Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Aktuális

Egyre inkább bizonyossá válik, hogy a marosvásárhelyi közszállításban a gondok igazából csak most kezdôdnek. A jópár hónapig tartó elôkészületek, a vállalat önkormányzati ellenôrzés alá vonása, a társulási szerzôdés kidolgozása és megszavazása (aláírása csak a hónap végére várható) mind-mind fontos lépés volt, de úgy tûnik, korainak bizonyult az optimizmus. A Közszállítási Rt. 1999-tôl felhalmozott adósságai, a késedelmi kamatokkal együtt 8 milliárd lejt tesznek ki, amit a vállalat vezetôi, egyre kitartóbban, már többször szóvá is tettek. Utoljára múlt héten kérte az igazgatótanács a polgármestert, hogy legkésôbb tegnapig közölje a lehetôségeket a tartozások kifizetésére. Ennek ellenére senki a füle botját sem mozdította, tegnap délben még semmiféle választ nem adtak a kérésre. Úgy látszik, a tanácsot mint többségi tulajdonost, de a polgármestert sem érdekli túlságosan az, hogy a vállalat bankszámlája már második hete zárolt, képtelen adósságait kifizetni az államnak, az alkalmazottaknak sem tudják idejében kiadni a béreket, az üzemanyag árát éppen hogy csak fedezik a bevételek, a tevékenység akármelyik percben megbénulhat.

Hogy a helyzet kezd egyre kellemetlenebbé és idegesítôbbé válni, nem kétséges. A lavina megindult: tegnap egy bukaresti üzemanyag- szállító cég végrehajtói jelentek meg a Közszállítási Rt. székhelyén, behajtani a tartozásokat. A részvénytársaság még 1999-ben kb. 600 millió lejre vásárolt a szóban forgó fôvárosi cégtôl gázolajat, amit nem fizetett ki és az összeg most már, a késedelmi bírságokkal együtt, meghaladta az 1 milliárdot. Pereskedésre került sor, a bukaresti cég nyert. A közszállításiak fizetésképtelenek lévén, a végrehajtóknak nem marad más hátra, mint a tartozás fejében elvinni a buszokat. A vállalat igazgatója megpróbált megoldást találni, részletfizetési ütemtervet ajánlott fel, de egyelôre nem dôlt el semmi. Kaptak két nap haladékot. Csütörtökön ismét megjelennek a törvény képviselôi, és ha nem jutnak egyezségre a közszállításiakkal, 12 buszt elszállítanak.

Ami a Siletinát illeti, a híreszteléseket, miszerint hasonlóképpen pénzügyi gondokkal küszködne, a cég vezetôje kitartóan cáfolja, de ahogy mondani szokták: szél fuvatlan nem indul…

Ezek után mi mondható még el? A tanács prioritásai közt elsô helyen kellene szerepelnie a közszállítás ügyének. A polgármester pedig ahelyett hogy folyton-folyvást álvitákat folytatna, meg látványos tévészerepléseket produkálna, idôt szakíthatna komolyan fontolóra venni a problémát, hiszen nem lehet azt kézlegyintésssel, mûfelháborodással, fenyegetôzésekkel elintézni.

Ami tegnap történt, precedens értékû. Jelzés arra, hogy ha sürgôsen valamiféle áthidaló megoldást nem találnak az adósságok legalább részleges törlesztésére, olyan mély kátyúba kerül a közszállítási vállalat szekere, amelybôl már nem lehet kihúzni. Kinek érdeke a csôd?

Egy közös sajtótájékoztatóra tett sikertelen kísérlet után

A megyei tanács rendszeres hétfôi sajtótájékoztatója a héten rendkívülinek ígérkezett. Ezen ugyanis - az utóbbi idôszakban felmerült ellentéteket tisztázandó - a tervek szerint közösen kellett volna megjelennie a házigazda Virág György megyei tanácselnöknek, valamint Dorin Floreának, Marosvásárhely polgármesterének. Sajnos - bár errôl Virág Györggyel szerdán megegyeztek - Dorin Florea nem tartotta szükségesnek, hogy jelen legyen az újságírókkal való találkozón.

Virág György, miután leszögezte, hogy "mi betartjuk az ígéreteinket", kijelentette, azt követôen, hogy a replika jogán azonos órában, azonos idôtartammal kérni fogja, hogy felszólalhasson a PRO TV helyi adásában, amelyben Dorin Florea pénteken "rágalmakat és sértegetéseket" engedett meg magának, befejezettnek tekinti a polémiát. Nem fogunk belemenni Dorin Florea "bal-kaniádájába" - közölte a tanácselnök, aki elismerte, hogy követnek el hibákat, ám határozottan visszautasította azt a hangnemet, amit a polgármester a személyével meg a megyei tanács egészével szemben megütött. Bármit mondhat ezután, hagyjuk egyedül beszélni - zárta le a maga részérôl az ügyet.

Sokkal kevésbé bánt kesztyûs kézzel a polgármesterrel Teodor Giurgea megyei tanácsos, aki szintén megjelent a sajtótájékoztatón, s meg is jegyezte, hogy ô "nem annyira jólnevelt", mint Virág György. Arra reagálva, hogy ôt Dorin Florea "szimpatikus fiú"-nak nevezte, kijelentette, hogy Florea is szimpatikus fiú a szemében, ám azt nem engedheti meg, hogy populista szólamokat hangoztasson, sôt "hazudjon a lakosságnak". Florea hazugságaira Teodor Giurgea példákat is felhozott, majd kijelentette, hogy Florea "sötét, maffiózó jellegû célokat szolgál, s bizonyos érdekközösségeknek számlákat egyenlít ki". Giurgea beismerte, hogy a tavalyi választások idején - mint a PUNR megyei szervezetének egyik jelentôs tagja - lobbizott Florea megválasztása érdekében, ám ma már bánja, hogy ezt megtette.

Teodor Giurgea egyébként egyben a TAM Schuster nevû szállítási cég tulajdonosa, akit nem engedtek felszólalni a városi tanács ülésén, amikor a Siletina és a Közszállítási Vállalat társulását tárgyalták, s így erre az epizódra is kitért. A megszavazott társulás törvénytelen - jelentette ki -, mert állami cég nem köthet társulási szerzôdést magáncéggel, csakis versenytárgyalás útján, ilyesmit azonban nem írtak ki. Vagy normális dolog-e - tette fel a megyei tanácsos a szónoki kérdést -, hogy a polgármester, mint közhivatalnok, arról próbálja meggyôzni Demény Attilát, a Siletina - tehát egy magáncég - számára buszokat lízingelô farkaslaki cég tulajdonosát, hogy adjon haladékot a lízingrészlet kifizetésére, s ne igényelje vissza június közepén a buszokat?

Arra válaszolva, ami a polgármester részérôl szintén elhangzott vádként, ti. hogy a megyei tanács Nyárádtôt részesíti elônyben, mindketten elmondták, hogy Nyárádtô - akárcsak Marosvásárhely - évekig nem kapott egyetlen fityinget sem a megyei költségvetésbôl kiegyensúlyozás címén, csupán az idén elôször egymilliárd lejt. A nyárádtôi strand pedig - amire a polgármester a nyilatkozataiban mint a megyei tanács által kedvezményezett létesítményre céloz - nem költségvetési pénzekbôl épül, hanem más forrásokból, amihez a megyei tanácsnak semmi köze. Ha pedig már amúgy is fürdôzésre hívja meg ôt a polgármester - tette hozzá éllel Virág György -, akkor szívesebben találkozik vele a Víkendtelepen - amikor víz is kerül a medencékbe.

A sajtótájékoztatón természetesen egyéb témák is terítékre kerültek, többek között a vidrátszegi ipari park is, amely a polémia egyik központi kérdését képezi. Ezúttal azonban csupán a létrehozás stádiumát ismertették. Az ipari park terve felkerült - 42 más projekttel együtt - A fejlesztési minisztérium listájára, amit PHARE-alapokból támogatásra javasoltak. A projekt teljes költségvetése 7,7 millió euró, amelybôl 6,6 milliót európai pénzekbôl fedeznének. A helyi forrásokból biztosítandó 1,065 millió euróból a terület értékét 1,025 millió euróra becsülték. A finanszírozási kérvényt benyújtották, a megvalósíthatósági elôtanulmány, valamint a becsült költségek és eredmények mérlege készen áll. Jelenleg készül a megvalósíthatósági és a környezetvédelmi tanulmány. Ha megvalósul, a park 40,9 hektár összterületet foglal majd el, melyen 2.000 munkahely létesülhet.

Megtudtuk azt is, hogy a tegnap ült össze elôször a megyei operatív tanácskozó testület, amelyet az új közigazgatási törvény alapján hoztak létre, s melynek az a feladata, hogy hetente összehangolja a helyhatósági szervek munkáját. Tagjai a prefektus, alprefektus, megyei tanácselnök és alelnökök, prefektúrai és megyei tanácsi titkár, valamint a megyeszékhely polgármestere. Az utóbbit ezen az elsô ülésen Csegzi Sándor alpolgármester képviselte. A legfontosabb megbeszélt téma a Dózsa György utcának a bôrgyár és Maroskeresztúr közötti szakaszát érintô közlekedésrendészeti tanulmány volt, amely a helyszínen található cégek mûködését - elsôsorban az engedélyek hiányában számos fejlesztést végzett Georgia Groupot - is érinti. Ezzel kapcsolatban hangzott el az az információ is, hogy a Metro áruház építkezése leállt, csak 2002 tavaszán készül el az áruház szeptember helyett.

Az Európai Unió Luxembourgban tanácskozó külügyminiszterei a katonai önmérséklet folytatására biztatták a macedón kormányt, és további komoly bizalomépítô intézkedésekre a dél-szerbiai albán kisebbség iránt a jugoszláv kormányt.

A balkáni helyzetrôl kiadott állásfoglalásban a tizenötök külügyminiszterei Macedóniáról szólva egyfelôl fegyverletételre szólították fel a merényletekkel harcoló albán szélsôségeseket, másfelôl "arányos", azaz olyan visszafogott katonai válaszra sürgették a macedón egységkormányt, amely nem veszélyezteti a polgári lakosságot. A dokumentum teljes támogatásról biztosítja Borisz Trajkovszki elnök válságrendezési tervét, de a népközösségek közti párbeszéd további erôsítését és olyan lényeges reformokat sürget, amelyek szélesítenék az emberek, köztük az albán kisebbség jogait.

Szerbiát illetôen az EU üdvözölte az albán fegyveres csoportok részérôl fegyvereik leadását és a jugoszláv fegyveres erôk békés bevonulását a Koszovó körüli biztonsági övezet utolsó szektorába. A külügyminiszterek felhívták a jugoszláv, illetve szerb hatóságokat és az albán kisebbség képviselôit, hogy mielôbb léptessenek életbe újabb bizalomerôsítô intézkedéseket, így szerb-albán vegyes összetételû rendôrség létrehozását, a menekültek hazatérését, az albán kisebbség bevonását a helyi önkormányzatokba.

Koszovóról szólva üdvözölték az ideiglenes önkormányzat alkotmányos kereteinek kihirdetését és a választások kiírását, a határok szigorúbb ôrzését és a lakosságnál illegálisan kinnlevô fegyverek begyûjtését.

A volt Jugoszlávia öt utódállamának megállapodását az utódlási kérdések rendezésére történelmi jelentôségû áttörésként méltatták. Végül a tanácsülés jóváhagyta a Délkelet-Európai Stabilizációs és Társulási Folyamat felülvizsgálati jelentését, amely értékeli a térség államainak haladását, és ajánlásokat tesz nekik az európai integrációhoz való közeledésre. Ezt a jelentést a jövô heti göteborgi csúcsértekezleten fogják elfogadni.

A román vámkezelés lassúsága miatti tiltakozásul vasárnap blokád alatt tartották a kamionosok a Bors-Ártánd határátkelôhelyet.

Mintegy ötven nyerges vontató a reggeli órákban zárta el a Románia felé vezetô négy forgalmi sávot. Akciójukkal a sofôrök a román vámosok munkastílusa és tempója ellen kívántak tiltakozni.

A kamionosok elmondása szerint a magyar oldalon egy óra a várakozási idô, míg a román oldalon 14 órát is várakozhatnak, míg sorra kerülnek. A fuvarozók nem kevésbé találják felháborítónak, hogy a román illetékesek nem hajlandók nekifogni egy kocsi vámolásának addig, míg a sofôr valamilyen ajándékkal nem kedveskedik nekik.

- Ha nem csúsztatsz valamicske pénzt a zsebükbe, szóba sem állnak veled - háborgott az egyik gépkocsivezetô. Egy másik sofôr azt panaszolta, hogy a vámos a képébe nevetett, mikor egy tábla csokoládéval próbálta megvásárolni a jóindulatát, és gúnyos hangon valami értékesebbet kért tôle.

Az elsô kísérletet a határzár feloldására Viorel Bodea vámparancsnok tette, ám a stílus, amellyel a sofôrökhöz szólt, csak még jobban felbôszítette az akció résztvevôit.

A krízishelyzetet végül Florin Rugea ezredes oldotta meg. A Bihar megyei Határrendôrség parancsnoka tárgyalásra invitálta a kamionosok képviselôit, és a borsi vámparancsnok jelenlétében ígéretet tett rá, hogy jelentôsen fel fog gyorsulni az ügyintézés.

Viorel Bodea vámparancsnok, aki egyébként megalapozatlannak tartja a vádakat, amelyekkel a fuvarozók alárendeltjeit illették, utasítást adott, hogy a kamionokat az eddigi egy helyett két terminálon vámolják.

A kamionosok késôbb feloldották a zárlatot.

Markó Béla:

Szétválasztani politikai és gazdasági programot a jelenlegi társadalomban, nem lenne hasznos, egyenesen kockázatos lehetne, jelentette ki Markó Béla szombaton, az RMDSZ ügyvezetô elnöksége és a Szabadelvû Kör szervezésében tartott vállalkozói találkozón.

1996 után az RMDSZ egy addig elôzménytelen vállalkozásba fogott, amikor tagja lett a kormánykoalíciónak. E révén bizonyította, hogy nem csak a sajátos kisebbségi célok érdekében politizál, de szakemberei által hozzá tud szólni az egész társadalmat átfogó gazdasági, pénzügyi kérdésekhez is. Azonban, mondta, arra is rá kellett jönni, hogy a sajátságos nemzeti célok sokkal bonyolultabbak, mint hitték. Sajátos és általános cél egyszerre a gazdasági kérdés, a vállalkozók problémái, és az Erdély régió megmozdítása.

A szövetségi elnök szerint a romániai magyarság megmaradásának két alapvetô pillérét kell elképzelni az elkövetkezendôkben. Egyik a nemzeti, kulturális, nyelvi jogokra vonatkozó törvényes keretek intézményesítése, de legalább ennyire lényeges a gazdasági helyzet. Az elkövetkezendôkben ezekkel a kérdésekkel fog szembesülni a romániai magyarság. Az RMDSZ már a választási kampányban retorikát váltott, a hangsúlyt a gazdasági kérdésekre tette. Ha a gazdasági helyzeten változtatni tud, ha a fiataloknak jövôt tud felmutatni a szülôföldön, csak akkor tudja azokat a szülôföldön megtartani. Ez pedig nem választható szét a román társadalom egészének gazdasági mozgásától. Egy felelôs szervezet, hangsúlyozta, így teszi egymás mellé a sajátos és általános érdekeket, s így mutatja fel a sajátosat az általános gazdasági és szociális célkitûzésekben. Az elnök szerint errôl szólt a háromnapos konferencia, azonban nem tekinthetô lezártnak, s az elkövetkezendôkben rendszeressé kell tenni.

Arról is szólt, hogy Románia lemaradt a gazdasági versenyben a térség országai mögött, s ennek következményei a romániai magyarságra is kihatnak. Például Magyarország gazdasági fejlôdés, életszínvonal szempontjából elôbbre van és elôbbre fog tartani. Aggodalmának adott hangot Orbán Viktor ama kijelentése kapcsán, mely szerint Magyarországnak többmilliós nagyságrendû bevándorlóra van szüksége az 5-6%-os gazdasági növekedéshez. Markó kihívásnak nevezte, hangsúlyozva, hogy az RMDSZ nem érthet egyet azzal, hogy a romániai magyarság munkaerôt exportáljon Magyarországra. A cél nem ez, mondta, a munkát kell idehozni. Ez általános romániai érdek, de erôs magyar érdek is.

A továbbiakban az RMDSZ politikai feladatának nevezte, hogy ne csak nyomkövetô, ellenôrzô, hanem kezdeményezô szerepet töltsön be a törvényhozásban. Stabil törvényes keretet kell teremteni, felszámolni a bizonytalanságot, ami ma a vállalkozói keretet illeti. Ha nem tud véget vetni ennek az állapotnak a román politikai osztály, akkor az egyik kerékkötôje lesz a gazdasági mozgásnak.

Nem adományt ad, pénzt akar csinálni. Több pénzt akar keresni, mint amennyit otthon képes, különben
otthon maradna, hangsúlyozta egyebek közt Lôrincze Péter, a Deloitte&Touche Kelet-Európáért felelôs igazgatója. Beszélt a beruházások különbözô kockázatairól, az országrizikóról, az iparági kockázatokról, arról, hogy mikor rizikó egy cég a külföldi befektetô szempontjából, a piaci kockázatokról. Az önkormányzatok és a külföldi befektetôk kapcsolatáról, lehetôségeirôl, a menedzsmentrôl szólva figyelmeztette az egybegyûlteket, hogy az önkormányzatoknak, mivel a közösség pénzével gazdálkodnak, mindig olyan javaslatot kell tenniük a külföldi beruházóknak, amely elsôsorban a önkormányzatnak elônyös. Ezt a tézist erôsítette meg Kocsis Imre Antal, Szekszárd polgármestere, aki cáfolta azt az elvet, amely szerint a külföldi befektetô érzékeny, és ha "kekeckednek" vele, elmegy.

A háromnapos szeminárum konklúzióit Kerekes Gábor ügyvezetô alelnök foglalta össze: "Örülök, hogy ilyen szép számban eljöttek a rendezvényünkre, hogy pozitívan reagáló közönség volt jelen. Úgy érzem, sikeres volt az indulásunk, hiszen ennek folytatása kell legyen. Tulajdonképpen olyasmirôl akartunk beszélni, ami egy kicsit más, mint amivel a mindennapok során találkozunk. Az innovatív vállalkozók címmel burkoltan azt akartuk elmondani, hogy hogyan lehet egyéni utakat járni, mert az egyszerû, ha apánk Rockhild volt, én Rockhildnak születtem, sok pénzt örököltem, s abból még több pénzt csinálok. Az volt az egyik célunk, hogy figyelmeztessünk: egyéni utak vannak, nem szabad a többiek után menni. Nem arra próbálunk biztatni, hogy az utcában a tizedik pékség után felépítsék a tizenegyediket, hanem azt, hogy mindenki, abból kiindulva, hogy mi az ô komparatív elônye, mi az, ami neki pluszban van, amit hozzá tud adni, egyéni utat kövessen. Ez vonatkozik a településekre, de ugyanúgy vonatkozik a vállalkozókra is.

Kiss Elemér egyetemi tanárt május 7-i ülésén külsô tagjává választotta a Magyar Tudományos Akadémia. Ezzel a határokon túl élô magyaroknak járó legnagyobb elismeréssel a marosvásárhelyi matematikaprofesszort azért a tízéves kutatómunkáért jutalmazta, amelynek során Bolyai Jánosnak a Teleki Tékában ôrzött 14.000 oldalas hagyatékát aprólékos, fáradságos, gondos és kitartó munkával számba vette, s a nehezen olvasható kéziratok titkát megfejtve olyan felfedezéseket tett, amelyekrôl az eddigi "tekintélyes Bolyai-irodalom" semmit sem tudott. A Bolyai-kutatásban létezô fehér foltok eltüntetése mellett a közvéleményben és a szakirodalomban fennmaradt tévedések kiigazítására, egy árnyaltabb, teljesebb Bolyai-kép kialakítására vállalkozott. Eddigi munkájának eredménye egy tudománytörténeti szenzációkat tartalmazó igényes és szép kötetben látott napvilágot, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával az Akadémiai Kiadó és a Typotext Kft. jelentetett meg közösen. A Matematikai kincsek Bolyai János kéziratos hagyatékából angol nyelvû változata sikeresen szerepelt a Frankfurti Könyvvásáron, s a nemrégen tartott bemutatón a vásárhelyi közönség is megismerhette.

Kiss Elemér kutatásainak eredménye különösen fontos számunkra, hisz jövôben a Bolyai évre készülünk, Bolyai János, a zseniális matematikus születésének 200. évfordulójára, aki Bolyai Farkas fiaként 1802. december 15-én Kolozsváron látta meg a napvilágot.

- Hihetetlenül érdekes elgondolni, hogy az 1800-as években az akkori Vásárhelyen két ilyen zseniális matematikus élt és alkotott, de sajnos, korukban nem kapták meg az ôket illetô elismerést. A kutatóval a jelek szerint kegyesebb volt a sors. Mit jelent Kiss Elemér professzor számára az akadémiai tagság?

- Váratlanul ért az elismerés, ami - mint utólag megtudtam - a matematikaosztály javaslatára történt, s ez nagy elégtételt jelent számomra. Úgy érzem, hogy személyemen keresztül Bolyai János is kapott a kitüntetésbôl, mert végül is az ô felfedezéseit találtam meg. Mindez azért esik nagyon jól, mert életében a neve nem hangzott el a Magyar Tudományos Akadémián, pedig fô mûve, az Appendix ott volt, de az akkori akadémikusok nem értették meg. Farkas pedig levelezô tagságát irodalmi munkásságával nyerte el. Hát nem különös dolog?

- Kiss Elemér hogyan, mikor találkozott a Bolyaiakkal?

- Csíkmenaságon születtem 1929-ben, Csíkszeredában érettségiztem, majd Kolozsvárt a Bolyai Egyetem matematika-fizika szakán tanultam. 1951-ben frissen végzett tanárként kerültem a Bolyaiak városába, a Bolyaiak iskolájába, ahol Farczády Elek volt akkoriban a könyvtáros. Azonnal behívott, s megmutatta a Bolyai-emlékeket, láttam a híres temesvári levelet, de akkor fogalmunk sem volt, hogy ezekben a rendezetlen iratokban mi minden van.

Tíz év után a fôiskolára kerültem, ahol végigjártam a szokásos létrát, 1990-ben nyertem el az egyetemi tanári címet, s nyugdíjasként tanítok ma is a matematika-informatika szakon.

- A professzor úr mikor kezdett el foglalkozni a Bolyai- hagyatékkal?

- 1992-ben jutott eszembe, hogy nézzem meg, mi van a Bolyai-iratokban, hisz itt találhatók, Marosvásárhelyen. Arra gondoltam, hogy aki olyan nagyot alkotott a geometriában, annak a matematika többi ágában is eredményesen kellett dolgoznia. Mivel az egyetemen algebrát tanítok, elsôsorban az algebrát kerestem a kéziratokban.

Nagy pillanat volt, amikor elmentem a tékába és forgatni kezdtem az iratokat. Kezdetben nem volt könnyû olvasmány.

- A könyvben megjelent oldalakból ítélve igen nagy türelem kellett a néhol összevissza teleírt lapok tartalmát kibogozni. Hogyan birkózott meg ezzel a feladattal?

- Vannak szép oldalak is, de elsô olvasásra a szövegek sokszor érthetetlenek, mivel Bolyai János külön betûket, szavakat, jeleket talált ki, nem úgy írta a sinust vagy a logaritmust, ahogy szokás volt akkoriban és ma. Más jeleket szerkesztett, valószínû, azt hitte, hogy azok a jók. Egyik alkalommal a következôket írja: bízik abban, hogy ha az emberiség ezeket a jeleket megismeri, mohón elfogadja. De nem fogadták el, sôt nem is ismerték e jeleket.

- Miért maradt annyi éven át feldolgozatlan a Bolyai-hagyaték, a fent említett nehézségek riasztották el a kutatókat?

- Benkô Samu a nem matematikai részt vette számba, mivel ô történész, s ki is mondja, hogy nem ért a matematikához. Annak pedig több oka van, hogy 140 évig egyetlen magyar matematikus sem foglalkozott velük.

- Ha jól emlékszem, egy német szakember tanulmányozta elôször a Bolyai-hagyatékot matematikusi szemmel…

- A német Paul Stäckel a századfordulón végignézte a Bolyai-iratokat…

- Hogyan bodogult a magyar szöveggel?

- Segítettek a magyar matematikusok, és ô írta meg a mindmáig legfontosabb, legrészletesebb Bolyai- monográfiát.

- Elég szégyen ez ránk, magyarokra nézve…

- Stäckel eljött Marosvásárhelyre, s tanulmányozta az iratokat, viszont ô sem vette észre, ami most ebben a könyvben napvilágot látott. Valamennyi szerzô azt írta, hogy a Bolyai-hagyatékban nincs semmi keresnivaló, maga Stäckel is úgy vélekedett, hogy Bolyai foglalkozott ugyan számelmélettel, de kevés sikerrel, s ezért e tárgyra vonatkozó följegyzéseivel nem érdemes behatóbban foglalkozni. Alexits György véleménye is az volt: nem valószínû, hogy számelméleti kísérletei valamilyen eredményt tartalmaznának.

Egyrészt tehát a Bolyai-kéziratokat nehéz olvasni, másrészt mindenki kijelentette, hogy nincs mit keresni azokban.

- Melyek voltak az elsô felfedezések, és hogyan bukkant azokra a kutató?

- Négyszer néztem át mind a 14.000 oldalt. Nyolc éven át, amikor szabad idôm volt, a tékába mentem. A kezdet reménytelennek tûnt, akkor az algebrát kerestem, s egyszer csak… A matematikusokat régóta foglalkoztatta, hogy meg lehet-e oldani az ötödfokú egyenletet. Egy olasz matematikus, Ruffini 1799-ben hibásan bebizonyította, hogy nem lehet. A Bolyai-kéziratokat tanulmányozva azt olvastam, hogy az ötödfokú egyenleteket megoldani lehetetlen. János pontosan válaszolt arra, ami 300 éven át megoldatlan feladat volt. Tette ezt egy 1850. X. 24-én kelt levél üres részeire, ahol azt írja, hogy az ötödfokú egyenleteket csak Ruffininak az általa tökélyre vitt módszerével lehet megoldani. Bolyai tehát észrevette és kijavította a hibát. Amikor ezt megtaláltam, nem lehetett abbahagyni a kutatást…

- Feltevôdik a kérdés, hogy honnan tudott Bolyai János Ruffiniról? Annál is inkább, mert azt is írták róla, hogy matematikai mûveltsége nem volt valami fényes.

- Nem tudhatott annyit, mint a világ tudományos központjaiban élô kortársai, de azért sok mindenrôl tudomást szerzett. Egy osztrák matematikus könyvében jelent meg Ruffini bizonyítása, amit Bolyai a tékában olvasott. Ez is bizonyítja a téka jelentôségét.

Ahogy forgattam az iratokat, az algebra mellett észrevettem olyan neveket, mint Fermat, Euler, akik számelmélettel foglalkoztak. Akkor merült fel, bennem: talán nincs igaza Stäckelnek, amikor azt írja, hogy Bolyai János kevés sikerrel foglalkozott a számelmélettel, és valóban, e téren találtam a nagyon fontos dolgokat. Van egy tétel, amit Fermat fogalmazott meg, és Euler száz év múlva bizonyított 55 oldalon, s ez is megvan a tékában. Farkas olvasta, s megírta a fiának, hogy készítsen egy rövidebb bizonyítást, s János két oldalon négyfajta megoldást adott. Tette ezt is az ô jellegzetes jeleivel…

- Hogy tudta ezt a professzor úr megfejteni?

- Ha sokat olvassa az ember, egyszer csak rájön, hogy mirôl van szó.

Fermat karácsonyi tételének bizonyítását egy édesapjának írt levélben írta meg. Az volt a szokásuk, hogy visszakérték a leveleiket, s egy ilyen levélen két sorban késôbb ugyanazt még egyszer bebizonyította. Hát nem csodálatos, hogy 150 évvel ezelôtt megtalálta a világ legrövidebb bizonyítását, amit 1999-ben is valamivel hosszabban oldott meg egy matematikus!

Egy másik érdekes dolog egy olyan tétel bizonyítása, amire halála után negyven évvel jött rá másvalaki és írta le. Jánosnak viszont ott van az irataiban, tehát Bolyai-tételnek kellene nevezni.

- Olvastam, hogy a Bolyai-iratok a XIX. század végén 25 évig a Magyar Tudományos Akadémián voltak, ahol kiadták, hogy nézze át, vizsgálja meg egy bizottság… Hogyhogy nem jöttek rá az értékükre, vajon nem volt türelmük alaposan átvizsgálni?

- Azzal a megjegyzéssel küldték vissza, hogy ezen iratokban semmi kiadnivaló nincs. Ezért maradtak késôbb is átnézetlenül. Bár jó matematikusok voltak, akik tudtak németül is, latinul is, elriasztották ôket a kézira-tok. Az a helyzet, hogy rendkívül aprólékosan kell megnézni, s ha valaki felületesen vizsgálja, akkor nem veszi észre, amit kell.

Valaki azt ajánlotta, hogy kellene írni egy olyan javaslatot, hogy az elôbb említett tételt nevezzük el Bolyairól. Szándékomban van, hogy javasoljam, hogy a Jeans- tételt nevezzék Bolyai-Jeans tételnek. Persze, az a helyzet, hogy azé az elsôség, aki elôször publikálja. Ha János publikálta volna, azzal a matematika fejlôdéséhez is hozzájárult volna. Azt, amit 1900-ban ismertek fel, megismerhették volna 1840-50-ben.

- A közvéleményben az idôk során egy egész sor téves elképzelés alakult ki a Bolyaiakról, amelyekrôl a professzor úr bebizonyította, hogy nem felelnek meg a valóságnak. Ilyen az apa-fiú viszony is, amelyet Kiss Elemér egészen másképpen mutat be…

- Ezt a képet is meg kell változtatni. Voltak ugyan köztük nézeteltérések, de hol nincsenek? A kiváltó ok az volt, hogy János meg szeretett volna házasodni. Abban az idôben viszont, aki katonatiszt volt, akár nyugdíjas is, le kellett tennie egy kauciót, amibe Farkas nem akart beleegyezni, mivel valamelyik birtokot kellett volna eladni. Ebbôl viták keletkeztek, s Orbán Rozália végül a János házvezetôje lett, s tôle születtek a gyerekek, Dénes és Amália, bár egyesek szerint volt egy harmadik is.

Mindezen túl, ha a leveleket olvassuk, különösen, amelyek idôsebb korban íródtak, egészen más kép alakul ki a két ember viszonyáról. Nagyon sok levelet nem ismernek. 18 levél van a könyvemben, amit eddig nem közöltek, mivel tele vannak matematikával. Ezekben a matematikai levelekben találhatók nagyon szép sorok, mondatok, amelyek azt mutatják, hogy nagyon ragaszkodtak egymáshoz. Tele vannak a levelek apró, kedves, humoros tanácsokkal. Nemrég a Budapesten ôrzött levelekben is olyan sorokat találtam, amelyek azt bizonyítják, hogy mennyire szerették egymást. János például eltanácsolja apját a szilvaevéstôl, amit Farkas nagyon szeretett. Állandóan kedves tanácsokat adtak egymásnak, fôleg egészségügyi téren, ami azt jelzi, hogy ismerték egymás gondjait, problémáit.

Azt is mondják, hogy János nem ismerte el az édesapját, ezt cáfolják azok a sorok, amelyekben azt írja apjáról, hogy korszakalkotó tevékenységet folytatott, s a Tentament "apám gyönyörû eszméjeként" emlegeti.

- Végül is egy városban éltek, akkor miért leveleztek? Igaz-e az, hogy kerülték a találkozást?

- Ez egy másik érdekes dolog. Bolyai János 1833-ban, nyugdíjazásakor kerül Marosvásárhelyre. Egy darabig az édesapjánál lakott, de mivel állítólag nem értették meg egymást, 1834-ben kiköltözött Domáldra, majd ’46-ban költözött vissza. Vásárolt egy házat a mai Bulevárd és az Avram Iancu utca sarkán, ahol Orbán Rozáliával laktak. Amikor elváltak, a házat neki adta, s végül is felköltözött abba a kicsi házba, ahol meghalt.

Benkô Samu írja azt, hogy bár egy városban laktak, kerülték a talákozást, ami nem felel meg a valóságnak. Látogatták egymást, sokat beszélgettek. Nem is lehetett másképp. Kitôl kérdezzen matematikát Farkas vagy János Vásárhelyen? Az eddig nem ismert levelekben rengeteg célzás van az együttlétükre, ami arra utal, hogy beszélgettek.

Amikor találkoztak, megbeszéltek egy-egy problémát, János hazament és kidolgozta, majd papírra vetette és elküldte. Az elküldött leveleket vissza is kérték, mivel azok nem konvencionális levelek voltak, hanem kicsi matematikai dolgozatok. Nagyon sok levél hiányzik, mivel sok az utalás, de nincs meg, amire vonatkozik.

Fájó dolog, hogy János féltestvére, Gergely (Farkas második házasságából) azt írja egyik helyt, hogy Jánosnak sok levelét megsemmisítette, amiben rengeteg matema-tikum volt.

- Talán azt sem ártana tisztázni, hogy Gauss magatartása mivel magyarázható? Hiszen ha ô nem úgy vélekedik, akkor talán Jánosnak is másképpen alakult volna az élete.

- Tulajdonképpen az történt, hogy Gauss a levelében azt írja, hogy ô is felfedezte azt, ami a János mûvében van. Igazság szerint nem fedezte fel, csak ô is foglalkozott a nem euklideszi geometriával, de ezeket a gondolatait nem írta le soha. Amikor megkapta Bolyai János munkáját, 1832 januárjában, februárban azt írta egyik barátjának, hogy a szerzôt, ifjúkori barátjának fiát lángésznek tartja. Feltevôdik a kérdés, hogy márciusban miért nem írta meg ugyanezt Farkasnak. De tulajdonképpen a Farkasnak írt levélben is nagy elismerés van, mert amint írja egy félmondatban, örül, hogy éppen a barátjának a fia az, aki ôt ilyen csodálatos módon megelôzte.

A legnagyobb baj az volt, hogy Gauss a göttingeni tudományos értesítôben, ahol minden apró felfedezést közölt, Bolyai Jánosról egy szót sem írt. Ugyanakkor azt sem kell elfelejtenünk, hogy a Bolyai-Gauss levelezés tette ôket ismertté. Mikor Gauss meghalt, kiadták a levelezését, amiben benne voltak a Bolyai-levelek. Egy göttingeni matematikus írt Bolyainak és elkérte a Gauss leveleit, s így figyelt fel a világ az Appendixre. Haragszunk rá, de mégis általa jutott el késôbb Jánosnak a híre a világba…

Farkassal azért barátok maradtak, bár meg-megszakadt a levelezésük, de a Gauss halála elôtt is váltottak levelet. Levelezésüket ma is idézik a matematika-töténetben. Családi dolgokról is sokat írtak, de matematikáról is. Az is érdekes, hogy Gauss ott volt a matematika központjában, s Farkas olyan dolgokról írt neki, amirôl ô nem tudott. Olyan különös, hogy a Bolyaiak itt, Marosvásárhelyen is annyi mindenrôl értesültek.

- Ezt a zsenialitásuk is elôsegítette…

- János kölyökkorában, 13 évesen tudott latinul, Farkas is 11 évesen latin verseket írt, Nagyenyeden 13 jegyû számból vont négyzet- és köbgyököt. Hihetetlen, hogy mi adatik meg egy-egy embernek!

- Szellemi frissességét végig megôrizte-e János, vagy idôs korára valóban elborult az elméje?

- Nem állja a helyét, hogy idôs korában nem foglalkozott matematikával, hisz egész végig matematikán dolgozott, az 1856-ban írt levelek azt bizonyítják, hogy halála elôtt is matematikai tételt fedezett fel…

- Visszatérve a kéziratokra, mi van még azon a 14.000 oldalon?

- Nagyon sok a nem matematika, amit Benkô Samu feldolgozott. Ami engem illet, az algebra és a számelmélet után az analízist keresgélem, azért néztem át negyedszer is, hisz mindig talál az ember egy-egy újdonságot. Természetesen ehhez állandóan tanulmányozni kell a matematika történetét is, amire Budapesten van alkalmam.

- Milyen tervei vannak még Kiss Elemérnek?

- Az együttléteikre, a kapcsolatukra vonatkozó célzásokat mind kijegyzeteltem, s errôl szeretnék még egy dolgozatot írni.

- Várjuk tehát az újabb könyvet, ami valószínû, a mostanihoz hasonlóan hasznos és érdekes lesz.

125 éves a holtmarosi református templom

Isten dicsôségére, a nép vallásos, erkölcsi életének fejlesztésére és mindannyiunk örömére épült e templom Bóka György papsága és Márton István gondnoksága alatt 1876-ban, Müller János építész által - olvasható a holtmarosi református templomban, amelynek 125 éves fennállását gyûlt össze megünnepelni az elmúlt vasárnap a falu apraja-nagyja.

A szépen rendbe tett, zsúfoltságig megtelt templomban Ötvös József, a Marosi Egyházmegye esperese, az erdélyi egyházkerület generális direktora az áldásról beszélve hangsúlyozva: Isten áldása aláírás életünkön, biztosíték a megôrzésre, erô a fényben úszó emberhez méltó élethez. Népünk évszázadok óta a templomban írja és éli történelmét. Mi, a zsidó néphez hasonlóan, hiszünk Isten ígéreteiben, reményekkel telítve, áldásába kapaszkodva próbálunk élni - vélekedett a szónok.

Holtmaros népe 125 évvel ezelôtt újraépítette leégett templomát, mert tudta, hogy kell egy hely, ahol össze lehet gyûlni, ahol imádkozni és énekelni lehet, ahol találkozni lehet Istennel, a templomot és népet megtartó Úrral - hangsúlyozta Székely József, a Görgényi Egyházmegye esperese, majd felkérte a jelenlevô, szomszédos gyülekezetekben szolgáló lelkészeket, hogy olvassák fel a kiválasztott imákat és áldják meg az ünneplô gyülekezetet.

A meghívott vendégek köszöntô beszéde után Bartha József helyi lelkipásztor ismertette a templom történetét, elmondva: az elôzô templom az 1868-ban pusztító tûzvész martaléka lett, számos helyi házzal együtt. Az újjáépített templomot azóta rendszeresen javítják, nehéz idôkben az asszonyok által eladott tojás árából került új cserép a templom tetejére. Az elmúlt tíz évben külsô és belsô javítási munkálatokat végeztek, a tavaly a helyi nôszövetség tagjai varrottasokkal díszítették a padokat, a szószéket, az úrasztalát. Ahogy az elmúlt évtizedek során, ezután is leszünk, mert lenni akarunk, együtt, egymásra vigyázva, egymást szeretve - mondta büszkén Bartha József.

A templomban tartott ünnepély harangszóval és a magyar himnusz eléneklésével zárult.

Ajánló

A Fókusz Öko Központ egy kis színes kiadványt adott ki a Nyárád mentérôl, felvételekkel illusztrálva. Kis brosúra, összehajtható, mellényzsebben elfér, igen fontos dolgokról tesz említést tömören.

Bármely közösség számára létfontosságú a tiszta víz. Azt szokták mondani, hogy a víz az élet, és valóban, egészséges ívóvíz hiányában nincs egészség. A völgyben nincsenek nagy mennyiségû víztartalékok. A talajvíz elszennyezôdött és a legtöbb kút vize sem felel meg a követelményeknek. Mint ívóvízforrás hosszú távon egyedül a Nyárád vize jöhet számításba. Ezt mondhatta volna nagyapám annak idején, amikor mezôre menet a Nyárádból merített egy flaskányit. A Nyárádba kerülô hulladék és szennyvíz lassan tönkreteszi a folyó élôvilágát. Ezt a horgászok már tudják, aki kételkedik, tessék, sétáljon végig 80 kilométeren. Különleges érckályha, likas fazék és gumicsizma- gyûjteményt állíthat ki magának.

A Nyárád menti tájnak különleges értéket adnak a tavasztól ôszig nyíló vadvirágok. A helyi lakosság annyira megszokta látványukat, hogy szinte hitetlenkedik, mikor távolról jött vendégek elámulnak a sokszínû virágzó rétek, erdôk láttán. Aztán a gyógynövényekrôl, énekes- és ragadozómadarakról, az épített környezetrôl és környezetbarát gazdasági tevékenységekrôl is beszámol a kiadvány.

Nem vitás, igen jól esne, ha látnám: szülôföldem valamelyik fertályán lezser külföldiek nagy-nagy igyekezettel forgatnák, tolmácsoltatnák a kis brosúrát. Egyelôre ritkán esik meg velü(n)k. De ha megesne egyszer, kétszer és háromszor naponta és falvanként, talán a brosúra is szükségszerûen vaskosabbra hízna és elégedettek lehetnénk. Lenne Nyárád menti útikalauz. Sajnos, a számtalanszor leírt okok és körülmények miatt egyelôre nem látom a "hízás" valószínûségét. Ami igaz, igaz, Hajdu Zoltánék megtették a magukét. A kis kiadványt a Nyárád mente polgármestereinek figyelmébe ajánlom. Ha külföldre mennek, ne röstelljenek magukkal vinni a brosúrából egy-egy marékkal. Mondom, elfér a zsebben, egy-egy példány a díszzsebkendô mellett is: szép névjegykártya. Aki nem ért magyarul, annak okvetlenül mondják el: nem, kérem, ez nem Svájc, hanem Erdély, azon belül is a Nyárád mente.

Amíg jönnek, a gyûjteménnyel is lesz valami. Árvíz, gyepesedés, miegyéb. Talán lesz még környezetvédelem is.

Múltról és hôsökrôl

Szerettem volna románul megírni válaszomat V. T. S. tartalékosnak, aki a hôsök kultuszával és vaskos aktatáskával futkos. Tudom, hogy az a hírlap, melyben történelmi irományait megjelenteti, soha nem adna teret válaszomnak. Nem erénye a többoldalúság, a vélemények ütköztetése.

Honnan tudom? Nos, 1990-ben magánál a tömött bajuszú fômûvésznél jártam, aki reverenciával fogadott, atyám érdemeire hivatkozott, átvette cikkemet, biztató szavak kíséretében veregette meg a vállamat és… soha nem közölte. (Akkor még hittem az audiatur altera pars elv gyakorlati kivitelezhetôségében.) Mirôl volt szó annak idején? Valami Svájcról (ez állítólag egy többnemzetiségû ország valahol Nyugaton, még Emigriától is nyugatabbra). Svájc fölháborító demokratizmusáról szóltam, ami ellen akkor a Bolyai iskola ürügyén - mára úgy tûnik, csupán praetextus volt - kirobbant konfliktus kapcsán tiltakozott a nemzetiségi megbékéltetésbe böcsülettel beleôszült asszimilációt tanító tanár néni.

V. T. S., a hôsök és mártírok vazallusa azt nehezményezi - némi RMDSZ-es ideológiafertôzéstôl sem mentesít minket - hogy egyenlôségjelet mertem tenni Horthy Miklós és Antonescu tébolynok közé a zsidókérdésben tanúsított rendeleteik, törvényeik, magatartásuk, cselekedeteik tekintetében.

Tisztában vagyok azzal, (r) úr, hogy saját nyelvfeleim egy része is megkövezett volna, ha ott lett volna a zsinagógában tartott megemlékezésen, az effajta összekapcsolás, egyenlôsdi miatt. Ugyanazon okból, mint ön.

A megfontolások és körítések tekintetében lehetnek különbségek, hiszen mindenki a maga felháborodását vérmérséklete, kulturális háttere, civilizációs foka és történeti önismerete szerint ejti meg. A minap például egy mérges magyar úr kikérte magának, hogy a holokausztot összefüggésbe hozzam a szárazajtai vérengzéssel, hiszen a kettô nem ugyanolyan türelmetlenségre vezethetô vissza. Az utóbbi nyilván más faji-etnikai célokat, technikákat és megfontolásokat követett. Ráadásul a hazáját (közös hazánkat) megtaposó német megszállásról csak jót tudott elmondani. Lelke rajta, ô tudja, mi volt nagyszerû a bennünket Oroszországgal háborúba keverô - több ezernyi honvéd értelmetlen halálát okozó - német hadsereg arroganciájában, a dicstelen hadjáratban, a Don-kanyarban, ahol csúnyán cserbenhagytak szövetségeseink.

Miként minden felelôs politikus azt is tudta, többé- kevésbé sejtette már a háborúba lépésünk elôtt, hogy a Hitler-Mussolini kezébôl kapott Észak-Erdélyért (korábban a Felvidékért és Ruszinszkóért) egyszer benyújtják a számlát a németek, majd a nyugati szövetségesek is. (Az utóbbi hatalmak értésére is adták ebbéli szándékukat a külföldön titokban tárgyaló magyar béketapogatózó delegációnak és a kormányzónak is. Ráadásul a hadviselô erôfeszítések és rengeteg véráldozat a kommunizmustól sem tudta megvédeni a Kárpát-medencét, a nyakukra hozta a szovjet megszállást - végsô soron. A baloldali fordulatról még lesz szó.)

Mindkét államfô faji törvényeket szentesített, a maga korában deportálta, ill. náci segítséggel kiszállíttatta marhavagonokban a zsidó lakosságot; mindkettô idejében volt kényszermunka-szolgálat, amelynek alapját a faji és politikai szempontok képezték, távolról sem a kisebbségvédelem, a humanizmus és tolerancia. Románia, a bécsi diktátum utáni Románia maga szervezte meg és kivitelezte a zsidó nemzetiségûek elhurcolását, legyilkolását, kinyírását, kitoloncolását 1941-1942-ben Transznisztriában, Bukovinában és Moldvában - a Pruton túli vidékek kitüntetett szerepet játszottak a marsall terveiben. A magyar és észak-erdélyi 1944-es holokausztról nem szükséges hosszan szólnunk, ugyanis arról elegendô információval (dokumentumgyûjteménnyel, könyvvel, vallomással, emlékirattal) rendelkezik a hazai közönség, ön is tartalékos, hiszen cikkében hivatkozik is erre.

Furcsa mód avagy természetesen (?) kizárólag csak erre hajlandó emlékezni. Amikor a román holokausztról van szó, valami oknál fogva nem tartozik az ország történetéhez - Nagyromániához - sem Besszerábia, sem Bukovina, sôt Moldva és Bukarest városa sem, a vasgárda terrorja meg sem esett. Ilyenkor csak Észak-Erdélyben történtek eléggé el nem ítélhetô atrocitások, tömeggyilkosságok, aminek voltak - ez a fô dolog - román áldozatai is. Ha lehetne, csak errôl beszélne. A zsinagógába is azért jön el a tartalékos, mert akad végre még egy hely, ahol számíthat a magyarok - így, minden különbségtétel nélkül - hivatalból történô gyalázására. Belátjuk, csalódott. (Ígérhetem, menetrendszerûen szállítok továbbra is hasonló kiábrándulásokat. Objektíve a jövôben is.) Ráadásul cikkében, ezredes, csak román áldozatokat nevesít, a Sármáson megölt zsidókat még névre sem érdemesíti. Kinek mi fáj…

Mindkét országvezetô - különbözô idôben, de végeredményben azonos megfontolásból - leállította a zsidók legyilkolását. Antonescuék a sztálingrádi csatát követôen, mert megértették, hogy a háború a németek oldalán el is veszíthetô, és a Szövetségesek - nem volt kétségük, az oroszok is ott lesznek az amcsik és angolok mellett - a béketárgyalásokon, a békekötés elôtt úgyis fel fogják róni a román vezetésnek a zsidókkal szembeni kegyetlenkedô belpolitikát, a szovjetellenes háborúban való részvétel mellett külön és vele egyenrangú bûntételeként. Ezért aztán inkább a kivándoroltatást erôltették (anélkül, hogy a zsidóellenes törvények szigorán enyhítettek volna, csak a nyers erôszakról mondtak le), Berlin követeléseinek teljesítését elodázták, ameddig csak lehetett. Tették mindezt az ország területi integritásának jövendô reményében - "de la Nistru pâna la Tisa".

Horthy kormányzó az ún. Auschwitz-jelentés nyomán, a vidéki zsidóság deportálásának befejeztével, a rá nehezedô külföldi és belföldi nyomás hatására akadályozta meg a budapesti zsidóság elhurcolását; néhány dúsgazdag zsidó család (Weiss Manfrédék, Ullmannék, budai Goldbergerék) tekintélyes vagyoni áldozat révén semleges államokba, pl. Portugáliába távozhatott; nem gördített akadályt az ún. svájci csoport, Kasztner Rezsô mentôakcióinak útjába (ha egyáltalán a németek 1944 nyarán még kikérték Horthy véleményét.)

(Folytatjuk)

Az értelem és a hit kapcsolata

Szombaton délelôtt a sárpataki református templom adott otthont a Görgényi Egyházmegye Alsó-Maros menti gyülekezeteiben mûködô Ifjúsági Keresztyén Egyesületek (IKE) soros találkozójának. A rendezvény, amelyen a helyi fiatalok mellett jelen voltak a tekei, gernyeszegi és beresztelki ifjak is, Pál Botond disznajói lelkipásztor igehirdetésével kezdôdött. Ezt követôen Veress László olthévízi lelkész tartott színvonalas elôadást Az értelem és hit kapcsolata témával.

- Mindig voltak olyanok közöttünk, akik sötét középkori alakoknak tartották a papokat és elmaradott, elavult tanokban hívôknek a keresztyéneket, akik azt mondták: csodák nem léteznek, a Bibliában ellentmondások, tudományosan, józan ésszel meg nem magyarázható dolgok vannak. Kérdéseket tesznek fel nekünk, s bizony van olyan kérdés, amire nem tudjuk a választ. Számunkra a hit, a Biblia tanításának elfogadása belsô meggyôzôdés, vitán felüli bizonyosság. Amikor a személy hitre jut, választ kap létfontosságú kérdéseire s megszabadul sok olyan kételytôl, amely addig marcangolta. Fontos hangsúlyoznom, hogy véleményem szerint a hit és az értelem nem zárja ki egymást. Egy XVII. századi tudóst idézve: A hit arra való, hogy megkeresse az értelmet. Az értelem arra való, hogy megerôsítse a hitet - mondta az elôadó.

Az eszmefuttatást a helyi fiatalok rövid mûsora, majd a kérdések megbeszélése és az ismerkedésre, barátságok kialakulására alkalmas szeretetvendégség követte.

A Felsô-Maros menti ikések találkozóját június 17-én a Magyaró községhez tartozó Fickón tartják.

A hagyma ehetô - alakul az idei búza felvásárlási ára - nem fogadnak el kérvényt állami támogatású gépek vásárlására - a piacokról kitiltották a récetojást

A tegnapi sajtóértekezleten dr. Tomsa Mihai mérnök, a Megyei Növényvédelmi Felügyelôség igazgatója hangsúlyozottan kérte a mass média képviselôit, cáfolják meg az egyik televízió által felelôtlenül közzé tett hírt, miszerint a hagymalégy által megtámadott növény nem fogyasztható, ugyanis a trichinózishoz hasonló parazitás betegséget idéz elô. Ez nem igaz! Tudományosan bebizonyított tény, hogy egyetlen növény sem továbbítja a betegségeket az ember felé. A hagyma fogyasztható. A hír nyomán, sajnos egyes piacokról kitiltották a hagymát. Az igazgató konkrét példaként említette a dicsôszentmártoni piacot, ahol a felügyelôség szakembereire volt szükség, hogy megengedjék a haszonnövény értékesítését. Tomsa Mihai elmondta, hogy még mindig nagyon sokan érdeklôdnek a felügyelôségnél: mit tegyenek a hagymával? A válasz egyértelmû: nyugodtan fogyasztható és értékesíthetô a piacokon, a kereskedelemben. A növényvédelmi felügyelôség szakembereinek figyelme ezen a héten egy másik vészre irányul: az amerikai szövôlepke terjedésére. A kártevô bármilyen nagy növényt megtámad, erdei, gyümölcsfákat, ideértve a diófát is. A gócpontok a megye melegebb övezeteiben alakultak ki: Radnót, Ludas, Dicsôszentmárton Ugra környékén. E héten megkezdik a fák permetezését a földrôl, a hét végén pedig helikopteres permetezést végeznek biológiai vegyszerekkel, amelyek nem ártalmasak sem emberre, sem állatra. Az igazgató addig is felkéri a gazdálkodókat, hogy amennyiben észreveszik a szövôlepke fészkét, azt szedjék le és égessék el.

Timar Liviu, a Megyei Mezôgazdasági és Élelmezésügyi igazgatóság vezérigazgatója tájékoztatott, hogy az ôszi kalászosok, a kukorica, a cukorrépa jól fejlôdnek, ha az idôjárás megengedi, e hónap végén elkezdôdhet a betakarítás. A hozamok ígéretesek: búza 2950 kg/ha, árpa 2300 kg/ha. Ajánlása szerint ezen a héten meg kell kezdeni a betakarítógépek, a raktárak elôkészítését, annak érdekében, hogy a terméshozamok ne csökkenjenek a betakarítás és tárolás során. A Népújság kérdésére válaszolva Timar Liviu elmondta, egyelôre még nem tudja, hogy a Comcereal, illetve a Romcereal idén tárol-e gabonát. A búza felvásárlási áráról a múlt héten tárgyaltak a minisztériumban, ahol jelen volt megyénk egyik nagy gabonatermesztôje. A termelôk 3400 - 3500 lejt kértek az idei búza kilogrammonkénti áráért. A vezérigazgató számításai szerint a Maros megyei búzatermesztôknek, ahhoz, hogy biztosítsák a jövedelmet is, 3800 lejt kell(ene) kérniük egy kilogramm búzáért.

Timar Liviu számára sem világos, a minisztérium miért függesztette fel az államilag támogatott mezôgazdasági gépek, traktorok vásárlására vonatkozó kérvények elfogadását. Az idei 97-es kormányrendelet értelmében mezôgazdasági gépek és traktorok vásárolhatók. Az igénylô a gép árának 45%-át kell hogy kifizesse, az 55%-ot az állam fedezi. Az igazgatóságon, június 6-ig, a határidôig, összesen 202 termelô kérvényét fogadták el. Az igényelt gépek ára 17.744.000.000 lej. Ennek 45%-át fizetik ki a gazdák. A 202 igénylô közül 67-en nyújtottak be kérvényt traktorvásárlásra, a 45%-os készpénzt 40-en fizették ki. Az elfogadott kérvények érvényesek. Június 6-tól gépvásárlásra nem fogadnak el további kérvényeket.

Rusu Ioan, a Megyei Állategészségügyi Igazgatóság vezérigazgatója a nyári idôjárásra való tekintettel, a tegnap elrendelte, hogy a kis-, és nagy húsfeldolgozó üzemekben függesszék fel a romlandó termékek gyártását, mint: véres-, májas- hurkákat, disznófôsajtot, kocsonyát. A darált hús, mititej garanciaidejét 48 órára rövidítette a termékek kiadásától számítva. A mélyfagyasztott ôrölt hús és mititej garanciaideje 5 nap, abban az esetben, ha cég biztosította a hûtôkocsit és mélyhûtôket az értékesítés helyén. A vezérigazgató rendelete szerint a piacokon, a csarnokokban tilos a récetojás árusítása, ugyanis az "szalmonella-fészek". A tenyésztôk otthon fogyaszthatják, miután negyed órán át fôzték. A rendelet szerint minden egyes összejövetel - esküvôk, stb., - elôtt a szervezôknek köteles ember- és állatorvossal ellenôriztetni a felhasználandó, állati eredetû termékeket.

Anyagilag nehéz tél után valóságos vérátömlesztésként szerzôdtettek le 5 milliárd lejt a radnóti Üvegházakhoz. A bufteai konzervgyár 1000 tonna uborkát rendelt meg, így 24 hektárt máris beültettek. Ez a pénzösszeg azonban csak arra elég, hogy teljesítsék a szerzôdésben foglaltakat. Továbbra is kifizetetlen marad az 1,6 milliárd lej adósság és a késedelmi kamat, amellyel a hôerômûnek tartoznak. Az üvegházak alatti területeken kívül az idén is bevetették a szabad téren levô 100 hektárt, ahol az Unisemnek, és a Semromnak zöldség, lucerna, krumpli, cukorrépa-vetômagokat termesztenek, illetve egy dicsôszentmártoni egység dohánylevelet is "rendelt". Radu Aurelia és Bolgár Jenô mezôgazdasági farmvezetô mérnökök érdeklôdésünkre kifejtették, hogy sajnos nem termeszthetnek az üvegház alatt, mivel az 1999-es nagy tél tönkre tette az üvegeket. Kiszámították, mintegy 3 milliárd lej kell csak ahhoz, hogy helyrehozzák a kárt. Ezenkívül egy évben 21 milliárd lejt költenének a hôenergiára. Ilyen körülmények között az üvegházi zöldségeket csak olyan áron tudnák kereskedelembe bocsátani, amelyen senki sem venné meg. Komoly konkurenciát jelentenek az oltyánok és a törökök, akik már kora tavasszal olcsó és jó minôségû termékekekkel árasztják el a piacot. Az egység jövôje továbbra is bizonytalan. A földtulajdonosok visszaigényeltek parcellákat az egység területeibôl is. Arról van szó, hogy 15 hektárt átadnának. 7 hektár maradna a kísérleti állomásnak, a többin termelnének is, azonban ehhez kereskedelmi társasággá kell átalakuljanak, amit még mindig nem engedélyezett a minisztérium. Egyetlen út tehát az Üvegházak privatizálása lehetne, mert a mezôgazdasági minisztérium nem támogatja az ilyen egységeket, a jelenlegi gazdasági helyzetben pedig nem lehet olyan eladható terméket elôállítani, amivel fedezhetôek a költségek. Az Üvegházak abba a furcsa helyzetbe került, hogy az állam nem adja fel területét, de segíteni sem tud, így marad évrôl évre a gazdasági "vérátömlesztés", amely még élteti a beteget. Hogy meddig, azt még a szakemberek sem tudták megmondani.

Lapszél

Hiábavaló az idôsebb nemzedék erôfeszítése, ha a fiatalok nem látják biztosítottnak a normális megélhetést. (Darvas Ignác) * 1910-ben a 7310 lelket számláló lakosból 2994 szász, 2947 magyar, 1311 román, 58 pedig zsidó etnikumú volt. 1930-ban a 9290 lélekbôl 1812-en románnak, 3570-en magyarnak, 2222-en szásznak, 1556-an zsidónak, míg 130-an egyéb nemzetiségûnek vallották magukat. 1956-ban a város 18.109 lakosából 7011 román, 9653 magyar, 496 szász, 536 zsidó, 413 egyéb etnikumú volt. Az 1992-es népszámlálás szerint a 39240 lakos a következôképpen oszlott meg: 24601 román, 12471 magyar, 346 szász, 1822 egyéb. (Bíró Donát) * Van legalább öt kedves tanárom, mosolygósak, barátságosak, közlékenyek, közkedveltek. Tálcán kínálják a tananyagot, és karácsonykor meggyes tésztát sütnek, mert azt szeretem. És én, lüke, négy éve a régi tanárnômet használom mérceként. (Név nélkül) * Mikor a falu néhány vénasszonya összegyûlt a sír körül, hogy illô jajgatással elsirassa Mihály bácsit, ô már ott pipázott az Istenszéke fölött. (Domokos Sándor) * Groznijban egy nap nagy riadalom támadt, amikor az orosz egyetemisták közül 45 lányt egy kiállítás megtekintésére vittek, de azok nem kerültek elô négy nap múlva sem. Kiderült, hogy a lányokat a hegyekbe vitték, hogy ott ellássák a férfiakat. (Depner Frigyes) * Szavazáskor 11 tanácsos a második javaslatot támogatta, ami szerint négy magyar közéleti személyiség nevérôl elnevezett utcánk lenne. A hivatal titkára szerint a tervezet elfogadásához kétharmados többség szükséges, mivel közterületrôl van szó. Az alpolgármester szerint a határozat érvényes fele plusz egy szavazattal is,
mivel elvi és nem területi döntésrôl van szó. A tanács kérni fogja a Közigazgatási Minisztérium véleményét ebben az ügyben. (Nagy András alpolgármester, Fábián András Gy.) * SZÁSZRÉGEN ÉS VIDÉKE, III. évfolyam, 6. (28) szám, 2001. június.

Bevallom, nem nagyon tudom összerakni azt a kapcsolatot, mely akár mondanivalóban, akár stilárisan egybefogná Takács Miklós kanadai karmester hangversenymûsorát. Talán a festôi szándék, ami dominál az elképzelésben? Bartók op. 10-es Két képe érett, csiszolt játékkal revelációs élményt sugározva, öntörvényû világával a metszéspontban lehet az összefüggés meghatározója, ebbe kapaszkodik Enescu második Rapszódiája és Csajkovszkij Olasz Capricciója parlandós tagolással és bravúros könnyedséggel, ábrázoló szándékkal és fantáziadús leleményességgel, de mindenképpen egymást kiegészítô jelenléttel? Ha ez volt a szándék, az ábrázolás mindegyikben megragadható összefüggésrendszerének felmutatása, akkor ez sikerült, mégpedig magas színvonalon, mind a hangszeres kivitelezés, mind pedig a mélyen átélt zenélés szempontjából. De még mindig nem tudom hova tenni Haydn C- dúr csellóversenyét ebben a közegben, mely briliáns szólóprodukciót hozott, aprólékosan kidolgozott, egyenletesen magas elôadói színvonalon Szentgyörgyi László elôadásában. Hangulatos és hatásos versenymû ez a nem is olyan régen elôkerült Haydn-darab, ami igazán hálás feladatot akkor jelentett volna, ha a hangszer is megfelel a várakozásnak. A kibontakozás élménye, az intenzitás foka, a színgazdagság érzékenysége ennek hiányában csökkent, a hangzás pedig fedetté vált.

Nyár van. Azt hiszem, ez az, ami igazán összetartja ezt a mûsort, könnyed, vonzó, van mondanivalója, elôadói stílusa, hálás, gáláns és hatásos, szín- és karaktergazdag ellentétek erôteljes és lendületes felmutatása. A kanadai karmester szívesen látná Montrealban a zenekart és örülne, ha a palota hangversenytermében növekedne a közönség száma. Valaki megjegyzi, hogy játsszanak pénteken. Akkor talán többen voltak, amikor pénteken volt a hangverseny?! - kérdezi tisztelettel

Május 18. és 21. között zajlottak le a Kecskemét-Marosvásárhely testvérvárosi vetélkedô záró szakaszának eseményei a marosvásárhelyi Marosvásárhely-Kecskemét Baráti Kör Egyesület szervezésében. 41 marosvásárhelyi, ákosfalvi, gernyeszegi és marosszentgyörgyi tanuló és felnôtt vett részt a kecskeméti Ifjúsági Otthon 4 napos rendezvényein. A vásárhelyiek viszonozták a kecskemétiek ez év áprilisi látogatását és bebizonyították, hogy a 7 hónapig tartó vetélkedô során jól megismerték az alföldi város múltját és jelenét.

Vendéglátóink: Kerényi György, a Kecskemét-Marosvásárhely Baráti Kör elnöke, Józsa Kata, az ifjúsági otthon igazgatója, Csizmadia Lili, a program szervezôje és munkatársaik nagyon változatos, tanulságos és szórakoztató programot állítottak össze számunkra. Dr. Sárközy István alpolgármesterrel városnézô körúton vettünk részt, pünkösdi királyt és királynét választottunk, játszottunk és táncoltunk. Nagy élmény volt a budapesti és a szentendrei kirándulás is, amelynek során megcsodáltuk az Országházat, a Nemzeti Múzeumot és a Szent István Bazilikát, majd egy dunai hajózáson vettünk részt.

Kecskeméti barátaink vásárhelyi bemutatkozásának folytatásaként a mi csoportunk is mûsorral szórakoztatta a vendéglátókat; nagy elismerést váltott ki Kilyén Ilka elôadómûvész mûsora, amelyben két ízben is telt ház elôtt bizonyította az ôsi csángó versek és dalok szépségét, különlegességét.

Ez a kirándulás maradandó élményt jelent számunkra, mert új barátságok születtek és még több érzelmi szállal kapcsolódunk egymás városához. Köszönjük kedves vendéglátóink gondoskodó szeretetét és hasonló érzésekkel várjuk ôket újra városunkban.

Csoportunk nevében köszönöm Náznán B. Olga fôszervezônek áldozatkész munkáját, aki irányította a 19 Maros megyei csapat felkészülését és támogatókat szerzett kirándulásainkhoz. Szponzoraink voltak (ABC-sorrendben): Ballótrans; S.C. Foraj S.A.; Lázár István Sándor; S.C. Locativ S.A.; Marosvásárhelyi Polgármesteri hivatal; S.C. Socot S.A.; S.C. Sziferon S.R.L.; Salubriserv Rt., Mentor Kiadó, Vészi József -, akiknek ezúton is köszönetet mondunk. Nem utolsósorban köszönetet mondunk a Népújság vezetôségének és a Dr. Bernády György alapítványnak a 7 hónapig tartó támogató munkáért.

Felvételünk a Kibéd és Makfalva közötti határban létesített szárazbányánál készült, ahol egy marosvásárhelyi cég termeli ki a kavicsot, homokot. Neag Emil mérnök és a makfalvi polgármesteri hivatal tájékoztatása szerint a területet a hivataltól bérlik, kb. 2000 köbméter anyagot termelnek ki, amelyet a Makfalva-Szolokma közötti útszakasz feljavításánál használnak fel. A munkálatokat az Expogaz végzi, nem csak Szolokmáig, hanem a Hargita megyei Küsmödig. A cég érdekelt a munkálatok elvégzésében, ugyanis Siklódon megkezdték a próbafúrásokat. Így a Makfalvához tartozó 10 kilométeres községi utat teljesen feljavítják a jövô hét végéig. Az együttmûködést a makfalvi polgármesteri hivatal kezdeményezte.

Jegyzet

Harmincfokos tikkasztó meleg, izzasztó kánikula. Mit tehet ilyenkor a városlakó? Ha módjában áll, kimegy falura szülôkhöz, nagyszülôkhöz, kiruccan a Maros-partra, felmegy a hegyekbe, vagy talál magának olyan környezetet, ahol valamelyest hûsülni lehet. Igen ám, csak Marosvásárhelyen nemigen akad olyan hely, ahol civilizált környezetben, vízparton, strandon fürdeni lehetne. Sajnos, ezeket a sorokat tavaly is, tavalyelôtt is leírtuk, s a helyzet most is változatlan. Csak szomorúbb, mert az idô telik, fût-fát ígérnek illetékesék és semmi sehol. Így hát továbbra is írhatjuk, ki tudja még meddig, mert a marosvásárhelyieket egyáltalán nem kényeztetik el ilyen tekintetben. Amikor teljében lenne az idény, a Május 1 strandon most festik a medencéket, most készítik az öltözôket. Mit tettek március, április vagy május elején? Nem tudni. Nem, nálunk nem lehet, hogy a dolgok rendjén haladjanak!

Aki még nem volt kíváncsi, nézzen ki a Víkendtelepre. Semmi strand, csak amolyan bombázás utáni állapotokat idézô hangulat. A minifocipályák feltörve, a medencékben munkagépek, a csónakázó üres, a járdák összevissza turkálva. Még ami, úgymond, elkészült, az se jó, vagy elfogadható minôségû. Aki látott már szakértelemmel, pontosan megépített járdát, utat, sétányt, medencét, rögtön levonhatja a következtetést. A járdaszegélyek rosszul pászítva, az aszfalt göröngyös, az új, amúgy tetszetôs padok csúnyán, úgy betonba öntve, hogy a beton hat- nyolc centivel magasabban van a pázsit, dehogy pázsit, föld szintjétôl, és a nemrég lerakott "piskótakockák" besüppedve rontják az összképet. Arról ne is beszéljünk, hogyan néznek ki a zuhanyzók. A régiek rozsdásak, az újakból pedig szórás nélkül zúdul az emberek nyakába a víz. A csúszdás medencében pedig bokáig ér a víz. Mi, az igényességünkrôl, rendszeretetünkrôl, pontosságunkról és kulturált környezetigényünkrôl ismert marosvásárhelyiek nem ezt érdemeltük a város mindenkori vezetôségétôl. S hogy nekünk csak ennyire futja, nehezen törôdünk bele. Fürdenénk, de a város területén nincs ahol. Közben valakik a mi pénzünkön építgetnek, tesznek-vesznek évek óta.

- Sokáig ijesztgették azzal, hogy menesztik a tisztségébôl. A helyzet mára már tiszta. Marad. Hogy érzi magát? - kérdeztük Fülöp Nagy Jánost, a fürdôvállalat igazgatóját.

- Most már jól. Két dolognak örvendek. Egyik az, hogy a privatizáció jó úton halad, a másik örömöm az, hogy tegnap tudtam meg, hogy a fiam bejutott az ifjúsági kézilabda-válogatottba.

- Megtörtént végre a hosszú évek óta vajúdó privatizálás is. Az Alunis Szálló bérlôje azonban a magánosítás felfüggesztését kérte a marosvásárhelyi táblabíróságon. Ugyancsak ô tavaly decemberben már megpróbálta leállítani a privatizációt. Mi történik most? Tovább folyik majd az eddigi csiki-csuki, pereskedés?

- Van egy szerzôdés, amelyet az eladó és a vevô is aláírt. A szerzôdésbe foglalt határidôket a vásárlónak be kell tartania. Ez a szerzôdés érvényben van és marad, mindamellett, hogy létezik egy táblabírósági döntés, amely arról szól, hogy megtiltja a bukaresti APAPS-nak, hogy tovább folytassa a tárgyalásokat a részvénycsomag eladásáról.

Ez a döntés hat nappal a szerzôdés aláírása után született, de nem is ez a leglényegesebb ebben az ügyben, hanem az, hogy a privatizációs törvény világosan kimondja: a törvényszéknek nincs se ereje, se hatalma, hogy egy megkötött privatizációs szerzôdést felfüggesszen. Úgy, ahogy eddig is mindig a legfelsôbb törvényszéken nyertük meg az igazságunkat, én meg vagyok gyôzôdve, hogy ezt az ügyet is megnyerjük. Addig is magáncégnek tekintjük magunkat. Megyünk tovább és készülünk a modernizálásokra. Minél hamarább szeretnénk hozzáfogni a gyógykezelô-központ felújításához. Hangsúlyozni szeretném, hogy ezek a munkálatok nem fogják zavarni a nyári csúcsidényt.

- Nagy probléma volt az is, hogy magyar cég vette meg a részvénycsomagot.

- A négy cég, amellyel az APAPS tárgyalt, romániai jogi személy. Szovátát egy román- magyar vegyesvállalat vette meg. Ez nem kellene senkit se zavarjon, mert a fontos az, hogy Szovátán végre történjen valami. Nem az a lényeg, hogy a pénz kié, hanem legyen sok pénz, és azt ésszel használjuk fel Szováta hasznára.

- Milyen az új tulajdonos?

- Jó benyomást keltett az elsô perctôl az, hogy még a tárgyalások megkezdése elôtt eljött Szovátára, megnézni, mit vásárol. Véleményem szerint ez a komolyság jele. A négy jelentkezô közül, akikkel az APAPS tárgyalt, a másik három cég nem tette ezt meg.

- Olvasói kérésnek teszek eleget, amikor azt kérdezem, mi lesz a kisrészvényesek nyereség- részesedésével. Egy 70 éves idôs ember kérdezi ezt, mert annak idején az egymilliós kuponját az RMDSZ tanácsára fektette a fürdôvállalatba. Részesedést azóta sem kapott s mint mondta, mielôtt meghalna, bár a befektetett pénzét szeretné visszakapni.

- Akinek egy kuponja van, az ne remélje, hogy abból meg fog élni, még akkor sem, ha Szovátát privatizálták és a tôkeképes tulajdonos fel fogja újítani. Ez azt is jelenti valóban, hogy fellendül a turisztikai tevékenység, s az év végén a részvényesek járulékot kapnak. De egy részvénybôl, mint mondtam, nem lehet megélni.

- Nem megélni akar, hanem bár a befektetett pénzét szeretné visszakapni.

- Én úgy látom, hogy itt, még ha ez a cég nagyon jól fog menni, a plusz profitot akkor sem szabad az év végén kiosztani járulékként, hanem vissza kell forgatni a fürdôvállalatba, még legalább tíz-tizenöt évig, ahhoz, hogy Szováta megfelelôképpen felújuljon.

- Mik a tervei?

- Véleményem szerint az idei szezon úgy fut le, ahogy az elmúlt években. Nagy változásokra nincs lehetôség, mert két-három hét múlva megnyílik a Medve-tó, júliusban már telt ház lesz. A csúcsidény után lehet látványosabb változásokat várni. A terveim megegyeznek a 82 százalékos részvénycsomag megvásárlóiéval. Mi nagyjából már egyeztettünk bizonyos dolgokat. Fontos, hogy Szováta felújítása elkezdôdjön. Ha ez megtörténik, akkor az üdülô szép múltja és a nagyon keserû jelene után, gondolom, egy szebb jövô fog következni.

jelentette ki Péter Ferenc polgármester arra a kérdésre, hogy hogyan áll a Cserepeskô ügye, miért van olyan nagy csend mostanában ekörül? Kiegyeztek a tulajdonossal?

- Pillanatnyilag csend van, mert a termelést a helyi tanács leállíttatta, mindaddig, amíg nem szerzik be az összes szükséges engedélyt. Új tanulmányt kell készíteni az út teherbíró- képességérôl, szállítási tanulmányt a nagy kapacitású teherautókra, ezután a vállalatnak szerzôdést kell kötnie a helyi tanáccsal az úthasználatról. A szerzôdés feltételeit a tanács szabja meg. Várjuk a két tanulmányt, azok alapján kötjük meg a szerzôdést.

Péter ferenc polgármestert kérdeztük: pontosan egy éve választották a város élére. Mit tud felmutatni? Elégedett önmagával?

- Ha azt mondom, hogy egy év alatt mit sikerült megvalósítani, lehet, több, mint ami 10 év alatt történt. Mert siker, hogy átadtuk az egészségügyi központot, elkészült az Eminescu negyedbeli piac, újraépítettük a sóváradi hidat, a Szováta-patak szabályozása, a védôgát is elkészült, újraépítettük a bölcsôdét, az 1-es iskola melletti sportpályát modernizáltuk, 100 millió lejt költöttünk virágra, parkrendezésre, városszépítésre, és sorolhatnám. Elégedetlen azért vagyok, mert kevés a jövedelmünk.

- Mire elég, mire nem a költségvetés?

- 27 milliárd lejes költségvetésbôl gazdálkodunk, ebbôl 15 milliárd 500 millió az iskolák feljavítására kell, 12 milliárd 800 millió fizetésekre, 500 millió marad beruházásra.

- Milyen helyi erôforrásokat tud felkutatni, amivel pótolhatja a hiányt?

- Helyi erôforrásaink nemigen vannak. Sokat várunk a fürdôvállalat privatizálásától. A vállalat nem értékeltette újra az alapeszközöket 1994 óta. Az épület- és telekadókat eszerint fizetik. Ha újraértékeli az új gazda, az jelentôsen növeli majd a helyi bevételeket. És a megyei tanácstól várunk segítséget.

- A helyi autonómia éppen azt jelenti, hogy a polgármesterek maguk kutatják fel az erôforrásokat, bevételi lehetôségeket, nem várják a "mannát".

- Próbálunk pályázni Sapard-, ISPA-programokra. Várjuk az országos fejlesztési ügynökség pályázati listáit. Pályázni akarunk az ülepítôállomás újraépítésére.

huszonkét alegysége mûködik Szovátán, kezdve a cipôsbolttól, élelmiszerüzletekig, szolgáltatásig, vendéglátásig. A Fekete medvében teljes körû szolgáltatást biztosítanak. van elszállásolási lehetôség, vendéglô, fitneszterem, masszázsszalon, szauna. 60 embernek biztosít munkalehetôséget. A tulajdonos, Ponori György szerint csak kínlódnak, mert nagy a konkurencia. Mint mondta, a tizenkétezer lakosú városban 180 kft. mûködik, amelyeknek egynegyede a Fekete medvéhez hasonló profilú.

Nemzetközi táncfesztiválra készülnek a szovátaiak. Désy László koreográfus, a fesztivál szervezôje tájékoztatott a július 4- 9 között sorra kerülô fesztivál elôkészületeirôl. Elmondta, hogy az idén második alkalommal szerveznek ilyen fesztivált. Mintegy 230 táncost várnak Magyarországról, Lettországból, Görögországból, Törökországból. A fesztivál több helyszínen zajlik majd. Szovátán, Parajdon (a sóbányában), Gyergyószentmiklóson, Nyárádszeredában és marosvásárhelyen a Kultúrpalotában is fellépnek a táncosok. Szováta két együttessel vesz részt, a Harmónia (11 és 15 év közötti korosztály), és a Harmóniai "kiscsibék" (7-10 év közötti gyerekek). Lesz sporttánc, szalontánc, néptánc, közös edzôtábor.

Derülátó a belügyminiszter

Ioan Rus belügyminiszter a hét végén Kolozsváron kijelentette, hogy a hontalanok kérdése nem csupán a román kormánytól függ. Mi megígértük, hogy azok a volt román állampolgárok, akik jelenleg hontalanok Németországban vagy más államokban, ha vissza akarnak térni Romániába befogadjuk ôket és támogatjuk szociális integrációjukat, de kapcsolatuk azzalaz állammal, ahol most élnek nem tartozik a mi hatáskörünkbe - szögezte le Ioan Rus. A román állampolgárok vízumtörlési feltételeinek teljesítését illetôen a miniszter reményét fejezte ki, hogy az Európai Bizottság június jelentése pozitív lesz, mivel az akkorra szóló feladatok teljesültek.

Rendelet a határátlépési tilalomról

A kormány sürgôsségi rendeletet bocsátott ki, amelynek értelmében 1 évrôl 3 évre növelte a határátlépésre vonatkozó maximális tilalmi idôszakot, amely azon román állampolgárok szabad utazási jogának megvonásáról szól, akik a határon túl bûncselekményt követtek el. Az új jogszabály értelmében azon személyek, akik külföldön a nemzetbiztonság, a közrend, egészségvédelem, más személy szabadsága vagy testi épsége ellen vétettek, 6 hónaptól 3 évig terjedô idôszakra a szabad utazás jogának megvonásával büntethetôk. A jogszabály alkalmazható azon személyekre is, akiket a különbözô államközi egyezmények értelmében visszatoloncoltak Romániaba. Az új kormányrendelet a 65/1997 számú sürgôsségi rendeletet módosítja. A régi rendelet értelmében a bûncselekményeket elkövetett román állampolgárok 3 hónaptól, 1 évig terjedô idôszakra nem hagyhatták el az országot. A szabad utazás jogának megvonása az útlevél ki nem adásával, annak visszavonásával, vagy az okirat használati jogának felfüggesztésével valósítható meg. Az elfogadott rendelet az Európai Unióba utazó román állampolgárok számára érvényes vízumkényszer feloldására tett kormánylépések egyike. (MEDIAFAX)

A világ búzatermése

Az amerikai mezôgazdasági minisztérium (USDA) a jövô héten valószínûleg visszafogja a világ idei búzatermésére vonatkozó havi elôrejelzését, mivel májusban meglehetôsen csapadékmentes volt az idôjárás Kanada, Ausztrália és Kína fô búzatermô vidékein - mondták szakértôk, akiket a Reuters idézett. A minisztérium ma hozza nyilvánosságra legújabb várakozását. Májusban úgy vélte, hogy a világ búzatermése 572 millió tonna lesz, szemben a tavalyi 580 millióval és a két évvel korábbi 586 millió tonnával.

Harmadik születésnap a kisperegi "sziámi" ikreknél

Harmadik születésnapjukat ünnepelték a kisperegi sziámi ikrek, akiket 1998 szeptemberében Szegeden választottak szét egy bravúros mûtéttel. Az Arad megyei Kisperegen élô Szabóéknak három évvel ezelôtt, 1998. június 5-én születtek sziámi ikrek. Az Ikrek jegyében világra jött Melindát és Izabellát születésük után három hónappal, szeptember 16-án választották szét egy szegedi mûtét során. A hasukon és mellkasukon összenôtt kislá- nyok szétválasztása komoly orvosi bravúrnak számított. A több órás mûtét során Melinda mellkasát viszonylag egyszerûen sikerült bezárni, a szívnek is jutott elegendô hely, Izabella azonban föladta a leckét: bordái mögött alig fért el a szíve.

Irodalmi, zenei, képzômûvészeti vetélkedô középiskolásoknak

Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége 2001 októberében irodalmi, zenei, képzômûvészeti vetélkedôt hirdet meg Történelmi képek címmel. A millenniumi évet záró rendezvényekhez csatlakozva a verseny történelmünk megismertetését, a magyarságtudat erôsítését és a magyar kultúra értékeinek népszerûsítését tûzi ki célul. A versenyzôknek a magyar történelem jelentôs eseményeit és személyiségeit kell ismerniük, illetve azokat a magyar irodalmi, zenei és képzômûvészeti alkotásokat, amelyek a történelmi témákhoz kapcsolódnak. A versenyre háromtagú csapatok jelentkezését várjuk 2001. június 15-ig. A pontosan körülhatárolt témaköröket, a könyvészetet és a felkészüléshez szükséges segédanyagokat postán elküldjük a benevezett csapatoknak.

Rossz évet vár a Siemens a mobiltelefon-piacon

A német Siemens gyenge évnek tartja az ideit a mobiltelefon- piacon, jóllehet a készülékek keresletét továbbra is 400-420 millióra jósolja. - Ez az év nehéz lesz, csak jövôre várható, hogy a mobiltelefon-gyártók ismét normális mennyiségeket értékesíthetnek - idézte a Siemens mobiltelefon-üzletágának vezetôjét, Rudi Lamprechtet a Financial Times német kiadása, hétfôn. A Siemen