|
LIII. évfolyam 169. (14829) sz. |
2001. július 23., hétfõ |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro
Díjszabás szavanként:
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Adrian Nastase miniszterelnök szombaton megerôsítette, hogy a jövô hét végén találkozni szeretne Orbán Viktor magyar kormányfôvel.
A román miniszterelnök a moldvai Iasi-ban tett látogatása alkalmából tartott sajtóértekezletén kijelentette, hogy bár a magyar státustörvény kérdésében Románia álláspontja nagyon világos, fontos a két ország közötti párbeszéd folytatása.
Adrian Nastase egy nappal korábban, a román és a magyar miniszterelnök munkatalálkozójának hivatalos bejelentése kapcsán leszögezte, hogy a státustörvény kérdésében nem változott a román álláspont, Romániának megalapozott érvei vannak ebben a kérdésben arra, hogy ne értsen egyet Magyarországgal.
Hozzátette, hogy ha ebben a kérdésben nem születik egyetértés a jövô év elejéig, a román kormány törvényi eszközökkel fogja megakadályozni a magyar jogszabály alkalmazását Románia területén.
Kitért a jövô szombatra tervezett román-magyar miniszterelnöki találkozóra Mircea Geoana külügyminiszter is, aki szombaton az EBESZ soros elnökének minôségében is fogadta a délkelet-európai országok Bukarestben akkreditált nagyköveteit.
A bukaresti diplomataklubban tartott találkozón hangsúlyozta, hogy a két kormányfô munkamegbeszélése jó lehetôséget ad arra, hogy Adrian Nastase kifejtse Románia véleményét a státustörvényrôl.
Emlékeztetett arra, hogy július 13-án Martonyi János magyar külügyminiszternek is kifejtette, hogy a státustörvény továbbra is nyugtalanítja Romániát. Meggyôzôdését fejezte ki, hogy ezt a kérdést széles értelemben megvitatja a két miniszterelnök.
– Magyarországgal fenntartott kapcsolataink széles körûek, sokoldalúak és számos pontban közös az érdekünk, amit fejleszteni kívánunk – tette hozzá.
Végezetül elmondta, hogy Adrian Nastase azt szeretné, ha ez a tervezett találkozó nemcsak az elsô román-magyar miniszterelnöki találkozás lenne azt követôen, hogy tavaly decemberben hivatalba lépett az új román kormány, hanem "barátok közötti nyílt párbeszéd is", amelynek során a két országot foglalkoztató kérdéseket rendkívül nyíltan vitatják meg, mivel Magyarország az az ország, amellyel Románia minél tartósabb kapcsolatokat szeretne ápolni.
Az átkosban víz alá süllyesztett Bözödújfaluból kimentett világháborús hôsöknek és a falupusztítás tragédiájának mementót állító felújított emlékmûvektôl jó néhány lépésre át is léptük a megyehatárt, egészen közel van Udvarhelyszék mesés fekvésû határ széli települése: Kôrispatak. Szombat délelôtt nagy volt a forgalom, de többnyire csak egyirányú, Kôrispatak felé menet. A Küsmöd völgye hallgatott, talán rég nem látott ekkora jövést-menést a Bözödújfalu és Kôrispatak között húzódó Szépasszonyok útján. Ide kötôdnek ugyanis a szépasszony-hiedelmek és rejtett kincsekrôl szóló legendák.
Annak, hogy Kôrispatakon létrehozták és szombaton fel is avatták az ország elsô szalmakalap- múzeumát, elôzménye van, közel 15o éves múltra tekint vissza népi kis mesterségek terén a szalmakalap-készítés, vagy "kötés", miként a vidéken mondják. 1879-ben a faluban legalább százan fonták a kalapot, de ma sincs Kôrispatakon olyan család, aki ne ismerné a szalmafonás technikáját. Az csak természetes és ünneppel járt, hogy e hétvégi napon az idôsebb – nagyrészt elözvegyült – asszonyok kivitték az utcára a mesterséget, amúgy semmi titok, tudják jól, hogy ellopni a "szakmát" ma már igen nehéz. De a cél egyértelmû volt: lássa ország-világ, miféle hagyomány él még a 7oo lelket számláló Kôrispatakon. Ezen túl a hétköznapok jelentenek vajmi megélhetést, a havasi jellegû településen az állattenyésztés és földmûvelés "sovány eresztése" mellet elkel a jövedelempótló – ha jó búza nem is, – szalmatermék. A szalmából készülô portékának nagy kelendôsége van.
Szôcs Lajos családja három nemzedékig visszamenôleg kalap-készítéssel foglalkozott, s hogy felvetette, legalább öt éve már annak: nagy kár lenne parlagon hagyni Kôrispatak és környékének szalmafonó emlékeit. Csak néhány millió kellett ahhoz... A Szôcs család mélyen a zsebébe nyúlt, pár száz millióért parasztházat vásárolt, a Gergely utcában mégpedig, javíttatott, és székely kaput állíttatott, mert évek során felgyûlt az ország különbözô tájairól beszerzett anyag: egy múzeumra való szalmakalap. Szakmai tanácsot a Szôcs családnak a Hargita megyei kulturális központ adott. A múzeum egyik szobájában az országban készült összes szalmakalap-típus megtalálható (nincsenek egy bizonyos nemzetiséghez kötve), a másik szobában szalmából készített dísztárgyakat állítottak ki, míg a harmadik szobában nyomon lehet követni a szalmakalap készítésének folyamatát, hagyományos eszközeit. Van ott prés- és speciális varrógép, más furfangos szerszám.
Lévén, hogy a sajtóban híre ment az eseménynek és röpítette az internet, egymást taposták a környékbeli megyék lapjait, az országos írott és audio-vizuális sajtót képviselô riporterek, Magyarországról, Angliából és Európa más fertályáról jöttek turisták, etnográfus szakemberek, de sûrûn emelgették vadonatúj kalapjúkat a politikusok is. Ott volt Verestóy Attila szenátor, Antal István és Asztalos Ferenc képviselôk, Hargita megye kulturális és önkormányzati képviselete.
Tiboldi Elek, Etéd község polgármestere, és Sárpádki Ágnes, megyei mûvelôdési szakreferens köszöntötte a vendégeket. Verestóy szenátor:
"...A szép szavakon túl egy valós világ valós pillanatait éljük meg. Ez az a világ, amit nem tettek tönkre a világháborúk és az átrajzolt határok, itt van még minden, ami a miénk, itt maradt a termelô és teremtô székely kéz..." Ferencz Angéla néprajzkutató a múzeum jelentôségét méltatta, kiemelve a kôrispataki gazdaköri szalmakalap, a jobbágytelki menyasszonykalap, a széki és az avasi kalapok tájrajzi jellegét. Elmondta, hogy a barna szalagos kalapot a magyarok, míg a fekete szalagos kalapot a románok kedvelik. A bal oldali díszítést a magyarok, míg a jobb oldalit a románok viselik. De ha találkozik a román és a magyar atyafi, és ha találkozik a tisztelet, a kalapot akár meg is lehet fordítani, mondják a helybéliek.
A múzeum megvalósításának történetét Szôcs Lajos mesélte el. Bejelentette ugyanakkor, hogy megalakult a kalapkötô ifjak tábora, ezt mûködteti a szalmakalap-fonó hagyományôrzô egyesület. Már háló nem kell nekünk – idézzük Szôcs Lajost – de kell olyan valaki, aki megzavarná a halakat, ússzanak csak felfelé a Küsmöd patakán. Szép a jelképes szó, de van realitás is. A házigazda úgy véli, a faluturizmus kifejlesztésére megtették az elsô, jelentôs lépéseket, tán csak megmozdul az élet Kôrispatakon is. Ahogy szétnéztünk a piacon, igaza lehet, legalábbis van remény.
A Magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának üdvözletét Tóth Mária közmûvelôdési szaktanácsos, és a Hargita megyei kulturális központot képviselô Balogh László tolmácsolta, felszólalt Sülye Klára Törökszentmiklós mûvelôdési központjának vezetôje, aki a magyarországi Szalmafonók Baráti Körének ötventagú csoportját vezette el Kôrispatakra. De eljött Nógrád megye Kazár községének palóc képviselete is. A múzeumra a helyi református és unitárius lelkészek adták áldásukat. Felavatását követôen a kôrispataki ifjak jártak néptáncot, Györffy Sándor, a Duna Televízió Gazdakör mûsorának népszerû szerkesztôje mókázott.
Szó volt arról, hogy Kôrispatakon a szalmakalap dolgában rekordot döntenek: hatméteres átmérôje lesz ama "bizonyos fejfedônek." A rekordkalap "sorsáról" érdeklôdve, a Népújságnak Szôcs Lajos elmondta: – Jól látták, a múzeum udvarán látható egy ötméters átmérôjû kalap, ahol ügyintézéseket lehet végezni kalap alatt ugyan, de csak törvényesen. Bejelentést kaptunk, hogy több országból érkeznek megbízott személyek, akik dokumentálhatóan követik a kalap készítését. Ha meglesz végre a szóban forgó hatméteres karimájú kalap, akkor bizonyára a Rekordok Könyvébe kerülünk.
Hogy ki fogja viselni azt a bizonyos kalapot, hiába próbálnám faggatni a legendát, vagy jó néhány szépasszonyt. Megsúgja nekem egy mindenttudó kalapkötô öregasszony:
– Azt a kalapot az Úristen fogja viselni, akkor még több gondot fordít talán reánk. Gondolom, majd
egészen ide veti tekintetét, ha csak a havas nem takarja el. Mit mondhattunk volna: úgy legyen!
És Kôrispataknak tisztelettel emeltünk kalapot. De szalmából készült kalapot.
A rossz idôjárás miatt az idén rendhagyó módon a marosvásárhelyi csendôrbrigád és a tûzoltók újoncai a csendôrlaktanya éttermében, a megszokottnál rövidebb ünnepség keretében tették le a katonai esküt. Egy rövid vallási ceremónia után a 178 csendôr és 30 tûzoltó elmondta az eskü szavait, majd az egybegyûltekhez, a megye fontosabb intézményeinek vezetôihez, veteránokhoz, a katonák szüleihez szólt Dorobantu Constantin dandártábornok a Maros megyei csendôrbrigád parancsnoka. A magasrangú tiszt többek között a két fegyvernem történelmérôl, az eskütétel kötelezettségeirôl, valamint az újoncokra háruló feladatokról beszélt. Elmondta, hogy mind a csendôrök, mind a tûzoltók különös emberek, mert elsôsorban az állampolgárok szolgálatában állnak, vigyáznak a közbiztonságra, életeket, anyagi javakat védnek, mentenek meg, s ha kell, valamilyen katasztrófa esetén ôk lesznek az elsôk, akiket élesben bevetnek. Ezért egyenes jellemû, kitartó, a feladatuknak minden esetben eleget tevô emberekre van szükség. E két fegyvernembeli szolgálat sok mindenre megtaníthatja a fiatalokat, életre szóló leckével távozhatnak majd a laktanyákból – mondta a tábornok. Az ünnepi beszédet követôen a kiskatonák találkozhattak szüleikkel, szeretteikkel, akikkel együtt tölthették a délutánt.
A szombati zuhogó esô ellenére a marosvásárhelyi várban megtartott II.Millenniumi Sokadalom programját, kevés változással megtartották. A kézmûves mûhelyek is a mészárosok bástyájába költöztek. S míg a színpadon a megyénkbôl érkezett több község hagyományôrzô együttesei mutatták be táncaikat, énekeiket, addig itt szorgos gyerekkezek próbálták megtanulni, hogyan készül a szalmafonat, miként agyagoltak kézzel elôdeink, de készült itt nemeztáska és rongybaba is.
– Bár az idôjárás miatt kevesen jöttek el erre a rendezvényre a várba, azért örömmel tapasztaltuk, hogy a népmûvészetet kedvelôk jelen voltak az elôadásokon. Feléleszteni, támogatni szeretnénk a népi hagyományokat falvakban, ízelítôként pedig e kultúrát "becsaljuk" a városba is. Azáltal, hogy azoknak a falusi fiataloknak és nem csak, akik idôt áldoznak arra, hogy megtanulják elôdeik táncát, énekeit, lehetôséget biztosítunk a megmérettetésre, ôket is ösztönözzük e munkában. Azt is elmondhatjuk, hogy Marosvásárhelyen, de más erdélyi magyar városokban különbözô körökben és óvodákban is egyre inkább kezdenek foglalkozni azokkal a hagyományos mesterségekkel, amelyekbôl mi ízelítôt nyújtottunk a mészárosok bástyájában, ami szintén azt jelzi, hogy a népmûvészeti mozgalom teret hódít. Ma már tánctáborok, a Millenniumi Sokadalomhoz hasonló rendezvények sorozata létezik, így nem csak a hazaiak, de a külföldiek is van, ahol felfedezzék, elmélyülhetnek az erdélyi népi kultúrában. Ha hagyományt teremtünk e téren, akkor e "sokadalmak" talán ösztönzôi lehetnek a faluturizmusnak, a vidékfejlesztésnek, a gazdasági fellendülésnek, amire oly nagy szükség van e tájakon – vélték a szervezôk.
Genova utcáin szombat délután még folytak a zavargások, amikor a világ hét legfejlettebb ipari hatalma és Oroszország (G8) vezetôi befejezték hivatalos tanácskozásukat a világot sújtó szegénység és a környezetvédelem témájáról, valamint a közel-keleti és a macedóniai helyzetrôl, majd a közös vacsoráig tartó idôt a kétoldalú megbeszéléseknek szentelték.
A csúcs második napján is voltak összetûzések a globalizációellenes csoportok és a rendfenntartó erôk között. Délután csaknem 200 000 embert megmozgató felvonulás kezdôdött.
Rendôrségi akció a tüntetôk fôhadiszállása ellen
Helikopterrôl összehangolt akció keretében több száz olasz rendôr rohanta meg azt a két iskolát, amelyekben a genovai G8-csúcs ellen tiltakozó csoportok központja volt – így számolt be a szombat hajnali rendôri fellépésrôl a BBC rádió riportere, aki a helyszínen élte végig a vértôl sem mentes rajtaütést.
A tudósítás szerint abban az iskolában, amelyben a brit újságíró is tartózkodott, a G8-ellenes aktivisták az Internetre tettek fel anyagokat. A rendôrök mintegy száz embert tereltek ki a folyosókra, a helyiségekben fegyverek után kutattak, a riporter értesülése szerint azonban semmit sem találtak.
A rendôrök ebbôl az iskolából azután távoztak, hogy a helyszínen megjelent egy olasz parlamenti képviselô, és felszólította ôket az akció befejezésére.
Rosszabbul jártak azok, akik az utca szemközti oldalán lévô másik iskolában tartózkodtak. Itt az aktivisták az erôszakmentes tiltakozás módszereire oktatták a tüntetések részvevôit, s elkövették azt a hibát, hogy bizonyos ellenállást tanúsítottak a kiérkezô rendôrökkel szemben.
A reakció "heves és drámai" volt: a bentlévôket a rendôrök falhoz állították, és módszeresen ütlegelni kezdték. A BBC-beszámoló szerint a folyosó padlóját "egyenletes eloszlásban" vértócsák borították az akció után, s mintegy 20 embert kórházba kellett szállítani.
Az elôzô napi incidensekben meghalt fiatalember ügyében a genovai hatóságok megkezdték a halálos lövést leadó csendôr elleni vádeljárást emberölés miatt. A G8 összejövetele ellen más országokban is szerveztek tiltakozó megmozdulásokat, így Németországban, Görögországban, Svájcban, Kanadában és Spanyolországban.
Ami a csúcs érdemi munkáját illeti, számos téma került terítékre. A szegénység elleni küzdelmet illetôen George Bush amerikai elnök partnerei elé terjesztette saját receptjét. Javaslata értelmében a nemzetközi közösségnek segítséget kellene nyújtania Afrika számára a béke és a konfliktusok rendezése érdekében. Az Egyesült Államok partnerei felhívták a figyelmet arra, hogy a segítségnyújtás nem korlátozódhat az adósságok elengedésére, hanem annak ki kell terjednie a beruházásokra, az oktatásra, az egészségügyre is. Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök, a találkozó házigazdája a maga részérôl bemutatta vendégeinek a "Dot Force" nevet viselô tervet. Ezt a modellt is a fejlôdô országok számára dolgozták ki, hogy javíthassák államapparátusuk megszervezését, befogadhassák az új technológiai vívmányokat, egyúttal biztosítva az emberi jogok tiszteletben tartását.
A nyolcak Genovában fenntartották eltérô álláspontjaikat a légkört károsító gázok kibocsátását korlátozó kiotói jegyzôkönyvvel kapcsolatban. Abban egyetértettek ugyan, hogy a közös cél továbbra is az említett, üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátásának világszintû csökkentése, a Föld légkörének védelme, de a nézeteltérések továbbra is a "hogyan" kérdésében vannak. Berlusconi felajánlotta, hogy ebben a témában közvetítôként segítene az Egyesült Államok és Európa között az álláspontok közelítése érdekében.
A közel-keleti válság ügyében a résztvevôk azonnali közbelépést láttak szükségesnek, mégpedig olyan pártatlan ellenôrzési mechanizmus beiktatása révén, amelyet az egymással szemben álló felek mindegyike elfogadna. Mindannyian úgy vélték, hogy az említett ellenôrzési mechanizmus a Mitchell-terv megvalósítását szolgálná.
A nyolcak támogatásukról biztosították a Macedóniában tevékenykedô európai és amerikai megfigyelôk munkáját, bátorítva a békéltetés irányába ható erôfeszítéseiket.
A nyolcak vezetôi délutáni együttes ülésük befejeztével a genovai Hercegi Palotából átmentek a kikötôben állomásozó, szálláshelyükként szolgáló tengerjáró luxushajóra, a European Visionra, ahol megkezdték kétoldalú megbeszéléseik sorozatát.
Az államfôk és miniszterelnökök munkatársai eközben nagyban dolgoznak a záróközleményen, amelyet vasárnap, a délelôtti "családi fotó" után tesznek közzé. A G8 idei genovai csúcstalálkozójának programja közös, illetve tagországokra lebontott sajtóértekezletekkel ér majd véget.
A vasárnap kiadott záróközleményben kifejezték szándékukat: a globalizáció folyamatába bevonják a legszegényebb országokat is, és együttesen munkálkodnak a Föld légkörének megóvásán.
A G8 folytatni kívánja a csúcsértekezletek sorozatát, noha a genovai incidensek miatt fontolóra veszik, milyen formában rendezzék a jövôben ezeket a fórumokat. "Újító megoldások" keresésére tesznek ígéretet, hogy széleskörû partneri viszonyt építsenek ki mind a civil társadalommal, mind a magánszektorral. Határozottan leszögezik: egy "erôszakos kisebbség" nem akadályozhatja meg, hogy a nagyhatalmak demokratikusan megválasztott vezetôi ôszinte és nyílt vitát folytatssanak a társadalmaik elôtt álló nagy kihívásokról – olvasható a közleményben. Bejelentették: a G8 következô csúcstalálkozójára 2002. június 26. és 28. között kerül sor Kanadában.
A nagyhatalmak a szegénység leküzdésének és a fenntartható fejlôdés szavatolásának a legfôbb eszközét abban látják, hogy a legszegényebb országokat is bevonják a globalizáció folyamatába.
Ami az adósságok csökkentését illeti, a "nagyok" készek tovább haladni ezen az úton, hiszen a szegénység visszaszorításának szerintük ez az egyik rendkívül hatékony eszköze. Hozzáfûzik azonban: az adósság-elengedés pusztán egy a sok intézkedés közül, amelyek révén ösztönözni lehet a szegény országok gazdasági növekedését. A nyolcak elégedetten nyugtázták: 23 ország már rendelkezik minden szükséges feltétellel ahhoz, hogy 74 milliárd, dollár adósságot 53 milliárd dollárral lehessen csökkenteni.
Konkrét fejlesztési tervek is születtek a genovai fórumon, így Afrika megsegítéséért külön programot fogadtak el a "nagyok". Ez nem csupán gazdasági segélyeket, hanem komoly infrastrukturális és oktatási fejlesztéseket is magában foglal.
A nyolcak foglalkoztak a világban zajló néhány konfliktussal is. Az Egyesült Államok végül is elfogadta partnerei indítványát, hogy kérjék fel a palesztinokat és az izraelieket: járuljanak hozzá külföldi megfigyelôk bekapcsolódásához a rendezési folyamatba.
A cseh politikának annak idején nagy szerepe volt abban, hogy "a magyarokat Trianonban sérelem érte, és hogy a magyarok milliói megtûrt kisebbségek lettek a szomszédos országokban" – írta pénteki számában a legolvasottabb prágai napilap, a liberális Mladá Fronta Dnes.
– A cseheknek ezért megértéssel kellene lenniük aziránt, hogy az anyaország segíteni akar a határon túli magyaroknak – mutat rá Bohumil Dolezal neves cseh publicista A magyarok és a trianoni sérelem címû cikkében, amelyben a státustörvény létjogosultságával foglalkozik. Úgy véli, hogy ennek a törvénynek az értékelésekor a trianoni szerzôdéshez kell visszamenni, amely feldarabolta a Magyar Királyságot. Dolezal szerint a Magyar Királyság "széthullása nemzeti egységekre történelmi szükségszerûség volt. Ugyanakkor – bár gyakorlatilag lehetetlen volt igazságos határokat meghúzni – tény, hogy különösebb megerôltetés nélkül sokkal igazságosabb határokat lehetett volna kijelölni". Megjegyzi, hogy a trianoni szerzôdést "gyakorlatilag rákényszerítették a magyarokra", s a szerzôdés következtében a "ma-gyarok milliói megtûrt kisebbségek lettek" a szomszédos országokban. Ez az állapot lényegében a mai napig fennmaradt. "A magyarok számára Trianon olyan traumát jelent, mint a csehek számára München" – írja a szerzô, arra utalva, hogy a második világháború elôestéjén a Nyugat szabad kezet adott Hitlernek a Csehszlovák Köztársaság sorsának meghatározására.
Kifejti, hogy a határok megváltoztatásáról ma már szó sem lehet. Egyrészt azért, mert megváltoztak az etnikai viszonyok, másrészt azért, mert ez bizonytalanná tenné a régiót. Ezt – írja Dolezal – fenntartások nélkül a magyar kormány, s gyakorlatilag minden mértékadó magyar párt is elismeri. Ugyanakkor az alkotmány kötelezi a magyar államot a határon túli magyarokkal való törôdésre. Másrészt Magyarországnak azzal a veszéllyel is szembe kell néznie, hogy európai uniós csatlakozása után a schengeni határok következtében a keleten élô magyarok el lesznek szakítva az anyaországtól. Ezek azok az okok, amelyek miatt a magyar kormány a parlament elé terjesztette a státustörvényt.
A státustörvény legfôbb pontjainak részletes ismertetése után a cikkíró leszögezi: a törvény célja és értelme az, hogy javítson a szomszédos országokban élô magyarok helyzetén, és megakadályozza, hogy azok az egyetlen megoldást a Magyarországra való tömeges áttelepülésben lássák. Megjegyzi, hogy a magyar parlamentben "csak a kis liberális SZDSZ" szavazott a törvény ellen.
Romániában a törvény nagyon negatív reakciókat váltott ki, míg Szlovákia reagálása valamivel mérsékeltebb volt. A többi szomszédos ország viszonylagos megértéssel fogadta a törvényt, s az EU is kijelentette, hogy a magyar törvény nincs ellentétben a csatlakozási szerzôdéssel. Az EU csupán azt várja el Magyarországtól, hogy a vitás kérdésekrôl tárgyaljon a szomszédokkal.
"A szomszédos országokban élô magyarok problémája nagyon hasonlít a balkáani problémákhoz. Alapját a trianoni sérelem képezi. A cseh politikának ez utóbbiban nagy szerepe volt. Ezért ez a mi ügyünk is" – zárja írását Dolezal.
(MTI) Vasárnap hajnalban nyolcnapos együttrepülés után levált az Atlantis amerikai ûrsikló a nemzetközi ûrállomásról.
Az ûrsikló az Atlanti-óceán északi része fölött kapcsolódott le az ûrállomástól. Az Atlantis magával vitt egy öt és fél méter hosszú, hat és fél tonnás, 164 millió dolláros költséggel készült zsilipkamrát, amely az asztronauták ûrsétáit segíti, s a nemzetközi ûrállomás (ISS) robotkarja segítségével emeltek a helyére.
Az Atlantist július 12-én indították útnak és július 14-én kapcsolódott össze az ûrállomással. A harmadik és egyben utolsó ûrsétájukat szombaton tették az ûrhajósok.
Az Atlantis mostani útja nem volt mentes az izgalmaktól. A múlt hét elején megszólaltak a riasztók, mert hûtôfolyadék-szivárgást észleltek az ûrállomás és a frissen felszerelt zsilipkamra között. A szombati ûrséta közel félórát késett, akkor a zsilipkamra nem mûködött megfelelôen.
Az ûrállomás orosz parancsnoka búcsúzáskor egy-egy ezüstmedált tûzött az öt ûrhajós ruhájára, köszönetként az élelmiszerekért és a tisztasági kellékekért.
Az ûrsikló várhatóan kedden a hajnali órákban tér vissza a Földre.
Soha ilyen vihart még nem kavart fel egyetlenegy román válogatott edzô, még Jenei Imre sem, mint Bölöni László. Szövetségi kapitánnyá való kinevezésének körülményeirôl, a véletlenül megtalált és nyilvánosságra hozott magyar nyelven írott jegyzetfüzetéig, a túlmediatizált, politikai kicsengésû román-magyar találkozóig és átigazolásának híréig ilyen aprólékosan nem foglalkoztak még senkivel. Laci jött, dolgozott, gyôzött, s elhúzott. S mint mindig, döntését nagyon diplomatikusan indokolta: közelebb kerül a családjához, többet kereshet stb. A valós okát távozásának, amelyet mi is csak találgathatunk, nem fedte fel. Pedig nem kell szakértônek lenni, ahhoz, hogy belássuk, neki volt igaza. Bölöni Laci a Dumitru Dragomir és a Gigi Becali fajtájú sportmaffiózóknak valójában nem is kellett. Ô nem az ilyen "üzletemberek" közé való. Nem engedte, hogy dolgába beleszóljanak, ô válogatta ki a csapatot, készítette fel a Franciaországban tanult módszerekkel. Nem hagyta, hogy véleményét elferdítsék (bár kevés botlásán csemegézett eleget az erre éhes, vagy kiképzett sajtó), kitartott elvei mellett, de az ilyen sporthiénákkal szemben nem lehet és érdemes szembeszállni. Ô jól járt, hogy ki veszített, ezt nem nehéz kitalálni. Az érdekharcoknak alávetett romániai labdarúgás. Bölöni Laci bebizonyította, az aranycsapatot lehet pótolni, csak idô, türelem és fôleg szakértelem kell hozzá, no meg megfelelô hozzáállás, amit ô nem egyszer hangsúlyozott. Ez itt, nálunk nem kellett. Most csend van, nyári szünidô, csak a dollármilliók forognak Becaliék háza táján az idénynyitás elôtt. S van híres válogatott edzô: Gheorghe Hagi. Aki, amikor Bölöni átvette a csapatot, nem akart többet játszani. Számára túl megalázó lett volna egykori csapattársa vezényszavára rúgni a bôrt. Most helyette ô lett a király. Becali barátja. Játékosként méltó elismerést nyert, edzôként még a nagy próba elôtt áll. Bölöni Laci félig kikaparta neki a gesztenyét. A Kárpátok Maradonája megsüti... vagy megégeti magát.
A parázs izzik a mélyben!
Augusztus 30-án lépnek Tibet területére a Magyar Millenniumi Mount Everest-expedíció tagjai, majd októberben megpróbálják meghódítani a föld legmagasabb pontját, a helyiek nyelvén Csomolungmának nevezett 8848 m magas hegycsúcsot.
A csapat - Mesterházi Ernô, Nagy Sándor, Mécs László, Erôss Zsolt, Bradács Ágnes, a marosvásárhelyi Markos Huba, Kertész Zoltán, Nedeczky Júlia, Szendrô Szabolcs, Keresztesi Koppány, Borszéki Ferenc, Földes András és Meskó Zsolt - július 31-én indul el Budapestrôl, és Indiában akklimatizációs túrával készül a nagy feladatra. Nagy Sándor, Erôss Zsolt és Szendrô Szabolcs egy korábbi, sikertelen Himalája-expedíció tagjai voltak, amelyben dr. Szekeres Gerô is részt vett.
A Mount Everest-expedíció - amely oxigénpalackok és nepáli magashegyi teherhordók, azaz serpák segítsége nélkül próbál majd feljutni a világ tetejére - várhatóan október 5. és 18. között kísérli meg a csúcs támadását és november 7-én érkezik vissza Magyarországra.
A marosvásárhelyi Vointa evezôs csapatát átvette a megyei szövetkezetek szövetsége, az ATCOM. Ennek a támogatásnak köszönhetôen a csapat július másodikától 23-áig a marosvásárhelyi víkendtelepen részt vett egy edzôtáborban, ahol a július 26 - 28. között Pitesti-en sorra kerülô országos bajnokságra készültek. A döntôn 6 sportolóval vesznek részt: Komentzi Levente, Tóth Krisztián, Stoica Cristina és Eva, valamint a 14 éves Ercsei Lehel, aki Dorel Dima edzô szerint a marosvásárhelyi evezôsport reményt keltô utánpótlása. Az elôkészületekbôl ítélve remélik, hogy legalább három éremmel térnek majd vissza az országos bajnokságról.
Július 25-én érkeznek Marosvásárhely fôterére a Románia kerékpár körverse- nyének bringázói, miután megtették a Gyergyószent-miklós - Marosvásárhely közötti 140 km-es szakaszt. A versenyzôket 16 órakor díjazzak, majd innen indulnak tovább Kolozsvár irányába. A kincses városban még kijelöltek számukra egy 40 km-es szakaszt, ahol elnyerhetik a Napoca-kupát. Ezt követôen a versenyzôk Szebenig, majd a következô szakaszokon a Transz-fogarason keresztül Curtea de Argesig, innen pedig Gaesti érintésével Bukarestig bicikliznek.
A marosvásárhelyi ASA, megyénk reprezentatív csapata 34 gólt rúgott a B-osztály 34. fordulójában, ezekbôl 29-et hazai pályán, ötöt pedig idegenben sikerült elérnie, miközben a mérkôzésein összesen 83 gól esett (34 Marosvásárhelyen, 49 más pályákon). A legtöbb gólt a katonacsapatnak Ciprian Prodan szerezte, szám szerint kilencet, ôt Gábor Tibor követi 8 góllal, míg Romulus Miclea hét alkalommal volt eredményes, Emanuel Vlasiu pedig háromszor. Két gólt szerzett Florin Pogacean és Alecu Dumitrascu, míg egy-egy alkalommal volt eredményes Marcel Rosca és Stoica Vilmos. Az ASA-nak ezenfelül a vajdahunyadi Rus is szerzett egy gólt, amikor saját kapujába küldte a labdát. Az öngólok terén az ASA sem maradt adós, Cornel Kovács az UTA számára vétett hasonlót.
A 34. fordulóban lejátszott 30 mérkôzésen (két csapat visszalépett) a kispadon két edzô ült, a bajnokságot George Ciorceri kezdte el és Fodor János fejezte be. Az edzôk összesen 26 játékost küldtek pályára, a következôket: 27-27 mérkôzést játszott: Zsigmond Dénes, Török Csaba, Gábor Tibor, Ciprian Prodan; 26-26-ot: Ovidiu Porav, Stoica Vilmos, Romulus Miclea; 25 mérkôzést: Adrian Mihu; 19-19 találkozót: Cornel Kovács és Virgil Lup; 18-18-at: Ovidiu Petelean és Emanuel Vlasiu; 16- ot: Cristian Chebutiu, 15-öt Farkas Lóránt; 14- 14 találkozót: Alecu Dumitrascu, Marcel Rosca és Cristian Ignat; 13-at: Emil Bucur; 9-et: Cristian Nicoara; 8 meccset: Paul Borz; 6-ot: Florin Pogacean; 5- öt: Oláh György; 2-2 mérkôzést: Petrov és Claudiu Ignat, míg Ovidiu Codarcea és Florin Miclea egy-egy alkalommal léptek pályára.
A csapat tagjai számos sárga lapot gyûjtöttek be a bajnokság folyamán, összesen 74-et, 39-et az ôszi idényben, 36-ot tavasszal. A legtöbbet figyelmeztetett játékos Petelean volt, aki 9 lapot gyûjtött, Gábort 8 alkalommal figyelmeztették, Porav és Mihu 6-6, míg Lup 5 sárgát kapott. A csapatnak két kiállított játékosa is volt: Kovács és Lup.
A vásárhelyi csapat két alkalommal rúghatott büntetôt, mindkettôt értékesítették Gábor és Rosca által. Az ellenfelek viszont hat esetben jutottak az ASA ellen tizenegyeshez, amelyekbôl öt gól született.
A csapat mérkôzéseire hozzávetôleg 62.000 nézô volt kíváncsi, ebbôl 36.000 hazai pályán, 26.000 pedig idegenben. A legtöbben a ligetben a temesvári Poli elleni mérkôzésen voltak, közel 8.000 fô, míg a legkevesebben, 300-an az FCM Vâlcea elleni találkozóra voltak kíváncsiak.
Az elmúlt D-osztályos bajnokságban munkatársunk, Ioan Paus által készített statisztika szerint a következô számú sárga, illetve piros lapokat osztottak ki, ítéltek büntetôt, rúgtak gólokat itthon és idegen pályán.
Figyelmeztetôk (sárga lapok)
A bajnokság 26. fordulójában összesen 582-szer emelték magasba a sárga lapot a bírók, ebbôl 61 esetben függesztettek fel játékosokat a sorozatban kapott figyelmeztetôk miatt. A legtöbb sárga lapot, 59-et, a bándi Woonwaghen Zending játékosai kapták. Ôket követték a nyárádtôiek 52-vel, a nyárádszeredaiak és a szovátaiak 50 lappal. A legkevesebbet az FC Radnót 34, a mezôgerebenesiek 35, a régeni Maviprod csapata, illetve az erdôszentgyörgyiek külön-külön 38-38-at kaptak.
Kiállítások (piros lapok)
A 156 mérkôzésen 53 piros lappal büntettek a bírók. A legtöbbet, 10-et, a segesvári Transilvania együttese kapta, ôket követik a radnótiak 9-cel, az erdô-szentgyörgyiek 6-tal. A mezô-méhesiek, az Elektromaros, a régeni Maviprod, a maros-szentannai Scorillo és a nyárádszeredaiak 2-2 lapot kaptak. A legfegyelmezetlenebbek az erdôszentgyörgyiek voltak, akik közül egyeseket 6 hónapra és 7 fordulóra felfüggesztettek és a nyárádszeredaiak, akik 6 hónap és 1 forduló, valamint a radnótiak, akik 17 forduló kényszerszüneten voltak. 5 fordulón fegyelmi okok miatt állt a mezôméhesi és a marosszentannai, valamint a bándi csapat, kettôben nem játszottak a régeniek.
Büntetôrúgás
A bajnokságban 23 gólt rúgtak büntetôrúgásból. Az Elektromaros játékosai 5-ször, a szovátai Mobila és az FC Radnót 4-szer találtak hálóba. A régeni, nyárádszeredai, marosszentannai és az erdôszentgyörgyi, valamint a nyárádtôi csapatoknak nem ítéltek büntetôt.
Hazai pályán rúgott gólok
A vendéglátó csapatok összesen 393 gólt rúgtak. A legsikeresebbek, sorrendben, a következô együttesek voltak: Mobila Szováta 50, Nyárádtô 47, Maviprod Régen 44 találattal. Az erdô- szentgyörgyiek 13, a mezô-gerebenesiek 12, a nyárád- szeredaiak pedig 8 gólt lôttek hazai pályán.
Otthon kapott gólok
A statisztika szerint a legtöbb gólt, 28-at, hazai pályán a mezô-gerebenesiek és 22-öt a maros- szentannaiak kaptak, feljegyezték még a régenieket 7, és az FC Radnótot 5 góllal.
Idegenben rúgott gólok
A legeredményesebbek 30 góllal a nyárádtôiek, 22-vel az Elektromaros, 21-gyel pedig a régeniek, 8-cal a ludasiak és 6-tal a mezôgerebenesiek voltak.
Idegenben kapott gólok
Idegen pályán eredményes védelmet vonultattak fel a nyárádtôiek, akik csak 10, a szovátaiak 11, és az Elektromaros 14 gólt kaptak. Ezzel ellentétben a ludasiak 52, a mezôgerebenesiek, a marosszentannaiak 58 gólt engedtek be a hálóba.
Az elmúlt hét végén a Belügyminisztérium keretében szervezett országos labdarúgó-bajnokság döntôjét Craiován játszották. Az elsô és a második helyért a marosvásárhelyi csendôralakulat csapata a bákóiakkal került szembe. A végeredmény 4-2 a marosvásárhelyiek javára. A csendôrök góljait Ilie Pop Solovastru Dorin (2) és Ioan Palcu, valamint Florin Râte rúgták. A bajnokcsapat összetétele: Flaviu Moldovan, Farkas Levente (kapusok), Ioan Palcu, Constantin Turcu, Florian Gálfi, Mircea Câmpean, Florin Râtea, Mihai Musca, Eduard Bota, Peres Levente, Ilie Pop Solovastru Dorin, Dorel Cucuta, Levente Moldovan, Cristian Moldovan II., Victor Babiu, Vasile Aurelian Radu. Edzô: Sorin Istrate ôrnagy, sporttanár. A 3-4. helyért a Maros megyei rendôrség csapata a konstancai kollégák ellen léptek pályára. A mérkôzést a megyénkbeli együttes nyerte 3-0-ás végeredménnyel.
New Yorkban két csoportra osztottak bennünket. A vizesek - úszók, pólósok és a mûugrók, valamint Gyarmati Olga - és még néhányan egy hatalmas, nagyon kényelmes buszra ültünk, és elindultunk egy öt és fél hónapos amerikai túrára. Vittek keresztül-kasul az országban, bejártuk az összes nagyobb egyetemi központot, várost, az államokat. Játszottunk bemutató mérkôzéseket városi, egyetemi csapatok ellen. A túra célja az volt, hogy pénzt gyûjtsenek nekünk, magyar menekülteknek, s lehetôséget adjanak arra, hogy valamely egyetem minket felvegyen. Az utunk sikeres volt. Lelkes tömeg volt kíváncsi mindenfelé a játékunkra és minden megállónál ünnepeltek. A körút végén több mint fele a társaságnak (kb. 20-25- en) ösztöndíjat kapott valamelyik amerikai egyetemre. A Coca- Cola cég is felajánlott egy egyéves szerzôdést nekünk, pólósoknak, hogy járjuk a világot, játsszunk az ô védjegyük alatt. Ez nem jött össze, mert az akkori NOB-elnök, Avery Brundage megfenyegetett, hogy ha profik leszünk, akkor nincs egyetemi ösztöndíj. Mielôtt a csapatunk feloszlott, még játszottunk egy meccset Los Angelesben, az amerikai válogatott ellen, abban az uszodában, ahol az 1932-es olimpiát tartották, és ahol edzônk, Vértesy József olimpiai bajnok lett. Hatalmas tömeg nézte végig a mérkôzést, amelyet a televízióban is közvetítettek. Ez volt az elsô eset, hogy vízilabdameccset sugároztak a tévében. Óriási játékkal, 10:1-re vertük az amikat, pedig az olimpián a magyarok csak 6:2-re gyôztek. Megint lôttem két gólt, a többit Zádor, Martin, Domján és Bordy szerezte. Kárpáti és Jenei már nem játszhattak, mert idôközben hazatoloncolták ôket. Merem állítani, hogy azon az estén a világ egyetlen csapata sem tudott volna minket megverni, úgy ment a játék. Egyik bravúr a másikat követte, a tömeg sokszor talpon állva tapsolt.
Másnap eljött a pillanat, amikor búcsút kellett mondanunk egymásnak. Mindenki ment a kijelölt útján tovább. Deutsch Jazsi meg én bekerültünk a Dél- Kaliforniai Egyetemre (USC), Bordy meg Jasko Berkeleybe ment, Hoszpodár pedig a Pacific College-ot választotta. A sors iróniája, hogy Bordynak meg nekem megint egymás ellen kellett játszanunk. Három éven át a mi egyetemünk nyerte a bajnokságot. Nálunk játszott az amerikai válogatott három tagja, míg Janiéknál kettô. Hoszpiék ellen nem játszottunk. Ô két év után abbahagyta a tanulmányait s a családi hagyományokat követve vegytisztító üzletet nyitott. Jazsi és én nemcsak bajnokok lettünk, de be is kerültünk a hét legjobb játékos közé, ahova Bordy is bejutott. És mindez szinte edzések nélkül, ugyanis majdnem minden idônket elvette az órára járás, tanulás, s a munka, hogy megéljünk. Edzeni talán hetente kétszer értünk rá. De ugyanakkor két mérkôzést is játszottunk hetente.
Jazsival 1960-ban végeztünk. Ô gazdasági/export- import ágazatban szerzett oklevelet, én a filmes szakmában. Jani rá négy évre fejezte be az orvosit, a híres stanfordi egyetemen. Mindnyájan Kaliforniában alapítottunk családot. Bordynak három gyermeke és nyolc unokája van, Hoszpodárnak két lánya és két unokája, nekem van egy fiam és két tündérszép kislányunokám. Deutsch Japánban nôsült, van egy fia… Nagy bánatunkra Jazsi 1993-ban meghalt Budapesten.
Ez volna dióhéjban a mi történetünk. Úgy tervezem, hogy ez év szeptemberében Marosvásárhelyre utazom és részt veszek osztályom 50 éves találkozóján… Barátaim zömét csak most látom viszont, egy fél évszázad után… Már hallom, ahogy szavalják:
"Állj elô, vén Gábor,
vedd le a süveged,
Hadd süsse meg a vásárhelyi napfény
galambôsz fejedet."
Addig is szeretettel üdvözlök mindenkit.
• Az 1947 és 1958. közötti, több mint 11 év labdarúgó tevékenységéért Marosvásárhelyen és Kolozsváron is egyaránt ismert Székely Józsefet kértük meg ezúttal, emlékezzen vissza sportpályafutására.
- Hogyan lett labdarúgó?
- Gyerekkorom óta szerettem a focit. Marosugrán születtem és ott kezdtük rúgni elôször a rongylabdát. Nagyon jó barátom volt Bocsárdi Márton, akivel együtt nôttünk fel. 1941-ben a nagyenyedi Bethlen Kollégiumba kerültem. Itt a városi csapat edzôje Martian doktor a sportórán fedezett fel három tehetséges futballistát: engem, Kóródit és Péterfit. Így 12 éves koromban vehettem fel elôször stoplis cipôt.
- Mennyire sikerült ekkor dobbantani?
- Focizni is szerettem volna, de az iskola is fontos volt számomra. 1944-ben hazajöttem Marosvásárhelyre, majd a Bolyai gimnáziumban folytattam tanulmányaimat. Ifi-csapatban játszottam, majd 20 éves koromban debütáltam a vasutasok felnôttegyüttesében az A-osztályban. Az elsô hivatalos mérkôzésemet a bal szélen kezdtem, Szôllôsi Gyuri helyén, akit sérülés miatt cseréltek le. Nagyon sikeres mérkôzés volt, a szakemberek dicsértek és meg is jegyezték, hogy ha így játszom, akkor egy napon akár a válogatott tagja is lehetek. 1951-ben azonban elmentem a kolozsvári agráregyetemre és leigazoltak az U csapatába, ahol 3 mérkôzést játszottam, majd besoroztak, s így a kolozsvári Armata csapatában folytattam pályafutásomat.
- Ebbôl az idôszakból milyen pályatársakra, kiváló teljesítményre emlékszik vissza leginkább?
- 1953-tól 1957-ig csapattársa voltam dr. Georgescu Traiannak, Copil T.-nek, Dobrescunak, Todornak, Szoboszlainak és Dragomirnak, akivel nagyon jól megértettük egymást. Az edzônk Kovács István, a kor legjobb sportmestere volt. Emlékszem, 1954-ben kupamérkôzésen egy zsúfolt nézôterû stadionban 2-1-re megvertük a Dinamo Tbilisi csapatát. Olyan marosvásárhelyi csapattársaim voltak, mint Szász Béla, Vakarcs Domi, Kajlik József. Az akkori bajnokságot mindig legkevesebb 9 pont elônnyel nyertük meg a második helyen végzett csapathoz viszonyítva. Ebben az idôszakban a kolozsvári U-nál én voltam az egyetlen játékos, akit 98 százalékban használtak és szinte minden mérkôzésen a kezdô keretben léptem pályára.
- Ez volt a karrier csúcsa?
- Valóban. A nagyváradiak szerettek volna elvinni a csapatukhoz. Játszottam is egy barátságos mérkôzést a vajdaságiak ellen. Ezután a Rapid akkori edzôje, Raul is megkeresett Kolozsváron, azzal a kéréssel, hogy menjek futballozni a bukaresti csapathoz. Én ennek ellenére úgy döntöttem, hogy az egyetem elvégzése után hazamegyek, Marosvásárhelyre. Itt folytattam karrieremet. Kiss István edzô kérésére a Vointa csapatához kerültem, majd ebbôl lett a Mures Sportklub, ahol még játszottam visszavonulásomig.
- Mi történt a visszavonulás után?
- Agrármérnökként dolgoztam a megyei mezôgazdasági igazgatóságon és a backamadarasi tsz-nél és természetesen közel maradtam "elsô nagy szerelmemhez", a labdarúgáshoz.
- Még volt egy nagy sportoló szerelme.
- Igen, a feleségem, Erzsébet, akivel egyetemista éveimben ismerkedtem meg. Ô jogot végzett, de abban az idôben az ország legjobb csapatában, a kolozsvári U- nál kosarazott. Öt évig válogatott sportoló volt. 1947 és 1952 között 43 mérkôzést játszott, részt vettek Balkán- és Európa- bajnokságon. Feleségem, Székely Erzsébet is érdemes sportmester, olyan bajnokokkal együtt, mint Simon Ferenc, Both Marika, Farkas Emese. Két gyerekünk van: Katalin és László.
- Mire tanította Székely Józsefet a sportkarrier?
- A pontos munkára, küzdeni a legjobb teljesítményért, nem csak a pályán, hanem az életben, a szakmában egyaránt. Azok, a velünk egykorú sportolók, akik annak idején valamilyen csúcsteljesítményt értek el, az életben is megállták a helyüket, megôrizve a pályákon tanult csapatszellemet, küzdôerôt. Ez egy életre szóló lecke volt számunkra.
Alig köszöntött be a XX. század, 1903-ban Marosvásárhelyen megjelent a tenisz. Az elsô versenyen húsz induló volt, a tornát Zajzon Gerô nyerte.
Az elsô marosvásárhelyi teniszpályákat a tornakertben állították fel, majd 1906-ig megjelentek az elsô beton alapú pályák a Ligetben is. Az elsô sportegyesület, amely tenisz szakosztállyal is rendelkezett, 1913- ban jött létre, melyben fôleg a város elitje csoportosult. Tenisz szakosztályok alakultak azokban az években Dicsôszentmártonban, Szovátán és Nyárádszeredában is. Az MTK 1914-ben már számos helyi jellegû versenyt rendezett, melyeken más, nagy hagyományokkal rendelkezô városok versenyzôi is megjelentek.
Az elsô világháború után, a húszas években Láni Oszkár, Kiss Pál, Gárdos Pál, Berekméri József, valamint az országos bajnok Réthy testvérek, György és Tibor tûntek ki. A Réthy testvérek a franciaországi Lacoste tenisziskolában tanulták a sportágat, s hozzájárulásuk a marosvásárhelyi tenisz fejlôdéséhez meghatározó volt. 1923-ban két teniszpálya volt a városban: az egyik a magántulajdont képezô tornakertben, a másik a köztulajdonban lévô Ligetben. Ezeken a pályákon nagyváradi, aradi és kolozsvári teniszezôk részvételével rendeztek versenyeket, ugyanakkor új szakosztályok alakultak a Muresul, a Maccabi egyesületekben, egyre nôtt a teniszjátékosok száma is.
A harmincas években újabb tehetségek bukkantak fel: Nagy József, Emilia Urzica, Hints Miklós, Grama Gheorghe, Greza Victor, Varga Lola, Ovits Irma és Ovits Tibor. Balog András és Ionel Diaconescu országos bajnokságot nyertek, Románia ifjúsági válogatottjának tagjai voltak, míg Ovits Tibor a felnôtt válogatottban kapott helyet.
1949-ben a városban nemzetközi versenyt rendeztek, magyarországi teniszezôk részvételével, vendégünk volt például Tornyai, Európa egyik legjobb teniszezôje abban az idôszakban, de indultak a Viziru testvérek, Románia akkori legjobb teniszezôi is.
Ha a marosvásárhelyi teniszrôl szólunk, feltétlenül meg kell említenünk Ovits Tamás nevét. A Nastase-Tiriac nemzedékkel kortárs teniszezô számos mérkôzést játszott a Davis Kupában Románia színeiben, mielôtt az Egyesült Államokba emigrált.
A hatvanas-hetvenes években a város csapata az A- osztályos tenisz csapatbajnokságban szerepelt, ismertebb tagjai: Bréda Anna, Dudás Vera, Precup Ana, Zárug Anna, Miosotis Bugar, Balogh András, Neagu Victor, Fodor Attila, Precup Alexandru, Mülfay László és György, Takács János, Lôrinczi Tibor.
Sajnos, mára a marosvásárhelyi tenisz (is) szinte az eltûnés szélére sodródott, már csupán néhány lelkes mûvelôje által létezik. A tenisz szerelmeseinek pedig marad a régi, szép idôk nosztalgiája.
Július 24 és augusztus 9. között a marosvásárhelyi 2-es Számú Általános Iskolában (Dózsa György utca 11. szám) 9 fordulós svájci rendszerû nyílt (open) sakkversenyt szerveznek. Részt vehet bárki, korra, nemre és sportolói minôsítésre való tekintet nélkül. A játszmák alatt az egy játékosra esô gondolkodási idô 95 perc 40 lépésre, majd 30 perc a befejezésig. Jelentôs díjakat osztanak majd ki az elsô helyezetteknek, valamint a legjobb eredményeket elérô 12 éven aluli gyerekekenek, illetve a minôsítés nélküli versenyzôk között. A verseny támogatója a Rosenberg Rt. és a Nordland Rt. A versennyel a szervezôk a marosvásárhelyi sakkvetélkedôk hagyományát szeretnék feléleszteni, továbbfejleszteni.
A beiratkozás, technikai megbeszélés és ezeket követôen az elsô forduló kedden, július 24- én lesz. A következô fordulókat 25-én, 26- án, 31-én és augusztus 1-jén, 2-án, 6- án, 7-én, 8-án tartják az említett helyszínen, délután fél hattól. A díjkiosztásra és egy blitz (gyors) sakkversenyre augusztus 9-én 17 órakor kerül sor. A szervezôk megkérik a benevezôket, hogy a lehetôségekhez mérten hozzanak magukkal sakkfelszerelést és órát. Bôvebb felvilágosítás a 065-120-481-es, vagy a 092-527-819-es telefonszámokon, ahol várják az esetleges támogatók jelentkezését is, akik hozzájárulnának a verseny sikeréhez, vagy hosszú távon támogatnák a rendezvényt.
Július 10 - 14. között Budapesten megtartották a 15 év alatti lányoknak kiírt Kovács Zoltán-sakk- emlékversenyt, amelyen 6 ország, Németország, Ukrajna, Szlovákia, Románia és Magyarország 39 sakkozója vett részt. Svájci rendszerben 9 játszmát játszottak, minden játékosnak 2 óra állt a rendelkezésére egy parti alatt. A nyerteseket életkor szerint díjazták. A verseny nyertese a magyarországi Rudolf Anna volt, aki a legtöbb pontszámot érte el és elnyerte a részvételi jogot a 2002 januárjában Kaliforniában megrendezendô versenyre. A marosvásárhelyi Iskolás Sportklub lányai a következô eredményeket érték el: Máté Katalin 5 ponttal a III. hely a 15 évesek korcsoportjában, ô lett a legjobb határon túli játékos. 4-4 ponttal Bucholtz együtthatóval megkülönböztetve a 10 éves Todoran Maria II., Nagy Erika III. hely, míg a 11 éves Curticapean Ioana IV. hely. Az ISK játékosainak részvételét e rangos versenyen a marosvásárhelyi Grefa Impex Kft. tette lehetôvé - tájékoztatott Barátosi József edzô.
Az elmúlt napokban Aradon szervezték meg a nemlátó sakkozók számára megrendezett országos bajnokság negyeddöntôjét, amelyen két marosvásárhelyi játékos is részt vett. Cornel Balint elsô, míg Ciprian Strete 5. helyezést ért el 12 sportoló közül. Cornel Balint és a temesvári Ionel Morariu az aradi verseny második helyezettje részt vesz a szeptemberben Félix-fürdôn sorra kerülô országos bajnokság elôdöntôjén.
VENNÉK Daciát vagy Oltcitot. Tel. 218-290, 093-960-159. (26098)
ELADÓ TAF kitûnô állapotban és egy 650-es traktor erdôkitermelésre felszerelve, nagyon jó állapotban. Ár megegyezés szerint. Tel. 095-636-123, 095- 255-634. (26121)
KFT ELAD homologált pénztárgépeket, elektronikus mérlegeket, PC számítógépeket, pénzszámoló gépeket, fénymásoló gépeket. Szervizt biztosítunk. Tel. 169-304, 164-072, 444-862. (9707577)
SZUPEROLCSÓN, garanciával számítógépek, alkatrészek eladók. Tel. 168-873, 094-843-920. (24133)
ELADÓ Renault 5, világos nappali bútor, 2 söberágy, kanapé, 2 sötét bútor, hûtôszekrény, varrógép. Tel. 161-803, Ciucas utca 7/42. szám. (26225)
ELADUNK KÜLÖNLEGES teherbíró lemezparkettát német importból 193.000 - 242.000 lej/m2, lambériát 117.000 lej/m2, különbözô színekben. Szükség esetén lerakást is biztosítunk. Tel. 169-628, 094-640-875, 9-17 óra között. (9707591)
SZÁRAZ muskotály kukorica eladó. Tel. 252-102. (26097)
ELADÓ sürgôsen 7,5 tonnás, billenô utánfutó kiítûnô állapotban törzskönyvvel. Tel. 095-606-295, 065/421-687. (26203)
ELADÓ tégla, építkezési faanyag, háromfázisú kompresszor, rokkantkocsi, járókeret, Stingl rövid fémtôkés zongora. Érdeklôdni 19-22 óra között a 065/161-605-ös telefonszámon. (26184)
ELADÓ pianínó (600 DM), bútor faragott ággyal, íróasztal karosszékekkel. Tel. 512-725. (58)
ELADÓ I. osztályú árpa, 3.500 lej/kg. Hármasfalu 487. szám. Érdeklôdni a a 144-731-es marosvásárhelyi telefonszámon. (26172)
ELADÓ I. osztályú 2 szobás tömbházlakás garázzsal a Transilvaniei utcában. Tel. 256-788. (26127)
ELADÓ 2 szobás, I. osztályú, földszinti, rögtön elfoglalható tömbházlakás a Muncii utcában. Tel. 163-367, 095-604-866. (26217)
ELADÓ ház a Kôrösi Cs. Sándor utcában. Tel. 250-937. (25677)
ULTRAKÖZPONTI háromszobás magánház külön bejárattal eladó. Tel. 094-843-920, 092-953-774. (24133)
ELADÓ 5 szobás magánház teljes felszereléssel, garázzsal, kitûnô helyen, megfelel privatizálásra. Marosvásárhely, Dózsa György utca 208. szám. Alkudható ára: 37 ezer USD. Tel. 068/142-729. (25810)
ELADÓ Sáromberkén a 46. szám alatt egy 3 szobás ház 58 ár belterülettel. (26018)
KIADÓ felújított, csempézett, vízórás, bútorozott, 2 szobás, II. osztályú lakás a Parângului utcában. Tel. 094- 776-398. (26100)
ELADOM vagy elcserélem Marosvásárhelytôl 10 km-re levô házamat 2 szobás tömbházlakással. Tel. 094-807-583. (26107)
ELADÓ a központban egyszoba-összkomfort bútorral vagy anélkül. 40 m2. 8.000-7.500 USD-t kérek. Tel. 134-938. (25912)
SÜRGÔSEN eladó 3 szobás ház 8 ár telekkel Kakasdon, Templom utca 174. szám alatt. Alkudható ára: 7.000 DM. Tel. 094-257-160. (26234)
SÜRGÔSEN eladó I. osztályú, III. emeleti, 3 szoba-összkomfort a Kárpátok sétány 9. szám alatt. Tel. 217-895. (26213)
BÉRBE adok kereskedelmi helyiséget az Unirii negyedben. Tel. 124-741. (26160)
Szomorú szívvel emlékezünk július 23- án a szôkefalvi SZABÓ JÓZSEFRE halálának 38. évfordulóján. Leánya, Éva és családja. (3)
Volt nekem egy sápadt csillagom, de lehullott a porba. Gyászfátyol van azóta az életemre vonva. Fájó szívvel gondolok arra a szomorú július 23-ára, amelyen a kegyetlen halál elszakította tôlem a szeretett élettársat, a nyárád-szentimrei BENEDEKFI DÁVIDOT. Akik ismerték, szerették, gondoljanak rá kegyelettel. Számomra te sosem vagy halott, szívemben örökké élsz, mint fent a csillagok. Szeretô társad, Margit. (25929)
Megrendült szívvel és mély fájdalommal tudatjuk, hogy a drága feleség, édesanya, nagymama, testvér, rokon és jó szomszéd, id. LUKÁCS BÉLÁNÉ szül. Sipos Ilona az O.C.L. volt dolgozója, életének 67. évében rövid, de türelemmel viselt szenvedés után drága szíve megszûnt dobogni. Drága halottunk temetése július 23- án 13 órakor lesz a református temetô cintermébôl, református szertartás szerint. A gyászoló család. (26212)
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a szeretett férj, édesapa, nagytata, testvér, após, apatárs, sógor, koma, jó szomszéd és barát, az IMATEX volt dolgozója, KOZMA LAJOS f. hó. 21-én, életének 72. évében hirtelen elhunyt. Temetése f. hó 24-én du. 3 órakor lesz a katolikus temetô felsô kápolnájából. A gyászoló család. (8269454)
Köszönetet mondunk mindazoknak, akik drága halottunk, id. özv. LOKODI ISTVÁNNÉ szül. Fülöp Rozália temetésén részt vettek, sírjára virágot helyeztek. A gyászoló család. (26224)
Copyright © Népújság - 1999