Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Aktuális

Sietek már a legelején leszögezni: koldusok prókátora nem vagyok, miért lennék ugyanis, hiszen keresztényi erkölcs, öntudat ide vagy oda, nekem is meg kell élnem valamibôl. El volt rontva már az elején: viszonylag jól tápláltak szüleim, pénzem volt, néztem tiltott videókat, olvastam kora-liberális magyar lapokat és kész. Akkor meg minek a csuhás életmód, és minek a zseblámpázó álszeretet. Ennyi ôszinteség tôlem is kitelik... Mert kérdem én az igen tiszteletreméltó keveseket leszámítva: ki kíván ma a koldussorssal teljesen azonosulni: mondjuk, lélekben legalább? Gyakorlatilag más a helyzet, a gyors lecsúszás tananyagából ingyenes kurzusokat tart a társadalom. Ha valakit érdekel a gyorstalpaló hatékonyság, menjen el a "hegy" alá, és nézze meg, hány a befutott.

A város általában mindig a lecsúszó pálya csapdája, kész ülepítôtelep. És köztudomásúlag: tápot ad a nyomorúságnak. De e primitív filozófiából legyen most elég, inkább dôljünk hátra elégedetten a karosszékben és pipáljuk ki a dolgokat. Ami meg volt, ami elvégezve, azért aztán fôúr, fröccsel egy kis lazítást, mert pánikszerûen itt a nyár.

Csakhogy: ha van valami strapás foglalkozás a világon, akkor a polgármesterkedés mindenképpen az. Tessék elképzelni például polgármesterünk zaklatott napjait, mert nem elég az, hogy intézi a tisztes polgárok gondjait, dolgait, meghallgat, igazat ad, cáfol, aláír, fellebbez, tárgyal, ideges és szellemes, gondterhelt és kedélyes, de dolgozni kell, csinálni, amit kell, majdhogynem a lehetetlent: fából vaskarikát. Jól értik, jól, mert nem vicc: csinált fából vaskarikát. Marosvásárhelyen hirtelenjében kitört a tisztaság. Legyen szabad nagy-nagy örömmel mondanom: városunkban nincs nyomorúság. Ha ezt mondja a polgármester: szent igaz. Lényegében errôl van szó, ha másként mondta is. Például úgy, hogy a koldustalanítás másodszorra sikerrel járt. Mert ahol nincs koldus, ott nincs nyomorúság, csupa jólét, nívó szempontjából városunk legalább egy Skandinávia lesz ezután.

Namármost, mi legyen a csôrgôpénzzel? Gondunk ne legyen, polgármesteri tiltás nem rendelkezik a középkorról, úgyhogy Szent Antalnak adhatok. Ezzel pontot nem tehetek szerényke írásom végére, mert hogy nem csak igével él az ember, Antalkám, piacra is eljárok idônként. A piac nagyobb úr minden tábornál, eszménél, szisztémánál és deklarált testvériségnél. Nagyobb. És a nagypiacon nagy piac van, a paradicsom, az uborka és karfiol fölött a pénz egyeduralkodik. Na itt most le kell lombozzam a polgármesterünket kicsinyt. Egy kéregetô maszatos kölyök járt a nép között. Baj van vele, mert az alázatosságot nem tanulta meg. Ha nem megy, nem vár ô adományra, dehogyis. Kér inkább, és leolvassa arcomról: kér tehát magyarul. És leolvassa arcáról: kér tehát románul. A nyomorúság nyelvi internacionalizmusát késôbb már Dreherrel keveri.

A koldusok úgy nônek ki a földbôl, mint szocreálos szobrok az ötvenes években. És nem a szobrokat kell döntögetni, hanem elôbb meggyomlálni az eszmét termô talajt. Lefordítva: nem a koldusokat kell szétzavarni, hanem hatékony szociális intézkedéseket kellene meghozni mielôbb.

És ha nem adok, mert nem adtam? Hát akkor a kölyök nyelvet ölt nekem. Nekem, vagy nyelvet ölt ennek a világnak? Vagy kinek? Annak ellenére, hogy ezt könnyen ki lehet találni, a dolgon nem tûnôdtem el, fáradt voltam ugyanis, családpolitikai fórumról érkeztem aznap reggel korán.

Elfogadták a megyei tanács költségvetését

Tegnap délután rendkívüli ülést tartott a megyei tanács. A napirendi pontok közül a legfontosabb a megyei tanács költségvetés-tervezetének elfogadása volt.

A költségvetés-tervezetének vitája elején a megyei tanácselnök kijelentette, szegényes költségvetés elébe néznek, amelyet óriási munka árán sikerült méltányosan, pártatlanul összeállítani, bár azok a municípiumok, saját önkormányzatukat önerôbôl fenntartó községek, amelyek idén sem részesülnek a megyei költségvetésbôl, bizonyára elégedetlenek lesznek. Sôt, Marosvásárhely polgármestere már nyilvánosan is kifejtette elégedetlenségét, hogy a város még a visszaosztott 38 milliárdos speciális útalapból sem kap a Dózsa György utcai útjavításra. A törvény elôírja, hogy a megyei tanácsnak leosztott speciális alapból a megyei utakat kell megjavítani.

A Gyermekjogvédelmi Hatóság költségvetését tárgyalva Virág György különösen a sajtó figyelmét hívta fel arra, hogy az ide szánt összegeket a lehetô legkorrektebb módon használják fel, és semmi esetre sem "veszik ki az ételt a gyerekek szájából", ahogy az bizonyos újságok hasábjain olvasható volt.

Legtöbb vita a megye útjaira szánt összegek leosztása körül zajlott, lévén, hogy a több mint ezer kilométernyi megyei úthálózat 80 százaléka nagyon rossz állapotban van. A tanácsosok kérték, hogy azt a 80,7 milliárd lejt, amit idén útjavításra szántak, csak jó minôségû munkára fordítsák.

A teremben jelenlevô 38 megyei tanácsos 36 szavazattal, 2 tartózkodással elfogadta a 263,7 milliárd lejes költségvetést. Úgyszintén elfogadták a polgárôrség idei, 22,4 milliárd lejes költségvetését, valamint a vidrátszegi repülôtér 28,525 milliárd lejes költségvetését, amelybôl 60 százalékot beruházásokra költenek.

Magyar-román szakértôi konzultációk

- Feltehetôen a jövô héten Budapesten tartják meg a magyar-román szakértôi konzultációk újabb fordulóját a magyar státustörvényrôl - közölte Victor Micula, a román külügyminisztérium szóvivôje.

A külügyi szóvivô keddi nyilatkozatában hangsúlyozta: a szakértôi konzultációk már megkezdôdtek azzal, hogy Magyarország bukaresti nagykövete a múlt héten további felvilágosításokkal szolgált a román fél kérésére.

Micula leszögezte, hogy román részrôl csak egyes kérdések tisztázását kérték, fenntartásokat nem fogalmaztak meg. A tisztázást igénylô kérdésekrôl a román szóvivô csak annyit mondott, hogy azok elsôsorban a törvény megfogalmazási módjára vonatkoznak, illetve arra, hogy miként tekint a magyar fél erre a törvénytervezetre.

Hasonlóan szûkszavúan nyilatkozott a múlt heti konzultációról Íjgyártó István, Magyarország bukaresti nagykövete. A magyar diplomata az MTI kérdésére kedden elmondta, hogy a múlt pénteken járt a román külügyminisztériumban, ahol a kért tájékoztatáson túl azt javasolta, hogy a szakértôi konzultációk újabb fordulóját Budapesten tartsák meg a közeli jövôben.

Figel cáfol

Ján Figel szlovák külügyi államtitkár kedden Pozsonyban cáfolta azokat a román sajtóértesüléseket, amelyek szerint a készülô magyar státustörvény ellen "valamiféle közös szlovák-román front" kialakítását tervezik.

Figel, a Szlovákia integrációs ügyeiben illetékes brüsszeli fôtárgyaló kedden Pozsonyban Bába Ivánnal, a magyar Külügyminisztérium közigazgatási államtitkárával folytatott megbeszélést. A találkozó után az MTI kérdésére válaszolva elmondta: tudomása szerint az elmúlt hétvégén a NATO-tagságra váró országok pozsonyi konferenciáján folytatott kétoldalú megbeszélések során a szlovák és a román fél között szó esett a státustörvényrôl is, "de semmilyen közös frontról szóló megállapodás nem született".

A két államtitkár a magyar-szlovák alapszerzôdés végrehajtásának felügyeletében illetékes egyik vegyes bizottság, az integrációs és egyéb külügyi kérdéseket felügyelô bizottság soros ülésén találkozott kedden Pozsonyban.

A magyar küldöttséget vezetô Bába Iván az MTI-nek nyilatkozva a konzultáció legfontosabb mozzanatát abban látja, hogy "vannak olyan közös témáink, amelyekben az érdekeink is közösek". Az egyik az integráció, amelynek kérdéseit érintôen "általánosságban és bizonyos részletkérdésekben tájékoztattuk egymást".

Románia az utolsó

Románia jelenleg az utolsó helyen áll az információs technológia és a távközlés terén abban a régióban, amely rajta kívül Magyarországot, Csehországot és Szlovákiát foglalja magába - derül ki egy decemberben készült tanulmányból.

A Roland Berger and Partner cég felmérése szerint tavaly év végén ezer román lakosra mindössze 25 számítógép, 173 vezetékes és 90 mobiltelefon jutott, és csupán 33-an használták az internetet.

Magyarországon és Csehországban az ezer fôre jutó személyi számítógépek száma meghaladta a százat. E két országban ezer lakosra több mint 375 vezetékes telefon jutott, az internetezôk száma megközelítette a 90-et, a lakosság több mint egynegyede rendelkezett mobiltelefonnal.

Romániában a számítógépek száma még 2003-ban is csak 750 ezer lesz. Ugyanakkor az internet és a mobiltelefon piaca Romániában fejlôdik a leggyorsabban: az internet esetében évi 83 százalékkal, a mobiltelefonnál 168 százalékkal bôvül a piac.

A négy országban az internetes kereskedelem összértékét az elemzés évi 600 millió dollárra becsülte. Jelenleg ennek 99 százalékát a vállalatközi (business-to- business) kereskedés teszi ki, a szakértôk szerint azonban ez a fajta üzlet a következô három évben lassúbb fejlôdésre számíthat - körülbelül 50 százalékos növekedés várható -, miközben a végfelhasználók vásárlásai (business to customer) 170 százalékkal gyarapodnak majd.

A vállalatközi elektronikus rendszerben kötött üzletek több mint felét Magyarországon bonyolítják le; ez közel 320 millió dollárt jelent.

A tanulmány szerint a kelet-európai piacon még a berendezkedés van túlsúlyban. 1999-ben az információs technológiai költségek 60 százalékát - ez 5,7 milliárd dollár - gépekre, berendezésekre, tárgyi eszközökre költötték. A térség országainak többsége a hazai össztermék (GDP) 1,5 százalékát költi információs technológiai fejlesztésre, ez alól kivétel Magyarország, Csehország és Észtország, ahol az ilyen irányú kiadások közelebb állnak a nyugat-európai szinthez.

Románia igenis képes az uniós felzárkóztatási pénzalapok felhasználására - nyilatkozta Hildegard Puwak integrációs miniszter sajtóértekezletén, válaszként egyes európai hivatalosságok olyan kijelentéseire, miszerint szükség lenne a közösségi alapokat kezelô román intézmények megszilárdítására, biztosítva ilyenképpen az elôcsatlakozási elôkészületekre nyújtott 650 millió euró korrekt felhasználását.

A miniszter asszony példaként említette a PHARE-alapok 98 százalékos felhasználását. Romána a tagjelöltek élvonalában áll az ISPA teljesítése tekintetében mind a környezeti, mind a szállítási infrastruktúrában. A projekttervezetek esetében kemény versengés folyik - húzta alá Puwak, újra leszögezve, hogy az olletékes intézmények a projektekhez szükséges szakemberek felkészítéésvel foglalkoznak. Az elkövetkezô idôszakban az európai integrációs minisztérium tanfolyamokat indít 100 fiatal szakember specializálására.

Maria Manolescu pénzügyi államtitkár a szakszervezetek és a munkáltatók reprezentánsaival konzultált azon sürgôsségi rendeletrôl, amely a gazdaság-pénzügyi fegyelem szogorítását irányozza elô az önálló ügyvitelû egységekben és az állami országos társaságoknál.

A résztvevôk elhatározták, hogy az idén a béreket félévenként aktualizálják, 2002-tôl pedig az infláció elôrejelzett rátája szerint emelik.

A tárgyalások napirendjén szerepelt az élelmiszerjegyeik megadása azon gazdasági szereplôk esetében, amelyek átütemezést kaptak államháztartási adósságaikra.

Moldova közeledne a NATO-hoz

Vasile Tarlev, az új moldovai kormány miniszterelnöke Brüsszelben közölte Lord Robertson NATO-fôtitkárral, hogy kormánya szeretné bôvíteni és szorosabbra fûzni kapcsolatait az atlanti szövetséggel.

A rövid találkozó után tartott közös sajtóértekezleten Tarlev elmondotta, hogy Moldova nemrég belépett a Kereskedelmi Világszervezetbe, és el akarja mélyíteni kapcsolatait a NATO-val is, amelytôl a békepartnerségi program keretében segítséget vár hadserege átalakításához és a közös hadgyakorlatokhoz való felkészüléséhez. Moldova békés kis ország, mondta Tarlev, amely gazdasági növekedésre és a külvilággal való kapcsolatainak erôsítésére törekszik.

Robertson üdvözölte az új moldovai kormány közeledési szándékát. Moldova már földrajzi helyzeténél fogva is a NATO megbecsült partnere, mondta a fôtitkár, és most érdeklôdéssel várják a kapcsolat fejlesztését.

Kérdésekre válaszolva Tarlev miniszterelnök Moldova Dnyeszteren-túli Területét fekete lyuknak nevezte, amely nemcsak hazája, hanem egész Európa számára aggasztó, megoldatlan feszültségforrás. Ha az emiatt Oroszországgal fennálló feszültséget nem sikerül mielôbb megoldani, annak az egész földrészre kisugárzó kedvezôtlen hatásai lehetnek, mondotta a kormányfô, anélkül hogy részletekbe bocsátkozott volna. Robertson szintén nem foglalt nyíltan állást az orosz csapatok kivonásával kapcsolatban feltett kérdésre, csak annyit mondott, hogy ez a feszültségforrás aggasztó a NATO-nak is. Azt a reményét fejezte ki, hogy az orosz csapatok ottani jelenlétének problémája békésen megoldható lesz, mert a konfrontáció nem a vitás kérdések legjobb megoldása.

Tiszteletadás elôdeinknek

Emléktábla leleplezésére, szimpóziumra, kiállításmegnyitóra gyûlt össze ünneplô közösség tegnap délután a marosvásárhelyi Vártemplom udvarán. Az Erdélyi Múzeum Egyesület, a Vártemplomi Református Egyházközösség és a Teleki Alapítvány Baranyai Decsi Csimor János humanista tudós tanár halálának 400. évfordulója alkalmából a Vártemplom északi oldalán emléktáblát állíttatott.

Baranyai Decsi Csimor János az 1593-tól, a marosvásárhelyi volt ferencesrendi barátok kolostorában mûködô schola particula tanára, illetve késôbb rektora volt. A neves tudós pontos születési éve nem ismert, valamikor 1560 körül született az akkor Felsô-Baranya (ma Tolna)megyéhez tartozó Decsen. Ez indokolja két elônevét. Jeles magyar iskolákban, köztük a debreceni, majd a kolozsvári kollégiumban végzett tanulmányai után kerül a wittenbergi egyetemre 1587-ben. Doktori értekezését Strassburgban készítette el, filozófiából. 1592-ben tért haza Kolozsvárra és egy év múlva meghívják Székelyvásárhelyre igazgatónak. Élete végéig itt tanít és hirdeti a tudományt, nagy célt tûzve ki maga elé: "példát akarék mutatni minden rendbéli tudós embereknek és utat mutatni..." A ma már Európa-szerte ismert és elismert magyar tudós, gondolkodó, tanító, szólásmondásgyûjtô, költô és történetíró 1601. május 15-én halt meg.

Az emléktábla ünnepélyes leleplezésére meghívták a tudós tanár szülôfalujának, Decsnek a képviselôit is. A decsi református gyülekezet lelkésze, Kiss Ernô, a presbiteri jegyzô, Nyúl László illetve a helyi kultúrház igazgatója, Bognár Cecil koszorút helyezett el az emléktábla alá. A kultúrház igazgatója röviden beszélt a Szekszárdtól nem messze levô Decsrôl és az ott lakók világáról úgy, hogy a jelenlevôk képet alkothattak arról, hogy Baranyai Decsi Csimor János honnan indult el. Koszorút helyeztek el továbbá a helyi magyar városi tanácsosok nevében Fodor Imre és Csegzi Sándor alpolgármesterek és Kirsch Attila tanácsos. Az emléktábla leleplezése elôtt az egybegyûltek Fülöp G. Dénes vártemplomi lelkipásztor köszöntô és hálaadó szavait hallgathatták meg. Az Benkô Samu, az EME elnöke pedig röviden méltatta a schola particula volt igazgatójának életét.

Az ünnepségen a református Kántortanító-képzô Fôiskola Cantemus énekkara képett fel. A délután folyamán a schola gótikus termében szimpózium keretében emlékeztek meg Baranyai Decsi Csimor Jánosról. Elôadások hangzottak el a gondolkodóról (Buzogány Dezsô), a szólásmondásgyûjtôrôl (Paczolay Gyula), a költôrôl (Tóth István), és a történetíróról (Holler László). Énekelt a Musica Humana énekkar, vezényelt Csíky Csaba. Este 6 órakor a Teleki Tékában Bányai Réka bemutatta a tudós tanár és kortársai mûveibôl rendezett könyvkiállítást.

Öröm vagy kín a tanulás?

A tanulási ösztön velünk születik, és életünk végéig megmarad... Mint minden ösztöncselekvés, a tanulás is örömet okoz, és arra késztet, hogy újra meg újra létrehozzuk ezt a kellemes állapotot. Hogyan történhet meg mégis, hogy a gyermekek és felnôttek egy részénél keserves kínná válik a tanulás?

Az evés is ösztöncselekvés, ami normális körülmények között örömet okoz. Ha gyermekünk nem akar enni, tudjuk, valami elromlott, valami nem úgy mûködik, mint kellene. Orvostól orvosig hurcoljuk, megoldást keresünk a problémára.

Ha gyermekünk nem akar tanulni, korholjuk, büntetjük, és az iskolában is rossz jegyet adnak neki, elmarasztalják. Eszünkbe sem jut, hogy valami elromlott, és segítségre lenne szüksége. Állapota éppúgy nem függ az akaratától, mint az étvágytalanság esetében.

A fenti idézetek Kulcsár Mihályné magyarországi fejlesztôpedagógus A tanulás öröm is lehet címû könyvébôl valók. A könyv szerzôje Marosvásárhelyen járt, ahol egy ötnapos tanfolyamot tartott a mozgásterápia szerepérôl a tanulási nehézség leküzdésében.

Ennek kapcsán beszélgettünk el az elôadóval, aki pedagógusként az iskolai lemaradás okát kutatva ismerkedett meg Carl Henry Delcato munkásságával, s azt idegélettani ismeretekkel, valamint saját tapasztalataival kiegészítve egy olyan fejlesztô módszert dolgozott ki, amelyet évek óta eredményesen használ.

- Miért válik kínná a tanulás?

- Évrôl évre nô azoknak a gyermekeknek a száma, akik nem tudnak megfelelni az iskolai követelményeknek a világ minden részén. Kérdés, hogy degenerálódik-e az emberiség, vagy pedig a követelmények növekedtek meg olyan nagyra, hogy ezt már nem tudjuk követni intellektussal? Én azt hiszem, hogy inkább az utóbbiról van szó. Tehát irreálisan megnövekedtek az iskolai követelmények.

És ki merem mondani, hogy a mai iskolarendszer gyermekellenes. A tantervek, tankönyvek összeállításakor nincsenek tekintettel a gyerekek életkori sajátosságaira, testi fejlettségükre, és arra sem, hogy a mai gyerekeknek sokkal több mindent kell elszenvedniük, mint 20-30 évvel ezelôtt, tehát sokkal nagyobb terhelésnek vannak kitéve minden szempontból.

- Ha pontosítaná az okokat...

- Az ólomszennyezettség például, amirôl sokszor elmondjuk, hogy ártalmas, de ritkán esik szó arról, hogy miért. Gátolja az idegrendszer mûködését, tehát kifejezetten károsítja az agysejteket.

Nagymértékben akadályozza a gyermekek fejlôdését, hogy túl korán kerülnek a tévé elé, tehát nagyon korán ki vannak téve az elektronikus fény- és hangingereknek. A sok színes, mozgó kép a vesztibuláris rendszert ingerli. Ez egy kezdetleges mozgásszabályozó központ a nyúltagy alsó részén. Felfogja a test belsejébôl érkezô ingereket, illetve a testhelyzetet, testtartást szabályozza, és még sok minden mást. Minden vesztibuláris ingerlés olyan érzéssel jár, ami a hozzászokás veszélyét hordozza magában, tehát függôvé válnak a gyermekek. Ez a felnôttek szenvedélybetegségeire hasonlít, s ha elkezdjük megvonni a tévénézést tôlük, úgy is viselkednek, mint a kábítószer- vagy alkoholfüggô személy.

Másrészt a képernyô nem egy olyan kép, mint amilyent a falon látunk, hanem sok színes pontból áll össze, s ezt mi a tudatunkkal nem észleljük, mert nem elég finom a felbontása, de az idegrendszerünk tudja. Hatása olyan, mintha órákon át ráznák a gyerek agyát, valósággal szétzilálja ôket. Statisztikai adatokkal lehet igazolni, hogy, ha a gyerek több órán át tévét nézett, másnap sokkal nyugtalanabb, sokkal kevésbé tud figyelni az órákon. Három-négyéves korig csak napi félórát tölthetne a képernyô elôtt, és azt is szigorú cenzúrázás alatt. Üljön ott a szülô mellette, és magyarázza meg neki, hogy mit lát, mert a mai gyerekmesék némelyike felér egy gyermek elleni bûntettel. Nem kell feltétlenül felnôttfilmet nézni ahhoz, hogy káros hatással legyen a pszichéjére.

- Korábban említette, hogy az iskola is túl magas követelményeket állít a gyerekkel szemben.

- Túl korán akarunk a gyermekektôl túl sok mindent. Egyszerûen nincs idô arra, hogy beérjenek a képességek, és a kezdetben elszenvedett kudarcok rányomják a bélyegüket a további iskoláztatásra. Az, akinek az elsô-második osztályban kudarcokkal kellett birkóznia, ha a tanító néni, nem volt megértô, segítô, hanem csak azt tartotta számon, hogy mi az, ami nem megy, és elmarasztalta, akkor nem lehet elvárni, hogy késôbb majd szeretni fogja a tanulást. A mélytudatban, a tudatalattiban ugyanis rögzülnek ezek az élmények. Ha az íráshoz, olvasáshoz kudarc kapcsolódik, ezt egész életében megôrzi, és valahányszor írnia-olvasnia kell, mindig újraéli ezt a kudarcot. Ezért nagyon nagy a felelôssége az elsôs tanító néniknek.

- Hasonlóképpen a szülônek és az orvosnak is, valamint az óvónônek, akik a gyermek iskolaérettségérôl döntenek...

- Nagyon fontos lenne, hogy ne kerüljenek be éretlenül a gyermekek az iskolába. Annál is inkább, mert az iskolaérettségnek nagyon jól körülírható feltételei vannak, amelyeknek meg kellene felelnie egy hat-hétéves gyermeknek ahhoz, hogy már kezdetben ne legyenek kudarcai.

- Melyek ezek a feltételek?

- Az egyik ilyen alapfeltétel a testi fejlettség. A hat- hét éves gyerek olyan 120-130 centiméter magas, és 20-22 kilogramm. Ez nem azt jelenti, hogy, ha a fenti értékek alatt marad, akkor nem iskolaérett, de meggondolandó, mert az a tapasztalat, hogy az alacsonyabb súlyú gyermekek fáradékonyabbak, a teljesítményük hullámzó, és akkor eleve jobban ki vannak téve a kudarcnak, mint az erôsebb társaik. Itt arról van szó, hogy fizikailag nem fogja bírni az iskolával járó terhelést.

Ebbe a témakörbe tartozik, hogy elkezdte-e váltani a fogát, ami annak a jele, hogy a kisdedkorból iskoláskorba lépett, tehát az idegrendszerében megtörtént az a minôségi változás, ami lehetôvé teszi a rendszeres terhelést és a mindennapi tanulást. Ha ez nem történt meg, akkor kétséges, hogy alkalmas-e ez a kisgyerek az iskolára.

- A testi feltételek között a cipôfûzôkötést említi...

- Ez egy térben és idôben végzett manipuláció, amelyhez rendelkeznie kell bizonyos vizuális megfigyelô alapképességgel, ügyes ujjakkal. Az a kisgyermek, aki nem tudja megkötni a cipôfûzôjét, kérdés, hogy majd a vékony ceruzával a szûk vonalrendszerben tud-e írni egyáltalán. Ez érés függvénye, és teljesen fölösleges mechanikusan gyakoroltatni, csak azért, hogy amire iskolába megy, akkorra tudja. Ez az idegrendszer érésének függvénye. Ha elég érett az idegrendszere, akkor pillanatok alatt megtanulja, és nem kell kínlódni vele.

Nagyon fontos az is, hogy a vizuális percepciói elég fejlettek legyenek: az alak-háttér megkülönböztetés, a szem-kéz koordináció, a Gestalt-látás (az összeolvasás képessége vizuális szinten), az azonosság- és a különbözôség- felismerés. Ha ezek a látáshoz kapcsolódó elemi gondolkodási mûveletek éretlenek, fejletlenek, akkor nem lehet elvárni, hogy az iskolában tudjon írni és összeolvasni.

- Fontos elemként említette a mozgást...

- Az elemi mozgásoknak a helyükön kell lenniük. Születéskor hozunk magunkkal egy genetikai programot, ami a mozgásfejlôdést szabályozza, hogy mit mikor kell megtanulni az embernek. Ha ebbe a mozgástanulási folyamatba hibák csúsznak be, és kimarad egy-egy szakasz az életükbôl, például nem mászik a kisgyerek, mert járókában tartják, vagy nem kúszik, mert a szûk járókában nem lehet kúszni, vagy a babakocsiba szíjazva tölti az idejét, míg sétál vele a mama az utcán, akkor bizonyos területek az idegrendszerében éretlenek maradnak. Ha ezek az alsó területek alulszervezettek, akkor a kéreg sem tud olyan szinten mûködni, mint ahogy kellene. Az ilyen kisgyerek nem tud problémátlanul megtanulni írni-olvasni. Ilyen helyzetben az írás-olvasás folyamatát gyakoroltatni teljesen fölösleges, mert még jobban elvesszük a kedvét, elmélyülnek a kudarcok. Ilyenkor vissza kell térni az eredethez, meg kell keresni az okát, s megszervezni ezeket az alsóbb területeket az idegrendszerben, ahhoz, hogy aztán sikeresen tudjon mûködni az agy.

- Kitért a szociális érettségre..

- Szintén nagyon fontos, mivel hat-hét éves korára a kisgyereknek meg kell értenie azt, hogy nem mindig teljesülhet az ô akarata, kívánsága. Neki tekintettel kell lennie a többiekre, akik körülötte élnek, figyelembe kell vennie a másik ember érdekeit, mert csak akkor tud hozzákapcsolódni a többiekhez, akkor tud barátokat szerezni. Ha ez a képessége éretlen, akkor magányossá válik, és nem érezheti otthon magát a közösségben.

Fontos, hogy szót fogadjon a gyerek a felnôttnek. A pedagógus csak azért a gyerekért tud felelôsséget vállalni, aki szót fogad neki, hiszen egyiket sem lehet megkötni. Aki azt csinál, ami éppen eszébe jut, azért a gyerekért nem tud felelôsséget vállalni.

- Manapság nem ez a fegyelmezô nevelési módszer a divat..

- Napjainkban sajnos elterjedt az úgynevezett liberális nevelési mód, ami arról szól, hogy növekedjen a gyerek, ahogy tud, és csináljon azt, amit akar, tehát nem korlátozzák, nem szólnak rá. Ez nagyon-nagyon káros, mert nem alakul ki a kisgyerekben a szabálytudat, ily módon a szülô megnehezíti a gyermeke életét. Az ember akkor lehet sikeres a világban, az életben, ha el tudja fogadni a szabályokat, és alkalmazkodni tud hozzájuk, hiszen korlátok mindenütt vannak. A nevelésnek arra kellene irányulnia, hogy megtanítsuk a gyermekeknek, hogy hol vannak ezek a korlátok, milyen területen mozoghat szabadon, mert egyébként állandóan ütközik, és összezúzza magát, holott mindenki sikert kíván a gyerekének.

- Milyen volt a hallgatóság?

- 51-en vettek részt a tanfolyamon, ahol ezekben a témákban mélyedtünk el. 51 lelkes hallgató, óvónôk és tanítónôk, gyógypedagógusok és pszichológusok, orvostanhallgató is volt közöttük. Fiatalok, lelkesek, és nagyon érdekelte ôket ez a terület.

A tanfolyam egy részében a módszer elméleti alapjaival ismerkedtünk meg, tanultak pedagógiát, pszichológiát, és neurológiát. Nagyon fontosak a neurológiai ismeretek, hisz az idegrendszerünk irányít bennünket, és a tanulásban is igen nagy szerepe van.

A tanfolyam második részében a módszer gyakorlatát ismerték meg, s ez a mozgásterápia. Azt tanulták meg, hogy miképpen lehet segíteni az érésben lemaradt területek beérését. Minden kolléganô kapott egy könyvet, ami az elméleten kívül tartalmazza a fejlesztések gyakorlati anyagát, és azt tanultuk meg, hogy ebbôl hogyan tudják kiválasztani az éppen aktuális helyzetre illô feladatokat.

- A részvevôk szerint gondolt a hallgatóságra is?

- A kolléganôknek azt is megtanítottam, hogy saját magukban hogyan tudják oldani a stresszt tornagyakorlatokkal, amelyek nagyon egyszerû mozgások, és az idôs emberek is tudnák csinálni. A stressz a testi sejtekben tárolódik. Az agyunkkal már régen elfelejtettük, hogy valamilyen rossz dolog ért bennünket, de testünk emlékezik rá, és úgy reagál, hogy nem mûködik olyan hatásfokon, ahogy kellene. Ezek a stresszoldó gyakorlatok a testi sejtekben tárolt stresszt oldják ki. A tanfolyam végén a kolléganôk a gyakorlatok hatására frissebbek voltak, mint amikor elkezdtük a munkát. Nagyon fontos, hogy az ember megtanulja kezelni, és oldani tudja a stresszt magában, hisz az öregedés, a betegség az átélt stresszek eredménye. Én remélem, hogy a kollégák nem csak többet tudnak, hanem egészségesebbek is lettek a tanfolyam végére.

A marosvásárhelyi 20-as Számú Általános Iskola énekkara a tavaszi vakáció egy részét Jászberényben töltötte. - A Nagyboldogasszony Kéttannyelvû Katolikus Általános Iskola testvérkórusának voltunk a vendégei - mondja Bartha Erzsébet (VII.E.) - Nagyon boldog vagyok, hogy ott lehettem.

- Egy esôs szerda reggelen indultunk. Úgy tûnt nekem, hogy még a felhôk is sírtak, amiért hat napra elhagyjuk szeretett szülôvárosunkat, Marosvásárhelyt. Édesapám kikísért az autóbuszhoz, elbúcsúztunk, és aztán felôlem már mehettünk is. Este kilencre már Jászberényben voltunk. Türelmetlenül vártak házigazdáink, de én türelmetlenebb voltam, mint akárki. Jászberényben szép volt. Nincs annyi tömbház, több a kertes ház. (Réthi Tünde, VI.D.)

- Elôször mentem ilyen messzire a szüleim nélkül. Már ismertem szállásadómat, Bálintot, hiszen tavaly én fogadtam ôt. A családdal a Mátrában is voltunk, a többi közös program mellett. Barátságomat Bálint barátommal sokáig fenntartom. (Kovács M. Levente, VI. D.)

- Ezek a találkozások segítenek megismernünk Magyarországot - mondja Szászkay Erzsébet aligazgató. - A fellépések mellett - közös hangversenyen az iskolában, a Fôtemplom diákmiséjén - fôleg kirándultunk: Budapesten megtekintettük a Hôsök terét, az Operaházat, a Szent István-bazilikát, az Országházban
a koronázási ékszereket. A Budai
Várat, a Halászbástyával. Martonvásáron a Brunszvik-kastélyt, ott láttuk Mestrovic Beethoven-szobrát; a római katolikus templomot, a parkot. A család híres leszármazottja az a Brunszvik Teréz, aki 1821-ben Budán, szülei házában hozta létre az ország elsô kisdedóvóját, és az ösztönzésére húsz év leforgása alatt 116 óvoda létesült Magyarországon, melyekbôl tizennégyet a saját költségén tartott fenn. Kápolnásnyék Vörösmarty Mihály szülôfaluja, áll még az ispán-lak, amelyben a költô lakott, szülôházát régen lebontották. Gárdony-Agárdpusztán áll Gárdonyi Géza szülôháza. Székesfehérvár mûemlékei elbûvölôk: az ország elsô Vörösmarty-szobra a róla elnevezett tér parkjában. István király monumentális lovas szobra. A tér házai, a Pollack Mihály tervei alapján épült Tanácsháza. A karmelita templom, a Gyôry- ház (1780-tól 1837-ig benne mûködött az ország elsô magyar nyelvû színháza). A Szent István-székesegyház. A püspöki palota. A középkori romkert, a várfal és a Monostori- bástya. A volt cisztercita templom.

Az elindulás elôtti nap, vasárnap úgynevezett szabad program volt. - Engem a Szalai család szintén kirándulni vitt - mondja Kelemen Béla (VI.D.). - Egerben a várat látogattuk meg.

Manapság egyre kevesebb család engedheti meg magának a külföldi nyaralást, a romániai átlagember számára maholnap nemhogy a Balaton, de Szováta is egyre elérhetetlenebb lesz. Meg kell tehát becsülni az effajta kapcsolatot, amely legalább a gyermekeknek lehetôvé teszi, hogy többet lássanak a világból, mint nagyszüleik, szüleik. Külön köszönet az Intertours ügynökségnek a kifogástalan utaztatásért.

Mûfajgazdag - szimfonikus és vokálszimfonikus muzsika, dalest, régi- és kamarazene, dzsessz, orgonaest stb. - mûsorában nagynevû klasszikus és kortárs szerzôk egy-egy ritkán, máskor gyakrabban játszott közkedvelt mûve, külföldön és itthon egyaránt elismert és méltányolt énekes és hangszeres elôadómûvészek és nem utolsósorban külhoni és belföldi karmesterek fellépése nyújt a hét közepétôl megannyi élményteljes estet mindazok számára, akik a Kultúrpalota nagytermébe beülnek. A részletekrôl Vasile Cazant, a filharmónia mûvészeti igazgatóját kérdeztük.

- A Marosvásárhelyi Zenei Napok immár XXXI. hangversenysorozatához értünk. Csütörtökön este 7 órától, a nagyteremben - egyetlen alkalommal tartunk majd a Tükörteremben koncertet - a marosvásárhelyiek által is kedvelt, Törökországból érkezô Azer Fahradtin Kerimov nyitja meg a fesztivált. Ô a kortárs karmesternemzedék egyik valóban kiváló képviselôje. Maga választotta az elhangzó szimfonikus mûvet is: Rimszkíj-Korszakov Seherezádéját. Meggyôzôdésem, hogy a mesternek sikerül majd "kibányásznia" a zenekarból néhány olyan értéket is, melyekhez hasonlót más karmesternek talán nem sikerülne... Egyébként a kezdô darab a hazai M. Moldovan havasi kürtök címû darabja, akinek munkásságát mind a szerzôtársak, mind a zenebarátok nagyon értékelik. Valamikor Szalman mester is dirigálta. Archaikus ízû, nagyon szép hatásokra bukkanunk a mûben. Hagyományainkhoz híven szintén a nyitóhangversenyen lép fel egy hazai tehetség is. Ezúttal Maria Radutu zongoramûvész személyében. Nagyon fiatal elôadó, most XI.-es. Beethoven 3. c moll Zongoraversenyét játssza.

Pénteken, 18-án, kamaraestre várjuk a közönséget két magyarországi vendégmûvésszel. A Wilhelm Müller verseire Schubert által írt Téli utazás címû dalciklust szólaltatja meg az a bariton Jekl László, aki nagy karriert futott be már Nyugaton, és aki nem csak a dal, hanem az operairodalom, sôt a vokálszimfonikus mûvek területén is rendkívül jártasnak bizonyult. Nemkülönben a kitûnôen képzett muzsikustárs, Gráf Zsuzsanna zongoramûvész, aki kíséri. Szombaton, 19-én, ezúttal a Tükörteremben tartjuk újabb kamarahangversenyünket. A nagykárolyi Collegium régizene együttes tagjai - Deák Endre, Cherestiu Ildikó, Enyedi Zsolt, Johann Vezer és Johann Staub - már közel 400 hangversenyen léptek fel. Mûsorukon erdélyi könyvtárak kézirataiból származó reneszánsz muzsika.

És mivel a hagyományt emlegettük, ennek tisztelete jegyében kerül sor 20-án, vasárnap, újabb szimfonikus koncertünkre, melynek fiatal elôadómûvészei - Roxana Oprea, Alexandru Buta, Lokodi Károly, Vlad Popa, Sebastian Cazan, Ana Bogatila, László Krisztina, Alex Dascal és Daniel Mateas, akik sok országos díj birtokosai évek óta a szakmai megmérettetéseken - Szônyi Zoltán vezényletével. A tanár úr évek óta dirigálja a marosvásárhelyi zeneiskola zenekarát, a magam részérôl nagyra értékelem szakmai tudását, mûvészi alkotóképességét. Igazán jó közöttünk az együttmûködés. Igen érdekesnek ígérkezô mûsor elé nézünk hétfôn, 21-én. Két zongoramûvész és két ütôhangszeres közös fellépésére. Felhangzik Bartók, illetve Liszt mûve: Szonáta két zongorára és ütôre, valamint a Magyar rapszódia - illetve két amerikai szerzô E. Cartern illetve Gershwin darabja - Három szóló ütôhangszerekre, valamint a Porgy és Bess szvitátirata.

- És ha már amerikai a szerzô, miért ne lehetne az elôadó is az?!

- Ezért fogadhatjuk majd szeretettel Larry Scully zongoramûvész és David Morris ütôs, továbbá az innen Magyarországra ment és ott tanító Gábos Judit zongoramûvész és filharmóniánk ütôsének, Gombocz Avarnak a közremûködését is. 22-én, kedden dzsesszest. Bár volt már két telt házas ilyen mûsor a közelmúltban, hallgatóink - reméljük - örvendenek e harmadiknak is. Szintén egy marosvásárhelyi együttesrôl - The Gig - van szó, melynek tagjai - György Zsolt gitár, Fülöp Csongor zongora, Mihály Ferenc basszusgitár és Asztalos Zsolt ütôhangszer, jórészt olyan kolozsvári és temesvári növendékek, akiket ez a zene, és ez a mûfaj köt össze.

- Orgonaest is lesz.

- Valóban elképzelhetetlen a Zenei Napok enélkül. Ritka az a filharmónia, melynek a mi Kultúrpalotánkéhoz hasonló hangszerkirálynôje lenne. Erre a koncertre az általunk is jól ismert, nagynevû, tehetséges magyarországi elôadómûvészt, Teleki Miklóst hívtuk meg, aki - többek között - Bach, Rossini, Brahms és más szerzôk mûveibôl játszik. És ezzel elértünk a záróhangversenyünkhöz! A finálé ezúttal is vokálszimfonikus mû, és a maga nemében rendkívüli vokálszimfonikus hangverseny! Vendégünk az Európa-szerte híressé vált Horia Andreescu karmester, akitôl joggal várunk most is sokat! Mozart ritkán játszott 17. G-dúr Zongoraversenyét és Beethoven IX. d moll Szimfóniáját dirigálja szimfonikusaink élén. A zongoramûvet az ország zenei élvonalában haladó Dana Borsan tolmácsolja.

Stációk az álomkeresôn

"…anyaga elnyûhetetlen, raglán felfüggesztésû szárnyaival halhatatlan divatirányzat mintadarabja, gombrendszere iparmûvészeti ihletésû, s ahogy az úr tökéletes alakját nézem, mintha aranykezek ezüstollóval éppen magácskára szabták volna" gyôzköd a szép, barna tarkaszoknyás a napipiacon, állhatatosan és reménydúsan utamat állva. Verebet lát bennem, nem sejtheti, hogy naccsásasz-szonyom csak petrezselyemzöldért állított ezúttal barázdába t.i. a mai napra, büdzsénk "beszerzendôk" rovatában, csak erre, a kétségtelenül nélkülözhetetlen alapélelmiszerre van fedezet. Kabátfronton amúgy is verhetetlen vagyok, elkerülhetetlen hagyatékok folytán 13 mestermunka lóg vállfán zsúfolt szekrényemben és a nótabeli szeretôkkel ellentétben egyiküket sem vádolhatom hûtlen elhagyással, sôt a mollyal sem szarvaznak fel nyugodalmas jódolgukban ezek a lappangó ószerszökevények.

A néhány Eminescu-bankóért kialkudott "örökzöldekkel" a gomblyukamban, büszkén nyitnám az otthoni nagykaput, amikor udvarias jónapotokkal kúrált szomszédom, iszonyatos malomkövet görgetve maga elôtt, a kilincsre forraszt: "Tanár úr, olcsón megszámítom Önnek ezt a játékszert, a minap csôdbe futott malmomból menekítettem, hasznára válhat, hisz az utcai mendemondák szerint becses családjában a teljes ôrletû mindennapi a módi. Megszámítanám részletre, esetleg lízingbe, elvégre piacgazdaságra törekszünk széles e hazában, vagy mi a szösz!" Nehezen hiszi el nekem, hogy a nyári idôszakra kicentizett költségvetési keretemet már, sajna, kimerítettem és valamikori kiegészítésére majd tova Katalin-nap körül van halvány ígéret, elvégre szakmámmal szolidaritást vállaltam mindhalálig és még valamivel azon túl is. Fejcsóválva gurigázik tovább, én meg végre portámon belülre settenkedhetek. B. nejemet papírhalmazok közé merülten találom. A konyhaasztalon piros, fekete, kék felcímekben tündöklô sajtótermékek tömkelege böngészésre szélesen kiterítve. A Piata muresana, Flash, Népújság, Krónika, Heti Hírmondó kitárulkozva fogadnak, mint azok, a környéki mondatár szerinti "rosszlányok" várták alkalmi vendégeiket a Malom utcai hársak alatt egykoron. Az adásvételi rovatok en-grosban riszálnak, tárulkoznak az ökonomikusan szerkesztett oldalakon. Az elsô két kiadvány ún. szaklap, de a többieknek is meg kel élniük valamibôl. Napi olvasási penzumunknak egy részét, jó hangulatban, letudhatjuk silabizálásunkkal. Elôítéletek nélkül lapozgathatunk a dzsungelben, hiszen szándékaink szeplôtelenek. A vásárlást, kellô anyagiak híján, egy késôbbi, meghatározatlan idôpontra halasztottuk, eladni meg, ha akadna is mit, nemigen lenne, kinek. Így hát, jobb híján, informálódunk, statisztikázunk, konklúzionálunk. Minden száz hirdetôbôl 95 eladna, bérbe adna, átadna, kiadna sürgôsen, alkudhatóan. A ponyvára ítélt áruválaszték mindenféle-fajta igényt kielégít. Városnegyedeket kitevô lakóházak epekednek új gazdák után. Ki-ki választhat udvaros, kertes többemeletesbôl, feljavított kényelmû tömbházi kis- és nagy kalitkából, közös udvar mélyén meghúzódó eresztékéig lelakott egyszobásból egyaránt van felhozatal. Mindenik kégli azonnal átvehetô, beköltözhetô. Az, hogy a szomszédban éppen kilakoltatnak, nem lehet zavaró tényezô. Az ajánlatokban hemzsegnek az extrák: csigalépcsôk a tetôteraszra, bombabiztossá varázsolt balkonok, kábel és kaputelefon, fogyasztásmérô órák minden emberi bajra, muskátlik a konyhaablakban. Négykerekûekben is dúskálhatunk. Az özönvíz elôtti Daciáktól a csirkeültetésre alkalmas Trabantokig, a VW-família reprezentánsaitól a büszke Mercedesekig megnyergelhetünk bárhány lóerôt. Akár össze is barkácsolhatjuk álmaink masináját, hever a parlagon ablaktörlô és felni, kuplungtárcsa és pótkerék, bôrülés és kesztyûtartó, minden, ami szem-szájnak ingere. A Mountain Bike-ot mint üveggolyót megkaphatod, ha idejében tárcsázol, ugyanott hûtôszekrények, színes és színtelen televíziók, faxok és maszkok. Cocker spánielek, német juhászok és sziámi kiscicák mindig vannak raktáron, ajánlanak csodaszereket prosztatára, delíriumra, fonnyadt kedélyre, falból csörgedezik a minôségi házibor és az ideális alkoholfokú szilvórium, árulnak Nagy Imrét, Csontváryt, Mattis Teutschot, ömlesztve Jókait, Mikszáthot, Petôfit és József Attilát parafrazálva "újságot, verset, mikor mi a könnyebb". Magtárakból eladó "az élet": a ritka búza, ritka árpa, ritka rozs, a kevésbé takaros kislányokból is van stokkon, de ez a bejelentés nem kerül apróhirdetésbe. Nem ritkán fedô alatt párolt, puhított funkciókat is bedobnak. Ezekre akad reflektáns. A felgyülemlett fölös becsületet, kicsorduló politikai meggyôzôdést, lóugrásokban galoppírozó nézetváltásokat, más oldalakon ugyan, de szintén elég gyakran áruba bocsátják. Nem panaszkodhatunk a piacra. Valós és reális az árudömping, bármerre tekintünk kufárok kacsintanak vissza ránk. Az érdekeltségben, hitben és tehetôsségben egyre csökkenô számú vevôre. Kíváncsian lessük, hogy a méreteiben páratlan nagyságú és szervezetlenségében utolérhetetlen nagy balkáni bazárunk mikor kerül kalapács alá. Alkalmi vételként, akciós áron.

Glossza

Adrian Nastase vérszemet kapott Pozsonyban. Romlik idehaza az imágója, neki és pártjának, ha "enged a magyaroknak", s nosza, kinyilatkoztat, mint valami mezei pápa. Hogy már ha a fránya státustörvényt, nyehó. Mikulás bácsi Pozsonyból szintén rátesz egy játéklapátkával.

Márpedig engedni nem lehet. Mert Vadim Tudorék leharapják a miniszterelnök pártvezér úrnak a fejét.

Egyébként is zsenáns a dolog. Ugye, Lacinak szabad lesz, Vaszinak nem. Laci megy dolgozni Pestre, Vaszi megy napszámba Lacinak, mert idehaza is meg kell mûvelni a földet. Holott ezidáig együtt buszoztak havonta, oda is, vissza is. Pechjére Vaszi "tiszta román", nem kíván magyarrá válni, még akkor sem, ha ezért sokkal jobban menne a sora. Most akkor menjenek ökölre? Kapjanak karóra?!

Ráadásul itt vannak a "magyar identitású romák", amint nevüket eufemizálja a hírügynökség. A magyar ajkú cigányok. Akik valamelyik bevett magyar vallási felekezethez, közösséghez tartoznak, illetve oda tartozónak vallják magukat. Katolikusnak, reformátusnak, unitáriusnak keresztelték ôket. Nekik is jár a státusigazolvány? Jár bizony.

Hát ne legyen felháborodva a bukaresti csapat? Hát mi lesz itt mindjárt rögvest? Huszonöt millió
"magyar"?!

Életre kell hívni újra a Kisantantot.

A magyarok visszaválaszolnak. Tente, tente, Hadriánusz, nyugi, nyugi Mikuláska, mi csakis és csakis idehaza alkalmazzuk azt a fránya státusmicsodát. Nálatok csak megmondják az illetékesek, akiket mi felkérünk erre, hogy ki a magyar.

Nem biztos, hogy az, aki látta a magyarok istenét.

Különben hát ti is bocsátottatok már ki ilyen cédulákat, szlovák barátok, román szomszédok. És amikor ti adtatok a külrománoknak, mi bezzeg nem zúgolódtunk.

Hoppá, hoppá ninánáj. De mit kapott a külszlovák, a külromán (a Timód-völgyit ne is említsük) a státuspapírjával?

Egy puszit, annyit sem.

Nagy a tét; hogy ki lesz a tehetôsebb, mert az lesz az erôsebb. Persze, meg lehetne tárgyalni mindent okosan, ügyesen, ha az a fránya önérzetesség ne volna.

Így igazi párbeszéd helyett nyilatkozatháború zajlik. A hidegháború utáni idôk sajátos hadviselési formája. Parole, parole, parole.

A sok szósz. Mert végül persze mégis az lesz, amiben kiegyeznek a
"felek". A politika a (jó) kompromisszumok mûvészete, ugyebár.

Egyelôre azonban kavarják, mint Piszkos Fred. Gyûrûzik a kelet-közép-ajrópai pocsolya; fecseg a felszín, hallgat a mély.

Bözödi György versikéje jut az eszembe: "Érdekes, olyan egyformák vagyunk, / az egyik abszurd, / a másik absüket, / s feltûnô, hogy egymást mégis / alig értjük meg."

Minek.

Süsü-botrány

A budapesti Kántor Impresszár Iroda által szervezett és május 8-án megtartott Süsü, a sárkány meseelôadás alkalmával történt kellemetlenségekért szíves elnézésüket kérem.

A szervezési hiányosságokért nem csak a szervezôiroda felelôs, mivel az elôadást hirdetô plakátokat letépték, mással leragasztották, így az elôadás elôtt csak 3-4 nappal kezdték meg árusítani a jegyeket, miután a budapesti Fogi Színház vezetôje kérdôre vonta a színház vezetôségét.

A vásárhelyi elôadás elôtti napokban el kellett utaznom a határra, a társulat fogadására és a kolozsvári elôadásra.

A Fogi Színház kérte a fellépti díj elôre fizetését a marosvásárhelyi elôadásra, a lej valutára való átváltása miatt Kolozsváron kellett tartózkodnom, így nem követhettem a jegyek eladásának helyzetét, az eladott jegyek számát a két jegypénztárnál, így történhetett meg, hogy több jegyet adtunk el.

Ami a nézôk szállítását illeti, szerzôdést kötöttem a Siletina szállítási vállalattal, mely teljesítette vállalásait, a megállapodott szállítási költségeket kifizettem a cégnek, költség, melyet kb. 100 gyerek szállításáért irodámnak nem fizettek ki.

Azoknak, akik visszaigényelték a jegyek árát, valamennyiüknek május 10-én 12 óráig visszafizettem.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a szervezôirodának nem elsôdleges célja a nagy és mindenáron való nyereségszerzés, hanem szerény hozzájárulás a magyar színházmûvészet terjesztéséhez.

Az okozott kellemetlenségekért újólag elnézést kérek, de a szervezôirodát illetett "szélhámos" jelzôt visszautasítom.

Marosvásárhely, 2001. május 14.

Tisztelettel, Nagy István

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatósága ezúton kinyilvánítja, hogy elhatárolja magát a budapesti illetôségû Kántor Impresszár Iroda és annak vezetôje: Nagy István "színházmenedzselési" tevékenységétôl.

A nevezett iroda vezetôje a budapesti Fogi Színház vendégjátéka (Csukás István: Süsü, a sárkány) számára bérelte szolgáltatási szerzôdés révén a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermét. Az elôkészítés és a lebonyolítás során Nagy István a közönségszervezôi hozzáértés, a pénzügyi szakértelem és az elemi jólneveltség teljes hiányáról adott tanúbizonyságot, botrányba fullasztva az elôadást, keserû "színházi" élményt okozva becsapott gyerekek százainak.

Minthogy a Kántor Impresszár Iroda a vendégjáték lejártával nem tett eleget a szerzôdésben kötött feltételeknek, azaz adós maradt a bérleti díjjal, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház bûnügyi eljárást indít ellene.

Sajnáljuk, hogy intézményünk egy ilyen botrányos esetnek vált helyszínévé, mely városunk színházi életében rossz emléket hagy.

Kárp György ügyvezetô igazgató

Béres András mûvészeti igazgató

Az életcélként az imádságot megnevezô nôi szerzetesrend Erdélybe telepítése már régóta készülô terve a gyulafehérvári fôegyházmegyének. Nem csoda, hiszen a reformáció óta csupán aktív rendek fejtettek ki tevékenységet a Királyhágótól az Ojtozi-szorosig, a szemlélôdô életmódot folytató, kontemplatív szerzetesek azóta nem telepedtek le Erdélyben.

A karmelita szerzetesrend az imádságot tekinti életfeladatának. Ez egyszerre jelent nyitottságot és baráti szívet Isten és az embertársak iránt, tevékeny, imádságos részvételt a mindennapokban. Avilai Nagy Szent Teréz úgy érezte, az imádság az elsô és legfontosabb apostoli feladat, ugyanakkor lehetôség az elmélyülésre: "Számomra az imádkozás olyan, mint egy beszélgetés egy jó baráttal, akivel gyakran és szívesen találkozom, mert tudom, hogy szeret engem." A visszavonulás, a csend a belsô béke elnyeréséhez szükséges, a valódi magány viszont nem elszigeteltséget jelent, hanem az Istennel való találkozás keresését. A közösségi együttlétet Avilai Teréz valódi családi életformaként képzelte el, ahol a nôvérek egyszerûséggel és nyitottsággal, testvéri szeretetben fordulnak egymás felé. A nôvérek számára éppen ezért rendkívül fontos a mindennapi közös elmélkedés.

A karmeliták erdélyi letelepítésére legelôször boldog emlékû Márton Áron püspök tett kísérletet, s a nemes szándék megvalósítását Jakubinyi György érsek is szívügyének tekinti. A szándéktól a megoldásig azonban úgy tûnik, hosszabb az út, mint azt a kezdeményezôk szeretnék. A kolostoralapítás feltétele, hogy legalább nyolc nôvér, akik közül legalább hat örökfogadalmas, vállalják az erdélyi kármel megalapítását. A pécsi karmelita kolostor fônöknôjével történt levélváltásból kiderül: a pécsiek szívesen segítenének egy erdélyi kolostoralapításban, de megfelelô számú nôvér hiányában csak néhány év múlva tartják elképzelhetônek az elsô konkrét lépések megtételét.

Több erdélyi származású karmelita nôvér él viszont a nagyvilág különbözô kolostoraiban, így Pécsett és az ausztriai Grazban is, akiknek hazaköltözésével az eredeti tervekhez képest jóval hamarabb - akár az idén is - megvalósulhat a régi álom: karmelita kolostor alapíttatik Erdélyben. És ha nem is különösebben látványos mértékben, de egyre növekszik a hivatások száma, a Székelyföld hagyományos vallásosságának talajából rendre szökkennek szárba a majdan jó gyümölcsöt termô csemetefák. A legutóbbi örökfogadalom- tételt csupán néhány hete ünnepelték a pécsi kolostorban, ahol bensôséges, meghitt ünnepség keretében a csíkszeredai Teréz nôvér kötelezte el magát a szerzetesi hivatás mellett.

Legyen ez az írás egyúttal felhívás is az egyházközségekhez: ha van valahol egy használaton kívüli, néhány hektáros terület, ami felajánlható a kolostoralapítás céljaira, a gyulafehérvári fôegyházmegye gazdasági hivatala rövidesen hozzálátna a tervek elkészítéséhez, hogy Isten segítségével legkésôbb jövôre tetô alá lehessen hozni a kész kolostorépületet.

A karmelita rend története a XI. és XII. századig nyúlik vissza, amikor remeték telepedtek le a Kármel hegyén. A késôbb kialakult háborús helyzet miatt el kell hagyniuk addigi otthonukat, és Európába vándorolnak. 1452-ben megalakul a rend nôi ága, amelynek Avilai Nagy Szent Teréz (1515-1582) kölcsönöz új tartalmat. Több kolostort alapít, amelyekben az elmélkedésnek, az imádságnak szentel apostoli jelentôséget; Avilai Terézzel együtt Keresztes Szent János (1542-1591) volt az, aki hosszú távon meghatározta a karmelita szellemiséget és gondolkodást.

A Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség sajtóirodája

Az idén is lesz Nemzedékek Találkozója Lugoson: azoknak a magyar középiskolát végzett véndiákoknak és tanáraiknak, akik 1950 és 1994 között Lugoson a négy középiskola valamelyikében végezték tanulmányaikat. Hetedik alkalommal rendezzük meg az országhatárokat túllépô találkozót - mint mindig - május utolsó szombatján, 2001. május 26-án.

Külön örömmel várjuk a kerek évfordulót ünneplôk seregét, azokat a véndiákokat - és családjaikat, gyerekeiket esetleg unokáikat - akik 1956-ban, 1961-ben, 1966-ban, 1971-ben, 1976-ban, 1981- ben, 1986-ban érettségiztek Lugoson.

A találkozó programja:

9.30-tól 10-ig gyülekezô a református templom elôtt;

10 órától ünnepélyes megnyitó a református templomban;

12 órától osztályfônöki órák, mindenkinek a volt iskolájában az igények szerint; ezután koszorúzások a temetôkben, kötetlen beszélgetések az RMDSZ- székházban, baráti látogatások,

20 órától a Népszínház halljában és tarsalgójában batyubál reggelig, zenél Szabó Béla és zenekara Igazfalváról.

Érdeklôdni lehet az osztályszervezôknél vagy a 056-354-475-ös telefonszámon.

Király Zoltán - fôszervezô

Ellenôrzött a fogyasztóvédô hivatal

Május elsô hetében tíz kereskedelmi egységet ellenôriztek a megyei fogyasztóvédô hivatal szakemberei. Ez alkalommal a textilipari termékek minôségére, a termékek - fürdôruhák, harisnyák és zoknik - kiszerelésére voltak kíváncsiak. A tíz ellenôrzött egységbôl hatnál találtak olyan rendellenességet, amely nem felel meg az 1996. évi 785-es számú kormányhatározatnak. A marosvásárhelyi Secularul COM Kft., a segesvári Stefan Rodica Ines és a Burlac Igor családi vállalkozás olyan termékeket - gyerek harisnyanadrágot és zoknit - forgalmazott, amelyeken nem volt címke, így a vevô sem a méretrôl, sem az összetételrôl nem szerezhetett tudomást. Ezeket a termékeket általában a fôvárosi Europa, Niro és Flora lerakatokból szerzik be a kereskedôk.

A marosvásárhelyi Clavio Mec Kft. és a Granat Com Kft. olyan nôi harisnyákat árult, amelyeken nem tüntették fel az importôr nevét és a termék tisztításának módját. Továbbá a segesvári Oliflor Com Kft. a termékeket használati utasítás nélkül árulta.

Három, a legnagyobb számban forgalmazott harisnyamárka - Pompea, Laura Baldini és Diamond - esetében végeztek laboratóriumi, a szál minôségére vonatkozó ellenôrzést. A vizsgálatokat a nagyszebeni Latex laboratóriumban végezték el. Mindhárom márkánál kis, 0,2 százaléktól 2 százalékig terjedô eltérések voltak vagy a poliamid, vagy az lycraszál esetében. A román gyártmányú harisnyáknál a címkén fel volt tüntetve a lycraszál, az összetételbôl mégis hiányzott.

A fogyasztóvédôk az ellenôrzést követôen 9 millió lejes büntetést róttak ki és 8,8 millió lej értékben koboztak el árut.