Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

A tegnapi telekonferencián Adrian Nastase kormányfô arra hívta fel a megyék figyelmét, vegyék komolyan a nyári kalászosok betakarítását és raktározását, mert jó termés ígérkezik.

A Népújság kérdésére, Timar Liviu, a megyei mezôgazdasági igazgatóság vezérigazgatója elmondta: - Maros megyében a mezôgazdasági központok szakemberei felmérték az árpa- és búzatermést. Árpából 2300, búzából 2950 kilogrammos hektáronkénti termésre számítanak. Az árpatermés kisebb az országos átlagnál a növényt megtámadó vírusbetegség miatt, viszont búzából jó termés várható. Elôrejelzések szerint a megyében 118 tonnás búzatermést érünk el, ami azt jelenti, hogy a megye kenyérszükséglete - mintegy 90-95 tonna - biztosítva lesz.

Ami a betakarítást illeti, úgy gondoljuk, hogy 15 napon belül, vagyis 25-e tájékán megkezdhetjük az aratást. Jól állunk a növényápolással is. A cukorrépa kapálását befejeztük, készülünk a második kapálásra. A kukorica kapálását, amely a legnagyobb területet öleli fel (78%), nyolcvan százalékban befejeztük. Jelenleg a takarmánynövények betakarítása folyik

- A kormányfô felhívta a mezôgazdasági igazgatóságok figyelmét a raktározás fontosságára. Mi a helyzet a megyében?

- A raktározással Maros megyében problémák lesznek, mert a Comcereal és a Cerealcomnak van ugyan megfelelô raktárhelyisége, de nincs villany ezekben. Egyelôre az emberek oda hordják a termésüket, ahová tudják.

A két említett magáncég épületeibe hogy be lehet éppen hordani a termést, de villanyáram nélkül nincs ventilláció, nem lehet a szelektálást elvégezni.

Aktuális

Ilyenkor, ballagás táján visszanéz és eltûnôdik az ember. Építô, szép szavak, avagy sablonos, sokszor hallott mondatok mögött arra gondol, hogy a napokban maga is ennek az eseménynek a harmincadik évfordulójára emlékezett. A végéhez közeledô tanév nem csak a ballagás, de egyben az érettségi találkozók ideje is.

Ezeken a találkozókon derül ki, hogy milyen szeszélyes furcsa is ez az élet, milyen mások az érvényesülés feltételei, mint ahogy 18 évesen elképzeli az ember. Az életben ugyanis nem elég "a megtanulom a leckét" biztonsága, valami több kell az érvényesüléséhez. De mi az a több, mi az a más, aminek birtokában elképzelhetetlen karriert futhat be nem csak anyagiakban hanem szellemiekben is a léha, semmirevalónak tûnô, a mindig szidott utolsó, s ami nélkül az eminens diáknak vakvágányra futhat az élete.

És vajon most, az új évezred kezdetén megfejtettük-e az érvényesülés recepjét, hogy átadhassuk a mai ballagóknak? De egyáltalán mi is az érvényesülés? A szemfényvesztô, hivalkodó gazdagság, amire a mai fiatalok zöme vágyik, amit jól esik felmutatni az érettségi találkozón is? Vagy talán a pénznél is fontosabb a vezetô funkció, az egyetemi karrier, népszerûség, sikerrel alakított szerepek a színpadon, mûalkotások, könyvek, szívet melegítô prédikációk a szószékrôl, a mûépítész fantáziáját dicsérô épületek - jó beszámolni ezekrôl, érzékelni, ahogy lélegzetvisszafojtva figyel az osztály, amiképpen arra is, hogy gyermekeinknek hogyan alakult az élete. Az osztály figyel, csodálkozik, talán örvend, talán irigykedik egy kicsit, de mindenképpen büszke arra, aki megfelelt a társadalmi elvárásoknak. Még akkor is, ha ott, egymás között, nem a sikeres embert, hanem hajdani önmagunkat látjuk elsôsorban.

De látszaton és formaságokon túl elôbb- utóbb az is kiderül, hogy a befutott pálya, a karrier, amelyben az egykori osztálytárs teljesítményét mérik, jelent-e boldogságot. Biztosíthatja azt a belsô békét, nyugalmat, kényelmet, érzelmi biztonságot, amiben valóban jól érzi magát az ember, s amely nélkül üres ruhává válik minden egyéb. Sikeres, avagy boldog embernek jobb-e lenni? És hogyan lehet elérni mind a kettôt?

Közhely, hogy a jó iskola az életre nevel. És vajon jó-e a ma iskolája? A fejekbe zsúfolt ismeretanyag mellett adja-e azt a kulcsot, amelynek birtokában bármilyen körülmények között a ballagó diák tíz, húsz, harminc és ötven év múltán sikeres és ugyanakkor boldog embernek vallhatja magát a majdani érettségi találkozókon.

Közép-európai államfôk Verbaniában

A festôi olasz városban a tágabb térség országainak legfôbb méltóságai vannak jelen. A vendéglátó Carlo Azeglio Ciampi olasz köztársasági elnök ünnepélyes keretek között fogadta Mádl Ferenc magyar, Milan Kucan szlovén, Thomas Klestil osztrák, Václav Havel cseh, Leonyid Kucsma ukrán, Aleksander Kwasniewski lengyel, Petar Sztojanov bolgár, Rudolf Schuster szlovák, Johannes Rau német, Stipe Mesic horvát, Vojislav Kostunica jugoszláv, Ion Iliescu román és Vlagyimir Voronyin moldovai elnököt.

A magas rangú vendégek és a kíséretükben lévô delegációk péntek reggel folyamatosan érkeztek a Verbaniától tíz kilométerre fekvô Stresába.

A közép-európai országok legmagasabb méltóságai Európa jövôjét és értékrendjét állítják kötetlen beszélgetéseik középpontjába. A földrész kulturális identitásáról, az integráció megvalósításának elvi és gyakorlati vonatkozásairól hallgatják meg egymás véleményét a zárt ajtók mögött zajló tanácskozásokon. Elemzik egy jövendô európai alkotmány kidolgozásának lehetôségét is.

A legutóbbi összejövetelen még tizenketten voltak, a mostani, nyolcadik alkalommal - olasz földön elôször - megrendezett eszmecserén már tizennégyen ültek közös asztalhoz.

A magyar kormány azzal számol, hogy a státustörvény bevezetésének elsô évében 150-200 ezer lesz azoknak a száma, akik magyar igazolványért folyamodnak - jelentette ki Eckstein-Kovács Péter, az RMDSZ szenátora a Mediafax hírügynökségnek.

A szenátora elmondta, hogy a Szatmárnémetiben tartott Jakabbfy-napokon Gruber Károly, a magyar külügyminisztérium képviselôje közölte: "az elsô évben 150-200 ezerre becsülik a törvény érvényességi területén benyújtandó kérvények számát".

A magyar hatóságok emellett a törvény fokozatos alkalmazásával számolnak, ami a kérelmek növekedéséhez vezet majd - hangsúlyozta az RMDSZ szenátora.

Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke korábbi nyilatkozataiban azt közölte, hogy az eddigi felmérések szerint Kárpátalján, Délvidéken és Erdélyben a megkérdezettek 80 százaléka, a Felvidéken 70 százaléka kérné a magyar igazolványt, ezért a törvénytervezethez készülô költségkalkulációban 2,5-3,1 millió potenciális igénylôvel számolnak.

Patrubány hatósági zaklatásról beszél

Újból bebizonyosodott, hogy folyamatos hatósági zaklatásnak van kitéve a Magyarok Világszövetsége (MVSZ), különösképpen a Legfôbb Ügyészség részérôl - jelentette ki Patrubány Miklós, a világszövetség elnöke csütörtökön Budapesten, sajtótájékoztatón. Ismertette: Sallós István, a Legfôbb Ügyészség osztályvezetô ügyésze május 22-én kérelemmel fordult a Fôvárosi Bírósághoz, amelyben szorgalmazta az MVSZ vagyonának zárolását. A felperes ideiglenes intézkedési kérelmében indítványozta az MVSZ székháza elidegenítésének, vagy az esetleges hitelfelvételnek a megakadályozását.

- Kitôl félti az MVSZ vagyonát a Legfôbb Ügyészség, talán a törvényesen mûködô Magyarok Világszövetsége vezetô testületeitôl? - tette fel a kérdést az elnök. Véleménye szerint a Legfôbb Ügyészség képviselôje durván beavatkozik az önkormányzatisági elvek alapján mûködô legnagyobb magyar civil szervezet életébe. Hozzátette: már kérte a legfôbb ügyésztôl az eljáró ügyész személyének kicserélését, mert szerinte az ügyész elfogultságát minden esetben be lehet bizonyítani.

- Akkori aggályaim igazolódtak most is, mert az eljáró ügyész azok szócsövévé vált, akik önmaguk felfüggesztették tevékenységüket az MVSZ elnökségében, és akik fittyet hánytak a demokrácia szabályaira - közölte az elnök.

Patrubány Miklós kijelentette: a Magyarok Világszövetsége bízik abban, hogy Magyarországon jogállam van, és a bíróság nem ad helyt az alaptalan rágalmaknak. A világszövetség elnöke azt is jelezte, hogy becsületsértésért pert kezdeményez a Magyar Fórum címû hetilap ellen.

RMDSZ-hírek

Június 7-én, a Kis-Küküllô RMDSZ-kerület önkormányzati fórumot szervezett. A dicsôszentmártoni Kultúrotthonban, mintegy 25 önkormányzati tanácsos és polgármester jelent meg. A találkozó vendégei voltak: Rácz Levente, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének elnöke, dr. Kelemen Attila, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke, Borbély László képviselô, valamint Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének ügyvezetô elnöke.

Dr. Kakassy Sándor, a kerület elnöke beszámolójában elmondta, hogy a Kis-Küküllô térségében 26 magyarlakta helység van, mely településeket 46 RMDSZ színekben megválasztott önkormányzati tanácsos 4 polgármester és 5 alpolgármester képvisel a helyi közigazgatásban. A kerületi elnök szóvá tette, hogy az RMDSZ által támogatott önkormányzati tisztségviselôk egy része, miután helyzetbe került, elfordult az RMDSZ-tôl. Dr. Kelemen Attila is kitért erre az általános jelenségre, mondván, hogy az RMDSZ-t sokan csak konjunkturálisan szeretik: kampány elôtt odaadó ügybuzgóságot színlelnek, majd a megválasztásuk után elfordulnak a helyi és megyei szervezettôl. Úgy tûnik - mondta a megyei elnök -, hogy sokan azért nem szeretnék, hogy az RMDSZ párt legyen, mivel egy pártban fegyelemnek kellene lennie, de sajnos az RMDSZ-ben ez nem így mûködik. Az önkormányzati tanácsosok egy része nem hajlandó befizetni a helyi szervezetekhez a tanácsosi jövedelmükbôl azt a 10%-ot, melyrôl egyébként a választások elôtt nyilatkozatot is írtak alá. Ezek olyan jelzések, melyek a következô önkormányzati választások megszervezésében óhatatlanul figyelembe vesznek. Kakassy nehezményezte, hogy az RMDSZ-frakciók nem tartják magukat az elôzetes egyeztetésekhez és fegyelmezetlenül a politikai egyezségek ellen szavaznak. Több következetességet kért a tanácsosok részérôl, hangsúlyozva, hogy szórvány helyzetben létfontosságú az összefogás. Ugyanakkor beszámolt a Kis-Küküllôi RMDSZ szervezet tevékenységérôl, kiemelve többek között a Kis-Küküllô Kistérségi Társulás megalakítását, mely a bejegyzés szakaszában van. Továbbá beszámolt arról, hogy megalakították a Kis-Küküllô menti ifjúsági csoportok szövetségét, melyet jogilag is bejegyeztek; létrehozták a vállalkozók klubját, valamint szórványoktatási értekezletet rendeztek. Kiemelte Bonyhát és Mikefalvát, ahol az RMDSZ gyakorlatilag megszûnt mûködni összeférhetetlenségi okok miatt, valamint szóba hozta a héderfáji és széplaki iskolák rossz állapotát, ahová sürgôs állami támogatásra lenne szükség ahhoz, hogy ôsszel elfogadható körülmények között kezdhessék az új tanévet.

Bevezetôbeszédének végén elmondta, hogy sajnos, Dicsôszent-mártonban, ahol a városhoz csatolt periférikus falvak miatt, a magyar lakósság száma nem éri el egészen a 20%-ot, ezért az új közigazgatási törvény értelmében jog szerint nem köteles a helyi önkormányzat alkalmazni a kétnyelvûséget. Azon reményét fejezte ki, hogy a magyar szavazatokkal támogatott polgármester ennek ellenére, a fair play szabálya szerint mégiscsak lehetôséget ad arra, hogy a törvény által szavatolt lehetôséggel a dicsôiek is élhessenek.

Borbély László képviselô, rövid politikai helyzetképet vázolt az egybegyûltek számára, melyben ismertette az RMDSZ politikai képviseletének törekvéseit. Az új önkormányzati törvényt, hibáival együtt, alapvetôen jónak minôsítette, melybe olyan paragrafusok is bekerültek, melyek már európai standard törvényeknek minôsülnek. Biztatta az egybegyûlteket, hogy következetesen vegyék igénybe a törvény által szavatolt kétnyelvûséget és a törvényre hivatkozva kérjék annak alkalmazását. A képviselô arról is szólt, hogy ô a dicsôi területért felelôs parlamenti képviselô, felkérte a helybélieket és a környékbelieket, bizalommal forduljanak hozzá, amennyiben olyan gondjaik vannak, amelyek megoldásában ô segíthet.

Brassai Zsombor ügyvezetô elnök elsôsorban azt hangsúlyozta az egybegyûlteknek, hogy az új közigazgatási törvény nemcsak helyzet- és alkalomteremtô lehetôséget kínál a lakosságnak, hanem ugyanakkor felelôsség elé állítja az önkormányzati tisztségviselôket.

A fórum második felében, a helybéliek kérdéseire válaszoltak.

A szerkesztôségünkbe érkezett jelzések alapján heves felháborodást váltott ki a marosvásárhelyiek egy részébôl a polgármesteri hivatal közlekedési szakbizottságának rendelkezése, amelynek értelmében az utazóközönség megkérdezése, felkészítése és idejében való tájékoztatása nélkül elköltöztették a Mûvész mozi elôtti buszmegállót a Transilvania Szálloda és a Román Nemzeti Bank elé.

A megindoklás gyenge lábon áll, hisz a jelenlegi megállóban sincs elég hely az autóbuszoknak, amelyek csúcsidôben megakadályozzák, hogy fel lehessen kanyarodni a Bolyai utcába. Arról nem is beszélve, hogy elfogadhatatlanul nagy lett így a távolság a kombinát-klinikák útvonalon közlekedô kocsik megállóhelyei között.

Az illetékesek egy papírdarab kifüggesztésével "értesítették" az utazóközönséget, amely papírlapot a megállót jelzô táblára ragasztottak. Ennek ellenére ma is sokan várják a régi helyen a jármûveket, s a táblát is csak utólag költöztették át az új megállóba. A tájékozatlan utasokat a szemfüles maxi-taxik szedik össze, bár azoknak a megállója is az új helyen van.

Csütörtökön délelôtt a helyszínen kérdeztük a megállóban várakozók véleményét, akik, egy idôsebb férfi kivételével, egyet nem értésüknek adtak hangot.

- Hogy honnan értesültem a megálló elköltöztetésérôl? Hát sehonnan. Egyszerûen csak jöttem haza a Tudorból, s a régi helyén a busz nem állt meg. Így szereztem tudomást róla, és úgy vélem, hogy a Mûvész mozi elôtt jobb helyen volt. (Koppándi Erzsébet)

- Gyakran utazom, és nem értek egyet a megálló elköltöztetésével, mivel olyankor, amikor a szálloda elôtt megállnak a turistabuszok, alig lehet megközelíteni az autóbuszokat, tehát ez a hely még olyan sincs, mint a másik (K.M. nyugalmazott tanár)

- Azok számára, akik a Bolgárok terére érkeznek a vidéki buszokkal, nagyon elônytelen ez az új helyzet. Ezen kívül megérdemeltünk volna annyit, hogy idejében tájékoztassanak, ott álltunk szerdán a megállóban egy órát is, amire valaki észrevette azt a kicsi papírlapot. Úgy látszik, az új marosvásárhelyi közigazgatás szemében ennyit ér az utazóközönség becsülete. (Bíró Péter földmûves).

- Azért jó lenne tudni, hogy egyáltalán utaznak-e autóbusszal, akik ezt a "zseniális" döntést hozták, ami a lehetô legrosszabb megoldás, mert például az Extra elôtt több lett volna a hely, ha már a McDonald’s-ot zavarta, hogy elôtte van a megálló. (Papp András nyugdíjas)

- Egész egyszerûen pimaszság, ahogy eljártak. Ha a városházi "urak" ezt értik a demokrácián, akkor el lehet képzelni, hogy mi vár még ránk.(T.L. egyetemi hallgató.)

- Új fiúk, új forma, de a tartalom a régi, a kisember, az utazóközönség semmibevétele. (M. A. tanár).

- Itt minden a visszájára fordul, hisz ahelyett, hogy a buszok megállóit sûrítenék, és minél több kényelmes, pontosan közlekedô jármûvet mûködtetnének, hogy érdemes legyen a tömegközlekedési eszközöket igénybe venni és kisebb legyen a forgalom, költöztetgetik a megállókat. Ennyire telik a fantáziájukból. (Dézsi Sándor).

A megálló átköltöztetésével kapcsolatban megkerestük a Turism Mures kereskedelmi társaság igazgatóját, a Transilvania Szálló vezetôjét, Stefan Viorelt, aki kérdésünkre elmondta, hogy a költöztetés elôtt senki nem kérte véleményüket, mert akkor elmondták volna, hogy egyáltalán nem felel meg nekik az új hely. Az igazgató szerint az elsô számú probléma az, hogy a szálló nem rendelkezik parkolóhellyel, márpedig ha csak felét foglalják el a 215 helynek, 20-30 gépkocsinak kellene lehetôséget biztosítani a parkolásra. A buszmegálló mellett mindössze három, közterületen levô parkolóhellyel rendelkeznek, de akár 20 helyet is hajlandók lennének bérelni. A környék annyira zsúfolt, hogy ha két-három turistabusz érkezik, nem tudnak leparkolni. Ezenkívül a megállóba érkezô, sokszor két-három autóbusz szennyezi a levegôt, ami kellemetlen a szálló vendéglôjében étkezôk számára. Stefan Viorel elmondta, hogy a szálló mellett levô Omniasig vezetôjével együtt kihallgatást kért Dorin Florea polgármestertôl, akivel ismertette panaszait és akitôl ígéretet, kapott arra, hogy pár napon belül rendezik a megálló ügyét. Hogy hogyan, azt még nem lehet tudni.

A megálló körül bankok is sorakoznak, többek között a Nemzeti Bank. Ennek aligazgatója, Bejenaru Aurel két szempontból tartja zavarónak a szinte elôttük kialakított megállót: a kereskedelmi bankokhoz készpénzt szállító kocsik nehézkesen tudják megközelíteni a bejáratot, valamint a pénzszállítmányok biztonsága szempontjából sem jó a megoldás. A költöztetés elôtt ôt sem kérdezték meg, azt sem tudja, milyen ok miatt vált szükségessé a megálló áthelyezése, de a véleménye az, hogy a városközpontból teljesen ki kellene iktatni az autóbuszmegállókat.

Hasonlóan vélekedik Vlas Florin marosvásárhelyi tanácsos, a Lido cukrászda menedzsere, aki szerint megálló a Dózsa György utcában, valamint a Forradalom utcában kellene legyen, semmiképpen sem a fôtéren. A tanácsos egyébként úgy látja, hogy helyesen jártak el a költöztetéssel, mert így sikerült megszüntetni a zsúfoltságot a Mûvész mozi elôtt, a jelenlegi hely pedig megfelelô e célra.

Közösen kell küzdenünk a rasszizmus, a diszkrimináció ellen

A diszkrimináció és a rasszizmus elítélése a törvénykezés tükrében témával tartott kerekasztal- megbeszélést szerdán délután a Pro Európa Liga. A meghívásnak a sajtó nagyrésze és a megyei tanács tett eleget, holott a szervezôk a helyi közigazgatás, az ügyészség, s iskolaigazgatók jelenlétére is számítottak. Az egybegyûlteket Smaranda Enache, a liga társelnöke köszöntötte, kiemelve: Románia tavaly fontos lépéseket tett az emberi jogok betartása, a diszkrimináció elleni küzdelemben, amikor elfogadta a 148-as számú törvényt, valamint a 137-es számú kormányhatározatot. Ezen rendelkezések életbe léptek, ám semmit nem érnek, ha a közvélemény nem ismeri és nem tartja be ôket. Ezen törvények, többek között lehetôvé teszik helyi munkacsoportok létrehozását, akiknek feladata a diszkrimináció összes formáinak felismerése, elemzése, s a közvélemény tájékoztatása.

A szóban forgó törvényekrôl Haller István, a Liga Emberjogi Irodájának vezetôje számolt be:

- Számos sajtótermékben olvashatunk ma is megkülönböztetô hirdetéseket, amelyek csak fiatal, ilyen vagy olyan nemzetiségû, jó megjelenésû személyeknek ajánlanak munkahelyet, kizárva azokat, akik nem felelnek meg az alkalmazók elvárásainak. A 2000. évi 148-as törvény alapján büntetés róható ki a hirdetéseket feltevô cégekre, vállalkozásokra, ugyanakkor betilthatók a hasonló ajánlatok. A törvény tiltja azon, bûntényekrôl szóló beszámolók közlését is, amelyekben említés esik a vádlott nemzetiségérôl, anélkül, hogy ennek jelentôsége lenne. A 2000. évi 137-es számú kormányrendelet lehetôvé teszi az emberi jogok védelmét célul tûzô nemkormányzati szervezeteknek, hogy a végrehajtó szervek elôtt képviseljék a sértett személyt, vagy csoportot, felléphetnek a rasszizmust, diszkriminációt bátorító szervezetek, pártok ellen is. Sajnos, egyelôre a törvényt nem ismerik, s éppen ezért nem is alkalmazzák megfelelôen. Ezért lenne szükség egy helyi munkacsoport létrehozására, mûködésére - vélekedett Haller István, majd felkérte a jelenlevôket, hogy belátásuk szerint csatlakozzanak a megalakuló csoporthoz. A Pro Európa Liga telefonszáma, ahol jelezni lehet a jogsértéseket, diszkriminatív tetteket: 217-584.

A Project on Ethnic Relations, valamint a Maros megyei tanfelügyelôség szervezésében csütörtökön újabb, immár a 7. szakmai megbeszélésre került sor a roma gyerekeket oktató mintegy 15 tanítóval. Ezúttal a Gyerekek jogairól címmel szervezték a találkozót, amelyre hivatalos volt Burtea Vasile ombudsmani tanácsos, aki viszont objektív okok miatt nem érkezett meg Marosvásárhelyre. A megbeszélésen ezek után a roma gyerekek oktatásáról, különbözô pályázatok megírási módjáról esett szó, fôként a Phare, valamint az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala által a roma nyelv tanulására, interkulturális rendezvények szervezésére meghirdetett pályázatokról. Miután az elmúlt munkatalálkozón bemutatták a Paula Mailat tanítónô által írt roma ábécéskönyvet, amelyet szeptembertôl használnak majd az iskolákban, csütörtökön újabb könyvet ismertettek: a svéd írónônek, Katarina Taikonnak egy roma kislányról szóló nagysikerû meséskönyvét.

A Nyugdíjasok Önsegélyzô Egyesületének beszámoló közgyûlése

Az elmúlt évben a marosvásárhelyi Nyugdíjasok Önsegélyzô Egyesülete 4.683.655.000 lej értékben adott kölcsönt tagjainak, évi 15%-os kamattal, így segítve a nehéz helyzetben élô idôskorú személyeket, akiknek száma évrôl évre gyarapodik. Az egyesület 564 kisnyugdíjas tagja számára vissza nem térítendô segélyt biztosított. A hozzátartozóknak juttatott halotti segély értékét is megemelte, jelenleg elhalálozáskor 700.000 lejes támogatást nyújt - számolt be szerdán az Önsegélyzô Egyesület tevékenységérôl az egyesület vezetôtanácsa. A szép számban jelen levô tagok azt is megtudhatták, hogy az egyesület 2000-ben 1041 új taggal gyarapodott, 692-en elhunytak, 344-en kiléptek, 559 tagot, az alapszabályzat határozatainak megszegése miatt, kizártak. Tervként említették az ingyenes orvosi ellátás, a jogi tanácsadó folytatását, a gyógyszerkészlet bôvítését, kirándulások szervezését, a Ballada utcai klub felújítását, tulajdonjogának tisztázását. Az egyesület továbbra is várja az új tagokat Bolyai utca 36. szám alatti székházában.

Az ország negyvenkettedik fiókjaként péntek délben ünnepélyes keretek között megnyitották a Ion Tiriac Bank marosvásárhelyi kirendeltségét. Az Arany János utca 2. szám alatti székházban az ünnepélyen megjelent Ioan Toganel prefektus, Burkhardt Árpád alprefektus, Dorin Florea polgármester, a megye és a város számos hivatalossága, bankszakemberek, újságírók.

A megnyitót megelôzô rövid sajtótájékoztatón Anthony van der Heijden, a bank igazgatótanácsának az elnöke, beszédében megköszönte a kirendeltség létrehozatalában közremûködôknek, az építôknek, alkalmazottaknak stb. az elvégzett kiváló munkát, s kiemelte, hogy a székház befejezése nagyon rövid idô alatt történt, ami a Tiriac Bank dinamizmusát jellemzi. A bank - amelyet a névadó nemzetközi hírû üzletember 1991-ben az ország 1989 utáni elsô magán pénzintézeteként hozott létre a külföldön szerzett tôkéje itthoni befektetése által -, ma 42 fiókkal rendelkezik, 1150 alkalmazottja van, s a Central European címû szakfolyóirat odaítélte neki a legjobb romániai magánbank kitüntetést. A tavaly a törzstôkét 490 milliárd lejre emelték, maga Ion Tiriac 17 millió dollárral járult hozzá a tôkeemeléshez külföldön szerzett pénzébôl.

Anthony van der Heijden úgy vélte, hogy a bankszolgáltatások az egész világon gyakorlatilag ugyanazok, ami a különbséget képezi, az az üzletfelekhez fûzôdô viszony minôsége, s ebben kíván a Ion Tiriac bank az élen járni. "Alkal-mazottainknak hamarabb fel kell ismerniük az ügyfeleink által vállalt rizikót, mint maguk az ügyfelek" - vélte a bank elnöke.

Molnár Péter, a kirendeltség igazgatója elmondta, hogy reményeik szerint a helyi erôforrások jobb kihasználására tett erôfeszítésekben a bank hamarosan életképes partnerré válhat.

Újságírói kérdésre, hogy miért csak most létesült a banknak kirendeltsége Marosvásárhelyen, holott számos jóval kisebb, jelentéktelenebb gazdasággal rendelkezô településen már jó ideje van képviselet, Anthony van der Heijden azt mondta, hogy már maga az is válasz a kérdésre, hogy nem tud érdemben felelni erre. Ô maga 1999-ben vette át a bank irányítását, s a marosvásárhelyi kirendeltség megnyitása az egyik célkitûzése volt. Elégedettnek mutatkozott a székház esztétikai aspektusát tekintve, s egyúttal elnézést kért, hogy az épület oly sokáig csúfította félkész állapotában a városképet.

A Vártemplomban tartott ökumenikus istentisztelettel kezdôdött tegnap a Bolyai Farkas Elméleti Líceum illetve a Református Kollégium végzôs diákjainak a ballagása, ahol a végzôsöket Fülöp Dénes és László Zoltán református, Nagy László unitárius és Papp László katolikus lelkészek búcsúztatták, majd az osztályfônöki órát követôen népes közönség jelenlé-tében tartották meg az ünnepséget, amelynek legszebb pillanata az idén is az volt, amikor a Gaudeamus dallamára érkezô Bocskai-nyakkendôs, feltarisznyált végzôsök osztályfônö-kükkel az élen elfoglalták helyüket az iskola udvarán.

A Haller Béla tanár vezette ünnepségen, amelyre a helyi hivatalosságok mellett meghívták mindazokat, akik az iskolát támogatták, Bálint István igazgató tolmácsolta szóbeli útravalóját a harmadik évezred elsô évjáratának, majd az önállósított Református Kollégium 52 év után ballagó elsô osztályát Horváth Gabriella igazgató bocsátotta útra. Szóltak a végzôsökhöz a helyhatóságok képviselôi, majd Kirsch Attila az Öregdiákok Baráti Körének nevében emlékeztetett arra az útravalóra, amellyel nemzeti kultúránk ôsi fellegvárában századokon át feltarisznyálják a végzôsöket, akik számára a Bolyai szellemisége kell hogy legyen az összetartó erô. Ágoston Albert versét Mátyás Zoltán olvasta fel, s a szülôbizottság elnöke is köszöntötte a ballagókat.

A végzôs diákok nevében Dósa Szilárd (XII.I), Comsa Ioana (XII.C) valamint Moldovan Radu (Református Kollégium) mondott köszönetet az iskolának, a XI-es diákok nevében Csép Zoltán köszöntötte a ballagókat, majd a kulcs átadására került sor.

A legjobbaknak járó elismerést Bálint István igazgató, a Református Kollégium végzôseinek pedig Enyedi Csaba lelkész- igazgató adta át az osztályfônökökkel együtt.

Az iskola és egyben a román tagozat legjobb eredményt elért diákja, Comsa Ioana vehette át a szülôi bizottság pénzjutalmát, amit a magyar tagozat legmagasabb általánossal végzett diákjának, Moldován Zsuzsannának is átadtak. Az osztályelsôknek járó díj mellett különdíjban részesültek azok a végzôsök, akik a különbözô vetélkedôkön helyezést értek el, informatikából, történelembôl, angol nyelvbôl és alkalmazott gazdaságtanból. Az évfolyamelsôt jutalmazta az RMDSZ megyei szervezete, a Maros megyei képviselôk és szenátorok pedig a két legjobb eredményt elért diákot részesítették pénzjutalomban. Az évfolyamelsôt a Sapientia Alapítvány is díjazta, s az Öregdiákok Baráti Köre is számos jutalmat osztott ki. A Gyôrffy Zoltán-díjakat Weszely Tibor nyújtotta át a négy év alatt legjobb teljesítményt elért végzôsöknek.

A kicsengetési ünnepség végén a fôkapun kiballagó diákok a Bolyaiak emlékének adóztak.

*

Bensôséges ünnepély színhelye volt tegnap a marosvásárhelyi Mihai Eminescu Pedagógiai Líceum. A végzôs diákokat köszöntô rokonok, hozzátartozók zsúfolásig megtöltötték a feldíszített udvart. Az egybegyûlteket Todea Iosif igazgató köszöntötte, elmondva: idén 117 diák hagyja el az iskola padjait, közülük 90-en tanítónôk, óvónôk lesznek, 27-en filológia szakon végeztek. Jó hírként említette, hogy a szakminisztérium ôsztôl engedélyezte a tanító- és óvónôképzô osztály újraindítását. Majd átnyújtotta az évfolyamelsô végzôs Precup Dorának, aki 9.93-as tanulmányi átlaggal zárta az iskolai évet, a dicsérô oklevelet.

Fodor Imre alpolgármester két nyelven köszöntötte a jelenlevôket, majd a Sapientia Alapítvány nevében díjat, oklevelet nyújtott át Baranyi Erzsébet végzôs tanulónak. Ugyanakkor hangsúlyozta: remélhetôleg az ôsztôl Marosvásárhelyen is beindul az Erdélyi Magyar Tudományegyetem, s ennek pszicho-pedagógia szakára várják a jelentkezôket.

Közeledik a Marosvásárhelyi Napok rendezvénysorozata, amely idén június 27-én kezdôdik és július 1-jén, vasárnap ér véget. Az idôpont megválasztásánál a szervezôk fôként a fiatalokra voltak tekintettel, akik ekkor már nagyrészt túl vannak vizsgáikon. A rendezvények fôként két helyszínen zajlanak majd, a Várban meg a városközpontban. Az ünnepségsorozat szerdán, június 27-én a díszpolgári címek és Pro Urbe-díjak átadásával kezdôdik, a Kultúrpalota tükörtermében, ezt követôen A város költôi címû verseskötetet mutatják be.

A Marosvásárhelyi Napok hivatalos megnyitójára június 28-án kerül sor a Színház téren, majd kulturális mûsorokat szerveznek a Várban. A fôtéren felállított kioszkban fúvószenekar lép fel, kiállításokat szerveznek. Petru Maior mellszobrát pénteken, 29-én, az azonos nevû egyetemnél, Kós Károly emlékmûvét szombaton, az Aquaserv udvarán leplezik le. A Rózsák terén, ahol az említett idôszakban lezárják a forgalmat, három nagyobb kiállítás is látható lesz: gépkocsi-, fogyasztási cikkek, valamint virág- és kertészeti bútorzat-kiállítás. A fôtéri színpadon a rendezvénysorozat minden napján elôadásokat mutatnak be a Nemzeti Színház mûvészei. A Várban sorra kerülô események, koncertek összehangolásán még mindig dolgoznak a szervezôk, a jövô hét elejére ígérnek pontos programot.

A kulturális események mellett gazdag sportrendezvényeket szerveznek (labdarúgás, tenisz, torna, céllövészet, kerékpárverseny, asztalitenisz, ökölvívás, atlétika, keleti harcmûvészet), ezek színhelye a Víkendtelep, a Május 1. strand, a marosszentgyörgyi lôtér, kaszkadôrmutatványra kerül sor a Pandúrok sétányán.

Az ünnepség vasárnap, július 1-jén a jó tanulmányi eredményeket elért diákok díjazásával, elôadásokkal folytatódik, éjfélkor tûzijátékkal zárul, ezt követôen szabadtéri diszkót szerveznek.

Jegyzet

Óriási szervezetlenség, fejetlenség uralkodik az intézmények egyikében-másikában, éppen azok hibájából, akiktôl elvárnánk, hogy az ország gazdasági- társadalmi életét épkézláb törvényekkel, rendeletekkel próbálják meg szabályozni. Nemhogy valamiféle olajozottság, logika mutatkozna az említett szférák mûködésében, egyre nagyobb a káosz. Egyre jobban összezavarják az embert. Egyik rendelet, rendelkezés, törvény, nevezzük bárminek, a másiknak tesz keresztbe. Azt sem tudjuk, de még illetékesek sem, merre kapkodjuk a fejünket, mit tartsunk érvényesnek, mit nem. Mert ha per pillanat érvényesnek tartunk valamit, arról rögvest kiderül, hogy már egy hónapja nem az, mert visszamenôleg érvénytelenítették. Vagy amit én, átlagember logikusnak tartok, az a törvényhozó, következésképpen a törvény szerint nem az.

Itt van például az egészségbiztosítási pénztár. A törvény értelmében három és fél évre több mint hárommilliós összegben visszamenôleg követeli a biztosítási díjat attól, aki éppen most határozta el magát, hogy belép a biztosítottak táborába. Nem számít az sem, ha román vagy kettôs állampolgárként más országban dolgozott és ott havonta fizette kötelezettségeit a biztosítóval szemben, s eközben a hazai biztosító semmiféle szolgáltatást nem nyújtott neki.

Vagy: az új nyugdíj- és társadalombiztosítási törvény értelmében a felnôtt korban elsôfokú rokkanttá vált személyek gondozóitól megvonták a fizetést, de azt, hogy május elsejétôl visszamenôlegesen felbontják a munkaszerzôdésüket, csak június elején közlik velük. Pedig a törvény értelmében a felmondási szándékot két héttel azelôtt kellene közölni.

Másik példának ott van a polgármesteri hivatalnak az a közleménye, amelyben értesíti a jogi személyeket, hogy a nem mezôgazdasági vagy erdôgazdálkodási célra felhasznált közterületekre Marosvásárhelyen közel 50 százalékkal megemelték a bérleti díjat, s a különbséget visszamenôleg január elsejéig ki kell fizetni, de nem akárhogyan, hanem kamatos- kamatostul. Hát mi ez? Csúfos kitolás. Még akkor is, ha netán felülrôl jövô rendelkezések szolgálnak mentségül, mondván, ezek a szabályozások, ezekhez kell igazodni. Hol volt az ész, logika és a jóérzés, amikor ezek a szabályozások megszülettek? S mit tehet az ember, perelhet ha akar, de esélye kevés, hogy igazat adjanak neki. Marad tehát a kiszolgáltatottság. Visszamenôleg és kamatos-kamatostul.

Több külföldi érdeklôdô az Electroputerére

A román privatizációs ügynökség bejelentése szerint több külföldi cég - a General Motors, a General Electric Co., a Siemens AG és a Karsdorfer Eisenbahngesellschaft - fontolgatja, hogy többségi részesedést vesz az elektromos berendezéseket gyártó Electroputere SA-ban. A kötelezô ajánlat beadási határideje június 15. A vasúti berendezéseket, trafókat és elektronikai berendezéseket gyártó cég részvénytôkéje 122,1 milliárd lej. Az állam 62,2 százalékkal rendelkezik a cégben, a maradék rész kisrészvényesek kezében van.

A határon túli mûemlékek védelme

A határon túli magyarság által a múltban megteremtett javak a magyar kultúra elidegeníthetetlen részei - mondta Baán László, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának (NKÖM) közigazgatási államtitkára a határon túli magyar épített örökség védelmérôl rendezett kétnapos konferencia megnyitásakor, Budapesten. Baán László ismertetése szerint 1999-ben mintegy 130 millió forintos, tavaly pedig 136 milliós támogatást nyújtottak a határon túli épített örökség megóvásához, felkutatásához. A tárca az ez évi költségvetésébôl 200 millió forintot különített el erre a célra.

Nagyváradi Macskajáték Debrecenben

Örkény István: Macskajáték címû tragikomédiáját mutatta be csütörtökön este a debreceni Csokonai Színházban a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata. Örkény István darabját Magyarországon elôször 1971. január 12-én tûzte mûsorára a Szolnoki Szigligeti Színház. Debrecenben eddig még nem láthatta a közönség Örkény klasszikusnak számító darabját, a városban így ôsbemutatónak számító elôadást Parászka Miklós rendezte, a jelmezeket vendégként Kelemen Kata tervezte.

Orbán Viktor majdnem éjfélig dedikált

Orbán Viktor miniszterelnök csütörtökön délután fél háromtól majdnem éjfélig dedikálta a budapesti Vörösmarty téren szerda reggeli rádióinterjúit magában foglaló kötetet, amelyet a Püski kiadó jelentetett meg a könyvhét alkalmából. A kötet ötezer példányban látott napvilágot. Az érdeklôdôk már a megjelenés napján több mint kétezret vásároltak a 2500 forintba kerülô kiadványból. A kiadó szándékai szerint az igényeknek megfelelôen folyamatosan újranyomtatják a könyvet. A kormányfô eredeti programja szerint délután fél ötig dedikált volna, de az érdeklôdôk áradata nem szûnt, így jelentôsen meghosszabbította az aláírási akciót.

Megkezdôdött az olvasás éve

Pokorni Zoltán oktatási miniszter nyitotta meg az olvasás éve rendezvénysorozatot csütörtökön Budapesten, a Károlyi Palota Kulturális Központban; a társvédnöki tárcát, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát Várhegyi Attila politikai államtitkár képviselte. Pokorni Zoltán beszédében felhívta a figyelmet arra: Az olvasás évének az a célja, hogy visszaadja az írás, az írásbeliség becsületét. Különbözô programok, vetélkedôk és pályázatok segítik majd, hogy ez a nemes szándék közös közös üggyé váljék.

Franciaországi magyar kulturális évad

Magyarország nyitja meg az új évszázad franciaországi mûvészeti szezonjainak sorát, amely az Európai Unióba igyekvô kelet- és közép- európai tagjelöltek kultúrájának bemutatására kínál lehetôséget. A júniustól decemberig tartó "MAGYart" rendezvénysorozatot 2002-ben cseh évad, majd 2004-ben a lengyelek vendégszereplése követi - mondotta el az MTI-nek Szabó Miklós történész. A franciaországi magyar kulturális évad miniszteri biztosa kiemelte, hogy a közel négyszáz kiállítást, komoly és könnyûzenei koncertet, színházi eseményt, irodalmi találkozót, fotó- és filmbemutatót, táncházi programot a francia fél válogatta ki a magyar kínálatból saját ízlése és ismeretei alapján, gondos mérlegelés és alapos magyarországi tájékozódás után.

Fölényes munkáspárti gyôzelem

Elsöprô gyôzelmet aratott a Tony Blair vezette Munkáspárt a Nagy-Britanniában csütörtökön megrendezett törvényhozási választásokon, és csekély számú mandátumot veszítve abszolút többségre tett szert a brit parlament 659 tagú alsóházában. A választások a kisebbik ellenzéki erô, a Liberális Demokrata Párt megerôsödését hozták, és alig változtatták meg Nagy-Britannia politikai térképét, csak 20 körzetben került sor váltásra. Anglia, Wales és Skócia 641 választó körzetébôl péntek reggelig 634- ben számolták össze a szavazatokat. Eszerint a Munkáspárt 413, az ellenzéki Konzervatív Párt 164, a Liberális Demokrata Párt 47 mandátumra tett szert, a többi párt 10 képviselôi helyet szerzett.

Késes ámokfutó öldökölt

A japán Oszaka város Ikeda elôvárosának általános iskolájában vérengzô ámokfutónak immár nyolc - egyes források szerint hét - ismert áldozata van. A sebesültek száma huszonkettôre emelkedett. A halálos áldozatok és a sebesültek többsége elsô és második osztályos kisdiák, de van három tanár is a sérültek között. A helyi tömegtájékoztatási eszközök jelentése szerint az ámokfutó egy tanítóval is végzett, de ezt a mentôszolgálat munkatársai nem tudták megerôsíteni. A támadó helyi idô szerint délelôtt negyed tizenegykor, egy óraközi szünet ideje alatt mászott be az Oszaka külterületén található iskola egyik tantermébe, ahol egy tizenöt centiméteres késsel támadt vaktában kiválasztott áldozataira.

Ingyen kerékpárok Vilniusban

A litván fôváros lakói a jövôben kevesebbet idegeskednek majd a közlekedési dugók miatt és életük is egészségesebb lesz: a vilniusi vezetés pénteken úgy döntött, hogy 500 ingyen kerékpár felajánlásával javít a városlakók közérzetén. A határozat értelmében a vilniusiak a jövôben ingyen bérelhetnek kerékpárt abban a 90 kerékpárkölcsönzôben, amely reggel öt órától este tizenegyig várja a sportos lelkületû városlakókat. A balti ország fôvárosában jelenleg 30 kilométer hosszú bicikliút várja a kerekezôket.

Mégsem a legidôsebb?

Fehéroroszországban azt állítják, hogy nem a szerdán 115 éves korában elhunyt francia Marie Bremont a világ legidôsebb asszonya, hanem a fehéroroszországi Novogrudok környékén élô 117 esztendôs Fiokla Bobrovszka. Bobrovszka 80 éves lányával Malije Legnyevicsi faluban él - jelentette a PAP lengyel hírügynökség. Idén januárban hunyt el egy még nála is idôsebb fehérorosz matuzsálem, a Gomel megyei 124 éves Maria Sara.

Csökkent a munkanélküliek száma

Maros megyében a munkanélküliek száma májusban 18082 volt, amelybôl 6273-an munkanélküli- segélyben, 6584-en támogatásban, 1973-an átképzési segélyben, 328-an az 1999. évi 98- as kormányhatározat értelmében végkielégítésben részesülnek, míg 2924-en semmiféle anyagi támogatást nem kapnak. A munkanélküliségi ráta az áprilisi 7,64 százalékhoz képest 7 százalékra csökkent.

Pénzre várnak a patikák

A megyei Magángyógyszerészek Patronátusának elnöke, Moldovan Mariana szerint ismét beszüntethetik az ingyenes és ártámogatott gyógyszerek kibocsátását, ha a jövô hét folyamán az egészségbiztosítási pénztár nem egyenlíti ki a márciusi és áprilisi számlákat. A pénztártól ezekre a hónapokra 11, illetve 9 milliárd lejt várnak a gyógyszertárak.

360 munkahelyet ajánl az ügynökség

A megyei Munkaerô-foglalkoztatási és átképzési Ügynökség 360 munkahelyet ajánl a munkát keresôknek. Ebbôl 32-t fôiskolát végzettek számára, 212-t középfokú végzettséggel rendelkezôknek és 116-ot munkások számára. A legkeresettebbek továbbra is a biztosítóügynökök, a textilipari munkások és az asztalosok.

Környezetvédelmi tájékoztató

A Marosvásárhely térségébôl begyûjtött levegômintákban a május 31. és június 6. közötti idôszakban nem észleltek határérték-túllépést egyetlen mutatónál sem. A Maros folyóban Marosvásárhely felett egy esetben mértek magasabb fenol-, Marosvásárhely alatt ammóniumion- és Maroscsapónál nitrátion-koncentrációt. A fenolszennye-zôdésért a szászrégeni közüzemek és a gernyeszegi Testsuin szennyvize, míg az ammónium- és nitrátion-szennyezôdésért a marosvásárhelyi Azomures a felelôs. Az említett idôszakban egy jogi és nyolc magánszemélyt büntettek 15, illetve 21 millió lej értékben.

Step by step osztály

A marosvásárhelyi 8-as Számú Általános Iskola (Egyesülés negyed) a 2001-2002-es tanévben step by step román és magyar elsô osztályt indít. Feliratkozni június 28-ig lehet az iskola titkárságán.

Holland adomány

A marosszentgyörgyi református egyház közvetítésével gyermeknapra 118 padot és ugyanannyi ergonomikus széket kapott a marosvásárhelyi 8-as Számú Általános Iskola Hollandiából Kocsis Hajnal, az iskola volt tanítónôje jóvoltából. Az adományokért az iskola vezetôsége és diákjai köszönetüket tolmácsolják.

Segítség helyhezkötötteknek

A marosvásárhelyi Keresztelô Szent János plébánián mûködô Fraternitás - Betegek és Sérültek Testvérisége találkozót tart Gyergyószentmiklóson július 9-15. között. Célja lehetôséget teremteni a közösségi együttlétre azok számára, akik segítség nélkül nem tudnak kimozdulni otthonukból. A szervezet támogatókat keres a találkozó megszervezésére. A segítô szándékot a 094/959-990 vagy 147-679-es telefonszámon lehet bejelenteni.

Súlyos közúti baleset

Csütörtökön déli fél egy órakor Szászrégenben a Nicolae Balcescu utcában Grama Iuliu a BN- 02-ACW rendszámú személygépkocsival elütötte és súlyosan megsebesítette a 82 éves Pop Aurelt, aki az úttesten közlekedett.

Csecsemôgyilkosság

A marosvásárhelyi klinikai kórház szülészeti osztályára szerdán beutalták a rücsi illetôségû 28 éves Linca Sânziana gyermekágyas asszonyt. Mint kiderült, június 3-án otthon, orvosi felügyelet nélkül egy fiúgyermeknek adott életet, akit bedobott a lakásuk melletti elhagyott kútba. Miután a kútból kihúzták a vizet, megtalálták a csecsemô holttestét. A kivizsgálás folytatódik, az asszonyt egyelôre a kórházban kezelik.

Wass Albert-emléktúra

Az EKE szervezésében megtartott emléktúráról szól a marosvásárhelyi rádió ma délutáni mûsora. Vendégek Kövesdi Kiss Ferenc néprajzkutató, helybeli mezôségi emberek és bolyais diákok.

Rendkívüli ülés a Magyar Házban

A dicsôszentmártoni Sipos Domokos Mûvelôdési Egyesület rendkívüli ülést tart a Magyar Házban június 12-én, kedden délután a következô napirenddel: beszámoló a szervezet mûködésérôl a választások óta, beszámoló a szervezet pénzügyi-vagyoni helyzetérôl, választás a betöltetlen tisztségekre, a tagdíj megállapítása.

Sinkovits

Az ez év januárjában elhunyt Sinkovits Imrérôl, a nemzet színészérôl jelentetett meg kötetet a Hungalibri Kiadó, az Összegzés címû életmûsorozatban napvilágot látott kiadványt csütörtökön mutatták be Budapesten.

Az eseményen elhangzottak Göncz Árpádnak a kötetbe írt ajánló gondolatai.

A volt államfô a következôket írta: Sinkovits Imre alakja itt él bennünk. Valamennyiünkben. Az élményeinkben. Ez a könyv eszköz. Hogy a segítségével fölidézzük. A hangját. Az arcát. Az énje egészét. A maga emberi teljességében.

A könyv számba veszi Sinkovits Imre pályafutásának állomásait, indulását, 1956-os szerepvállalását, a félreállítás éveit és az újrakezdést.

Cenner Mihály színháztörténész a fontosabb színpadi szerepeket, Thalia papjának halhatatlan alakításait gyûjtötte csokorba.

A filmszínészt - akinek nevéhez hetvenkét szerep fûzôdik - Gervai András kritikus "mutatja be."

A családtagokkal folytatott beszélgetések, interjúk készítôje Bóta Gábor újságíró.

A kötet elôszavát Sütô András írta. Az erdélyi drámaíró Sinkovits Imrére nem csak mint barátra, hanem mint a magyarság felemeléséért oly sokat vállaló lelki társra is visszaemlékszik. A könyvben olvasható Sinkovits Imre temetésén elhangzott búcsúbeszéde.

A kötetet fontosabb színházi szerepeinek felsorolása, valamint filmográfia egészíti ki.

Színpadi szerepfotók, valamint családi és baráti körben készült felvételek is idézik Sinkovits Imrét.

A bemutatón a Hungalibri ügyvezetô igazgatója, Baráz Miklós elmondta: tervezik egy sorozat elindítását a nemzet nagy színészeirôl, és bíznak abban, hogy a kötetekkel még életükben tiszteleghetnek elôttük.

József Attila bizonyíthatóan nem öngyilkosság, hanem baleset áldozata lett - állítja újonnan megjelent, kriminalisztikai megközelítésû könyvében Garamvölgyi László, az Országos Rendôr- fôkapitányság kommunikációs igazgatója, több bûnügyi regény szerzôje.

A Hogyan halt meg József Attila? címû kötet keddi, budapesti bemutatóján Garamvölgyi László elmondta, hogy a kiadvány ötéves kutatómunka eredményeként látott napvilágot.

Tájékoztatása szerint a korabeli fényképekkel és dokumentum-másolatokkal kiegészített könyv olyan, magánszemélyektôl származó iratokat is tartalmaz, amelyek eddig még nem kaptak nyilvánosságot.

A szerzô beszámolt arról, hogy - nyomozással, saját méréseivel - óráról órára, percrôl percre igyekezett rekonstruálni a költô élete utolsó napja, 1937. december 3-a történéseit.

Garamvölgyi László - cáfolva az öngyilkosság verzióját - egyebek mellett rámutat arra, hogy a balatonszárszói haláleset nem a nyílt pályán történt, a tehervonat érkezésérôl a költô nem tudhatott elôre, mert az nem menetrendszerû szerelvény volt, József Attila nem írt búcsúlevelet, ellenben bizonyíthatóan a jövôjét tervezgette, s végül - több szakértô is állítja - nem volt öngyilkos hajlama.

A szerzô emellett alap nélküli üres hipotézisnek nevezi azt az elképzelést, amely szerint József Attilát a moszkvai kommunisták lökték volna a vonat alá.

Garamvölgyi László az említett két verzió kizárásával, földrajzi és idôbeli jellegû eltérések kimutatásával jut el a baleset bizonyításáig.

Ez álláspontja szerint úgy történt, hogy József Attila az ominózus napon, a balatonszárszói vasútállomáson átbújt a tehervonat 15. és 16. kocsija között, a vonat azonban megindult: az ütközôket összekötô csavarkapocs homlokon találta a költôt, aki ennek következtében három, önmagában is halálos sérülést szenvedett, s jobb karját a vonat leszakította.

Hangsúlyozta, hogy két bizonyítási lehetôségrôl mondott le a kutatás során: az exhumálást a költô emléke iránti tiszteletbôl, a balatonszárszói bizonyítási kísérletet pedig pénz híján vetette el.

Véleménye szerint az általa leírtak ennek ellenére pontot tesznek a találgatások végére, és azokat bizonyítékként kell az irodalomtörténetnek elfogadnia, akkor is, ha a kutatás eredményei lerombolnak egy legendát.

A könyv a Pallas Antikvárium Kft. gondozásában jelent meg.

Biztos, hogy nem volt a kispolgári ízlésnek maradéktalanul megfelelô öltözék. A vörös nyakkendôn óriási zsírpecsétek fénylettek, az agyonviselt öltöny már-már világított a reárakódott kosztól, s a zakón hátul, a lapockacsonttól a vállcsúcsig lefittyedt egy tenyérnyi csíkos szövet, úgy, hogy látni lehetett a már szintén koszos bélést. Az egyetlen külsô jele annak, hogy Ferkó becsüli önmagát, a cipô volt, amelybôl minden évszakban került - ki tudja honnan? - egy-egy, általában poros, de csinos és kényelmes példány ezekre az inas lábakra. Néha hordott egy szemellenzôs sapkát, mindig ugyanazt, és talán meztelenül hamarabb találkozhatott volna vele az ember, mint anélkül a mûbôr válltáska nélkül, amiben senki sem tudta, mi volt. Gyakran látták, hogy Ferkó éjszakánként párnának használja elmaradhatatlan útitársát a pályaudvar várótermében, vagy nyáridôben, a ligetben. Ilyenkor valamelyik padon aludt, de jobb szerette a fák alatt, a fûben; mint mondta, nincs megnyugtatóbb érzés, mint amikor a fû illata egy nemrég eldobott cigarettacsikk kesernyés szagával keveredik, ciripelnek a tücskök, és a kiskörúton átzümmög egy-egy autó, éjszakánként körülbelül öt-nyolc, úgyhogy ha az ember jól számol, akkor álmában is tudja, hány óra, és úgy ébredhet, mint akit nem ért váratlanul a hajnal. Ferkó sokra becsülte az efféle dolgokat; szerinte mindig készen kell lenni, azt sosem mondta, hogy mire, és fôként miért, de a hangjából érezni lehetett, edzett csataló ô, tudja ám, mit beszél.

Ferkó leginkább egy magas, szikár, kissé görnyedt árnyhoz hasonlított, ahogy délben, mint egy alvajáró, majdhogynem totyogott a kisvárosi sietségben. Volt valami fura méltóság ebben a roggyant tartásban, no meg a fehéredô hajban és szakállban. Ha valaki odafigyel, azt látja, hogy Ferkó úgy járkál a városban, mintha elôször látná. Nézi az ablakokat, a tûzfalakat, az oromdíszeket, meg-megáll, mint egy külföldi turista, motyog valamit magában, aztán továbbáll. Nem veszi észre senki, bizony sietni kell a hivatalba, ügyes-bajos dolgait megy intézni az ember; Ferkó itt valóban olyan, mint egy kísértet, hétköznap csak az utcagyerekek veszik körül, amíg ki nem hozzák a sodrából vaskos gyerekcsínyeikkel, akkor aztán gyors pofonokat osztogat és káromkodik, de utána kibékülnek és együtt szedik a vackort a ligetben. Jobb pillanataiban Ferkó majmot játszik a gyerekeknek. Nos, vasárnap, amikor a legnyugodtabb a város, Ferkó kiül a körútra szájharmonikázni, hogy a nagy esti sörözéshez némi aprót szedjen össze. Remekül játszik a kis hangszeren, "ördöngôs", mondja egy zenetanár és bankót csúsztat a szemellenzôs sapkába. Néhány egészen ifjú mûvészlélek ilyenkor egy idôre Ferkó közelében caplat, sutyorognak, "látnak valamit az öregben", aztán, a kitartóbbak részt vesznek az esti sörözésben is - ezt Ferkó a liget melletti lebújban szokta megtartani. Beszélgetnek, Ferkónak elered a nyelve, az egyetemrôl beszél, amelyet ô hagyott ott, a feleségérôl, aki viszont ôt hagyta faképnél. Amikor itt tart, mindig a vörös nyakkendôjét babrálja, és úgy nézi, mintha a saját, ponyvaregénybe illô múltját olvasná le róla.

Néha eltûnik a városból, ilyenkor senki sem tudja, hol van. A ligeti vasárnap Ferkó szájmuzsikája nélkül olyan, mint a cirkusz bohóc nélkül. A jól értesültek azt mondják, rokonai vannak valahol, egy északi városban, azokat látogatja meg. Akik hajlamosak a misztikumra, azt is mondják, meditálni vonul egy padlásszobába és ilyenkor egy-két hétig sem kenyeret nem eszik, sem vizet nem iszik, akár egy szent, aki világmegváltásra készülôdik. Mások szerint a tengerhez megy, mert valamikor matróz volt, és felkeresi régi cimboráit. A legokosabbak azonban tudni vélik, hogy Ferkó autóstoppal a világot járja szájmuzsikája és mûbôr válltáskája társaságában, nappalait és éjszakáit aluljárókban tölti. Két hét, egy hónap, fél év múlva, mikor az emberek rég megszokták hiányát, Ferkó visszatér, és rengeteg sört fizet alkalmi ivócimboráinak. De, hogy hol járt, senki sem tudja meg; holtrészegen sem lehet belôle semmit sem kiszedni. "Menni, menni, az kell a szabadsághoz..." - ez minden, amit mond, de ettôl senki sem lesz okosabb, a kocsma felzúdul kissé, egy kopasz, erôs arccsontú el is kezd kiabálni, hogy ô majd kiszedi belôle, hol volt, de szerencsére idejében lefogják, Ferkó közben mozdulatlanul, hangtalan megvetéssel nézi az egészet, ezt csak ô bírja így csinálni; aztán megint fizet egy kört , elôveszi szájmuzsikáját, s a fél város zeng a kocsmai harmóniáktól.

Ferkó útjai valójában nagyon különösek voltak. Valahol kekszet lopott egy áruházban, vagy pénztárcát az aluljáróban. Éjszakánként néha a háztetôkön barangolt, bagzó macskák társaságában, és közben hangosan vitatkozott a sápadt, hitetlenkedô Holddal. Egyszer zálogba csapta szájmuzsikáját, de nemsokára egy kisebb verekedés során épen visszakerült hozzá. Volt úgy, hogy a szökôkutaknál fürdött, verebet reggelizett... A nagy épületek üvegfalain egy-egy ujjlenyomatot hagyott, leltárat készített a világról. Hajóval, vonattal, sôt, repülôvel is utazott - a csomagtérben, egyszer delfin hátán is megtett néhány kilométert. Egyszer erôszakkal megborotválták és letépték a címeres gombot a zakójáról, mire ô, a hirtelen fejébe szállt vér miatt minden emberi csontot összezúzott, ami a közelében volt. Egyszer egy vénasszonyt, lehetett vagy százéves, két napig cipelt magával, mert annak érelmeszesedése volt és elfelejtette, hol lakik. Ferkó datolyát és kókuszdiót szedett, valódi pálmák alatt heverészett. Fél ötkor, még félig aludva a tengernek rohant, mert, mint mondta a mentôknek, álmában csodaszép szirének csalogatták, mint Odüsszeuszt, akirôl a beavatottak tudták, hogy Ferkó titkos példaképe. Ferkó csalt a ruletten, mosogatott a konyhán, kutyákat bélyegzett, újságot hordott ki, reménytelenül szerelmes lett egy postáskisasszonyba, aludt híd, pad és föld alatt, de végül mindig felszínre került; táncolt emeletes busz tetején, részt vett tüntetéseken, ezerszer ült a sitten csip-csup ügyek miatt, és még többször mosolygott rá a kisigényûek szerencséje.

Végül mindig hazakerült; a kisváros bájos unalma, vagy ki tudja, mi vonzotta vissza Ferkót, az örök földönfutót.
"Csak egyet sajnálok" - mondogatta néha, szikkadt, novemberi perceiben, mikor is a kocsma kíváncsiskodó népsége a legtöbbet tudhatott meg szíve rejtelmeirôl -, "hogy nincs utódom". Bizony, Ferkó valamiképpen utolsó mohikán; a semmittevés koronázatlan királya elmegy, és senki nem jön utána. Ferkó ezt jól tudta. Néhány suhanc, aki legjobban tisztelte, megpróbálta ellesni és gyakorolni Ferkó ôsi idôknél is ôsibb mûvészetét, amely abból állt, hogy az ember semmit, de semmit nem csinál, csak ül egy helyben, vagy még azt sem. De vasárnap Ferkó öt órát szájmuzsikált egyhuzamban, s volt amikor fél napig is képes volt csak ülni és bámulni maga elé. Elôbb az egyik srác kezdte unni a dolgot, aztán a másik. Végül az üzemi focipályán kötöttek ki és estig rúgták a port meg a labdát. "Túl heves a véretek. Folyton a lényeget szeretnétek, mégpedig azonnal" - törte meg Ferkó másnap este a csöndet, amikor a srácok fáradtan és bûnbánóan maguk elé pislogva hörpölték az állott sört.

Mindez nagyon régen volt. Azóta egészen megváltoztak a dolgok. A jól értesültek szerint Ferkóval kihalt a legutolsó hobo sapiens...

Tavasz, te türelmetlen,

Istenre emlékeztetsz engem.

Én, ki ôszömet átteleltem,

Isten hidegét magamhoz nem engedtem,

most olvadok, most engedek,

most költök verset ezer százszorszépnek.

Türelmetlen, türelmetlen, türelmetlen tavasz!

Soha az ôsz nem ugyanaz! -

Te, avarból virágillatot teremtô,

hol Istennek áll a temetô,

és orchidea vezet vakot, -

nekem ne kántálj kaddist!

Káprázatot, virágillatot

hintenek a tavaszistenek.

Látják is a vakok,

és hiszik a nincstelenek.

Lenge fátylú ledér nimfák

és tollszárnyas angyalok

zsongják körül az akasztófát

és a fekete temetôpapot.

Te, avarból virágot teremtô,

hol már Istennek áll a temetô,

te "ámen", mely a nincsteleneké,

te tavaszodj örökké!

Az ember homlokán kizöldül a kô.

Moha, mostoha giz-gaz nô, sarjadás

fekszik a fojtott földben fekvô ôsökre,

temetôk lélegzô kövein. Barbár

katakombák követeiként elô-

kerülnek, indaként felszínre törnek,

kik elôttünk jártak s utánunk jönnek,

s zuzmó-virágot vetni versenyeznek,

susogó árnyékosban.

Könyvespolc

Az évszakhoz most ugyan illôbb volna a tavaszi szótársítás, de a minap a veszprémi Péter Pál Kiadó pompás, új kötete a fenti címmel örvendeztette meg az olvasókat. Mifelénk sajnos keveset, de ez egy másik történet. A lényeg, hogy a tetszetôs, tartalmas irodalmi fotóalbum az Erdély- Székelyföld sorozat folytatásaként megjelent, és élvezet fellapozni, gyönyörködni képeiben, válogatott verseiben. 1995-ben hallatott magáról elôször a dunántúli város könyvmûhelye dicséretet érdemlô kezdeményezésével. Akkor a Tél a havason címû összeállítás látott napvilágot. A fotós Váradi Péter Pál és a szerkesztô versválogató Lôwey Lilla azóta továbblépett és arany színekben villantja fel a természet s az emberi teremtô erô "csendes csodáit".

A ragyogó szépségû felvételek 1995 és 2000 között készültek Hargita megyében. Az ötvenkét képhez a két világháború közti erdélyi magyar lírikusok legjobbjainak gyöngyszemeibôl, mai közkedvelt költôink verseibôl társul ugyanannyi. Fénykép és költôi látomás színes együttesében lenyûgözôen tündököl a könyvben a havas, a jól ismert, szeretett székelyföldi táj. A szerzôk kinyilvánított szándéka szerint folytatása következik, hiszen csak úgy lesz kerek egész a vállalkozás, ha a tavaszt s a nyarat is megörökítik a havason. Váradi Péter Pál útjai valószínûleg Háromszékre vezetnek a továbbiakban, ott is bôven terem a páratlan fotós téma. A vers pedig? A kínálat tavaszban, nyárban is szinte kimeríthetetlen.

A jelenlegi kötetbôl az életkorával is ôszt sugalló Kabós Éva költeményével nyújtunk ízelítôt.

Magadtól néha messzeküldesz,

Hol sárgább a búza, nyíltabb a határ

És szabadon szálló szíveinkben

Az életünk még új álmokra vár.

Magadtól néha messzeküldesz

S ha a vonatok füstje elmarad,

Régi kövekrôl felsikoltva

Utánam el sem ér szavad.

Nótákkal hintett utak során

A messzeségbe halkan suhanok,

Lelkembe tépnek forró vággyal

Még sohasem hallott dallamok.

Magadtól néha messzeküldesz

S a messzeség virágot ad.

Csodákra várnak tágult szemeim

S csodákra várni itt szabad.

De, ha a szirmok sírni tudnak

És fájók lesznek a virágok,

Virágcsokorral a kezemben

Szegény földedre visszaszállok.

Mert magadtól néha messzeküldesz,

De könnyes szívedre mindig visszavársz,

Hogy szegény földedre ide hozzam

Az újból megtanult kacagást.

Sátoros ünnepek alkalmával rendszerint légátus érkezett a tehetôsebb gyülekezetekbe: teológus hallgató, prédikálni kiküldött diák, aki aztán, valamelyik egyházi elöljáró - presbiter, kurátor, egyházfi - kíséretében végigjárta a családokat, és - nem szégyen kimondani, adományt gyûjtött, kolledált. Régi szokás volt ez, még a peregrináció korából maradt meg, jól fogott a szegény diáknak az a kis pénz. A diák titokban verseket fabrikált, most kíváncsian nézelôdött, szeretett volna bensôségesen elbeszélgetni az emberekkel. Prédikációjába is belefoglalta elképzelését, ekképpen: az utazás, a nézegetés, de még a kézfogás is az emberekkel, mind nem találkozás, a szó mélyebb értelme szerint. A találkozás lélekcserét, kölcsönös hatást, felfedezést és elmélyülést jelent. A találkozásban megszólalnak a kövek, a fák, a napfényes boldog idôk, s elmondják, hogy nagy magányos óráikban hogyan hallgatják ki az Idôt, amint az örökkévalóság ellen szórja szidalmait, vagy követeli, hogy egy sorba állíttassék vele. Beszélnek arról, hogyan suhan el felettük az Isten dicsôsége az Örökkévalóság szárnyain, és hogyan árad nyomában meleg, fény és dicsôség feléjük, s az irigy Idô ellenére ebbôl táplálkozik és él az ô dicsôségük.

Ezt mondta a légátus a délutáni vecsernyén; amikor mindenki bóbiskolt a templomban, egy asszony kivételével, aki úgy fogta a szemével, mintha a lelke üdvössége függene tôle.

A szép szöveg - Ravasz László gondolatai (Erdélyi tetôk) - csak erre volt jó. Altatásra. A híveket nem is hatotta meg különösképpen a diák igemagyarázata, mert ôk csak az intenzív ingerekre reagáltak: a pap szava legyen erôs, mint a bors, a paprika, a pálinka, az óbor. Harsogjon, mint a feltámadás trombitája.

Aki nem kiabál, nem is maradhat meg ebben a faluban.

Most hát elindultak házról házra, így kopogtak be Annához is. Köszöntek illemtudóan, megálltak az ajtónál: a magas, testes kurátor, aki nagyon jámbor ember hírében állt, bozontos bajszát simogatva várta, hogy a kicsi tiszteletes úr rukkoljon ki elôbb. A diák pedig nem mert azonnal a tárgyra térni, hiszen mindennek megvan a módja, ôk pedig, íme, mintha ajtóstól rontottak volna be a szegény asszony otthonába. Honnan tudhatta volna, hogy a település rangban legelsô emberénél teszik éppen tiszteletüket.

Álltak hát báván, hogy majd csak megérdeklôdi jövetelük okát maga a háziasszony.

Anna mócvidéki román asszony volt, szerelmesen követte urát annak Kis-Küküllô menti falujába, reformátussá vált, szorgalmasan eljárt minden istentiszteletre, szerette, ha szívhez szólóan prédikál a pap. Nem értett meg mindent, hiszen azelôtt nemigen hallott magyar beszédet, törte egy kicsit a szót, a prédikáló teológusnak azonban itta minden szavát. Furcsa beszédét utánozgatták, de nem rosszmájúsággal, hanem kedvesen. Szerették Annát, holott a férje, ez a kiabálós, csúfondáros, odamondogató, kemény ember, a kollektív gazdaság elnökeként nem számított valami népszerû embernek Geretfalván.

Annát szapora szóval áldotta meg az Úr. Most azonban nem mond se bût, se bát. Hagyja, hogy a hívatlan vendégek mélán cserélgessék a lábukat, amíg
mindkettôé el nem zsibbad. Aztán csak úgy odaveti: - Ha már béjöttek, üljenek le nálunk.

A kicsi pap és a kurátor leül. Csend. Anna néni nem kérdi, hogy hát mi járatban, s ôk képtelenek elôhozakodni a dologgal.

A csendben csak az ingaóra ketyegése hallatszik, na meg kintrôl a kakaskukorékolás. Aztán a harang, amint elmuzsikálja a levesnótát. Dél van.

Annának erôsen gyanús a fiatalabbik pasi. Veres arcú, himlôhelyes, százhúsz fekete hegyû pattanással. Az orra pisze, a két szeme négyfelé néz; nem oda üt, ahova lát.

Gondolkozik, hol látta ennek a képét. Ahá, csapná össze a kezét, ha ezek itt benn nem volnának; ahá! Hát ez az a likfóti, akit mindenütt ott látni a faluban. Ha a boltba megy reggel, ez ott lebzsel a pultnál. Ha a tejet viszi a csarnokba, biztos, hogy ott áll, és számolja a kannákat. Ha az irodára indul, hogy beírassa normáját a brigádossal, hát megint ott van ez a terkáberká, bûzöli a papírokat. Szaporáz, mint a négynyüst, s minden félórában felhajt egy szirupos monopolt a bodegában. Onnan lesi, mikor harangszókor, kik járnak templomba.

Hát ez: a besúgó! A kurva spicli ide merte dugni azt a ragyaverte vaddisznó pofáját. Biztosan az elnök, vagyis az ô az ura küldte, olyan marha szíve van az ô Jánosának, hogy boldog-boldogtalant idehurcol, ide küld, falás szalonnára, pohár pálinkára, ebédre, uzsonnára, vacsorára, éjfélutánig is eltartó mulatérozásra, dorbézolásra.

Hát nem sül le a dologtalanról a bôr. Na hagyd csak, te disznó, kapsz tôlem ebédet. Homályt!

A diák véletlenül szembenéz Annával. Meglepôdve ismer a szempárra, amely oly szenvedéllyel csüggött lírai eszmefuttatásán. Maradék szava is odalesz a felismeréstôl.

Végre mégis megszólal az asszony.

- Adnék én maguknak egy kicsi pálinkát; de nincsen nekem pálinkát.

- Ó, hagyd csak, Annus - restelkedik a kurátor. - Nem azért jöttünk.

Nem a csurdényavalyát, tüzel magában Anna; tudom én a ti ándungotokat, mindig csak potyázni, az elnök pálinkáját inni, aztán ki a házból, s gyalázni, mi?!

Olyan csend van, hogy a pók le tud ereszkedni rajta a mennyezetrôl.

Nagy sokára töri meg Anna; a pókot fél markával kapja el, már be is vágta a moslékos vederbe. Azt mondják, jó a var ellen.

- Kínálnék én maguknak egy kicsi tésztát; de nincsen nekem tésztát.

- Mondtam már Annus, hogy nem ezért jöttünk - krákog türelmét vesztve a szelíd lelkû kurátor, és nagyot nyel. Bizony jó volna egy pohár savanyú bor legalább.

A diák ekkor merészet gondol. Feláll a lócáról, és elrebegi a prédikáció elsô mondatát.

- A mai ember elmegy embertársai mellett, elfut a hegyek lábai alatt, átszalad a természet virágoskertjein, és nem lát, nem találkozik...

Annának libabôrös lesz a háta, szája elnyílik, pupillája kitágul, úgy nézi a spiclit.

-...nem találkozik, a szó mélyebb értelme szerint, sem embertársaival, sem a természet szépségeivel, sem a múltba visszamutató, az állandóságot hirdetô hegyek bölcsességével...

- Jaj! - sikoltja el magát Anna, mintha a közelében leszúrtak volna valakit. - Jaj! Hát maga a légát...

- Az, Annus, az - bólint a jámbor kurátor. - Eljöttünk a légátus úrral, hogy...

- Hát maga a légát!...- álmélkodik Anna, és arcát teljes szélességében betölti elôbb a pironkodás, aztán a boldogság pírja. - Hát én aztat hittem, hogy maga a spion. Egy továres, akit az uram küldött
evvel a berbécs bárány kurátorral. Afféle egynadrágos, kétnadrágos, hozom János, viszem János, szökjél, Annus, fôzzél Annus, tálalj Annus, böfögjenek, igyanak, dugják a bendôt. Hányják teli a teknôt.

Hogy töltsék meg a temetôt!

Felállítja a diákot, körbejárja, mint gyermek a karácsonyfát. Kapkod a kezéhez, meg akarja csókolni, az alig tudja elkapni elôle. Aztán gyorsan széket töröl, damasztabrosszal terít, asztalfôre ülteti a veres arcú fiút, aki úgy hasonlít a falu szekusára. Szíves szóval invitálja a kurátort; abból pedig egybôl tör ki a gôz, mint a mozdonyból: hatalmasat kacag, akkorát, hogy kihallatszik az utcára, és felrebbennek a libák. Annusnak úgy jár a keze, mint a motolla, pillanatok alatt pálinkát és bort, poharakat, kalácsot, tányért, evôeszközt varázsol eléjük. És mond, mond, mond, be nem állana a szája.

- Szóval maga a légát. De van nekem pálinkám! Hát maga a légát. De van nekem tésztám is. Jaj, hát maga a légát! Van nekem tyúklevesem, báránysültem, drága légát úr. Hogy én nem ismertem meg mingyárt, hogy hát maga nem a hozomjános, viszemjános, a spion, hanem maga a légát.

Az Isten áldja meg magát!...

Ezt ismételgeti a búcsúzáskor is, miután pénzt adott a kurátornak és az felírta a füzetébe. Áldón terjeszti ki rájuk két dolgos kezét, mintha ô, Anna volna a pap. Ahogy becsukták a kaput, hirtelen sarkon fordul, és akkorát rúg a macskába, hogy a szerencsétlen állat leveri a gerendán csüngô petróleumlámpát. - Jaj istenem, jaj istenem - búslakodik utána. - Nem üsmertem meg a légátot!...

Amikor beállít az ura (harmadmagával), Annus akkora patáliát csap, hogy azok hanyatt-homlok menekülnek, s meg sem állnak a kocsmáig.

És a zenében is mennyi találkozás!

Búcsúzás, ölelés, összehajlás, válás,

öröm és fájdalom… Mennyi "színlelt"

érzelem, vagy valódi, ôszinte vallomás.

Mit a nyelv nem ért, s nem érhet utol

sosem (hiába tucatnyi rím, ritmus,

tucatnyi magyarázat) - a szellem

érintése ez; kimeríthetetlen, tömör-

megáradt idô! És képek millió sora,

mit egyként nem láthat soha: az aki

játszik, s az, aki hallgatja ôt.

Hiába, bár a hely azt ígérné;

míg a játék tart, ôk fenn, mi

lenn, hiába, ajtók, terem és zár;

nincs ember, aki láthatná, hallhatná

egyszerre e kettôt! Zene, hallgatás

külön vannak… Nem benne vagy,
ácsorogsz

a csend-, a szünetjelek között…

Végül: az ajándékozót (velünk)

a hála köti össze, bár megkésve

ugyan; s nem e zenére felelve,

mégis: tapssal és virággal (idô feltörô

hulláma) a hála hangosan, zajosan

csap át, e sorsszerû hiányaink fölött.

Az olvasó kérdez

Kedves Vass Péter! Leveledben azt kérdezed, hogyan kell mondani Weöres Sándor nevét. Bizonytalanságod oka, hogy osztályfônököd betû szerint mondja, fonetikusan, te pedig egy olvasótalálkozón másképp allottad. Mint írod, az osztálytársaid elkuncogták magukat, amikor a meghívott költô "Vörös Sándort" mondott.

A költô nyomozott a családi név alakulása után - olvasom Czeiczel Endre tanulmányában (Weöres Sándor családfája és értékelése, Jelenkor, 2000, július- augusztus, 788. oldal) - : "Nagyapám születési anyakönyvi bejegyzésében például Vörös-t látok, egyszerûen úgy, ahogy kimondjuk, egy v-vel. Apáméban Weöres van, dupla v- vel. És majdnem minden ilyen bejegyzés a régebbi múltban eltér egymástól. Hogy ennek mi az oka, nem tudom. S még kevésbé tudom, hogy a család a sokféle névírás lehetôsége közül miért éppen a dupla v-s Weörest választotta. (A lényeg azonban az, hogy a családi nevet mindenképpen 'Vörös'-nek helyes ejteni)."

Drága jó édesanyámnak, SZÁSZ MARGITNAK Marosvásárhelyre névnapja alkalmából kívánjuk a lehetô legjobbakat, erôt, egészséget sok szeretettel fia, Laci és családja, Bécsbôl. (v.)

SZUPEROLCSÓN, garanciával számítógépek, alkatrészek eladók. Tel. 168-873, 094-843-920. (24133)

ELADÓK videorekorderek. tel. 094-814-960. (24042)

ÚJ MOUNTAIN Bike kerékpárok eladók 18 hónap garanciával, csak 2.100.000 lejért, felszerelve mindennel. Tel. 212-369. (23314)

KFT ELAD homologált pénztárgépeket, elektronikus mérlegeket, PC számítógépeket, pénzszámoló gépeket, fénymásoló gépeket. Szervizt biztosítunk. Tel. 169-304, 164-072, 444-862. (8269207)

PROFESSZIONÁLIS GSM-segéd-antennák eladók gyenge jel erôsítésére. Tel. 121-853, 095-794-826. (23693)

ELADUNK hûtôszekrényeket, fagyasztókat, kombinált hûtôszekrényeket és automata mosógépeket garanciával. Tel. 165-373. (23723)

ELADÓ Szovátán a Hosszú u. 95 sz. mellett 25 ár beépíthetô telek villany-, víz-, gázlehetôséggel, tiszta telekkönyvvel. Érdeklôdni Szovátán, a Stejeris utca 14. szám alatt (Duka). Tel. 570-555. (7545)

VESZEK többfiókos, STAS méretû méhcsaládokat. Tel. 135-927. (24007)

ELADÓK: Tungsram és Philips villanykörték, 25, 60 és 100 W-os, villanykapcsolók, drótos telefonkészülék, 2 db Gründig mikrofon, új inoxkagyló, 4 fejes videó. Tel. 162-688. (24131)

KOMOLY mûgyûjtô katalógusáron vásárol régi festményeket. Tel. 570-391. (24301)

A 6-OS SZERELÉSI VÁLLALAT elad esztergapadokat, fúrógépeket, csiszológépeket, mechanikus vágógépeket, építôtelepi barakkokat, ARO típusú autókat stb. Érdeklôdni a vállalat székhelyén, Marosvásárhelyen, a Dózsa György utca 204. szám alatt, a gépészeti osztályon. Tel. 065/253-246. (8901872)

ELADÓ német juhász kiskutya. Tel. 215-826. (24292)

ELADÓ pléhgarázs. Tel. 094-774-908. (24094)

ELADÓ fürdôszobakazán teljes felszereléssel, festett tömörfa konyhabútor, kétajtós szekrény, vitrines szekrény, asztal és székek, használt 120X70 cm öntvény fürdôkád, kisméretû kagyló kitûnô állapotban. Tel. 091-455-180. (24206)

ELADÓ 1300-as Dacia, a motor és karosszéria fôjavítás után van, esetleg elcserélem 15 m3 fûrészáruval. Tel. 095-906-533. (24213)

ELADÓ sürgôsen olcsón AMD K7 számítógép. Tel. 125-903. (24266)

ULTRAKÖZPONTI háromszobás magánház külön bejárattal eladó. Tel. 094-843-920, 092-953-774. (24133)

SÜRGÔSEN ela