Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Aktuális

Mennek Strasbourgba a magyarországi romák. Az elhíresült zámolyiak után újabb csoport készül Európa fôvárosába, hogy megszabaduljon nyomorúságos helyzetébôl. Bezártak a (komlói) bányák, állás nélkül maradtak a cigány vájárok, akiknek kevés az esélyük arra, hogy a jelenlegi helyzetben más munkahelyet találjanak. Persze a zámolyiakat nem csak a munkanélküliség kergette egészen Franciaországig. Ahogy itt a megyénkben, Hadréven is történt, a fel-halmozódott sérelmek, az erôszak kapcsán alakult ki a romaellenes hangulat, bizonyos sérelmeket a helyi lakosság ellenválasza követett. És még hány hasonló példát sorolhatnánk!

A strasbourgi hatóságok merész választ adtak a kérdés megoldására, bár nem volt könnyû a dolguk. De ott, "az európai jogok kohójában", mit is tehettek volna azokkal, akik üldözötteknek, a társadalom kitaszítottjainak vallották magukat. Persze nem lenne érdektelen megtudni, hogy kik álltak, állnak a zámolyi romák mögött, és mi a szándékuk azzal, hogy a világ tekintetét Strasbourg felé orientálják. Mert, ha valaki szponzorálja a költségeket, maga az út nem olyan nehéz, hisz Magyarországon könnyen hozzá lehet jutni a világútlevélhez.

A romakérdés Romániában sem megoldott. Talán nem is lehet egyelôre megoldani. Akik ugyanis a cigányokat akarják "jó útra terelni", azok minduntalan elfelejtik, hogy egy olyan népcsoportról van szó, amelynek tagjai belsô indíttatásokból fakadóan nem tudnak és nem is akarnak úgy élni, ahogy egy megállapodott társadalmi berendezkedésben szokás. És hiába minden erôfeszítés, hogy helyhez kössék, letelepítsék, az átlaglakosság életviteléhez hasonlóra késztessék ôket. Természetesen vannak kivételek, akik tökéletesen beilleszkednek a társadalomba. Zömmel azonban ezt sehol sem sikerült megvalósítani. Hisz nyugat- európai államokban, mint például Hollandiában vagy Svájcban is, lakókocsikban élnek, és egyik településrôl a másikra vándorolnak, amit a hatóságok erre a célra kijelölt szálláshelyekkel tesznek lehetôvé. Másrészt az sem megoldható, hogy a társadalom alkalmazkodjon hozzájuk. A kérdés tehát nyitott marad, bármilyen szándékkal próbáljuk megközelíteni.

Visszatérve Strasbourghoz, a helyhatóságok merész megoldáshoz folyamodtak. Különösen, ha elgondoljuk, hogy a közeljövôben Románia számára is megnyílhatnak a határok. És akkor nem csak az állomásokon, tereken találkozik majd a Nyugat nyakukban táblát viselô vagy szervezett koldulással pénzt keresô romákkal, akik románoknak hirdetik magukat. Mert, ha ilyen ütemben folytatódik a befogadósdi, mit csinál Strasbourg, ha a magyarországi példán felbuzdulva elindulnak majd tömegesen a
"sértett" romániai romák is Franciaországba?

Nem áprilisi tréfa

A heti kormányülésen sürgôsségi rendeletet fogadtak el a tavaly jóváhagyott nyugdíjtörvény április 1-tôl való életbe léptetésérôl.

A rendeletre azért volt szükség, hogy az idén háromszor indexelni lehessen a nyugdíjakat - hangsúlyozták az illetékesek.

A munkaügyi miniszter azt nyilatkozta, hogy a sürgôsségi rendelet révén összehangolták a nyugdíjtörvény szövegét a szociális partnerekkel aláírt paktum elôírásával, amely szerint az I. munkacsoportba sorolt személyek számára további 5 esztendôre érvényben maradnak a személyi kedvezmények.

Az új kiszámítása az összes munkaévben megvalósított jövedelem alapján történik. Alkalmazásának részletei helyi szinten még nem ismeretesek.

Tegnap a kormányfô a szokásos heti telekonferencián a költségvetésrôl szólva elmondta, hogy a törvénytervezet a parlament állandó bizottságai asztalán van, s remélhetôleg április 7-én, hétfôn kerül a plénum elé. Megszavazását április 12-re várja. Hozzátette, hogy új bevételi források nincsenek, csak a meglévô összegeket próbálják minél ésszerûbben elosztani, s késôbb esetleg külföldi hitelekkel pótolni. Hozzátette, hogy a jövô évi költségvetést idôben elkészítik, s a parlament már ez év októberében meg fogja szavazni.

Szigorú intézkedéseket helyezett kilátásba a földtörvény alkalmazása, vagy a birtoklevelek kiosztásában észlelhetô lemaradások miatt. A prefektúrák "házi" feladatba kapták, hogy jövô péntekre konkrét jelentésekkel készüljenek a telekonferenciára a mezôgazdasági termelôknek kifizetett támogatások összegérôl; a kiosztott birtoklevelek számáról; és az erdôsítési kampány során beültetett területekrôl.

Ezt követôen Ioan Toganel felhívta a figyelmet, hogy a költségvetésre, illetve a tavaszi mezôgazdasági kampányra kell koncentrálni az elkövetkezô két hétben. Felkérte a mezôgazdasági igazgatóságot, a hét végén is dolgozzanak, mert különben nem tudják majd teljesíteni a birtoklevelek kiosztására vonatkozó tervet. Maros megye pedig 60 százalék körül van. Ugyanakkor késésben vagyunk az egymilliós támogatással is. Mint kiderült, Maros megye körülbelül egy hét múlva kezdi meg az összegek kiosztását. Mit fogunk a jövô héten jelenteni a kormánynak? - tette fel a szónoki kérdést. Külön megrótta a kataszteri hivatal igazgatóját, Luca Rata urat, aki pénzhiányra hivatkozva mentegetôzött, amiért a hivatal nem végezte el a megyében a megfelelô felméréseket. A válasz az volt, hogy ilyen kifogásokat nem fogad el, "ha pedig nincs a cégnek pénze, az mutatja, mennyit ér a vezetôje."

Már a múlt héten is kijelentette, hogy senki helyett nem vállal felelôsséget, és alaposan "kiosztotta" azon intézményvezetôket, akiknek a munkájában kivetnivalót talált. A megyei rendôrparancsnokot azért, mert úgymond a rendôrség támogatásával, a Bankcoop végrehajtói a megye öt mezôgazdasági társulásánál, a megyei törvényszék elnöke szerint is törvénytelenül elkobozták a még 1995-ben vásárolt traktorokat. Most ezek a társulások eszköz nélkül maradnak.

Gheorghe Marcust, a megyei közpénzügyi igazgatóság vezérigazgatóját felszólította, a jövô hétre készítse el az igazgatóság Maros megye költségvetési bevételei növelésére vonatkozó programját. Kijelentette: április 30-ig el kell fogadni a megyei tanács és a helyi tanácsok programját.

Húsz kereskedelmi társaság ellenôrzésére is sort kerítenek a jövô héten, természetesen, a "kormányprog-ramnak megfelelôen".

Emellett felszólította az intézmények vezetôit, április 6-ig készítsenek jelentést, hogyan teljesítették a megye gazdasági és szociális fejlesztési programjában vállaltakat. Határozottan kijelentette, hogy magyarázkodásokat, kifogásokat nem fogad el.

A hatóságok és a közvélemény nem figyelt fel az iszlói hegymozgásra. A nyárádselyei és a bábahalmi földomlások jóval nagyobb méretûek és sokkal veszélyesebbek, több házat és gazdaságot fenyegetnek, mint az iszlói vonulat Üver fertálya. Milyen veszélyeket rejt magában az Üver? - kérdeztük Csizmás Zoltánt, a Hodosi Polgármesteri Hivatal jegyzôjét, aki Iszlóban lakik.

- Az elsô nagyobb méretû repedések a település felôli oldalon 1970-ben, az esôzések után jelentek meg. Az akkori repedésekre, csuszamlásokra nem figyeltünk fel, mert nem véltük veszélyeseknek. Ám megjelentek a gázvállalat dolgozói és az évek során a hegy oldalain fúrásokat végeztek, gázt kerestek. Néhány évvel ezelôtt, fôleg tavasszal jelentkeztek az elsô nagyobb méretû repedések, a csuszamlások helyén a szintkülönbség ma már eléri esetenként az 1-1,5 métert. A megcsuszamlott földtömegek évrôl évre távolodnak egymástól. Ez nem jó jel. Nekünk 1978-ban az üzlettel szembeni családi házunkat le kellett bontanunk, a futballpálya környékére költöztünk. Az utóbbi években roma polgárok két vályogházat építettek oda, ahonnan elköltöztünk - a polgármesteri hivatal engedélye nélkül.

- Mi az eljárás?

- Az egyik sárházat érintette a tavaly a földcsuszamlás, de vályogházat újraépíteni nem nehéz dolog.
Az érintettek nem is fordultak a polgármesteri hivatalhoz. A károkról nincs felmérés, nem is végezhettük el, mivel a "házakat" engedély nélkül létesítették. A jelenlegi helyzetben három sárház van veszélyben. De a legkevesebb 15 hektáros mozgó földterület ma összesen nyolc családi házat fenyeget. El kell mondanunk, hogy hivatalosan még nem fordultunk a megyei tanácshoz, de kértük a megyei útügy segítségét a fôúton lévô híd átépítésében, ugyanis a régi össze fog omlani. Amennyiben megtörténik, leállhat a forgalom. Nagyon sok pénzre van szükség ahhoz, hogy az Üver fertályán a földmozgást megállítsuk…

Végezetül: veszélyben van nyolc családi ház, a fôúti forgalom a településen átvezetô útszakaszon. A veszély elhárítása kinek a feladata? Elsôsorban az önkormányzaté, majd a megyei érdekeltségû hatóságoké, intézményeké. Eddig az említettek közül senki sem közlekedett Iszló felé?

- hangsúlyozta Virág György, a megyei önkormányzati tanács elnöke azon a találkozón, amelyet a megye RMDSZ-es polgármestereivel, tanácsosaival tartott csütörtökön az RMDSZ- székházban. A tanácskozáson szerették volna megválasztani a megyei önkormányzat elnökét, alelnökét és titkárát, valamint megerôsíteni az országos önkormányzati tanácsi küldötteket, de ez "kvórumhiány" miatt elmaradt. A megbeszélés megis hasznos volt, mert Virág György ismertette a helyhatósági törvény, fôleg az anyanyelvhasználat jogára vonatkozó cikkelyeit.

Fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a törvény nem megengedô, hanem imperatív módon jeleníti meg ezeket a kitételeket: ez lesz a mi bibliánk - hangsúlyozta az önkormányzati tanács elnöke. Arra hívta fel az RMDSZ-képviselôk figyelmét, hogy azokban a helységekben, ahol a kisebbség ugyan nem éri el a törvényben elôírt 20 százalékos arányt, de ha a hangulat olyan, nem zárja ki a lehetôségét annak, hogy kitegyék a kétnyelvû feliratokat. Erre, mondta, az önkormányzatoknak fel kell készülniük költségvetésileg is, határozottaknak kell lenniük, nem pedig elbátortalanodni, ha esetleg lefestik vagy leverik valahol a kétnyelvû feliratokat.

Kiemelte azt a tételt, miszerint a törvény az utcák elnevezését a megyei tanács hatáskörébôl a helyi tanácsok hatáskörébe utalja át, illetve azt, hogy a törvény pénzügyi autonómiát biztosít a helyhatóságoknak. Ez elôny, de komoly nehézségeket is jelent.

A jelenlevô polgármesterek és tanácsosok a saját községüket/városukat érintô kérdéseket tettek fel Virág Györgynek. Ezek a községek vízellátására, a törvény esetleges büntetôzáradékaira, útépítésre és javításra, területfejlesztésre vonatkoztak. Megegyeztek, hogy a jövôben ilyenszerû találkozókra legalább negyedévenként sort kerítenek.

Sajtótájékoztató a prefektúrán

Folytatódik a leváltási hullám a megyében, igazgatók jönnek, igazgatók mennek. A Népújság már korábban felvetette a problémát, hogy vajon, ezek a leváltások meg kinevezések mire jók? A pénteki telekonferenciát követô sajtótájékoztatón a prefektusnak is feltettük a kérdést: Mi változik ezek után, csak a személyek, vagy egyéb is?

Ioan Toganel: Hogy valami is megváltozzék, életbe kell ültetni a kormányprogramot. Még a kormányzás kezdetén vagyunk, alig három hónap telt el a PDSR hatalomra kerülése óta. Adrian Nastase miniszterelnök is kijelentette, hogy nehéz idôszak vár ránk, amíg a gazdasági fellendülés be nem indul. Ugyanez érvényes a megyére is. Az adminisztratív bizottság áprilisi ülésén hallgatjuk meg az intézmények elsô évnegyedi jelentését, akkor majd megláthatjuk, változott-e valami.

Népújság: Mi a véleménye arról, hogy a mezôgazdasági termelôknek szánt hektáronkénti egymillió lejes támogatáshoz annyi megszorító feltételt szabnak, hogy a földmûvelôk csak nagyon kis százaléka lesz végül is jogosult erre a támogatásra. A kistermelônek nincs módja minden kultúrából egy-egy hektárnyit bevetni, s akkor nem kap támogatást, de akkor sem, ha például a saját vetômagjával veti be a parcelláját.

Ioan Toganel: Az országos költségvetés 7 ezer milliárd lejt irányoz elô erre a szubvencióra. Viszont sok helyen annyira felparcellázták a területeket, hogy a tulajdonosok emiatt nem jogosultak támogatásra. Egyébként a kormány nem is akarja a kis területen gazdálkodókat bátorítani, inkább a társulásokat támogatja. A megyében, igaz, nagyon sok apróbb parcella van, ennek következtében kevesebben jutnak szubvencióhoz. A kérdést azonban tanulmányozni fogjuk.

A megye országgyûlési képviselôit és szenátorait a megyei tanács összehívta, hogy megbeszéljék, mi lenne a képviselôink teendôje a költségvetési törvény részletes vitájakor. A megbeszélésen a megyei tanácsot Virág György elnök hiányában Emil Groza és Ioan Vasluian alelnökök képviselték, s három párt öt parlamenti képviselôje volt jelen csupán - érthetetlen módon - az RMDSZ képviselôi közül sem jelent meg senki.

A megbeszélés alaphangulatát Adrian Moisoiu Nagy- Románia párti képviselô adta meg, aki úgy értékelte, hogy Maros megye túlságosan keveset kap a leosztás nyomán, a lényegesen kevesebbet befizetô moldvai megyékhez képest. A pénzügyminisztérium magyarázata szerint a hátrányos helyzetû megyéket kell jobban segíteni, ám a megjelent képviselôk egyöntetû véleménye az volt, hogy ezek a megyék a kapott pénzt elfogyasztják, anélkül, hogy a fejlôdésre teremtenék meg vele az alapokat.

Az elvárások és a tervezett juttatások között a legnagyobb szakadék a gyermekvédelem, a fûtéspótlék és a helyi költségvetések kiegyensúlyozására leosztott összegek esetében tátong. A gyermekvédelmi hatóságnak szükséges 60 milliárd helyett 21, a fûtéspótlékra kiszámított szintén 60 milliárd helyett 15, míg a helyi költségvetések kiegyensúlyozására a tavalyi 131 milliárd helyett 94,5 milliárd lej szerepel a tervezetben.

Ioan Toganel prefektus nem csupán funkciója, hanem hozzászólásai révén is a kormányt képviselte a megbeszélésen, a költségvetési koncepciót védelmezte, s azt kérte, hogy valamennyi extrakérést a költségvetéssel kapcsolatban nagyon komolyan indokoljanak meg, mert különben semmi esély annak elfogadására. Ezzel kapcsolatban Pavel Todoran képviselô nagyon szkeptikusnak mutatkozott, mint mondta, kérhetünk mi akármit, a válasz az lesz, hogy ennyi pénz van, és punktum.

A kiegyensúlyozásra elkülönített összeget Ioan Vasluian megyei tanácsi alelnök szerint úgy állapították meg, hogy a tavalyit - az utóbbi idôben elterjedt koncepció szerint - egész egyszerûen 30%-kal csökkentették. A résztvevôk megegyeztek, hogy alapos elemzésnek vetik alá a költségeket, hogy megindokolhassák, miért kérnek az elôirányzottnál többet.

Néhány konkrét beruházásról szólva, kiderült, hogy a csíkfalvi duzzasztógát építésére az idén 66, a csapói Maros- hídra 38 milliárdot lehet költeni, s ezeket reális összegként értékelték. A ratosnyai duzzasztóra azonban mindössze 27 milliárd lej jut, ami a 2188 milliárdos beruházás apró töredéke, s a tervek szerint még 2005 után is további 1200 milliárd lejre lesz szükség a befejezéshez.

A képviselôk kifogásolták, hogy a vidrátszegi repülôtér nem szerepel külön összeggel a tervezetben. Ioan Toganel szerint a légikikötô az elmúlt években hatalmas összegeket kapott, de még mindig csupán a szimpóziumoknál és megbeszéléseknél tart, egyetlen nemzetközi járat sem mûködik, ezért nem is logikus, hogy pénzt fektessenek bele. Ioan Vasluian viszont javasolta, hogy a repülôtér környékére létesítendô szabadkereskedelmi övezetre igényeljenek mintegy 550-600 milliárdot.

Az osztrák állatvédôk véleménye:

Kedd óta Marosvásárhelyen vannak azok az osztrák állatvédôk, akik felvállalták, hogy támogatják a várost a kóbor kutyák begyûjtésében, menhelyen történô gondozásában. Felkeresték az új kutyamenhelyet is, amely a napokban nyitotta meg kapuit a Szabadi út végén.

A vendégek a tegnap délelôtt dr. Bereczki Boldizsár, az állatkert igazgatója társaságában találkoztak dr. Dorin Florea polgármesterrel, hogy elmondják véleményüket és a további együttmûködésrôl tárgyaljanak. A polgármester elôzetesen közölte, a hivatalnak szándékában áll negyedenként 2-2 olyan parkot kijelölni, ahol lehet majd kutyákat sétáltatni. Természetesen, lesznek olyan helyek is, ahol megtiltják ezt. Az új menhely helyiségeit a marosvásárhelyi húsfeldolgozó vállalattól bérelik, de a hivatalnak szándékában áll megvásárolni az épületeket. Az osztrákokkal közösen megegyeztek, hogy itt nemcsak menhely, hanem kutyapanzió is lesz, mi több, egy kis parkot is berendeznek, ahova az elképzelés szerint az állatbarátok eljönnének majd és játszanának, foglalkoznának a menhelyi kutyákkal. Az osztrák állatvédôk ide egy irodát szeretnének berendezni, ahova számítógépet, más felszerelést is hoznának. Kiválogattak egy állatorvosokból és asszisztensekbôl álló csoportot, amely elvégzi majd az ivartalanítást, illetve állategészségügyi szolgáltatást nyújtanak a menhelyen. A félreértések elkerüléséért: ezentúl bármilyen gyógyszert, vagy más jellegû ajándékot a polgármesteri hivatalnak adnak át. Azt is tervezik, hogy az új menhelyrôl szórólapot készítenek és felvállalták ennek a népszerûsítését a városban is. Bereczki doktor elmondta, jelenleg 31 kutyát gondoznak a menhelyen, sokat már örökbe fogadtak marosvásárhelyi lakosok.

A városban hozzávetôlegesen 80.000 (!) kóbor kutya él, - állította az állatorvos -, de reméli, hogy tevékenységüknek köszönhetôen két év múlva csoda lesz, ha egyet is látunk majd az utcákon.

Az Assisi állatvédô egyesület részérôl senki nem vett részt a megbeszéléseken.

A csütörtöki municípiumi tanácsülés végén ismét a közszállítás ügyére tért vissza a testület. A Közszállítási Rt. részvényesi közgyûlését tartották meg. Napirenden az öttagú vezetôtanács megválasztása szerepelt.

A tanácsosok hét személyt javasoltak: Tatár Bélát, Fekete Attilát, Oproescu Florint, Stefanovici Mirceát, Kirsch Attilát, Gliga Dant és Pop Mirceát. A listán szereplô személyek nem voltak ínyére Dorin Florea polgármesternek, aki hevesen ecsetelte a vállalat problémáit, javasolva, hogy halasszák el a vezetôtanács megválasztását.

- Pontosan fél éve keresem a megfelelô, megbízható, erélyes személyt az igazgatói állás betöltésére, de még mindig nem találtam meg. Halasszák el a választást, hogy tárgyalhassunk, hiszen még nincs megoldás - hangoztatta a polgármester. Erôsítésként Popa Eugen hozzátette: a dolog nem olyan egyszerû, a megválasztott igazgató felelôs lesz az egész vállalatért, problémái lesznek az alkalmazottakkal, az sem kizárt, hogy ismét lebénul a közszállítás. Javasolta, hogy az április 19-i rendkívüli ülésen döntsenek.

Válaszként dr. Benedek István, az RMDSZ- frakció vezetôje elmondta, hogy a lakosság bizalma a közszállítási vállalatban szinte nulla, annál rosszabb nem lehet a helyzet, mint amilyen jelenleg. Itt a pillanat a cselekvésre, egy újabb halasztás csak súlyosbítaná a helyzetet. Meg kell adni a lehetôséget a dinamikus, tenni akaró fiataloknak, hogy rendbe szedjék a céget.

A pattanásig feszült hangulat szünetet követelt, ám bármennyire igyekeztek, sem Dorin Florea, sem a román tanácsosok nem tudták rávenni az RMDSZ-csapatot a halasztásra. A polgármester gyôzködte a tanácsot, az RMDSZ-es tanácsosok ellenérveket sorakoztattak fel. A vállalat nehézségei a szakszervezettel folytatott tárgyalásoknak köszönhetôen nem ismeretlenek számukra, és rendezni kellene végre a helyzetet. Utólagosan lehet még módosításokat, javításokat eszközölni, de tenni kell már, nem csak mesélgetni.

A szakszervezet részérôl felszólaló Fábián József azt vetette a tanácsosok szemére, hogy nem lobbiznak a vállalat érdekében, és nem tanúsítanak elég érdeklôdést a problémák iránt.

A kétórán át tartó vita után szavazással döntöttek a vezetôtanács összetételérôl. A megválasztottak: Kirsch Attila, Fekete Attila, Tatár Béla, Oproescu Florin és Gliga Dan. A vállalat igazgatójának megválasztására valószínûleg a jövô hét elején kerül sor, ekkor ül össze a vezetôtanács.

Legjobban az háborít fel, amikor semmibe veszik az embert. Azt a hétköznapi, tisztességes munkából, vagy nyugdíjból élô embert, aki megjelenésével nem kelt feltûnést, külalakja nem a mai értelemben vett jólétrôl árulkodik, nem somostetôi villát, nyugati kocsit, sikeres magánvállalkozást, vezetô státust sejtet. Vagy egyszerûen nincs ismerôse, személyéhez nem fûzôdhet semmiféle érdek.

Sírva fakadva, mint utolsó szalmaszálba kapaszkodva keresett meg egy olvasónk. Miután sehol, az illetékes hivatal egyetlen irodájában sem talált meghallgatásra, nem méltatták arra, hogy két percet szánjanak kérdései megválaszolására. Augusztusban kérvényezte nyugdíjazását, s márciusig semmiféle választ nem kapott, hogy jóváhagyták-e azt vagy sem. Közben hétszer utazott Szovátáról Marosvásárhelyre a nyugdíjhivatalhoz, amely kereken hétszázezer lejébe került. Persze ez
idô alatt semmiféle jövedelme nem volt, sôt azelôtt is csak munkanélküli segélye, ami tudvalevô, mire elég. Felesége pedig súlyos beteg. Mindig azzal fizették ki, hogy várjon még, nem tudni, mi van a dossziéval, ne mind okvetetlenkedjék, s azzal továbbálltak.

Nyolcadszor a nyugdíjas szakszervezetek jogi tanácsadói irodájából ismét a nyugdíjpénztárhoz küldték. Onnan nem a nyugdíjpénztárhoz, hanem a szerkesztôségbe jött. Ismét kétségbeesetten, hogy ez alkalommal sem sikerül az ügyintézés. Úgy adódott, hogy éppen ott volt dolgom, elmentünk együtt azzal a reménnyel, hátha közös erôvel zöld ágra vergôdünk. Az igazgató, aki készségesen állt a kérdéshez, utasította beosztottját, nézzen utána, hol hever az a bizonyos dosszié, immár nyolcadik hónapja. Keresték szorgalmasan. Közben benyitottam az alkalmazott irodájába, s érdeklôdtem, milyen esélyünk van arra, hogy választ kapjunk. Kifakadt. - Mit képzelünk, micsoda pofátlanság, méghogy öngyilkossággal fenyegetôzik ez a szemtelen ember, nem szégyelli magát! Én is öngyilkos leszek, kinek fáj? Hagyjanak dolgozni, mit törnek rám. Legyen elég ebbôl a magatartásból! - mondta a magáét, olyan hangnemben, ami nem csak az ügyfélnek, de nekem is rosszul esett.

A cirkusznak az lett az eredménye, hogy elôkerült a dosszié, kiderült, hogy a kérést visszautasították, mert az iratcsomó hiányos. Persze, errôl a kérvényezônek semmi tudomása nem volt, mert senki a világon nem értesítette. Eltelt egypár nap, s Szovátáról kerestek telefonon. Megvan a nyugdíjazási határozat, visszamenôleg a nyugdíj is.

Ennyi a történet. Hogy mindez ne forduljon elô, a packázó hivatalnak elejétôl fogva nem kellett volna egyebet tennie, csak odafigyelni arra a hétköznapi emberre, akiért ôk szolgálatot teljesítenek, s amiért fizetést is kapnak.

Tanácsi döntés szabályozza ezután Marosvásárhelyen a taxisforgalmat. Csütörtökön a tanácsosok egymást gyôzködték: mûködhetnek-e a magányos taxisok vagy sem. Az RMDSZ-es képviselôk nagyrészt ezek mûködése mellett álltak ki, kifogásolva a mûszaki igazgatóság által elkészített anyagot.

Annak kapcsán, hogy kik kaphassanak engedélyt, már az is tisztázásra szorult, hogy ki, mit számít szállítócégnek: az, amelynek statútumában szerepel ez a fajta szolgáltatás, vagy az is, amely csak diszpécserszolgálatot tart fenn? Gliga Dan mûszaki igazgató szerint csak az elôbbi kategória, vagyis amelyik saját gépkocsiparkkal rendelkezik. A Cornisa például nem az. Egyébként is nehéz 100 magányos taxissal külön lerendezni a gondokat, jobb lenne, ha képviselôjükkel tárgyalhatnának. Az igazgató még nagyobb súlyt akart adni szavainak, és bemutatta a helyzetet: a városban 700 taxi mûködik 7 társaság keretében, ezeknek az állomásozásért és évi engedélyért fizetendô adóssága nagy: 984 millió lej. 370-en nem fizettek, 127 felszólítás érkezett vissza az önkormányzathoz olyan indokkal, hogy a címzettek elköltöztek. Hogyan kerítsük elô ôket? - tette fel a kérdést Gliga Dan. Dávid Csaba nehezményezte, hogy a szakbizottság javaslatai nem szerepelnek a tanácsi anyagban. Ami a rosszul fizetôket illeti, ezek ha el is költöztek idôközben, adataik megtalálhatók a lakosság-nyilvántartó hivatalnál, csak utána kell nézni. Ez nem indok arra, hogy diszkriminációt kövessünk el.

A polgármester a már jól ismert érveket hozta fel, miszerint túl sok a taxis, ide jönnek Marosszentannáról és Marosszentgyörgyrôl is, és különben is, "mutassanak még egy olyan helyet, ahol a saját fejük szerint közlekednek a taxisok". Mihai Porutiu szerint nem a magányos taxisok "megfojtásáról" van szó, hanem arról, hogy rendet kell csinálni a taxizásban, hogy ne összevissza közlekedjenek, hanem tömörüljenek egy diszpécserszolgálattal rendelkezô társaságba. A hosszas vitától ingerülten jegyezte meg: már egy órája azt tárgyalják, hogy hova kell vesszôt tenni, ahelyett, hogy megbíznánk a végrehajtó apparátusban, hiszen az tartja kézben a golyóstollat.

Káli Király István egyenesen feltette a kérdést: mi van akkor, ha a 80 taxis nem tud, vagy nem akar egyik társasághoz sem csatlakozni? Megvonják a mûködési engedélyüket? Kérdése láthatóan nagy fejtörést okozott Gliga Dannak, aki a továbbiakban jó néhányszor ellentmondásba keveredett, nem adva egyértelmû választ. Káli Király István folytatta: a tárgyalópartner szempontjából az érdekvédelmi szervezetbe való tömörülés hasznos ugyan, de nem lehet korlátozó kritérium, és nem értett egyet egyéb megszorító feltételekkel sem. Kirsch Attila a hiányos anyagra hivatkozva javasolta annak átdolgozását. Ennek ellenére, a határozattervezetet úgy szavazták meg, hogy a magányos taxisoknak diszpécserszolgáltatóhoz kell csatlakozniuk, vagy megalakítaniuk saját társaságukat, de ebben az esetben is forgalomirányító segítségével kell mûködniük. A tanácsi határozat a prefektúra jóváhagyása után lép életbe.

Közgyûlés a Solidaritatea szövetkezetnél

Hosszú és éles vitáktól sem mentes közgyûlés után látszólag megoldódtak a gondok a Solidaritatea szövetkezetnél. A végeredmény: a munkások egy része már mától, a többiek hétfôtôl újra munkához látnak, némileg - nem az általuk kért mértékben - megemelkedik a fizetésük. Ugyanakkor megteremtôdtek a feltételei a párbeszédnek, ugyanis az elnöknô, Urcan Maria Aurelia többször is hangoztatta: bárki elôtt nyitva van az ajtaja és arra biztatta a szövetkezeti tagokat, hogy ha valami gondjuk van, forduljanak bizalommal a vezetôséghez.

A munkásoktól azonban elvárják, hogy értsék meg: a szövetkezet anyagi gondokkal küszködik, amelyek nem leküzdhetetlenek, de idôt igényelnek. Ezért az elnöknô ígéretet tett arra, hogy a két nap munkaszünet miatt keletkezett veszteségeket nem írja a fizetések terhére, amennyiben a munkások bepótolják az elmaradt munkát. A szövetkezeti tagok viszonyulásától függôen pedig - noha a statútum szerint a komolyabb fegyelmi kihágások 5-10%-os fizetésmegvonással sújthatók - igyekeznek megtalálni a minimális fegyelmi megrovást.

Függôben maradt kérdés azonban, hogy törvényes volt-e a sztrájk. A vezetôség törvénytelennek minôsítette, ezért is került szóba a megrovás, ám ezzel ellenkezô vélemény is elhangzott. Míg a szövetkezetek területi egyesületének jogásza szerint az itt dolgozóknak mint szövetkezeti tagoknak más tiltakozási formákat ír elô a szövetkezeti törvény, addig a munkások egy csoportja által meghívott Sima Zaharie (a BNS szakszervezeti tömörülés helyi képviselôje) szerint a szövetkezeti tagok is alkalmazottak, tehát rájuk is vonatkoznak a munkatörvénykönyv elôírásai.

Akár így, akár úgy, a dolgozók rendelkezésére kell álljon a megfelelô tiltakozási forma, amelyet ismerniük kell és adott esetben élniük kell vele.

A beszélgetések során többször is elhangzott, hogy a szövetkezeti tagok félnek tiltakozni, félnek jogaikért felszólalni. Félelmeiket - akár jogosak, akár nem - a vezetôségnek kell eloszlatnia, mint ahogyan a párbeszédet is nekik kell kezdeményezniük.

A közgyûlés egyrészt eredményesnek mondható, hiszen befejezôdött a sztrájk, másfelôl azonban a közgyûlésrôl kis csoportokban távozó szövetkezeti tagok közül többen elégedetlenkedtek, mi több, volt olyan, aki kijelentette, az elsô adódó alkalommal kilép a szövetkezetbôl.

Az RMDSZ Maros megyei szervezete felhívja azon települések lakóinak figyelmét, ahol a szárazság miatt a kutak vízhozama lecsökkent és a víz minôsége romlott, hogy lehetôség van ingyenes vízminôség-ellenôrzésre.

A kérvényeket a helyi polgármesteri hivatalok, Makkai Gergely RMDSZ -képviselô irodájába, vagy a megyei RMDSZ titkárságára (Brailei u. 9. sz.) juttassák el.

A megyei RMDSZ

Az Oktatási és Kutatási Minisztérium diverziójának nevezi a Sipru Haret szakszervezeti szövetség azt a közleményt, amely szerint lemondtak volna élelmiszerjegyekrôl, és tiltakozik a valóságot elferdítô kijelentés ellen.

Véleményük szerint a pedagógusok bérezésének a helyhatóságokhoz vakó utalásával 1990 óta a legnagyobb csapást mérik a romániai tanügyre, s ezzel a sohasem tapasztalt alulfinanszírozással súlyosan megsértik az Alkotmányt is.

A kialkudott és megígért fizetésemelések elmaradása, az élelmiszerjegyekre szükséges összegek hiánya a költségvetésben (a szakszervezetek tiltakozása ellenére), az érvényben levô törvények megsértésével és az oktatásügyi minisztérium jóváhagyásával történt - olvasható a közleményben, amely felhívja a szakminisztérium figyelmét, hogy ha nem teljesítik az ígéreteket, ha nem biztosítják az élelmiszerjegyeket, és ha a tanszemélyzet bérezését nem helyezik vissza az állami költségvetési keretbe, akkor olyan krízishelyzet keletkezik az oktatásügyben, amelynek súlyos következményei lehetnek, s a felelôsség mindezekért a szakminisztériumra és a kormányra hárul.

Ennek értelmében a Spiru Haret szakszervezeti szövetség fenntartja azt a jogot, hogy a szakszervezeti harc minden formáját megpróbálja - olvasható a közleményben.

Magyar gazdasági fórum Iasiban

Magyar gazdasági fórumot tartottak pénteken Iasiban, azért, hogy a magyar-román gazdasági kapcsolatok fejlôdésébe ez a térség is bekapcsolódhasson. A Iasi megyei kereskedelmi kamara és a bukaresti magyar nagykövetség szervezte fórumon közel negyven helyi vállalat, társaság képviselôje vett részt. Árgyelán György, a bukaresti magyar nagykövetség kereskedelmi tanácsosa a kétoldalú gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok alakulását és a Széchenyi-tervet ismertette. A kereskedelmi tanácsos elmondta az MTI-nek, hogy a moldvai területeken minimális a magyar tôke jelenléte. Romániában több mint háromezer vegyesvállalat mûködik magyar tôkével, de közülük csak három a moldvai megyékben. A gazdasági fórum elôtt kétnapos látogatást tett Iasi megyében Íjgyártó István, Magyarország bukaresti nagykövete, és találkozott megye politikai, társadalmi és egyházi vezetôivel.

Az Esmeralda kibúvót keres

Az ausztrál Esmeralda társaság a tavalyi ciánszennyezés miatt benyújtott kárigény részletezését kérte Magyarországtól - jelentette a Mediafax hírügynökség ausztrál forrásokra hivatkozva. Magyarország 192 millió ausztrál dollárnak megfelelô kártérítést követel a társaságtól, mivel tavaly januárban a romániai Nagybányán átszakadt a társaság tulajdonában lévô Aurul bányavállalat egyik zagytározójának gátja és 100 ezer köbméternyi, ciánt tartalmazó ipari víz jutott a szabadba. A Szamoson, a Tiszán, majd a Dunán levonuló ciánhullám miatt Magyarország kártérítést követel. A magyar államot képviselô ügyvéd szerint a kárigényt megalapozott bizonyítékok támasztják alá, közel 300 oldalt kitevô ügyirat részletezi a károk nagyságát.

Hargitaiak zalai tanfolyamon

A tapasztalatok összegzésével és a kurzus elvégzését tanúsító oklevelek átadásával zárult pénteken Hargita megye húsz térségmenedzserének két hetes zalai képzése. A fenntartható fejlôdésért címmel március 19-én kezdôdött oktatást Zala romániai testvérmegyéje, Hargita vezetôinek kérésére szervezték meg, a vendégek napi nyolc órás elméleti képzésben részesültek a kistérségi zalai kistérségben szereztek gyakorlati ismereteket. Az erdélyi megye zalai mintára szervezôdött kistérségeinek menedzserei elsôsorban a helyi adottságokból kiinduló fejlesztési programkészítést, a nemzetközi (EU) pályázati szaktudást és az önkormányzati kapcsolatrendszert tanulmányozták.

Engedély a Petôfi-kripta felnyitására

Engedélyezte a Petôfi család sírboltjának felnyitását az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) VIII. kerületi Intézete - közölte Gács Péter, az intézet munkatársa pénteken az MTI érdeklôdésére. Elmondta, hogy az engedélyt csütörtökön küldték el a kripta felnyitását kérvényezô Megamorv Petôfi-bizottsághoz. A kripta felnyitását azért kérte a bizottság, hogy a Barguzinban talált csontmaradványokat DNS-vizsgálat útján összevessék Petôfi Sándor anyjának földi maradványaival. A bizottság korábban arról tájékoztatta az MTI-t, hogy két külföldi és egy magyar laboratóriumban kívánja elvégeztetni a DNS-vizsgálatot. A Nemzeti Kegyeleti Bizottság kedden úgy foglalt állást, hogy kegyeletsértônek és feleslegesnek tartja a Fiumei úti temetôben levô Petôfi családi sírbolt megbolygatását.

Német nyelvû egyetem Budapesten

A német kormány üdvözli a magyar kabinet azon szándékát, hogy Budapesten német nyelvû egyetemet hozzanak létre és kész arra, hogy erejéhez mérten támogassa ezt az elképzelést - derül ki a budapesti német nagykövetség MTI-hez pénteken eljutatott állásfoglalásából. A közlemény utal arra, hogy a német idegen nyelvként vezetô szerepet tölt be az angol mellett Magyarországon. - A berlini szövetségi kormány tudatában van, hogy ennek mekkora jelentôsége és ezért nagy erôfeszítéseket tesz, hogy támogassa a német nyelv oktatását - olvasható az anyagban. Az állásfoglalás példaként a budapesti Goethe Intézetet, a Német Iskolát említi, hozzátéve, hogy 60 német anyanyelvû tanár segíti a magyar oktatási intézményekben a német nyelv oktatását.

Repülôszerencsétlenség Coloradóban

Megtalálták a Colorado államban lezuhant repülôgép tizennyolcadik utasának holttestét is. A kis magángép helyi idô szerint csütörtök este a Colorado állambeli Aspen közelében domboldalnak ütközött, s ennek következtében szörnyethalt a tizenöt utas és a háromfônyi személyzet. A katasztrófa idôpontjában a körzetben rosszak voltak a látási viszonyok. A géprôl nem érkezett segélykérés. Szemtanúk elmondása szerint a repülôgép a becsapódáskor elveszítette farokrészét, s azonnal kigyulladt - írja az AP.

Meghalt Spanyolország legidôsebb asszonya

Életének 109. évében meghalt Spanyolország minden bizonnyal legidôsebb asszonya. Joana Capllonch Cerda egy hét múlva ünnepelte volna 110. születésnapját. Az asszony Mallorca szigetén élte le életét és itt is halt meg, szívelégtelenség következtében. A spanyol lapok beszámolói szerint a háromszoros dédnagymama 1891-ben Mallorcán született. Még egészen idôs korában is dolgozott, mint szakácsnô. Férje halász volt, de már hosszú évekkel ezelôtt meghalt. Egyetlen gyermekük, Joan 1997-ben hunyt el. Ô is annak abban az idôsek otthonában élt, ahol az édesanyja.

Dániát tengeri szennyezôdés fenyegeti

Dániát történetének legnagyobb környezeti katasztrófája fenyegeti: csütörtökön közel kétezer tonna nehézolaj ömlött a Balti-tengerbe egy tartályhajó és egy teherhajó összeütközése következtében. A szerencsétlenség, amelyben senki sem sérült meg, a mecklenburg-elô-pomerániai Darssi-foktól 25 kilométerre északra történt: a ciprusi zászló alatt közlekedô 34 ezer tonnás teherhajó - Rostockon keresztül - Kubából szállított cukrot Litvániába, a Marshall-szigetek zászlaja alatt közlekedô tartályhajó pedig Észtországból a svédországi Göteborg kikötôjébe tartott. Az ütközés következtében a 35 ezer tonnás tartályhajó a bal oldalára dôlt, és rakterébôl közel kétezer tonna nehézolaj ömlött a Balti-tengerbe.

Állásbörze

Április 6-án, pénteken délelôtt 8-15 óra között a marosvásárhelyi Kultúrpalota földszintjén állásbörzét tartanak, akárcsak a megye több más városában, Szászrégenben, Segesváron, Szovátán, Marosludason és Dicsôszentmártonban.

Madarak és fák napi rendezvények

Ma 11 órakor a Milvus csoport a marosvásárhelyi állatkerttel közösen egy madárismereti vetélkedôt és madarakról szóló diavetítést tart az állatkert amfiteátrumában. Holnap a csoport tagjai madármegfigyelést szerveznek a megye több részén is, ahol erdôben, réten, patakparton figyelik a már megérkezett vándormadarakat. A hónap folyamán több alkalommal szerveznek faültetést.

Mentsétek meg az életet!

A Görög Katolikus Ifjak Egyesülete és a marosvásárhelyi Katolikus Orvosok Egyesülete április elsején, holnap 17 órakor az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem dísztermében Mentsétek meg az életet címmel tart konferenciát. Elôadók: az amerikai egyesült államokbeli Philip J. Reilly, dr. Marius Sabau rektor, dr. Monica Câmpean és Daniela Ilioasa pszichológus.

Oblio-telefonvonal gyerekekért

A megyei gyermekjogvédô hatóság április elsejétôl újraindítja a Halló, Oblio- telefonvonalat a bajban levô, bántalmazott gyerekek támogatása érdekében. Azok a személyek, akiknek tudomása van nehéz helyzetben levô, hozzátartozók által bántalmazott kiskorúakról, olyan esetekrôl, amelyekben a felnôttek - szülôk, tanárok - nem tartják be a gyermekek jogait, tárcsázhatják a 211-012-es telefonszámot, hétköznapokon 7-15 óra között, illetve a 214-960-as telefonszámot hétköznapokon délután, szombaton és vasárnap. A hatóság szakemberei lejegyzik a bejelentett eseteket, tanácsokat adnak a betelefonálóknak, s megpróbálnak hathatósan fellépni a gyermekek érdekében.

Tanfolyamok gazdálkodók részére

Az RMGE marosvásárhelyi székházában - Laposnya utca 23. szám - traktorvezetôi jogosítvány megszerzésére felkészítô kurzust tartanak. Bôvebb tájékoztatás a 168-125-ös és a 216-398-as telefonszámon. Ugyanitt farmer és faluturizmust koordináló szakfelkészítésre, oklevélszerzésre pályázhatnak azok az érettségizettek, akik elvégzik a Regionális Oktatási és Információs Központ szervezésében induló hat hónapos tanfolyamokat. A tanítás heti rendszerességgel pénteken és szombaton történik.

Segesváron a Liliom

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház hétfôn este 7 órakor Segesváron a mûvelôdési ház Eminescu-termében vendégszerepel Molnár Ferenc Liliom címû darabjával. Jegyek a helyszínen kaphatók.

Székelyföldi templomok

Csíkszereda és Székelyudvarhely után Szovátán is bemutatja fotóit a Kós Károly- díjas S. Sebestyén József. A kiállítás kedden, április 3-án nyílik a városi tanács nagytermében. Közremûködik a Fülöp Judit vezette Intermezzo kamarakórus. A megnyitót követôen tartja alakuló ülését a Múzeum Baráti Köre, melynek célja a város múzeumának létrehozása.

Kiállítás a vécsi gyermekotthonban

Április 7-én, szombat délelôtt 11 órakor a marosvécsi kórházotthon új pavilonjában a gondozott gyerekek munkáiból - kézimunkákból, rajzokból, festett tojásokból - húsvéti kiállítást szerveznek.

Mozgásterápia

Az Impact 9 extrém sportcsoport Mozgásterápia elnevezéssel tart bemutatót vasárnap délután 4 órakor Marosvásárhely központjában.

A Mentor új könyvei

Április 3-án, kedden délután fél hatkor a Stúdió színház elôcsarnokában a Mentor Kiadó könyvbemutatót rendez. Ez alkalomból a következô kötetek kerülnek az olvasóközönség elé: Dr. Béres András: Bevezetés a színházesztétikába; Színtérkép. Tanulmányok a színházról. Utóbbi az elsôként végzett teatrológia szakos évfolyam hallgatóinak diplomamunkáit bemutató kötet. Szerzôk: Ari-Nagy Barbara, Bálint Ildikó és Király Kinga Júlia. Szerkesztô: Ungvári Zrinyi Ildikó.

Három személyt büntettek

Marosvásárhelyen az elmúlt héten a levegô minôsége megfelelt a hazai szabványoknak. A Maros vize Maroscsapónál volt szennyezett. A magasabb nitrát- és ammóniumion-koncentrációt a vegyi kombinát, a beömlô szennyvíz okozza. Ebben az idôszakban környezetvédelmi kihágásért három magánszemélyt 8 millió lejre és egy jogi személyt 6 millió lejre büntettek.

Áramszünet

Április 3-án, kedden 7-19 óra között szünetel az áramszolgáltatás Marosvásárhelyen a Prutului, Dezrobirii, Vladeasa, Pionír, Kukorica, Körös, Otthon, Ôrlô, Meggyesfalvi, Termés, Méh és Baneasa utcákban.

Közismert vitalitását, páratlan munkabírását felidézve, egyáltalán nem csodálkoznánk, ha ma is óramûpontossággal hozná szellemes, tartalmas írásait szerkesztôségünkbe a Tanár úr, mondaná élvezetesen gazdag emlékeit a rádió mikrofonja elôtt, ott ülne a bemutatón, vendégjátékon a színházban. Sajnos, öt éve már csak memóriánk ôrzi megnyerô, karizmatikus egyéniségét. Nyolcvanadik születésnapja táján jusson eszünkbe a Thália vonzásában címû kötete egyik írásának alább közölt részlete révén.

Ha emlékeimet rendezgetve elképzelem magam mint elsôéves egyetemistát a sétatéri színházban és behunyom a szemem - hadd aktivizálódjék az auditív memóriám (amely valahogy hûségesebb hozzám, mint ikertestvére, az annyi csábításnak kitett vizuális emlékezet), négy-öt férfihangot különböztetek meg pontosan, az egybemosás- összetévesztés legcsekélyebb veszélye nélkül: Tompa Sándor (alias Pufi) góbés intonációit, Borovszky Oszkár mély basszusát, továbbá Csóka József poentírozásra beállított, Várady Rudolf szigorú, Lantos Béla tévedhetetlen, szabatos hanghordozását, illetve Kovács György mefisztósan gunyoros replikáit hallom: mintha nevezettek ma is közöttünk lennének, játszanának. Homályosan - szertefoszló körvonalakkal - persze az alakjuk-alkatuk is feldereng elôttem. Pufi gurul, tréfál, röhögtet. Oszkár bácsi testes, nagydarab ember: súlya s tekintélye van. Csóka alacsony, sovány, fürge: par excellence komédiás. Várady szikár, kimért, fagyos. Lantos jólfésült és vasalt, snájdig fiatalember. Kovács György pedig…

Kovács György természetesen olyan, amilyennek jóval késôbb - színpadon és fôiskolai termekben - közelebbrôl megismertem. Magas, szép szál férfi. Viselkedése és modora többnyire távolságtartó, mint Brecht színháza. Szája szélén ironikus mosoly kajánkodik, melyhez értô jóindulatot és öniróniát csatol (mégis) a kerekre nyitott nagy szem. De amit egész lényében lehetetlen nem nézni, az a beszéd: ha megszólal - azért, ha meg elhallgatott - azért tapad rá a tekintetünk. Lényeges változás csak egy történt e külsôben, úgy a ’70-es évek elején. Hogy mi? - elárulja egyik találkozásunk. Éjféltájt futottunk össze a szerpentin alján. Csodálkoztam a dolgon. "Hogy mit keresek itt ilyenkor? - Egyszerû: kúrálom az elsô infarktusomat és igyekszem leszerelni a másodikat." Visszavonult, éjt nappallá téve gyalogolt, keményen diétázott, tucatjával adta le a kilókat. "Il flottait dans ses pans", mondanám inkább, mint azt, hogy lötyögött rajta a ruha: vele született eleganciája ezt amúgy sem tûrte volna. Csak a szeme lett még nagyobb és a nézése - egy fokkal szomorúbb. A szája és a mosolya, ezer vox humana közül is könnyen kiszûrhetô hangszíne olyan maradt, mint 30 évvel azelôtt: mikor mint faluról jött "gólya" hallgattam a kakasülôrôl, és drámát, vígjátékot, irodalmat - színházat tanultam tôle s általa…

Szabadtéri elôadás Kolozsváron: Az ember tragédiája. Nézôtér a volt Református Kollégium (azóta sajnos beépült) hatalmas udvara, színpad a Farkas utcai templom oldalfalának támaszkodó faalkotmány. És bentrôl, a karzatról, zeng-zúg az angyalok kara - orgonán kísér Zsizsman Rezsô… Hiba lenne, meg hamisítás, ha mai szemléletemet oktrojálnám az akkori látványra. Persze, hogy naturalisztikus díszlet zöldellt a színpadon - elvégre földi paradicsomot ábrázolt. És persze, hogy istenes látásmódnak adózott a rendezés. (A madáchi Mû a mai értelmezéseket is túléli - nemcsak a tegnapiakat: az Antigonéban talán azt látjuk, amit Szophoklész vitt színre?) De aztán színpadra dobbant Lucifer, a mindig mindent tagadó s a mindenséget épp ezáltal elôrelökdösô szimbólum-hôs, és egy életre belém oltott egy izgalmas felismerést: hogy a teljhatalmú önkényt még a nyílt sisakos ellenszegülésnél is alaposabban megtépázza, lehengerli a szellemi fölény táplálta gúny. "Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy…": nem is csak vallásosnak - bigottnak kellett volna lennem, hogy e Lucifer hatására (mint utóbb az Elveszett Paradicsom olvasásakor) ne satanista esz-mékkel és érzelmekkel telítôdjem. Pedig kizárólag a hanghordozás tükrében "láttam" az Úr ellenlábasát, Ádám kísérôjét s kísértôjét: olyan messze ültem a színpadtól, hogy akár maszkot és kothornoszt is viselhetett volna, mint hajdan a Prométheuszok. Kovács György - noha nem végzett fôiskolát, és amolyan termelési gyakorlatokon leste el a mûvészi beszéd fortélyait Tóth Elektôl, Dayka Margittól - tudva tudta s gyümölcsöztette azt, amit utódai közül sokan tudnak - kevesen hasznosítanak: hogy a színész hangja, orgánuma egymagában szimfonikus zenekar; gazdája vagy úgy játszik rajta, mint Paganini a hegedûjén, vagy megreked a vonós cincogás színvonalán és akkor nem mûvész.

Hogy, hogy nem - csak úgy, mint a mesék "volt egyszer" indítása -, nyári szezonban a strandon megjelent egy hóember. Fehér ember volta, értelmiségi deprimáltsága, mûvészi spleenje senki emberfiának föl nem tûnt - ugyanis az aktuális divatszínhez képest mindig vannak késôn strandolók!

Porka Péter - mert így hívták a megkésett strandolót - éppen lelkiismeret-furdalást érzett, amiért a hóviharos telet összetévesztette a májusi szerelemmel; a nyári kalandot az ôszi gyümölcséréssel… és egyáltalán: az angyaljárást a boszorkányok szentivánéji táncával.

Vajon miért?

A válaszért be kell tekintenünk Porka Péter lelkivilágába.

Az éppen aktuális olvasó ezek fölött a sorok fölött kitekint az ablakon, és megállapítja, hogy imitt tél van, amott nyár; ehejt terem, ahajt szárad. Az éppen aktuális olvasó tehát konkrét dátumot határoz meg.

Ámde, nincs ilyen a strandon! Itt bárki bármihez képest csak lekésett napozó …! Június havában hóember!!!

- A belsô beszéd - gondolta Porka Péter - olyan, mint az antik görög drámák fekete nôkórusa: mint az elôzô életeink siratóasszonyai: se nem anyák, se nem szeretôk!

- "Több mint halált, ha látsz strandot/ hôs, ki volnál tagadd meg strandbarna színed. / Folytatást ha látsz, "divatot", / tudd azt, hogy ez a Vég!" - mondja a Fekete Kórus.

Porka Péter pedig korán vagy megkésve ment ki a folyóparti strandra. Idei vagy tavalyi Hóember volna? - est a mese sem tudja. Egyszerûen, Porka Péter: nincs ott, ahol van! Az "Idô" divatszezon - mulandóságot jelent, s egy perccel sem többet. mely esztendônek a hóembere … mely korszaknak értelmisége … milyen mûvészeti irányzatnak elôérzôje??? - mindez: egy új "eljegesedés"!!!

Amikor a "volt egyszer hol nem volt" - mesekezdet hitetlenül elhidegül, az olvasó gondoljon Porka Péterre, aki éppúgy "nem aktuális", csupán véletlen sorsáldozat, mint maga, aki a folyó sorokat követi.

És ezután: úgy keressünk hóembert a strandon, mint belsôbeszéd-folytonosságot a magunk életében…!

Tél van, karácsony elôtt. A nap vörös korongja élesen kirajzolódik az ég alján - fagyos éjszakát jósol. Csalóka kép. Naptár szerint valóban karácsony szombatja van, de hóhullásos, bakancs alatt csikorgó fagy helyett enyhe, március végi, szinte gólyaváró idôben készülünk köszönteni a szent ünnepet.

A lebukó nap trópusi hirtelenséggel mázolja sötétté az alkonyt, sunyin szivárgó ködpárák teszik még feketébbé. Ritkás villanypóznák fösvényen árulják sárgás fényüket a ködben.

Fiatal édesapák laza ünnepiességgel terelgetik az apróságokat, s mint sétára lehozott kényes ölebek, darabig élvezik is a szabadságot, aztán megunják.

- Óóóó… menjünk haza.

Az apa karórájára néz, s azt látja, hogy a legfinomabb rágót a lakónegyed túlsó felén árulják, s persze, hogy felragyog a gyerek szeme.

Botorkálásra vastagodik a köd, csalfa tavaszunk is hûvösre vált, s városunk peremnegyedére, ködpadmaly gyanánt, hermetikusan ráborul a "Gondviselés". Nincs külsô, felszínes csillogás, aki pedig csillagot akar látni, azt a szerényen feldíszített zöld faág láttán gyermekük ôszinte szemcsillogásában meglátja.

Ugyan valódi csillag is van az égen, de azokban városunk keleti felén, a somostetôi oldalra felkapaszkodottak gyönyörködhetnek. Még. Mert ha télies hidegre fordul az idô, az alattomos ködfelhôk a Maros- lapályról perceken belül felsettenkednek a Trébely útján, s akkor ott sem látni semmit.

Onnan egyelôre megejtô a kilátás, bizarrnak is mondható. Mert, teszem föl, a háziúr csodás villájának erkélyére könyökölve az Erdélyi-fennsík kellôs közepén, akár a tenger partján is képzelhetné magát: vízen és égen kívül ott sem látni egyebet, még ha fájdalomig is mereszti a szemét. S a ködtenger is olyanforma, már a városháza tornya sem látszik ki belôle. Cigarettájáról lepöccinti a hamut s a toronyról jut eszébe: tetejében van-e még a csillag, vagy már levették? Esetleg, uram bocsá’ - s itt elmosolyodik - azt is lelopták, s élelmes vállalkozó be is öntette. Keresztnek. Mert hogy ez lett a divat, az ügyesebbje már meg is tanulta a keresztvetés korrekt irányát: balról jobbra kezdi. Ámbár egyszerûbb lenne a balról balra, de be kell látni, abból sehogy sem formálódik kereszt. Karórájára néz, fix nyolcra van kitûzve a vacsora ideje s menten elkomorul: ha a felszolgáló megint a homár elôtt adja be a kaviárt, elsejétôl felmond. Nem pironkodik többé vendégei elôtt, finom lelke az elnézô mosoly mögül is kiérzi: bizony az ô Marcsájuk már régen betanulta a helyes protokollt.

…Elcsendesedett a lakónegyed, az üzletek is bezártak már, csak a kocsmaajtó csapódásán hallani, hogy környékén még van valamelyes forgalom. A söntésen satnya fenyôcsemete áll, egy-két almácska lóg rajta, színes papírok és gömbök, pár ezüstdió. Gyéren ülnek az asztaloknál, jobbára idôs, a sors által ittfeledett s elfelejtett emberek, akik léleksorvasztó magányukban ültek be egy pohár italra. Búfelejteni. Vagy éppen emlékezni? Egy vézna bácsika tûnôdve néz el pohara fölött, s egy láthatatlan valakivel beszélget: idônként hol elmosolyodik, hol nemtetszôleg rázza a fejét.

Benyit egy sánta kukás, nyomában fodrozódik a köd, s pillanatig alázattal néz körbe, aztán telt nejlonneccét a bottal együtt a falhoz állítja. A valamikori kockás nagykabát combközépig ér, derekán zsinórral van átkötve, s szûkre szabott vállában feltüremlik a válltömés, mint hajdani hadvezéreken a vállrózsa. Fázást mímelve összesúrolja tenyerét s hosszasan nézi a karácsonyfát.

- Szép - mondja a báros felé.

A báros nagydarab, kövér ember, két kezével a pultra támaszkodik s ábrándozva néz maga elé, szeme sem rebben a kukás szavára. A kukás félszegen leül az elsô asztalhoz s darabka szabályos újságpapírt vesz elô; ráérôsen simítgatja az asztal lapján s három szivarvégbôl belemorzsolja a dohányt. Vigyázva sodorgatja, reszketeg mutatóujjaival visszaütögeti a végeknél, s mint szájharmonikát, párszor elhúzza nyelve elôtt; az elsô nagyobb szívásnál lángot vet a papír, de szája sarkából röviden elfújja.

Ezt a mûveletet, jobb híján, a kocsmáros is figyeli, s összehúzott, kételkedô szemébôl mintha irtózat tükrözôdne. Nagyot sóhajt, s száját makacsra szûkítve a kukás elé tesz egy pohár pálinkát s egy csomag olcsó cigarettát. A kukás döbbenten a pohárra mered, csak aztán néz fel, de csak a kocsmáros távolodó hátát látja, s feltartott tenyerének fonákja magyarázza, hogy szóra sem érdemes, nem vár hálálkodást. A kukás még egy kicsit nézi a poharat, aztán óvatosan megfogja, s mintegy koccintásként, a terem felé kissé megemeli; kortyint egyet, nyelvével szétmossa szájában az ízét, aztán félig kiissza. A csomag cigarettát forgatva nézegeti, s hogy az övé még ég, belsô zsebébe teszi. Még egyet hörpint a pálinkából, csillogó szemekkel, máris vidáman néz szét. Beszélgetni szeretne, s hogy asztalszomszédja lopva rátekint, feljogosítva érzi magát, hogy társalgást kezdeményezzen.

- Valamikor én is dolgoztam, uram, segédmunkásként… csak aztán leestem az állványról…

A megszólított maga elé révülve minden szóra helybenhagyólag bólogat, mint aki tudja, sokan olyanok is leestek, kik életükben nem álltak állványon…

A kocsmáros karórájára néz s párszor összecsapja a kezét.

- Záróra, emberek, menjünk haza.

A kukás azonnal föláll, álltában issza ki poharát, az ajtónak hátrál, s meghajolva, mindenkitôl elköszön.

Kint egy kicsit megáll, erre is, arra is néz, mint aki tanácstalanságában nem tudja, milyen irányba is induljon. Csak jobb kezére van kesztyû, azzal fogja a neccet, bal kezét a bot végével együtt zsebébe süllyeszti. A bot másik vége adó-vevô antennaként meredezik fölfelé - vajha, valahol az éterben, érzékeny mûszerekkel felfogják az ô nyomorúságát.

Mottó: Ez az élet nem is olyan nehéz, csak már nagyon rossz a híre. (Tomcsa: Mûtét)

1990 óta Székelyudvarhelyen többféleképpen is próbálkoztak a Tomcsa-emlék ápolásával, ám köztük balsikerû is volt. Az 1988-tól - az addig Ferenczy Erzsébet gondozásában mûködô - Tomcsa-szoba a városi múzeumba került; az 1990-ben róla elnevezett iskola beleolvadt egy másikba; az ô nevét viselô könyvesbolt nevet változtatott; a Tomcsa Sándor Népszínház munkája idôlegesen megszûnt, aztán 1998 ôszén újra dolgozni kezdett, és színházzá nôtte ki magát - írja könyvének elôszavában Nagy Teréz. - Ma egy utca is viseli nevét, és születésének századik évfordulóján - pontosabban: 1997. december 21-én - leleplezték bronzszobrát, a helybeli Székely József szobrászmûvész alkotását, a kultúrház melletti sétatér bejáratánál.

Tegyük hozzá: Mûtét címû színmûvét ma is sikerrel játsszák.

Tomcsa Sándor (1897. VIII. 27. - 1963. I. 18.) Székelyudvarhely írója volt. Ez volt az ô "kályhája", ahonnan el tudta kezdeni a táncot. Anekdoták keringnek hazaszökéseirôl. "Indóház természete kötötte meg az örök elvágyódásban, amelynek párás horizontján pálmasort látott és Kheopsz-piramist. A nagyság igézetében élt - törpe viszonyok között, emberi törpeségek tragikus fogságában" - állapítja meg róla Sütô András.

Tíz önálló kötete jelent meg; az elsô 1934-ben, a legutóbbi 1987-ben. Elôkészületben van egy újabb gyûjtemény is, valószínû, hogy még ebben az évben a boltokba kerül. Érdekes végigböngészni, kik írtak róla. Csak az ismertebb neveket említve: Tompa László, Kovács György, Pál Árpád, Gaál Gábor, Gagyi László, Kacsó Sándor, Baróti Pál, Kicsi Antal, Robotos Imre, Bajor Andor, Oláh Tibor, Marosi Ildikó, Hornyák József, Izsák József, Hajdú Gyôzô, Gálfalvi Zsolt, Sütô András, Szász János, Szász István, Éltetô József, Nagy Pál, Lászlóffy Aladár, Bálint Tibor, Oláh István, Balázs Imre, Molnos Lajos, Katona Ádám, Kovács Levente, Gyárfás Miklós. Mircea Sintimbreanu (az egyetlen románra fordított kötet elôszavát, 1976-ban; a fordító Adrian Hamzea). És persze Sütô András. Diplomadolgozatot írt róla románul Lôrincz Ilona tanárnô (Viata si activitatea lui Tomcsa Sándor, Buc. 1981.)

A hozzá hasonlóan "írta és rajzolta" stílt mûvelô pályatárs, Balázs Imre így emlékezik rá: " Úgy hozzátartozott a város képéhez, akár a Nagy-Küküllô. Köztünk élt, köztünk vizsgálódott, köztünk alkotott. Szarkalábaktól körülvett szeme a gunyorosan csillogó szemüveg mögül mindent meglátott, mindent észrevett. Nem kerülte el a figyelmét a téli estéken fagyoskodó koldusasszony, sem a saját zsírjában fulladozó nagykereskedô. A mindennapi gondokkal küszködô kistisztviselô lelkivilágát épp úgy ismerte, ösztövér alakja hol itt, hol ott tûnt fel. Nem mondta senkinek, mit keres, mit akar. Hosszú sétái alatt gyûjtötte a témát, találta meg az ötletet, vette észre a fonákságokat. Tehetségének éppen ez a fokmérôje: meglátta azt, ami mellett ezrek sétáltak el gyanútlanul, s akkor jelent meg a legfrissebb Tomcsa-írásban a részeges fôjegyzô, amikor - a közelgô választások küszöbén - a feddhetetlen hírnévre a legnagyobb szükség lett volna. A vastag fûszeres karikatúrája akkor keltett derültséget, amikor felesége a fényképezôgép elôtt adta át szeretetcsomagját a bejárónô fagyoskodó fiának. Mindig úgy idôzítette írásait, hogy azok a legalkalmasabb pillanatban durranjanak, széttépve a nyárspolgár emberszeretetérôl szôtt mítoszt."

És hogyan jellemzi Bálint Tibor? "Írta és rajzolta Tomcsa Sándor: vagyis két oldalról akarta bekeríteni olvasóit. A nyelvet szegényesnek érezte a látomásokhoz képest, de azt is megsejtette, hogy az ábrákat példabeszéddel tanulságosabbá lehet tenni. Felolvasóestéire magával vitte legtöbbször palatábláját is. Nem tartozott azok közé, akik a dicsôség csúcsaira vágynak. Lassan megszokta a hétköznapokat, s csupán egy ízben kiáltott fel, amikor a küszöbön megpillantotta az adóvégrehajtót: jaj, a nadrágom! A véletlen szerencse késôbb pénzt kínált fel neki, hogy Napfényországba utazzék, de hiába szállt fel a nemzetközi gyorsra, mert másnap mégis agglegényesen szegényes lakásán ébredt. Bizonyára ô is, mint minden igazi író, megsejtette, hogy a legnagyobb távolságot elsôsorban önmaga felé kell megtennie és az ô egyszerû emberei felé, akik már csak úgy tudnak figyelmet ébreszteni személyük iránt, ha kissé a zárt osztály betegeit utánozzák, vagy szokatlan illatokba burkolóznak. Lehet, hogy emiatt néha még ô is rájuk unt, s ilyenkor hajította bele a borosflaskót a vendéglôi tükörbe, hogy a ködbôl és tompultságból, amely megkettôzve veszi körül, egy kis rést nyisson a képzelet falán a világmindenségre."

A város - tisztesség ne essék - nehéz szívvel viselte - mondja róla Molnos Lajos. - Mint az okvetetlenkedô, állandóan tükröt tartó embert. Ezeregy ránc arcát, kacskaringósan csattanó szavait. S a Tomcsa-esteket. S az utcákat rovó bolondériás embert. De elviselte. S jó arcot vágott hozzá. Mert úgy kívánta az illendôség - s a poros kisvároska pedig mindig tudta az illendôséget és ragaszkodott is hozzá.

Tomcsa - az ember, a hivatalnok, a mûsorvezetô, konferáló, a színpadi szerzô. A távolra látó. A vidéki, akit nem sároz be a vidékiség. Minden elérhetô információ megvan ebben a kismonográfiában, még konferáló szövegei és karikatúráinak egy része is. Számomra az a Tomcsa a leginkább rokonszenves, akit Tompa Miklós rendezô így jellemez egy anekdotával: "Emlékszem, mindig buzerált, hogy igazgató vagyok és nem pártfogolom. Ô írja a jó darabokat és mi nem mutatjuk be egyiket sem. Volt egy díjat nyert darabja: a Mûtét. Na, mondom, add ide a Mûtétet, mert bemutatjuk. Nem találta sehol. Fogta magát s fejbôl újraírta az egészet. Aztán meghívtuk a bemutatóra. Nem jött el. Szemrehányást tettem, hogy végre, amikor sikerült bemutatni a darabját, nem képes Udvarhelyrôl idáig jönni. Azt mondta, hogy ô itt volt, csak délután leült preferánszozni, s elfelejtette a bemutatót." (Nagy Teréz: Tomcsa Sándor kismonográfia, Székelyudvarhely, 2000. A szerzô kiadása. Fedôlap: Molnos Zoltán. Nyomás: Infopress Rt, Székelyudvarhely.)

Tallózó

(…) Készülôdni kezdtünk. A repülôjegyet mikor küldik? - kérdezte barátom. Meg kell mondjam, szó nélkül tudomásul vette, hogy soha. Azt már nehezebben értette, hogy egyelôre valami - számára homályos - támogatásra várt a kiadó. Ô úgy tudta, hogy mindenütt a világon az olvasók támogatják a könyvkiadást. Azzal, hogy megveszik a könyveket. Amikor pedig Pestrôl arra kérték, hogy vegyen át a könyvébôl száz kötetet, megmakacsolta magát. Hogy neki nem fizetnek - mondta -, hagyján. De hogy ô fizessen, arról szó sem lehetett.

- Visszatérül azonnal! - magyaráztam. - Egy hét alatt eldedikálod! - Mert hogy még árulni is fogom?! - csattant fel az argentin kolléga. Buenos Airesben - mondta büszkén - boltosok árulják a könyveket!

(…) Így kezdôdött egy argentin író budapesti pályafutása. Szívet melengetô, baráti gesztusok között. Barátom ugyanis - ne felejtsük el ezt sem! - elintézte, hogy a barcelonai kiadó átengedje Budapestnek a magyar kiadás jogát. Ingyen és bérmentesen.

Az elsô bemutató a Várban volt, egy felejthetetlenül szép helyen. (…) Az estet kötetlen beszélgetés koronázta. Sokan voltunk, fogyott a fehérbor és a pogácsa, illatosak és kedvesek voltak az emberek. Akik ráadásul meg is vették, és alá is íratták a madárlátta - úgymond trópusi - könyveket.

Erre mondják, hogy nyugati volt a színvonal. Az árak kétségtelenül azok. De miért? - kérdezte barátom. Ha egyszer megtámogatta az állam! Miért kell most dollárért árulni azt, ami egyszer már ingyen megjelent?

Pedig itt fent a Várban még nem volt panaszra ok. A bajok lent kezdôdtek, a pannon tenger mélyvizében. (...)

Könyvtárak, gimnáziumok, csupa szépre szomjas, tiszta szemû ember. Diákok, tanárok, nyugdíjasok. Ôk bizony csak nézegették az argentin kötetet: felvették, visszatették, mint akit arcul ütöttek. Szégyenkezve és szomorúan. A könyvtárak pedig számlát kértek. Nem értem! - fakadt ki barátom. Itt az író valami magánvállalat?

Még a régi, szerény honoráriumot sem tudták neki kifizetni. Ahhoz - mondták - szükséges lenne valamiféle adónyilatkozat. Igazolás arról, hogy idegen állampolgár, és külföldön fizet adót a jutalmazott.

Ilyenkor vagy feladja, vagy megmakacsolja magát az ember. Én - nem rólam volt szó! - megmakacsoltam magam.

Az adónyilatkozatot, amit ingyen idefaxoltak nekem - potom tizenhatezer forintért ültette át magyarra az Országos Fordításhitelesítô Iroda. Mint kiderült, hiába. Egy tanintézet irodáján valami tájszámot követeltek rajtunk, ami nyilván ugyanarról a (szó-)tôrôl fakadt, mint a tájjellegû borok.

Én csak akkor rendültem meg, amikor tartózkodási engedélyem bemutatására szólított fel egy jobb sorsra érdemes alkalmazott.

- Megmutatná az önét? - kérdeztem fegyelmezetten.

Neki - nem volt.

Így persze nem lehet behajtani sem útiköltséget, sem honoráriumot. Eredmény: az iskolák könyvtárában a diák nem fogja megtalálni a könyveket, amikrôl beszéltek neki a messzirôl jött autorok. (Ferdinandy György: A Karl kutyája. ÉLET ÉS IRODALOM, 2001. február 2.)

Könyvespolc

A Mentor kiadásában fenti címmel ízléses kivitelû könyvet mutatott be Nagy Attila, szerdán este a Bernády Házban. A könyv alcíme: Formakísérletek az abszurd és posztmodern kultúra határán. A szerzô Ungvári Zrinyi Ildikó. 1959-ben született Marosvásárhelyen. 1982-ben Kolozsváron, a Babes-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán szerzett magyar-angol szakos tanári oklevelet. Jelenleg a marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem színház-és drámaelmélet tanára. Kutatási területe: a színház és a dráma esztétikája és antropológiája.

Nos akkor nyilvánvaló, hogy a könyv hová is vezet el bennünket. Ungvári Zrinyi Ildikó könyve a hermeneutikai megértés viszonyrendjein át elvezeti olvasóját a mai esztétikai élmény megismeréséhez azáltal, hogy feltárja az értékkategóriák tulajdonképpeni alapjait: a kezdet és a vég alternatíváit. Alternatívák ezek az alapok, mert legtöbbször átcsapásosan tételezik fel egymást. Szerzônk elemzéseibôl kiderül, hogy ezek az alapok több mint dinamikusak. Úgyis mondhatnók - írja Angi István -, "reaktívak" az erôtér esztétikai állapotainak a ritmusában.

Írja továbbá a kolozsvári konzervatórium zeneesztétika tanára: a szerzô elemzéseibôl egyértelmûen az derül ki, hogy az abszurd esztétikai önfelszámolódása a modern áramlatokban, pontosabban az avantgárd és a posztmodern mûvészet útkeresztezésében zajlik, s mint ilyennek a megértése jellegzetesen hermeneutikai megértés kell hogy legyen. Ilyen értelemben kerül elemzésre az abszurd megokolása Camus, Sartre, Heidegger nyomán az önazonosság megteremtésének igénye és lehetetlensége közötti anti-íven; a lineáris, ciklikus és organikus idôképzetek bemutatása, amelyek az emberi élet végességének evidenciájában válnak az abszurditás tényezôivé; idôtípusok keveredése; a referencia felfüggesztése, majd megmagyarázása stb."

A színházról a szerzôvel a könyvet szerkesztô író, Láng Zsolt beszélgetett. A Látó esszérovatának szerkesztôje elôzetesen elmondta: volt egy érdekes kalandja nemrég, amikor színházban volt, ráadásul az elsô sorban ült és az történt, hogy fölvitték a színpadra, egy szablyát nyomtak a kezébe, legalább öt percig a nyílt színen kellett játszania... Tulajdonképpen akkor döbbent az íróba valamilyen tragikus sejtelem, hogy a színház nem könnyû valami. Nagyjából ezekrôl a "súlyokról" szólt a beszélgetés, közben-közben a színmûvézeti egyetem hallgatói abszurd fogantatású, érdekes és szórakoztató szemelvényeket olvastak fel.

A szerzô könyve olvasásába ekképpen vezet be: " A látott, a szemlélt lét peremén születnek azok a formák, amelyeknek ívében az abszurd irodalom és színház intellektuális és mûvészi környezete a posztmodern kultúrába lép át. E korszak késô-avantgárd embere csak nézôje a létnek, ott áll a látvány elôtt, és reméli, hogy létezik olyan látószög, amelybôl nézve a nézô is a látvány része lehet."

Ám e látvány véleményem szerint nem mindenkinek ajánlott, senki ne számítson sziesztázó, könnyû olvasmányra.

A kiadó a könyv borítólapjának tervezôjét lefelejtette a felületrôl, de azt itt most leírom, amit a könyv kivitele kapcsán hallottam a bemutatón: Bartha József nagyot alkotott már megint.

harmatba roskad

hûvösen ránk lehel

dereng a hajnal

zubogó fény ölel

virágos szoknyája alá

pajkosan nyúl a szél

millió szirom közt

szerelem kél

hajnalok között

még fázik az éj

bóbita felhôben

fodroz a kéj

ködösen ébred

rügybe szökken

a zsenge táj

virulva szeppen

arcunkhoz simul

illata bódít

lenge csókjával

ismét meghódít.

nincs fehér

fejkendôje

a földnek

kristálygömböcskék

nem reccsentik

a csöndet -

recés bakancsok

hatalma alatt -

a tél

fekete

cipôkenôcs

sárba fagyott

harapós harag

A legdrágább édesanyának, BÁLINT MARGITNAK kívánunk nagyon sok boldog születésnapot. Isten éltessen sokáig, drágánk. Sok csókkal és szeretettel leányaid és azok családjai To- rontóból. (v.)

ELADÓ hosszított, magasított típusú, forgalomba beírt, 1997 novemberi kiadású 2.5 cm3-es Ford Transit TDi airbaggel, ABS-szel. Tel. 161- 445. (21219)

KFT ELAD homologált pénztárgépeket, elektronikus mérlegeket, PC számítógépeket, pénzszámoló gépeket, fénymásoló gépeket. Szervizt biztosítunk. Tel. 169-304, 164-072, 444-862. (8668747)

ELADÓK új, import gázkonvekto-rok, 2 év garanciával, részletre is. Tel. 255-962. (20789)

ELADÓK új Mountain Bike biciklik 21 sebességgel, 18 hónapos jótállással, csak 2.100.000 lejért. Tel. 212-369. (20649)

ELADÓ 2000-es kiadású, 1000 km-ben levô injektoros kombi Dacia. Március 8. utca 66. szám. Tel. 095-600- 574. (21012)

ELADÓK Ákosfalván szántók, kaszáló és gyümölcsös. Tel. 147-551. (21145)

ELADÓ nôi bicikli, hegedûk, xilofon, varrógép, színes fényképnagyító, színes nyomtató, halászfelszerelés. Tel. 120-075, 094-504-536. (20977)

ELADÓ nagy tételben széna és sarjú. Érdeklôdni lehet Somosdon, a 16. szám alatt, Jánosi. Tel. 438-022. (21151)

PROFESSZIONÁLIS televízió- és GSM- antennák, antennaerôsítôk távolsági vételhez eladók. Tel. 121-853, 095-794-826. (20257)

RENDELÉSRE eladó video-kaputelefon, valamint bô választékban video-biztonságtechnikai kamerák. Tel. 065/254-837. (20052)

ELADÓ 29 ár belsôség a Szabadi útban. Érdeklôdni 20-21 óra között a 133- 872-es telefonszámon. (21220)

ELADUNK hûtôszekrényeket, fagyasztókat és automata mosógépeket kitûnô állapotban, garanciával. Tel. 165-373, 256-618. (20993)

ELADÓ új tégla elônyös áron. Tel. 254-689. (21158)

ELADÓ 3,6 ha szántóföld Csejd határában. Tel. 144-806. (21044)

ELADÓ Santé vetômag-burgonya. Tel. 066/120-048. (21234)

ELADÓ 20 darabból álló, diófurníros szobabútor. Tel. 165-262. (21239)

ELADÓ 10-20 ár föld a Bodon- hegyszôlôben, Marosvásárhelyen. Tel. 130-313. (21238)

VESZEK régi fajta üvegcserepet. Tel. 213-192. (21216)

ELADÓ Ákosfalván 1 hold szántó Lókötôben, a Vécke mentén 43 ár. 120 ezer lej/ár. Tel. 065/256-306. (21163)

ELADÓ téglagarázs a Savinesti negyedben. Tel. 092-492-228. (21125)

ELADÓ vagy megmûvelésre kiadó városközelben 34 ár beépíthetô terület kis házikóval, 600-as Fiat. Tel. 218-169. (21009)

A nyárádtôi AVICOLA elad BP3-as óriási tyúktelepet tojótyúkoknak, ketreceket, hálókat, védôberendezéseket, takarmányozókat, bunkereket - 10 t - 20 m3, 0,75-10 kW-os villanymotorokat, fordulatszám-csökkentôket (reductoare), irányítóberendezést, hôrelé- távkapcsolókat, villanyhuzalokat. Érdeklôdni a nyárádtôi Avicolánál. Tel. 094-783-057. (8268534)

ELADÓ beépíthetô földterület fôút mellett, Jedden. Tel. 249-214. (20578)

ELADÓ jó minôségû házi bor nagy tételben. Tel. 135-460. (21099)

ELADÓ CP12-es kombájn, eke és vetôgép. Tel. 125-225, 095-519-419. (21172)

ELADÓ orosz Pegas bicikli. Tel. 132-470. (21212)

ELADÓ 1993-as kiadású fehér SAAB személygépkocsi. Tel. 160-344. (21263)

ELADÓ nemesszôlôbôl készült házi bor. Tel. 121-609. (21262)

ELADÓ amerikai Ethicon háló (30 cmX30 cm) hasfali plasztikai mûtéthez. Tel. 137-009. (21269)

ELADÓ szibériai husky kiskutya. Tel. 133-805. (21275)

ELADÓ I. emeleti, 2 szobás tömbházlakás vízórával, telefonnal a Tusnád utca 2. szám alatt. Tel. 213-877. (21058)

ELCSERÉLEM 2 szobás, I. emeleti tömbházlakásomat egy 3 szobás, 2 fürdôszobással I. vagy II. emeleten, vagy eladom, közvetítô nélkül. Tel. 140-234, 17-20 óra között. (21143)

ELADÓ 3 szobás magánház gazdasági épületekkel és 11 ár kerttel Karácsonyfalván. Tel. 132-655. (21121)

ELADÓ 2 szobás, I. osztályú, II. emeleti tömbházlakás az Állomás téren. Tel. 135- 385, 134-008. (21148)

ELADÓ 3 szobás tömbházlakás garázzsal, garzon vagy elcserélem. Tel. 092-572-701. (20851)

ELADÓ Gyulakután 65 m2-es összkomfortos lakrész külön bejárattal, 13,5 m2-es pince, az udvaron szerelôaknás téglagarázs, közmûvesített nyári konyhával és padlásszobával (53 m2), melléképületekkel, nagy kerttel, szôlôssel és gyümölcsfákkal. Tel. 168-104/22A. (21050)

KIADÓ szoba lánynak. Tel. 120-400, 15-20 óra között. (21197)

ELADÓ 3 szobás, magasföldszinti tömbházlakás pincével, vízórával, kábeltévével, telefonNal, fôút mellett, a November 7 negyedben, cégnek is. Tel. 214-779. (21221)

BÉRBE adok egy lakást. Tel. 216-354. (21260)

ELADÓ két ház egy udvaron, az egyik befejezetlen. Tel. 166-376. (21268)

VENNÉK 2 szobás lakást 110 millió lejig. Tel. 166-376. (21268)

ELADÓ magánház a Marasti utcában. Tel. 168-511, 095-534-483. (21272)

ELVESZTETTEM Bán Ana névre szóló, 33268594-es egészségügyi biztosító könyvet. Semmisnek nyilvánítom. (21196)

Semmisnek nyilvánítom Becze Márta névre szóló egészségügyi könyvemet. (21141)

ELVESZTETTEM Zsigmond Gyula névre szóló, a szovátai Mobila által kibocsátott igazolványomat. Semmisnek nyilvánítom.(2)

ELVESZTETTEM Mátyás Elisabeta névre szóló egészségügyi könyvemet. Semmisnek nyilvánítom. (21200)

PÉNZT kölcsönzök garancia ellenében. Tel. 251-111, 095-251-111. (19870)

AUTÓVAL rendelkezô munkanélküli személyt keresek fuvarozásra. Érdeklôdni: Maroskeresztúr 5. sz., 17 óra után. (21241)

A MAROSVÁSÁRHELYI PRODEXCOOP Rt. - 1989. December 22. u. 150. szám - rendelésre a következô szolgáltatásokat végzni: fa- és fémforgácsolás, fûrészáru- szárítás, farönkök felfûrészelése, falambéria- és padlógyártás, PAL-furnírozás (a megrendelô nyersanyagából), bádogosmunkák. (6898759)

PÉNZT kölcsönzök garancia ellenében. Tel. 092-529-643. (20937)

KIADÓ két helyiség 40 m2 közel a központhoz. Tel. 128-082. (21206)

TAKARÍTÁST és vasalást vállalok házaknál. Tel. 146-981, 17-20 óra között. (21210)

Nem múlnak el soha, kik szívünkben éltek, hiába szállnak árnyak és évek. Én már alszom a zúgó fák alatt, oh, ne zavard meg édes álmomat. Borulj a síromra halkan, csen