Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Aktuális

kerülget mostanában. No, nem a guta, mert az ritkább az Európai Unió országaiban, ahol sokat adnak a megelôzésre, az egészséges életmódra, s természetesen rendelkeznek a fentiekhez szükséges anyagi feltételekkel is.

Hogy mitôl az "eu-fória"? Hát attól, hogy többet nem lehetek beteg, hisz életbe lépett az eurokonform nyugdíj- és társadalombiztosítási törvény. Nem lévén szakember, pontos képet nem adhatok arról, hogy mitôl is jó nekünk ez a törvény.

Azt azonban máris érzem, hogy mitôl nem az. Elôször is azért - mint már jeleztük - mert a munkaképtelenség elsô három napjára nem jár táppénz. (Jól eltátották a szájukat a szakszervezetek!) Megnyugtattak viszont, hogy egyes törvényértô szakemberek véleménye ellenére, a szóban forgó idôszak mégiscsak beleszámít a régiségbe. Pedig már éppen azon törtem a fejem, hogy például, ha évente háromszor betegszabadságra kényszerülök, hogyan fogják azokat a bizonyos napokat levonni, kivonni, s beírni a munkakönyvembe is, hogy annyival kevesebbet dolgoztam. Örömmel helyesbítek tehát, a három nap mégiscsak számít, ha nem is kapok rá betegpénzt. Azt viszont egészen biztos, hogy nem kapok. Merthogy a kollektív bûnösség elve alapján a törvényalkotók csalónak néznek engem is, mint, a jelek szerint, az országnak minden munkaviszonyban levô állampolgárát. És úgy tûnik, nem találtak rá módot, hogy azokat a polgártársaimat ellenôrizzék, akik csalással akarnak elônyökhöz jutni.

De mindezen túl hivatkozni lehet az EU-s országokban érvényes törvényekre is, amelyeket szem elôtt tartottak a törvényalkotók. Azzal próbálnak meggyôzni, hogy például Írországban sem fizetnek a munkaképtelenség elsô három napján juttatást, s így van ez Olaszországban, s Nagy-Britanniában is, ahol várakozási idônek tekintik ezt az idôszakot. A görögök jellemzô módon nagylelkûbbek, ott ugyanis, ha többet tart a betegség, az elsô három napra járó táppénzt utólag pótolják.

Mindez tény, de a törvényalkotóknak nem kellene elfelejteniük, hogy a romániai alkalmazottaknak korántsem annyi a fizetésük, mint az idézett EU-s országokban. Merthogy nálunk itt lassan minden "eurós" lesz: a szolgáltatások ára mellett affelé tendál az élelmiszereké, ahogy sok más fogyasztási cikket vásárolunk eurós áron. Csakhogy az átlagember jövedelme meg sem közelíti az eurós bérek vásárlóértékét. És sok családban a közköltségen túl, éppen a szûkös mindennapi tej vagy kenyér árát jelenti az az összeg, amit most elsajnáltak tôlünk.

És számba kellene venni, hogy Romániában szinte nem is létezik a megelôzés, és nem mûködik a magánbiztosítás sem, amely az EU-s országokban esetleg fizeti az elsô napokra járó táppénzt. A törvényünk viszont már eurokonform, holott azt várnánk el elôször is, hogy a romániai viszonyoknak megfelelôen emberkonfortú legyen. Legalábbis addig, amíg az uniós tagság mézesmadzagjához mi is hozzáférünk.

Halasztás a közszállítás ügyében

Bár eredetileg szerepelt a napirenden, a marosvásárhelyi tanács a csütörtöki ülésen mégsem tárgyaltak a Helyi Közszállítási Rt. és a Siletina Impex Kft. közötti társulási szerzôdésrôl. Mint kiderült, a határozattervezetet az önkormányzat költségvetési-pénzügyi szakbizottsága felfüggesztette.

Milyen kifogások merültek fel a szerzôdéssel kapcsolatban? - kérdeztük dr. Kolozsváry Zoltánt, az említett szakbizottság elnökét.

- A szerzôdés elôkészítésében nem teljesültek azok a feltételek, amelyek kielégítôek lettek volna ahhoz, hogy egy ilyen fontos határozatot meghozzunk. Elvileg senkinek sincs ellenvetése az ellen, hogy társulást alakítsunk bárkivel, ha az a társulás a város lakóira nézve elônyös. A Siletina a társulási javaslatot úgy tette, hogy csak az autóbusszal végzett közszállítási tevékenység szerepel a szerzôdésben, viszont ugyanabban a tárgykörben, vagyis a személyszállításban szerzôdéses alapon maxi- taxikat is foglalkoztat. Ha mi jóváhagyjuk a társulást abban a formában, ahogyan elôterjesztették, elôfordulhat, hogy a társulás megállapítja, bizonyos idôközben nem kifizetôdô autóbuszokkal közlekedni egyes vonalakon, hanem sokkal elônyösebb maxi-taxikkal. Ez pedig tipikusan kimeríti az illojális konkurencia fogalmát. Ezért függesztettük fel a szerzôdés elfogadását mindaddig, amíg a Siletina vagy belép a maxi-taxikkal is a társulásba, vagy megszünteti ezt a fajta tevékenységét.

Másrészt, ahhoz, hogy egy társulást egy meghatározott tárgykörben jóváhagyjunk, azok, akik társulnak, birtokában kell lenniük minden engedélynek. Jelen esetben, amikor személyszállításról van szó, ez azt jelenti, hogy mind a Helyi Közszállítási Rt., mind pedig a Siletina kell hogy rendelkezzen a saját alapítóokmányán kívül a személyszállítási szabadalmakkal, a szállítási engedélyekkel stb. Hogy a társulás után milyen formában kéri ezeknek a megújítását, az más lapra tartozik. Kértük a szóban forgó iratok bemutatását, de ezek egy része hiányzott.

A harmadik ok: a társulási szerzôdésben nem volt kielégítô módon megfogalmazva a város által nyújtott támogatásnak a felhasználhatósága, hogy például adott esetben ne lehessen az összegbôl lízingrészletet kifizetni.

- A halasztásnak semmi köze egy harmadik, a segesvári Schuster cégnek a színrelépéséhez?

- Nincs köze. Amikor ezt a felfüggesztést javasoltam, nem is tudtam a cégrôl, semmilyen hivatalos vagy nemhivatalos formában nem került hozzám ajánlat. Amikor a szerzôdésben olyan pontokat találtunk, amelyekrôl úgy véltük, hogy jogi, gazdasági szempontból nincsenek rendben, automatikusan felfüggesztettük. Sem a Tudortrans vagy a Schuster cég nem játszott szerepet ilyen szempontból.

- A továbbiakban kaphatnak-e szerepet?

- Játszhatnak szerepet, mert mi elvileg egy társulást hagytunk jóvá egy ajánlattevô céggel, amely olyan ajánlatot tesz, amely a városnak elônyös. Eddig ajánlatot csak a Siletina tett, következésképpen ezért tárgyaltunk tovább velük. Ami viszont nem zárja ki azt, hogy a határozat megszületése elôtt más is ajánlatot tegyen, és természetesen ez mérlegelés tárgyává válik.

- Mikor számíthatunk arra, hogy a tanácsosok döntsenek közszállítás-ügyben?

- A jövô heti tanácsülésen remélhetôleg megvitatjuk a határozattervezetet, ha a felvetett problémákra kielégítô magyarázatot kapunk. Abban az esetben nem kerül napirendre a társulási szerzôdés, ha egy újabb szándéknyilatkozatot kapunk, amely kötelez minket arra, hogy azt is megvizsgáljuk.

11 év után sem sikerül zöld ágra vergôdni Radnóton a földosztással. Mivel 1989 után, a hôerômû kivételével, a várost ellátó gazdasági egységek sorban csôdbe mentek, az embereknek nem nagyon maradt más megélhetési forrásuk, mint a föld. Ezért szít továbbra is indulatokat, okoz civakodást a földosztás e vidéken.

A hivatalosságok szerint a tulajdonbizonylatok kibocsátását illetve a földkimérést az is akadályozta, hogy a kollektivizálás után a legjobb területek kerültek az állami mezôgazdasági vállalatokhoz, illetve az Üvegházakhoz. Az igénylôk pedig a régi helyen szeretnék visszakapni parcelláikat. A másik magyarázat, hogy eddig három társulásba tömörülve használták a földeket, de e gazdasági formák felbomlottak, s így most mindenki egyénileg szeretné megmunkálni a saját földjét. A településen azt is beszélik, hogy papíron nem azok és ott kapták vissza jogos tulajdonukat, akiket telekkönyv szerint megilletett volna. Ezért elégedetlenek az emberek Radnóton, s a földkimérés ottjártunkkor dulakodásba fulladt. Hogy ki fogja egyszer végleg rendezni e tájon a földosztást, arra senki sem válaszolt.

Adrian Nastase:

Adrian Nastase kormányfô a pénteki telekonferencián részletesen ismertette a Nemzeti Liberális Párt és a Demokrata Párt által benyújtott, a gazdaság helyzetérôl szóló, a parlament által elvetett egyszerû indítvány vitáját. Elégedetten nyugtázta, hogy a kezdeményezés aláírói sem mind szavaztak mellette, s hangsúlyozta: a vita jó alkalom volt arra, hogy elôtérbe kerüljenek a kormány e téren tett erôfeszítései, és hogy a közvélemény szembesüljön a múlt kormányzat négyéves hagyatékával. A kormányfô szerint 12 százalékos gazdasági visszaesést könyvel(het)tek el, s így "2000-ben Románia gazdasági szempontból távolabb volt az Európai Uniótól, mint 1996-ban".

A helyhatósági törvény alkalmazása kapcsán két példát hozott fel a kormányfô. Az egyik esetben a polgármester azon buzgólkodott, hogy minél hamarabb, úgymond, alkalmazza, a másik pedig azon, hogy NE alkalmazza. Hogy kikrôl van szó? Elôbbi esetben Traian Basescuról, Bukarest fôpolgármesterérôl, illetve Gheorghe Funar kolozsvári bíróról. Basescu önmagát túllihegve sietett mindjárt két PDSR-s alpolgármestert felfüggesz-teni tisztségébôl, holott a törvény azt írja elô, hogy az alpolgármestereknek egy hónapon belül kell dönteniük, megôrzik-e beosztásukat, vagy tanácsosként kívánnak tevékenykedni. A miniszterelnök kijelentette: Bukarest alpolgármestereit is választották, nem "Basescu tisztviselôi". Basescu pedig jobban tenné, ha nem marxizmusról és kommunistákról szövegelne, hanem tenne valamit a fôváros lakói érdekében. Adrian Nastase szerint komoly megoldásokra van szükség, de nem olyanokra, mint a bódék lebontása, vagy a kóbor kutyák halomra ölése, mert ezzel sokat ártott az ország imázsának. A miniszterelnök szerint 30 ezer tiltakozó levelet és döglött kutyát ábrázoló képeslapot kapott a kormány Európa minden részébôl. Egyébként a csütörtöki kormányülésen sürgôsségi kormányrendeletet fogadtak el, amely szerint a jelenleg funkcióban levô választott tisztségviselôk a 2004-i választásokig a helyükön maradnak.

A másik (ellen)buzgólkodó polgármester, Gheorghe Funar pedig köti az ebet a karóhoz a kétnyelvû felira-tok miatt. Nem akarja azokat Kolozsváron kihelyezni, mert szerinte, a városban jelenleg nem él 20 százaléknyi magyar. Igazát bizonyítandó, mindenáron népszámlálást szeretne tartani. Adrian Nastase erre kijelentette: nem lehet havonta vagy hetente népszámlálást tartani, mert valaki nem akarja betartani a törvényt. "Funarnak, tetszik, nem tetszik, az 1992- es népszámlálás adatai alapján ki kell tennie a kétnyelvû feliratokat."

A prefektúrák és a nyilvánosság

A miniszterelnök véleménye szerint igen kevéssé vannak jelen az újságokban a prefektusok, polgármesterek. Rájuk szólt, hogy tartsanak szorosabb kapcsolatot a médiákkal, mert nem abból áll a munkájuk, hogy egész nap az irodában ülnek, hanem tenniük is kell valamit. Ha pedig valóban tesznek, akkor arról a közvéleményt is tájékoztatniuk kell.

Szakértôi szintû konzultációt folytattak román kezdeményezésre a státustörvény- javaslatról a magyar külügyi tárca, a Határon Túli Magyarok Hivatala és a román külügyminisztérium illetékesei csütörtökön Budapesten.

A magyar külügyminisztérium szóvivôjének tájékoztatása szerint a román fél megelégedettségét fejezte ki a konzultáció lehetôvé tételéért, annak érdemi jellegéért.

- Tartalmas eszmecserére került sor a törvénytervezetnek azon rendelkezéseirôl, amelyekkel kapcsolatban a román fél további információkat kért. A magyar fél a Romániával kialakult jószomszédi együttmûködés szellemében az eddig nyújtott tájékoztatáson túl tájékoztatást adott a törvénytervezet szövegérôl és a hozzá kapcsolódó kormányzati szándékról - közölte Horváth Gábor az MTI-vel.

A szóvivô hozzátette: a magyar és a román külügyi szakértôk egyetértettek abban, hogy a továbbiakban, illetve a törvény elfogadását követôen a végrehajtásra vonatkozólag újabb tájékoztatásra kerüljön sor.

Kitért arra, hogy a jövôben is diplomáciai csatornákon folyik majd a véleménycsere adott kérdések, esetleges félreértések tisztázása érdekében.

A román fél azt várja, hogy a készülô státustörvényrôl folytatott román-magyar konzultáción megfogalmazott javaslatok tükrözôdnek majd a törvény tervezetében - hangsúlyozta a budapesti megbeszélésrôl kiadott közleményében a román külügyminisztérium.

A közlemény szerint a konzultáción a román fél ismertette észrevételeit a törvénytervezettel kapcsolatban, felvilágosítást kérve elsôsorban azokról a rendelkezésekrôl, amelyek román vélemény szerint területen kívüli jellegûek és ezért alkalmazásuk során diszkriminatív rezsim kialakulásához vezetnek Románia területén.

A konzultáción alapos véleménycsere folyt a magyar jogszabály különbözô politikai és jogi vonatkozásairól.

A két fél megállapodott abban, hogy a megvitatott kérdéseket, a kifejtett álláspontokat mindkét ország illetékesei elemezni fogják.

Mindkét fél egyetértett abban, hogy a konzultációkat aktív szellemben folytatják. Erre egy újabb - Bukarestben tartott - konzultációs fordulót és a diplomáciai csatornákat használják.

A további konzultációk során megvitatják annak lehetôségét is, hogy kétoldalú megállapodásokat kötnek a törvény által érintett különbözô területeken, hogy a román fél kérésének megfelelôen a törvény esetleges végrehajtása teljes mértékben megfeleljen a román törvénykezésnek és azoknak a nemzetközi dokumentumoknak, amelyeknek mindkét fél részese - hangsúlyozta a román külügyminisztérium közleménye.

Ion Iliescu és a magyar igazolvány

Ion Iliescu szerint "teljesen alkalmatlan, furcsa és nem európai" a készülô magyar státustörvényben tervezett magyar igazolvány - jelentette a Mediafax hírügynökség.

Az elnök a székelyföldi Kovászna és Hargita megyében tett látogatása során újságírók kérdésére válaszolva fejtette ki gondolatait a készülô magyar törvényrôl.

Elsôsorban azt hangsúlyozta: nagyra értékeli azt, hogy a magyar kormány törôdik a más államokban élô magyarokkal. Mint mondta, ezen a téren a román vezetésnek van mit tanulnia Budapesttôl.

Leszögezte, hogy nincs pontosan kialakult véleménye a törvényrôl, de azt nyilvánvalónak tartja, hogy annak kidolgozása során a román féllel konzultálni kell. Hangsúlyozta, hogy a román vezetés a más államokban élô románokat azoknak az országoknak a lojális állampolgáraiként tekinti, s ez az elv kell hogy vezesse minden törvénykészítô gondolkodását.

A mezôgazdasági minisztérium szakértôi jónak mondott gabonatermésre számítanak az idén. 3000 kilogrammos hektáronkénti terméshozamot jeleznek az árpánál, sörárpánál, borsónál. A bejelentést Adrian Nastase miniszterelnök tette a pénteki telekonferencián. A jövô héten készítik el a búzára vonatkozó elôrejelzéseket. Felszólította a prefektusokat és a mezôgazdasági igazgatóságokat, készüljenek jól fel a betakarításra.

A Népújság ennek kapcsán Timar Liviut, a megyei mezôgazdasági igazgatóság vezérigazgatóját kérdezte, Maros megye eleget fog-e tenni a kormányzati kívánalmaknak?

- Ôszi búzával 8678 hektárt vetettünk be, és körülbelül 2300 kilogrammos hektáronkénti termésre számítunk. Az árpatermés azonban az országos szint alatt marad a megyében. Szemben a miniszterelnök által jelzett 3300 kilogramm hektáronkénti hozammal, mi ezer kilogrammal kevesebbre, azaz 2200 kilogrammra számítunk. Ennek oka, mint már köztudott, hogy az árpatermésben vírusbetegség okozott hatalmas károkat. A betegség a 8668 hektár bevetett területbôl 2100 hektáron pusztította el a haszonnövényt.

Tegnap Marosvásárhelyen tartotta soros összejövetelét az RMDSZ Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa. Mint Takács Csaba ügyvezetô elnök elmondta, a találkozónak ezúttal a minap érvénybe lépett közigazgatási törvény alkalmazása, a magyar Országgyûlés elôtt fekvô státustörvény körül keltett vita kezelése, továbbá a civil szervezetekkel kialakított kapcsolatok erôsítésének igénye ad idôszerûséget. Az ülésen jelen lévô Markó Béla szövetségi elnök rövid politikai tájékoztatóban értékelte az elmúlt hetek eseményeit, különös tekintettel a fent említett témákra. A megyei elnökök a helyi szervezetek aktuális gondjairól számoltak be.

Több mint másfélszeresére nônek egyes illetékek az idei Marosvásárhelyi Napokon. A helyi tanács, a bevételek növelése céljából, csütörtökön új illetékeket szavazott meg a gazdasági egységek számára a közterület elfoglalására a rendezvénysorozat ideje alatt. Az illetékeket a gazdasági egység tevékenysége függvényében állapították meg, 10-20 négyzetméternyi területet véve alapul. A sörgyártó cégeknek, amelyek teraszokat rendeznek be, a 20 négyzetméteres területért másfél millió lejt kell fizetniük napjára, a közélelmezési tevékenységet folytató cégeknek ugyanakkora felületre napi 1,2 millió lej, az elôcsomagolt élelmiszereket, cigarettaféléket árusítóknak 10 négyzetméterre naponta 500.000 lej az illeték. A nem élelmiszert árusítók napi 250.000 lejt kell fizessenek egy négyzetméter közterület elfoglalásáért, a város fôterén kiállító cégeknek, függetlenül attól, hogy árusítanak-e vagy sem, az illeték napi 5000 lej/négyzetméter. A kiállítással egybekötött eladás (könyvek, virág, népmûvészeti cikkek árusítása) esetében az illeték napi 80.000 lej 10 négyzetméterre, a szórakoztató játékokat mûködtetô cégek négyzetméterre és napjára 10.000 lejt kell fizessenek.

Tavaly a várbeli 6000 négyzetméternyi közterületnek mindössze egynegyedét foglalták el a gazdasági egységek. Az idei Marosvásárhelyi Napok a becslések szerint több mint 200 millió lejjel gazdagítanák a helyi költségvetést, a tavalyi 127,3 millióval szemben. A bevétellel a rendezvénysorozat költségeinek egy részét fedezik majd.

Jegyzet

Ha ünnepnap van, akkor déli tizenkét órakor rázendít a fúvószenekar. Mit mondjak, elég szerencsétlen pillanat ez Mariska néninek, anélkül, hogy tudná, mi történik tôle alig néhány méterre. Az történik, hogy a fúvószenekar fú. Mariska nénit pedig süti az áldott májusi nap, és Mariska néni folyton törülközik, pedig beállhatna a ferencesek tornya alá, az árnyékba. De Mariska néni nem áll be a ferencesek tornya alá, az árnyékba, pedig ha beállna, nem lenne nagy a vérnyomása. Mariska néni már nyolcvan éve nem áll be az árnyékba, mert Mariska néninek otthon széles karimájú szalmakalapja van, csakhogy Mariska néni falusi szalmakalappal nem jön a városba, szigorúan megtiltotta neki a leánya.

Mariska néni a fôtéri megállóban vár, menne a Tudor negyedi végállomásra, onnan valamivel a Bekecsaljára, haza. Mariska néni vár, még nem tudja, hogy tulajdonképpen nem is vár, hiszen autóbusz nem jön, mert le van zárva a forgalom. A két katedrális környékén nagy a dugó, de hiába mondod Mariska néninek, hogy nagy a dugó, mert dugóügyben neki nincs tudása, nyolcvanéves korban nem is tudni már, hogy mi az a dugó. Csak hallja, hogy a fúvószenekar fú, és esményt fú.

Miért fú? - kérdezi.

- Azért fú, mert hôsök napja van.

Úgy? Menyhártnak is fú? Mert szegény Menyhárt is hôs, odamaradt, fejlövést kapott a Don- kanyarban, mondták a hazatérô katonák. Ha a katonazenekar a hôsöknek fú, akkor Menyhártnak is fú, és ô egy kicsit közelebb megy és meghallgatja hangját a szép tárogatónak. Mariska néni lát szép katonákat, öltönyös, kifésült urakat és szép virágkoszorúkat sorjában. Egyszer csak megvonja a vállát, a bekecsalji csíkos zsákot veti is fel a hátára, és azt mondja, hogy ez nem is igazi tárogató hangja, és nem is Menyhártnak szól.

Mariska néni átsántikál a poliklinikai megállóba és türelmesen vár, amíg jön egy húszas. Felkászálódik, csukódnak az ajtók, az átalvetô fele kimarad, de éppen jól van ez így, lám, csak van gondviselés ezen a világon, mert Mariska nénit a végállomásig csak félig nyomják agyon.

Mariska néni irgalmatlanul szidja ezt a világot. Tudja ô, hogy súlyos az orosz föld, de szegény Menyhártot hatvan éve talán még nem is nyomta annyira laposra, mint ahogy ôt tíz perc alatt meglapította ez a kegyetlen városi embermassza.

Hogy a tárogatóról ne is beszéljünk. A dugóról még úgyse. Ki érti ezt, Menyhárt?

Ôszintén szólva kicsit irigykedhetünk a szôkefalviakra, természetesen képletesen, jó értelemben, hisz a helybeli unitárius egyház olyan kapcsolatot épített ki New York állam fôvárosával, Albanyval, amelynek keretében az egyesült államokbeli településrôl már második alkalommal érkeznek önkéntesek, hogy angol nyelvre tanítsák a szôkefalvi gyermekeket és a környék lakóit. Természetesen, felekezeti hovatartozástól függetlenül.

Amint Kovács Sándor unitárius lelkész és Simon László gondnok beszámolt, a testvéregyházi kapcsolatok keretében 1995-ben jött el Szôkefalvára Margaret Slocun, aki négy hónapon át tanította az angol nyelvet.

Az ô biztatására érkezett a faluba a napokban egy nagyon rokonszenves házaspár, dr. Robert Mayer és felesége, akiket személyesen is megismerhettünk. Mayer úr a mûvészettörténet doktora, a külföldi diákoknak tanít angol nyelvet Albany Állami Egyetemén, felesége archeológus, az albanyi múzeum tanácsadója.

- Az egyházunk küldött minket a kapcsolatokat erôsíteni - fogalmaz Mayer úr, majd elmondja, hogy erre a célra a kéthetes egyetemi szünidôt használják fel, amit az intézmény beleegyezésével még megtoldottak két héttel, így az angol tanfolyam négyhetes lesz. Beszélgetés közben a vendég egyszer csak megszólal magyarul, aztán kiderül, hogy valódi osztrák-magyar származású, azaz az édesanyja magyar volt, édesapja pedig bécsi osztrák, s a nagymama nem is ismerte az angol nyelvet. Innen ered tehát a vonzódás Magyarország és Erdély iránt, s ezzel magyarázható, hogy Mayer úr 1991-ben két évet az Eötvös Loránd Tudományegyetemen is oktatott. Felesége, aki szintén nagyon szeret a gyermekekkel foglalkozni, segíteni fog a tanításban.

A házaspár magával hozta az albanyi unitárius gyülekezet ajándékát is, 60 kilogramm könyvet, segédanyagot, munkafüzeteket az angol nyelv tanításához.

Az órákat a szôkefalvi református egyház tanácstermében fogják tartani, és várják a szôkefalvi meg a környékbeli jelentkezôket (telefonszám 425-188), s ennek függvényében állítják össze a csoportokat, valamint állapítják meg a foglalkozások idôtartamát.

Amint Kovács Sándor elmondta, az amerikai vendégházaspár részt vesz a dicsôszentmártoni elemi, gimnáziumi és líceumi osztályokban angol nyelvet tanító lelkész óráin is, s válaszol az iskolások kérdéseire, foglalkozik velük.

A házaspárnak, amely nyolc gyermeket nevelt fel, és vállalkozott erre az önkéntes munkára, a vendéglátók erdélyi körúttal kedveskednek.

Remélhetôleg a Kis-Küküllô mentiek élnek majd a lehetôséggel, hogy az albanyi egyetem tanárával fogjanak neki vagy tökéletesítsék angoltudásukat.

Ez év május 17-25. között rendezték meg a marosvásárhelyi Elektromaros Szakközépiskola hetét, amelyre meghívták a Râmnicu Vâlcea-i Energetikai Iskolaközpont képviselôit is.

A rendezvénysorozat alatt az érdeklôdôk beható képet nyerhettek az Elektromarosban folyó tevékenységrôl, az ottani továbbtanulás lehetôségeirôl. Az internetes, programozó és más szakversenyek mellett verses-zenés-táncos bemutatókat tartottak, s lebonyolították az Elektromaros- kupa sportvetélkedôt is (kerékpár, karate, kosárlabda, asztalitenisz, kézilabda, sportrajz).

Szombaton, május 19-én délelôtt a líceum kirándulást szervezett a Szováta-Parajd-Korond- Segesvár útvonalon.

A szerdai napot az egészségügynek szentelték, ezen belül elôadásokat tartottak a káros szenvedélyekrôl, a nemi betegségekrôl, a helyes táplálkozásról, a szellemi egészségrôl.

A gazdag rendezvény utolsó napján az Elektromaros Líceum képviselôi, vendégeik meghívására, Râmnicu Vâlceára utaztak, ahol részt vettek az ottani Energetikai Iskolaközpont fennállásának 30. évfordulójára szervezett ünnepségen.

Pünkösd szombatján

Az elôzô évekhez hasonlóan, a szászrégeni református egyház június 2- án újra - immár tizedszer - megszervezi a pünkösdi Zengjen hálaének kórustalálkozót, ami a millenniumot is hivatott köszönteni egyben.

Gagyi Béla tanár-karmester és Demeter József lelkipásztor kéri a találkozón részt venni kívánó kórusokat, azok vezetôit, hogy állítsák össze a csoportok névsorát, a találkozóra vigyék magukkal a kóruszászlót, mert utcai felvonulással kezdôdik a rendezvény. Jelentkezéseket a 065/537-388-as fax- és telefonszámokon várnak. A bejelentkezôben kívánatos feltüntetni az ének, a szerzô és a karmester címét, nevét és adatait, ugyanis elismerô oklevél és nyomtatott mûsorfüzet készül.

A találkozó június 2-án, pünkösd szombatján lesz délelôtt 10 órától. A kórusok a fôtér felsô felén, a posta épülete elôtt találkoznak, majd rendben, zászlókkal és a helységnévtáblákkal - fúvószenekar kíséretében - vonulnak a református templom felé. Az ünnepi mûsort délelôtt 11 órától kezdik.

Könyvtári gyöngyszemek

A "dicsôséges szocializmus" mögöttünk maradt évtizedeiben nem nagyon juthattunk hozzá vallásról, egyháztörténetrôl szóló kiadványokhoz. Érthetô hát, hogy különös érdeklôdéssel forgatok minden ilyen témájú könyvet, amely a kezembe kerül.

Ezek közé tartozik A ferencrendiek élete és mûködése Erdélyben címû kötet is, amely 1930-ban jelent meg Kolozsvárt. A közel ezeroldalas, nagyon alapos, számos, addig sehol sem publikált dokumentumot ismertetô és felhasználó, adatokban igen gazdag s éppen ezért forrásértékû egyháztörténeti mûvet 1929-ben, a Ferenc-rendi Custodia (kerület) Provincia (rendtartomány) rangra emelésének 200. évfordulójára állította össze P. György József.

A szerzô az elsô fejezetekben röviden bemutatja Szent Ferenc életét, a rend alapítását, szabályait, fejlôdését, tevékenységét, majd elmondja, hogyan jöttek - még az alapító életében, II. Endre uralkodása idején - Szent Ferenc fiai Magyarországra, hogyan alakult meg a két rendtartomány, s milyen viszontagságokon mentek át a történelem folyamán. Ez után a rövid bevezetés után György József páter a lehetô legnagyobb részletességgel ismerteti "a harmadik magyar ferences Rendtartomány, vagyis a szent István elsô magyar királyról nevezett Erdélyrészi Szent Ferencrendi Rendtartomány (Stefániták)" történetét.

Ferences szerzetesek már az ezernégyszázas években alapítottak kolostorokat Erdélyben. Önálló kusztodiává alakulásukat a csíksomlyói zárda körül VIII. Orbán pápa 1640-ben kiadott Brévéje engedélyezte. Az új kerület sok viszontagságon ment át, míg azután a rend Milánóban tartott általános nagygyûlése (Capitulum Generale) 1729-ben rendtartomány (Provincia) rangra emelte. (Ennek egyik feltétele tizenkét zárda megléte volt.)

A viszontagságok természetesen ezzel nem értek véget. A felemelkedés és hanyatlás korszakai követték egymást. Ezekrôl részletesen beszámol György atya.

A könyvnek talán az a legérdekesebb része, amelyben megismerkedhetünk az egyes kolostorok történetével. Jó értelemben vett lokálpatriótaként a következôkben a mai Maros megye területén létesítetteket veszem szemügyre.

Régiónkban - létesítésük sorrendjében - négy településen alapítottak ferences zárdát: Mikházán 1635-ben, Fehéregyházán 1639-ben, Segesváron 1723-ban és Marosvásárhelyen 1735-ben.

Rákóczi György fejedelem engedélyével, a katolikus fôurak hívására négy boszniai ferences páter jött Erdélybe, 1633-ban vagy 34-ben. Ketten közülük nemsokára hazatértek, a másik kettô a lelkipásztor nélkül maradt Köszvényesre költözött. Hozzájuk csatlakozott a szovátai Domokos Kázmér, aki fôleg tolmácsként segített nekik. Nem sokáig maradtak itt. 1635. szeptember 22-én Toldalagi Mihály fejedelmi tanácsos és neje, Mihálcz Erzsébet Mikházán házat vásárolt számukra. E körül építették fel a kápolnát, zárdát és a Toldalagi család kriptáját. Nemsokára azonban viszály tört ki a csíksomlyói magyar és a mikházi bosnyák szerzetesek között (a bosnyákok a boszniai rendtartományhoz akartak tartozni), s végül 1666-ban távozni kényszerültek.

A kolostor új fônöke a neves orgonista, énekgyûjtô P. Kájoni János lett, aki új zárda építését kezdeményezte. Elsô része már 1667-ben elkészült. A kápolnát is megnagyobbították. S az új templomot öt oltárral és öt haranggal 1692-ben szentelte fel Dluszki Jakab bákói püspök. A templom dísze volt az a máriacelli Mária-kép, amelyet gr. Kornis Zsigmond hozatott Bécsbôl 1711-ben.

A zárda többször kapott az erdélyi fejedelmektôl kiváltságlevelet s késôbb a császári vezérektôl védelmi pátenst, de ezeknek nem mindig vették hasznát. Rabutin pátense ellenére például a labancok 1706-ban kirabolták.

1743-ban, Mária Terézia parancsára a ferenceseket a mikházi zárda, templom, telkei, összes tartozékai birtokába újólag beiktatták.

A ferencesek nemcsak a felnôttek lelkigondozásával foglalkoztak, hanem a gyermekek nevelésérôl is gondoskodtak. Már 1666-ban elemi iskolát, majd 1669-ben internátussal rendelkezô gimnáziumot alapítottak.

1785-ben, II. József rendeletére a gimnáziumot a marosvásárhelyi iskolához csatolták. 1796-ban újraindították az iskolát, de már csak elemi szinten, s ezt 1888-ig vezették, amikor felállították a hitközségi iskolát.

Mikházán noviciátus, papnevelde is mûködött.

György atya felsorolja a házfônökök névsorát, a rendtagok számát 1636-tól 1925- ig, az általuk kiszolgált "kapellániák, administraturák" listáját (pl. Kerelôszentpál, Köszvényes, Jedd stb.), a Mikházán 1652-tôl 1912-ig elhunyt és a római katolikus temetôben, a templom melletti kiskertben vagy a kriptában eltemetett több mint 80 páter és fráter nevét.

Fehéregyházán már 1444-1554 között volt a ferenceseknek kolostoruk a Vizaknai család birtokán. Ez késôbb Erns János, majd a Hallerek tulajdonába ment át, a kolostor kegyúri jogával együtt. Ezt a kolostort a hitújítók rombolták le.

1639-ben azonban már megint találunk itt ferenceseket. Erre lehet következtetni abból, hogy amikor P. Salinus István és P. Somlyói Miklós egy új Custodia alapítását kérték, a felsorolt négy zárda között a fehéregyházi is szerepelt. 1643- ban Haller István templomot és zárdát építtetett, s a szerzetesek élelmezésérôl is gondoskodott. A kolostort azonban a szerzeteseknek 1648-ban, I. Rákóczi György parancsára, el kellett hagyniuk.

Fehéregyházán apácák is voltak, de a zárda alapításáról, késôbbi sorsáról nem lehet tudni.

Valamikor két zárda is állott Segesváron. A Domonkos szerzetesek zárdájáról a dokumentumok már 1298-ban említést tesznek. Ezt utoljára 1530-ban említik. A Domonkos-rendi apácáknak is volt zárdájuk. Mindkettôt a lutheránusok vették birtokukba. Ez utóbbit 1723-ig raktárnak használták, amikor is gr. Königsegg hadtestparancsnok a ferenceseknek ajándékozta. A szerzetesek 1863-ig éltek itt. Fô feladatuk a lelkészkedés volt Segesváron és környékén (Héjjasfalván, Sárpatakon stb.). A templomot és a zárdát 1887-ben lebontották, s anyagából építették fel a mai templomot és plébániát. György atya itt is közli a házfônökök és az elhunytak névsorát.

Marosvásárhelyen, a hagyomány szerint, már 1240 elôtt létezett egy Domonkos-rendi zárda. Ez azonban romba dôlt, s ennek anyagából épült a ferencesek zárdája. 1556-ban, amikor a város református hitre tért, elûzték a szerzeteseket. Errôl Nagy Szabó Ferenc is beszámol krónikájában. A ferencesek csak 1735-ben tértek vissza, amikor három egymás melletti telket vásároltak a mai fôtéren, s gr. Haller János gubernátor közbenjárására a városi magisztrátus beleegyezett a letelepedésükbe. Miután Mária Terézia megerôsítette ôket birtokukban, 1746-ban megkezdték a zárda építését, s 1749-1755 között a templomot is felépítették. Mûködésük a lelkészi feladatok ellátása mellett kiterjedt az oktatásra is. A jezsuiták távozása után, 1784-ben átvették az elemi iskolát. A környéken is lelkészkedtek hosszabb-rövidebb ideig, pl. Náznánfalván, Meggyesfalván, Ákosfalván, Ugrán stb.

A Ferenc-rendet, akárcsak a többi szerzetet, 1948-ban betiltották. Vagyunk még Marosvásárhelyen szerencsések, akik láthattuk a ferences templomot (nem csak a tornyát), s az udvarban a zárdát, amelyet könyvtárrá alakítottak, s ahol kezdô könyvtárosként fogadhattam a gyermek olvasókat.

A mûemlék együttest a szocializmus éveiben az új színházért áldozták fel.

Amikor idegen nyelvekrôl be-szélünk, általában mindenkinek az angol, francia, vagy német jut eszébe. Ezek azok a nyelvek, melyeket már évtizedekkel ezelôtt is oktattak az iskolában, az orosz mellett.

És aki az iskolában 6-8 évig tanulta az említett nyelveket, heti két órában, szemrebbenés nélkül kijelentette, hogy igen, tudok angolul, franciául vagy németül.

A valóságos nyelvtudás azonban egész másképp néz ki. Manapság, amikor nyugati cégek hódítják meg a keleti piacot és gyakran fiók-vállalatokat is létesítenek keletebbre fekvô országokban, az idegen nyelvek alapos tudása szinte elengedhetetlen egy olyan valaki számára, aki a korral akar haladni, adott esetben szeretne megpályázni egy külföldi cég által hirdetett állást.

Angoltudással már mindenütt el lehet boldogulni, de a német is egyre fontosabbá válik. Ez a két nyelv elég hasonló, egy nyelvcsaládból származik, az utóbbi nyelvtani szabályai azonban nehezebbek.

A francia megtanulása számunkra pedig azért tûnik könnyebbnek, mert nagyon hasonlít a román nyelvhez.

Számos modern módszer létezik a hatásos nyelvoktatásra, illetve nyelvelsajátításra. Néhány évvel ezelôtt a "szupertanulás" módszerére esküdött mindenki, amely azon alapszik, hogy ellazult, úgynevezett alfa állapotban az agy befogadóké-pessége sokkal nagyobb, mint rendes körülmények között, azaz éber állapotban. Ezt a módszert leginkább a nyelvoktatásban próbálták alkal-mazni, de aztán nagy csend támadt körülötte. A klasszikus nyelvtan-folyamok még mindig virágkorukat élik. Ezenkívül pedig nagyon divatos az idegen nyelvek tanulása külföldön, vagyis abban az országban, ahol ezt a nyelvet anyanyelvként beszélik.

Az ausztriai iskolákban az angol- és franciatanítás annyira magas szintû, hogy a fordítói és tolmácsképzô intézetben például fel sem veheti ilyen szempontból a versenyt az osztrákokkal egy Kelet-Európából származó "angolul tudó" valaki. Ennek oka abban rejlik, hogy az itt nyelveket tanítók szinte mind az illetô országban tökéletesítették nyelvtudásukat és nemcsak az idegen nyelvvel, hanem a hozzá tartozó idegen kultúrával is szembesültek. Ez egy rendkívül fontos aspektus.

Az, ami nekünk, magyar anya-nyelvûeknek teljesen természetes, barátságos gesztus, a mi szavainkkal megfogalmazva (és tükörfordításban átfordítva) németül, vagy angolul sután, esetleg sértôn, illetlenül hangzik. Amikor tehát megtanulunk egy idegen nyelvet, arra kell törekednünk, hogy ne csak új szavakat tanuljunk, hanem az illetô nyelven gondolkozzunk is, valamint, hogy ismerjük meg a nyelvhez tartozó kultúrát is.

Legtöbben azt gondolják, hogy az idegen nyelvek tudásához vezetô út szótárakkal van kirakva. De ez sem így van. Tanulmányaink elején valóban gyakran forgatjuk a kétnyelvû szótárakat, de minél biztosabban "mozgunk" egy nyelvben, annál inkább rá fogunk jönni, hogy csak a hasonló irodalom tanulmányozása, az úgynevezett "párhuzamos" irodalom a célravezetô. Vagyis ha technikai szövegek fordításához (vagy megértéséhez) beszerzünk egy hasonló témájú szöveget az adott nyelven, könnyebben megértjük azt, mint szótárakban keresgélve.

A fordításnál még azt is szeretném kihangsúlyozni, hogy a tükörfordítások általában nem jó fordítások. Bátran másképp fogalmazhatunk, körülírhatunk egy szót, ha azt az érthetoség úgy kívánja. Például ha egy német anyanyelvûnek azt mondom, hogy "mosom a fogam", vagyis "ich wasche mir die Zähne", nagyon jól fog szórakozni. Ugyanis a német "pucolja" a fogát. Olykor fel sem tûnnek ezek az apró, fontos részletek. Elgondolkodott-e Ön már azon, hogy a magyar "keresi" a pénzt, a román pedig "nyeri" ? A német pedig "meg- érdemli".

Végezetül pedig szeretnék még egy érdekes dologra kitérni: az idén, az idegen nyelvek évében nemcsak a világnyelvek fontosak, hanem a magyar is. Olyannyira, hogy az egyik ausztriai vasúti állomás munkatársai két évig tartó tanfolyamon sajátítják el a magyar nyelvet. Hogy miért ? Mert jön az EU. Magyarország is hamarosan belép, a kapcsolatok szorosabbá válnak. És ezt már idejében elô kell készíteni, meg kell alapozni.

Bögözön (Hargita megye) történt a múlt század ’70-es éveiben. Vasárnap délután volt, amikor a falu lakosait egy pártpropaganda-elôadásra hívták össze a helyi mûvelôdési házba. Beszéd közben az elôadó - aki egy nem éppen kellemes külsejû, púpos nô volt - lejött az elsô sorok közé s egy magas, daliás, szép bajszú, székely harisnyába öltözött bácsikától megkérdezte:

- Magának mit adott az isten az életben?

- Nekem adott, amit adott - jött a válasz a váratlan kérdésre -, de magának egy jó nagy púpot adott a hátára.

Voltak idôk, amikor a vidéki (de lehet, hogy ez így volt máshol is) települések, községi tanácsok élére makulátlan múlttal, "tiszta" lappal rendelkezô, lehetôleg paraszti vagy munkás származású személyeket neveztek ki; nem számított sem az illetô iskolázottsága, sem szakmai felkészültsége. Így kerülhetett az ’50-es években a korondi néptanács élére egy olyan személy, aki egy alkalommal beosztottjának azt mondta, hogy kedd délután 4 órára hívjon össze gyûlést s tegye ki a meghívót.

A tisztviselô megkérdezte:

- Elnök elvtárs, a keddet írjam egy d-vel vagy két d-vel?

Az elnök egy pillanatig habozott, majd ezt válaszolta:

- Tegye szerdára!

Bözödön gyakran mondogatják: "Benne van a véribe, mint Vargyas bá’ba a tánc." Vargyas az 1800-as években élt Bözödön, jól tudott táncolni, s "figurás", tréfás ember hírében állott. Így maradt meg az utókor s a falusfelek emlékezetében is. Ha manapság valakiben sok leleményességet, rátermettséget vagy épp furfangosságot látnak a helybéliek, nyomban Vargyas bácsit hozzák szóba.

Adatközlôk: Péterfi Béla, István Lajos, Szász Berei Vilma

Campus a honatyáknak

Az alsóház állandó bürója felújította a vitát és a tárgyalásokat a honatyák elszállásolására hivatott komplexum megépítésérôl. Corneli Ciontu alelnök elmondta a Rompres munkatársainak, hogy heves vitát követôen az alsóház vezetése campus típusú, maximum kétemeletes villákból álló szállodakomplexum mellett döntött. A honatyák teljesen felszerelt garzonokban fognak lakni, míg a két ház vezetôi kétszobás lakásokra jogosultak. A campust a parlamenti palota hátánál elterülô beépítetlen területre telepítik. A villákon kívül a campus sporttermeket és üzleteket is magába foglal majd. Az elképzelést egyeztetni kell a szenátussal, mert odaát vannak klasszikus szállodaépületet emlegetô hangok. Akárhogyan döntenek is, az építkezés nem kezdôdik az idén, mert nem utaltak ki rá pénzt.

Lesz internet az iskolákban

Az év harmadik negyedében beindul az elmúlt évtized viszonylatában legnagyobb, 200 millió dollárba kerülô hazai projekt életbe ültetése, vagyis az internethez kapcsolt számítógépek felszerelése a 16 ezer romániai iskolában. A jövô évtôl kezdve minden iskolában lesz legalább egy internethez kapcsolt számítógép - közölte Dan Nica távközlési és informatikai miniszter. A projektet, további 23-mal együtt, szerdán hagyta jóvá az információs technológia elômozdítására Nastase miniszterelnök által kezdeményezett kormányszerv. A 24 terv értékét mintegy 500 millió dollárra becsülik, finanszírozásukat a szaktárca vállalja az informatikai technológia meghonosításában érdekelt magáncégekkel
karöltve.

Partneri együttmûködés szakszervezet és csendôrség között

Partneri egyezményt kötött a csendôrség az Alfa kartell-lel. A két fél célja megelôzni és a törvény szellemében megoldást találni az esetleges feszült helyzetekre, hogy ezek ne fajulhassanak a közrendet sértô megnyilvánulásokig. A felek mindegyike jó közremûködést óhajt. Lehet békés tüntetéseket szervezni, mintegy bizonyítékul arra, hogy Romániában tisztelik a rendet - nyilatkozta a kartell elnöke, Bogdan Hossu.

Szabadkômûvesek világkongresszusa

Csütörtökön Madridban megkezdôdött a szabadkômûvesek 5. világkongresszusa 85 országból érkezett mintegy 600 küldött részvételével. Ezt a világpolgári mozgalmat immár csaknem minden államban elismerik - mondta Tomas Sarobe, a spanyol páholy nagymestere az ülések kezdete elôtt. A DPA jelentése szerint Sabore ellentmondott annak az elterjedt felfogásnak, hogy a szabadkômûvesek valamiféle elitet vagy titkos szervezetet alkotnának. Nálunk a bármely vallást és hitirányzatot követô emberek békés együttléte valósul meg - jelentette ki. A nagymester szerint a szabadkômûvesek egyetlen politikai irányzat mellett sem kötelezték el magukat. A nyilvánosság kizárásával folyó madridi konferencia címe: A XXI. században szükséges szabadkômûvesség. A mintegy 300 évvel ezelôtt indult, békés és igazságos együttélésre törekvô mozgalom eszménye a tökéletességre törekvô ember. A szabadkômûves elnevezés, a szabad, tehát nem céhhez kötött kôfaragók elnevezésébôl ered.

Mentegetôzik a McDonald’s

A McDonald’s kénytelen volt nyilvánosan elnézést kérni fogyasztóitól, mert az egyesült államokbeli gyorséttermeiben marhahús ízesítésû sültkrumpli került forgalomba. A cég elismerte, hogy a krumplikezelési eljárás során kisebb mennyiségû marhahús-ízanyag került kapcsolatba az élelmiszerrel, mielôtt a krumpliszállítmányok gyorséttermeibe kerültek volna. A marhaízû sültkrumpli különösen a vegetariánusok és a hindu fogyasztók körében keltett csodálkozást és felháborodást. A cég egyébként már 1990-ben kinyilvánította, hogy éttermeiben a krumplisütésnél tisztán növényi eredetû olajat fog használni, állati zsiradékot nem.

Pekingben épül a legmagasabb felhôkarcoló

A tervek szerint a kínai fôvárosban épül fel a világ legmagasabb felhôkarcolója. Sajtójelentések szerint a 120 emeletes irodaépület 520 méter magas lesz. A kínai fôváros új jelképének szánt, átszámítva egymilliárd dolláros beruházást jelentô felhôkarcoló felépítésérôl Pekingben írták alá a szerzôdést a hongkongi Ven Vej Po címû lap értesülése szerint. Az épületben mintegy száz tehnikai cég irodái kapnak majd helyet. Ami a világ égbenyúló irodaházait illeti, jelenleg a legmagasabbak a 492 méteres Petronas-tornyok Malajziában. Ôket követi a chicagói Sear’s torony (443 méter) és a sanghaji külkereskedelmi központ épülete (420 méter) - emlékeztet az AFP jelentése.

Világtalan a világ tetején

Két világcsúcs is született pénteken a világ csúcsán, valóságos csúcs- csúcsforgalom volt a Mount Everesten. Immár egy vak ember is meghódította a 8850 méter magas hegyormot, és egy 64 éves férfi személyében új korrekordere lett a csúcsot megmászóknak. A 32 esztendôs amerikai Erik Weihenmayer az elsô vak, aki feljutott a Himalája legmagasabb pontjára. Weihenmayer tinédzser korában veszítette el látását, és 16 évesen kezdett sziklamászásba. A Himaláját több társával együtt mászta meg pénteken, nagyrészt a fülére hagyatkozva: az elôtte mászók ugyanis kis csengettyûket akasztottak dzsekijeikre, és ezek hangja vezette a vak amerikait a világ tetejére. Csúcs-világcsúcsát csaknem egyszerre érte el az új korrekorderrel. A 64 éves - ugyancsak amerikai - Sherman Bull immár a legidôsebb ember, aki megmászta a Mount Everestet. Egy évet "vert rá" a korábbi doyenre, a japán Jamamoto Tosióra, aki tavaly kapaszkodott fel a csúcsra, 63 évesen. A héten amúgy született már rekord a Mount Everestet illetôen: ifjúsági világcsúcs. Kedden egy 15 éves sherpa, Temba Tsheri mászta meg a világ tetejét.

Ballagnak a kántortanító- képzôsök

Ma ballag a marosvásárhelyi Kántortanító- képzô Fôiskola végzôs évfolyama. Az osztályközösségi órát római katolikus szentmise és unitárius istentisztelet követi. A közös kicsengetési ünnepséget déli 12 órától a marosvásárhelyi Vártemplomban tartják.

Nagykôrösiek Szászrégenben

A Szászrégen és Nagykôrös közötti testvérvárosi kapcsolat keretében a szászrégeni 6-os Számú Általános Iskola és a nagykôrösi Petôfi Sándor Általános Iskola közötti együttmûködés újabb mozzanatára kerül sor május 27-én, amikor egy nyolctagú pedagóguscsoport látogat ide. Ez a látogatás annak a kiszállásnak a viszonzása, amelyet a szászrégeni pedagógusok tettek Nagykôrösön tavaly novemberben.

Neves személyiségek és jegyzetrovat

Szombaton fél öt és hat óra között városunk neves személyiségeivel László Edit élô mûsorban beszélget a Marosvásárhelyi Rádióban. Meghívottak Magos Etelka hegedûmûvész, Józsa Nemes Irén festômûvész, Krán Ernô bábszínész és könyvkötô mester, valamint Zsigmond Ferenc, a színmûvészeti intézet volt irodalmi titkára. A rádióstúdió 3-as stúdiójából közvetített mûsort az érdeklôdôk meg is tekinthetik. Szintén a Marosvásárhelyi Rádióban, vasárnap délben negyed egytôl, ismét mûsorra kerül az Így írtok ti jegyzetrovat, melynek e havi magaslabdája a "spicli". Errôl elmélkednek a munkatársak: Ambrus Attila, Bakó Zoltán, Bölöni Domokos, Cseke Péter, E. Ferencz Judit, Killár Katalin, Kozma Mária és Sebestyén-Spielmann Mihály. A mûsort Balázs Katalin és Boér Károly szerkeszti.

Kevesebb a munkanélküli

Jelenleg megyénkben 18.082 munkanélkülit tartanak nyilván, vagyis 1418 személlyel kevesebbet, mint egy hónappal korábban. Az állás nélkül levôk közül 14.820-an részesülnek segélyben. 2924 munkanélküli nem részesül semmiféle segélyben. A segélyre szorulók többsége (60%) képzettség nélküli munkás, 30,5%-a középfokú végzettséggel és 2,5%-uk felsôfokú végzettséget igazoló diplomával rendelkezik. A munkaerô-elosztó hivatalban bejegyzett adatok alapján a legtöbb munkát keresô a 25 év alatti fiatal. Áprilisban megyénkben a munkanélküliségi ráta 0,64 százalékkal csökkent, azaz 7%-os volt.

A mûvészeti iskola napjai

Május 28. és június 1. között kerül sor a marosvásárhelyi mûvészeti iskola napjaira. Ennek elsô mozzanataként hétfôn 16.30-kor a Köztársaság tér 9. szám alatti Egyesülés kiállítóteremben képzômûvészeti tárlatot nyitnak meg. Ugyanaznap este 18.30-tól a Kultúrpalota nagytermében lesz népdalelôadás. Az ezt követô napokban az érdeklôdôk részt vehetnek könnyûzene- és táncelôadáson, komolyzenei esteken, illetve néptáncmûsoron.

Javuló népszaporulat

A statisztikai hivatal havi kiadványának megfelelôen, bár még mindig negatív népszaporulatról beszélhetünk, 2000-ben javult a helyzet 1999-hez viszonyítva. Az elhalálozások száma továbbra is meghaladja az élve születettek számát, de tavaly csak 153-mal csökkent a lakosság száma, szemben a 974 személlyel, amennyivel fogyatkozott 1999-ben. Növekedett viszont a csecsemô- elhalálozások aránya. 2001 elsô negyedévében Maros megyében 1589 személy született, 1792-en hunytak el, 431 házasság köttetett és 204 válásra került sor.

Kultúrotthon-javítás

Túlélés-költségvetésbôl kell átvészelnie Balavásár községnek a 2001- es évet, tudtuk meg Máté János polgármestertôl, aki elmondta: még legalább 200-300 millió lejre lenne szükségük, hogy a negyedik negyedévben is megfelelôképpen tudják biztosítani a közvilágítást stb. Egyelôre a polgármesteri hivatal az ôszi költségvetés- kiegészítésben reménykedik. Az iskolák mûködésére, a tanárok fizetésére és a tankönyvekre megvan a szükséges összeg, ám az iskolák felújítására az idén gondolni sem lehet. Pozitívum, hogy a község 300 millió lejt fordíthat kultúrotthon- felújításra. Mivel a balavásári, kendi és egrestôi épületek elég jó állapotban vannak, a szóban forgó összeget a fületelki és szentdemeteri épületek felújítására, valamint a kiskendi kultúrotthon újraépítésére szánják.

Sóvidéki útjavítás

Javítják az összekötô utat Szováta és Székelykeresztúr között. Eddig a Makfalvát - Szolokmán, Siklódon és Etéden (ez utóbbiak Hargita megyében) keresztül - Székelykeresztúrral összekötô földúton száraz idôben is csak a vakmerô személygépkocsi-vezetôk közlekedtek. Mivel azonban a marosvásárhelyi Gaz Metan Siklódon végez fúrásokat, a makfalvi polgármesteri hivatallal egyezséget közöttek, amelynek értelmében lekövezik, és lehengerelik a Makfalvát Szolokmával összekötô 10 kilométeres utat, és Maros megyét elhagyva, Hargita megyében is jelentôs útjavítási munkálatokat végeznek Siklódig. Az út mentén mindenhol kiássák a sáncokat is. A munkálatok értéke Kutasi Zoltán makfalvi polgármester szerint meghaladja a 2 milliárd lejt. Amennyiben sikerül a több tíz éve megrongálódott Küsmöd patakán átvezetô hidat is megerôsíteni, lényegesen lerövidülhet az út Székelykeresztúr és Szováta között.

Gyarmathy János marosvásárhelyi szobrászmûvész több alkotótábor rendszeresen visszatérô vendége. Évek óta nem hiányzik például a németországi Iserlohnban mûködô nyári mûvészteleprôl. Az idén augusztusban is oda várják. De másfelé is gyakran hívják.

Így a napokban jött haza a Nyíregyháza- Sóstói Nemzetközi Éremmûvészeti és Kisplasztikai Alkotóteleprôl. Ez a tábor jubilál, huszonötödször nyitotta meg kapuit a környezô országokból érkezett szobrászok, éremmûvészek és a helybeliek elôtt. Most azokat hívták meg, akik az elmúlt 24 évben dolgoztak és díjat is kaptak a mûvésztelepen. Gyarmathy is a díjazottak között volt, most pedig az április 30- tól június 9-ig szervezett, kétszer három hetes táborozás elsô felében dolgozott a Sóstónál bronzöntô anyaországi, szlovákiai, csehországi és lengyelországi szobrász társaival együtt.

Táborzáráskor kiállítás nyílik a székesfehérvári múzeumban a telepen készült alkotásokból. Katalógust is kiadnak róluk. Köztük lesz Gyarmathy János két kisplasztikája is, az Álomkapu és a Menet.

Jelenleg a vásárhelyi mûvész egy másik mûvével találkozhat a nyíregyházi közönség. Az ottani Városi Galériában három bronzöntô mûhely, a csehországi Uherské Hradiste, Mezôtúr és Szekszárd mûvésztelepeinek válogatott alkotásaiból nyílt kiállítás. A szekszárdi Forma Symposion aktív résztvevôjeként Gy. J. ott is több szoborral bizonyította tehetségét, mûvészete eredetiségét. A Labirintus címû munkája látható a tárlaton.

Az újabb táborozásig meglehetôsen sûrû a szobrász programja. Határidôs köztéri feladatot kapott, nem is akármilyet.
A marosvásárhelyi Aquaserv cég székhelyének udvarára elképzelt Kós Károly-mellszobrot kell elkészítenie. Lehetôleg a Marosvásárhelyi Napokig, amikorra eltervezték a szoboravatást. Nagyméretû a kompozíció, bronzba, nemes kôbe álmodta a mûvész, hisszük, hogy idejében felölti végsô formáját és méltó lesz a kivételes személyiséghez, akinek emlékét hivatott ôrizni az utókor számára.

A Múzsa mai képanyagát Gyarmathy János plasztikáinak reprodukcióiból válogattuk.

- Mi is az EMKES, mi rejtôzik a betûnév mögött?

Az EMKE nevet megalakulásunkkor adtuk az egyesületnek, ami az Egyetemes Magyar Képzômûvészeti Egyesület rövidítése, késôbb figyelmeztettek rá, hogy az otthoni EMKE megtámadhat bennünket az egyesület nevéért, ezért került a végére az S, ami Stockholmot jelent.

Az egyesület vezetôsége Stockholmban székel, a nyolc vezetôségi tagja közül elnök: Tamás György, titkár: Dôry Hugó, pénztáros: Kisfaludy Lajos. A vezetôségnek van öt póttagja (szakmai és mûvészeti tanácsadók): Bartos József festômûvész (Munkács), Brúgós Gyula festômûvész (Debrecen), Dudás Gyula festômûvész (Nagybánya), Essig József fotómûvész (Kolozsvár) és Takács Gábor mûvészettörténész (Szentendre). Az egyesület kétévenként tart közgyûlést. Emblémánkat Damó István grafikus készítette.

- Kik az EMKES tagjai?

Az egyesület tagsága a következô: a zöme, szám szerint nyolcvankilenc képzômûvész, akik tagsági igazolvánnyal rendelkeznek, Svédországból, Magyarországról, Ukrajnából, Szlovákiából, Németországból és Romániából, ezenkívül van még nyolcvan tagja egyesületünknek, akik még nem küldtek fényképet a tagsági igazolványba. A képzômûvészeken kívül tagja az EMKES-nek a Stockholmban mûködô Hungaria labdarúgócsapat (tizenöt taggal), valamint húsz támogató tag. Összesen az egyesületnek tehát száznyolcvannégy tagja van.

- Mikor alapították az EMKES-t?

Az egyesületet 1994-ben alapítottam. Nem elôzmények nélkül, ugyanis 1989-tôl különbözô kiállításokat rendeztem saját gyûjteményembôl.

- Kiket állítottál ki?

Az EMKES rendezésében eddig hatvannégy kiállítást rendeztünk. A kiállítások színhelye volt: Svédországban - Stockholm, Södertälje, Solna, Göteborg, Ljungby, Tångagärdet, Eskilstuna, Lund, Uppsala, Kristianstad; Észtországban - Tallinn és Tartu; Magyarországon: Szentendre, Gyula, Békéscsaba, Budapest. A kiállítások nagy része csoportkiállítás, melyen egyszerre 40-50 képzômûvész szerepel, attól függôen, hogy mekkora helyiség áll rendelkezésünkre. Minden évben rendezünk egy egyéni kiállítást is, melyre meghívjuk a kiállító mûvészt. Eddigi meghívottaink: Macskássy József (Kolozsvár), Bardócz Lajos (Tiszakécske), Damó István (Kecskemét), Paskucz László (Kolozsvár), Petkes József (Nyíregyháza), Dániel Éva (Gislaved). Az egyéni kiállításokat Stockholmban rendezzük.

- Szerveztél alkotótábort is…

1996-ban rendeztem meg az elsô Magyar Alkotótábort Tångagärdeten, melynek hét képzômûvész meghívottja volt három országból: Dudás Gyula Nagybányáról, Veress Pál Kolozsvárról, Zsigmond Attila Marosvásárhelyrôl, Madarassy György és Petkes József Nyíregyházáról, Botár László Csíkszeredából és Pavluk Gábor Passauból.

- Összesen tehát…

A kiállításokon szereplô képzômûvészek száma meghaladja a kétszázat, ugyanis a kiállításokon szerepelnek az egyesületi tagok mûvei, valamint az én gyûjteményemben lévô mûvek - már nem élô vagy általam személyesen nem ismert képzômûvészek mûvei.

- Voltak jubileumi tárlataitok…

Jubileumi kiállításaink: 100 éves a Nagybányai Festôtelep, 850 éves Szentendre város, 1998 Stockholm Európa Kultúr-fôváros; 2000-ben pedig három kiállításunk volt a millennium tiszteletére.

- Honnan a barátságod a festôkkel, kapcsolatod a képzômûvészekkel - tudtommal mesterséged egészen távol esik a mûvészetektôl.

Mondhatom, hogy a képzômûvészetet és képzômûvészeket Svédországban való letelepedésem után ismertem meg. Tizenhét éven keresztül voltam a Kolozsvári Építkezési Tröszt emelôszerkezetek szakosztályának megyei fôfelügyelôje. Mindössze néhány képzômûvész barátom volt Kolozsváron, de mivel nem érdekelt a képzômûvészet, a mûtermükben soha nem jártam. Felismervén, hogy itt magyar körökben senki sem foglalkozik a magyar képzômûvészettel, elkezdtem a gyûjtést, késôbb pedig megalapítottam az egyesületet. Nagyon sok képzômûvészt ismertem meg ezáltal személyesen, egyesekkel levelezem. Személyes jó barátság köt a következôkhöz: Cs. Erdôs Tibor, Venczel Árpád, Imecs László, Novák Ildikó, Starmüller Géza, Veress Pál, az elhunytak között barátaim voltak: Miklóssy Gábor, Macskássy József, Kovács Károly. Barátaim még: Dudás Gyula, Szántó András, Kovács Bertalan és Vésô Ágoston Nagybányáról, Maszelka János, Moldován Gyula, Molnos Zoltán Székelyudvarhelyrôl, Tolnay Tibor (Nagyvárad), Kovács Géza (Sepsiszentgyörgy), Botár Edit (Budapest), Petkes József (Nyíregyháza), Brúgós Gyula (Debrecen), Bartos József (Munkács), Paulovics László (Iserlohn) és Takács Gábor mûvészettörténész (Szentendre) stb.

- Nemcsak gyûjtesz és kiállításokat szervezel, másra is kiterjed a figyelmed, könyvek kiadását segíted például…

Egyesületünk mûvészettel kapcsolatos könyvek kiadatásában is részt vett. Íme a kiadványok: Banner Zoltán: Teremtô önvédelem; Murádin Jenô: Nagybánya, a Festôtelep mûvészei; Petkes József: Néprajzi barangolások a Partiumban. Az egyesület elsô egyéni kiadása 2000-ben volt: Gazdovits Miklós: Az erdélyi örmények történetébôl. Ez a könyv abban kapcsolódik a mûvészetekhez, hogy felkérésemre Balla Tibor szamosújvári festômûvész készített hozzá illusztrációkat.

- Segítitek a Házsongárd Alapítványt…

2000-ben alakították meg Kolozsváron a Házsongárd Alapítványt. A kuratórium tagja feleségem, Tamás Mária is. Ebben a munkában segítséget nyújt az egyesületünk. Pénzt szerzünk a temetôben levô gazdátlan sírok helyreállításához.

- Mi lesz a következô tárlat?

A legközelebbi tárlat az erdélyi örmények kiállítása lesz Szentendrén, majd ugyanebbôl az anyagból kiállítást szervezünk Stockholmban is.

- Miért szerzôdtél a Tompa Miklós társulathoz?

Az utóbbi két évad elôadásai, gondolok itt az Anca Bradu és a Novák Eszter rendezéseire, meggyôztek arról, hogy a marosvásárhelyi színháznál jó munka folyik. Az a vágyam teljesült is, hogy Novák Eszterrel dolgozhassak, hiszen a 3:1…- ben eljátszottam egy fôszerepet, amit nagyon szeretek. Tulajdonképpen év elejétôl szerettem volna elérni, hogy Marosvásárhelyen is játsszak és Sepsiszentgyörgyön is, ez is részben sikerült, mert egy negyedéves produkciónk, Pirandello: Az ember, az állat és az erény, Bocsárdi László rendezésében, a szentgyörgyi színház mûsorára került. Évad végén még szerettem volna játszani egy elôadásban ott, de a produkció nem jött létre.

- Milyen egy társulatban élni?

Úgy érzem, valahogyan meg kell találni a középutat, mert egyrészt fontos, hogy egy színész egy társulat tagjaként kezdje el a pályafutását és ott maradva részt vegyen egy úgymond társulatépítésben, de ugyanolyan fontos, hogy a színész megkapja azt a szabadságát, hogy ha alkalma van rá, más társulatoknál is kipróbálja magát.

- Mennyit dolgoztál, mit tanultál az elmúlt évadban?

A 3:1…-ben kapott szerepemmel nagyon elégedett voltam, A miniszter félrelépben is fôszerepet kaptam, a titkárét. Nem panaszkodhatom, hogy elsô évben nem volt feladatom. A munkák folyamán jól éreztem magam, a 3:1… három hónapos munkaideje alatt fizikailag is elfáradtam, A miniszter…-bôl sokat tanultam a mûfajról. A jól megírt vígjáték tulajdonképpen úgy mûködik, mint a matematika, nem lehet mellébeszélni. A poénok ki vannak számítva, és olyan elôadásritmust igényelnek, aminek nem szabad alámenni, mert másként nem érvényesülnek.

- A Pirandello-elôadás milyen nyomot hagyott benned?

A fôiskolás vizsgaprodukciók közül ezt szerettem a legjobban, már harmadéven született belôle egy vizsga, úgyhogy itt-ott két éve játsszuk. Úgy érzem, ebbôl a munkafolyamatból tanultam a legtöbbet és hasznos az is, hogy ilyen sokáig újra meg újra el kell játszani. Kicsit sajnálom, hogy a csapat így elszakadt, hárman kerültek Csíkszeredába, ketten Szatmárra, ketten Sepsiszentgyörgyre, Nagyváradra egy ember, szintén egy Egerbe, én pedig itt maradtam. Nagyon jólesik találkozni a többiekkel, havonta játsszuk még most is az elôadást, és jó lenne, ha egy színháznál ez a társaság még együtt dolgozhatna valamikor.

- Egy nagy nézettségre számító, az idei filmszemlén díjazott filmben, a Macerás ügyekben is szerepelsz.

Ebben a filmben Kozma Attila kollégámmal játszottunk, és úgy kerültünk bele, hogy Hajdú Szabolcs magyarországi filmrendezô, fôleg a Pirandello- elôadás kapcsán, felfigyelt ránk és elhívott. 2000 júniusában volt a film forgatása és az az egyetlen gondom, hogy még nem tudtam megnézni magát a filmet. Az elôadások annyira lefoglaltak, hogy nem tudtam elmenni a filmszemlére és késôbb sem valamelyik vetítésre. Remélem, hogy a marosvásárhelyi közönség is meg tudja majd nézni ezt a filmet, ha a mozikban nem is kerül forgalmazásra, valószínû, hogy a rövidfilm-fesztivál egyik estéjén ez lesz a nagyfilm.

- Következô filmszerepek lesznek-e?

Erre sajnos, nem tudok válaszolni, nagyon sok tényezôtôl függ. Magyarországon, és nem csak ott, minden rendezônek megvan a többé- kevésbé szilárd stábja, amivel általában együtt dolgozik. Esetleg arra számíthatok, hogy ha Hajdú Szabi még fog rendezni filmet, akkor talán kapok szerepet tôle, de hogy más rendezô felfigyeljen rám és munkára hívjon, arra kevés lehetôséget látok.

- Elôszeretettel dolgozol vígjátékban?

Már a fôiskolán, az elsô két évben a tanárok az úgynevezett komikus vénámra figyeltek fel, de harmadéven volt két vizsgám, A salemi boszorkányok és Tömörkény Barlanglakókja, ahol a nem komikus mûfajban is jól éreztem magam. Arra tényleg kell ügyelnem, hogy a késôbbiek folyamán, ha felmegyek a színpadra egy komolyabb szerepben, a közönség ne kezdjen nevetni. Nem szeretném, ha beskatulyázódnék a komikus figuráimba.

- A színészi életvitel mennyire jó?

Anyagilag kevésbé. Ami a munkámat illeti, mindig magammal viszem a hétköznapi teendôim közé, elôadások elôtt is izgulok, a próbafolyamatok alatt éjszakánként is azon gondolkodom, vajon milyen lesz ez az elôadás, hogy fog sikerülni. Jelenleg még egy dolog aggaszt, szeretnék elmenni katonának, hogy ezt végre magam mögött tudhassam. Amíg nem róttam le, addig zavar a tudat, hogy még hátra van. Hátha majd ott is szerzek néhány tapasztalatot, ötletet, amit késôbb felhasználhatok valamilyen munkában.

Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben,

jöjjön el a te országod,

leljünk tágas határra a kenyérben,

arcot a nevetésnek, sajátot,

reggelre, melyben madárként kel fel a

nap,

és a szív fáján estig dalol,

csahos délre, mely gerincünkbe nem

harap,

tûzhelyre, melyben csillag pattog.

Mert csak akkor szabad a szó,

ha szabad a mindennapi kenyérben.

Jöjjön el a te országod,

mintha mannaként teremne az égben.

Nem lépek olyan vízbe,

melyen, mert sekély

és besároznám magam,

járni kell.

Forma és tartalom

kutya-macska -

kergetik egymást,

míg átjutnak a kerítésen.

Pocsolyában nem edzek.

Tûzön át, és nem mocskosan

kell eljutnom az istenekhez.

Egyszerre üldöz öt intergalaktikus bomba nô, az Univerzum két ôre és egy csapat pufikezeslábas ûrkalóz.

Ôk a barlangi medve népe: tömzsi, szôrös, karikalábú szerzetek; de már rendelkeznek a beszéd adományával.

Figyelj, ne engedd el az 58-ast! Ne engedd el a 6458-ast!

Maar dak ik versta ik miet, versta ik niet, spreekt gij vlaams?

Persze nem egy marcona vérgonosz, hanem egy szelíd teremtés (bár két méternél is magasabb hústorony), akirôl egyszer csak kiderül: különleges képességekkel rendelkezik.

Nincs kihegyezve az élet örömeire.

Bármilyen kultúrába születünk, a szívünket egyformán a végtelenségbôl hozzuk.

Jeruzsálem örmény negyedében már tizenöt évszázada domináns épület a Hagopiants kolostor. Az örmények voltak az elsôk, akik elfogadták a kereszténységet, templomot emeltek, mely egyike lett Jeruzsálem nevezetes szent helyeinek s egyben az örmény diaszpóra otthona és menhelye.

A politika nem izgat, az Úristen tudja, hogy kell a világot formálni.

Aki elég nagy mûvész tud lenni, az meg is ôrzi a szívét a kultúrák ellenében, s mûvészetét maga hajlítja, teremti, formálja ki a kor kötelezô mûvészi játékszabályai és eventuális lehetôségei és konvenciói ellen is.

Affektált majmot alakít, feminin beütéssel.

Minden változik, csupán egy örök: a zseniális tehetség, a csodálatos hang, a voce, az egyéniség sugárzása, amit semmi nem pótolhat.

Ádámházán nagy lábon él a 800 holdas földbirtokos, Ladányi Mihály, miközben intézôje, Pókai szorgalmasan fosztogatja. Brüsszelben is érezni a háború szelét, ami nagyon megnehezíti hôsnôink életét.

A nô kibelez és bekebelez.

Az egyiptomi piramisokat több mint 400 éve építették. Ide temették a fáraókat.

Az Amazonas a világ legbôvízûbb folyója.

Hanyatlasz, Atlasz.

Anyám, az álmok nem hazudnak, apám félig székely, vagy tán egészen az.

Takaros kis városunknak is van egy különös Bolond Istókja, Orla, aki egyszer lenyelt egy békát, ezért aztán elnevezték Békanyelônek.

Gyôzni. Konfliktussal.

A város neve Velence, a festôé Tiziano. Csodálatos tárházát láthatjuk finom, érzékeny portréinak, amelyeket érett fejjel, idôsebb korában festett meg.

A magányos fiatalember szerencsétlenül mozog a nôk társaságában, ezért barátai tanácsára elmegy egy mágiában jártas szépasszonyhoz.

Az egyetlen frivolság az életében, hogy titokban rajong a fônök titkárnôjéért.

Selymes durbincs, a legnagyobbak mérete 20 cm, ívás ideje április-május.

Cyranót egész Párizs csúfolja hosszúra nôtt orra miatt.

Bár szüzességet fogadott, nem bír ellenállni a lány varázsának.

A kelták oly becsben tartották költôiket, hogy kitüntetésképpen a királyi udvarban az asztalnál saját széket adományoztak nekik. Az elmúlás hol fájdalmas, hol finom humorral illusztrált pillanatait éljük át, miközben követjük a szék vándorútját.

Mohammed 11 éves, Asszuánban él. Kedvenc hangszere a dob, az ôsi núbiai dob, amihez énekel is.

Milyen érdekes a hihetetlen képességeket mutató, egyéni színeket felcsillantó, senki máséval össze nem téveszthetô festmények mögött meglátni a hiú, szakmai elismerésre mohón vágyó, a hízelgésnek is behódoló mestert!

Sorsszerû körré hajlíthatja-e a szerelem két ember életpályáját?

Váratlanul hatalmas robbanás rázza meg.

Egy arra járó jachtról a partra úszik Liza, akinek elege lett társaiból.

Ám az is kiderül, hogy a szépség gonosz erôk befolyása alatt áll.

A bejelentkezett tekecsapat érkezése nagy meglepetést vált ki: apácák jönnek Hamburgból és egyikük még szörfözni is szeretne.

És ha nem ô, akkor kicsoda?

Nem lehet könnyû munka az Egyesült Államok elnöke mellett testôri szolgálatot teljesíteni.

Ennek ellenére nem vagyok az a kimondott kaméleontípus, aki testével-lelkével beleveti magát a szerepébe.

Marx és Heidegger végül is abban egyek, hogy röpdösô virágfejektôl tarka rétnek a filozófia kórházi lepedôjét képzelik.

Az esküvôtôl sosem megy el az emberek kedve.

A válással korántsem ér véget két felnôtt ember elromlott kapcsolata.

Több szemtanút pszichiátriai vizsgálatnak vetnek alá, mivel az ôrületbe kergetik kihallgatóikat; azt állítják, a tettes azonos az áldozattal.

Legmerészebb álmaiban sem tudta volna elképzelni azt, ami manapság már szinte szokványos, hogy zuhanás közben kétszáz ejtôernyôs hoz létre érdekes alakzatokat a levegôben.

Akinek bármely keserves kínok árán megadatott, hogy egy kamerán megnyomhatja a gombot, annak az a kötelessége, hogy azt az emberi gondolkodás humánusabbá tételéért tegye.

Mit jelent a millennium az erdélyi emberek számára?

Kovács Öcsi nemsokára kistestvért kap, s a szülôknek komoly gondot okoz, hogyan mondják meg neki az újságot.

A szóváltást egy elcsattanó pofon követi, melybôl akkora botrány kerekedik, hogy azt csak két fiatal szerelmes tudja helyrehozni.

A dolgozónak igencsak meg kell gondolnia, hogy a sarkára álljon-e, mert ha a helyzet elmérgesedik, mindenképpen ô húzza a rövidebbet.

Nyugodtan gondoljon a jövôjére.

A kert kis kápolnája, a narancsfák, a szökôkutak, a fák közé rejtett kerti lak harmóniát áraszt és merengésre csábít.

Kiemelkedô teljesítményéért versenyképes javadalmazásra számíthat.

Legfontosabb az Ön lelkes hozzáállása, amely biztosítja, hogy ügyfelei minden alkalommal örömmel várják hívását.

Revelatív elsô kötet, önismétlô második, azután pedig szürkeség vagy semmi.

Milyen lesz a jövô embere? A jövôben elôre megtervezhetjük utódaink természetét, személyiségét.

Az írásképelemzés és az ebbôl készült szakjellemzés alapján szinte teljes bizonyossággal felmérhetô a jelentkezôk munkához, munkahelyhez való viszonya csakúgy, mint az, ha mondjuk valakinek rendezetlen a magánélete vagy például zugalkoholista.

A falu derék rendôrét, Hamisht elhagyta gyerekkori szerelme, Alexandra. Az is kiderül, hogy a Nagy Geordie Robb veri a feleségét.

Hû társa egészen ügyesen lát hozzá a nagynéni és az unokahúg által vezetett régiségkereskedés nagy értékû napóleoni medalionjainak visszaszerzéséhez.

Sade testamentuma is nagyon felkavart: azt kéri, hogy a hamvait szórják szét a szélben, hogy az emberiség feledje el a mûveit és a nevét is. Szeretném, ha én is ezt kívánhatnám. Hamisnak és veszélyesnek tartom a megemlékezéseket, a nagy embereknek emelt szobrokat. Mire jó az ilyesmi? Éljen a feledés! Szerintem csak a semmiben van méltóság.

Abélard és Héloise a világirodalom egyik leghíresebb szerelmespárja.

Ebbôl a történetbôl arra a következtetésre jutottam, hogy az állatok meghálálják szeretetükkel a gondozást.

Aki népdalt énekel, az csakugyan virágot ültet életünk gyalogútjára, színessé teszi a hétköznapok terheitôl megszürkült jelent, s egyben reményt ébreszt, hisz amíg az ember énekel, bizakodhatunk.

A kráter nagy kiterjedésû elliptikus belsejében több ezer emlôsállat él, számos veszélyeztetett faj számára Ngorongoro az egyetlen menedékhely.

Az 1850-es évek végére a forradalmi hullám nemcsak a Habsburg Birodalom országaiban, de egész Európában elcsendesült.

A kábulat víziója? A vad mámor szüleménye?

Legkülönfélébb állatai a szumátrai orrszarvú, a halászmacska, a vöröslábú mókus, a makákó. A többi maradjon meglepetés.

Rafináltan szerkesztett kirakós játék, vagy inkább filozofikus esszé a szerelem hatalmáról.

A legöregebb menyasszony 102 éves volt, a legdrágább esküvôi ruha hárommillió dollárba került.

A tasmánok nagyon tisztelik gróf Mikó Imrét, Erdély Széchenyijét.

Ingyenpezsgô, pofafürdô, filmeznek.

Aki dát mond, mondjon bát is.

Hogy mi a súlya fenekemnek.

az én arcom

a te arcod

az ô arca

a mi arcunk

a ti arcotok

az ô arcuk

Isten

Jó füvek illata lenni

madarak röpte, köd,

fuvallat, halk nesz, csönd.

Pillanattá lenni. Érveréssé.

Sorsod vitorlaként

a szélbe tartani.

Papp Attila eddig több gyermekverskötetet közölt, most - mintegy továbblépve - az epika területére kalandozott el, miközben kötô voltát megôrizte. Oktondi okosok címû könyvében (Erdélyi Gondolat Könyvkiadó) verses meséket tett közzé. Népmeséket, anekdotákat dolgozott fel, forrásai között Benedek Elek-mesék és Heltai Gáspár-fabulák is vannak. A Benedek - Heltai anyag a kötet szövegeinek éppen a felét teszi ki (nyolc történet). Olyan alapanyaghoz nyúlt, amelynek eszmei tartalma - megérzése szerint - ma is idôszerû.

A népi illetve népies "sztorik" megverselésének régi hagyományai vannak. Az utóbbi harminc-negyven évben nálunk Szilágyi Domokos kísérletezett hasonló "átírásokkal" (ezeket mesteri szinten valósította meg), 1972-ben Hajdu Zoltán közölt egész kötetre való népmese-feldolgozást (Forró vizet a kopacnak!). Mintákban tehát nem volt hiány. Míg Szilágyi és Hajdu változatos ritmus- és rímtechnikával dolgozott, addig Papp Attila a magyaros (hangsúlyos) verselést részesítette elônyben. Uralkodó jelleggel a 8/7-es ritmika van jelen, ettôl csak háromszor tér el, 8/6-ra változtatva a kétütemû sorokat.

A költô a prozódia (verstan) vonatkozásában elég pontos munkát végzett. Külön is dicsérnünk kell a kimunkált rímeket, amelyek elôsegítik a sajátos verszene el- és befogadását. "Andalít a síp zenéje" - írja a szerzô az 59. oldalon. Nos, ez az "an- dalító" muzsika a kötet egész anyagának szerencsés velejárója. Íme: "Túl a réten, túl az erdôn,/ túl az Óperencián,/ élt egy asszony nagy fiával,/ most is élnek még talán.// Roskadt vályogfal tartotta/ fölöttük a nádtetôt,/ nem kért szállást ott a Bôség,/ mikor járt a ház elôtt…" (Palkó király)

Néha egészen eredeti, költôi erejû megfogalmazásokra bukkanunk: "Palkó ment tovább az úton,/ szônyege a tarka rét…" (22. old.); "Szép királynô, hosszú bánat/ súlyos, mint a kôrakás!…" (24. old.); "Rázzák fönn a felhôpárnát,/ tolla földre, fára hull,/ a szél pengô ágak húrján/ citerázni most tanul…" (72. old.).

Kicsit értetlenkedtünk viszont, amikor A rók&aac