Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Regionális összejövetel Bukarestben

Adrian Nastase miniszterelnök hétfôn a parlament palotájában megnyitotta a személyekkel való üzérkedés és illegális migráció leküzdésének szentelt regionális összejövetelt.

Felvezetôjében kifejtette, hogy az európai országok minél hatékonyabb együttmûködést kell kifejlesszenek a szervezett bûnözés leküzdéséért. Az emberekkel, a kábítószerekkel való kereskedelem elleni harc újabb kihívást jelent az egyéni és kollektív biztonságra nézve Európa dél-keleti részében. A kormányfô reményét fejezte ki, hogy a bukaresti összejövetel minél jobb helyzetfelmérést végez a határokon átnyúló jelenségrôl, és megoldásokat talál hatékony megfékezésére.

Elmondta még, hogy a kormány kiemelt feladatának takinti - mind az integrációra, mind pedig a nemzetbiztonság megszilárdításra nézve - a nôkkel és gyermekekkel való kereskedelem, valamint az illegális migráció leküzdését, párhuzamosan azoknak a közösségi normáknak az elfogadásával, amelyek a migrációt, a menedékjogot és a határok ellenôrzését szabályozzák.

Az országos szakszervezeti tömb (OSZT) vezetôtanácsa a szociális paktum fenntartása mellett döntött azzal a feltétellel, hogy folytatják a tárgyalásokat ennek javításáért - nyilatkozta hétfôn Matei Brabanu alelnök.

Az OSZT-nek négy nagy célkitûzése van: az infláció csökkentése, a pénzügyi fegyelem meghonosítása összgazdasági viszonylatban, a pénzügyi zárlat mérséklése és a gazdasági teljesítmény tartós növekedése. Rövid távon a szakszervezet a nyugdíjtörvény módosítását igényli. A tömb vezetôi arra figyelmezetettek viszont, hogy a megállapodások be nem tartása tiltakozó akciókhoz fog vezetni.

Közölték továbbá, hogy az OSZT intézményesített kapcsolatrendszert kíván kiépíteni az RTDP-vel.

Aktuális

Tíz év után végre törvény szabályozza a kisebbségi anyanyelvhasználatot a közigazgatásban. Amellett, hogy a szabályozás nagyobb döntési lehetôséget biztosít helyi szinten, elôírja az anyanyelvhasználatot ott, ahol a kisebbségek aránya meghaladja a 20 százalékot. Ami azt jelenti többek között, hogy a szóban forgó kisebbséghez tartozó lakosok szóban és írásban anyanyelvükön fordulhatnak az intézményekhez, és a válaszokat román és szintén anyanyelven kapják.

Az új törvény ellen, amely holnap lép érvénybe, egyesek még mindig berzenkednek. Hol erre, hol arra hivatkoznak, csak azért, hogy megpróbálják késleltetni annak alkalmazását. Van, aki az alkalmazási normákat várja, mások meg kétségbe vonják az 1992-es népszámlálás adatait, és megint mások aggódnak, nehogy elmagyarosítás legyen a vége a dolognak.

A hétvégén Marosvásárhelyen megrendezett kisebb incidenstôl eltekintve (amikor is egy újságíró kollégából kitört az "igazságérzet") igen civilizált hangnemben lezajlott szeminárium alkalmat adott a színvallásra. Ami meg is történt, hiszen a kormány központi és helyi képviselôi határozottan állást foglaltak a törvény alkalmazása mellett. Optimizmust, erélyességet véltünk felfedezni szavaikban. Hogy mennyire sikerül majd valóságosan alkalmazni a jogszabályt, ez menet közben kiderül majd.

A szeminárium résztvevôi egyre-másra hangsúlyozták, hogy türelem, de fôleg jóhiszemûség szükséges ahhoz, hogy a helyi önkormányzatokban sikeresen alkalmazzák a törvényt. Megvallom, kissé túlzásnak tûnt ez az állandó jóhiszemûségre való hivatkozás, hiszen a törvény törvény, kötelezô betartani mindenkinek, akár jóhiszemû, akár nem. Az RMDSZ elnöke szerint azért fontos a jóhiszemûségre hangsúlyt fektetni, mert "a törvény alkalmazását lehet siettetni és késleltetni. Határhelyzetekben végeérhetetlenül lehet vitatkozni arról, hogy a százalék hány százalék, a statisztika milyen statisztika, hogy melyik helységnév az elfogadott és melyik nem". Szerintem a Statisztikai Hivatal adatai világosak, úgyszintén a Román Akadémia által a hagyományos helységnevekrôl összeállított lista is. Mellesleg a törvény április 23-án jelent meg a Hivatalos Közlönyben, egy hónap alatt lett volna idô ezeket az adatokat közölni a prefektúrákkal. Nem ártott volna az sem, ha a prefektúra, mint annyiszor megtette földügyben, összehívta volna az érintett községek polgármestereit, felkészítés végett. Másfelôl talán mégiscsak szükség lett volna néhány pontosítás kidolgozására, hogy egyeseknek ne legyen alkalmuk "végeérhetetlenül" vitatkozni a törvénycikkelyeken. Summa summárum, nagyon úgy néz ki, hogy az önkormányzatokat teljesen felkészületlenül éri a dolog, ebbôl kifolyólag könnyen elképzelhetô, hogy még sok víz lefolyik például a Maroson, amíg valóságosan is mûködni fog a törvény.

Martonyi János a státustörvényrôl

(MTI) A Kurier címû bécsi lap szombaton tudósítója, George Berenyi írását közölte "Izgalom a határokon túli magyarok számára tervezett jogok körül", amelyben a szerzô idézi Martonyi János külügyminisztert.

Martonyi azzal érvel a határokon túl a státustörvénnyel kapcsolatban felmerült kételyekkel és zavartsággal szemben, hogy "Kereken három millió magyar él a szomszédos országokban, s mi azt kívánjuk, hogy ott is maradjanak és ott legyenek boldogok".

Berenyi ismerteti a törvénytervezetben foglaltakat, továbbá Adrian Nastase román és Mikulas Dzurinda szlovák kormányfô ezzel kapcsolatosan kifejtett aggályait, majd megállapítja: egyes szomszédos országok nacionalista köreiben azoknak a részérôl hangzanak el élesebb bírálatok, akik Antall József volt kormányfô legendás kijelentésében - amely szerint lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni -, és Orbán Viktor azon tervében, hogy a szétszabdalt nemzetet határmódosítás nélkül egyesíteni kívánja, nem akarták meghallani a korlátozó szavakat.

Végül a szerzô újra Martonyi Jánost idézi, aki "a politikai retorikával megfogalmazott üzenetekre nem kíván reagálni", s úgy véli, hogy a feszültségeket párbeszéd útján kell megoldani. "A konzultációkra nyitottak vagyunk, s ilyenek Romániával már folynak is. A törvényen való munkálkodás során folyamatosan kapcsolatban állunk az Európai Unióval és tekintetbe vesszük a már létezô kisebbségi megoldásokat, mint amilyen például Németország és Dánia között létezik. Egyébként Romániában és Szlovákiában is hoztak nemrég olyan törvényeket, amelyek hasonlóak a mienkhez" - mondta a miniszter.

Végül hangsúlyozta: Budapest olyan törvényt tervez, amely a magyarok nemzeti összetartozását rögzíti. A határokon túli magyaroknak a szomszédos országokban "nem két identitás között kell választaniuk, hanem egyidejûleg két közösséghez tartozhatnak". Ez nem veszélyeztetni fogja a térség stabilitását,, hanem ellenkezôleg, "a kisebbségek híd-szerepe útján erôsíteni fogja azt" - idézte a magyar külügyminisztert a Kurier címû bécsi lap.

Vélemények a kettôs állampolgárságról

A kettôs állampolgárság intézménye önmagában biztosan nem váltaná ki a státustörvényt, most ez utóbbira kell koncentrálni - vélekedtek a határon túli magyar szervezeteknek a Duna Televízió Heti Hírmondó címû mûsorában vasárnap este megszólaló vezetôi.

Orbán Viktor miniszterelnök ezzel kapcsolatos vasárnap reggeli nyilatkozatára reagálva Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártja ügyvezetô alelnöke úgy vélekedett: a kettôs állampolgárság kérdését elôször a határon túl élô magyarságtól függetlenül kell megvizsgálni, a tekintetben, hogy illeszkedik-e a magyar jogrendbe. - Az, hogy a kettôs állampolgárság segítene-e a határon túl élô magyarokon, attól függ, hogy melyik országban élnek - tette hozzá.

Borbély László, a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségének (RMDSZ) ügyvezetô alelnöke ezzel kapcsolatban elmondta, hogy Romániában például kettôs állampolgár nem lehet közhivatlanok, ahogyan választott tisztségviselô sem. Szerinte is inkább a státustörvényre kell koncentrálni.

Hasonlóan vélekedett Kvarda József, a Csemadok elnöke.

A státustörvénnyel kapcsolatos reakciókról szólva a politikusok mindegyike úgy fogalmazott: a fenntartások, elutasító vélemények belpolitikai indíttatásúak, mind Romániában, mind Szlovákiában.

Emlékeztettek arra is, hogy mindkét országban létezik olyan jogi forma, amely lehetôséget nyújt a külföldön élô szlovákok, illetve románok támogatására.

Duray Miklós szerint ezek a magyar státustörvényben megfogalmazottnál nagyobb kedvezményeket nyújtanak. Hozzátette: a magyar jogszabály abból indul ki, hogy csökkenteni kell a határokon túl élô magyarok magyarországi "jogi idegenségét", ugyanakkor erôsíteni a szülôföldön maradás és az ott boldogulás lehetôségét.

Törvénytervezet a külföldön élô ukránokról

A külföldön élô ukránok az ukrán nemzet részét képezik - szögezi le a róluk szóló ukrán törvény tervezete.

A törvénytervezet szerint a leendô jogszabály kizárólag Ukrajna területén biztosítana kedvezményeket a külföldi ukrán igazolvánnyal rendelkezôk számára. Ezt az igazolványt azok kaphatnák meg az ukrán külképviseletek közremûködésével, akik okmányokkal tudják igazolni, hogy ukránok, illetve azt, hogy ôseik azok voltak - tájékoztatta az MTI kijevi tudósítóját Tóth Mihály, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, az ukrán elnök mellett mûködô nemzetiségi szervezetek képviselôinek tanácsa tagja.

Az igazolvány feljogosítana az ország területére történô korlátlan idôtartamú beutazásra és kedvezményekre a vízumkiadásban. Birtokosai számára az ukrán állampolgárokéval egyenlô jogokat biztosítana az oktatásban, a munkavállalásban és a vállalkozásban. Soron kívüli letelepedésre, ennek megtörténte után birtokszerzésre is feljogosítana, és egyszerûsítené a honosítási eljárást.

A törvénytervezet elfogadását akadályozza, hogy a baloldali pártok nem értenek egyet a készülô jogszabály azon rendelkezésével, mely szerint csak etnikai alapon ismernék el a "külföldi ukrán" jogállást. Ezek a pártok ugyanis a "föld joga" elvéhez ragaszkodnak, vagyis azt szeretnék, hogy mindazok megkaphassák a külföldi ukrán státust, akik, illetve akiknek az ôsei valaha a mai Ukrajna területén éltek.

Több megye prefektusa jelezte, hogy egyes megyei tanácsok nem tartják be a központi költségvetés határozatait, jelentette ki a pénteki telekonferencián Adrian Nastase kormányfô. Felszólította a megyéket, igyekezzenek minél elôbb elfogadni a helyi költségvetéseket, szigorúan szem elôtt tartva a központi költségvetés vonatkozó elôírásait. Ugyanakkor Octav Cosmânca közigazgatási miniszter megyénként kérte számon a helyi büdzsék helyzetét.

Maros megye, más megyékhez viszonyítva, meglehetôsen jól áll ezen a téren. Május 15- én elfogadták a megyei tanács költségvetését, és a tervek szerint a hónap 25-éig az összes közigazgatási egység megszavazza saját költségvetését. Ioan Toganel prefektus tájékoztatása szerint a helyi tanácsok nagy része május 24. és 25-ére programálta az ülését. Huszonnegyedikén 28 tanácsülésre kerül sor, a következô napon, azaz 25-én pedig 31 helyi tanács készül saját költségvetése elfogadására.

Ugyancsak a kormányfôi utasítás értelmében, minden egyes helyi tanácskozáson jelen kell lennie a prefektúra, a megyei tanács, illetve a megyei közpénzügyi igazgatóság egy-egy képviselôjének.

Vatikáni konzisztórium

Rendkívüli konzisztórium kezdôdött hétfôn a Vatikánban, ezen a katolikus egyház összes bíborosa a pápa elnökletével megvitatja az egyház elôtt álló legfôbb feladatokat a harmadik évezred küszöbén.

A konzisztórium a bíborosok tanácsa, valóságos "tanácsadói" testület. A "rendes" konzisztóriumot a katolikus egyházfô bizonyos rendszerességgel hívja össze. A "rendkívüli" konzisztóriumok gyakorlatát II. János Pál vezette be. Az elsô ilyen jellegû összejövetelre pápává választása után egy évvel, 1979-ben került sor, akkor a Római Kúria helyzetérôl és a Vatikán pénzügyeirôl volt szó. Az 1982-es rendkívüli konzisztórium szintén sokat foglalkozott a pénzügyi témával, de elsôsorban a kánoni jog reformját vette górcsô alá. A Kúria szerkezeti és mûködési megújulását az 1985-ös bíborosi tanácsülés tárgyalta, 1991-ben pedig az élet védelme és a szekták terjedésének problémája állt a vita középpontjában. A legutóbbi rendkívüli konzosztóriumon, 1994-ben a jubileumi szentév elôkészítése volt a fô téma.

Római vatikáni szakírók tudni vélik, hogy e mostani fórum összehívásának ötlete Roger Etchegaray bíborostól, a jubileumi rendezvényeket szervezô bizottság elnökétôl származik. A pápa ugyanis kereste annak a módját, miként lehetne az elmúlt esztendôben lezajlott jubíleumi események hatását fenntartani a jövôben is. Ez tükrözôdik a témaválasztásban is: "Az egyház elôtt álló távlatok a harmadik évezredben". A fôpapok ezt a rendkívül sokrétû témakört II. János Pál "Novo millennio ineunte" (Az új évezred kezdetén) címû, a jubíleumi szentév kapcsán írt apostoli levelének tükrében vizsgálják.

Napirenden szereplô témák: Krisztus hirdetése és a párbeszéd a többi vallással, az életszentségre való felhívás és az életszentség lelkipásztori gondozása, a "természetes vallás" (New age és a természetimádat) által jelentett kihívás, a kollegialitás és az ökumenizmus, a gazdasági globalizáció és a szegénység "botránya", a szexualitással és a biotechnológiákkal kapcsolatos egyházi álláspont, valamint az egyház jelenléte a tömegtájékoztatási eszközök világában.

A konzisztóriumra az egyháznak mind a 183 bíborosa hivatalos, de nem mindegyik tudott megjelenni elôrehaladott kora vagy betegsége miatt.

A Társadalmi Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) hatalomra kerülése után bejelentette, hogy módosítja a 2000. évi 1-es számú, a föld és erdô jogtulajdonba helyezésérôl szóló törvényt. Az RMDSZ a törvénymódosítás kedvezôtlen hatásainak kivédése érdekében létrehozta tárgyalócsoportját, amelynek tagjai dr. Garda Dezsô, Tamás Sándor, dr. Kelemen Atilla parlamenti képviselôk és Pete István szenátor. A tárgyalások négy hónapja kezdôdtek el. Eddig kevés konkrétum került nyilvánosságra, helyettük annál több találgatás, spekuláció. Dr. Kelemen Atillát, a csoport vezetôjét faggattuk arról, hogy milyen stádiumba jutottak a tárgyalások a szóban forgó törvény módosítása kapcsán.

- Képviselô úr, világosan szeretnénk látni, hogy a 2000. évi 1-es számú törvényben melyek lesznek a változtatások.

- Konkrétumot sajnos még mindig nem tudok mondani. A PDSR kezdetben 116 módosító javaslatot fogalmazott meg. Az RMDSZ-csoport ezt a javaslatcsomagot minden találkozás alkalmával nagyon alaposan végigtárgyalva megpróbálta kijavítani, hogy a törvény ne romoljon, hanem, ha lehetôség van arra, javuljon. Voltak hangok, melyek szerint az RMDSZ ímmel-ámmal foglalkozik a törvénnyel. Tudni kell, hogy a PDSR-vel az elmúlt három hónapban 21 alkalommal találkoztunk, külön- külön, együtt, legfelsôbb politikai szinten, szakemberszinten. Ha kiszámítjuk, akkor ebben a parlamenti ciklusban minden hétre két ilyen találkozó jut. Az volt a tét, a célunk, hogy az 1-es törvényt megtartsuk és annak szellemében ne következzen be olyan romlás, amely feleslegessé teheti alkalmazását. Nem hiszem, hogy ezt, a négy hónapja tartó birkózást éppen ímmel-ámmal végzett foglalkozásnak lehetne nevezni. A tárgyalások mediatizálásáról volt egy megállapodásunk, hogy lehetôleg ne a nyilvánosság elôtt birkózzunk ezekkel a dolgokkal, hanem elôször próbáljunk konkrétan fogalmazni és csak azután nyilatkozzunk. Így is, sajnos, megjelentek olyan nyilatkozatok, amelyek sem egyik, sem másik oldalnak nem szolgálták a törvény nyugodt átdolgozását.

A törvény több mint egy éve érvényben van. Sajnos, amikor a kormánykoalíció volt az ország vezetô ereje, akkor sem alkalmazták mindenütt. Akkor nem figyeltünk fel arra, hogy visszamenôleg semmi sem hat. Gratulálok azok tisztánlátásához, tettrekészségéhez, akik idejekorán cselekedtek és végrehajtották a birtokba helyezést. Ha meg is fog születni egy újabb változat, annak nem lehet visszaható ereje, tehát a birtokba helyezés érvényben marad. Ezt kellett volna látniuk azoknak a polgármestereknek, megyei vezetôknek, ahol az RMDSZ-nek döntési szerepe volt. A tétlenkedésre halvány magyarázat, hogy az erdészet nem hagyta, hogy ez vagy az nem hagyta. Az a tapasztalatunk, hogy, sajnos, magyar vidékeken sem sikerült jobban életbe ültetni, mint máshol.

- A 21 találkozó során konkrétan mirôl vitáztak?

- A PDSR 116 javaslata során minden megfogalmazódott kezdetben, egészen addig, hogy a módosítás során teljesen megváltozott volna a törvény lényege. Ez egy reparatorikus törvény, itt a tulajdon visszajuttatásáról van szó. Ez nem földtörvény, amelynek alkalmazása során földreformot hajtunk végre, amikor földet adunk azoknak, akiknek nincs. Az 1-es törvény esetében nem privatizációról, hanem reprivatizációról van szó. Birtokba kell helyezni olyan embereket, akiknek jogos tulajdonát valamikor elvették. Ezekrôl a dolgokról vitatkoztunk és sok minden másról, a területek nagyságrendjérôl, a szántóföldek esetében 50 hektárról. 10 hektárra akarták lecsökkenteni, továbbá mi kezdeményeztük, hogy az erdôterületek nagyságát emeljük fel 10 hektárról húszra. Ez sincs még eldöntve. De már jelezték, hogy a keddi (május 22-i) találkozón bemutatják a tervezet egyik változatát. Remélem, hogy kedden már tisztábban látunk. Úgy vélem, hogy a szántóföldek esetében az 50 hektárnál fogunk maradni. Véleményünk szerint a 2000. évi 1-es törvény egyes rendelkezései tévesek, mert nem ekvivalens az 50 ha szántó a 10 ha erdôvel, az utóbbit 20 hektárban kellett volna megállapítani. Ezenkívül a törvénynek voltak még mulasztásai. Mi tudtuk, hogy nem hibátlan a törvény, de tudni kell, hogy a koalíciós partnereinkkel sem volt könnyû egyezkedni. Kezdetben úgy nézett ki, hogy például a közbirtokosságok egyáltalán nem kerülnek be a törvénybe.

A törvénytervezet egyik sarkalatos pontja, hogy miként változik a területek nagysága a közbirtokosságok esetében. Mi a 10 hektáros átlagot kértük, hiszen Maros megyében a közbirtokosságok résztulajdonosainak átlagos területe 2,5 hektár volt, Kovászna megyében 2 hektár, Hargita megyében is csupán 3,5 hektár. Természetesen, más vidékeken ezek az átlagterületek nagyobbak voltak, például Gyergyó vidékén. Egyetlen törvénnyel sem tud az ember kimerítôen mindent menteni, tehát, ha mi azt mondjuk, hogy igazságot tudunk szolgáltatni a volt közbirtokosságok 98%-ának, akkor két százalékot az ember nem jó szívvel, de kénytelen feláldozni. Különben az erdôk 10 ha-os nagysága sem biztos, ekörül inkább politikai viták folytak. A szántóterületek esetében úgy tûnik, megegyeztünk az 50 hektárban. Egy további, nagyon sok vitát kiváltó kérdés volt, hogy a tanúkkal történô igazolást belefoglaljuk-e a törvénybe vagy sem. Mi abba egyeztünk bele, hogy a tanúvallomás törvényesített formában történjen, közjegyzô elôtt. Ezzel a hamis tanúvallomásokat próbáltuk kivédeni. Egyelôre még nem született végleges döntés. De ez igazából nem a mi gondunk, mert Erdély-szerte telekkönyvek voltak. Ez az ô kérdésük, ahol nem létezett ilyen nyilvántartás. A tulajdon tanúval való bizonyítása az ô esetükben a fontos. Persze, nálunk is tûntek el jegyzôkönyvek, telekkönyvek, sajnos olyan esetrôl is tudok, amikor nem szerezték be azokat idejében stb. Tehát nagyon sok irányba kiterjedô dolgokat vitattunk meg. A törvény szinte mindenik cikkelyét újratárgyaltuk. Úgy vélem, ez a konkrétabb felvállalása a földtörvény védelmének. Hogy mennyit tudunk majd megvédeni? Errôl kedden vagy szerdán nyilatkozhatok.

- Mi történik a szenátusban, a képviselôházban?

- Nem történik semmi, mert a törvény módosításának változatát még nem tették le. Ezt értettük meg partnereinkkel. E célból megpróbáltunk minden nemzetközi, hazai - egészen a sajtóvisszhangokig - érvet az asztalra tenni, hogy milyen káros volna Románia számára, a külföldi megítélés szempontjából is az, ha ôk ebben a törvényben visszakoznának. Azt hiszem, sikerült olyan nyomós érveket felhozni, amelyek alapján nem tették le a tervezetet és megpróbáltak egyezkedni. Az igazság az, hogy rég letehettek volna egy változatot, mert velünk vagy nélkülünk megszavazhatta volna a parlament. Egyelôre annyit értünk el, hogy a tervezet nem jutott el a parlamentbe. Ez jó jel, mert ha benyújtották volna, a parlament rég túl lenne azon, ugyanis a mi 8%-unkkal nem tudtuk volna befolyásolni a jóváhagyás megakadályozását. A PDSR pedig talált volna partnert arra, hogy megszavazzák a módosításokat. A most olyan nagyon hangzatosan, a törvény védelmében szónokló demokrata párt például alá sem írta velünk az 1-es törvényt mint kezdeményezô, pedig kormánytag volt. Egyszerûen nem értettek egyet semmiféle visszaadással, ami az erdôket illeti. Azt sem árt tisztázni, hogy mi nem csak a magyar nemzetiségûek érdekeit próbáljuk védeni ez alkalommal, hanem minden volt román, magyar, szász stb. tulajdonosét. Valóban próbálunk körömszakadtáig megharcolni minden egyes pontért, vesszôért ebben a törvénymódosításban.

- Képviselô úr, azt is halljuk, hogy az RMDSZ kompromisszumot kötött. Mit kapott érte?

- Én nem tudok ebben az esetben semmiféle kompromisszumkötésrôl a PDSR-vel. A protokollunk nyilvános volt, mindenki elolvashatta. Abban a protokollban a törvény alkalmazásáról van szó és nem kompromisszumról.

- …talán több hektáros területekrôl mondtak le...

- Mi nem mondtunk le egy hektár földterületrôl sem! Az, ha a Gyergyó környéki közbirtokosságok, amelyeknek nagy területeik voltak, nem úgy fognak újraéledni, mint alakításukkor voltak, nem azt jelenti, hogy lemondtunk területekrôl. Azt jelenti, hogy a jelenlegi helyzetben a törvénybôl nem tudunk többet kihozni. Tehettük volna úgy is, hogy e 2%-ért a tárgyalóasztalnál lecsapjuk a kesztyût és nem tárgyalunk többet. Akkor pedig megszavazzák a törvényt nélkülünk, ahogy akarják. Ezek után úgy tûnik, hogy mi lemondtunk valamirôl, vagy pedig a jelenlegi helyzetben megpróbáljuk a maximumot kicsikarni a tárgyalások során. Nyilvánvaló, nem vagyunk mi sem elégedettek nagyon sok mindennel, de mindig a reálpolitikának kell bizonyos dolgokat alárendelnünk, mert 8%-kal nem mi döntünk.

- Ön hogy érzi, a közbirtokosságok vereségének vagyunk szemtanúi?

- Visszakérdezek: a falvak elöregedése a mi közösségünk veresége? Ha nem vereségnek fogjuk fel, akkor a közbirtokosság elvesztése sem vereség. Az elmúlt 50 esztendôben nagy demográfiai változások történtek, ezeknek hatásuk van. Az elöregedés nem vereség, következmény, mert ha annak fognánk fel, akkor bizony az elöregedésünk és kevesebbségünk is vereség. Úgy vélem, jobb következményként kell felfognunk. Ne feledjük, Romániában az elmúlt 60 évben a közbirtokosságokról nem volt szó egyáltalán. A közbirtokosságok gyôzelme ma az, hogy napirendre kerültek és léteznek újraalakult közbirtokosságaink. Sajnos, mi is rosszul indultunk, a román kollégáinkkal együtt. Köztudott, közbirtokosságok voltak román vidékeken is, lásd Beszterce, Karánsebes, Bukovina környéke, Suceava. A közbirtokosság nem egyértelmûen magyar képlet. Mi is rosszul fogtunk hozzá. Tapasztalatlanok voltunk. Egy példa: a 18-as törvény értelmében azt az egy hektár erdôt nagyon sok ember úgy kapta vissza, hogy nem rendelkezett saját erdôvel, csupán közbirtokosságival. És az osztatlan részbôl kapta vissza. Tehát mi hibáztunk, mert elfogadtuk a közbirtokosságok oszthatatlanságának megbontását. Nagyon sok ember a tíz év alatt eladta azt a közbirtokossági egy hektár területét vagy kitermelte a fát. Annak idején a 18-as törvény rosszul közelítette meg a jogtulajdonba helyezést. Kérdezem, akkor következett be a közbirtokosságok veresége, amikor kivettük az egy hektárokat az oszthatatlan vagyonrészbôl, vagy pedig most, amikor mégiscsak megpróbáljuk a közbirtokosságokat elismertetni? Ezek sokkal árnyaltabb és bonyolultabb kérdések, mintsem csak egyszerûsítve, érzelmi úton tárgyalni róluk.

- Ha a módosításokat elfogadják, mi történik azokkal a területekkel, ahol megtörtént a birtokba helyezés? Kezdôdik elölrôl a cirkusz?

- Ahol a birtokba helyezés megtörtént, ott a területek jogtulajdonban maradnak. Egyetlen törvénynek sincs retroaktív hatása. A nemzetközi jog egyik alaptétele: nem létezik visszaható törvénykezés.

- A törvény módosításának vitájában más pártok is részt vesznek?

- Az RMDSZ-en kívül egyetlen párt sem vett részt. Kezdetben arról volt szó, hogy a liberálisok, a demokraták is bekapcsolódnak, de végül csak mi maradtunk. A C. V. Tudor vezette párt részvételérôl szó sem volt.

- Arra következtethetünk, hogy egyetértenek a PDSR-vel?

- Egyszerûen nem tudják, hogy mivel akarnak egyetérteni, mert nem hiszem, hogy látták volna a változatokat. Ez ügyben itt mindenki csak nyilatkozik, a változatokat azonban konkrétan csak a PDSR és az RMDSZ csoportjai vitatták meg. Tudtommal egyetlen konkrét változat sem került a sajtó elé, ezért van a sok találgatás. Mi sem szóltunk javaslatainkról, mert - ez már tapasztalat - amint RMDSZ-javaslatról van szó, a parlamentben nagyon sokan ellene szavaznak, anélkül, hogy elemeznék a javaslatot.

Végezetül megígérem kollegáim nevében is, hogy a tárgyalásokról rendszeresen tájékoztatjuk majd a közvéleményt.

Jó termés várható

A Megyei Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Igazgatóság vezérigazgatója, Timar Liviu a tegnapi sajtótájékoztatón egy jó és egy rossz hírt jelentett be. Kezdjük az elôbbivel. A tavaszi kampány a felmérések szerint - szem elôtt tartva a tervezett vetésfelületeket - jól zárult. A szalmásgabonák vetése 95%-os arányt mutat, ami gyakorlatilag az idôszerû munkálatok befejezését jelenti. Az idén rendkívüli krumplitermés, takarmányhozam, kukoricatermés várható. Mindez a kedvezô idôjárásnak köszönhetô, hiszen a múlt hét végén lehullott csapadékmennyiség elérte az utóbbi évek átlagértékét. A jó hírekhez sorolható az is, hogy a 30-as kormányrendelet értelmében (egymillió lej támogatás hektáronként) a tavaszi, az évelô növények, valamint a tavaszi vetések támogatásának egy részére jelenleg a megyei igazgatóság 97 milliárd lejjel rendelkezik. Amennyiben az igazgatóság szakembereinek sikerül az ôszi, tavaszi vetések dokumentációját összeállítani, az erre jogosultak a napokban megkaphatják az igényelhetô 62 milliárd lejt. A fennmaradó állami támogatási összegbôl az évelô növények termesztésére, amire szintén az ellenôrzô jegyzôkönyvekre és jóváhagyásokra van szükség.

A rossz hír: a kormány beváltotta ígéretét, miszerint megyénként 31 százalékos személyzetleépítést hajt végre. Maros megyére kivetítve: a megyei Mezôgazdasági, Területrendezési és Kataszteri Hivatal 61 alkalmazottjából 38-at menesztenek, a Megyei Mezôgazdasági Szaktanácsadói Hivatal 44 alkalmazottjából 30-at áthelyeznek a megyei tanácshoz, a Megyei Állategészségügyi Igazgatóság 109 alkalmazottjából 68 marad (38%), az Állatnemesítô és Szaporodásbiológiai Hivatalnál a leépítés aránya 43 százalékos, a Megyei Növényvédelmi Hivatalnál a személyzetcsökkentés aránya 24 százalékos, a Maros Megyei Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Igazgatóságnál 9 százalékos személyzetcsökkentést írt elô a kormány.

A mezôgazdasági igazgatóság tegnapi sajtótájékoztatóján Rusu Ioan, a megyei Állategészségügyi Igazgatóság vezérigazgatója kifejtette, hogy a személyzetleépítés drasztikusan érintette az intézményt. Elsô szempont: társadalmi. Az állatorvosok, technikusok, középkáderek majd valahol találnak munkát. De ki vállalja a felelôsséget az állati fertôzések és betegségek elterjedéséért? Ki fogja ellenôrizni az állateladások rendszerét, ha a 109 állatorvos, technikus, középkáder stb. közül marad 68. A megyében négy övezetben végezték a tej-, hústermékek felügyeletét. Ezt a munkát eddig 30 szakember végezte. A 30 szakemberbôl 19-et el kellett bocsátani.

Marad a kérdés: 1996-ban Maros megyében az állati termékek felügyelôinek száma 543 volt, 1999-ben 75 százalékuk privatizált. A laboratóriumban, ahol a legveszélyesebb betegségeket - vírus stb. - vizsgálták, 30 szakember dolgozott, ezután csupán 19 áll rendelkezésre.

Át kell szervezni az intézményt, a Megyei Állategészségügyi Igazgatóságot, azért, hogy ne érjen el minket, Maros megyeieket is a száj- és körömfájás és a nyugati országokban pusztító betegségek. A személyzet csökkentése életem elsô próbatétele. Sosem hittem volna, hogy ide jutunk - nyilatkozta Rusu Ioan, a Megyei Állategészségügyi Igazgatóság vezérigazgatója.

A Népújság kérdésére, hogy a következô idôszakban sikerül-e a mezôgazdasági igazgatóság és a megyei Mezôgazdasági, Területrendezési és Kataszteri Hivatal mérnökeinek havonta 15 jogtulajdonba helyezési birtoklevelet kiadni, a vezérigazgató válasza: "A feladatokat elosztjuk, és próbálunk a kormányprogram szerint dolgozni".

Az év elején, amikor gondok kezdôdtek a lakosság kenyérellátásában, a kormány elôször százezer, majd 138 ezer tonna búzát ajánlott fel az állami tartalékalapból. A miniszterelnök azonban komoly feltételekhez kötötte. Senki sem kap alamizsnát, mondta, hanem argumentumokkal, célirányosan juthatnak a megyék az igényelt kenyérgabona-mennyiséghez. Ezzel a lehetôséggel egyes megyék éltek, mások nem. Adrian Nastase szerint 22 megye nem vette igénybe, mert nem rendelkeztek a megfelelô garancialevelekkel. Ugyanakkor, szükségmegoldásnak szánva, kértek 300 ezer tonna búzahitelt az Amerikai Egyesült Államoktól. Ez hét évre szóló kamatmentes hitel lett volna, amire azonban az elôrejelzések szerint nem lesz szükség, mert az ország jó búzatermésre számíthat az idén. Fontos, hogy megteremtették a hitelvonalat, mondta a kormányfô, de nem élnek a lehetôséggel, mert az USA-ból érkezett gabona megtöltötte volna a silókat, raktárakat, s nem lett volna hely a hazai termés számára. Az sem elhanyagolható körülmény, hogy az állami tartalékalapban még mindig 450 ezer tonna búza van. Vagyis, hitel nélkül is biztosítva lesz a lakosság kenyérellátása az új termésig. A mezôgazgasági minisztérium máris megkezdte a szerzôdéskötéseket a termelôkkel a felvásárlandó búzamennyiségrôl.

Maros megye eredetileg 550 tonna búzát kért az állami tartalékalapból, utólag a mennyiséget kétezerre csökkentette, de végül azt is visszamondta. Ioan Toganel felkérte a megyei mezôgazdasági igazgatóságot, hogy 25-én találkozzanak a fôbb termelôkkel, illetve a fogyasztóvédelmi hivatal képviselôivel, hogy lássák, biztosítva van-e az új termésig a megye lakosságának kenyérellátásához szükséges búzamennyiség.

A hektáronkénti egymillió lejes szubvencióról a prefektus elmondta, hogy 97 milliárd alapot fogadtak el a megye számára. Ebbôl az elsô szakaszban 42,2 milliárd lejt osztottak ki, hátravan 255 millió lej. A második szakaszban 12.226 hektárra, 12,2 milliárd lejt utaltak át a megyének. Ebbôl 9 milliárdot már megkaptak az arra jogosultak. 4300 személy már elkészítette a szükséges dokumentumokat. Remélhetôleg, hangsúlyozta Ioan Toganel, a hónap végéig az összes szükséges dossziékat összeállítják, s június 10-ig minden jogosult hozzájut a támogatáshoz.

Virág György visszautasítja Dorin Florea vádaskodását

Virág György megyei tanácselnök az intézmény heti sajtótájékoztatóján határozottan visszautasította Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere által megfogalmazott vádakat, melyek nagy hullámokat vertek a múlt héten a sajtóban. Mint ismeretes, Dorin Florea azzal vádolta meg a megyei tanácsot, hogy figyelmen kívül hagyta a megyeszékhely érdekeit a költségvetés elosztásakor, nem biztosított alapokat a Dózsa György utca folyamatban lévô felújítására, s a vidrátszegi repülôtér mellett létesítendô ipari park tervével ellehetetleníti a város hasonló elképzelését a sportrepülôtér területén.

Virág György, aki külföldi útjáról hazatérve, s a sajtót átfutva meglepetéssel vette tudomásul a vádaskodást, leszögezte, hogy a speciális útalapból a megyei utak felújítására biztosított 37 milliárd lejbôl nem azért nem juttatott Marosvásárhely számára is 15 milliárdot, mert nem támogatja - mint személy és mint intézmény - a Dózsa György út felújítását (hogy erre a munkálatra a város pénzt kapjon, a megyei tanács lobbizott a szállításügyi minisztériumnál), hanem azért, mert a kiutalt pénz meghatározott célra, a megyei utak felújítására készült tervek bemutatása alapján érkezett. Hogy ezt törvénytelen átirányítani, azt Dorin Florea is nagyon jól tudja - vélte Virág György, egyébként ezt írásban is közölte a polgármesterrel. Éppen ezért a megyei tanácselnök nagyon sajnálatosnak tartja azt az egyelôre meg nem erôsített értesülést, hogy a város "annyival kívánja támogatni a vidrátszegi repülôtér fenntartását, mint amennyivel a megye a Dózsa György utca felújítását tette". A repülôtér a megyei tanács alárendeltségébe tartozik ugyan - mondta az elnök, de legnagyobb részben Marosvásárhely számára lenne fontos a jó mûködése. Különösen most lenne sajnálatos egy ilyen állásfoglalás, hogy a MALÉV légitársaság kifejezésre juttatta szándékát, hogy még a nyáron járatot indít Marosvásárhely és Budapest között.

Ami az ipari parkkal kapcsolatos ellentétet illeti, Virág György elmondta, hogy a megyei tanácsnak semmi köze a sportrepülôtérhez, amennyiben a szükséges engedélyeket beszerzi, a város azt létesít ott, amit csak akar. Abban viszont nem lát semmiféle hibát, hogy ôk viszont a nemzetközi repülôtér szomszédságában szeretnének hasonlót létrehozni, egyébként meghívták Marosvásárhelyt is, vállaljon üzleti részesedést a tervben. Alapvetôen téves Dorin Florea állítása, hogy a repülôtér környékén ne lenne meg a szükséges infrastruktúra, sôt jobb is, mint a Szabadság utcai sportrepülôtérnél, hisz a vasút, az országút egész közel halad el, míg az utóbbinál vasutat kellene építeni, a megközelítést lehetôvé tevô Szabadság utca pedig szûk lenne a forgalom számára.

A megyei tanács, s személyesen az elnök stílusa talán nem eléggé látványos és agresszív, s kevésbé van jelen a televíziók képernyôjén, de ezeket a kérdéseket tisztázni kell - mondta az elnök.

Ugyanakkor Virág György elismerte annak a bírálatnak a részleges jogosságát, hogy a nagyobb települések - amelyek képesek eltartani magukat - nem kaptak semmit a leosztott költségvetésbôl. Döntenünk kellett, s így döntött a tanács - mondta -, hogy hagyunk jó néhány községet egész egyszerûen mûködésképtelenné válni, vagy nem. Bár a költségvetés nagy részét adó városokkal szemben igazságtalannak tûnik, ezt nem tehettük meg - szólt a végkövetkeztetés.

A sajtótájékoztatón megtudhattuk továbbá, hogy május 23-án, a helyhatósági törvény életbe lépésének napján a megyei tanács nagytermébe várják a megye polgármestereit, hogy megbeszélést tartsanak az új törvény alkalmazásáról. Virág György tanácselnök elmondta, hogy a törvényben sajnos számos ellentmondó kitétel is van, melyeket hiába jeleztek a kormánynak, mindeddig semmiféle választ nem kaptak.

A megyei tanácsot foglalkoztató egyik legfontosabb probléma, a hulladékgazdálkodás kérdése is napirendre került. A regionális hulladéktároló ügyében utazott többedmagával Virág György az elmúlt héten Németországba, ahol a Geiger cég meghívására a hulladéktároló megépítésérôl esett szó. A munkálatokhoz ISPA-alapokból szeretnék elôteremteni a szükséges pénzt, s az elképzelések szerint már 2003-ban készen állna az európai uniós elôírásokat is teljesítô hulladéktároló. Ugyancsak a hulladékgazdálkodáshoz kapcsolódik egy kétszemélyes megyei küldöttség bécsi útja, ahol a biodegradábilis hulladékok feldolgozását mutatták be. Az ebbôl keletkezô komposzt nagy mértékben helyettesíti a mûtrágya alkalmazását. Az osztrák tapasztalat szerint, ahol a évente 800-900 ezer tonna hulladékot dolgoznak fel komposztálás útján, ez a módszer rendkívül hozzájárul a tisztább környezet megôrzéséhez, noha a hulladékgazdálkozást költségesebbé teszi.

Városházi sajtótájékoztató

Marosvásárhely polgármestere továbbra is ragaszkodik a Repülôklub által adminisztrált területen létrehozandó ipari parkhoz, annak ellenére, hogy a megyei tanács hasonló parkot szándékozik létesíteni a vidrátszegi repülôtéren.

Tegnapi sajtótájékoztatóján Dorin Florea ironikusan jelentette ki: a városi önkormányzat továbbra is támogatja a repülôtér fejlesztésére vonatkozó kezdeményezéseket, például úgy, hogy annyi pénzt utal át erre a célra, amennyit kapnia kellett volna a speciális alapokból. Vagyis egyetlen lejt sem, hiszen, mint ismeretes, a megyei tanács nem hajlandó a Dózsa György utca felújítására pénzt elkülöníteni. A polgármester szerint ez a hozzáállás azért felháborító, mert a megyei tanácsnak kiutalt összeg nagyságának megállapításakor sokat számított a Dózsa György utca felújításának terve, az illetékes minisztériumtól kapott két átiratban pedig az szerepel, hogy a pénz elosztásáért lépjen kapcsolatba a megyei tanáccsal.

Dorin Florea a továbbiakban kifejtette a sportrepülôtéren létesítendô ipari park elônyeit, hangsúlyozva, hogy a meglévô infrastruktúra miatt sokkal kedvezôbb a városi önkormányzat ajánlata, mint a megyei tanácsé. Kérdésünkre, hogy versenyhelyzetben van-e a két intézmény, a polgármester kijelentette: nem akarnak versenyezni a megyei tanáccsal abban, hogy melyik tudja elônyösebb feltételek mellett létrehozni a parkot, egyszerûen a prioritások meghatározásáról van szó. - Ha a politikai akarat megvolna, 3 hónap alatt létrejöhetne az ipari park - tette hozzá Florea, aki amiatt is elégedetlen, hogy a prefektúra, a megyei tanács, a parlamenti képviselôk által beígért támogatás nyilatkozati szinten rekedt meg, semmi gyakorlati elôrelépéssel nem járt. Éppen ezért, ha nem változik meg a helyzet, népszavazást rendelek el - közölte Florea az újságírókkal.

Inkompetens ügyvezetôk?

A garázslebontási program tovább folytatódik, minden olyan - fából, bádoglemezbôl készített - építményt lebontanak, amelyre a tulajdonos soha nem kaphat építkezési engedélyt - válaszolta kérdésünkre a polgármester. Az új garázsoknak a lakónegyedekben való elhelyezését illetôen elmondta, hogy a hivatal szerzôdést kötött a Proiect Rt.-vel a tervek elkészítésére. A baj az, hogy a lakók türelmetlenek, de a polgármesteri hivatal nem akar belekeveredni az új garázsok beszerzésébe. A polgármester cáfolta azokat a híreszteléseket, miszerint a garázsok ára jó pár millió lejjel "felduzzadt" a meghirdetett árhoz képest, szerinte a lakótársulások ügyvezetôi nem képesek megoldani a problémát. Az ügyvezetôk 70 százalékának nincs mit keresnie állásában - vonta le a következtetést a polgármester.

Razzia a gattereknél

A prefektus a Környezetvédelmi Hivatal, a rendôrség és az Erdészeti Igazgatóság bevonásával nagyszabású ellenôrzést kezdeményezett a megye területén levô gattereknél. 37 egységet ellenôriztek, megvizsgálva, hogy a faanyag honnan származik, különös hangsúlyt fektetve a környezetvédelmi elôírások betartására. Egyúttal a szóban forgó vállalatok törvényszerû mûködését is ellenôrizték. Az egybe-
hangolt akció során 12 esetben szabtak ki összesen 61,8 millió lej értékû büntetést. Ugyanakkor 160 millió lej értékben koboztak el faanyagot.

Ami a gattereknél végzett munka során keletkezô hulladékot illeti, az ellenôrzést végzô szervek számos esetben tapasztalták, hogy azt nem megfelelôképpen kezelik, tárolják vagy értékesítik.

A razzia során rendellenes-ségeket találtak a gödemester-
házi Ferencz Toma, a Pronto, a dédabisztrai Alexandrescu
Vasile családi vállalkozásoknál valamint a ratosnyai Lunca Prod Impex és a gyulakuti Egan Prod Kft-nél. A Pronto családi vállalkozás esetében például 900 köbméter faanyagra hamis származási iratokat mutattak fel. Esetükben a kivizsgálás még nem ért véget. A prefektúra sajtóközleményben számolt be a két hete tartó ellenôrzésrôl, hozzáfûzve: egyelôre még nem sikerült az összes hasonló tevékenységet folytatót ellenôrizniük, de az akció még korántsem ért véget.

A közigazgatási törvény megszületett, a nehézségek ezután kezdôdnek

A Dr. Bernády György Közmûvelôdési Alapítvány valamint a Project on Ethnic Relations (PER) által az elmúlt hét végén szervezett kétnapos tanácskozás fô célja a helyhatósági törvény kisebbségi anyanyelvhasználattal kapcsolatos kérdéseinek tisztázása volt. A szemináriumot jól idôzítették, ugyanis holnap lép hatályba a máris annyi vitát kavart 215. számú, a helyi közigazgatásról szóló jogszabály. A megbeszéléseket nagyfokú érdeklôdés kísérte, hiszen a Romániában élô nemzeti kisebbségek, elsôsorban a magyarság számára igen fontos, hogy 10 év után végre olyan jogszabály kerül alkalmazásra, amely törvényes keretet biztosít a kisebbségi anyanyelvhasználatra.

A szervezôk a parlamenti, kormány- és önkormányzati képviselôk mellett jó néhány kisebbség vezetôit is meghívták, e szervezetekkel való együttmûködésre szükség van a törvény alkalmazásában. A tanácskozás mindkét napján igen érdekes, eredeti felvetéseket hallhattunk. Bár a résztvevôk leginkább általánosságban szóltak a közigazgatási törvényrôl, néhány konkrétum is elhangzott az alkalmazás során felmerülhetô nehézségekrôl.

A felszólalók egyetértettek abban, hogy a törvényt, amely fontos elôrelépést jelent az európai integráció felé, alkalmazni kell, ám hozzátették: helyenként még mindig feszültségek és konfliktusok kialakulásához vezethet majd a jogszabály gyakorlatba ültetése.

A neheze csak ezután következik

Már a törvény kezdeti formájának kidolgozásakor nézeteltérések voltak a többség és a kisebbségek között - állapította meg Livia Plaks, a PER ügyvezetô igazgatója, aki szerint a politikai értekezések szintjérôl végre eljutottunk a pragmatikus tárgyalásokig. Ám a neheze csak most kezdôdik, és a törvény gyakorlatba ültetése egyes helységekben konfrontációhoz vezethet. Pedig a jogszabály alkalmazásával senki nem veszít, Románia számára is csak nyereséget jelent mind bel-, mind külföldi vonatkozásban, jelentette ki a PER képviselôje, figyelmeztetve: ne vesztôdjünk el a részletekben, ne korlátozzuk a törvényt csupán a kétnyelvû feliratozásra. A pillanat a legmegfelelôbb arra, hogy Románia megtegye azon lépéseket, amelyek az európai országokhoz közelítik - szögezte le Livia Plaks.

Dorin Florea gyorsan távozott

Marosvásárhely polgármestere igen röviden szólalt fel. Miután kifejtette, hogy elsôsorban a gazdasági jellegû gondok megoldását tartja elsôdlegesnek, mert "csak így lehet túllépni az érzelmi problémákon" és hogy a megyeszékhelyen minden feltétel adott a közigazgatási törvény alkalmazására, hozzátette: a pillanatot jól kell megválasztani. "A két magyar alpolgármester megfelel mind a magyar, mind a román lakosság igényeinek. Eddig mintegy 1700 személyt fogadtam kihallgatáson, közülük mindössze félszázan nem tudtak románul, ami egyáltalán nem jelent gondot, a kihallgatásokon ugyanis jelen van egy magyar nyelven beszélô hivatalnok. A magyar nyelvû kéréseket az alpolgármesterekhez továbbítom, ôk adják meg a választ" - jelentette ki Florea, aki objektív okokra hivatkozva elsietett, és nem is tért vissza a tanácskozás további részében.

A polgármester szólhatott volna néhány szót magyarul

- vélekedett Frunda György szenátor, aki szerint így lett volna természetes. Sôt, finnországi példára hivatkozva, kijelentette: reméli, hogy eljön az idô, amikor, mint minden együtt élô nemzetiség elnöke, az államelnök a kisebbségek nyelvén is üdvözli az állampolgárokat.

A közigazgatási törvény egyéb vonatkozásairól szólva az RMDSZ-szenátor elmondta: jónak tartja a törvényt, de a teljes pénzügyi autonómia biztosításához újabb jogszabályokra van szükség. Nem elég átutalni a tanügyet, egészségügyet a helyi önkormányzatok hatáskörébe, figyelembe kell venni az ide tartozó intézmények mûködéséhez szükséges pénzforrások megteremtésének lehetôségét is. Nem elégséges az, hogy csupán az adókból származó bevételek egy része maradjon a helyi költségvetésnél, az összes jövedelem 30 százalékának helyben kellene maradnia. Az anyanyelvhasználatot illetôen a szenátor kifejtette: ezt egyéb területekre is ki kell terjeszteni, például az igazságszolgáltatásban, gazdasági életben.

Képviselethiányra panaszkodnak

A jelen levô lipován, orosz, ukrán, tatár, török kisebbségek képviselôi leginkább azt nehezményezték, hogy sem a helyi önkormányzatokban, sem pedig kormányszinten nincsen képviseletük, nem kapják meg az ôket illetô pontos információkat. A törökök képviselôje arra volt kíváncsi, milyen szakaszban van a közigazgatási törvény alkalmazási normáinak kidolgozása és kérte, hogy konzultáljanak a kisebbségi szervezetekkel. Kérdésükre, hogy mi legyen akkor, ha a helységben egy kisebbség aránya 20% alatt van, Frunda György adott választ: a helyi tanács hozhat pozitív döntést az anyanyelvhasználatról.

Anyanyelv, kisebbségi vagy regionális nyelv?

A közigazgatási minisztérium államtitkára, Ionel Flesariu észrevétele, miszerint anyanyelv helyett esetleg az európai normákban szereplô kisebbségi, regionális nyelvhasználatról kellene beszélni, esô után köpönyegnek tûnt. Az államtitkár kételyeinek adott hangot: a törvény alkalmazása "bizonyos vitákra" ad okot, fôleg ami a helységneveket illeti. Abból kiindulva, hogy az ország 13.000 településének megnevezését az 1968-as 2. számú törvény szabályozza, kérdése úgy szólt: mit tegyünk a helységnevekkel? Fordítsuk le a meglevôket, vagy tegyünk még hozzájuk? Kényes kérdés, amelyet csak bizonyos normák kidolgozásával oldhatunk meg, jelentette ki. Ismét Frunda György szólt közbe: a hagyományos neveket kell használni, amelyekrôl egyébként a Tudományos Akadémiának létezik nyilvántartása. Csak elô kell venni azokat és közölni a prefektúrákkal, úgyszintén az Országos Statisztikai Hivatal 1992-es népszámlálási adatai alapján összeállított listákat azon helységekrôl, ahol a 20 százalékos kisebbségi arány esetében alkalmazni kell a közigazgatási törvény vonatkozó elôírásait. Flesariu államtitkár végül is kijelentette: a minisztérium minden támogatást megad a helyhatósági törvény alkalmazásához.

Nem kell uniformizált recept

A szemináriumon Kovászna megye, Kolozs és Nagyszeben képviselôi is felszólaltak. Demeter János, a Kovászna megyei tanács elnöke szerint helyhatósági törvénnyel vagy anélkül, egyes helységekben, ahol a tanácsosok magyar nemzetiségûek, ezen a nyelven folytatták le a tanácsüléseket eddig is, a hivatalos iratokat pedig román nyelven szerkesztették meg. A tanácselnök úgy vélekedett, hogy a törvény egyes cikkelyei, téves alkalmazás esetén, problémákat okozhatnak, ennek ellenére nem szükségesek további normák. Furcsa logikával kijelentette, hogy nem szabad a törvényt uniformizálni alkalmazási normák kidolgozásával, az alkalmazás módját a helyi hivatalosságokra kell bízni. Nem lehet általános receptet kidolgozni a teljes megyére. "Korai még alkalmazási módszerekrôl beszélni, majd megtaláljuk e módszereket akkor, amikor szükséges lesz" - tette hozzá Demeter János.

Emil Pop, a Kolozs megyei tanács képviselôje úgy nyilatkozott, hogy "a probléma törékeny, idôre van szükség". A hagyományos helységnevekhez való visszatérés - egész sor példával élt - feszültségekhez vezet egyes helységekben, hasonlóképpen kérdéses az, hogy egy magyar nyelvet nem ismerô polgármester például aláírásával vállalhatja-e a felelôsséget a magyar nyelven szerkesztett dokumentumokért. Másik gond az a köztisztviselô, aki "nagy erôfeszítést" kell kifejtsen annak érdekében, hogy válaszoljon a magyar nyelven benyújtott kérésekre. Ne essünk túlzásba - vélekedett Pop Emil.

Boros János, Kolozsvár alpolgármestere a 22-es sürgôsségi kormányrendelet javított formájának nevezte a közigazgatási törvényt, amelynek alkalmazásával valószínûleg gondok lesznek Kolozsváron, ahol a lakosság 22,7 százaléka magyar nemzetiségû. Kolozsvár polgármestere, Gheorghe Funar nem hajlandó tudomásul venni a legutóbbi népszámlálás adatait, helyi referendumot akar szervezni, ezzel valószínûleg késleltetni fogja a közigazgatási törvény alkalmazását.

Marius Cristian, a nagyszebeni polgármesteri hivatal tanácsosa elmondta, hogy a német illetve magyar lakosság számarányából kiindulva (kb. 2%) egyértelmû, hogy Szebenben nem kell alkalmazni a helyhatósági törvényt, ennek ellenére példaértékûnek nevezte a helyi tanács azon határozatát, amely elôírja a kétnyelvû feliratozást.

Házasságkötés - anyanyelven

Fodor Imre marosvásárhelyi alpolgármester a város tapasztalatából kiindulva néhány alapvetô kérdésre hívta fel a figyelmet. Szerinte a törvény alkalmazására nem kell egyéb utasításokra várni, mivel az világos. Javasolta, hogy a helységnévtáblákon a hagyományos neveket tüntessék fel, az anyanyelv használatát a rendôrségen is vezessék be, a polgárokkal való közvetlen kapcsolat esetében biztosítsák olyan közhivatalnokok alkalmazását, akik beszélik a kisebbségek nyelvét, a házasságokat anyanyelven is meg lehessen kötni, az utcanévtáblákat illetôen a lefordítható megnevezéseket fordítsák le magyar nyelvre, valamint azon helységekben, ahol a kisebbség aránya nem éri el a 20 százalékot, a tanácsosok határozzanak az anyanyelvhasználat ügyében.

Jogot az önkifejezésre

Hargita megye prefektusa modellértékûnek nevezte a különbözô közösségek együttélését. Dusa Mircea elmondta, hogy Hargita megyében már régen kitették a kétnyelvû táblákat, sôt, a megyei tanács már 3 évvel ezelôtt megoldotta a szinkrontolmácsolás kérdését. Ezek után világos: a jelen jogszabály csupán a valós helyzetnek biztosít törvényes keretet. "A romániai kisebbségeknek meg kell adni a lehetôséget az önkifejezésre" - mondotta a prefektus.

Szilágy megye fôispánja, Marc Tiberiu úgy vélte, ott lesznek elsôsorban gondok, ahol a kisebbségek aránya megközelíti a 20 százalékot, de reméli, hogy nem fognak oda fajulni a dolgok, hogy 2-3 tizeden vitatkozzanak. Maros megye prefektusa, Ioan Toganel a PDSR és RMDSZ, a "két legerôsebb politikai alakulat" együttmûködését feltétlenül szükségesnek nevezte a 215-ös törvény alkalmazását illetôen. Kifejtette: természetesnek tartja, hogy minden állampolgárnak lehetôsége legyen az anyanyelv használatára, ami semmiképpen sem rövidíti meg a többség jogait, ahogy azt egyes megyei személyiségek állítják.

Határozottságra van szükség a helyi vezetôk részérôl

Markó Béla, az RMDSZ elnöke kijelentette: a törvény világos, elfogadása nemcsak politikai sikerként könyvelhetô el, hanem érzelmi szempontból is, hiszen az RMDSZ-nek hosszas tárgyalások után sikerült egy olyan jogszabályt elfogadtatnia, amilyenre eddig Romániában nem volt precedens. Az RMDSZ elnöke felsorolt néhány, a közigazgatási törvény kidolgozásánál figyelembe vett alapgondolatot, így az európai törvénykezés vonatkozó normáit, hangsúlyozva, hogy lesznek olyan elôírások, amelyeket rögtön, míg másokat csak fokozatosan lehet gyakorlatba ültetni. Második alapgondolatként a román nyelv hivatalos jellegének biztosítását említette, kifejtve, hogy a kétnyelvûség kiegészítô jellegû. A törvény kidolgozásánál szem elôtt tartották még az egyértelmû rendelkezések megfogalmazását, a kötelezôség elvét az opcionális jelleg helyett, éppen azért, hogy ne a helyi hivatalosságok döntsenek a törvény alkalmazásáról. "Lesznek késleltetési kísérletek, konfliktuskeltési próbálkozások, éppen ezért határozottság, operativitás szükséges a hivatalosságok részérôl". Markó Béla szerint a törvény alkalmazásának garanciáját elsôsorban az európai kritériumrendszer jelenti, de fôként az jelent biztosítékot, hogy a kidolgozásban - egy párt kivételével - részt vett az összes politikai alakulat.

Jóindulatúan kell a törvényt alkalmazni

- vélekedett Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke, aki a közigazgatási törvényt a demokratikus erôk egyetértése eredményének nevezte. "A létezô európai modellek egy történelmi folyamat eredményei, idôt, felkészülést igényelnek. A törvény alkalmazásánál feltétlenül jóindulatra van szükség. Reméljük, hogy ez a folyamat visszafordíthatatlan" - jelentette ki a volt nagykövet.

***

Közlemény megfogalmazásával ért véget szombat délben a Bernády Alapítvány és a PER egyik legsikeresebbnek mondható szemináriuma. A holnap hatályba lépô közigazgatási törvénnyel kapcsolatban a tanács jelen levô kisebbségei 5 pontban foglalták össze elvárásaikat: 1. a törvény elôírásainak jóhiszemû alkalmazása; 2. a törvény korrekt és egységes alkalmazása céljából a Közigazgatási Minisztérium közölje a helyi közigazgatással azon helységek névsorát, amelyekben a kisebbségek aránya meghaladja a 20 százalékot, azon intézmények névsorát, amelyeken a feliratnak a kisebbségek nyelvén is meg kell jelennie, a Román Akadémia pedig a nyilvántartást a hagyományos helységnevekrôl; 3. a köztisztviselôi törvény elôírásainak összhangba hozását olyam értelemben, hogy kötelezôvé tegyék olyan közhivatalnokok alkalmazását, akik beszélik azon kisebbségek nyelvét, amelyek aránya meghaladja a 20 százalékot a szóban forgó helységben; 4. a kisebbségek aktívabb bekapcsolását a törvény alkalmazásába; 5. a törvény elôírásainak jobb mediatizálását.

A résztvevôk kifejezték reményüket, hogy a közigazgatási törvény korrekt, jóhiszemû gyakorlatba ültetése fontos lépést jelent majd a reális deszcentralizáció irányában, a kisebbségi jogok tiszteletben tartása terén.

A Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom 2001. május 11-12-én Kárpát-medencei Családpolitikai Fórumot rendezett Csíkszeredában, számos külföldi és hazai elôadó közremûködésével.

Romániai vonatkozásban a fórum megállapította, hogy az 1910-es és az 1992-es népszámlálások közötti idôszakban az erdélyi magyarság részaránya 1/3-ról, 1/5-re csökkent. Az utóbbi évtizedben családvédelmi és szociálpolitikai téren elismerésre méltó jogalkotás történt, többek között a nemzetközi jogszabályok hazai jogrendszerbe történô átvételével, de gazdasági vonatkozásban a család és különösen a sokgyerekes családok nem részesültek kellô támogatásban. Jóllehet, a 10 évvel ezelôtt elfogadott alkotmány elkötelezte az államot a gyermekek jogainak hathatós védelmére, valamint - az alapvetô állampolgári jogok sorában - a tisztességes életszínvonal biztosítására, ebben az idôszakban éppen az életszínvonal terén mutatkozott a legszembetûnôbb hanyatlás.

Az 1989-es fordulatot követôen elsô törvényhozási intézkedésként eltörölték a terhességmegszakításra vonatkozó büntetôjogi elôírásokat, de ezeket nem követték hathatós családvédelmi intézkedések. Részben ennek tulajdonítható az 1992-ben kezdôdô népességapadás, aminek a következményeképpen egy szûk évtized alatt Románia lakosságának száma 3/4 milliónyival csökkent. Fokozott apadás mutatkozik a romániai magyarság számában. A mind kevesebb születés következményeit csak tetôzi az ország rossz gazdasági helyzete által serkentett kivándorlás. A munka piacán megjelenô fiatalok elôtt tornyosuló kilátástalanság, a lakástalanság nagymértékben hozzájárul a családalapítás elhalasztásához, az országból való elvándorláshoz és a népszaporulat aggasztó csökkenéséhez.

A fórum a következô álláspontra jutott:

A romániai magyarság létérdeke az ország gazdasági felzárkózása, ami ugyanakkor elôfeltétele az európai politikai és gazdasági szövetségi rendszerbe történô befogadásunknak. Felhívjuk tehát a politikai erôk és az államhatalmi tényezôk figyelmét az ország természeti adottságai által is lehetôvé tett gazdaságfejlesztô intézkedések meghozatalára és azok késedelemmentes alkalmazására.

Az államnak mindent meg kell tennie a tisztességes életszínvonal biztosítására vállalt alkotmányos elkötelezettségének a megvalósítása céljából. Ezen belül biztosítania kell a nagy családok fokozott támogatását és a fiatalok pályakezdésekor elengedhetetlenül szükséges civilizált munkakörülmények és lakásviszonyok megteremtését.

Politikai, közéleti vezetôinknek a kiválasztásánál vegyék figyelembe a családi állapotukat.

Népszerûsíteni és támogatni kell a többgyermekes családokat azért, hogy a példájuk vonzó és követhetô legyen. A társadalomnak biztosítania kell a nagy családokból származó gyermekek esélyegyenlôségének tényleges megvalósulását.

Az önhibájukon kívül társtalanná váló anyáknak támogatást kell nyújtani ahhoz, hogy méltósággal és töretlenül betölthessék anyai hivatásukat.

Bôvíteni kell a fiatalok közötti kapcsolatteremtés lehetôségeit.

Elvárjuk, hogy papjaink és tanáraink fokozzák népnevelô tevékenységüket a magyarság sorskérdéseit illetô területeken.

Felkérjük az RMDSZ parlamenti képviseletét családtámogató törvényhozási intézkedések kezdeményezésére, többek között a fôállású anyaság intézményesítése, a többgyermekes családok létfeltételeinek a biztosítása és a gyermekeiket egyedül nevelô anyák rendkívüli és tartós megsegítése céljából. Üdvözöljük a Magyar Köztársaság által foganatosított és foganatosítandó mindazon törvényhozási intézkedéseket, amelyek az arra rászoruló, a határon túli magyarság szellemi és anyagi támogatását célozzák, a szülôföldön való megmaradás érdekében.

A romániai magyarságnak kétszeres érdeke fûzôdik az ország gazdasági felzárkózásához, egyrészt az életszínvonal indokoltan várható növekedése, másrészt a gazdaságilag fejlettebb külhon elszívó hatásának ellensúlyozása végett.

A romániai magyarságnak a szülôföldjén kell megtalálnia tisztességes életfeltételeit.

Az RMKDM nevében:

Kelemen Kálmán elnök

Helyzetjelentés Storylandról

…nem csinálnak koporsót" - vésôdött mélyen memóriámba az intelem jó három és fél évtizeddel ezelôtt, amikor is veritábilis, flaszteren cseperedett dászkel- bojtárként, egy kis Alsó-Nyárád menti falucskában kóstolgatni kezdtem a szakmát és magam választott, kellemes, mindennapos revelációkkal elkényeztetô környezetem rendszeres, alkonytáji nótázásra fogott. Évszaktól függôen, árnyas lugasokban vagy pattogó tûzû "elsô házakban" szaporán ürültek a novaboros kancsók, újdonsült barátaim hamar bemelegedtek és a lelkek mélyén lefojtott "repertoár" rövidesen utat talált magának a csillagos ég, avagy a petróleumlámpák által állandó tangófényre ítélt hodályok magas mennyezete felé. Fénylô szemmel habzsoltam az aranyigazságokat: "jó földben terem a búza" - biztosítottak a szántóvetôk, "házasságnak nem jó, csak az eleje" - jövendölték a tapasztaltabb igába fogottak, "mindig csak a más asszonya lesz a jó" - sugallták a pernahajderek, "ugye, fiúk, szép élet a katonaélet" - döbbentettek meg a veteránok és sorolhatnám vég nélkül a tanulságokat, ha soros eszmefuttatásom nem a címbeli verssor álcája mögé csempészett faipari ismereteimhez kötne. A kiindulópont adott, idejében megjegyeztem: a dió nem alkalmas hantláda készítésére. Túl nemes ahhoz, hogy férgek harmincadjára jusson. A fenyô legszebb karácsonyfának, de szekérderéknak sem kutya. A meggyfapipákon, cseresznyefa szipkákon átszivárogtatott dohányfüst jótékonyan lengi körül a tüdôt, diófa bútorra a legigényesebb ócskás sem húzza az orrát, menten a tenyeredbe csap, juharból bármikor a Titanichoz méltó hajópadló készülhet. Bükkparkettán figyelmeztetôen recseg a békebeli bôrtalpú cipô és ezen közismerten kemény rostú fa nyelvén politizálva hosszú távon ellébecolhat a kiválasztott, magas polcra emelt emberfia. Legalábbis mifelénk, a Kárpátok, a Duna és a Fekete-tenger által behatárolt kis meseországban. A sokoldalúan fejlett kommunista társadalom építésének vég nélkülinek tûnô éveiben ráharaptunk gyakorlatára és a Nagy Decemberi Buktát követôen sem vagyunk képesek leszokni róla. Pártállástól, doktrínáktól, ideológiáktól függetlenül verhetetlen bajnokai maradtunk a bikkfanyelven irányított közép-kelet-európai politikai ügyvitelnek. Semmi jelentôsége nincs annak, hogy az Escuk milyen frekvenciával váltják egymást a parancsnoki hídon, avagy kormánykeréknél hány hónapos-éves a próbaidô, a vonalvezetés folytonossága biztosított. Mi imádjuk a kontinuitást minden viszonylatban. Dák-rómaiban, kereszténydem- szocdemben egyaránt. A recept még hiányos tanulmányokkal rendelkezô méregkeverôk számára is megszégyenítôen egyszerû: beszéljünk sokat, siktákban is, ha muszáj, de lehetôleg ne mondjunk semmi közérthetôt, könnyen értelmezhetôt, számon kérhetôt. Meghirdetjük alkotmányosan a magántulajdon védelmét, de annak garantálására nem fûlik a fogunk. Tíz éve vajúdik a jogaikba visszahelyezendô földtulajdonosok vagyonbizonylatainak kiosztása, egy helyben topog az erdôk kimérése, a közbirtokosság fogalmának tisztázása, az államosított házak visszaszolgáltatásához szükséges alkalmazási normák még lógnak a sztratoszférában, az egyházi és felekezeti jussokért be kell állni a sorba a törvényhozókhoz. Elvégre nem hajt a tatár, a Van der Stoel-i elismerést bezsebeltük, így hát a helyi közigazgatási törvény életbe léptetése sem kényszerít fuserre. A privatizálás ügye nyúlik, mint a takony, fújjuk csak ki rendszeresen az orrunkat, a zsebkendô olcsóbb az antibiotikumnál, amivel a halódó ipari mamutvállalatokat kell injekcióznunk. Kormánypolitikánk szent és eurokonform minden tekintetben, mindhiába fúrják holmi Stoicák, Basescuk és hálátlan elvbarátaik, ki kell tartsunk mellette mindhalálig, de legalábbis a következô választásokig. Ezt szajkózza úton- útfélen, határokon innen és túl Hadrianus, a császár, nem a csodagyerek, a provinciában lent, elkötelezett helytartói, a prefektusok és az utóbbiak által szép számban funkcióba forgatott vadonatúj közhivatalvezetôk. A bizalom birtokosai megtanulták a leckét: életbe ültetése minden poklokon keresztül kötelezô, elégedetlenkedôknek - mukk, kellemetlenül kíváncsiskodóknak: eu sunt mic, nu stiu nimic, egyéb felvilágosításokért meg tessék egy bizonyos Nastase úrhoz folyamodni, a Victoria palotába, Bukarestbe, a történelem elôtti Európa területén. A jelszó: "Fa leszek, ha fának vagy virága …" Petôfitôl kölcsönöztük a státustörvény betiltásáért cserében.

Ágai Adolf még a 20. század elején is közismert, népszerû alakja volt a magyar sajtóvilágnak; nevét ma már csak lexikonok ôrzik. Pedig ehhez a névhez fûzôdik a fordítói baklövés közmondásossá vált gúnyneve: a leiterjakab. A Magyar Sajtó 1863. október 13-i számában a német Jakob’s Leiter (Jákob lajtorjája) kifejezést Leiter Jakabnak fordította - nem tudom, milyen alkalomból, állítólag szándékosan, amit el is hihetünk, mert Ágai (eredetileg Rosenzweig) voltaképpen német anyanyelvû és… humorista volt. De a leiterjakab halhatatlannak bizonyult, nemcsak általános jelentésében: ez a fogalom arra ítéltetett, hogy (minden értelemben vett) bunkók áldozata legyen.

Van Arnold Schönbergnek, több bibliai tárgyú mûve között, egy Jakobsleiter címû oratóriuma. Nem akárkirôl van szó. Schönberg a zenetörténet egyik mérföldköve, az említett mû sem holmi aprócska kompozíció, hanem jelentôs karmû, amelyet komoly - zenetudományi oklevéllel büszkélkedô - szakembernek "hivatalból" ismernie kell. Az országos román rádió zenei szerkesztôségében pedig ilyen diplomások munkálkodnak. De a lajtorjával csúnyán megjárták. A leiten = vezetni igébôl kiindulva "vezetô"-nek értették, s ezek után a kifejezés elsô felének értelmezését ez szabta meg. A Jakobs, mivel önmagában semmit sem jelent, nyilván rövidítés, de milyen szóé? Hopp: hát a "jakobinusok"-é - és megszületett az ihletett és zseniális bukaresti fordítás: A jakobinusok vezére (Conducatorul iacobinilor). Így jelent meg a román rádió hivatalos mûsorlapjában, a România Cultural mûsorában (május 5.14 h). (Jó, hogy akad a környéken mûveltebb fô is: valaki fölfigyelt, a mûsor kommentátora már "Scara lui Iacob"-ot emlegetett.)

Így születik újra és újra a dicsôséges emlékû leiterjakab napjainkban, az európai integráció (?) küszöbén.

Eszembe jut errôl városunk egy gyorsan levitézlett kocapolitikus fiának a honatyák fényes olümposzi gyülekezetében tett hazafias kijelentése: nincs mit tanulnunk Európától - Európa jöjjön tanulni hozzánk. Hát jöhet - ha nem is éppen tanulni, de jókat nevetni balkáni elmaradottságunkon.

Van Marosvásárhelyen 40-50 értelmiségi gondolkodású ember, akik tavaly szeptemberben kinyilvánították azon véleményüket, hogy Dúl Antal évente kétszer elôadást tartson Hamvas Béla szellemi hagyatékáról.

Sajnos, nincs Vásárhelyen egy olyan irodalmi-kulturális társaság, amely felvállalná az elôadó útiköltségének, valamint a szervezéssel járó kiadások fizetését.

Korondi Kinga szerint: " jobb helyeken ezt önkéntes adományokból oldják meg." Vásárhely ilyen szempontból nem jó hely.

Történtek próbálkozások a Látó, a KZST és más szervezetek irányában, de kiderült, hogy nem tudnak útiköltséget elszámolni, és nem vállalták fel. Több jól mûködô cég vezetôje is elutasította, tehát egyetlen lehetôség a civil szervezôdés maradt.

Az elôadás bevételébôl senki nem gazdagodott meg. Jó lenne kiszámítani, mennyibe kerül a benzin Budapest-Vásárhely-Budapest útvonalon (1.000.000 lej fölött), a római katolikus egyház sem ingyen bocsátotta rendelkezésünkre a termet, sôt, konfliktusok akadályozták az elôadás pontos megkezdését. "Jobb helyeken" tiszteletdíjat is szoktak az elôadónak adni.

Dúl Antal, aki a Magyar Tudományos Akadémiának volt könyvtárosa 20 évig, három egyetemen tanít vallásfilozófiát, elôadásokat tart Németországban, Svájcban, nem azért jött Erdélybe, hogy hasznot húzzon az elôadásból.

Abban igaza van Korondi Kingának, hogy sem újságban, sem a plakátokon nem szerepelt a részvételi díj, de az sem, hogy a részvétel ingyenes.

A színházi plakátokon sem jelenik meg az elôadás ára.

Az elôadás szervezésével járó bel- és külföldi telefonbeszélgetések ára a szervezô telefonszámláját terheli.

Kár, hogy Korondi Kinga nem vett részt az elôadáson, mert objektívebben tájékoztathatott volna, nem csak a mások véleményére alapozva.

A Népújság olvasói bizonyára elvárják - és joggal -, hogy az elôadás üzenetérôl, az elôadó mondanivalójáról is hiteles beszámolót olvassanak.

Amennyiben Korondi Kinga vagy bárki más ingyen tud elôadást szervezni Dúl Antalnak és szellemi társainak, szívesen átengedem a szervezést.

P.s. Köszönöm Illyés Kinga színmûvésznônek és a Marosvásárhelyi Rádiónak, Kiss Dénesnek a szervezésben és a vendégek ellátásában nyújtott segítségét.

A Szabad Magyar Újságírók Szövetsége 2000. augusztus 20-ára meghirdetett pályázatára 95 pályamû érkezett - elbeszélés, vers, történelmi korrajz, tanulmány -, többségében az elszakított területekrôl - Erdély, Felvidék, Délvidék -, de kaptunk szinte a világ minden részérôl. A pályázaton minden olyan mû szerepelhetett, amelynek tárgya a magyar millennium, a magyar államiság megalakulása és az ország ezeréves fennállása. Sajnos, a pályázatok kb. 60 százaléka nem foglalkozott a millenniummal. Ezzel kapcsolatban a bírálóbizottság egyik tagja a következôket írja: "Elsô benyomásom, hogy a pályázók nagy része nem értette meg vagy félreértette a lényeget. Ennek ellenére valamennyi pályázatot áthatja egy izzó haza- és magyarságszeretet. Büszkék magyarságukra és szeretik is azt."

A meghirdetett díjak: I. díj 200 dollár, II. díj 100 dollár, III. díj 50 dollár és díszoklevél minden díjhoz. A következô öt legjobb pályázat dicsérô oklevelet fog kapni. Mivel a jelölések nem voltak egyöntetûek, ezért a díjakat megosztottuk két elsô, két második és két harmadik díjra.

A díjazottak neve és mûveik:

I. díj, megosztva: Bezzegh Alpár, Köszegszerdahely (Magyarország), "Irány Európa! avagy Szent István és a keresztény magyar állam megszületése" és borosjenôi Kádár István (USA): "Szent István jelképei".

II. díj, megosztva: Kamoncsa Márta (Felvidék): "A Magyar államiság megalakulása, az ország ezeréves fennállása, különös tekintettel a Szent Korona-tanra" és Fülöp Mónika (Erdély): "Egy magyar ifjú gondolatai a magyar állam ezeréves fennállásának ünnepén".

III. díj, megosztva: Mészáros Zoltán (Délvidék):
"Hogyan lehetett Magyarország a középkor egyik európai nagyhatalma és mit tehetünk mi most" és Erôss István (Erdély): "A magyar állam megalakulása és az ország ezeréves fennállása".

Dicsérô elismerésben részesültek: Karvanszky Mónika (Felvidék): Millennium, Lévay Papp László (Erdély): A király álma, Czirják Edith (Erdély): Millennium (vers), Dávid Árpád István (Kanada): A magyar millennium, Miklós András (Franciaország): Mennyei Uram (elbeszélô költemény) címû munkáik.

A bírálóbizottság tagjai: Szalay Gyula író, újságíró (Florida), Nyitray Katalin tanárnô (Baltimore), Ormay Gabriella tanárnô (Torontó), Ditróiné dr. Csibi Éva
újságíró (Kanada).

A szövetség a beküldött pályamûvek egy-egy példányát három magyarországi archívumban helyezi el. Ezek: a budapesti Széchényi Könyvtár, a lakiteleki Emigrációs Gyûjtemény és a szegedi Somogyi Könyvtár amerikai gyûjteménye. Egyet a szövetség megtart saját archívumában.

Soós József fôtitkár

"A magyar irodalomba tévedve föl kellett figyelnem valóságos helyzetemre, miszerint nem erdôben, hanem bokorban születtem, az anyanyelv diribdarabjai közé, ahol minden, amibôl a legkisebb költônek is föl kellene ruházkodnia: csupa maradvány, foltnak való, szalagvég, elhullajtott kacat. Téli estéken Arany Toldija tartott ébren, azzal a döbbenettel, mint mikor a szilvafáról a hátamra esve, szavamat vesztettem. Nem ismerjük a nyelvünket! - kezdett sajogni bennem a felismerés, végét vetvén az iskolai dolgozatírás boldogságának." (Sütô András)

Tizenkilencedik alkalommal tartották meg szombaton a Felsô- Kisküküllô menti tanulók Szép beszéd vetélkedôjét. (A táji behatárolás kissé hamis, ugyanis rendszeresen részt vesznek a nyárádszeredai középiskola diákjai és a Szováta vonzáskörzetéhez tartozó bekecsalji iskolák tanulói is a találkozón.) Házigazdák idén a szovátaiak voltak, színhely a Teleki Oktatási Központ. A szervezôk a város magyar módszertani körének pedagógusai, közülük oroszlánrészt vállaló tanárok: Borbély Gyöngyi, Kémenes Krisztina és Lukács Csaba. A verseny "bírái" - Bartis Ildikó színmûvésznô, Balogh Andrea másodéves kolozsvári színinövendék és e sorok írója - 33 költeményt, 20 prózai alkotást és 16 fogalmazást hallgattak meg, három pihenôvel. A szünetekben Tófalvi Edit helybeli karnagy kis tanítványai, Fülöp Nagy Tibor, Nagy Kata és Dobri Emôke adtak elô kisebb zongoradarabokat, illetve énekeltek. Szórakoztató dallamokat játszott Trózner Szabolcs, a kolozsvári zenekonzervatórium másodéves hallgatója. A Ház kiállító képzômûvésze ebben az idôszakban a középiskolás Kuti Botond, az ô festményeiben gyönyörködhettünk.

Versmondásban az V-VI. osztályosok közül elsô díjat nyert Dósa Ildikó Hajnalka, Dósa Hanna és Gál Csanád, második lett Kozomos Enikô, harmadik Menyhárt Zsuzsanna. A VII-VIII. osztályosok között Bíró Miklós bizonyult a legjobbnak, második helyezést nyert Fülöp Borbála és Bokor Beáta, harmadikat Nagy Ernô. A középiskolások között kimagasló teljesítményt nyújtott Abodi Nagy Izabella és Mihály Katalin, ôket követte Balogh Réka és Csonta Sarolta. A mesét, szépprózát mondók mezônyébôl (V-VI.o.) Zólyomi Csilla és Hegyi Noémi vált ki, hárman: László Edit, Madaras Szabó Barna és Szôcs Levente második helyezettek, Szabó László és Küsmödi Csilla pedig a harmadik helyre kerültek. A nagyobbak között (VII-VIII. o.) Zakariás Botond Csaba és László Éva Erika jeleskedett, a líceumi tagozatosok mezônyében pedig Miklós Judit és Zári Enikô. Különdíjasok: Takács István és Dósa Magdolna. A jobb tollú kis fogalmazók (V-VI.o.): Nemes Ildikó, Tóth Katalin és Kacsó Enikô, illetve (VII-VIII.o.) Kulcsár Árpád, Kuti Sándor és Székely Emôke. A Népújság díjait közösen adtuk át Hadnagy József debreceni illetôségû költôvel, a jutalmazottak: Hegyi Noémi, Kulcsár Árpád, Bíró Miklós, Kuti Sándor és Székely Emôke. László János tanár úr a nyárádszeredai Bocskai István Alapítvány díját Adorjáni Ildikónak (VII. o.) nyújtotta át, Tamási Áron: Szép Domonkos Anna címû novellájának tolmácsolásáért.

A legnagyobb sikert csalifogalmazásával a hetedikes Kulcsár Árpád (Gyulakuta) aratta. Örkény István Az utolsó meggymag címû novellájának elôadásával az ötödikes Hegyi Noémi (Szováta) lett egybôl népszerû. Király László Vadásztánc címû poémájával a tizenegyedikes Mihály Katalin (Nyárádszereda) és szintén Király Lászlónak a Halljátok-e a dalt címû költeményével az ugyancsak tizenegyedikes Abodi Nagy Izabella (Szováta) kapott megérdemelt, hosszú tapsot.

A választott mûvek java valóban a szép magyar beszédet, a jó magyarságot szolgáló szöveg