|
LIII. évfolyam 124. (14784) sz. |
2001. május 31., csütörtök |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro
Díjszabás szavanként:
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
- Elnök úr, hogy érzi magát az új bukaresti székházban? Az RMDSZ tekintélyéhez méltó helyre költöztek?
- Köszönöm, jól. Nagyon jó székházunk volt, de az örökösök visszaigényelték. Természetesen végigvittük a pert, hiszen a tulajdonigény jogosságát bizonyítani kellett. Tehát, mi vagyunk a ritka eset, amikor a restitúció meg is történt. Kaptunk egy új székházat, központi fekvésû, irodaháznak megfelelô. Emellett bérelünk az állami protokolltól egy vendégházat. A kettô együtt, némi átalakítással, megfelelô körülményeket biztosít a zavartalan mûködéshez.
- A tekintélynél maradva, úgy tûnik, az RMDSZ ázsiója felmenô ágban van. Különösen, hogy az ellenzékinek mondható oldalon a liberálisok és a demokrata pártiak nehezen találnak magukra és érdemi szerepre, a nagy-romániásoknál pedig mostanság válnak akuttá a romlás tünetei. Az RMDSZ ezzel szemben, amolyan kvázi-kormányzati státusban, láthatóan egészen jól érzi magát. Jól érzi magát?
- A kormány mint végrehajtó szerv munkájában nem veszünk részt, s így politikai felelôsséget sem viselünk. Tagadhatatlan azonban, hogy az az együttmûködés, amit a PDSR-vel kialakítottunk, befolyással lehet és van nemcsak a parlamenti, hanem a kormányzati munkára is. Ami azt jelenti, hogy számon kérhetô tôlünk, mikor, mivel, miért értettünk egyet.
- Van ilyen helyzet jócskán, hiszen az utóbbi idôben mondhatni zsinórban szavaztak a kormánypárttal együtt.
- Igen, de ehhez tudni kell, hogy amikor felmerül valamilyen vitás kérdés, például a törvénytervezetek kapcsán, rendre egyeztetések zajlanak közöttünk. Tehát szó sincs a kormányzat kritikátlan támogatásáról.
- A korábbi koalíció vereséget szenvedett a választásokon, a Parasztpárt a süllyesztôbe került, a liberálisok és demokraták nem kevés befolyásukat veszítették, s veszítik el máig hatóan. Mit veszített az RMDSZ?
- Szerintem sokat veszítettünk. Némiképp, paradox módon mostanság derül ki, hogy mire juthattunk volna, ha jól mûködik a koalíció. Most látszik meg, amikor nem vagyunk koalícióban, hogy egy fegyelmezett kormánypárttal együttmûködve mennyi mindent meg tudunk oldani, dûlôre vinni. Ez törvényhozási prioritásoktól olyan konkrét kérdésekig terjed, mint a Sapientia magánegyetem engedélyeztetése. Ezekben a kérdésekben a koalíció idején sokkal nehézkesebben haladtunk. Most abban, amiben meg tudunk egyezni a partnereinkkel, operatívabban, fölös körülményeskedések nélkül jutunk elôre. Nem kívánom ezzel az elmúlt négy évet csupa sötét színben feltüntetni, hiszen történtek, megoldódtak fontos dolgok, változott a mentalitás, megtört a jég. A kérdés azonban arra vonatkozott, hogy mit veszítettünk. Nos, idôt veszítettünk.
- A PDSR-nek miért fontos az RMDSZ? Durva egyszerûsítés annál leragadni, hogy jól fest a kirakatban. Ennél többrôl van szó, meg nagyobb is a tét.
- Túl a "kirakat" motívumon, úgy hiszem, azért lehetünk számukra igazán alkalmas partner, mert nem vagyunk vetélytársak. Velünk lehetnek jó vagy rossz viszonyban, lehetünk adott esetben nagyon éles konfliktusban, de riválisként nem számítunk a politika mezején.
- Ezzel szemben, míg másokkal "csak" a hatalmon, a koncon kellene osztozniuk, az RMDSZ-szel szövetkezve a mifelénk még ma is a legérzékenyebb zónába, a nemzetiszínû ellentétek szövevényébe keverednek. A választások elôtt erre nem sok hajlandóságot mutattak.
- A hatalom birtokában változnak a mérlegelés összetevôi. Bizonyára arra a következtetésre jutottak, hogy megéri nekik az a "veszteség", ami a velünk való szövetkezéssel jár.
- Mire gondol?
- Például arra, hogy olyan nyelvi szabályozásokat fogadnak el, amit évekkel ezelôtt foggal és körömmel próbáltak megakadályozni.
- Nem feltûnô, hogy kormánypárti politikusok, a korábbi erélyes ellenkezés dacára, milyen hatásosan képesek ma érvelni a számunkra is fontos szabályozások mellett? Mintha nem is frissiben tanulták volna.
- Remélem, nem áll be memóriazavar az alkalmazás során sem. Eljuthattak a bölcs következtetésre, hogy milyen hasznot jelenthet az országnak, ha a majdnem kétmillió magyar nem állandóan frusztrált állapotban él, hanem teljes értékû állampolgárként teszi a közös erôfeszítésekhez a maga tudását, szakértelmét.
- Váltsunk témát: státustörvény. Kárpát-medencei slágertéma lett. Gyakorlatilag Budapesten komponálták, itt pedig az RMDSZ védi "hôsiesen". Tudja, hogy egyáltalán mit véd? Arra gondolok, hogy a mindenféle, diplomáciainak mondott egyeztetés, meg közhangulatot keltô sûrû figyelem mellett inkább karcsúsodni fog, mintsem kiteljesedni.
- Szerintem nem módosul jelentôsen. Kevesebbet fog nyújtani, mint amennyit az emberek elvárnak tôle. Ezt azért jó elmondani, mert felfokozódtak az elvárások. Az RMDSZ pedig azt az egy elvet védi, amire ez a törvény ráépül. Azt az elvet, hogy mi magyarként elvárhatjuk: kultúrában, oktatásban, számos területen ne tekintsenek minket idegennek Magyarországon.
- Ez ellen aligha lehet bárkinek is ellenvetése. Hanem, a fôleg kinyilatkoztatásszerû megszólalásokból kiderül, milyen hatással lesz a státustörvény például a magyarországi munkaerôpiacra vagy általában az ottani viszonyokra, ezzel szemben szónoki fordulatokon kívül semmi érdemi nem hangzik el a legfontosabbról, hogy mitôl lesz ez a törvény itt, Erdélyben, a szülôföldön marasztaló. Magam továbbra is ott tartok, hogy a majdani kedvezmények inkább az elvándorlási kedvet fokozzák fel. Mi tartja itt a magyart, ha melegebb lesz számára az éghajlat Magyarországon?
- Státustörvényen innen és túl, ha például nem a Magyarországon való tanulásra, hanem az Erdélyben való tanulásra jut támogatás, akkor a szülôföldön maradást ösztönzik.
- Apropó, oktatás. Ha nem az itteni gazdasági megerôsödésünkre, gyarapodásunkra építünk, akkor létesülhet magánegyetem, fejlôdhet az állami magyar nyelvû oktatás, mindössze annyit jelent majd, hogy itt készítik fel olcsóbban a majdani magyarországi munkaerôt, ami egyben népesség-utánpótlás.
- Ezt magam is végiggondoltam, s érzem a veszélyt. Nem szeretném, ha a fától nem látnánk az erdôt. Vagyis, ha a státustörvény miatt nem látnánk, hogy az ittmaradásunk sokkal fontosabb kérdés. A szóban forgó törvény segíthet, de az ittmaradásunkat nem ez fogja megoldani. Ezért nem tudtam egy pillanatig sem elfogadni, hogy a státustörvényt szembeállítsuk román belpolitikai kérdésekkel, s esetleg rontsa itthoni lehetôségeinket. Mert szükségünk van a státustörvényre, de ugyanúgy szükségünk van itteni törvényekre, például a közigazgatási törvényre, a földtörvényre, oktatási intézmények engedélyezésére stb. Több száz ezer hektár erdô visszaszerzésének jelentôségét például semmi egyébhez nem tudom hasonlítani ebben a pillanatban. Ezért szorgalmaztam, hogy konzultáljon a két kormány. Ami egyébként abban is segít, hogy a státustörvény ne maradjon holt betû, hiszen hatálya ugyan magyarországi, de az alkalmazását itt kell elôkészíteni, ami csak megfelelô légkörben történhet. A szülôföl-dön pedig valóban nem szimbolikus, érzelmi gesztusokkal fogunk megmaradni, hanem egzisztencia- teremtéssel, munkahelyteremtéssel, ami a szerzett tudást itt és nekünk kamatoztathatja.
- A föld s az erdôk valóban a szülôföldön való megmaradás legfontosabb erôtartalékai. Nem lenne ezért hasznosabb ezekre és az elnök úr által említett egzisztencia-teremtésre fordítanunk a viták szellemi energiáit, mintsem kétséges kimenetelû reményekbe kapaszkodnánk? Az erdôket említette. Nagy a bizonytalanság, sok félreérthetô információ látott errôl napvilágot. Úgy tûnik, a PDSR és az RMDSZ kapcsolatában is az egyik forró pont, egyeztetések során vannak túl. Hol tartanak?
- Köztudott, hogy az RMDSZ véleménye szerint a törvényt nem kellett volna módosítani, hanem minél hamarabb alkalmazni. Azt azonban nekünk is el kell fogadni, hogy maradtak a törvényben félreérthetô rendelkezések. Mondok egy példát. Lehet úgy értelmezni és alkalmazni, hogy aki magánerdôt - legtöbb tízhektárnyi lehet - visszakap, annak azt mondják, hogy ne folyamodjék közbirtokossági erdôért, mert kimerítette a tízhektáros felsô határt. Ez sok tulajdonost érintett volna. A többszöri tárgyalás során elértük azt, hogy a két külön tulajdonformát, a magánt és a közbirtokosságit nem számítják egybe.
- Végül is, mi mennyi?
- Azt is sikerült elérnünk, nem könnyen, hogy a közbirtokossági erdôk esetében ne egyenként alkalmazzák a tízhektáros felsô határt, hanem ezzel a felsô határral számolva, a tagok száma szerint kijövô összeg legyen mérvadó. Ha tehát valamely közbirtokosság, teszem azt, tíztagú, összesen legfeljebb száz hektárra jogosultak, akkor is, ha a közbirtokosság egyik-másik tagjának tízhektárosnál nagyobb volt a tulajdonrésze. Másoknak persze, kevesebb.
- Mi ebben az egyes RMDSZ-politikusok által emlegetett kompromisszum? Mirôl mondott le az RMDSZ?
- Semmirôl sem mondtunk le, mert onnan indultunk, hogy ha nem tudunk megegyezni, akkor egy kalap alá veszik a magán-, illetve közbirtokossági erdôket, marad a tízhektáros felsô határ szigorító értelmezése.
- Elnök úr, van oktatási törvény, közigazgatási törvény, maholnap az erdôügyekre is pontot tesznek, következne a maradéktalan alkalmazásuk. Ez mifelénk nem- egyszer kész kálvária, hivatalnokok, hivatalok válnak hirtelen szakavatott törvényértelmezôkké. Mit tesz az RMDSZ azért, hogy a törvények betûje és szelleme érvényesüljön?
- Való igaz, nem egy elfogadott törvénynek, esetleg törvénycikkelynek hányatott a sorsa mifelénk. Azt remélem, hogy a partnereink fentebb említett fegyelmezettsége az alkalmazás során is megnyilvánul, azaz, nem a tetszik-nem tetszik alapon fogják gyakorlatba ültetni a minket érdeklô jogszabályokat, de mást sem. Ami minket illet, ahol a hatáskörünk engedi, minden törvényes eszközzel élni fogunk érvényesítésükért. A jogi keretek kialakításában, ha nem is akkorát, amekkorát szerettünk volna, de nagyot léptünk elôre. Most egy kevésbé látványos periódus következik, az alkalmazásé.
- Milyen további "harci" feladatai vannak az RMDSZ-nek a parlamentben, az általánosnak mondható, reformokat szorgalmazó-ösztönzô munkája mellett?
- Például a regionális fejlesztés kérdései, amelyekben az általános és sajátos szerencsésen ötvözôdik. A székelyföldi infrastruktúra-fejlesztés például helyi meg országos érdek is, s nekünk költségvetési meg egyéb forrásokat kell erre terelnünk. Szeretném, ha az energiáinkat az eddiginél hangsúlyosabban fordítanánk erre. Terveztem egyébként, hogy a napokban leülünk a két parlamenti frakcióval, s elkészítjük a következô idôszakra szóló törvényhozási prioritáslistát. Ebben központi kérdés marad számunkra további elôrelépést elérni az egyházi ingatlanok ügyében.
- Végül, egy igazi "belügy". Rég nem tapasztalt szélcsend van a szervezetben. Senki sem emleget elôrehozott kongresszust, az elnököt vagy a vezetést sem akarják mindennap leváltani, mint még néhány hónapja ez sûrûn megesett. Mi a magyarázata? Netán sikeres volt a hatalomleosztás, s mindenki megnyugtatóan részesült? A hagyományosnak mondható ellenzék mindenesetre óvatosabban nyilvánul meg, árnyaltabban fogalmaz, mint korábban, s most legtöbb "átszabna" ezt-azt a szervezetben.
- Szerintem viszonylagos a szélcsend. Kialakult egy olyan helyzet, hogy a kormánypárttal való együttmûködés mostani formáját mindenki elfogadja. A választások utáni rossz helyzetbôl kihoztuk a lehetô legjobb megoldást. Vannak ugyan, akik az RMDSZ mai politikáját továbbra is frontálisan ellenzik, de kivételnek számítanak.
Nagy elégtételem, hogy az új parlamenti csoportban talán jobban szerveztük meg a munkát, mint az elôzô ciklusban. Számos megoldás mögött komoly csapatmunka van. Ezt kell tovább erôsítenünk, s a potenciális szakértelmet hasznosítanunk.
- Nem zavarja, hogy mostanság belülrôl nem támadják naponta, hetente?
- Azért elôfordul. Fölfedezem a sajtóban is azokat a mondatokat, amelyekbôl ez kiderül. Lehet, hogy árnyaltabb a fogalmazás, de azt is mondhatnám, hogy ravaszabb.
Tegnap érkezett Marosvásárhelyre Omer Zeytinoglu, Törökország bukaresti nagykövete. Déli tizenkét órára várták a prefektúra protokolltermébe, ahol Ioan Toganel prefektussal, Virág Györggyel, a megyei tanács elnökével és más helyi hivatalosságokkal találkozott.
A nagykövet tegnapi programjában továbbá egy üzletember-találkozó, majd a Kultúrpalota tükörtermében szervezett klasszikuszene-audició szerepelt.
A sokévi szokástól eltérôen, meglepô módon a találkozó protokolláris részérôl udvariasan ugyan, de kitessékelték az újságírókat, mondván, hogy majd az üzletember-találkozón részt vehetnek. Ugyancsak jelen lehetnek a ma reggel, a Continental Szálló zöld termében tartandó összegezô beszélgetésen, illetve az azt követô félórányi sajtótájékoztatón.
Meglehetôs késéssel ugyan, de sor került az üzletember-találkozóra is, amelyre azonban a megyében levô 63 török-román vállalkozás közül mindössze ötnek a képviselôje jött el. A nagykövet a román részrôl jelenlevô hivatalosságoknak - Ioan Toganel prefektus, Virág György, a megyei tanács elnöke, Burkhardt Árpád alprefektus, Pop Vasile, a kereskedelmi kamara fôtitkára, Csegzi Sándor alpolgármester, tanácsosok és Runcan Petru, a repülôtér igazgatója - elmondta, még csak kevés idôt töltött Romániában, de elsô hivatalos vidéki látogatása Marosvásárhelyre vezetett, mivel török részrôl ebben a megyében jelentôs beruházók vannak. A már itt levô cégek véleménye szerint további vállalkozókat vonzhatnak ide, annál is inkább, mivel véleménye szerint például turisztikai szempontból megyénk kedvezô helyzetben van. A megyében rejlô lehetôségek (privatizálás elôtt álló cégek, létesítendô ipari park stb.) ismertetése után a jelen levô török üzletemberek vagy török-román vállalkozásokat képviselô személyek nehézségeikrôl és eredményeikrôl számoltak be. Felmerült például az Azomurest képviselô Erman Yetkin felszólalása nyomán a vegyiparban tevékenykedôk legnagyobb problémája a gáz ára illetve Celaletin Dörer, a Prolemn igazgatójának felszólalása nyomán a faipar nehézségei. Jelen volt még a Certo, az Intes, valamint a Pani Toya Kft. is, ám mint reprezentánsaik fogalmaztak, vállalkozásuk és így gondjaik is eltörpülnek az óriásnak számító két nagybefektetô mellett. A találkozó érdekessége volt, hogy bemutatkozott az Angel Airlines is, amely napi két járatot szándékszik beindítani Marosvásárhely és Isztambul vagy Ankara között.
Nem hivatalos értesülések szerint a délelôtti találkozók eredményeként hamarosan két török településsel, Güzelkamlival és Kusadasival is elkezdôdnek a tárgyalások testvérvárosi kapcsolatok létesítése érdekében.
A felsôfokú oktatási intézmények között ma már verseny folyik, ezt nem hagyhatja figyelmen kívül a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) sem, amikor a készülô Erdélyi Magyar Tudományegyetemrôl van szó - jelentette ki Andrei Marga, a BBTE rektora.
A bukaresti után a második legnagyobb egyetem rektora nem titkolta: "a Babes-Bolyai Egyetemnek arra kell törekednie, hogy a létrehozandó magyar magánegyetem ne szippantsa el magyar hallgatóit".
Marga elmondta, hogy a magyar nyelvû oktatás 1989 után folyamatosan bôvült a kolozsvári egyetemen. A Babes-Bolyai Tudományegyetemen, amikor 1993-ban átvette a rektorátus vezetését, 14 576 hallgató volt, beleértve a magiszteri tanulmányaikat folytatókat és a doktorandusokat is.
Ezzel szemben a 2000-2001-es tanévben 38 500 hallgató tanul az intézményben. A változások a magyar nyelvû karokat is érintették. Míg 1993-ban csupán 772 hallgató tanult magyarul, ma 6042 diáknak nyílik erre lehetôsége.
Nyolc évvel ezelôtt 19 magyar szak létezett, jelenleg pedig 47 szakon tanulhatnak - minden tantárgyat - anyanyelvükön a magyar hallgatók. Ugyanakkor magyar nyelvû kihelyezett fôiskolai karaink mûködnek Szatmárnémetiben, Gyer-gyószentmiklóson, Székelyud-varhelyen, Kézdivásárhelyen, Nagyenyeden és Marosvásárhelyen. Erdély legjelentôsebb felsôoktatási intézményében soha nem tanult ilyen nagy számú román és magyar hallgató, nem beszélve a német diákok anyanyelven folytatott tanulmányairól - mondta.
Marga hangsúlyozta, hogy az egyetemek között országos és nemzetközi szinten egyre élezôdik a verseny. A küzdelem elsôsorban a jó képességû hallgatókért, a kompetens tanerôkért, a nemzetközi elismerésért zajlik.
A felsôoktatási intézmények immár nem hagyhatják figyelmen kívül ezt a versenyhelyzetet. Egyértelmû tehát, hogy a Magyar Tudományegyetem konkurenciát jelent majd a Babes-Bolyainak. Ahhoz, hogy megtarthassuk magyar diákjainkat, át kell gondolnunk, vonzóvá kell tennünk a tanterveket. Növelnünk kell tanáraink versenyképességét is. Mivel tradíciókkal rendelkezünk, elsô szakaszban megnyerhetjük ezt a versenyt, ám hosszú távon mindenképpen erôfeszítéseket kell tennünk ahhoz, hogy mi maradjunk a legjobbak - szögezte le.
Akik szerda délelôtt megszokott helyükön, a McDonald’s étteremmel "élettársi" kapcsolatra lépett Mûvész mozi elôtt várták az autóbuszt vagy a maxi-taxit, meglepôdve vehették tudomásul, hogy a jármûvek csak úgy elhúznak elôttük.
Egy ideig nézték a furcsa jelenséget, arra gondolván, hogy netalán betegek a kocsik, s emiatt a garázs felé veszik útjukat, hogy alaposabb nézelôdés nyomán (a táblára tett nyomtatványból) kiderüljön: a megállót költöztették el, s a következô busz láttán joggingolhattak a Transilvania Szállodáig, ahol az újabb várakozási helyet kijelölték. Úgy tûnhet, hogy a Városházán aggódnak az egészségünkért, s ezért van az, hogy egy-két napig sportolásra ösztönöznek…
Vagy mégsem? de akkor miért a költöztetés, hisz a Dózsa György utcai megállótól egészen a Mûvész moziig eddig is óriási volt a távolság, akkora, hogy az embernek elment a kedve, hogy autóbuszra üljön. Érvényes ez a másik irányban is, hisz az, aki a Fôtér alsó végén szeretne jármûre ülni, hogy valamelyik állomásig eljuthasson a csomagjaival, két lehetôség közül választhat, vagy visszaballag a Színház térig, vagy lemegy az RHSZ új székháza elé. Mindkettô szinte teljesen fölösleges, hisz amíg felcipekedik a ferences torony elé, s ott megvárja a ritka madárként közlekedô jármûvet, valószínûleg lekési a távolsági buszt vagy a vonatot. Ha pedig lemegy a Dózsa György utcába, akkor már csak egy kakasugrás a vasútállomás. És mindez éppen azon a vonalon, ahol az állomás mellett a kórházba igyekszik az egyszerû halandó.
Az intézkedést, amirôl nem kérdezték meg az utazóközönség véleményét, s amit a sajtó révén utólag tudatnak velük, az illetékesek sokféleképpen magyarázzák. Egyesek szerint a McDonald’sot, (amelynek kerthelyisége a járda egy részét is elfoglalta), zavarta a füst és a forgalom (a vendéglô fölött lakóknak viszont éppen az ô füstjük, szaguk okoz kellemetlenséget), s ezért került sor a változtatása. Hihetô, hisz meg kell szoknunk, hogy "mi" beszél mostanában. Más vélemények szerint közlekedési okokból jártak el, ami kevésbé elfogadható, hisz a Transilvania elôtt is hasonló dugók keletkezhetnek, mint a volt megállóban. Arról nem is beszélve, hogy a szálloda lakóinak parkolási lehetôségét szûkítették le, s kérdéses, hogy a pénzszállító kocsik hogyan közelítik meg a Nemzeti Bank épületét. A pontos választ nem simerjük, mivel az illetékesek egymásnak ellentmondó véleményen vannak. A hivatal a közlekedési vállalat igazgatójára fogja a kezdeményezést, aki azonban éppen az ellenkezôjét állítja, miszerint nem ért egyet a megálló elköltöztetésével.
Egy biztos, akik döntöttek, nem járnak autóbusszal, és ezt az intézkedést nem az utazóközönség érdekében hozták.
A MÁÉRT képviselôi Mádl Ferencnél
A Magyar Köztársaság nehezen elért eredményei, biztonságunk NATO-tagságunkkal való erôsödése és Magyarország közeli európai uniós tagsága az egész magyarság javát kell, hogy szolgálják - mondta Mádl Ferenc köztársasági elnök szerdán Budapesten, amikor fogadta a Magyar Állandó Értekezletben részt vevô határon túli magyar szervezetek képviselôit.
Az államfô reményét fejezte ki, hogy a szomszédos országokban élô magyarokról szóló törvényjavaslat végleges szövegének parlamenti elfogadása olyan arányú lesz, amely kifejezi a javaslat széles társadalmi támogatását.
- Ez lenne a jó üzenet nemcsak a magyarság egészének, hanem a szomszéd országok többségi nemzeteinek és külföldi partnereinknek is - fogalmazott a köztársasági elnök.
Mádl Ferenc arra kérte a határon túli magyar politikai szervezetek vezetôit, hogy segítsenek oldani országaik többségi nemzeteinek politikai tényezôiben és az egyszerû állampolgárokban a törvény iránti ellenérzéseket.
- Míg jugoszláv, horvát és szlovén részrôl kezdeményezésünk fogadtatása igen pozitív, sajnos ez nem mondható el a szlovák vagy a román fogadtatásról - jegyezte meg az államfô.
Jelezte: hivatalba lépése óta a maga lehetôségeivel azon munkálkodik, hogy segítse a határon túli magyarságot önazonosságának megôrzésében és a szülôföldön való boldogulás elôsegítésében.
- A státustörvény elfogadásakor szükség van a nemzeti egységre; a mostani tanácskozással azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy valamennyi politikai erô átérezze a javaslat fontosságát - hangoztatta az államfô.
Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke az MTI érdeklôdésére elmondta: a státustörvény ügyében az RMDSZ eddig is szorgalmazta a magyar és a román kormány közötti egyeztetést.
- A konzultációk jelenleg is folynak, és jó irányba haladnak - tette hozzá.
Jelezte, hogy a közeljövô feladatai közé tartozik az ajánló szervezetek létrehozása, valamint az igénylések begyûjtése.
Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának ügyvezetô alelnöke szerint a szlovák és román részrôl elhangzott, a státustörvénnyel kapcsolatos kifogások belpolitikai fogantatásúak.
- Nem azért vannak kifogások, mert talán nem kaptak az illetô kormányok különbözô csatornákon elegendô információt a törvény elôkészítése során, hanem inkább a saját nacionalista ellenzékeiknek üzentek azzal, hogy felemelték szavukat a státusztörvénnyel szemben - fogalmazott a felvidéki magyar politikus.
Hozzátette: a Magyar Koalíció Pártja többször tudatta a sajtón keresztül a szlovák közvéleménnyel, hogy a státustörvényre nem lenne szükség, ha a szlovák költségvetés nem alázná meg a magyar kultúrát.
- Ha ugyanolyan támogatásban részesülnének a magyar kulturális élet szervezetei, mint a szlovák szervezetek és intézmények, akkor nyilván nem lenne szükség arra, hogy a magyarországi adófizetôk pénzébôl kelljen támogatni a határon túli magyar kultúrát - vélekedett Duray Miklós.
Közölte: a maguk részérôl kellô idôben tájékoztatták a szlovák közvéleményt, de a státustörvény által gerjesztett feszültségek szerinte mindaddig létezni fognak, ameddig abból valamilyen belpolitikai hasznot lehet elérni.
Az Euroatlanti Partnerségi Tanács (AEAPC) ülésével folytatódott szerda délelôtt a NATO külügyminiszteri értekezlete Budapesten.
Ebben a csoportban a NATO 19 tagján kívül 27 európai és közép-ázsiai ország vesz részt. A tanácskozás elején Lord Robertson NATO- fô-titkár adott tájékoztatást az elôzô napi külügyminiszteri értekezletrôl, és beszámolt a délkelet-európai helyzetrôl.
A megbeszélésen vendégként jelen volt Goran Svilanovic jugoszláv külügyminiszter, aki áttekintést adott országa helyzetérôl.
- A Románia és Magyarország közötti viszonyt az utóbbi években jellemzô partnerségi kapcsolat szellemében folynak a kétoldalú szakértôi konzultációk státustörvényrôl - mondotta szerdán a román külügyminisztérium szóvivôje.
Victor Micula szóvivô a külügyi tárca szokásos heti sajtóértekezletén újságírói kérdésre válaszolva azt mondta, hogy minden valószínûség szerint a jövô héten folytatódnak a státustörvénnyel kapcsolatos kétoldalú szakértôi konzultációk. Ezek során megbeszélik a készülô magyar törvénnyel kapcsolatos olyan kérdéseket, amelyeket a legutóbbi konzultációk során nem sikerült teljes körûen áttekinteni és tisztázni.
A külügyi szóvivô hozzátette: természetesen Mircea Geoana román és Martonyi János magyar külügyminiszter szerdai budapesti találkozóján is terítékre került a státustörvény, bár "az csak egyike a román-magyar kapcsolatrendszer idôszerû kérdéseinek".
A szenátus kulturális bizottsága kedden támogató döntést hozott a román nyelv védelmérôl szóló törvény tervezetérôl.
A törvényt George Pruteanu, a Társadalmi Demokrácia Romániai Pártjának (PDSR) szenátora javasolta, nem titkoltan a nemzeti kisebbségek anyanyelvének használatát lehetôvé tévô új közigazgatási törvény "ellen- súlyozására".
A javaslat értelmében Románia területén minden idegen nyelven íródott vagy elhangzó, közérdeklôdésre számot tartó szöveget kötelezô román nyelvre is lefordítani.
Különösen sajátosak a beszélt nyelv fordítására vonatkozó elôírások: az idegen nyelvû szöveg román fordításában a hangerônek, a ritmusnak és a hanglejtésnek pontosan meg kell egyezni az eredetivel.
A törvény kidolgozója szerint a hangerôt decibelben kell majd mérni, a ritmus megállapításához pedig meg kell számolni a másodpercenként kiejtett szótagokat. Arra a kérdésre, hogy mit tegyen majd a fordító például egy kínai szöveg esetében, Pruteanu magától értôdô természetességgel leszögezte: a román nyelvû fordításnak a kínai ritmust és hanglejtés kell követnie.
A nyelvészprofesszorból politikussá lett Pruteanu nem felejtette eredeti szakmáját sem: mereven ragaszkodik ahhoz, hogy a törvény elfogadása után a román kulturális és kultuszminisztérium hivatalos nevét is meg kell változtatni, mivel annak román nyelvû elnevezése vét a román nyelvtan szigorúan vett szabályai ellen.
Pruteanu anyagi eszközökkel is szorgalmazni kívánja a román nyelv tisztaságát: a javaslat szerint, ha valamilyen reklám nem színtiszta román nyelven szól, hanem idegen nyelvû szöveget is tartalmaz, 25 százalékkal nagyobb adót kell majd utána fizetni.
A decibelmérést és a szótagszámlálást is ajánlatos lesz komolyan venni: a törvény elôírásainak megsértôit 10 milliótól 50 millió lejig terjedô pénzbüntetéssel sújthatják, ami még a román infláció jelenlegi ütemét figyelembe véve is hosszabb idôre borsos kiadást jelent.
Azt kérdezik, mit kell tennünk, hogy a magyar fiatalokat itthon tartsuk Erdélyben?
Nem tudom.
Amint senki sem tudja biztosan, hiszen nincsen erre kôbe vésett válasz a Corpus Jurisban vagy Fuldai Jóskönyvekben. A politikusok és közéletiek tanakodnak, ajánlanak, törvényeket próbálnak keresztülhajszolni a honatyafiságon - az eredmény azonban legjobb esetben is kétséges.
A fiatalság többet és jobbat akar annál, amit mi, az atyák megteremtettünk, megmentettünk, az asztalra tettünk. Nem az ünnepi hejehujás koszorúzós-avatós-kopjafaállítós vasárnapokon. Hanem a hétköznapokban, morcos szerdán és reményt fonnyasztó hétfôn. Tíz év alatt, negyven év alatt, a szocializmus és a letörött ág alatt.
Mondják: súly alatt a pálma.
Válasz: neki ne mondják! Adjanak lehetôséget az egyetemi diplomához végzés után. Adjanak egyetemet - (lesz! - ígérjük Sapientiával és Patientiával) - adjanak munkahelyeket, pénzt. Pénzt, fôleg rengeteg dohányt, mert ô bizony nem akar harminc évig gürizni egy rohadt lakásért, ô biztos, hogy nem fog áldozatot hozni, amit soha senki nem fog megköszönni, honorálni, tisztességgel megfizetni, elismerni. Áldozatvállalásról pedig ne essen szó, mert az atyák nemzedéke elég barom volt, hogy görnyedt, s aztán mi az eredmény: cukorbaj, szívkoszorúér-szûkület, infarktus, gyomorrák, félmarék-maradék nyugdíj.
Elpályázik, mert az eurokerítésen túl állás várja (doktor bácsi/néni lesz, számítógép-hízlaló, lovászlegény Earl Grey birtokán stb.), lové, stex ömlik a markába, majd fog írni, telefonoz, jön húsvétkor, halottak napjára, karácsonyban töltött káposztára. Anyu, te csak savanyíts feszt & furt.
Megakasztani? Miért, ki akasztotta meg a szászok vagy zsidók elvándorlását? Ki vetett gátat eredményesen a román szürkeállományi elit elszívásának? Ez utóbbira sem volt recipe a tizenkét esztendô alatt. Pedig, állítólag nekik, az államalkotóknak mindent lehet, szabad. Legfôképpen menni. Tanulni, kutatni, idônként hazalátogatni és fintorogni. Ettôl a kisebbségek jobban érzik magukat?
Mit lenne a megoldás?
Diogenész cinikus bölcs szerint lerombolni a tôlünk nyugatra fekvô csábítást, földdel egyenlôvé tenni - hogy megszûnjön bûvereje. Ehhez nem kell csak néhány száz hazai specialista, akik már eddig is bizonyítottak mind a 46 zsudécben.
Avagy felhúzni egy falat az országszéleken, amit zöldre festünk, hogy legalább zöldhatárnak tessék.
Ja, hogy dolgozni is lehetne tisztes bérért, kedvezményezô-kezdeménye-zô gondoskodó társadalomban? Jobb közérzettel, emberiesebb társadalmi szerzôdés mellett?
Lehet, de akkor mi lesz a Nyugattal? Vajon hogyan boldogul majd intelligenciánk nélkül?
HÁBORÚS HALOTTAK. Mezôcsán temetôjében azonosították Gerhardt Schröder német kancellár édesapjának maradványait; katonaként esett el 1944-ben. Kósza hírek érkeznek mára jeltelené vált egykori katonasírokról. Mezôpanit határában, a Sikó-hegy alatt is elhantoltak egy német katonát annak idején. Egy ideig rohamsisak volt a fejfán, s minden héten friss virág a síron. Adatközlôm szerint 87 éves édesapja meg tudná mutatni a helyet. Ki nyugszik ott? * NYAKMEREVSÉG. Az elmúlt pénteken Csegzi Sándor alpolgármester volt az Antena 1 magyar mûsorának a vendége. Érdekes lehetett, sajnos, nem tudtam igazán odafigyelni. Zavart, hogy az alpolgármestert és kérdezôjét "szétültették", az udvarias férfi persze a hölgy felé fordulva beszélt, félretekert nyakkal. Csegzi tanár úrnak bizonyára keserves lehetett, a nézônek inkább komikus. A jó riporter háttal ül a kamerának, és csak akkor "mutatják", ha valami nagyon fontosat kérdez. Ha román adón magyarul beszélnek, a fordítást is olvasom, oly sok feliratozott fimet láttunk, "rááll" a szemünk. (Gyermekeim sokáig nem tudták megszokni pl. a magyar szinkront.) Mármost. Gyakran látunk suta fordítást, ez azonban egy echte recseszusztöját volt. (A. m. hidegfelvágott.) Aki fordította, egyik nyelvet sem birtokolja tisztességesen. Illyés Gyula szavai igazolódtak: az írás és a beszéd módja mindenkit leleplez. Jól beszélni és jól írni magyarul, ez igazából - jellemkérdés. Jól beszélni és jól tudni románul annak a magyarnak, aki erre adja a fejét - úgyszintén, vagyis asijderea. * MANDALA. Aki megmondja, mit jelent, két jegy üti a markát az esti elôadásra, hallottam hétfôn a Gagában. Akkor nem jutott idôm kivárni a rádiós teszt eredményét. Késôbb felütöttem a lexikont: szanszkrit szó, a tibeti lámaizmusban és a japán buddhizmusban kör vagy sokszög alakú, misztikus ábra; a világ bizonyos szellemi összefüggéseit jelképezi. Aki okosabb lett, telefonáljon be. Oda. Az erotikus mûsorból egyébként láttam néhány részletet egyik helyi tévében. Alkalmi ismerôsöm parlagi viccel "méltatta" a produkciót. Dik, dik, dik, három roma mit csinál? S a negyedik leskôdik. (Ez a negyedik - mondta - ez a közönség. Oroszlánok sincsenek, s a por sem igazi.) Nem értek vele egyet. Tanulni nem szégyen, (mû)élvezni tudni kell. * MIVEL ETETNEK? Azt nyilatkozza egy szakember: a gyümölcstermesztésnek bealkonyult, mert a gyümölcsöknek Romániában nincs piaca, egyszerûen nem értékesíthetôk. A külföldrôl származó gyümölcs olcsóbb; egyébként pedig "más érdekek" is közrejátszanak a termények importjában. No lám. Az almának negyvenezer lej kilója. Hazai alma nincsen, ha mégis, akkor silány, ecetnek való. Férges. Stb. Van viszont primôr: barack és körte, darabja (!) tizenöt-, húszezer. (Egy vaskemény zöld barackot, saját termésût a növényvédelmi fôvezér úrnak, aki alma helyett ilyen "balivernákkal" (a.m. badarság) eteti a fogyasztókat, a kobakjára - tiszta ingyen!)
Egy héttel a helyi közigazgatásról szóló 215-ös számú törvény hatályba lépése után arra voltunk kíváncsiak, milyen lépéseket tesznek Marosvásárhely elöljárói azért, hogy a jogszabály nyelvhasználatra vonatkozó elôírásait betartsák. Kérdéseinkkel Fodor Imre alpolgármestert kerestük meg.
- Az anyanyelvhasználat bevezetése a közigazgatásba nem újkeletû, hiszen már az ön polgármestersége alatt elkezdôdött ez a folyamat.
- Gyakorlatilag közvetlenül a beiktatásom után 1996- ban elindítottuk a két- vagy többnyelvûséget úgy, ahogyan az akkor lehetséges volt, és ami miatt támadtak is annak idején. A 22-es kormányhatározat alapján feliratoztuk a polgármesteri hivatalt, az irodákat, kétnyelvû kitûzôket hordtunk, bevezettük a házasságkötésben is a többnyelvûséget. A polgármesteri hivatalhoz tartozó intézményeket szintén két nyelven iratoztuk fel, ezenkívül létrehoztuk a közönségszolgálati irodát. A meghirdetett versenyvizsákon feltételként szabtuk meg, hogy az ügyintézés elsô fokán dolgozó tisztviselôk ismerjék a magyar nyelvet is. Tehát mondhatom, hogy annak idején mindent elindítottunk, a helységnévtáblákat is beleértve. Ez utóbbiak kapcsán nem tudok egyetérteni azokkal, akik azt mondják, hogy nem így kellett volna. Szerintem nagyon is jól csináltuk, és a közvélemény lassacskán hozzászokott ezekhez. Meg kell itt még említenem a Városháza Közlönyét, amelyet két nyelven adtunk ki.
Mi abban különböztünk másoktól, hogy rögtön léptünk, s a vitatott 22-es kormányhatározat idején már így dolgoztunk. Utána mi is arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy a kormányhatározat érvényes, mindaddig folytatva a kétnyelvûség gyakorlatba ültetését, amíg polgármester voltam. Ez így volt helyes, a város lakossága el is fogadta, kivéve azt a réteget, amely ebbôl politikumot próbált kovácsolni és nacionalista felhangokkal próbálta bôvíteni szavazótáborát.
- Hogyan tovább most, már az új közigazgatási törvény birtokában? Gondolok itt elsôsorban az ügyintézésre.
- Az új közigazgatási törvény sok olyan elôírást szentesít, amely részben már létezett a 22-es kormányhatározatban. Szerintem nem kell várni semmiféle gyakorlatba ültetési utasítást, hanem élni kell az elôírásokkal.
Konkrétan: ami az ügyintézést illeti, annak idején elindítottunk egy közönségszolgálati központot, az útmutató cédulák is kétnyelvûek voltak, az ott dolgozók beszélték a magyar nyelvet is. A közönségszolgálati iroda most kibôvült olyan értelemben, hogy azokat a személyeket, akik az elsôfokú ügyintézést végezték minden osztályon, lehozták a földszintre. Ez egymagában helyes, de annak a 9 személynek, aki itt dolgozik, kellene tudnia magyarul. Jelenleg közülük nem mindenki ismeri a magyar nyelvet. Ami a fordítókat illeti: az új személyzeti felépítésben fordítók alkalmazását is elôirányoztuk, ezek lehetnek viszont olyan személyek, akik már itt dolgoznak és akikrôl tudjuk, hogy megfelelelô nyelvtudással rendelkeznek. A polgármesteri hivatalnak fizetnie kellene a vizsga költségeit, amit más személyek esetében is megtett már. Véleményem szerint a hivatalos nyomtatványokra nem vonatkozik a törvény, ellenben az útmutatásokat tartalmazó tájékoztatókat magyarul is ki kell függeszteni. A Városháza Közlönyének újraindítását eddig legalább 3 tanácsülésen vetettük fel, de mindig megmagyarázták, hogy ez miért nem történet meg. Úgy vélem, hogy nem is kellett volna megszakítani a lap kiadását, hisz semmiféle probléma nem volt.
- Mi a helyzet a kétnyelvû utca, helységnévtáblákkal?
- Az utcanévtábláknak kétnyelvûeknek kell lenniük, úgy ahogyan ezt elkezdtük annak idején. A hozzánk tartozó intézmények többségén már ott a két nyelvû felirat, de még mindig léteznek kivételek, mint például a községgazdálkodási vállalatok, a közszállítási rt. Ezenkívül pedig a város területén levô egyéb közintézményekre is vonatkozik a kétnyelvû feliratozás, attól függetlenül, hogy a megyei tanácshoz tartoznak, vagy az országos közigazgatásnak kirendeltségei, amelyeket a prefektúra irányít. Persze tovább lehet menni, például németül is ki lehet írni a helységneveket, ahogy ez jelenleg van. Itt pontosítok: az elsô helységnévtáblák kitételekor németül is ki akartam írni a város nevét, de az akkori prefektus megtámadta a közigazgatási bíróságon az erre vonatkozó polgármesteri rendeletet. A közigazgatási bíróság el is fogadta, ezért lettek kétnyelvûek a táblák. Ami a kiírás módját illeti: Romániábsan csak egyféle szabvány létezik, mi pedig tiszteletben tartottuk azt. A helységnévtáblákon, intézmények megnevezésénél egyforma színû, nagyságú betûket kell használni. A jelenlegi helységnévtáblák nem felnek meg a szabványoknak. Egyébként ilyen ajánlatot kaptam annak idején a Nagy-Románia Párt részérôl, biztosítottak, hogy ha így teszem ki, nem lesznek lefestve. Mi a szabványokat betartva jártunk el.
Végül annyit, hogy ezeket a problémákat már felleltároztam, és szeretném elérni a mihamarabbi megoldásokat.
Meddô vita alakult ki tegnap délelôtt a gyermekek jogai kapcsán, azon a sajtótájékoztatón, amelyet a megyei gyermekjogvédô hatóság a gyermeknapi rendezvények ismertetése céljából szervezett a Trébely utcai árvaházban.
A pénteken kezdôdô, a Különbözô gyerekeknek, egyforma esélyt elnevezésû gyermeknapi rendezvénysorozatról Domby Károly igazgató számolt be, elmondva: az alapítványokkal közösen összeállított gazdag program a központban felállítandó sátorban kezdôdik, ahol 10 órakor megnyitják az elhelyezési központokban élô gyerekek alkotásaiból összeállított kiállítást. Ugyanattól az idôponttól a Szivárvány Alapítvány képviselôi a Rozmaring Foglalkoztatási Központban tanuló gyerekeket fogadják a Hidegvölgyben mûködtetett iskolában, ahol az ott tanuló diákok is jelen lesznek. A gyermeknap tiszteletére pénteken a segesvári elhelyezési központokban élô kiskorúak meglátogatják a marosludasi árvaházban élôket, míg a mezôzáhiak a nyárádszeredaiakat fogadják. E találkozás azért fontos, mert testvérek, unokatestvérek találkozhatnak, újabb barátságok alakulhatnak ki. Az alapítványok ajándékokkal lepik meg az elhagyott és árva gyermekeket, valamint a nevelôcsaládok, profi pótmamák által nevelt kiskorúakat.
Domby Károly ugyanakkor ismertette a kedden, Bukarestben tartott gyermekjogvédelmi szeminárium tapasztalatait, a kormány által 2001-2004-re kidolgozott gyermekjogvédelmi stratégiát. Ez nagyjából megfelel az eddig követett elképzeléseknek, hasznos újítás: a szellemi/mozgássérült gyermekek pótmamákhoz, családokhoz való elhelyezésének szorgalmazása, támogatása, valamint a szociális asszisztensi hálózat kibôvítése. Ez utóbbi lehetôvé teszi, hogy a nagy többségben szegény és/vagy romák által lakott településeken, községekben legyen egy képzett szociális munkás, aki jól ismeri az elôírásokat, az ott élôk helyzetét és mindenki számára elfogadható megoldást talál a felmerülô gondokra, segít a folyó ügyek gyors elintézésében is. A számadatok felsorolásából kiderült, hogy az év elsô negyedében jelentôsen - félszázzal - nôtt az elhagyott, és elhelyezési központba került gyerekek száma.
A részletes tájékoztat után a Mentsétek meg a gyermekeket szervezet vezetôje, Ana Chirtes számolt be gyermeknapi rendezvényeikrôl, majd kifejtette azon véleményét, miszerint a társadalomnak változtatnia kell a gyerekekhez, különösen a nehéz helyzetben levôkhöz való negatív viszonyulásán, mindanyian meg kell hogy tanuljuk és be kell hogy tartsuk a gyerekek jogait. Véleménye szerint Romániában a gyermekek jogait mindössze 65-70 százalékban tartják be.
- Ma is vannak olyan tanárok, nevelôk, akik megütik a tanulót, meghúzzák a fülét. Hasonlóképpen nevelik a gyerekeket az elhelyezési központokban is - vélekedett Ana Chirtes, aki példaként esetként elmesélte: februárban egyik megyeszékhelyi elhelyezési központban a tanítónô a szellemi sérült és viselkedési zavarokkal küszködô kisdiákot fegyelmezésképp a fürdôszobában térdeltette le és hideg vizet zúdított a nyakába.
A szervezet vezetôjének véleményét nem osztották az igazgatóság képviselôi, sem az elhelyezési központok jelen levô vezetôi. A vég nélküli vita fôképp azért alakult ki, mert többen feltették a kérdést, hogy a szervezetek, alapítványok képviselôi miért csak a kiskorúak jogait emlegetik, hiszen a jogok mellett nekik is vannak kötelezettségeik. Amennyiben állandóan a jogaikat hangsúlyozzuk, valahányszor tetteikért felelôsségre vonjuk a gyerekeket, diákokat, vélt és valós jogaikra hivatkoznak. Fontos hangsúlyozni, hogy mindenkinek addig terjednek jogai, amíg nem sérti a másik, a mellette élô jogait - vélekedtek a vezetôk, akik többször elmondták, hogy az egyedi eseteket nem lehet és nem szabad általánosítani, mert igaz, hogy az elhelyezési központokban történnek verekedések, veréssel való fegyelmezések, de nagyon ritkán.
Remélhetôleg a közelgô gyermeknapi ünnepélyekre nem fog kiterjedni a szervezôk nézetkülönbségeibôl adódó negatív hangulat, s az árva és elhagyott gyermekeknek vidám gyermeknapja lesz.
Gábor Attila
Tízéves a körtvélyfájai Barátság Alapítvány. Az eseményt június 3-án a millenniumi rendezvénysorozat keretében ünneplik meg. A 11 órakor kezdôdô istentiszteletet kopjafaavatás követi, délután pedig kultúrmûsorra kerül sor. A Barátság Alapítvány, a Gernyeszegi Polgármesteri Hivatal és a körtvélyfájai Református Egyházközség szervezte rendezvény hétfôn rövid tanácskozással folytatódik, délután pedig sportrendezvényeket tartanak.
A falu ünnepén részt vesznek a Körtvélyfáját támogató baari holland alapítvány tagjai, hogy együtt emlékezzenek meg a tízéves barátságról, valamint a magyarországi testvértelepülés, Somogyapáti képviselôi is. Ebbôl az alkalomból adjuk közre a település rövid történetét.
Körtvélyfája a Maros bal partján terül el, a Marosvásárhely-Régen fôút és vasút mentén. A vidék egyik jelentôs települése, közel kétezer lakossal, jelentékeny gazdasági lehetôséggel. Közigazgatásilag Gernyeszeg községhez tartozik, egyházilag a Görgényi Egyházmegye egyik legnagyobb gyülekezete.
A falu elsô okleveles említése 1441-bôl való, possesiune Kerthwelfa néven, egy adománylevélben, melybôl megtudjuk, hogy bizonyos Zekel (Székely) Péternek birtoka van itt. Ekkor a helység a görgényi várhoz tartozik, amely királyi birtok, az erdélyi vajda - ez idô tájt Hunyadi János - parancsnoksága alatt. 1443-ban villa Kerthwelfa, 1450-ben Kewrthwelfaya néven fordul elô az oklevelekben. Elôbbi évben I. Ulászló király a görgényi várat és uradalmat Hunyadi Jánosnak adományozza, tôle fiára, Mátyás királyra száll. 1453-ban huszonhat falut említenek az uradalom részeként, köztük Körtvelfa néven a mi falunkat is. 1458-ban Körtvelyfája és Péterlaka csere útján a somkereki Erdélyi család birtokába kerül, melynek központja Gernyeszeg. 1487-ben jelenik meg egy okiratban a helység latinosított neve Pirus formában.
A falu neve a körtvély szóból ered, ez a körte régies neve, a fa, fája szóalak nem szorul különösebb magyarázatra. Hasonló nevû helységek a közeli Körtekapu, régebb Körtvélykapu és Körtvélyes Bihar megyében. A XIX. században megjelenik a Curtifaia, az elsô világháború után a Peris névalak. A helység helynévanyaga (dûlôk, erdôk, patakok stb. nevei) magyar eredetû.
Közigazgatásilag Körtvélyfája a kezdetekben Torda vármegyéhez tartozott a Felsô-Maros mente többi falujával együtt. Megjegyzem, ezek a kezdetek sokkal korábbiak lehettek az elsô okleveles említésnél, tehát a XV. sz. közepénél. A járások kialakulása után - XVIII. sz. - Körtvélyfája a marosjárai járás része lesz, más tizennyolc faluval együtt. 1876-tól Maros-Torda vármegye részeként a régeni alsó járáshoz tartozik, 1925-tôl Maros megye, 1940-44 között ismét Maros-Torda vármegye, 1950-tôl Magyar Autonóm Tartomány, Régen rajon, egészen 1968-ig. Azóta a jelenlegi közigazgatás van érvényben.
Gazdasági-társadalmi viszonyok: a körtvélyfájiak közel kétezer katasztrális hold mezôgazdasági területen gazdálkodtak. 1848-ig ez egy hûbéri nagybirtok része, a görgényi uradalom, az Erdélyiek, 1675-tôl a Telekiek birtoka.
1720-ban 34 háztartást, gazdaságot, "kaput" írtak össze. A családok száma ennél jóval nagyobb lehetett, a lélekszám az akkori nagycsaládokat figyelembe véve 250-300-ra tehetô. 25 jobbágyportát írnak össze, van 4 zsellér család, 5 egyéb, azaz nemes, szabad vagy libertinus.
A fent említett nemesi családokon kívül, hosszabb- rövidebb ideig más családoknak is volt itt kisebb-nagyobb birtoka, így a XIX. sz. végén Bánffy Györgynének és Márk Simonnak.
Meg kell említenünk a Kovacsóczi családot, akik 1590-tôl a Körtvefái elônevet is használták. Kovacsóczi Farkas külföldi egyetemeken tanult, 1578-ban jön Erdélybe, rövid ideig Báthory István kancellárja, 1590-ben Báthory Zsigmondtól birtokokat kap Nagyszederjesen, Csinádon és Körtvélyfáján, ez utóbbi helyen udvarházat is építtetett, ekkor veszi fel a Körtvefái elônevet. 1594-ben Báthory Zsigmond fejedelem lázadásban való részvétel ürügyén kivégeztette. Fia, István, Bethlen Gábor fejedelem idején Erdély kancellárja.
Az 1848/49-es szabadságharc eredményeként eltörlik a jobbágyrendszert, a parasztság földhöz jut, lassú de biztos gazdasági fejlôdés indul meg. A volt jobbágy önálló gazdálkodó lesz. Az 1896- os mezôgazdasági statisztika szerint Körtvélyfája 1986 katasztrális hold földterülettel rendelkezik, ebbôl 182 h terméketlen, 141 h erdô, a többi mezôgazdasági terület, amely a következôképpen oszlott meg: 1080 hold szántó, 225 hold legelô, 101 hold kert és szôlô, 357 hold kaszáló. Mindez 257 gazdaság között oszlott meg. Közel ötszáz szarvasmarha található, van 7 lófogat, 34 ökörfogat, 50 tehénfogat. A gyümölcsfák száma 2384, a legtöbb a szilva 1016, alma 507, meggy 384, de van dió, barack, cseresznye és egyéb gyümölcs is.
A XX. század elején itt is gyökeret ereszt a szövetkezeti mozgalom, a Hangya fogyasztási szövetkezet által. 1886-ban átadják a forgalomnak a Marosvásárhely-Szászrégen vasútvonalat.
Az 1921-es és az 1945-ös földreformok idején itt is osztottak földet, de a sok igénylô miatt, kis parcellák jutottak, így a falu gazdasági és társadalmi képén lényegesen nem változtattak.
Népességi, etnikai viszonyok: az elsô, pontosabb népszámlálást 1850-ben végezték, mely szerint a falu összlakossága 865 lélek, ebbôl 170 román, 630 magyar, 57 cigány, 8 egyéb. 1910-ben 1211 lakos: 9 román, 1201 magyar, 2 egyéb. 1930-ban 1279 lakos: 211 román, 1038 magyar, 20 egyéb. 1977-ben 1900 lakos: 165 román, 1734 magyar, 1 egyéb. 1992-ben 1748 lakos: 172 román, 1512 magyar, 62 egyéb.
Vallás szerint a románok ortodoxok, a magyarok nagyrészt reformátusok, 30-40 személy katolikus, esetleg más vallású.
A körtvélyfáji iskola közel háromszáz éves. Református egyházi iskolaként kezd mûködni, valószínû az 1700-as évek elején. 1739-tôl ismeretes a tanítók (iskolamesterek) neve: Nagy Zsigmond, Barabás József, Sandi Mihály, Dózsa János, Szoboszlai István, Jánosi Ferenc, Barabás József, Barabás Sámuel, Korondi János, Ercse János, Réthi Dénes, Szegedi Károly. Ez utóbbi mûködik 1896-ban is, amikor a faluban 249 tanköteles gyerek van, az összlakosság 1079 fô - 143 gyerek jár iskolába, 132 magyar és 11 román.
El kell még mondanunk, hogy az 1653-1848 közötti idôszakban, a vásárhelyi Református Kollégiumban tizennégy körtvélyfáji ifjú tanult, az elsôt 1772-ben írták be, Péterfi Sándor néven.
Az 1910-es népszámlálás adatai szerint a falu felnôtt lakosságának 51%-a ír és olvas, ez nagyobb, mint az akkori Maros-Torda vármegye átlaga, amely 42%. Járási szinten a legrosszabb arány a 19, illetve a 30 százalék (a helységek nevét ezúttal mellôzzük), a legjobb 57% (Sárom-berke) és 55,5% (Pókakeresztúr). 1930-ban a felnôtt lakosság 74%-a írástudó, ekkor Maros megye falusi átlaga 64%.
Az elsô világháború után megalakul a román nyelvû iskola is, az ortodox egyház telkén épült tantermekben, a magyar nyelvû református iskola tovább mûködik.
1948-ban államosítják az iskolákat, az I-VIII. osztályos oktatás végig megmarad magyar nyelven, I-IV. osztályban pedig román nyelven. Megjegyzem, 1963-ig a VII. általános volt kötelezô.
Az utóbbi évtizedekben mind többen végeznek líceumot, illetve fôiskolát vagy egyetemet. Ennek köszönhetô, hogy ma a körtvélyfáji tantestület több mint fele helybéli. Örvendetes, hogy közöttük nagy a fiatalok aránya.
Összegezésképpen: ez a több évszázados falu élni akar, lakosai munkát szeretô, szorgalmas emberek, akik a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben is feltalálják magukat. Hagyományaikhoz ragaszkodnak, falujuk külsô képét is igyekeznek széppé tenni. A falu mûemlék református temploma és a harangláb felújítva várja a híveket és az ide látogató vendégeket.
Könyvészet: Suciu, Coriolan: Dictionar istoric al loc. din Transilvania;
Csánki Dezsô: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában; Jakó Zs.: A kolozsmonostori konvent jegyzôkönyvei, Bp. 1990;
Tonk Sándor: A Marosvásárhelyi Református Kollégium diáksága 1653-1848, Szeged, 1994;
Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Csíkszereda, 1998;
***A Magyar Korona Országainak mezôgazdasági statisztikája, Bp. 1897; Pálmai József: Maros-Torda vármegye nemes családjai, Mv-hely, 1904; Székely oklevéltár, V. köt., Kolozsvár, 1896;
*** Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában, Bp. 1896.
Május 31. - Dohánymentes Világnap
Az Egészségügyi Világszervezet felmérése szerint a Föld 15 éven felüli lakosainak egyharmada dohányzik, míg az az életkor, amikor az ember fia rágyújt elsô füstrúdjára, egyre alacsonyabb.
Több százezer emberen elvégzett járványtani tanulmány káros hatást mutatott ki nem csupán a dohányzókon, hanem azok környezetén is. A passzív dohányzás lehet az okozója több gyermekbetegségnek, mint pl: a légcsôhurut, asztma, tüdôgyulladás, fülfertôzések és középfülgyulladás stb., ugyanakkor károsan érintheti a magzat fejlôdését is.
A dohányfüstnek azonnali hatása is van: hányingert, fejfájást, torokfájást, köhögést okoz - olvasható a megyei Közegészségügyi Igazgatóság Egészségügyi Nevelési Osztályának dr. Liana David által jegyzett közleményében.
Viorel Dan, a Hetedik Nap adventista gyülekezet prédikátora arról tájékoztatott, hogy egyházuk együttmûködik több dohányzásellenes szervezettel annak érdekében, hogy figyelmeztessenek a dohányzás okozta ártalmakra, valamint hatásos segítséget nyújtsanak azoknak, a már függôségben szenvedôknek, akik le szeretnének szokni e káros szenvedélyrôl. Az egyház szervezett már szemináriumokat, intenzív tanfolyamokat, felvonulásokat a dohányzás ellen.
Az adventisták úgy gondolják, hogy a nagyobb hatás érdekében intézményesíteni kellene a megelôzést, betiltva a cigarettareklámokat és a nyilvános helyen való dohányzást. Véleményük szerint védelmi hálót kellene létrehozni a dohányipar által megcélzott gyermekek és fiatalok érdekében, és nem utolsósorban lényegesen meg kellene növelni a cigarettára kivetett illetékeket.
A fent említett intézkedések bevezetésével évente több millió életet menthetnénk meg - véli Viorel Dan prédikátor.
*
A Dohánymentes Világnap alkalmával országszerte megmozdulásokra kerül sor, melyek célja a városi és országos vezetôség figyelmének felkeltése a dohányzás ártalmaira.
Az akció során megyeszerte aláírásokat gyûjtenek azoktól a tanulóktól, akik nemdohányzóknak vallják magukat. Ezeket a listákat, egy jelképes nyilatkozattal együtt, ma délelôtt 11 órakor a Maros megyei Tanfelügyelôség egy képviselôjébôl és egy általuk kinevezett diákból álló küldöttség fogja beadni a Prefektúrára.
A nyilatkozatban felkérik a város vezetôit, hogy 10 napon belül jelezzék részvételi szándékukat egy helyi dohányellenes koalíció létrehozásában.
Alig néhány nappal azután, hogy nyilvánosságra jutott, a nagyrészt magyarországi tôkével mûködô Salina Invest Rt. a szovátai fürdôvállalat 82%-os tulajdonhányadát megvásárolta az Állami Vagyonrészeket Kezelô és Magánosítási Hatóságtól, a szállodák egykori bérlôinek beadványára a marosvásárhelyi táblabíróság a tárgyalások felfüggesztését rendelte el.
Kurkó János, a Salina Invest igazgatója, lapunk kérdésére elmondta, hogy a bíróság döntése semmit nem változtat a lényegen, hisz az ítélet a tárgyalások felfüggesztését rendeli el, ám már a privatizáció is megtörtént, tehát egy lépéssel elôbbre járnak. Ennek ellenére a hatóság is, és a Salina Invest is megfellebbezik a döntést, s Kurkó János bizakodásának adott hangot, hogy a fellebbezést megnyerik, mint ahogy a bérlôk korábbi beadványára hozott, a privatizációt késleltetô táblabírósági döntés esetében is kedvezô elbírálásban részesültek a legfelsô bíróságon.
Az igazgató szerint a szállodákat minden jogcím nélkül üzemeltetô bérlôk minden szalmaszálba belekapaszkodnak, sôt az ügynek politikai síkra vitelétôl sem riadnak vissza (Adrian Paunescu szenátor az ország elleni merényletnek nevezte, hogy a fürdôvállalat a magyar tôke kezére került), ám úgy vélte, hogy a törvény az ô oldalukon áll, és semmi ok az aggodalomra.
- Bármikor hajlandók vagyunk tárgyalóasztalhoz ülni a bérlôkkel, hogy megpróbáljunk egyezségre jutni - mondta Kurkó János -, de tulajdonjogunkról nem mondhatunk le. Hamarosan megkeressük a bérlôket, s felajánljuk a megállapodás lehetôségét, ám ha másként nem lehetséges, marad a törvényes út.
Az igazgató ismét elmondta, hogy európai színvonalú üdülôteleppé kívánják varázsolni Szovátát, melybe több millió dollárt fektetnek az elkövetkezô években. Bár a magánosítási szerzôdéssel a négy szállodának háromcsillagosra való fejlesztését vállalták, legalább az egyiket, nevezetesen a Szováta Szállót, négycsillagosra óhajtják fejleszteni.
A folyó év március 6-án létrejött protokoll értelmében a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal, az Assisi Állatvédô Egyesület és két osztrák állatvédô egyesület felvállalta a kóbor kutyák helyzetének rendezését, azaz a már elôzôleg 3 évvel elkezdett program folytatását, jobb körülmények között.
Megjegyzendô, hogy az osztrák állatvédôk az Assisi egyesület meghívására jöttek Marosvásárhelyre, annak következményeként, hogy a Baneasa utcai menhelyet, polgármesteri utasításra, átvette a marosvásárhelyi állatkert, amit nemsokára a kutyák tömeges kivégzése követett.
Egy közös program kidolgozásával az Assisi Állatvédô Egyesület azt remélte, hogy megállítható lesz ez a destruktív folyamat. Sajnálatosnak tartjuk, hogy az állatok megmentése érdekében tett kísérleteink sikertelennek bizonyultak. Lehetetlen együttmûködni olyan partnerrel, akinek egész hozzáállása, alkalmazott módszerei ellentétesek az Assisi egyesület elveivel, de minden jóérzésû ember elveivel is.
Az Assisi Állatvédô Egyesület április 16- án levelet küldött a polgármesteri hivatalnak, amiben figyelmeztetett a rendellenességekre, és a helyzet tisztázását kérte. Sajnos, mind a hivatal, mind az állatkert képviselôje, észrevételeinket személyes ellentétek következményének tulajdonította és nem hajlandók elfogadni a lakosság panaszainak valódiságát. Ôk az együttmûködést úgy értelmezik, hogy részt vegyünk egy egyszemélyes diktatórikus programban, amelynek megoldásai látszólagosak, szemfényvesztôk.
A kóbor kutyák problémája bonyolult, nem lehet egyik napról a másikra, szélsôséges és látszatmegoldásokkal elintézni, ezért nem kívánunk a továbbiakban együttmûködni a program keretén belül. Egyesületünk tevékenységét önállóan folytatja és amíg az osztrák partnerek itt vannak, nem foglalkozunk tovább e témával. Célunk nem csak a kóbor kutyák, de minden állat életének védelme, megmentése, az örökbefogadási program szorgalmazása, orvosi ellátás biztosítása (oltás, sterilizálás) ingyenesen az arra rászorultaknak, olyan nevelô szándékú program beindítása, ami felelôs állattartásra ösztönöz.
Meggyôzôdésünk, hogy állatbarátok és nem állatbarátok, meg fogják találni azt a közös járható utat, ami közelebb visz majd ahhoz, hogy egy emberibb társadalomban éljünk.
az Assisi Állatvédô Egyesület elnöke
Dr. Péter Jenô-Zoltán
A Kolozsvárról elszármazott, Budapesten élô Selmeczi György zeneszerzôt, karmestert, rendezôt látta vendégül kedden este a Kemény Zsigmond Társaság. A társasági összejövetelt olyan zenei személyiségek tisztelték meg, mint Orbán György és Vajda János. Az est kis lírai intervencióval kezdôdött, Balázs Éva színmûvésznô Baudelaire Zene címû versét mondta el, miközben kíváncsian vártuk, hogy Selmeczi György miként közelíti meg elôadásának témáját: Verdi dramaturgiai mûvészetét, mert mint mondta az elôadó is, Giuseppe Verdi életmûvének alig van teoretikus háttere, jelentkezzen már az, aki jó Verdi- tanulmányról tud...
Miért nem magyarázzák, teoretizál-ják Verdi mûvészetét szavakkal, stílusmagyarázatokkal, egyéb eszközökkel? Selmeczi szerint azért, mert nincs arra szükség. Verdi adottság, evidencia.
Az elôadó zeneszerzô nyilván nem tekinthet el gyermekkorától, sôt csecsemôkorától sem, fôleg ha olyan családban született, ahol eszmélése idején Verdi szólt, az operában pesztrálták, az opera kelléktárából kölcsönzött babakocsiban tologatták, és a szubrett vigyázott rá. 1968-ban már nyilvánvalóvá vált, hogy a fiatal Selmeczi zenével kíván foglalkozni, és egy alkalommal Pesten Kurtág Györggyel találkozott, akit már tisztelt és számontartott a világ. Nos, elôadónk elvitte kompozícióit, elmondta, milyen zenét hallgat általában, mire Kurtág megdicsérte, de tett javaslatot így: már holnaptól hallgasson Verdit, és évekig Verdit hallgasson. Selmeczi Györgynek annyit kellett zenélnie, amennyit csak eddig zenélt, hogy rájöjjön: Verdi evidencia, csakugyan.
Tudni kell, hogy Verdi az Alpokon túli régióban született, 12 éves korában templomi karnagy, legalább 100 zenemûvet írt, dôlt belôle mindenféle kontroll nélkül a zene, az oldott mediterrán lelkiség, amíg csak egyszer késôbbi apósa jóvoltából Milánóba került, ahol megtörténhetett az, hogy nem vették fel a zenekonzervatóriumba, azért, mert külföldi volt a Giuseppe. És itt van az indítéka annak, amelyre építi alkotói pályájának elsô nagy korszakát. Selmeczi György szerint Verdinek látható zenéje van, anélkül, hogy olvasnánk a mûsorfüzetbôl, tudjuk mi, hol történik; kijelöli zenéje karakterét, zenéjének van illetôsége, társadalmi pozíciója, a természet törvénye is megmutatkozik a nagy itáliai zeneszerzô dramaturgiájában.
Verdi híres operái közül Selmeczi kiemelten szólt Attila címû zenedrámájáról. A népek által szörnyként, vérszomjas hadvezérként, Róma lerohanójaként, minden agresszivitás megtestesítôjeként emlegetett hun hadvezért Verdi nagyszerû és nemes emberként jeleníti meg, rendkívül pozitív képet alkot az V. század vándornépeinek egyik legnagyobbik hadvezérérôl. Mégis, micsoda különös figura lehetett ez a Giuseppe Verdi... Az elmúlt ócska és zajos század után vélhetôen újra elôtérbe kerül teljes életmûve, a titkok és rejtelmek megfejtése lesz e századnak a feladata.
Az est minikoncertjén fellépett Borsos Edith, Iordache Beatrice, Balla Sándor, Szakács Mária és Kovács Zsuzsa.
A következô KZST írókat lát vendégül, a helyi írók gyûrûjében talán helyet foglal a Duna tévébôl ismert Lyukas óra mûsor valamelyik szerkesztôje, de lehetséges ez többes számban is.
Hozzávetôlegesen 530.000 egészségügyi kártyát adtak ki megyénkben, amelyek nélkül június elsejétôl nem fogadják a pácienseket az egészségügyi egységekben, családorvosi rendelôkben. Mivel a megye lakosainak száma 600.000 körül van, feltevôdik a kérdés, hogy mi lesz azzal, a körülbelül 70-80.000 személlyel, akik nem kapták kézhez a kártyát.
Dr. Csíki Zsuzsánna, a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár vezérigazgatója szerint harmincezerre tehetô azoknak a száma, akik még mindig nem iratkoztak fel egy családorvoshoz, a többiek pedig ideiglenesen más helységben laknak. A kiosztott egészségügyi kártyák számát illetôen Maros megye az elsôk között van országos szinten.
- A felsorolt eseteken kívül kik vannak még kártya nélkül?
- Elôször is azok, akik nevet vagy lakcímet változtattak, elvesztették a kártyát vagy ellopták tôlük. Az igényeket figyelembe véve az ideiglenes lakhellyel rendelkezôk (flotant) számára nyitottunk egy listát, és kártyát kaphatnak, ha saját felelôsségükre vállalják, hogy nincsenek feliratkozva családorvoshoz ott, ahol az állandó lakhelyük van.
- Hogy juthatnak kártyához azok, akiknek még nincs?
- Egy típuskérést kell kitölteniük a pénztár iktatóirodájában, amelyben pontosítják, hogy miért nincs biztosítási kártyájuk. A pénztárnál még rendelkezünk néhány kitöltetlen kártyával, amelyeket elsôsorban sürgôsségi esetekben, például szülés elôtt álló nôknek osztunk ki. A többi kérelmezôt egy várólistára vezetjük fel, s ahogy megérkezik Bukarestbôl a kért 53.000 kártya, kiosztjuk azokat is. Aki fizeti a biztosítást, és fel van iratkozva egy családorvoshoz, abban az esetben nem lesz gond a következô idôszakban sem, mivel a pénztárnál tisztázzuk a helyzetét, és elfogadják a munkahelyi igazolást.
Azon személyek esetében adódnak problémák, akik nem választottak családorvost, és nem fizették a járulékot. Számukra a sürgôsségi ellátást biztosítják, a többiért azonban fizetniük kell. Mivel a törvény értelmében az egészségügyi társadalombiztosítási rendszer bevezetése óta minden állampolgár biztosított, aki eddig elmulasztotta, 1998-ig visszamenôleg ki kell, hogy fizesse a minimálbérnek megfelelô járulékot a késedelmi kamatokkal együtt, ami jelenleg hárommillió lej körüli összeget jelent.
- Június elsejétôl a törvényes elôírások szerint bélyegezni kell a kártyát, tehát a hónapoknak megfelelô ablakra rá kell ragasztani az öntapadós matricát, vignettát, amelyen a biztosított neve és kártyájának sorozatszáma szerepel. Mindez igen nagymértékben fogja bonyolítani a cégek, a pénztár tevékenységét...
- Valóban így lesz, s erre a munkára is kijelölünk egy személyt, aki mind a cégeknek, mind a magánszemélyeknek a biztosítási járulék befizetését követôen kiadja a hónapnak megfelelô matricát. A nyugdíjasok nem kapnak, a kártya mellett, az utolsó nyugdíjszelvényt kell bemutatniuk. Reméljük, hogy a pénztárak és az egészségügyi intézmények informatizálásával korszerûbb módszerre térünk majd át - tájékoztatott az igazgató, akitôl megtudtuk, hogy még nem kapták meg az idei költségvetési keretet, tehát jelenleg is a tavalyi szerint dolgoznak.
Jól ismert mind a hétköznapi beszédben, mind a költôi nyelvben a bár kötôszó, illetôleg határozószó. Megérdemli, hogy közelebbrôl megismerkedjünk használatával, hiszen több szerepben fordul elô. Milyen jelentése van kötôszóként? A bár megengedô értelmû mondatban a vele bevezetett mondat vagy mondatrész olyan okot, feltételt, lehetôséget tartalmaz, amelynek megléte ellenére a várt okozat ellenkezôje következik be. Jelentése: annak ellenére, hogy… Pl. Bár nem szoktam könyörögni, de most megteszem; Bár nem szép, mégis sokan udvarolnak neki; …"Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán." (Vörösmarty).
Egy másik jelentése szintén kötôszóként: Még akkor is, ha… Pl.: Mondjanak bár minden rosszat, nem hiszem el; "A mennykô-ütötte boglya - Ha veri bár a sûrû jég, Az meg nem menti, el nem oltja" (Vajda János). Elôfordul valamely közlés után utólag módosító vagy megszorító értelmû mondat bevezetésére. Ilyenkor jelentése: és mégis, de mégis. Pl. Nem fog esni, bár nem éppen lehetetlen; "Látta-e valaki a Vér Tecát… Bár hiszen hiába keresné már azt akárki." (Tömörkény)
Határozószóként a szóban forgó
számhoz, mennyiséghez viszonyítva jelentése: ha nem
is több, de legalább. Pl. "Anyám, édes
anyám! szólj bár egyet
hozzám!"
(Népköltészet); "Egész
tanítóskodás alatt nem tudott egy tehénkét
bár szerezni." (Tolnai Lajos); "Vesze-
delmes a nagyok kedve ellen bár csak
szókkal is véteni." (Jókai).
Óhajtás kifejezésében ilyen jelentésben fordul elô: kívánatos volna, hogy…; vajha úgy lenne! Pl. "… óh mi drága e lakocska nékem!… Bár maradtam volna benne végig!" (Petôfi).
A bár eredetével kapcsolatban elmondhatjuk, hogy magyar fejleményként jött létre. A korábbról adatolható bátor határozószó rövidülése. Szófaji és jelentésfejlôdése párhuzamos a bátor-éval. Eredetileg ráhagyó határozószó volt, majd ráhagyást és óhajtást egyaránt kifejezô mondatokban óhajtó jelentést is felvett. Megengedô mellékmonda-tokban vált kötôszóvá. Megjelenése és elterjedése lassan visszaszorította az eredetibb bátor alakot. Elôfordulása nyelvünkben már a XVI. századtól kezdve kimutatható.
A minisztérium felfüggesztette a megyei döntéseket
A horvátországi Isztria megyei közgyûlés áprilisban fogadta el Isztria új statútumát, amelyben egyebek között kimondták, hogy a megye egész területén hivatalos horvát-olasz kétnyelvûséget vezetnek be. Stjepan Ivanisevic igazságügy-miniszter ellenlépéseket tett a horvát-olasz kétnyelvûséget kimondó önkormányzati döntés életbe léptetésével szemben.
Stjepan Ivanisevic Zágrábban jelentette be, hogy a minisztériuma egyebek között felfüggesztette a kisebbségi nyelvhasználatról és a kisebbségekhez tartozók anyanyelvi oktatásáról szóló megyei döntéseket. Kifejtette, hogy a megyei önkormányzat nem hozhat döntést a kétnyelvûség bevezetésérôl Isztria egész területére vonatkozóan, hanem csak testületeinek munkájában érvényesítheti a kétnyelvûség elvét, mert a települések önkormányzatainak egyenként kell dönteniük ebben a kérdésben. A minisztérium kifogásolta, hogy a horvát mellett az olaszt is kötelezô tanítási nyelvként írták elô a megyei statútumban a kétnyelvûség elvét érvényesítô településeken.
A miniszter leszögezte, hogy Zágráb nem akarja csorbítani a kisebbségek jogait, közöttük a nyelvhasználat jogát, de úgy véli, hogy a megyei döntéseket összhangba kell hozni az általános jogszabályokkal, egyebek között a módosított alkotmánnyal. Bejelentette, hogy minisztériuma kezdeményezi a kormánynál, indítson alkotmányossági eljárást az alkotmánybíróságnál az isztriai döntés felülvizsgálatára.
valahol a világban, állítja David Crystal, nemzetközi tekintélyû nyelvészkutató. A walesi egyetemi professzor arra figyelmeztetett, hogy a világon jelenleg beszélt, becslések szerint mintegy 6 ezer nyelvbôl 3 ezer még ebben az évszázadban eltûnhet. A nyelvek elleni legnagyobb fenyegetésnek a szakértô a gyarmatosítás kései örökségének minôsített kulturális beolvasztást nevezte. Az Eurolang sajtóügynökség szerint a nyelvek európai évének alkalmából tartott elôadásában a walesi kutató arra is utalt, hogy ebbôl a szempontból nem az angol az egyetlen uralkodó nyelv.
Crystal professzor - aki Nyelvhalál címû könyvével éles nemzetközi vitát indított el - elutasította azt az állítást, hogy a kihalás szempontjából biztonságban vannak mindazok a nyelvek, amelyeket legalább százezren beszélnek. Ellenpéldának a bretont hozta fel, amelyet a XX. század elején még egymillióan beszéltek, ám mûvelôinek száma mára ennek negyedére csökkent. Ha nem tesznek külön erôfeszítéseket a breton nyelv megmentésére, ez a nyelv is kihalhat 5o éven belül, mondta a professzor.
Rámutatott, hogy sok nyelv használata már túlságosan elsorvadt ahhoz, hogy meg lehessen menteni, de új erôfeszítésekkel sok közösség még újjáélesztheti nyelvét. Ennek fontosságáról szólva kijelentette: minden kihaló nyelvvel adatforrások szûnnek meg, és már jelenleg is csupán 6 ezer ilyen adatforrásról lehet beszélni.
Crystal szerint már évi 100 ezer dollárral jelentôsen elôre lehetne lépni a 3 ezer veszélyeztetett nyelv védelme érdekében. Hosszú távon összesen 900 millió dollárnyi anyagi támogatást tartana szükségesnek e célra, és bár maga is elismerte, hogy ez soknak hangzik, hangsúlyozta, hogy ez az összeg alig több, mint az olajtermelô országok egynapi olajbevétele egy átlagos évben.
Örményországnak hivatalosan 3 millió 800 ezer lakosa van. A 30 ezer négyzetkilométer kiterjedésû kis dél-kaukázusi államot azonban alig kétmillióan lakják. A lakosság jelentôs része az 1991-es függetlenné válás óta folyamatosan távozik, menekül az országból.
A Le Monde szerint a tömeges távozási hajlandóságot a perspektívátlanság, a 40 százalékos munkanélküliség, a nyomor táplálja. Hivatalos örmény adatok szerint az ország népességének 56 százaléka él a szegénységi szint alatt.
A jelenlegi kivándorlási hullám elsô célpontja Oroszország. Az elmúlt tíz évben ide özönlött át az örmény emigránsok 80 százaléka. Az örmény diaszpóra története azonban nem az elmúlt évtizedben kezdôdött. Legalább száz éve tart, az Oszmán Birodalom idejére nyúlik vissza.
A francia nemzetgyûlés idén januárban törvényben ismerte el nyilvánosan az anatóliai örmények ellen 1915-ben, az Oszmán Birodalom végnapjaiban véghezvitt tömeges népirtást. A maga nemében egyedülálló francia törvény szövege egyetlen szóval sem tesz utalást az öldöklés tetteseire, a szimbolikusnak szánt deklaráció nem a felelôsöknek, az áldozatok leszármazottainak szól, de így is nagy felháborodást keltett Törökországban.
A külföldön élô örmény kisebbségek legnépesebb tábora (kb. egymillió fô) az Egyesült Államokban él. Kanadában mintegy 400 ezerre becsülik számukat, mintegy 300 ezren élnek a Közel-Keleten, s Törökországban is százezren vallják örménynek magukat.
A nyugat-európai államok közül Franciaországban található a legnépesebb örmény kisebbség. Az örmény diaszpóra párizsi kutatóközpontja 500-700 ezerre teszi a francia földön otthonra talált örmények létszámát. Elsô csoportjaik, fôleg kereskedôk, még a XVII. században telepedtek le Marseille- ben. A második bevándorlási hullám az 1915-ös törökországi genocídiumot követte, a késôbbi évtizedekben az öldöklés Közel-Keletre menekült túlélôinek leszármazottai települtek át Európa nyugati felébe.
A népirtás túlélôinek harmadik-negyedik generációja Franciaország három nagy tájegységében él nagyobb csoportokban: 200 ezren Párizs körzetében, 150 ezer Marseille-ben, s mintegy 100 ezer Lyonban és környékén. Az ország "legörményebb" települése a Val-de-Marne megyei Alfortville, melynek minden hatodik lakosa e kisebbséghez tartozik.
Az ukrán állampolgároknak, a hatályos törvények értelmében, nem lehet egynél több állampolgárságuk. A kettôs állampolgárság intézményesítése Ukrajnában csak az alkotmány módosításával lenne megoldható.
Tóth Mihály, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, az Ukrán Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetének munkatársa, volt parlamenti képviselô jelentette ki a fenti állítást. A kisebbségi politikus szerint a kárpátaljaiak számára, akiket a múlt század során többször is megkérdezésük nélkül fosztottak meg elôzô állampolgárságuktól és vezették be egy soron következôbe, az 1991. december 1-jei népszavazás kivételével, ez a kérdés mindig is különösen izgalmas volt.
Most érezhetôen fokozódik a probléma idôszerûsége a kárpátaljai magyarság körében. Az ok az anyaországtól való mind