Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Aktuális

A pedagógusok ócsárolásától hangos mostanában az írott és az elektronikus sajtó egy része. Az okot e negatív kampányra a címzetes, azaz a tituláris pedagógusi állások elnyerésére meghirdetett versenyvizsga képezi, amelyre elsôsorban a frissen végzett tanítók, tanárok jelentkeztek. Ha végignézzük a kifüggesztett eredményeket, valóban elkeserítônek tûnik, hogy a tantárgyak zömébôl a vizsgázóknak mindössze a fele érte el az átmenô jegyet.

Ebbôl az újdonságnak korántsem számító eseménybôl kerekedett ki a pedagógusok ellen irányuló össztûz, ami az ominózus vizsgaeredményekbôl azt a következtetést vonja le, hogy a diákok hasonlóan gyenge teljesítménye - a kisérettségin például - a pedagógusképzés alacsony színvonalában keresendô. Teszi mindezt általános módon, anélkül, hogy pontosítaná, hogy a valóban elképesztôen gyenge eredményt elért tanárjelöltek melyik egyetem, fôiskola padjaiból kerültek ki.

De mi is van tulajdonképpen a sokat bírált kettesek és hármasok mögött? Lehetséges-e, hogy a licencvizsgán sikeresen túlesett tanárjelöltek valóban nem képesek még az átmenô jegy elérésére sem? Avagy a kevés kivételtôl eltekintve mégsem a leendô tanítókkal, tanárokkal van a baj?

Nem mellékes ugyanis, hogy a frissen végzett pedagógusjelölteknek a véglegesítô vizsga anyagából kellett felkészülniük, ami egyáltalán nem indokolt az ô esetükben. Így történhetett, hogy a szakos tanfelügyelôk véleménye szerint matematikából pédául olyan nehézségû és típusú feladatokat kaptak, amelyek megoldásával nem találkozhattak az egyetem padjaiban, s elsô pillantásra még egyetemi tanáraik számára sem voltak egyértelmûek. Arról nem is beszélve, hogy vizsga közben törölték a viszonylag könnyebbnek ígérkezô elsô tételt.

Beszédes lehet, hogy a vizsgára állt 81 magyar tanítóból mindössze 34-en érték el az átmenô jegyet. De mielôtt még elszörnyülködnénk ezen az eredményen, hadd tegyük hozzá: a román tétel nehezebb volt annál, mint amit a román szakos tanárjelölt kollégáiknak kellett megoldaniok. Azon tantárgyakból pedig ahol felkészültségükhöz közelibb tételt kaptak a jelöltek, valamennyien jobban szerepeltek.

Az indulatok felkavarása helyett illene higgadtan, tárgyilagosan mérlegelni a szóban forgó vizsgaeredményeket. A válogatásnak az kellene legyen az igazi célja, hogy a pályára alkalmatlan fiatalokat kiszûrje. Az igazi dilemma pedig az, hogy a lexikális tárgyi tudás elegendô-e ahhoz, hogy az átlagos színvonalú általános és középiskolák üres katedráira a legmegfelelôbbek kerüljenek? Sajnos a válogatásnak az a legnagyobb hibája, hogy nem a valódi pályaalkalmasságot, az eredményes oktatáshoz szükséges pedagógiai érzéket méri, amit tulajdonképpen pályázatok útján, majd a gyakorlatban a tanintézmények vezetôségeinek kellene elbírálniok.

Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke levélben biztosította Adrian Nastase román miniszterelnököt arról, hogy a bizottság folytatja a magyar státustörvény elfogadása után kialakult helyzet monitorizálását.

A július 20-án keltezett levelet tegnap hozta nyilvánosságra a kormány. Romano Prodi hangsúlyozta, hogy a törvény elfogadása elôtt a bizottság "nyugtalanságát fejezte ki a diszkriminációt tiltó elv betartását illetôen mind az EU tagállamokkal, mind az unióhoz közeledô, elsôsorban a tagjelölt országokkal szemben". Emlékeztetett arra, hogy a törvény elfogadása napján Martonyi János magyar külügyminiszter arról tájékoztatta a bizottságot:
"a törvény végsô változatát olyan értelemben módosították, hogy összeegyeztethetô legyen az Európai Megállapodással, valamint Magyarország más nemzetközi kötelezettségeivel".

A bizottság elnöke üzenetében azt hangsúlyozta, hogy a magyar jogszabály kerettörvény, ezért addig nem alkalmazható, amíg a végrehajtási utasításokat el nem fogadják. A bizottság azt várja, hogy a végrehajtási utasítások kidolgozása során a diszkriminációt tiltó elvet tiszteletben tartsák. A bizottság elnöke arról tájékoztatta a román miniszterelnököt, hogy a magyar vezetôkkel a közelmúltban tartott találkozók során az Európai Bizottság kérte Magyarországot a jószomszédság elveinek tiszteletben tartására, valamint arra, hogy teljes körû konzultációkat folytassanak Romániával és a többi érintett szomszédos állammal. Úgy értesültem, ezek a konzultációk már megkezdôdtek - írta az Európai Bizottság elnöke.

Romano Prodi arra a levélre válaszolt, amelyet Adrian Nastase június 14-én küldött az Európai Bizottság elnökének.

Genovában szerdán eltemették azt az olasz fiatalembert, akit a G8-csúcstalálkozót kísérô pénteki zavargásokban lelôtt egy csendôr.

Az olasz tévé beszámolója szerint a 23 éves Carlo Giulianit mintegy 2000 ember kísérte utolsó útjára. A temetésen az áldozat egyik barátja egy dalt énekelt gitárkísérettel. Amikor egy másik ifjú ismét szemrehányásokkal kezdte illetni a rendôrséget, a tömeg rámordult: "elég, elég". A koporsót az olasz bajnokcsapat, az AS Roma zászlaja borította, mivel a római születésû Giuliani a futballcsapat szurkolója volt.

A tüntetô fiatalembert egy fiatal csendôr lôtte agyon közvetlen közelrôl, amikor Giuliani éppen egy poroltókészüléket akart egy rendôrségi terepjáróra dobni. A globalizációval szembehelyezkedô, fekete ruhába öltözött álarcos tüntetôk a liguriai kikötôben vívták a legsúlyosabb utcai harcokat a rendôrökkel a 7 legfejlettebb ipari ország és Oroszország (G8) vezetôinek hét végi csúcstalálkozója idején.

A rendôrség genovai bevetése ellen kedd este tízezrek tüntettek szerte Olaszországban. "Gyilkosok" - hirdette az egyik transzparens Rómában. A 21 éves csendôr ellen, akinek fegyvere kioltotta
Giuliani életét, emberölés miatt eljárás indult. A baloldali ellenzék Rómában bejelentette, hogy bizalmatlansági indítványt terjeszt elô Claudio Scajola belügyminiszter ellen.

Macedónia

A helyzet válságosra fordult Macedóniában - mondotta szerdán délután rögtönzött sajtóértekezletén Lord Robertson NATO- fôtitkár -, ezért ma Javier Solanával, az Európai Unió közös külpolitikájának fôképviselôjével és Mircea Geoana román külügyminiszterrel, az EBESZ soros elnökségét betöltô ország képviselôjével Szkopjéba utazik, hogy megmentse a politikai megállapodást a kudarctól.

Robertson hangsúlyozta, hogy a NATO és a macedóniai válság megoldásában közvetítôként fellépô többi nemzetközi szervezet nem részrehajló. "Nem áll egyik fél pártján sem, csak a béke, a demokrácia, a macedóniai nép, a balkáni biztonság pártján áll. Történelmi méretû tragédia lenne, ha a kis ország egyetlen szó körüli nézeteltérés miatt alámerülne egy vérfürdôbe" - érzékeltette a helyzet súlyosságát a fôtitkár.

Rámutatott, hogy azért utaznak hárman Szkopjéba, hogy ráébresszék felelôsségükre a szembenálló macedóniai feleket, és segítsenek abban, hogy a tárgyalások visszazök-kenjenek a rendes kerékvágásba. Szó sincs arról, hogy át akarnák venni Francois Léotard, az EU és James Pardew, az Egyesült Államok közvetítôjének eddig ragyogóan végzett munkáját, hanem, hogy megpróbálják visszatartani a szakadék peremérôl az országot.

A NATO megítélése szerint a politikai megoldásról folyó tárgyalásokon egészen kevés az a különbség, amely elválasztja egymástól a feleket, de mindkét oldalon vannak héják, akik uszító nyilatkozataikkal vagy fegyveres provokációikkal lángra akarják lobbantani újra a fegyveres harcot. - Macedónia és az egész Balkán felett ma ott lebeg a polgárháború réme - mondotta Robertson. - Mindkét fél részérôl rugalmasságra, felelôsségtudatra és politikai akaratra van szükség a megállapodáshoz, hiszen az ôket elválasztó távolság kicsi. De egy polgárháborúval nem nyerne senki, csak vesztene. A politikai megállapodás az egyetlen kiút a válságból. Minden provokációnak véget kell vetni, a menekülteket vissza kell engedni lakóhelyükre. Nincs helye semmiféle etnikai tisztogatásnak. Csak a béke ôrizheti meg Macedónia területi épségét és a demokráciát.

Robertson kijelentette, nem hiszi, hogy egyetlen személy keddi nyilatkozata híven tükrözi a kormány véleményét. Ezzel utalt arra, hogy a kormány szóvivôje az albánok pártjára állással vádolta a NATO-t, s ennek nyomán Szkopjéban feldühödött csoportok este megtámadtak nyugati nagykövetségeket. A fôtitkár végezetül közölte, hogy a NATO nem készül semmilyen aktív katonai fellépésre Macedóniában, csak a korlátozott idejû és célú Lényeges Aratás hadmûveletrôl lehet szó, amelynek keretében a háromezer fôs kontingens kész begyûjteni az albán milíciák fegyvereit, ha ehhez minden feltétel megvan.

A genovai G8-csúcs idején a sajtó elleni példátlan hatósági erôszak miatt tiltakozott kedden a párizsi központú Riporterek Határok Nélkül (RSF).

A sajtószabadság védelmében fellépô nemzetközi mozgalom közölte, hogy vizsgálóbizottságot küld az olaszországi Genovába a történtek kiderítésére.

Az RSF kedden nyilvánosságra hozott, az AFP által ismertetett közleményében elítélte a sajtó elleni példátlan hatósági erôszakot. A dokumentumban felsorolták, hogy Genovában 16 újságíró sérült meg súlyosan, a rendôrök feldúlták az "ellencsúcs" sajtóközpontját, újságírókat hallgattak ki, lefoglalták anyagaikat, és megfenyegették ôket.

"Az, ami Genovában történt példa nélküli. A rendôrség fellépése némely esetben hihetetlen erôszakos, elôre kitervelt volt. Kiterjedt olyan, a tüntetésektôl távol esô területekre, ahol a tiltakozók és a újságírók pihentek vagy dolgoztak" - mondta Robert Ménard, az RSF fôtitkára.

A szervezet Silvio Berlusconi olasz kormányfôhöz és Claudio Scajola belügyminiszterhez írott levélben nyilvánítja ki felháborodását amiatt, hogy a globalizációt elvetô tüntetôk elleni rendôrségi erôszaknak újságírók is áldozatul estek. Az RSF azonnali vizsgálatot és felelôsségre vonást követel az ügyben. Közölték: vizsgálóbizottságot küldenek Olaszországba, és elvárják, hogy a testületet fogadja Berlusconi és Scajola is.

(MTI) Az orosz kereskedelmi hajók egy része még ma is figyeli az útjába kerülô amerikai védelmi létesítményeket, fegyvereket, egyebek között atom-tengeralattjárókat, és adatokat gyûjt róluk.

Az amerikai külügyminisztérium a parti ôrséggel közösen idén januárban titkos vizsgálatot indított az orosz kereskedelmi hajóflotta tevékenységének ellenôrzésére az Egyesült Államok északnyugati, csendes-óceáni partvidékén, és kiderült, hogy az orosz hajók még mindig nem hagyták abba a Moszkvának való kémkedést.

Az orosz hajómozgás nyomon követése után a külügyminisztérium olyan tiltakozó jegyzéket adott át a washingtoni orosz nagykövetségnek, amelyben az orosz vízi jármûvek "elfogadhatatlan tevékenységérôl" számolt be egyes amerikai kikötôk térségében. Az orosz kereskedelmi hajók Puget Sound kikötôjében gyakran szervezték például érkezésük idôpontját úgy, hogy az éppen egybeessen az amerikai hadiflotta atom-tengeralattjáróinak mozgási idejével. Kiderült, hogy tavaly az orosz kereskedelmi hajóknak csak mintegy 25 százaléka teljesítette az elôzetes érkezési értesítési kötelezettséget (a 44 beérkezett hajóból 14 tette ezt meg, ebbôl 11 olyan halászhajó volt, amely egy csoportban érkezett meg).

A jegyzék figyelmeztetett: az orosz kémtevékenység megállítására az amerikai fél nemzetbiztonsági intézkedéseket hozhat.

A vizsgálat megerôsítette egy korábbi amerikai külügyi tanulmány eredményét a folytatódó orosz kémkedésrôl. A The Washington Times által ismertetett tanulmány szerint azt nem tudni, hogy a hajók az orosz felderítô szervek utasítására végeztek-e hírszerzést, vagy pedig az orosz kormányhoz kapcsolódó hajóvállalatok "önkéntes" megfigyeléseirôl van-e szó.

Az amerikai védelmi, közlekedési és külügyminisztérium az év elején megállapodást írt alá arról, hogy a 72 órás elôzetes bejelentési kötelezettség megsértése esetén semmilyen orosz hajó nem úszhat be a fontosnak tekintett kikötôkbe például Seattle-ben, Tacomában, Everettben és Ferndale-ben.

Kelet-Európa nem sok idei búzát ad el az Európai Uniónak, részint a gyenge minôség, részint a bonyolult EU-importengedélyezés miatt - vélték kereskedôk szerdán, és azt mondták, hogy bizonyára csak Magyarország jár jól az exporttal.

Az orosz, az ukrán, a román és a bolgár export többsége a hagyományos közel-keleti és észak-afrikai piacokra kerül, miközben ezeknek az országoknak az exportképessége nagyot nô a mostani szezonban - írta a Reuters hírügynökség. Ukrajna az idén 17-18 millió tonnás búzatermésre számít a tavalyi 10,16 millió tonna után.

Kereskedôk szerint a dél-európai búzakereslet mostani növekedésébôl elsôsorban Magyarország profitál, mert évi 440 ezer tonnás vámmentes kvótája van az EU-nál. Olaszország, Spanyolország és Görögország a hagyományos források helyett inkább Kelet-Európából akar vásárolni - miután termésüket lerontotta az idôjárás -, mert drágállják az amerikai búzát, de a magyaron kívül kevés kelet- európai búza juthat be az EU-ba Kelet- Európából a minôség és a bürokrácia miatt.

Az ukrán búza jelenleg tonnánként 85-100 dollár FOB, fekete-tengeri kikötôre.

Oroszország az idén 500-700 ezer tonna takarmány- és étkezési búza exportjára lesz képes a tavalyi 350 ezer tonna után, de az új takarmánybúza-export többsége fôleg Izraelbe kerül, a malmi búza pedig Azerbajdzsánba és Grúziába. Az orosz takarmánybúza FOB ára várhatóan tonnánként 85 dollár körül lesz július legvégén, a malmi búza pedig 100-110 dollár között - írta a hírügynökség.

Bulgária várhatóan 3,2-3,4 millió tonnás idei búzatermésének 70 százaléka takarmánybúza lesz. A tavalyi termés 2,84 millió tonna volt. Kereskedôk szerint a bolgár export 600 ezer tonnára nôhet a tavalyi 560 ezer tonnáról. A Tunéziával és Albániával múlt héten aláírt szerzôdésekben tonnánként mintegy 95 dolláros fekete-tengeri kikötôi FOB-ár szerepelt.

Konstanca kikötôjében a FOB ár körülbelül 100 dollár tonnánként, de az üzlet nem megy. Kereskedôk szerint a román búza aligha talál vevôre az EU-ban, hacsak a kormány nem ad tonnánként 20-25 dollár szubvenciót - írta a Reuters. A román termés az idén 7 millió tonnára nô a tavalyi 4,42 millió tonnás történelmi mélypontról.

Bálványosi nyári szabadegyetem

Az önkormányzatok mûködésének magyarországi és romániai tapasztalatait elemezték szerdán a Tusnádfürdôn tartott 12. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen. A romániai helyzetet Szász Jenô, Székelyudvarhely polgármestere ismertette. Hangsúlyozta, hogy Romániában nincs valós önkormányzati rendszer, "a szovjet típusú néptanács és az önkormányzat közötti átmenet felénél sem tartunk". Véleménye szerint Romániában a decentralizáció politikai akarat hiányában elmaradt, csak dekoncentráció következett be. Mint mondta, szûkös jogkörrel rendelkeznek a polgármesterek és a helyi önkormányzati testületek, s a meglévô jogok gyakorlásához sem rendelkeznek a kellô anyagi forrásokkal. A meghívott román elôadók - ez alkalommal Serban Mihailescu kormányfôtitkár, Viorel Soporan Kolozs megyei prefektus, valamint Viorel Coifan liberális képviselô - szerdán sem jelentek meg. Soporan prefektust sajtószóvivôje, Despina Neagoe képviselte.

(MTI) - A zuhogó esôben bôrig ázott hat iraki menekültet fogtak el kedden a délkeleti magyar-román államhatárt ellenôrzô viharsarki határôrök - közölte szerdán az MTI-vel Kunos Gyula fôhadnagy, az Orosházi Határôr- igazgatóság sajtótisztje. Kedden egy szabadnapját töltô határôr Mezôhegyesrôl Battonya felé haladt a kocsijával, amikor egy öttagú csoportot vett észre, akik bôrig ázva gyalogoltak az országút mellett. A határôr zászlós igazoltatni akarta a négy férfit és egy nôt, de nem voltak náluk okmányok. A zászlós értesítette a battonyai határôrizeti kirendeltséget, majd átadta kollégáinak a határsértôket. A menekültek a kihallgatásukon elmondták, hogy a zöldhatáron át érkeztek Romániából Magyarországra, - állításuk szerint - egyenként 2.500 dollárt fizettek az embercsempészeknek, hogy Törökországból Magyarországra juttassa ôket. Idôközben a battonyai határvadászok okmányellenôrzés közben lefüleltek egy iraki férfit, akirôl késôbb kiderült, hogy szintén ehhez a csoporthoz tartozik. Az irakiak menekült jogállást kértek, így a békéscsabai befogadó állomásra kerültek.

Helyzetjelentés Storylandrôl

vagy bármi más kedved szerint, szállítjuk mi bôkezûen a lehetôségeket" kürtölték világgá idejében az arra illetékesek a szenzációt, kisérettségizôk bizalmát erôsítendô. A szakminisztérium és annak földi helytartói, a megyei tanfelügyelôségek részletezve, városi és községi, elméleti és szaklíceumokra és azokon belül profilokra és oktatási nyelvekre lebontva közölték hálózat-ajánlataikat, hadd dúskáljanak benne kis Balázson kívül a Jancsik és Juliskák, a Tanták és Costelek, a Rupertek és Mundrák, no meg a Maxok és Lieschenek is kedvükre. A helyzetbe hozott pályázóktól csupán két iciri-piciri feltétel teljesítését kérték: indulásból üssék orrba, lehetôleg minél nagyobb érdemjeggyel a minimaturát, majd az obligát gratulációkat bezsebelve, rangsorolják továbbtanulási szándékukat jelzô kéréseikben, igényeik csökkenô sorrendjében, opciójukat. A-tól Z-ig. A többit bízzák csak rá komputer tatára. Ô majd, "a szabad mellû örömök" habzsolása közepette postázza, ingyen és bérmentve, mindegyikük címére, a jövôt.

És így is lôn. Országszerte több mint 300 000 fifteenager állt rajthoz mintegy másfél ezer vizsgáztató központban és az ésszerûen mérsékelt igényesség jegyében 70 %-uk sikeresen vette is az akadályt. Tulajdonképpen nincs okunk berzenkedni a jegyzôkönyvelt százalékok ellen. Tanintézményeink állagát és felszereltségét, képzett szakemberekkel való ellátottságát, a rendelkezésre álló emberanyag nem elhanyagolható hányadának egyre romló anyagi feltételeit és az ebbôl (meg másból) adódó hozzáállásbeli mutációkat figyelembe véve eredményesen teljesítettünk. Az aranykorszak falanszterizáló iskolapolitikájától való elrugaszkodás jelei, ha lassan is, ha bátortalanul is, kezdenek mutatkozni. A mennyiség relatív minôségbe való átmentésének folyamatában viszont még számolatlanul vannak tennivalóink. És itt elsôsorban "kiséretteink" országos premiernek számító elektronikus elosztására gondolok. Szûkebb pátriámban, Maros megyében 35, kétségtelenül gondosan megválasztott vizsgáztató bizottság adatai kerültek ezúttal számítógépbe. Vitathatatlan, hogy ezen bizottságok tagjainak egységes orientációt sugalló docimológiai felkészítése megtörtént. Reáltantárgyaknál a kiadott szamárvezetôk feltétel nélküli alkalmazása kiszûrhetôvé tett mindenféle-fajta szubjektivitást. De kreatív jellegû feladványok esetében (szabad fogalmazások, levélírás, irodalmi hôsök jellemzése) kaptafás módszerekkel nem lehet és nem szabad operálni. Ezek osztályozásában az amúgy, meggyôzôdésem szerint, minden esetben tárgyilagosan értékelô, de emberi mivoltuknál fogva ízlésben, elvárásban, vérmérsékletben és nem utolsósorban korban egymástól különbözô kollégáim számára szinte lehetetlenné vált tized-, avagy századpontnyi pontossággal meglelni a közös nevezôt. Ha hozzávesszük, hogy ezen incifinci különbségekhez, a kiírás szerint, hozzáadódnak az alapiskolákból átmentett általánosok is, kiderül, hogy ugyan a gép aritmetice tévedhetetlenül hierarchizál, de 35 "kritikus" meglátását semmiképpen sem hozhatja objektíven egy tetô alá. Az egy pár szem, egy ráció, egy ráérzés közös megmérettetésen (felvételi vizsga) érvényesülô hegemóniáját nem helyettesítheti. Természetes, hogy a felszínes reformok teoretikusai által kiagyalt új metódus jobb sorsra érdemes szellemi energiákat szabadít fel és nem jelentéktelen anyagi megtakarításokkal is jár, de profi pedagógusokként, kétely marta szülôkként méltán tamáskodhatunk afelôl, hogy alkalmazása a jövendô munkáltatóknak (középiskolák) és munkavállalóknak (több-kevesebb méltányossággal tejbe cseppent gólyák) egyértelmûen a hasznára vált.

A nehéz kô elrepült, tarolt is útjában jócskán. Felháborodott apukák, felvágott nyelvû anyukák, reményvesztett, kételygyötörte gyermekutóvéddel a nyomukban napokig ostromolták a sorsukkal packázó "mûintézetek" sündisznóállásba merevedett épületeit, "kiséretteik" vélt vagy valós sérelmeire orvoslást keresve. A kapott válaszok puerilitásukban párjukat ritkítják. Hivatalból kinevezett bûnbakokra hárul minden felelôsség, azon páriasorban senyvedô gyakorló magiszterekre, akik, úgymond, tévesen menedzselték tanítványaikat. Még bûnhôdni is fognak emiatt. Példásan. Lefaragnak fejedelmi 200-300 DM-nyi juttatásaikból, olyan is lesz, akit kukoricára térdepeltetnek majd. Azon senki sem csodálkozik, hogy nem népszerû a pálya, hogy éppen a komputerizált tantárgyaknál egyre visszataszítóbbak a foghíjak.

Ígéretek is elhangzanak. Javítunk, tökéletesítünk idôvel a rendszeren. Facem totul si dregem busuiocul. "A távolságot, mint üveggolyót megkapod, óriás leszel, csak hunyd le kis szemed". Saját érdekedben.

Kellemes és megnyugtató érzés volt végigkísérni azt a beszélgetést, amelyet az egyik magyar kereskedelmi tévé közvetített június 19-én. A mûsor meghívottja a 92 éves Fejtô Ferenc volt, a XX. század magyar és francia kultúrájának rendkívül színes, sokoldalú egyénisége, történész, irodalomtudós, újságíró és egyetemi tanár. Nos, a tanár úrtól volt mit tanulni, mondjuk a demokrácia, liberalizmus és egyebek tekintetében. Például azt a nyugalmat és derût, amellyel ez a sok mindent megért személyiség nézi a mai világot. Semmi indulat, semmi gyûlölködés, mint ahogy mi megszoktuk idehaza vagy az anyaországban.

Ami elsônek meglepett, az volt, hogy bár Fejtô Ferenc 1938-tól él Franciaországban, anyanyelvét ma is szépen, választékosan beszéli. Ha belegondolunk, ez lenne a természetes, nem pedig az a fajta rongyrázás, ami sokszor tapasztalható: az idegenes hangsúly, idegen szavak túlsúlya, mintha valaki már álmodni is világnyelven álmodna.

Érdekes, amit a hatalom gyakorlásáról mondott: ti. ebben a legfontosabb a mértékletesség. Bizony tájainkon ez a mértékletesség is hiánycikk. A hatalomról lévén szó, nem lehetett megkerülni az aktuálpolitikai kérdéseket, így a szerkesztô - elég tolakodóan - rákérdezett: mi a tanár úr véleménye a jelenlegi magyar kormányról? Köztudott, hogy Fejtô liberális elveket vall, az is köztudott, hogy a magyarországi úgynevezett liberális körökben szinte kötelezô valami rosszat mondani a jelenlegi vezetésrôl, a kérdezô-szerkesztô is ezt teszi, valahányszor alkalma van rá. Nem így Fejtô, akinek rokonszenves a jelenlegi magyar miniszterelnök, tehetséges és értelmes embernek tartja, Martonyi külügyminiszterrôl is igen jó véleménnyel van. Hát igen, valahol itt van a liberalizmus egyik alaptétele: elismerni a mások érdemeit, eredményeit, még akkor is, ha azok más politikai irányzathoz tartoznak. Megemlíti még, hogy ô például ma is közöl néha a jobboldali Silvio Berlusconi lapjában, és ez természetes, hogy a különbözô nézetek egymás mellett helyet kapjanak. Úgy látszik, mást jelent a liberalizmus Nyugaton és mást Keleten. Hogy egyebet ne említsek, csak azt a sajátos módot, ahogyan a hazai liberális pártok a kisebbségi kérdést kezelték és kezelik, Ionel Bratianutól Valeriu Stoicáig. Mellesleg a nyugati demokráciáról elmondja: az kétszáz év alatt alakult ki! Nekünk tehát van mit alakítanunk még! Fejtô Ferenc szerint egy demokrata legfôbb jellemzôje az udvariasság. Mi e tekintetben is rosszul állunk.

Eredetinek mondható az a módszer, amellyel Fejtô mint egyetemi oktató leszoktatta diákjait a kommunizmusról: elküldte ôket egy kicsit szétnézni valamelyik kommunista országba. A módszer kivétel nélkül minden esetben bevált. Hát igen, elméletben még a kommunizmus is szép és jó, aztán a párizsi ifjú, miután megtapasztalta közelrôl, elment a kedve attól, hogy ezt a világot otthon meghonosítsa.

Különben a volt kommunista országok legnagyobb gondja a gazdasági lemaradás, a szegénység és a nyomor. Ezek legnagyobb akadályai egy valódi demokratikus rend kialakulásának.

Egy évszázadnyi élet bölcsességével próbál megérteni mindenkit, nem szól le senkit és nem oktat ki senkit semmirôl. Jó volna többször hallani például a Kárpát-medence népeinek együttélésérôl - ezzel a kérdéssel több mûvében foglalkozik - ennek lehetôségeirôl, módozatairól. Márcsak azért is, mert a gazdasági javulás önmagában még nem oldja meg ezeket a kérdéseket. Modern technikán kívül egyebet is el kell tanulniuk térségünk népeinek - a demokráciát. Azt a gondolkodásmódot, amit például Fejtô Ferenc képvisel.

Ne kerülgessük a forró kását. Otromba történet: tisztes és elôrehaladott korú idôs embert kényszerítenek felállásra az autóbuszon részeg suhancok, aki a református temetôbe költözött rokonaihoz szokott járni ölnyi virággal.

Én hallgattam, te hallgattál és a bácsi is hallgatott, különben mûködésbe jön a túlerô. Talán mondanom sem kell, az effajta viselkedés túlnyomórészt azokra a fiatalemberekre jellemzô, akik nem járnak a temetôbe, abból az okból kifolyólag, hogy nagyapjukat nem a marosvásárhelyi temetôbe temették, de még csak nem is a gernyeszegi vagy a székelykáli föld nyomja a porukat.

Mert ócskapiacok környékén nagyrészünk megfordult, emlékezzünk csak: a rendszerváltás után micsoda figurák tûntek föl "itt a piros, hol a piros" mûfajával, és az újdonság élményével lestük, miként szédítették ki a kalapácsmalom árát a vidéki srác zsebébôl. Ahogy elnéztem ôket, holtbiztos, hogy nem a Bolyai vagy a Papiu líceumban állították ki iskolai bizonyítványukat. Vagy vegyük csak jobban szemügyre a koldusokat: nem úgy festenek, mint akiket a proletáriátus nevében semmiztek ki minden vagyonukból. Nem, kérem, olyan keleties kulduszsolozsmát mifelénk semmiféle nyomorúság nem tanított.

És akkor itt van a bûnözés. Annyi tolvajlás, betörés, átverés történik manapság, hogy a komoly bûnügyi krónikást is megpróbáltatás érné, ha valamennyi esetrôl kénytelen lenne részletesebben beszámolni az uborkaszezonban dunsztolódó olvasónak. Hogy hamis márkával verik át a jónépet, már nem újdonság senkinek, de hogy a kábítószer-fogyasztás is felütötte fejét a gimnazisták körében, az egyenesen arra utal, hogy a drogkereskedôk piacot leltek Marosvásárhelyen. A hír talán már a provinciában sem annyira meglepô, mint amennyire riasztó. Persze, a hálózat felgöngyölítése meglehetôsen nehéz feladat elé állítja a rendôrséget, világszinten így van ez, ám a marosvásárhelyi diszkók környékére sem ártana beépíteni olyan ifjakat, akik a drogfogyasztás ellen esküsznek.

A minap megkérdezte tôlem valaki: mit szoktál mesélni a fiadnak? A kérdés valójában meghökkentett. Hát tudod, nem nagyon, nincs idôm, stb. stb. A lényeget leszûrve: nem szeretném megérni azokat az idôket, amikor a fiam szirénázó rendôrautókról, nénókról mesél az unokámnak. Ha csak nem tanulja meg a folklórt: köd elôttem, köd utánam… De hol nincs nénó manapság?

A fehéregyházi Petôfi Sándor Mûvelôdési Egyesület, az RMDSZ fehéregyházi, segesvári szervezete július 29- én emlékünnepséget szervez Fehéregyházán Petôfi Sándor halálának 152. évfordulója alkalmából. A rendezvénysorozat 10 órától az Ispán-kúti emlékmû megkoszorúzásával kezdôdik. Ezt istentisztelet követi a helyi millenniumi unitárius templomban. Ezután megnyitó a Petôfi-múzeumkertben, köszöntô, koszorúzás, méltató beszédek, a Bem-dombormû leleplezése, majd mûvészi mûsor. Este nyolc órától Petôfi-bál.

152 évvel ezelôtt, 1849. július 31-én zajlott le a fehéregyházi csata, ahol a szabadság dalnoka, a nemzet nagy költôje, Petôfi Sándor életét vesztette.

Az 1849-es tavaszi hadjáratok magyar katonai sikerei arra késztették a Habsburg vezetést, hogy I. Miklós cártól segítséget kérjen a forradalom leverésére. A cár 200.000 embert küldött Paszkijevics tábornagy vezetésével Magyarországra, mely az intervenciós hadsereg számát 370.000-re és 1200 ágyúra növelte a magyar honvédsereg 130.000 emberével és 450 ágyújával szemben. Az erôviszonyok ilyen megváltozása ellenére a forradalmi hadsereg vezetôi bíztak abban, hogy hôsies harcukat siker koronázza. Legendába illô véres, elszánt küzdelmet vívtak a honvédek a Tömösi-szorosban (jún. 18.), a Tusnádi-szorosban és a Mitácsi- hágónál (jún. 29.), a Kökösi- hídnál (júl. 2.), a Nyerges-tetônél (júl. 31.- aug. 1.) az oroszokkal.

Ez idô tájt Bem Józsefet, az erdélyi hadak fôparancsnokát a marosvásárhelyi fôhadiszállásán (a Teleki házban) tájékoztatták, hogy Lüders cári hadserege a Nagyküküllô völgyébe vonult s elfoglalta Segesvárt. Ekkor döntötte el, elôzô tervével ellentétben, hogy a kis létszámú seregével Lüders ellen indul, mielôtt az a nagy létszámú erôs katonai alakulatával (11-12 ezer ember és 32 ágyú) eléje jönne. Magához rendelte a székelyföldi, besztercei és a kolozsvári hadosztályok csapatait, hogy három irányból támadhassa meg Segesváron az oroszokat.

A közvetlen irányítása alatt lévô sereg felett 1849. július 30-án szemlét tartott a vár alatti téren, majd elindult a Vácmányon, Kelementelkén, Erdôszentgyörgyön, Bözödön és a Gagyi-tetôn át Székelykeresztúrra. A sereggel tartott Petôfi Sándor is, aki Bem tiltakozása ellenére részt kívánt venni az ütközetben.

Székelykeresztúron a Matskási udvarban rendezték be a fôhadiszállást, oda várták a segédcsapatok megérkezését, de csak éjfél után érkezett meg a 27. zászlóalj négy százada Sepsiszentgyörgyrôl. Ide várták Kemény és Dobai seregét is, de azok nem érkeztek meg…

Reggel korán megszólaltak a kürtök, a dobok, riadóztatták a harcba indulókat. Bem 3700 fônyi kis létszámú hadseregével, 14 ágyú és 2 tarackjával elindult Segesvár irányába.

Fehéregyházát mentükben visszafoglalták, majd sor került a hadsereg harci rendbe való felállítására. (Lásd a mellékelt térképet)

Az Ördög-völgyi erdô szélén a nagyobb, míg a Livadán a kisebb gyalogsági egységeket, az arcvonal közepén, az országút mellett a lovasságot, míg a Rogyina nevû réten az ágyúkat helyezték el. A parancsnokság körletét a Monostor-kert nyugati részén jelölték ki.

Ezzel szemben az orosz gyalogság és a tüzérség a segesvári erdô szélén, a lovasság a Livada részen várta a csata kezdetét.

Bem a segesvári erdô szélén várakozó orosz gyalogság ágyúzásával kezdte meg a támadást. Ekkor érte halálos lövés Szkarjatyint, Lüders 5. hadtestének táborkari fônökét, azon a helyen, ahol ma orosz és német nyelven egy emlékmû hirdeti, hogy "a törvényes rend helyreállításáért harcolva" esett el.

Petôfi a Sárpatak hídjáról figyelte a felvonuló csapattesteket, a véget nem érô rohamokat, de a tüzérségi párbaj is lenyûgözte. A csata délután négy óra tájban mind öldöklôbbé vált, Bem csapatainak ereje egyre lankadt a sokszoros túlerôvel szemben s ezért megkezdték a visszavonulást. Az orosz bal szárnyon a Küküllô mentén elindított intenzív bekerítést célzó kozák lovasroham teljesen felhasította a rendet, a zûrzavar lett úrrá a csatatéren. Mindenki menekült az orosz dzsidások elsöprô rohama elôl. Ezek között volt Petôfi Sándor is, aki feltehetôleg az Ispán-kút mellett esett el…

1969-ben Hunyadi László szobrászmûvész által készített, de már többször megcsonkított emlékmû kétnyelvû felirata jelzi, hogy:

"Itt esett el 1849. július 31-én

PETÔFI SÁNDOR

forradalmár, költô, a népek

szabadságának harcosa."

Ma csendes a fehéregyházi sík. Itt nyugszanak a hôsök három közös sírban.

A Monostor-kertben 400 honvéd alussza örök álmát. Gróf Haller Lujza 1898-ban turulmadaras emlékmûvel, emlékparkkal és múzeummal adózott kegyeletüknek. Ide állították fel 1999. július 31-én a kiskunfélegyháziak Máthé István szobrászmûvész alkotását, Petôfi Sándor egész alakos bronzszobrát.

A hôsök más részét a Cionta-kertben temették el, ahol ma semmi sem jelzi emléküket, mert 1980-ban a hatalom felszántatta ezt a területet. (Valószínû, hogy a többi névtelen hôssel itt nyugszik Petôfi Sándor is.)

Az utóvédharcok elesettjeit Héjjasfalván temették el, köztük Zeyk Domokos századost, a fehéregyházi csata thermophülei hôsét, akinek bronzplakettje alá a következôket írták:

"Kozákok ezre körbe fogta,

Hogy élve ejtse foglyul ôt,

Ô küzd magát meg nem adva

Aztán saját szívébe lôtt."

Így ért véget - a forradalmi sereg veszteségeivel - a fehéregyházi csata…

*

Az utókor nem feledkezett meg az 1848-1849-es szabadságharcról. Azokon a helyeken, ahol Bem és Petôfi 1849. július 30-31-én megfordult, emléktáblák, síremlékek, szobrok emlékeztetnek a ’48-as eszmékre.

Marosvásárhelyen 1880. október 17-én Bem szobrát, 1899. június 11-én Kossuth Lajos szobrát és 1915-ben a Petôfi obeliszkjét állították fel, amit Trianon után a hatalom megsemmisített. Megmaradt egy tárgyi emlék, a Görög-házon elhelyezett Petôfi emléktábla. 1990. március 15-étôl emléktábla örökíti meg a Teleki-házon Bem tábornok fôhadiszállását is. Ugyanazon az épületen helyezték el Petôfi dombormûvét, Puskás Jenô szobrászmûvész alkotását. 2000. december 16-án leplezték le, az Arany János és a Kossuth Lajos utca találkozásánál levô kis parkban, Petôfi Sándor egész alakos bronzszobrát, Hunyadi László szobrászmûvész alkotását.

Kelementelkén emléktábla hirdeti a Simén- kúria falán, hogy 1849. július 30-án Petôfi Sándor a ház vendége volt.

Székelykeresztúron 1928 óta emléktábla hívja fel az arra látogató figyelmét, hogy: "Ebben a házban töltötte utolsó estéjét Petôfi Sándor 1849. július 30-án."

A fôtéren Petôfi egész alakos szobra, Márkos András alkotása, 1971 óta emlékeztet a nemzet és a szabadság nagy költôjére.

Segesváron a régi megyeháza melletti kis parkban áll Petôfi mellszobra, Romulus Ladea alkotása.

A szobor helyén állott 1897-1916 között Petôfi egész alakos bronzszobra, melyet 1916-ban Budapestre menekítettek, ahonnan sok viszontagság közepette került Kiskunfélegyházára.

*

A fehéregyházi csatáról és hôseirôl az elsô megemlékezés 1898. július 17-én volt. Trianon után, 1922-1939 között minden évben megemlékeztek a tragikus végzetû csatáról. A II. világháború után csak 1949 és 1979-ben, a 100, illetve 130 éves évfordulók alkalmával rendeztek országos megemlékezéseket, hogy a hatalom elhitesse a világgal a nemzeti kérdés példaadó módon való megoldását. Más alkalommal csak a koszorúzást engedélyezték. 1989-tôl újból évenkénti megemlékezésekre került sor a fehéregyházi Petôfi Sándor Mûvelôdési Egyesület szervezésében.

Reméljük, hogy ebben az évben is nagyszámú résztvevô lesz jelen a megemlékezésen, hogy fejet hajtanak az 1848/49-es szabadságharc hôsei sírja elôtt, tisztelegve azoknak, akik életüket áldozták a szabadság kivívásáért.

Könyvészet:

Egyed Ákos: Erdély 1848-1949 I. II. kötet,Pallas- Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 1998.

Dávid Gyula - Mikó Imre: Petôfi Erdélyben, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1972.

Bolyai-emlékév

Bolyai Eliza után kutatva a következô iratot sikerült megleljük a Marosvásárhelyi Állami Levéltárban:
4996./861. "Az Országos Cs. Mtgos (Méltóságos) Katonai Fôtörvényszékhez! Nagy Szebenben (Htot (Határozat) közigaz ügyben) Helyi polgár Petri Mihály azon kéréssel járult tanácsunkhoz, hogy nyugalmazott százados néhai Bolyai János úr az eredetiglen ide mellékelt haszonbéri kôzlevél szerint a' 902. Sz. házat szállásul ki fogadván 's a' haszonbérbôl 40 rftal adossa maradván, - eszközölhessen ezen tartozás kifizetésére. Minthogy pedig nevezett néhai százados hagyatéka az azt tárgyazó levelekkel együtt a' Mtgos Orsz: Katonai Tôrvényszékhez átkûldetett tanácsunk által, 's így tanácsunk nevezett kérésének elegetnem tehet, ezokon nevezett folyamodo kérelmét oly hív kéréssel küldi át tanácsunk, hogy nevezett 40 rfos követelésit a' hagyatéki ôszvegbôl kifizetni, 's tanácsunkhoz mielôbb álkûldeni ne terheltessen. Mvásárhely 25/ 11 1861 elküldendô Petri" (Ez után már következett másik kettô, ugyanebben a témában). Ez azonnal arra engedett következtetni, hogy akkor János abban a 902-es házban hunyt el! Ezért késôbb újra átnéztem az összeírási íveket, tudván azt, hogy ez a ház a Szent Miklós negyedben keresendô. (Ezt onnan tudtam, hogy van egy értékes kimutatásom a bor- és pálinka- árulásokról 1854-bôl). Valóban, így megtaláltam, hogy Bolyai János 1857 októberében a Ferenczi örökösök házában lakott. Hiszen János német nyelvû keze írásával írta be magát és Szôts Juliannát. A ház ügyintézôje Petri Mihály volt (Ô egyébként a Rózsa utcában lakott). Vegyük akkor sorjában, hogy hol is lakott Bolyai János, miután 1852-ben elköltözött a Németvárosi utca 1004. számú, Szent György negyedi Orbán Rozáliának ajándékozott házából. Az elsô szerzôdést Biás Isván levéltáros találta meg még a század elején. Ezt részletesen le is közölte (Bolyai János utolsó szállása, Ünnepi könyv. Félszázados jubileuma emlékéül kiadja a Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság fôtitkára, Sényi László szerkesztésében. Marosvásárhely, 1930.) "Alulírott ki-adtam a' mai naptól kezdve jövô Sz. György napig cs. Kir. Nyug-dijas Kapitány Bolyai Bolyai János Urnak itt a' Kálvária utczában a' 905. szám alatti telken, utcza-felôli épület' alsó, az az: a grádicson föl-menve jobb kézt fekvô szobát, tüzelô fának való helylyel és ház- népemmel egyedül közös tisztuló-székkel, 40 az az negyven váltó Rh ftokért, oly föl-tételek alatt, mi-szerint: 1, a' ki-fogadott, fölöbb ki-jelölt szállás a katonatartástól egészen ment legyen! 2, a' tüzelô helyek szükséges tisztán- tartására ön-költségemen én ügyöljek; 3, azon nem-vártt esetben, ha a' nevezett szobámban kemencze füstölni találna, e' szenvedhetlen bajon saját-kölségemen segítssek; 4, a' fölöbbi házbérnek fele a' jövô November végéig, más fele pedig a' jövô Martius végéig be-fizetôdjék. M.Vásárheltt October 6-án 1853-ban." Eszerint Bolyai János a 905. számú Kis János asztalosmester házában halt volna meg. De nem így történt. 1857 januárjában Bolyai János átköltözött a 902. számú ház egyik szobájába, amiben Kotsis Anna kosárkötô lakott. A ház tulajdonosa a Ferentzi örökösök, gondnoka Petri Mihály volt. Kotsis Anna egyik albérlô, aki átadja Jánosnak a bérleti jogát. Ennek a szerzôdésnek az eredetije az MTA Könyvtárának Kézirattárában megtalálható. A 902. számú ingatlan szép nagy lehetett, mert négy család lakta. Sôt, mint mondottam 854- ben a 902-es számú házra "háznál kupán alloli mértékkel" pálinka árulási jogot váltott Péter Mihályné. Lássuk, kik is voltak János közvetlen szomszédai. Az 1857-es háromnyelvû összeírási íven (figyelem! 1857-ben háromnyelvû: német, magyar és cirillbetûs román), a következô lakók szerepelnek: 1. lakrész: Johann Bolyai von Bolya (született 1802) és Julianna Szôts született: 1829.

2. lakrész: Monus Abel csizmadia neje Szabó Ágnes, fiai: Monus Ádám, Monus István, Monus Ábel, leányai: Monus Ágnes, Amália, Katitza. 3. lakrész: Kotsis Gyôrgy napszámos nôje Gyárfás Katalin
4. lakrész: Pala Márton (kosárkötô), Kotsis Eszter. Tehát az eddig napvilágra került szerzôdés alapján gondoltuk, hogy János azt folyamatosan meghosszabbította. De 1857-ben átköltözött a 902-es számú házba és itt is halt meg. Erre a legelején idézett Petri Mihály-féle beadvány a bizonyíték. Hisz a lakrészt lepecsételték és János ingó javait lefoglalták. (Jánosnak volt készpénze is, mert eladta a domáldi birtokot, aminek az árát megfelezték Gergely öccsével). Természetesen még az is kiderülhet, hogy e két házon kívül 1854-1857 között még máshol is lakott, de ennek, véleményem szerint, kicsi a valószínûsége! A fent idézett sorokat megbeszélve Kiss Elemér professzor úrral, volt szíves a tudomásomra hozni, hogy ô is talált Bolyai János kéziratai között egy nagyon érdekeset, amelyet Petrihez írt János. Tehát ez egy újabb bizonyíték, hogy János, élete alkonyán valóban egy másik házba költözött. Íme a Kiss Elemér professzor által felfedezett Bolyai kézirat: Jelzet: 890/1-1v Bolyai János levélfogalmazványa Petri úrhoz (csonka) "ott betett ajtónál is szinte a félöklöt átdughatni, a többi ajtók is oly rosszúl illenek, hogy többnyire tenyérnyi hézag marad betevéskor, a kerítések is reparáturát igényelnek. kulcsot sem találtam egyet is ideköltöztemkor. . az elöttem itt lakótt fehér személyek (mert azok laktak itt) még az ablak s ajtókat is mind el-nem hordták vagy el nem égették. én mindezeket Petri úr biztosuknak nem mulattam el jelenteni s mindenen segítséget igért. . Még ide költöztem elôtt hallván, hogy e jószág eladó, én pedig az öcsémmel éppen egy falusi jószágot akarván eladni s csakhamar el is adván, elhatároztam magamban itt valahol egy kis
házacskát venni, s mivel a sors már elôbb lakás végett ide vonulni határozott nagyobb alkalmatosságra terjeszkedni nekem nincs . midôn az említett falusi jószágból, ott pénz nélkül (a 400 Rf, évi jövedelembôl, ..csak szûkön is alig élhetni nehogy ház-áráról gondolkozhatni) azt is elszántam magamban, hogy e kis hajlékhoz hozzá-szokom s a Petri Úr által kívánt pénzt ezért érette megadom, bár is ez alkalom oly szûk, hogy nem sok házi butoraimnak is egy részét a hijúban, sôt még a szabad ég alatt is kénytelen vagyok tartani . szállásom pedig oly tömötten rakott, hogy alig fordulhatni meg benne." Most jön egy nagyon kényes kérdés? Jó helyen van-e a tavaly januárban, a Kôrösi Csoma Sándor és Papiu Ilarian utcák sarkán elhelyezett emléktábla? Igen, szerencsére! Ugyanis ezt a házat Kis József megvásárolta, mert az 1869-es összeírásban már ô a tulajdonos. Innen adódhat, hogy a régi vásárhelyiek emlékezetében az maradt meg, hogy Kis József házában halt meg. Tehát a véletlenek játéka, hogy pont az a Kis József vette meg a Ferenczi örökösöktôl azt a házat, ahol János meghalt, akinek a házában is lakott egy idôben. Végül engem már csak az érdekelt, hogy ment ilyen jól Kis Józsefnek, aki Kelemen Lajos és Biás István szerint is illiterátus" (írástudatlan) ember volt (mind nagy unitáriusok: Kelemen Lajos, Biás Isván és Kis József), hogy annyi háza volt Marosvásárhelyen. A titok, a jó nôsülésben rejlik, ugyanis Kis uram egy nálanál 12 évvel idôsebb gazdag özvegyasszonyt vett feleségül, Mozes Borbálát. A 905. számú házat aztán átadta nevelt fiára, Nemes Györgyre, aki aztán mészáros mester lett, Kis József megvette a 902. számú házat, de egy harmadik házban laktak. Íme annak a bizonyítéka, hogy Petri a Rózsa utcában (mai Eminescu) lakott (szép magyar, tömör fogalmazásáért is megérdemli a figyelmet: Acta politica Nr. Act 1861 din anul 1866) "A helyi Rendôrséghez Rendelés Timár Varga Petri Mihálynak Rozsa utczai telkérôl a víz a Csillag közbe bocsáttatik, mi az ottani közlekedést nem csak gátolja, de meg kövezett járdára káros befolyással is van; ennél fogva tegye kötelességévé említett telek tulajdonosának, hogy a kifolyó vizet vegye más irányba és 5 frt büntetés terhe alatt gondoskodjék ezen intézkedésnek érvényt eszközölni. Mvásárhelyi tanácsi ülésébôl April.18. 1866Lázárny jegyzô Petri Mihály Rozsa utczai házából a Csillagközbe (Szentgyörgy negyed felügyelô)"

A látogató 50 körüli, magas, enyhén hízásra hajlamos egyén volt, igazi értelmiségi. Egy helybeli iskola igazgatója volt. Félszegen ácsorgott a roppant szûkös, dohos, öregszagú sötét szobában, ahol körös-körül polcok, rajtuk könyvek és egy nagy kövér vörös macska tették elviselhetetlenül szûkké a helyiséget. Ráadásul ott volt még a házigazda is, egy sötét bôrû, 60 felé közeledô, szúrós szemû, kissé hajlott hátú férfi is, a természetgyógyász. Az igazgató most már végképp elbizonytalanodott, és nem tudta megfogalmazni, hogy mit is keres itt. Hosszú, roppant kínos csend állt be, míg végül a furcsa természetgyógyász, aki maga is rendkívül félszegnek látszott, hellyel nem kínálta a vendéget. Ekkor lépett elô valahonnan egy 50 körüli, szikár, ôsz hajú, sasorrú, fehér ember. Bemutatkozás nélkül, fesztelenül leült egy kagylószerû, apró fotelra.

- Ô a segédem… jobb kezem… mindenesem… - mutatta be kemény vonású munkatársát a cigány doktor. Ô Miklós… az úr pedig…

- Németh Imre - vallotta be kelletlenül a diri és most már csak arra gondolt, hogy miképpen tûnhetne innen el, hogy örökre elfelejtse ezt a szégyenletes, méltatlan látogatást. Egy iskolaigazgató egy kuruzslóhoz fordul…! Hogy is vehette rá magát?!

- Érezze magát otthon - szólalt meg váratlanul a fehér bôrû, és tekintete hirtelen meglepôen barátságos lett. - Ne érezze magát feszélyezve, és fôképp semmi elôítélet! Itt mindenki komolyan áll a dologhoz.

Németh igazgató úrba csak most nyilallt bele, hogy a látogatásnak célja is van, és ez a cél az ô 81 éves édesapja, akit tegnap küldtek haza a megyei kórházból, miután 20 milliót költött rá, és miután összevissza vágták, szabták, foltozták, és végül hazahozták, mint menthetetlen beteget. Aznap látta meg egyik napilapban. hogy: "Az Élet Szigete, az öregek paradicsoma. Ha már mindenki lemondott róla, ránk akkor is számíthat. Mi vagyunk a megmentôk!"

- Mi vagyunk a megmentôk - szólalt meg mély orrhangon a cigány természettudós és az ôsz hajú asszisztensére nézett, aki helyeslôen bólintott. Magát akarjuk megmenteni - szólt a kemény arcú asszisztens -, és térjünk is a tárgyra.

Az Élet Szigete a Maros folyó egyik csendes szakaszán, egy kanyarban, a folyó közepén lévô nádas szigetecske. Síri csend uralkodik rajta, mert a két furcsa terapeutának volt rá gondja, hogy a nád susogásán kívül semmi zaj, még madárdal se zavarja a gyógykezelést. A tulajdonképpeni gyógyítás, az orvosi hatáskörön túli terápia a sziget közelében kikötött kompon történik a nyílt vizen. A betegeket ide, erre a szigetre hozzák egy rövid, de hatásos, igaz, elég költséges kezelésre.

A fekete természetgyógyász az igazgatóra emelte zavaros, fekete szemét, onnan meg, mintegy menekülve, a munkatársára.

- Tudja, Németh úr - hadarta monoton orrhangon - én szívesen segítek bárkin, de azt kérni kell, én nem ajánlhatom, mert úgy nem várhatnánk igazi hatást… Ön nyilván azért van itt, hogy valamit tegyen, hogy egy kínos ügyet lezárjon, nem igaz? Nos, amint tudja, mi kínos ügyek lezárására szakosodtunk. A menthetetlen, idôs betegek sorsának további intézését vállaljuk. Jól megszabott tarifák szerint dolgozunk. Az idôs beteg ügyét átvesszük, meg is oldjuk, többet soha nem lesz vele baj - nézett élesen a kövérkés ügyfélre, aki zavartan másfelé nézett.

- És mi… és mennyi ez a tarifa?

- Hány éves a páciens? - kérdezett a kérdésre a sasorrú ügyvezetô.

- 81-et töltött.

- Négymillió - vágta ki a furcsa titkár -, mert ugye, a dolgot feltétlenül meg kell oldani.

A kopaszodó igazgató most megint valahová másfelé nézett.

Az Élet Szigete nevû nádas szigetecske mélyén egy komor tömb áll. 20 kilós betontéglák vannak gondosan egymásra rakva, mintha valami épület felhúzását tervezné ez a két természetgyógyász: a csodadoktor meg az asszisztense. Talán egy modern kis szanatóriumot képzelnek az Élet Szigete közepére. Dehát ez lehetetlen, hiszen ez a talaj építkezésre teljesen alkalmatlan. Van viszont a lombok közt egy nyári kunyhócska, benne egy asztalka, egy kis szekrény meg három ágy. A két csodadoktor meg a páciens tartózkodik itt a gyógykezelés ideje alatt. A gyógyító csend! A síri csend gyógyítja meg a beteget. A kompra fektetik a halálos beteget, a kompot meg behúzzák a széles, csendes víz kellôs közepébe. Teleholdkor, síri csendben tölt el a beteg néhány éjszakát a csillagos ég alatt a ringó kompon. Hajnalban kihúzzák a kompot a szigetecskére, a beteget meg a kunyhóban lévô ágyra fektetik, ott bioenergiával kezelik, éjszaka meg újra be a tükörsima, csendes víz közepébe…

A 81 éves bácsit idôközben még egyszer bevitte a sürgôsségi gyorsszolgálat, mert vért hányt és nagyon megijedtek otthon. Bevitték, ellátták és újra hazavitték. Németh Imre megint felkereste a természetgyógyászt és most már meg is állapodott vele. Csak néhány napot bírna még ki, mert a kezeléshez telehold kell, és addig még három nap van…

Meglehetôsen kínos csend nehezedett a három férfira. Nemigen találták a szavakat.

- Már csak ez a módszer, a mi módszerünk segít - magyarázta csúnya orrhangján a barna csodadoktor. A csend, a teljes csend csodákat mûvel.

- Mi segíteni akarunk - toldotta meg a sasorrú, ôszhajú asszisztens és acélszürke szeme meg sem rebbent. - Mi segíteni akarunk… magán…

Június 15-én, teleholdkor, délután 7 órára a beteg bácsit az Élet Szigetére szállították, Németh meg átadta a kezelés díját, a négymilliót.

Gyönyörû éjszaka volt. A bácsi a kunyhóban mozdulatlanul feküdt, mintha már nem élne. Pedig élt. Tágra nyílt szemmel bámulta a kunyhó tartógerendáit, és nagyritkán halkan felnyögött. A bioenergetikus meg a mindenese óvatosan felemelte az öreget és a kikötött komphoz cipelte. Óvatosan a középen lévô sima deszkára fektették. A természetgyógyász megfordult és görnyedt hátával a kunyhó felé indult. A markáns arcú, erôs testû asszisztens meg a partra erôsített dróthuzalok segítségével a folyó közepe felé vezette a kompot. A folyó közepén megállt a komp. Az asszisztens megigazította a beteg testét, kezeit, lábait, majd az oda készített 20 kilós betontéglát a beteg bokájához kötözte.

Túlvilági, békés síri csend uralkodott. A beteg bácsi a csillagos eget bámulta, melyen a tündöklô hold egyre magasabbra emelkedett. Felvigyázója mellette gubbasztott. Pontban éjfélkor a felvigyázó megmozdult, meghúzott egy kart. A beteg alatt lévô deszkalap lassan megmozdult, a beteg meg a betontömb súlyának hatására zajtalanul a sötét vízbe merült.

Stb.

Ez az esztendô a nyelvek európai éve. Nekem a nyelvekkel rendszerint meggyûlt a bajom. Csak latinul tudok igazán - ragozni (bo, bis, bit, bimus, bitis, bunt). Olyan életközegbe születtem, amelyben az állam nyelve nem az anyanyelvem volt, de az: szomszédaim anyanyelveként csaknem magamnak is második anyanyelvemmé vált. Az iskolában kiderült, hogy van egy harmadik nép és nyelv, amely a többségi (állami) nyelvnél is "magasabbrendû", és azt is kötelezô megtanulnom. Hatodikos koromban sikerült a román, az orosz mellett hat hónapig belekóstolnom a negyedikbe, a németbe is. Az jó lett volna, de ilyesmit gajdoltunk: "Rote Fahne vollen wir tragen, / und in allen Sprachen sagen: / Ein und zwei, drei und vier, / Pioniere heissen wir." (Ha jól írtam.) Egy-kettô, két- kettô, pionírok vagyunk mi, vörös zászlót hordunk mi. (Lezser fordítás.) Oroszból az maradt meg, hogy "Dvádcáty trétye ávgusztá, / szvétlüj gyén szvábódü, / Mrácsnie, tyjázsolüe mináválü gódü..." Aztán következett a francia, és kiderült, hogy a grammatikáját már sosem fogom elsajátítani, de hangosan olvasni csaknem elfogadhatóan tudok. (Nagy Ernô tanár urat átvertem egy Saint-Éxupéry fordítással, A déli futárgép címû kötetbôl, elrontottam a szöveget, és a Tanár úr megdicsért. A kötetrôl vagy tudott, vagy nem; inkább igen, mert roppant emberszeretô lény volt. Soha senkit nem bántott, fölényes intellektusát csodáltuk.)

Angolhoz nem férhettem közel. És most itt állok befürödve. A rádióban és a tévében Lájonel Zsoszpent mondanak a lányok és a fiúk egyfelôl, másfelôl meg (kapaszkodj, olvasóm) Jonél Zsoszpent. Francia ennyire nem volt még angol (amit utál), és román sem (amit elnéz).

Mára a nyelvekbôl engem már csak az érdekel igazán, hogy mit hogyan mondjanak helyesen az illetôk. És hogy magunk is jól ejtsük ki a nevüket, ennyi megillet mindenkit. Ezzel szemben azt tapasztalom, hogy nincs a világnak (na jó, Európának) olyan nyelve - és rádiója, tévéje, újságja, miegymása -, amelyen messzemenôen tiszteletben tartanák a MÁSIK nyelvét, normálisan írnák, viszonylag elfogadhatóan ejtenék a nevét stb.

Egy ideig azt hittem, csak az angolszászok nyelvtudatlanok. Aztán láttam: a "latinok" is. És most már tapasztalhatom: nincs olyan kicsiny, szemtelen nép s nemzet s csoport, amely ne tartana be a másik (az "ellenfél") táborának, azzal is, hogy bután, kifacsartan mondja a nevét, a neveket. Pár égzampl: románok is a magyaroknak, magyarok is a románoknak. Nyehó.

Némi kivételt a németek képeznek. Tôlük kell példát venni. A nyelvek (akármilyen) évében abból csinálni presztízskérdést, hogy tiszteljük egymást. Azzal, hogy kinek-kinek helyesen, pontosan mondjuk ki, írjuk le a nevét. Minek-minek az elnevezését.

Stb.

Tartalmas olvasmány - igényeseknek

A LÁTÓ júliusi számában verset olvashatunk Térey János, Kemény István, Demény Péter, Lackfi János, Karácsonyi Zsolt, Szilágyi Domokos és Kormos István tollából. Regényrészletet, egyperceseket, novellát közöl Láng Zsolt, Körössi P. József, Sebestyén Mihály, Pomogáts Béla, Gagyi József. A szám további szerzôi Boka László, Hajdú-Farkas Zoltán, Kántor Lajos és Végh Tamás. Az alábbiakban Boka János írásából idézünk: "...bár a hetvenes évektôl egyre több erdélyi irodalommal foglalkozó kézikönyv jelent meg, az olvasóközönség csak a hatalmi kánon által képviselt diskurzust és értékrendet ismer(het)te meg és fogad(hat)ta el legitimként, mint tulajdonképpeni erdélyi irodalmat." Karácsonyi Zsolt versének egy részlete is ide kívánkozhat: A kopogtató így szólt: "Csak jöttem, / hogy beeressz és az arcodat lássam, / hogy beengedj gond nélkül, / s ne kérjem alássan. / Aláástam már minden dolgomat, / a maradék munkát a termeszek végzik, / ezért engedj be, holnap jön a költô, / mondják, a szárnya fehér." (A második napon)

Minden jóból jó, ha több is van. A kôrispataki szalmakalap-múzeum emberérôl már szóltam, úgyszintén a mesterségét továbbvivô fiáról is. Harmadiknak a Szôcs Lajosok sorába egy tanítóember sorakozik, elôbbieknek névrokona csupán. De az ô szülôfaluja, Küsmöd igen közel esik Kôrispatakhoz, és a szalmafonás okán is rokonítható a két falu, a két család. A küsmödi Szôcs Lajos Korondon tanítóskodik egészen fiatal kora óta, ott alapított családot, onnan rajzott ki három gyermeke (csak egyikôjük maradt idehaza, Csíkban), a legifjabb Szôcs Lajos mérnökként nemzetközi ösztöndíjjal gyarapítja ismereteit a magyar fôvárosban.

Számos avatási ünnepségen vettem részt. Azt tapasztaltam, hogy a vendéglátók (bármi csekély) ajándékkal kedveskednek a nevezetesebb meghívottaknak. Kôrispatakon is volt ilyen aspektusa a dolognak, a fordítottját azonban kevésbé tapasztalhattam. Másutt. De ott, abban a kis faluban többen is hoztak emléket. A korondi Szôcs Lajos tanító úr például egy Küsmödrôl Korondra férjhez vitt asszony jóvoltából adományozhatott olyan nôi szalmakalapot, amelyet a fonóasszony Kiss Róza saját magának készített, majd a menyének ajándékozott, aztán csaknem új állapotában megmaradt. Énlakáról megmaradt kalapfonó botot (csutakot) is hozott a múzeumnak, ehhez negyven évig a padláson tárolt, kalapfonásra elôkészített szalmát is "mellékelt".

Ennek történetét, egyéb tudnivalókkal egyetemben rövid tanulmányban írta meg, melyet remélhetôleg lapunk évkönyvében adunk majd közre. A tanító Szôcs Lajos összegyûjtötte a kalappal kapcsolatos szólásokat és közmondásokat is, számuk közelít a harminchoz. Íme egy-kettô, mutatóba: Amilyen kalappal köszönnek, olyannal fogadják. Cifra kalap, felteszlek, málékenyér, megeszlek! Elég neki, ha az ura hozzávágja a kalapját... A találós kérdések közül egyet írjunk ide: Mikor lehet a szalmakalapban vizet hordani?

Csütörtöki kimenô

Divat a multikat csepülni. (Ildomos?) Különösen most, hogy a G nyolcak, sikeresnek éppen nem mondható találkozón vannak túl. Viharos jelenetek, dagadó tömegtüntetések, emberáldozatokat követelô, rombolást hozó nemzetközi randalírozás. Akárhogyan is kárpálunk mi, égô lelkiismeretnek tartott értelmiségiek, a közélet ôrei stb. (jelzôkbôl korlátlan készlet raktáron), a multik közöttünk járnak. Melletted élnek - amint a költô mondja. Mi több: belôled - Közhelyfalván ez evidencia.

Közhely az egész világ. Románia is. E közhelyeken reklámok borítanak minden szabad felületet. Óriásplakátok rugdalják retinánkat, boltokban, cégéreken tolonganak, újságokban kapnak perzsaszônyegnyi helyet. Nem söprik szônyeg alá céljukat. Vásárolj, vigyed, fuss vele, örülj, idd-edd, vezesd. A legek birodalma uralkodik majd rajtad.

Jól van ez így. Azelôtt, tudod, az ántiban csak carpati-bucegi-bucuresti-poiana volt minden áru neve, itt-ott valami sovány szovjet, ösztövér endéká (NDK), facér polyák portékák, és ezzel punktum. Ma viszont amcsi, francia, törököcske-dombocska, nímöt, panyol, hollcsi és belcsi. Illetve ott van bejegyezve. De a tôke - mint tudjuk Marx óta - nem rendelkezik hazával. Ám azért rendületlenül. És már van leányvállalata a nagyobb romániai településeken.

Ô, a multi hirdet magyar lapokban is. Szinte kizárólag államnyelven. Ô ugyanis, már olyan multimilliárdos, hogy csöppet sem érdekli a kisebbségi vásárló vagy annak önérzete. A multi, ha hazánkba jô - Bukaresthez idomul. Akarom mondani: Bucuresti- comfort lesz. Pl.: MacDonald’s nem szabad magyarul szóljon. (Marosvásárhelyen a Mûvész mozi mellékletében.) Gépkocsi-forgalmazók csak államnyelven túráztatják hirdetett csudajárgányuk bendixét és tengelyét, a bütyköset. Árt az üzletnek? Romlik nyelvünk által a hitel? Avagy nyelvcsendôrök veszik ôrizetbe a renitens céget? Megfenyegették volna a hétfejû sárkányt? Ki tudja, lehet, hogy ez az üzleti politika veleje, raisonja, amely által a külföldi tôke nacionalistább, mint a román tôke, emez utóbbi ui. alkalmaz magyart és magyarul tudót üzletében, a szolgáltatásokban, nekünk is reklámoz.

Igaz, állítólag létezik egy kereskedelmi törvény (cikkely), mely szerint egyetlen reklám sem jelenhet meg nem románul. Pl. Olvassa a Heti Magyar Kutyaszalont! Ugyanis ezáltal az állami anyanyelvû vevôt (ebet) érné hátrány. A kétnyelvûség sem javallt. (Legfennebb megtûrt a többes ugatás.)

A legnagyobb rend honol köröttünk: a hazátlan multik nemzetieskedése. Akár a szocializmus/fasizmus ôszinte humanizmusa.

Július 16-án megkezdôdött a nyárádszeredai líceum belsô tatarozása. A helyi tanács munkacsoportja a munkát a cserépforgatással kezdte. A múlt héten megkezdôdött a tantermek és a folyosó falainak kijavítása és lefestése. Az iskola vezetése annak idején a Bekecs szövetkezet szakembereit kérte fel a munkálatok elvégzésére. A felmérések nyomán a szakemberek a költségek összegét 60 millió lejben állapították meg. Az iskola vezetése nem kötött szerzôdést. Ezek után jött az iskola segítségére a tanács, amely saját munkacsoportjával végezteti a munkát. A felújítás így tízmillió lejbe kerül.

Most már fellélegezhetnek a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti egyetemre felvételizett diákok. A keddi vizsga eredményeit tegnap délben függesztették ki.

Az általános orvosi karon a legnagyobb bejutási jegy 9,88, míg az utolsó 7,62; a fogorvosi karon 9,88 és 7,59; a gyógyszerészetin 9,71 és 8,45. Az egészségügyi kollégiumba 6,81 és 5,03, a fogászati kollégiumba 7,74 és 5,01, a gyógyszerészeti kollégiumba pedig 7,91 és 5,15 közötti átlaggal jutottak be.

Az egyetem udvarán izgatott szülôk és diákok rohamozták meg az eredménylistákat. A sikeresen felvételizettek örömkönnyeket hullattak, és boldogan mondogatták, hogy most már tervezgethetnek a nyárára, hiszen erre eddig nem értek rá. Vannak, akik többszöri próbálkozás után most vizsgáztak sikeresen. Akik nem érték el a bejutási minimumot 48 órán belül nyújthatják be az óvásaikat az egyetem iktató hivatalában, 200.000 lej ellenében. A végleges eredményeket 3 napon belül függesztik ki.

Azok a felvételizôk, akik az óvasok nyomám sem kerölnek be a választott szakokra, július 25-e és augusztus 31-e között kérvényt nyújthatnak be, amelynek tartalmaznia kell a vizsgán elért átlagjegyet, és ennek függvényében bejuthatnak egyik választott kollégium tandíjmentes vagy tandíjköteles helyére. Az eredmények szeptember 5-re várhatóak.

A 2001/2002-es egyetemi év október elsején kezdôdik, beiratkozni szeptember 26-a körül lehet.

Jegyzet

Öt óra is elmúlt már, amikor délután, az átmelegedett lépcsôházban Annával, egyik lakótársunkkal találkoztam. Ô érkezett, én távoztam. Épp hogy "viszontköszöntünk", máris kérdezte: Nagyon sietsz? Nem lépsz be hozzánk?! El kell hogy meséljek valamit! Szóval, hogy ilyesmit is megérhet még manapság az ember...

Amúgy sem idôztem volna az üzletben, ám ôszintén szólva a kíváncsiság is siettetett. Mire Annáéknál csengettem, a presszó már "kifújta" a "bablevet". - Képzeld el, hogy jártam! - kezdett szinte türelmetlenül mondandójába. Úgy három óra körül az Ady negyedbe mentem az orvosi rendelôbe, ahol apósom családorvosa rendelt délután. Tudod, elég hadilábon áll "tata" az egészségével. Szóval, azokra a gyógyszerekre kellett a recept, amelyeket állandó jelleggel szed. A szíve miatt, mert dagad a lába… Tulajdonképpen három ártámogatott gyógyszerrôl volt szó. Nyilván, hogy meg is szerettem volna vásárolni ôket. A rendelôbôl jövet, ezért sorra vettem a patikákat. Gyógyszertárról gyógyszertárig haladva hol egyik, hol másik hiányzott a gyógyírból. Külön- külön, más-más patikában nem vásárolhattam meg egyiket sem. Így jutottam a fôtérre, a Városházával szembeni Aesculapba. De onnan is receptestôl jöttem el.

Anna szavai hallatán, kávémból kortyolva, hirtelen az jutott eszembe, amit imént a lépcsôházban mondott. Mármint: … hogy ilyesmit is megérhet még manapság az ember... Mi tagadás, az eddig általa mesélteken egyáltalán nem döbbentem meg. Ám mielôtt ezt neki is megmondhattam volna, máris sietve folytatta: - Persze, hogy aggódtam: Mi lesz, ha nem jutunk hozzá mind a háromhoz? Hisz tata, a nagy melegben, épp hogy létezik… Szóval, átnyújtottam a könyvecskét, a receptet, s miközben a gyógyszerésznô átfutotta, mivel nem gyôztem kivárni válaszát, kissé türelmetlenül szóltam: Nehogy azt tessék mondani, mind a háromból van! Különben is, ez már a negyedik vagy az ötödik, hirtelen nem is tudom pontosan a hányadik gyógyszertár, ahol keresem…

- De, mind a háromból van. Csak pénz legyen hozzá - tette hozzá mosolyogva a hölgy…

- Csak az én 150.000 lejembôl azért "fussa"… - jegyeztem meg hirtelen kelt zavaromban , vagyis tessék csak várni egy kicsit - folytattam, miközben táskám belsô kis zsebében kotorásztam, ahol lennie kellett még némi pénzmagnak. Volt is 30.000 lejem… - Mindjárt kiszámítom - válaszolta közben a gyógyszerésznô. Néhány mozdulat mindössze, és máris egymás mellett sorakozott doboz, számítógép, ártámogatott gyógyszerek jegyzéke. A kis gépen kopogni kezdtek a billentyûk. Én szorítottam. Végül elhangzott számomra a lényeg: 191.000 lej valahány bani! - De nekem csak 180.000 van… Nem lehetne-e valamelyikükbôl kevesebbet? - kérdeztem kínomban. A gyógyszerésznô s a kasszásnô összebólintott: Majd megkapjuk a hátralékot holnap reggel! Úgyis délelôttösök vagyunk… Felirom ide az összeget és a számlával együtt a kasszánál marad…

Segítôkészség-e? Emberség-e ? A BETEG iránt érzett tisztelet munkált-e benne, nem tudom. És egyáltalán, hogyan, miért bízott abban, hogy másnap reggel tényleg beviszem az összeget? Te ezt érted?

Értettem… Olykor a tisztelet válhat magatartássá is…

Még mindig zárva az Extra

Lassan fél éve, hogy zárva tart a fôtéri Extra élelmiszerüzlet. A szóban forgó ingatlan a polgármesteri hivatal tulajdonában van, amelynek bérleti szerzôdése volt az Extra Rt.-vel. Ezt a hivatal idén nem volt hajlandó megújítani. A szóbeszédek szerint több érdekelt vevô is van a láthatáron, ami nem is csoda, hiszen ez az egyik legjobb helyen levô központi ingatlan.

Amint Pop Lucian, jelentôs Extra-részvénycsomaggal rendelkezô részvényes elmondta, az 1947-ben megalakult élelmiszerüzlet mindig is ezen a helyen mûködött. Az ingatlant folyamatosan bôvítették, megnövelték a kereskedelmi felületet, korszerûsítettek, s ha most vásárra kerülne sor, élni szeretnének elôvásárlási jogukkal. Illetve, ha az általuk mintegy 50.000 dollárosra becsült eddigi beruházást a hivatal elismerné.

Mivel ebben a tekintetben nem sikerült egyezségre jutniuk, a hivatal nem hosszabbította meg a bérleti szerzôdést. Válaszként az Extra jogi úton megakadályozta az ingatlan eladását vagy bérbeadását másnak. Biztos, ami biztos alapon naprakészen fizetik az ingatlan összes költségét, sôt a korábbi bérleti díjnak megfelelô összeget is, de maga az ingatlan üresen áll.

A felek január óta pereskednek, eredményhirdetésre még nem került sor. A hazai jogi eljárások sajátosságait ismerve, egyhamar nem is ér véget az ügy. A fôtér egyik ingatlana üresen áll. Meddig? Ameddig az ügy hátterében feltehetôen folyó érdekharc el nem ül?

A kormány határozatot fogadott el a természetes ásványvizek kitermelésének és forgalmazásának metodológiai normáiról. A szabályzó a Hivatalos Közlönyben való megjelenést követô 30 napon belül lép hatályba.

A határozat a Románia területén kitermelt és az illetékes hatóság által, a törvények elôírásainak megfelelô ásványvizekre vonatkozik. "Természetes ásványvíznek" a mikrobiológiai szempontból tiszta, víz tartalmú föld alatti forrásból eredô, természetes forrásként feltörô vagy fúrás által kitermelt ásványi kincset nevezik. Ugyanakkor fontos, hogy a természetes ásványvíz összetétele, hômérséklete és egyéb jellegzetességei stabilak legyenek.

Az elôírások a más országban kitermelt, s az ottani illetékes hatóság által természetes ásványvíznek minôsített, Romániába importált ásványvizekre is vonatkoznak. Az import ásványvizek minôségi bizonyítványa maximum öt évre érvényes.

A kormányhatározat elôírásai viszont a gyógyvizekre, vagy a gyógyfürdôkön gyógyításra alkalmazott ásványvizekre nem vonatkoznak.

A munkahelyet keresôknek újabb eszköz áll rendelkezésükre, amelyet a munkaerô-elhelyezési és -átképzési felügyelôség mûködtet. Az Elektronikus Munkaerô-közvetítô Rendszer (SEMM) az egyetlen állami támogatással készült alkalmazás, amelynek célja a munkaerô elhelyezése. Az interneten elérhetô honlap (www.semm.ro) ingyenes.

A munkahelyet keresôk bejelentkezhetnek és adataik bekerülnek a nyilvántartásba, illetve a munkahelyet kínálók is közölhetik szabad munkahelyeiket. Ez utóbbiaknak ráadásul az is segítséget jelent, hogy nem kell számos önéletrajzot végigböngészniük, hiszen a rendszer eleve kiválasztja a meghirdetett munkahelyre alkalmas személyeket.

A munkakeresôk pedig nem kell személyesen ellátogassanak minden céghez, hanem a cégek kiválasztják ôket és elektronikus postán ôk keresik meg a jelentkezôket, akiknek nem kell állandóan készenlétben lenniük. Egyes becslések szerint ugyanis a munkáltatók 80%-a úgy talál alkalmazottat, hogy nem jut el az újsághirdetések leközöltetéséig.

A honlapon található információk mindazonáltal nem ellenôrizhetôek, vagyis mindenki saját felelôsségére írja be a rá vonatkozó információkat. A munkát keresôknek nem kötelességük személyes jellegû információkat közzétenniük, a válaszokat pedig e-mail címre is kérhetik.

Múlt heti ülésén fogadta el a kormány az új magasabb értékû büntetéseket. Így a normáknak megfelelô de igazoló okirat nélkül forgalmazott termékekért 20-100 millió lejes büntetés róható ki. Ugyanekkora a büntetés mértéke, ha bármilyen formában akadályozzák az ellenôrzô szervek munkáját vagy - amennyiben ez nem minôsül büntetôtörvénykönyvi kihágásnak - ha a fogyasztók épségét vagy érdekeit megsértik. 15-75 millió lejig terjedô öszeget kell kifizetniük azoknak, akik elmulasztják bejelenteni, ha tudomásuk van a fogyasztók épségét vagy érdekeit veszélyeztetô termék forgalmáról.

Termékeken kötelezôen feltüntetendô azonosítók hiányáért 6-30 millió lej róható ki.

A módosítások bevezetésére azért volt szükség - olvasható az indoklásban - mert növekedett a kihágások száma és nemegyszer ismétlôdô jellegûek voltak. A törvényalkotók arra a következtetésre jutottak, hogy az alacsony büntetések miatt növekedett meg a kihágások száma.

A német Siemens AG szerdán közölte, hogy a júniussal zárult harmadik pénzügyi negyedévében a nettó profitja - az Infineonnal és egyszeri tételekkel együtt számolva - 1,608 milliárd euró volt. A nettó profit tartalmazza egy Infineon- részvényátadás 3,459 milliárd eurós adózás elôtti hasznát is. A részvényeket a Siemens nyugdíjalapjának utalták át.

Enélkül a Siemens csoport a harmadik negyedévben 489 millió euró veszteséget szenvedett el. A társaság közölte, hogy a gazdasági körülmények továbbra is gyengék, és várakozásai szerint az idei pénzügyi évben nettó profitja nem éri el a tavalyi szintet.

A társaságcsoport értékesítése - a Siemens többségi tulajdonában levô Infineon félvezetôgyártóval együtt - 19 százalékkal 21,36 milliárd euróra növekedett a harmadik negyedévben. Az Infineon nélkül 23 százalékkal 20,26 milliárd euróra nôtt.

Az elsô kilenc hónapban a nettó haszon - az Infineon és az egyszeri tételek nélkül - 652 millió euró volt, az egy évvel korábbi kilenc hónap 1,413 milliárd eurós eredménye helyett. A péntforgalmi többlet 26 százalékkal 1,459 milliárd euróra esett.

A Román Kereskedelmi Bank felkészülve a 2002-ben bevezetendô valutaátváltásra új, 12 és 18 hónapos valutabetéti lehetôséggel áll ügyfelei rendelkezésére. Az euróban és az uniós országok beváltandó pénznemeiben megnyitott betétek kamatait esetenként havonta vagy a határidô lejárta után adják ki. Amennyiben a szóban forgó számlán levô összeget nem határidô elôtt igényli vissza a tulajdonos, nem kell a 0,5%-os (min. 1 USD) kezelési költséget kifizetnie.

Határidôs betétei esetében immár harmadjára csökenti kamatait a Román Kereskedelmi Bank. A 18 hónapos betéteknél az évi kamat értéke már 36%. A kamatcsökkentésre az inflációs ráta csökkenése és a pénzügyi, valamint bankközi piaci folyamatok alakulása miatt került sor.

2001. július 18-ától nyílt meg újra az Eurom Bank. Egyelôre a bank a régi, "Banca Dacia Felix" elnevezést használja és csak késôbb vezeti be az új, Eurom Bank nevet. A pénzintézet ebben az elsô periódusban fizetési és elszámolási tevékenységet folytat, ugyanakkor betéteket nyit magán- és jogi személyeknek, valutát vált, illetve hiteleket ad.

A Banca Româneasca és a Német Román Alap közös programjának keretében 100.000 német márkát illetve ennek megfelelô eurót pályázhatnak meg kis- és közepes vállalkozók. A hitelek forgótôkére, és eszközbeszerzésre szólhatnak kétéves futamidôvel. A pályázás feltétele, hogy az állandó alkalmazottak száma ne haladja meg