Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Markó Béla:

Nemrég fogadta el a magyar országgyûlés a Magyarország határain kívül élô magyarokról szóló, úgynevezett státustörvényt. Mint várható volt, a törvény a román politikusok körében "hazafias" felháborodást váltott ki, mert úgymond kiváltságokat biztosít a más országban élô magyarok számára. Legmeglepôbb azonban, hogy az utóbbi hónapokban európai arcot mutató Adrian Nastase kormányfô, a kormánypárt elnökének a magyar kormány, s áttételesen az RMDSZ elleni kirohanása, aki, amellett, hogy kijelentette, Románia területén nem fogják a törvényt alkalmazni, egyebek között a kétoldalú kapcsolatok felfüggesztését is kilátásba helyezte. Errôl beszélgettünk Markó Bélával, az RMDSZ szövetségi elnökével.

– Elnök úr, hogyan kommentálja a miniszterelnök eléggé sarkos kijelentéseit?

– Én ezt már kommentáltam többször is, és csak megismételhetem, amit mondtam. Nem látom továbbra sem, hogy ez a státustörvény hol, mi módon, milyen formában sértené a román többségnek vagy egyáltalán Romániának mint államnak az érdekeit. Ugyanazokon az elveken alapul, mint amelyeket Románia is alkalmaz a határain kívül élô románokkal kapcsolatban. Ugyanakkor rendkívül eltúlozták ennek a törvénynek a jelentôségét. Egyébként a mi saját közösségünk is felfokozott elvárásokkal nézi. Meg kell mondanom, hogy ennek a törvénynek a szimbolikus jelentôsége természetesen nagy, hiszen kifejezi a magyar állam gondoskodását a határain túli magyarokkal szemben, tartalmilag is fontosak a benne lévô kedvezmények, de szintén csak ismételhetem, hogy az életünket ez nem fogja megváltoztatni. Az életünket nekünk kell megváltoztatnunk itteni törvényekkel, itteni intézményekkel. S úgy, ahogy a magyar elvárások is nagyok ezzel a törvénnyel szemben, a román tiltakozás is nagy, teljesen alaptalanul.

Kezdetben azt gondoltam, hogy a román nacionalista áramlatok megnyugtatására szolgálnak a miniszterelnök nyilatkozatai, de úgy látom, hogy ez most már túl ment azon a mértéken. Ha így folytatódik, veszélybe sodorja a két ország viszonyát. Az országon belül is veszélybe sodorhatja a magyarok és a románok együttmûködését, márpedig nem hiszem, hogy ez lenne Románia érdeke. Románia érdeke ugyanaz, mint az RMDSZ-é ebben a pillanatban. Éspedig az, hogy azokat a minimális esélyeket, amelyek még Románia integrációjával kapcsolatosan léteznek, valamiképpen próbáljuk kihasználni. Mert ezek az esélyek nem túl nagyok. Most nem veszekedni kellene, hanem megpróbálni valóban elérni Románia vízummentességét az Európai Unióval szemben. Ehhez egy nyugodt, stabil ország benyomását kell kelteni, és megpróbálni azt a kevés esélyt, ami a NATO-felvétellel kapcsolatosan a következô fordulóra még van, valamiképpen fölfokozni és kihasználni.

– Mire véli a mostani kitörést, holott már korábban tudtak a törvényrôl?

– Azért, mert most fogadták el a törvényt. És azért, mert szokás szerint, Romániában megint versenyfutás van nacionalista nyilatkozatokban. Sajnos, nem felejthetem el egy pillanatig sem, hogy a liberális párt elnöke indította ezt el, ô volt, aki elsôként nagyon vehemensen támadta a státustörvény gondolatát és etnikai államról, etnikai nemzet fogalmáról, meg ilyesmikrôl beszélt. Azzal el is indult a versenyfutás. Most egyik párt sem akar lemaradni, s úgy látom, hogy a kormánypárt sem akar ebben a versenyben hátulmaradni.

– Milyen hatása lehet az RMDSZ-PDSR protokollumra?

– Elôször is rossz hatással van szerintem az országon belül a románok és a magyarok viszonyára. Mert ezek a miniszterelnöki, pártelnöki, politikusi nyilatkozatok kihatnak a mindennapi életre. Fölfokozzák a lappangó ellentéteket, vagy kiválthatnak addig nem létezô ellentéteket. Ami pedig minket illet, nekünk most számos célunk van, számos megoldást kellene érvényesíteni, a beindult pozitív folyamatokat tovább kellene vinni. Ez, ami most van, nemcsak a státustörvényrôl szól a mi számunkra, hanem szól a földtörvény alkalmazásáról, a közigazgatási törvény alkalmazásáról, a Sapientia magánegyetemrôl, szól az állami egyetemi oktatás bôvítésérôl, az egyházi ingatlanokról. Mindezt nekünk érvényesíteni kell. Ugyanakkor pedig nem fogadhatjuk el a miniszterelnök kioktató hangnemét, jobbra vág, balra vág, ide oszt pofonokat, oda oszt pofonokat. Én ezt nem tudom elfogadni, egyértelmûen visszautasítom a kioktatást.

– Véleménye szerint hogyan fog erre a magyar diplomácia válaszolni, mert csak egy ideig tarthat, hogy minden ilyen helyzetben az RMDSZ kényszerül magyarázkodásra.

– Az RMDSZ kötelessége, hogy saját közösségünket politikailag képviseljük, megvédjük, és számára megfelelô helyzetet teremtsünk. A két ország viszonyát alapvetôen mi tudjuk megfelelô szinten tartani, vagy ha gond van, azokat a gondokat megoldani. De azért elvárjuk, hogy mindkét oldalról meghallgassanak minket. Az elmúlt hónapokban többen láthatták, hogy én többször is felhívtam mindkét kormány figyelmét a párbeszédre, felhívtam a figyelmét a konzultáció szükségességére és arra, hogy itt nem kellene sem presztízskérdést csinálni ebbôl, sem protokolláris kereteket keresni. Ha szükséges, akár mindennap föl kell venni a telefont, beszélni kell, találkozni kell, s meg kell tárgyalni a kifogásokat. Míg 1996-ban, az alapszerzôdés megkötésekor arra kértük a két kormányt – s abban az esetben természetesen elsôsorban a magyar kormányt, hiszen akkor nem voltunk igazán beszélô viszonyban a román kormánnyal –, hogy a fejünk fölött ne egyezzenek meg, most ugyanúgy azt igénylem a két kormánytól, hogy a fejünk fölött ne vesszenek össze, mert ez nekünk nem hasznos.

– Ha jobban belegondolunk, Adrian Nastase végül is azt mondja, amit ön: ne vigyék el a munkaerôt az országból. Egyenesen azt jelentette ki, hogy ezzel megváltozik a térség demográfiai összetétele. Elnök úr, mire véli, hogy a miniszterelnök hirtelen "aggódni" kezdett a sorsunkért, holott például Maros megyében a munkanélküliek nagy része magyar?

– Az, hogy a román politikai élet vezetôje egyszerre aggódni kezd azért, hogy itt megfogyatkozik a magyarság, nagyon jó dolog, és ezt csak üdvözölhetnénk. De nem a státustörvény kapcsán kell ezzel foglalkozni, hanem olyan törvényeket hozni, amelyek valóban itt tartják a magyarságot, mint ahogy a közigazgatási törvény valóban egy ilyen törvény a sok közül, amire szükség van. Ahhoz el kell fogadni azt, amit mi folyamatosan mondunk. Hogy a magyarok által lakott régiókra is oda kell figyelni gazdaságilag, pénzt kell oda vinni, infrastruktúrát kell teremteni, meg kell nézni az utakat, hogy néznek ki, és azokat meg kell javítani, új utakat kell építeni és így tovább. Így lehet itt tartani a magyarságot. A sátustörvény sem elvinni, sem itt tartani nem fogja a magyarságot, hozzájárulhat az ittmaradáshoz. Ennyi lehet körülbelül a hatása.

Egyébként a munkavállalás kérdése, illetve a munkaerô kiáramlásának vagy ittmaradásának kérdése a státustörvényben csak érintôlegesen van benne, olyan értelemben, hogy szó van arról a három hónapos ideiglenes munkavállalási lehetôségrôl, amelyet biztosítana a magyaroknak. Ez nem lesz olyan rendelkezés, ami kiviszi innen a magyarokat. Ideiglenes lehetôség, szezonmunkára ad lehetôséget, amire eddig is volt mód.

Ami minket aggaszt, s amivel kapcsolatosan én is nyilatkoztam az elmúlt hetekben, az más. Egészen más, nincs annak köze a státustörvényhez. Arról szól, hogy Magyarországnak tartósan munkaerôhiánnyal kell szembenéznie. És nemcsak hogy nem fogadhatjuk el azt, hogy ezzel kapcsolatosan a határon túli magyar közösségekkel számoljanak mint munkaerôpótlékkal, mint ahogy azt sem, hogy hagyjuk a helyzetet, spontánul oldódjon meg. Mi azt kérjük Magyarországtól, hogy legyen stratégia egy ellenkezô irányú folyamatra. Vagyis, hogy közösen tegyünk erôfeszítéseket annak érdekében, hogy itt teremtsünk munkahelyeket, és itt tartsuk ezáltal a munkaerôt. Ez, meg kell mondanom, százszorosan nehezebb dolog, mint hagyni, hogy innen a munkaerô spontán módon kivándoroljon. Véleményem szerint a miniszterelnök is hallott valamit fél füllel arról, hogy elhangzottak ezzel kapcsolatos kijelentések, de ennek a munkaerô-elvándorlási kérdésnek sok köze nincs a státustörvényhez.

– Végül egy szóbeszédrôl: igaz, hogy a mai felhevített hangulatban fenyegetéseket is osztogatnak? Visszatérünk a '90-es idôkhöz?

– Engem meg-megfenyegetnek, de most nem tudom, mirôl van szó. Ebben a tíz-tizenegy évben annyiszor megfenyegettek, hogy már megszoktam.

Országjáró körútja során tegnap délután néhány órára Marosvásárhelyen is megállt Razvan Theodorescu mûvelôdési és vallásügyi miniszter, aki Toganel Ioan prefektus kíséretében a Kultúrpalota Tükörtermében a mûvelôdési intézmények vezetôivel találkozott.

Amint a prefektus felvezetô szövegébôl kiderült, még a találkozó elôtt számba vették, hogy a megyei mûvelôdési intézmények egyre megviseltebb ruhájára és zsákjára hol kellene leghamarabb foltot tenni. A legsürgôsebb teendôk között a Nemzeti Színház és a fôtéri ortodox katedrális felújítását és a Megyei Múzeum kibôvítését említették.

Bár Európa ezen övezetében az egyetlen exportra alkalmas "termék" a kultúra, az országos költségvetésbôl mégis erre jut a legkevesebb pénz, ami a miniszter véleménye szerint Romániához hasonlóan valamennyi környezô országban, például Magyarországon (???) és Bulgáriában is így van.

A volt kormányzás mûvelôdéspolitikájának bírálata helyett a folytonosság, a valóban hasznos programok folytatása és a magántôkének a mûvelôdés finanszírozásába való bevonása - a miniszter e két elképzelésben jelölte meg mûvelôdéspolitikájának alapjait. Miközben konkrét segítséget ígért a Tudor negyedbeli ortodox templom befejezésére, általánosságként fogalmazta meg, hogy a katolikus, illetve a protestáns egyházak is számíthatnak megérdemelt támogatására. Beszédében ígéretet tett a keresdi kastély folyamatban levô restaurálásának finanszírozására, és úgy vélekedett, hogy azokat az épületeket, amelyekben mûvelôdési és tanügyi intézmények mûködnek, nem kell visszaadni a volt tulajdonosoknak, hanem kártérítéssel kell az igényeket rendezni. Vásárhelyi látogatása során "meglepôdve" tapasztalta, hogy a marosvásárhelyi színház tulajdonképpen kettô, amirôl eddig nem tudott, és az intézmény anyagi gondjaira azt a megoldást helyezte kilátásba, hogy kerüljön át a megye finanszírozásába, a Filharmónia kapcsán pedig feltette a kérdést, hogy hányszor tartottak szabadtéri koncertet népszerû mûvekbôl a várban.

Hozzászólásában Virág György, a megyei tanács elnöke azt emelte ki, hogy a megyeközpont mûvelôdési intézményeinek eltartásában a városnak is részt kellene vállalnia, és kételyét fejezte ki, hogy megoldás-e a színház finanszírozásának a helyi közigazgatáshoz való átutalása, hisz elmondása szerint a központi alapokból elkülönített összegekre a többi, korábban "deszcentralizált" mûvelôdési intézmény esetében is csak egy évig számíthattak, utána pedig minden a megyei vezetés nyakába szakadt.

Ha a város rendelkezni fog az általa begyûjtött pénzek nagyobb százalékával, akkor semmi akadálya, hogy átvegyék a mûvelôdési intézmények anyagi alapjainak biztosítását - hangzott el Dorin Florea polgármester replikájában.

A továbbiakban az intézményvezetôk kértek és kaptak szót, akik a mûvelôdés terén elért eredményeiket és gondjaikat tették szóvá.

Elkészült a permanens nevelés támogatására vonatkozó törvénytervezet, de az nem oldja meg azt a kérést, hogy a Népi Egyetemek valamennyi tanfolyamán adott oklevelet általánosan elismerjék, hangzott a válasz Berdj Asgian rektor felvetésére. Készül a törvénytervezet a mûemlékek gondozására vonatkozóan, és tervezik a marosorbói emlékmû felújításának támogatását, de túlzottan nagynak tartják a megyei múzeum által kért összeget. Suciu T. Vasile felvetésére, miszerint a lerombolt román templomokat újra kellene építeni, a miniszter azt válaszolta, hogy csak ott látja érdemesnek, ahol van aki használja azokat.

Míg a Filharmónia igazgatója a marosvásárhelyi zenei rendezvényekrôl és a japán kormány támogatásáról számolt be, a Nemzeti Színház vezetôje ismertette azon elképzelését, hogy az épületet a városi, a kiszállásokat a megyei tanács, a személyzet fizetését pedig a minisztérium kellene hogy biztosítsa.

Poptamas Dumitru, a megyei könyvtár igazgatója a Teleki Téka fennállásának 200. évfordulója megünneplésére kért támogatást 2002-re, amire meg is kapta az ígéretet. A megyei és a községi könyvtárakat illetôen valószínûleg az ôsszel kerül a parlament napirendjére az a törvénytervezet, amely az említett intézmények tevékenységét és korszerûsítését segítheti elô, a könyvkiadás támogatására azonban továbbra sem remélhetô számottevô pénz a szaktárca alapjaiból.

Bár Razvan Theodorescu a román és a magyar kultúra szerepét hangsúlyozta bevezetôjében, a megbeszélésen újólag bebizonyosodott, hogy nincs egyetlen megyei jelentôségû mûvelôdési intézmény sem, amelynek magyar nemzetiségû igazgató állna az élén. Kétségtelen, hogy az adott körülmények között valóban hálátlan feladatról van szó, amelyet nem vállal senki szívesen, de azért mégiscsak elgondolkoztató a helyzet.

Hogy mivel marad Maros megye a miniszteri látogatást követôen, Virág György tanácselnök azt a reményét fejezte ki, hogy valóban fogják támogatni a keresdi kastély felújítását, s hasonlóképpen a Téka megünneplését is.

A Marosvásárhelyi Napoknak az eddiginél sokkal határozottabb arcélet szeretne kialakítani a polgármesteri hivatal – közölte Dorin Florea polgármester szokásos hétfôi sajtótájékoztatóján. A Napok fejlesztését két irányban szeretnék tovább vinni: gazdasági és kulturális téren, melyek a polgármester szerint meghatározó területek.

Ennek érdekében megpróbálják kihangsúlyozni a rendezvény gazdasági kiállításainak szerepét, ami Dorin Florea elképzelései szerint idôvel erôs regionális kiállítássá fejlôdhet, s amely minden hasonló rendezvény iránt támasztható igényt kielégíthet.

Ami a kulturális vetületet illeti, a polgármester az "együttélési modell" kihangsúlyozását tûzte zászlajára, olyan alkotói, zenei stb. fesztivál kialakítását tervezi, amelyen igényes válogatás után alakul ki a résztvevôk névsora. A közelebbi vagy távolabbi jövôben értékes díj kitûzésével kívánják ide vonzani a legjobb alkotókat, elôadókat.

Az idei Marosvásárhelyi Napok elôkészületei egyébként a terv szerint folynak – állítja Dorin Florea –, számos magyarországi és más országból érkezô küldöttség jelenlétére számítanak. Ami a konkrétumokat illeti, a polgármester hangsúlyozta, hogy megpróbálják kijavítani a tavaly tapasztalt hiányosságokat. Ezekbôl a legfontosabb, hogy áthelyezték és megemelték a várban felállított színpadot, úgy, hogy az nagyobb területrôl, a falakon kívülrôl, a "Bulevárdról" is látható legyen. Ettôl az intézkedéstôl a benti zsúfoltság csökkenését várják.

A tavalyihoz képest megkétszerezôdött a standot igénylô gazdasági egységek száma – tájékoztatott Marius Pascan szóvivô –, közel 120-an jelentkeztek. Ez fontos bevételi forrást is jelent, hisz az 1,5 milliárd lejbe kerülô Napok költségeibôl mintegy 300 millió lejt fizetnek majd közpénzekbôl, a fennmaradó hányadot a bevételek és a szponzorok fedezik – hangzott el.

A polgármester további részletekbe nem ment bele. Legyen a többi meglepetés – mondta.

A kellemetlenebb témákra rátérve, szóba került az a per, amely a polgármesteri hivatal és az MTS Company között zajlik, s melyben elsô, majd másodfokon tetemes összeg, a büntetôkamatokkal együtt pillanatnyilag 23 milliárd lej kifizetésére kötelezték a hivatalt. Emlékeztetôül: az MTS Company az elôzô mandátumban a Víkendtelepen végzett munkálatokat, amelyekrôl a benyújtott számlákat az immár a Dorin Florea által irányított hivatal – nem létezô munkálatok elszámolására, a gyenge minôségre hivatkozva – nem fizette ki. A csütörtöki tanácsülésen a városi tanács felhatalmazta a polgármestert, hogy a város érdekeit képviselje a legfelsôbb törvényszék elé került ügyben. Dorin Florea ismét megerôsítette korábbi véleményét, hogy a hivatal alkalmazottjai közül egyesek súlyos mulasztást követtek el, s ezért kivizsgálást fog kérni a felelôsök példás megbüntetése érdekében. Ha a várost mégis a tetemes összeg kifizetésére kötelezik, akkor: "Bezárjuk egy évig a hivatalt, maradok én és még néhány ember, mert az iskoláktól, az utaktól vagy a távfûtéstôl nem fogok pénzt elvenni" – vonta le a következtetést a polgármester.

Tegnap reggel a román szóbelivel megkezdôdött az érettségi vizsga. A közel négyezer végzôs diák megyeszerte 19 központban ad számot felkészültségérôl.

A marosvásárhelyi Constantin Brâncusi Építészeti Iskolaközpontban három tanintézmény, a vizsgának helyet adó szaklíceum mellett, a Sportlíceum valamint a Gheorghe Marinescu Iskola végzettjei vizsgáznak. A déli órákig a 155 diákból a program szerint 38-an szóbeliztek. Amint dr. Cristea Ioan, a Babes-Bolyai Egyetem kémia karának elôadótanára elmondta, a diákok tudásszintje közepes, s a 38-ból négyen nem kapták meg az átmenô jegyet.

A marosvásárhelyi Unirea Nemzeti Kollégiumban 192-en érettségiznek, az iskola növendékei mellett a Mûvészeti Líceum végzôs diákjai is szám, szerint 45-en. A két albizottságba 95, illetve 97 vizsgázót fogadnak. Az érettségiztetô bizottság élén dr. Lucaciu Pavel, a kolozsvári Politechnikai Intézet tanára áll. Az Interneten közölt tematikából 80 azonos tételt készítettek az albizottságok számára. Az eredmények jók, a román tagozaton 8-10-es közötti jegyekkel osztályozták az érettségizôket, a magyar tagozatos vizsgázóknál valamivel gyengébbek, de itt sem kisebbek 7.50-nél. A szóbelin a déli órákig mindenki sikeresen vizsgázott, s mindössze egy hatos jegy volt, az is csak véletlenszerûen.

A következô vizsga a magyar szóbeli, ez holnap kezdôdik.

Jegyzet

Pénteken elillant a meleg vizünk. Csak szuszogott, szortyogott a csap, s hiába lestük, próbálkoztunk egész nap, nem akaródzott "megengedni". Mikor már heggyé tornyosult a mosatlan s szessziózó, érettségire készülô gyermekeim tovább nem bírták a frissítô zuhanyozás nélkül, elô a nagy fazakat, lavórt, vájlingot, ki ahogy érte, mosakodott, mosogatott, s persze a csip-csup elôkészületekkel töltötte-fecsérelte az ilyenkor annyira drága idôt. Mit tesz ilyen helyzetben a szülô? Szidja a szolgáltatót. De ettôl a következô napokban is meddô maradt a melegvízcsap. Hétfôn már nem restelltem felhívni a kazánházat, hátha mégis csak hosszadalmas javítást igénylô meghibásodás az oka a hiánynak. A lépcsôház tetemes adóssága miatt megvonta a szolgáltató, s amíg nem fizetünk, nem is lesz. Megnéztem a tartozáslistát. Csekély 55-60 millió, harminckét családtól. Nem semmi. És mégis bosszankodom, s el is határozom, hogy én sem fogok fizetni. Elegem volt a kollektívbôl. Kollektív gazdaság, kollektív bûnösség, kollektív büntetés stb. És továbbra is szidom az Energomurt, de a polgármesteri hivatalt is, amelynek az alárendeltségébe tartozik. Évek óta baj van a fogyasztások körül, hogy nincsenek annyira leleményesek, hogy kitalálják a módját az egy kalap alá sorolás megszüntetésének? Hogy akarják a tekintélyüket s a monopolhelyzetüket megôrizni, ha a fizetô polgárokat is megvonják a nekik járó szolgáltatástól? Miért nem intézkedtek hamarabb, mielôtt olyan kövérre duzzadtak volna egyesek tartozásai? Mert a kilakoltatással járó árverés egyáltalán nem méltányos megoldás. Amit mûvelnek, az nem más, mint a védtelen, tehetetlen polgár terrorizálása. Nem tudom, hogy nézne ki, ha törvényes jussukat követelve a fizetô fogyasztók beperelnék a szolgáltatót, és mondjuk a fizetett kötelezettségeik elmulasztása, a civilizált tisztálkodási körülmények megvonása címén kártérítést is követelnének? Vagy a terrorizált, sakkban tartott, semmibe vett tömbházlakók már annyira be vannak idomítva, hogy bármit meg lehet tenni velük büntetlenül, torolatlanul?

Értesülök róla, hogy csak a családonkénti egymilliónál nagyobb tartozások esetén intézkedett az Energomur. Tudtommal létezik egy forgóalap is, amivel kompenzálhatnak elég tetemes összeget az adósságból, vagy azt nem számítják be? Meg hogy ezentúl megkülönböztetett módon járnak el. Ezt túl rég hangoztatják s csak akkor hiszem el, amikor már meg is valósították.

Elegem volt, mondtam, a kollektívbôl. De a monopolhelyzetû szolgáltatókból is.

Aktuális

Szaporodnak a magyar szakértôk. Mind többen értenek "hozzánk". Még azok is, akik ki tudja honnan kerültek tájainkra. Példa erre a Nemzeti Liberális Párt Maros megyei képviselôje, aki a múlt heti sajtótájékoztatón heves kirohanást intézett a státustörvény ellen.

Tehát ismét teljes gôzerôvel beindulhatott a nacionalista gépezet. Most éppen a státustörvény jött kapóra. Az "igazi" nacionalistáknak az a dolga, hogy sokkoló nyilatkozatokat tegyenek. Viszont vannak olyan pártok, amelyek, legalábbis a nevük után ítélve, mindennel foglalkozhatnának, kivéve a nacionalista retorikát. Ennek ellenére, mondjam így, átmentek szélsôségesbe, remélve talán, hogy "megeszik C.V. Tudor kenyerét". Ôt ismerjük, tudjuk, mennyit ér, de Isten ôrizzen a "barátoktól".

A Nemzeti Liberális Pártról van szó. Ez támadta elsôként a státustörvény kapcsán a magyar kormányt, s pocskondiázta az RMDSZ-t. Azt az RMDSZ-t, amellyel négy éven keresztül koalíciós partner volt. Akkor az érdeke úgy kívánta, hogy európai, toleráns, liberális (ál)arcot mutasson, elítélve a nacionalizmust, sovinizmust, ugyanolyan vehemenciával támadva azt, ahogyan most az RMDSZ-szel teszi.

Az említett helyi politikus sajtóközleményben mondott véleményt a státustörvényrôl. Ebbôl kiderül, hogy bántja a liberálisokat, hogy "a román hatóság nem reagál". Azért, mondják, mert " a kormánypárt feltétel nélküli kormányzási elkötelezettséget vállalt az RMDSZ-szel", s "emiatt nem kezdték meg korábban a magyar féllel az egyeztetéseket". Majd egész sor nemzetközi egyezményt sorol fel, amely "határozott elôírásokat" tartalmaz az "etnikai megkülönböztetéssel" kapcsolatosan. Ezekbôl vonják le a következtetést: Románia területén nem lehet a "magyar törvényt" alkalmazni. S közben amiatt is "aggódnak", hogy a törvény felborítja az "etnikai egyensúlyt". Ergo, "támadás a regionális egyensúly" ellen, a kormánypárt "a kommunista mentalitás" miatt határozatlan, bár Magyarország megpróbálja " elzárni Románia NATO és EU felé vezetô útját", s felhasználja az RMDSZ-t a törvény romániai alkalmazásához, ami "brutálisan ellentmond" "az országgal szembeni lojalitás" elvének.

Hát így néz ki egy igazi hozzáértô szakértôi vélemény. Nem igényel kommentárt.

Azon viszont el lehet gondolkodni, mitôl lett egyszerre Valeriu Stoica és pártja nacionalista? Ha jobban odafigyelünk, kiderül az ok is. Nincs igazi, koherens, világosan megfogalmazott, versenyképes programjuk, amivel felhívhatnák magukra a figyelmet. Enélkül pedig annyit számítanak a politikai palettán, mint papíron a... S akkor, mit tehetnek? Rólunk "szakértenek". Mindig beválik, akkor is, ha manapság kissé sokan próbálnak ebbôl élni.

Sajtótájékoztató a mezôgazdasági igazgatóságon

Szûkkörûre sikerült a tegnapi sajtótájékoztató, Timar Liviu Vatra Dorneiba utazott, ahol tanfolyamon vesz rész, dr. Mihai Tomsa mérnök, a Növényvédelmi Felügyelôség igazgatója a teljes személyzettel terepen vannak, dr. Rusu Ioan, a megyei Állategészségügyi Igazgatóság vezérigazgatója pedig szakterületén tartott ellenôrzést.

Náznán Jenô, a Mezôgazdasági Igazgatóság vezérigazgató-helyettese bejelentette, hogy a szakminisztérium június 6-án felfüggesztette az idei 196-os számú minisztériumi rendeletet, miszerint nem vásárolhatók mezôgazdasági felszerelések, traktorok állami támogatással. A miniszter akkori vélekedése szerint az intézkedést azért érvénytelenítették, mert az e célra elkülönített 800 milliárd lej elfogyott. Idôközben sikerült pénzalapot teremteni az állami támogatással vásárolandó mezôgazdasági gépek fedezésére. A Népújság érdeklôdésére Náznán Jenô elmondta, hogy a rendelkezés elôírásai változatlanok: az állam a gép forgalmazási árának 55%-át fedezi, a vásárlónak a 45%-át kell kifizetnie, akár kölcsönbôl, vagy hitelbôl. A miniszter kérte a megyei igazgatóságokat, hogy fokozott figyelemmel és alaposan készítsék elô a kérvényezôk iratait. Az igénylôknek három alapfeltételnek kell eleget tenniük: legkevesebb 50 hektáros területen kell gazdálkodniuk (saját tulajdonban, bérben, társulásban); bizonyítaniuk kell, hogy alapfoglalkozásuk mezôgazdálkodó; garanciát kell felmutatniuk, hogy a 45%-os arány értékét képesek kifizetni. A minisztérium a további állami támogatásokhoz szükséges pénzalapokat a volt ámv-k privatizálásából és az állami földek bérleti díjaiból teremti elô. A megyénkben igényelt további 14 milliárd lej folyósításának határidejérôl a vezérigazgató-helyettes kijelentette: a minisztérium errôl tájékoztatja majd a megyei igazgatóságokat.

A június 1–23-a közötti idôszakban 16 esôs napot jegyeztek. Dicsôszentmárton övezetében, Bábahalma – Zágor környékén a vihar és jégverés összesen 2650 hektáron károsította a kultúrnövényeket, 13,4 milliárd lej értékben. A kultúrnövények helyenként teljesen kipusztultak, a kár a fenti összértékbôl 6,3 milliárd lej. A megye más övezeteiben a 16 napos csapadékos idôjárás kedvezô volt a kalászos gabonáknak. A talaj nedvességtartalma megfelelô. Amennyiben az idôjárás kedvezô, meleg marad, négy-öt nap múlva elkezdôdhet az árpa aratása. A rendelkezésre álló elôkészített arató-cséplô gépek számát figyelembe véve, az árpa betakarítása öt nap alatt elvégezhetô. A kombájnok kapacitása lehetôséget ad arra, hogy a 40.168 hektáron termesztett búzát – száraz idôjárás esetén – két hét alatt learassák és raktározzák.

Náznán Jenô tolmácsolta dr. Tomsa Mihai mérnök, a Növényvédelmi Felügyelôség igazgatójának üzenetét: kérik a gyümölcstermesztôket, hogy amint felfedezik nagy növényeiken a baktériumos tûzelhalás (a nagy növények HIV betegsége) jeleit, azonnal tájékoztassák a helybeli mezôgazdasági kamara szakemberét, vagy a Növényvédelmi Felügyelôséget.

A régóta halogatott Marosvásárhely–Budapest nemzetközi légi járat beindítása érdekében tett a magyar fôvárosban villámlátogatást Virág György, a megyei tanács elnöke és Stefan Runcan, a vidrátszegi repülôtér parancsnoka. A MALÉV és a magántulajdonban lévô Carpathian Air légitársaságok képviselôivel tartott megbeszélésen az utóbbi vállalta, hogy azonnal megindítja a menetrendszerû járatokat, amint a bukaresti Szállításügyi Minisztérium engedélye megérkezik. Kérdésünkre, a konkrét dátumról Kocsis Róbert, a megyei tanács szóvivôje nem tudott beszámolni, mint ahogy az sem derült ki, hogy a MALÉV, amely júliusra ígérte a járatai indítását, most miért lépett vissza. A legújabb változat szerint a járat talán szeptemberben indulhat, s azt az elképzelést sem vetették el, hogy amíg az utasok megismerik és megszokják, az érdekelt környezô megyék gépenként két-két helyet megvásároljanak, hogy az üzemeltetô veszteségeit átvállalják.

A regionális fejlesztéshez kapcsolódik, hogy szombaton Nagyváradon három pártot – RMDSZ, PNL, PSD – képviselô 18 román parlamenti képviselô, köztük többen Maros megyébôl, és 12 magyar országgyûlési tag megegyezett abban, hogy az Erdélyt átszelô autópálya ügyében fognak közösen lobbizni. Mint ismeretes, a jelenlegi kormány egyértelmûen az Arad–Déva–Râmnicu Vâlcea vonalat részesíti elônyben, elhanyagolván Erdély északi részét. A tanácskozáson részt vevô képviselôk szerint a Nagyvárad–Kolozsvár–Marosvásárhely–Se gesvár–Brassó sztrádának prioritást kell nyernie, s megvalósításáért minden eszközt igénybe vesznek.

Szintén a regionális fejlesztés része a vidrátszegi repülôtér körzetében létesítendô ipari park terve. A megvalósításhoz szükséges pénzalapokat a PHARE-program keretében nyújtanák, a központi fejlesztési régión keresztül. Hogy a projekt kidolgozásában segítséget nyújtson, Marosvásárhelyen tartózkodik James Garnier PHARE- szaktanácsadó, aki ingyenes tanácsadási feladatokat vállalt fel ebben a kérdésben.

(MTI) Goran Persson, az Európai Unió soros elnöki tisztét ellátó svéd miniszterelnök vasárnap Bukarestben kijelentette, hogy a lehetô legrövidebb idôn belül kapcsolatba lép a magyar külügyminiszterrel a státustörvény elfogadását követô helyzet tisztázása érdekében.

A svéd kormányfô azzal a céllal érkezett vasárnap a román fôvárosba, hogy aláírja a Svédországgal szemben több mint fél évszázada fennálló román államadósság rendezésérôl szóló megállapodást.

A megállapodás aláírását követôen Persson a román miniszterelnöki hivatalban tartott sajtótájékoztatón újságírói kérdésekre válaszolva leszögezte: az Európai Unió tagállamainak és a tagjelölteknek egyaránt elôzetes konzultációk után kell döntéseket hozniuk, hogy ne okozzanak gondot a többi államnak.

Fontos, hogy a szomszédos államok konzultációkat folytassanak egymással és ilyen döntések esetén együttmûködve cselekedjenek – fogalmazott a svéd miniszterelnök.

További tárgyalásokra van szükség a román kormánnyal egy új készenléti hitelkeret-megállapodás megkötéséhez – jelentette be Neven Mates, az IMF tárgyalóküldöttségének vezetôje hétfôn Bukarestben.

Neven Mates jelezte, hogy a megbeszélések újabb fordulója augusztus vége felé kezdôdik, s ezen a jövô évi román költségvetés lesz az elôtérben.

A készenléti hitelkeret-megállapodás tetô alá hozatalának fô akadálya az állami vállalatok privatizációjának késése, különösen az energiaszektorban. A valutaalap rámutat, hogy az állami vállalatok által felhalmozott adósság gerjeszti az inflációt, másrészt viszont a kormány törekvése, hogy az energiaárak szinten tartásával csökkentse az inflációs nyomást, tovább növeli az állami vállalatok adósságait.

További inflációgerjesztô tényezô, hogy a közületi szektorban a béreket a fogyasztói árak emelkedéséhez kötik, még a veszteségesen mûködô vállalatok esetében is.

A kormány hivatalos prognózisa szerint az infláció üteme az idei év végéig 30 százalékra süllyed a tavalyi 40,6 százalékról.

A Nemzetközi Valutaalap küldöttsége tehát úgy távozott Bukarestbôl, hogy nem sikerült érdemi haladást elérni az újabb készenléti hitelrôl folytatott tárgyalásokon. A nyitott kérdések változatlanul ugyanazok, mint amelyek a tárgyalások elôtt voltak. Bár abban egyetértés született, hogy az idei költségvetés hiánya a GDP 3,5 százalékának megfelelô lesz, az IMF kétli, hogy ezt a hiányt finanszírozni lehet a kormány tervezett pénzügypolitikájával és eurokötvények kibocsátásával.

Az IMF szerint feltétlenül szükség van a költségvetési kiadások csökkentésére, az adókból és az illetékekbôl származó bevételek növelésére. A valutaalap nehezen ugyan, de elfogadta a közvetlen külföldi beruházásoknak tervezett kedvezményeket, mivel azok csak a jövô év elejétôl lépnének életbe, de ellenzi a kis- és közepes vállalkozásoknak már biztosított kedvezményeket.

Változatlanul áll az óriási méretû költségvetési kintlévôségek ügye: az IMF-nek ezúttal is csak azzal az ígérettel kellett megelégednie, hogy a kormány szigorítani fogja a pénzügyi fegyelmet. Az ígéretekkel szemben viszont az a tény áll, hogy a kormány átütemezi az állami vállalatok adósságait.

(MTI) Vezetéknév, keresztnév és születési évszám alapján lehet keresni abban az internetes adatbázisban, amely több mint 26 ezer magyar, a volt Szovjetunió területén meghalt hadifogolyról tartalmaz csaknem biztosra vehetô információkat – hangzott el az adatbázist elkészítô KFKI ISYS és a magyar Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattárának múlt heti sajtótájékoztatóján.

Az interneten a http://www.hadifogoly.adatbanyaszat.hu címen és a központi irattárban is megtalálható adatbázist az Oroszországból származó, mintegy 58 ezer elhunyt magyar nevét és halálának körülményeit tartalmazó listák, valamint a második világháborús magyar nyilvántartás számítógépes összevetésével készítették el a KFKI ISYS szakemberei.

A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy az orosz és a magyar adatok összehasonlítása számítógépek nélkül hosszú évek alatt is lehetetlen feladat lett volna, így a központi irattárnak hatalmas segítség volt az informatikai cég ingyenes munkája.

Az orosz adatokat elôször cirill betûkrôl kellett átírni, figyelemmel arra is, hogy a korabeli adatrögzítéskor rengeteg névelírás fordulhatott elô.

A szakemberek egy adatbányászati módszert, az úgynevezett linkanalízist használták az adatok összehasonlítására.

Az így elkészült adatbázisból 26 ezer hadifogoly nyughelyérôl és halálának idôpontjáról szerezhetnek ellenôrzött információkat a hozzátartozók.

A bázis tartalmazza a mintegy 58 ezer orosz adatot is.

Bús Jánosnak, a központi irattár igazgatójának ismertetése szerint a második világháborúban, illetve az azt követô években magyar katonák százezrei hulltak el a harcokban vagy hadifogságban a volt Szovjetunió területén. A több mint 700 ezer magyar katonából 300 ezer soha nem térhetett haza. Az odaveszettek adatai évtizedekig egyáltalán nem voltak hozzáférhetôk, az orosz állam 1997-ben adta át hivatalosan a Honvédelmi Minisztériumnak az oroszországi irattárakból elôkerült hadifogolylistákat.

Mint mondta, több százezer ember nem fogja megtudni, hol van eltemetve a hozzátartozója, de az is nagy eredmény, hogy ennyi adatot sikerült most hozzáférhetôvé tenni.

Czigány István, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum megbízott igazgatója elmondta, hogy súlyos létszámhiánnyal és anyagi gondokkal küzd az intézmény, hiszen a Honvédelmi Minisztérium 35 százalékos létszámleépítést hajtott végre, a költségvetési támogatást pedig radikálisan megvonta.

(MTI-Panoráma) Amikor az Európai Unióban a mai napig komoly viták folynak a jövôre bevezetendô közös pénzrôl, az euróról, és az "eurózónáról", az egységes európai valuta hívei egy másfél évszázados támogatót hívhatnak segítségül: nem kisebb személyiséget, mint Victor Hugót, aki költôi és regényírói munkássága mellett aktív politikus és közíró is volt.

A Nyomorultak szerzôje egy 1855. február 24-én, az 1848- as párizsi forradalom évfordulójára készített beszédében már felvetette egy olyan közös kontinentális fémpénz létrehozását, amelynek "tôkealapja az egész Európa, mozgatója pedig 200 millió ember szabad tevékenysége" lenne.

Hugót, akit 1848-ban konzervatív képviselônek választottak, 1851. december 2, Louis-Napoléon Bonaparte, az általa gyûlölt késôbbi III. Napóleon államcsínye után kitiltották Franciaország területérôl. Az angol-normann Guernesey szigetén töltötte számûzetését, amely írói-gondolkodói szempontból viszont élete egyik legtermékenyebb korszaka volt. Nemcsak a tehetségtelen, hatalmi mániás új császár ellen írt dühödt cikkeket és nagy költeményeket (köztük a Bûnhôdést), hanem itt kezdett elmélkedni az európai egység egyik legfontosabb gyakorlati eszközérôl is. "Ez a pénz helyére léphetne a mai összes abszurd pénzválasztéknak, eltûnnének az uralkodók, a nyomor figuráinak arcképei, eltûnne az elszegényedésnek számos eszköze. Ugyanis a pénzügyi jövésmenésbôl minél többféle létezik, annál több az akadály, minél több az akadály, annál kisebb a forgalom. A pénzügyekben, mint minden másban is, a forgalom maga az egység" – írta a francia költôóriás. És Hugo még tovább ment: "A földrész egyetlen néppé válik – nem lesznek határok, vámok, kényszerek, csak a szabad kereskedelem".

Vajon, ha Victor Hugo 2002 januárja után reinkarnálódna, elégedett lenne-e az euró mûködésével, vagy elégtelennek tartaná-e az integrációt? A nagy eszményképe, I. Napóleon által megkezdett jogi egységesítési törekvések viszont alighanem örömmel töltenék el a lelkét.

A középiskolások szexuális nevelését célul tûzô Vision 2000 elnevezésû program, amelynek keretében az elmúlt idôszakban megyénk tíz líceumában és szakközépiskolájában tartottak szexuális felvilágosító órákat, immár két éve mûködik sikeresen. Mint többször beszámoltunk róla, a külföldi szervezetek, alapítványok által támogatott Vision 2000 program négy évre szóló terv, mely tartalmazza azokat az alapismereteket, amelyeket egy középiskolás diáknak tudnia kell az egészséges életmódról, a szexuális élet fontosságáról, a különbözô betegségek és a nemkívánt terhesség elleni védekezésrôl. A program megyei felelôse Oltean Ana- Maria orvosnô, akinek vezetésével az elmúlt idôszakban számos megyeszékhelyi, nyárádszeredai, bándi, szászrégeni és segesvári önkéntes tanár és IX.-es diák készült fel az osztályfônöki órák keretében tartott felvilágosító elôadásokra. A program következô lépéseirôl beszámolva az orvosnô elmondta, hogy a nyár folyamán újabb tanár- és diákcsoportoknak – minden tanintézménybôl 2-2 tanár, és 3-3 tanuló – szerveznek felkészítô táborokat. Szeptemberben a tanárok és programszervezôk azokkal a szülôkkel találkoznak, akik gyerekeinek felvilágosító órákat tartanak az elkövetkezô tanévben. Ezek az ismerkedô-tájékoztató rendezvények azért fontosak, hogy a szülôk megértsék a szexuális felvilágosító órák fontosságát és lényegét. Oltean Ana-Maria arról is beszámolt, hogy a négy évig támogatásban részesülô Vision 2000 program fô célkitûzése, hogy a szakminisztérium elfogadja a programot, s választható tantárgyként bevezesse a tantervbe.

A Vision 2000 program részeként a Marosvásárhelyi Napokon önkéntes diákok a programról, a fogamzásgátló módszerekrôl, eszközökrôl, a SECS (Societate de Educatie Contraceptiva si Sexuala) rendelô tevékenységérôl, szolgáltatásairól szóló szórólapokat fognak osztani a jelenlevôknek.

Az elmúlt héten a megyei tanfelügyelôségen kifüggesztették az üres pedagógusi állásokat, amelyeket a július 16-17-én kitûzött versenyvizsgán töltenek be. Az óvónôknek, tanítónôknek, tanároknak július 3-ig kell beiratkozniuk a vizsgára. Mivel a fôiskolák és egyetemek idei végzôsei is részt vehetnek, számukra július 13-ig hosszabbították meg a határidôt. Mint ismeretes, a versenyvizsgára a lakhelytôl és a jelenlegi munkahelytôl függetlenül bárki jelentkezhet, és az eredmények függvényében nyeri el az állást.

Magyartanároknak fôleg vidéken vannak állások, szám szerint 32 – tájékoztatott Farkas Ernô tanfelügyelô. Amint elmondta, évek óta magyartanár-hiánnyal küzdenek a nagyobb vidéki települések, mint például Szováta, Dicsôszentmárton, Sármás, Bánd vagy Radnót is. Sok üres hely van továbbá a megyeközponthoz közeli településeken, de távolabb is.

Az óvónôk és tanítónôk számára 13 hely van városon és 20 falun, a tanítók 5 városi és 11 vidéki állásra pályázhatnak. Amint Kovács Júlia tanfelügyelô beszámolt, azokat az állásokat hirdették meg a versenyvizsgára, ahol legalább négy évig biztosított a tanuló- utánpótlás. A többi szakoktól eltérôen az óvónôknek és a tanítónôknek a magyar nyelv és irodalom mellett románból is vizsgázniuk kell. Az írásbeli dolgozatokat az idén is egyetemi tanárok javítják.

Csaknem kétórás énekes, hangszeres szórakoztató muzsikában részesültek mindazok, akiket nem csak a zene, hanem a jó értelemben vett kíváncsiság is ösztönzött szombaton délután arra, hogy a marosvásárhelyi zsidó hitközség meghívására, Iskola utcai templomukba menjenek. Ugyanis mind a vastaps, mind a repeta jelezte, ki ezt tette, jól tette! A hitközségnek és egyben városunk zenebarátainak, illetve az izraeli Arad nevet viselô vegyes karnak és a szájharmonika-együttesnek a találkozása kimondatlan is visszajelzéséül szolgált annak, amit adott pillanatban Szászrégen egykori szülöttje, a ma izraeli Meir Rosen meggyôzôdéssel állított az ott élô, a világ több mint 70 országából megtelepedett 6 millió nemzettársának a nevében is: Az énekben, a zenében az emberi lelkek valóban egymásra találnak. Amint Sauber Bernardtól és Ausch Sándortól, a hitközség elnökétôl ill. egyik tagjától - román és magyar nyelven köszöntötték a vendégeket, jelenlévôket - megtudtuk, a vegyes kar valójában a Pitesti-en megrendezett nemzetközi fesztiválra érkezett, de anyagiakat nem kímélve, a ZENE küldötteiként, az említett Meir Rosen úrnak, Meira Simhi karigazgatónak, valamint a romániai turné igazgatójának, Homski Perla asszonynak köszönhetôen ellátogattak városunkba is. A már 25 éve mûködô, az utóbbi 21 esztendeje a David Waldman - a Londoni Királyi Zenekollégium abszolvense - dirigálta énekes együttes kilencedik alkalommal jár már külföldi dalos körúton. Felléptek az AEÁ-ban, Angliában, Spanyol-, Francia-, Olasz-, illetve Magyarországon, továbbá Skandináviában, Ausztriában, Svájcban, természetesen, otthon, az izraeli Aradon, az ország legszámottevôbb fesztiválján is. A fiatal - 1962-ben alapították mindössze az ország déli részén, a Holt-tenger közelében Neghev tartományban - Arad városának dalosai nemcsak mûfajilag gazdag mûsorral lepték meg a hallgatóságot, hanem különbözô népek szebbnél szebb dalaival: kevésbé ismert illetve népszerû angol, francia, olasz, görög, román dalban, sôt, tetszetôs filmzenében is gyönyörködhettünk a jiddisen és izraelin kívül. Ami pedig az említett hangszeregyüttest illeti, mûsora a zenés-dalos délután attrakciójának bizonyult. Három elegáns, rokonszenves úriember játszott nálunk is kedvelt, népszerû fúvós hangszeren, szájharmonikán. Bírják szusszal, bírják tüdôvel - immár 13 éve alakult a trió - és arcukról valósággal "lerí" a muzsikáló kedv… Sajnálatosan rövid elôadásuk is igazolta, bizony sokra képes ez a zeneszerszám. Nem csak izraeli dalokat, szép, lírai zsidó énekeket, klasszikus könnyûzenét tolmácsoltak, hanem különbözô nemzetek ritmus- és dallamvilágából is "fújtak, szívtak" néhányat.

Nemrég olvastam újra a könyvtáralapító gróf Teleki Sámuel egyik levelét a dr. Deé Nagy Anikó gondozásában megjelent Téka-kötetbôl (Teleki Sámuel és a Teleki Téka, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1976). A gróf 1817. szeptember 7-én keltezte sorait. A címzés:
"Bibliothecarius Kelemen Márton Úrnak". "Kedves Kelemen Uram! Örömmel értesültem, hogy nincsen kár a könyveimben, és bízom a Kegyelmed hívségében és szorgalmatos gondviselésiben, hogy ezután sem leszen; melyre nézve is recomendálom Kegyelmednek: hogy a Bibliothecám Törvényeit szorosan observálja, és az olvasókkal is observáltassa, hogy el ne rongálják azokat a drága könyveket. Vigyázzon Kegyelmed arra is, hogy culter flaccianus vagy piceata manus ne férjen a Könyveimhez. A számtartó pedig szorgalmatosan sepertesse a kéményeket, kürtôket, vigyázzon az istállóban is a pipázásra, gyertyára, hogy tûz ne támadjon."

Culter flaccianus ollót, piceata manus enyveskezû embert jelent. Teleki Sámuel 1739. november 17-én született, 83 évesen halt meg, 1822. augusztus 7-én. Marosvásárhelyi Könyvesháza 1802 ôszén nyílt meg. Kelemen Márton elôbb a könyvtáros mellett mûködô írnok, majd 1817-tôl haláláig a Teleki Téka rendes könyvtárosa volt. Nagyernyei elônévvel emlegetik. 1796-ban született, 1851-ben meg is halt.

Tûzzel játszadozók, ollósok, enyveskezûek ma is vannak. Szerencsére Kelemen Mártonok is. Egyikük, az ernyei iskola kis néprajzi múzeumának a gondozója: itt áll, és éppen kincseit mutogatja.

Meglepetésszámba menô koncert elôzi meg kedden este 7 órától a Kultúrpalota nagytermében a filharmónia csütörtöki évadzáró hangverse-nyét. Nem szimfonikus hangversenyrôl, érdekes hangszerrecitálról van szó. Amint Vasile Cazan mûvészeti igazgatótól megtudtuk, a januárban nálunk járt Thomas Flynn amerikai karmester ötlete volt. Amennyiben, mint momdotta, június végén vissza tud térni városunkba, úgy szívesen bemutatná közönségünknek is a Philadelphia állambeli pittsburghi Southminster presbiteriánus templom kézi harangjátékosokból álló együttesét. Azóta leveleznek, sôt, a karmester a vokálszimfonikus hangverseny mûsorát is elküldte már. Természetesen, nem kifejezetten harangjáték - irodalomról, klasszikus szerzôk darabjainak átírásáról van szó. Olyan mûvekrôl, melyeknek hangszerelését is maga a karmester végzi. A fennállása óta eltelt csaknem 32 év alatt nemcsak Európát, néhány állama kivételével a teljes AEÁ-t is bejárták, illetve a volt Szovjetunióban, továbbá Észak- Amerikában is felléptek. A templom harangjáték- együttese nem csak a templom, a gyülekezet, hanem maga Pittsburgh ill. külvárosa, Mt. Lebanon - itt épült tulajdonképpen a templom 1928-ban - egyházi, vallásos, szociális, mûvelôdési-kulturális életébe is bekapcsolódik. Mûfajgazdag mûsorukban harangjáték-feldolgozások, himnuszok és spirituálék valamint a teljes harangegyüttes által megszólaltatott, énekszólóra, fuvolára és harangokra írt muzsika is hallható.

Érdeklôdéssel várjuk hát az óceánon túlról a Bolyaiak városába repült csengôket, harangokat.

Tárca

Két éve talán a Pascalné ajtaja elôl tûnt el négy kisebb varrottas, az ötödikrôl. A tolvaj felmegy a tizedikre, ott kiszáll, és azt játssza, hogy Lopakodó. Amint valamit elkap, máris csombolyítja össze, és le a lifttel, sejehuja hopp.

Ez a Kreutzer úr olvasata. Fél éve sincs, a Bogátiné lányának a fél hozománya tûnt így el.

A tolvaj mindig akkor jön, mikor csepeg a lépcsôház.

Cutuneanu asszony a leöntôben porolta, majd rázta a szônyeget a férjével. Cutuneanu úr kinézett az udvarra; a Marin bá' kocsmája elôtt a teraszon már verik a blattot a törzsasztalnál. Behordta a nehezebbik rongyot, s ereszkedett is alá. - Elbírod a többit - mondta szelíden. Asszonya csak szuszogott s verte egymáshoz a lábtörlôket. Az ura hatalmasat tüsszentett.

De a lift bizony felvitte ôt a kilencedikre. Ott beszállt egy kellemes (somkóró) illatú úr, nagy vigéctáskával.

Máig röstelli, tulajdon cuccait sirítette el a gazember.

Mert a világ, az romlandó. Meg lehet kockáztatni, attól sem változott volna meg, ha például Kleopátrának rövidebb az orra.

A lépcsôházban viszont máig a lépcsôkarfán szárítják a frissen mosott terítôket, szônyegeket a lakók. Nincs olyan nap, hogy valami ne csepegne vagy csurranna fentrôl.

Violeta Bondea kisasszony nem szándékszik beköltözni. Voltaképpen Titi Zillman bonyolította le az üzletet egy ingatlaniroda közvetítésével. Elsô emelet, három szoba, kiadható.

Erre járt, csupa egyedül, a kíváncsiság nem hagyja nyugton. Most megnézi, mit kapott.

A tizediken Bordosék festették (vagyis mázolták) a kisebbik szobát. Bordosné kirakta a perzsát a karzatra.

A fia meg a fiának a barátja dolgozott serényen. Két zene ment, az ifjak egyik helyi adót bôgették, Bordosné meg a vásárhelyi szívküldit hallgatta szerelmesen.

Nem hangzavar, harmónia. Erre mondaná a tihanyi ekhó, hogy Beethoven olyan süket volt, hogy azt hitte, festô.

És valaki elviszi a perzsát.

Hiába csôdíted össze a lépcsôházat, járod végig a szomszéd lakásokat (a gyanú bárkire terelôdhet), se perzsa, se tolvaj.

Violeta Bondea kisasszony orrát fogva lépett a négyesbe.

Telepi szag meg bûz, nem lehet körülírni. Hallomásból tudta, a régi lakó eladósodott, egyszer csak meghalt.

A bútort elhordták, a lakásban nem lakik senki. Vagy talán mégis. Az egyik szoba zsúfolva különféle szônyegekkel. A fürdôszobában pedig...

A kisasszony gyorsan visszazárta az ajtót, azonnal hívta Titi Zillmant, az meg a rendôrséget.

A kádban egy perzsa ázik, 2,4 kg-os, SPÓR takarékos mosóporral oldott vízben. A por foszfátmentes, fékezett habzású, kézi és gépi univerzális. Negyven fok Celsiuson vasalást nem igénylô pamutot, szintetikus kevert szálú textíliát, hatvan fok Celsiuson fehér és színes pamut ruhát, huszonöt fok Celsiuson fehér pamut és len anyagot moshatunk patyolatra a környezetbarát termék segítségével. Titi Zillman tud magyarul, tolmácsol a nyomozónak.

A perzsa alatt pihenô úrnak bármily hômérséklet megfelel. Átkutatják ruházatát. A Tarabos duhan feliratú pléh dobozkán kívül semmi sincs nála.

A vizsgálat aztán kideríti: megfojtották. Mielôtt még ideje jutott volna megfulladni.

Az ösztön merev lefutású cselekvéssorban elégül ki, idéztem Mohás Líviát, amikor elbeszéltük a dolgot, de ebbôl nem lett nagyobb baj. Kicsengették a szomszéd fiát, virággal, ajándékkal köszöntöttük, ettünk és ittunk, és errôl folyt a szó. Közben az jutott eszembe, hogy né, a Sibianu házaspárt kivéve mindenkinek rossz a foga.

Nekem is.

Segesvártól délre az út a Királyföld szíve fele, gazdag dombok, kövér legelôk, rendezett gyümölcsösök, sûrû erdôparcellák között kanyarog. A településeken magas homlokzatú kôkapus házak tömött sora. Szász vidék. Volt valamikor. A romlás jelei már távolról feltûnnek. Elhagyott iskolaépületek, repedezett falú vártemplomok, deszkázott ablakú, hajdan büszke házak.

Apoldon most csak egy idôs, beteg szász néni maradt, akit Németországban élô gyerekei tartanak el. A községbôl a legtöbben 1985–1986-ban költöztek vissza oda, ahonnan valamikor a 13. században ide telepedtek. Valamikor a település 80 százaléka volt német ajkú. Akik közülük itthon maradtak a változásokig, utána ôk is mind elmentek. Most a község 82 százaléka roma, a többi ortodox. Két tucat magyar család is él itt, többnyire vegyes házasságban. A régi rendszerben elvették a kitelepedôk földjét és házát. Az elôbbi az állami gazdaság, az utóbbi a néptanács tulajdona lett. Az ÁMV ma sem akar lemondani a jó termôföldekrôl. Ragaszkodnak hozzájuk, mint a sajátjukhoz. A házak közül többet bérbe adtak.

Gazzal benôtt út végén dombok közé húzódva: Szászdálya és Volkány. Szellemfalvak. Volkányban foghíjas, örökre bezárt zsalugáteres, omladozó házak között járunk. Vannak rendezett, de szegényes háztáji gazdaságok is. Az élet csak piszmog a településen. Délben óriási csend nehezedik a tájra. Egy kisebb dombról templomtorony vigyázza az utcákat. Udvarán hatalmas paplak. Falait, padlóját is kikezdte az idô. Fiatalok ügyködnek egyik helyiségében. Az ablakkeretre nejlonfólia kerül. Birtokbavétel. Hogy legyen nekik is közösségi termük, ahol összegyûljenek. A templomajtó zárva. A kulcs Moraru Aurel falufelelôsnél. Elôkerül a kulcsgazda. Készségesen elvezet. Két szekérkeréknyi, terméskövekbôl kirakott bejárón jutunk be a mindössze 20 lépésnyi hosszú, néhány láb széles, talán Árpád-kori templomba.

– A segesvári evangélikus egyházközség lemondott róla, ide adták a kulcsot. Elvitték az orgonát és a harangokat. A többivel már nem törôdnek. Kértük az ortodox híveknek, nem adják. Most az idô dönt sorsáról – mondja idegenvezetôm.

Festett kazettás mennyezetes és karzatos mûemlék gyöngyszem. Kopott minták között évszámok: a mennyezetet 1682. december 11-én szentelték fel, a karzatra római számokat véstek – MDCCLXI XIV –, az oltáron többek között az 1764-es esztendô van felírva. A szószék naiv kialakítása a késô középkor stílusjegyeit viseli. Ami könnyen mozdítható volt, azt mind elvitték. Az igehirdetô tábla helyén üres lyuk tátong. Az elôtérben ravatal. Ezt nemrég még használták a szászok. Az asztallap alatt – szokásuk szerint – idôszakos bérlôjének neve, születési és elhalálozási dátuma. Furcsa krónika. Nem sok üres hely maradt. Követjük útjukat. A szász temetô fele megyünk a romok útján. Valamikor itt is szász házak álltak. Elgazdátlanodásuk után bérlôjük nem akadt, így eladták építôanyagnak. Csak egy düledezô, sehova se vezetô kapu, ég felé tartó lépcsôsorok sejtetik, hogy egykor itt otthon volt az élet. Ágakból készített kapun lépünk be a temetôbe. Teraszokon sorba állított sírkövek vannak. Csak az egyik sor gondozott. Ezeket a nyughelyeket még felkeresik hazajárók. A többit benôtte a fû, a bokrok. Sokukon már a név sem olvasható. Szép hely, rálátni innen az egész falura.

– Ha lenne pénz, ismét magára találna, fejlôdne a település, mert az emberek gazdálkodnak, próbálkoznak, de ez nem elég a felemelkedéshez – mondja Moraru Aurel. Ha visszajönnének a szászok… – fûzi hozzá elgondolkodva.

Olvasom az egyik meghajolt sírkövön a még látszó gót betûs feliratot: … ruhet. Nyugszik.

Ez MÁR csak múlt, csak történelem.

I. Vajdaszentiványi Napok

A néptáncosairól, zenészeirôl és hagyományôrzô tánctáborairól neves Vajdaszentiványon az elmúlt hétvégén elsô alkalommal tartottak falunapokat, amelynek a megszervezését a helybéli Zichy-Horváth Egyesület és a helyi polgármesteri hivatal vállalta.

Szombaton délután a falunapok helyszínéül kijelölt kultúrotthon és kastély udvarán közel félezer helybéli és elszármazott gyûlt össze. A kétnapos rendezvényt Faragau Petru polgármester és Dani József alpolgármester nyitotta meg, az egyesület részérôl Nagy Erika titkár üdvözölte a helyieket és vendégeiket.

A falu történetérôl Bíró Donáth és Samu Pál szászrégeni tanárok tartottak elôadást a klasszicista stílusú mûvelôdési házban. A kastéllyal egy udvaron levô, a helyiek által hosszú kastélynak nevezett épület két szobájában az egyesület Falumúzeumot rendezett be. Az itt látható tárgyakról, összegyûjtésükrôl és további sorsukról Nagy Erika számolt be.

– Az egyesület egyik fô tevékenysége a kultúra kutatása, tanulmányozása, a hagyományôrzés. A szombaton megnyitott falumúzeumot is ilyen célból állítottuk össze. Azt akartuk, hogy a még meglevô régi tárgyak, bútorok, keresztszemes terítôk, függönyök, népviseleti darabok méltó helyre kerüljenek. Házról házra járva gyûjtöttük össze az itt látható edényeket, képeslapokat, terítôket. Sokan a padláson tárolt, rég elfelejtett tárgyaikat adták ide, voltak olyanok is, akik a kiállítás megtekintése után ajánlották fel, hogy hoznak egy-egy régi darabot. Azt szeretnénk, ha a falumúzeumot állandósítani tudnánk, ám egyelôre csak annyit sikerült elérnünk, hogy az augusztusban tartandó tánctáborig itt maradhat a hosszú kastélyban.

A szervezôk nagy örömére a Vajdaszentiványi Napokra, különösen az elsô napra, nem csak az elszármazottak, hanem a volt tanítók, tanárok, a faluban valamikor dolgozó személyek is eljöttek.

S aki eljött, jól érezhette magát. Akár a Horváth Károly, helyi születésû gróf nevét viselô, elemis diákokból álló helyi cserkészcsoport felavatásán vett részt, akár a szabadtéri színpadon fellépô vajdaszentiványi gyerek-, cigány- és felnôtt- tánccsoport elôadását tapsolta meg, akár a szombat esti bálban ropta a táncot a Horváth Mihály és zenekara által biztosított zenére.

A változó, többnyire viharos idô ellenére, vasárnap is sokan voltak a rendezvények helyszínén. A program ökumenikus istentisztelettel kezdôdött, amelyen a helyi református, ortodox és adventista lelkészek hirdették az igét, majd az ebédszünet után a helyi táncosok mellett a gernyeszegi Sebes és Nefelejcs csoportok, a marossárpataki, körtvélyfáji magyar és cigány, valamint a kisfülpösi és dédabisztrai román csoportok tagjai léptek fel. S nem maradtak el az utcák közötti futballmérkôzések és más szórakoztató vetélkedôk sem. Együtt versenyzett, tapsolt és táncolt a falu apraja-nagyja.

Az elsô alkalommal megrendezett, s a résztvevôk által sikeresnek tartott Vajdaszentivány Napok a Szent Iván máglyájának keresztelt tábortûz körüli mulatsággal, a viszontlátás reményében zárult.

Vasile Moldovan mérnököt, az iskolaközpont igazgatóját kértük meg, mutassa be a tanügyi intézetet, amelyet három éven át aligazgatóként, az utóbbi öt évben igazgatóként irányított.

– A Traian Vuia Iskolaközpont a 70-es években Marosvásárhely és a megye legerôsebb ipari tanintézete volt. Az oktatási központban tanult és formálódott nagyon sok, ma már kiváló szakember, akik a mechanikai, elektrotechnikai szakterületek jeles képviselôi. A jelen idôszakban a nálunk végzettek közül sokan cégvezetôk, avagy sikeres vállalkozók. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ebben az iskolában kezdte pályafutását több, kitûnô pedagógus, tanár. Mindannyian tevékenységükkel és személyiségükkel járultak hozzá az oktatási intézmény hírnevének öregbítéséhez.

Oktatói tevékenységemet 1987-ben kezdtem Marosvásárhely egyik líceumában. Idejövetelemkor, 1991-ben ez a tanintézet visszaesô periódusban volt, amit a hazai gazdasági hanyatlás idézett elô. Habár a tanári közösség jól felkészült volt, az anyagi lehetôségek pedig adottak, felismertem azokban az években, hogy a hazai ipar már nem igényelte azt a munkaerôt, amelyet az iskola felkészített. Az 1993-1994-es tanévben kineveztek aligazgatónak. A vezetôtanács ülésein folyamatosan az iskola jövôjére vonatkozó lehetôségeket latolgattuk. Elemeztük a munkaerôpiac ajánlatait, tanulmányoztuk a mesterségek skáláját és olyan szakterületeket választottunk ki, amelyek részlegesen vagy teljesen kiaknázatlanok voltak. Ennek köszönhetôen jelentünk meg Maros megyében elsôként a távközlés és postai adatkezelô profil oktatásával. Kifejlesztettük a gépkocsijavítás szakmai ágazatait, ugyanis a gépparkok erôteljesen bôvülnek jelenleg is.

– Mit ajánlanak az idén végzett VIII. osztályosok számára?

– A líceum IX. osztályaiban a távközlési profilon 75 hely van, 50 román és 25 magyar nyelven; a postai távközlési profilon 50 hely (25 román, 25 magyar); ugyancsak a líceumban a mechanika profilon 50, míg az autószerelô szakon 25 a román és 25 a magyar tagozaton; a szakiskolába 125 helyet javasoltunk szakonként: autószerelô, 25 hely román, 25 hely magyar, autóbádogos és festô 25, autóvillanyszerelô 25, és a távközlési hálózati elektronista szakon 25 hely. Az inasképzôben 50 hely van autóbádogos szakon (román, magyar tagozat), autófestô 25, a gépkocsi motor-beállító szakon 25 hely. Autószerelési profillal 25 helyet javasoltunk a X., és 25-öt a XI. osztályba, a líceum esti tagozatán.

Sikerült korszerûsíteni a felszereléseinket, két autójavító mûhelyünk van, ahol bármilyen munkálatot elvégzünk. Idén januártól törvényes keretek között felkészíthetjük diákjainkat a B- kategóriájú hajtási jogosítvány megszerzésére. Három Dacia gépkocsival rendelkezünk, jövôre tehergépkocsit szeretnénk vásárolni, hogy diákjaink a C-kategóriára is vizsgázhassanak. A legmodernebb közúti közlekedési és autóismereti kabinettel rendelkezünk, büszkék vagyunk a távközlési multimédia kabinetünkre is. A beiskolázási tervet a tavaly elôször valósítottuk meg. Sajnos nem sikerült felépíteni a sporttermet.

Célkitûzés: a turizmus fellendítése

Dorin Danesan polgármester a Szövetség Romániáért párt színeiben foglalta el egy évvel ezelôtt Segesvár polgármesteri székét, felváltva a két mandátumot megért PUNR-s majd késôbb PDSR-s Stefanescu Constantint, aki területi kormányellenôr lett. A parlamenti választások után, látva a politikai erôviszonyok alakulását, a Küküllô-parti város polgármestere is váltott: a kormánypárt tagja lett. Azzal a kérdéssel fordultam hozzá, vázolja fel egyéves tevékenységének eredményeit.

– Választási kampányomban célkitûzésként a turizmus fellendítését tartottam a legfontosabbnak, hiszen Segesvár gazdaságát adottsága miatt csakis ezen keresztül lehet fellendíteni. Létrehoztunk egy turizmusfejlesztô irodát és alapítványt. Ez utóbbin keresztül pénzösszegeket szeretnénk gyûjteni támogatóktól, különbözô pályázatok által, amit a város turisztikai látványosságainak a karbantartására, fenntartására, reklámanyagokra szeretnénk fordítani. Ezenkívül európai uniós alapokat tervezünk megpályázni, amivel felújítjuk a várat. Eddig még ilyen jellegû terv nem készült a városban. Ezt a célt szolgálja a sokat mediatizált Drakula Land is. Ez óriási beruházás lesz. Mintegy 60 hektáros területen három tematikus parkot létesítenek. Az egyik a Drakula-mítoszról szól, a másik vadnyugati hangulatot árasztó lesz, míg egy harmadikat egészen más témával képzelt el egy osztrák beruházó. A múlt hét közepén jártam Dan Matei Agaton miniszternél, aki sejtette, hogy esélyesen pályázunk a másik három településsel szemben. A Pullman Marketing szakemberei július elsején döntenek e téren. Ha mi nyerünk, akkor ez a szórakoztató park számos munkahelyet teremt, a látogatók idevonzásával pedig valóban fellendülhet a turizmus. S hogy eleget tudjunk tenni a forgalomnak, két szálloda építését is tervezzük.

– Polgármester úr, mit tett a városért?

– Szintén a közmunkaügyi minisztérium támogatásával 125 lakrészt fogunk építeni fiatal házasoknak, ezenkívül 48 villa felhúzását is tervezzük. Ez nagy megvalósítás, mert Segesváron több mint 15 éve nem építettek lakásokat. Ha ez meglesz, akkor mandátumom alatt egy másik terv szerint még 200 lakrészt létesítünk majd. Újdonságként elmondhatom, hogy kaptunk alapokat a vasútállomás épületének a felújítására. Ez a város egyik jelentôs nemzetközi kapuja, a város szellemiségéhez méltóvá szeretnénk varázsolni. Továbbá ismert tény, hogy Segesvár olimpiai kézilabdaközpont lett. Ezért, a kormánypárt programjának megfelelôen, egy sporttermet építünk a Mircea Eliade líceumban. S ha már a sportról beszélünk, akkor el kell mondanom, hogy szerzôdést kötöttünk az OMV üzemanyag- forgalmazó céggel, miszerint a város területet adott a labdarúgópálya mellett egy benzintöltô állomás építésére, ezért ôk rendbe teszik a pályát. A polgármesteri hivatal támogatásának köszönhetôen a városi futballcsapat jövôre bejut a C-osztályba és reméljük, hogy fennebb is küzdi majd magát. Engedélyeztük egy Mol töltôállomás megépítését is. A városszépítés terén elmondhatom, hogy nemsokára megvilágítjuk a vár falait és bástyáit. Szerzôdést kötünk egy németországi céggel, amely felvállalta a város parkjainak és zöldövezeteinek az áttervezését.

– Amikor politikai pártot váltott, azzal érvelt, hogy a város érdekében tette ezt a lépést. Valóban?

– Természetesen, hiszen a hatalmon levôk mindig a saját embereiket támogatják. Ha nem lennék PDSR-s, nem kaptunk volna pénzt lakás- és sportterem- építésre, s nem támogatnák a Drakula Land tervet sem. Ez hasznos kompromisszum volt.

– Támogatják-e a helyi tanácsosok az ötleteit, kezdeményezéseit?

– Szerencsére elmondhatom, hogy politikai színezettôl függetlenül, a tanácsosok mellém álltak. A gyûléseken szoktunk vitatkozni, hiszen többféle szempontot kell figyelembe vennünk, érvényesítenünk döntéseinkkor, de végül a város érdeke gyôz és ez a legfontosabb. Az elvünk az, hogy a tanácsban elsôsorban a város lakói vagyunk és csak utána politikai pártok tagjai. Nekünk, a kormányon levô hatalomtól eltekintve, a város politikáját kell folytatnunk és én ehhez tartom majd magam mandátumom elkövetkezendô éveiben is.

Az erdélyi szászok németországi szervezete elnökének, Volker Dürrnek és Otto Sparrernek, Dinckelsbühl város polgármesterének a meghívására június 1-4. között Dorin Danesan polgármester, Hermann Baier, a Joseph Haltrich líceum tanára, Christian Elgessel, a Németek Demokratikus Fóruma segesvári fiókjának elnökével az Ansbach megyében levô németországi városba látogatott.

Dinckelsbühlnek 11.600 lakosa van, közülük, Segesvárhoz hasonlóan, mintegy 9000-en a középkori óvárosban laknak, amelyet 2,4 km-es várfal övez. E városkába nagyon sok erdélyi, fôként segesvári szász költözött. Fejlett gazdasági egységek tevékenykednek: autó- és gépkocsi- villamossági alkatrészgyár, cukrászkályhákat elôállító cég üzemel. Mintegy 150 kulturális és más civil szervezet tevékenykedik a társadalmi szféra minden területén. Az elemi iskolában 400, a gimnáziumban 450 tanuló van, ezenkívül kereskedelmi, gazdasági és szociális, mûszaki szakiskola is mûködik a városban. Érdekes, hogy míg Bajorországban 7 zeneiskola van, a dinckelsbühlit azért keresik fel leginkább, mivel itt pop-rock szakosztályt is létesítettek, ahol kétéves szakképzésen 70-80 diák tanul. Ezenkívül egészségügyi, mezôgazdasági, faipari szakiskolába is beiratkozhatnak a német ifjak.

A Dinckelsbühlben letelepedett erdélyi szászok évente találkozót tartanak. Az idén, az 50. alkalommal az összefogás és a partnerkapcsolat- teremtés jegyében szervezték meg a rendezvényt, amelyre meghívták a segesvári küldöttséget is. Az ünnepségen a vendégek többek között több kiállítás megnyitóján, népviseleti bemutatón, fáklyás felvonuláson vettek részt. Megtekintették a város nevezetességeit és részt vettek egy kerekasztal-beszélgetésen, amelynek meghívottja Günter Verheugen, az Európai Bizottság tagja volt. A magas rangú diplomata üdvözölte a partnerkapcsolati szándékot, s hangsúlyozta, hogy a politikailag egyesített Európának az elôszobáját tulajdonképpen ezek a kapcsolatok jelentik, hiszen az emberek közötti, határokon átnyúló kézfogás jelenti azt a valós hidat, amelyen a csatlakozni vágyó országok közelebb kerülnek az egyesült Európához.

A segesvári polgármester ennek az elgondolásnak a gyakorlatba ültetése céljából hívta meg vendéglátóit, akik egy hét múlva el is jöttek Segesvárra. A dinckelsbühli polgármester által vezetett küldöttség (12 hivatalos személy és 28 lakos) találkozott a Küküllô-parti város közigazgatásbeli alkalmazottaival és tárgyalásokat folytattak a testvérkapcsolatok konkretizálásáról. A németek azt szeretnék, hogy elsôsorban az iskolák között alakuljon ki minél elôbb gyakorlati összefogás, de támogatják a város turisztikai fejlesztését is. A két város vezetôsége megegyezett abban, hogy szeptemberig elôkészítik azokat a javaslatokat, amelyek alapján aláírhatják majd a partnerkapcsolati szerzôdést.

Palló Zoltán építômérnök kezdeményezésére Segesváron is megalakult a helybéli magyar vállalkozók szövetsége.

– Ennek az üzletember-klubnak elsôsorban az a célja, hogy havi egy találkozónkon információkat cseréljünk. Van olyan, akinek székhelyre, raktárhelyiségre, bizonyos szolgáltatásokra lenne szüksége, itt megtárgyalhatjuk mindezt. Szeretnénk egymást tájékoztatni a megjelenô törvényekrôl, tapasztalatot cserélni ezeknek az alkalmazásával kapcsolatosan. Továbbá, talán ennél is fontosabb az, hogy az RMDSZ segítségével létrehozzunk egy magyar munkaerôpiacot. Abban is megegyezhetünk, hogy a konkurenciát nem kizárva a rokon szakmában tevékenykedô cégek együttmûködjenek. A Gaudeamus Alapítvány felajánlotta az internet-hozzáférést, így reméljük, hogy lépést tudunk tartani a világ újdonságaival is és ezáltal információkat szerezhetünk, adhatunk át egymásnak különbözô pályázatokra vonatkozóan. Találkozóinkat minden hónap utolsó csütörtökén tartjuk az RMDSZ segesvári szervezetének székházában, ahova további érdeklôdôket várunk – tájékoztatott a kezdeményezést felvállaló építészeti cégvezetô.

Fehéregyháza utcáin már napok óta nehezen lehet közlekedni, folyik a Solel Boneh cég által végzett vidéki vízhálózat- kiépítés. A flexibilis csöveknek az árkot az ottlakók ásták ki és tömték vissza. A falubeliek aggódnak, hogy a vezetékek átmérôje miatt nem lesz megfelelô a nyomás ahhoz, hogy Segesvárról mindenkihez eljusson a vezetékes víz.

A napokban lekerültek az állványok a felújított Szarvasház homlokzata elôl. A már átadott, de teljes egészében fel nem újított épületen a Conpazo Kft. munkásai dolgoznak. Hátramaradt még az Iskola utca felôli oldal renoválása és a szarvasdombormû, valamint a festett szoba restaurálása, amit külön szakemberek végeznek el. Még négy helyiséget kell rendbe tenni. Júliusban már megnyitják a földszinti vendéglôt. A munkálatokat október végéig tervezik befejezni.

A június 21-ére meghirdetett tanácsülést objektív okok miatt 28-ára halasztották. A kis gyûlésteremben 12 órakor kezdôdô ülésen a tanácsosok többek között döntenek egyes területek bérbe és eladásáról, a belsô szabályzat módosításáról, a szemétdíjról, megvizsgálják azoknak a társaságoknak a pénzügyi jelentését, amelyekkel társult a helyi tanács, megemelik a maxi-taxi viteldíjat, döntenek a Serkes-tó körüli területek közigazgatásáról, kiegészítik a helyi közüzem alapszabályzatát, forgalomkorlátozást, szabályozást vezetnek be a város központjában, elfogadják a Mihai Viteazul utca övezetében létesítendô ifjúsági lakások megvalósíthatósági elôtanulmányát, jóváhagyják az Andrei Saguna környéki részletes városrendezési tervet és végül meghallgatják a helyi tanács Magyarországon és Németországban járt küldöttségének beszámolóját.

Az új közigazgatási törvény elôírásai alapján Moldovan Radu alpolgármesternek le kellett mondania tanácsosi minôségérôl. Helyébe Petrache Nicolae, a Demokrata Párt képviselôje lépett, aki a tanács gazdasági, társadalmi, pénzügyi, köz- és magánterület-kezelô bizottságának lesz a tagja.

A Plopilor utcában levô Rex Szállodát üzemeltetô cég a tavaly koncesszionálta a várban a volt polgármesteri hivatal épületét (legutóbb fiúbentlakás), amibôl háromcsillagos, 36 férôhelyes szállodát varázsolnak. Elôreláthatólag szeptemberben fejezik be az átalakítási munkálatokat, amelynek során a mûemlék épület homlokzatát is helyreállítják. A nyugati turisták elvárásainak is megfelelô hotelben vendéglôt is berendeznek majd.

Július 27. és 29. között az idén is megszervezik a középkori fesztivált, ami nagy érdeklôdést kelt nem csak az országban, de már a határokon túl is. Mennyire hasznos a városnak egy ilyen rendezvény, vagy az itt lakóknak inkább kellemetlenséget okoz a néhány napos felfordulás?

Orbán Attila parkôr: — A fesztivál egyre több külföldit vonz a városba, ami hasznos. Jobban kellene vigyázni ebben az idôszakban a köztisztaságra és a rendre. A rendôrség legyen erélyesebb és fegyelmezze azokat a fiatalokat, akik ilyenkor igencsak elengedik magukat. A fesztivál nem jelenti azt, hogy úgy is viselkedhetnek, mint a félmûvelt középkoriak. Ha sikerül megôrizni a rendet és a tisztaságot, akkor a város valóban csak nyer ebbôl a rendezvénybôl.

Albert Julianna, a Petôfi Sándor Múzeum adminisztrátora: — Nekem hasznos, mert ilyenkor a fehéregyházi múzeumhoz is többen ellátogatnak. Az meg különösen értékelni való, hogy ilyen jellegû fesztivál nincs még egy az országban. Azonban el kellene határolni az igazi középkori hangulatot idézô mûvészeti rendezvényt a balkáni csiricsárétól. Az elôbbi legyen a várban, ahova valóban illik, a másikat, ha már ilyesmi is kell, szervezzék lent a városban, vagy iktassák ki a fesztivál mûsorából. Ha a rendezvény színvonalas lesz, akkor azt is jelentheti, hogy városunk nincs elvesztôdve a világban, ránk is figyelnek és felfedezhetik Segesvár értékeit.

Sava Mihaela háztartásbeli: — Nem olyan ördöngös ez a fesztivál, mint ahogy egyesek tartják. Valóban, ilyenkor nagy a felfordulás, de hát ki lehet bírni. Végül is valami felpezsdül, megmozdul ebben a városban. Jó a hangulat, lehet szórakozni és biztos, hogy a városnak is a hasznára válik, hiszen valóban nagyon sok idegen látogat ide.

Badau Daniel lakatos: — Kétségkívül hasznos és különösen érdekes az, ahogy felelevenítik a régmúltat. Aki elmarasztalja a fesztivált bizonyos okok miatt, az ne feledje, nem a szervezôkkel, hanem egyes résztvevôkkel van baj. Nem az ide látogató külföldiek rontják a fesztivál és a város hírnevét a viselkedésükkel, hanem a romániai fiatalok. S itt látszik meg a nevelés hiánya. Még sokat kell behoznunk ilyen téren, hogy méltóak legyünk egy ilyen nagyszabású rendezvényhez. Arra is jó a fesztivál, hogy a külföldiek megismerjenek minket, de a mi fiataljaink is tanuljanak tôlük, ha nem mást, viselkedni.

Costas Teodor szakoktató mester: — Szerintem a város csak veszít a rendezvény miatt. Néhány üzletemberen kívül, aki ilyenkor többet keres, mások nem sokat nyernek e fesztivál által. Nem beszélve arról a förtelmes felfordulásról, ami a várban van. Rokonaim laknak ott és ilyenkor el kell költözzenek otthonról. Szörnyû, ami ott történik. Kint alusznak az utcákon, ott is végzik a dolgukat, üvegeket dobálnak mindenfele. Nem beszélve a hangoskodásról, a cirkuszról, amit alkohol-, vagy drogmámorban rendeznek a fiatalok. Segesvárt másként kellene hírnevessé tenni, nem egy ilyen fesztivál által, ami többet árt, mint használ.