|
LIII. évfolyam 102. (14762) sz. |
2001. május 5., szombat |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro
Díjszabás szavanként:
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Véget ért a temetés, lejárt a részvétnyilvánítás, a kimenôket megkínálták köményessel, kaláccsal, s már a gyásznép is kifele tart. Az özvegy vállát meg-megrázza még a sírás, egyik oldalon a lánya, másik oldalon a megboldogult férj öccse támogatja, aki azt szeretné, ha az asszony megnyugodna egy kicsit, hisz elôbb-utóbb bele kell törôdni a megváltoztathatatlanba.
Szóval meg kellene már nyugodni, de a temetéssel járó izgalmaknak és költségeknek nincsen még vége. Az autóhoz érve az özvegy és a testvére észre sem vennék, csakhogy a mögöttük parkoló másik két rokon méltatlankodása nyomán figyelnek fel az ablaktörlô alá tett papírdarabra, amin az olvasható, hogy a jegy nélküli parkolásért büntetést kell fizetniük. Igazi kegyelemdöfés, az asszony, aki eddig még próbálta tartani magát, sírógörcsöt kap, az öcs visszanyeli a káromkodást, s még a tor elôtt elmennek kifizetni a büntetést. Nem kis meglepetésükre a Telpark székhelyén ott van a temetésen részt vevôk egy része is. Kifele jövet elszabadulnak az indulatok, a "tisztes" városvezetôk s a parkolórendszert mûködtetôk fejére záporozik a felháborodás. Joggal, hisz valóban több mint ízléstelenség, hogy a református temetôhöz vezetô Líceum utcában temetések idején megjelennek videóikkal az újmódi "gyászhuszárok", hogy lefilmezzék a szabály ellen vétôket és szedjék a sápot.
Az újfajta parkolórendszer bevezetésével az illetékesek azt ígérték, hogy csökkenni fog a belvárosi forgalom zsúfoltsága, gördülékennyé válik a közlekedés, hamarabb jut biztonságos parkolóhelyhez a gépkocsivezetô. Mese habbal, hisz, mint utólag kiderült, a belváros továbbra is ugyanolyan zsúfolt, s a délelôtti órákban parkolóhelyet találni kész mûvészet. Mert hogy, akinek pénze van, mit számít neki az a havi százezer lejes bérlet, aminek az alapján ott parkol, ahol akar. Az eredmény tehát a legalizált sápszedés.
Temetôbe azonban nem csak a pénzes emberek járnak, és a kora délutáni órákat kivéve, amikorra a temetéseket idôzítik, a Papiu melletti Líceum utcában nincs akkora forgalom, ami indokolná ezt a szabályozási módot. Egyszerûen csak a mohó haszonlesésrôl van szó, hogy az egyéb temetkezési költségekkel amúgy is megterhelt, elkeserdett emberekrôl még egy bôrt lehúzzanak. Mert a szabály az szabály, s a jelzôtábla ott van az utca elején – de könnyû kitenni! Csakhogy a szabályt emberek alkotják, akiket a város lakossága erre a tisztségre méltónak talált. Ezért nem ártana azt az elnagyolt térképet, amelyen fel sem tüntették a Líceum utca nevét, még egyszer áttekinteni, és biztosítani a református temetôbe járó egyszerû várospolgárok nyugalmát is. Meg a másokét, mert van még néhány temetô a városban.
Ujabb szerepcserék a Salubriservnél
Mint arról már hírt adtunk, a marosvásárhelyi köztisztasági vállalat élére a múlt héten teljes PDSR-s vezetôtanács került, elnökként Calianu Gheorghe, tagok Cornel Briscaru és Galea Valer. A legfrissebb fejlemény a vezetô garnitúra átrendezésében, hogy a korábbi elnök-vezérigazgató, Karácsony Erdei László ügyvezetô igazgató, helyettese, Pop Emilia pedig fômérnök lett. Mindkét beosztás újnak mondható. Az így "megüresített" vezérigazgatói funkciót Calianu Gheorghe vette át, aki – ha még emlékszünk rá – valamikor alpolgármester, majd a legutóbbi idôkig a privatizált, útkarbantartással foglalkozó Citadin Prest tanácsadója volt.
Az élénk "hatalmi" mozgásokat látva elmélázhat a ráérô olvasó, hogy ami most a Salubriserv csúcsán történik az valaminek az elôjátéka, avagy utójátéka. Ki tudja? Az igazi kérdés persze továbbra is az, hogy az ilyenszerû játszadozástól jobb lesz-e a marosvásárhelyi köztisztaság helyzete, esetleg csak az ügy szereplôinek meg a mögöttük állóknak a helyzetérôl van szó?
Péntek délben a clinceni-i Aurel Vlaicu repülôtéren lezuhant a Román Repülôklub tulajdonában levô egyik Zlin 728 típusú, iskolarepülést végrehajtó gép. A fedélzetén tartózkodó két személy (instruktorpilóta és sportoló) életét vesztette. Felszálláskor, mintegy 100 méteres magasságban, a gép hirtelen és fékezhetetlenül zuhanni kezdett, aztán becsapódott a pályára és kigyulladt.
A kormány csütörtökön 50 millió dolláros hitelt hagyott jóvá a nemzetközi újjáépítési és fejlesztési banktól a szociális szektor fejlesztésére. A kölcsönt konkrétan a társadalombiztosítás, a szociális segélyezés, a munkaerôpiac, a szegénységmérséklés felé irányítják. A négy évesre tervezett projekt összesen 78 millió dollárba kerül.
Fehér könyv az elôzô kormányzásról
Az 1996 és 2000 közti idôszakban a szegények aránya Romániában 22 százalékról 44-re emelkedett, a nyugdíjak és bérek vásárlóereje 20 százalékkal csökkent, míg a munkanélküliség 6,6%-ról 10,5%-ra emelkedett. Ezek az elsô következtetések a gazdaságnak a hatalomátvételkor talált helyzetérôl készült fehér könyvben, amit Florin Georgescu RTDP- képviselô ismertetett.
A dokumentum Adrian Nastase kezdeményezésére készült, alapjául pedig a minisztériumok, központi intézmények és helyi közigazgatási hatóságok által továbbított statisztikai és pénzügyi- könyvviteli adatok szolgáltak. A fehér könyv viszonylag pontosan vázolni kívánja, mit is jelentett a román gazdaság 2000 decemberében – húzta alá Nastase, megjegyezve: biztos abban, hogy egyesek majd a szemére vetik, újból harcolni akar a múlttal, a volt kormányzás hagyatékával, de a dokumentum mindössze egy gyakorlatot kíván meghonosítani mandátumátvételkor, képet nyújtani a gazdaság állapotáról az adott pillanatban. Nem állt szándékunkban összehasonlítást tenni az idei esztendô és a tavalyi év decembere között – mondotta.
Az egyes alaptermékek és szolgáltatások (energia, távközlés, közfogyasztási javak) drágulása az életszínvonal süllyedését és a társadalom fokozott polarizációját idézte elô. Az ipari termelés a múlt ciklusban mintegy 20, a mezôgazdaságé pedig 14 százalékkal zuhant. A GDP 11,2 százalékkal, a vásárlóerô paritásában kifejezôdô egy fôre jutó GDP pedig 10,5 százalékkal lett kisebb. Az összberuházások volumene a tavaly 40 százalékkal volt kisebb 1996-hoz képest.
A megnövekedett élelmiszeri és könnyûipari termékimport okozta kereskedelmimérleg-hiány mellett a múlt ciklus rovására írható a nem vagy alig megmunkált anyagok exportjának ugrásszerû növekedése.
A konvenció négyévi kormányzása alatt a bankszektor-teljesítmény 46 százalékkal zuhant, a központi jegybank a rosszul fizetôk hitelezôje lett – állítja Florin Georgescu. A gazdasági szereplôk tiszta profitja is csökkent, a gazdaság jövedelmezôségi rátája az 1996. évi 3,5 százalékról a múlt év júniusára mínusz 0,62 százalékra süllyedt.
Az ország külföldi adósságállománya csupán 11%-kal emelkedett, viszont szerkezete elmarasztalható. Az eladósodás tekintetében a statisztikák azt mutatják, hogy a belsô közadósság nagyobb a külföldinél, és csaknem 5 százalékkal nôtt 2000-ig. A külföldi adósságállomány szempontjából, tekintettel a lakosság nagyságrendjére is, Románia jobb helyzetben van, mint Lengyelország vagy Magyarország.
A külföldi beruházások 37 százalékkal voltak kisebbek.
A múlt ciklusban alkalmazott gazdaságpolitikák legfôbb pozitívuma vitathatatlanul az állam és a kereskedelmi bankok valutakészletének növekedése volt.
A privatizáció mennyiségileg nôtt a korábbi évhez viszonyítva, de az ebbôl befolyó kétmilliárd dollár nem igazán kielégítô, ha a magánosított egységek számát vesszük figyelembe, köztük olyan jövedelmezô egységek is lévén, mint a Romtelecom, a Banc Post, az Asirom, a Romcin. Az állam óriási összegeket vesztett számos olyan helyzet következtében is, amikor a vásárló nem teljesítette szerzôdéses befektetési vállalásait.
Az egyre kisebbedô GDP szociális szempontból egyre méltánytalanabbul oszlott meg és fokozódó adózás formájában mindinkább a bérbôl és nyugdíjból élô kategóriákat sújtotta.
Sajtótájékoztató a Nemzeti Liberális Pártnál
Csütörtök este kilenc óra elôtt pár perccel érkezett a párt Bolyai utcai székházába Eugen Nicolaescu képviselô, aki a parlamenti ülés végén ült autóba, hogy Vásárhelyen mondhassa el a párt hivatalos véleményét az Adrian Nastase kormányfô által bemutatott, az 1996-2000 közötti kormányzásról szóló úgynevezett "fehér könyvrôl".
Elmondta, hogy a miniszterelnöki sajtótájékoztató után rögtön összeült az NLP központi vezetése és sajtóközleményt dolgozott ki, amelyben megállapítják, hogy "a Társadalmi Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) ismét imázsépítô akcióba kezdett". A makrogazdaság mutatói, olvasható továbbá a közleményben, többféleképpen számíthatók, és mindegyik módszer más értelmezést feltételez. Ezt szem elôtt tartva, a fehér könyvben a PDSR "a sokoldalúan fejlett társadalom eszmeiségére emlékeztetô, a mindenkinek egy falatkát juttatni elvnek megfelelô" megállapításokat sorol fel. Ezzel bizonyosságot nyer, mondják a továbbiakban a liberálisok, hogy a PDSR távol áll a piacgazdaság elveitôl, a szabad kezdeményezés támogatásától, és a gazdasági-pénzügyi adatokkal saját érdeküknek megfelelôen manipulálnak, elfelejtve megemlíteni az okokat, amelyek az elôzô, saját kormányzásuk következményei voltak.
Ezért emlékeztetni kívánják a kormánypártot, hogy a jelenlegi gazdasági átszervezés az 1996-2000 között meghozott népszerûtlen, de az európai integráció szempontjából elengedhetetlenül szükséges intézkedések következtében vált lehetségessé.
Végül, arra reagálva, hogy a kormánypárt Lengyelország példáját hozta fel, kijelentik: a jobboldali kormányzás hozta meg a radikális változásokat ebben az országban, s bár a választók megbüntették ôket emiatt, mégis ez vezette el Lengyelországot az Európai Unió kapujáig. Hozzáteszik, hogy ugyanez történt Romániában is 2000-ben, s attól tartanak, hogy a PDSR elkártyázza ezt a nyereséget, de Románia integrációs esélyeit is.
A képviselô megígérte, hogy a kormánypárt által készített dokumentum behatóbb tanulmányozása után további részletekkel állnak majd a közvélemény elé.
Népújság: Ha a kormánypárt által bemutatott dokumentum valóban hamis adatokat tartalmaz, akkor tenni kell valamit ellene. Véleménye szerint a Nemzeti Liberális Párt mit tehet?
E. Nicolaescu: Nehéz bármit tenni. Viszont két lehetôség mégis van. Az egyik politikai, a másik technikai szempontok alapján. A másodikkal kezdeném: komoly törvénytervezeteket készítünk, amelyeket népszerûsítünk, lehetôleg olyan hangulatot keltve, amely megakadályozza majd, hogy a kormánypárt módosíthasson rajtuk. Politikai szempontból az NLP az elkövetkezendôkben nem a politikai, hanem a gazdasági üzenetek megfogalmazására fog koncentrálni. A párt június végi országos tanácsülése, Theodor Stolojan segítségével egy sor, fejlesztési straté- giára vonatkozó politikai kezdeményezést dolgoz ki. Ezek segítségével, figyelmeztetjük a közvéleményt a jelenlegi kormányzat hibáira.
Az elmúlt napokban hozták nyilvánosságra a prefektúra ellenôrzô testületének, valamint a pénzügyôrségnek azt a vizsgálatát, amelybôl az derül ki, hogy egyes gyermekvédelmi elhelyezési központoknál az eredeti rendeltetéstôl eltérôen használtak fel pénzösszegeket. Az ellenôrök a marosvásárhelyi 1-es és 3-as, az abafáji, valamint a mezôzáhi árvházak könyvvitelét vizsgálták meg. A Gyermekjogvédô Igazgatóság cáfolja a megállapítások korrektségét.
Mit állapítottak meg az ellenôrök?
A szerkesztôségünkbe eljuttatott közlemény szerint a Ioan Toganel prefektus által elrendelt ellenôrzés során a marosvásárhelyi Trébely utcában levô 1-es számú elhelyezési központban 150 gyermeket 137 személy gondoz. A 2000-es költségvetésben 1.172.447.000 lejt irányoztak elô a gyermekek élelmezésére, amibôl csak 697.129.000 lejt költöttek e célra, a többit – 457.443.000 lejt – az alkalmazottak ebédjegyeinek a törlesztésére fordították. Az ellenôrök szerint ennél az árvaháznál a kiadásoknak több mint a 70 százaléka a személyzet fizetését és az ebédjegyek értékét jelenti, amit be sem foglaltak a költségvetésbe.
A Forradalom utcában levô 3-as számú elhelyezési központnál 2000 júliusa és decembere között 473 gyermeket 95 alkalmazott gondozott. A költségvetésben élelemre kiutalt 2.173.188.000 lejbôl csak 1.266.209.000 lejt költöttek élelmiszerre. 249.200.000 lejt, az 1-es központnál tapasztaltakhoz hasonlóan, az alkalmazottak ebédjegyeire szánták, s mindezt itt sem tüntették fel a költségvetési tételek között.
A mezôzáhi elhelyezési központban az ellenôrök megállapították, hogy nem volt egyforma a napi élelmiszeradag és bizonyos szolgáltatásokra olyan számlát állítottak ki, amelyekben nem jegyezték be, hogy mi is volt a ténylegesen elvégzett munka. Egyes javak beszerzésekor pedig – a törvénytôl eltérôen – nem legkevesebb három ajánlat közül választották ki a legmegfelelôbbet.
Az abafáji árvaházban a költségvetésbôl 1.027.781.000 lejre audio-video berendezést vásároltak, annak ellenére, hogy erre eredetileg csak 400.000.000 lejt szántak. Összegzésként az ellenôrök arra a következtetésre jutottak, hogy az említett egységeket rosszul menedzselték, megszegték a pénzügyi fegyelmet, amiért az érintetteket megbüntették. Az ellenôrzést folytatják – áll a prefektúra által kibocsátott közleményben.
Az érem másik oldala
Domby Károly, a Maros Megyei Gyermekjogvédô Igazgatóság vezetôje kategorikusan elutasította a vádakat. Szerinte a tendenciózus állítások célja az, hogy a Gyermekjogvédô Igazgatóság élén vezetôváltást erôszakoljanak ki ezáltal. Az igazgatóság pénzügyi- könyvviteli irodája felülvizsgálta a prefektúra ellenôrzô testülete által állítottakat, amikre a következôképpen válaszoltak:
Az 1-es számú elhelyezési központban nem állandó a létszám, van, amikor 150-en, de volt úgy is, hogy 185-en voltak az árvaházban, így indokolt a 137-es létszámú, három váltásban dolgozó fô. A személyzetre 2000-ben 5.005.988.925 lejt költöttek, amibôl 278.399.967 lejt az 1-es számú elhelyezési központon keresztül az abafáji árvaháznak utaltak át 2000. július 1- je és szeptember 9-e között. Innen származik a 60 százalékos arány, a költségvetés többi részét élelemre, karbantartásra, gyógyszerekre, egészségügyi fogyó anyagokra költötték. A megyei tanács csak a személyzet fizetését állhatta, a többi kiadást a Gyermekjogvédô Nemzeti Ügynökség fedezte. Ugyanígy a megyei tanács jóvhagyásával a Families Are Forever a 11 személyt, míg a Holt International Alapítvány 10 pótmamát fizetett, akik összesen 100 gyermeket gondoztak. Így, a sajtóban megjelent elferdítésekkel ellentétben, a nemkormányzati szervezetek jelentôsen segítették az árvaházat. Ennek köszönhetôen költségvetési pénzeket takaríthattak meg. Az ebédjegyekkel kapcsolatosan a Gyermekjogvédô Igazgatóság fôkönyvelôje megjegyezte, hogy a költségvetésben nem létezett külön tétel, ahova bejegyezzék ezt a kiadást, így a gyermekeknek szánt "élelem" tétellel egy helyre kerültek az ebédjegyekre szánt pénzösszegek. A két tétel összevonásával 17.875.000 lejt spóroltak meg, amivel biztosíthatták a törvény által elôírt élelmiszer- és kalóriamennyiséget.
A mezôzáhi árvaházban természetesnek tartják azt, hogy az étrend naponta változzon, aminek megfelelôen a költségek is. Arra a Gyermekjogvédô Igazgatóság jelentésében mem kapunk választ, hogy miért könyveltek el bizonyos szolgáltatásokat ezek pontos megjelölése nélkül.
Az abafáji árvaházat a Gyermekjogvédô Igazgatóság a tanügytôl vette át 2000 végén. A Gyermekjogvédô Nemzeti Ügynökség december 21-én 1.821.106.195 lejjel egészítette ki a költségvetést. Ezt a pénzösszeget, a szabályoknak megfelelôen, másnap délelôtt 10 óráig el kellett költeni. Az összeg egy részébôl élelmiszert, ruha- és ágynemût, irodaberendezést vásároltak, de mivel a sok pénzt rövid idôn belül el kellett költeni, a tanulási folyamatot elôsegítô audio- video berendezést is vásároltak. Innen származott a költségvetés túllépése ennél az egységnél. A megyei tanácshoz letett könyvviteli jelentés szerint azonban összességében a megyei Gyermekjogvédô Igazgatóság nem haladta túl a költségvetést.
Megválaszolatlan kérdések
Virág György, a megyei tanács elnöke elmondta, az utóbbi idôben egyre gyakrabban érik alaptalan támadások a Gyermekjogvédô Igazgatóságot, annak ellenére, hogy a jelenlegi anyagi körülmények között országos szinten élen jár az intézmény, több elhelyezési központot újítottak fel, korszerûsítettek. Ennek kapcsán tehát feltehetjük a kérdést: ha valóban ilyen súlyos pénzügyi kihágások történtek a megyei tanácshoz tartozó intézménynél, akkor miért nem a tanács ellenôrzô testülete indítványozta a kivizsgálást? Az is furcsa, ahogy az új hatalommal cimboráló sajtó milyen hamar, "replika" nélkül sietett közreadni a prefektúra álláspontját.
Tény, hogy különös ellenôrzések zajlanak mostanság. Az ügy végére elhallgatással aligha lehet pontot tenni. Ma ugyanis a Gyermekjogvédô Igazgatóság álláspontja fedi a valóságot, akkor erôsen megkérdôjelezhetô a perfektus ellenôreinek kompetenciája. Ebbôl viszont a prefektusnak kell levonni a kézenfekvô következtetéseket.
Nem ismerek senkit, aki szeretne kórházba járni. Különösen érvényes ez a marosvásárhelyi nagy kórházra, amelynek földszinti, zegzugos labirintust képezô folyosóin a közlekedést a várakozó betegek tucatjai nehezítik. A tervezô ebbôl az épületbôl éppen a várótermeket felejtette ki, így valóságos hôstett egyik négyjegyû számmal jelzett szobától a másikig eljutni, még akkor is, ha történetesen pontosan tudjuk, a kanyarban merre kell eltérnünk.
A kórházba – tudomásom szerint – 4 bejárat van, az ötödiket hol befalazzák, hol kibontják, nem lehet számítani rá. A négy használható ajtóból kettô egyáltalán nem esik utunkba. Az egyik az erdô fele nyílik, a másik a temetôre (!). Így a város felé esô bejá-ratokat használná a nagyközönség, már ha megengednék.
A fôbejárat ugyanis általában zárva van. A napokban egy középkorú férfi éppen zárta be, mikor odaértem, de még visszaszólt: "ez a fôbejárat, nem lehet itt bemenni. Itt csak az igazgatók mehetnek be." A miértre természetesen fölösleges rákérdezni.
Kicsit úgy érzetem magam, mint diákkoromban, amikor az iskola fôlépcsôjén csak a tanárok közlekedhettek. Akkor sem találtam ezt természetesnek, de tanáraim azt mondták, ha véletlenül idegenek, vendégek jönnének az iskolába, akkor nem várható el tôlük, hogy rohangáló nebulók közt kelljen átverekedjék magukat az igazgatóságig vagy a tanári szobáig. A magyarázatot, ha nem is volt kielégítô, jobb híján elfogadtam.
Most azonnal eszembe jutott, de még legmerészebb elképzeléseimben sem látom lelki szemeimmel a tolongó betegeket, amint leverik a lábukról a "szegény" igazgatókat. A kórházban amúgy is az a jellemzô, hogy még a takarítónônek is igyekeznek a szükségesnél jóval nagyobb helyet biztosítani, ha el akarna menni a szûk folyosón, a fehér köpenyes orvosok és ápolók pedig még a legzsúfoltabb folyosón is könnyedén tudnak haladni. Még inkább érvényes ez az igazgatóság környékére (ahova a fôbejárat vinne), hiszen itt nincsenek rendelôk és betegek is alig lézengenek.
Az intézkedés oka tehát nyilvánvalóan csak az lehet, hogy megóvják a mindenkori igazgatókat attól, hogy az ekképpen szentté minôsülô lábukat földi halandók által szentségtelenített lépcsôkre helyezzék. Nemigen hallottam a veszélyek tömkelegérôl, amely a közösen használt lépcsôkön leselkedne a kellôképpen meg nem óvott igazgatókra, de ki tudja... Szél fúvatlan nem indul, szokták mondani. Lehet, hogy a betegeket egyáltalán be sem kellene engedni a kórházba, nehogy "kárt tegyenek az igazgatók felségterületében". Vagy mégis inkább az igazgatókat kellene kizárni onnan? Meglehet: több lenne a haszon ez utóbbi változatban.
A Közpénzügyi és Pénzügyi Ellenôrzési Igazgatóság ellenôrei az elmúlt negyedévben 2828 gazdasági egységet ellenôriztek, köztük 1836 magánvállalkozást, 12 állami többségi tulajdonú vállalatot, 960 családi vállalkozást és vállalkozói engedéllyel rendelkezô magánszemélyt, 5 vegyes- vállalatot és 15 közszolgáltatót.
Az ellenôrzések során 1510 alkalommal, az esetek 53,3%- ában állapítottak meg adócsalást. Ez azt jelenti, hogy minden második vállalkozó nem értelmezi megfelelôképpen a rendelkezéseket vagy szándékosan próbál adóterhein könnyíteni. Mivel azonban nem feltételezhetô a vállalkozók felérôl, hogy rosszhiszemû, az érintetteknek érdemes volna megpróbálni az adózással kapcsolatos rendelkezések megszövegezésekor az egyértelmûségre és közérthetôségre törekedni, és az egész rendszer egyszerûsítésén elgondolkodni.
Persze, az ellenôröknek megfelel, ha jelentéseikben 124 milliárd lej többletjövedelemrôl számolhatnak be, amibôl 63 milliárd csak a kirótt büntetések értéke, 42 milliárd pedig a késedelmi kamatok értéke.
Egyébként a megyei kincstárba az elsô negyedévben 712 milliárd lej folyt be. Ebbôl 22 milliárd lej jövedelemadó, 93 milliárd pedig profitadó.
Radu Berceanu szenátor neve biztosan nem magyar eredetû. Nem a keletre menekült Bercsényi-huszárok alapította Bercsénybôl jön – ma: Bukarest egyik negyede (cartierul Berceni). A szenátor úr telenyilatkozza a tévét hôsi küzdelmének történetével az Európa Tanácsban. Mert jaj!, a csángók dolgát egy finn képviselô fölvetette, benyújtotta, és bizony dokumentum is született, és a csángó kérdés már majdnem olyan, mint a katalán kérdés vagy a baszk kérdés, csak persze kicsiben. Miután leleplezi a "magyar konspirációt", társait sem rest bemártani a jeles demokrata: Frunda György például, mondja, nem is tagja "annak" a Bizottságnak, mégis odamerészkedett, lobbizni – a magyar kisebbség kisebbsége érdekében. Stb. Bizottságbeli román kollégáját direktbe támadja, nevén nevezi, hadd tudja meg és átkozza ki az egész román sajtó; árulót melenget kebelén a nemzet, hiszen az – horribile dictu – a csángó jogok érvényesítése mellett voksolt.
A Moldvai Magyarság címû folyóirat (alcíme szerint Gazeta ceangailor din Moldova) márciusi számának 6. oldalán eredetiben olvashatja Berceanu úr is egy bizonyos Bilibók Jenô – Biliboc Eugen – kérvényét a Bákó megyei Pîrjol község önkormányzatához: 83 gyermek szülôinek nevében kér egy osztálytermet Pusztina falu iskolájában, ahol a magyar nyelvet (limba noastra materna) is tanulhassák a diákok. Március 2-án iktatták a levelet, 5-én már megjött a válasz. A polgármester és a jegyzô aláírásával hitelesített szövegben az áll, hogy megállapíttatott: reggeltôl déli két óráig a pusztinai iskola összes terme foglalt. Tehát nem tudnak két (?) helyiséget a rendelkezésükre bocsátani. Különben is el szeretnék kerülni a tanulók megterhelését. Egy következô tanácsülésen majd megtárgyalják, hogy esetleg a kultúrotthon valamelyik zugában netán mégis összejöhetnek az anyanyelvükre is kíváncsi nebulók.
Nem tudható, bár borítékolható, mi van most.
De a folyóiratot, úgy, ahogy van, még ma el kell küldeni az Európa Tanács illetékes bizottságának a címére.
Az Erdélyi Gyülekezet szervezésében tartották meg Budapesten a Magyarországon Élô Erdélyiek Találkozóját, április 29-én. A több száz embert vonzó rendezvény helyszínéül nem véletlenül választották a szervezôk a Reménység Szigete elnevezésû kulturális és karitatív központot; a Zalatnay István református lelkész által vezetett intézmény az ünnepi pillanatok elmúltával is lehetôségeihez mérten híven segíti a Magyarországra szakadt erdélyieket.
A találkozó reggel 10 órakor református istentisztelettel kezdôdött, melyen Pap Géza kolozsvári püspök hirdetett igét. A nap folyamán gazdag kulturális programajánlatból válogathattak a résztvevôk, néptáncelôadások, szabadtéri zene, ének- és tánctanítás, népmûvészeti kiállítások, dedikációs lehetôséggel egybekötött könyvbemutatók színes sora váltotta egymást. A délután 2 órától tartott kerekasztal- beszélgetés témája Erdély és a magyar kultúra jövôje volt; a résztvevôk között volt Kallós Zoltán néprajzkutató, Kányádi Sándor költô, Németh Zsolt államtitkár, Potyó Ferenc gyulafehérvári katolikus általános helynök, Pap Géza kolozsvári református püspök, Lászlóffy Aladár költô, a házigazda és a beszélgetés vezetôje, Zalatnay István, valamint sokan mások.
Délután 4 órától ünnepélyes szabadtéri szentmise keretében emlékeztek meg szülôföldjükrôl a Magyarországra települt erdélyiek és az érdeklôdôk. A szentmisét, a jelen levô papokkal koncelebrálva, Potyó Ferenc pápai káplán, gyulafehérvári általános helynök mutatta be.
Az egész napos ünnepség a Szilas Néptáncegyüttes által vezetett táncházzal zárult.
A Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség Sajtóirodája
Anyák napja, a legszebb ünnep. Ez a nap, amikor mindent köszönünk. Köszönjük, hogy ma itt lehetünk, köszönjük nektek az életünk – cseng fülembe a dal, amit apró gyerekekként énekeltünk. Sündisznóhoz hasonlító tûpárnát készítettünk papírból és anyagfoszlányokból, virágot szedtünk és nagy lelkesedéssel készülôdtünk az ünnepélyre. Az édesanyák kipirult arccal hallgattak, s könnyeik potyogtak, amikor énekeltünk, szavaltunk.
Az anyák napját nagyon sokáig a templom falai között ünnepeltük. Aki nem járt vallásórára, az csodálkozva kérdezte: hogyhogy anyák napi ünnepségen vesztek részt? Hát az anyák napja nem március nyolcadikán van? Nem, akkor a nôk napját tartják, az anyák napja mindig május elsô vasárnapjára esik – feleltük a beavatottak büszkeségével. Ma már, a különbözô egyházak által szervezett rendezvények mellett, jó pár általános iskolában, óvodában is kis mûsorral kedveskednek az anyukáknak.
Annak ellenére, hogy még nem vált divattá az anyák napjának megünneplése. Még nem kifizetôdô reklámhadjáratban felhívni a vásárlók figyelmét, hogy íme, itt az újabb alkalom, hogy kedveskedj, lehetôleg drága ajándékokkal, nagymamának, anyának és leendô anyának. Szerencsére az édesanyákhoz fûzôdô érzelmeket még nem bocsátották áruba.
Az édesanyák gondoskodásának, féltô szeretetének, feddésének és figyelmeztetésének nincs ára, drága ajándékokkal nem lehet pótolni. Számunkra: kicsi, fiatal vagy középkorú gyerekek számára, akiknek megadatott ez a szeretet, nem marad más, mint május elsô vasárnapján, az anyák napján egy szál virággal, néhány szép szóval, egy puszival, öleléssel köszönetet mondani édesanyánknak, nagymamánknak. Ki-ki azért, amit kapott. Nem muszáj kivárnunk a vasárnapot, s az sem nagy baj, ha csak jövô vasárnap jut eszünkbe, hogy tartozunk, az a lényeg, ne feledjük el, nehogy túl késô legyen. S az a nagyszerû, hogy az édesanyánktól kapott sok-sok jóért cserébe elég egy egyszerû köszönöm is.
Ritka helyzeteket teremt olykor az élet. Olyat például, mint amilyennel a Marosvásárhelyi 16-os Számú Általános Iskolában kellett szembesülnie a kis Kozma Imre esetében a teljes közösségnek. Ugyanis Nagy Olga aligazgatónô és Cziprián Irén osztályfônöknô felvállalta a kilátástalan helyzetbe került, árván maradt gyerekek bizonytalan sorsának a jobbítását.
Hihetetlen, mégis igaz!
- A legnagyobb közülük Gyöngyi. Férjezett. Egyéves forma a kisbabája. Nem volt hivatalos munkaviszonyban. Nem laknak a városban. Emiatt nem tud testvéreivel foglalkozni. Attila 23 éves. Munkanélküli. Imre nálunk nyolcadikos. Dénes ötödikes Meggyesfalván, az 1-es Számú Általános Iskolában. 11 évvel ezelôtt édesapjukat barbár módon gyilkolták meg Márkodon. A tetteseket elítélték ugyan, mégis szabadlábon vannak. Maguk a gyerekek sem tudják, mi történt valójában. Édesanyjuk sokáig lépcsôházak takarításából – munkaszerzôdés nélkül – és az 538.000 lej utódnyugdíjból tartotta fenn családját. Idén, január 25-én aztán a betegség elvitte, 46 évesen. A gyerekek nagyon nehezen tudták elfogadni a jóvátehetetlent. Dénes kivételével valamennyien ide jártak. Az Egyesülés negyedben laktak. Öt évvel ezelôtt azonban Meggyesfalvára költöztek, mivel az itteni lakás költségeit nem bírták fizetni. Eladták hát a lakást, kifizették a tartozást és ott vettek másodosztályú kétszobás lakást. Ott sem fizettek már két éve. Adósságuk 18.884.350 lej – meséli Cziprián Irén tanárnô.
- Hogy mióta ismerem a Kozma családot? Amióta Imre osztályfônöke lettem. Azóta mindig megkíméltük az osztályköltségek fizetésétôl. Tízórait hoztunk neki, egyszóval támogattuk. Igaz, tapintattal, mivel rendkívül érzékeny. Nem örült annak, ha ráérzett valaki otthoni nehéz körülményeikre.
- Gondot jelenthetett az édesanya eltemetése...
- A szomszédok, a barátok segítségével, a téli vakációban temettük el. Ezt követôen döntöttem úgy, hogy felvállalom ezeknek a gyerekeknek a sorsát – meséli a továbbiakban Cziprián tanárnô -, annál is inkább, mivel a nagy fiú levélben kérte szépen az iskolát és engem, mint öccsének osztályfônökét, hogy amennyiben lehet, kis koszttal, ruhanemûvel támogassuk ôket. Igaz, míg erre ilyen jellegû kérelem nem érkezett, nem mertem belevágni a dologba, mivel általában szelíd elutasításban volt részünk, valahányszor közeledni próbáltunk feléjük. Elmentem hát hozzájuk. Megdöbbentett, amit ott láttam, tapasztaltam. Most, hogy annyi hivatalos intézménynél sorsuk kapcsán megfordultam, mindenütt ezt kérdezték tôlem: miért nem kért az édesanya szociális segélyt?! Az igazság az, hogy annyira rosszul állt már egészség dolgában, hogy irodáról irodára járni, a bürokrácia útvesztôiben eligazodni egyszerûen képtelen volt. Én három hónapja járok értük nap mint nap, jó egészséggel, s olykor magam is belefáradok. Holott, teendôink amolyan feleútjánál ha tartunk.
Segélykérelem, ígérgetések
Idén februárban a polgármesteri hivatalhoz letettünk egy kérelmet sürgôsségi segélyért. Kétmilliót kaptunk. Temetkezési segélyhez sem juthattak, mivel édesanyjuk nem dolgozott. Szociális segélyt is kérelmeztünk a társadalomvédelmi hivataltól, és mindenhová, ahová csak lehetett, fordultunk ez ügyben. Annyit e rövid idô alatt csak sikerült elintéznünk a gyámhatóságnál, hogy Attila két kis öccse gyámja lett. Komoly fiatalember. Úgy rendezi ôket, ahogy kell. Életükben lassan kialakult a családi harmónia. Szeretik és jól meg is értik egymást. Nem akarnak semmiképpen elszakadni egymástól. Tanulnak. Olvasottak. Attila verset is írogat. A mezôgazdasági iskolában végzett 10 osztályt. Pékmesterséget tanult. A maga sorsát ô már leírta. Ígéretet kaptunk a Mopantól, hogy alkalmazzák. Eddig csak alkalmi munkához jutott, minôsíthetetlenül kevés fizetségért. Egyébként a segélykérô levelek mindenikében jeleztem, munkahelyre is lenne szükségünk. Az Aquaservet illeti dicséret és köszönet, ahol két alkalommal hallgatott ki egy teljes bizottság, a tanácsukra jutottam a Deserv Com-hoz, akik támogatásként vízórát szereltek a gyerekek lakásába.
A Prestige-Köber cég segítségével kifestettük a lakást. Hasonló operativitás jellemezte az Aquaserv, az Energomur, valamint a gázvállalat vezetôségét is, akik a hátralék összegének most már a pontos ismeretében vállalnák az elmaradt összeg törlesztését. Ugyanakkor a Portal cégnél is elhelyeztünk egy olyan kérvényt, melyben díjmentes hálózatba kötésüket és a bérleti díj fedezését kérelmeztük. Ha a nyárig, míg Imre nem végez, sikerülne valamiképpen egyenesbe jönniük, akkor az iskolánkból egy kétgyermekes család – Nyomáti Róbert szülei – vállalták a közköltségek további fizetését. Gesztusuk, gondolom, nem mindennapi!
- De 18 milliót sem kis dolog kifizetni!
- Ekkora összeget egykönnyen nem is tudunk törleszteni. Az igazgatónô ötletére nyitottunk folyószámlát a takarék- és letéti pénztárnál – 25110201. Ha nem tudunk fizetni, a gyerekek elveszítik a lakást és az utcára kerülnek, mivel a hátralék összege nem haladhatja meg a 20 milliót.
A mosoly is megjelent
Talán most kezdenek kissé magukhoz térni a történtek után a gyerekek. Minden hét végén magamhoz hívom Attilát és fôzni tanítom. Öröm szétnézni a lakásukban is. Tisztaság, rend, fôtt étel... Van már kedvük beszélgetni is. Mi több, a mosoly is megjelent arcukon. Gyökeresen megváltozott az életük. Problémáikat megosztják velem.
Néhány hónapja az egész iskola – pedagógusok, tanulók, szülôk – közössége folyamatosan EMBERSÉGBÔL vizsgázik. Nem beszélve azokról a magánszemélyekrôl és a római katolikus egyházról, akik/amely szívvel-lélekkel állt ügyünk mellé. Addig folytatjuk, míg Imre nyolcadikos.
Ha sikerül, elkerül a kémiai líceumba. Oda készül. Déneskéért eljártam a katolikus esperesi hivatalhoz azzal a kéréssel, helyeznék el a gyereket Dévára, az egyház ottani iskolájába VI. osztálytól. Különben mindenki csodálja, amit az iskolánk felvállalt. Elôször nyilván a pedagógusközösség lépett. Aztán az egyes osztályok és nem utolsósorban a maguk nemében példás/páratlan viszonyulású szülôk is, akik hetente szervezték meg az élelmiszerek összegyûjtését és hazaszállítását. Meg is érdemelték a gyerekek. Nem szabad az utcára dobni ôket! Mint ahogy árvaházban sem elhelyezni. Bár a gyámhatóság az elsô perctôl ezt tette volna. Ezek a gyerekek nem oda valók. Mindent megbecsülnek. Érdemes értük fáradoznia az embernek!
A Közbirtokossági Hírvivô áprilisi számának vezércikkében a régi székely falutörvények szellemét idézi fel Kocsis Károly, rendelkezés-szemelvényekkel érzékeltetvén, hogy elôdeink mily szigorral jártak el a közös tulajdon megsértôivel szemben. Az írás apropóját az adja, hogy számos székelyföldi faluban a közösség tudtával, szeme láttára folyik a közbirtokossági erdôk fosztogatása, s a tolvajok nem ritkán maguk is a közösség tagjai.
Iochom István riportjában a csomortáni közbirtokosságot mutatja be, amely a tavaly ôsszel élô sorompót alkotva védelmezte meg erdejét a fakitermelôk motorfûrészei elôl. Botos László, a zetelaki közbirtokosság ügyes-bajos dolgainak ismertetése mellett a csíkszentdomokosi Bara Károly vállalkozóval készített interjút, amelyben a fakitermelô cégek és a közbirtokosságok közötti viszony kerül terítékre.
A lapban megtalálható az Erdélyben bejegyzett közbirtokosságok listája, amely a hivatalos megnevezéseket, a székhelyként szolgáló települések, valamint a közbirtokossági elnökök nevét tartalmazza. Dr. Garda Dezsô történész folytatja a XVI-XIX. századi székelyföldi közbirtokosságok történetének az ismertetését, Márk Miklós erdômérnök az üzemterv mibenlétérôl értekezik sorozata második részében.
A lap olvasói ugyanakkor jól adatolt tájékoztatást kapnak a román faipar jelenlegi helyzetérôl, erdôink európai viszonylatban vett állapotáról, a 2000. évi 1-es számú törvény lehetséges módosításairól, valamint a közbirtokosságokkal kapcsolatos legutóbbi eseményekrôl, fejleményekrôl. A székelyföldi erdôtulajdonosokhoz szóló megannyi hasznos információhoz, érdekfeszítô íráshoz kevésnek bizonyult a lap eddigi terjedelme, ezért a Közbirtokossági Hírvivô 4. száma már 20 oldalon jelent meg.
Technikai szempontból kiemelkedô megvalósítás a Sat-Guard Monitor – rövidítve SGM – mûholdas gépjármûvédelmi és nyomkövetô rendszer. A föld körüli pályára helyezett távközlési szatellitek csoportja bármely pillanatban képes lokalizálni a keresett autót és a megadott koordináták segítségével a központi ügyelet meg tudja mondani, hol áll vagy hol mozog az ellopott kocsi. Amennyiben egyáltalán ezt sikerül elérniük a bûnözôknek. Tudniillik, az SGM már az eltulajdonítási kísérletet is jelzi az autó gazdájának, a diszpécsernek, illetve a rendôrségnek.
Ezeket a szolgáltatásokat természetesen meg kell fizetni. Egy erdélyi városban mûködô cégtôl kapott adatok szerint annak, aki elhatározza, miszerint él ezzel a lehetôséggel, három kiadástétellel szükséges számolnia.
Az elsô maga az extra kellékek, készülékek ára, ami 950 amerikai dollár + 19% hozzáadott értékadó (TVA=héa), ami 180,5 dollárt tesz ki – tehát összesen 1130 dolcsit és 50 centet. Ha ezt az egyszerûség kedvéért beszorozzuk 28.000-rel, jóllehet napjainkban már ennél is drágábban jutni hozzá az óceánon túli valutához, akkor 31.654.000 lejes értéket kapunk.
A második dolog, amire költenünk "kell", a különleges tartozékok be- és/vagy felszerelésének munkadíja. Ez 40-60 USA-dollár között mozog, ami, szintén héa-val megpótolva, legkevesebb 47,6, legtöbb 71,4 dollárt jelent, avagy 1.332.800- tól 1.999.200 lejig terjedô összeget.
Tehát, csupán ahhoz, hogy rendelkezzünk a szükséges eszközökkel, mintegy 32-33 milliót kérnek tôlünk. De üzemképessé csak akkor válik a drága pótfelszerelés, hogyha elôfizetjük a mûködtetését. Havonta 25 dollár jár ezért, szintén 19 százalékos TVA-val megtoldva. Vagyis 25 + 4,75 = 29,75 × 28.000 = 833.000 lej.
Összegzésképpen: nyilvánvaló, hogy messze túllôtt a célon az, aki minden autósnak javasolta, hogy szereltessen jármûvére hasonló biztonsági berendezést. Ilyen nagystílûek még a világ leggazdagabb országának autósai sem lehetnek kivétel nélkül. A mi viszonyaink közepette pláne meggondolandó, hogy érdemes-e harmincmillió lejt föláldozni elsô fokon a vásárlásra és beszerelésre, majd évente további tízmillió lejt a rendszer mûködtetésére. Ennyi pénzzel simán pótolhatja bárki azt a veszteséget, amit használt, régebbi típusú kocsijának elveszítésével okoztak neki. Sôt, ha ügyesen vásárol kéz alatt egy másik jármûvet, még nyer is jó néhány milliót, természetesen elméletileg, az SGM-rendszerbe történô belépés árához viszonyítva.
Azok számára azonban, akiknél – legyenek bár intézmények, cégek vagy magánszemélyek – nincsenek korlátai a költekezésnek és akik úgy találják, hogy a kockázattal szemben megéri ennyit "földobni", kétségtelenül nagy dolog azt tudni: a féltett gépkocsi éjjel-nappal szemmel tartható, fölnyitása és elindítása megnehezíthetô. S ha valami módon túljárna a bûnözô mindenkinek az eszén és éberségén, akkor is fel lehet deríteni, hogy merre próbál egérutat nyerni az ellopott autóval. Távirányítással le lehet tiltani a motor indítását és be lehet zárni a tettest a kocsiba addig, amíg a rendôrök a helyszínre érnek.
A fakanalat forgató hölgyeknek, uraknak ez a néhány fôzési fogás valószínûleg nem ismeretlen. Viszont gondolni kell az újszülöttekre, akiknek ezek a tanácsok igen hasznosak lehetnek.
1. Mikor nem fô szét a krumpli? Rakott krumplihoz, krump- lisalátához, rácpontyhoz elôfôzött, ép krumplit használunk. A krumplifajta megválasztása lényeges, rózsa- vagy kiflikrumplit vásároljunk. Sós vízbe tesszük fel fôni, ha megpuhult, hideg vízzel hûtjük és csak azután hámozzuk. Mártásos húsok mellé hasábokra vágott, nyersen hámozott burgonyát szoktunk használni. Ehhez is ezek a krumplifajták a legalkalmasabbak. Hideg, sós és enyhén ecetes vízbe tegyük fel fôni, lassú tûzön. Így nem esnek szét a krumplihasábok.
2. Szemes paszuly fôzése. Ha azt akarjuk, hogy a szemek egyben maradjanak (pl. fôzelékhez, salátához, körethez stb.): a paszulyt válogatás és 8 órai áztatás után bô sós vízben fôzzük lassan (1 liter paszulyhoz 5-6 liter víz, 1 ek. só). Ha megpuhult, ne szûrjük le azonnal, mert a szemek a szemünk láttára hasadoznak szét. Hagyjuk a saját levében kihûlni, így minden szem paszuly épen marad.
3. A fokhagyma könnyû tisztítása. Ha a fokhagymagerezdeket szûrôbe helyezzük és fövô vízbe mártjuk, igen könnyen lehámozhatjuk a héját. Ugyanígy járjunk el a paradicsommal is, ha le akarjuk héjazni.
4. Kemény tojás fôzése. Hogy ne repedjenek meg és könnyen lehéjazhassuk, a tojásokat hideg vízbe tesszük fôni 10-15 percig, majd hideg vízben tartjuk a kihûlésig.
5. Tojásfehérjébôl kemény habot. A tojások legyenek frissek és hûtsük le hûtôszekrényben. A szétválasztásnál vigyázzunk, ne kerüljön bele sárgája; tegyünk bele egy késhegynyi sót, így gyorsan szép kemény habot verhetünk.
6. Virsli fôzése. Ha azt akarjuk, hogy a virsli ne hasadjon meg és sokáig forró maradjon, nem vízben kell fôzni, hanem gôzben párolni. Ha nincs párolásra alkalmas duplafalú edényünk, akkor egy nagyobb fazakat csak félig töltünk meg vízzel és a tetejére pár fakanalat helyezünk vagy kötôtût teszünk és a virsliket párosával felaggatjuk úgy, hogy ne érjenek a vízbe. A vizet felfôzzük, 15-20 perc után a virslik elkészülnek. Lassú tûzön így sokáig forrón tarthatjuk, nem hasadnak szét és a zaftjuk sem fô ki.
7. Aranysárga húsleves. Ha nem tyúkból vagy fácánból készítjük a húslevest, tegyünk bele egy késhegynyi sáfrányt vagy kurkumát (indiai sáfrány). Gyönyörû, aranysárga levesünk lesz. Kurkumával színezhetjük a sápadt tojásokkal készült laskát vagy a galuskát is. A húslevest még úgy is színezhetjük, hogy egy-két cukormurkot megreszelünk és majorságzsírban vagy kevés olajban megfuttatjuk, utána a levesre öntjük. A sült murok a szûrésnél a szûrôben marad, a leves gyönyörû aranysárga lesz.
8. A rántott hús sütése. Ha rántott szeletet készítünk, a potyolás után a szeleteket szikasszuk jól le egy törlôvel, így a bunda nem válik le a húsról. Mindig bô, forró zsiradékban süssük. A forgatásnál nem szabad megszúrni, mert megszívja magát zsiradékkal. Lyukacsos tálra szedjük ki vagy papírszalvétára és azonnal tálaljuk, hogy ne legyen ideje a bundának meglágyulni. Lefedni sem szabad, mert a bunda elveszíti a ropogósságát, a bécsi szeletnél ez nagy hiba lenne.
9. Fényesített húsok. A sonka, hideg húsok fényesítése aszpikkal történik. A folyékony aszpikkal bevonjuk a húsokat, majd hûtôbe tesszük, így a húsok szép fényesek lesznek, de az esztétikai hatáson túl a száradástól is megóvjuk a húst.
10. Fûszerezés idôben. A bors, a fokhagyma, a tárkony és a lestyán a fôzéssel sokat veszít az ízébôl. Ezért úgy járjunk el, hogy a fôzés vége felé tegyük az ételbe, így kevesebb fûszerrel is megkaphatjuk a kívánt ízt. A bors mindig frissen tört szemes bors legyen.
11. Kôttes tészta felvágása. A kenyeret, kalácsot vagy más kelt tésztát sütés után szitára vagy szellôs helyre tegyük kihûlni. Lehetôleg csak a teljes kihûlés után szeleteljük. Ha nagyon sürgôs a felszeletelés, azt felforrósított késsel végezzük, így sikeres lesz a szelés.
12. Honnan tudhatjuk, hogy a felhevített zsiradék alkalmas a sütésre? Egy fakanál hegyét beleérintjük a forró zsiradékba, ha pezseg, elkezdhetjük a bundázott hús vagy a szalmakrumpli sütését.
13. Az egészben sült hús. A húst sózás, spékelés és fûszerezés után fent a tûzhelyen, bô zsiradékban körbesütjük. A külsô rostok összehúzódnak és a saját zaftja benne marad, így a hús zamatos lesz. Ezután teszünk a sütôbe egy tepsibe vizet vagy bort öntünk alája. Pároljuk, majd a saját levével locsolgatjuk, szép pirosra sütjük.
Az álmatlanság és alvászavarok természetes gyógymódjai
A természetgyógyászat sokféle összetett módszert ajánl a stressz káros hatásai kivédésére, valamint az általa okozott betegségek gyógyítására. Ha rohanó élettempónk, sokféle elfoglaltságunk, idôhiány, esetleg kényelmességünk miatt nem alkalmaztuk a stresszoldó módszereket, vagy ha megoldandó feladataink, problémáink túlnônek rajtunk, és nem tudtuk kivédeni a feszültség káros hatásait, felléphet az átmeneti vagy krónikus álmatlanság és/vagy alvászavar. Minden harmadik embernek van ilyen természetû panasza, amely tulajdonképpen a vegetatív idegrendszer mûködészavara. Pihentetô alvás hiányában másnapra idegesek, fáradtak, rosszkedvûek leszünk, teljesítôképességünk csökken, estére pedig még nyugtalanabbakká válunk.
Az alvás bonyolult, aktív agyi folyamatok egymás utáni sorozatából áll és sajátos szerkezete van. Elektromos agyvizsgálattal (EEG) ki lehet mutatni az álomfázisokat. Az agy elektromos tevékenysége az alvás alatt változik. Elôször egy felszínes álomszakasszal kezdôdik, a méllyel folytatódik, aztán minden kezdôdik elölrôl. A belsô biológiai óránkat, így az alvást is, a melatonint termelô tobozmirigy és a látóideg- keresztezôdés feletti mag irányítja. Az emberek alvásszükséglete egyénenként változó, lehet 5-6-8-10 óra. Az idôsebb embereknél, valamint a nôknél gyakrabban megfigyelhetô a mélyalvási szakasz hiánya.
Alvászavarról akkor beszélünk, mikor az éjszakai ébrenléti szakaszok együttvéve 30 percnél hosszabbak. Sokféle változatát ismerjük: belsô eredetû; átmeneti, helyzettôl függô; rövid távú, mely ugyancsak helyzettôl függô; tartós vagy beidegzett; örökletes; idôváltás okozta; a három mûszakban dolgozóknál jelentkezô. A lidércnyomás, rémálom, fogcsikorgatás is az álomzavarok közé tartozik.
Mivel szervezetünk alvás közben nemcsak pihen, hanem sejtjeink megújulnak, hormonrendszerünk kiegyensúlyozódik, nagyon fontos a nyugtató, regeneráló alvás. A kémiai anyagokhoz, az altatókhoz hamar hozzászokunk. Több heti rendszeres fogyasztásuk függôséget okoz, huzamosabb ideig való szedésük mérgezési állapotot hoz létre. Inkább próbálkozzunk természetes gyógymó-dokkal, gyógynövényekkel (citromfû, orbáncfû, levendula, macskagyökér gyógytea), diétával, relaxációs módszerekkel.
A természet tízparancsolata az álomra vonatkozóan:
1. 22 és 24 óra között pihenjünk, aludjunk. Ezek a legértékesebb pihenôórák.
2. Reggel 5-6 órakor keljünk. Ezáltal azonos ritmusba kerülünk a természettel.
3. Nemcsak a munkahelyen, otthon is keressük meg székünkön a számunkra legkényelmesebb testhelyzetet.
4. Mindennap gyakoroljuk a korábban leírt (fordított) hasi légzést. Ez hatásosan lazít.
5. Ahová a kutya szeret ülni, oda tegyük székünket, ágyunkat. Ott nincsen káros földsugárzás.
6. Táplálkozzunk egészségesen. Együnk változatosan könnyen emészthetô, tápláló ételeket. Ezek a gyümölcsök, zöldségek (nyersen), teljes ôrlésû gabonafélék.
7. Fogyasszunk magas Ca-, Mg-, Fe-tartalmú ételeket (szezám, búzacsíra, rozs, paprika, cékla, tejtermékek, banán, szója, bab, citrusfélék, olajos magvak, müzli, saláták).
8. Törekedjünk az altatók leszokására.
9. Az esti hideg vizes karzuhany nyugtat, csökkenti az ideges szívritmuszavart. A nyugtalan lábakra éjszakára húzzunk ecetes vízbe áztatott zoknit.
10. Lefekvés után végezzük a harmadik részben leírt relaxációs, meditációs, önszuggesztív gyakorlatokat!
Lehetôleg korán fogyasztott vacsoránk legyen könnyû (kefír, jonatán alma, banán, mézes tej, rizs, cékla, torma). Ne igyunk alkoholt! Ne nézzünk krimit a televízióban! Szobánk legyen sötét, 16-18 Celsius fok hômérsékletû! Lefekvés elôtt mindig jól szellôztessünk ki! Hallgassunk zenét, olvassunk! Ha fázunk, vegyünk egy forró fürdôt, melybe orbáncfûteát öntünk. Melegítsük elô az ágyunkat! A párnánk legyen minél kisebb méretû, használjunk természetes anyagból készített ágynemûket, takarókat. Jó, hogyha minden este ugyanabban az órában fekszünk le. Elalvás elôtt idézzünk fel egy kellemes emléket!
Jegyezzük meg, ahogy élünk napközben, olyan lesz az éjszakánk is. Igyekezzünk hát egészséges életmódot folytatni. Az esti sétát se feledjük el, mert a jó alváshoz vezetô legrövidebb út a gyalogút.
Forrásanyag: Elixír és Természetgyógyász magazinok
Bolyai János egykori óhaja vált valóra: közlésre számot tartó kéziratai ilyen borítóval hagyták el a nyomdát. Kiss Elemér szép kötete, mely méltán nyerte el a Magyar Tudományos Akadémia nívódíját és a szakemberek egyöntetû elismerését, olyan matematikai és tudománytörténeti kincseket tesznek hozzáférhetôvé, melyek alapvetôen módosíthatják a tudósról kialakított általános képet. A szerdai marosvásárhelyi könyvbemutatón, amelyrôl tegnapi lapszámunkban Máthé Éva részletesen tudósított, többször is elhangzott, hogy a kötet meggyôzôen cáfolja például a két Bolyai viszonyáról gyökeret vert tévhitet, mely elsôsorban az irodalmi mûvek nyomán honosodott meg a köztudatban. Eszerint kemény ellentétek, áldatlan rivalizálás keserítette apa és fia életét. A könyvben olvasható levelek azonban bensôséges, szeretô kapcsolatról, egymást féltô, egymásról sokat tudó, egymáshoz igen közel álló két nagy egyéniség érzelmi, szellemi összekapcsolódásáról tanúskodnak.
Ez mit se változtat azokon a remekmívû drámákon, regényeken, verseken, melyeknek szerzôit éppen a versenytárssá válható két zseni viszonyának lehetséges ellentmondásai, összecsapásai ihlettek, hiszen ezek tették még izgalmasabbá, emberileg érthetôbbé és vonzóbbá a témát. Kiss Elemér tudományos igényû könyve, a páratlan türelemmel és példás hozzáértéssel közkinccsé emelt kéziratos hagyaték viszont árnyaltabbá, színesebbé teszi a személyiségrajzot, amellyel a városunkban kezdeményezett Bolyai-év során bizonyára még gyakran lesz alkalmunk találkozni.
A kiadvány angolul is elérhetô. Ennek köszönhetôen remélhetôleg világviszonylatban is népszerûbbé válhat mindaz, amit Bolyai János korszaknyitó felfedezéseivel oly hosszú ideje elindított. Sok mindent nem tudhattak meg róla távolabbi tájakon a földgolyón, ezt mai mellékletünk egy másik idevágó írása is szóvá teszi. De ha másfél évszázadnyit késett is egy ilyen kötet, mint a mostani, joggal bízhatunk benne, hogy fokozatosan ezen a téren is helyükre kerülnek majd a dolgok.
(nk)
Az ismeretségem Székely Jánossal úgy kezdôdött, hogy a hetedik gimnázium elsô napján, amikor a Református Kollégiumban az osztály kettévált reál és humán szakra, megjelent egy új tag, aki a háborús viszontagságok miatt vesztett egy évet. Ô volt Székely János és ô is reál szakra iratkozott be. Jánossal a barátság valójában a második félévben kezdôdött, mert ô betegség miatt hiányzott néhány napot és egyszer megjelent nálam, hogy magyarázzam el, mit tanultunk addig matematikából. Ettôl kezdve gyakrabban voltunk együtt és összebarátkoztunk. Ha nekem volt irodalomból vagy filozófiából segítségre szükségem, ô segített, ha neki matematikából, akkor én. De neki nem kellett sok segítség, értette ô a matematikát, csak soha nem mélyült el benne, ôt a filozófia érdekelte. Már akkoriban sok filozófus munkáját olvasta. Általában dolgozatírások elôtt ült össze a baráti kör, amikor feladatokat oldottunk meg, az irányításom mellett. Hogy én matematikus lettem, abban Jánosnak nagy része van, mert mindig biztatott, hogy mélyüljek el benne és dolgozzam.
Az egyetemi években ritkán találkoztunk, inkább csak a vakációkban itthon, Vásárhelyen. Azt hiszem, egyszer keresett fel Kolozsváron ezalatt, mert volt a filozófián egy matematikakurzus és el kellett neki magyaráznom a differenciál fogalmát. Közben a matematika szakot leszállították három évre, mert kevés volt a matektanár, én tanársegéd lettem, ô pedig végezte a negyedévet. A következô évben ô az ESPLA nevû kiadóhoz került, én pedig kikerültem az egyetemrôl. Egyrészt azért, mert a szüleim ellen újra felvették azt a pert, amelyikben 1946-ban felmentették ôket, de fôleg azért, mert eljárt a szám és ezt siettek befújni a dékánnak. Így aztán állás nélkül voltam egy darabig, majd kvalifikálatlan munkás lettem, míg képesítettek mint 4. kategóriájú esztergályost. Ekkoriban szólt nekem, hogy akar írni egy regényt Bolyai Jánosról és szeretné érteni Bolyai munkásságát. Ebben a kérdésben két cél vezette: egyrészt valóban szerette volna érteni a nem-euklideszi geometriát, másrészt rajtam is akart segíteni, fizetvén a foglalkozásokat. Én a fizetés ellen tiltakoztam, de ô ragaszkodott hozzá, míg tekintettel tényleg nehéz helyzetemre, bele kellett nyugodnom, hogy fizet. Ha nem lettem volna ebben a helyzetben, akkor is megtartottuk volna a foglalkozásokat, de akkor semmi sem tudott volna rábírni arra, hogy tôle pénzt fogadjak el.
Elkezdtük a munkát, elôször átvettem vele a síkmértannak azt a részét, amely a paralellák problémájának megértéséhez kell. Legendre stílusában. Majd rátértünk az axiomatikus problémákra, itt N. V. Efimov: Geometrie superioara és B. V. Cutozov: Geometria lui Lobacevschi c.könyveket használtuk. (Mindkét könyv orosz fordítás és mindkét szerzô pimaszul nacionalista. Efimov ugyan megemlíti, hogy Bolyai János is kidolgozta a nem-euklideszi geometriát, de mindenütt csak a Lobacsevszkij-féle geometriáról beszél. Cutozov pedig megemlíti Bolyai Farkas (Wolfgang Bolyai) tételét, amely szerint a paralellák axiómája egyenértékû azon állítással, hogy három, nem egy egyenesen fekvô pont meghatároz egy kört, de Bolyai János mintha nem is létezett volna, meg sem említi.) A zárójelbe tett megjegyzéstôl eltekintve mindkét könyv jó, különösen az Efimové, ebben megvan mind az euklideszi, mind a hilberti axiómarendszer. Átnéztünk még néhány abszolút geometriai bizonyítást is, például annak a tételnek a bizonyítását, hogy a háromszög belsô szögei mértékének az összege nem lehet nagyobb két rectusnál (derékszög latinosan, ahogy azt annak idején használták). Azonkívül még átnéztük a párhuzamos axiómájának egy-két hibás bizonyítását. Ezután kezdtünk hozzá az Appendix olvasásához. Hogy ez az egész tanulmánysorozat mennyi idôt vett igénybe, most már nehezen tudnám megmondani, mindenesetre 1952 ôszén kezdtük el és 1953-ban fejeztük be. Támpontként álljon a következô esemény. Sztálin halála után az üzemekben kellett éjjeli ôrségekben részt venni. Egy ilyen éjjeli ôrségre bevittem Stäckelnek a Bolyaiakról írt könyvét is és ott tanulmányoztam az Appendix soron következô részét. Ekkor még az Appendix elsô felénél tartottunk.
A lényeg az, hogy János nem akart valakirôl írni valamit addig, amíg nem értette meg az illetô életét, jellemét, személyiségét és munkásságát. Álljon itt erre egy másik példa. Van neki egy ragyogó kötete, a Nyugati hadtest. Ebben az elsô elbeszélés a Pálinkás címû, amelyben egy lóról van szó, amelyik szereti a gazdáját, nagy barátságban van vele, de ha a gazdája vagy bárki a hátára akar ülni, azt leveti a hátáról. Kiderül a végén, hogy a lónak valamilyen gerincbántalma volt. Mielôtt azonban János ezt az írást leadta volna, szólt az egyik bridzspartnerünknek, Barabás Lászlónak, aki állategészségügyi technikus, hogy hozza ôt össze egy állatorvossal. László barátunk össze is hozta Técsi Sándorral, aki megnyugtatta Jánost, hogy az ilyen gerincbántalmak lovaknál igenis lehetségesek. János csak ezután adta le az írását közlés céljából. Nem akart abba a hibába esni, hogy hülyeségeket írjon, ami bizony megtörténik olykor némelyekkel.
Amikor az axiomatikával foglalkoztunk, azt mondta János, hogy ez így van a filozófiában is. Ô már középiskolás korában olvasta Kantnak A tiszta ész kritikája címû mûvét és ez a kérdés nem volt teljesen új a számára, legfennebb annyi, hogy ez miként jelenik meg a modern matematikában. Ezzel kapcsolatban ajánlom, olvassák el A mítosz értelme (Kriterion) c. esszékötetbôl a Játék az axiómákkal címû részt (110. oldal).
Ami a Bolyai Jánosról írt regényt illeti, akkor
hozzá is kezdett és megírta az elsô fejezet
elejét, amit fel is olvasott nekem, de aztán csak nem folytatta,
de megírta a Bolyai hagyatéka címû
szonettkoszorúját. Errôl olvashatnak az Egy rögeszme
genezise c. kötetében Bolyai János
metaforája címszó alatt. A fentiek hiteléül
idézem ebbôl az írásból a
következôt (70. oldal):
"Nem értek a matematikához, de annak idején,
amikor regényemre készültem, egy
hozzáértô, kedves barátom
segítségével végigolvastam, s azt hiszem, meg is
értettem János dolgozatát". Nos, ez a "kedves
barátom" én vagyok.
Most térjünk egy kissé vissza a fenti, zárójelbe tett megjegyzésemhez a két orosz szerzôvel kapcsolatban. A hetvenes évek közepén részt vettem Szegeden egy univerzális algebrakollokviumon, ahol egyszer ebéd közben beszélgettem egy német matematikussal, aki kérdezte, honnan jöttem. Miután megmondtam azt is, hogy a Bolyaiak városából, kiderült, fogalma sem volt, hogy ki volt Bolyai János. De a Lobacsevszkij-féle geometriáról bezzeg hallott. Weszely Tibornak megjelent egy írása, amelyikben írja, hogy Császár Ákos, a Bolyai János Matematikai Társulat elnöke mondta neki, hogy Amerikában az ottani matematikusok megkérdezték tôle, kirôl nevezték el a társulatukat.
Ezért szükséges, hogy matematikusaink tudománytörténettel is foglalkozzanak, a Bolyaiakkal is, mert Európa a nagy orosz nép fiát elfogadja, de ennek a kicsi "ázsiai" népnek a fiát nem. De jó, hogy vannak matematikusaink, akik ezt megteszik, mint Kiss Elemér, Weszely Tibor és Oláh-Gál Róbert. Kiss Elemért emelném ki (anélkül, hogy a többiek munkásságát kisebbíteném), aki, tanulmányozva Bolyai János még feldolgozatlan kéziratait, rájött arra, hogy Bolyai János megvizsgálta, érvényes-e a Fermat-tétel (a kis Fermat-tételrôl van szó) fordítottja, és kimutatta, hogy nem érvényes, megadván számokat, amelyekre az adott kongruencia teljesül, de amelyek mégsem prímszámok. Hasonlóképpen kimutatta, hogy az Abel- Ruffini tétel Ruffini által adott bizonyítása hibás és megadta a helyes bizonyítást. És még egyébb dolgok is vannak. Errôl beszámolt egy rövid dolgozatban az Acta Pannonica c. (Miskolc – Budapest – Graz) folyóiratban, majd kibôvítve ezt Bolyai életrajzával és alapmunkásságának ismertetésével (kimutatván, hogy Bolyai hamarabb megfogalmazta elméletét, mint Lobacsevszkij, helytelen csak Lobacsevszkij-geometriáról beszélni), kiadta ezt könyv alakban, magyar, majd késôbb angol nyelven is megjelent Budapesten. Itt szeretném megjegyezni, hogy azért nem minden európai matematikus reagált így a kérdésre. A múlt század egyik legnagyobb matematikusa, David Hilbert a Grundlagen der Geometrie címû mûvében mindig Bolyai-Lobacsevszkij- féle geometriáról beszél, ábécésorrendben írván a neveket, elkerülvén a felesleges prioritási vitákat.
Visszatérve Székely Jánoshoz, néhány szót a szonettkoszorú akkori fogadtatásáról. Dávid Gyula és Szász László válogatásában, szerkesztésében és összeállításában megjelent egy könyv Magyarországon: Egyedül. Székely János emlékezete címen (Nap Kiadó, 1999), melyben idézik Csehi Gyula Bolyai igazi hagyatéka, Székely János szonettkoszorújáról címû írásának egy részletét. Ebbôl idézem a következôket: "- Felháborító! Formalizmus! Hermetizmus! Szonetteket írni Bolyairól, méghozzá egyenesen szonettkoszorút! Milyen öncélú játék a költészettel és nagy tudósunk nevével! Leleplezem! Írni fogok ellene! – fogad egy fiatal író az Igaz Szót lobogtatva.
Úgy gondolom, valóban foglalkozni kell Székely János merész kísérletével (Bolyai hagyatéka. Igaz Szó, 1955. 2. sz.). De elôítéletek nélkül. Róla kell írni, nem feltétlenül ellene."
Ezután Csehi Gyula kifejti, hogy a szonettkoszorú irodalmi, formai szempontból jó, tökéletes. Ám, most következik a nagy De: "Tehát teljes a siker? Sajnos, korántsem az. A költô azt mondja, amit mondani akart. De mit akart mondani? A szonettkoszorú kihívja a tájékozott olvasó ellenkezését. Lelkében összetûz az önmagában vett mûélvezet a költô magatartása, eszmei megoldásai által kiváltott elégedetlenséggel. Nem volt hát egészen indokolatlan a bevezetôben idézett fiatal író »felháborodása« sem. De rossz helyen kereskedett. A »hibaforrás« nem a forma, hanem a mondanivaló. Az amfora kecses, de új bor helyett régi került bele. Ami az eszmék világában, ellentétben a borpincék világával, bizony elég baj." Így tovább, bizonygatja, hogy a szonettkoszorú koncepciója idealista (ami akkoriban bizony bûn volt) s végül így fejezi be: "De Bolyai, fegyvertársaival, Gausszal és Lobacsevszkijjel együtt, halálos csapást mért a tér idealista értelmezésére. Nem magányosan elbukó hôs, hanem a tudományban és a társadalmi harcokban egyaránt új kor elôfutára. Egy gyôztes ügy hôsi halottja. Hôse és halottja népének s a haladó emberiségnek."
Mit fûzhetnénk ehhez hozzá? Idézzük inkább Székely Jánost: "Nézeteimet bírálták, nem rímeimet".
Szent György napján
Jékely Zoltán emlékére
Az esztenán kormos gerendavég
bök fel az égre, körme porka hó,
Szent György napján kaján vendég a dér,
szeplôs a tiprott égi takaró.
A szél orsója füstszálat sodor,
juhász subában: fázó lepkebáb -
bölcsô képével lüktet az idô,
kéményen vedlô, riadt eszterág.
Az otthon szívek sütôjén meleng,
asszonyszagú a fenyves lehelet,
tûz kecmereg remény-parázs alól,
sóhajjal szûrt a csorgó napkelet.
A domb vállán korbácsok szíja leng,
a sors botunk hegyénél oldalog,
hátunkba tüskét sarjadzik az ág,
köröttünk fajzó, éhes farkasok.
Csávossy György
Világszerte közismert ószövetségi történet, bibliai metafora "hôsei", egy nagy feltûnést keltett sikerkönyv, egy számos nyelven napvilágot látott mai regény esendô fôszereplôi. Az Ábrahám és Izsák, Bitó László mûve 1998-ban jelent meg, diadalútját megannyi méltatás, interjú, gazdagon mediatizált vitamûsor jelzi. Egyházi fôméltóságok, írók, esztéták tették közzé gondolataikat a könyv kapcsán, mely egy-kettôre listavezetôvé, majd rövidesen hiánycikké vált. A tudós, kutató amerikai professzor pár esztendô alatt lett megbecsült szépíróvá, a regény újabb magyar kiadásának megjelenése alkalmából vállalkozott az erdélyi körútra, melynek második állomásán kedden délután 5 órakor a marosvásárhelyi Bernády Házban találkozik a helybeli közönséggel. Rendkívüli egyéniséget, eredeti gondolkodót ismerhetünk meg személyében. Élete, pályája sem mindennapi.
Tizenévesen tapasztalja, milyen a kitelepítettek sora, utána munkaszolgálatosként dolgozik a komlói szénbányában, ott lesz ’56 októberében a forradalmi bizottság elnöke. Disszidálni kényszerül, Ausztriába, majd az Egyesült Államokba kerül. Harmincévesen doktorál a New York-i Columbia egyetemen, oktató- és kutatómunkát végez ugyanott. A szemfiziológia professzoraként számos tudományos publikáció szerzôje, járja a világot, elôadásokat tart. Kutatásai legismertebb eredménye a zöldhályog, a glaukóma orvosságának az elôállítása. A szemészet legmagasabb kitüntetését, a Proctor Medalt is megszerzi. És itt le is zárja tudományos karrierjét. Régi szenvedélyéhez, a szépíráshoz tér vissza.
Az ifjúkorában átélteket tetralógiában tervezi megörökíteni. A két elsô regény, az Istenjárás (1994) és Az ötödik lovas (1996) folytatása azonban várat magára. Erôteljesebben kívánkozik ki a szerzôbôl a bibliai téma, Ábrahám és Izsák problematikája, az emberi jóság és kegyetlenség kérdésköre. Ezt is ciklusként igyekszik kiteljesíteni. A sorozat második darabja, az Izsák tanításai is eljutott már az olvasókhoz. Az eszmekör harmadik kötete, a Názáreti Izsák címû esszéisztikus monológ-regénye is rövidesen olvasható. Az Ábrahám és Izsák színpadi változata pedig a budapesti Madách Színház Stúdiójában látható Koltai János adaptációjában.
Angolul kezdett írni újra, könyve tolmácsolásával elôször Göncz Árpád foglalkozott. Bitó László mára "vissza-magyarosodott". Érdekes, épületes lesz vele a párbeszéd.
N.M.K.
Az elsô gyanúsított egy szovjet ügynök, aki a gyilkosság éjszakáján a lány lakásán tartózkodik.
Szûcs Enikônek nagyon szép, formás feneke van. A fiatal költônô biztosra ment Angyal címû (vélhetôleg elsô) verseskötetével: ha valakinek esetleg nem jönnének be a versek, annak sem kell csalódnia. Neki ott van a kötet képanyaga, ami nem más, mint a költônôrôl készült (mûvészi igényû) aktképek sorozata. A fotók Tóth Lehel kameráját és Szûcs Enikô idomait dicsérik, és nagyon pozitív képet sugároznak a poétanôrôl, de magáról a költészetrôl is.
Rá kell jönnie, hogy akiket hôsként tisztel, nem mindig feddhetetlenek.
Szûcs Enikônek a verseit is érdemes magunkévá tennünk; ki tudja, talán irodalmilag is egy új Ladik Kata vetkôzik elôttünk.
Két fotó, az egyiken a költônô feneke. A másik a kötet címlapja, rajta a költônô, félig fedetlen kebellel, erotikus (mûvészi) pózban. A kötet címe: Angyal, a kép azonban egyértelmûsíti, hogy szerelemre vágyó angyalról lehet szó.
Amikor idáig jutsz az olvasásban, valaki mozdul. Felriadsz. Zömök lány jobbra a széken, csügg rajtad. Álmodozó a homloka, átható tekintete. Test. Nem síkidom.
Nem mondható túlzottan intelligensnek, és még csak nem is színes bôrû.
Szûcs Enikô gesztusával remélhetôleg új dimenziókat nyit a magyar nôköltészet területén: talán hamarosan egy újfajta, kettôs mértékrendszer szerint tanulmányozhatjuk költônôinket. Ki ne fogadná felfokozottabb érdeklôdéssel Karafiáth Orsolya, Horváth Orsolya, Rózsássy Barbara, Erdôs Virág vagy a többiek köteteit, amelyek mind-mind bemutatnák e mûvésznôket a maguk valóságában. Egy-egy (remélhetôleg) feszes fenék látványa elképzelhetetlen következményekkel járhatna a többségében fantáziátlan, a hírek szerint igen nagy százalékban impotens irodalomkritikusaink magánéletében és szekundér írói munkásságában, ami közvetve a magyar nôköltészet felemelkedését, végre méltó megítélését is eredményezhetné.
Ugye, milyen érdekes, szólal meg hirtelen a lány. Legénytoll pelyhedzik állán. Ne tudd meg, milyen a feneke. Ne nézz a ruhája alá, fehérítôbe mártották. Hurkás combok, gombamell. Mozart: Serenata notturna. Tavasszal púpos bálnák százai jönnek ide szaporodni. A púpos bálnákat hosszú szárnyúaknak is nevezik, mert hatalmas fehér uszonyaik mintha szárnyak lennének.
Miért hozta a folyóiratot? Mintának, rebegi a lány. Miféle mintának? Hát hogy ha meg tetszik szerkeszteni, egy ilyen verseskönyvet. Én? Minek? Hát nekem. Meg a szüleimnek. Meg van beszélve. Ja, és a képeket, azt színesben akarjuk.
Immanens szürke kolorizmus. Teljesen mély vörös kolorizmus. Sárga neon kolorizmus.
Na és a versek? Miféle versek? Hát a versek. Tegyük fel, hogy elfogadom a felkérést. De hol vannak a versek?
Ja, hát elôbb meg akartunk bizonyosodni. Ki tetszik számítani, hogy mibe kerül. Mondta a papám, kell egy antikalkuláció.
Hábemusz papám!
Háromszáz példány húszmillió.
Az jó lesz. Apu elmegy ötvenig. És legalább ezer példány. Akkor el tetszik vállalni. Majd kintrôl hazaszólok.
Meg tetszik mondani, mikor jöhet a papa a pénzzel.
A banda feje szinte megközelíthetetlen, de nem halhatatlan.
Kaméleonná, bele a szerepbe. Rendben van, kisasszony, de a versek...Ja? Hát nem tetszik megcsinálni? Mit? Hát a ...verseket. Nálam baj van a helyesírással.
Nadrágos ülepe lomhán inog. A soha meg nem értett magányos férfi számára felcsillan a boldogság lehetôsége.
A rendezô azt kiáltja: "Ennyi!"
Viszont Szûcs Enikônek legalább nagyon szép, sôt pompás feneke van.
A szemtanúkat pszichiátriai vizsgálatnak vetik alá, mivel az ôrületbe kergetik kihallgatóikat; azt állítják, hogy a tettes azonos az áldozattal.
Bölöni Domokos
ereklye ha volna
kölyök tincs
kapunkon
tenyérbe simuló kilincs
érinthettem, díszes kincs
megzörgetném, de már nincs.
Marosvásárhely, 2001. február
Csata Ernô
Hosszú ideje nem voltam otthon. Azon a pénteki napon különösen sokat dolgoztam, betonoztunk. Meleg volt, forróság. Alig akart megérkezni az este. Hullafáradtan feküdtem ágyamban, szinte nem is reccsent alattam az ágy, miközben esti imámat mondogattam. Mint azon a pénteki estén, amikor édesapám meghalt. Azóta, valahányszor nyugovóra térek, mindig visszagondolok arra az estére, és lelkemben megjelenik eltávozott édesapám és otthon élô édesanyám. Így gyûl össze esténként, lelkemben, a család.
Nem tudom, mióta lehettem ágyban, arra riadtam, hogy valaki behajolt emeleti szobám ablakán és hangosan kiabált.
Még láttam, amint ablakomban megfordult az éjjeli "halálbagoly", majd lomha szárnycsapással elröpült a külsô sötétségbe. Ösztönösen rosszra gondoltam: képzeletem édesanyámra terelôdött, de lassan magamhoz tértem és rájöttem, Amerikába szakadt barátomtól kapott örökmécsesem fényére jött az éjszaka kémlelôje.
Ha már felébredtem, fel is keltem. Bensômben pokol tüze égett, a szemes fuszulyka és vereshagyma – igazi böjtös eledel – vízért kiáltozott. Lementem a konyhába, megeresztettem a vízcsapot, teleengedtem poharam, ám ahogy felemeltem, egy rendkívüli vízcseppet vettem észre. Kissé sárgás fényû volt, édesanyám szemének csillogását fedeztem fel benne. Eltûnôdtem.
És ekkor hirtelen a vízcsepp feljött a poharamban levô víz felszínére, felém fordult, majd sejtelmes hangon megszólalt:
- Tudom, hogy megzavartam nyugalmadat. Ezt is akartam. Egyedül maradt édesanyád szemébôl vagyok egy elhullatott könnycsepp. Csendes estéken kiül az ajtó elé, vizsgálja a csillagokat s nézi, merre jársz, mikor, honnan jelensz meg, majd kisétál a kapuba és hosszasan kémleli az utat, jön-e valóban az ô idegenbe szakadt fia.
Édesanyád aggódik érted, veled álmodik, érted imádkozik. Szeretne már karjaiba zárni, sírni egyet örömében. Ritkán adsz alkalmat neki erre.
Én épp akkor születtem édesanyád bánatos szívébôl, amikor a kaputok elôtti kis patak fölött az útra lépett, hogy elôször a Bucsin felé, mert legtöbbször onnan érkezel, majd a Maros felé nézzen, mert arról is jöhetsz. A hídra estem, de gyorsan begurultam a patakba. Már akkor tudtam, eljövök hozzád. A patakból a Marosba sodort az ár, a Gyergyói-medencét átúszva, ezer veszéllyel szembeszálltam, hogy hozzád juthassak.
Ha nem hordoznám magamban édesanyád szeretetét, talán nem is értem volna el hozzád. De a szeretetben nincs, nem lehet semmilyen külsô akadály.
Még sokáig beszélt hozzám az üzenethozó könny-vízcsepp. Már nem is értettem, csak a hangokat hallottam. Forgott velem a világ. Zúgott a fejem, lüktetett a szívem, szomorúság és szégyen öntött el, míg egyszerre eleredt a szemembôl – hosszú idô óta elôször – könnyeim áradata.
Kiürítettem a könnyek poharát. Édesanyám könnycseppje meghozta a szabadulást.
Azonnal autóba ültem és mint ámokfutó, száguldtam haza. Rossz jelzésnek vettem a bagoly ébresztését, a könnycsepp üzenetét.
Mintha csak pár perc lett volna utazásom. Szülôházam kapujában már hallottam édesanyám lépteit. Addig az ajtóban üldögélt, a csillagokat kémlelte és várt rám.
Az udvar közepén találkoztunk a holdas nyári éjszakában. Beszédünk rövid volt:
- Hazajöttem, édesanyám.
- Fiam, vártalak.
Átöleltük egymást.
Ebben a két rövid mondatban benne volt mindaz, amit pár hónap alatt elmondtunk volna egymásnak.
Azon az éjszakán már másodszor éreztem megeredô könnyeimet. Lefolytak arcomon, rácsorogtak édesanyám homlokára, ott újakkal egyesültek és együtt folytak édesanyámat átölelô kezeimen lefelé. Ez volt az igazi megtisztulás.
Baricz Lajos
Nem a szóródás
csak a szél fújja, magot szór
léted alól is…
Kirámolja a-
gyad érveibôl az ész
szûretlen vétkét -
Míg laposan – san-
da közeledéssel rád
is barázda hull…
Pethô László
Húsz estén nyolc bemutató szerepel a Szegedi Szabadtéri Játékok idei, jubileumi évadjának mûsorán.
A hivatalos megnyitó július 5-én lesz: Andrew Lloyd Webber és Tim Rice: Evita címû musicaljével várják a közönséget a Dóm térre, az ország legnagyobb csillagtetôs színházába.
Evita szerepét Szolnoki Apollónia és Nyári Szilvia játssza, váltott szereposztásban. Che Guevarát Marton Róbert és Sarádi Zsolt jeleníti meg. A huszadik század elsô felének Argentínáját Szegedre varázsoló musicalt Korognai Károly rendezi.
A szabadtérin immár hagyománynak számító Dóm Dixie Gála július 21- én szórakoztatja a közönséget. A mûfaj két nemzetközi hírû szegedi képviselôje, a Molnár Dixieland Band és a Storyville Jazz Band mellett a Budapest Ragtime Band is fellép a Szabadtéri Játékok színpadán.
Fellép Joe Murányi is, aki Armstrong egykori legendás zenekarának tagja volt.
Jose Cura, az opera egének világhírû argentin csillaga július 22-én ad nagyszabású koncertet a szabadtéri hangversenyteremben. A magyar közönség Jose Cura hangját Puccini és Verismo ária- albumáról, argentin dalokat tartalmazó CD- jérôl, személyiségét a párizsi Traviata-elôadásból és budapesti koncertjérôl ismerheti.
Két mûvet – Bartók Béla A kékszakállú herceg vára operáját és A fából faragott királyfi balettjét – egy estén mutatják be a Szegedi Szabadtéri Játékokon.
Kékszakáll szerepét Polgár László, Juditét Komlósi Ildikó játssza.
A fából faragott királyfi koreográfusa Juronics Tamás. A Szegedi Kortárs Balett társulata a bemutatón kiegészül az Operaház balett- táncosaival.
A két Bartók-mûvet július 27-én és 28-án mutatják be Szegeden.
Az évad másik táncestjére augusztus 14-én kerül sor. Az Experidance együttes táncshow-ja a magyar történelmet dolgozza fel a honfoglalástól napjainkig, látványos kosztümökre