Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Magyar magánegyetem

Jóváhagyták a tervezett magyar nyelvû magánegyetem elsô három szakának beindítását - jelentette be hétfôn Markó Béla, az RMDSZ elnöke az MTI-nek adott nyilatkozatában.

Ion Mihailescu, az országos akadémiai értékelési és akkreditációs tanács (CNEAA) elnöke most tájékoztatott arról, hogy a testület mai ülésén jóváhagyta a magyar magánegyetem elsô három, közgazdasági jellegû szakának csíkszeredai székhelyû beindítására és mûködésére vonatkozó engedélyezési kérést, amelyet az intézmény alapításával és megszervezésével foglalkozó Sapientia Alapítvány terjesztett be - mondta Markó.

Az RMDSZ szövetségi elnöke hangoztatta: elégtétellel vette tudomásul az akkreditációs tanács döntését, hiszen az RMDSZ nagy erôfeszítéseket tett az utóbbi idôszakban, hogy szakmai és politikai támogatást szerezzen a romániai magyar magánegyetem ügyének. Markó nyilatkozatában értékelte politikustársai, például Borbély László és Verestóy Attila ez irányú erôfeszítéseit. Elmondta, hogy az utóbbi hetekben ô maga is behatóan foglalkozott az egyetemindítás kérdéseivel.

Már csak ezért is nagy elégtétel ez számunkra. Másrészt pedig nyilvánvalóan fontos, hogy ily módon a magyar állam által támogatott magánegyetemi kezdeményezés megvalósulhat, az egyetem beindulhat és a román törvényeknek megfelelôen mûködhet az elkövetkezôkben. Ugyanakkor erôfeszítéseket teszünk azért, hogy további javasolt szakok is megkapják a mûködési engedélyt - hangsúlyozta Markó, aki elmondta: Marosvásárhelyrôl van szó, amely az elôkészületekben lemaradt ugyan Csíkszereda mögött, de mára már utolérte Hargita megye székhelyét. Egy Marosvásárhelyen indítandó informatikai szak elôkészületeit és feltételeit a CNEAA szakemberei a múlt héten már a helyszínen ellenôrizték. "Most értesítettek róla, hogy az elkövetkezô egy- két hétben további más szakok helyszíni ellenôrzésére is sor kerül. Nagyon bízom abban, hogy a CNEAA következô ülésén újabb, köztük marosvásárhelyi szakok engedélyezésére is sor kerül. Mindenesetre, azok a szakok, amelyeket engedélyeztek, ôszre már beindulhatnak" - mondta Markó Béla.

Azzal kapcsolatosan, hogy az elmúlt hetekben különbözô javaslatok fogalmazódtak meg román akadémiai körökben az akkreditációs törvény esetleges módosításáról, az RMDSZ szövetségi elnöke kifejtette: ezt a kérdést a jelenlegi kormánypárt (PDSR) felelôs vezetôivel és az oktatási tárca szakembereivel az RMDSZ képviselôi nagyon részletesen megbeszélték. Tárgyalásaikon olyan egyezség jött létre, hogy az akkreditációs törvény kisebbségi vonatkozású módosításaival sem a kormánypárt, sem a szaktárca, sem az RMDSZ nem ért egyet. "Tehát ilyen módosításra nem kerül sor" - jelentette ki Markó Béla.

Aurel Ghimpu, a CNEAA szóvivôje az MTI érdeklôdésére a CNEAA hétfôi ülése után közölte, hogy a testület egy pénzügyi-könyvelési, valamint egy-egy élelmiszergazdasági, illetôleg agrárköz- gazdasági szak csíkszeredai beindítását engedélyezte a Sapientia Alapítvány számára. Mint a szóvivô közölte, a CNEAA következô ülésére május 28-án kerül sor.

Aktuális

Marosvásárhelyen, de a megye más városaiban is felfüggesztik a melegvíz-szolgáltatást a nagy adósságokat felhalmozott fogyasztóknak. A lakótársulások, sôt az iskolák és óvodák egy része is, óriási összegekkel tartozik a hôszolgáltatónak, amelynek nem marad más eszköze, mint a végmegoldáshoz folyamodni. Csak a marosvásárhelyi Energomurnak 44 milliárd lej kintlevôsége van és kb. 50 milliárddal adós a Distrigaznak. A büntetések eltörlésére csak ígéretek vannak, kormányhatározatot még nem hoztak.

Hogy a hôszolgáltató megszorító intézkedése még hatásosabb legyen, azazhogy a szorult helyzetben levô családok ne tudják "kicselezni" a vállalatot, vizet melegítve a gáztûzhelyen, a gázszolgáltató rt. is késznek mutatkozik elzárni a gázcsapokat.

Még akkor is, ha az Energomur képviselôi úgy tartják, hogy túlméretezett "hisztériáról" van szó annak a nyolc iskolának illetve óvodának az esetében, amelyek több mint egymilliárd lejjel tartoznak, és amit a városi önkormányzat csak tegnap utalt át az Energomurnak. Tudjuk, a probléma krónikus. Évek óta így megy már. Az adósságok nagyságrendje egyre csak növekszik, a lakosság fizetôképessége szinte változatlan, vagy még gyengébb. Másik szempont, amit a szolgáltatók egyre inkább hangoztatnak, a nemtörôdömség, a lakók fegyelmezetlensége. (Tisztelet a kivételnek.) Valóban, amíg a nyugdíjas szomszéd néni a havi 800.000 lejébôl kifizeti a félmilliót a közköltségre, addig számomra elfogadhatatlan, hogy a jómódban élô család több millió lejjel van elmaradva. Nincs idejük, majd egyszerre törlesztenek milliókat. Közben felgyûl a tartozás és máris arra ébred a jól fizetô lakó, hogy nála sincs meleg víz. Természetesen ez a helyzet nem általánosítható, hiszen most is, mint az elmúlt évek során, szinte ugyanazokat a lakónegyedeket "választják le". Marosvásárhelyen elsôsorban a Rovinari, az Egyesülés negyedeket.

Ezúttal másként szervezik meg az akciót, amelynek eredményességéhez hozzájárulhat, hogy egyre több tulajdonosi társulás alakul. Így jobban elkülönülnek a tartozásokat felhalmozott tömbházak, ezek fizetésképtelen lakói pedig - talán nagyobbfokú szégyenérzettôl is vezérelve - beleegyeznek, hogy lakásaikban az Energomur képviselôi elzárják a csapokat. Persze helyenként elôfordul, hogy még sincsenek otthon...

Megkezdôdött tehát az újabb "megtorlás". Kérdés az, hogy mi történik májustól arrafele, hiszen egy hónapja a Distrigaz 80%-kal drágábban adja a gázt a hôszolgáltatónak, ami biztosan a fogyasztóknak is többletköltséget jelent majd. Hogy mennyit, azt a napokban állapítják meg a fôvárosi illetékesek...

Pszichológiai háború a prefektúrán?

A közigazgatásban tevékenykedtem és nem politizáltam - jelentette ki sajtótájékoztatón Pora Zamfira, a Maros Megyei Prefektúra fôtitkára, akit miniszteri rendelettel május 2-i hatállyal leváltottak tisztségébôl olyan indokkal, hogy nem vett részt a minisztérium által szervezett szakmai tesztelésen. Octav Cosmânca közigazgatási miniszter döntését Ioan Toganel prefektus tegnap reggel ismertette Pora Zamfirával, aki törvénytelennek minôsítette a rendeletet,
arra hivatkozva, hogy egyetlen törvény sem írja elô a köztisztviselôk tesztelésen való részvételének kötelezô voltát, különben is késôn ismertették vele a könyvészetet. Kijelentette, hogy panaszával a közigazgatási bírósághoz fordul, de addig is, amíg ügye megoldódik, a prefektúra jogtanácsosi állását követeli vissza, ugyanis érvényes kinevezése van ennek a - végrehajtó apparátushoz tartozó - tisztségnek a betöltésére. A miniszteri rendelet azért is törvénytelen, hangsúlyozta Pora Zamfira, mert a menesztésére felhozott indok nem szerepel a köztisztviselôk jogállásáról szóló törvény vonatkozó fejezetében.

Bár úgy nyilatkozott, hogy nem szándékozik kommentálni az ügy hátterét, Pora Zamfira közölte, hogy helytelennek tartja azt a módot, ahogyan a közigazgatásban dolgozókat - akik nem politizálnak, de akik politikai alakulatok támogatását bírják - eltávolítják tisztségükbôl. Ô személy szerint már az év elején lemondott demokrata párttagságáról. A volt fôtitkár elmondta, hogy Ioan Toganel prefektus, már beiktatásának elsô napján, azaz január 15-én kilátásba helyezte elmozdítását, és azóta több ízben is megpróbálták rávenni, hogy mondjon le tisztségérôl, ám ô visszautasította ezt, hasonlóképpen a felkínált állásokat. Valóságos pszichológiai háborút folytattak ellenem, a TDRP embereivel szándékozva betölteni a vezetôi állásokat - jelentette ki Pora Zamfira, aki ismertette a helyzetet mind a közigazgatási miniszterrel, mind a miniszterelnökkel. Furcsának tartotta ugyanakkor azt, hogy a még meg sem üresedett állásra máris két jelentkezô nyújtotta be dossziéját versenyvizsga céljából.

Ioan Toganel prefektus az elhangzott vádakra reagálva elmondta, hogy a miniszteri rendelet világos. Pora Zamfirával közölték a tesztelés idôpontját, sôt, személyesen kérte meg, hogy vegyen részt a vizsgán, figyelmeztetve ôt, hogy ha ezt elmulasztja, fennáll menesztésének kockázata. A prefektus szerint a köztisztviselôk jogállására vonatkozó törvényben szerepel a köztisztviselôk évi vizsgáztatása. Az áprilisi tesztelésre 17 megye prefektúráinak fôtitkárait hívták meg (akik mellesleg nem TDRP tagok - sz.m.), ám Pora Zamfira, akinek szakmai téren semmit nem lehet felróni, mégsem jelent meg a vizsgán. Beismerte, hogy megpróbálta meggyôzni Pora Zamfirát, mondjon le, hiszen az algoritmusnak megfelelôen kapta a kinevezését, fel is ajánlották neki a Munkaügyi Igazgatóság vezetôi állását, de ezt is elutasította.

A konfliktus, úgy tûnik, továbbgyûrûzik, hiszen Ioan Toganel kifejtette: a prefektúrán nincsen üres jogtanácsosi állás, Pora Zamfira nem foglalhat el ilyen tisztséget. Javasolja: kérje áthelyezését valamely más intézményhez. A fôtitkári állásra ideiglenesen Briscaru Cornelt, a prefektus irodavezetôjét nevezték ki.

RMDSZ-küldöttség a FIDESZ-MPP kongresszusán

Május 5-6-án Pokorni Zoltánt választotta elnökévé szegedi kongresszusán a FIDESZ-Magyar Polgári Párt. Az RMDSZ nevében Markó Béla szövetségi elnök köszöntötte a kongresszust. Felszólalásában úgy vélekedett, egy évtizeddel a kommunista rendszerek bukása után idôszerû számvetést készíteni a térség országainak elôrehaladásáról. Megítélése szerint Magyarország ezen a listán a listavezetôk közé tartozik, a Fidesznek pedig jelentôs érdeme van ebben.

- De nemcsak az országok, hanem az itt élô nemzetek elôrehaladásáról is el kell készíteni a számvetést, bár ezt jóval nehezebb gazdasági mutatókkal mérni - fogalmazott az elnök.

Az RMDSZ elnöke beszédében kifejtette, a térség legsúlyosabb problémája nem gazdasági, hanem etnikai jellegû, és minden országnak szembe kell néznie azzal, hogy állam és nemzet határai nem esnek egybe. - Nekünk, magyaroknak, az elmúlt évtizedben sikerült bemutatnunk, hogy nem kell feltétlenül a véres etnikai konfliktusok útján elindulnunk ahhoz, hogy megtaláljuk a megoldást a megalázó kisebbségi helyzet felszámolásában. Ehhez véleményem szerint nagyobb szellemi és politikai bátorság szükségeltetik, mint erôszakos konfrontációkba hajszolni a sokat szenvedett nemzeti közösséget - fogalmazott Markó Béla.

Az RMDSZ részérôl a kongresszuson még jelen volt Takács Csaba ügyvezetô elnök.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt vezetô tisztségviselôit vasárnap választották meg a párt szegedi kongresszusán. A küldöttek döntése értelmében a párt új elnöke Pokorni Zoltán.

Az elnökség tagjai Áder János, Deutsch Tamás, Kósa Lajos, Kövér László, Németh Zsolt, Rogán Antal, Szájer József és Varga Mihály, akik egyszersmind a párt alelnökei. Az elnökség szavazati jogú póttagja Sasvári Szilárd, póttag Illés Zoltán.Tisztsége folytán továbbra is az elnökség tagja Orbán Viktor miniszterelnök és Várhegyi Attila, a Fidesz Országos Választmányának elnöke.

A párt alelnökei várhatóan két-három héten belül maguk közül ügyvezetô alelnököt választanak.

Gazdasági növekedés az elsô negyedévben

Kétszázalékosra becsülte a román GDP növekedését az elsô negyedévben - a tavalyi elsô negyedévhez képest - hétfôn Mihai Tanasescu pénzügyminiszter. Becslése nagyjából azonos elemzôk 2,1 százalékos átlagos elôrejelzésével. A kormány egész évre 4,1 százalékos gazdasági növekedést valószínûsít, és az IMF szerint ez reális elképzelés - mondta Tanasescu hétfôn a Reuters hírügynökségnek. - A növekmény elsôsorban az exportból, a mezôgazdaságból és a beruházásokból származik majd - mondta a pénzügyminiszter, de hozzátette, hogy az export az idén lassabban bôvül, mint tavaly. A román gazdaság tavaly 1,6 százalékkal növekedett, háromévi visszaesés után. Piaci elemzôk idénre 3,4 százalékos többletet valószínûsítenek.

Tanasescu hétfôn elismerte, hogy egy ismét elhúzódó aszály - olyan, amilyen tavaly rekordmélységbe szorította a búzatermést - még az idén is elvehet 0,5 százalékpontot az éves gazdasági növekedésbôl, de úgy vélte, hogy jó termés viszont legalább 1 százalékpontot tehet hozzá.

A pénzügyminiszter is biztosra vette, hogy a kamatok az idén fokozatosan csökkenni fognak, ha sikerre vezet az infláció elleni küzdelem.

Jelenleg 40-45 százalék között vannak a kamatok Romániában, a tizenkét havi infláció pedig 40,3 százalékos volt márciusban. A kormány az év végére 25 százalékra szeretné lenyomni a tizenkét havi drágulást. Elemzôk legalább 35 százalékra számítanak.

Státustörvény

Rodica Stanoiu igazságügyi miniszter aggódik a magyar igazolvány miatt - derült ki a hétfôi román sajtóból. A Jurnalul National címû napilap az igazságügyi tárca vezetôjének egy hétvégi nagyváradi nyilatkozatára utalva azt írta, hogy Rodica Stanoiu véleménye szerint "a magyar hatóságoknak együtt kell mûködniük a román féllel a határon túli magyarok státusára vonatkozó törvény tekintetében". A lap értesülése szerint a román miniszter jelezte: az európai integráció és a jogharmonizáció kérdéseirôl Debrecenben megrendezett kétnapos magyar-román szemináriumon találkozni fog Dávid Ibolya magyar igazságügyi miniszterrel, akinek szóvá teszi a magyar státustörvénnyel kapcsolatos, de közelebbrôl nem részletezett román aggodalmakat.

A Debrecenben hétfôn megkezdôdött kétnapos magyar-román szemináriumra az igazságügyi miniszter mellett 15 román igazságügyi szakértô is meghívást kapott.

EU-bôvítés

Az Európai Unió tagállamainak külügyminiszterei megegyeztek a svédországi Nyköpingben rendezett kötetlen tanácskozásukon, hogy nem kapcsolják össze a leendô tagállamok munkavállalóinak szabad mozgásával összefüggô kérdéseket a regionális fejlesztés problémáival. A miniszterek nehéz feladattal birkóztak hét végi találkozójukon. Egyfelôl megpróbálták figyelembe venni a kelet- európai munkaerô tömeges beáramlásától tartó Németországnak és Ausztriának azt az igényét, hogy hétéves átmeneti idôre ne tegyék lehetôvé az újonnan belépô országok munkavállalóinak szabad mozgását az unión belül. Másfelôl tekintettel kívántak lenni arra is, hogy a felvételhez legközelebb álló tagjelöltek tiltakoznak ez ellen.

- Az EU soros svéd elnökségének feltett szándéka, hogy a május közepén esedékes hivatalos miniszteri találkozóig kiegyensúlyozott és kölcsönösen kielégítô megoldást közvetít az érdekeltek között a munkaerô szabad áramlásának kulcsfontosságú kérdésében - mondta Anna Lindh svéd külügyminiszter asszony.

Romano Prodi, az Európai Bizottság vezetôje azt mondta a svédországi tanácskozáson, hogy benyomása szerint közeledett a tagállamok külügyminisztereinek véleménye ebben a kérdésben, és ez az általa vezetett bizottság áprilisban elôterjesztett kompromisszumos javaslatának köszönhetô. (A bizottság rugalmas - öttôl hét évig tartó - átmeneti idôszakot indítványozott.)

A nyköpingi vitát még nehezebbé és bonyolultabbá tette, hogy Josep Pique spanyol külügyminiszter felvetette: Madrid azt kívánja, hogy még az új tagállamok felvétele elôtt rendezzék a regionális fejlesztési alapokkal kapcsolatos követelését. Spanyolország szegényebb tartományai tetemes közösségi fejlesztési támogatásban részesülnek. Ezek
a tartományok azért minôsülnek
"szegénynek" az EU-n belül, mert jócskán elmaradnak az EU gazdasági fejlettségének átlagától. Madrid attól tart, hogy az új tagok felvételével az átlag szintje jóval alacsonyabbra kerül, ezért az eddig szegénynek minôsülô spanyol tartományok a jövôben nem minôsülnek annak, és nem lesznek jogosultak az EU regionális fejlesztési támogatásaira.

Pique hangsúlyozta: kormánya már a júniusban esedékes göteborgi EU-csúcson egyértelmû ígéretet szeretne kapni arra, hogy a többi tagállam figyelembe fogja venni ezt az igényét.

Kitchener, Ottawa, London, Delhi, Torontó, Windsor, illetve Hamilton magyarsága elôtt lépett színpadra a közelmúltban Hegyen, völgyön muzsikaszó címû mûsorával a marosvásárhelyi Ezüstfenyô. Az egykor Erdélybôl eltávozott Szabó Sándornak és családjának köszönhetôen is - ôk a meghívók -, mûvészi értékekben gazdag összeállítással örvendeztethették meg a tôlünk annyira távol élô nemzettársainkat. Akik szeretettel várták Szélyes Sándort, és az Ezüstfenyôt is, mivel híre terjedt tavalyi sikeres vendégszereplésének. A Maros Mûvészegyüttes nyugalmazott énekesét és mókamesterét újabb kitüntetéssel jutalmazták. Míg tavaly a Rákóczi Alapítvány tette, idén az Orbán Balázs Társaság adományozott neki oklevelet illetve aranyérmet.

Kilyén Ilka ezúttal is hálás beszélgetôpartnernek bizonyul, mivel mindenre figyelô szemlélôként szól mások életérôl.

Más az a világ, melybôl érkeztem

- Nagy izgalommal vártuk ezt a hosszú utat. Vásárhelytôl Hamiltonig 24 órát utaztunk. 8-9- et repülôgépen. Izgalmas volt! Érkezésünkkor akadtak közöttünk olyanok, akiket a vendégfogadók régi kedves ismerôsükként üdvözölhettek, mások - mint magam is - ismeretlenekkel találkoztak. Eléggé fáradtan érkeztünk - idézi csaknem egy hónapos turnéjuk néhány kezdeti pillanatképét a mûvésznô, így folytatva: Kissé megnehezítette dolgunkat az átállás. A hétórás idôeltolódás. Csakhamar ráébredtem, mennyire más az a világ, amelybôl érkeztem! És ez a felismerés egyébként otthon, utóbb erôs meggyôzôdéssé is vált.

- Milyen Kanada?

- Nagyon nagy ország. Ám provincia. A nagy kiterjedésû városok, települések szomszédságában sok a kisebb! Tágas zöldterületek, sok-sok fa! Nagyon nagy folyók..

- Na és a Niagara?

- Leírhatatlan! Hiába is próbálja az ember elmesélni, magyarázni, mással elképzeltetni, mint dübörög a víz! Azt hallani kell! Látni sajátos füstjét. A ködét annak az alázuhanó nagy vízmennyiségnek. Nekem nem tûnt kellemetlennek a dübörgés. A valóság az, hogy annyira nyugodtan halad/érkezik, az egészen apró kis szigeteket megkerülve a víz, hogy nem is tûnik akkora tömegûnek.

Erôteljesen mûködik...

A másik dolog, amit szintén szóvá kell tennünk, ennél lényegesebb! A honvágy. Egy hét után már nagyon éreztem. Két hét múlva majdhogy elviselhetetlenné vált.

- Milyen formában?

- Hiányérzeted támad. Nem találod a helyed. Egyszerûen hiányzik valami az életedbôl, a mindennapjaidból. Pedig nagyon tudod csodálni, értékelni mindazt, ami ott körülvesz. A fa tulajdonképpen télen ott is kopár. Az utcák viszont tisztábbak, mint mifelénk. A szél azonban nagyon fúj. A Nap, amikor kisüt, ezt csodálatosan teszi. A fák tele mókussal, melyek egészen közel merészkednek hozzád. Csak vöröset láttam eddig. Most meg feketét, szürkét is. És ahhoz képest, hogy mekkorák a mieink kinn, a Somostetôn, akár itt a Tisztviselô-telepen, valóságos óriásállatkák. Akkora a farkuk, hogy amikor elsô alkalommal láttam egy mókust, valami különleges állatra gyanakodtam. To-rontóban, a város kellôs közepén is elôbukkanak. Nagy a természetvédelmi kultusz, az állatvédelem. Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy hiába vett körül és halmozott el annyi figyelmességgel, szeretettel bennünket annyi kedves ember, hogy erre már jelzô sincs, valami mégis hiányzott.

Nemzeti elôzékenységbôl

- Hogyan élte meg ezt a vendégeskedést a meghívó Szabó család?

- Nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy úgy láttak el csaknem egy hónapig hat személyt - és elsôsorban a háziaszony! - hogy egy percig sem érezhette egyikünk sem, hogy teher lennénk számukra. Örvendtek az együttlétnek. Nem kívánhattunk olyasmit, amit elô ne teremtettek volna a kedvünkért. Igaz, minden kapható. S tán jobban, mint eddig bárhol, ahol tartózkodtam. Ez számomra, háziasszonyként is, szinte felfoghatatlan... A lányuk egyetemista. Tavaly érettségizett. A tanulást illetôen ott az a szokás, hogy a különbözô oktatási tárgyak jutalmazottjait ballagáskor egyenként az egybegyûltek elé szólítják és mindeniküket méltatják, majd eredményeiknek megfelelôen jutalmazzák. Iskolai viszonylatban, valamennyi tantárgyról lévén szó, kettô kivételével Szabó Kinga, a lányuk bizonyult az elsônek. Az ô kedvéért, elôzékenységbôl, bár úgy is fogalmazhatnánk, hogy figyelmességbôl - az angolul elhangzottakat magyar nyelven is megismételték. Szerintem, ha történetesen egy kínairól lett volna szó, ugyanezt az ô nyelvén is megtették volna. Szerencsénkre és büszkeségünkre egy magyar kislány bizonyított. Aki gyönyörûen beszéli az anyanyelvét is. A családban is szép, árnyalatokban gazdag magyar nyelven szólnak.

- Ôrzik hát az egykor édesanyától, nagymamától kapott drága örökséget. Egyébként, a soknemzetûség Kanadára is jellemzô...

- Kanada befogadó ország. Ami pedig minket, magyarokat illet, számunkra nagyon fájdalmas, hogy annyi értékes nemzettársunk kényszerül máshol állni meg a helyét. Különben, a világ minden tájáról szinte özönlenek oda az emberek. Valóságos olvasztókemence ez az ország. Érdekes volt állandóan annyi féle nemzetiségû embert látni. Torontóban, e több mint 2 milliós városban akkora a kínai negyed, mint Marosvásárhely például. De él ott koreai, pakisztáni, indiai, japán, fekete bôrû, fehér...Rengeteg az ukrán, az orosz, a zsidó, a lengyel, az angol, a holland, az ír, a skót...

- Ôrzik-e, vagy sikerül-e neg-ôrizniük valamelyest nemzeti kultúrájukat, mûveltségüket, múltjukat?

- A kínaiaknak igen. Egyébként sok más nemzetiségû értetlenül fogadja azt, hogy magyar munkatársaik vallják és vállalják is, hogy magyarok. A homogenizálódás ennek ellenére tény.

Kanadába...több hullámban!

- Élnek-e még Kanadában az ôslakosságból ?

- Indiánok és eszkimók. Az indiánokat nevezik, alkotmányosan is "first nation"-nak. És ezért számos elôjogot, kiváltságot élveznek.

- Ennyi nemzet között tehát ott a mienk is! Vajon hányan vitték e földrajzi tájra nyelvünket, szokásainkat?

- Könnyebb, ha elmesélem, mi mindent tudtam meg, tapasztaltam az ott élô magyarokkal kapcsolatban. Találkoztam több olyan magyarral Windsorban például - pontosabban egy olyan 80 év körüli bácsival, aki, mivel az ottani magyarság mûvelôdési/ kulturális életével foglalkozik, elôadásunk végén, szabadon beszélve, magyarul köszönte meg vendégszereplésünket. Szüleitôl tanulta annak idején. Voltak viszont, akik az I. világháború idején kerültek ki, amikor ott meghirdették a nagy programokat (földmûvelés, dohánytermesztés stb.). Viszont a harmadik nemzedékbeliek már angol iskolába jártak. Megismerkedtem aztán egy olyan 55 év körüli hölggyel is, aki, bár ott született, gyönyörûen beszéli nyelvünket. Egy idôs néni, aki Kanadában született, már nem ír, nem olvas magyarul. De azért érdekli és eljár ezekre a magyar rendezvényekre. Viszont volt alkalmam olyan fiatal házaspárral is szót váltani, akik - egy három-, ill. egy ötéves gyerekük van - ha apróságaik közül valamelyik rossz fát tett a tûzre, angolul szóltak rá. Pedig nemrég telepedtek ki Erdélybôl. Kár volt szerintem oda költözniük, ha be akartak olvadni egy idegen nyelvbe ! Igaz, Kanadában ennek fejében jólétet kaptak. Tény, hogy egzisztenciát teremteni nem gond. Olcsó az élelem. Aki dolgozik, jól keres. Öt esztendô alatt házat is vásárolhat, építhet. Bár ezek a házak különböznek a mienktôl. Fából, eléggé vékony gerendából, szigetelôanyagból és gipszkartonból épülnek. Melegek, kényelmesek, célszerûek. Egy ottani vállalkozótól - aki különben a Székelységrôl való - tudtam meg, hogy ezek ún. egygenerációs házak. Hogy kb. hány magyar él Kanadában? Pontos számot nem tudnék mondani, annyit viszont igen, hogy Torontóban 90.000. Egy alkalommal, kíváncsiságból fellapoztam a hamiltoni telefonkönyvet. Kíváncsi voltam, hány Kiss, Nagy nevû szerepel benne. 40 illetve 50 valahányat találtam.

Meghatároz az anyanyelvünk

- Van-e lehetôség intézményesített formában az anyanyelv ápolására ?

- Hogyne! Van magyar iskola és nem csak kisgyerekek számára. Hamiltonban például egy ott tanító zene szakossal beszélgettem. Vásárhelyrôl származott. Minden lehetséges anyagot megszerez azért, hogy zenei kultúránk, mûveltségünk értékeit átmenthesse a gyermekekbe. Ezeket az iskolákat az állam tartja fenn.

- Több magyarlakta földrajzi tájon, országban is megfordult a mûvésznô az utóbbi néhány évben. Tapasztalt-e különbözôségeket a kinn élô magyarok között?

- Válaszom igenlô. Már a hagulatot illetôen is. Másabbak a kanadaiak például, mint a svédországi magyarok. Másként fogadnak, másként gondolkodnak, másként viszonyulnak sok mindenhez. Bár itt is, ott is akkora szeretettel fogadtak bennünket, az, hogy annyira távol élnek tôlünk, meghatározza másságukat. Az is tudnivaló, hogy maga az amerikai társadalom is más, mint a nyugat-európai...

Az a sok hatás is lehet hasznos. Sok mindent építhet be jótékonyan magába az ember. Másrészt, ott mindent meghatároz a pénz!

Mindent összevetve, Kanada - képletesen szólva - olvasztókemence. A második, ám még inkább a harmadik nemzedékbeliek már beolvadnak. Ôk már az Amerikában élô magyarok. Ám alapvetôen nem különbözünk egymástól. Már mint emberek! Hiszen hibáink, gyarlóságaink, akárcsak erényeink is a világon mindenütt ugyanazok. Függetlenül kultúránktól, bôrünk színétôl. Ami viszont minden egyébnél jobban meghatároz bennünket is, az az anyanyelvünk. Ez a mi kódrendszerünk. Melyben, míg tudja, bírja, könnyedén lubickol az ember. Tapasztalhattam nemegyszer, hogy valahányszor otthonról érkezô magyarral beszélgetnek, érezhetik csak igazán elemében magukat. Akár a hal a vízben. De ha angolul kell szólniuk, akkor mint a nagy, tiszta vízhez szokott pisztráng a sekélyes vízben...

Városházi sajtótájékoztató

Marosvásárhely idei költségvetése elôreláthatólag 50 milliárd lejjel lesz kisebb a tervezett 334,7 milliárdnál - hangzott el tegnap a polgármesteri hivatal sajtótájékoztatóján. A deficit oka elsôsorban az, hogy a hôenergia szubvencionálására sokkal kevesebb pénzt utalt ki a kormány, mint amennyi szükséges. Csak Marosvásárhelyen 31 milliárd lejre lenne szükség, ezzel szemben megyeszinten 15 milliárd áll rendelkezésre - jelentette ki Dorin Florea polgármester. Többletkiadást jelent a tanintézmények átkerülése az önkormányzathoz, az utak rendbetételéhez sem kapott elegendô pénzt a város. A növekvô infláció egy másik ok, tette hozzá a polgármester, példaként a Papiu Ilarian, valamint a Mihai Viteazul utcák felújítási költségeit említve, amelyeket tavaly ôsszel 9, illetve 3 milliárd lejre becsültek, a jelenlegi árakkal számolva pedig a költségek elérik a 11, illetve 6 milliárdot. A kormány szociális lakásépítési programja is elônytelen helyzetbe hozza az önkormányzatokat, hallhattuk, ugyanis az építési költségeknek csak a felét állják központi pénzalapokból, a különbözetet a helyi költségvetésekbôl kell finanszírozni. Jelen pillanatban a kormány a ráháruló pénzösszegnek csak felét utalta ki. Ilyen feltételek mellett nem tudni, milyen ütemben épülhet meg a három - Pandurilor, illetve Negoiului utcákban elkezdett - tömbház.

A város idei, szûkre szabott költségvetése miatt, amelyet elôreláthatólag május 24-én fogadnak el, valószínûleg gondok lesznek a közvilágítási program megvalósításával, és meghiúsulhat a közszállítási rt. számára eltervezett autóbuszvásárlási lízingszerzôdés megkötése. A városi önkormányzat a deficitet a kereskedelmi helyiségek eladásából, a kintlevôségek behajtásából származó összegekkel ellensúlyozná.

Ellenôrzik a magánházakat

A polgármesteri hivatal adók és illetékek osztályának felügyelôi múlt héten ellenôrzéseket indítottak a felépített és bejelentetlen magánházak esetében. A törvényes elôírásoknak megfelelôen, az építkezést befejezôen a polgármesteri hivatal illetékes osztályán be kell jelenteni a lakást, a fizetendô adó megállapítása végett, ám ezt sokan elmulasztják megtenni. A bírság ebben az esetben 750.000 és 3 millió lej között változik, helyi szinten pedig úgy döntöttek, hogy 2 millió lejjel bírságolnak. A felügyelôk múlt héten 20 ilyen magánházat fedeztek fel, az ellenôrzés a somostetôi körzetben, valamint a Dózsa György utcai övezetben folytatódik - tájékoztatta az újságírókat Gál Imola gazdasági igazgató.

Halasztás FNI-ügyben

Tegnap újabb halasztásra került sor az Országos Befektetési Alap helyi kirendeltsége igazgatójának, Alexandru Pogaceanunak az ügyében.

A tárgyaláson a megidézett három tanú közül csak egy jelent meg, de Buta Teodor tanúvallomása nyomán semmilyen új bizonyíték nem került napvilágra. Mint elmondta, édesanyja megbízottjaként tavaly május 12-én adta be pénzvisszavonási kérelmét, ami után rendszeresen érdeklôdött, és figyelte, hogy nem függesztik-e ki nevét, de nem tolongott a kasszák elôtt, mert bízott abban, hogy idôben megkapja pénzét. Amikor a szabályzat által elôírt 10 napos határidô lejárt, akkor tudta meg, hogy tulajdonképpen felfüggesztették a kifizetéseket. Ugyanakkor kitartott a rendôrségre leadott panaszában írtak mellett, elismerve, hogy a benne foglaltakat egy elôre megfogalmazott minta alapján írta. A másik két tanú újabb behívását már nem kérvényezte az ügyész, mivel panaszuk szóról szóra megegyezett a több száz kárvallott által leírtakkal.

Mivel sem az ügyésznek, sem a védôügyvédnek nem volt további kérése, várható, hogy legközelebb (május 21-én) már érdemben fogják tárgyalni az ügyet. Addig mindkét fél, illetve a bíró is tanulmányozhatja a napokban az iratcsomóhoz csatolt más megyeközpontokban (Beszter-cén, Nagyváradon és Szatmárnémetiben) hasonló perekben hozott döntéseket. A legközelebbi dátumig egyébként lejár az egy év azóta, mióta csak megyénkben több száz befektetô pórul járt.

Marosvásárhelyen ismét összeszedik a koldulókat. A polgármesteri hivatal a polgárôrök segítségével tegnap hajnalban már a vonatállomásban megkezdte a koldusok összegyûjtését, akiket ezúttal a Várba vittek. A Mezôpagocsáról és Marosvécsrôl érkezett személyeket azonosították, megbírságolják, végül pedig visszaszállítják lakhelyükre - jelentette be tegnapi sajtótájékoztatóján Dorin Florea polgármester. Arra a kérdésünkre, hogy mi értelme van az akciónak, ha másnap újra megjelennek a szóban forgó személyek, a polgármester elmondta, ilyen módon szeretnék "elbátortalanítani" ôket a koldulástól. Az eljárás, a kitoloncolás jogosságát nem kommentálta a városvezetô, de felkéréssel fordult a lakossághoz: ne adjanak pénzt a koldulóknak! A kéregetôk összegyûjtése ma is folytatódik.

Pszichológiai háború a prefektúrán?

A közigazgatásban tevékenykedtem és nem politizáltam - jelentette ki sajtótájékoztatón Pora Zamfira, a Maros Megyei Prefektúra fôtitkára, akit miniszteri rendelettel május 2-i hatállyal leváltottak tisztségébôl olyan indokkal, hogy nem vett részt a minisztérium által szervezett szakmai tesztelésen. Octav Cosmânca közigazgatási miniszter döntését Ioan Toganel prefektus tegnap reggel ismertette Pora Zamfirával, aki törvénytelennek minôsítette a rendeletet,
arra hivatkozva, hogy egyetlen törvény sem írja elô a köztisztviselôk tesztelésen való részvételének kötelezô voltát, különben is késôn ismertették vele a könyvészetet. Kijelentette, hogy panaszával a közigazgatási bírósághoz fordul, de addig is, amíg ügye megoldódik, a prefektúra jogtanácsosi állását követeli vissza, ugyanis érvényes kinevezése van ennek a - végrehajtó apparátushoz tartozó - tisztségnek a betöltésére. A miniszteri rendelet azért is törvénytelen, hangsúlyozta Pora Zamfira, mert a menesztésére felhozott indok nem szerepel a köztisztviselôk jogállásáról szóló törvény vonatkozó fejezetében.

Bár úgy nyilatkozott, hogy nem szándékozik kommentálni az ügy hátterét, Pora Zamfira közölte, hogy helytelennek tartja azt a módot, ahogyan a közigazgatásban dolgozókat - akik nem politizálnak, de akik politikai alakulatok támogatását bírják - eltávolítják tisztségükbôl. Ô személy szerint már az év elején lemondott demokrata párttagságáról. A volt fôtitkár elmondta, hogy Ioan Toganel prefektus, már beiktatásának elsô napján, azaz január 15-én kilátásba helyezte elmozdítását, és azóta több ízben is megpróbálták rávenni, hogy mondjon le tisztségérôl, ám ô visszautasította ezt, hasonlóképpen a felkínált állásokat. Valóságos pszichológiai háborút folytattak ellenem, a TDRP embereivel szándékozva betölteni a vezetôi állásokat - jelentette ki Pora Zamfira, aki ismertette a helyzetet mind a közigazgatási miniszterrel, mind a miniszterelnökkel. Furcsának tartotta ugyanakkor azt, hogy a még meg sem üresedett állásra máris két jelentkezô nyújtotta be dossziéját versenyvizsga céljából.

Ioan Toganel prefektus az elhangzott vádakra reagálva elmondta, hogy a miniszteri rendelet világos. Pora Zamfirával közölték a tesztelés idôpontját, sôt, személyesen kérte meg, hogy vegyen részt a vizsgán, figyelmeztetve ôt, hogy ha ezt elmulasztja, fennáll menesztésének kockázata. A prefektus szerint a köztisztviselôk jogállására vonatkozó törvényben szerepel a köztisztviselôk évi vizsgáztatása. Az áprilisi tesztelésre 17 megye prefektúráinak fôtitkárait hívták meg (akik mellesleg nem TDRP tagok - sz.m.), ám Pora Zamfira, akinek szakmai téren semmit nem lehet felróni, mégsem jelent meg a vizsgán. Beismerte, hogy megpróbálta meggyôzni Pora Zamfirát, mondjon le, hiszen az algoritmusnak megfelelôen kapta a kinevezését, fel is ajánlották neki a Munkaügyi Igazgatóság vezetôi állását, de ezt is elutasította.

A konfliktus, úgy tûnik, továbbgyûrûzik, hiszen Ioan Toganel kifejtette: a prefektúrán nincsen üres jogtanácsosi állás, Pora Zamfira nem foglalhat el ilyen tisztséget. Javasolja: kérje áthelyezését valamely más intézményhez. A fôtitkári állásra ideiglenesen Briscaru Cornelt, a prefektus irodavezetôjét nevezték ki.

Kutyfalva az a Marosludas elôtti település, ahol árvízkor helyenként a nemzetközi úton is átcsap az árhullám - legtöbben csak így emlegetik a közel 2300 lakosú települést. A községközponthoz Marosdátos, Péterlaka, Marosoroszi és Hegymögött tartozik, a magyar anyanyelvûek száma 327. A legutóbbi önkormányzati választások nyomán a TDRP színeiben induló Suta Ilie, volt adóbehajtó lett a község vezetôje. A tizenegy tanácsos közül ketten képviselik a községközpontban élô magyarok érdekeit.

Ottjártunkkor napok óta zuhogott az esô, így a község vezetôjének feltett elsô kérdésünk magától adódott: Veszélyezteti-e az árvíz Kutyfalva lakosságát?

- Tavaly négyszáz méter hosszú és helyenként 4-8 méter magas földgátat építettünk, 2500 tehergépkocsinyi földet állítva a Maros hullámai elé. A nagy földmennyiséget Marosbogátról hoztuk, a gátat a helyi lakosokkal állítottuk. Idén áprilisban facsemetéket és virágokat ültettünk a gátra, egyrészt megerôsítés, másrészt a szépítés érdekében. Így a községközpont védett az árhullámtól. Lehet, hogy gondjaink lesznek amiatt, hogy a nemzetközi út tervezésekor, építésekor nem hagytak elég széles átfolyóhelyeket. Több átiratot küldtünk a megyei tanácshoz, az olasz építôvállalathoz, a szakminisztériumhoz, eddig mindhiába.

- Beszélgetésünk elején, amikor az emberek elégedetlenségérôl érdeklôdtem, említette az útjavítás nyomán felmerült gondokat. Kérem, számoljon be errôl bôvebben.

- Az útépítô cég közel másfél éve sánc, átjáróhidak és átfolyók nélkül hagyott kilenc községközponti családot. A vasút és a fôút között levô házak elé leborították a munkálatokhoz szükséges kômennyiséget, ám a betongyûrûket, hidakat nem biztosították. Az ottlakók nem tudnak gépkocsikkal megfelelôen közlekedni. Esôzések idején, mivel az út magasabb, mint az udvar és hiányzik a sánc, udvaraik megtelnek vízzel. A polgármesteri hivatal többször közbenjárt az ügy megoldása érdekében, de egyelôre csak azt sikerült elérnünk, hogy az olasz vállalkozó írásban vállalta, idén május 30-ig megoldja a kellemetlen helyzetet.

- A községközponton keresztül vezet a felújított, korszerûsített nemzetközi út, de milyen a községi utak állapota?

- A megyei tanács támogatásával idén sikerült megemelnünk és rendbe tennünk a Szászlekence és Marosdátos között levô, közel négy kilométernyi, 119-es számú megyei utat. Ez nagyon fontos, különösen az út megemelése, hiszen árvizek esetében Marosdátost az ár elzárta a világtól. Önerôbôl szeretnénk rendbe tenni a községközpont és Marosdátos közötti útszakaszt is, hiszen nagyobb esôzések alkalmával járhatatlanná válik, s az ottlakók Maroslekence és Radnót érintésével, nagy kerülôvel jöhetnek a községközpontba, mehetnek Marosludasra. Bár nem egészen az utakhoz tartozik, említésre méltó, hogy amióta a pontonhíd elsüllyedt, a marosoroszi nagyobb diákok, a munkába igyekvô felnôttek csónakon kelnek át mindennap a Maroson. Két csónakos van, akik a gyerekeket díjmentesen, a felnôtteket a megszabott ár ellenében szállítják át a Maroson. Reméljük, még idén nyáron sikerül a helyzetet megoldanunk, vagy a pontonhíd felhozatalával, vagy más megoldással.

- A tavaszi nagytakarítás a facsemete- és virágültetés mellett miben nyilvánult meg?

- A helyi fiatalokkal közösen kitakarítottuk és rendbe tettük a kutyfalvi sportpályát és környékét, követ hordtunk a községközpont útjaira, lemeszeltük a fákat. Az év elejétôl a községközpontban megszerveztük a központosított szemétbegyûjtést, így szombatonként minden családtól havi tízezer lej ellenében összeszedjük és a megfelelô, kijelölt helyre szállítjuk a háztartási hulladékot. Tanácsi határozatot hoztunk, mely értelmében a legelôket használóknak évente három nap legelô-, kúttisztítást kell vállalniuk. Legutóbb közel száz személy vett részt a takarítási munkálatokban.

- A jelenlegi polgármesteri hivatal épületét visszaigényli jogos tulajdonosa. Hova fog költözni a község vezetôsége és az épületben levô intézmények, magánszemélyek?

- Az épületet visszaigényelte Regenfeld Kristóf gróf. Jelenleg a hivatal mellett ebben a valamikori udvarházban mûködik az orvosi és állatorvosi rendelô és hat család. Egyelôre nem tudjuk, hova fogunk költözni, ha az épületet visszaszolgáltatják. Egyik megoldás az lenne, hogy a most kibôvítendô községközponti kultúrotthonra manzárdot húznánk, s ott alakítanánk ki irodákat. Jelenleg hatvan pár fér be a mûvelôdési otthonba, a felújítás, bôvítés után 220 pár számára biztosítunk helyet. A munkálatokat megkezdtük, s pályázatokat nyújtottunk be, PHARE-támogatást kérve, hogy az átépítést gond nélkül tudjuk folytatni. Sajnos helyi erôbôl egyre kevesebbet tudunk megoldani. Ezt a hiányt pályázatokkal, a helyi közösség összefogásával, munkára való buzdításával igyekszünk pótolni - nyilatkozta Suta Ilie.

Tárca

Micsoda hely ez a kirándulónak!

Diákok a porta elôtt, zajosak, mint a vasárnap. Madarat figyelnek, bogarat, növényt gyûjtenek. Muszáj ezt maguknak?, kérdezi az öreg. Azt gondolja, olyan, mint hajdanán, amikor befôttesüvegbe gyûjtötték a kolorádóbogarat. Dehogy, mondják a fiatalok. Tetszik tudni, ez egy projekt. Ahá. És hát volna-e szállás két napra. Szállás, hát hogyne. Ott a felsô ház, évek óta nem lakja senki. Csak szellôztetni kell és letörölgetni a port. Olyan az ma is, mint új korában.

Mert tudniillik, áll meg a kulccsal az öreg, valóságosan nem lakott benne senki.

Öt a lány, három a fiú, gyorsan berendezkednek. Füstöl a kémény, az udvart betölti a kávé friss illata. Az öreg mellé telepednek a széles kôlépcsôre. Forró a naptól, kényeskedve kapkodják hegyes farocskájukat.

Nem szoktam kávézni, szabadkozik, de aztán elfogadja. Hát a cigi. Azt sem. Az egyik fiú rágyújt, a lányok közül is ketten. Mikor volt az, amikor én ilyen finom dohányt szívtam, sóhajtja.

Miért, csak nem tetszik szegénynek lenni?

Én aztán nem. Van nekem itt birtokom elég. Visszakaptam még a legelôrészemet is.

Hát akkor? Fájdalmaim vannak. Ja. Hát ilyen korban. Nem olyanok. A fizikai fájdalmat valahogy elviseli az ember. A háborúban, a fogságban, a kulákvilágban. Amikor ránk erôltették a kollektív gazdaságot, nem volt kovács. Én, a falu elsô gazdája, lovat patkoltam, nem volt szégyen, s békén is hagytak. Kovácsként mentem nyugdíjba, s nagyobb is a járadékom, mint a többieké. Bár potomság mégis.

Másfajta fájdalmak gyötörnek. Mint az amputált végtag utáni fantomfájdalom, sajog egy-egy emlékem, azoké, akiket szerettem, s akik már nincsenek körülöttem.

Az új ház lakói. Miért? Kik lakták? Valakik, akik most nagyon messze vannak.

Ennél többet nem tudnak meg aznap. Jól bírja még magát, reggel befogta a lovat, mind felkapaszkodtak a gumikerekû parasztszekérre, a hegy tövéig meg sem álltak. Ott a lovat kifogta, szabadjára engedte. Hámot, szerelést, mindent ott hagyott, nem lop itt senki, mondta csendesen. S ment a fiatalokkal, fel a csúcsra. Május második napja volt, kánikulai derû, odafenn mint fényes golyók, süvítettek a cserebogarak. A diákok szétszóródtak, ki-ki a "projektje" szerint, egyikük például csak fényképezett, de csak bogarakat s valami békákat. A madarászok bevetették magukat a sarjerdôbe. A nagy csendben hátára feküdt az öregember, tekintete a felhôk játékába merült, oly mélyen hatolt a kék tükörbe, hogy hatalmasat aludt. Évek óta elôször álom nélkül. Álomképek nélkül. Mint a kisgyerek.

Erôs füstszagra ébredt. A pecsenyesütô alatt pirult már a hús, a vendégek vörösen sürgölôdtek, az egyik lány bôrét láthatóan megperzselte a nap. Boldogan ült közéjük, jólesett, hogy családtagnak tekintik. Étkezés elôtt imádkozott, ezen egy kissé meghökkentek, de aztán vele mondták ôk is.

Alkonyodott, mire dalolva hazaérkeztek. Az "új házat" tánczene verte fel, késô éjszakáig buliztak a vendégek. Hajnaltájban ismét körülülték a gazdát, Péter bácsi, kérlelte a kicsi szöszke, árulja már el, kik laktak azelôtt idefenn.

Kimondta, és már nem is fájt. A fiam és a menyem. Diákok voltak ôk is. Egyszer meglátogattam a fiamat Kolozsváron, kipróbáltam, milyen ülni az egyetemi padban.

Elvégezték tanulmányaikat, összeházasodtak, itt laktak egy teljes nyáron át. Tudtam, hogy nem elégszenek meg annyival, pályázat útján nyertek ösztöndíjat, miért maradtak volna itthon. Nekem mégis zokon esett, hogy meg sem kérdeznek, a forma kedvéért sem. Hiszen valóban természetes, hogy felnôtt létükre maguk döntsenek a jövôjükrôl; de nekem fájt. És valami olyat mondtam, amit máig bánok.

Azt tetszett mondani, hogy akkor soha többé ne lépjék át a háza küszöbét, kotnyeleskedett a kis szöszke.

Az öreg hallgatott. Aztán nagy késôre még annyit mondott, hogy valahol Kanadában élnek. De híre felôlük azóta sincsen.

Eláll a hegyvölgyi szellô, fáradtak a kutyák is, az ég csendesen harmatozik. A diákok borzongva menekülnek a melegbe, ég a bôrük a láztól.

Kora reggel mégis élettôl zsivajog az udvar, azok öten felérnek egy szakasz katonával.

Végigdalolják az utat az állomásig, a vonaton is énekelnek. Integetnek, mintha bevonulnának.

A postás duzzogott, a harmadik lap után kerek-perec megmondta: többé ki nem biciklizik ide, a domb alá. Ha vén korára megbolondult Péter bá és városi csibészekkel levelezik, az ô baja. Fáradjon csak be szépen a faluba a postájáért. Punktum.

Be is megy. Eddig is különc volt, de ez aztán már mindennek a teteje, beszélik az emberek; hogy holmi levelezôlapért, levélért képes naponta befogni a lovát, és beporoszkálni a postahivatalba. Oda s vissza huszonnégy kilométer.

Nem sajnálja. Megy, amíg írnak a diákok. Mert elmúlik a tavasz, és emlékké válik ez is. Mint a cserebogár surrogása.

Nemrég vezetôcsere történt a megyei közpénzügyi igazgatóságon. A kormánypárt municípiumi elnöke, Savu Lucian lett az új vezérigazgató. Beszélgetésünk célja a közember számára érthetôbbé tenni az intézmény szerepét, illetve választ kapni arra, hogy miért éppen az interjúalanyunkra esett a PDSR választása.

- Laikusok számára, a közpénzügyi igazgatóság elnevezés meglehetôsen idegenül hangzik. Próbáljuk meg a közember számára is érthetôbbé tenni az intézményt és küldetését. Mindenekelôtt: önök gyûjtik vagy osztják a pénzeket?

- Ha a közszolgáltatások decentralizálása és a helyi pénzügyi autonómia szempontjából közelítjük meg a dolgot, a közpénzügyek igazgatóságának, a pénzügyminisztérium decentralizált intézményének az állam jövedelmének a begyûjtése a feladata, majd szétosztása a területeknek, megyéknek, a helyi tanácsoknak, a regionális programok megvalósítása érdekében. Természetesen az állami költségvetés törvénye elôírásainak megfelelôen. Konkrét példa a tanügy, ahol az általános iskolai és líceumi oktatást a helyi közösségek finanszírozzák, azokból az összegekbôl, amelyeket a HÉA bevételeibôl az állami költségvetésbôl az illetô közösségnek leosztanak. Maros megye például kb. 680 milliárd lejt kap erre a célra. A megyei tanács osztja le az összegeket a helyi tanácsoknak, a tanulók száma és egyéb feltételektôl függôen.

- Mekkora hatáskörrel rendelkezik az intézmény, és pontosan mi a vezérigazgató feladata?

- A vezérigazgató koordinálja a bevételek összegyûjtését szolgáló tevékenységet, együttmûködik a megyei tanáccsal és a helyi tanácsokkal a helyi költségvetés elkészítésénél. Vagyis metodológiai szempontból besegít a pénzügyminisztériumi közszolgáltatások megvalósításába. A vezérigazgató ugyanakkor, az általa vezetett intézményen keresztül kapocs kell legyen az adófizetô és az állami költségvetés között. Olyanképpen kell eleget tennie feladatának, s gondolok itt az adóellenôrzésre és a pénzügyôrségre, hogy az adófizetô polgár érezze, hogy a pénzügyminisztérium intézménye nem elnyomó, megtorló szerv, hanem, hogy úgy mondjam, szükséges rossz. Vagyis, feladatunk egyfajta pozitív mentalitást kialakítani, hogy az állampolgá-rok önként fizessék ki az állammal szembeni tartozásaikat

- Milyen az állami pénzügyi rendszer hierarchiai felépítése?

- A közvéleménynek tudnia kell, hogy a pénzügyminisztérium átszervezôdött, s ugyanúgy átszervezôdött a helyi közpénzügyi igazgatóság is. Van egy vezérigazgatóság, s utána, ha úgy tetszik, két frontot különböztethetünk meg: egyfelôl van az adóellenôrzés, amely a vállalatokat ellenôrzi, jegyzôkönyveket készít, megállapítja a kihágásokat, a tartozások összegét. Másfelôl, van az állami bevételek adminisztrálásával foglalkozó igazgatóság, amely érvényt szerez ezeknek. Mert nem elég megállapítani a tartozást, be is kell hajtani. Ha ez a két igazgatóság együttmûködik és megfelelôképpen végzi feladatát, akkor az eredmény is jó. Ha nincs együttmûködés, akkor eredménytelen. A vezérigazgató hivatása e két front tevékenységének összehangolása, oly módon, hogy az ellenôrzések során készült jegyzôkönyvekben szereplô összegek eljussanak az állami költségvetésbe. Tehát az ellenôrzés a pénzügyôrség és az állami pénzügyellenôrök feladata. Az állami bevételek adminisztrálásával foglalkozó igazgatóság átveszi a jegyzôkönyveket, s ha a vállalat 15 napon belül nem fizeti ki a tartozását, akkor folyamodik a nyomozati vagy végrehajtási procedúrákhoz.

- A közember szemében azok, akik a pénz közelében vannak, könnyen meggazdagodnak. Milyen könnyen lehet meggazdagodni az ön "felségterületén"?

- Ez egy olyan kérdés, amelyre nem tudok válaszolni. Minden embernek megvan a maga mentalitása, magatartásformája. Minden attól függ, mennyire érti hivatása lényegét, vagyis, hogy mindenekelôtt közhivatalnok. Ön frontálisan vette célba a problémát. Kényes kérdés, valóban, mondják, hogy a pénzügyben dolgozóknak könnyû a dolga. Én ezt nem írom alá, de tagadhatatlan, ezen a területen is vannak kivételek. Ha vannak ilyen esetek, minden ember a maga cselekedeteiért felelôs. És megvannak a megfelelô szervek, amelyek megállapítják, kinyomozzák, ha valaki érdemtelenül gazdagodott meg, visszaélve a rendszer biztosította lehetôségekkel. Errôl nem kívánok többet mondani.

- Melyek a vállalatok által, a törvények, szabályok kijátszásáért leggyakrabban használt pénzügyi manôverek? Hol van a határ a kihágás és a bûntény között?

- Nehéz pontos határt vonni közöttük. Megvannak az erre vonatkozó törvények. Például az adócsalásról szóló törvény, amely világosan megállapítja ezeket. Például, egy cég könyvelésébe be nem iktatott adót, adócsalásnak nevezik. Ugyanakkor a bejegyzett, de idôben ki nem fizetett adó kihágásnak számít. Ekkor jövünk mi a késedelmi adóval. Ha rosszhiszemûek lennénk, minden vállalatot bûnelkövetônek nyilváníthatnánk, mert az adócsalás törvénye azt mondja: a bármilyen formában be nem fizetett adó, adócsalás. De tekintettel kell lennünk a gazdaság jelenlegi helyzetére, a pénzügyi zárlatra, az egyes cégek bevételi lehetôségeire. Lehet, hogy nem fizetik be idejében az adót, mert a körülmények miatt nem mindig tudják teljesíteni az állammal szembeni kötelezettségüket. Ezért még nem lehet ôket az adócsalók kategóriájába sorolni. Így az összes létezô vállalatot virtuális bûnözônek tekinthetnénk, megtölthetnénk a börtönöket vállalkozókkal, cégvezetôkkel, s a költségvetés még szegényebb lenne.

- Ha már itt tartunk. Van-e különbség a magáncégek, illetve az állami tôkével mûködô vállalatok között a pénzügyi fegyelem tekintetében?

- Ennek a kérdésnek két aspektusa van. Egyfelôl a könyvelési pénzügyi fegyelem, amely a többségében állami tôkével mûködô nagyvállalatok esetében mondhatni hibátlanul mûködik, naprakész könyvelésük van. Ugyanez a helyzet azoknál a vállalatoknál amelyek privatizálás útján alakultak magáncégekké, de megtartották a régi személyzetet. Ám nem mondható el ugyanez egyes magánvállalatokról, amelyekrôl nem állítom, hogy nincs könyvelésük, de az ezzel járó jelentôs kiadások következtében sok esetben egyetlen könyvelôre bízzák az összes problémát. A könyvelés helyes, de bizonyos iratokat nem az érvényes szabályoknak megfelelôen töltenek ki.

- Szakemberként hogyan látja: a szabályok megkerülése vagy áthágása nem egy esetben, a túlzott megszorítások elleni reflexként nyilvánul meg. A törvényeknek is megvan a maguk élete, szükségesek, de adott idô után vagy bizonyos körülmények között túlhaladottakká válnak. Tudna példát mondani olyan törvényekre, amelyek inkább nehezítik a dolgok normális menetét, mintsem segítenék?

- Lehet, hogy furcsán hangzik, de az érvényben levô adótörvények összhangban vannak az Európai Közösség elôírásaival. Tehát a törvényes keret tiszteletben tartja az unió kívánalmait. De az adófizetôk, cégek vagy magánszemélyek, a nem megfelelô adózási hozzáállása a pénzügyminisztériumot arra kényszeríti, hogy újabb törvénycsomaggal tegye lehetôvé a szükséges intézkedéseket azon vállalatok esetében, amelyek megszegik a törvényt. Ezért van olyan nagy "mozgás" a törvényhozásban. Törvényeket módosítanak, másokat eltörölnek amiatt, mert egyesek nem megfelelô adózási magatartást tanúsítanak.

- Tegyük fel, az emberek be szeretnék tartani a törvényt, de nem mindig sikerül. A törvények ugyanis, bár ön cáfolja, nem tökéletesek, vákuumjaik vannak, értelmezhetôek.

- A törvényeknek valóban vannak hiányosságaik, de kölcsönösen kiegészítik egymást. Például a profitadót szabályozó 70 sz. kormányrendelet, amely 2001-ben jelent meg, egy bizonyos területet szabályoz. Lehet, hogy kissé bonyolult, de nem annyira, hogy az adófizetô ne érthetné meg, mirôl van szó. Szerintem a szabályok jók. Ezen a területen a kormányzat segíteni szeretné a törvények sûrûjében nehezebben eligazodó kisvállalkozókat, akiknek nincs lehetôségük jogtanácsost alkalmazni, hogy megértsék a dolgokat. Készülôben van az adózási törvénykönyv, amelyben benne lesznek az összes, adózásra vonatkozó szabályzók: a profitadó, a hozzáadott értékadó, más adók és illetékek, amelyek hozzásegítik az adófizetôket, hogy eligazodjanak. Ez a törvények stabilitását is biztosítja majd, nem lesz szükség annyi törvénymódosításra.

- Miért nem jelent meg eddig?

- Mi egy agyoncentralizált rendszerrôl tértünk át a piacgazdaságra. Az átmenet figyelembe kell vegye az adófizetôk pszichológiáját. 12 év tapogatózás után végre eljutottunk oda, hogy levonhatjuk a konklúziókat, mi volt jó, mi volt rossz, és a következô években kidolgozzuk azt a törvénykönyvet, amely egyértelmûvé teszi a szóban forgó viszonyokat.

- Az ellenôrzések során tapasztalt szabálytalanságok mennyiben a törvények nem megfelelô ismeretébôl vagy félreértelmezésébôl erednek?

- Jó kérdés. Gyakran történik meg magáncégeknél, hogy például bejegyzési gondokat, szabálytalanságokat észlelünk. Sokan nem megfelelô személykhez fordulnak. Sajnos, olyan személyekre bízzák a könyvelést, akiknek nem lévén megfelelô felkészültségük, kárt okoznak a vállalatnak. Példának okáért, nem iktatnak bizonyos tételeket, vagy hibásan könyvelnek kiadásokat, bevételeket. Ezek az ellenôrzések során mindig kiderülnek. Akkor jön a cégvezetô, hogy a könyvelô tévedett, s a segítségünket kérik. Arra viszont nincs szabály, hogy ha a könyvelô hibázott, ne érje bántódás a céget.

- Mégis, hogyan próbálnak segíteni ilyen esetekben?

- Mi csak javasolhatjuk, hogy megfelelô felkészültségû egyéneket alkalmazzanak. Lehet, hogy kissé erôltetett a hasonlat, de mi lenne,ha mi nem ügyvédhez fordulnánk peres ügyben, hanem valakihez, akirôl azt mondták, ért hozzá.

- Azért tudni kell, hogy a számok mögött mindig emberek, célok, törekvések, életek találhatók. Jut eszébe ez, amikor a büntetések fölött mérlegel?

- Hogyne, feltétlenül. De különbséget kell tennünk a büntetés, a késedelmi adózás között. Ez utóbbit azért kell fizetni, mert az illetô nem rendezte idôben az állami költségvetéssel szembeni kötelezettségét. Kimutatásunk van, amelybôl világos, hogy a késedelmi adók aránya sokkal nagyobb, mint a büntetéseké. Büntetésekhez csak különleges esetekben folyamodunk.

- Mondja, szereti a mesterségét? Igaz, hogy az emberek szeretik a pénzt számolni, de ön csak iratokkal és számokkal találkozik. Mi késztette arra, hogy ezt válassza?

- Mások is megkérdezték már tôlem, ugyanis az alapfoglalkozásom vegyészmérnök. A rendszerváltás után egy kis magáncéget hoztam létre, s akkor ismertem meg a pénzügyi mérleget, a könyvelést. Tanulmányozni kezdtem, s beleszerettem. Így 1992-ben beiratkoztam a D. Cantemir közgazdasági egyetemre, s most doktorandus vagyok a Babes-Bolyai egyetemen. Tehát szenvedély, amely túlnô a papírokon és a számokon.

- Ön nem volt igazán ismert személyiség sem szakmai, sem politikai szempontból. És most hirtelen a közpénzügyek igazgatóságának vezérigazgatója lett. Véleménye szerint, melyek voltak az adui, amelyek alapján önre esett a Társadalmi Demokrácia Pártjának (PDSR) a választása?

- Az elsô kijelentést megcáfolnám, hiszen saját miunkakörömben eléggé ismertek. Talán azért nem voltam annyira közismert, mert nem szeretek reflektorfényben állni. A helyi közösséggel, a municípiumi tanáccsal együttmûködtem, amikor a lakáshivatalnál dolgoztam. Ôk ismernek. Ez volt az egyik adum. Másfelôl, elismerem, hogy maradhattam volna egyszerû, névtelen közgazdász, ha nem áll mögöttem a párt. Nem is tagadom, hogy a PDSR támogatása nélkül nem juthattam volna ehhez a funkcióhoz. Tegyem hozzá: sose voltam része semmiféle politikai vagy gazdasági botránynak. Ez is egy adu volt.

- Hogyan fogadták a kollégák?

- Nem állíthatnám, hogy tárt karokkal, de nem voltak túlságosan tartózkodók sem. Meglepte ôket, hogy egy kívülálló került be az intézménybe. Azonban meg kell mondanom, jó szakemberek dolgoznak itt, és én egy mûködô rendszert találtam. Kollégáim profik a maguk területén, csak mentalitásbeli különbségek vannak. De a rendszer mûködik, hazudnék, ha mást állítanék.

- Mióta tagja a PDSR-nek?

- 1996-ban iratkoztam be a pártba, sose tagadtam, hogy szociáldemokrata vagyok, s nem engedtem a csábításnak 1997-ben sem. Szociáldemokrata vagyok, szeretem az embereket, azt szeretném, ha mindenki jól élne.

- A kormányfô, s helyi szinten a prefektus vesszôparipája a kormányprogram. Hogyan tudja a kományprogramot az ön által vezetett intézményben alkalmazni? Fegyelmezett pártkatonának tekinti magát?

- Minden további nélkül. Vannak nézetkülönbségek a párton belül, de a pártfegyelem mûködik. Ami a kormányprogramot illeti, meg kell érteni valamit. Köztudott, 12 éve visszatérô motívum, hogy nincs pénz kultúrára, egészségügyre, útépítésre stb. A mi hivatásunk, az enyém, és az általam vezetett intézményé is, hogy minél több pénzt begyûjtsünk az állami költségvetés számára, a kormányprogram megvalósítása érdekében. Mert pénz nélkül reform sincs. Ugyanilyen fontos hivatásunk az adócsalás leküzdése. Az összjövedelmi adó például ezt fogja szolgálni. Ha egy köztisztviselô hatalmi befolyással él, kap 3 milliárd lejt. Ha bankszámlát nyit, tetten érhetô, ugyanígy ha külföldön nyit számlát, de ha villát épít, akkor nem lesz ennyire világos a kép. Nekünk egyetlen lehetôségünk, ha adót vetünk ki az épületre. A 3 milliárdos villa több mint egymilliárdot kell hozzon a költségvetésnek. Ez azonban a következô négy-öt esztendôben lesz megvalósítható.

A perspektívákról kérdezett az elôbb. Mindenekelôtt ketté szeretnénk választani az adóellenôrzést a pénzügyôrség ellenôrzésétôl. Ennek két oka van: egyrészt meg szeretnénk teremteni az adókomfortot, hogy ne terheljük a vállalatokat állandó ellenôrzésekkel, másrészt, hogy ne pazaroljuk az erônket azokra a cégekre, amelyek rendszeresen fizetnek, s közben szem elôl tévesztjük a nagy adócsalókat. A pénzügyôrség a közeljövôben teljes energiájával a nagy adócsalókra veti magát, mert a felszereltségük szakmai, intellektuális, ellátottsági szempontból is jobb. S ahol ôk hibákat jeleznek, oda megy az adóellenôr. Másfelôl vigyázni fog, hogy békén hagyjuk a rendes fizetôket. Ezek amolyan adózási bizonyítványt kapnak, amelynek birtokában három évig békén hagyják ôket.

- Igazgató úr, mi az, amit nem kérdeztem meg, s amit, ha helyet cserélnénk, ön megkérdezne tôlem?

- Azt kérdezném, gondolt-e már a következô munkahelyre?

- Na és gondolt erre?

- Igen. Elôadok majd a D. Cantemir egyetemen. Tudatában vagyok, hogy ez a tisztség politikai funkció is, ma itt vagyok, holnap, ki tudja. Azonban nagyon fontos, hogy hagyjunk valamit magunk után. Ez az én célom, hogy valamit hagyjak magam után.

Pénteken, a déli órákban, talán a csengô is kicsit izgatottabban szólította szünetre az ádámosi általános iskola nebulóit. Ott, ahol a tanulók 96 %-a roma. Az iskolaépületben - mint tapasztalhattuk - tágasak, világosak ugyan a termek, de a didaktikai felszerelések, szemléltetô eszközök - hogy a legkorszerûbbekrôl már ne is beszéljünk! - tekintetében az utóbbi pár évtizedben nem gyarapodhattak. Korántsem a CASROM Alapítvány és a sajtó munkatársai érkeztére rég mulasztott igyekezettel hirtelen összehozott alkalmi cicoma, hanem az évek során itt dolgozók/tanulók valóban közösen teremtette tisztaság, rend fogadott. És a gyerekek kíváncsi tekintete. Bota Susana, a községi iskolaközpont igazgatónôje várta néhány kollégájával az alapítvány elnökét, Moca Rudolfot, továbbá Pop Adriant, aki ugyanott a pénzügyi dolgokat irányítja és ellenôrzi, valamint a rengeteg, külföldön is szerzett díj és jutalom birtokosanként a marosvásárhelyi Aven Amentza Romale együttes koreográfusát, Venczi Jánost. A CASROM most az iskola 100 tanulójának hozott különbözô tanfelszereléseket. Amint az elnöktôl megtudtuk, az alapítvány l993 óta mûködik a Pro Európa Liga, a PER, a Mentsétek a gyermekeket Alapítvány, illetve a megye különbözô állami intézményeivel közremûködve. Mozgópontjai mûködnek Váradon, Szebenben, Brassóban. E humanitárius segélyeket biztosító közösség havonta két alkalommal szokta felkeresni a támogatásra szorulókat. Kb. két hét múlva tehát Sárpatakon 100, a késôbbiekben Ludason és Szentpálon 25-25 gyereken segítenek. Ez utóbbiban az ortodox, majd Petelén a görög katolikus templomot is felkeresik adománnyal.

- Valóban sok Ádámoson a súlyos anyagi gondokkal küzdô család, indokolttá téve az alapítvány irántuk tanúsított figyelmét, gesztusát, mondotta az igazgató, így folytatva: Sok a gyermek, a munkanélküli szülô, akikre az unokák nevelését bízták az alkalmi munkát keresô édesanyák, édesapák. A pedagógusközösség is szívén viseli e gyermekek sorsát, és nyitottnak bizonyul minden hasznos kezdeményezés iránt. Ruhanemût, lábbelit hoztak a tanulóknak, és olyan adományokat, amelyek máshonnan érkeztek, de mert elosztásukkor rendszerint bonyodalmak támadtak, mind templom, mind a polgármesteri hivatal lemondott róluk. Az iskola bizony kapott rajtuk. - Hogy mit nyújt törôdésünkért cserében a roma közösség ? - kérdezett vissza reflexszerûen az igazgatónô... Sikerült oda hatnunk nevelô munkánkban, hogy tisztán, rendezetten járnak iskolába, vigyáznak dolgaikra, fegyelmezettek, igyekeznek civilizáltan viselkedni. Ami pedig elômenetelüket illeti - folytatta -, többen is közülük jól tanulnak. Demeter Annamária és Zolti Bákóból a tantárgyversenyen román nyelv és irodalomból illetve romaniiból III. díjjal, valamint speciális oklevéllel tért haza. Marosvásárhelyrôl is dicsérô levelet hozott a posta, melyet az udvaron mindenki hallatára olvastunk fel. Moca Rudolf mindössze ennyit kívánt hozzáfûzni: Az alapítvány nem képvisel semminemû etnikai jelleget. Nem csak romákkal és nem csak a romák érdekében hoztuk létre. A szó általános értelmében vett humanitárius célt hivatott szolgálni...

Köszönjük, hogy ünnepelhettünk!

Május 5-én ünnepeltük városunk elsô óvodája fennállásának 145. évfordulóját, mely alkalommal az intézmény újra felvette egykori nevét. Amint az már köztudott, a hajdani kisdedóvó a védnökséget vállaló Stefánia belga hercegnôrôl kapta nevét. Az elmúlt fél évszázad során 6. számú óvodaként mûködött, és hagyományaihoz híven bocsátotta útjára kisdedek nemzedékeinek egész sorát.

Az egykori óvodások ma is visszatérnek gyermekkoruk csodás emlékeinek színhelyére, és jelenlétükkel, emlékeikkel, fényképeikkel, bátorításukkal segítik az intézmény munkaközösségét. Így történt ez az évfordulós és névadó ünnepség alkalmával is.

A hajdani óvodásokból alakult STEFÁNIA KLUB tagjainak ezúton is szeretném megköszönni támogatásukat, különösképpen Papp Zoli bácsinak a régi kapucsengô párjának elkészítését, Grosszmann Lóránt bácsinak a Stefánia hajómodellt, Brandner Ágnesnek és minden klubtagnak a hozzájárulását az esemény megszervezéséhez. Köszönöm ugyanakkor a jelenlegi óvodások szüleinek a segítségét, különösképpen Somodi Sándor apukának az udvar rendbetételét, Lepedus Julcinak az ügyintézést, Kanyaró Zsuzsának a kiállítás elôkészítését, Albert Attilának a Kiss Levente szobrászmûvész által készített emléktábla felsze- relését, valamint az Amicus Prod, Bioeel, Café Tutun, Emma vendéglô, Göktaslar, Illyés Alapítvány,
Lyra Könyvkiadó, Mc Donald’s, Multidecor, Oázis virágüzlet, Pety vendéglô, Primacom, Sólyom Sándor, Strelitzia virágüzlet, Sweet Ben Junior, Ungureanu Gianni és a Zsidó Egyházközség támogatását. Külön köszönet a Marosvásárhelyi Területi Rádió, Gaga Rádió, Népújság, Cuvântul liber, Krónika, România libera, Pro Tv és Antena 1 szerkesztôségeknek az esemény népszerûsítéséért. Végül, de nem utolsósorban kiemelten szeretnék köszönetet mondani Maros megye Prefektúrájának, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalnak, Csegzi Sándor alpolgármester úrnak az anyagi és erkölcsi támogatásért, valamint a Megyei Tanfelügyelôségnek, Kovács Júlia tanfelügyelônônek és a STEFÁNIA ÓVODA teljes közösségének odaadó munkájukért.

Sajtótájékoztató a Mezôgazdasági Igazgatóságnál

- jelentette ki Liviu Timar, a megyei Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Igazgatóság vezérigazgatója. A vetésre szánt 126 ezer hektárból 102 ezer hektáron földbe került a mag, ami közel 90 százalékot jelent. Az eddigi visszajelzések szerint egyenletesen keltek ki a növények, csak ott van gond, ahol nem jó minôségû vetômagot használtak. Nem csak az idôjárás kedvezett a gazdaságnak, hanem a 30-as kormányhatározat alapján a hektáronkénti 1 millió lejes támogatás is sokat segített.

Náznán Jenô vezérigazgató-helyettes elmondta, hogy idén, éppen a szubvenciónak köszönhetôen, több mint 1000 tonna hibrid vetômag- kukoricát vásároltak a gazdák a tavalyi 300 tonnához képest, így a 74 ezer hektárnyi kukoricaföld 70 százalékát jó minôségû hibridekkel vetették be, ami természetesen, pozitívan befolyásolja majd a termést is. Az elkövetkezô idôszakban a növényápolásra kell nagy hangsúlyt fordítani. A kukoricánál addig, amíg a mag még ki nem kelt, el kell végezni a gyomirtást. A kalászosoknál pedig a levélkártevôkkel kell felvenni a küzdelmet.

A mezôgazdasági igazgatóságnak idén 20.000 jegyzôkönyvet kell kiállítania, amelyek alapján kiadják a birtoklevelet. Eddig 2060 dokumentációt állítottak össze, ami az év elsô négy hónapjára számítva csak 37 százalékos teljesítményt jelent az elôirányzotthoz képest.

Egyharmadára csökkent a szarvasmarha-állomány

- jelentette be Trasculescu Emilia állattenyésztési igazgató. Míg 1989-ben a szarvasmarha-állomány 217.926 egyedbôl állt, idén ez az állomány 73.232-re csökkent. Jóllehet tavalyhoz képest az idei állomány kétezerrel nôtt, a növekedés aránya még mindig nem elegendô. Az állami szektor felszámolása ugyanilyen hatással volt a juh-, a sertés- és szárnyasállomány csökkenésére is. Az igazgatók hangsúlyozták, hogy a szarvasmarhák esetében jóllehet csökkent az állomány, de nôtt a tejtermelés. Míg ’89 elôtt 1500 literes volt a tejhozam, tavaly ez 3500 l körül alakult. Suba Kálmán, a Mesterséges Megtermékenyítô és Tenyészállat-kiválasztó Hivatal igazgatója pedig a jó minôségû tenyészanyag felhasználására hívta fel a figyelmet.

Jövô héten elhelyezik az oltóanyagot a rókáknakIoan Rusu, az Állategészségügyi Igazgatóság igazgatója elmondta, hogy jövô héten megkezdik az oltóanyag elhelyezését, fôleg Szász-régen, Marosvécs, Idecs környékén, ahol több veszettségi gócot jeleztek.

A megyei Mezôgazdasági Szaktanácsadói Hivatal vezetôje, Cotutiu Ioan arról számolt be, hogy Temes, Calarasi megye mellett Maros megye kísérleti megye lett, ami a szaktanácsadást illeti. A hivatal a közelmúltban két tervet mutatott be a Világbanknak, amely a kis- és közepes farmok megsegítését tûzte ki célul. Továbbá elmondta, hogy ezer példányban fog megjelenni a Fermierul muresean címû szaklap, amely hatékony segítséget próbál nyújtani a mezôgazdászoknak.

Egy falugyûlés kivonata alább. Lehet a mai viszonyok között ezt úgy is mondani: a hiányállapotok felmérése, feltérképezése, egyéb.

Ha jól meggondoljuk, egy falugyûlés jelentôs esemény, meg kell nézni, mi a súlya.

Szóval: tavasszal nyüzsögni kell, mint a konyhalégynek a ház körül. Vagy azért, mert zöld a fû és majorbírót esedékes fogadni, vagy azért, mert jön az ár, visz mindent, amit bír. Az árral szemben ugyan nincs mit tenni, de legalább stratégiázni kell: ki legyen a legény özönvíz esetén kritikus szakaszon. A gát ugyanis már rég elúszott. Ilyenkor mindenki beszél, ilyenkor jó, ha van sok vélemény.

Zsolti bácsinak igaza van. Csak Zsolti bácsinak van igaza, mert ô tekintély a faluban, irigyek is rá kicsinyt. Kint is halljuk amit beszél, nyitva lehet hagyni már az ablakot: a bûzbe bent bele lehet dögleni. A klubban tömény csaplárszag, és ott van a rég elszívott szivarok rekedt bûze is, de azért, aki csak kicsit is érdekelt az ügyben, az szégyenletében is tesz néhány lépést befelé.

Zsolti bácsi például olyanokat mond, hogy Phare- meg Sapard, Illyés Közalapítvány, és valami Berd is eszébe jut még. De hát neki csak hét osztálya van, senki se várjon tôle készen megírt pályázatot.

Az embereknek olyan fejük van, mintha Szervátiusz nagyolta volna Cserepeskôn fönt, azazhogy kemény fejük van, kôfejük van, nem értik, Zsolti mit beszél. Így aztán meg kell hogy erôsítsék: igaz, Zsoltinak csak hét osztálya van.

Szemétlerakatra, vízszabályozásra, aszfaltozásra, vidék- és területfejlesztésre, faluturizmusra és amire még dollárt adnak a nyugatiak…

És amire dollárt adnak a nyugatiak, visszhangzik vissza a terembôl..

A polgármester is elmehetne szemináriumra, méghozzá külföldre, ha akarna. De hát hol a polgármester? Hol vannak a diplomások? Zsolti mégiscsak jól beszél, tátják el a szájukat az emberek. A padsor alatt eljár a demizson.

Úgy kitépem a tanár úr fülét, mint a semmit, a fiam ellenôrzôjébe bezzeg csak székeket rajzol, ahelyett, hogy idehozná az eurót - fenyegetôzik Mérges Vencel - csúfnevén.

Euró, euró… euróóó?

A javaslatoknak súlyuk van, ki írja a jegyzôkönyvet?

Nyújtja az ujját Nagyminya János: én írom, Berci, én. Bár egy zöld abroszt kellene hozassunk a városból, hogy ne öljön meg a szégyen az eremdéesztôl.

De ki mert derékig bemászni az árba, hogy a fûzfát bedöntse a vízbe? Ide már bátorság kell, én hôstettet hajtottam végre, kiabál bele a gyûlésbe Pongrác bácsi napirenden kívül. Majd felírunk a világháborús hôsök listájára, Pongrác. Vagy: legalább egyszer megmosdottál, Pongrác, életedben te is… És: ki voltál kötözve a vackorfához, Pongrác, úgyhogy a víz nem vitt volna el, hazudsz! Ha nem rántunk el idejében, rád dôl a fa, Pongrác, és most kinn lennél a temetôben, Pongrác. Tótferi Pálnak mérnökesze van, kitalálta: a göbe volt a hibás, most már megnézhetjük magunkat, mert nem jó felé dôlt a fûz, mert bal kezeddel fûrészeltél, Pongrác…

Csakugyan, morajlik fel a falugyûlés, a göbe volt a hibás, és le kellene szállni Pongrácról már.

A göbe.

Az egy kis öblöcske volt valahol a falu mellett folydogáló Nyárád deréktáján évvel ezelôtt. Ki lehetett fogni belôle a paducot, gumicsizmát. Akkor már belebetegedett a falu, amikor kihorgásztak belôle egy elvetélt csecsemôt. Mindegy.

A baj ott van, hogy a fûz a folyón keresztül dôlt és a televénynek vetette az árt. Mire leapadt, a berekben kavicsmezô terült szét.

És egy évig hallgattuk, hogy zlutty és zlutty és zlutty, omlik a mart magától is. Még egy árvíz és elviszi az iskolát. Kettévágja a falut. Elviszi az alszeget és elmossa az eget is. És elvisz minden jószágot. Letöröl a térképrôl. Restségünket ki se szóljuk szánkon, Zsolti bácsi így, mert töltést kellett volna csinálni ott.

Kellett volna, kellett volna...

Vegyük csak számba, mit építettünk az elmúlt ötven esztendôben, tör a sûrûjébe Zakariás bácsi. Nemhogy építettünk volna, még a kuglit is lebontották, elvették a golyóinkat.

Legolyóztak, legolyóztak…

Építettünk egy millenniumi emlékkövet, végzi el a számadást Feny-vessy bácsi. Mindenesetre jó mellel támasztja meg az elmúlt ezredévet.

Cseszheted…

Ki volt ez a gyalázatos? Írjad Minya a jegyzôkönyvbe, írjad.

Írom, Berci, írom.

De nem írod, látom!

Nagyminya János úgy tesz, mintha írna. A csípôs darázs körberepül: Szégyelld magad, Pacák Lajos! Szégyelld magad, Pacák Lajos! Szívd vissza, de most!

Pacák Lajos lehajtja a fejét és visszaszívás közben a nyála kicsordul.

Tisztelt közgyûlés! Lehettünk volna tisztességesebbek is hatvan évvel ezelôtt. Arról beszélek, amikor az oroszok gépágyúval lôtték agyon a szerencsétlen wermacht katonát, ott, a Vermessy-kert alatt.

Wermacht-katonát? Az ki volt?

A wermacht katona az wermacht katona volt. Ha tisztességesen eltemettük volna, most más lábbelit viselnénk. De nem temettük el a szerencsétlent, mint ahogy Zádogfalván eltemették a wermacht katonát.

De hogy jön össze a lábbeli az árvízzel?

Nem az árvízrôl beszélek. Hanem a gázról, a bevezetett vízrôl, a kuglipályáról és a haranglábról. Mert jöttek a hálás bajorok és felújították a haranglábat is. Úgy veri el a jégesôt, mint a pinty…

De az ár felülrôl jön…

Az nem számít.

Ez a beszéd, Csiszlik Jóska! Látom Zádogfalván, hogy a TIR-kocsiról állandóan ölszámra hányják le a gatyát. A zádogfalviak selyemgatyában járnak azóta is. Ha nem igaz, folyjon ki a szemem!

Az nem is gatya, Csiszlik Jóska, hanem selyembugyi!

Nekem ne mondd, hogy Csiszlik Jóska, mert most elvágom a nyakad! Pattan fel Csiszlik Jóska hevesen. És gatya, ha azt mondom!

Zsolti bácsi: a közgyûlést berekesztem! Nekem itt vér ne folyjon! Magyar vér, az istenit!

Jöjjenek, mert a kecskenyáj belement a gruppba, kiált be valaki, eszik meg az élô gyepût. Menjünk, emberek.

Klubos néni: a klubot hagyják nyitva, mert bagariaszag van és kutyaszar…

Vadonatúj irkát forgat a kereszthuzat könnyedén. A falugyûlés mind beléírva. A huzat megáll a forgatással. Hiába, az írott szónak súlya van, a szellô se emeli. A jegyzôkönyv a hiányállapotokat írja le. Meglehetôsen tömören:

Gatya.

Dorin Danesan polgármester azt szeretné, hogy a polgármesteri hivatal mögötti téren, ahol jelenleg Petôfi Sándor mellszobra áll, zászlóparkot rendezzen be. Mindezt azzal indokolja, hogy ide messzirôl lehet látni, így méltó helyre kerülne elsôsorban a városnak ajándékozott európai uniós lobogó és a testvértelepülések zászlói. Ugyanitt megnyitnának egy bejáratot, ahol az ügyintézô polgárokat fogadnák, a jelenlegi pedig "protokollkapu" lenne. Az ügyet megtárgyalták az RMDSZ helyi szervezetének képviselôivel, tanácsosaival is. A magyarok véleménye, hogy a szobor valóban "eldugott" helyen van. Ha a csoportok idegenvezetôi nem irányítják ide az érdeklôdôket, kevesen találják meg. Az elköltöztetéshez azonban tanácsi határozat szükséges. A segesvári polgármesteri hivatal városrendezési osztálya, konzultálva a magyarok képviselôivel, három ajánlatot dolgozott ki. Az elsô szerint a szobrot