményt szeretne aláírni a rendôrségtôl nagyobb határozottságot követelô polgármester. Szerinte egy ilyen egyezmény létrejötte az elsô lépést jelentené a közösségi rendôrség megalakítása felé.

A november 10-i találkozón, a szokástól eltérôen, kimondottan gyakorlatias kérdésekkel foglalkoztak. Meghallgatták az RT képviselôi csoportjának beszámolóját a 2002-es költségvetés-tervezetrôl és megállapították: a költségvetésrôl, azon túl, hogy idôben elkészül, túl sok pozitívum nem mondható el. Az elmúlt évihez hasonlóan, ez sem önkormányzatbarát, centralizáló koncepción alapul, a kliensrendszer és a kijáró típusú politika továbbéltetésének irányában hat és a települések önkormányzatait kiszolgáltatja a központi végrehajtó hatalom osztogatókedvének. Mivel ezen általános jellemzôkön túl a régiók sajátos problémáira különbözô megoldások születhetnek, az elnökség úgy ítélte meg, hogy képviselôinek a saját választóikkal tartott konzultációk alapján kell eldönteniük, a parlamentben megszavazzák-e vagy sem a következô évi költségvetést.

A státustörvény alkalmazására való felkészülés kérdésében megállapították, hogy a történelmi magyar egyházak, az RMDSZ és a civil szervezetek vezetôinek november 7-i kolozsvári tanácskozásán jelentôs elmozdulás történt a nemzeti konszenzus kialakulása irányában, s örömmel vették tudomásul, hogy meghallgatásra kerültek azok az elvek és értékek, amelyeket az RT a legutóbbi SZKT- ülésen megfogalmazott.

Ugyanakkor aggasztónak tartják, hogy Székelyudvarhelyen az RMDSZ képviseletével megbízott személyek számára fontosabb a saját hatalmuk kizárólagossága, mint a település érdeke. Elfogadhatatlannak tartják, hogy "a helyi magyar közösségnek majdnem a felét törvénytelen módszerekkel fosztják meg saját helyi és megyei képviseletüktôl". Érthetetlennek tartják, hogy bár "a székelyudvarhelyi válság túlnôtte egy helyi konfliktus kereteit", az RMDSZ vezetése "meg sem próbálta kezelni azt, sôt, hallgatásával elôsegítette annak súlyosbodását".

Mint a megyei tanács tagja és ezen belül a "Közszolgáltatások, kereskedelem és fogyasztók védelme" szakbizottságnak az elnöke, alkalmam volt részt venni mint Maros megyei küldött egy igen fontos témakört tárgyaló nemzetközi konferencián, ami október 10-12. között zajlott Ausztria egyik festôi városában, Innsbruckban.

E város, melynek lakossága megközelíti a 130 ezret, Tirol tartomány fôvárosa, az Alpok tövében helyezkedik el, az Inn folyó szeli ketté. Valóságos turistaparadicsom nyáron is, télen is. Nem hiába rendezték meg Innsbruckban a téli olimpiai játékokat két alkalommal.

A konferencia fô témája a következô volt: Az önkormányzatok és a közszolgáltatások Európában. A konferencia fôvédnöke az Európa Tanács volt, ezen belül pedig a Helyi és Regionális Önrendelkezések Kongresszusa (HRÖK).

Amint a konferencia témakörébôl is kitûnik, igen fontos és aktuális dolgokról volt szó, ami manapság egész Európát foglalkoztatja: helyi szinten miképpen van megoldva és miképpen lehetne megoldani a fontosabb lakossági szolgáltatásokat (gáz, villany, víz stb.). Egyszóval: a kommunális szolgáltatás megoldása az önrendelkezés, illetve a helyhatóság szintjén Európában. Azért rendezték e konferenciát Innsbruckban, mert e kulcsfontosságú nemzetközi turistaváros oldotta meg talán a legjobban egy közszolgáltatási üzemrendszer kialakítását.

A konferencián 28 európai ország képviseltette magát összesen 148 résztvevôvel. A három nap leforgása alatt a fô témakört 4 témacsoportban tárgyalták, különbözô elôadókkal Belgiumból, Hollandiából, Németországból, Angliából, Szlovéniából, Olaszországból, Svédországból, Oroszországból és Ausztriából.

Az elôadások lényegét a következô pontokban foglalnám össze:

- a kommunális egységek felépítésének a fontossága helyi szinten, ami a gáz, villany, víz, kanalizálást, szemételhordást és közszállítást illeti;

- a monopolhelyzet elkerülése, illetve megszüntetése;

- versenyképes és gazdaságos szolgáltatások biztosítása a lakosság részére, ami lakosságcentrikus tevékenység legyen;

- megfelelô helyi önrendelkezés ez irányban, illetve a helyi költségvetés megfelelô kialakítása;

- egészséges árpolitika a lakosságra nézve is;

- regionális kapcsolatok kiépítése és fejlesztése;

- más országok ilyen irányú pozitív tapasztalatainak az alkalmazása;

- a közszolgáltató egységek infrastruktúrájának állandó fejlesztése;

- megfelelô jogi keret biztosítása az illetô országban.

A legfontosabb talán az, hogy ki kell építeni egy helyi érdekeltségû kommunális vállalatot. Mint ilyen, a helyi közigazgatás alárendeltségében mûködne, mivel a helyi közigazgatás lenne a fôrészvényese ennek a vállalatnak.

Nyilván, ehhez mindenekelôtt megfelelô jogi keret szükségeltetik, amely szabályozná a helyhatósá-gokon belül mûködô kommunális vállalatok mûködését és hatáskörét a fontosabb szolgáltatások (gáz, villany, víz, közszállítás stb.) biztosítása érdekében.

Magyar kiadók a Kárpát-medencében

Mintha fegyvert szállítanánk

Miképpen alakult a könyvkiadás a Kárpát- medence magyarok által (is) lakott régióiban a rendszerváltozás után? Mi lett a régi kiadói és terjesztôi rendszerrel? Hogyan jöttek létre az új könyvkiadók? Hogyan tartják el magukat? Hogyan sikerül eljuttatniuk a könyvet az olvasóhoz? Miképpen jut(hat) el a magyar könyv az anyaországból a határon túli magyarokhoz, és eljut-e az anyaországi olvasóhoz az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, vajdasági magyar irodalom? * Sok volt a kérdés, kevés a felelet.

Dávid Gyula dolgozata szerint nyolc-tíz kiadó vezeti a mezônyt, ezek voltaképpen kiegészítik egymást (miközben persze versenytársak is). * A számítógépes szerkesztésnek hátránya is van. Bárki, aki megtanul beírni egy szöveget, azt hiheti, könyvet is tud csinálni. Ezért aztán rengeteg rossz minôségû könyv kerül a piacra. * A kicsiny intézményi kiadványok, a partizánkodó magánkiadók támogatását igencsak felül kellene vizsgálni, mert jobb sorsra érdemes anyagi erôket, pénzforrásokat von el az a szétforgácsolódás, ami manapság tapasztalható. * Hiszen maga a helyettes államtitkár, Kôrösi Orsolya mondotta, hogy minden kiadót egyaránt támogat a NKÖM. Nos, az arra érdemtelent, amely képtelen egy könyvet tisztességesen megcsinálni, vezérelje bármily nemes szándék, nem kell pénzelni. * A kiadók stabil anyagi háttér híján nem nézhetnek a holnapba. A pénzromlás miatt a hosszabb távú kiadói tervezés egyszerûen: öngyilkosság. * Az átkosban a kidói munka kilencven százaléka többnyire szerkesztés volt, a többi tíz pedig szaladgálás, kilincselés, alkudozás a cenzúrával. Minden nosztalgia nélkül, akkor több idôt fordíthatott a kiadói ember magára a könyvre. Olyanra, amilyet engedélyeztek. Ma azonban ez az arány megfordult. * A könyvkereskedelem nem tölti be hivatását. Kivéve az Erdélyi Magyar Könyvklubot. A vidék felôl nézve elszomorító a helyzet. Nagyközségek, kisvárosok maradtak magyar könyvesbolt nélkül. Sôt, például Szatmárnémetiben és Nagyváradon is haldoklik a könyvkereskedés. * A régiók könyvterjesztés szempontjából nem átjárhatók. A temesvári könyveknek például a hírük is alig jut el Belsô- Erdélybe. * És viszont. * De mi a helyzet a "határon túli könyvtermés magyarországi forgalmazásában?" A romániai magyar könyv jobbára csak mutatóba kerül ki Magyarországra. És a nagy magyar-magyar integrációban hol vannak a felvidéki, vajdasági könyvek az erdélyi könyvesboltokban? * A Vajdaság 300 ezres magyarságára 14 kiadó jut. Ez azt is jelenti, hogy ennyi között oszlik meg a 12 millió forintnyi éves támogatás. Ebbôl aztán sok igénytelen könyv is megjelenik, mondotta Bordás Gyôzô, az újvidéki Forum Kiadó igazgatója. * Az volna a jó, ha jó tollú kritikusokból, szakemberekbôl álló (semleges) csoport mérné föl a helyzetet, és csakis a minôség jegyében bírálná el a pályázatokat. * A vajdasági könyvesboltokban fôleg ajándéktárgyak, csecsebecsék kaphatók. A könyveladásból nem lehet megélni. * Létre kellene hozni Magyarországon egy olyan központot, ahová minden határon túli régióból beérkezik a könyv, és onnan aztán elosztanák az igénylések szerint. * Molter Károly levelezése például érdeklôdésre számíthat a Vajdaságban is, hiszen bácskai származású volt; de a kötet nem jut el oda. Mi viszünk magunkkal néhány példányt. Nem vihetünk többet, mert könyvet átvinni a határon majdnem olyan, mintha fegyvert szállítanánk. A határon belenéznek a táskánkba, és ha háromnál több könyvet találnak, már baj van.

Gúzsba kötve kell táncolnunk

Kárpátalja 200 ezres magyarságát a Kárpáti Könyvkiadó és a Tankönyvkiadó látta el a múltban. (A Kárpáti Könyvkiadó évi 18 millió kötetet jelentetett meg. Emlékszünk a sok kitûnô, "Uzsgorodban" készült - olcsó - magyar könyvre...) Könyveinknek volt jó magyarországi piaca. Akinek magánkönyvtára van, kilencven százalékát az akkori kötetek teszik ki. * Ma ott tartanak, hogy a felnövekvô nemzedék hovatovább nem vehet a kezébe egy Jókait, egy Mikszáthot, egy Adyt, mert a klasszikusokra nem jár anyaországi támogatás, mondotta Dupka György könyvkiadó igazgató. * Kárpátalján tíz kiadó mûködik, a három egyházit leszámítva hét, abból három eseti jellegû (kicsi), marad négy olyan kiadó, amely úgymond tömegigényt, de legalább a gyermekek és ifjak igényét igyekszik kielégíteni. * Gúzsba kötve kell táncolni. Kárpátalja éves támogatása ötmillió forint. És ez tízfelé oszlik. Ezért olyan silányak a könyveink. * A tíz kiadó évente 10-15 könyvcímet tud megjelentetni. A könyvterjesztô hálózat ukrán része megszûnt, Ukrajna csôdország lett. * Magányos példa: dr. Kovács Elemér és lánya, Kovács Katalin Nagyszôlôsön a Magyar Ház keretében foglalkoznak könyvterjesztéssel. * De a könyvbehozatalt 55 százalékos vámadó sújtja. Ezt az orosz könyvdömping megfékezésére találták ki. Az orosz könyveket azóta egyszerûen átcsempészik, és így a magyar könyvekre kell a magas vámot fizetni. * Mi is csempészünk, mondja Dupka. Ha jókedve van a vámtisztnek, mond egy árat, és megúsztuk. Ha mogorva, ráfázunk. * A könyvtárakban (összesen 120 van) nem található meg a friss szakirodalom, így a szerencsésebbek az internet segítségével dokumentálódnak, például az Országos Széchényi Könyvtár adatbázisából. * De az internet nálunk inkább Internyet - kikapcsolják az áramot, elveszik a villanyt, és minden odavan.

Verseskönyvet nem forgalmaznak

A Felvidéken, tudtuk meg az AB-ART Kiadót vezetô Balázs F. Attilától (aki mellesleg marosvásárhelyi származású, Csíkból telepedett át Pozsonyba), korábban négy kiadó határozta meg a magyar könyvpiacot, mára két-három jó kiadó maradt a páston. A terjesztés kommersz szempontok alapján történik, a boltok verseskönyvet például egyáltalán nem forgalmaznak. Egyik író családi könyvklubot hozott létre, amely úgy mûködik, mint az Erdélyi Magyar Könyvklub, csak sokkal szerényebb körülmények között. Könyvsziget címmel lapot, katalógust jelentet meg, ebbôl rendelhetik meg az olvasók a könyveket. * Káli Király István szerint a figyelmet az oktatási rendszerre kell fókuszolni, megszólítani a pedagógusokat, hogy olvasásra neveljék a tanulóifjúságot.

A tíz legszebb magyar vers

Balázs Imre József, a Komp Press felelôs szerkesztôje, a Korunk szerkesztôje érdekes kezdeményezésrôl számolt be. Abból indulva ki, hogy a tanítás némileg show-mûsor is, a Korunk- projekt megszólított több mint száz irodalmárt, költôt, kérve, hogy sorolnák fel a XX. századi magyar irodalom általuk legjobbnak tartott tíz versét. * Elkezdtük szórni az ötletet a sajtóban; másnap már a Petôfi rádió érdeklôdött a kezdeményezés iránt. * Száz válasz érkezett, és ezeket a legjobbnak ítélt verseket színészek elôadásában kivisszük az iskolákba, beszélgetünk a tanárokkal, a diákokkal. * Egyébként a pálmát egy Kosztolányi-vers vitte el. * Balázs Imre József szerint nemcsak a pedagógusokat, az egyházakat és a sajtót is "meg kell szólítani", és 15 évre elôre kell gondolkozni kiadás és terjesztés tekintetében. * A Magyar Könyvklub 18-20.000 tagot számlál, hallottuk Révai Gábor igazgató hozzászólásában. (Ezúton követem meg neve elírásáért lapunk egyik elôzô számában.) Számításai szerint karácsonyra a tagság eléri a negyven-ötvenezres létszámot. A magyar államnak kötelessége ugyan segíteni a határon túli magyarok körében is a könyvkiadást, de nagyon jó lenne, ha a Könyvklubhoz hasonló vállalkozások jönnének létre a Vajdaságban, a Felvidéken, a Kárpátalján is. Vagyis ha jövedelmezô vállalkozásként mûködne a dolog. Erdélyben már "üzemel" a Könyvklub. * Könyvcsere már régen nincs Románia és Magyarország között, az infláció, a lej romlása miatt lehetetlen bartelben együttmûködni. * De az viszont törvénytelen, hogy a behozott kötetekre vámot vessenek ki, mert Románia egyezményt írt alá, amely az aláíró államokat mentesíti a könyvvám alól. * Az Erdélyi Magyar Könyvklubnak tizenkétezer tagja van, eddig már három katalógust juttattak el az olvasókhoz. A karácsonyi katalógust kétszázezer példányban kívánják szórni. Ez kapitalista vállalkozás, és a klubrendszer üzletileg is ideális talaj egy olyan közegben, ahol nincs igazi terjesztés, hálózat.

Ha mi adjuk ki, olcsóbb!

Nevelje ki-ki a gyerekét arra, hogy szeresse a könyvet, szögezte le Burus Endre, a csíkszeredai Pro Print Kiadótól. Burus egészen másként gondolja a pályázati rendszert, ez a mostani boldog-boldogtalannak lehetôvé teszi, hogy belepancsoljon a szakmába. Csíkszeredában az alkoholcsempész is könyvet ad ki. * Egyértelmûen a szakmai hozzáértés és a minôség szerint kell dönteni bármiféle támogatásról. * Tôzsér József, a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó vezetôje egykor a Tôzsér-postával, a Gyergyóból induló könyvposta-szolgálattal tette ismertté a nevét. A Pallasnak ma nyolc üzlete van, június óta nem hoznak be könyvet külföldrôl. Szilágyi István regényremeke, a Hollóidô például háromszázezer lej behozva. Ha mi adjuk ki, olcsóbb. * 42 könyvcím az idei mérleg, abból 15 kap támogatást, a többit mi adjuk ki, a magunk erejébôl, nagy példányszámban. Arra törekszünk, hogy könyveink jussanak el a könyvtárakba is. * Havi 25-30 millió lejt fordítunk reklámra, a lapokban, az írott és az elektronikus médiában. * Havonta 2-10 olvasótalálkozót szervezünk az iskolákban. Igyekszünk talpon maradni. * Fábián Imre költô-szerkesztô-kiadó Nagyváradról érkezett, arról panaszkodott, hogy az anyaországba kijutó könyvekrôl nem készül ismertetô szöveg, legalább a szinopszist juttassák el a könyvterjesztô központnak, hogy ajánlani tudják majd. A kiadók a köteles példányok mellett postázzanak tehát egy pluszpéldányt is, ezzel az ajánló szöveggel.

Tanácskozni sokat és sokáig lehet. A magyar olvasás jövéjét firtató tanácskozás a magyar könyvkiadásról szólt, az olvasók csak mint potenciális vevôk jöttek be az ábrába, az írókról pedig szinte egyáltalán nem esett szó. * (Káli Király Istvánnak szorult el a torka, mikor a Hollóidôrôl azt mondotta, hogy elolvastán életében másodszor érezte: magyar.) * Egyik prosperáló kiadó író- szerkesztôjével beszélgetve szóba hoztam az író, a szerzô fölöttébb kínos helyzetét is. (Megalázó feltételek, nyomorúságos, szégyenteljes tiszteletdíj stb.) * Megtudtam tôle, hogy a jobb szerzôk nem csalódnak, az erdélyi magyar írók színe-java Magyarországon adatja ki mûveit, és állítólag jól jár. * Aki jó író idehaza publikál, azt igyekeznek megfizetni. * De általában az a helyzet, hogy az íróféle rettenetesen hiú ember. Kiszámítják az orra elôtt, hogy ennyi a beírás, ennyi a szerkesztés, ennyi a korrektúra, ennyi a papír, ennyi a nyomda, ennyi a kötés satöbbi, és ennyi marad meg neked, öregem, többet nem adhatok a könyvedért. * És az író belemegy, aláírja a szerzôdést, azután pedig úton-útfélen mocskolja a kiadót, hogy az így kibabrált vele. * De könyörgöm. Ha nem tetszett, miért írta alá a szerzôdést, nem igaz?!

*

De. Persze hogy pesze. Igaz. Pletyka, amit most ide írok még, azt mondják, hazai kiadónak 4 négyzetméterig 25 dollárt kellett fizetnie négyzetméterenként, azon felül 45-öt. Magyarországi kiadó 85 dollárt pengetett le a felület négyzetméteréért. A szervezô, a Romániai Magyar Könyves Céh 120 millió lejért bérelte ki a Nemzeti Színház elôcsarnokát. * Nem tudom, hogy a bújócskázóter-mek (protokoll-, klub-, kisterem) ingyen ráadásként jöttek-e. * Ilyen zsúfolt programmal, ily macskafarknyi idô alatt egyébként nem volna szabad könyvvásárt rendezni. * Mert a fiaskók szinte egymást érték. A Deus Providebit házba még nincs igazán odaszokva a közönség. Egy illetô, aki például részt szeretett volna venni itt is, meg ott is, végül mindkettôrôl lemaradt, mert egyfelôl nem találta meg a színházi klubot, másfelôl nem volt katolikus, és szégyellt csak úgy odaállítani. (Ezt szó szerint így mondta az "egyszerû olvasó".) * Pénteken 11-kor alig volt akinek dedikálni. Csíkszeredában a "nyolc plusz egy"-es írói csapatot alig harmincvalahány olvasó várta a felolvasóesten. A csíki lap egyszer hirdette meg, a plakátokat nem ragasztották ki, meghívókat nem küldtek a mindenkori hûségeseknek. * De persze, ezek mit sem vonnak le a rendezvény igazi értékébôl. Van egy esemény a város életében, amelyet az ember egész évben vár. Ha olvasó, ha kiadó, ha rendezô, ha isten ôrizz, író. * Spórol reá.

Aztán lesz valahogy. Jövôre ugyanígy.

Szilágyi Varga Zoltán grafikusmûvész, a kecskeméti rajzfilmstúdió rendezôje fogalmazott úgy, hogy a zsûri tagjaként valóságos filmmérgezést kapott az idei Alter-native rövidfilm- fesztiválon. Nos, az események hevében valóban ezt érezhette az a nézô is, aki szeretett volna minden eseményen jelen lenni, ami azonban egy idô után, no meg a mûsorban jelentkezô eltérések, késések miatt lehetetlen volt. Most viszont, az esemény lejártával, amikor letisztulnak a látottak és hallottak, s a bôség zavarát az élmények feldolgozása váltja fel, kellemes érzés visszatekinteni, ízlelgetni, számba venni mindazt, ami kinek-kinek ízlése, hangulata, hozzáértése alapján megmaradt.

Az idei fesztivál kétségtelen erénye, hogy szokás szerint a szombati napra telt házat vonzott, s a tévében látott, jobbára gyenge minôségû alkotások helyett a mûvészfilmek alternatíváját nyújtotta annak a nagyszámú, fiatalokból álló közönségnek, amely Marosvásárhely mellett Erdély közelebbi vagy távolabbi városaiból érkezett.

Azt is meg kell említenünk, hogy a 20 országból származó 67 versenyfilm olyan bôséget jelentett, amit a zsûri szerint a jövôben valamilyen formában rendszerezni kell.

Bár sok érdekes alkotást láthattunk, a versenyen kívül vetített játékfilmek sokasága meghaladta a nézôk befogadóképességének határát, s néha a mûsor keretét is, ami a program túlzsúfoltságát okozta.

Azt is át kellene gondolni, hogy a felajánlott díj mellett a helyi önkormányzat, és különösen annak mûvelôdési és tanügyi bizottsága milyen szerepet vállalhat ennek a valóban sok fiatalt megmozgató rendezvénynek a szervezésében.

Mivel többen, többször is felvetették, hogy tovább kell lépni, át kell gondolni a fesztivált, a jelen levô rendezôk, szervezôk közül kérdeztünk meg néhányat, hogy milyen tanulságokat kínál az idei Alter-native: Durst György, a budapesti Duna Mûhely rendezôje, aki az elôzsûrizésben, a filmek kiválogatásában vett részt:

- Négy-öt éve visszatérô probléma, hogy a fesztiválon kevés a romániai román és magyar film. Jó jel, hogy az idei versenyfilmek közül 18 Romániában készült, s így a marosvásárhelyi fesztivál legnagyobb érdemének tartom, hogy lehetôvé tette a román és magyar filmesek találkozását. El kell mondanom még azt is, hogy a romániai fôiskolások által készített filmek színvonala egyre jobb.

Ami a tematikát illeti, véleményem szerint a szeptemberi amerikai tragédia után változni fog a filmkészítés is, s a világban tapasztalható egyfajta bizonytalanság és félelem tükrözôdni fog az ezután készülô alkotásokban. Ugyanakkor továbbra is reménykedem abban, hogy ez a fesztivál üzenet lehet a romániai kulturális vezetésnek, és a befektetôknek is, hogy érdemes lenne romániai anyagi forrásokból is támogatni a fesztivált, hisz ez a rendezvény az országimázs építését segíti elô.

Gáspárik Attila, az Alter-native mûvészeti vezetôje:

- Számomra rosszul esik, hogy a fesztiválnak a város jó hírét szolgáló hatása nincsen arányban a helyi vezetés részérôl jövô segítô szándékkal. A város internetes honlapján ezt a rendezvényt, ami valóban a kultúrát szolgálja, említésre sem méltatják.

Csegzi Sándor alpolgármester egyéni érdeklôdésén túl elvárnánk ugyanezt a helyi és a megyei tanács mûvelôdési bizottságaitól is. Sajnos,egy-két helyi civil alapítvány hozzáállása is keserûséget okozott. Akik itt, helyben nemrégiben a magyar államtól hatalmas segélyt kaptak, a mûszaki felszerelésüket csak pénzért adták volna kölcsön, s ezért a technikát kénytelenk voltunk Csíkszeredából és Budapestrôl kölcsönkérni.

Sajnos az idén sem hiányoztak a csúszások, ami egyrészt azért történt, mert túl feszes volt a program, másrészt például egy nem várt baleset miatt a fordító felszerelés is késôn érkezett.

A hiányosságok mellett örömmel tölt el, hogy annyi év után a romániai magyar filmes szakma sok alkotója fontosnak tartotta, hogy személyesen is részt vegyen a fesztiválon, hogy évrôl évre nô a versenyfilmek száma, s az is, hogy az idén is nagyon sok fiatal dolgozott napokig mindenfajta ellenszolgáltatás nélkül.

Sipos Levente, a MADISZ megyei szervezetének vezetôje:

- Sajnos, már három év óta nincs fesztiváligazgatónk. Az irodai munkát, a pályázatok megírásától a meghívók szétküldéséig Fodor Márta végezte folyamatosan. A fesztivál idôpontját általában azon a héten jelöljük ki, amikor a filharmónia vendégszereplésre megy. Tekintve, hogy az idén a turné újévre esik, hosszas egyeztetésre volt szükség. Mi úgy éreztük, az a tény, hogy a fesztivál keretén belül koncerteznek, új színt hoz a rendezvénybe. Sajnos, a gyakorlat azt mutatta, hogy ebben a formában nem volt jó a megoldás, s a fesztivál programja idônként a feje tetejére állt.

A zsúfoltságot az okozta, hogy a mûsor elkészülte után néhány film még befutott, és azokat is le kellett vetíteni. Mint a fesztivált szervezô MADISZ vezetôje, vállalom az Alter-native idején történt bakikért a felelôsséget, amelyeknek az elhárítása nem mindig függött a mi elôrelátásunktól vagy erônktôl.

Azt is el kell ismernünk, hogy a technikai felszerelésünk nem olyan, mint egy profi fesztiválé, de azt a célt, amellyel indultunk, hogy a fiatal filmeseknek nyújtsunk bemutatkozási lehetôséget, a fiataloknak pedig mást, mint amit a tévében látnak, az idén is elértük. Azokra a kijelentésekre, melyek szerint a fesztivál megrekedt egy bizonyos szinten, én azt válaszolhatom, hogy az idén is érdekes és értékes eseménye volt Marosvásárhely mûvelôdési életének.

Szovátán még nincs fûtés

Az utóbbi hetek "slágertémája" a helységek felkészülése a téli idôszakra. A kormányfô minden heti telekonferencián figyelmezteti a prefektusokat és a helyhatóságokat, figyeljenek oda, gyûjtsék be a szükséges fûtôanyag- készletet, mert nem szabad a lakosságot meleg nélkül hagyni a télen.

A megyében nagy problémák vannak, mert a fizetésképtelen lakosok nagy része azt a kétségbeesett megoldást választotta, hogy úgymond "levágatta" a lakását a hôközpontról. Ez azt jelenti, hogy sok száz, sok ezer ember teljesen fûtetlen lakásban vészeli át a fagyos hónapokat. Maros megyében Dicsôszentmártonban, Marosludason történtek masszív leválások. Azonban a legsúlyosabb helyzet Szovátán alakult ki, ahol a lakosság 70 százaléka vált le a hôközpontról. A helyzetrôl Péter Ferenc polgármestert kérdeztük.

- Polgármester úr, hány távfûtéses lakás van a városban?

- Körülbelül ezer ilyen lakás van.

- Hányat kapcsoltak le a hôközpontról, távfûtésrôl?

- Közel 70 százalékukat, az Eminescu, a Petôfi és a Függetlenség negyedekben. Az elôbbi kettôben mintegy 60 százalék vált le a hôközpontról, a Függetlenség negyedben viszont már a tavasszal csak hét (7) lakás maradt "bekötve". A többiek saját hôközpontot szereltek a lakásukba.

- Mi történik azzal a hét lakrésszel, hiszen mégsem lehet fûtés nélkül hagyni az embereket?

- Azokat a lakókat értesítettük, hogy megszüntettük a központi fûtést, mert 7 lakásnak lehetetlen külön kazánházat mûködtetni. Mindenkinek saját fûtési rendszerrel kell megoldania a fûtést.

- Ha ez annyiba kerül, hogy a hét lakás egyike sem tudja megfizetni, magukra hagyják ezeket az embereket?

- Óriási gond, mert a veszteségek miatt olyan nagy lett egy gigakalória ára (880 ezer lej) a Községi Mûszaki Szolgáltató Rt. (Servici Tehnic Comunal S. A.) részérôl benyújtott árajánlat alapján, amit az emberek nem tudnak megfizetni.

- S akkor mi lesz?

- A lakótársulások nem fizettek, a gázt a szolgáltató elzárta, s pillanatnyilag nincs fûtés, se meleg víz azokban a lakásokban, amelyeknek nincs saját rendszerük. A szovátai városi tanács a szolgáltató vállalat (STC S. A.) árajánlatát nem hagyta jóvá, viszont hirdetést tett ki, hogy azok a személyek, akik el tudják fogadni ezeket az árakat, jelentkezzenek a cég székhelyén, hogy egyéni szerzôdéseket kössenek a szolgáltató vállalattal.

A polgármesteri hivatal alkalmazottai elindultak, hogy felmérjék hány olyan család lakik tömbházakban, amelyeknek nincs lehetôségük saját központifûtés-rendszer kiépítésére. Egy-két héten belül helyzetjelentést készítünk, s összehívjuk a városi tanácsot. A tanáccsal közösen elemezzük minden egyes család helyzetét, és megpróbálunk megoldást keresni.

- Polgármester úr, véleménye szerint mi történik? Hogy lehet az, hogy a szolgáltató, bár tulajdonképpen "munka nélkül maradt", mégis jól megy neki?

- A polgármesteri hivatal és a városi tanács egy ellenôrzô bizottságot hozott létre, amely felméri a szolgáltató társaság utolsó két évi munkáját. December elsejére készül el a jelentés arról, hogy mennyire jól gazdálkodtak, és ha továbbra is az ô szolgáltatásukat igényeljük, milyen körülmények között tesszük.

- Kormányrendelet szabja meg, hogy a helyhatóságoknak kell biztosítaniuk a fûtéspótlékot. Van-e erre fedezetük, hogy állnak a kifizetésekkel?

- A 2001-es év folyamán a szovátai városi tanács 450 millió lejt fizetett ki fûtéspótlékként a lakosságnak. Pillanatnyilag, hogy még nincs fûtés, s nem lévén szolgáltatás, nem kezdtük el az adatgyûjtést.

- A kormányrendelet nemcsak a távfûtésre vonatkozik, hanem a többi fûtôanyagra is: gáz, fa stb.

- Anyagi gondok miatt egyelôre csak begyûjtjük az adatokat minden rászoruló családtól. Ezeket egyenként átvizsgáljuk, s utána a városi tanács dönt, kinek és mennyit tud fizetni a saját költségvetésébôl. Ha majd az állami költségvetéstôl kapunk támogatást, minden további nélkül fizetünk mi is. Addig is felkérem a lakosságot, jelentkezzenek a polgármesteri hivatalban, igényeljék a szubvenciót.

- Az adatgyûjtés idôbe telik. Novemberben vagyunk, mire megkapják a támogatást, akár meg is fagyhatnak az emberek.

- Mi mindent megteszünk, hogy segítsük a lakosságot. Azt azonban nem hagyhatom szó nélkül, hogy nem egy olyan személy van, akinek van munkahelye, lenne mibôl fizetnie a költségeket, de inkább a kocsmában költi el a pénzét.

Még mindig az utolsók között

Az 1991. évi 18-as földtörvény, valamint a 2000. évi 1-es számú törvény alkalmazása a központi és helyi hatóságok figyelmének elôterében kell álljon. A miniszterelnök még a tavasszal utasításba adta, hogy minden helység havonta legalább 13 birtoklevelet kell kiosszon, a földtörvény alkalmazását felgyorsítandó. Szováta az utóbbi években a megye utolsó helységei között volt számon tartva. Jelenleg sem rózsás a helyzet. Annyi elôrelépés történt, hogy november elsejétôl a polgármesteri hivatal egy topográfust alkalmazott, ami remélhetôleg felgyorsítja a tulajdonbizonylatok kiadásának ütemét. Emellett a hivatal két alkalmazottja mindennap méri a már tulajdonjogba helyezett személyeknek a területet. A polgármester szerint a gazdák közti vita és a területek felaprózottsága is nehezíti a törvény alkalmazását.

November 7-én tartotta vezetôségi ülését a Bernády Közmûvelôdési Egylet, tájékoztatott Mester Zoltán, az egyesület elnöke. Mint elmondta, az elmúlóban levô esztendô sikerének tekintik az október 5-i szoborállítást, és próbálták az év hátralevô részének programját elkészíteni. Elhatározták, hogy advent valamelyik hetében verses-zenés áhítatmûsort szerveznek a fürdôtelepi katolikus kápolnában. December végére egy óesztendô-búcsúztató kerekasztalt terveznek, amelyre meghívják Szováta jeles egyéniségeit, amelyen a közösséget érdeklô problémákat beszélnek meg. Készülnek továbbá a téli játékok kulturális részének a megszervezésére, ami tulajdonképpen egy farsangi bált jelent. Ezt évek óta január végén, február elején szervezik. Tavasszal tisztújításra készülnek. Ezt megelôzôen elôadókat szeretnének meghívni, közös mûsorokat, elôadásokat szervezni a múzeummal, könyvbemutatóra is készülnek. Buksa Éva Mária A városatya címû, Bernádyról szóló drámai mûvét tûzik a kora tavasszal pódiummûsorra.

Kissé eltolódott az átadás

A Teleki Oktatási Központ (TOK) javítási és felújítási munkálatait a korábbi tervek szerint október végére kellett volna befejezni, a hónap utolsó napján került volna sor az átadásra. Csakhogy a pénz és különbözô munkafázisok összehangolásának hiánya miatt, csúsztak a munkálatok. Márton Zoltánnal, a Teleki Oktatási Központ igazgatójával, Lászlófy Pállal, a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség elnökével és Kiss Dénessel, a TOK adminisztrátorával beszélgettünk.

Ottjártunkkor (múlt hét csütörtökön) jelentették be az építôk, hogy december másodikán "kivonulnak az épületbôl". Az épület áll, már csak a "kozmetikázás" van hátra: a padlócsempézés 70 százalékban elkészült, a padlószônyegeket most helyezik el. Nagyobb munka a 150 fôs konferenciateremben a szalagparketta lerakása. Ugyanakkor a jelenleginél igényesebb elôteret szándékoznak kialakítani. Eddig körülbelül 4 milliárd lejt költöttek a bôvítési és felújítási munkálatokra. Megtudtuk, hogy még egy-másfél milliárdra lenne szükségük, hogy teljesen befejezhessék. Jelenleg támogatókat keresnek. Az eddigi támogatásokat kizárólag pályázatok útján szerezték. Legfôbb finanszírozó az Illyés Közalapítvány volt. Márton Zoltán szerint, ha továbbra is "stratégiai célpontnak", magyarán, az országos pedagógusszövetség centrumának tekintik, akkor december elejére valószínûleg sikerül befejezni a munkálatokat.

Folyamatos a tevékenység

A nagy munka ellenére, az oktatási központban mindvégig folyamatos tevékenység zajlott. A szokásos tanfolyamok, továbbképzôk mellett megtartották a Bolyai Nyári Akadémiát, a képzômûvészeti tábort is, ahol szônyegszövést, fafaragást tanulhattak a résztvevôk. Jelenleg az "erdei iskola program" van napirenden. Ugyancsak itt tartja november végén a Maros Megyei Pedagógus Szövetség elnökségi ülését. Elôtte egy úgynevezett egyeztetô tanácskozást tartanak a Teleki Oktatási Központ munkatársai a megyei pedagógusszövetséggel, mert össze szeretnék hangolni a rendezvényprogramjaikat. A programfedéseket el akarják kerülni, és mivel, az oktatási központnak van lehetôsége, nemcsak a helyszínt szándékoznak biztosítani a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség rendezvényeinek, hanem anyagilag is támogatnák.

A lehetôségek, feltételek adottak: a 150 fôs konferenciaterem mellett egy kisebb, multifunkcionális terem is elkészült. 12 ezer kötetes könyvtár és olvasóterem áll az érdeklôdôk rendelkezésére. Emellett számítógépes adattáruk, internethálózatuk van. A szovátai 5- ös számú iskolával és a szakadáti általános iskolával máris megteremtették az inter-netvonalat. A programszervezôk felhívják az érdeklôdôk figyelmét, hogy a munkálatok miatt december közepéig szünetel az internet-tanfolyam.

- Mitôl rossz a közérzete?

Kiss Aranka: - Nem vagyok megelégedve például a nyugdíjammal, de majdnem semmivel sem vagyok elégedett. Minden drága, nagy a bizonytalanság. Jön a grippéjárvány, nem lehet gyógyszerhez jutni. Százharmincezer lejért egy egymillió kétszázezer lejes nyugdíjból hogy vegyem meg? Apám 88 éves, szigorúan védôoltást kellene kapnia, de mibôl? S még annyi minden van. Mi lesz például a télen? Ezt egyszerûen nem lehet kibírni! Úgy néz ki, hogy a házunkat el kell adjuk, s el kell menjünk valahová kisebb helyre, összehúzódjunk. Szóval szörnyû.

Mester Zoltán: - A közérzetemet nem mondhatom rossznak. Ez a mindenkori egészségi állapotommal azért nagyon összefügg. Ha nem fáj sehol sem, és ha a rendkívül régóta tartó allergiás náthámmal meg vagyok békülve, akkor a közérzetemre sincsen panaszom. Úgy egyébként jól érzem magam pillanatnyilag.

Tódor Anna:
- Nagyon rossz a közérzetem a munkahelyem miatt. Azért, mert semmi sem jó, minden rossz, s nem lehet ezen változtatni. Az árak magasak, ehhez képest a fizetés nagyon kevés, semmire sem elég. A fiataloknak nincs munkalehetôségük, s egyáltalán semmi remény nincs a változtatásra. Ezért rossz a közérzetem.

Vass Annamária: - Hogy mitôl rossz a közérzetem? Nem rossz. Most éppen nem rossz. Minden reggel azzal kezdem a napot, hogy felépítem magam, s nem jövök ki az utcára, csak ha jó a közérzetem. Én otthon ülök, ha rossz a közérzetem, hogy ne rontsam a másét is. Ez egészen komolyan így van.

Veress Krisztina: - Szovátai vagyok, három nagy gyermekem van. Attól rossz a közérzetem, hogy látom az utcán a sok fiatalt, akik nem kapnak munkát maguknak. Mivel itthon nem tudnak boldogulni, sok fiatal itt hagyja a családját, s elmegy Magyarországra. Emellett attól is rosszul érzem magam, hogy a nôknek egyre nehezebb munkához jutni, ha pedig van munkahelyük, ott semmibe veszik ôket. Már sokszor gondoltam arra, hogy ha volna elég pénzem, itt, Szovátán, munkahelyet teremtenék a nôknek és a fiataloknak.

Kilyén Attila "bio" tárgyú jegyzetéhez (Népújság), amelynek tartalmával nagyvonalakban egyet is értek.

Mivelhogy a legkülönbözôbb véleménynyilvánítási helyeken, reklámokban, kereskedelemben és a sajtóban is az utóbbi idôben mind gyakrabban találkozunk a szövegben kiugratott "biósított" avagy "bio" szócskával, jelzôvel ily módon megjelölt termékkel, kötelességemnek érzem ennek a "bio stb." fogalomnak a tisztázását.

Ökológiai (bio-) gazdálkodáson a szintetikus mûtrágya és a szintetikus nôvényvédô szer nélküli, a természetes biológiai ciklusokon, szerves trágyázáson, biológiai növényvédelmen alapuló gazdálkodási formát értjük.

Az ökológiai gazdálkodás a mezôgazdaság csúcstechnológiája, amely viszont csak abban az esetben lehet eredményes, ha felhasználja az emberi tudás minden eddigi eredményét, tiszteletben tartva a természet mûködési elveit. Nem leigázva a természetet! - vele együttmûködve állítja elô a szükséges élelmiszer-mennyiségeket, miközben nem romlik a környezet állapota, így biztosítva van a hosszú távú és fenntartható fejlôdés.

Az ökológiai (bio-) gazdálkodást bátran nevezhetjük alkalmazott környezetvédelemnek is.

Ahhoz, hogy biotermékrôl beszélhessünk, elôállítása során néhány alapelvet szem elôtt kell tartani:

- a már említett környezetszennyezô technológiák mellôzése, beleértve az antibiotikumok használatát, és a hormon-, illetve géntechnológiák alkalmazását;

- változatos termelési szerkezet és vetésforgó létrehozása, amelyek kialakításában fô szerep jut a helyi körülményekhez alkalmazkodó és már alkalmazkodott fajoknak és fajtáknak;

- a talaj természetes termékenységének a folyamatos fenntartása és egyúttal javítása is;

- az állattartás szigorúan kötelezô beillesztése az egész gazdálkodási rendszerbe;

- a lehetô legtakarékosabb igénybevétele a meg nem újuló energiaforrásoknak, illetve helyettesítésük a megújuló és a keletkezô melléktermékek újrahasznosításából származó anyagok és energiák célszerû felhasználása révén;

- olyan növénytermesztési és állattartási módszerek alkalmazása, amelyek az egyes fajok és fajták termesztési igényeit kielégítik;

- helyes gazdálkodási szemlélet kialakítása, vagyis emberi léptékû területeken a természetes - egymással összefüggô - körfolyamatokra épülô létforma kialakítása, ennek védelme;

- a gazdálkodás jövedelmezôségének megôrzése az elôbbi feltételek mellett.

Ha a fentebbi, és tiszteletben tartott elvek szerint gazdálkodunk - ily módon szavatolva a környezet egyensúlyának megôrzését -, akkor, de csakis akkor beszélhetünk ökológiai vagy biotermelésrôl és biotermékrôl.

Ezt a bioterméket az arra hivatott szervezetek tanúsítják és minôsítô jelükkel látják el az igen szigorú európai 2092/91-es IFOAN-rendelkezés (és továbbfejlesztett változatai), illetve a hazai 38/2001-es, az ökológiai termelésre vonatkozó törvény szerint.

És hát akkor ez már valódi "biotermék" lesz…

Boros Csaba, a marosvásárhelyi Biokertész Csoport elnöke,szervezôje

Kazánt szerelek-szereltetek. Csak a gázas részét taglalom, a többi szinte gyerekjáték, a 25 millió lej megszerzését is beleértve.

A közös vezeték bekötése viszonylag könnyen ment, a szomszédok intézték. Nekem csak a rámesô, hatszámjegyû összeget (igaz, lejben) kellett leperkálni.

A saját vezeték bekötése, a lépcsôháztól a konyháig, ahol a fal közös, a következô lépésekbôl állt:

1. Papírok összegyûjtése, telekkönyvi kivonat stb.

2. Kérvény a gázkvótára (némi pénzek is gazdát cseréltek)

3. Sárga lap kb. egy hét alatt

4. A tervet potom 800.000 lejért készítik el.

5. Kivitelezô-jelölt cég láttamozza.

6. Beadni jóváhagyás végett. Ígért átfutási idô 2-4 hét. Négy hét után hatvan nap, sok a munkánk indoklással. Az anyagi költség alacsony, 100000 lej alatt, annál nagyobb az idegi.

7. Megvan a jóváhagyás, a kivitelezô-jelölt elôlép kivitelezônek. A szerelés simán és gyorsan megy. 2.600.000 lej mérôkészülékkel együtt.

8. A gázszolgáltató a helyszínen átveszi a munkát minden érdekelt jelenlétében. Újabb kisebb költségek.

9. Lehet menni szerzôdést aláírni a gázvállalathoz. Idôközben néhány papír lejár, de be lehet szerezni az aktuális változatot. Három sor négy óra, öt papír hat 50.000 lejes és megvan a szerzôdés.

10. Abban a boldog állapotban vagyok, hogy most már csak várom a gázóra beszerelését. Nem kell tenni semmit, csak várni, sok a munka, de majd jönnek. Azután már csak a szerelôket kell hívni, hogy bekössék a kályhát s a kazános szerelôt beindítani a fûtést.

Egy kicsit szurkolok, hogy a villanyrezsóm tovább bírja, mint a kinti hideg. A lakás hômérséklete csak hosszabb távollétek alatt esik 15 fok alá, ugye még csak november és én augusztus óta talpalok. Se az összegyûjtött papírok, se az eljárt benzin nem lenne elég a téli fûtésre. Azt mondják, rosszkor kezdtem, hamarabb vagy késôbb kellett volna.

Teljes nevem a fûtés beindulásának pillanatától hozzáférhetô

t. a.

A PRIMA tévéadás sem mindig príma, mert itt is, mint mindenhol, bizonyos okoska emberkék rendesen szerzik a fekete pontokat - önmaguknak.

És nagy bölcsen bemutatják az országnak, hogy íme, milyen ügyesek, szellemesek és bátrak, sikeresek. Gondolok itt a "Bascalie - veselie" Millió útjára, amivel eljutottak Marosvásárhelyre is, és mit találjanak ki az itteni lakosságnak - persze csakis vicc formájában! -, hogy bevegyék a játékot is a híres milliójukkal? -, hát kitaláltak egy igazi, minél durvább "játékot". Már akinek játék ez az ízléstelen, szemtelen jópofáskodás.

Itt minálunk aztán jól elvetették a sulykot. Csakis, mert ilyen szellemes a két vezérpasi! Hát idejönnek a nagy találmányukkal, hogy elénekeltessék a magyarokkal - csakis! -:
"Noi suntem români…" forradalmi dalukat. Micsoda intellektüel, szellemes társaság! Európaiak!

És természetesen (sajnos) találtak is "vicces" embereket, méghozzá hat magyar fiatalt, akik röhécselve elénekelték a rájuk sózott nótát, méghozzá két változatban: egyszer románul, azután parancs-kérésre a saját nyelvükön is. Hogy minél érthetôbb legyen ugyebár.

Ügyes, bátor gyerekek, remélem, nagyon elégedettek magukkal és a pénzzel. Megérdemelték. Remélem, felemelt fôvel tudnak járni ebben a városban, ami, úgy látszik - szerintük - 1990 márciusában nem volt eléggé megalázva és megsebezve.

Remélem, Sütô András nem látta és hallotta ezt az adást, és a bolyais tanárok sem. Hogy ilyen csodás
"aranyifjúság" is létezik mifelénk. A nagy mondás mindig is igaz marad: "Aki Embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."

Igen, alkalmatlan magyarnak, románnak, angolnak, egyszerûen bábu fiatalok, akik valahol, valamikor elvesztették gerincüket. Hogy bizonyítsák - ily módon - a "szellemes" primás pasikkal, hogy itt nálunk nagy az egyetértés. Mármint a nyelviségben.

Szégyen-gyalázat a piszkos játékukért, szégyent hoztak városunkra és a lakosságra. Mert mi nem ilyenek vagyunk! Vajon román barátaik ezért kalapot emelnek elôttük? Aligha. Az én román barátaim elszomorodtak ezen a "játékon". Mert embere válogatja.

Nagy Katalin

Pénteken délelôtt szomszédom azzal a hírrel viharzott be hozzánk, hogy a kövesdombi piacon a nyugdíjasoknak ingyenes káposztát osztanak. Feleségemmel együtt nem hittünk a fülünknek, háromszor is megkérdeztük, igaz-e? Barátunk becsületszavát adta, hogy nem mese, nem ámítás. Erre az ötlött az eszembe, valószínû a polgármesteri hivatalt megszállta valamiféle mennyei sugallat, s ezért cselekszik ily rendkívüli nagylelkûséggel. Sebtében elôkerestünk egy zsákot, no meg vettük a személyazonossági igazolványunkat, valamint a legutóbbi nyugdíjszelvényünket és
"vágtattunk" a piacra. Ott azonban minden a megszokott rendben (rendetlenségben!) volt, holott mi végeláthatatlan sorra számítottunk, és persze arra, hogy személyi iratok alapján civilizált módon és elfogadható áruval szolgálják ki a klienst. Azt egy pillanatig sem gondoltuk, hogy a felkínált ingyenes zöldség elsô osztályú lesz, ám mégis közepes minôségûnek véltük, mert hiszen a polgármesteri hivatal, vagy valamelyik emberbaráti szervezet csak nem csúfolkodik az anyagiakból, életerejébôl (hitébôl) amúgy is jócskán kicsontolt öregekkel. Amikor kérdezôsködéseinkre az ott ôgyelgô- bámuló bácsik, nénik széles vigyorral megmutatták az ingyenes káposztahalmazt, amely szégyenszemre, gazdátlanul hevert a szép nagy és egészséges rakás mellett, megdöbbentünk. A káposztafejek úgy ki voltak hasadva, hogy látszott a közepük. Azért mégis hordták, jó lesz sarvalni, vagy a nyulaknak, mondták. Magunk is csalódottan, de azért cipeltük a potyakáposztát, amely rongyos volt, mint a mai nyugdíjasok.

Vajon ki ajándékozta ezt a gyönyörû káposztát nekünk? - tettem fel a kérdést, mert nem állhattam meg szó nélkül. - Én, gondoltam, nem dobom a szemétbe, segítek a rászoruló nyugdíjasoknak - jött a válasz a rakás mellett állingáló elárusítótól. Megköszöntem, mert ilyen gesztusokban nemigen van részünk. Az árak olyan szédítôen magas pályán süvítenek el az egymilliócskás (ócskás) nyög- és nyûgdíjunk mellett, hogy elhûlve, lehûlve és meghûlve csavargatjuk a fejünket. Nem marad más hátra, lelombozódva dúdolgatom magamban a mind idôszerûbb slágert: "Te rongyos élet..., te rongyos élet."

Kajcsa Jenô, Marosvásárhely

Vállalkozás-történetek

Mihály Csongor, amikor elvégezte a marosvásárhelyi Elektromaros líceum elektronikai és automatizálási szakát, nem gondolta volna, hogy Havadon fog dolgozni. Arra sem gondolt, hogy kalapács- és hengeres malmot, továbbá szelektort mûködtet majd. A cserépgyártás egyáltalán nem tartozott tervei közé. Ma 24 éves, Marosvásárhelyen lakik, Havadon dolgozik. A községben a négy potenciális vállalkozó egyike, a Matis-Tudor Kft.-t Mihály Márton, Csongor édesapja jegyeztette be. A Mihály család vállalkozási történetére érdemes odafigyelni, mert bebizonyították: az induló tôke hiányát pótolni lehet szaktudással, kitartó munkával. Ime miként idézi fel a történetet Mihály Csongor.

- Hat évvel ezelôtt megvásároltuk ezt a területet, amelyen a malom épülete van. A hátsó udvarban két éve kezdtük el egy kis hétvégi ház építését. Amikor a tetôzet tartóvázát elkészítettük, cserépre volt szükségünk. Édesapám akkor jött az ötlettel: meggyártjuk mi. Ô a Metalulnál dolgozik lakatosként. Valahol látott egy német gyártmányú présgépet, lerajzolta és elkészítettük a mását. Üzembe helyeztük itt, Havadon - és mûködött. Azóta rendelésre termelünk cserepet, egy hónap alatt átlagosan 2000 darabot. Tudni kell azt, hogy az alapanyag a cement, egy cserép súlya 2,70 kg. A marosvásárhelyi vagy a havadtôi cserép 2,10 kg. Az általunk gyártott cserép súlyosabb, de nehezebben törik. Nem égetett cserép, mi három héten át szárítjuk. Lefestjük, így a pórusok kitömôdnek, emiatt nem ereszti át a vizet, nem csepeg a belsô felén, ha esik az esô.

- Most már folyamatos a termelés. Miként értékesítik a terméket, hiszen cserepet Havadtôn, Marosvásárhelyen is készítenek. Nem szoros a verseny a piacért?

- Mi felmértük a piacot. Gyakorlatilag egy ûrt töltöttünk be, mert cement alapanyaggal nem gyártanak a környéken cserepet. Egyébként Dicsôszentmártonból, Mezôkapusról rendeltek tôlünk cserepet. A helybéli egyház is rendelt. Nem raktárra termelünk, hála istennek van rendelésünk

- A kis mûhely mûködtetésébôl meg lehet élni?

- Igen. Egy alkalmazottunk van. A kisvállalkozás elég rövid idô alatt bebizonyította profitteremtô képességét.

- Naponta ingázni Marosvásárhelyrôl...

- Itt él a faluban nagymamám, hét közben nála ebédelek, ott alszom. Hétvégeken szoktam hazajárni Marosvásárhelyre.

Kilyén Attila

Az Írország és Románia közötti különbségek köztudottan nem csak a lakosság számában (3,6 millió a 22 millióval szemben) és az összterületben (238.000 km2 és 20.000 km2) mutatkoznak meg, hanem sokkal inkább a nemzeti összjövedelemben, inflációban, munkanélküliségi rátában. Míg Írország összjövedelme 2000-ben meghaladta a 100 milliárd dollárt, annak növekedése pedig a 6%-ot - 5%- os infláció és 4,4%-os munkanélküliségi ráta mellett -, addig Romániában ugyanezek a mutatók összehasonlíthatatlanul rosszabbak. 2000-ben az összjövedelem 34 milliárd dollár volt, a gazdasági
"növekedés" -1,5%-os, az infláció 46%, a munkanélküliségi ráta pedig 10,3%-os volt.

Nem feledhetjük azonban el, hogy a 70-es évek elején Írország sem állt sokkal jobban: nagyon szegény ország volt, magas munkanélküliségi aránnyal, fôként mezôgazdaságra támaszkodó nemzetgazdasággal és jelentôs elvándorlással. Ma már azonban nem csak az unió legdinamikusabban fejlôdô országa, hanem amolyan reneszánszát éli még a kultúrája is, nem beszélve arról, hogy ma már a bevándorlás a jellemzô.

S-P Mahoney, Írország romániai és magyarországi kereskedelmi tanácsosa szerint a fejlôdés mozgatórugója a világ felé való nyitottság, az ipar távközlésre való koncentrálása, megfelelô nevelés és a helyi cégekre való odafigyelés voltak. A kormányzatok következetesen összefogtak az ipari tulajdonosokkal és partnerként kezelték ugyanakkor a szakszervezeteket is. Ezek eredményeként ma már Írországban teljesen más jellegû gondok merülnek fel. A mintegy 4000 kis- és közepes vállalkozás egyre nagyobb termelési költségekkel szembesül, aminek az oka a tôkehiány, a munkaerôhiány, miközben a nagy nemzetközi cégek kelet-európába és ázsiába teszik át termelôegységeiket. Ugyanakkor a gazdaság stabilitása az Amerikai Egyesült államoktól valamint Nagy-Britanniától nagymértékben függ. A fenti problémák közül számosra &eac