Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Basescu a román-magyar viszonyról

Romániában a románok és a magyarok egy munkahelyen dolgoznak, házasodnak egymás között, és közösen járnak lopni. Egyetlen politikusnak sincs joga ahhoz, hogy ezt a valóságot lerombolja - idézte a pénteki román nyelvû sajtó Traian Basescu bukaresti fôpolgármestert.

Basescu, aki az ellenzéki Demokrata Párt elnöke is sajtóértekezleten számolt be a magyar fôvárosban tett hivatalos látogatásáról. Elmondta: megállapodtak abban, hogy jövôre Bukarest és Budapest testvérvárosi kapcsolatot létesít egymással.

Sajtóértekezlete legnagyobb részét a magyar státustörvénynek szentelte Traian Basescu. Mint mondta, arról biztosította vendéglátóját, hogy a magyar jogszabályt Románia területén semmiképpen nem fogják alkalmazni.

Szerinte megállapodott Demszky Gábor budapesti fôpolgármesterrel, hogy "a két fôváros területén az Európai Unió normáinak megfelelôen fogják érvényesíteni a kisebbségek jogait".

Basescu rendkívül keményen, meglepô szóhasználattal bírálta mind a román, mind a magyar miniszterelnököt. Mint mondta, Adrian Nastase és Orbán Viktor "csak köpködi egymást a határon keresztül, ahelyett, hogy személyesen találkoznának és tárgyalnának".

Bejelentette, ha a román és a magyar kormány között nem születik megállapodás arról, hogy a magyar státustörvényt nem alkalmazzák Romániában, akkor decemberben pártja terjeszt elô törvénytervezetet a román parlamentben a magyar jogszabály betiltásáról.

Aktuális

Rohamosan közeledik a nagy megmérettetés órája, a román-szlovén párharc, amely eldönti, hogy a Gheorghe Hagi (elôbb játékosként, majd edzôként) neve által fémjelzett román válogatott zsinórban negyedik alkalommal is a labdarúgó világbajnoki mezôny résztvevôje lesz-e.

Mi ez, ha nem nemzeti ügy? Mi ez, ha nem a számtalan megélhetési gonddal küszködô román átlagpolgár egyetlen esélye arra, hogy a fûtetlen (vagy csillagászati összegért többé-kevésbé melegített), szürke tömbházlakásának homályából meglásson egy halványka kis reménysugarat arra, hogy valami öröm is elôfordulhat az életben? Mivel a futball társadalmi hatását ma már aligha tagadja bárki, azt is megkockáztathatjuk, hogy a szlovének elleni esetleges sikertelenség folytán sokkal nagyobb valószínûséggel számíthatunk tömeges tiltakozó megmozdulásokra, a kifizethetetlen energiaszámlák miatt.

Az sem titok, hogy a mérkôzés sokkal fontosabb eseménynek számít polgártársaink zömének szemében, mint egy esetleges NATO- csatlakozás, vagy a Schengen-övezet országaiba való beutazási vízum szükségességének jó ideje remélt eltörlése. Éppen ezért nem kis nyugtalanságot keltett, hogy a találkozó televíziós közvetítése esetleg elmaradhat az érte követelt túlságosan magas jogdíj miatt. A közvetítésre jogosult Román Televízió bejelentette, hogy nem tudja kifizetni az igényelt 130.000 dollárt. Mivel az engedményre a jogdíj tulajdonosa, az UFA Sport német cég viszont nem mutatott hajlandóságot, úgy tûnt a patthelyzet miatt a nézô húzza a rövidebbet.

Nem lennénk azonban Romániában, ha a helyzet megoldására nem adódott volna eredeti megoldás. A televíziót névtelen telefonáló kereste meg, aki a teljes összeg közel felét ajánlotta fel a közvetítés érdekében. A nagylelkû ajánlatot tevô azonban semmiféle hírverést nem óhajtott személyével kapcsolatban. Mégis kiszivárgott, hogy az adakozó maga Sorin Vîntu lenne, akinek a nevét nagyon jól ismerik a FNI kárvallottjai, s azt is megszellôztette a központi sajtó, hogy a befizetett pénz nagy valószínûséggel a betétekbôl származik.

Ha ez így igaz, akkor viszont nagyon is érthetô, hogy az ajánlattevô nem kívánta felfedni a kilétét, ám még mindig nem magyarázza semmi tettének okát. Márpedig naivitás lenne azt hinni, hogy csupán a felebaráti szeretet motiválta, fôként, ha tényleg vaj van a fején, amellyel nem ajánlatos a napra menni. Az ügy mögött így valószínûleg mélyebb hátteret is kell keresni. Mivel a kormányzat alapvetô érdeke, hogy ne hívja ki maga ellen a népharagot, a közvetítésre elô kellett teremteni a szükséges pénzt. Nyíltan azonban nem volt törvényes lehetôség arra, hogy a tévének átutalják a megfelelô összeget. Túlságosan merész lenne tehát az a feltételezés, hogy - akárki is volt a névtelen felajánló - mögötte a hatalomhoz közel álló erôk állnak, s talán az ajánlatát nem is saját ötlet által vezérelve, ki tudja honnan származó pénzbôl tette?

A belsô szervezési kérdések mellett fôként a státustörvény alkalmazásának technikai kérdéseirôl, valamint ennek az RMDSZ területi szervezeteire háruló feladatairól volt szó az RMDSZ Területi Elnökök Konzultatív Tanácsának pénteki, marosvásárhelyi ülésén. A szövetség Maros megyei szervezetének székházában tartott tanácskozáson jelen volt Markó Béla szövetségi elnök, Takács Csaba ügyvezetô elnök, valamint Nagy Zsolt, területi szervezetekért felelôs ügyvezetô alelnök is.

Aktuálpolitikai beszámolójában a szövetség elnöke átfogó helyzetelemzést adott az elmúlt idôszak politikai történéseirôl, fôként a Szociáldemokrata Párt és az RMDSZ között lezajlott találkozó eredményeirôl. Markó Béla elmondta: bizonyos elôrelépés mutatható fel a helyi közigazgatási törvény alkalmazását célzó rendelkezések kidolgozása tekintetében. Az RMDSZ szakértôi a napokban megvizsgálták az említett dokumentumot, és bizonyos módosításokkal elfogadhatónak tartják. Az elnök elmondta: a lépésrôl lépésre haladó hosszas egyeztetések nyomán végül olyan helységnévlista alakult ki, amely egyezik az eredeti magyar helységnevekkel.

A státustörvény kapcsán a
szövetségi elnök úgy értékelte, bár történt némi elôrehaladás, a belpolitikai légkör nem kedvezô a jogszabály alkalmazása tekintetében.
Mindazonáltal el kell kezdeni az alkalmazási mechanizmusok elôkészítését, ezzel kapcsolatban a
MÁÉRT ülésén elfogadott nyilatkozat tiszta és világos kritériumokat fogalmazott meg - hangsúlyozta az elnök, aki még hozzátette: a területi elnökökkel folytatott tanácskozás mintegy része annak a konzultációs folyamatnak, amelyet a jogszabály alkalmazásával kapcsolatban a jövô héten folytatnak az erdélyi magyar történelmi egyházak, valamint a civil szervezetek képviselôivel.

Egy amerikai B-52-es légierôd péntek reggel bombázta a Kabultól északra lévô tálib állásokat, legalább két bevetést hajtva végre.

A B-52-es a Somali-síkság és a táliboknak a frontvonal közelében, az afgán fôvárostól mintegy ötven kilométernyire északra lévô pozíciói fölött szállt el. Mindkétszer ugyanazt a dombot szônyegbombázta, amelyet már két nappal ezelôtt is csapást mért - adta hírül az AFP, amely szerint hatalmas fekete füstfelhô emelkedett a Kabulba vezetô egyik fôút, az "új út" torkolata fölé.

A tálibok pénteken bejelentették, hogy nem találtak pilótát abban az amerikai repülôgépben, amelyet
- állításuk szerint - Észak- Afganisztánban lôtt le csütörtökön a légvédelmük.

Tálib illetékesek korábban azt közölték, hogy légvédelmük lelôtt egy amerikai gépet az északi Balh tartományban, a stratégiai fontosságú Mazari Sarif várostól mintegy 40 kilométerre, a város elleni nappali légitámadások idején.

A tálibok hivatalos hírügynöksége szerint a lelôtt gép roncsait átkutató tálib fegyveresek nem akadtak a pilóta nyomára - írta az AFP.

A washingtoni védelmi minisztérium, a Pentagon szóvivôje, Victoria Clarke már csütörtökön azt hangoztatta: az amerikaiak egyetlen repülôgépet sem veszítettek.

Ezerkétszáz pakisztáni törzsi harcos érkezett pénteken Afganisztánba a tálibok támogatására, annak ellenére, hogy csütörtökön a kabuli vezetôk kijelentették: egyelôre nincsen szükségük több önkéntesekre.

Mint egy pakisztáni iszlám szélsôséges párt szóvivôje Iszlámábádban közölte, a harcosok 50 gépjármûvel, fegyveresen lépték át a két ország határát, és csatlakoznak ahhoz a mintegy ezer emberhez, aki már csütörtökön megérkezett Afganisz-tánba.

Hubert Védrine francia külügyminiszter szerint a pakisztáni kormány egyértelmûen elkötelezte magát az antiterrorista koalíció mellett.

"A pakisztáni vezetôk megértik, hogy mit jelent ez a koalíció, és milyen logika alapján mûködik"
- jelentette ki a francia diplomácia vezetôje Iszlámábádban több vezetô politikussal, valamint Lahdar Brahimival, az ENSZ afganisztáni különmegbízottjával való találkozása után. Védrine-t a pénteki nap folyamán fogadja Pervez Musarraf elnök, és tárgyal pakisztáni kollégájával, Abdul Szattarral.

Védrine újságíróknak elmondta, hogy Brahimi beszámolt "afgán csoportok és az Afganisztánnal szomszédos országokban tapasztalható bizonyos mozgolódásokról". A francia külügyminiszter leszögezte: Franciaország igen aktívan keresi a politikai megoldást a válságra, és Pakisztán segít abban, hogy "bizonyos vétókat" le lehessen küzdeni. Ez utóbbiak eredetét nem részletezte. Ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy Franciaország és az ENSZ álláspontja: megadni az afgánoknak a lehetôséget, hogy ôk maguk döntsenek a számukra leginkább kielégítô politikai megoldásról.

Idôközben több radikális iszlám párt a pénteki muzulmán imádságot kihasználva tüntetést szervezett Pakisztán gazdasági központjában, Karacsiban. Emiatt fegyveres rendôröket vezényeltek a városban lévô amerikai konzulátushoz, és ugyancsak hatósági védelmet kapott Karacsi 25 keresztény temploma is, miután vasárnap 15 keresztényt gyilkoltak meg ismeretlen fegyveresek Bahávalpur városában.

Banglades fôvárosában, Dakkában, a rendôrség megakadályozta, hogy iszlám tüntetôk megközelítsék az amerikai nagykövetség épületét, miközben több ezren gyûltek össze a város másik pontján, hogy elítéljék az Afganisztán elleni légi csapásokat. A tüntetôk követelték, hogy a támadásokat szüntessék be a november közepén kezdôdô ramadán böjthónap idejére, és sürgették az iszlám világot, hogy szálljon szembe az Egyesült Államokkal és szövetségeseivel.

Mint a Reuters megjegyzi, az október 10-én beiktatott Begum Kaleda Zia asszony kormánya nagy nyomás alatt áll a muzulmán országban, hogy vonja vissza az Egyesült Államoknak felajánlott támogatást, az ország légterének, kikötôinek használati jogát, de a miniszterelnök egyelôre nem mutatja jelét, hogy változtatna álláspontján.

A párizsi Le Figaro olyannyira nem kíván tágítani Oszama bin Laden és egy dubaji CIA- ügynök júliusi találkozásáról közölt exkluzív értesülésétôl, hogy pénteken újabb adut játszott ki: közölte a CIA által hivatalosan cáfolt randevú amerikai résztvevôjének nevét.

A mértékadó párizsi konzervatív lap pénteki számában pár soros
hírben tér vissza a témára, száraz kijelentô mondatban rögzítette: "Larry Mitchellnek hívják azt a CIA-ügynököt, aki idén július 12-én a dubaji Amerikai Kórházban betegágyánál felkereste Oszama bin Ladent."

Információja alátámasztásául a lap hivatkozott a Radio France Internationale híradására is, amely szerint a szóban forgó Mitchell az Egyesült Államok emirátusbeli "konzuli ügynöke", aki az arab világ szakértôje, és kétségen kívül "létezô személy".

A rádiótudósítás arra utalt - derült ki a Le Figaróból -, hogy július 15-én, három nappal bin Ladennel való találkozója után feltehetôen azért hívták haza a "szertelen természetû" ügynököt, mert viselkedése "védelmi tikokat" veszélyeztetett.

A Le Figaró szerdai számában a dubaji kórház egyik illetékesének név nélkül továbbított tájékoztatása alapján tudatta, hogy az intézményben látták a bin Ladenhez igyekvô CIA-ügynököt, aki késôbb barátainak el is dicsekedett a szenzációs találkozóval. Az amerikaiak által már akkor is két éve körözött szaúdi milliárdos, több amerikai külföldi érdekeltség elleni robbantásos merénylet értelmi szerzôje, a Le Figaro szerint július 4-14. között ápoltatta vesebaját a dubaji kórházban. A fecsegô amerikai ügynököt az Egyesült Államok elsô számú közellenségének nyilvánított szaúdi elutazásának másnapján rendelték haza.

(MTI) A Nyugatnak végre fel kell tennie magának a kérdést, mit rontott el; ehhez elegendô elôvenni Willy Brandt húsz évvel ezelôtt összeállított Észak-Dél jelentését - véli a nemzetközi terrorizmus okait elemezve Günter Grass.

A Frankfurter Allgemeine Zeitungnak adott terjedelmes interjúban a Nobel-díjas német író kifejtette: Brandt már húsz évvel ezelôtt kiállt egy igazságos gazdasági világrendért, és ô volt az, aki megalkotta a "nemzetközi belpolitika" fogalmát. Az Egyesült Államoknak szóló burkolt oldalvágásként Grass rámutat: nem akarhatja valaki úgy védelmezni a demokráciát, hogy eközben olyan államokkal lép szövetségre, amelyek korábban az amerikai elnök szóhasználata szerint a "lator kategóriába" tartoztak.

Nem tagadva, hogy számos fejlôdô országon belül az ott uralkodó korrupt kormányoknak is részük van a helyzet elmérgesedésében, a terrorizmus táptalajának elôkészítésében, a 74 éves német író megállapította: a Nyugat politikája végsô soron mindig a harmadik világ országainak a rovására valósult meg.

"Kétlem, hogy a Nyugatban megvolna az erô ahhoz, hogy eltekintsen a maga elsôdleges érdekeitôl, és valóban globális gondolkodásra áttérve egyenrangú partnerként kezelje a harmadik világot. Ha mégis ezt tenné, az döntô jelentôségû lépés volna a terrorizmus táptalajának hosszú távú felszámolása felé. Ha ezt elmulasztja, és továbbra is csak katonai csapásokra és titkosszolgálati akciókra hagyatkozik, akkor sorra követik majd egymást a terroristák nemzedékei."

Észak és Dél viszonyára jellemzônek tartja Grass az áldozatok számlálási módját, amelyben a harmadik világ halottainak a megsértését látja. A szeptember 11-i terrortámadások során elpusztult mintegy hatezer ember halálát övezô gyász szerinte aránytalanul nagy volt ahhoz képest, amit a világ érzett a Boszniában szerbek és horvátok által legyilkolt 250 ezer muzulmán, vagy a Ruandában lemészárolt 800 ezer ember halála láttán. Utóbbiakról a világ szinte nem is vett tudomást.

"Említhetném az Irak elleni embargó következtében meghalt embereket vagy az afganisztáni áldozatok ezreit. Most nem is a légitámadások áldozatairól beszélek, hiszen Afganisztánban a tömeges halál sokkal korábban kezdôdött. Ha nem tanuljuk meg egyenlô értékûnek tekinteni ezeket a halottakat a nyugati világ halottaival, akkor el fogjuk veszíteni a saját demokratikus értékeinkért vívott harcot" - figyelmeztetett a Nobel-díjas író.

Véleménye szerint a szeptember 11-én felszínre tört terrorizmus még súlyosabb formát ölthet, ha egymásra talál a nyugati államokon belüli szélsôjobb és a fejlôdô országok lakosságának körében kimutatható csalódottság, harag és gyûlölet.

A szélsôjobboldalt és a terroristákat "már ma is összeköti a zsidók elleni gyûlölet. Nem lepôdtem meg, amikor az amerikai elnök nemrég kénytelen volt beismerni, hogy a lépfene kórokozójával megkísérelt merényletek mögött nem Oszama bin Laden, hanem feltehetôen amerikai tettesek állnak. Az Egyesült Államokban jelentôs, állig fölfegyverkezett szélsôjobboldali potenciál mûködik, nagyobb, mint bármelyik más országban. Csak remélni merem, hogy tévedek. Egy ilyen összefogás veszélyét azonban legalábbis látni kellene" - mondta Günter Grass.

Az alkalomhoz nem illene közhely, de ami biztos: városunk nem felejti nagy polgármesterét. Sírját a református temetôben tegnap délelôtt koszorúzta meg a nevét viselô közmûvelôdési alapítvány kuratóriuma. A Bernády-téren, Bocskai Vince szobrászmûvész alkotásánál a polgármesteri hivatal nevében dr. Dorin Florea, Fodor Imre és Csegzi Sándor, a dr. Bernády György Közmûvelôdési Alapítvány kuratóriuma: Borbély László, Nagy Miklós Kund, Bulyovszky Lóránt, Illés Kálmán és Keresztes Gyula koszorúzott. A szovátai Bernády Közmûvelôdési Egyesület koszorúját Mester Zoltán egyesületi elnök hozta el Marosvásárhelyre.

A Bernády-emléknap csendes délelôtti kegyelete után a Palotában délután 6 órakor nyílt fotókiállítás Marosvásárhely és Kecskemét építészeti nevezetességeirôl, 19 órakor a Kultúrpalota nagytermében irodalmi-zenés körképes összeállítással várta közönségét a dr. Bernády György Közmûvelôdési Alapítvány. Az ünnepségrôl hétfôi lapszámunkban közlünk beszámolót.

Glossza

A minap egy kisvárosban összeesett egy ember. Falun is összeesik az ember, nagyvárosban is elalélhat ettôl- attól, a szív nem viccel, egyszercsak stop! Megáll.

Csakhamar kisebb tömeg verôdött össze, nézték, amint fekszik ott élettelenül. Senki sem értett az elsôsegély-nyújtáshoz, meg különben is egy okosabb úr azt mondta, nem szabad megmozdítani, mert akkor véglegesen kampec.

De hát miért nem hívta valaki a mentôket? Miért? Miért? Senki sem hívta a mentôket. Valaki elrohant - rendôrért.

Na, jött a rendôr és rendet csinált. És elôkapta a mûszerét, és hívta a mentôket.

Megtehette volna ezt más is a mintegy nyolcvan fôre duzzadt, bámészkodó és sopánkodó csoportból? Meg hát. Hiszen csaknem minden ötödiknek mobil feszült a derekán.

(Más kérdés, hogy a mentôkocsi csak jó óra múlva érkezett meg, a páciens pedig edzett hullának bizonyult, megmentették.)

Tudják, miért nem hívták azonnal a mentôszolgálatot? Senki sem ismerte a hívószámát. Azt, hogy 961.

November elsején a Román Kereskedelmi Bank kirendeltségeinél megkezdték a FNI-károsultak betéteinek részleges visszafizetését. Az érdekelteknek annál a kirendeltségnél kell jelentkezniük, ahol benyújtották kárpótlási kérvényüket. Csütörtökön a bank Dózsa György utcai épületében közel harminc személy vette át betett pénzének teljes összegét vagy egy részét. Mint már beszámoltunk róla, a károsultaknak tízmillió lejig szolgáltatják vissza a befektetett összeget. A szóban forgó kirendeltség az AVAB-tól egy kilencven személy nevét tartalmazó jegyzéket kapott, így jelenleg munkanapokon 8-16 óra között a listán szereplô személyek átvehetik pénzüket. Az elkövetkezô napokban az AVAB újabb listát fog küldeni a kereskedelmi bank kirendeltségeihez, azt látható helyre függeszti ki, s a sajtóban is közli, hogy mikortól fogadja a jegyzéken szereplôket.

Jegyzet

Olvasom, hallom, látom, hogy a nyugati világban a biotermékek forgalma 20%-kal emelkedett az utóbbi években. Odafigyelek arra is, hogy az említett országokban a fogyasztók 80%-a a táplálék egészségességét tartja elsô számú követelménynek. Az utóbbi idôkben gyakran hallunk a kergemarhakórról, a szalmonelláról, hormonbotrányokról, a dioxinról, és ki tudná felmérni teljes egészében az élelmiszerbotrányokat. Nyilván, a vásárlóerôvel rendelkezô nyugati lakosság egyre bizalmatlanabb a hagyományos élelmiszerekkel szemben. Az ottani gazdasági viszonyok kedveznek a biotermesztésnek, bekövetkezett már a szemléletváltás. Az egészséges élelmiszerek, étkek megjelentek a közintézményekben, iskolákban, óvodákban, kórházakban, kantinokban stb. Olvasom, hogy Németországban a Hilton szállodalánc biót tálal föl a vendégeknek. Aki a Német Vasutak szolgáltatásait veszi igénybe, biomenüt is igényelhet. A felmérések szerint 20.000 adag fogy el havonta. A biotermékekkel az egészséges táplálkozás is társadalmi rangot kapott. A kínálat elmarad a kereslettôl, mármint a nyugati országokban. Mit tesznek a kereslet kielégítésének érdekében? Importálnak. Romániából is, bár nem tudom, mennyit és mit. Azt viszont igen, hogy itthon a biotermékeknek nincs piaca. A biotermesztôk elôtt álomként lebeg a piac létrehozása, a lakosság
ellátása. Olvastam, láttam, hallottam, tapasztaltam: annak ellenére, hogy idehaza az állam nem támogatja a biotermesztésre átállni szándékozókat, és - ismétlem - a biopiac fejlesztését sem, van biotermékünk. Kényszerûségbôl, pénzhiány miatt. Vegyük a gabonát. A kezeletlen vetômag és talaj 25 féle betegséget terjeszt. A búza betegségekkel szembeni megvédésére 46 féle vegyszer közül válogathatunk. Az árpának 26 vegyszert kínálnak. Azzal maradnak. Méregdrágák. Nem jut pénz mûtrágyára sem, nemhogy vegyszerre! A rendszerváltás évében, 1989-ben megyénkben 48.363 tonna mûtrágyát használtak fel, 2000-ben 8.110 tonnát. Mit jelent ez hektárokban? 1989-ben az össztermôfelület 69%-ára jutott mûtrágya, 2000-ben az arány 22%-ra csökkent. És még mondja valaki, hogy a gazdák nagy része nem bioterméket állít elô. Nos, ha a felsorolt érvek nem eléggé meggyôzôek, akkor mondjam el azt is, láttam és tapasztaltam alapon, hogy elkaptak már forgalmazókat, akik vegyszerként egyszerû színesített krétaport árultak. A gyanútlan gazdák pedig vásárolták, mert olcsó volt. Mekkora területre jutott hamisított vegyszer? Nem tudják az illetékesek sem. A hamisított vegyszerrel beszórt területekrôl is bioterméket gyûjthetett be a gazda - és még csak nem is tudta, hogy biót állított elô.

A kormány által kibocsátott sajtóközlemény szerint, szeptember végén az országban 747.098 munkanélkülit tartottak nyilván, ami 7,8%-os munkanélküliségi rátát jelent, 0,3%-kal kisebbet, mint egy hónappal korábban. Abszolút értékben 24.684-gyel kevesebb munkanélküli volt szeptemberben, mint augusztusban.

Ioan Cindrea államtitkár, az Országos Foglalkoztatási Ügynökség elnökének véleménye szerint ez a gazdasági növekedésnek köszönhetô, valamint az augusztus 31-én szervezett munkaerôbörzének, amely a fiatal munkaerô foglalkoztatásában nyújtott jelentôs segítséget.

A legmagasabb a munkanélküliség aránya Hunyad (13,5%), Neamt (13%), Vîlcea és Krassó-Szörény (11,3%) megyékben, míg a legalacsonyabb Bihar (2,6%), Szatmár (2,7%) és Vrancea (4,8%) megyékben. Maros megyében szintén jó a foglalkoztatottsági arány, hisz 5,5%-kal megyénk az országos rangsorban Bukarest után az 5. helyen áll.

Az Országos Foglalkoztatási Ügynökség adatai szerint szeptember 30-ig 346.019 személy munkába állását segítették elô az országos program gyakorlatba ültetésével. Közvetítés útján az év eleje óta 267.274 személyt juttattak munkahelyhez, a kis- és közepes vállalatok hitelezésével 7861, átképzés útján 6431 személy jutott álláshoz. Szeptember végén a gazdasági egységek 14.903 friss diplomás alkalmazásáért járó támogatásban részesültek.

A munkanélküliség által súlyosan sújtott 70 település részére meghirdetett program keretében 47.310 személyt alkalmaztak, ebbôl egyedül a Zsil völgyében 6687 személyt, ami a tervezett 3357-es számnak szinte a duplája - áll a kormány közleményében.

Az Amerikai Egyesült Államok kereskedelmi államtitkára támogatja a Románia kormánya és a San Diegó-i (Kalifornia) Qualcomm között a drót nélküli távközlés területén létrehozott együttmûködési egyezményt. A Romániában bevezetendô CDMA technológia (Wireless Code Division Multiple Access) a hangjeleket vagy adatokat digitális információra alakítja, melyet rádióhullámok útján közvetítenek, lehetôvé téve az iskolák, cégek vagy személyek számára az Internethez való csatlakozást. Az amerikai államtitkár hangsúlyozta, a drót nélküli távközlés kulcsfontosságú az Egyesült Államok gazdasági fejlôdésében, a kétoldalú egyezmény megkötése új piacot jelent a CDMA techológia részére és segítségére lesz számos olyan amerikai cégnek, amely e hálózat kifejlesztéséhez szükséges felszerelést biztosítja.

A CDMA rendszer bevezetése Romániában a Telemobil drót nélküli távközlésirendszer- szállító cégen keresztül valósul meg. A fôhálózatot még ebben az évben átadják, a hálózatot a késôbbiekben 18 nagyvárosban építik ki. A rendszer kifejlesztéséhez az elsô szakaszban a felszerelést a Murray Hill-i (New Jersey) Lucent Technologies szállítja.

Matyó képek

Ráduly János jelzi levelében, hogy Mezôkövesd és Mezôkeresztes neve a rovásírás- szakirodalomban is ismert. 1594-bôl való rótt kô áll a két település között, amelyen "kôbe vésték annak emlékét, hogy a pogányok roppant tömegét ölték meg." (Forrás: Forrai Sándor munkája.)

A cifra nyomorúságból nem sok maradt, a várost többnyire jómódú nép lakja, bár a közeli bánya elbocsátott egy sereg munkást, a széntüzelésû hôerômû is stagnál, de azért a település lélegzik. Minden kapu elôtt gyönyörû virágpompa, még falvakon is. Versenyeznek, kinek szebb a háza elôtt a kistér. Nem szívesen vennék részt a zsûriben, annyira szép és gazdag a "virágkínálat".

Kezd lenni romakérdés. Ez még nem érzôdik erôsen, de vendéglátóim jelezték, hogy munkalehetôséget kell kínálni a cigányságnak. Keresik a megoldást.

A város és a környezô falvak számos jeles embert adtak a magyarságnak. Számomra az tûnt érdekesnek, hogy az értelmiségiek, mûvészek legjava egyben kitûnô íráskészséggel is meg van áldva. Hegyi Imre felsorolja Matyóföld íróit, ide másolok néhány nevet: dr. Kiss Gyula, Dala József, dr. Papp Zoltán, Benkóczy György, Moldvay Gyôzô, Bán József, dr. Sárközi Zoltán, dr. Csepela Lajos. Utcát neveztek el Bayer Róbertrôl, Bónis Bertalanról, Dala Józsefrôl, Farkas Mártonról, Gaál Istvánról, Gáspár Györgyrôl, Harsányi Kálmánról, Kiss Istvánról, Kisjankó Boriról, László Károlyról, dr. Lukács Gáspárról, Martos Ferencrôl, Morvay Jánosról, Nagy Pálról, dr. Papp Zoltánról, Takács Istvánról és Varga Pálról. Közülük kettônek az életérôl. Kisjankó
Bori (1876-1954) híres mintaíró és hímzôasszony volt, a népmûvészet mestere címmel tüntették ki. Szobra ott áll a Matyó Múzeum elôtt. Takács István (1901-1985) festômûvész volt, legjelentôsebb munkája az egri bazilika kupolafreskója, de számos nagy vállalkozása látható Mezôkövesden, Miskolcon, Budapesten, Vácott. Kövesden a Szent László-templomban látható freskóján az úrnapi matyó körmenet, alig tudtam betelni vele.

Az írók? Nem kimondottan szépírók, hanem a szülôföld szellemi értékeit kutató és feltáró emberek, akik nem is mindig ezen a tájon látták meg Isten szép egét, de lélekben, szívben matyókká váltak. Szenvedélyesen kutatták és kutatják a matyók életét. Tanulmányok, dolgozatok sora jelzi munkásságukat. Az utókor pedig ôrzi az ilyen emberek emlékét. Tardon 1998-ban leplezte le a tájház udvarán az özvegy és az akkori köztársasági elnök, Göncz Árpád A tardi helyzet és a Cifra nyomorúság szerzôjének, az író, szociográfus Szabó Zoltánnak a mellszobrát. A tardi iskola ma Szabó Zoltán nevét viseli. Nem messze van Cserépfalva. 1992 decemberében a község a Cserépfalvi Kiadóval együtt állított emléktáblát a nagyszerû könyvkiadó, Cserépfalvi Imre szülôházának a falára. A Szentistván községben történt változásokról Kiss Gyula 1965-ben írt szociográfiai munkát a Kortársban. Ez folytatásokban jelent meg. Az utolsó rész megjelenése után Simon István, a költô-fôszerkesztô megjegyezte: a folyóirat ilyen hosszú írást addig még egyetlen írótól sem közölt.

Az itteni alkotók természetesen együttmûködnek a miskolci írókkal, több antológiában is együtt szerepelnek, mint a Kelet csoport alkotói. 2000-ben Matyóföld címmel adták ki a Mezôkövesdi Közösségi Ház irodalmi és néprajzi munkaközösségének évkönyvét, ebben tanulmányok, cikkek, dolgozatok, jegyzetek után gazdag szépirodalmi részt is találunk. Ugyancsak 2000-ben, a város 725 éves évfordulójára adták ki a Mezôkövesd a Millennium évében címû szép kötetet, melyet már a Matyóföldi Alkotók és Mûvészetpártolók Egyesülete (MAME) hozott tetô alá a Magyar Millennium Kormánybiztosi Hivatalának támogatásával. A könyv az azonos címmel tartott tudományos-kulturális konferencia elôadásait foglalja magába. Szerzôi között csaknem mindenki ott van, akit
"megfertôzött" a szociográfiai munka. Csirmazné Cservenyák Ilona a városi könyvtárat vezeti, az ott fellelhetô, Matyófölddel foglalkozó szakirodalomból nem kevesebb, mint 111 szakmunkát sorol fel, és közli helységek szerint is a címeket. Lélegzetelállító gazdagság. Bán József mezôgazdasági mérnök-tanár, Benkóczy György középiskolai tanár, író, Gáspár József káplán, Hajdú Ráfis János népmûvész, helytörténet-kutató, Hegyi Imre közíró, helytörténet-kutató, dr. Horváth Béla építészmérnök, szakíró, Kiss József tanár, karnagy, Pap János középiskolai tanár, helytörténet-kutató, szépíró, a MAME vezetôje, korábban polgármester, Pap Pál középiskolai tanár, filmtörténész, Papp János keramikusmûvész, Papp J. János (1925-1997Ö közíró, helytörténet-kutató, Papp Péter népmûvelô, Petô Margit tanár, író, festômûvész, Répászky Zoltán tanár, helytörténet-kutató, dr. Sárközi Zoltán (1922-1997) fôlevéltáros, Szászi Bálint mezôgazdasági mérnök, Szlovák Sándor középiskolai tanár, helytörténet-kutató, Török Ferenc iskolaigazgató, szakíró, Zelei Ferenc néptánc- pedagógus, koreográfus. A Matyóföld tanulmányírói Pap János, Bán József, Hegyi Imre, Répászky Zoltán, Kiss József, Ködöböcz József, Barsi Ernô, Benkóczy György, Nyitrai Péter, Gánóczy Zoltánné és Kertész Istvánné, szépírói: Apor Elemér, Cseh Károly, Demjén István, Dudás Sándor, Juhász József, Katona Kálmán, Kárpáti Csaba, Kiss Gyula, Laboda Kálmán, Pap János, Pázmándy László, Petô János, Petô Margit, Székely Dezsô, Aradi Tibor. Grafikát közöl Demjén István, Dudás Sándor, Petô János, Petô Margit. Egy részük már nem is Mezôkövesden lakik; de oda való.

És ezzel az alkotók névsora korántsem teljes. A MAME rendszeresen ülésezik, számos hazai és határon túli vendéget hív meg, a módszerük nagyjából azonos a mienkével: népdal és vers, ének és próza, élô interjú, elôadás. Ottjártunkkor fiatalok léptek fel, népdalt énekelt Kissné Dudás Mária, énekelt és/vagy verset olvasott Mózer Jánosné, Pap Edina és a közeli Egerlövô református lelkésze, Gordos Attila. Aztán dedikálás és kötetlen beszélgetés egy pohár üdítô vagy egyéb mellett.

El ne felejtsem: a Mezôkövesdi Újság rendszeresen megjelenik, bár nem újság formájában, hanem inkább füzetként. Felelôs kiadója maga a polgármester, Halmai Gyula, szerkesztôi: Petô Anna, Csirmazné Cservenyák Ilona, Nagy József, Szatmári Irén. Színes és fehér-fekete fotókkal illusztrálják, és megvan a remény rá, hogy idôvel valódi hetilappá nôje ki magát.

Búcsúzáskor a könyvtárigazgató asszony elmondotta, erdélyi vonatkozásban dédelgetett vágyuk: találkozni Sütô Andrással. Két példányt vittem magammal a Fülesek és fejszések között-bôl, és azok már a Pap János lakásán "elakadtak". Tisztelettel továbbítom Sütô Andrásnak a matyók kérését: ha egészsége és ideje engedi, tisztelje meg látogatásával Mezôkövesdet... (A többi, mint mondani szokás, cím és telefon stb. - a redakcióban.)

Megingathatatlan szövetségre léptek… Emlékezünk ugye még a Szovjetunió állami himnuszára? Egyszer volt, hol nem volt a Föld szárazföldi területeinek egyhatodára kiterjedô szuperhatalom. Birodalmi sors. De tény, hogy az ötvenes, hatvanas években a harsogó orosz propaganda az emberek százmillióit tévesztette meg. Gondoskodott arról, hogy elhitesse, miszerint egyedül a szocialista és a kommunista rendszer képes a társadalom minden néven nevezendô elôrehaladását biztosítani. S hogy csak a mûszaki és tudományos fejlôdés területérôl ragadjunk ki példákat, hadd utaljunk az olyan bejelentésekre, amelyek annak idején elkápráztatták a világot. Jött a hír, hogy a Szovjetunióban üzembe helyezték az elsô sugárhajtású utasszállító repülôgépeket, kifutott az északi-Jeges-tengerre az elsô atommeghajtású jégtörô hajó, pályára állították az elsô mesterséges holdat. Ettôl kezdve egymást követték a világûr meghódításában elért szovjet sikerekrôl szóló tudósítások: Lajka kutya repülése, Gagarin, Tyereskova és a többiek. A kozmoszban eltöltött idô tekintetében az amerikaiak sokáig meg sem közelítették a nagy vetélytárs teljesítményeit. Még a Hold-kutatás kezdetén is az oroszok aratták a babérokat, az Atlanti-óceán túloldalán buzgólkodó rakétaépítôk nem kis bosszúságára. Pedig a világháború vége felé ôk kaparintották meg a náci Németország Werner von Braun vezette kísérleti és tervezôközpontját, menekítették át a legértékesebb szakszemélyzetet az épen maradt technikai eszközökkel egyetemben.

Szó ami szó, hatásosan mûködött a megtévesztô moszkvai propaganda olyan körülmények között, amikor a népek és nemzetek leigázásával, életterük fondorlatos és erôszakos bekebelezésével hatalmassá növelt és mérhetetlenül gazdaggá gyarapított szövetségi állam a látszólagos aranykorát élte. Mert igen bizony, szemfényvesztés volt a javából, amit a külföldnek megmutattak. Akik szerették volna közelebbrôl látni a kommunizmus jövônket sejtetô áldásait, azok ugyebár turistaként látogatást tettek mindenható szomszédunknál. És mit találtak odaát? Megismerkedhettek mindenekelôtt a katonai, illetve rendôrállamban érvényes viselkedési szabályokkal. Az idegennek nem szabad a kijelölt útvonalról letérnie, bármilyen kíváncsi is lenne egyre s másra! Az idegennek éppúgy sorba kell állnia az autóbuszra meg/vagy taxira várva, mint a megnevelt szovjet állampolgároknak! Hacsak nem akart összetûzésbe keveredni a vendéglátó hatóságokkal. Úgy, ahogy bekísérték és éjfélig ôrizetben tartották például azokat, akik személyes ruházatukból, használati tárgyaikból el mertek adni valamit az utcán ôket leszólító szovjet polgároknak. Mert nem csak taxiból volt a kelleténél kevesebb… Aztán megdöbbenéssel tapasztalták a Romániából odautazók, hogy a Konditerszkaja feliratú cukrászdákban csak egy darabban hazavihetô tortát és ócska szárazsüteményt kapni, a kávézás ismeretlen fogalom. Az utcai zöldségesbódé nyár derekán uborkán és citromon kívül semmi mást nem kínált megvételre. Hasonlóképpen a sör is hiánycikknek számított a hetvenes években a végeláthatatlan ország virágzását jelképezô osztankinói televíziós adótorony árnyékában. Erjesztett kenyérrel preparált zavaros és langymeleg italfélét, kvászt mértek ki szekérre helyezett fahordóból az utcán a kannákkal, korsókkal, egyebekkel sorjázó polgároknak. Ebbôl következtetni lehetett, milyen jól ellátott a megszámlálhatatlan város és falu, hogyha még a birodalom ékességében is a nélkülözés uralkodik. Bár meglehet, hogy példaként azoknak, akik vidéken állatot tartottak, nem csak undorító kövérségek, sápadt csontok és sörtés bôrdarabok jutottak, mint mondjuk a kisinyovi, kijevi és moszkvai mészárszékek látogatóinak.

Gyógyítónk, a természet

Bebizonyosodott, hogy a stressz a betegségek kiváltó tényezôje és a meglévô kórokat is súlyosbítja. Sellye János meghatározásában a stressz a szervezet nem specifikus válasza bármilyen igénybevételre. A ma élô ember szervezetét folyamatosan megterhelik a civilizációs ártalmak, a levegô és a föld szennyezettsége, a vegyszerek, a tévé, a számítógép, a hordozható telefonok, a sok mûhold és elektromos kábel kisugárzása, a társadalomban általánossá vált teljesítôkényszer, az idegfeszültség. Ezekhez folytonosan alkalmazkodni kell. A stressz, a folyamatos alkalmazkodás, lényegében az életben maradás megviseli a vegetatív idegrendszert, a belsô elválasztású mirigyeket, a hormonrendszert, mely maga után vonja a védekezô-rendszer, valamint a szív- és érrendszer károsodását is. Amerikai kutatók számoltak be arról, hogy a Vietnamban harcoló katonák érfalai a stressz miatt elmeszesedtek. Kidolgoztak egy programot, amelynek segítségével ezt a folyamatot esetenként megállították és visszafordították.

A hagyományos, így az indiai, kínai orvoslás, valamint a magyar népi gyógyászat ismerôi, gyakorlói is összefüggést láttak a Sellye óta stressznek nevezett ártalom, a szívbetegségek (szívszélhûdés) és érrendszeri katasztrófák (agyszélhûdés) létrejötte között. A kínai és indiai gyógyítóknak már évezredekkel ezelôtt kidolgozott elméletük és gyakorlatuk volt a stressz feloldására és a szívbetegségek gyógyítására. Egészségmegôrzô módszereikben a nekünk kellemetlen érzést okozó helyzetek megelôzését vagy elfogadását, valamint mentál-higiénés gyakorlatokat találunk.

Nem ritka, hogy az emberek egy-egy helytelenül kezelt stresszhelyzet után szívinfarktussal kerülnek kórházba. A szívinfarktus hátterében sokféle ok áll, így a magas vérnyomás, magas koleszterinszint, érelmeszesedés, helytelen táplálkozás, mozgásszegény életmód, dohányzás, alkoholfüggôség, cukorbetegség, elhízás (német belgyógyászok sze-
rint), baktériumfertôzés (chlamydia pneumonia), elégtelen pihenés stb.

A legeredményesebb "gyógykezelés" a megelôzés. Esetünkben az érrendszeri betegségek megelôzése. A fent említett okokat és azok hatásait csökkenteni kell és lehetôleg kiiktatni életünkbôl (ezek megelôzésérôl és természetes gyógymódjairól a következôkben részletesen írunk). Ugyanilyen fontos a stresszoldás, amelyrôl az elôzô cikkek sorozatában írtunk. A szív- és érrendszeri betegségekben a természetgyógyászatnak komplementer szerepe van.

Ajánlott irodalom: Simoncsics Péter: A kínai akupunktúra régen és ma Bp., 1988, Természetgyógyász Magazin 1996. június, július, 1998. június, Elixír Magazin 2000. augusztus, december.

Autók és egyebek

Személygépkocsi vagy könnyû haszonjármû? Mindkettô. Ha minden munkára nyitott, mégis stílusos megjelenésû, derûs, élénk karakterû kocsira vágyik, a Doblò tökéletes választás. Könnyû kezelni, kényelmes, mint egy kombi, tágas és kitartó, mint egy kisteherautó. A Doblò remek munkaerô és csupa életerô.

A fenti reklámszöveggel a Budapesti Autószalon keretében találkoztunk, ahol további adatokkal is szolgáltak errôl a kocsitípusról.

Mint kiderült, október 16-tól minden újonnan vásárolt Fiat, Lancia és Alfa Romeo gépjármûvet 2 év garanciával értékesítenek a márkakereskedôk, kilométer-korlátozás nélkül. A megkétszerezett szavatosság együtt jár az egész Európára érvényes országúti segélynyújtás azonos idôtartamra való meghosszabbításával. Ez ingyen szolgáltatások egész sorát jelenti, amelyek biztosítják a zavartalan célba érkezést - akkor is, ha útközben valami elôre nem látható esemény történne.

A Doblò és a Doblò Cargo SX, ELX illetve Base, SX felszereltséggel kapható. A Doblòban újabban már alapváltozatban jelen van a vezetô oldali légzsák, a szervokormány, az elsô elektromos ablakemelô, a központi zár, az FPS kocsitûz- megelôzô rendszer, a 12 V-os csatlakozó, valamint a rádió és a színezett üvegek. De akár négy légzsákot, légkondicionáló berendezést és navigációs rendszert is lehet választani.

Egy többcélú jármûnél talán a variálhatóság és a praktikus részletek a legfontosabbak. A Fiat új multifunkciós autójánál a belsô tér kialakításakor a legszélesebb körû felhasználhatóság volt a fô szempont. Ennek szellemében a Doblòban számos módon változtatható az ülések helyzete, minden ajtón jókora zsebek várják a kisebb tárgyakat, tekintélyes nagyságú és gyönyörûen formázott polc található a szélvédô fölött és méretes "kesztyûtartó" szolgál a papírok, térképek és egyéb apróságok elhelyezésére. A Cargóban fülek segítik a csomagok rögzítését, s a mindössze 535 mm-es, tehát rendkívül alacsony hátsó rakodószint is jelentôsen megkönnyíti a pakolást.

A fénykép nagyvonalakban érzékelteti a karosszéria-változatokat. Azt azonban le kell írnunk, hogy a legfrissebb információk szerint a Doblòt 1910 köbcentiméteres, 63 lóerôs dízelmotorral (ez a legszerényebb 1.9 D SX változat), 1242 cm3-es, 65 lóerôs benzinmotorral (SX 1.2), valamint 1910 köbcentis, 100 lóerôs kompressziógyújtású erôforrással (1.9 JTD SX) gyártják jelenleg. Az idei év végétôl ezenfelül egy 1596 cm3-es, 103 lóerôs motorral is rendelhetô lesz a (1.6 Torque) Doblò. Az olvasók figyelmét fel szeretnénk hívni a mûanyagból készített, rugalmas, energiaelnyelô lökhárítókra, a tetôoszlopra fölhelyezett hátsó lámpasorra, meg a harmadik vagy pótféklám-pára is. Ez utóbbiak jól láthatók - tekintettel arra, hogy magasban vannak - és koccanás esetén sincsenek kitéve a sérülés veszélyének.

Befejezôül annyit, hogy a Doblòk szériatartozéka még a kódolt lopásgátló, a fejtámasz, a hárompontos biztonsági öv, a vezetôülésbôl szabályozható fényszóró, a hôszigetelô ablak, a belülrôl, kézzel beállítható két visszapillantó tükör, a kvarcóra, a szellôztetô és fûtôlevegô-keringtetô rendszer, valamint a kétszárnyas hátsó ajtó. Opcionális ezzel szemben az ABS, a többféle magasságban rögzíthetô kormány, a légkondicionáló berendezés, a két elektromosan állítható és fûthetô külsô tükör, a ködlámpa, továbbá a villannyal fûthetô sofôrülés, az utas felôli és az oldallégzsákok, a parkolást segítô jelzôkészülék, az eltolható oldalajtó, a hátsó ablakok (a Cargónál), a lehajtható háttámlájú utasülés, a CD-vel kombinált rádió, és az utasteret a rakodótértôl elválasztó üvegezett, illetve eltolható fal.

Megkezdôdött a filmbemutatók szezonja. Stúdiók és független producerek naponta nyitnak filmjeikkel, hogy ajánlást nyerhessenek az Oscar-díjra. Szeptember nem igazán hozott színvonalas bemutatókat. Igaz, hogy a 11-i tragédia is rányomta bélyegét a szórakoztatóiparra.

1. Szívek Atlantiszba - Anthony Hopkinsszal és Anton Yelchinnel a fôszerepben. Egy idôsebb, titokzatos öregúr albérletbe fogad egy problémás fiatalt és megpróbálja jó útra téríteni. Fordítva történik, a gyerek hozza rendbe az öregurat, de még ô sem tudja szórakoztatóvá tenni a filmet.

2. Zoolander - Ben Stillerrel, Owen Wilsonnal és Jon Voighttal a fôszerepben. Stiller írta, rendezte is. Nem volt valami kedvezô a fogadtatása.

3. Járdák New Yorkban - Fôbb szerepekben Edward Burns, Dennis Farrina és Heather Graham. Hat véleménykutató járja a várost, próbálja megfejteni a szerelem titkát. Hangulatos, olykor szellemes kis film. De a tömeg nem fogja letörni a moziajtókat.

4. Kôlabda - Keanu Reevesszel, Diana Lane-nel. Egy csibész, naplopó fiatalembernek, mivel a tartozását képtelen törleszteni, edzôsködnie kell egy kölyök baseballcsapatnál. A gyerekek sem angyalok, de nagyon megkedvelik egymást és sikerrel jár munkájuk. Nem új történet, talán nem is érdekes. De meg van csinálva. Minek?

5. Az acélhölgyek - Na, ez aztán igen. Ilyen még nem volt. Ez igaz története egy thaiföldi volé-csapatnak, ahol csak homoszexuális, megváltoztatott nemû és transzvesztita játékosok vannak.

Megjegyzem, hogy ennyi rossz filmet egy hónapban még nem láttam.

Na, most elô a pletykákkal:

1. Madonna minden filmszerzôdésében szerepel, hogy a szállodai szobában két üveg jégbe hûtött Absolute vodka kell hogy várja. Kíváncsi lennék, meddig tart a két üveg. Én is szeretem a vodkát, és köszönet Madonnának, kaptam egy jó ötletet.

2. Goldie Hawn kerti öntözôcsapot ment vásárolni. Ki akarta próbálni és szembespriccolta magát vízzel. A fehér inge átnedvesedvén teljesen átlátszó lett, melltartó nem volt alatta, tisztán átragyogtak gyönyörû mellei. Volt a vásárlóknak néznivalójuk… Hogy én ilyenkor nem tudok ott lenni!

3. Sly Stallone vett egy négy hálószobás, négy fürdôszobás, biliárdtermes, könyvtárszobás házat egy 25 méteres uszodával. Kérdezték, hogy ô ott fog-e lakni? Ah, micsoda csacsi kérdés, felelte Sly. A rokonoknak vettem, ha látogatóba jönnek. A jó példa megvan. Máris robogok venni egy házat, hogy legyen hol lakjon anyósom, ha jön látogatóba. A fontos, hogy minél messzebb legyen. Hát nem?

4. Meg Ryan amióta elvált férjétôl, zabálja a férfiakat. Elôször Russel Crowe, utána Matt Dillon, majd Tim Roberts. Ez mind gyors leforgású volt. Tim Roberts barátnôje, Susan Sarandon, akivel együtt él és van két gyerekük is, nem a legjobb szemekkel nézte az eseményeket. Roberts repült. Szegény Tim, most két szék között a földön kötött ki.

(folytatjuk)

Élhessünk és dalolhassunk

Váratlanul hullt ölébe a siker, nem kellett érte megküzdenie, mint sokan másoknak. Alig hagyta el néhány évvel a harmincat, s pályája delelôjére érkezett. Kevés erdélyi magyar írónak volt az övéhez hasonló népszerûsége. Könyvei az akkori viszonyok közt kivételes példányszámban kerültek forgalomba, többször megkapta a Baumgarten- díjat. Szûzmáriás királyfija megjelent német nyelven, a román Revista Fundatiilor több novelláját közölte, a Vásárhelyi találkozó elnökévé választotta. Seregnyi tisztelôje, sôt rajongója valóságos nimbuszt font köréje. Mi tagadás: a népszerûség csalóka szivárvány, aki fölött megjelenik, könnyen megmámorosodik tôle.

A monográfia 1969-ben jelent meg. A szerzô - egykor tanárom a marosvásárhelyi tanárképzô fôiskolán - többször is említette: a könyv nem teljes, a cenzúra (meg az öncenzúra?) megtette a magáét - elôadásain, szemináriumain, diákjaival folytatott beszélgetései alkalmával "pótolgatta", ami kényszerûen kimaradt. Olvasói most kézbe vehetnék a teljes, sôt kiegészített szövegû értekezést a székelyek legzseniálisabb írójáról. Az ám. De ki hitte volna, hogy 1989 után csak az óceánon túl juthat kiadóhoz a Tamási- életmû egyik legjobb értôje, a nyolcvan esztendôs Izsák József. Két éve jelent meg a Sigma Kiadónál Torontóban a kötet, amelynek elsô kiadásáról még 1970-ben - a római Katolikus Szemlében - így írt Várady Imre: "A könyv szerkezetében megnyilvánuló arányérzék, a kellemes ritmusú térbeosztás és a világos vonalvezetés minden más tekintetben is jellemzô jegye Izsák József gondolkodásmódjának. Nagy szeretete Tamási iránt minden sorát átmelegíti ugyan, de soha sincs ítéletei tárgyilagosságának rovására. Saját székelysége révén fogékonyabb Tamási székely ízei, különösségei iránt, mint más magyar olvasó, de ezt a lelki rokonságot elnémítani igyekszik magában, nehogy elnézôvé váljék szerzôje iránt, amikor az egy-egy fáradtabb órájában modorossá lesz. Az írói érdem felmérésére európai mércét alkalmaz, anélkül, hogy párhuzamokkal, hasonlítgatásokkal irodalmi horizontja rendkívüli tágasságát fitogtatná. A szigorú rend és mértéktartás azonban nem csökkentik Izsák írásmódjának rugalmasságát, plaszticitását és eleven színeit. Bár közhelyet keresve sem találni ebben a könyvben, stílusa közvetlen, világos, az értelmet megragadó, árnyalatos és modern hangszerelésû."

Lássuk a fejezetek címét: Farkaslakától Farkaslakáig, Az indulás, Írói pályakezdés, Az írói pálya szakaszai, A novella költôje, A regényíró, Az Ábel-trilógia, Hol is ragyog az a csillag?, Népi játékok, Vallomások, Sors és mû. A záró részben a Vadon nôtt gyöngyvirág szerzôjének állít emléket: In memoriam Tamási Gáspár, A testôrkatona halálára (Búcsú Tamási Gáspártól). Végül Utószó helyett Várady Imre már jelzett méltatása zárja a kötetet.

A címlapfotóval együtt kilenc kitûnô Tamási-arcképet és a közismert Nagy Imre-rajzot is tartalmazza a könyv, egy másik kép pedig Gáspárt ábrázolja.

A szerzô csak nehezen juthatott hozzá az új kiadás néhány példányához. Kétséges, eljut-e (a baráti ajánlással ellátott példányokon kívül) más olvasókhoz is ez a kedves könyv. Ezért bátorkodom "ideszerkeszteni" Izsák József gondolatainak egy kisesszére való csokrát Tamási Áronról. (Mellesleg, ha rajtam állna, folytatásokban adnám közre a 242 oldalas munkát, akár megyei napilapban is.)

*

Mese és mítosz fonta be a gyermek elsô eszmélkedéseit. Nem csoda, ha ezek a sejtelmes üzenetek kitörölhetetlenül a vérébe, emlékeibe ivódtak, ha képzeletét egy mesebeli világ sziklacsúcsaival vették körül, amelybôl kitörni, a józan ítélet fényére jutni annyi erôfeszítésébe, próbálkozásába került az eljövendô írónak.

Kivételes tehetségét, eredeti észjárását, életre szóló hûségét, a jó ügy szolgálatában vállalt elkötelezettségét, önemésztô vívódásait, virrasztó gondjait mind-mind annak a honszerelemnek köszönhette, amelynek ízében a kerek földnek minden fûszere egybefôzetett: így lett édes és keserû, mérgezô és gyógyító, kábító és józanító. Mert nemcsak képzeletserkentô színt, atmoszférát jelentett ez az érzés, hanem visszahúzó erôt is: az embert, a mûvészt, a közéleti írót nemegyszer rántotta megfogó bozótba. Szívósságát és szíjasságát is e földtôl nyerte, amelynek száját ô nyitotta meg panaszra és vidámságra. Innen szerzett erôt arra is, hogy leküzdje önmagában a mérgezô és kábító fûszerek mákonyát, és tisztára fényesítse emberségre intô gondolatait.

Hitvalló író volt - többször is megfogalmazta emberi követeléseit programcikkeiben és különbözô fórumokon elhangzott beszédekben. Leghibátlanabbul és legtömörebben Dózsa György íródeákjaként: azt akarjuk, hogy "élhessünk és dalolhassunk".

A "bolygó lélek" világjáró nyugtalansága ûzte a tengeren túlra - tanulni vágyó fiatalemberként indult el, és elismert íróként tért haza Kolozsvárra. Egyszeriben a kibontakozó erdélyi magyar irodalom legnagyobb reménysége lett. A kivételes tehetségnek kijáró figyelem fogadta mindenfelé. Amikor Amerikába elindult, csak a Tizenegyek fiatal íróinak csoportosulása tartotta számon, meg ennek a hôskorát érzô irodalomnak a melegszívû szervezôje, bátorítója: Benedek Elek.

Tamási a népéért és az egész emberiségért való elkötelezettségbôl olyan ôrhelyet választott, ahonnan az eligazító és megtartó igazságok körül épp a legádázabb szelek fújtak. Ha figyelembe vesszük alkatának nyugtalan líraiságát, morális törekvéseinek hevületét, bölcselmi nézeteinek sajátosan népi és vallásos gyökereit, egyszeriben világossá válik, miért olyan nehéz határköveket lecövekelni írói pályáján, vagy akárcsak végleges és pontos megfogalmazását adni annak, hogy mi is volt eszmei tájékozódásának fô tartalma.

Egyfajta erkölcsi reformizmus igézetében élt, a falutól várta a társadalmi megújhodást, de volt idôszak, amikor érezte a romantikus "népi demokrácia" elégtelenségét, s a szocializmustól remélte a gazdasági, társadalmi haladás sikerét.

A jó ügy szolgálata, az erkölcsi eligazításnak a szenvedélye a szépírói mûvekben és a közéleti megnyilatkozásokban sok esetben a valóság fölé emelte. Az eszmények kergetésének révületében a költô, az álomlátó, még ha olykor le is gyôzte benne a józanul értékelô, megfigyelô realista ábrázolót, eltökélten hirdette minden idôben, hogy a nép egyszerû fiaiban értelem és rátermettség révén érik a jövô társadalma, ott vannak elrejtve azok az értékek, amelyek egyedül képesek az általános válságból kivezetni az emberiséget.

A Tamási-novella bonyolult és sokszínû jelenség. Az az üvegkristály, aminek Babits látta. Újra és újra fölcsillanó színek káprázata, sok-sok villanás. Valóság és csoda, tragédia és játék, költészet és próza. Sziporkázik, robban, elkápráztat, felháborít, megnevettet.

Külön-külön és együtt ezerfelé szikrázna szét, ha nem bûvölné mindezt egyetlen mágnesmezôbe az író lírája, szubjektív indulata. Ebben az indulatban a poézis és a szociális gondolat elválaszthatatlanul összetartozik. Csupán az egymáshoz való viszonyulási arányuk, mikéntjük változik - épp az író társadalmi, világnézeti tájékozódása szerint.

A "felséges szépet" Tamási mindenben meglátta, mert végsô fokon önmagában hordozta. Ez a szépségittas, néha szertelen líraiság szakítja el képzeletét idônként a közeli és közvetlen realitásoktól és lendíti át a cselekvés és kifejezés révületébe, a példázatok, szimbólumok, a bölcselet elvontságába.

Izgatta, nemegyszer földhöz verte a vágy, hogy megostromolhassa és birtokba vehesse a földi élet minden titkát. Isten szeretett volna lenni, vagy egy új csillag, mely végeszakadatlan esésben fényével írja meg mindazt, amit ô nem tudott megírni. Kedvelte az ilyen merész jelképeket, nem riasztották a mérhetetlen arányok, sôt akkor érezte magát elemében, ha láthatott maga körül megszûnni mindenféle korlátot, amely az eredendô emberi szabadságot lebéklyózhatná. Ezért lényegült át költôi kitárulkozásaiban az univerzum lelkes részévé, tudta az életét pogány szentírásnak és szertartásnak. Sokat emlegette "pogány " természetét, s ennek az eretnekségnek a jegyében nem minden romantikus láz nélkül körvonalazta egy földibb, emberibb, ahogy mondani szokták, "népi" katolicizmus hitvallását.

Regionális, népi világból lobbant fel a pogány Szász Tamás keserûsége, de a kiteljesedô Tamási tehetsége egyre tágasodott, mígnem népe gondjaiban és örömeiben el nem talált a humánumon és költészeten keresztül az egyetemes horizontokig.

Egyesek a francia Gionohoz hasonlítják Tamásit, mások a francia neokatolicizmus íróival hozzák összefüggésbe. Párhuzamokat könnyû találni, de az igazság mégis csak az marad, hogy Tamási Áron tehetsége a székely folklórból nôtt ki és igazán nagyot és maradandót a regényben is akkor alkotott, amikor hû maradt önmagához.

Természete a csodának, hogy egyszeri és megismételhetetlen. Tamási ösztönösen, saját erejébôl teremtette meg modern színpadát. A szövegen túli rezonanciák, a burleszknek és a költészetnek az elegyítése, az ember és szerep különválasztása - egyszóval a drámának játékként való felfogása régebbi Pirandellónál és Claudelnél, elôzményei visszanyúlnak a régi görögökig. Tamási voltaképpen a székely népmesébôl és a liturgikus eredetû néphagyományokból (mint például a karácsonyi kántálás) tanult a legtöbbet.

A népmese szelleme, nemcsak motívumokban, hanem gondolati igazságaiban, az ôsi tapasztalatokat, bölcsességeket ôrzô katarzisaival hol megfoghatóan, hol láthatatlanul ott lebeg minden írása felett.

Kitárulkozó epikus, minden regényében, novellájában és népi játékában elsôsorban önmagát írta, mégis a Szülôföldem az a könyve, amelyben a legközelebb enged magához, a legtöbbet árul el önmagáról, falujáról, sôt regényhôseinek fogantatásáról. Mindenekfelett itt érezzük a legautentikusabbnak népiségét, minden stilizáltságtól mentes nyelvét. A Tamási- varázslat itt ragyog a legtisztábban, abban a sajátos írói szemléletben, amelyben, mint üdítô havasi forrás kristályvize buzog fel életérzésének otthoniassága.

Válságos történelmi idôkben keresett tiszta látást, szólt ôszintén, nyíltan a legkényesebb kérdésekrôl. Elfogultság nem vezette azon az egyen kívül, hogy szerette szülôföldjét, annak népét.

Feljegyzései Kodály Zoltánról, Szabó Dezsôrôl, Tompa Lászlóról, Reményik Sándorról, Móra Ferencrôl, Zilahy Lajosról egy autonóm szellem szabad megnyilatkozásai. Bizonyságok, hogy a szépíró nemcsak a kifejezés eredetiségében, az esszéisztikus hangban válik jelenvalóvá, hanem az érzelmi, indulati árnyalatokban is. Tántoríthatatlanul kitartott eszményei mellett, kortársakat, mûveket ahhoz mért, hogy mennyiben töltik be a népiség ideájának, a kisebbségi önvédelmi harcnak, az erkölcsi megújulásnak, az esztétikai értékállóságnak a törvényeit. Voltaképpen az irodalomtól is elsôsorban cselekedetet várt. Ezért utasította el a történelmi regények egyoldalú mûvelését, és sürgette a sorsvállaló társadalmi regények beleszólását a kor legégetôbb kérdéseibe. Nem kergetett hiú ábrándokat, józanul felmérte a lehetôségeket, az áldozatok értelmét is. A korlátozott politikai cselekvés körülményei között nem volt utópia, amidôn a minôség erejének, az erkölcsi megújulásnak, az önismeret és öntudat erôsítésének tulajdonított nagy fontosságot. Népiségének ez az irányválasztása szorosan kapcsolódott az adott történelmi feltételekhez.

Rendkívüli érzékenységgel megáldott mûvész volt Tamási Áron, akibôl nem hiányzott sem a humor, sem az irónia. A publicisztika mûvelôje ezen a ponton találkozott a novella költôjével.

*

Tanár Úr, elnézést kérek az önkényes szövegtársításokért.
"Elfogultságom" végsô soron az íróéval és az önével azonos tôrôl fakad. (Izsák József: Tamási Áron. Második, átdolgozott és bôvített kiadás, 1999, Sigma Publishing, Toronto, ONT, Canada.)

Bölöni Domokos

Bemutató elôtt Az ember tragédiája

Keresztes Sándor, a népszerû Samu 1983-ban ment el Marosvásárhelyrôl. Sokan még emlékeznek megkapó, lendületes alakításaira. A sajtó segítségével pályájának alakulását is nyomon követték. Tudják, hogy Magyarországon is elismerést szerzett szerepeivel, az utóbbi idôszakban fôleg a budapesti Új Színház produkcióiban lépett fel. Kedvezô visszhangja volt tehát a hírnek, miszerint a Madách- mû Luciferét városunkban ô kelti életre. A közelgô bemutató felfokozott ritmusú elôkészületeinek lázában nyilatkozott újabb itthoni feladatáról.

- Tizennyolcadik éve, hogy sajnos nem tettem a lábam erre a színpadra, érthetô, hogy nagy örömmel fogadtam a meghívást. Nagy megtiszteltetés és ugyanakkor nagy szerencse is egy színész életében a Lucifer eljátszása.

- Nem keltett benned némi szorongást az, hogy annyi év után találkozol újra a vásárhelyi közönséggel?

- Ez nem kelthet bennem szorongást, csak örömöt, viszont mint minden új szerep, ennek a megformálása is belsô feszültségeket fakaszt az emberben, hiszen valami újat, különlegeset, egyedit kell létrehozni, valami egyénit kell produkálni a színpadon. Köztudott, hogy egy nagyon kemény és jó elôadás utódai vagyunk, a Harag-féle Tragédia követôi, amit elsôsorban idôrendi és nem szellemi vonatkozásban értek. Hiszen én sajnos nem láttam azt az elôadást. Szerencsére ilyen béklyóim, amiket azok az emlékek rakhattak volna rám, nincsenek. Viszont sokat hallottam róla, rendkívül érdekes lehetett. De én akkor még nem voltam Vásárhelyen.

- Meggyôzôdésem, hogy szeretnétek, ha a mostani elôadásotokról is hasonlóan vélekedne a közönség s a szakma. Amikor még itt játszottál, teljesen más világ volt, a társulat is különbözött a jelenlegitôl. Vajon, ha akkoriban kapod a feladatot, az lényegesen más Lucifer lett volna?

- Mindenképpen más lett volna. Én azért szerzôdtem át akkor Kolozsvárra, mert Harag és Tompa hívott, elô szerették volna adni Az ember tragédiáját. Az akkori hatalom azonban nem engedte. Így lettem aztán a Harag rendezte Csongor és Tündében Balga, pedig a Lucifert kellett volna játszanom az eredeti tervek szerint. Attól elestem, de vigasztalhatott a tudat, hogy egy másik szép elôadást hoztunk létre.

- Idônként felmerül a szerep kívánta életkor és a színész valós kora közti összhang problémája. Ez esetben számodra jókor jött ez a feladat?

- Gondolom, hogy negyvenöt évesen már el lehet játszani ezt a szerepet, elég érettnek érzem magam rá, tapasztalatokban gazdagabb lettem. Örülök, hogy most jött, örülök, hogy jött! Madách mûve a filozofikus szövegek egyike a magyar drámairodalomban, nagyon nehéz megfejteni, ráadásul a szellemi vezetônk, Anca Bradu rendezônô román, aki elég jól ért ugyan magyarul, mégis nagyon oda kell figyelnünk, koncentrálnunk kell arra, hogy a szöveg leglényegesebb üzenetét közvetítsük. Izgalmas, megfeszített szellemi kalandra vállalkoztunk.

- Nem kellene kérdeznem, hiszen ha másként vélekednél se lenne ildomos most elmondanod, de a kívülállóban felvetôdhet, hogy vajon a rendezônô meg tudott-e gyôzni a maga igazáról, hiszen biztos sajátos módon látja, láttatja a madáchi víziót.

- Abszolút sajátos, különös módon, és szerintem ez egy nagyon szerencsés vállalkozás, találkozás. Nem egy történelmi illusztrációt lehet majd látni a színpadon, hanem egy sokkal színesebb, sokkal érzelemgazdagabb elôadást, mint amihez általában hozzá vagyunk szokva.

- Erre a darabra is rá szokták mondani, hogy könyvdráma. Sikerrel küzdöttetek meg ezzel?

- Valóban könyvdráma, nehéz igazi dialógusokat találni benne, ezt kell ellensúlyozni, erre kell megfelelô megoldásokat találni és erre tett kísérletet ez a nagyon okos román rendezônô. A dráma megkívánta dialogizálást, párbeszédet, a gondolatok egymásnak feszülését próbálta érvényre juttatni az elôadásban, hogy ne gyengítse a drámaszerûség erejét a túlsúlyba kerülô sok hosszú monológ.

- Lucifer az örök kétkedô, az intrikus. A közönségben is vannak Luciferek, a készülô elôadásnak is vannak drukkerei és ellendrukkerei, ezzel, gondolom, tisztában vagy.

- Mi valamit igyekszünk megvalósítani, azzal egyet lehet érteni vagy sem. Ha netalán valaki ellengondolatokkal jön be az elôadásra, azt vagy meggyôzzük, vagy nem. Az ô szabadsága, hogy meggyôzôdjön, elfogadjon vagy elutasítson bennünket. Én a drukkereknek köszönöm, hogy velünk tartanak, az ellendrukkereket sajnálom.

- A Tragédia színrevitele mindenkor nagy kihívás, a mostani bemutató súlyát talán még növeli, hogy az elsô megmérettetés tíz nap múlva Budapesten lesz.

- Ez tényleg egy kicsit furcsa, de úgy fogjuk érezni magunkat, mint egy budapesti színház, amely ott mutatja be az elôadását. Ez a társaság nem vidékiesen állt ehhez a produkcióhoz, egy hallatlanul profi módon mûködô csapat, beleértve a fôiskolásokat is, akik nagyon keményen dolgoztak és minden elismerésem az övék és az összes résztvevôé. Azért tehát nincs miért félni, hogy nem Marosvásárhelyen lesz a bemutató. Szigorúak az ottani kritikusok, de talán kevésbé piszkálódósak, mint az itteniek. Ott nincs ellendrukker, vannak emberek, akik megnézik az elôadást, s azt mondják, tetszett vagy nem tetszett. Ilyen szempontból talán még szerencsésebb is, hogy Budapesten lesz a premier.

- Sikert kívánok, és várjuk az itthoni bemutatót.

N.M.K.

Albert-Lôrincz Márton

NMK-hoz

Torontót járva beleharapsz az alma ép magházába,

épp mikor a szó lecsúszik a mikrofon torkán s fennakad.

Távoli mondja:

haza csak egy van - nahát -

otthon ki marad?

Haza kell jönnöd, tam-tam-buli-miegymás, élünk és halunk.

Kevesen vagyunk s be nagy a mi kis városunk, tágas- kizár,

nyilván azért, mert szelíd-kedvesek vagyunk, elveszik agyunk,

ágyunk, asszonyunk - itthon ki marad? - s odaát, kik át óceánt.

Ó, keleten más,

meseszült valóság és

fakír arcvonás.

Persze hazatérsz. A távolban már dobban - milyen csodaszép.

S a városkapunál belépôt szednek víg alabárdosok.

2001. május 18.

November 7-én kezdôdik a 9. marosvásárhelyi nemzetközi rövidfilm-fesztivál. Az Alter-native rendezvénysorozatról írtunk már a Múzsában, az ismertetett program alapjaiban nem változott, de kisebb módosulások mindig történnek. Hol egyik, hol másik elôre bejelentett vendég nem tud eljönni váratlanul felmerült akadály miatt, sokszor azonban bejelentetlenül is feltûnik a Kultúrpalotában egy-egy fontos filmes ember. Nem lesz ez másképpen most sem. A szervezôk mindenesetre izgalommal várják és reménykednek, hogy Jancsó Miklós is itt lesz. A nyolcvanéves örökifjú rendezô megígérte, hogy ha csak teheti, jön. Az Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél címû játékfilmjét november 10-én este 9-tôl mindenképpen levetítik.

A versenyfilmek mellett lesz még több figyelemre méltó alkotás az Alter-native 9 ötnapos mûsorán. Szerdán három mûvészfilm is, a fesztivál nemrég elhunyt nagy barátja és támogatója, Simó Sándor Szemüvegesek címû produkciója, valamint Török Ferenc Moszkva tér és Constantin Vaeni Vándor a farkasok útján címû filmje. November 8-án az est bemutatója Tímár Péter jó hírû Vakvagányokja. Másnap láthatjuk Czabán György Feri és az édes élet és Fonyó Gergely Cseh Tamás filmjét. Ráadás a Citromfej, Bodó Viktor mûve és Mispál Attila Maratonja. Szombaton még gazdagabb a kínálat. A Jancsó-film mellett Hajdú Szabolcs játékfilmje, a Macerás ügyek, Gulyás Gyula Tanítványok, Sinisa Dragin Minden nap szájon csókol az isten és Nae Caranfil Filantropika címû munkája látható. Az utolsó nap játékfilmje Incze Ágnes alkotása, az I ? Budapest.

És nyilván sok élménnyel kecsegtetnek csütörtöktôl a rövidfilmek is, a tíz versenyprogram a nagy- és kisteremben, a Mediawave és a DaKino bemutatók, meg a kiegészítô és társrendezvények, melyek helyét, idôpontját idejében jelezzük olvasóinknak.

Eseménydús napok lesznek a jövô héten Marosvásárhelyen, a filmmel könyves és zenei megnyilvánulások versengenek, aminek igazából örülhet a közönség. Remélhetôleg úgy tudja majd igazítani programját, hogy minden fontosabb helyre eljusson.

(n.k.)

Tavaszy Sándor (1919 Sepsiszentgyörgy - 1997 Budapest)

Az ôszi tájban úgy barangolok,

mint aki máris új Tavaszt remél,

nem rettent sem a közelítô Tél,

sem a vihar, mely bennem háborog.

Ma ez a táj a termô nyugalom,

most nem zúg vihar ôs fái között,

mára királyi díszbe öltözött,

a béke vára e pannon halom.

A szelíd lankán lassan baktatok,

a Vár fönsége úgy borul fölém,

mint néma áldás, üdítô malaszt,

zavaros Korban tisztult Üzenet,

s míg talpam alatt muzsikál a kô,

föntrôl megáld a karizmás Jövô.

93 Mindenszentek

Balási András

Valami végtelennek tûnô ôsi

szomorúság lebeg a táj felett,

szikár sugárkarokkal óvja, ôrzi

még a köddé omló emlékeket.

Esô szipog. Lassan minden nesz elhal.

Igézet volt-e csak e foszladó lét,

szerelem volt-e, mi áldó álmokkal

hímezte a reménység drága selymét?

Jeges üresség, vonulás, mint ahogy

a névtelen kialudt csillagok

hátrálnak megváltás-ígéret nélkül.

A tünékeny csend hirtelen megáll.

Egyensúly. Mint mikor élet s halál

a mélyben pillanatra összebékül.

Szép, tiszta szavakkal kell írni

A Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma szeptember 17-én ítélte oda a Márton Áron- emlékérmet, Szervátiusz Tibor alkotását. Az egyik kitüntetett Horváth Arany. "Alapítványunk névadója és Márton Áron, Erdély szentéletû mártír püspöke együtt jelentik azt a szellemiséget, amely az emberi humánumot és toleranciát, a kisebbségek védelmét a legnehezebb idôkben is példaszerûen képviseli - áll a levélben, melyet Bakos István kuratóriumi elnök és Nagy Gáspár költô, kuratóriumi tag, titkár írt alá. - Ennek a szellemiségnek megfelelve: magas szintû, áldozatos tevékenységet végzô egyének és közösségek nyerhetik el e kitüntetést, a Márton Áron- emlékérmet. Örömmel értesítjük, hogy az erdélyi magyarság szolgálatában végzett több évtizedes közírói munkásságáért kuratóriumunk ebben az esztendôben Önnek ítélte oda az egyik emlékérmet, melyhez ezúton is gratulálunk."

Horváth Aranyt többnyire úgy ismerik, mint a költô Horváth István lányát. Holott szerkesztôi, közírói tevékenységével megdolgozott a nevéért. 1964- tôl 1994-ig szolgálta a Mûvelôdést (a folyóiratot és az erdélyi magyar kultúrát), volt szerkesztôje, rovatvezetôje, fôszerkesztô-helyettese, nyugdíjazásáig. 1995-tôl az Erdélyi Gazda címû folyóiratnak is fôszerkesztôje volt. Hadd soroljuk ide köteteit is: Ember a havason (tévéjáték, 1987); Fába faragott balladák (riportkönyv, 1983), Pontot, vesszôt nem ismerek, de a szó mind igaz (életrajzi elbeszélés, 1985), Kalodaének (ballada prózában, 1993), Kökény a hóban (riportkönyv, 1995), Elrabolt méltóság (1999). De nyugdíjasként sem tétlen: az Egyesült Államokban megjelenô Transsylvania címû negyedévi erdélyi tájékoztató erdélyi ügyvezetôje, a magyarózdi találkozók fáradhatatlan szervezôje.

- Hogyan fogadta a jó hírt? - kérdezem a Márton Áron-díjas szerzôt.

- Meglepett a magas kitüntetés, kicsit meg is ijedtem, és nagy püspökünkre emlékezve az elismerés jó érzése mellé költözött az önrevízió is. A hivatalos levél, melyet elôbb idéztél..." az erdélyi magyarság szolgálatában végzett több évtizedes közírói munkásságáért..." - de hát mi egyebet tehettem volna, ha nem ezt? Nyilvánvalóan erre a feladatra jelölt ki a sors. Környezetem szellemi embernek nevelt, s íráskészségem segít a világos, érthetô fogalmazásban. Talán megbocsátható, ha írásaim minôsége olykor egyenetlen, de a szándékom töretlenül következetes. Írásaimon bizonyára átsüt a nemzetközösség miatti aggodalom, a felelôsség. Eddig még ellenségeim sem tudták rám bizonyítani az ôszintétlenséget. Az olvasók ragaszkodása pedig óriási bástya, melynek védelmében tovább ír az ember.

- Valóban ennyire fontos az olvasói visszajelzés?

- Nekem születésemtôl azt tanították: csak akkor nem leszek magányos az életben, ha egyszerre élek, lélegzem azzal a közösséggel, amelybôl vétettem. Akkor nem lehetek süket a világ hangjára sem. Az emberek hamar észreveszik a "kiválasztottat", aki gondjaikkal foglalkozik. Néha puszta ragaszkodásból valósággal kisajátítják az értük szólókat. Ezek után nincs idô a magángondokkal foglalkozni, az emberek nem hagynak visszavonulni. Ez történt velem is, a Mûvelôdés szerkesztése, írása közben. Kívánom minden újságíró utódnak, hogy annyi öröm fogadja a pályán, amennyi nekem jutott.

- Hogyan sikerült következetesnek maradnia?

- Miként ôriztem meg nép-nemzeti gondolkodásomat? Az élet, a sajátos valóság bizonyította: csak így ôrizhetjük meg önmagunkat. Figyeltem az elôttem járó szellemóriásokat, a tisztákat, a tévedéseik között is felelôsséget vállalókat. Ôk minden változáson belül ugyanazok maradtak. Ifjú tollforgató koromban gátlásaimmal kínlódtam. Az írással. Már nem emlékszem pontosan, Asztalos István, Szabédi László, avagy édesapám szólt hozzám a szokásos szeretet szigorával: "Tanuld meg a pontos tényeket szavakkal kifejezni. Szép, tiszta szavakkal kell írni."

- Mennyire sikerült ez Önnek?

- Most már tudom, hogy minden táj embere gyönyörû szavakkal meséli el örömét, tragédiáját. Nem burkolja gondolatait az elvontság ködébe, hanem anyanyelvünk legszínesebb stílusát használja. Csak oda kell figyelni a lényegre és a nyelv palástjára is.

- Bántották-e valaha is azért, amit és ahogyan ír?

- Mondták rólam liberális szellemû globalista urak: populista vagyok. Csak mosolygok rajta. Az önnön nagyságukat szervezôk és ünneplôk soha nem élték át annak a kitüntetésnek az örömét, amely nem tûzhetô a kabát hajtókájára, s amelynek üres borítékjában legnagyobb vagyonát adományozta Erdély: a bizalmat. Szülôföldem lakossága sem adományozott kis- és nagykeresztet a Magyarózdi Találkozó immár tízéves eredményeiért. A magyar nemzet felfigyelt törekvéseinkre, s ez viszont többet ér mindennél.

- Érték-e csalódások? Tévedéseit hogyan éli meg?

- A Márton Áron-díj és a püspök úr egyéniségéhez fûzôdô személyes emlékeim felelevenedése mellett elôhozakodnak tévedéseim is. Sokáig azt vallottam: a barátság a legtárgyilagosabb szeretet két ember között. Nem hallgattam Seneca bölcsességére, aki azt írta: "Aki barát, szeret; de aki szeret, nem mindig barát." Egyik alkalommal a püspök úr is arra figyelmeztetett, válogassam meg barátaimat, mert közvetlen természetemmel könnyen becsapható vagyok. Sajnos, igaza volt. Közéleti, közírói munkám néhányszor majdnem csôdöt mondott az úgynevezett barátokba vetett bizalmam miatt. A bizalom a feladatok, az álláspontok becsületes felvállalását jelentette számomra. A bizalmamat élvezô "barát" arcpirulás nélkül emelte saját törekvéseit a közügy fölé...

- Mi edzette meg?

- A magam törvényei ellen vétettem, s a csalódás mellett úgy éreztem, hogy megbuktam a bennem bízó emberek elôtt. Szerencsére éppen az ô segítségükkel erôsödtem is, és idôvel egyre kételkedôbb, könyörtelenebb lettem a barátokkal - írásban és tettben egyar&aacu