|
LIII.évfolyam 6. (14720) sz. |
2001. március 13., kedd |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro
Díjszabás szavanként:
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Az országos pénztár beleegyezésére várnak
Tegnap reggel a Megyei Kórház Sanitas szakszervezetének körülbelül 40 tagja tiltakozott az Egészségbiztosítási Pénztár udvarán.
Amint a középkáderek vezetõje, Pasaroiu Georgeta elmondta, tiltakozásuk legfontosabb oka, hogy a Megyei Kórház finanszírozása nem a megfelelõ módon történik. Ilyen körülmények között az asszisztensnõk és beteggondozók nem tudják normális feltételek között végezni a munkájukat, és nem részesülhetnek a törvényes bérezésben, az elmúlt évre nem fizették ki nekik a 13. fizetést és étjegyet sem kaptak. A kórház vezetõségének egy kitöltetlen szerzõdést kellett volna aláírnia, amely szerint az elsõ negyedévre 42 milliárd lejbõl kell gazdálkodnia, amibõl 36 milliárdot a fizetések jelentenek, a megmaradó hatmilliárd lej viszont semmiképpen sem elég a kórház fenntartására. Amint a tiltakozó asszisztensnõk elmondták, nem folyamatos a gyógyszerekkel és egyéb egészségügyi alapanyagokkal az ellátás, idõnként a saját pénzükbõl kénytelenek tisztítószereket venni, s a legbanálisabb segédanyagok, mint például a gumikesztyû vagy a ragtapasz is hiányoznak idõnként.
– Mi is, mint bárki más alkalmazott, fizetjük az egészségbiztosítási járulékot, és egyszerûen nem tudjuk elképzeni, hogy mi történik a pénzzel – nyiatkozta a szakszervezeti vezetõ, aki hangsúlyozta, hogy a tiltakozók nem munkaidõ alatt vonultak ki a pénztárhoz, mivel egyelõre nem akarják megzavarni a kórház tevékenységét.
Pasaroiu Georgeta szerint a kórház mûködtetésére legalább 60 milliárd lejre volna szükség egy negyedév során, amit Laurentiu Petru gazdasági igazgató is megerõsített.
– Nem bíztosították a fizetési alapot sem erre a hónapra, a 13 milliárd helyett csak nyolcat kaptunk. Mindezt azzal indokolják, hogy nem írtuk alá a szerzõdést a pénztárral, amit véleményem szerint nem lehetett aláírni, ugyanis csak a kórházi tevékenységre vonatkozott, holott fizetnünk kell még a fogorvosokat, a Rohammentõ- szolgálatot havi 600 millió lejjel, s a járóbeteg- ellátásban dolgozó szakorvosokat is. Ezen túlmenõen a szerzõdést kitöltetlenül kaptuk, s a szabványok többféle számítási módot tesznek lehetõvé. Nem hibáztatom a pénztárat olyan szempontból, hogy az új költségvetés megszavazásáig a múlt évi szerint kell dolgozni, s be kell tartani a havi kvótát. A kórház számára 41 milliárd lejt hagytak jóvá, holott a járóbeteg-ellátást is beleszámítva 51 milliárdra lett volna jogunk. Ilyen módon kiadhattuk volna a fizetéseket.
Azt szeretném elérni, hogy legalább a fizetéseket biztosítsuk, annak ellenére, hogy a szakszervezet a 13. fizetést is követeli, amit ebben az évharmadban nem tartok lehetségesnek. Azt szerintem egy nyugodtabb idõszakban lehetne kiadni, nem most, amikor a kórház szinte valamennyi beszállítójának adósai vagyunk.
A Népújság kérdésére, miszerint a kormány jóváhagyta a kórházak múlt évi adósságának kiegyenlítésére szükséges összegek átutalását, a gazdasági igazgató elmondta, hogy csak a gyógyszerekre és egészségügyi segédanyagokra vonatkozó adósság kiegyenlítésérõl van szó, ami 50 miiliárd lejt tesz ki.
A délelõtti tiltakozást követõen válaszként a folyamatos elégedetlenségre, valamint (elsõsorban) a prefektus kijelentései nyomán a sajtóban megjelent vádakra, a Megyei Tanács tegnap déli sajtótájékoztatóján a pénztár vezetõsége fejtette ki véleményét, miszerint a folytonos feljelentések nyomán nap mint nap kiszálló ellenõrök, valamint a tiltakozások miatt nem tudnak a napi sürgõs tevékenységre koncentrálni. Szóvá tették továbbá, hogy a prefektúra ellenõre, aki a pénztárnál járt, a valósággal szöges ellentétben levõ konklúziókat fogalmazott meg. Annak ellenére, hogy a megyei kórházzal az egészségügyi szolgáltatásokért 51 milliárd lejre köthetnének szerzõdést, a pénztár csak 41 milliárd lejt foglalt bele a szerzõdésbe – kifogásolta az ellenõr, azt viszont nem vette számításba, hogy a kórház a pénztártól több forrásból kap pénzt. A vezérigazgató-helyettes példaként az elmúlt évet említette, amikoris abból a 714 milliárd lejbõl, amit a pénztár az egészségügyi szolgáltatásokért megyei szinten kifizetett, 28 százalékot, azaz 160 milliárdot a kórház kapott. A járóbeteg-szakrendelõknek 12 milliárdot, a fogorvosi rendelõknek kétmilliárdot fizettek ki. A krónikus betegeknek járó gyógyszerekre (július 1-ig) 15 milliárdot, további 1,197 milliárdot szintén gyógyszerre, 966 milliót pedig a Rohammetõ-szolgálatnak, és közel 6,4 milliárdot a rezidens orvosok bérezésére utaltak át.
A tavalyi költségvetésnek megfelelõen 2001-ben minden hónapban 17 milliárdot kapott a kórház – állította Kacsó igazgató. A fizetési követeléseket illetõen tartott elemzés során megállapították, hogy az egészségügyi szolgáltatásokért járó összeg nem fedezi a kórházi dolgozók követeléseit.
Mivel az idén a költségvetésben elõirányzott összegnél 35 milliárddal többet gyûjtöttek össze, ezt a közpénzügyi törvény elõírásai szerint el lehetne költeni, növelve ezáltal a költségvetésben megszabott tételeket, de csak az országos pénztár beleegyezésével. Ezt több alkalommal kérték, de válasz mai napig sem érkezett. E téren szerették volna kérni a prefektus támogatását is, akinek azonban az elmúlt héten nem volt ideje fogadni a pénztár képviselõit. Ezért a pénztár vezetõ tanácsának összehívásáról. hogy lehetõséget találjanak a kórházi dogozók fizetését fedezni tudják.
A helyettes vezérigazgató utalt arra is, hogy a pénztár épületének bõvítése érdekében kifogásolt decemberi versenytárgyalás nem volt végleges, és az idén februárban új versenytárgyalást tartottak.
Elhangzott továbbá, hogy a kórházak a pénztáron kívül nem használják fel azokat a lehetõségeket, amelyek révén növelni lehetne a bevételt, s a megyei kórház például csak évi 300 millió lejes saját bevételt valósít meg. Nem rendezett a megyei kórházba más megyébõl beutalt vagy más pénztárhoz tartozó betegekre fordított költségek fedezése sem, az évi nyolcmilliárd lejhez képest kevés az az összeg, amit a központi költségvetésbõl erre a célból visszautalnak.
Ami a Sanitas követelését illeti, a pénztár nem ad 13. fizetést, mivel a kórházak egészségügyi szolgáltatásait finanszírozza, a pénz elosztása a kórházak vezetõségére tartozik.
A gazdasági igazgató szerint a nehézségek csak az elsõ évharmadra vonatkoznak, mivel az idei évre a tavalyi 721 milliárddal szemben 1001 milliárd lejt terveznek, ami azt jelenti, hogy a kórházak költségeit 60-70 százalékban fedezni tudják. A napokban kialakult nehézségek az országos költségvetés hiányával magyarázhatók – hangoztatta Kacsó Márton.
Csíki Zsuzsanna vezérigazgató szerint, bár még nem fizették ki a szolgáltatások ellenértékét, februárban sem maradtak pénz nélkül a családorvosok, mivel megkapták a tavalyi második és harmadik negyedévi pontszámok közötti különbségért járó pénzt, amire a pénztár hétmilliárdot fizetett. Kijelentése szerint a családorvosok többsége 10-15 millió lejt, egyesek akár 40 milliót is kaptak. A fogorvosoknak kevesebb pénz jutott, az õ esetükben viszont a szolgáltatások 40 százalékát téríti a biztosító.
A sajtótájékoztatón felszólalt még a pénztár alkalmazottait képviselõ szakszervezet vezetõje, valamint a jogtanácsos is, aki szintén az építkezés körüli kérdéseket tisztázta, megerõsítvén, hogy a megyei pénztár még a megengedettnél is kevesebb pénzt fordított erre a célra.
Tegnap délután a pénztár vezetõtanácsának ülését követõen az igazgatónõ kijelentette, hogy a tanács döntése nyomán ma átutalják a kórházaknak az alkalmazottak fizetésére szükséges összeget, a többi kérés teljesítése attól függ, hogy az országos pénztár mikor hagyja jóvá, hogy a begyûjtött 35 milliárd lejt is felhasználnak.
Egytôl egyig. S ki más, mint újkori egyre-másra megmentônk, a mostanság feltûnôen liberális reflexeket produkáló Iliescu elnök buktatta le a honatyáink gyülekezetét. A sajtó ezúttal szolidáris támogatásával. A miniszterelnök is kelletlenül kénytelen volt nem lemaradni és a titkok törvényének, egész pontosan az osztályozott információk védelmérôl szóló törvény felülvizsgálatát helyezte kilátásba, amennyiben az elnök kihirdetés helyett visszaküldi a parlamentnek.
Bájos történet. Ami mindjárt azzal kezdôdött, hogy a T.H. hamarabb akarta roppant fontos, szigorúan titkos, meg titkos besorolással meghúzni az információáramlás demarkációs vonalait, mielôtt törvényben rögzítené az állampolgárok információhoz való hozzáférésének alkotmányos jogát. S a hírszerzô szolgálatot (újra) a minden titkok tudóinak hivatalává avatta volna. Akik, mondhatni, abból élnek, hogy ôrzik a titkainkat. Minél többet, annál jobban megy nekik, s annál kezesebbekké lehet tenni a titkokon kívül rekedteket. Mintha már lett volna ilyen mifelénk, s az is balul ütött ki. Úgy látszik nem eléggé, ha most újra ilyen gorombán próbálkoznak. Igaz, most illetékesék azzal akarják lenyomni a társadalom torkán, hogy sûrûn ismételgetik, a törvény egy az egyben "amerikai modell". Így csempészték a manapság sûrûn emlegetett eurokonform jogharmonizáció futószalagjára, amely körül szervilis honatyák szorgoskodnak. Csakhogy nem vagyunk Amerikában, s nem éppen ezen múlik az eurokonformitásunk.
Ha bájos a történet, akkor a legbájosabbak benne a lebukás utáni reakciók. Az egyik képviselôségre vetemedett félkegyelmû szerint "ha sok a titok, kevesebb lesz az információ, így kevesebbet kell megjegyeznünk". Majdnem ilyen eszes az a kormánypárti vélemény, hogy "minthogy megszavaztuk, jó és szükséges a törvény". A liberálisok visítanak, mint akinek odacsípték, s fölébredve mindjárt az alkotmánybírósághoz akarnak fordulni…
Nem kevésbé siralmasak az RMDSZ-berkekbôl érkezô nyögvenyelôs magyarázgatások. Testületileg megszavazták a törvényt anélkül, hogy szôrén-szálán megnézték volna, eszik-e vagy isszák. Beérték az eurokonform kacsával. Hol voltak a mindig hangos radikálisok? Éppen ennél a törvénynél ment el a hangjuk? Hát az éjjel-nappal mérsékeltek megfontoltságával mi lett? Netán valamiféle speciális pragmatizmusba fulladt? Esetleg nem értenek hozzá? Nem figyeltek oda? Titok. Csak tudnám, mit egyeztetnek a heti, vagy ki tudja hány heti frakció-találkozóikon, ha nem azt, hogy melyik törvény melyik cikkelyénél mi lesz a közös álláspont.
Uram, nem ilyen lovat akartam!
Meglehet, valójában arról szól a történet, hogy a tisztelt házbelieknek is jól jön, ha szájkosár kerül a sajtószabadságra, hiszen az államtitkok jogos védelmének spanyolfala mögé jól el lehet egyebet is rejteni, amit nem szívesen tesznek közszemlére. Egyelôre lebuktak, ha nem is amerikai modell szerint.
A marosvásárhelyi Matricon könnyûiparigép-gyártó vállalatot (egykor Metalotehnica, elôtte pedig Encsel Mór gépgyár) másfél éve privatizálták. A többségi részvénycsomagot Johannes Georg Reissermayer bajor üzletember vásárolta meg, aki a vezérigazgatói posztot is megtartotta magának. A gazdasági igazgató Fazakas Mária magyarországi üzletasszony lett, szintén több Matricon-részvény tulajdonosa. A magánosítást követôen számos szóbeszéd terjedt el a városban az új tulajdonosokról és munkamódszerükrôl, ám tagadhatatlan, hogy a gazdasági eredmények alapján a Matricon privatizációja a sikeres magánosítások közé sorolható. A vállalattal kapcsolatban a legavatottabb válaszokat természetesen Reissermayer vezérigazgató adhatta, ám a nyelvi nehézségek miatt inkább Fazakas Máriával beszélgettünk. A cég gazdasági igazgatója készséggel állt rendelkezésünkre, egyes kérdésekre azonban Reissermayer vezérigazgató válaszolt.
- Több mint másfél éve vették át a vállalat irányítását. Az eddigi tapasztalatuk alapján, mennyire éri meg befektetni ma Romániában?
- 1999 augusztusában vettük át a Matricon többségi tulajdonát az Állami Vagyonalaptól, s azóta a SIF 30%-nyi tulajdonrészét is sikerült megvásárolni. A magánosítással egy idôben eszméletlenül magas tartozásokat is átvettünk, s ez rendkívüli módon megnehezíti egy befektetô sorsát. A gyárat 240 alkalmazottal örököltük, olyan helyzetben, hogy a vállalatnak gyakorlatilag húsz ember számára volt megrendelése, munkája. Kétszáz embert tehát úgy kellett az elsô hónapokban eltartanunk, hogy effektív nem volt lehetôség arra, hogy megtermeljék a saját bérüket, s ezzel párhuzamosan kellett megszereznünk azokat a megrendeléseket, amelyek munkát biztosítottak az alkalmazottaknak. Külön nehézséget jelentett a Romániában szokásos túlzottan specializált szakképzés. Nevetséges, hogy a szakmunkások jelentôs része csak egyetlen gépen tud dolgozni, vagy marósok, vagy esztergályosok, vagy köszörûgép-kezelôk, ha pedig megpróbáljuk áthelyezni ôket egy másik gépre, azon nem állják meg a helyüket. Ezzel szemben Nyugat-Európában forgácsoló szakmunkást képeznek, tehát az illetô bármilyen szerszámgépen tud dolgozni. Emiatt nagyon nehéz volt a 240 embernek úgy munkát találni, hogy az pontosan megfeleljen az alkalmazottak szakképesítési struktúrájának, szakmai tudásszintjének is. Komoly problémát okozott az új technológiák honosítása, hisz nagyon nehezen sikerült hozzáértô szakembereket találni a magas technológiával mûködô számítógép-vezérlésû gépekhez. Természetesen ez nem az emberek hibája, hanem azé a szakoktatásé, amely továbbra is csak a hagyományos szerszámgépekre helyezi a hangsúlyt. Ez oda vezetett, hogy vannak olyan alkalmazottak, akik túlterheltek, rendszeresen túlórázni kénytelenek, másoknak pedig nincs munkájuk. Ha a két csoport egyforma szakképesítésû lenne, a terhelés megoszlana, így viszont a menedzser kerül nehéz helyzetbe, mert elküldeni sem szeretné az embereket, azért, hogy másokat hozzon helyettük. Sokukból hiányzik az ambíció, hogy élve a lehetôséggel, megtanuljanak a korszerû gépen is dolgozni. Megszokták a régi típusú gondolkodást, amikor hónapokkal elôre tudták, mit kell termelniük. Ilyen nyugaton nincs, azt kell gyártani, amit a vevô rendel. Bizony elôfordult az elején, hogy megrendelôt vesztettünk, mert abban a hiszemben vettük át a gyárat, hogy kiváló szakemberekbôl álló gárda dolgozik itt, s bizony nem határidôre és nem azt a minôséget szállítottuk, amit a vevô elvárt. Olyan változásokon kellett tehát - és kell továbbra is - átmenniük az embereknek, ami komoly erôfeszítést igényel a részükrôl.
Mondjuk el azonban azt is, hogy a másfél év alatt rengeteget fejlôdött ez a csapat, nagyon sokat változott a gyár, az emberek megtanultak a nemzetközi minôségbiztosítási szabvány szerint dolgozni, megszereztük a független TÜV Bayern hitelesítését az ISO 9002 szabvány szerint. Jegyezzük meg azt is, hogy a csúcstechnológia bevezetésének egy másik akadálya az volt, hogy a villamos áram paraméterei megengedhetetlen módon ingadozóak, s ez sokszor használhatatlanná teszi a performans, számítógép-vezérlésû gépeket, s bár az áramszolgáltató a szerzôdésben bizonyos paramétereken vállalja az áram szolgáltatását, nemigen törôdik azzal, hogy ezeket betartsa. Végül pedig - de nem utolsósorban - a törvényes keret nem egyértelmû, bizonyos jogszabályokat az embereink elolvasnak és jóhiszemûen alkalmaznak, aztán pedig jön a pénzügyôrség és teljesen másként értelmezi a törvényt.
- Ha jól értelmezem a szavait, akkor - ha nem is mondta ki, hogy nem érdemes Romániában befektetni - ennél azért lényegesebben mást vártak...
- Egy kicsit azért túlzás így fogalmazni. Sok dologban valóban mást vártunk, elsôsorban a környezettôl reméltünk több segítséget.
- Pontosan erre szerettem volna rákérdezni, hisz nyilvánvaló, hogy az alkalmazottak mentalitásának változnia kell, ám melyek azok a nehézségek, amelyeket egy nyugati üzletembernek üzletmenedzselési szempontból le kellett küzdenie?
- Nagyon furcsa, és nagyon nehéz megszokni azt, hogy a magánosítás pillanatától kezdve - s ezt más vállalkozók is mondták - idegen, nemkívánatos személyként kezelik ezeket a vállalkozásokat. A bank a privatizáció után egészen más feltételeket szabott számunkra. Addig, amíg veszteséges volt a gyár, kapott kedvezményes kamattal hiteleket, a magánosítás után azonban már nem kap hitelt. Állami támogatásoknál a lehetôségek szintén behatároltak. A cégnek többségi román tulajdonban kell lennie, hogy különbözô pénzekhez hozzáférhessen. Akkor pedig minek privatizálnak? A privatizációs társadalmi hirdetés tehát ellentmond a valóságnak. A magánosított vállalatot egyfajta idegen testként kezelik, azt képzelik, hogy a cég azontúl segítség nélkül is tökéletesen fog mûködni, minden kintlevôségét azonnal be fogja tudni hajtani, holott a gyakorlatban egyáltalán nem így van.
- A nemkívánatos jellegre visszatérve: Az újonnan kinevezett prefektus, Ioan Toganel kilátásba helyezte, hogy a közeljövôben felül fogják vizsgálni több vállalat, közöttük a Matricon privatizációját. Mi az önök véleménye errôl?
- Ha valaki ki akarja vizsgálni a Matricon privatizációját, nyugodtan megteheti. Mi reméljük, hogy olyan szempontból kívánják megvizsgálni, hogy hatalmas tartozással vettük át a gyárat, s utána derült ki, hogy még késedelmi kamatok is vannak. Ha tehát átvizsgálják a privatizációt, azt biztos azért teszik, mert úgy gondolják, hogy államilag hiányzott az a segítség, ami a magánosításkor szükséges. Csak egy példa: a tenderfüzetbe bele volt foglalva a cég tartozása, s csak a vásárlás után derült ki, hogy nagyságrendekkel több. Tehát nem azt vásároltuk meg, ami az iratokban szerepelt. Ha pedig ezt felülvizsgálják, azt teljesen helyénvalónak tartom.
- A vizsgálat az önök részérôl tehát semmiféle szabálytalanságot nem állapíthat meg...
- Részünkrôl semmiféle szabálytalanság nem történt, ami pedig az Állami Vagyonalapot illeti, több - nem használjuk azt a szót, hogy szabálytalanság - megtévesztô adat szerepelt a tenderfüzetben. Bár a gyárat mûködô gyárként tüntették fel, kiderült, hogy például a számítógépeken egyetlen jog- tiszta szoftver sincs. A vízvezetékrôl közölték, hogy el van zárva, azt azonban nem, hogy a vezeték rossz. Pedig úgy lenne tisztességes, ha pontosan megmondanák, hogy mit adnak el.
- Talán a prefektus inkább arra lenne kíváncsi, hogy vajon nem adták-e túlságosan olcsón a gyárat...
- Egyáltalán nem vásároltuk olcsón. 240 embernek fölvállaltuk a munkahelyét. Ilyen feltételek mellett, Németországban például egy márkáért odaadták volna a gyárat, ha a befektetô átvállalja a tartozásokat. Szélsôséges esetben is tisztességesnek tartom a Matricon vételárát.
- Beszéljünk akkor egy kicsit a másfél év megvalósításairól, hisz úgy tudom, hogy elég szép dolgokat sikerült teljesíteni.
- Valóban, gyönyörû dolgokat sikerült elérni. Elsô lépésként elkezdtük az üzem rendbetételét. Már nem is akarjuk emlegetni, hogy fa nôtt a csarnok tetején, hogy derékig ért a gaz, s milyen állapotban voltak az öltözôk és a mosdók. Be kell menni és megnézni, hogy most milyen körülmények vannak a mellékhelyiségekben. Minden dolgozónak rendes munkaruhát biztosítottunk, a csarnokok rendesen takarítva vannak. A tetôket sorban fel kell újítani, az épületeket lépésrôl lépésre rendbe rakni. Új technológiát kell behozni, a munkafolyamatok felújítása folyamatos. Éppen tegnap hoztak be egy vadonat-új szikraforgácsoló gépet, tavaly óta termel a Hermle számítógép-vezér-lésû precíziós marógép, ami a legmagasabb, világszínvonalú technológiát képviseli. Április végéig bejön az új, precíziós alumínium-alkatrészeket öntô gépsor, amellyel a gépjármûipar számára kívánunk alkatrészeket gyártani. Ne felejtsük ki a minôségbiztosítás terén elért fejlôdést, az ISO 9002-es minôsítés megszerzését, ami óriási eredmény, hisz egyes megrendelôk csak akkor jönnek hozzánk, ha rendelkezünk ezzel a minôsítéssel. Az emberek megszokták, hogy a munkahelyre pontosan jöjjenek, hogy a vevôk kérése nem egyszerû kérés, hanem parancs. Ezek pedig összesítve óriási változások. Csak végig kell menni az üzemen, s összehasonlítani a már átalakított csarnokot azzal, amelyik még átalakítás elôtt áll, s mindjárt szembetûnik a különbség. Megpályáztuk a Román Minôségi Díjat is, amiben döntôbe jutottunk, felújítottuk, és étteremmé alakítottuk a vállalati kantint. A legnagyobb változás azonban az emberek fejében történt, s mert ez volt a legnehezebb változás, ezt tekinthetjük a legfontosabb eredménynek.
- Befektetéseket említett, fel lehet esetleg becsülni, hogy mennyit fektettek be a Matriconba a privatizáció óta?
- 2001 végéig mintegy 1,5 millió német márkára rúg a befektetések mértéke. De óriási a befektetés, ha úgy vesszük, az alkalmazottak oktatásába, az üzem átalakításába is beruháztunk. A legnagyobb mértékû, kb. 1 millió márkás beruházás most van folyamatban, az alumíniumöntöde üzembe helyezésével. Ez nem csak öntôgépeket, hanem alumínium- és egyéb fémanalizáló berendezéseket, kohókat, préseket, matricakészítô gépeket is jelent. Ezek mind precíziós gépek, hisz az elfogadott tolerancia egy századmilliméter alatt van.
- Találkoztak a korrupció jelenségével, amióta Romániában befektettek?
- Nem találkoztunk semmi hasonlóval, de nem is kerültünk talán olyan helyzetbe, hogy szembesüljünk ezzel a jelenséggel.
- A magánosítási szerzôdés egyik kitétele, hogy a hagyományos termékstruktúrát egy bizonyos ideig meg kell ôrizni. Úgy tudom, hogy önök emellett más termékek bevezetését is megkezdték, ugyanis a régi termékstruktúrával a piacon nem tudnának megmaradni.
- Tökéletesen így van. Azok a termékek, amelyeket a Matricon a privatizáció elôtt gyártott, már nem felelnek meg a korszerû követelményeknek. Természetesen, ha van megrendelônk, még most is legyártjuk ezeket, de a legtöbbjüket a piac nem veszi fel, bármilyen áron is kínáljuk. Betörtek a román piacra a konkurens cégek, amelyek sokkal olcsóbban és jobb minôségben tudnak ipari varrógépet és kötôgépet gyártani. Mi úgy fogtunk neki, hogy csak azt gyártjuk, amire van vevô, amivel versenyképesek vagyunk. Az alkatrészeket, meg a néhány igényelt darabot természetesen továbbra is legyártjuk, ez azonban nem ad 240 embernek munkát. Ami már elôtte öt évig sem volt eladható, azt nem szabad tovább gyártani. Az ezenfelül végzett munka sokkal magasabban kvalifikált, számos nyugat- európai autóipari cégnek szállítunk már be alkatrészeket, de ezt a megrendelést csak akkor kapjuk meg, ha határidôre, megfelelô minôségben termelünk. Az autóipari termelésben pedig a hagyományos gépeknek is tökéletes minôséget kell nyújtaniuk, azaz egyesek tévhitével el-lentétben, a termelés minôsége az új termékstruktúrával javulni fog. Az igény sokkal magasabb, mert egy autóalkatrész minôségétôl emberéletek függhetnek, míg a varrógép meghibásodása legfeljebb a munkadarab elrontását eredményezheti. Az ezáltal meghonosított, sokkal magasabb termelési kultúrával gyártjuk aztán azokat a könnyûipari gépeket és alkatrészeket is, amelyekre még igény mutatkozik.
- Ha valakinek sikere van, azonnal megjelennek az ellenségei is. A városban azt híresztelik, s a román nyelvû sajtóban is felbukkant, hogy a Matricon - fogalmazzunk úgy - preferenciálisan választja ki új alkalmazottait.
- Természetesen preferenciálisan válogatjuk ki az embereinket, hisz csakis magasan képzett embereket veszünk fel, olyanokat, akik nyelveket tudnak, az angol-német tudás az egyik kikötésünk, hisz anélkül a mai világban nem lehet érvényesülni. Ha kiküldünk Németországba egy alkalmazottat bizonyos technológiát betanulni, annak beszélnie kell németül. Ilyen szempontból valóban diszkriminatív a káderpolitikánk, hisz csakis a nagyon jól képzett embereket alkalmazzuk. Aki másra gondol, az nagyon téved.
- A Matricon Marosvásárhelyen található, nyilvánvaló, hogy a város és a vállalat között bizonyos kapcsolatnak kell kialakulnia, szerencsés esetben az egyik segíti a másikat. Mi az, amiben a nem Matri-con-alkalmazott marosvásárhelyi lakosok a Matricon sikereibôl profitálhatnak?
- Amikor hozzánk nyugatról vevôk jönnek, akkor Marosvásárhelyre jönnek, itt veszik igénybe a szolgáltatásokat. Ha pedig mi jól dolgozunk, akkor el fogják mondani az ismerôseiknek, barátaiknak is, hogy Románia azért nem egészen olyan, ahogy a külföldi újságok írják, mert van Marosvásárhelyen egy cég, a Matricon, ahol egy rendes, korrekt társaság dolgozik. Ha pedig sokan jönnek, a város neve egyre gyakrabban fog felbukkanni a nyugati sajtóban is, ami segíthet a jó hírnév kialakulásában. Másodszor: ha a gyár jól megy, a befizetett adó mértéke is megnô, s ezáltal a település többet fordíthat a lakóira. Közvetlen módon pedig számos rendezvényt szervezünk a várossal együtt, bálokat stb. Mindig is hittünk abban, hogy csak együtt lehetünk erôsek.
- A város segített a Matriconon?
- Mindeddig a városvezetéssel semmi gondunk nem volt, úgy érzem, hogy pozitívan viszonyulnak a cégünkhöz, semmiféle negatívumot nem tapasztaltunk, amikor a Román Minôségi Díjra pályáztunk, a polgármester kijött és személyesen támogatta ezt a pályázatunkat.
- A Matricon nagy hagyományokkal rendelkezik a sport támogatása terén. Számíthatnak a sportrajongók arra, hogy ismét támogatni fogják a sportot?
- Elôször annak kell bekövetkeznie, hogy az itt dolgozók helyzete, s általuk a családjuk anyagi helyzete megerôsödjön. Minél hamarabb európai színvonalú gyárrá kell felnônünk. Ebbôl óriási elôny származik, ugyanis, aki elsôként tudja a megfelelô színvonalat biztosítani, a legjobb munkákat is meg tudja szerezni. Ahhoz, hogy a sportot is támogathassuk, pénz kell. Amíg az árbevételünk több mint 40 %-a a munkabérekre megy el, tehát amíg a termelékenység még mindig nagyon alacsony szinten van, a rendelkezésre álló pénzt befektetésekre kell fordítanunk. Ha ebben eljutunk egy bizonyos szintre, akkor a világ legtermészetesebb dolga, hogy már a sportra is tudunk majd fordítani. A vállalat sportpályáját bérbe adtuk a gázelosztónak, de csak korlátozott idôre, mert az egészet rendbe szándékozunk tenni, fel szeretnénk újítani a jövôben. A város sportjának támogatása pillanatnyilag, eszközök hiánya miatt szünetel, hisz egyelôre nem az a legfontosabb, hogy miként szórakozik az ember, hanem az, hogy megteremtse késôbbi jólétének alapjait. Minden számítás szerint legfeljebb öt éven belül kell odajutnunk, hogy a sport támogatását is megengedhessük magunknak, de olyan sok idônek nem szabad eltelnie.
A elmúlt héten a Megyei Tanács szakértõi megbeszélést folytattak a vidéki vízvezetéssel megbízott Solel Boneh cég erdélyi képviselõjével. Napirenden Mezõcsávás és Sentkirály helyzete szerepelt, e községek polgármestereinek a jelenlétében, akik azt kifogásolják, hogy a megyeszékhelyhez való közelségük miatt nem utcai kutakra, hanem a háztartásoknak az utcai vezetékekre való kapcsolódására van szükség, ami nem felel meg a program elõírásainak. A következõ találkozás alkalmával az izraeli cég bukaresti megbizottai, valamint a Közmunkaügyi és Területrendezési Minisztérium képviselõi közösen döntenek majd arról, hogy mûszaki szempontból hogyan oldhatnák meg ezt a kérdést, amelynek kapcsán a Megyei Tanács kérni fogja, hogy a jóváhagyási, bekötési és egyéb költségeket a minisztérium fedezze. Ugyanakkor elhangzott, hogy megkezdõdött a vízvezetés Hármasfalu és Makfalva településeken is.
Lehetõség eurós támogatásra
Múlt csütörtökön a Megyei Tanács szakemberei a mûvelõdési intézmények vezetõivel találkoztak, hogy bemutassák a Kultúra 2000 programot, amey a helyhatóságokhoz, a nemkormányzati szervezetekhez és szövetségekhez szól, s öt évre szóló 167 millió eurós támogatást ígér a következõ három céllal : az építészeti és archeológiai ingó és ingatlan nemzeti örökség, az európai irodalmi és mûvészeti alkotások, az európai népek kultúrájának és történetének megismerése. A fenti témákban készített pályázatra 50.000- tõl 300.000 euróig terjedõ támogatást lehet elérni.
Székhely-ügyek
Folytatódtak a tárgyalások a Megyei Tanács és a református egyház között annak a két épületnek a helyzetérõl, amelyekben az Ariel színház és a Maros Mûvészegyüttes mûködik.
A megbeszélésen a Kereskedelmi és Iparkamara azt ígérte, hogy Tusnád utcai székhelyén két helyiséget felszabadít és a Látó, valamint a Vatra szerkesztõségek rendelkezésére bocsátja.
Projektkészítés
Március 13-17. között PHARE-alapokból szemináriumot tartanak a projektírásról, amelyen a tanács képviselõi mellett a tanácsnak alárendelt intézmények a városi tanácsok képviselõi vesznek részt – hangzott el többek között a Megyei Tanács szokásos heti sajtótájékoztatóján.
Csáky Pál, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP) alelnöke Esterházy és a szlovákiai magyarság címmel tartott méltató beszédében azt emelte ki, hogy a fôrendû politikus hû tudott maradni belsô értékeihez a legnehezebb körülmények között is.
– Olyan emberrôl van szó, akinek a legnagyobb bûne az volt, hogy a Cseh-Szlovákiában élô magyar közösség meghatározó alakjává és szimbólumává vált – mondta az MKP alelnöke.
Csáky Pál emlékeztetett rá: a szlovákiai magyarság Esterházy Jánost a magáénak vallja; ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy elsôként a felvidéki magyar mártírpolitikus részesült a Pro Probitate – A helytállásért – díjban.
Esterházy János szerencsés géneket örökölt, s ez messze kiemelte ôt abból a társadalmi rétegbôl, amelybe beleszületett – hangoztatta az elôadó.
Csáky Pál hangsúlyozta: bár a századik évforduló ténye patetikus ünnepélyességre csábít, nem tagadhatjuk le, hogy ebben a folyamatban mindenki, bizonyára Esterházy is követett el hibákat.
Felfoghatatlannak nevezte például, hogy bízott Gustav Husak szavaiban, aki a háború után belügyi megbízottként számottevôen hozzájárult, hogy Esterházy János sorsa tragikus fordulatot vegyen.
– Ha Esterházy úgy gondolta, hogy 1942-es egyértelmû magatartása a zsidórendeletek kapcsán utóbb akár védelmet is nyújthat neki, keserûen kellett csalódnia – fogalmazott Csáky Pál.
A Magyar Koalíció Pártjának alelnöke ünnepi beszédében hangsúlyozta: Esterházy János túlnôtt szûkebb hazáján, így nemcsak a szlovákiai, hanem az egész magyarság kegyelettel ôrzi emlékét.
Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke ünnepi beszédében arra emlékeztetett a Parlamentben tartott emléknapon, hogy a Rákóczi Szövetség célként fogalmazta meg a felvidéki és a kárpátaljai magyarság szolgálatát, és ebbe a törekvésbe jól illeszkedik Esterházy János példamutató munkásságának népszerûsítése.
Rákóczi Ferenc szellemi örökségét terjesztik, amikor hangsúlyosan fogalmazzák meg a népek közös összefogásának, a vallási toleranciának, illetve a haza iránti szeretetnek a szükségességét – szögezte le a szónok.
Halzl József, miután említést tett a magyar és a szlovák kormányfôk közötti jó baráti viszonyról és a két ország közötti kapcsolatok pozitív alakulásáról, kijelentette: a Rákóczi Szövetség javasolni fogja Orbán Viktor miniszterelnöknek, hogy kezdeményezze Esterházy János politikai rehabilitációját.
A Rákóczi Szövetség elnöke ugyanakkor jelezte, hogy Magyarországnak kívánatos lenne elhatárolódnia az 1968-as csehszlovákiai bevonulástól.
Az egykori kommunista funkcionáriusok romániai visszatérésérôl írt a The Washington Times vasárnapi számában Ion Pacepa, aki Nicolae Ceausescu uralma idején a román hírszerzés vezetôjeként Nyugatra szökött.
Pacepa volt a hidegháború legmagasabb beosztású olyan titkosszolgálati illetékese, aki átállt a kommunistáktól a másik oldalra.
A cikk szerint Romániában újra felütötte fejét az antiszemitizmus. Utalt egyebek közt arra, hogy amerikai zsidó szervezetek kérték Ion Iliescu államfôt, vessen véget a náci korszakbeli vezetôk rehabilitálásának. Pacepa megjegyezte: teljesen összeegyeztethetetlen lenne Románia jelenlegi soros EBESZ- elnöki funkciójával, ha tisztelegne a hírhedt Ion Antonescu marsall emléke elôtt.
"Az új antiszemiták nem mások, mint a régi kommunisták, akik ismét többségben vannak a parlamentben" – írta Ion Pacepa.
A volt román kémfônök írásában sorra vett néhány "nacionalistává átkeresztelkedett kommunistát". A törvényhozásban jelen lévôk közül kiemelte Corneliu Vadim Tudort, a Ceasescu-család egykori "udvari költôjét", a Nagy-Románia Párt mostani vezetôjét, Gheorghe Buzatu volt kommunista történészt, aki újabban a vasgárdistákról szóló írásaival igyekszik rehabilitálni az egykori véres kezû fasisztákat, valamint Constantin Florescut, a Ceasescu-féle "kulturális miniforradalom" egyik értelmi szerzôjét, aki antiszemita és magyarellenes aktivistává "képezte át magát".
Pacepa két, egykori saját Securitate-beli beosztottjának a karrierjére is felhívta a figyelmet: Ristea Priboi lett annak a törvényhozási bizottságnak az elnöke, amely a külföldön folytatott hírszerzés fölött gyakorol felügyeletet, Tudor Tanase nyugalmazott tábornokot pedig megbízták az elektronikus megfigyelô rendszerek részlegének irányításával.
Ion Pacepa élesen bírálta Bill Clinton volt amerikai elnököt, amiért tavaly decemberben támogató hangvételû levelet küldött Bukarestbe, a hatalomba visszatért kommunistáknak. Kifejezte reményét, hogy George Bush, az új republikánus elnök "hozzásegíti majd a románokat annak meglátásához, milyen csúnya az új kormányzatuk ábrázata".
Románia NATO-integrációs óhaját nyilvánította ki ismeretlen Valer Dorneanu házelnök a NATO-közgyûlés közép-kelet-európai albizottságának delegációjával történt találkozón. Leszögezte, hogy a cél elérése ünnepét jelentené Romániában, és reményét fejezte ki, hogy e találkozók alkalmából a NATO hivatalosságok meggyõzõdhetnek nem csak a parlamenti pártok egyöntetû politikai akarata felõl, hanem tapasztalhatják a román hatóságok konkrét erõfeszítéseit is a betagolódásért.
A vendégek egyes kérdéseire válaszolva, Valer Dorneanu leszögezte, hogy csatlakozási óhajunk nem ellentétes a keleti szomszédokkal – Ukrajnával, Moldáviával, Oroszországgal – való jó kapcsolatok kiépítési törekvésével. Csatlakozásunk nem irányul egyetlen állam ellen sem. Nem felejtjük el, hogy Oroszország világhatalom, és kívánjuk, hogy haladjon a reformok és demokrácia útján – fûzte hozzá.
A NATO-képviselõk érdeklõdtek a volt szekuritáté struktúráinak helyzete iránt. Valer Dorneanu elmagyarázta, hogy megvan a törvényes keret és a független intézmény, amely átvilágítja azokat, akik állami tisztségekre pályáznak. Leszögezte, hogy a jelenlegi parlamentben nincsenek volt kollaboránsok vagy olyans személyek, akik megtörõ akciókban vettek volna részt vagy emberi jogokat szegtek meg.
A román sajtóklub elmarasztalja a könnyedséget, amivel a honatyák megvitatták és jóváhagyták az állami titoktörvényt.
A klub vezetõsége úgy véli, hogy elfogadott változatában a törvény szöges ellentétben áll a tájékozódáshoz való alapvetõ joggal és a sajtószabadsággal. Homyályos megfogalmazásai és lényeges kihagyásai révén a törvény visszaélésre ad alkalmat. Elsõsorban aggasztó, hogy túlzottan tágasak az információk osztályozásának alsó és felsõ határai, ami lehetõvé teszi, hogy bármely adat, amit valamely intézmény titkolni akar a világ elõtt, bekerüljön az állami vagy szolgálati titkok közé.
A román sajtóklub úgy véli, hogy az állami titkok védelmére hivatott törvény valójában a visszaélést, a csalást, a lopást védi – áll a klubtól érkezett közleményben.
A klub egyúttal felhívást intéz az államfõhöz, hogy ne hirdesse ki a törvényt, hanem küldje vissza a parlamentbe a kellõ módosítások megtétele végett.
I. Mihály király, Románia volt uralkodója halaszthatatlan teendôire való hivatkozással elutasította az államfôtôl kapott bukaresti meghívást – jelentette vasárnap a Mediafax hírügynökség.
Ion Iliescu a napokban küldött meghívást az uralkodónak abból az alkalomból, hogy március 24- én nyítja meg ismét kapuit a Román Nemzeti Képzômûvészeti Múzeum keretében a Modern Román Mûvészeti Galéria.
Iliescu meghívója nagy figyelmet kapott mivel az államfô és a volt uralkodó közötti viszony az elmúlt tíz évben meglehetôsen fagyos volt. Ion Iliescu elsô elnöki periódusaiban egyszer sem hívta romániai látogatásra a királyt, sôt I. Mihályt a bukaresti repülôtérrôl küldték vissza, amikor az 1989. decemberi fordulat után elsô alkalommal próbált Romániába utazni.
A meghívás udvarias lemondásával egy idôben a volt uralkodó sajtóirodája hangsúlyozta: I. Mihály bízik abban, hogy a lehetô leghamarabb felkeresheti hazáját, "addig is folytatódik a párbeszéd a román állam képviselôivel".
A sajtóiroda szerint a volt uralkodó "a megbékélés jeleként" értékelte Ion Iliescu meghívóját.
A Magyarok Világszövetsége (MVSZ) március 15- ét a magyar nemzet újjászületésének jegyében kívánja megünnepelni, ezért közös ünneplésre hívja a civil világ valamennyi magyar egyesületét.
Patrubány Miklós, a világszövetség elnöke hétfôi budapesti sajtótájékoztatóján elmondta: azt tartaná követendônek, ha március 15-én minden magyar ember és minden magyar politikai tényezô félretenné vélt vagy valós sérelmeit, és együtt ünnepelne.
Hozzátette: ennek jegyében felkérik az Országgyûlésben képviselt, és az oda törekvô magyar pártokat, hogy március 15-én ünnepeljenek közösen és küldjék el képviselôiket egymás ünnepségeire.
A tájékoztatón megjelentek a Szent Korona Szövetség, a Központi Munkástanács, az ,56-os Szövetség, az ,56-os Magyarok Világszövetsége, a Magyar Érdekvédelmi Szövetség, a Trianon Társaság, a Magyar Hadigondozottak Országos Nemzeti Szövetsége, valamint több más civil egyesület és társaság képviselôi.
Március 15-e a fogyasztóvédelmi világnap, amelyet a megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal többnapos rendezvénnyel ünnepel. A tematikus találkozósorozat elsô napján a megyei tejfeldolgozók voltak a meghívottak. A bevezetô, üdvözlô beszédet követôen a Fogyasztóvédô Hivatal szakfelügyelôi ismertették a legsúlyosabb, illetve a leggyakrabban elôforduló rendellenességeket, amelyeket a tej feldolgozása, valamint a tejtermékek forgalmazása során tapasztaltak.
A hivatal tavaly októberben nagyszabású ellenôrzést szervezett, amelynek során a megye összes tejfeldolgozójához ellátogattak. Ezt követôen idén februárban újra a tejtermékekre összpontosítottak, de most inkább a forgalmazókat ellenôrizték. Általánosságban elmondható, hogy mind a termékek minôségére (állag, zsírtartalom stb), mind a tárolásra vonatkozóan bôven találtak szabálytalanságokat. Külön figyelmet érdemel a termékek címkézése is, hiszen e téren sûrûn elôfordul, hogy a termelôk "elfelejtik" feltüntetni a kötelezô információkat: a gyártó vagy eseteleg importôr nevét, nettó tömeget, alapanyagokat, az alkalmazott hôkezelési eljárást stb.
A jelenlevôk, a megyei tejfeldolgozók több mint 90%- ának képviselôi mind egyetértettek abban, hogy a tejfeldolgozás során a legnagyobb problémát a tejbegyûjtés jelenti. Az ellenôrzések ellenére is elôfordul, hogy a tejbeszolgáltatók a minimális higiéniai elôírásokat sem tartják be. ugyanakkor még nem sikerült megvalósítani azt a gyakorlatban, hogy a valamely cég által visszautasított tejet a többi feldolgozó se fogadja el. Ráadásul szokássá vált, hogy a visszautasított termelôk lakótelepeken értékesítik a tejet. E termelôk piacról való kiutasítása sem hozta meg a várt eredményt, mert ma már mûanyag palackokban házhoz szállítják az ellenôrizetlen tejet. Sajnos, az együttmûködés hiánya miatt még azt sem sikerült elérni, hogy a tejfeldolgozók legalább a fogyasztóvédôket - akár névtelenül - értesítsék. A tejbeszolgáltatók képzésére és betanítására, illetve a beszolgáltatott tej minôségének biztosítására egyelôre csak a legnagyobb feldolgozóknak vannak kezdetleges megoldásaik.
A problémára a megoldást azért is fontos megtalálni, mert köztudottan Európában Románia áll az elsô helyen a TBC-s megbetegedések számát illetôen. A tuberkulózisban szenvedôk 40%-ának fertôzött tehéntejbôl jut a kórokozó a szervezetébe.
A tanácskozáson jelen voltak az állategészségügyi és egészségügyi igazgatóság képviselôi is, akik hangsúlyozták, megyénkben nincsenek komolyabb gondok, nincs tudomásuk fertôzött tehénrôl és tömeges megbetegedés sem történt kimutathatóan tejtermékek miatt.
Az azonban, hogy az összefüggés nem mutatható ki egyes megbetegedések és a különbözô tejtermékek közt, nem jelenti egyértelmûen azt, hogy ne volnának gondok. Egyes megbetegedések kialakulásában ugyanis jelentôs szerepet játszhatnak bizonyos tejtermékek.
A találkozót azonban nem jellemezte az egymásra mutogatás, mint ahogyan egyetlen céget sem hoztak fel negatív példaként.
Sajnos, a problémák számbavételén túl szinte semmi gyakorlati eredménye nem volt a rendezvények és bár felmerült a tejtermelôk egyesülete megalakításának szükségessége, a konkrétumokra nem került sor.
Bajai küldöttség Marosvásárhelyen
Tegnap a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal vendége volt Széll Péter, Baja polgármestere, Fábián Sándor alpolgármester és Völgyesi László jegyzô. A vendégeket Fodor Imre és Csegzi Sándor alpolgármesterek, RMDSZ-, kormánypárti és nagy-romániás tanácsosok fogadták.
Fodor Imre alpolgármester örömmel nyugtázta, hogy Baja is felsorakozik azon települések mellé, amelyek társvárosi kapcsolatot szeretnének kiépíteni Marosvásárhellyel. Örvendetes a kezdeményezés, hogy Erdôszentgyörgy után, Marosvásárhelyen is olyan kapcsolatot keresnek a magyarországiak, amelyet tartalommal szeretnének feltölteni, gazdasági és kulturális téren.
Széll Péter polgármester röviden ismertette a negyvenezer lakosú bácskai térség regionális központját és hangsúlyozta, hogy az ott élô németek, horvátok és kisszámú szerb nemzetiség a város értékét gyarapítják. Baján a magyarországi németek mûvelôdési központja, két fakultással mûködô fôiskola - pedagógiai és mûszaki -, a régió legkorszerûbb kórháza található.
Bajának, akárcsak Marosvásárhelynek, számos nemzetközi kapcsolata van, amelyeket tovább kívánnak fejleszteni. Céljuk, hogy ne csak protokolláris szinten, hanem kulturális és gazdasági téren is gyümölcsözô legyen az együttmûködés, amelyet a Marosvásárhelyrôl áttelepült Pap József keramikus mûvész kezdeményezte, baráti kapcsolatok mélyítenek majd el.
Fodor Imre alpolgármesternek arra a felvetésére, hogy a testvérvárosi kapcsolatok eddig Marosvásárhelynek nem hozták meg a kívánt gazdasági fellendülést, Fábián Sándor alpolgármester elmondta, hogy Baján többek között fejlett könnyûipar, kötô- és konfekcióipar, faipar stb. létezik, amely felzárkózott az európai uniós követelményekhez, s az említett területeken együttmûködés építhetô ki marosvásárhelyi hasonló ágazatokkal.
Románia egyik legsúlyosabb problémája a cigánykérdés. Illetve a cigánykérdés rendezetlensége. A romákra jellemzô alacsony iskolázottság, a cigányok nagy részének az elmaradottabb falvakban, községekben való jelenléte, a gazdasági helyzet romlásával, a munkahelyek megszûnésével hozzájárultak ahhoz, hogy ez az etnikum mind jobban lecsússzon a civilizáció lejtôjén.
Romániában még nem készült kormányprogram a cigányság helyzetének a javítására, sem a beiskolázásuk tekintetében, sem a munkavállalás terén. Így aztán a létminimum alatt tengôdô roma családok számára sokszor szinte nem is marad más lehetôség, mint a lopás, rablás, esetleg csencselés. A Project on Ethnic Relations vagy a hozzá hasonló nemkormányzati szervezetek számos szemináriumot, tanácskozást szerveznek errôl a témáról. Ezek azonban semmiben sem javítják a romák helyzetét. Épp a napokban tartott a PER marosvásárhelyen a romakérdésrôl tanácskozást. Ennek konklúzióját az egyik roma tanácsos a következôképpen fogalmazta meg: beszélhetünk így akár tíz évig is, semmi sem fog változni.
Az igazi változást talán a helyhatóságok segítségével lehetne elérni. Ezért kérdeztük meg alább néhány Maros megyei község/falu helyi roma tanácsosát, ilyen minôségben mennyiben tudja segíteni azokat, akik e tisztségbe juttatták? Amint a válaszokból kiderült, nem igazán sokat: vagy az akaraterô hiányzik, vagy nem is tudják, mit kellene tenniük.
Moldovan Mihai mezôcsávási tanácsos: Nálunk nagyon sok roma van. A legtöbbjük szegény. Sok a gyerek, házuk nincs, nincs betevôjük, szerencsétlenek. S a csávási polgármesteri hivatal semmivel sem tudja segíteni ôket.
- De ön, tanácsosként mit tesz értük?
- Én tanácsosként mit tehetnék, nekem sincsenek millióim, mert ha lennének, segíteném ôket. De így... Amit én a romákért teszek, azért senki sem fizet nekem.
- Nem csak pénzzel lehet, hanem a polgármesteri hivatallal, nemkormányzati szervezetekkel közösen.
- A tanácsüléseken sokat beszéltünk errôl a kérdésrôl. Én szociális segélyt kértem a romák számára. A polgármester azonban kijelentette, hogy erre nincs alap. De hova megy az adókból beszedett pénz? Annyit mégis tesz, hogy ha egy szegény roma meghal, a polgármesteri hivatal koporsót ad neki. Egyébként semmivel nem segíti a cigányokat. Még a Solidaritatea segélyalaphoz írt kéréseket sem írja alá, addig, amíg nem fizetjük be az adókat. De hát mibôl fizessük ki, mikor kenyérre se jut? Én egyebet nem mondhatok.
Cozac Ioan bonyhai tanácsos: Azért jöttem ide, hogy elmondjam a bonyhai romák gondjait. A legsúlyosabb probléma a szegénység. Innen jön aztán minden egyéb. Én beszéltem a bonyhai iskolaigazgatóval is, mert sok az olyan cigánygyerek, aki félig meztelenül kénytelen iskolába járni, nincs füzetük, ceruzájuk. Megoldást nem találtunk. A bonyhai körorvossal is beszéltem, mert sok olyan roma van, aki beteg, de nem tudja kiváltani a gyógyszereket, mert nincs semmiféle jövedelme. Az orvos azt mondta, hogy "minden fentrôl jön". A polgármesterrel is beszéltem, a tanácsüléseken is felvetettem, hogy a mindenfajta jövedelem nélküli romáknak adjanak szociális segélyt. De a pénz a gond: a polgármesteri hivatalnak nincs pénze. Fel akarom hívni a figyelmet, hogy a "fentiek" gondoljanak ránk, mert valamit tenni kell. Mi történik ezekkel az emberekkel? Ülnek otthon betegen, nem mernek orvoshoz menni, vagy befeküdni a kórházba, mert nincs, amibôl kifizessék a költségeket. Ülnek otthon, s várják a halált. Mi is szerettünk volna pályázatokhoz, finanszírozási programokhoz folyamodni, de a polgármester azt mondta, egy tervezônek több tízmillió lejt kell fizetni, pénz pedig nincs. Pedig lehetôség lenne egy téglagyár beindítására, ha megfelelô pénzforrásokhoz jutnánk. Mi is emberek vagyunk, akik közül sokan egy életen át dolgoztak. Most munka nélkül maradtunk, s nem segít senki.
Moldovan Leon dédai tanácsos: A mi községünkben csak két-három magyar család van. De a romák és a románok között nagyon jó a kapcsolat. Személy szerint nem igazán tudok tenni a saját népemért, de ha valahonnan segítséget kapnék, az elsô dolog az lenne, amit a romák is igényelnek, egy "szociális terem" építése. Azoknak a romáknak lenne szüksége egy ilyen teremre, akik a községközponttól távol laknak, s nincs ahol egy esküvôt, temetési tort megtartsanak. Ez lenne az elsô.
Mircea Lacatus alsóbölkényi tanácsos: Itt többségben magyarok és romák élnek. Nagyon jól megvagyunk egymással. Legnagyobb gondunk a vízkérdés. Láthatta, hogy egyesek itt is csodát várnak, de pénzalapok nincsenek. Mi minden lehetôséget megpróbálunk a víz bevezetésére a faluba, mert a romák isten tudja, honnan hozzák vederben a vizet. Ígéret van, hogy finanszírozni fogják, mert a projekt már készen van.
A másik probléma, hogy akkora a szegénység, hogy segítségre, vagy valamiféle munkahelyre van szükségünk. Reméljük, isten segítségével mindezeket megoldjuk.
Etves Alexandru alsóidecsi tanácsos: Mindig azért harcoltam, hogy a romák, legalábbis az én falumban, amennyire lehet, beilleszkedjenek a társadalomba. Most indítottunk egy körülbelül 30 ezer eurós projektet egy alsóidecsen felépítendô kis gyárra. Ebben a gyárban csak romák dolgoznának. A polgármesteri hivatal is támogat ebben a tervünkben.
Azt szeretném kérni a megfelelô megyei hivataloktól, hogy segítsenek abban, hogy ezt a pályázatunkat elfogadják, hogy a romáknak is biztosíthassuk a mindennapi kenyeret. mert ha munka lesz, lesz kenyér, s nem lesznek a cigányok sem rákényszerítve arra, hogy lopjanak, csaljanak.
Fülöp Lajos ákosfalvi tanácsos: Amióta Ákosfalván Osváth Csaba a polgármester, akármilyen kéréssel fordulunk a hivatalhoz, mindenben segít. Most például megígérte, hogy a cigányutcák lesznek az elsôk, amelyet kiköveznek. Nálunk is sok a cigány, de munkahelye van éppen elégnek. Akiknek nincs, azok kapják a szociális segélyt. Úgy, hogy nem lehet panaszunk. Akinek pedig itthon nincs munkahelye, Magyarországon helyezkedik el szezonmunkára.
Tanácsosként úgy tudom segíteni a cigányokat, hogy például ha haláleset van egy szegény családban, a tanács mindig kiutalja számukra a temetési költségeket. Ez történt most is. Mi nem is panaszkodunk.
Biri Iosif nádasi tanácsos: A romák és románok között nálunk elég jó a kapcsolat. Probléma mindenhol van. Vannak olyan szegény családok, akiknek nincs amit enniük. Én legalábbis, amióta tanácsos vagyok, öt hónapja, nagyon sokat segítettem ôket. Volt vagy három eset, amelyekben én személyesen intézkedtem. Nem mondom, a polgármesteri hivatal is támogat, amiben tud. Legnagyobb gond az, hogy nincs, ahol dolgozzanak, pedig szívesen dolgoznának. Merthát 600 család mégsem élhet szociális segélybôl. Nem is kap segélyt annyi, csak vagy negyven család. A többiekrôl jobb, ha nem beszélünk. Lopnak, de azért, mert a gyermekeik különben éhen halnának. Nem tudom, az ország vezetôinek kellene valamit tenniük, különben nem látok jobb jövôt.
Moise Ilie héjjasfalvi tanácsos: Tanácsosként sem sokat tudok tenni az etnikumomért. Legnagyobb probléma a munkahelyek hiánya, a munkanélküliség. Én nem sokat tudok tenni, nincsenek anyagi lehetôségeim. A munkanélküliség miatt sokan éheznek, innen jönnek a bajok: lopnak, a gyermekeknek nincs ruhájuk, cipôjük, nem tudnak iskolába menni, s minden marad, ahogy eddig volt. Egyszerûen nem látok kiutat.
A polgármesteri hivatal összeállított vagy 300 dossziét szociális segélyre, ebbôl csak 20-at fogadtak el, a többi pedig lóg a levegôben. Így nem lesz semmi.
A tanácsosok iméntiekben összefoglalt válaszaiból egyáltalán nem derül ki, hogy a megszólalók a romák világában, életében összetartó, érdekmegjelenítô szerepet töltenének be. Az sem, hogy ennek tudatában lennének, s a mindennap adódó panaszokon túl lennének képesek gondolkozni a cigányok sorsán. Ami ellenben egyértelmûen kiderült, az az, hogy nyoma sincs sem helyi, sem átfogóbb válságkezelésnek. Pedig ez olyan, egyre mélyülô válság, amelyen az idô teltével mind nehezebb lesz úrrá lenni.
Találkozni újságíróval, szerkesztôvel, találkozni az olvasóval - a lapunk részérôl történt kezdeményezés akár a télen Magyarón, akár múlt szombaton Szentháromságon sikeresnek bizonyult, ami egyértelmûen arra ösztönöz szerkesztôt és olvasót, hogy mindenképpen folytatni kell. Egyértelmû: lapunkkal közvetlen kapcsolatot óhajt az olvasó, a Népújság szerkesztôsége sem gondolja másként, lapunk "ujja" naponta a vidék pulzusán, odafigyel, ott van, ha csak teheti, ahol a gondok sûrûsödnek, ott van, ahol közösségünk életében fontos események zajlanak, és hírt ad Magyarótól Szentháromságig, Mak- falvától Mezôbándig: mi történik a megyében, mi a fontos közösségünk életében. Mindezekrôl pedig az internet révén tudomást szerez a nagyvilág.
Noha a Bekecs felôl még meglehetôsen hûvös a fuvallat, és itt a tavaszi szántás-vetés ideje, a szentháromsági kultúrotthonban már kora reggel megvolt a bemelegítés, az újságírónak érkezéskor máris dolga akadt. Hogy napirenden legyen, elôször is lejegyezte a Népújság- serlegért "vívott" sakk- és asztalitenisztorna gyôztesei nevét. Érkezésünkre alighogy letették az ütôt, és kifújták magukat.
Szerkesztôségünket Makkai János fôszerkesztô, Petelei István ügyvezetô igazgató, Karácsonyi Zsigmond lapszerkesztô, Mózes Edith politikai rovatvezetô, Kilyén Attila mezôgazdasági rovatszerkesztô, Szász Károly fotóriporter, Dónáth György kiadói mûszaki szerkesztô, és a cikkíró képviselte. Lapunk szerkesztôit Petelei István mutatta be a szentháromsági olvasónak: vállalkozónak, gazdának és gazdasszonynak, esperesnek, tanárnak és diáknak, akit csak lapunk érdekelt. Persze, nem mellékes az sem, hogy Szentháromságon naponta több mint 75 Népújságot hordoz el a postás.
Magyari József alpolgármester köszöntötte szerkesztôségünket, majd Makkai János fôszerkesztô elmondta, mit képvisel lapunk a megyében, mi a szerepe, jelentôsége magyar nemzeti közösségünk mindennapjaiban, a rendszerváltás után miként "áll össze" napi krónikákból szûkebb megyénk, tágabb nemzeti közösségünk története, gazdasági, kulturális élete.
És akkor következett a kérdezz-felelek jó bôséges órája, de külön jogi tanácsadást tartott Mellau György, lapunk jogásza.
Az alpolgármester javasolta: riportot lehetôleg ne telefonon készítsen az újságíró, nem csak a tévedések veszélye miatt, hanem, mert a közvetlen találkozás életszerûbbé, tárgyilagosabbá íratja a riportot. Az idôsebbeknek jól jönne, ha olcsóbban adnánk a lapot, amit nyilvánvalóan nem ígérhetünk, hiszen hónapok óta lapunk ára nem emelkedett, a Népújság megjelenésének meg kell teremteni az anyagi feltételeit, így az olvasóra is hárul egy bizonyos százalék. Akárcsak máshol, itt is az a kifogás: a tegnapi hír már semmit nem ér. Vagyis a szombati Népújságot, csak hétfôn kézbesíti a posta. Lapunk amit csak megtehet, ezután is megteszi, hogy minél hamarabb kerüljön friss újság az olvasó asztalára. Más: miért jelenik meg lapunkban annyi meg annyi replika? Röviden: azért, mert a véleményalkotáshoz mindenkinek joga van, annyi szemszög, szempont, ahány olvasó. A közérdekû vélemények, javaslatok, bírálatok elôl kitérni nem lehet és nem szabad. Megint más: miért használ lapunk indokolatlanul sok idegen kifejezést: Csakugyan, vajon miért használ... Gyérítünk, gyérítünk, ígérjük, hogy gyérítünk belôlük, de az sem mellékes, hogy lapunkban hetente jelentkezik Bartha János nyelvmûvelô rovata. Aztán az internet, az SMS világában új szavak, kifejezések is kínálkoznak bizony. Egy fiatalember szóvá tette, hogy bizonyos személyek többszöri felszólítás ellenére a lopástól sem riadnak vissza, Szentháromságon megsokasodtak a tyúktolvajok. Mi a teendô? Az ügy elsôsorban a közösségben kezelendô, van törvény, és hát rendôr... Egyébként foglalkozni fogunk a kellemetlen üggyel. Aztán megint a Rodica, a sarlatán... Minek közöl a Népújság efféle dolgokat? Megint csak röviden: a Népújság már jó ideje nem közli Rodicát, ám amíg törvényes volt az "iparág", addig a Népújságnak is törvényesen el kellett fogadnia a keresztes asszony reklámajánlatát. És megannyi gond, jogi eset, de ezekrôl Mellau György tárgyalt, ajánlott, tanácsolt jó sokat.
Pinytyi Sándor iskolaigazgató a szerkesztôségi kiszállást megelôzôen a iskolás gyermekeknek vetélkedôt szervezett a következô címmel: Ismered a faludat? Mint kiderült, a tanulók meglepôen jól ismerik a települést, talán az idôsebbeknél is jobban. A Népújság a vetélkedô elsô három nyertesét és valamennyi résztvevôjét ajándékcsomaggal jutalmazta. I. díj: Pásztor István, VIII. osztályos tanuló; II. díj: Fekete Zsuzsa, VII. osztályos tanuló; III. díj: Nagy Hajnal, VII osztályos tanuló.
Akárcsak a tanulók, a sakkozók és az asztaliteniszezôk felnôtt gyôztesei is díjakat kaptak. A sakkozók "állása": I. díj: Csiszér Albert; II. díj: Csiszér Árpád; III. díj: Fekete Mihály. Az asztaliteniszezôknél a következôképpen alakult a rangsor: I. díj: Fekete Mihály; II. díj: Farkas Csaba; III. díj: Soós Ferenc. A legfiatalabb sakkozó, az V. osztályos Aszalós Árpád is jutalomban részesült. A Népújság díjait Makkai János és Petelei István adta át, természetesen, az alkalommal járó gratulációkkal.
A Népújság negyedévi elôfizetését Fazakas László, Nagy Sándor és Csiki István nyerte el. Kászoni Sándor postai alkalmazott a Népújság pontos kézbesítéséért lapunk részérôl 500 ezer lejes jutalomban részesült.
Végezetül Sipos Imre kultúr-igazgató állította színpadra a "háromsági lányokat", üveges táncot jártak, méghozzá úgy, hogy egy üveg nem esett le a fejükrôl. Reményik- és Vörösmarty-verseket mondtak. Pinytyi Sándor szerint Szentháromságon sok a tehetséges fiatal, elhisszük neki. Az pedig mindenképpen megnyugtató volt számunkra, hogy a teremben sok gyermek és fiatal volt kíváncsi a Népújságra. Ez biztató, de a falunak is az, ha idônként székelyruhás lányok, legények járnak szerteágazó utcáin. Itthon vagyunk még.
Tanintézmények mellett mûködô kereskedelmi egységeket, cégeket ellenôriztek a fogyasztóvédelmi hatóság felügyelôi, vizsgálva, hogy betartják-e az 1994. évi 128-as kormányhatározatot. Az említett kormányhatározat megszabja: nem lehet az iskolák fele vezetô utcákon, a bejáratok közelében levô egységekben szeszes italt és dohányterméket árulni. A polgármesteri hivatalok szakembereivel végzett ellenôrzések során 20 egységben (62 százalék) találtak kihágásokat, hiányosságokat. A kormányhatározat elôírásait csupán három marosvásárhelyi egységben - Star Comp, Andreea Impex, Complex Bardul - hágták át, szeszes italt és cigarettát forgalmazva. Azonban nem rendelkezett egészségügyi mûködési engedéllyel a megyeszékhelyi Alcom Impex, Minelta Company, a segesvári Glia cég. Gyártási engedély nélkül készített lángost a marosvásárhelyi Nirvana Excom, valamint a Noemi Euro Trading, nem volt kifüggesztve a társaság elnevezése, órarendje több megyeszékhelyi és segesvári cégnek. A termékek minôsége nem volt megfelelô a segesvári Pamir Prodnál, ahol rossz kiflit találtak, a megyeszékhelyi 18-as általános iskola szomszédságában tevékenykedô Trio Pannál, ahol lejárt szavatosságú árut kínáltak a vevôknek, a Dorimpex kft. üzletében, ahol thaiföldi, a bejelentettôl eltérô halkonzervet árultak. Mint már többször beszámoltunk róla, a fogyasztóvédô felügyelôk a törvény értelmében büntetik azokat az egységeket, ahol nincs feltüntetve a termék neve, ára, összetétele. Ez alkalommal büntetést róttak a Pamir Prodra, ahol péktermékeket kínáltak az ár és mennyiség feltüntetése nélkül, s a halkonzervek címkéje sem volt román nyelvre lefordítva. Ugyanígy járt a megyeszékhelyi Trio Pan, ahol saját készítésû pogácsákat, kalácsokat árultak, s nem tüntették fel a gyártás idôpontját, a szavatossági idôt és a termék összetételét. Ugyanazon személy szolgálta ki a péksüteményeket vásárlókat és vette el a pénzt a Fial Service üzletben, míg az erdô- szentgyörgyi Arin Com kft.-nél egy személy kínálta a hústermékeket, péksüteményeket és tisztítószereket. A vizsgálatok során a felügyelôk megbüntették azokat az egységeket, ahol a személyzetnek nem volt egészségügyi engedélye, a termékeket nem megfelelô körülmények között tárolták, a kenyeret, süteményeket közvetlenül a mosószerek mellett tartották.
A fent említett ellenôrzések mellett a fogyasztóvédô felügyelôk az elmúlt hetekben több megyeszékhelyi és vidéki üzletben végeztek ellenôrzéseket, vizsgálva a termékek minôségét. A kihágások miatt 146 millió lej értékû húst, hústerméket, egészségügyi szeszt, mosószert, elektromos eszközt vontak ki a forgalomból, 129 millió lejnyi büntetést róttak ki, s ideiglenesen, a hiányosságok rendezéséig beszüntették 54 egység mûködését.
A földterület mint nagy nemzeti vagyon, a termelés alapvetô tényezôje és az emberi lét biztosítéka. Ennek alapján a piacgazdaság feltételei között a földterület a földpiac alapvetô tárgya. Értékét fell kell becsülni, vagyis ára kell legyen. Az 1998. évi 54-es számú törvény szerint a magántulajdonban levô földterületek, tulajdonosuktól függetlenül, a polgári forgalomban vannak és maradnak. Eltulajdoníthatók és megszerezhetôk a törvényes rendelkezések tiszteletben tartásával. Élôk közötti jogügyletek alapján a belsôség, beltelek (intravilan), valamint a külterület (extravilan) csak hitelesített formában tulajdonítható el vagy szerezhetô meg. A vevô vagy a megajándékozott családonként legtöbb 200 hektárig terjedô egyenértékû szántóföldet szerezhet meg. Az egyenérték fogalma szerint 1 hektár szántóföld megfelel 1 hektár legelônek (pasune) vagy kaszálónak (fânete), ha szántóvá alakíthatók át a talajminôség és a domborzat szempontjából. Ugyancsak 1 hektár szántónak felel meg 1 hektár hibrid szôlôs, viszont 1 hektár nemesszôlôs már 1-4 ha szántóval tekinthetô egyenértékûnek a talajminôségtôl, domborzattól, a tôkeszámtól, a telepítvény korától és az ültetvény termôképességétôl függôen. 1 ha klasszikus gyümölcsös 1-2 ha szántónak, míg 1 ha intenzív és szuperintenzív gyümölcsös 1-3,5 ha szántóval egyenértékû, a fentebb felsorolt minôségi körülményektôl függôen. A család fogalmán itt a házastársakat, és a nôtlen vagy hajadon gyermekeiket értjük, ha egy háztartásban élnek szüleikkel. A megszabott 200 ha felsô határ túllépése csak az ügylet részbeni megsemmisítéséhez vezet, érvénytelenné válik a 200 ha területet meghaladó jogügylet.
Idegen állampolgárok és hontalanok nem szerezhetnek tulajdonjogot földterületre. A külföldi lakhellyel rendelkezô román állampolgárok élôk közötti jogügylet vagy öröklés alapján bármilyen földterületet megszerezhetnek. Idegen jogi személyek nem szerezhetnek földterületet Romániában sem élôk közötti jogügylet, sem öröklés alapján. Azok a földterületek, amelyeken idegen fizikai vagy jogi személyek beruházásokat eszközölnek, az idegen beruházásokat szabályozó törvények rendelkezései alá esnek. A belsôségek, beltelkek elidegenítése minden megkötéstôl mentesen, szabadon történik. A külterületen (extravilan) levô mezôgazdasági földterületek eladása viszont csak az elôvételi jog (dreptul de preemptiune) tiszteletben tartásával történhet. Ilyen joggal rendelkezik a társtulajdonos, a szomszéd és a bérlô. Ennek érdekében az eladó a terület szerinti helyi tanácsnál köteles bejegyeztetni eladási ajánlatát, amit a helyi tanács jegyzôje (secretarul) köteles a tanács székhelyén kifüggeszteni. Az eladási ajánlat kell tartalmazza az eladó nevét és keresztnevét, a terület nagyságát és minôségét (categoria de folosinta), valamint a helyet, ahol a terület található. Az elôvételi jog címzettjei az eladási ajánlat kifüggesztésétôl számított 45 napon belül írásban kell bejelentsék vételi szándékukat, megjelölve a felajánlott vételárat. A vételi ajánlatot be kell jegyezni a polgármesteri hivatalban. Ha több jelentkezô él elôvételi jogával, az eladó választja meg a neki legjobban megfelelô ajánlatot. Ha a felajánlott vételár az eladó számára nem megfelelô, ez eladhatja a földterületet bármely más személynek. Ha egyetlen elôvételi joggal rendelkezô személy sem jelenti be vételi szándékát a megszabott határidôn belül, a tanács jegyzôje kiadja az elôvételi jog bizonyítását igazoló bizonylatot az eladónak. Területcsere esetén is tiszteletben kell tartani a 200 ha felsô határt. Minden területcsere esetén, a csereszerzôdés hitelesített formában, közjegyzô elôtt történhet, a teljes semmisség terhe mellett. A közvagyonhoz tartozó földterületek, függetlenül attól, hogy kinek a kezelésében vannak, nem képezhetik csere tárgyát.
A csere alapján, minden terület megkapja cseretársának jogi helyzetét, az elôzôleg törvényesen létrehozott jogok és kötelezettségek alapján. A csere után, a birtokba helyezést a mezôgazdasági kataszteri hivatal megbízottja végzi el a felek jelenlétében, bejegyezve a kataszteri és mezôgazdasági nyilvántartásba a megejtett cserét. Azok az adásvételi és csereszerzôdések, amelyek nem hiteles formában, a közjegyzô által köttetnek meg, maguk után vonják a szerzôdés teljes semmisségét. A semmisség megállapítását kérhetik a szerzôdô felek, az ügyész, a polgármester, valamint bármely érdekelt személy. Tilos azon földterületek eladása vagy cseréje, amelyek tekintetében peres eljárás van folyamatban a bíróságok elôtt, mindaddig, amíg a peres eljárás folyamatban van. Ennek mellôzésével történô tulajdonát-ruházás semmis, amit a bíróság állapít meg, bármely érdekelt fél vagy az ügyész kérésére. A telekkönyvi hivatalok bejegyzik az eltulajdonítási szándékot gátló kéréseket, és ilyen esetekben megtagadják a telekkönyvi kivonat kiadását, amelyek nélkül nem eszközölhetô az eltulajdonítás. Az erdôterületek jogi forgalmának rendszere külön törvényben lesz szabályozva. A földalapról szóló 1991. évi 18-as sz. törvény V. fejezete, 66-73. szakasz, hatályon kívül van helyezve, amely a területek jogi forgalmáról rendelkezik. Tehát a földterület adásvétele vagy cseréje csak hitelesített formában (forma autentica) történhet, közjegyzô által megkötött szerzôdés alapján. Ennek egyik feltétele a tulajdonjogot igazoló telekkönyvi kivonat. Tulajdonosi jogcím (titlu de proprietate) alapján nem eszközölhetô adásvétel vagy csere azon egyszerû oknál fogva, hogy ebben kataszteri térkép alapján, kataszteri helyrajzi számokkal vannak megjelölve a visszaadott területek és ezért szükséges a területek azonosítása a telekkönyvi térkép és helyrajzi számok alapján, hogy feltüntethetôk legyenek a telekkönyvben. Ezért a tulajdonosi jogcím birtokosa az Igazságügyi Minisztérium által elismert és felhatalmazott szakemberhez kell forduljon, aki az azonosítást elvégzi. Ezek névsora a telekkönyvi hivataloknál megtalálható. A külterületek esetében még szükséges a helyi tanácsok által kibocsátott bizonylat, ami igazolja az elôvételi jogra vonatkozó (dreptul de preemptiune) elôírások betartását. A frissen kibocsátott telekkönyvi kivonattal, a fenti bizonylattal az eladó és a vevô, személyazonossági igazolványukkal együtt fölkeres egy közjegyzôt, aki hitelesített formában (autentificat) megejti az adásvételi szerzôdést, és eljuttatja a telekkönyvi hivatalhoz bejegyzés végett. Az eladott földterület árát az eladó állapítja meg minden megkötéstôl mentesen, a kereslet és kínálat függvényében. Az utolsó 10 évben, 2000. májusáig az országban 30 ezer hektár belsôség (intravilan) cserélt gazdát hektáronként 55,6 millió lejes középáron (átlagár). Ettôl az ártól lényeges eltérések is vannak. A legdrágább Maros megyében volt a belsôség, beltelek, ahol egy hektár belterület átlagáron 168 millió lejért cserélt gazdát, következik Brassó megye 156,5 millió lejes átlagárral, majd Kovászna és Ilfov megye, ahol az átlagár 130 millió lej volt hektáronként. A legolcsóbb volt Szatmár megyében 8,5 millió lej, és Hunyad megyében, 2,5 millió lej hektáronként. Ami a külterületek árait illeti (preturi în extravilan) az országos középár 6,4 millió lej volt hektáronként. Ilfov megyében viszont 21 millió, Prahova megyében 18 millió volt az eladási ár, Brassó megyében 13,3, Hargita megyében 12,5, Szilágy megyében 10,3 millió lej volt a külterületen lévô földterületek ára. Hogy a földterületek árát a piac törvényei határozzák meg, kitûnik abból is, hogy olyan megyékben, ahol a legtermékenyebb földek találhatók, mint Giurgiu, Ialomita, Temes, Arad, a hektáronkénti külterület átlagára 1,7 és 3,8 millió lej között ingadozott. A termékenység szempontjából az ország földterülete 5 zónára tagolható. Az I. zónába tartoznak havasalföld megyéi (Câmpia Româna), ahol a külterület átlagára 2.653.877 lej volt, a II. zónába a nyugati és a délnyugati síkság megyéi tartoznak (Arad, Temes, Bihar, Dolj stb.), itt az átlagár 4.080.120 lej volt, a III. zónába a fennsík (podis) megyéi tartoznak. Ide sorolhatók Maros, Brassó megyék is, itt az átlagár hektáronként 6.858.713 lej volt, a IV. zónába a dombvidék (dealuri si coline) megyéi tartoznak, mint Kolozs, Fehér, Szeben, Neamt, Hunyad megyék stb. Itt az átlagár hektáronként 6.614.385 lej volt. Az V. zónába a hegyvidék (premontana si montana) megyéi tartoznak, mint Beszterce-Naszód, Szilágy, Kovászna, Hargita stb. megyék. Itt az átlagár hektáronként a külterületekre vonatkoztatva 7.606.708 lej volt. A földárak kialakulását a feltételezett nyereség, a kamatszint és a pénzromlás mértéke befolyásolja. Nem vitás, hogy jelenleg nagyon olcsó hazánkban a földterület, fôleg ami a külterületeket illeti. A múlt században, a két világháború között 1937-ben Erdélyben 583 napszám árából lehetett venni egy hektár szántót, míg a Duna síkságán ezért 630 napot kellett dolgozni. A föld ára egyenes arányban van a hektáronkénti elérhetô nyereséggel és fordított arányban áll a kamatlábbal. Tehát a föld ára nô a hektáronkénti nyereség növekedésével és a kamatláb csökkenése esetén, míg csökken a nyereség csökkenése és a kamatláb növekedése esetén. Ezek az általános szabályok a föld árának meghatározására vonatkozólag, ami a külterületeken található földterületeket illeti. Belsôségek esetén más körülmények határozzák meg a telek árát.
A felsorolt árak szabadpiaci földárak. Hivatalos földár az 1991. évi 746-os minisztertanácsi határozatban volt megállapítva, ahol a termékenységi foktól függôen az V. kategória szerint 70.000 és 300.000 lej között változtak az árak. Ezt módosította az 1994. évi 59-es minisztertanácsi határozat, amely a földeket szántóföldre számítva 770.000 és 3.300.000 lejben szabályozta. Tavalyi adatok szerint a szabadpiaci árak országos átlagára 6.400.000 lej külterületek esetében és 55.600.000 lej volt belterület esetén. Igaz, hogy már több mint egy éve a 2000. évi 1. törvény 40. cikkelye elôírta, hogy 45 napon belül kormányhatározat kell rögzítse a földterületek felértékelési módozatait, tehát árait is. Ennek megjelenése után, valamint a volt állami gazdaságok (IAS) sorsát szabályozó törvény életbe lépése után elhárul minden akadály a földtörvény alkalmazásának útjából. Így vége szakad a jogtalan földfoglalók és ügyeskedôk garázdálkodásának, a részvényesek és bérbeadók esetleg megkapják törvényes járulékaikat és kialakulhat az egységes földpiac. Ennek keretében a tulajdonos értékesítheti földjeit, eladhatja, bérbe adhatja azt, vagy szövetkezetekbe tömörülve kialakulhat az elônyös gazdálkodás feltételeit biztosító földalap.
Vasárnap hajnalban éktelen csengetésre, dörömbölésre és kiabálásra ébredtünk. Ég a tömbház, meghalt, rosszul van valaki - gondoltuk, miközben kiszöktünk az ágyból és az ajtó fele szaladtunk. S mivel a dörömbölô kilétét tudakoló kérdésre nem válaszolt senki, csupán trágár szavakat kiabáltak a kintlevôk, nem nyitottunk ajtót. Nyisd ki, mert ha nem, betöröm az ajtót! Közösülünk vagy nem közösülünk? - kiabálták románul az ajtót ütô, s nyitogatni probáló fiatal férfiak, s közben újabb trágár szózuhataggal illettek minket, bentlevôket. Menjenek el, mert ha nem, hívjuk a rendôrséget! - próbáltuk elijeszteni a lassan az egész tömbházat felébresztô idegeneket, sikertelenül. Azt hiszed, ennyiért idejön a rendôrség? - hangzott a válasz, újabb döngetések közepette. Ha nem fejezik be, kimegyek, s abból nem lesz köszönet! - hangzott fenyegetôen édesapám hangja. A kinti hangzavar, s dörömbölés megszûnt. Pár perc múlva lépteket hallottunk, majd egy sárga Dacia robogott el a tömbház elôl. Fél hat volt.
Nehezen tudtunk visszaaludni, s az ijedelem miatt fejfájással ébredtünk.
Egész délelôtt azt találgattuk, mi lett volna, ha? Ha megszokásból ajtót nyitunk, a valószínûleg barátnôjüket keresô, tömbházat tévesztett, részeg fiatalembereknek. S közelebbrôl, fénynél is meglátjuk arcukat. S az egyébként zárt ajtók mögül figyelô szomszédokkal közösen kikergetjük ôket a tömbházból. S elmegyünk a rendôrségre, s feljelentjük ôket. S megmutatjuk nekik, ki az úr. S együtt nevettünk valós és kitalált hôstetteinken, elfelejtve az ijedtséget, arra gondolva, hogy valószínû, a kijózanodott fiatalemberek is hasonló, kettôs érzelmekkel gondolnak vissza a történtekre. S a következô mulatozásuk után kétszer is meggondolják, hova kopogtatnak be.
Nevettünk, de egyik szemünk sírt, hiszen csorba esett a biztonságos otthon-tudatunkban. Mert ezúttal csupán részeg, minden rosszindulattól mentes idegenek akartak bejönni lakásunkban, de megtörténhet, hogy következô alkalommal betörôk akarnak bejutni, kopogás nélkül. Segíteni fognak a szomszédok, polgárôrök, járôrözôk? Lehet, s reméljük, hogy igen. Mert utólag mit sem használ a megerôsített biztonsági zár, a megkettôzött ôrség, a gépfegyveres rendôrök…
Tegnap a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalban Csegzi Sándor alpolgármester, a rendôrség, a csendôrség, a polgárôrség, a tûzoltó