Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

A szovátai fürdôvállalatot a közelmúltban vásárolta meg a Salina Invest Részvénytársaság. A privatizáció törvényességét az Alunis szálloda bérlôje a bíróságon támadta meg. Ezzel egy idôben összehangolt politikai támadást indítottak egyes szélsôséges politikusok, Adrian Paunescu egyenesen "Erdély elleni bûntettnek" minôsítette, hogy Szováta úgymond "magyar kézbe kerülhetett". A Faget és az Alunis Szálloda bérlôi részérôl a privatizáció állítólagos törvénytelenségét "igazoló" vádak hangzottak el az egyik helyi román napilapban, megfelelô "nemzeti" szólamokkal körítve. A "törvénytelenséget" tisztázandó beszélgettünk Fülöp Nagy Jánossal, a fürdôvállalat igazgatójával.

- Törvénytelenségrôl még akkor sem beszélhetünk, ha ennek a két embernek a véleménye ez lenne. Maradjunk annyiban, hogy ez az ô véleményük. Éppen, ahogy ôk mondják, megvannak az államnak azok a kompetens szervei, amelyek ellenôrzik a dolgokat. Remélem, meg is teszik, s vége lesz a sok perpatvarnak. Nem hiszem, hogy a régi Állami Vagyonalap (FPS), vagy akár az Országos Privatizációs Ügynökség (APAPS) megengedhette volna magának azt a luxust, hogy törvénytelenségek sorát kövesse el.

- A két nyilatkozó, Ioan Suciu és Ioan Pirosca szerint a privatizáció állítólag feszültséget és aggodalmat keltett a 4 százaléknyi szovátai románság, különösen a román alkalmazottak körében, akik annak következtében, hogy "magyar kézbe" került a fürdôvállalat, koldusbotra juthatnak.

- Ilyesmirôl szó sincs. Lehet, hogy ôk nem tudják, de én, aki közelebbrôl ismerem a Salina Investet, úgy
tudom, hogy azért jön beruházóként Szovátára, hogy fejlessze, felújítsa, s hogy egy, az európai normáknak megfelelô idegenforgalmat biztosítson. Az idegenforgalom nem azt jelenti, hogy belföldi turistákat nem fogadnak Szovátán, s addig, amíg belföldi turisták is látogatják az üdülôtelepet, addig természetes, hogy a román ajkú személyzetre is szükség van. Arról, hogy bárkinek is mennie kellene, szó nincs, sôt, úgy tudom, hogy a szállodakomplexum felújítása után, a jelenlegi alkalmazottak száma legalább a duplájára növekszik.

- Az egyik "vádpont" az, hogy bár tavaly decemberben a marosvásárhelyi táblabíróság elnöki rendelettel követelte a privatizációs tárgyalások azonnali leállítását, a tárgyalóbizottság folytatta azokat. Tették ezt annak ellenére, mondják, hogy a bizottság elnöke, az egyetlen turisztikai szakember, ellene volt.

- Ez nem igaz. Miután tavaly decemberben megjelent a marosvásárhelyi táblabíróság elnöki rendelete, amellyel ideiglenesen felfüggesztette a részvénycsomag eladására vonatkozó tárgyalásokat, az APAPS megfellebbezte a Legfelsôbb Törvényszéken, és 2001. március 13-án a pert megnyerte. Ettôl a pillanattól visszakapta a jogát a részvénycsomag eladására vonatkozó tárgyalások folytatására. Az sem igaz, hogy Anghel Benciu úr ellenezte volna a részvénycsomag eladását, mint ahogy az sem állja meg a helyét, hogy más privatizációs megoldást javasolt volna. Egyébként a bizottság üléseirôl jegyzôkönyv készült, azokat az APAPS-nál aki akarja, megtalálhatja és ellenôrizheti.

- Egy másik "törvénytelenség", állítja az egyik bérlô, hogy a táblabíróság május 15-én tárgyalta azt a dossziét, amelyben az Alunis kérte a decemberben elkezdett tárgyalások leállítását, a bizottság 17-ére mégis versenytárgyalásra hívta a vevôket az APAPS-hoz. Csak kettô jelent meg közülük, a Nord Turism Bukarestet úgymond startból ejtették mondvacsinált okokkal, s így játszották a tavaly novemberben, a versenytárgyalások meghirdetése után alakult Salina Invest kezére a fürdôvállalatot.

- Ennek semmi köze ahhoz, hogy egy cég mikor alakul meg. Ha egy versenytárgyalást november 20-án meghirdetnek, december 20- ig lehet letenni a pályázatokat, és december 21-én kezdik meg a pályázókkal a versenytárgyalásokat, a törvény is úgy szabályozza, hogy semmi köze ahhoz, hogy akár a Salina Invest RT (nem Kft., ahogy a bérlôk tévesen állítják) mikor alakult meg. A fontos az, hogy december 20- ig a pályázatát letegye.

- A jelek szerint összehangolt "nemzeti" támadás indult a privatizáció ellen. Igazgató úr, ön szerint kik vagy milyen érdekek állhatnak a háttérben?

- A "háttér" körülbelül hároméves. 1998. december 2-ától érvénybe lépett a 32-es sürgôsségi kormányrendelet, amely szerint a turizmusban egy olyan privatizációs formát is lehetett alkalmazni, amelyet lízingben való eladásnak neveznek.

- Ez mit jelent konkrétan?

- Azt jelenti, hogy egy épületet, egy ingatlant lízingszerzôdésben adnak el, vagyis részletfizetéses eladás. Ennek értelmében, akik Szovátán, vagy bárhol, bérbe vettek egy egységet, azoknak a rendelet megjelenését követô 30 napon belül kérvényben kellett megfogalmazniuk, hogy óhajtják-e vagy nem ilyen módon megvenni azokat az épületeket, amelyeket évek óta bérelnek. Szovátán a haszonbérbe kiadott három szálloda - Faget, Bradet, Alunis - bérlôi, illetve a két nyilatkozó, kérvényezték is, hogy szeretnék a bérleti szerzôdést lízingszerzôdéssé alakítani. Ezt azonban a szovátai részvénytársaságon belül nem csak az igazgatótanács utasította el, hanem a részvényesek közgyûlése is ellene szavazott. Az volt az egybehangzó vélemény, hogy nem az épületeknek darabonkénti és részletre való eladása a privatizációs megoldás, hanem a részvénycsomag eladása egy olyan tôkeerôs beruházónak, aki képes lesz Szovátát felújítani, s európai szintû idegenforgalmat biztosítani. A két fél között három éve folyik a harc a Maros Megyei Törvényszéken, s most már a Legfelsôbb Törvényszéken is. Most pedig, amikor az állam képviselôje, az APAPS, a részvényei nyolcvan százalékát eladta, és érvényes szerzôdést is kötött a vásárlóval, azok, akik a 32-es rendelet alapján ajándékba szerettek volna Szovátán szállodákat, s nem csak szállodákat szerezni, most is harcolnak azért, hogy ezt az ajándékot megkapják.

- Azt állítják, hogy ôk tíz éven át beruháztak ezekbe a komplexumokba...

- Az igaz, hogy amikor mi a törvényszékeket jártuk, ôk mindig azzal jöttek, hogy úgymond több százezer dolláros beruházásokat hajtottak végre. Sajnos, nem tudják felmutatni ezeket. A másik dolog, hogy könyvelési szempontból sem tudják igazolni az állítólagos beruházásokat. Ha ezek léteznének, és törvényes módon történtek volna, akkor több mint valószínû, az APAPS, éppen a törvényesség betartása érdekében, a részvénycsomag eladásakor számba vette volna a befektetéseiket is. Addig, amíg egy olyan épületben, amelyik nem az övé, a bérlô beruházást eszközöl, az épület értékét a befektetés értékével meg kell növelni. Aki pedig a könyvelésébe beviszi ezt a beruházási értéket, az a tulajdonos. Az épület tulajdonosa a következô években leírja (amortizálja) a befektetés értékét. Ezek a dolgok nem történtek meg. A karbantartási munkálatokat a bérleti szerzôdés alapján kötelezô módon kellett elvégezniük, ezek nem beruházás jellegûek, hanem javítások, ezeket a munkálatokat könyvelési szempontból a fürdô részvénytársaságának, mint épület-tulajdonosnak nem adták át.

- Tehát reálisan nézve a dolgokat, ezek a beruházások megtörténtek-e vagy sem?

- Vannak olyan munkálatok, amelyekre tôlünk jóváhagyást kértek, és meg is kapták. Például külön kazánházra kapott engedélyt mind a három szálloda. A Bradet és az Alunis modern telefonközpont beszerelésére kért és kapott engedélyt. Azonban azokat a lépéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a törvény értelmében el is lehessen ismerni, nem tették meg. Tehát a munkálatokat az épület-tulajdonossal nem mérték fel, nem vitték be a munkálatok értékét a tulajdonos könyvelésébe, és épület-tulajdonosként, a szovátai fürdôvállalat nem tudta amortizálni azokat.

- Félretéve a nagy nemzeti felbuzdulásba csomagolt "tö-vénytelenségek" dolgát, mit tart jogos és méltányos követelésnek a szóban forgók részérôl?

- A kazánház és a telefonközpont értékét kifizetném nekik.

- Mi a bérlôk jelenlegi jogállása, mert ha jól tudom, a szerzôdésük lejárt december 31- én?

- A szerzôdésük lejárt, nem hosszabbították meg. A jelek szerint, amíg a perek folynak, addig ôk ott maradnak, de véleményem szerint a kimenetel annál fájdalmasabb lesz, minél késôbb történik meg. Az az igazság, hogy ôk január elsejétôl szerzôdés nélkül vannak az épületben, és amíg a per folyik, meg kell tûrni ôket.

- Lényegében tehát illegális állapotban leledznek.

- Pillanatnyilag illegálisan vannak az épületekben. Saját kezûleg írták alá a szerzôdésben, hogy a 2000-es évre a szerzôdést december 31-ig meghosszabbítják, vagy addig a dátumig, amíg az APAPS eladja a részvénycsomagot. Úgyhogy én nem értem a pereket, mert mihelyt az APAPS aláírta a részvénycsomag eladásáról szóló szerzôdést, az ô bérletük nem csak jogilag, hanem ténylegesen is lejárt.

A Romtelecom távközlési vállalat tarifái az idén egy ízben fognak emelkedni, mégpedig 25 százalékig terjedô mértékben, ha az infláció a várt szinten marad - közölte Dan Nica távközlési miniszter. A miniszter azt is közölte, hogy a jövô év végéig megszûnik a Romtelecom monopóliuma. A felkészülés jegyében már az idei harmadik negyedévben engedélyezik két további vezetékes szolgáltató tevékenységét - írta a Rompres hírügynökség szerdán. A telefontarifákat továbbra is a versenyhivatal fogja ellenôrizni, illetve módosítani, az inflációt figyelembe véve. A miniszter elmondta, hogy tárgyalást kezd a Romtelecommal az internetcsatlakozás tarifájának csökkentése végett. A miniszter azt szeretné, ha este hét óra után egy telefonhívás 10 százalékába kerülne az internetcsatlakozás. A Romtelecom jelenleg 50 százalékos engedményt ad, és csak este tíz órától.

Kevesen bíztak már abban, hogy sikerül, mégis megôrizte másodosztályos helyét a marosvásárhelyi ASA labdarúgócsapata, miután szerdán délután, az utolsó fordulóban 2-0 arányban legyôzte a szatmárnémeti Olimpia együttesét. Az üdvösséghez azonban az is kellett, hogy Resicabánya nyerjen a FC Drobeta Turnu Severin ellen hazai pályán. Nem kevesen hitték, hogy ez elôfordulhat, ám amint a resicai gólokról egymás után érkeztek a hírek a ligeti stadionba, úgy vált egyre világosabbá, hogy a gyôzelem elégséges lehet a bentmaradáshoz.

Az elsô félidôben számos gólhelyzetet dolgozott ki Fodor János csapata, ám csupán egy kapufát sikerült összehozni Török révén, no meg a játékvezetô érvénytelenített egy Vlasiu-találatot les miatt.

A második játékrészben aztán - a resicabányai hírek hatására is, ahol szünetben 3-0 volt az eredmény - összeszedték magukat a hazai játékosok és két gólt is szereztek: az 51. percben, amikor Miclea ugrott ki a leshatárról, s beadását Vlasiu perdítette a rövid sarokban a kapus alatt a hálóba, valamint a 65. percben, amikor Gábor jobb oldali beadását Miclea vágta élesen a kapuba.

A találkozó vége elôtt három perccel a stadion bemondója bemondta a resicai végeredményt: 5-1, s már csak a lefújásra várt mindenki, hogy kezdôdhessen az ünnep.

Aktuális

A nyári melegben ismét az a veszély fenyegeti egyes polgártársainkat, hogy víz nélkül maradnak. A felgyülemlett hatalmas tartozások miatt az Aquaserv ÖV figyelmeztette az adósokat, hogy nem fizetés esetén megszünteti az ivóvíz szolgáltatását. Az addig rendben is volna, hogy a szolgáltatás pénzbe kerül, amit a fogyasztónak meg kell térítenie, a dolog azonban ennél sokkal összetettebb, s meghaladja a vízszolgáltató vállalat hatáskörét.

Kezdjük azzal, hogy az ivóvíz nem holmi luxus, ami csakis a tehetôsebbeknek jár, hanem az élet pontosan olyan elengedhetetlen feltétele, mint a levegô, amelyet belélegzünk. Alapvetô emberi jog tehát, hogy mindenki hozzájuthasson a vízhez. Mindaddig, míg a környezetszennyezéssel tönkre nem tettük a folyóvizeket, kutakat és forrásokat, a vízhez való hozzájutással nem is volt gond. Ha valaki megszomjazott, egyszerûen elment a forráshoz, folyóhoz, kúthoz, s merített, amennyire szüksége volt. A civilizációs kényelem igénye hozta, hogy a vizet vezetékek útján egészen a lakások vízcsapjáig vezessék. Eleinte csak a módosaknak, késôbb - a viszonylagos olcsóság miatt - gyakorlatilag minden városlakónak járt ez a szolgáltatás. Banikba került, nem volt gond elôteremteni a kifizetésére a pénzt. Változott azonban a világ, s az általános leszegényedés, a víz tisztításának, valamint az egyre terebélyesedô hálózat karbantartásának megnövekedett költségei miatt egyre többen jutottak oda, hogy ne tudják kifizetni a számlát. (Most azokról, akik hanyagságból nem fizetnek, ne essék szó.) Igen ám, de akik nem tudják kifizetni az Aquaserv szolgáltatásait, azoknak is alapvetô joguk van az ivóvízre, legfeljebb senki sem köteles azt a lakásukba eljuttatni! Az alternatív lehetôségek azonban eltûntek: az utcai kutakat, csapokat megszüntették, a források vize szennyezetté vált.

Sokkal súlyosabb a helyzet azoknak az esetében, akiket balszerencséjükre olyan lakótársulások tagjává rendelt a sors, amelyben nagyon sok a rosszul fizetô lakó, s mások miatt kénytelenek elszenvedni az ivóvíz-szolgáltatás megvonásának tortúráját. Tôlük megvonni a szolgáltatást azon a címen, hogy "miért nem hatnak oda a rosszul fizetô szomszédaikra", nem csupán embertelenség, hanem egész egyszerûen minden jóérzésnek és emberjogi törvénynek ellentmond.

Az Aquaserv álláspontja bizonyos pontig érthetô. A vállalatnak hatalmas kintlevôségei vannak, melyeknek mértéke veszélyezteti a rendszer jó mûködését, tehát az egész város vízellátását. Ilyen szempontból az össztársadalmi érdek az, hogy mindenki fizesse ki a tartozásait, hogy valamennyien minôségi szolgáltatásban részesülhessünk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyeseket gyakorlatilag vagy szomjhalálra, vagy - szennyezett víz fogyasztása által - biztos megbetegedésre ítélünk, hisz annak a társadalmi kihatása sokkal károsabb. Ez pedig már szociális kérdés, amit a helyhatóságnak kellene megoldani, ugyanannak a helyhatóságnak, amely bár patrónusa az Aquaservnek, gyakorlatilag a sorsára hagyta a vízszolgáltatót.

Újabb protekcionista vámintézkedések lehetôségét helyezte kilátásba Adrian Nastase miniszterelnök, amikor szerdán Tîrgovistében a baromfitenyésztés helyzetérôl beszélt.

A miniszterelnök elmondta, hogy a kormány különstratégiát dolgoz ki a román baromfitenyésztés támogatására, s ennek keretében különbözô formában szubvenciókat nyújtanak majd a tenyésztôknek.

Nastase hangsúlyozta, hogy a baromfihús komoly súllyal szerepel a lakossági fogyasztásban, a baromfihús árának növekedése pedig hatással van az inflációra. Ennek példájaként említette, hogy a baromfihús egyetlen hónap alatt 5 százalékkal drágult Romániában.

A miniszterelnök azt is elmondta, hogy kedden komoly szemrehányást tett a külügyminisztérium külkereskedelemmel foglalkozó illetékeseinek, mivel jelenleg nincs olyan pontosan körvonalazott kereskedelmi politika ezen a téren, amely a belsô piacot védené.

Nastase szerint a baromfihús piaca Romániában "teljesen nyitott a más országokból érkezô termékek számára".

Ezzel kapcsolatban leszögezte: a román kormánynak lehetôsége van arra, hogy ideiglenes jelleggel számos védelmi intézkedést hozzon belsô piacainak védelmére. Hozzátette, hogy ezekrôl az intézkedésekrôl a szakemberekkel is tárgyalni kell, mivel a CEFTA keretén belül "megszüntették az agrár- és élelmiszeripari termékek vámját".

A miniszterelnöknek ez a kijelentése feltehetôen félreértésen alapszik, mivel a CEFTA-n belül idén januártól az ipari termékek vámját szüntették meg.Románia 1999. július 1-jétôl kezdve Magyarországgal szemben alkalmaz a sertés- és csirkehús esetében egyoldalú védelmi intézkedést: az említett termékek CEFTÁ-n belüli kedvezményes vámját Magyarországgal szemben felfüggesztették. A meghatározatlan idôre szóló intézkedés értelmében a magyar termékeket 25 százalék helyett 45 százalékos vámmal sújtják.

A román és a magyar kereskedelmi szakértôk legutóbbi tárgyalásán az a megegyezés született, hogy a sertéshús esetében július elsejétôl visszaállítják a kedvezményes CEFTA-vámot. A baromfihús esetében az a megoldás látszott körvonalazódni, hogy a kedvezményes vámot egy meghatározott mennyiségre állítják vissza, de a kvóta nagyságáról nem született megegyezés.

A május végén folytatott tárgyalások után román részrôl az az ígéret hangzott el, hogy az illetékes román minisztériumok néhány napon belül egyeztetik álláspontjukat. Ez az egyeztetés azóta nem történt meg.

Lord Robertson fôtitkár üdvözlô szavaival Brüsszelben megnyílt a NATO-országok csúcsszintû találkozója.

George W. Bush amerikai elnöknek ez az elsô találkozója a 18 többi tagország állam- és kormányfôivel, akik elsôsorban arra kíváncsiak, milyen hangsúlyokkal foglal állást az új elnök kormányzata új nukleáris védelmi politikájáról, amely eddig nem nyerte el az európai szövetségesek egyértelmû támogatását.

Rövid bevezetô szavaiban Robertson a legutóbbi, washingtoni csúcstalálkozó óta eltelt két év eredményeirôl beszélt. Kiemelte a balkáni országokban lezajlott alapvetô fordulatokat, az Európai Unió és a NATO kibontakozó biztonsági együttmûködését, amely máris jó eredményeket hozott a balkáni békefenntartásban, az Oroszországgal való viszony megszilárdítását és a két éve meghívott három új tag, köztük Magyarország teljes beilleszkedését a szövetségbe. Hangoztatta, hogy az "egyedülálló transzatlanti partneri viszony" eddig és a jövôben is sikeresen ôrködik a tagországok közös biztonságán.

Ezután George Bush elnök tett hasonló rövid nyilatkozatot, amelyben a "szabadság nagy szövetségének" nevezte a NATO-t. Rámutatott, hogy ez a szövetség fennállása alatt sikeresen elrettentette a Szovjetuniót, vértelen módon felülkerekedett a hidegháborúban, és hozzájárult a kommunizmus rendszerének megdôléséhez Európában. Most már elôrehaladt Európa egyesülése, a NATO pedig a békepartnerség programja révén kinyújtotta kezét sok más európai és ázsiai ország felé is. Az amerikai elnök a következô idôszak feladatainak a haderôk korszerûsítését, a NATO újabb tagokkal való bôvítését és a kor új biztonsági kihívásaira való válaszadását nevezte.

A kétórás tanácskozás után tett nyilatkozatában Robertson hangoztatta, hogy az állam- és kormányfôk megerôsítették eltökéltségüket: a jövô évi prágai csúcstalálkozón folytatni kell a NATO bôvítését új tagok meghívásával. Döntések még természetesen nem születtek arról, hogy mely országokról lesz szó, de a tagsági felkészülés egész programja, amelyben kilenc ország vesz részt, elismerést kapott.

Robertson a bôvítésen kívül három más témában emelte ki a csúcs jelentôségét:

- A szövetségesek elôször hallhatták közvetlenül Bush amerikai elnöktôl, milyen elképzelései vannak kormányának a megváltozott stratégiai világhelyzetrôl, a támadó és védelmi fegyverzet milyen új egyensúlyával készülnek válaszolni a kihívásra, a tömegpusztító fegyverek aggasztó terjedésére. Döntés természetesen nem született, a beható tanácskozás folytatódik.

- A NATO továbbra is a biztonsági kihívások kezelésének fô eszköze marad, de a csúcs üdvözölte az EU önálló válságkezelô szerepének kialakítását, amely a NATO-t is erôsíti.

- A NATO folytatja békefenntartó küldetését a Balkánon, ahol már jelentôs eredményeket ért el, és mostani fô feladata segíteni a macedóniai kormányt az albán kisebbség zendülésének megfékezésében. Bejelentette, hogy csütörtökön ismét Szkopjéba látogat.

Egy német ejtôernyôs szólóugrást hajtott végre szerdán a brüsszeli NATO-központ felett, hogy így tiltakozzon az amerikai rakétavédelmi terv ellen.

A tüntetô, a Greenpeace nemzetközi környezetvédô szervezet aktivistája, akit földre érése után ôrizetbe vettek, ugrásával az atlanti szövetség székháza körüli szigorú biztonsági ôrizettel próbált dacolni. Miközben egy motoros ejtôernyôvel átrepült a NATO- komplexum felett, "Állítsátok meg a csillagok háborúját" feliratú transzparenst húzott maga után a levegôben.

John Walters, a Greenpeace szóvivôje elmondta a Reutersnek, hogy 17 környezetvédô tüntetôt tartóztattak le a Melsbroek katonai repülôtér közelében nem sokkal Bush elnök érkezése elôtt. További tizenkét Greenpeace-aktivistát is várhatóan ôrizetbe vesznek, mivel a légitámaszpont melletti kerítéshez láncolták magukat.

A NATO-központ elôtt mintegy 300-400-an tüntettek transzparensekkel és sípokkal az amerikai elnök ellen.

Az amerikai rakétavédelmi pajzs tervének ellenzôi attól tartanak, hogy ennek megvalósítása aláássa a rakétavédelmi rendszerekrôl kötött 1972-es szovjet-amerikai ABM-szerzôdést, és a fegyverkezési hajsza új szakaszát indítja el - emlékeztet a brit hírügynökség.

(MTI-Panoráma) Bill Clinton, az Egyesült Államok volt elnöke közel egymillió dollár tiszta hasznot könyvelhetett el az idén tavasszal 18 országban elmondott beszédeivel.

Az utóbbi két hónap során Clinton 30 napig volt úton, s négy földrész 18 országában tartott elôadásokat - írja a The Daily News. A lap értesülései szerint a volt elnök szíveseben szerepel külföldön, ahol 150 ezer dollár körüli gázsit kap egy fellépésért, mint az Egyesült Államokban, ahol egyrészt elôadói díjként is be kell érnie 100 ezer dollárral, másrészt bizonyos körökben erôs ellenzésre is számíthat.

Clinton elôadókörútja során ellátogatott többek között Ausztriába, Észak-Írországba, Hongkongba, Indiába, Kanadába, Kínába, Norvégiába, Svédországba és júliusban újabb körútra indul - ez alkalommal Latin-Amerika néhány országát keresi fel.

A The Daily News emlékeztet, hogy az egykori elnök és felesége, a jelenleg New York állam szenátori tisztét betöltô Hillary asszony az ellenük folytatott több évi pereskedés nyomán közel négymillió dolláros adóssággal hagyta el a Fehér Házat.

Az adósság elég hamar elfogyhat, ha mindenki hajlandó annyit fizetni, amennyit Clinton
elvár. Az Australian címû lap értesülése szerint az ex-elnök félmillió ausztráliai (260 ezer amerikai) dollárt kér azért, hogy jövô februárban részt vegyen és felszólaljon az információs technológiákról Adelaide városában sorra kerülô kongresszuson.

Tizenegy évvel ezelôtt, 1990. június 12-én, a rendfenntartó erôk megkezdték az Egyetem tér elleni erôszakos akciót. "Az Egyetem tér felszámolását, június 11-én a kormány határozta el Ion Iliescu és Petre Roman vezetésével. 12-érôl 13-ára virradó éjszaka, a téren mintegy 200 tüntetô és éhségsztrájkoló volt. Hajnali 4 órakor több mint 100 rendôr kezdte meg a tér "takarítását". (Ana Oegar, tüntetô).

Sajnos, az Egyetemtér-jelenséget mind az akkori sajtó által félretájékoztatott közvélemény, mind az ügy kivizsgálásában illetékesek elfelejtették. Ezért próbáljuk felidézni a jelenséget, a "22" folyóirat 1990, a Gazeta de Mures 1992, a Brassói Közlöny 2000-es számaiból és Ana Oegar emlékirataiból.

1989. december 26.: a forradalom utáni elsô antikommunista tüntetés; 1990. január 12.: a tüntetôk a kommunisták eltávolítását követelik az NMF vezetôségébôl; január 23.: a Front bejelenti, hogy elôzetes ígéretei ellenére, részt vesz a választásokon; január 28-29.: A Parasztpárt, a Nemzeti Liberális Párt és a Szociáldemokrata Párt az Iliescu és Roman által vezetett csapat leváltását, és a történelmi pártokat tömörítô politikai hatalom létrehozását kéri. A Front elôkészíti a "munkások" ellentüntetését. Elôször hozzák Bukarestbe a bányászokat.

Február 18.: Az ellenzék tüntetése a Victoria téren, diverzionisták biztatják a tömeget, hogy hatoljon be a kormány székházába. Másnap, február 19-én, a bányászokat Bukarestbe hívják.

Április 22.: négy hónap telt el a '89 decemberi események óta. Apolitikus szervezetek megemlékezést szerveztek a Hôsök temetôjében, ahonnan a televízió felé indultak. Miközben a tüntetôk a Dorobantilor úton haladtak, egy balkonról virágcserepet dobtak közéjük, amely súlyosan megsebesített egy idôs hölgyet.
Az eset felháborította a tüntetôket. Az Egyetem téren elfoglalták az utat, lebénítva a forgal-
mat a N. Balcescu és a Köztársaság úton. 1989 óta elsô ízben emeltek barikádokat, és ugyancsak december 21. óta elôször vitte az utcára a hatalom a sokat ócsárolt pajzsos katonákat.

Április 23.: tömeg gyûl össze a Nemzeti Színház elôtt, hangosbeszélôn szólnak. Éjszaka mintegy 100 személy marad a helyszínen.

Április 24.: hajnali 5 óra tájt a rendôrség vadul rátámad az emlékmû köré gyûlt emberekre. 11 órakor a rendôrök visszavonulnak, a teret újból a tüntetôk foglalják el. Le Iliescuval!- kiáltják. Ugyanazon reggel az NET elnöke, Ion Iliescu, egy, a tér erôszakos felszabadításáról szóló javaslat elfogadását kéri, amelyet a tanács elutasít. Iliescu "golánoknak" nevezi az Egyetem téri tiltakozókat.

A "golán" megnevezés Romániai jóérzésû embereinek hôsi jelévé válik. 17 órakor, a
Diákliga elnöke, Marian Munteanu, a tanárok tiltakozása ellenére, kinyitja a geológiai egyetem erkélyét. Így indult az Egyetem tér. Az erkély, az egyetem épületének jelképes meghosszabbításaként, az antikommunista vélemények tribünjévé vált. A tüntetôk, akik addig széltében-hosszában rótták a várost, ebben a stratégiai pontban gyülekeznek. A tér érzelemmel telítôdik. Itt lesz a "golánok" csoportjának a határa, akiket átitat a decemberi harcokban a szabadságért elesettek szellemisége. Golánia határai az egyetemtôl az építészeti fôiskoláig, és az Intercontinental Szálloda elôtti útkeresztezôdésig terjednek.

A mûépítészeti fôiskola és a bukaresti mûvészeti líceumok diákjai jelszavakat, transzparenseket készítettek, amelyeket annyiszor cseréltek, ahányszor erre szükség volt. Fô helyen a Temesvári Nyilatkozat volt. Videofelvételeket közvetítettek a forradalomról. A Diákliga által válogatott kommunista-ellenes dalok, a balkonról elhangzott beszédek képezték a tiltakozás másik fajtáját. Párizsból Eugen Ionescu "golán akadémikusnak" nevezi magát. Alecu Paleologu egyenesen a "golánok követének" titulálja magát. Megszületik a golánok himnusza: "Inkább légy csavargó, mint áruló, Inkább légy golán, mint diktátor, Inkább légy huligán, mint aktivista, Inkább halott, mint kommunista". Másnap Ion Iliescu, a "felvilágosult despota", a téren lévô "egyénekrôl" nyilatkozik:"hadd fôjenek a saját levükben". Az Egyetem téri diákoknak szembe kellett nézniük a beépített hivatásos diverzionistákkal is, akik agresszív jelleget akartak kölcsönözni a jelenségnek, kompromittálva a diákok békés üzenetét. Ugyancsak az egyetemen szervezték meg Golánia kitakarítását.

Áprlis végén éhségsztrájkot hirdettek meg a tér követeléseit támogatandó (Temesvárról, Kolozsvárról, Konstancáról, Galacról, Jászvárosból érkeztek sztrájkolók). A Nemzeti Színház elé sátrakat húztak fel. A tüntetéstôl függetlenül, a "barikádokon" túl megjelentek a "szakemberek", a "negyed hármas alakulatok". Szükség volt a tér képének eltorzítására. Már látszott a vég: a tér tragikus vége. Május 24-én visszavonultak a térrôl.

Cz. A. - Marosvásárhely, 28 éves: "Május 9- én kezdtük el ezt a sztrájkot. Megelégeltem, nem bírom már a kommunista hazugságokat. Inkább itt halok meg… Szégyen, amit a szekuritáté csinált Vásárhelyen. Tudja, most mi a jelszó Marosvásárhelyen? Románok, magyarok, golánok vagyunk."

B.N.: Elôször tartok éhségsztrájkot szabadon. 28 évet voltam börtönben. Dejnek kulák voltam, Ceausescunak társadalmi veszély, Iliescu most golánnak nevez. Meg kellene szabadulni a kommunistáktól".

M.B., bölcsészhallgató: "Azon vettem észre magam, hogy körbefogtak a bányászok, akik gyûlölettel tekintettek rám. Egyikük fejszét emelt és fejbe vágott. Szerencsére megcsúszott, s nem talált telibe. Mindnyájunk fejét fejszével ütötték. Miután leestünk, botokkal vertek, rugdostak".

G.A.: "Sokan nagyon agresszívek voltak. Két civilbe öltözött rendôrtisztet, akik a fôvárosi rendôrség épületébôl akartak kiosonni, agyba-fôbe vertek... A jelszó az volt: ne öljétek meg, tapossátok el".

C.I.: "A gyilkosságot megtapsolják Bukarest utcáin. A diákokat vadásszák az utcán
és az egyetemeken, kegyetlenül elverik, földre tapossák ôket olyan csizmák és bakancsok, amelyekrôl nem tudni, jártak-e valaha is bányában".

Június 12-én Petre Roman utasítja a rendôrséget, hogy "takarítsa ki" az Egyetem teret.
"Elrendeltem tehát, hogy »tisztítsák meg« a teret. Az én szememben csak egy banális rendfenntartási akció volt". Június 13-án a rendôrségi erôk megtámadják a sztrájkolókat. A sátrakat összegyûjtik, megrongálják. Eltûnnek az orvosi kórlapok, elkobozzák a személyes dolgokat is. A sztrájkolókat bántalmazzák, letartóztatások történnek, akik az Intercontinental halljába jutnak, megmenekülnek. 5 órakor a rendôrök megtámadják a mûépítészeti fôiskolát, bántalmazzák a diákokat, s körülzárják a teret. Négy óra múlva tüntetôk százai kiáltják: "Le Chitackal"! "Le Iliescuval!", "Le a kommunizmussal!" A hivatalos közlemény szerint 240 személyt letartóztatnak. 12 órakor egy csoport férfi behatol a mûépítészeti fôiskola épületébe, hogy "Az IMGB rendet csinál"! Botokkal csináltak rendet. Az épületet megtámadták, az ablakokat kitörték. A tér forrongott a következô órákban. A rendôrség nem lépett közbe. Benzines üvegekkel, kövekkel dobálóznak, dokumentumokat semmisítenek meg, személyeket fognak el. Fél hat felé felgyújtják a tér körül levô autóbuszokat, teherautókat, a rendôrök feltûnés nélkül visszavonulnak. Párszáz tüntetô bejut a térre. A balkonról nyugalomra intik a teret.

Egy tévéüzenetben Iliescu a következôket nyilatkozta: "Felszólítjuk az összes felelôs erôket, gyûljenek a kormány és a televízió épülete köré, hogy kordában tarthassák a szélsôséges csoportokat". Hat óra körül tüntetôk ezrei foglalják el a televízió udvarát. Botokkal felfegyverkezett egyének egy csoportja a rendôrök szeme láttára behatol az épületbe. Megszakad a mûsor. 1990. június 14. hajnalán több mint 12 ezer Zsil-völgyi bányász érkezik a fôvárosba. Az állomástól a Gyôzelem tér felé mennek, ahol Ion Iliescu szól hozzájuk, kijelentve, hogy elôzô nap egyenruhás legionáriusokat láttak a téren. Arra biztatta a bányászokat, hogy menjenek a központ felé. A botokkal, karókkal, láncokkal felfegyverkezett bányászok hatalmukba kerítették a fôvárost, bántalmazva minden "golánnak" számító járókelôt. A rendôrök szeme láttára betörtek az ellenzéki pártok székházaiba. Óvatos irányítás mellett a bányászokat egyes politikusok házai és "bizonyos" kiadványok székházai és az egyetemek felé irányítják. A mûépítészeti fôiskola elôtt ártézi kútban "raktározták" az egyetemrôl kihurcolt diákokat, egy bányász kis híján fejszével vágta le Marian Munteanu fejét. Az illetôt kilenc évvel késôbb ítélték el az 1990. június 13-15-i események miatt. A bányászoktól a rendôrség által "átvett" golánok kálváriája még korántsem ért véget. Ugyanis a rendôrségeken és Jilaván ugyanúgy bántak velük, mint 1989 decemberében. Június 15- én a craiovai vasútállomás egy mérnökét menesztették, mert két nappal korábban, illegálisnak minôsítve a bányászok szerelvényeit, leállította a Lainici és Valea Sadului közötti forgalmat.

A fôvárosi egészségügyi igazgatóság igazgatója szerint 1990. június 13-15. között a bukaresti kórházakban 560 sebesült személyt láttak el, és hivatalosan hat halálesetet jegyeztek. Ugyanaznap Ion Iliescu a bányászoknak megköszönte a két nap során tanúsított civilizált magatartásukat, és hogy eleget tettek a hatóságok kérésének.

* "Nem kell nagy szakértônek lenni, hogy rájöjj, Iliescu hazudik. Hazudik, amikor sztálinista módszereket alkalmazva kijelenti, hogy a bányászok külföldrôl irányított fasiszta erôk ellen léptek akcióba. Akkor is hazudik, amikor kijelenti, hogy egyes, erôszakkal vádolt bányászok ellen bûnügyi eljárás indul: hogyan vádolhatná néhány nappal azután, hogy gratulált nekik, és "elismerésérôl" biztosította az elvégzett piszkos munkáért?" - Patrick Wajsman, Le Figaro, 1990. június 22.

* "Valóban a bányászokhoz kellett folyamodni? Másik dolog: Ki vezette a hajnali órákban a fôvárosba érkezett, Iliescu által fogadott, majd a központ felé irányított bányászokat? Kik voltak azok a civil ruhába öltözött emberek, akik a bányászokat vezették?" - Jose Alain Fralon, Le Monde, 1990. június 22.

* "Az amerikai kormány tegnap bejelentette, hogy felfüggeszt mindenfajta Romániának címzett nem humanitárius jellegû gazdasági segélyt, mert az utóbbi napokban Iliescu és a kormánya által véghezvitt akciók megsértették a román demokráciát." - Liberation.

Az anyag megjelenését megelôzô napokban a Pro Európa Liga felmérést próbált készíteni a marosvásárhelyi középiskolások körében. 11 év után az Egyetem tér, csak "egy hely" Bukarestben, s az a kevés, aki hallott valamit az eseményekrôl, sem tudott pontos választ adni. A feledés homálya borul
az Egyetemtér-jelenségre, s fôleg tragikus végére. A vétkesek felelôsségre nem vonása újabb demokrácia-ellenes akcióknak nyithat utat.

A fogászati poliklinikákon

Hónapok óta tarthatatlan a három marosvásárhelyi fogászati járóbeteg- rendelô helyzete. Februártól a személyzet havonként 29-48-64 százalékos fizetésben részesült. Ami egyrészt megalázó az ott dolgozó orvosoknak, és még a minimális megélhetést sem biztosítja a középkádereknek és a kisegítô személyzetnek, hisz egy takarítónô például ez idô alatt 450-500.000 lejt kapott kézbe. A lehetetlen helyzet oka, hogy az adott személyzet bérezése a megyei pénztár által fogorvosonként biztosított anyagi keretbôl lehetetlen. Másrészt a helyzet tisztázatlansága is, hisz a marosvásárhelyi járóbeteg- rendelôkben, ahol fogorvosi és kollégiumi oktatás, valamint orvos-továbbképzés is zajlik, a kórházigazgatóság keretébe tartozó járóbeteg-ellátás, valamint az egyetemi oktatás különválasztása ez idáig sem történt meg.

A fogorvosi ellátás körül egyébként is sok még a tisztázatlan kérdés. A megyében mûködô másfél száz orvos közül 117-en kötöttek szerzôdést a biztosítási pénztárral, elsôsorban azok, akik körzeti, vállalati, iskolai rendelôkben tevékenykednek. A magánrendelôt mûködtetô fogorvosok szerint túl sok a papírmunka és az utánajárás azért a pénzért, amit a pénztár fizet az elvégzett szolgáltatásokért, ezért a továbbiakban sem szándékoznak szerzôdést kötni, akik viszont az államtól bérelik a helyiséget, kénytelenek voltak megtenni ezt a lépést.

Ami a lakosságot illeti, sokan ma sem választottak még fogorvost, egyrészt azért, mert kedvelt orvosuk nincs szerzôdéses viszonyban a pénztárral, és inkább fizetnek minden szolgáltatásért, másrészt egyszerûen tájékozatlanságból vagy hanyagságból. Holott a törvény szerint a fogorvosi ellátás egy részét (igaz, hogy keveset) téríti a biztosító. Annak érdekében, hogy ez megtörténjen, minden biztosított (felnôtt és gyerek) fel kell legyen iratkozva, egy, a pénztárral szerzôdéses viszonyban levô fogorvoshoz, akinél 18 év fölött évi egy kötelezô vizsgálat ingyenes, ha ezt a páciens évrôl évre pecséttel igazolni tudja. 18-26 év között a diákok évi két ingyenes vizsgálatra jogosultak. 18 év alatt pedig a teljes fogorvosi ellátás ingyenes. (E korosztály számára kivételt a fogszabályozó protézisek képeznek.) A többi szolgáltatás egy részét téríti a biztosító, de van, amit teljes egészében fizetni kell.

Tulajdonképpen minden fogorvosi rendelôben ki kellene függeszteni, hogy melyek az ingyenes szolgáltatások - vélik a pénztárnál a fogorvosi ellátással foglalkozó szakemberek.

Visszatérve a három járóbeteg-rendelôre, ezek a megyei kórház-igazgatósághoz tartoznak, s nevükben a kórház köti meg a szerzôdést a biztosítóval. A pénztár vezetôtanácsának határozata szerint a rendelkezésére álló pénzösszegek függvényében havi 8,5 milliótól 11 millió lejig terjedô összeget utalnak át a fogorvosoknak, amibôl a saját bevételeikkel együtt gazdálkodniok kell (középkáderek, kisegítô személyzet fizetése, a rendelô fenntartása, anyagbeszerzés.) Ahhoz, hogy az említett összeghez hozzájussanak, 30 millió lej értékben kell fogorvosi ellátást nyújtaniuk havonta. Ha bevételeikbôl a bérelt rendelôben egyénileg dolgozó orvosok fenn tudják tartani a praxist, hisz annyi személyzetet alkalmaznak, amennyit fizetni tudnak, a járóbeteg-rendelôkben nem lehet fedezni az adott pénzügyi lehetôségekhez képest túlméretezett személyzet bérét, olyan helyzetben, amikor az egyetem csak a saját oktatóinak (orvosoknak) biztosít fizetést. Ezen túlmenôen a szinte hihetetlen módon megszaporodott magánrendelôk felszereléséhez képest a poliklinikákon, ahol az utóbbi években nem tartottak lépést a fejlôdéssel, a gépek, berendezések mind a rendelôkben, mind a fogtechnikai részlegen elavultak. Ez is az oka annak, hogy a hajdan zsúfolt rendelôintézetekben, ahol órákig kellett várakozni, ma alig lézeng egy-egy páciens, holott az orvosképzésben nagyon fontos lenne, hogy minél többet lásson, tanuljon, gyakoroljon a fogászhallgató diák.

- vélekedik Focsanean Rodica fogtechnikus, a 2-es számú, az egyetem mellett levô rendelôintézet laboratóriumának vezetôje. Egyébként a szóban forgó klinikán hat orvos, közülük egy egyetemi oktató, 14 középkáder, közülük hét fogtechnikus, valamint két kisegítô személy dolgozik. Ami a fogtechnikusokat illeti, dolgoznának, de valami mindig hiányzik. Drága az anyag, nem rendelkeznek korszerû felszereléssel, nem tudják például megolvasztani a nemesfémeket, mivel a készülék elavult, s emiatt a magánorvosok szívesebben viszik a jól felszerelt laboratóriumokba a munkát, holott a rendelôintézetben nem hiányoznak a tapasztalt, sokévi gyakorlattal rendelkezô technikusok, akik közül egyesek bérbe vennék a helyiségeket.

Dr. Popsor Sorin elôadótanár, a Fogorvosi Kar dékánja szerint sok minden nem tisztázott. Bár az épületet javították, korszerûsítették, a berendezést is pontra kell tenni. Elmondása szerint az átszervezés elkerülhetetlen, a személyzet egy részét átveszi az egyetem, a többit a kórház fogja fizetni a teljesítmény függvényében, és egyeseket kénytelenek lesznek elbocsátani, hogy a megmaradóknak fizetést tudjanak biztosítani.

A megyei kórházigazgatóságon tarthatatlannak ítélik meg a helyzetet, és Copotoiu professzor, a kórház igazgatója szerint mindent megtesznek, hogy július elsejéig rendezzék azt. A megoldás elodázása véleménye szerint a rendelôintézeteknek tulajdonítható, ahonnan hosszú ideig nem kapták meg a pontos kimutatást arra nézve, hogy mi az elképzelésük az átszervezésrôl. A tervek szerint a személyzet egy részét átvenné az egyetem, a másik részük maradna a kórház fennhatósága alatt. Ez az 1-es számú rendelôintézetben egy egyetemi kádert és három kórházi alkalmazottként tovább mûködô fogorvost jelent, a volt Hosszú utcai 2-es számú rendelôben pedig fordított lesz a helyzet, a hat orvosból három egyetemi káder és egy, a hálózatban dolgozó orvos marad. Nehezebb a megoldás a gyermekfogászaton, ahol a 11 orvosból hárman iskolaorvosként dolgoznak.

A középkáderek, fogtechnikusok és a nyilvántartóban dolgozó személyek egy része marad kórházi fennhatóság alatt, a többiek számára a kórház keretében kínálnak állást. Sajnos, a kereten kívül maradó fogtechnikusokat is csak beteggondozónak tudnák áthelyezni, amit nem valószínû, hogy elfogadnak - vélekedett az igazgató, aki kilátásba helyezte, hogy bizonyos személyeket kénytelenek lesznek elbocsátani. Annál is inkább, mivel az egyetem csak nagyon kevés középkádert alkalmazna, s azokat is csak októbertôl versenyvizsga alapján, közölték tegnap reggel a kórház személyzeti osztályával.

A helyzet tehát bonyolult, és az ígéretek ellenére napról napra változik. Azt viszont elmondhatjuk, hogy mindenképpen kár, hogy a fogászati járóbeteg-rendelôk nem tudtak lépést tartani a korszerûséggel a fogászati ellátás feltételeinek a megteremtésében, amiképpen az is, ha sokévi gyakorlattal rendelkezô személyeket kell pillanatnyi anyagi meggondolásból elbocsátani. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a piacgazdaság feltételei között ezek a poliklinikák is többet tehettek volna annak népszerûsítése érdekében, hogy a fogorvoshoz fel nem iratkozott személyeket, akik számára fontos lenne, hogy a törvény biztosította kedvezményekben részesüljenek, megnyerjék maguknak. Egy megszokott tevékenységet beszûkíteni, egy hajdan jól mûködô hálózatot leépíteni ugyanis sokkal könnyebb, mint szükség esetén visszaépíteni azt. És társadalmi szinten az sem mindegy, hogy az egyetemrôl milyen gyakorlattal rendelkezô fogorvosok biztosítják majd a következô nemzedék ellátását.

Hosszú menetelésre számíthatunk a státustörvény ügyében, a hazai politikai élet képviselôi meglehetôs ellenérzéssel fogadják, természetesen a sajtó sem marad tétlen. Hogy mennyire nagy vihart kavar ez a kérdés, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a tárgyilagosnak és mértéktartónak ismert "22" címû hetilap két számában (22-23) összesen tizenöt oldalt szentelt neki, ismertetve a román kormány állásfoglalását, valamint magát a törvénytervezetet egészében. Ezeket valószínû a hazai magyar sajtó is közli elôbb-utóbb, úgyhogy nem térek ki rá. Tallóznék viszont a "22"-ben elhangzott véleményekbôl, hisz ez a lap nem közöl bárkitôl és bármit, az itt leírtak hiteles forrásnak számítanak.

Legérdekesebb, legjellemzôbb Calin Popescu Tariceanu liberális párti politikus véleménye (23-i sz.), aki szerint legtöbben úgy nyilatkoznak az említett törvénytervezetrôl, hogy nem is olvasták azt. Párttársa, Victor Babiuc röviden nacionalista törvénynek nevezi, az NLP elnöke, Valeriu Stoica exminiszter olvasatában a tervezet lábbal tiporja a liberalizmus és az európaiság elveit, aggodalmakra ad okot (Ismét aggódnak!), hisz az etnikai alapú nemzetfelfogás konfliktusok forrása. Ô a liberális nemzeteszmény mellett tör lándzsát, melynek alapján mindenki a nemzethez tartozik, aki az állam határai között él. Ahol, ugye, mindenki egyenlô - tenném hozzá én -, legalábbis elméletben, mert a gyakorlat azt mutatja, hogy vannak azért egyenlôbbek. Mindenesetre amennyire én ismerem a liberalizmus tanításait nemzet/nemzetiség tekintetében, attól a hazai gyakorlat messze áll. Hivatkoznék például Cristian Preda véleményére (22-i sz.), aki szerint a törvénytervezet megszületése összekapcsolható azzal, ahogy magyar kisebbség kérdését kezelték a különbözô országokban, ahol az állam közel sem volt semleges védelmezôje a különbözô állampolgári közösségeknek, magyarán az utódállamok magyarsága nem érezte otthon magát saját szülôföldjén. Preda szerint Románia az utóbbi idôben elôrelépést mutat e tekintetben. Bárcsak a próféta beszélne belôle. Ugyanezen lapszámban Dan Oprescu a "közösségi jogok" veszélyérôl beszél, szerinte a státustörvény megszegi a román törvényeket, ellentétben van a nemzetközi elôírásokkal, sôt, a magyar törvényekkel sincs összhangban!! Tûzzel való játszás ez, hisz elszabadítja a nacionalizmus szellemét. Ami, ugye, eddig zárva volt! Le merném fogadni, hogy a román politikusok körében ez az írás aratná a legnagyobb sikert. Már ha elolvasnák.

Lesz itt még hisztériázás, országféltés, privilégiumok felhánytorgatása. Holott nem történik egyéb, csak a vízumkényszer elkerülése és törvényes munkavállalás az anyaországban. Ugyanaz, ami megvan a moldvai románoknak, 1998. júl. 15/150. sz. törvény, a külhoni németeknek vagy szlovákoknak. Csak hát könnyebb vádaskodni, mint szembenézni azzal a szomorú ténnyel, hogy ismét lemaradt ez az ország, elsôsorban azoknak a hibájából, akik az utóbbi évtizedben vezették.

Az RMDSZ és a többi határon túli magyar szervezet vezetésének, valamint a magyar kormánynak számolnia kell azzal a rideg ténnyel, hogy túl a szomszédok ellenérzésén, nemzetközi támogatást nem várhat e kérdésben. Az EU nem fog lelkesedni azért, hogy a belépô országok megnyitják határaikat újabb munkavállalók elôtt. Az újoncok legyenek engedelmesek, ne okozzanak bonyodalmakat elve alapján, Nyugatról is ellenszélre lehet számítani. Trianonra hivatkozni Strasbourgban pedig fölöttébb szalonképtelen dolognak számít. Saját bûneinek felemlegetését a Nyugat (elsôsorban Franciaország) sem veszi jónéven.

Minket pedig kineveznek ismét nacionalistáknak, szeparatistáknak, megint mi kell védekeznünk idehaza és Európa elôtt is. Mert azt nem lehet nem látni, hogy mindig a kisebbségek nacionalizmusát ostorozzák, a nagy állami nacionalizmusokkal senkinek semmi baja. Szokás állandóan a volt Jugoszláviára hivatkozni, elfeledkezve arról a tényrôl, hogy a tragédiát az indította el, hogy a nagyszerb nacionalizmus mindenkibôl szerbet akart csinálni. A kommunizmus bûneirôl is csak úgy általában szoktak beszélni, elfeledkezve arról a kemény nacionalista diktatúráról, amelynek célja a beolvasztás volt, éhínség, deportálások, áttelepítések stb. által. Még a kommunista pártokon belüli ún. tisztogatások is magukon viselték a kisebbség- ellenesség jegyeit. Ezekrôl bizony kevés szó esett/esik a fejlett Nyugaton is.

Ha tehát egy közösség jogokat, engedményeket kér, rögtön megjelenik a nacionalizmus gyanúja. Konkrétan: amikor évekkel ezelôtt eléggé csendben (igaz eléggé sokan!) önálló magyar oktatást kértünk, azonnal nacionalisták lettünk. Akik mindezért botokkal és fejszékkel támadtak ránk, azok nem. Ôk valószínû européerek voltak. Azt sem tartom véletlennek, hogy azokról a márciusi eseményekrôl pont egy olyan felvétel járta be a nyugati médiát, amelyen magyarok vernek egy románt. Meg lehetett mutatni ugyanis a kisebbségi nacionalizmus veszélyes voltát. Hadd tanuljanak az írek, katalánok, korzikaiak stb.

Az igazság kedvéért el kell mondanunk azt is, hogy a nemzetközi elôírások elég rugalmasak, mind az állampolgárság, mind a munkavállalás tekintetében. A státustörvényt és az ehhez hasonló kezdeményezéseket általában az érintett államok hatáskörébe utalja. Ilyenformán sok függ attól, hogy a hazai hatalom mennyire lesz rákényszerítve a körülmények által arra, hogy engedményeket tegyen, ne akadályozza azoknak a bizonyos igazolványoknak a kiadását. Ami a nacionalista sajtót és a hasonló cipôben járó politikusokat illeti, ôk tovább mondják a magukét, bármi történjen, ôket már az is zavarja, ha magyarul beszélünk.

U.i. Amíg ezeket a sorokat írtam, a Duna TV-ben a Minoritates Mundi c. adásban a hollandiai frízekrôl beszéltek. Például van olyan, hogy Fríz Akadémia, ápolhatják kultúrájukat. De… néha kapnak olyan megjegyzéseket, hogy ha nem beszélnének frízül, egészen normális emberek lennének. Hát ilyen kétarcú ez a kérdés egy fejlett, civilizált országban is.

Alkalmi kiadvány, nem szakmunka. Az iskola (egyik) írásos említésének 300. évfordulójára jelent meg, a május 26-i ünnepélyen ismertették és forgalmazták. Hadd bocsássuk elôre azt is, hogy ez a kis könyv a majdani falutörténet, a szakmonográfia elôfutára lehet. Benne - Jánosi Ferenc polgármester elôszavát követôen - Nagyernye földrajzi, természeti, történeti vonatkozásai címmel közöl dolgozatot Szabó László ny. tanár. Keresztes Gyula ismerteti a Bálintitt-kastély történetét. Az iskola történetét Hajdó Piroska tanár írta meg. Appendixként a mostani tantestület egy csoportja (Kántor Katalin, Nemes János, Kali Gabriella, Márkodi Sarolta, Szász Terézia, Benczédi Mária, Gálfalvi Erzsébet, Jánosi Anna, Hajdó Piroska, Vass Tünde) az utóbbi tíz esztendô történéseit vázolja. A második részben egykori pedagógusok, öregdiákok emlékeznek. Egyfajta oral history ez is, élô történet. Az emlékezôk: Kutasi Gyula, Barabás Gergely Endre, Szabó László, Szabó Ilona, Kim Imola, Kisgyörgy Zoltánné Barla Júlia, Szántó János, Tavaszi Zoltánné, Pálffy Viktória, Patka Margit, Fülöp Ilona, Scridon Olivia, Márton Magdolna, Jánosi Ferenc, Szenner Emôke Szende. A kötet harmadik részét a gazdag fekete-fehér, illetve színes képanyag teszi ki.

Hadd szemelgessek az emlékezésekbôl: 1958-60 között Pálffy Lajos akkori igazgató kórust szervezett a felnôtteknek, ide fiatalok, idôsek szívesen jártak. Sajnos a karvezetô korai halálával a dalkar is felbomlott. (Szabó Ilona) * Szabó László tanár úr és Szabó Ilona tanárnô 1980- 81-ben házról házra járva újraszervezték a régóta elhallgatott falusi kórust. Már a század elején létezett Nagyernyében több szólamban éneklô dalárda. Az idôsebb nemzedék tisztelettel emlékezett Ôse István, László Ferenc, Fekécs Lajos, a hegedû- és orgonajátékáról híres Kelemen Ernô, Kádár István, Kocsis Lajos és Ugron Albert kántortanítókra, karvezetôkre. Az újraszervezett ötventagú kórus 1981-ben színpadra lépett. (Kim Imola) * Kórust szerveztünk 1984-ben Kim Imola zenetanárnô vezetésével, ahová meghívtuk a jó hangú fiatalokat és az idôsebb szülôket. A nevelôk is vállalták a közös éneklés örömét, az esti próbákat. (...) Barla Júlia, iskolánk igazgatója kóruspróba elôtt irodalmi kört szervezett, bemutatva az akkor megjelent könyveket, mûveket. (...) Az 1988-ban szervezett Szép szó versenyen (...) Markó Béla költô, Szépréti Lilla író, Illyés Kinga színésznô és Tófalvi Zoltán író, szerkesztô döntötte el, hogy kik a legtehetségesebb elôadók. (...) Hogy együtt lehessünk a fiatalokkal, szülôkkel (...), ismét színpadra állítottuk Barla Júliával és Szabó Lászlóval Csiky Gergely Buborékok címû darabját. (Szabó Ilona) * Jól sikerült elôadást és kosaras bált tartottunk. Kiszállásra is vállalkoztunk. Szibériai keménységû tél volt ...felcihelôdtünk egy traktorvontatta munkásszállító vagonba, és elindultunk Körtvélyfája felé. Déryné kései unokáiként még élveztük is a fagyoskodást, zötykölôdést, s gondunk csak az volt, hogy Szakács Albi nem érkezett haza Kolozsvárról, ahol éppen valami fejtágítón vett részt. Utolsó percig reménykedtünk, de az ifjú férj nem érkezett. A félig telt teremben didergô emberek követelték az elôadást. Lépni kellett! Frakkot öltöttem, cilinder alá gyömöszöltem szôke hajamat, Ernô szénnel kackiás, nôhódító bajuszt festett az orrom alá, s kezdhettük az elôadást. A szöveget nagyon jól tudtam, egyetlen zavaró körülmény a tíz centis tûsarkú fehér csizmám volt, ettôl nem akartam megválni a farkasordító hidegben. Az elôadás elég jól sikerült, civódtam és enyelegtem szép kis feleségemmel, Marikával. Idôközben egy-egy szereplô partneremnek rettenetes kacaghatnékja támadt, s néha engem is elfogott a nevetôgörcs. Ez kellemetlen volt, de elôny is származott belôle, remekül kimelegedtünk. Legördült a függöny, s a félig megfagyott, kultúrára éhes közönség tapssal köszönte meg a játékunkat: Csak most vallottuk be, hogy miért volt a frakkos úrnak oly szokatlan, nôies lábbelije. (Kisgyörgy Zoltánné Barla Júlia) * Meg kell említenem, hogy amikor a 275 éves évfordulója volt az ernyei iskolának, készültünk egy bensôséges ünneplésre, egy hétig nem tanítottunk, a gyerekekkel együtt dolgoztunk, és egy reggel korán meglepett minket 12 tanfelügyelô. Következtek az óralátogatások, mindnyájuk közül a legrosszabb az ellenôrzés során egy magyar-lélektan szakos magyar nemzetiségû kolléga volt. Eredmény értékelés után: kevés elégséges, nagyobb mértékben jó, és nagyon jó minôsítés volt. Kilátásba helyezték az egész tantestület áthelyezését, ami természetesen elmaradt. (Patka Margit)

Lelkes amatôrök iskolakönyve - kritikai szem nem valószínû, hogy látta; a szöveg borzasságait nem fésülte ki senki; a korrektúra intézményét nem ismeri. Mégis kedves azoknak, akikrôl és akiknek szól. Más mércét nem illik ilyenkor emlegetni. Persze ha megszólal a szakember, akkor a jámbor recenzens befogja a száját. (A nagyernyei iskola története - 2001- Szerkesztette Hajdó Piroska, átnézték: Jánosi Anna, Kali Gabriella, Márkodi Sarolta. Számítógépbe írta: Pál Melinda, számítógépes tördelés: Zólya Attila, Hirdetô könyvek sorozat, készült a székelyudvarhelyi Demaco nyomdában)

Csütörtöki kimenô

Panaszkodnak könyvesbolti ismerôseim, hogy alig fogyott könyv a ballagásra. Holott más esztendôkben, régebben, de azért a honfoglalás és a könyvnyomtatás feltalálása után - a hozzánk közelebb esô századokban - annál több.

Elintézhetnénk azzal, hogy ez egy speciális vásárhelyzet - vásárhelyi játszma - nálunk az emberek, a fiatalok már mindent interneten olvasnak; a boltokban megvásárolható könyvek ott vannak editio princeps, elsô és ritka kiadások formájában minden érettségizô fiatal és/vagy ôseinek, felmenôinek könyvtárában; nincs új a nap alatt, rosszak a szövegek, ócskák a szerzôk, elavultak az elvek-ideák- szümbolejonok.

Aztán jön a gazdasági szakember és azt mondja, hogy mink csak ne izéljünk, mert mindenki tudhassa, hogy a könyvek drágák, csak egy semmi kis füzet vagy szótár is százezer pénzen fejül kezdôdik. És mi tényleg megszeppenünk, de ha átmegyünk az antikok váriumába, ott elég olcsón találunk jó könyveket, az ószeren vasárnaponként még lehet válogatni, mert sokan teljes könyvtárukat kihordják számtalan, általunk már írásban jelzett okból.

Hallom a Gondolat - Jelben, hogy a budapesti könyvvásáron rengeteg az új és piszkosul jó könyv. Mégis az olvasás megcsappant a magyar betû országában. Jelentôsen, észrevehetôen.

Én inkább egy lelkiállapot elharapózására gyanakszom. Ballagni, iskolából kibúcsúzni, érettségi bankettet rendezni és ruhát csináltatni - kész anyagi csôd. Össznemzeti rongyrázás, proccoló ügybuzgalom. Magyar anyák és apák, rokonok azért repesztenek, hogy a ballagó utód csillogjon, villogjon külsôségekben. Legyen egy csúcspillanata, legyen nagyon very és happy mielôtt belevész a felnôttkor szürkeségébe. Érthetô és átérezhetô törekedés.

Ebbe a versenyfutásba, lekörözésbe már nem fér bele a kultúra. Vagy a könyv nem is ajándék. Csekély dolog, egy táskában is elfér és nem lehet megcsodálni. Egyszemélyes, hiszen egy kötetet egyszerre csak egy ember olvashat, élvezhet. Ha még olvas és élvezi a betût. Mi sejtjük, vannak ennél menôbb élvezetek - ôsibbek és újabbak - partnerrel és partner nélkül.

Nem kérdeztem sosem a CD-árusokat és kazettaboltiakat. Valószínûleg nem panaszkodnak oly erôst, mint a betûkalmárok.

És én, aki még arról álmodoztam, hogy egy napon betérek a könyvesboltba (megjegyzés: betérek), és azt látom, hogy két köztisztviselô román-magyar és magyar-román szótárat, valamint Petôfi-verseket keres, mert a helyi közigazgatási törvény elôírásait szeretnék életbe léptetni. Sôt tovább megyek álmodozásaimban: egy roma hölgyet látok a szabadpolc elôtt, barátnôjével együtt cigány nyelvû jutalomkönyvet keres érettségizô fiának-lányának.

"Álmodj, királylány".

Lassan beszélünk. Erdélyben lassúbb a magyar nyelv ritmusa, nyilatkozta egy kecskeméti tanár. A beszéd ritmusának gyorsulása általános európai jelenség. A magyar nyelv ritmusa a századelô óta felgyorsult. Ma már kétszer olyan gyorsan pörgetik az anyaországban a szavakat, mint száz évvel ezelôtt. Ehhez képest, mondja Kozmács István nyelvészprofesszor, Erdélyben a magyar beszéd ritmusa lassúbb, mint a Pannon-síkon. Mi itt igen gyakran használjuk az és kötôszóval egyenértékû s kötôszócskát, amit Magyarországon már csak az irodalmi szövegekben találunk meg, a beszélt nyelvben nem. "A nyelv ural minket, és ezt viszonozni kell." S akkor mi van? * Ûrgyûrûfütty. Hír: szellentô rendôrt keres a Scotland Yard, de nem különleges feladatra, hanem hogy felelôsségre vonja. Kábszert keresô razzián mulasztotta el a bocsánatkérést a zsaru, és ezt a család igencsak zokon vette. Nem tudni, milyen büntetés róható ki a modortalanságért. Mindenesetre a bizonyítékot már elfújta a szél. Nálunk, csak "ehejt" né, Gyergyóban, egy polgár éppen a polic mellett haladt el a fôtéren, s hát hogy s hogy nem, de bizony alhashangja keletkezett. Amit a rendôr bizony iszra vett, és hatósági közeg elleni sértô viselkedés címén valami százötvenezer lejre bírságolta. Helyben!... Csak a marhák nem felelnek böndôgôzükért. * Paradicsom és pokol. "A paradicsom épp olyan közel van / a pokolhoz, mint a szülôcsatorna / a végbélnyíláshoz. A paradicsom, / hogy bármit megpróbálhatsz, engedik. / A pokol, hogy való-ban megpróbálod." (Vörös István) * Lángész vándorol. - Utánanéztem, és azt mondták, azért vagyok annyira anglomán, mert valamikor a polgárháború idején ott éltem. És azért imádom a Napot, mert voltam egyiptomi fáraóleány is, de pap és fiú ugyancsak. A dolog egyébként nem azért foglalkoztat, mert félek a haláltól, hanem mert nem tudom elhinni, hogy zseniális agyak csak úgy elmúljanak a világból. - mondta Zalatnay Sarolta. Arra a kérdésre pedig, hogy azon is törte-é már a fejét, mi szeretne lenni, szintén pompás a válasz: - Egy biztos: nagyon gazdag szeretnék lenni. Azért, mert szeretek adni. És legyek egészséges, és sok hajam legyen. És göndör.

Geniál.

A június minden esztendôben zûrzavart hoz a hétköznapjainkba. A nagyvakáció elôtt, úgy tûnik, mindenkinek - szülônek, diáknak egyaránt -, át kell esnie egy tûzpróbán. Kezdôk és végzôsök mérettetnek meg, szembesülve örömmel, bánattal, sikerrel, kudarccal.

A maturandusok egy része már elballagott, mások pedig csak a búcsú-díszvacsorát tartották meg, de mindenikükben ott lüktett a közelgô érettségi félsze.

A középiskola felé kacsingatók szorongva várják az új, komputerizált rangsorolást…Az újtól nagyon ózdkodnak az emberek, s a tanügyben - a teljes intézményi autonómiától az új arcélû osztályok kiválasztásáig - újdonság van épp elég.

Ami viszont marad a régi, a tény, hogy az általános iskolák elvégzése után, gyerekeinknek van lehetôségük a továbbtanu- lásra.

Székely Ildikó, a Constantin Brâncusi Iskolaközpont aligazgatónôje ezekrôl pontosít, de legelôször az iskola nevét, neveit hozza szóba…

- Az 1949. október 1-jén alakult iskolánknak az évek során több titulusa is volt, annak függvényében, hogy milyen arcéllel mûködött. Tény, hogy 52 esztendôvel ezelôtt, a Francia Iskola épületében, a Munkácsy Mihály utcában, az Építészeti Minisztérium döntése és határozata nyomán beindult " Az A24 Építészeti Szakiskola", melynek neve a fél évszázados évfordulóján "Constantin Brâncusi Iskolaközpont" lett.

De azóta nem csak a név változott, hanem maga az intézmény is bôvült, alakult, modernebb lett. Jelen pillanatban két fô épülettel bír, melyekben 42 tanterem található, 14 kabinettel és laboratóriummal. Az iskolának van még egy tanépülete, ahol 12 szakmûhelyben társítják az oktatást a gyakorlattal. Mindezt kiegészíti egy 70 férôhelyes amfiteátrum, egy szinte 50000 kötetet számláló könyvtár, egy kiállítóterem, a bentlakás, a 200 étkezôt befogadó kantin, a sporttermek és a sportpálya. Az iskola 300 férôhelyes dísztermét nem csak az iskola diákjai és tanárai dicsérik, hanem rengeteg kulturális-nevelô- szórakoztató rendezvény szervezôi, haszonélvezôi is.

- A sport programú líceumtól való elválás óta kisebb lett a munkaközösség, kevesebb a diák, az osztály…

- A tanári kart illetôen a változás nem nagymérvû, hisz sokan tanítunk mind a két líceumban, de nem is az oktatók a fontosak, hanem a diákság. Velük pedig úgy vagyunk, hogy általában a végzôsök és az indulók vannak frontban, a közbeesô évfolyamokkal kevesebb a pillanatnyi gond. Ezért szólnék ezekrôl elôbb. Az iskolaközpontunk részt vett és vesz az Európai Közösség égisze alatt futó Leonardo II és Socrates tanár-diák csereprogramokban. Ennek érdekében igyekeztünk és igyekszünk az iskolánk mûszaki és logisztikai felszereltségét modernizálni. Az új info laboratóriumot elektrotechnikai és audióvizuális feljavítás követi. Ugyanitt kell megemlítenem, hogy a múlt év végén beindított testvériskola kapcsolatunk, a kecskeméti Gáspár András Építészeti Iskolaközponttal meghozta az elsô gyümölcseit, az idén, májusban 19 román és magyar diák tett cserelátogatást, 3 tanár felügyelete alatt, s az elsô benyomásokról csak helyszûke miatt nem ejtek szót. De tény, hogy ez a kezdet már kötelez a jövôt illetôen. Szintén hagyományalapozónak könyvelhetjük el a középiskolás távoktatást is, amelyet az idei tanévvel indítottunk be, X. és XI. osztályokkal. Sikernek tudható be a IX. osztályban indított mûvezetôi (architektúra) szakunk is. Ezt bôvítendô indítjuk a jövô tanévtôl az elméleti szakunkat, a matematika-informatika kilencedikes osztályt. A szakoktatásban az építészeti és közgazdálkodási szakon három 25 diáklétszámú szakiskolás osztályunkból egy magyar lesz. Az egy esztendôvel rövidebb - kétéves - inasiskolánkban egy román és egy magyar szakra lehet beiratkozni. A líceumi oktatás mellett tovább visszük a mesterképzést, az építészeti, szerelôi, mechanika és villanyszerelôi szakokon. A két, illetve 3 éves technikumunkra belsô kiképzésre és munkáltatói szakokra lehet iratkozni.

Hogy mennyire létjogosultak oktatási formáink, arra csak két példát hozok most fel: a temesvári Országos Szakolimpiára egy diákot küldtünk el, s az II. helyezést ért el, az "építô- kivitelezô" szakversenyen. Az évente sorra kerülô Magyarországi Nemzetközi Diáképítôk Konferenciáján tanulóink az idén is sikereket és érmeket arattak.

- Mire kötelez a Végtelen oszlop örök árnyékában lenni…

- Merész lépés volt a Constantin Brâncusi nevet adni, de meg kellett tenni. Kellett már lépni egyet. A fejlôdés beindulásának elsô pillanataiban mindig van egy holtpont, amin a legnehezebb átlendülni. Ilyenkor kellenek az ötletek. Hogy a miénk milyen ötlet volt, azt az utókornak a tiszte eldönteni. Mi megtettünk és megteszünk mindent annak érdekében, hogy az itt tanuló diákjaink is felzárkózzanak a rohanó igények szintjére.

Az építészeti szakmában ez egyre fontosabb. Bár építkezés mindig is volt, van és lesz, nem szabad elfelednünk, hogy a minôségi munka az, ami egyre inkább meghatározó, meg az idô, hiszen manapság egyre nagyobb lendületet vesz az építkezés. Talán ezért is nem találni egy építômunkást sem a munkanélküliek lajstromán.

Katedra

Népköltészetünk gyöngyszemei közé tartoznak a közmondások is. Ezek tömören megfogalmazott mondatok, amelyek a nép bölcsességét, élettapasztalatát fejezik ki. Megállapítást, jó tanácsot, bírálatot tartalmaznak a bátorsággal, szorgalommal, becsülettel, értelemmel, igazsággal, neveléssel, tanulással s sok más megnyilvánulással kapcsolatban.

Ilyen, a tanulással összefüggô közmondás a címben rejlô jó tanács: Tanulj, hogy taníthass! Ez mindenkire vonatkozik: orvosra, mérnökre, vállalkozóra, iparosra, sofôrre, szülôre, és sorolhatnám a végtelenségig, de leginkább azokra, akiknek mesterségük, sôt hivatásuk a tanítás: az óvónôkre, a tanítókra és a tanárokra.

A kisérettségi küszöbén nagyon idôszerû, hogy néhány, fôképp nyelvtani tényre felhívjam a tanulók, a dolgozatokat javító tanárok figyelmét anélkül, hogy tanítani akarnám ôket. Magántanulóimtól tudom - ha ugyan hinni lehet nekik -, hogy bizony nemegyszer tévesen tájékoztatták ôket, s ez károsan hathat munkájuk értékelésére. Hadd soroljak fel néhányat sokéves megfigyeléseimbôl:

1. Nemrégiben értesültem, hogy valaki a János vitéz verselését kétütemû, azaz 6/6 szótagszámú tizenkettôsnek minôsítette. Ilyen a hangsúlyos magyaros verselésben nincs. Helyesen: négyütemû, 4/2/ /4/2 szótagszámú verssorokból áll. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az ütemhatár átvághatja a szó határát.

2. Petôfi A Tisza c. tájleíró költeményében kétféle verselés is találkozik (szimultán verselés); hangsúlyos magyaros verselésben háromütemû tízes sorok (4/3/3), nyugat-európai idômértékes verselésben pedig ötös trochaikus sorokból áll.

3. Nagyon figyeljünk arra, hogy a klasszikus és nyugat- európai idômértékes verselést pontosan írjuk a táblára, írják a füzetbe. Egyik iskolában a helytelen leírás miatt nem tudták megtalálni a verslábakat Vörösmarty Pázmán c. epigrammájában.

4. Egy másik iskolában (VII. o.) hibásnak, megoldhatatlannak találták Fazekas M. Ludas (nem hosszú ú!) Matyi III. levonásának 6. sorát: "Megtapogatja erét Matyi, és veszedelmes hevülést…",. mert nem vették figyelembe azt, hogy a mássalhangzók közül a h-t gyakran nem hangzónak tekintették a régiek. Az is igaz, hogy a nyomda ördöge sok helyen elôfordul, ilyenkor más kiadás szövegével szükséges összehasonlítanunk, hogy rátaláljunk az eredeti alakra.

5. Tedd, vedd, vidd, hidd, edd, idd, nyûdd felszólító módú igék morfémaképlete: T+R (pl. i/dd), nem pedig T+J+R. Ez csak a hosszú alakban helyes, pl. hi/ggy/ed. A kötôhangzó álmorféma, helyesebb a toldalékhoz kapcsolnunk (tanul/unk, pad/ok, ok/os).

6. Nem Jancsi, hanem Pista törte be az ablakot. Így kizáró ellentétet tartalmazó egyszerû mondat. De: Nem Jancsi törte be az ablakot, hanem Pista. Ez már mellérendelô kizáró ellentétes összetett mondat, 2. tagmondata hiányos szerkezetû.

7. Legtöbbször nem helyes aszerint állapítani meg a többszörösen összetett mondat tagmondatait, hogy megszámozás elôtt aláhúzatjuk az állítmányokat (romános eljárás), mert felsülnek a hiányos szerkezetû mondatok esetében. Pl. "Attól kezdve, ha azt mondták, fehér, ráhagytam, ha azt, hogy fekete, szintén." (Négy állítmánya van, mégis hat tagmondata van, kettô hiányos szerkezetû).

8. A tagmondatok közti pontosvesszô sokszor a teljes laza szerkezetet, a fômondatok közti mellérendelô viszony hiányát sejteti. Pl. "Ezen gondolatok elmém környékezték,/ Midôn a költôi szent hegyre jövék fel;/ Mit én nem egészen dicstelenül kezdék,/ Folytasd te, barátom, teljes dicsôséggel!" (Petôfi). Itt az 1. és a 4. tagmondat minden viszony nélküli laza szerkezetben áll.

9. A megszólítások, az indulatszavak, a mondat egészéhez nem tartozó mondatok szervetlen mondatrészletek. Pl. "Siratják a semmit, a másét/ - A gróf tán épp agarász -/ Érzik titkon, hogy az övék/ E bús élet s a kalász." (Ady). A 2. tagmondatot beszámozzuk, de az ábrában már nem jelenik meg, hanem külön megjegyezzük, hogy szervetlenül kapcsolódik a mondat egészéhez.

10. A fenti mondatban az is megfigyelhetô, hogy az 1. és 3. mondat között nincs sem utalószó, sem kötôszó. Az ilyen esetet okadó magyarázó viszonynak kell tekintenünk, s nem okhatározói mellékmondatnak. Ez volt az 1950-es évek elején hosszan tartó nyelvészeti vitát záró határozat.

11. Az utalószavakat ne karikáztassuk be, viszont a valódi kötôszók bekeretezése ajánlatos. Nem megengedett ez a bekeretezés a kötôszó szerepû vonatkozó névmások (aki, amit, amellyel stb.) és a névmási eredetû határozószók esetében (ahol, amikor, ahogyan stb.), mert ezek a szószerkezetek (szintagmák) meghatározó tagjai (determinánsai), pl. akit megdicsértek, ahogyan viselkedik, amikor megérkezett stb.

12. Nagyon vigyázzunk a: kell (kellett, kellene), lehet (lehetett, lehetne), illik (illett, illene), sikerül (sikerült, sikerülne), tetszik (tetszett, tetszene), muszáj, szabad, tilos, szükséges, fölösleges, érdemes, jó, rossz stb. igék és melléknevek mellett álló fônévi igenevek (akár birtokos személyjelesek is) mondatbeli szerepének megállapítására, pl. Minden jól nevelt ifjúnak illik a helyét átadnia a nôknek és az idôsebbeknek; átadnia az alany (nem tárgy!), az összes bôvítmény az alannyal alkot közvetlenül vagy közvetetten szószerkezetet. Az állítmány ilyen esetben a mondatban egymagára áll.

13. Az elhomályosult szóelemekrôl se feledkezzünk meg (passzív tövek), pl. forog, fordul, fordít; pereg, perdül, perdít stb. (T+K).

Még nagyon sok mindent szerettem volna közölni, tapasztalatként átadni, hisz március 10-én a túlzsúfolt program és az idô rövidsége miatt a pedagógiai kör meghívottjaként elôadásomat félbe kellett szakítanom, gondolom, tanulóink és kollégáim kárára. Maradjon mindig figyelmünk központjában az említett közmondás igazsága, mondanivalója: tanuljunk (mindannyiunkra ráfér), hogy alaposabban szolgálhassuk édes anyanyelvünk megismertetését, megszerettetését a ránk bízott ifjúság számára.

Pupp József ny. Tanár

Látogatóban a marosvásárhelyi 8-as általános iskolában

A Marosvásárhelyi 8-as számú általános iskola a város egyik legnagyobb tanintézete, a diákok a most záruló tanévben is kitûnô tanulmányi eredményeket értek el, s ôsztôl új osztályokat indítunk - tájékoztatta lapunkat a napokban Bartha Zoltán, az iskola aligazgatója, majd látogatóba invitált.

A meghívásnak eleget téve felkerestük az Egyesülés negyedbeli iskolát, ahol 1400 diák tanul, osztályteremhiány miatt két váltásban. A bejárat virággruppokkal díszített, a folyosók, osztálytermek rendezettek. A beszámolót, Juliana Popa igazgatónô kezdi:

- Diákjaink nagy része szerény anyagi körülmények között élô családokból származik, ennek ellenére a szülôk nagyon nagy mértékben támogatják az iskolát. A tôlük és támogatóktól begyûlt pénzbôl az elmúlt idôszakban sikerült kicserélnünk az iskola régi épületében a világítóberendezéseket. Szintén ebbôl az alapból tudtuk hômérséklet- szabályozós gázégôkkel ellátni az osztálytermekben levô csempekályhákat. A 2000-2001-es tanévtôl bevezettük az egyenruhát is, a diákok sötétkék színû, fehérrel csíkozott anyagból készült viseletet hordanak. Az iskola korszerûen felszerelt informatikalabóratoriummal rendelkezik, ahol az informatika osztályok diákjai mellett minden tanuló megismerkedik a számítógéppel, használatával. Informatika osztályt három éve indítottunk, V. osztálytól, a nagyszámú igénynek eleget téve idéntôl két román és egy magyar osztályba hirdettünk felvételit. Szintén V. osztálytól sportosztályban is folytathatják tanulmányaikat tanulóink, atlétika, kosárlabda- vagy kézilabda szakokon. Ôsztôl szeretnénk Step by step programot alkalmazó elsô osztályt indítani. Az engedélyünk megvan, jelenleg fogadjuk a szülôket. E tanítási mód betartja a tantervet, egyénre szabottabb foglalkozást biztosít, s a gyerekek a tanórák után délután négyig közösen tanulnak, megoldják a házi feladatokat is. Az itt tanítók közül majdnem mindenki szakképzett vagy most végzi az egyetemet. Sokan vesznek részt továbbképzôkön. Szüntelen biztatjuk a tanítókat, tanárokat, képezzék magukat, tanuljanak, hiszen az mind számukra, mind diákjaink számára rendkívül hasznos. Emellett fontosnak tartjuk az alternatív nevelési módot is, iskolánk már 1998-ban bekapcsolódott a Pacsirta környezetvédelmi programba. Véleményem szerint a környezetbarát nevelés eredményeképp iskolánkban és környékén kevesebb a szemét, zöldebb, virágosabb a környezet - mondta az igazgatónô.

A kiváló tanulmányi eredményeket elért tanulókról és a további tervekrôl Bartha Zoltán aligazgató tájékoztatott, elmondva: A VIII. osztályos Toma Alina fizikából eljutott az országos tantárgyversenyre, ahol dicséretben részesült. Kántor Emese (VII. osztályos) III. díjat kapott az országos magyar olimpiászon, szintén ô számos tantárgyversenyen indult, többször jó eredményeket érve el. Emese a Szemfüles folyóirat által meghirdetett Szülôföldünk kincsei elnevezésû pályázaton díjmentes magyarországi kirándulást nyert. A sportosztály két tanulója jelenleg a Bukarestben tartandó országos atlétikai verseny döntôjén vesz részt. Ôk saját költségükön utaztak oda, hiszen az iskola nem tudta támogatni kiszállásukat. A pénzhiány miatt három, szintén döntôs diáknak itthon kellett maradnia. A tavaly ôsszel beindult a magyar népi tánccsoport, amelynek tagjai ügyesen szerepeltek a megyei versenyeken.

- A jó hírek mellett vannak pótolnivalók iskolánkban is. Két nagy gondunk van, amelyet sürgôsen meg kell oldanunk. Az egyik az iskola udvarának és külsô sportpályájának leaszfaltozása. Esôzéskor az udvar nagy része megtelik vízzel, a pincékbe is befolyik, károsítja a falakat is. Pár napja, többszöri közbenjárásunkra, a marosvásárhelyi polgármesteri hivataltól értesítést kaptunk, hogy az idei költségvetésben szerepel az udvar rendbetételéhez szükséges pénzösszeg. Az új tornateremben nem megfelelô minôségû faanyagot helyezett el az építésôcég, s ezért új padlóra van szükségünk. Mivel még nem léptünk ki a garanciaidôbôl, a cég vállalta a hiányosságok pótlását. Szeretnénk támogatók segítségével felújítani, kibôvíteni a számítógép-laboratóriumunk felszerelését. Ezen tervünket remélhetôleg a 2001-2002-es tanévben megtudjuk valósítani. Jó kapcsolataink vannak a különbözô felekezetû gyülekezetekkel, akik támogatják iskolánkat. A közeljövôben tervezzük testvérkapcsolatok kialakítását egy hollandiai iskolával is - számolt be részletesen az aligazgató.