Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Bírál a leköszönt alkotmánybírósági elnök

Romániában még ma is részlegesen totalitárius rendszer létezik, mivel a többi hatalmi ág lebecsüli, sôt néha ellenségesen viselkedik az alkotmánybírósággal és az igazságszolgáltatással szemben - jelentette ki Mihai Lucian, az alkotmánybíróság tisztérôl leköszönt elnöke.

Az alkotmánybíróság elnöke néhány nappal ezelôtt jelentette be, hogy lemond mind elnöki tisztérôl, mind pedig alkotmánybírói megbízatásáról. Döntését személyes és szakmai okokkal indokolta.

A tisztébôl csütörtökön távozó Mihai Lucian elbúcsúzása elôtt rendkívül keményen bírálta azt, hogy Romániában a törvényhozói és végrehajtói hatalom egyaránt semmibe veszi a hatalmi ágak megosztásának és kiegyensúlyozásának elvét, gyakorta dísznek tekinti az igazságszolgáltatást, az alkotmánybíróságot.

- Teljes mértékben tisztában vagyok kijelentésem súlyosságával. Vállalom érte a felelôsséget, mivel az alkotmánybíróság elnökeként eltöltött három év után pontosan tudom, hogy mi volt a helyzet a tavalyi választások elôtt és milyen most is - jelentette ki.

A távozó alkotmánybírósági elnök bírálatával egy idôben nagy vihart kavart Ion Iliescu államfô azzal a döntésével, hogy Lucian Mihai helyére a jelenlegi igazságügyi miniszter asszony férjét, Serban Viorel Stanoiut nevezte ki. Az ellenzéki pártok közül a Demokrata Párt és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség képviselôi bírálták a döntést. A miniszter asszony férjének kinevezése jogilag nem támadható, de sajnálatos és elítélendô lépés - jelentették ki. A kormánnyal szemben kritikai álláspontot képviselô lapok szerdán egyenesen "családi igazságszolgáltatásról" írtak.

Bár a tavalyi választások után ismét hatalomra került Társadalmi Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) vezetôi határozottan cáfolták, hogy Romániában csorbulna a bírói hatalom függetlenségének elve, az Európai Unió képviselôi már felhívták a román kormány figyelmét arra, hogy nem tesz jót az ország csatlakozási törekvéseinek, ha az az aggodalom fogalmazódik meg, hogy Romániában politikai befolyás éri az igazságszolgáltatást.

Aktuális

Mindent, ami alább olvasható, már legalább egyszer megírtunk. Ezért azok, akik úgy olvassák az újságot, hogy közben figyelnek is a mondandóra, akár nyugodtan továbblapozhatnak. Mégis újra és újra elô kell vennünk a témát, mert akik tenni is tudnának az ügyben, egész egyszerûen rá se hederítenek - nem arra, amit az újság ír, hanem azokra a közérdekû gondokra, amelyek a cikk írására kényszerítenek. Valahol hallottam egy tanulmányról, amely kimondja, hogy még a legfogyatékosabb személyek is megjegyeznek valamit, ha elég gyakran ismétlik el nekik. Talán most is így történik. Azoktól pedig, akik unják már a sódert, elnézést kérünk.

A közszállításról van szó - ismét. Szólnunk kell róla, mert ahelyett, hogy a sajtó jelzései nyomán javulna a helyzet, egyre romlik. Véletlen vagy sem, a marosvásárhelyi Közszállítási Rt. és Siletina között létrejött szerzôdéssel - amitôl a terepen az égvilágon semmi sem változott - egy idôben elköltöztették a fôtéri buszmegállót, tovább rontva ezzel az utasok lehetôségét, hogy közszállítási jármûvekkel megközelítsék a polgármesteri hivatal környékén található közhivatalokat. Ha hinni lehet a buszmegállók kijelöléséért felelôs ún. közlekedési bizottságból kiszivárgott híreknek, több "szakember" egyenesen azt javasolta, hogy ne átköltöztessék, hanem számolják fel teljesen a fôtéri megállót. A felhozott indok: a zsúfoltság megszüntetése. Ilyen erôvel viszont a zsúfoltságot úgy is csökkenthetjük, ha teljesen megszüntetjük a buszok közlekedését. Tessék csak elképzelni, mennyivel simábban suhanhatnának a fejesek gépkocsijai a buszmentesített fôtéren!

Való igaz, azt is meg lehet oldani, hogy a buszok a két végállomás között sehol se álljanak meg (egyre közelítünk ehhez az "ideális" állapothoz), s ezzel a zsúfoltság is végleg megszûnne, hisz már ma is egyre többen gyalogolnak, vagy vesznek igénybe saját közlekedési eszközöket - s ezzel zsúfolttá teszik a belvárost! -, éppen azért, mert a közszállítás jármûvei megállás nélkül elsuhannak az úticél elôtt, s a legközelebbi megállótól akkora a távolság, hogy már semmi értelme buszra szállni.

Talán vannak olyanok, akik nem lepôdnek meg, ha azt is elmeséljük - apropó zsúfoltság és káosz, amelynek a megszüntetését oly harciasan tûzi zászlajára a hivatal -, hogy civilizált országokban úgy szokás, hogy a - megfelelôen kiképzett - megállóban egyetlen busz található egyszerre, amely a járdaszegélytôl néhány centire, pontosan a megállót jelzô tábla mögött áll meg, nem az út közepén, vagy ahol éppen jólesik. Ha véletlenül egy másik jármû is akkor ér a megállóhoz, zárt ajtókkal vesztegel mögötte, amíg elôírásszerûen beállhat a megállóba. Igaz, ehhez az is kell, hogy a helyet ne foglalják el személygépkocsik, ennek biztosítása pedig a közlekedésrendészet feladata lenne, amely azonban távolról sem áll a helyzet magaslatán.

Vagy elmondhatjuk azt is, hogy a megállók átköltöztetésérôl, a járatok útvonalának megváltoztatásáról elôre értesítik az utazóközönséget, s nem hagyják, hogy a terepen szerezzen róla tudomást, azáltal, hogy egyórás várakozás után rájön, fölöslegesen teszi.

Azt, hogy létezik egy menetrend is, amit kifüggesztenek és szigorúan betartanak, már csak futtában említem meg, mert, ha mindez valós lenne, azt hinném, hogy álmodom.

Románia hazai összterméke 4,8 százalékkal növekedett az elsô negyedévben a tavalyi elsô negyedévhez képest - közölte a statisztikai hivatal. Az eredmény meghaladta mind a hivatalos, mint az elemzôi elôrejelzéseket.

A hivatalos elôrejelzés 4,1 százalékos gazdasági növekedés egész évre. A román gazdaság, háromévi visszaesés után, tavaly váltott export-vezérelte növekedésre, és 1,6 százalékos többletet sikerült elérni. Az idén a hazai, azon belül a lakossági fogyasztás is támogatja a növekedést. Az elsô negyedévben a hazai fogyasztás 6,7 százalékkal volt nagyobb a tavalyi elsô negyedévinél, ezen belül a lakossági fogyasztás 7,2 százalékkal nôtt. A közfogyasztás 4,4 százalékkal bôvült, a bruttó beruházások pedig 7,0 százalékkal gyarapodtak.

Az elemzôi elôrejelzések átlaga 2,1 százalékos többlet volt az elsô negyedévre. A folytatódó fellendülést az ipari termelés 11,8 százalékos, az építôipar 7,0 százalékos és a szolgáltatások 2,4 százalékos bôvülése támogatta. A mezôgazdaság és az erdôgazdálkodás teljesítménye közben 6,3 százalékkal visszaesett a tavalyi szárazság utóhatásaként: a kevesebb takarmány kisebb állatszámot tartott el, és ezért erôsen csökkent a tejtermelés is. Idén a mezôgazdaság 1 százalékos növekedése várható, mivel jó termés ígérkezik, a statisztikai hivatal közleménye szerint.

A növekedés tükrözôdött a külkereskedelemben is. Románia kereskedelmi hiánya 820,1 millió dollár volt az elsô negyedévben, a tavalyi elsô negyedévi 297,8 millió dollár helyett - jelentette a statisztikai hivatal.

Az export 2,875 milliárd dollárt ért el az elsô negyedévben, a behozatal pedig 3,965 milliárd dollárra nôtt.

Románia kész részt venni egy határokon átnyúló, a délkelet-európai országokat, valamint Ciprust lefedô elektronikus kereskedelmi hálózat létrehozásában, nyilatkozta Dan Nica távközlési miniszter a Christos Verelis görög közlekedési és távközlési miniszterrel szerdán folytatott megbeszélés után.

Nica közölte: a nagyméretû és az elektronikus kereskedelemre igen nagy hatással levô projekt megvalósítására vonatkozó döntést három héttel ezelôtt, Athénban hozta görög kollégájával együtt. A miniszter elmondta, hogy Románia megtette a majdani rendszerbe való belépéséhez szükséges törvényhozási lépéseket, ugyanakkor megkezdte a felkészülést a projekt rá esô részének körvonalazására.

Christos Verelis görög távközlési és közlekedési miniszter arról beszélt, hogy az Európai Uniót tájékoztatták a kezdeményezésrôl, az e-commerce-hálózat alapjait lerakó államok pedig pár héten belül megállapodást írnak alá a rendszer létrehozásáról.

A projekt értéke egyelôre nem ismeretes, de a megállapodás aláírása után elvégzik az elsô ilyen irányú számításokat, tette hozzá Verelis.

"Úgy gondoljuk, Romániának nagy pénzügyi jövôje van és mivel a befektetések bizalmat jelentenek, érdekünkben áll növelni a romániai befektetések szintjét, különösképpen a távközlés területén", hangsúlyozta a görög miniszter. (MEDIAFAX)

Podesta a Nicholson-jelentésrôl

A román kormányfôvel tartott szerdai megbeszélésen Guido Podesta, az Európa Parlament alelnöke hangot adott abbéli meggyôzôdésének, hogy az Európai Parlamentnek sikerül majd "kiegyensúlyozni" az Emma Nicholson bárónô által a román uniós csatlakozási tárgyalások helyzetérôl készített jelentés végsô formáját.

Podesta rámutatott: az állami gondozott gyerekek Nicholson bárónô által érintett kérdése fontos ugyan, de Románia egyéb komplex problémákkal is szembesül, a kormánynak ezek megoldása irányában tett lépései pedig megérdemlik a figyelmet.

"Fennáll a veszélye annak, hogy egy fontos területre összpontosítsunk, ugyanakkor szem elôl tévesszünk más összetett kérdéseket. A kormány által az uniós csatlakozási folyamat során eddig tett lépések elégedettségre adnak okot és biztos vagyok benne, hogy az Európa Parlamentnek sikerülni fog kiegyensúlyozni a jelentés végleges formáját", nyilatkozta Podesta. Az EP alelnöke elmondta: csütörtökön, Brüsszelben, vagy a jövô hét elején, Strasbourgban találkozni fog Nicholson bárónôvel és az Európa Parlament egyéb hivatalosságaival, hogy megbeszéljék ezeket a vonatkozásokat és hogy a bárónô jelentését
"jóval átfogóbban tárgyalják meg".

Adrian Nastase kormányfô közölte: az európai vezetôvel folytatott megbeszélésen szóba kerültek azok az intézkedések is, amelyek révén Románia gyorsabban hozhatja be a többi tagjelölt országhoz viszonyított lemaradását. (MEDIAFAX)

A Demokrata Párt (PD) kérte a görög szocialistákat, támogassák Romániát a 2002-es prágai NATO-csúcson, nyilatkozta Traian Basescu PD- elnök, miután szerdán találkozott a Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASOK) vezetôivel.

"Nem lehetséges, hogy a 2002-es NATO-csúcson Romániának ne legyen egy integrációs megoldása, tekintettel arra, hogy az orosz birodalom válsága végéhez közeledik, mint ahogy Vlagyimir Putyin orosz vezetô hegemóniája is", jelentette ki Basescu.

A Demokrata Párt elnöke szerint Románia NATO-hoz való csatlakozásának meg kell történnie, ha a románok ezt akarják, az Észak-Atlanti Szövetség pedig nem utasíthat el egy világos megoldást, még ha bizonyos katonai feltételekhez kötik is azt.

Basescu közölte: a PASOK vezetôivel Románia, Görögország, Törökország és Bulgária együttmûködésérôl is tárgyalt, melyek biztonságteremtôkként támogathatják a balkáni térség integrációját az euroatlanti struktúrákba, különösképpen az Európai Unióba.

"Románia nem maradhat a szürke zónában", szögezte le Basescu. (MEDIAFAX)

Balkáni védelmi miniszterek tanácskozása

Bírálták a macedón kormányhadsereg és az albán nemzetiségû felkelôk közötti folytatódó erôszakot, és politikai párbeszédet sürgettek szerdán a görögországi Szalonikiben folyó tanácskozásukon a balkáni országok védelmi miniszterei.

- Élesen elítéljük a szélsôségesek folytatódó terrorista akcióit - jelentette ki sajtóértekezletén Akisz Cohacopulosz görög védelmi miniszter. Hozzátette: felszólították a felkelôket, hogy hagyjanak fel romboló tevékenységükkel.

A miniszterek korábban kiadott közleményükben szorgalmazták, hogy a macedón parlament a sürgetô reformok megvalósítása érdekében tegye érdemibbé az etnikumközi párbeszédet.

A BBC internetes hírei között arról számolt be, hogy a macedóniai kormány amerikai segítségért folyamodott a hadsereg kommandóinak a felkelôk elleni harcra való kiképzéséhez. A kérést Vlado Bucskovszki macedóniai védelmi miniszter továbbította amerikai kollegájának, Donald Rumsfeldnak, amikor kedden Szkopjéban találkoztak. A macedón miniszter az Egyesült Államok és Európa segítségét kérte ahhoz is, hogy akadályozzák meg a Nyugaton élô albánokat, ne küldhessenek pénzadományokat és más eszközöket a felkelôknek.

Rumsfeld és a balkáni védelmi miniszterek azt tanácsolták Szkopjénak, hogy tanúsítson önmérsékletet a lázadók elleni hadmûveleteiben. A Szalonikiben kiadott közlemény szerint Macedóniának megfelelô választ kell adnia a felkelôk provokációira, ugyanakkor kerülnie kell az emberi áldozatokat.

Meredek árfolyameséssel reagált szerdán a határidôs nyersolaj és benzin arra, hogy a várt csökkenés helyett nôttek a múlt jegyzési héten az amerikai kereskedelmi tartalékok.

Elôzôleg az American Petroleum Institute olajipari készletfigyelô hatóság azt jelentette, hogy a múlt jegyzési héten 3,4 millió hordóval 325,4 millió hordóra nôttek az Egyesült Államok mozgósítható kereskedelmi nyersolajkészletei. A piac elôzetesen 2,1 millió hordós készletcsökkentést várt a vizsgált hétre. Az amerikai olajkészlet jelenleg 28 millió hordóval haladja meg az egy évvel korábbit.

A tartalékadatok forgalmazók szerint végképp háttérbe szorították piacon az iraki olajexport hét eleji leállítását, amely egyébként sem gyakorolt komoly felhajtóerôt az árfolyamokra. Irak azért fagyasztotta be a naponta nemzetközileg forgalmazott nyersolaj 5 százalékát kitevô exportját, mert az ENSZ a szokásos hat hónap helyett csak egy hónapra hosszabbította meg a felügyelete alatt zajló iraki olajexport-programot.

Tegnaptól sürgôsségi mentôszolgálat mûködik Radnóton is, amelyet Zamfir Constantin, az országos Tûzoltóparancsnokság Fôfelügyelôsége vezérkarának ezredese valamint Micu Liviu, a marosvásárhelyi tûzoltóegység ezredesének jelenlétében avattak fel. Az ünnepségen jelen volt Cornea Vasile helybeli valamint a környezô községek, Ugra, Kutyfalva, Kiskland, Szentpál és Oláhkocsárd polgármesterei is.

A nyolc alkalmazottal a helyi polgármesteri hivatal keretében mûködô csoport, amelyet a környezô községek vezetôsége is támogat, 20 kilométeres körzetben száll ki balesetek, sürgôsségi esetek idején, hogy elsôsegélyt nyújtson a rászorulóknak, s azokat kórházba szállítsa, s ha szükséges, a marosvásárhelyi Mentô- illetve Rohammentô- szolgálatok segítségét kérjék - tájékoztatta a jelenlevôket dr. Raed Arafat. A sürgôsségi szoba, ahol a csoport tagjai ügyeletet teljesítenek, egyenes összeköttetésben van a megyei állandó ügyelettel, ahonnan továbbítják számukra a Radnót körzetébôl érkezô hívásokat. A körülbelül 20.000 lakosú körzetben napi három hívásra lehet számítani. A hét fiatalemberbôl, illetve egy hölgybôl álló csapatot a vásárhelyi szolgálat egyik önkéntese segíti induláskor. Egyébként a csoport tagjait hetvennyolc jelentkezôbôl válogatták ki, s három hónapos képzésben részesültek a Rohammentô- szolgálat székhelyén. A mentôautó a vásárhelyi szolgálat autóparkjából való, s minden megtalálható rajta, ami a sürgôsségi ellátáshoz szükséges. A tervek szerint, ha sikerül létrehozni a helyi tûzoltóegységet, akkor az veszi majd át a csapat irányítását, s annak tagjai tûzoltósági kiképzésben is részesülnek, amit a magas rangú vendég is szorgalmazott.

Kiss Kálmán, a Romániai Magyar Szabad Demokrata Párt elnöke nyílt levelet intézett Orbán Viktorhoz, Magyarország miniszterelnökéhez, amelyben közölte: pártjának országos és területi vezetôsége elhatározta, hogy lemondana a magyar igazolványról, "ha magyarságunk igazolását az anyaország az RMDSZ-re bízná". A levélíró szerint a romániai magyarság "torokba szorult szívvel" várja annak a státustörvénynek az életbe lépését, amely nemes egyértelmûséggel vonatkozik minden romániai magyarra, de "nem rendre és rangra való tekintettel, nem e folyamatba beékelôdött hatalmaskodók láncolatán keresztül, hanem szülôföldünkhöz és magyarságunk megôrzéséhez való ragaszkodásunk mércéjével mérve". Kiss Kálmán úgy véli, hogy "máris tanúi vagyunk módosító javaslatok tömkelegébe göngyölt, mégis nyilvánvaló célú törekvéseknek, amelyek a törvény alkalmazásának külhoni szféráját újfent olyan kezekbe igyekeznek juttatni, melyek 11 évig a mi nevünkben, a mi számunkra nyújtott minden adandó elônyt inkább kisajátítottak, mint közvetítettek". A pártelnök szerint "a törvény egyénekre lebontott alkalmazását nem az RMDSZ-re vagy az ebbôl sarjadó új keletû "nem politikai" szervezôdésekre, hanem olyan tiszta források birtokosaira kell bízni, mint amilyenek történelmi egyházaink vagy a Magyarok Világszövetsége, ellenkezô esetben "a nemes szándék óhatatlanul eltorzul". A nyílt levél végén Kiss Kálmán kijelenti: "A Romániai Magyar Szabad Demokrata Párt országos és területi vezetôsége közös nyilatkozatban határozta el, hogy lemondana a magyar igazolványról, ha magyarságunk igazolását az anyaország az RMDSZ-re bízná".

Ha jól emlékszem, pár évvel ezelôtt azzal bizonygatták orvosok díszpolgárrá avatását, hogy új szakmai klinikát, betegellátót hoztak létre. Most ilyen nem találtatott, mert nem kerestetett a régiek között. Márpedig Marosvásárhelyen - az egyetem megalapítása utáni idôszakban - négyen csináltak valóban új szakmai egységet. Ketten már elmentek oda, ahol nincs beteg ember: Módy Jenô professzor, aki megszervezte és vezette a pontos diagnózishoz nélkülözhetetlen központi laboratóriumot, és Bartel György professzor, az Endokrinológia klinika alapítója. Hogy ez mit jelentett, azt elmondhatják a bazedovos és általában a hormonzavarban szenvedôk. Semmilyen elismerést nem kaptak a város részérôl. Ketten még élnek, de az nem az én feladatom, hogy róluk nyilatkozzam.

Úgy látszik, hogy ebben a tekintetben is úgy ítélnek a "bírák", mint a sportvezetôk: a XX. század sportolói legjobbjainak a maximum 20 éve szereplôket jelölték ki. Nem fogadom el, hogy Puskás Öcsi jobb volt, mint Sárosi Gyurka (az 1938-as világbajnokság ezüstérmese) és hogy Maradona felülmúlta volna Pelét, sem azt, hogy Csík Ferencnél, az 1936-os olimpiai gyôztesnél bármelyik mai úszó jobb. Mert a "bí-ráskodás" úgy "fair", ha mindenkit az ô idejében küzdô ellenfelekkel hasonlítunk össze.

Nem sajnálom Cotoi professzortól a kitüntetést: ô européer, igazi gentleman és igen jó szakember. De úgy szép, ha betartatik az elhalálozási sorrend.

Találkozó a lakótársulások vezetôivel

A marosvásárhelyi hô- és melegvíz- szolgáltató vállalat az Energomur Rt. találkozósorozatot kezdeményezett a lakótársulások vezetôivel, amelynek célja, hogy tájékoztassák az ügyfeleket a cég átalakulási folyamatáról, terveirôl, más szervezési szolgáltatásbeli gondokat tisztázzanak. A mintegy 500 lakótársulás képviselôit 10 részletben, 50-50-et hívták meg az Aquaserv klubjába.

A találkozó elején Socol Victor vezérigazgató ismertette a mérômûszerek felszerelési, valamint a beruházási programokat. Ezekbôl többek között megtudhattuk, hogy az Energomur 40 milliárd lejjel tartozik különbözô egységeknek, amibôl 34 milliárd a gázszámla. E helyzet ellenére a polgármesteri hivatal csak novembertôl februárig fizette ki a hôenergiapótlékot. A vezérigazgató elmondta, kidolgoztak egy 5 éves mérômûszer-felszerelési programot. Az összberuházás mintegy 100 milliárd lejbe kerül. Ez rengeteg munkát is igényel, hiszen 3 alkalmazottnak mintegy 400 mûszaki tervet kell majd elkészítenie, s csak ezt követi majd a szerelési munka. BERD-finanszírozással elôször a Tudor I, II negyedekben és a Kövesdombon dolgoznak majd. Elônyben részesítik azokat a lakótársulásokat, ahol nincsen adósság. Május 1-jéig 441 mérômûszert szereltek fel, ebbôl 116 hôenergiaóra. Számításaik szerint összesen 1167 melegvíz- és 1138 hôenergia- mérôt szerelnek fel. A programot 2004-ig be kell fejezni. Ezenkívül a helyi költségvetésbôl elkülönítettek 17,5 milliárd lejt kazánház-korszerûsítésre. Elôször a Kárpátok sétányon levôt és a Bartók Béla utcabelit újítják fel, a Szabadság utcában pedig egyet építenek. A költségvetési intézmények kazánházaira 3 milliárd lejt költenek. A jelenlevôk azt is megtudhatták, hogy az Arthur Andersen cég tanácsadói kidolgozzák az Energomur Rt. privatizálásának feladatfüzetét. A terv szerint az idén októberben kerülne sor a versenytárgyalásra.

A vezérigazgatót követôen Pop Tiberiu termelési igazgató ismertette a fôjavítási programot, valamint az adósságok behajtására összeállított ütemtervet. Marginean Maria számlázási szerzôdéskötési osztályvezetô pedig a számlázással kapcsolatos kérdéseket tisztázta. A botrány azután tört ki, miután Borsa Levente jogtanácsos a lakótársulások kötelezettségeirôl értekezett. Mint elmondta, a törvény szerint a rosszul fizetôkkel szemben a lakótársulások kell fellépjenek, ôk kell az adósságok behajtásáért bepereljék az érintetteket. Ekkor felálltak egyes lakótársulások vezetôi és elmondták, olyan törvényszéki végzést kaptak, amelyben az állt, hogy az adós "annyit köteles fizetni, amennyit tud". A panaszosok nagy része megemlítette, hogy gondot okoz a per, hiszen ennek a költségeit, ideértve a kilakoltatási végrehajtást is, a lakótársulásoknak elôre ki kell fizetniük. Az is megtörtént, hogy valakinek több adóssága volt, mint amennyit ért a lakása. A lakóbizottságok képviselôi kérték azt is, hogy a számlázáskor vegyék figyelembe azt, ahol lakrészenkénti kazánház van. Sajnos, tudtuk meg az Energomur illetékeseitôl, errôl nincs pontos nyilvántartás, hiszen nagyon sokan törvénytelenül szerelnek be ilyen fûtôberendezéseket. S bár a prefektus kérte a gázasokat, hogy ne engedélyezzék az egyéni szerzôdéseket, ezt mégis lehetôvé teszik. Az egyéni kazánházak így zavart okozhatnak a rendszerben. A jelenlevôk azonban a lakótársulások, illetve az Energomur kötelezettségeirôl vitáztak leginkább. A találkozó végére már mindenki hangosan beszélt és nem lehetett semmit sem érteni. Socol Victor is idegesen távozott, mondván, hogy gyûlésbe várja a polgármester. Miután távozott a vezérigazgató, az érdeklôdôk kis csoportokban igyekeztek felvilágosítást kapni kérdéseikre. Valaki megjegyezte: ameddig nem változtatnak a régi rendszerbeli felfogáson, nem kötnek egyéni szolgáltatási szerzôdést, addig az ilyen jellegû találkozók a süketek párbeszédei lesznek.

Környezetvédelem - inkább elméletben

Marosvásárhely zsúfolt, szennyezett város - hallhattuk kedden délben a megyei környezetvédelmi felügyelôség által a világnap alkalmával szervezett sajtótájékoztatón. Stefanescu Danut fôfelügyelô, Stefanescu Emilia a monitorizálási, Botez Cornel az ellenôrzô, Ábrán Péter, a védett övezetek osztály vezetôi röviden ismertették a felügyelôség elmúlt idôszakbeli tevékenységét.

Elmondták, hogy nemrég honlapot is szerkesztettek, amely az érdeklôdôk a http://www.netsoft.ro/apmtgm/ címen látogatható. Cornel Boteztôl megtudhattuk, hogy több környezetvédô tematikus akciót szerveztek, például a törvénytelen szeméttárolók felszámolását, a vasútvonalak menti övezetek takarítását, a fûrészportárolók megszüntetését célzókat. Ugyanakkor azon igyekeztek, hogy a Marosvásárhelyt, illetve Dicsôszentmártont szennyezô vegyikombinátoknál csökkentsék a káros hatásokat. Fél év alatt több mint 700 millió lej értékben büntettek környezetvédelmi kihágásért. Az újságírókkal folytatott beszélgetés során több hiányosságra is fény derült. Megtudhattuk például, hogy kevesen, mindössze 41-en dolgoznak a kirendeltségen, ezért nem tudnak megfelelôen eleget tenni az elvárásoknak. Nagyon sok panaszt juttatnak el hozzájuk, de ezek sok esetben megalapozatlanok, vagy nem az ügynökség hatáskörébe tartozik a megoldásuk. A monitorizálást is csak adatszolgáltatás, figyelemfelkeltés céljából végzik, ennek ellenére nem tudják elérni, azt, hogy látványosan csökkenjen a szennyezés megyénkben. Kiszámították, hogy Marosvásárhelyen a légszennyezést okozó vegyi anyagok külön- külön nem károsak a szervezetre, azonban összességükben igen. Hogy mennyire, ezt már a szakorvosok állapíthatják meg. A kombinátnál is nagyobb mértékben szennyeznek a városon áthaladó gépkocsik. Marosvásárhely azért zsúfolt és szennyezett város, mert nagyon kevés a zöldövezete, a játszótér és a kikapcsolódásra alkalmas szabadidôközpont, ezzel szemben rengeteg a gépkocsi. Az elmúlt évtizedekben felépített betonregeteg is hátrányos helyzetbe kényszerítette a lakosságot, ez stresszhatást kelt. Mindezek olyan jelenségek, amelyek kiküszöböléséért több intézménynek kell a jövôben együtt munkálkodnia. A környezetvédelmi felügyelôségnek több közös programja van nemkormányzati szervezetekkel és iskolákkal, csak így tehetnek valamit a környezeti tényezôk javítása érdekében. Szomorú tény, hogy a lakosságot kevésbé érdeklik a környezetvédelmi problémák. A környezetvédelmi törvénynek megfelelôen bármilyen környezetkárosító tevékenység engedélyezése elôtt nyilvános meghallgatást kell szervezni. Ahányszor ilyesmire került sor, az igazolódott, hogy nagyon kevesen jöttek el, s érdeklôdtek a szóban forgó ügy iránt. Így történt a sokat mediatizált szovátai Cserepeskô esetén is. A környezetvédô felügyelôség alkalmazottai szerint a vidéki polgármesteri hivatalok nem gondoskodnak a települések megfelelô környezeti állapotáról, sokszor róttak ki büntetéseket, marasztaltak el közigazgatásbelieket emiatt. Mindez arra a következtetésre juttatta a felügyelôket, hogy környezetvédelmi törvény létezése dacára, a környezetvédelem inkább csak elméleti síkon valósul meg.

Engedjék meg, hogy szerény írásommal tisztelettel köszöntsem dr. Kiss Elemér professzort, akit a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé választott! Bizonyára a kedves olvasók emlékeznek, hogy korábbi írásomban rámutattam arra a házra a Bulevard sétányon, ahol Bolyai János családjával 1846- 1852 (1857) között élt. Két cikkemben csak közvetett bizonyítékaim voltak, de miután a marosvásárhelyi Levéltárban megtaláltam Orbán Rozália háromoldalas beadványát, most már minden kétséget kizáró dokumentum áll a rendelkezésünkre, hogy valóban abban a kis hajlékban laktak.

Nem szeretném itt újra részletezni azt a témát, csupán egy kis idézetet közlök a beadványból. "Orbán Rozália idén Május 18.-án 1923 számok alatt tanácsunkhoz adott panaszos K. levelében azt terjesztvén fel hogy a vár melletti utczában mult 845 dik esztendôben vásárlott (jószágán fennálló) a régiség miatt omlófélben levô, le roskadt házának, elpusztult és már használhatatlanná vált dûlô félben levô sövény falai és ugyan sövény kéménye hellyett, téglából valo falakat és kéményt vett intézetbe épiteni - éppen a' meg romladozatt használhatatlan régi sövény falakatt és sövény kéménynek hellyébe; de midôn ezen építéshez már hozza kezdetett, és a' falakat rakatni kezdette volna, ezen építség follyattásánal a hellyi Cs. K. Vár igazgató, Anenselfi Augus Úr által, személlyesen eltiltatatt és már most házai falak nélkül állanak fenn, azokat még csak Deszkából sem építtethet oldalt, tüzelô hellyének sincsenek falai mely miatt lehet tartani: hogy a tûz a' szél által, a fallal bé nem keritett tüzelô helyrôl, kiragadtattván, a' városonn égés okoztat házaik és a lakosok tetemesen meg károsittathatnak - és mint hogy ezen ház, melly még emberi emlékezet elôtt éppen ezen hellyen állott és áll s' csak az el pusztult, le roskadt sövény falak és kémény hellyett éppen az elöbbeniek helyébe tégla falat vonatni kiván, s ezen utczában ezen házzal egyenes vonalban több házak, sôt még merôbe téglából épült házak is vagynak; - azt kérte tanácsunktól, hogy maga közbe vetése által, épitkezése ellen, eleibe vetett törvénytelen akadálya háritassa el."

Ami talán kedvesebb és olvasmányosabb története azon régi idôknek az az, hogy kik is voltak a szomszédok. Alig két házzal a Bulevardon feljebb (a Trébely felé) lakott "orgonacsináló" Szabó János. Ez a kedves szomszéd azért érdekes, mert ô volt az egyik tanú, János és Rozália 1849-ben kötött házasságánál. A másik tanú orvostudor Engel József, róla részletesen ír Sarlóska Vince Ernô: "Bolyai János házassága a köztudatban és a dokumentumok" c. írásában. Ebben Sarlóska kifejti, hogy Engel, az MTA késôbbi levelezô tagja nyelvészettel is foglalkozott és János ezáltal kerülhetett vele kapcsolatba. Mi ezt csak annyival egészítjük ki, hogy gyógyította is, mert Engel József több receptet is felírt Jánosnak. Viszont a másik tanúról Sarlóska a következôket írja: "Látványosság azért a házasságkötés nem nagyon lehetett. Sôt, talán kissé titkolt lépés is volt, csak nagyon meghitt barátok jelenlétében, akik tudnak hallgatni is, ha a helyzet úgy kívánja. Bolyai Jánosnak becsülnie kellett azokat, akiket tanúnak hívott a családi eseményhez. Azonkívül ismerniök kellett a sajátságos körülményeket is. Az «orgonacsináló» Szabó János talán a hegedûmûvész passziójából volt ismert és számon tartott, de az «orvostudor» Engel József fölöttébb érdekes kapcsolatot sejtet." Mint látjuk, a dolgok egyszerûbbek és logikusabbak: Szabó János szomszédja volt. Ez azt is igazolja, hogy itt is füllentett Bedôházi, miszerint napirenden voltak a családi perpatvarok és olyan "zajos" és "látványos" családi veszekedések voltak, hogy a szomszédok "megbotránkoztak". Ha ez igaz lett volna, akkor nem megy tanúnak a szomszéd Szabó János. (Itt én inkább Hints Dánielnének adok igazat, Hints Elek nagymamájának, aki szerint Bolyai János nem vitatkozott, ha valaki veszekedni akart vele, egyszerûen faképnél hagyta.) A másik, számunkra kedves szomszéd özvegy Szotyoriné. Lássuk, mit is mesél Szotyoriékról Hints Elek az MTA kézirattárában ôrzött hagyatékában: "Bolyai Farkas a Szotyori család mindkét tagjával jó baráti viszonyban volt. Szotyori Józsefnek mondta egy alkalommal Bolyai Farkas, ? amikor a lovaglásból hazatért és az utcán találkoztak, hogy Vedd le a kalapot a lovam elôtt, mivel meggyógyított, amire Te nem voltál képes". Tudniillik Bolyai aranyeres csomóktól szenvedett a sok ülés miatt. A lovaglás elmulasztotta aranyeres csomóit. Szotyoriné, Marossy Mária gyakran volt segítségére Bolyai Farkasnak, amikor betegeskedett. Székely Lajosnéval (Bolyai Farkas sógornôjével) együtt gyakran látogatták, istápolták az öregurat. Ehhez a Szotyorinéhoz írta Bolyai Farkas 1849. szeptember 8-án, Mária napján, a következô névnapi köszöntôt:
"Tartsa meg Isten a kedves Szotyori-anyánkat, hogy példájuk ne lelje számát honunkban, mert az elôhaladás óramutatója az anyákban van, s a fô anya csak-külön anyák által boldog. Dicséret és dicsôség az anyáknak! Az erkölcsi kiképzésnek is legelsô szent mûhelye is nálunk van. Az okos anyai szeretet melegében s napfényben csiráznak az erények magvai. Onnan erednek a hôsök. Az iskolák csak ronthatják a jó alapvonásokat, de a rosszakat helyre nem hozhatják. A mai nap nevezetes anyára emlékeztet, kinek a keresztrôl csepegô vérrel hullottak a könnyei. Legyenek az itteni Máriák is annyiban hasonlók ahhoz, hogy ha az emberiség kívánja az áldozatot, gyermekeik vérezni ôk sírni tudjanak a földön, örvendve a belsô égben. (Szotyori József (1767-1833) Szotyori Józsefné Marossi Mária Anna (1782. III. 2-1860. II. 22.)." A következô Bolyai-év tiszteletére írandó cikkemben, arról az eddig a Bolyai-kutatásban teljesen ismeretlen, "frissen" (levéltári dokumentumok alapján) feltárt tényrôl fogok beszámolni, hogy Bolyai Jánosnak három gyereke volt, Dénes, Amália és Gyula. De Orbán Rozáliának 1844-ben született egy másik férfitôl egy Klára-Eliz nevû lánya és János ezt is úgy nevelte, mint a sajátjait. (Ezt a szerencsétlen sorsú lányt Orbán Rozália, János halála után Bolyai Eliz névre íratta! Így a fent idézett Sarlóska-írás sok tekintetben kiegészítésre szorul!)

Csütörtöki kimenô

Csupán emlékeztetni szeretném a publikumot, hogy még mindig semmi eredményt nem mutatott föl a hatóság. Úgy értem, a nyomozó hatóság. Pedig közel egy esztendô is eltelt. Az események pedig óhatatlanul is felidézôdnek, ha csak arra járunk. Kisétálunk a Várhoz. Gyermeknap volt, Marosvásárhelyi Ünnepi Játékok közelegnek. És ekkor szemünkbe ötlik a tett színhelye. Emlékezünk rá, ha van némi hajlamunk a történelem iránt. Ugyanis van összefüggés a történtek és a történelem között. A hely históriája nem közömbös.

Jó, felfedem az ügyet: Borsos Tamás szobráról példálózom. Ugyanis szinte egy évvel ezelôtt rondították össze éppen a felavatás elôtti napon. Azóta nem olvastam arról, hogy a szakszerv(ek), a nem tudom micsoda melletti ügyészség - az igazság melletti, mondjuk - felmutatta volna a gyanúsítottakat, és vádat emelt volna az elkövetôk ellen. Avagy elkerülte volna a figyelmemet, és már súlyos pénzbírság terhétôl nyögnek? Megeshet, bár manapság arra panaszkodnak, hogy a bíróságok túlterheltek, annak dacára, hogy a közönség hite az igazságszolgáltatásban megrendült. Nem csudálom. Hiszen mostanában a jogi karra sokszoros a túljelentkezés, mindenki szeretné maga szolgálni az igazságot, áttekinthetetlen a törvénykezés dzsungele, Doktor Csûrire és Doktor Csavarira megint aranyvilág vár…

Nem folytatom, mert ott tartottunk, hogy nincs bûnös. Meglehet, hogy nem is volt soha. Maguktól estek meg a dolgok. Isteni csuda történt, természetfölötti beavatkozás nyomán a szobor egyszer csak életre kelt és elvegyült a szurkolók között, Borsos Tamás az elkövetés napján együtt örült a portugálok fölött aratott gyôzelemnek. Hiába, szegénykém, a maga korában csupa vereséget kellett regisztrálnia, a törökök folyton viktóriáztak, pedig Hagi még nem is játszott náluk.

Csuda volt, bizony mondom néktek, hisz mostanában csudatevôk, gyémánt mandorlások járnak a földön, soraink között. Mindent gyógyítanak. Par example: Fehérmájú Mirákli meggyógyította a Lajos (világhírnév szempontjából: Ludwig van) bácsi prosztatáját és prosztmamáját, akik világra hozták hiszékeny üszôbornyú fiukat.

Az kellett legyen: egy szobor mozgásba lendült a Vár alatt. Nem úgy, mint a fôtéri Árva Gulyás esete. A demokrácia elején néhány hôzöngô felkapaszkodott a néhai ügyvédbojtár lovára. Azonnal megtörtént a tettenérés. Tárgyalás, ítélet. A közvéleményt dühödt angyalok forrósították. Csuda, hogy szét nem szedték szegény ördögöket. Mert Borsos Tamást maguk az angyalok látogatták meg (vö. Angyali üldözet).

És az lesz ám a csuda, ha a fôvárosi, frissen felavatott Antonescu-szobor nyomán nem kérik-követelik rövidesen hasonló felállítását váro-sunkba.

Kik?

Hát az angyalok, akik B. T.-t is meglátogatták.

Az amatörizmus indiszkrét bája. Ez hatja át a labdarúgás irányítását Marosvásárhelyen. A sajtó felkapta a hírt, hogy mecsoda újítás: a Vajdahunyad elleni mérkôzésre szabad a bemenetel, és ha tetszett a meccs, váltson jegyet kifelé jövet a hálás szurkoló. Nos, a csapat gyôzött, de a négyezer nézôbôl mindössze kétszáznyolcvan váltott jegyet, a többi stréber sunyin megpucolt. Huszonötezer lejbe került volna. A Korvin játékosait szinte megsapkázták tulajdon szurkolóik. Gyalog akarták hazaküldeni ôket. Hol találunk a Föld kerekén ilyen mesehôst, mint az ASA elnöke? * Fasizmus a Pro Tv-ben. Mi legyen a cigányokkal, kérdezi szónokian a sómen. Szappant nem csinálhatunk belôlük, mert nem habzanak. (Értsd: piszkosak, büdösek.) Az audiovizuális (szinte azt írom: propaganda) tanács, az emberjogi szervezetek legalább annyit tehetnének, hogy meghívatják embereiket a F. C. mûsorába. Romaviccet mondani. * Fenyegetnek. Reklám a közszolgálati rádióban: "Ne kockáztasson, mert sokat veszíthet!" Elôtte bemondják a biztosítótársaság nevét. Nesze neked piacgazdálkodás, vállalkozói szellem. Amelynek egyik
"faktora" a kockázat. Ahol a kockázattal riogatnak, ott nem kockáztatok. * Rizikófaktor. Tizenegyedik éve élek - állandó lakosként - Marosvásárhelyen. Életembôl legalább egy évet elvisz a közállapo-tok, különösen a közszállítás káosza miatti tehetetlen düh, mérgelôdés. Alig van napom, amelyet startból el ne rontanának. Az égre nézek: az nem lehet, hogy tíz kerek év alatt egy ilyen kis város ilyen apró gondját olyan okos emberek ne tudnák megoldani! Hát - nem tudják... Ekkora töketlenséget a banánköztársaságokban is csak különlegesen képzett értelmi fogyatékosok képesek produkálni. Ácsorgok a megállóban, fázom; szidom csendesen a városvezetést. Név szerint is az ismertebbeket. Aki hat és hét között erôsen csuklik, adja vissza. * Prutyán és Pávássy mesterek üdítésére. A háromszéki lapban olvasom: Sepsibükszád nevét annak idején Bicsadra fordították, így virított az akkor még egynyelvû táblán. Na de a székely huncutság milyen? Valakik leföstik a B hasikáját, csak mellét hagyva meg; így egészen más jelentést nyer, khm, a név. A román településnév-jegyzékben már Bixad szerepel; csak a vasúti állomás felirata maradt a "régi".

2001. szeptember elsejétôl két önálló tanintézmény, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum valamint a Református Kollégium mûködik a nagy múltú marosvásárhelyi középiskola épületében, amely 44 osztálynak ad helyet, harmincnak a magyar, 14-nek pedig a román tagozaton. Az 1125 diákot (ebbôl 774-en tanulnak a magyar tagozaton, 105-en a Református Kollégiumban) a betanító pedagógusokkal együtt 105 tanár oktatja.

A mai Bolyaiban folyó oktató-nevelô munka színvonalát, a diákok képességét, szellemi erejét jelzi, hogy az idei tanév elsô félévében a tanulók több mint egyharmadának kilencesen felüli volt a tanulmányi átlaga.

Bálint István biológia és Horváth Gabriella kémia szakos tanárok 1998-ban vették át az iskola igazgatását, a Református Kollégium önállóvá válásával Horváth Gabriella annak élére került, s jelenleg Enyedi Csaba lelkészigazgatóval irányítják a függetlenített tanintézményt. A román tagozatért felelôs aligazgató Boitos Dumitru.

- 1999 decemberében, az iskolát támogató személyiségek részvételével tartott összejövetelre készült beszámolóban hangzott el a fenti célmondat. Hol tart ma ez az álom? Mi valósult meg az akkor elhangzott elképzelésekbôl? - tettük fel a kérdést Bálint István igazgatónak

- A múlt évi világtalálkozó alkalmával egy másik jelmondatot fogalmaztunk meg: Új világot teremteni a régiben, azaz korszerû feltételeket biztosítani a tanításhoz, hogy ezek a feltételek minôségi oktatáshoz vezessenek. Abból indultunk ki, hogy elôször adni kell, utána lehet kérni, követelni. Ennek az elképzelésnek megfelelôen az iskola fejlesztési terve két irányban indult el, amelyek feltételezik és meghatározzák egymást. Az anyagi alap fejlesztésében a gyermekközpontúságot vettük figyelembe, ami több mint 20 tanterem, az étkezde, a bentlakás, a központi épület mellékhelyiségei, a bentlakási fürdôk és hálók, az egyik tornaterem, az informatika-laboratórium felújítását jelentette, s felújítottuk az irodák mûszaki felszerelését is. Mindez azt bizonyítja, hogy ha a megfelelô tervekhez megtaláljuk a megfelelô kivitelezôket, és a helyhatóságok támogatása sem marad el, akkor a jelenlegi gazdasági körülmények között is sok mindent meg lehet valósítani. Hangsúlyoznunk kell a polgármesteri hivatal és az Öregdiákok Baráti Körének tevékenységét, nagy jóindulattal sorakoztak fel mellettünk, és gyakorlatilag az összes eddigi megvalósításainkban részt vállaltak. Ez jelenti tulajdonképpen a Bolyai erejét.

- Az elôzô kérdésbôl természetes módon adódik a következô, a hogyan tovább?

- A jelenlegi gazdasági helyzet s az érvényben levô törvények nem teszik lehetôvé, hogy hosszú távú terveket készítsünk. Ily módon az olyan rendkívül fontos és nagyméretû elképzelések, mint a konyha, a víkendtelepi csónakház felújítása, az egész épület alapjának a szigetelése, az úszómedence felépítése (a sportpályán), egyelôre csak álmok maradnak, holott az elsô kettôre a tervek is készen vannak. Megvalósításaink alapján mégis úgy érzem, hogy jó irányban haladunk, ezt erôsítik meg a pozitív visszajelzések, és ez tükrözôdik az oktatás minôségében is. Talán ennek is tulajdonítható, hogy a tanulmányi eredmények évrôl évre jobbak, s az elsô félév tanulmányi átlaga iskolai szinten 8,43 volt.

- Ezek szerint elégedett lehet a vezetôség?

- Nem mondhatom azt, hogy elégedett vagyok. Most ugyanis nem az a tét, hogy a jó iskolák között is a legjobbak között szerepeljünk. Bár a hagyományoknak megfelelôen a Bolyai továbbra is élenjáró intézménynek számít, a fontos az, hogy mennyiben sikerül diákjainkat olyan tudással ellátni, ami biztosítja a szakmai sikert, és megteremti a beilleszkedés feltételeit. Tavalyi végzôseinknek több mint 90 százaléka fôiskolán, egyetemen tanul, sokan külföl-dön folytatják tanulmányaikat. A kisebb osztályokban is jó néhány olyan diákunk van, akik ideiglenesen ösztöndíjjal külföldön tanulnak, ami pozitív jelenség, hisz visszatérve újabb és újabb minôségi értékeket hoznak iskolánkba, megkönnyítve a felzárkózást a minôségi oktatás irányában.

- Az elmúlt évben az iskola ve-zetôsége nem örült annak, hogy felvételi vizsga nélkül töltötték be a IX. osztályokban meghirdetett helyeket. Végül is bevált-e ez az új fajta válogatás?

- Igazolta, hogy a Bolyai líceum vonzása nemcsak megmaradt, hanem növekszik is, ami jólesik, és azt bizonyítja, hogy a tanári kar zöme rendesen végzi a munkáját. A kilencedikes tanulók jó eredménnyel zárták a félévet, s elmondhatjuk, hogy a ballagó XII. osztályok helyébe minôségi utánpótlást kapott az iskola.

Az idén 21 diák ballag el az önállósított Református Kollégiumból - tájékoztat Horváth Gabriella igazgatónô.

Megyei szinten az egyetlen magyar nyelvû középiskolában jelenleg négy osztály tanul, a 2001-2002-es iskolai évtôl viszont két kilencedik osztályt indítanak.

- Kérésünk az volt, hogy egy humán és egy reál osztályunk legyen, de ezt a közoktatási törvény sajnos nem teszi lehetôvé - mondja az igazgatónô. Így két humán osztályba hirdetünk felvételit, ahol a többi hasonló szakos osztályhoz képest a vallástantárgyak - ószövetség, újszövetség, vallástörténet és a zene - jelentenek többletet.

A felvételire a beiratkozásnál a diák lakhelyének megfelelô egyházkerület ajánlólevelére van szükség, és kizáró jellegû vizsgát tartunk egyháztörténetbôl valamint zenébôl.

- A minôség terén történt-e változás a református osztályokban?

- Az utóbbi évek eredményei viszont azt igazolják, hogy a minôség itt is javul, hisz 8,50 volt a négy osztály átlaga az elsô félév után.

Kollégiumunk testvérkapcsolatban van az országban mûködô nyolc hasonló intézménnyel, valamint a pápai és a kecskeméti református kollégiummal. Az idén nyáron a IX. osztály végzôsei utaznak Kecskemétre, a jövô évben mi látjuk vendégül a testvérváros református kollégiumának diákjait.

El kell mondanom, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület támogatását élvezzük. Nemrég kaptunk Argentínából egy 18.000 kötetes könyvgyûjteményt, magyar, angol és német nyelvû könyvekkel.

Hollandiából 15 Pentium 1-es számítógépet adományoztak a kollégiumnak, amelyeket közösen használunk a Bod Péter Református Diakóniai Központtal.

Mivel az idén két kilencedik osztályt indítunk, rendbe kell tennünk a fôépület alagsorában levô termeket, amire támogatókat keresünk. Reméljük, hogy az itthoni segítség sem marad el.

A hagyományoknak megfelelôen, a végzôs diákok ballagási ünnepségén immár tizenegyedik alkalommal kerülnek kiosztásra a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban a Gyôrffy Zoltán Alapítvány díjai.

A díjat a tragikus körülmények között elhunyt Gyôrffy Zoltán egykori eminens bolyais diák emlékére hozta létre 1990-ben a Washingtonban élô dr. Gyôrffy Péter és Gyôrffy Puskás Ilona házaspár, akik valamikor szintén a Bolyai Farkas Líceum tanulói voltak. A díjazott végzôs diákok egy érdemdiplomát és komoly pénzösszeget kapnak. A díjazottak a következôk: I. díj: Belkovits Katalin (XII. G osztály), 300 (amerikai) dollár; II. díj: Ferenczi Ilona Edit (XII. K osztály), 200 dollár; III. díj: Dávid László (XII. G osztály), 100 dollár.

Coc Károly X.-es az informatikaosztályban. Tavaly II. díjat kapott az országos fizika tantárgyversenyen, idén dicséretben részesült. Jelenleg az informatikatudását gyarapítja, jövôben szeretne informatikaversenyeken is eredményesen szerepelni. - Véleményem szerint a Bolyai jó választás volt, meggyôzôdtem róla, hogy ez a város egyik legjobb, ha nem a legjobb középiskolája. Itt jól képzett tanárok oktatják a diákokat, s László József fizikatanártól nagyon sok segítséget kaptam a tantárgyversenyekre való felkészülésben.

Pál Péter Pál XI.-es bolyais diák, aki a német olimpián elért eredményeivel öregbíti a Bolyai Farkas líceum hírnevét. - Az elsô német szavakat, kifejezéseket nagymamától tanultam. Ötödik osztálytól intenzív német osztályban jártam. IX. osztályban eljutottam az országos tantárgyversenyre, ám azt nem tartották meg. Tavaly dicséretben részesültem, míg idén elsô lettem. Úgy érzem, hogy az iskola biztosítja a lehetôségeket a tanulásra, képességeink fejlesztésére. Ugyanakkor nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az idegen nyelven tartott órák keretében a beszélgetésre, a beszédkészség fejlesztésére. Örvendek, hogy bolyais diák lehetek - nyilatkozta.

Kis, jól képzett menedzser - így jellemezhetô a XI.-es angol intenzív osztályba járó Dégi Zsuzsanna. A nemzetközi közgazdaságtan-versenyrôl érdeklôdve ezt a választ kapjuk: - Tavaly ôsszel Ládai Zoltán tanár úr tájékoztatott minket a Junior Achievment elnevezésû, Amerikából vezetett közgazdaságtanversenyrôl. A verseny tulajdonképpen cégvezetésbôl áll és mi öttagú csapatként vettünk részt benne. A közgazdaságtan-órán tanult képleteket, elméleteket alkalmaztunk. A banktól felvett kölcsönbôl felépítettük a vállalkozást, termeltünk, termékeinket értékesítettük, igyekeztünk elkerülni a pénzügyi nehézségeket. Csapatunk jól végezte munkáját, hiszen eljutottunk a nemzetközi verseny negyeddöntôjéig, az ott kapott feladatokat is megoldottuk, s most várjuk az eredményeket. Az elsô helyezetteket kirándulással jutalmazzák. Az országból 47 csapat vett részt, legtöbben bukaresti és temesvári középiskolákból, megyénket csupán a Bolyai csapata képviselte. Amennyiben lehetôségünk lesz, jövôben is szeretnénk benevezni a versenyre, hiszen idén a feladatok megoldása, a munkamegbeszélések alatt sokat tanultunk és jól szórakoztunk - számolt be lelkesen Dégi Zsuzsanna.

Idén Murvai Ünige vagy Moldován Zsuzsa (esetleg mindketten) veszi át az évzáró ünnepségen a legjobb tanulmányi eredményekért járó oklevelet. Az elsô félévben mindketten 9.66-os általánossal végeztek, ezzel a magyar XII. osztályosok közül a legjobb tanulmányi eredményeket érték el. Murvai Ünige biológia- kémia szakon tanult, bevallása szerint kedvenc tantárgya a kémia és a növénytan. A bolyais évekrôl, tanárokról így vall: - A tanárok "színesek" voltak, a diákok igazi barátok. Most, az utolsó napokban, kissé szebbnek látjuk a közösen eltöltött éveket, napokat és bánjuk, hogy véget érnek.

Ünige az OGYE gyógyszerészeti karára készül.

Moldován Zsuzsa német intenzív osztályba iratkozott négy évvel ezelôtt, s a tanulmányi évek alatt nagy hangsúlyt fektetett az idegen nyelvek, a humán tantárgyak elsajátítására. Kedvenc tantárgya a magyar, német, földrajz.

- Nagyon jól éreztem magam a Bolyaiban. A líceum nagyon sok lehetôséget biztosított nekünk. Sajnos én az elsô két évben félénk, visszahúzódó voltam, s csak az elmúlt két évben tudtam kihasználni a vetélkedôk, versenyek, szórakoztató mûsorok nyújtotta lehetôségeket. Örvendek, hogy a bolyait választottam, s újra megtenném - mondta Moldován Zsuzsa, aki teológiára készül.

- Többet vár Isten tôled, ha a Református Kollégium diákja vagy - összegezte a Református Kollégium diákjainak másságát a végzôs Trufán Áron.

A bolyais életrôl így nyilatkozott: - A kollégistákat másként kezelték, fôként a diákok. Idônként úgy éreztem, hogy lenéztek, s gyengébbnek tartottak. Holott a mi osztályunk, s általában a kollégiumi osztályok eredményei is legalább olyan jók, mint a többi osztályoké. Ezt leszámítva örvendek, hogy református kollégista lehettem, nem bántam meg, hogy ezt a líceumot választottam - mondta Áron, aki lelkipásztor szeretne lenni.

Ünnep Nagykenden

Petôfi Sándor minden helységben megérdemelne egy szobrot - mondják. A nagykendiek ezért, ha szobrot állítani nem is tudtak, de kultúrotthonuk névadójául a szabadságharc költôjét, Petôfi Sándort választották. A felszólalók hangoztatták: a családban is, amikor nevet választunk az újszülöttnek, a szép hangzásra és a majdani felnôtt várható vagy remélt tulajdonságaira figyelünk oda. Hasonlóképpen nagy gonddal kell a kultúrotthon nevét megválasztani.

A szóban forgó épület felújítása éppen befejezôdött, ez szolgáltatott alkalmat a felújított köntösben levô kultúrotthon névadására. Amint Máté János balavásári (Kend Balavásár községhez tartozik) polgármestertôl megtudtuk, a munkálatok reális értéke meghaladja a 250 millió lejt, ám ebbôl ténylegesen csak 20 milliót kellett kifizetni, mivel a munka ellenértékét nem kellett megtéríteni. A polgármester szerint külön említést érdemel Kolcsár Endre, aki a munkálatok nagy részét elvégezte, és vele együtt mindenki, aki bármilyen módon részt vett a felújításban.

A hétvégén megtartott ünnepség külön érdekessége, hogy az egybegyûlteknek a falu asszonyai közül néhányan elôadtak egy darabot, amely leginkább egy hagyományos fonóra emlékeztetett. A színpadon levô asszonyok ennek megfelelôen magukkal hozták a vidékre jellemzô kukoricaháncsot és abból a szemünk láttára készítettek szebbnél szebb tárgyakat. Nem tudni, hogy a közben elénekelt csokorra való dal volt-e a ráadás a látványra vagy fordítva történt. Tény, hogy rövid idôre bepillanthattunk egy eltûntnek hitt világba, ahol a kézimunkázás közösségi élmény volt. A "fonót" idônként az eseményhez kapcsolódó ünnepi mozzanatok tarkították. Így hallhattuk a falu versmondóját, Rüsz Károlyt szavalni, illetve Fülöp Kálmánt saját verseit elôadni. Rüsz Teréz tanárnô pedig rendhagyó ismertetést mutatott be Petôfirôl, akit ez alkalommal más, személyesebb oldaláról ismerhettünk meg. A névadó ünnepséget a falu dalárdájának szereplése zárta. Ugyanaznap este a helyi fiatalok megtartották elsô elôadásukat a felújított Petôfi Sándor kultúrotthonban.

Az immár felavatott épületben egyébként már ezen a hétvégén újabb eseményre kerül sor, ez alkalommal a segesvári magyar líceum diákjai vendégszerepelnek egész estét betöltô mûsorral.

Mit, mennyiért?

Áprilisban a nettó átlagkereset Maros megyében 3.025.856 lej volt, némileg meghaladva az elôzô hónapit - áll a megyei statisztikai hivatal legutolsó jelentésében. Köztudott, hogy a minimálbér 1,4 millió lej és ezt mindenki megkeresi, aki hivatalos alkalmazottja egy cégnek. Továbbá az átlag mindig valamilyen értékek középértéke, ami azt feltételezi, hogy a számos minimálbérért dolgozó bérét ellensúlyozza sok magasabb bér vagy kevés nagyon magas fizetés. Csak ez magyarázhatja, hogy számos textilipari munkás 1,55 milliós fizetése, illetve a készruhaipari dolgozók 1,6 milliós havi bére mellett az átlagkereset miért több mint 3 millió. Vannak ugyanis - nem túl sokan -, akik pénzintézetekben, bankokban
"tengetik" napjaikat átlag 9,5 millió lejért havonta.

Az sem érdektelen, hogy a "különbözô egyesületi tevékenységet" végzôk átlagban 7,1 milliót kapnak kézbe. Vélhetôen ide tartoznak a közjegyzôk és azoknak a titkárnôi, írnokai stb. Ezzel szemben a "szegény" erdészek és fakitermelôk csak 2,5 milliót vihetnek haza. Ráadásul itt még a takarítónôk és kapusok fizetése sem rontja az átlagot. Aki pedig arra gondol, hogy az ebben az ágazatban dolgozók esetleg máshonnan kiegészítik jövedelmüket, az bizonyítsa be, vagy szégyellje magát, hogy ártatlanul vádol bárkit is. A megyei átlagnak "csak" a dupláját keresik továbbá a biztosításban dolgozók, a távközlési alkalmazottak és a nagybani eladók. Az elsô kettô esetében hadd tételezzük fel nagylelkûen, hogy a szaktudást meg kell fizetni és csupa szakemberek tömörülnek a gazdaságnak ebbe a szektorába. De a nagybani kereskedôk?! Mondják, a nagy pénzek az építkezési anyag forgalmazásánál fordulnak meg, de akkor sem tudom elfogadni, hogy 6,69 millió lejes átlagkeresetük legyen, míg a kiskereskedelemben ezzel szemben az alkalmazottak havonta mindössze 1,8 millió lejt vihetnek haza. Megkérdezhetnénk, hogy a kereskedelemben akkor hol lehet nyereséget elérni? Másképpen kérdezve, miért magasak az árak?

Mert azok bizony 2,7 százalékkal növekedtek csak az elmúlt egy hónapban is. Hogy a kisfizetésûek mibôl vásárolnak, azt már meg sem kérdem…

Különben is, az idô teltével úgy szaporodnak a kérdôjeleim, hogy azokból nyugodtan multimilliomos lehetnék.

Anyanyelvünk

A kijelentô mondatban ismereteit, tapasztalatait közli a beszélô a hallgatóval. Ezekhez rendszerint nem fûzôdik erôsebb érzelmi mozzanat: a mondat tárgyilagos, nyugodt közlésként hangzik el. Formai szempontból a kijelentô módú igei, illetve a névszói állítmány jellemzi. Pl.: Hidegre fordult az idô; Az aratás nemsokára megkezdôdik; A sötétben minden tehén fekete (közmondás). Lehet hiányos szerkezetû vagy tagolatlan mondat is. Olykor feltételes módba kerül az állítmánya: Kérnék tôled valamit; Péter is el szeretne menni kirándulni.

A kijelentô mondatnak az igemód használatánál is jellemzôbb formai ismertetôjegye a nyugodt közlésnek megfelelô hanglejtés: rendszerint közepes hangfekvés és hangerô, egyenletes (nem nagy hangközû) hanglejtés. Írásban pontot teszünk a mondat végére.

A kijelentô mondat a leggyakoribb mondatfajta: különösen a tudományos és a közírói stílus használja sûrûn. De sokszor él vele a szépirodalom is, fôképpen személyek és jelenségek tárgyilagos leírásában, történések higgadt felsorolásában. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem lehet érzelemkeltô ereje, sajátos hangulata. A továbbiakban két típusát is említhetjük a kijelentô mondat kifejezô erejének (expresszivitásának).

Egyrészt a mondatnak a tartalma lehet olyan jellegû, hogy a tényközlésnek érzelmi színezete és hatása is van. Pl. "Nagy szürke rajban, egyhangú morajjal Szállnak, csak szállnak tétova napok." (Juhász Gyula).

Másrészt épp a hûvös tárgyilagosság, az érzelmek nulla foka kelthet különleges stilisztikai hatást, mégpedig két ok miatt. A dísztelen mondatszerkezet megfelelhet az ábrázolt tárgy ridegségének. Petôfi Kutyakaparó címû versének mondatai hangulatilag kitûnôen illenek a bemutatott kép sivárságához: "Odabenn a Kutyakaparóban Így forog a világ, Ily szomorún, s az ember vidámabb Dolgot kívül se lát. Ablaka csak egy van, és annak is Üveg csak a fele, Fele pedig ókalendárium Kitépett levele." Ám még hatásosabb a kijelentô mondat akkor, ha tárgyilagos hangja éles ellentétben van felháborító vagy megdöbbentô tartalmával: "Arculcsapásban a pusztai 30-35 éves korig részesül. Azután rendszerint csak hátulról kap a tarkóra vagy a nyakba, de leginkább csak egyet" (Illyés Gyula).

Ahol a füst az úr

Szénégetés: faszén készítése a fa levegô nélkül végzett hevítésével; szénégetô: szénégetéssel foglalkozó személy, szénégetésre való hely; boksa: szénégetô - a kúp alakú farakás; millér (így nevezik a boksát) - a Magyar értelmezô kéziszótárban nem szerepel, de a Marosjára határában dolgozók mindannyian emlékeznek arra, hogy a szót már kisgyerekkorukban hallották, életüket a szénégetésre alapozták, abból éltek és neveltek gyerekeket nemzedékeken át.

Marosjára felé halad a gépkocsi a földúton. A nagy melegben fel kell húzni az ablakokat a kerekek csapta sûrû por miatt. A falu irányában, a kék égbolt felé füst kanyargott. Az egyik kanyar után feltûntek a hatalmas farakások, a boksák, amelyek zavartalanul pöfékelték a magasba a nap világította füstoszlopokat. Szénégetôk Marosjára határában? A Maros felsô folyása mentén, a Görgény völgyében nem ritka látvány, de itt, Körtvélyfája - Jára határában nem mindennapi. Ezért is kíváncsiskodtunk: kik azok, akik egyáltalán még végzik ezt az "ördögi" munkát. Mert az. A három ember egyfolytában szénportól piszkos, a füst beleivódik mindenbe, ruhába, cipôbe, emberi bôrbe, a farakások melletti kis házikóba, a tákolt ágyak takaróiba, a tö- rülközôbe. Itt a füst az úr, a mindenható. Egyedül a vizen nem érezhetô a füst átható szaga, minden más magával hordozza, mint az ember.

A kis faházikóban mindhárman pihennek. Szóba elegyedünk. Berecki István (66 éves) a köz- lékenyebb. Mondja, hogy görgényüvegcsûriek. Czirek Gáspár 60 éves, Szász Vendel, a leg-idôsebb, 69 éves. Eljöttek otthonról, mert kell a pénz. A volt IFET-nél dolgoztak, a nyugdíj nagyon kevés, a munkájuk nyomán kapott pénzzel pótolják azt. István bácsi, elmondása szerint, egy hevítetlen boksában született, 14 éves korától dolgozik a füstben. Görgény- üvegcsûrön az ô családja volt az egyik, amelynek tagjai régi idôk óta szénégetéssel foglalkoztak. Vendel és Gáspár bácsi az erdészetnél élték le életüket, a kitermelésben. Az ô munkájuk sem volt könnyû. A szénégetéshez is értenek, "mert görgényüvegcsûriek". Egyébként a szénégetés egy szakma, amihez érteni kell. István bácsi meséli: a fát leszámozzák, lefûrészelik, kurtafát raknak, majd a szénnek való gyertyán- és cserefát magasba rakják. Abból lesz az igazi faszén. Aztán begyújtják, a rakást 15 napig lefojtva égetik, az a jó, ha a tûz kijár a rakás alján. A hevülô farakást kétóránként ellenôrizni kell, éjjel-nappal. Felváltva végzik. A 15 nap hevítés után 48 órán át hûl a rakás, majd szétszedik, a szén további fél napon át hûl. Nem csomagolják azonnal, ugyanis a jó minôségû faszén, ha nem hûlt le teljesen, meggyulladhat. Marosjára határában való tartózkodásuk idején (május-június- júliusban) rendre utaznak haza kéthetenként, egy-két napra.

Látván az eres kezeket, a fekete körmöket, a bágyadt arcokat, kiszaladt a számon: miért vállalják ezt az áldozatos munkát? István bácsi volt újra a "szóvivô". Máshoz nem értenek, ezt kell csinálják, amíg élnek. És István bácsi bírja, még nem járt orvosnál. Meg aztán kell a pénz. Egy boksába 60-70 folyóméter fát raknak, abból lesz 5 tonna szén, amiért 450.000 lejt fizet az erdészeti hivatal. Azt elosztják háromfelé. Egy kilogramm égetett faszén ára 450 lej, de ha 1000 lej lenne, akkor sem volna megfizetve. Nem beszélve arról, ha véletlenül gyógyszerre vagy orvosi segítségre van szükségük, be kell gyalogolniuk Körtvélyfájára vagy Marosjárába.

A vizet 50 literes kannákban hozzák a faluból. Nomád életmód? Talán nem, de ha arra gondolunk, hogy a jára határában elôállított szén valamelyik nyugati országban ég el, és hogy azért a felhasználó valutában fizet, akkor nem a nomád életmód jut eszembe, hanem más: miért halódik a szakma? Mert idehaza nincs megfizetve az, aki szenet éget. Más - aki nem tudja, mi az, hogy befûteni a boksát - lehúzza a sápot - valutában.

Értékeink megôrzéséért

Nemrég Székelyudvarhelyen nemzetközi turisztikai vásárt rendeztek, ahol nagyrészt a székelyföldi turisztikai irodák, cégek, szállást kínáló falusi vendégfogadók mutatkoztak be. Az érdeklôdés nagy volt, fôként Magyarországról, hiszen a Magyar Tv, a Duna Tv is többször beszámolt az eseményrôl. A standokon nagyrészt azokat a termékeket vonultatták fel - a korondi cseréptôl a bográcsgulyásig -, amelyeket Erdély felkínálhat a külföldi turistáknak. S míg érthetô módon Hargita és Kovászna megye valahogy jobban dobbantott e téren, megyénkben az idény elôtt csend honol.

Eddig mindössze a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének volt az a szerény kezdeményezése, amelyrôl annak idején lapunk is beszámolt, hogy néhány megyénkbeli kézmûves termékeit kiállítsa székhelyén. Náluk katalógus is van azokról a házakról, ahol vendégeket fogadnak, s néhány éve a Fókusz Öko Központ is összeállított egy jegyzéket. S aztán néma csend. Néha egy-egy, a marosvásárhelyi várban rendezett vásáron értesülünk a szalmakalap-készítô bözödiekrôl, a gyékényfonó kendiekrôl, vagy a Bandi Dezsô iparmûvész által fenntartott faragókról. Pedig az egész turistaidény alatt a táj szépsége mellett lenne amit mutatni, felajánlani az érdeklôdôknek. S ha nincs attrakció, akkor keresni és találni kell. A gazdaságilag fejlettebb országokban a népi kultúra kincseit jól elképzelt és üzemeltetett skanzen-szigetekre mentik át. A kevés látványosságot kínáló tájakon, vagy akár egy történelmi jelentôségû helyen (lásd: Ópusztaszer) a múltból megôrzött, s ide telepített házakba, népviseleti ruhás bábokkal, tájegységnek és kornak megfelelô bútorral ellátott, a népi élet mindennapi eszközeivel felszerelt helyiségek várják a kíváncsiskodókat. Sôt, programokat is szerveznek, ahol a Nyugat kényelméhez szokott turisták elôtt dúcos kenyeret dagasztanak és sütnek púpos kemencében, agyagot korongolnak vagy cséphadaróval dolgoznak. Tájegységek táncait is megtanítják a mindezért busásan fizetôknek. Ezzel szemben nálunk, falvainkat barangolva, szomorúan tapasztalom, hogy a népi építészet évszázados remekei tönkremennek, kihalt gazdaság elé állított kapuk elrothadnak. Roma üzletelôk hada több mint egy évtizede, jól megszervezett hálózat segítségével gyûjti össze és értékesíti a régi falusi bútorokat, más, népi, kultúrtörténeti szempontból értékes tárgyakat. S ezt a több mint egy évtizedes jelenséget senki nem tudja megállítani. Voltak s vannak ugyan olyan helyi lokálpatrióta értelmiségiek, akik falvaikban múzeumot hoznak létre, mint ahogy tette ezt Pálfalván (Hargita megye) Balázsi Dénes, s dicséret illeti ezért a backamadarasi vagy a vajdaszentiványi tanárok közösségét, hogy csak néhányat említsek e szélmalomharcot vállalók közül.

Mindez azonban nem elég ahhoz, hogy vidékünk a korszerû turisztikai követelményeknek megfelelôen piacképesen eladható legyen. E helyi, kisebb horderejû, visszhangú kezdeményezéseken tovább kell lépni. Például nem lenne elvetni való ötlet egy skanzen berendezése valahol, valamelyik Marosvásárhelyhez közel esô területen. Hogy hol, tán ez lenne a kisebb gond. S abban se kételkedjen senki, hogy Maros megyébôl nem lenne ahonnan, amit kiállítani. Ha csak a Nyárád mente, a Küküllô mente, a Mezôség, a Sóvidék, a Maros mente sajátos magyar építészeti hagyatékaira gondolunk, máris áttelepíthetô öt ház, de nem szóltam még a különbözô román és szász vidékek folklórjáról, ami szintén méltóan gazdagítana egy ilyen falumúzeumot. Lehet, hogy a skanzen felállítása nagyon sokba kerülne, de most, amikor kisrégiók fognak össze s társulnak helyi és központi közigazgatási szervekkel, amikor számos külföldi pályázati lehetôség van (csak ki kell használni!), amikor különbözô, a hagyományokat ápoló alapítványok kezdeményeznek sikeres rendezvényeket, nyitnak ablakot az erdélyi népi kultúrán keresztül a világra, nem hiszem azt, hogy hosszú távon nem lehet megvalósítani és nyereséggel éltetni, mûködtetni egy ilyen projektet. Egy Marosvásárhelyen berendezett, a megyét felvonultató, bemutató skanzen nemcsak turisztikai látványosságot, de üzletet is jelentene. Ez olyan hely is lehetne, ahol ôsi értékeket ôriznénk meg az egyre inkább globalizálódó, modernizálódó világunk hagyománytipró kommersz özöne elôl.

Új közigazgatási törvény

Erôs Csaba a szászrégeni városi tanács RMDSZ-frakciójának vezetôje. Tôle kérdeztük, lehet-e szó érdekérvényesítésrôl a tanácson belül, hogyan alkalmazzák az új közigazgatási törvényt, és mire futja a közel negyvenmilliárd lejes költségvetésbôl.

-A tanácsban a pártok nem igazán pártok, lévén kisváros, specifikus eset áll fent. A liberálisok komoly kampányt folytattak, különbözô gazdasági érdekek alakították ki a tanácsosi listát, tulajdonképpen cégek képviseltetnek a helyi tanácsban. De hogy a kérdésére válaszoljak, együtt tudunk mûködni addig, amíg sajátos, nemzetiségi problémák tevôdnek fel. Most várjuk az új közigazgatási törvény alkalmazását, amelyet a tanács egyelôre csak szemlélôként "kezel", a végrehajtó szerv, a polgármester a meglévô apparátusán kell végrehajtsa ezen törvény cikkelyeit.

- Hogy fest a dolog?

- Egyelôre sehogy. Polgármesterünk a Marosvásárhelyen szervezett PER-rendezvényen szépen nyilatkozott, elmondta, hogy Régenben nincsenek gondok, mert a tanácsnál van egy hölgy, aki válaszolgat magyarul, és ott van az alpolgármester, aki magyar anyanyelvû. Ennyiben a dolog kimerül. Egyelôre szervezetlen formában mûködünk. Ideje volna egy közönségszolgálati irodát felállítani, mert ilyen a hivatal felépítésében nincs, vagyis a polgármester javaslatára felszámolták, holott többször hangoztatott véleményem szerint a polgár érdekében mûködô intézményben ezzel kellene kezdeni. Nem égetô kérdés, de azért az sem mellékes, hogy ha ez a törvény életbe lépett, akkor azt a kétnyelvû tábláknak is tükrözniük kellene. Ha Régen összlakosságának harminchárom százaléka magyar nemzetiségû, akkor egyértelmû, hogy a törvényt a polgármesternek alkalmaznia kellene. A költségvetést megszavaztuk, az utak karbantartása címû fejezetbe az is beletartozna, hogy legalább a kivezetô utakhoz egy-egy kétnyelvû táblát ki kellene már végre helyezni.

- Ha már itt tartunk, mire futja a város költségvetésébôl?

- Ez egy olyan költségvetés, ami a javításokat és a hivatalhoz tartozó tanügyi egységek mûködését biztosítja. Átgondoltabb szervezéssel többre is mehetnénk. Azokat az iskolákat, líceumokat, amelyek mûködését a tanács biztosítja, mûszakilag fel kellett volna térképezni, és átfogó tervet készíteni a soron következô javításokról, esetleges beruházásokról. Monitorizálni kellene a villany-, gáz- és vízfogyasztást, és ennek függvényében osztani el a pénzeket. Nálunk ez úgy mûködik, hogy az iskolák beküldik az igényeiket, amelyek vagy reálisak vagy nem, az elôzô évi költségvetést pedig az inflációnak a mértékével indexálják, így mennek el a pénzek. Ami pedig a szeméttelepet illeti, van egy hatástanulmány, de a kivitelezéshez külföldi pénzalapokat kellene szerezni pályázatok útján, és ahogy látom, a végrehajtó szerv erejébôl erre nem futja. A polgármester a kormánypárt tagja, mindent meg kellene mozgatnia, hogy pénzalapokat hozzon. A tavalyi árviszonyok között 60 milliárd lejre volt felbecsülve a modern, európai standardoknak megfelelô szeméttelep kivitelezési költsége. A megkezdett munkákat természetesen folytatni fogjuk, kétmilliárd lejt különítünk el a szociális otthon befejezésére. A júniusban, júliusban esedékes költségvetés-kiegészítésbôl a vízhálózat és a kanalizáció kiépítésére hatástanulmányokat kellene elkészíteni, hogy pénzalapokra pályázhassunk. Egyéb fejlesztésre, sajnos, nincs kilátás.

Írtuk múltkori vendégoldalunkban, hogy a 18-as törvény értelmében Régen város területén a felszámolt állami mezôgazdasági vállalat kb. 900 hektár földterületet adott át a tanácsnak, hogy osszák ki a tulajdonosoknak. Azóta sem történt ez ügyben érdemleges dolog, a részvényesek járulékukat vagy megkapják, vagy sem, nagy a felháborodás és a zûrzavar. A többit Márk Endre mondta el a Népújságnak.

- A Népújság múltkori cikke nyomán megtörtént a részvényesek és a bérlôk leosztása privatizált farmonként, és most mindenki jelentkezik ezeknél a tulajdonosoknál a bérleti szerzôdés megkötésére. Tekintettel arra, hogy a múlt év ôszén nem osztották ki a földeket, és nem helyezték jogukba a tulajdonosokat, ennek az évnek a folyamán ezeknek a bizonyos új farmereknek kell ezeket a földeket megdolgozniuk. Nagyjából rendben is volna a dolog, kivéve a 9-es és a 3-as farmot, ahol egy Gliga nevezetû farmer kezeli a földeket, és nem hajlandó az emberekkel szerzôdést kötni, sôt a 3-as farm megbízottja kijelentette, hogy 200 ezer lejért felvásárolják a földek árját, de földet nem mûvelnek, és a földterületek után járulékot sem adnak. Ez véleményem szerint teljesen félrevezetô dolog, mert ebben az évben ôk a szerzôdés alapján a földeket meg kell mûveljék, és aláírták a társulási szerzôdést is a megyei földalappal, és egyesek felvették az egymillió lejt ezen területek megmûvelésére is. Amennyiben nem adnak semmit a földtulajdonosoknak, vagyis a részvényeseknek, akkor az teljesen jogtalan, és bírósági eljárások sora fog következni, persze, ha az embereknek lesz anyagi fedezetük. A legnagyobb gond az, hogy nem helyezték birtokba a tulajdonosokat. A földterületeket ki kellett volna mérjék, mert az ôsz folyamán a volt mezôgazdasági vállalat protokollal átadta minden tanácsnak, többek közt Régennek is. Az elkeserítô az, hogy a bírósági perek egyénileg kell hogy beinduljanak, sok embernek nem lesz pénze rá. Az új farmerek pillanatnyilag arra utaznak, hogy a részvényesektôl a földeket olcsón fölvásárolják, a befolyási szférájukon keresztül mindent a megvásárolt farmjuk köré tömörítsenek. A Gliga-farmon van például egy 80 hektáros parcella, és egy Toma nevezetû mérnök megbízott azt mondta, hogy nem dolgozza meg a területet, menjenek az emberek és foglalják el. Ez nem megoldás, mert elfoglalni el tudja valaki, de azt meg kell nevezze a tanács, vandál módon nem lehetséges földeket foglalni. A legtöbb probléma a Gliga-farmon van, a többieknél is megalázó módon kevés gabonát adnak, 300 kg-ra kötnek egyesek szerzôdést, mások nem kötnek szerzôdést, azt mondván, hogy az adott szó többet ér, mint bármilyen szerzôdés, teljes bizonytalanság uralkodik a tulajdonosok körében. Eddig is megvolt ez a lehetetlen helyzet, mert minden alapot nélkülözve két éven keresztül a járandóságnak csak az ötven százalékát adták ki az állami mezôgazdasági vállalattól. Semmit nem dokumentáltak, pert vagy indítottak, vagy nem, akik pedig ezt az eljárást választották, késôn indultak, a megszûnt állami vállalattal szemben az ügyeket ejtették. Ilyen zûrzavar még kilencvenegyben sem volt, amikor meghozták a 18-as törvényt. Tovább folyik a kisemmizés? Tovább.

"Zengjen hálaének"

"Szép a dal önmagában, szebb ha ketten-hárman összedalolnak, majd százan, ezren, míg megszólal a Szent Harmónia" - írta Kodály Zoltán. Ezt a szászrégeniek meg is fogadták, június 2-án a szászrégeni református egyház megszervezte a "Zengjen hálaének" tizedik millenniumi kórustalálkozóját. Objektív okok miatt nem lehettünk ott, de mondják a régeniek, felejthetetlen élményben volt részük a szép júniusi szombaton. Ami jó pár évvel ezelôtt a városban még elképzelhetetlen volt, arra most végre sor került: 18 kórus vonult