Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@fx.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Egyre nehezebben viseli a lakosság a hosszan tartó kánikulát. A magas hômérséklet fôként a szívbetegeknek árt. De a fürdôzôk, napozók is megfeledkeznek arról, hogy a tûzô nap árt és napszúrást okoz. Mint dr. Ivanici Ioan, a mentôszolgálat igazgatója a Népújságnak elmondta, naponta átlagban 30 szívelégtelenségben szenvedôhöz, a meleg miatt elájult, illetve rosszul lett személyhez hívták ki a mentôket és rohammentôket. De ennél sokkal több hôgutát szenvedett személy veszi igénybe a sürgôsségi szolgálatot, olyanok, akik nem mentôvel, hanem saját gépkocsijukkal vagy gyalog érkeznek egyenesen a víkendrôl vagy a strandról.

Technikai okokra hivatkozva elhalasztották a legnagyobb román fémkohászati kombinát, a Sidex eladásáról szóló megállapodás péntekre meghirdetett aláírását. A pénteki román sajtó szerint a román kormány a francia kormányfô látogatása miatt vár a végsô döntéssel.

Ovidiu Musetescu privatizációs miniszter, aki a hét elején még biztosnak mondta, hogy pénteken aláírják a privatizációs szerzôdést az indiai-angol érdekeltségû LNM- ISPAT társasággal, csütörtök este a kormány ülése után azzal állt az újságírók elé, hogy az aláírást jövô hétre, "legkésôbb szerdára" halasztották.

A miniszter hangsúlyozta, hogy a halasztás oka kizárólag technikai jellegû, a megállapodás minden érdemi pontjában megegyezés született, csak a szerzôdés szövegén kell még egyes pontosításokat elvégezni.

Musetescu azt követôen jelentette be a szerzôdés pénteki aláírását, hogy a Ziarul Financiar címû gazdasági napilap megírta: a galaci fémkombinát privatizációját francia nyomásra elhalaszthatják.

Mint ismeretes, a román nemzetgazdaság egyik legsúlyosabb tehertételét jelentô kohászati óriásra az indiai LNM-ISPAT társaság jelentkezett egyedüli jelöltként. Érdeklôdést mutatott a francia Usinor társaság is, ám annak eredeti ajánlata csak arra szólt, hogy két évre hajlandó átvenni a román vállalat igazgatását.

Az LNM-ISPAT április elején egyedül tett vételi ajánlatot a Sidexre. A tárgyalások folyamán azonban "új elemek" vetôdtek fel, s ezek fényében a francia Usinor ismét érdekeltté vált - írta a Ziarul Financiar. A lap értesülései szerint az új elemeket alapvetôen az jelenti, hogy a román állam késznek mutatkozik a Sidex egyes komoly állami adósságainak elengedésére.

A galaci vállalat adósságai elérik a 900 millió dollárt, s az idei évet várhatóan 220 millió dollárt meghaladó veszteséggel zárja majd.

A veszteségei jelentôs részétôl megtisztított Sidex azért is vált vonzóvá az Usinor számára, mert a legnagyobb kelet-európai acéllemezgyártó vállalat megszerzésével az LNM-ISPAT nagyon megközelítené a világ acélgyártásában vezetô helyet elfoglaló társaság pozícióját.

Az Unisor ezt követôen hivatalosan is felkérte a román kormányt, hogy kezdjék újra a galaci acélipari kombinát privatizációját. A vállalatcsoport közleményt adott ki, amelyben azt a meggyôzôdését fogalmazta meg, hogy "a privatizációs folyamat újraindítása - amelynek révén a Sidex csatlakozhatna az európai acéliparhoz - jelentené az optimális megoldást, ezért megpróbálja meggyôzni a kormányt, hogy kövesse ezt az utat."

Bár a privatizációs miniszter lényegében komolytalannak nevezte az Unisor újabb ajánlatát, a pénteki sajtójelentések arra hívták fel a figyelmet, hogy hétfôn hivatalos látogatásra Bukarestbe érkezik Lionel Jospin francia miniszterelnök. Franciaország bukaresti nagykövete a látogatás kapcsán azt hangsúlyozta, hogy Jospin tárgyalásai egyrészt a román európai és euroatlanti integrációs törekvések folyamatos támogatásának igazolását, másrészt a két ország közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztését szolgálják. A nagykövet kiemelte, hogy Franciaország áll az élen a Romániában befektetô országok listáján.

Orbán Viktor magyar miniszterelnök július 28-án, szombaton, helyi idô szerint 8.30-kor találkozik Adrian Nastase román kormányfôvel Marosvásárhelyen - tájékoztatta az MTI-t a magyar Miniszterelnöki Hivatal sajtóirodája pénteken.

A magyar miniszterelnök ezt követôen, a kora délutáni órákban Tusnádfürdôn részt vesz és elôadást tart a XII. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen.

A tegnaptól a marosvásárhelyi Helyi Közszállítási Rt. nyitott, nyári autóbuszt helyezett forgalomba. Az idénynek megfelelô rajzolattal feldíszített gépkocsi óránként a Számológépgyártól a víkendig közlekedik. Az átalakított jármûben 24 szék van, emellett kb. még ugyanennyien is elférhetnek. Tatár Béla igazgató lapunknak azt nyilatkozta, a járat addig közlekedik, ameddig a rendôrség és az idôjárás megengedi.

Az embernek nevethetnékje támad a világ hatalmasainak Genovában pénteken kezdôdött "szo- kásos" csúcstalálkozójáról szóló hírekben lapozgatva. A G8-ak, a világ legfejlettebbnek mondott országai, plusz Oroszország vezetôi gyûlnek össze idôrôl idôre a földgolyóbis úgynevezett "globális" ügyeinek megbeszélésére. Alkalmi válságok, konfliktusok, az emberiséget emésztô krónikus bajok szerepelnek napirenden évrôl évre. Legalábbis papíron. Az összejövetelek kísérôjelenségeként pedig minden alkalommal ott vannak - benyomásom szerint mind számosabban és agresszívebben - a globalizáció-ellenes mozgalmak tüntetô csoportjai. S olyannyira ott, hogy alkalomról alkalomra valóságos ostromállapotot hirdetnek az éppen kiszemelt városokban. A hatalmakkal, s különösen az ilyen "globalizált" hatalmi bagázzsal nem rokonszenvezô jogos kárörömmel könyveli el, hogy a mindenható G8-ak valóságos fogolyként kénytelenek ülésezni, bárhova is menjenek a világban. Genovában szálláshelyüket egyenesen egy hajóra rendeztették be - ami biztos, az biztos, jó egérút a tenger. Megalázó, nevetséges helyzet ez azoknak, akik határtalan hatalmuk illúziójában élve fel merészelik vállalni a világ sorsának intézését. Honnan ehhez a felhatalmazásuk? Önmaguktól. A hatalom - tôke és technológia - birtokában gondolják úgy, hogy eljátszhatják a Gondviselô szerepét. Ki-ki közülük otthon, s most Genovában együtt, földméretekben. Gondviselô szerepükkel azonban bajok vannak, mint a tanácskozásaikat kísérô tüntetések jelzik egyre erôteljesebben. Hiába irányítják a globalizáció "varázsától" ájult sajtót, hiába a reklámokkal és szappanoperákkal idomított tömegek buta hallgatása, hiába mozgósítanak hadseregnyi rendfenntartót, rendre kiderül, hogy az, amire mindenhatóságukban valójában képesek, tûzoltómunka és porhintés a világ szemébe. Mert az indítékaik hamisak. Úgy akarnak a világ bajain segíteni, hogy közben érintetlenek maradjanak az "érint-hetetlenek", a globalizált tôke és a világot osztogató- fosztogató nagyhatalmak érdekei.

Nem az emberiséget emésztô bajokat, hanem az érdekeiket veszélyeztetô tüneteket kezelgetik alkalmi megoldásokkal, az általuk óhajtott egyensúlyt igyekeznek tartani, ahelyett, hogy a föld szaporodó népességének tényleges problémáira keresnének megoldást. (Miért is vetnének akár futó pillantást II. János Pál pápa felhívására?) Nem tehetik, hiszen a korlátlanná terebélyesedett hatalmukról kellene lemondaniuk, ha egyszer az igazságosság és méltányosság fogalmaiban lennének képesek gondolkodni a világ dolgairól. A tüntetôk éppen ezt a tükröt tartják elébük. Például azt az egyszerû tényt, hogy egyes becslések szerint, ma a világon 225 magánszemély nagyobb vagyonnal rendelkezik, mint a világ népességének fele. Van amit védenie három napig a húszezer, állig felfegyverzett rendfenntartónak. Csak azt nem tudni, hogy hol a világ igazi, emberi rendje.

Sajtótájékoztató a területi munkaügyi igazgatóságnál

A Maros Megyei Munkaügyi Igazgatóság ellenôrei az elmúlt héten 55 egységet ellenôriztek, és azok felénél távozás elôtt büntetéseket róttak ki. Az ellenôrzött cégek tulajdonosai közül 9 feketén dolgoztatott személyeket és további 16 esetben a munkaszerzôdések megkötése nem felelt meg teljes mértékben az elôírásoknak. Összesen 202 millió lej büntetést róttak ki. Az igazgatóság ellenôrei a melegre való tekintettel azt is megvizsgálják, hogy milyen körülményeket biztosít a munkáltató alkalmazottainak. Eddig még szabálysértésért senkit sem büntettek meg, de egyes esetek kivizsgálása még folyamatban van.

Carmen Vamanu igazgató elmondta, hogy Romániában egyelôre mindössze 24 cégnek van joga külföldre is állásokat közvetíteni. Maros megyében egyelôre egyetlen cég, a SC. Eurotrans Suciu Kft. szerezte meg a Munkaügyi Minisztérium munkaerô-elhelyezési irodájából az akkreditálást.

Az engedély kiváltásának elengedhetetlen feltétele, hogy a cég alapokiratában szerepeljen a külföldre való munkahely-közvetítés mint tevékenységi kör, ugyanakkor akkreditálás elôtt elsôsorban a cég hitelképességét vizsgálják. Carmen Vamanu elrettentô példaként egy bukaresti cég esetét mutatta be, ahol 1800 dollár lefizetése után megkötötték a szerzôdést, amelyben egyebek mellett az is szerepelt, hogy amennyiben nem sikerül munkát találniuk a kérvényezônek, úgy az összegbôl csak 1000 dollárt fizetnek vissza. Az óvatosság jegyében arra kéri a munkavállalókat, hogy mielôtt aláírnák a külföldi munkahely- közvetítésre vonatkozó szerzôdést, hívják bizalommal a 162-698-as és a 166-185-ös, a területi munkaügyi igazgatósághoz szóló telefonszámokat.

Augusztustól büntetnek

Bár több ízben is meghosszabbították a határidôt, 2001. július 18-ig az összjövedelmi adózás kapcsán szükséges adóbevallást az adófizetôk mindössze 65%-a adta be a területi pénzügyi igazgatóságokra. Ez a május végi adatokhoz képest 15%-os növekedés. A módosított határidô július 31. A pénzügyminisztérium közleménye szerint ez az utolsó határidô-módosítás, augusztustól mindazokat megbüntetik, akik elmulasztották beadni adóbevallásukat. A kitöltött iratokat a megyei pénzügyi igazgatóságon le lehet adni, illetve postán is el lehet küldeni bevallott értékû levélként.

Az adófizetôk, ha az összjövedelmi adózással kapcsolatos kérdéseik vannak, hétközna-pokon 8-16 óra között hívhatják a 01-4114032, 01-4114033, 01-4114048-as telefonszámokat, vagy személyesen érdeklôdhetnek a megyei pénzügyi igazgatóságokon az adófizetôket segítô irodában.

Pénteken, a szászrégeni mûvelôdési otthonban találkozott Eugen Nicilaescu liberális képviselô a régeni helyi tanácsosokkal, Görgény-völgyi polgármesterekkel és a megyei tanács szakembereivel. A tanácskozáson elhatározták: két héten belül kidolgozzák a Szászrégen-Laposnya fejlesztését koordináló, szászrégeni és a Görgény-völgyi polgármesteri hivatalok interkommunális egyesületének statútumát. Ugyanakkor, a megyei tanács képviselôivel közösen kidolgozzák a térség rendezéséhez szükséges mûszaki dokumentációt, és megállapítják a turizmus fellendítéséhez szükséges infrastruktúrákat. Legközelebb szeptember 7-én találkoznak.

A mezôbándi líceumban meghirdetett 25 helyes román és 25 helyes magyar tannyelvû osztályba egyetlen tanuló sem iratkozott be, melynek következtében megszûnik a líceumi oktatás a mezôségi nagyközségben. A nyolcadik osztályt végzett tanulók a marosvásárhelyi, a marosludasi és a radnóti középiskolákat választották a továbbtanuláshoz. Döntésük fô oka, hogy a mezôbándi líceumban az elmúlt években gyenge tanulmányi eredményeket értek el, a diákok nagy része nem ment át az érettségi vizsgán.

Az utóbbi évek szomorú tapasztalata, hogy Erdélyben továbbra is szegényül a hagyományos magyar népi kultúra. Id. Szôcs Lajos harmadik generációsként örökölte a szalmakalap- készítés mesterségét. Az ô álma, hogy létrehozza Románia elsô Szalmakalap Múzeumát egy százéves kôrispataki restaurált parasztházban, megvalósulni látszik. A megyei mûvelôdési szervek felkarolták a kezdeményezést, és ma megnyílik az ország elsô szalmakalap múzeuma. Gazdái idôs és ifjabb Szôcs Lajos. Bemutatják az összes szalmakalap-viseletet és egyéb, szalmából készült használati és dísztárgyakat. A látogató nyomon követheti a szalma szedésétôl a szalma válogatásáig, a fonásra-préselésre való elôkészítés minden mozzanatát.

A múzeumi tárlattal megpróbálnak áttekintést nyújtani a népi ügyességrôl, a fenn- és a megmaradásért folytatott küzdelemrôl, a gyakorlatiasságról, mely minden nép jellemzôje. A múzeum fenntartásáért, a folyamatos mûködésért ifjúsági szalmafonó és szalmakalap készítô tábor is indul. Ennek bevallott célja az is, hogy elôsegítse a faluturizmust, életet hozzon az elöregedô székely faluba. Hosszú távon pedig biztosíthatja Kôrispatak számára a túlélést, a megélhetést.

Kôrispatakra Erdôszentgyörgy irányából, a Bözödi-tó felé haladva lehet eljutni.

Csíkszenttamásról félig agyonverve, összeégetve szállították be a rohammentôsök Misikét a kórházba. Szerencsétlen kisgyerek esetére ráharapott a helyi tévé is. Szörnyülködve vettünk tudomást róla, milyen embertelenül bántak el vele, szülôk, vagy ahogy ô mondta, a nagybácsija, s milyen kegyetlen sorsban részesítette a fennvaló, hogy mindezt el kellett viselnie.

Két napig kényszerítô körülményként voltunk egy kórteremben Misikével. A kisfiú fizikai állapota szemmel láthatóan javult, az orvosok megtették a kötelességüket, az égési sebek begyógyultak, csak a hegek éktelenkedtek testén. A lelki sebek mélysége szemmel nem látható, az ôt ért sérelem talán sohasem tûnik el. A kiságyából mozdulni sem tudott, mert a vénájába szúrt tû, az éjjel-nappal csepegô perfúzió nem engedte. A harminc fok fölötti, füllesztô melegben pulóveresen, zokniban feküdt. Csurgott róla a víz. Amikor meglátott, elsô kérdése az volt, láttuk-e az édesanyját valahol. Aztán ötpercenként nyöszörögve, könnyezve kérdezte, mikor hozzák az ételt, mert ô nagyon éhes, mikor teszik oda a "pityókapirét", kedvenc ételét (feltehetôen a sok éhezés közepette ez volt a család fô eledele), s van-e még valami édesség a fiókjában, mert nagyon kívánja. Misike jajgatásait, kéréseit senki sem vette igazán komolyan amíg ott voltunk, senki nem élte át teljes szívbôl nyomorúságos helyzetét, csak a kislányaim. Ôk beszélgettek vele, kérdezgették, mi fáj neki, miért szomorú, miért sír, mikortól van kórházban, mi történt vele, mikor megy haza? Vagy szereti-e a Finettit, jár-e nála az angyal, milyen autójuk van. Misike mindenre válaszolt, csak azt nem tudta, mi az a Mikulás, mint ahogy otthon levô három kistestvére sem tudja. A fiúcska láthatóan megnyugodott attól, hogy valaki ôt is emberszámba veszi, s méltatja legalább arra, hogy szóljon hozzá. Mert Misikének beadták a gyógyszert, odalökték az ételt, morogva behozták az ágytálat, zsörtölôdve megigazították az alsólepedôjét, duzzogás közepette levetették a pulóverét, szemére vetették, hogy bezzeg anyád nem jár egész nap a s...-be, összeszûkült gyomrodnak nem ad egész áldott nap enni!... s ezzel ennyi. Misikét, akinek örömben, kedvességben otthon soha nem volt része, aki éhezett, ütötték- verték, a kórházban is nyûgként kezelték. Itt is csak teher volt a kisegítô személyzetnek.

Nem újdonság, szûkös az egészségügy költségvetése, kevés pénz jut a betegek kosztjára, nincs elegendô gyógyszer, hiányos a felszereltség. Így igaz. De mégsem a pénz a legnagyobb hiány a kórházban, hanem a beteggel való együttérzés, a lélek.

Csökkent a munkanélküliség

A Maros Megyei Munkaerô-elosztó és Átképzési Ügynökség statisztikai adatai szerint a megyében 6,73 százalékra csökkent a munkanélküliségi ráta. A 17.012 munkanélkülibôl 6.204-en munkanélküli- segélyben, 1845-en átképzésben, 6.030-an pedig munkanélküliségi támogatásban részesülnek, továbbá 2.717 személynek semmilyen anyagi támogatása nincs, 216 személy pedig a 98/99-es kormányrendelet alapján végkielégítést kap.

Beiratkozások a MOGYE-n

Vasárnap 14 óráig várják a jelentkezôket a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen kiírt felvételi vizsgára. Az általános orvosi kar 235 ingyes és 100 tandíjköteles helyére tegnap délig 340-en jelentkeztek. Az orvosi kollégium 25+15 helyére 9-en, a fogorvosi kar 50+15 helyére 83-an, a fogászati kollégium 20+15 helyére 5-en, míg a gyógyszerészeti kar ugyancsak 50+15 helyére 90-en, a kollégiumba 6-an iratkoztak be.

Várják a jelentkezôket

Tegnap délig a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem mûszaki karára (informatika, 25 ingyenes és 25 tandíjköteles hely, me-chatronika 25+25, számítástechnika 25+25, automatizálás 25+25) Marosvásárhelyen százan jelentkeztek, a szociálpedagógiára (20+20) pedig több mint 80-an. A mûszaki karra július 24-éig, kedden délután 5 óráig, a szociálpedagógiára pedig 23- áig, hétfôn 5 óráig várják a jelentkezôket. A szociálpedagógián 24-én és 25-én kizáró jellegû alkalmassági vizsgát tartanak. A felvételi vizsga mindkét karon július 26-án lesz.

Mezôpaniti néptánctalálkozó

Mezôpanitba holnap 12 órára várják a néptánctalálkozó résztvevôit, akik déli egy órától közös ebéden vesznek részt a mûvelôdési otthonban. Délután két órától a mezôcsávási fúvószenekar részvételével zenés felvonulást, toborzót tartanak a falu utcáin. Az általános iskola udvarán felállított szabadtéri színpadon délután három órakor kezdôdik a bemutatkozás. Részt vesznek a mezôbándi, a mezômadarasi, a csittszentiváni, a székelykövesdi, a marosszentkirályi, a vajdaszentiványi, a holtmarosi, a kibédi, a gernyeszegi, a nyárádszeredai Bekecs, a marosvásárhelyi Boróka és Napsugár néptáncegyüttesek.

Kiállítás

Vasárnap két kiállítás nyílik Mezôpanitban. Az elsô délelôtt 10 órakor az általános iskolában, ahol az egyhetes kézmûvestábor anyagát tekintheti meg a nagyközönség. A 11 órakor kezdôdô istentisztelet után, a református gyülekezeti házban a Molnár Dénes által kezdeményezett, harmadik alkalommal megszervezett képzômûvészeti tábor tíz mûvésze mutatja be munkáit.

Fizetnek

A Segesvári Polgármesteri Hivatal az év elsô felére a helyi adók és illetékek több mint felét gyûjtötte be a lakosságtól. A pénztárnál a területadó 61,7 százalékát, az épületadó 55,8 százalékát és a gépkocsiadó 56,9 százalékát fizették ki.

Népszerûsítô film

A brassói Interfilm Kft. e hónap közepén egy Segesvárt népszerûsítô film forgatását kezdte meg. A román és angol nyelvû film fôleg a világörökségek listáján szereplô középkori várat mutatja reklámcéllal a közeljövôben épülô Dracula Land szórakoztató központ létesítése kapcsán.

Csapónál szennyezett a Maros

Július 12. és 18. között a Marosvásárhely térségébôl begyûjtött levegômintákban nem mutattak ki szennyezést. A Maros vizében Marosvásárhely felett és alatt nem észleltek határérték- túllépést a vízminôségi minták vizsgálatakor. Maroscsapónál viszont a nitrátion- koncentráció magasabb volt a megengedett értéknél. A szennyezésért az Azomures Rt. és a szabálytalanul beömlô, nem tisztított városi szennyvíz a felelôs. Környezetvédelmi kihágásért egy jogi személyt 15 millió és két magánszemélyt 4 millió lejre büntettek. A környezetvédelmi felügyelôk 10 fafeldolgozó és 8 más egységet ellenôriztek az említett idôszakban.

Ludasi ifjak Parajdon

Marosludas és Parajd között kialakult gyülekezeti cserekapcsolatok keretében a marosludasi református egyházközség ifjúsági csoportja július 30-tól egyhetes táborozáson vesz részt Paradjon. A gyülekezeti házban megszervezett táborba 18 ifjú utazik Czirmai Levente lelkésszel.

Rendkívüli közgyûlés

Július 23-án, hétfôn fél 10 órától a Mozgássérültek Maros Megyei Egyesülete Marosvásárhelyen a Színmûvészeti Egyetem Stúdiótermében tartja rendkívüli közgyûlését. Az egyesület jelenleg a Lupény utca 12/21. szám alatt mûködik. A közgyûlés napirendi pontjai: az egyesület helyzetének és az alapszabályzatnak az ismertetése, a mûködési szabályzat megbeszélése, az igazgató- és végrehajtó bizottság összetételének véglegesítése. Érdeklôdni a 165-611-es és a 135-195-ös telefonon lehet.

Közepes erôsségû földrengés

Richter-skála szerinti 5,4-es erôsségû földrengés volt pénteken reggel Románia keleti részén. Sebesültekrôl, anyagi károkról egyelôre nem érkezett jelentés. A közepes erôsségûnek számító földmozgás a Keleti-Kárpátokban, Vrancea megye területén történt reggel 8 óra után néhány perccel. Az epicentrum Bukaresttôl mintegy 200 kilométerre északkeletre volt, de a földmozgást Bukarestben, valamint Pitesti, Galac, Iasi és Konstanca városában is érezni lehetett. "Azt hiszem, sokan megrémülhettek, de sérültekrôl egyelôre nincsen tudomásunk" - mondta az AP-nek a földtani intézet szóvivôje.

Határon túli magyar diákok tábora Pakson

Nyolcadik alkalommal nyílt meg pénteken Paks városának szervezésében a határon túli magyar középiskolások olvasótábora a volt cseresznyéspusztai iskolában. Nagy Noémi, a tábor vezetôje, az önkormányzat nemzetközi referense az MTI-nek elmondta: mintegy félszáz diák érkezett a határon túlról - Erdélybôl, a Vajdaságból és Szlovákiából -, hogy tíz napot együtt töltsön az anyanyelv és kultúra, a magyarságtudat ápolása jegyében. A temesvári, marosvásárhelyi, kézdivásárhelyi, lupényi, zentai és galántai fiatalok anyanyelvi, újságíró, versmondó-színjátszó és improvizációs csoportokban pénteken már meg is kezdték a foglalkozásokat. A táborvezetô közlése szerint az idei tábor fô célja a manipuláció különbözô megjelenési formájának bemutatása, felismerése, errôl tartanak a résztvevôknek elôadásokat ismert írók, közírók, zenészek, filozófusok, fotómûvészek.

Negyven millió dolláros Ecstasy-fogás New Yorkban

A New York-i rendôrség - a város eddigi legnagyobb kábítószerfogásában - egymillió darab Ecstasy-tablettát foglalt le negyvenmillió dollár értékben két drogkereskedô lakásán. A kábítószeres nyomozás szálai két izraeli férfi lakhelyére vezettek, ahol kedden este találtak rá a 203 kilogramm súlyú kábítószerre. A két drogkereskedô, a 28 éves David Roash és a 25 éves Israel Ashkenazi egy-egy alkalommal 100 ezer tablettát adott a terjesztôknek - közölte a nyomozás vezetôje. New Yorkban egy Ecstasy- tabletta - amely az éjszakai szórakozóhelyek legnépszerûbb drogja - 20-40 dollárba kerül. A különösen szigorú amerikai kábítószer-ellenes törvények értelmében a két izraeli férfira elítélésük esetén életfogytiglani börtönbüntetés vár. Az MDMA jelû pszichoaktív szintetikus kábítószer, népszerû nevén az Ecstasy fogyasztói kitörô örömmámort éreznek, ami drámaian megemelkedô vérnyomással, a szívritmus szaporává válásával és a test felforrósodásával jár együtt.

Nô a vállalati csôdök száma Ausztriában

Egyre több a vállalati csôdök száma Ausztria fô exportpiacain. Az idei év elsô felében a vállalati csôdök száma Németországban 10,7 százalékkal, Nagy-Britanniában 8,1 százalékkal, Magyarországon 44 százalékkal, az Egyesült Államokban 0,5 százalékkal emelkedett a múlt év elsô feléhez képest - közölte az osztrák hitelbiztosító intézet (ÖKV), amely az osztrák vállalatok exportköveteléseit biztosítja. Jelentôsen nôtt a vállalati csôdök száma Finnországban, Norvégiában, miközben visszaesett Belgiumban, Franciaországban, Portugáliában és Svájcban. Az Egyesült Államokban három év óta elôször nôtt a vállalati csôdök száma. 2000-ben még 4,7 százalékos csökkenés volt megfigyelhetô.

Újabb szputnyikok

Oroszországban pénteken tengeralattjáróról indított hordozórakétával "napvitorlás" mûholdat lôttek fel 1200 kilométeres magasságba, majd a szputnyik a sikeres fékezés után Kamcsatka körzetében ért földet. A Kozmosz-1 jelzésû, napvitorlával felszerelt mûhold fellövése kizárólag polgári, ûrkutatási célokat szolgált: azt tanulmányozták, miként lehetséges a vitorlával úgy lefékezni a szputnyikok hatalmas (másodpercenkénti hétezer méteres) keringési sebességét a töredékére (másodpercenként 15-16 méterre), hogy a berendezés beléphessen a sûrûbb légkörökbe, majd visszatérjen a földfelszínre, megôrizve a tárolt információkat. Másrészt a napvitorla hasznosítható lehet majd a bolygóközi kalandozásokban is. A mûhold a Barents-tengeren hajózó Boriszoglebszk atom-tengeralattjáróról startolt, Volna (Hullám) hordozórakétával, csaknem 60 méteres mélységrôl.

Meghalt három EU-megfigyelô

Macedóniában aknarobbanás oltotta ki az Európai Unió három megfigyelôjének életét. Mint a svéd külügyminisztérium pénteken közölte, egy norvég és egy szlovák megfigyelô, valamint egy albán tolmács lelte halálát, de még nem volt világos, hogy az akna baleset vagy támadás következtében robbant-e föl. A három EU-megfigyelô gépjármûvét a Tetovo környéki Novo Szelo községnél találták meg - közölte a macedón rendôrség a DPA szerint.

Peking 2008: angol nyelvlecke

Egy héttel a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Peking számára kedvezô döntése után a kínai fôvárosban elkezdôdött a felkészülés a 2008-as ötkarikás játékokra. Elsôként a majdani olimpiai falu mintegy 20 ezer dolgozója számára indítottak 25 órás angol nyelvtanfolyamot, amelynek során a 300 legfontosabb kifejezést sajátíthatják el a tanulók. A megszerzett tudás valószínûleg óriási hasznára lesz hét év múlva valamennyi kiválasztottnak, hiszen az ô feladatuk lesz a - többnyire kínaiul nem értô - sportolók és vezetôk kiszolgálása.

Bulgáriában aláírták a kormánykoalíciós szerzôdést

II. Simeon volt bolgár cár - mostantól használt polgári nevén Szimeon Szakszkoburgotszki - Nemzeti Mozgalma és a török kisebbséget képviselô Mozgalom a Jogokért és a Szabadságért (DPS) nevû párt képviselôi pénteken aláírták az új bolgár kormány megalakulását lehetôvé tévô koalíciós szerzôdést. A koalíciós szerzôdés értelmében a DPS két miniszteri és öt miniszterhelyettesi posztot kap. Az AFP jelentése szerint a török kisebbséget képviselô párté lesz a mezôgazdasági tárca, illetve a természeti katasztrófák és balesetek elleni harcért felelôs tárca nélküli miniszter posztja. A 240 tagú szófiai parlamentben a Nemzeti Mozgalom 120, a DPS 21 képviselôvel rendelkezik. Szimeon Szakszkoburgotszki kijelölt kormányfônek vasárnap kell átadnia Petar Sztojanov bolgár államfônek az új kormány összetételét tartalmazó listát.

Magyarok Világszövetsége

Véget ért az illúzió, hogy az Országgyûlés költségvetési támogatásban részesíti a Magyarok Világszövetségét, ezért a következô idôben az MVSZ már nem számít a magyar parlament támogatására - jelentette ki Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke a csütörtökön Budapesten megtartott sajtótájékoztatón.

Patrubány Miklós célszerûnek nevezte a Benczúr utcai "luxus-székházból" a világszövetség kiköltözését, és remélte, hogy a Semmelweis utcai új ingatlanegyüttesben hatékonyan tudják mûködtetni a kis létszámú hivatalukat.

Király Zoltán, az MVSZ elnökhelyettese kifogásolta, hogy Budapest Belváros-Lipótváros önkormányzat képviselôtestülete nem fogadta el, hogy nyílt ülésen tárgyalja a budapesti ereklyés országzászló emlékmû visszaállítása ügyében kezdeményezett sürgôsségi indítványt.

Király Zoltán közölte, hogy a Magyar Tudományos Akadémia mellett mûködô Történelemtudományi Intézet szakvéleményében irredenta emlékmûnek minôsítette az ereklyés országzászló emlékmûvet.

Az ereklyés országzászlót nemzeti közadakozásból avatták fel 1928. augusztus 20- án a Szent István-napi ünnepségek záróeseményeként Budapesten, a jelenlegi Szabadság téren. Az MVSZ nem nyugszik bele az elutasításba és a civil szervezetek segítségét kéri, hogy ismét méltó helyre kerüljön vissza a magyarság számára szimbólum értékû ereklyés országzászló emlékmû - tette hozzá Király Zoltán.

Patrubány Miklós elnök ismertette a Magyarok Világszövetsége Szlovákiai Országos Tanácsa által elfogadott múlt heti tiltakozó memorandum tartalmát és örvendetesnek nevezte, hogy a megújult szlovákiai tanács szorgalmazta a szlovák alkotmány újrafogalmazását és a benesi dekrétumok visszavonását.

A kormány sürgôsségi rendelettel meghosszabbította az elkobzott ingatlanok visszaadására vonatkozó igények beadásának határidejét - jelentették be pénteken Bukarestben.

Az idén januárban életbe lépett 2001. évi 10-es számú törvény eredeti rendelkezése értelmében augusztus 14-én járt volna le az igények benyújtásának határideje. Ezt a sürgôsségi kormányrendelet most további három hónappal meghosszabbította.

Az említett törvény rendelkezik a Romániában 1945. március 6. és 1989. december 22. között, illetve az 1940. évi 139-es számú törvény alapján, természetes vagy jogi személyektôl elvett ingatlanok visszaadásáról volt tulajdonosaiknak, illetve ezek örököseinek. Amennyiben az ingatlan természetbeli visszaadása nem lehetséges, az érintetteknek joguk van kártérítésre.

A törvény szerint a külföldön élô román vagy nem román állampolgárok is kérhetik az elvett ingatlanok visszaadását

Ugyancsak három hónappal meghosszabbították azt a 18 hónapos periódust, amelynek keretén belül az igénylôknek be kell nyújtaniuk a visszaigényelt ingatlanra vonatkozó tulajdonosi, vagy örökösi jogaikat igazoló iratokat.

Claudiu Lucaci kormányszóvivô elmondta, hogy a sürgôsségi kormányrendeletet augusztus 14-ig benyújtják a parlamentnek.

Mi keresnivalója van Vlagyimir Putyin orosz elnöknek a világ legfejlettebb ipari országait tömörítô G7 csoport vezetôinek társaságában? - teszi fel a kérdést a The Wall Street Journal csütörtöki számában és meg is válaszolja: semmi, mert Oroszország minden tekintetben kilóg a Hetek demokráciái közül.

A tekintélyes gazdasági napilap szerint az indokolható volt, hogy 1991-ben meghívták Moszkvát az akkori G7-csúcsra, az ipari hatalmak ugyanis ezzel akarták úgymond kitüntetni és támogatni Mihail Gorbacsov, majd Borisz Jelcin azon erôfeszítéseit, amelyek Oroszország megreformálására, demokratizálására és végsô soron a Nyugathoz való közeledésre irányultak. Mindazonáltal a meghívás csak jelképes gesztus volt, a G7-országok ugyanis már akkor is tisztában voltak azzal, hogy Oroszországnak sem a szétzilált gazdasága, sem a demokráciája nem mérhetô össze az övékkel.

Mára világossá vált, hogy az orosz gazdaság nem állt talpra, és a demokrácia térnyerése is megalázó kudarcot szenvedett. Putyin szinte semmi elkötelezettséget nem mutat fel azok iránt a politikai értékek és külpolitikai alapcélok iránt, amelyek elômozdítása a genovai csúcs feladata. Putyin vezetése alatt Oroszországban feléledt a megtorló szellem, a vallásszabadságot megkurtították, a fegyverzet- korlátozási kötelezettségeket nem hajtják végre, és Grúzia, Ukrajna biztonságára a korábbiaknál nagyobb veszély leselkedik. Putyin nem tett semmit azért sem, hogy a tavalyi, okinawai G8-csúcson tett ígéretét teljesítse, a kaukázusi fegyveres viszály gyors és hathatós rendezése helyett folytatja a csecsenek elleni háborút.

A The Wall Street Journal felhívja a figyelmet arra, hogy a Slobodan Milosevic jugoszláv exelnök nemzetközi bíróság elé állítását ünneplô Heteknek nem szabad elfelejteniük: a csecsen háború sokkal kegyetlenebb és pusztítóbb volt, mint Milosevic koszovói etnikai tisztogató akciója.

Putyin továbbá tavaly üdvözölte a fegyverzetek elterjesztése elleni erôfeszítéseket, de Moszkva ennek ellenére máig veszélyes technikákat ad el a "latorállamoknak", például Iránnak.

A The Wall Street Journal szerint a G7-csoportnak meg kell szabnia azokat a feltételeket, amelyek teljesülése esetén Oroszország a jövôben is részt vehet majd a csúcstalálkozókon. Ezek között a feltételek között kell lennie a következôknek: a csecsen háború befejezése, a szomszéd államok szuverenitásának tiszteletben tartása, a rakéta-technológiák és a tömegpusztító fegyverek terjesztésérôl való lemondás, valamint az alapvetô emberi jogok szavatolása - írta a lap.

Az idén a marosvásárhelyi Folk Center Alapítvány másodszor rendezi meg a Várban a Millenniumi sokadalom rendezvényt. A szervezôk ezáltal a hajdani vásárok hangulatát, a különbözô tájegységekrôl érkezô sokadalom sokszínûségét szeretnék feleleveníteni. A teljesség igénye nélkül szeretnék e kétnapos rendezvény keretében bemutatni az erdélyi népi kultúra változatosságát, az itt élô nép gazdagságát, nem csak táncokban, hanem a kézmûves-mûhelyek: agyagozók, nemezelôk, szalmafonók által. A gyerekek e sátrakba nyerhetnek majd bepillantást, tanulhatják meg ezeket az ôsi népi mesterségeket. Természetesen, akik nem csak muzsikát hallgatni és táncot látni jöttek el, azok, akár a Marosvásárhelyi Napokon, ehetnek, ihatnak a falak között felállított sátraknál, úgy, ahogy az hajdan volt.

A tegnap a rövid, ünnepélyes megnyitót követôen a színpadra léptek a Napsugár, a küküllô-dombói, a mezôpaniti, vajdaszent- iványi, a nyárádmagyarósi, a keménytelki, a nyárádselyei hagyományôrzô néptánccsoportok, valamint a dicsôi cigány tánccsoport, a marosvásárhelyi Farduló együttes és a Maros Mûvészegyüttes román tagozata. Holnap délelôtt 10 órától az idecsi, a vámosgálfalvi, a marosszentkirályi, a szászcsávási, a hodáki, a holtmarosi, a kört- vélyfái, a felfalusi, a marosma-gyarói- a kisfülpösi és a sámsondi gyerek, illetve felnôtt tánccsoportokat, népi elôadókat várják a szervezôk. Este 18 órától pedig a mócsi, a bándi, a mezôkeszûi, a marosszentkirályi, az alsóbúni, illetve a Boróka és az Öves együttes elôadását láthatják az érdeklôdôk.

Július 13-15. között marosvásárhelyi küldöttség volt hivatalos a Bajai Halászlé Népünnepre. A ren- dezvényen való részvétel jó alkalmat jelentett a két város közötti együttmûködés beindítására. Marosvásárhely ugyanis a meglevô testvérvárosai mellett Bajával is szeretne partnervárosi kapcsolatokat kialakítani. Az eddigi lépésekrôl Kirsch Attila önkormányzati képviselôt, a küldöttség tagját kérdeztük.

- Múlt hét végén volt a halászlé ünnepe a halászlé fôvárosában. Ez Baja város életében az egyik legnagyobb jelentôségû esemény, népünnepély, amelynek hatalmas vonzástere van mind magyarországi, mind külföldi viszonylatban. Ezt úgy lehet felmérni, hogy Baja egy 40.000-es lélekszámú város, és az ünnep alkalmával több mint 2000 helyen fôzik a halászlevet. Ilyenkor közel 30.000-es tömegre lehet számítani, tehát majdnem annyi ember gyûl össze, mint Baja lakossága. Nagyon érdekes, izgalmas az ünnepi felfordulás a kisvárosban.

- Hogyan kezdôdött az együttmûködés?

- Tavaly történt meg a kapcsolatfelvétel. Baján él egy keramikus mûvész, Papp József, aki felismerte azt, hogy a Baján élô marosvásárhelyiek szeretnének szülôvárosukkal kapcsolatot kialakítani. A tavalyi választások után én mint önkormányzati képviselô felvállaltam, hogy ezt a kapcsolatot kiépítjük és elképzelünk egy partnervárosi együttmûködést. Nem a hangzatos megközelítések szükségesek két város között, hanem egy olyan kapcsolat, amely önkormányzati és nem önkormányzati szinten egyaránt mûködôképes.

A múlt évi kapcsolatfelvétel viszonzásaképpen 2001 májusában meghívtuk a bajai önkormányzat vezetôit: a polgármestert, az alpolgármestert valamint a jegyzôt és természetesen Papp Józsefet, a kapcsolat mozgatórugóját. Ennek a látogatásnak ismerkedési jellege volt, ugyanakkor bemutattuk Marosvásárhely jellegzetességeit, hagyományait és kialakult az elsô elképzeléscsomag, például az oktatás, turizmus, kultúra, sport, sajtó vonalán, nyugdíjasoknak, vállalkozóknak szeretnénk valami újat nyújtani, és egyházi kapcsolatokat kialakítani. Most meg kell találnunk azokat az embereket, akik mindebben segíthetnek. A májusi látogatás után jött a meghívás a polgármester úr és személyem részére, hogy szeretettel várnak a halászlé fôvárosában erre a nagy népünnepélyre. Dorin Florea németországi útja miatt nem tudott eljönni, így Csegzi Sándor alpolgármester meg jómagam tettünk eleget a meghívásnak. A látogatás alatt a halászléfôzési ünnep mellett részt vettünk egy Európa-napi rendezvényen is. Az utóbbi keretében szerveztek egy nagyon érdekes fórumot a schengeni egyezmény tapasztalatairól és várható hatásairól a régiónkban. A fórumot dr. Szentiványi Gábor, Nagy-Britannia és Észak- Írország Egyesült Királyságba delegált nagykövet vezette, részt vett a belga, svéd nagykövet és más európai személyiségek. Ez számunkra is érdekes téma volt, noha Románia nem egy körben fog Magyarországgal bejutni az Únióba.

- Milyen konkrét lépéseket sikerült tenni a partnerkapcsolat mûködése érdekében?

- Elsô lépésként, a turizmus terén, a polgármesteri hivatal által elindított Tourinfo és a bajai polgármesteri hivatal által fenntartott turisztikai iroda közötti kapcsolatot indítottuk el, szórólapokat, információkat cseréltünk. Most gondoljuk át az egyházak kapcsolatait, a kultúra vonatkozásában pedig a Maros Mûvészegyüttesnek van már egy meghívása 2002 júliusára. Ami a sportot illeti, kérés van kapcsolatfelvételre az ottani Öregfiúk Kosárlabdacsapata részérôl, ami megoldható, mert Marosvásárhelynek is van Öregfiúk Kosárlabdacsapata. A meghívás jövô év májusára szól, de már az idén ôsszel megpróbáljuk egy teremtornára összehozni a bajai csapatot.

- Mindez meghitté tehet egy kapcsolatot, szilárddá azonban a gazdasági együttmûködés.

- A gazdaság terén van egy olyan elképzelésünk, hogy a sajtóban meg fogjuk hirdetni azt a délutánt, amikor mindenkit, akit érdekel egy ilyen kapcsolat és információkat szeretne megtudni Bajáról, a polgármesteri hivatal termében ezeket az információkat megadjuk. Mellesleg minden dokumentáció, amely Bajával kapcsolatos, nálam megtalálható. Az a célunk, hogy konkrét kapcsolatok létrejöttét segítsük a vállalkozók bajai és marosvásárhelyi fórumain.

Biztos vagyok abban, hogy az eddigi lépések elindítják a két város közötti kapcsolatok kiépítését, ami úgy fog mûködni, hogy mindazokat az embereket, akik ezt felvállalják, marosvásárhelyi vonatkozásban én, bajai vonatkozásban Papp József keramikus mûvész fogja összefogni. Annyit még hozzátennék, hogy Papp József volt az, aki bajai támogatással egy csodálatos könyvet adott ki Marosvásárhelyrôl. A könyv korlátozott példányszámban jelent meg, üzleti árusításban nem kapható, akik meg szeretnék vásárolni, ugyancsak hozzám fordulhatnak.

Az érem két oldala

Mint a napokban jeleztük, az Angliában illetve Skóciában "kama-toztatható" Silvestri- ösztöndíj megszerzéséért játszott hangszerén a Kultúrpalota kistermében 22 líceumi tanuló az országból. Az eredményhirdetést követôen beszélgettünk el a C-tin Silvestri Nemzetközi Mûvelôdési Alapítvány alapító elnökével és e támogatási mód kezdeményezôjével, a ma már angliai Anda Anastasescu zongoramûvésszel, aki vasárnap délután, a Kultúrpalota kistermében különbözô szervezési "egyenet- lenségek" miatt marasztalta el a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia igazgatóságát.

- Nem tudom elhinni, létezhet-e bárhol a világon még egy olyan ország, város, megyei tanács, állami filharmónia - fogalmazott Anda Anastasescu zongoramûvész az eredményhirdetést megelôzôen a Kultúrpalota kistermében -, melyben úgy reagáltak volna az illetékesek mindarra, ami itt e pár nap alatt történik, mint ahogy itt tették. Egyszerûen felfoghatatlan - és nem csak a külföldiekre gondolok, akik érkeztek, hanem arra a sok más megyebelire is, aki eljött a versenyre -, hogy ideutazik a saját költségén egy angliai kollégiumi zenekar repülôn, tart itt egy hangversenyt díjmentesen, a nemzetközi alapítvány két diák számára biztosít egy évre szóló ösztöndíjat és mindezek ellenére sem az ünnepélyes eredményhirdetésre, sem a koncertre nem bocsátják rendelkezésünkre a Kultúrpalota nagytermét, noha errôl volt szó eredetileg. Hogy mit szóltak a történtekhez az angolok ?! Az angolok...angolok! Keveset láttatnak mindabból, ami bennük zajlik. Hogy mit érezhettek, amikor mindössze hét órával a rendezvény elôtt mindezt a KAPUSTÓL tudtuk meg ?! Mi több, az igazgatóság egyszerûen nem bocsátotta Hideka Ozono japán zongoramûvész rendelkezésére elôadóestjén a nagyteremben a Yamaha zongorát sem. Jóllehet, a japán állam a filharmóniának teljes zenekari felszerelést ajándékozott pár évvel ezelôtt. Hidekának szavát szegte egyszerûen a hír, hisz ô ebbôl arra következtetett, hogy nem látják ôt szívesen Marosvásárhelyen. Szóval...ilyesmit azért nem engedhetünk meg magunknak. Udvariatlanságra, primitívségre, kisvárosiasságra vall. Egyszóval: Szégyenletes...

- Én ugyan nem vettem részt sem az eredményhirdetésen, sem azon a "rendkívüli koncerten" a kisteremben - fogalmazott a fentiek kapcsán Gheorghe Muresan, a filharmónia aligazgatója, így folytatva : az újságírónô által mondottak alapján kíváncsi vagyok, kinek a nevében beszélt Anda Anastasescu. Szerintem egyáltalán meg sem engedhette volna magának, hogy akár csak egy utalás erejéig is, ami a rendezvény szervezését illeti, mint intézménynek, a Marosvásárhelyi Állami Filharmóniának a nevét megemlítse. Szóba sem hozhatta volna! Velünk ilyen értelemben kapcsolatba se lépett. Mivel sem a C-tin Silvestri Nemzetközi Mûvelôdési Hét, sem a Silvestri- ösztöndíjért szervezett verseny nem a C-tin Silvestri Nemzetközi Mûvelôdési Alapítványnak és marosvásárhelyi fiókjának - igazgatója Ion Loghin, szimfonikus zenekarunk egyi kürtöse - NEM a vásárhelyi filharmóniával KÖZÖSEN megszervezett rendezvénye. Bennünket az említett vádakkal nem illethet senki, semmiképpen. Utóbb csak kiderül, kinek a lelkén szárad mindez, és az sem kizárt, be is pereljük az illetôt. Ugyanis, mielôtt bárki is a nagyterem használatát valakinek is ígérte volna, elôbb velünk kellett volna ezt megbeszélnie. Arról tudok ugyan, hogy Cazan igazgató úr és Ion Loghin beszélgetett errôl, s bár Cazan úr válasza nem volt épp kedvemre, annyit állíthatok, hogy ebben a Cazan igazgató úr által alá nem írt egyezségben - nem volt rá ideje, esetleg valami miatt megfeledkezett aláírni? - csak a kisteremnek, a kórusteremnek és egy tanteremnek a használatáról volt szó. Egyébként hétfôn, július 16-án, bár intézményünk szabadságon - így én is magánügyben jártam a prefektus úr irodájában, és Toganel úr a jelenlétemben telefonált a megyei mûvelôdési felügyelôség fôfelügyelôjének, Nicolae Baciut-nak, akinek véleményét kérte az üggyel kapcsolatosan, és egyben utasította is, intézze el, oldja meg a problémát. Különben a prefektus úr megrótt amiatt, hogy - mint mondotta - Cazan úr és én nem bocsátottuk volna az említett rendezvény szervezôi rendelkezésére a nagytermet. Igaz, Toganel úr elôtt sem hallgattam el, hogy bennünket ebben az ügyben senki meg nem keresett, sôt, még arra is megkértem a prefektus urat, engem ebbôl a "játszmából" úm. felejtsen ki, mivel nekem semmi közöm hozzá. Az irodámba visszatérve érkezett Nicolae Baciut...tanácsért. Nem tudta, mitévô legyen. - Nem tudom - válaszoltam -, én nem megyek bele semmibe, mivel nekem semmiféle kötelezettségem nincs ezt a rendezvényt illetôen. Utóbb azonban, amikor telefonáltam Toganel úrnak, ô elrendelte a nagyterem használatát.

Ami pedig a Hideka elôadóestjét illeti, pontosabban hogy nem bocsátottuk volna rendelkezésére a Yamaha zongorát a nagyteremben, szintén valótlanság. Arról egyáltalán nem esett szó, ki fog - ha egyáltalán játszik is valaki majd rajta - játszani a zongorán. Tudniillik, ezt a zongorát illetôen annyit mondtam csak Cazan igazgató úrnak, hogy a koncertzongorát, ami egy életre szól, középiskolai tanulónak gyakorolni, próbálni azért csak nem adjuk! Sôt, akkor én nem is tudtam, hogy a továbbiakban két hivatásos elôadómûvész is szándékszik hangversenyezni a nagyteremben. Hideka Ozono többször is hangversenyezett már zenekarunkkal. Szívesen fogadjuk ôt bármikor! Azt viszont nem tudhatom, hogy Ion Loghin úr ezt említette-e Cazan igazgató úrnak vagy sem. Ami viszont az Anda Anastasescu által hétfôn ellenünk indított valóságos "hadjáratot" illeti, becsületesen bevallom, ennyiben nem marad a dolog.

Anda Anastasescuval egy ideig jó volt az együttmûködésünk. Turnét is szerveztünk. Mindaddig, míg nem kezdett olyan elôjogokat megfogalmazni, amelyekre valójában nem szolgált rá. Anda Anastasescu teljesen alaptalanul engedte meg magának, hogy a filharmónia becsületét lejárassa.

Az európai csatlakozási folyamatban már most, az elôkészítés idôszakában rendkívül sok lehetôség nyílik arra, hogy a csatlakozni kívánó országok az európai standardok kereteiben a legkülönbözôbb területeken támogatásokat szerezzenek. Lehetôség ez a helyhatóságok számára is, az általános infrastruktúra fejlesztésétôl a mezôgazdaságig, sok mindenben segíthetnek az uniós támogatások, amelyek egészében vagy részben olyan pénzalapokat jelenthetnek, amelyekkel az állandó pénzszûkében levô helyhatóságok gazdálkodhatnak. Ezekhez a pénzala-pokhoz, támogatásokhoz a helyhatóságok, régiók azonban csak úgy juthatnak hozzá, ha szakszerûen, az európai uniós normák követelményeinek megfelelôen pályáznak.

Erre hívta fel a figyelmet Adrian Nastase miniszterelnök a tegnapi telekonferencián. Tájékoztatta a prefektusokat, hogy az Európai Unió 14 millió eurós támogatást utalt át a közigazgatási minisztériumnak a közigazgatási intézmények megerôsítésére, a Világbank 100 millió dollárt a községi infrastruktúra - ivóvíz, gáz stb. - fejlesztésére, a BERD 300 millió dollárt az ország 30-40 közepes nagyságú városa fejlesztésére.

A miniszterelnök joggal hangsúlyozta, hogy ekkora lehetôséget megragadni, profi programokra van szükség. Az EU részérôl van érdeklôdés, hozzá nem értés vagy hanyagság miatt kár lenne elszalasztani az adódó alkalmakat.

A Maros Megyei Prefektúra a következô pontosítást közli:

A forradalmárok problémáinak területi konzultánsát csak az 1989 decemberi forradalmárok problémáiért felelôs államtitkárság miniszteri rangú államtitkára nevezheti ki vagy hívhatja vissza.

Jelenleg, Iordan Radulescu államtitkár 130-as számú, 2001. június 26-án kiadott rendelete értelmében a Maros Megyei Prefektúra, a megyei tanács, és a municípiumi polgármesteri hivatal mellett mûködô konzultáns Tompea Ioan Ionel tanár.

A Ioan Toganel prefektusnak a törvényesen bejegyzett forradalmár szervezetek képviselôivel tartott munkatalálkozóján a forradalmárok Man Nistort igényelték volna ebbe a tisztségbe. Man Nistor dossziéját elküldték a szaktárcához, és Iordan Radulescu államtitkár dönti el, ki marad a funkcióban. Ilyen értelmû rendeletig Tompea Ioan Ionel tölti be a konzultánsi tisztséget - olvasható a Georgescu Cristian szóvivô által aláírt közleményben.

Valami "porzik" Kézdivásárhely fölött. Még nem a Tejút, amelyen Miholcsa József szerint egyszer visszatérhetünk az Ôshazába; s nem az a Csoda füstölög, amit ô vár. Ahhoz tudniillik, hogy elindulhassunk visszafelé, talán nagyobb, még a mainál is emberpróbálóbb idôk kell jöjjenek, nekünk pedig még rengeteget kell nemesedjünk, hogy méltók legyünk a visszatérésre a Csillagösvényen.

De ahogy lefelé jövet is elôôrsök, életveszélyes portyák kémlelték a Mélység titkait, úgy visszafelé sem indulhatunk el - a Magasság ismerete, kiismerése nélkül.

Miholcsa József, a futtató és Tóth Ferenc, a ménesgazda kilencedik éve küldik elôôrseiket az ismeretlenné vált Mindenség felé. Tôlük, az Incitato elôôrseinek a "patáitól" porzik Kéz-divásárhely fölött az ég.

Mert, hogy lefelé jövet miféle elô-ôrsök foglaltak hont nekünk - nem tudom. De, hogy fölfelé, visszafelé jövet a mûvészek és mûvészféle szellemek (írók, filozófusok, zenészek, táncosok, filmesek, egyéb táltosok) hivatottak kijárni az utat és kijárni a befogadást, a visszafogadást a Teremtô Nagy Hadúrnál - errôl meg vagyok gyôzôdve. Ha nem lennék meggyôzôdve, nem is foglalkoznék mûvészettörténettel, mert így mégiscsak van valami kis esélyem arra, hogy magukkal visznek, potyautasként.

Minden valamirevaló mûvész ennek a felderítésnek a kiválasztottja - még akkor is, ha nem tudja, vagy nem vállalja a hivatását. De a Hadak Vissza-útjának máris legjobb ismerôi s feltérképezôi az Incitato tábor lakói.

Mert a Kárpát-medence összes magyar mûvésztáborai közül kétségtelenül a Fortyogóban sarvalódó Incitato a legfilozófikusabb, a leginkább gon-dolati-szellemi indíttatású s a legeszméltetôbb alkotóközösség. Mert a Kárpát-medence összes magyar mûvésztábora között akadt ugyan egy olyan tábor - a határon túli magyar mûvészek makói tábora -, amely felvállalta az elmúlt évek nagy nemzeti évfordulóinak (a honfoglalás, Szent István országépítése, 1848-as szabadságharc és a 2000 éves kereszténység) tematikáját, hiszen csak az emlékezhet, aki a sejtjeiben ôrzi örökségét.

De az Incitato az egyetlen olyan magyar mûvésztábor, amely immár kilencedik éve egy eszme, egy téma, egy jelkép, egy forma köré: a ló vizuális-szellemi transzfigurációjának a kötelezô kísérleti feladatai köré szervezôdik. Izgató és felkavaró mûvészettörténeti és mûvészetélvezô élmény volt a szentkatolnai kúriában berendezett gyûjtemény, a gyûjteményben újraélni: miféle varázslatos hullámgyûrûket, örvényeket kavart ez a szellemlovaglás; - és felkavaróan szomorú, hogy immár nem látható együtt ez a gyûjtemény, mert a piacgazdaság oltárán elégetett. Kézdiszék mai elitje, gazdasági és mûvelôdési vezetôi nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy Láthatatlan Lovasként ködbe vesszen a mindig meg-megújuló honfoglalásnak ez az egyik legmerészebb álma.

Most pedig itt állunk a 2001-es kaland - hiszen minden nyár témája beláthatatlan kimenetelû kalandozás volt a Hadak Útjára visszavezetô úton -, mondom, itt állunk a kilencedik kaland: A ló és a nô találkozásának kapujában.

Talán még az eddigieknél is többfelé indázó, ellentétesebb tartalmi és hangulati változat felé csábító, az erotikától a hitvallásig ívelô gondolattársítás és kompozíciós lehetôség. De mindenképpen van egy közös szerepük, funkciójuk a magyarság több ezer éves történetében: az isteni eredet és az áldozati felmagasztalódás. Amikor az Úr Ádám oldalbordájából megteremtette Évát, majd kiûzte ôket a Paradicsomból, a Paradicsom székely kapujában már ott várta ôket máig tartó földi vándorlásukban leghûségesebb társuk: a ló. A magyar Ádámok és Évák a legdrágábbat: fehér lovat áldoztak szerencséjük vagy szerencsétlenségük megpecsételéseként; s noha Kômûves Kelemenék befalazták az elsôként érkezô asszonyt magas Déva vára most már mégiscsak omladozó falaiba, a Nagyboldogasszonyba vetett reménységeink nem lankadó hittel és panasszal hívnak, vezetnek, térdepeltetnek le a csíksomlyói Mária lábaihoz.

Áldozat ideje van -, hogy ne nézzünk messzibbre - ezer éve. De ne nézzünk addig se: áldozatok ideje van nyolcvan éve. De még annyira se nézzünk vissza: áldozatok ideje van immár tíz esztendeje. Az alkotóember az egyik, ha nem a legdrágább áldozat az embertôl idegen érdekek egyre sûrûbben felmeredô oltárain. De az igazi mûvész ennek ellenére ma is hisz az emberiség és önmaga megválthatóságában - a mûvészet által.

Ily módon tulajdonképpen három áldozat: a ló, a nô és a mûvész áldozati füstje leng Kézdivásárhely fölött. S talán nem is a ló és a nô testi megjelenítésének, gyönyörû rajzának, mûvészi anatómiájának a kétségtelenül változatos esztétikai megoldásai tekinthetôek a 2001-es zárókiállítás legemlékezetesebb látványosságának, hanem az az elegancia, vagy tragikum, vagy pajzán kétértelmûség, esetleg a költôi vagy groteszk, a naiv vagy ironikus, a szókimondó vagy sejtelmes gesztus, a látványcentrikus vagy szimbolikus kompozíciós forma, amellyel az idei Incitato tábor mûvészei az áldozatot bemutatják.

Valami porzik Kézdivásárhely fölött.

Kérem, szippantsanak bele bizalommal, szokják a súlytalanság levegôjét, hogy eséllyel csatlakozhassanak majdan Miholcsa József és Tóth Ferenc a Hadak Útjára visszavezetô különítményéhez.

elemen Kálmán kelletlenül kászálódott ki meleg ágyából. Magával cipelte a konyhába az éjszaka paplandunszt pállottságát. Holtszezon volt mindenütt, lelkében, kétszoba-összkom- fortjának hétköznapjain, a felesége véget soha nem érô zsörtölôdésein, a lyukas zoknijain, a rosszul záró budilefolyón, még az örökké üres cukrosdobozban is. Beidegzett mozdulatokkal gyújtott takaréklángot a kávéskanna alá, s ki tudja, hányadszor fogadta meg, hogy az elsô pluszkeresetébôl vásárol egy kotyogót.

Imbolygó mozdulattal rántotta le a fürdôkád fölé feszített spárgáról a még nedves alsónadrágját, s szitkozódva írta - gondolatban -, a kávéfôzô mellé az automata mosógépet, centrifugástól, részletestôl…

A nedves alsónemû azonban egy kisé felélénkítette, de rövid volt vidámsága, mert a konyhából besziszegô sistergés tudatta, hogy a tegnapi zacc megint a kályhán köszöntötte a reggelt.

Az utolsó korty kávé élvezete közben összeszámolta aprópénzét, máskülönben az egész vagyonát a holnapi fizuig, s eldöntötte: maradt annyi ideje, hogy gyalog menjen melóba, s akkor délben a sör mellé megihat egy egész decit.

Amint belépett az irodába, már tudta, valami történt. Nem bírt rájönni, hogy mi. Kollegái cinkosan vigyorogtak, elôzékenyek lettek. Kezdte kínosan érezni magát. Kirúgják… áthelyezik… Ezek a szavak formáztak kérdôjeleket ütôerei lüktetéseire.

Artúr, a fônöke foszlatta szét rágalmait, miután halkan bekattintotta mögötte az iroda ajtaját.

- Hát akkor gratulálok… mind néztelek a buszmegállóban, hogy felvegyelek, de nem voltál ott…

Kálmán valamit motyogott, hogy gyalog jött, mert… De Artúr leintette, mondván:

- Hát most aztán rendbe teheted a Skodát; vagy kicseréled egy Oktáviára? Ennyi pénzbôl még egy Mercire is futja…

A többi csak napokkal késôbb állt teljesen össze.

A könyvelosztóban, ahol Kálmán dolgozott, már mindenki tudta, hogy megkapta az állami kárpótlást a nagyapja földjárandóságáért, amire az állam bácsi széltében-hosszában országutat, a szocializmus diadalútját húzta végig… A demokrácia elején, ügyvédi sugallatra ô is benyújtotta kérését, de követelni nem merte, nem sokat remélt az állammal szembeni szélmalomharctól… De tévedett, mert tegnap este a helyi hírekben ôt is felolvasták, s a mai sajtóban közzétett lajstromon is ott a neve. Mellette az összeg is, nem több, nem kevesebb mint 10.000 amerikai dollár. Kelemen Kálmán minderrôl semmit sem tudott, mert a tévéjük már második hónapja várja, hogy a tévéjavító munkadíját kiszorítsák a konyhapénzbôl. S a reggeli újságot pedig itt szokta elolvasni. De mindezeken, úgy tûnik, változtatni kell.

A változások nagyon hamar felütötték fejüket. Kezdve azzal, hogy Kelemennek rengeteg haverje, barátja, sôt addig ismeretlen rokona lett. Mindenki segített. Persze nem teljesen érdektelenül. Sanyika, a szomszéd fia megjavította a Skoda kuplungtárcsáit, amire már két éve nem futotta idejébôl. Peti, a feleségének ki tudja, hányad rendû unokatestvére készségesen adott hárommilliót kölcsön, hogy legyen, amivel lemenni a fôvárosba, a "zöld-hasúakért"; Andris, a soha nem fizetô ivócimbora kétdecis áldomás mellett készségesen bizonygatta: a 110 kilójával a fôfaluban is elfogadható bodyguard lesz a dollárok mellé…

S ekkor a lavina és Kelemen Kálmán elindult. Nem tudta, mit hoz a holnapja, de egy dolgot érzett, a föld szagát és annak átkát. Mert bármennyire közhelyes is, de átka van a földnek. Egyke volt és árva.

Útban hazafelé, a visszapillantó tükör fölé tûzött Master Carddal csevegett. Tehette volna ezt hangosan is, mert Andris, a testôre hátul horkolt a nagyobbik lányával egyetemben, felesége pedig úgy pihegett mellette az anyósülésen, mint csecsemôkorában tette, ha egyáltalán volt csecsemô valamikor. A negyvenöt Franklint tartalmazó bankkártya jó partnernek bizonyult, volt, amit osztani vele, sôt belôle. Öt százast eleve elvett az állam bácsi, de 9500 dolcsi haverek között is 250 millió körül tipeg, s az pedig 10 évi fizetése, a jelenlegi munkahelyén, s amibôl elôször is háromszobásba költöznek, hogy a két lánya kapja meg a saját külön-külön szobáját, a nagyobbik még kap egy performáns számítógépet, a kisebbik pedig egy hifitornyot meg két hetet a Balatonon, vagy a tengerparton, ahová a barátai mennek.

S ôk, az öregek, vesznek egy színes tévét, egy automatát, a Skodát eladják, felpótolják egy kombi Fordra vagy Volkswagenre, amire futja. Vesznek egy hûtôládát, egy mixert vagy egy háztartási robotot…. s ô végre megvásárolja a Révai Lexikon összes hiányzó kötetét…

Hirtelen fékezett, nem azért, mert eszébe jutott, hogy a fônökének is tartoznak 15 millióval, meg az anyósnál is lógnak vagy hárommal, hanem mert egy alagútszerû, kivilágítatlan kóberes szekérbôl szinte garázst csinált…

Az új lakás egy likkal több volt, mint a régi, s valamivel tágasabbnak is tûntek a szobák. A nagyobbik lányának amúgy sem voltak térigényei, csak azért neheztelt egy picit az öregére, mert a beígért Pentium 2-es helyett csak 1-est kapott, de CD ROM-mal, s egy csomó játékkal, így a béke szent volt. Részérôl. A hugica viszont kárpált, mert bár mindent megrendelés szerint kapott, plusz a fehér- fekete megjavított tévét, de faltól-falig posztert is akart volna…Reménytelen.

Aliz azon volt, hogy vegyenek új szobabútort. Csak nehéz volt olyan bútoregyveleget kapni, ami egyben nappali, dolgozó és hálószoba is legyen, sôt, még találjon is ahhoz a perzsához, amit az oroszpiacon kunyerált ki, nagy hülyén az elsô pénzes, újgazda(g) piaci útjukon.

Tény, valahogy átköltöztek, s egy hetet lementek Szovátára, szórni egy kicsit a pénzt. Rázni egy cseppet a rongyot. Hogy mennyi ment el, annak csak Kálmán a megmondhatója, mert olyan gáláns volt mindvégig, mint az együttlétük elsô éveiben. Csak épp az italt nem bírta már annyira.

Nem bizony. Sok mindent nem bírt már Kelemen Kálmán. Amióta kárpótolták, úgy tûnt, a kárt kárral pótolták… A föld átka volt, ami az idegeneket tette oda motyogni, sárgulni, káromkodni:

"Nézd a nyálast, tízezer dollárt kapott, ingyér, szinte és nem képes fizetni…adni…venni…áldozni…"

S ilyenkor jön, hogy az égre üvöltsön, falra másszon. Hát nem értik meg, hogy az nem úgy van. 250 millió lej nem pénz. Azazhogy pénz, de …szóval inkább Isten verése, mint áldomása, mert…s ilyenkor felordít benne a görcs, hogy szent Habakuk, az sincs, akinek elmondja, mert a régi haverek csak ingatják a fejüket, sokatmondóan hümmögnek … A munkatársak pedig úgy kezelik, hogy … "eddig elnéztük neked, mert csóró flotás voltál, nem volt dohányod, de most milliomos vagy, Öcsi, perkálj, a hétszentségit …"

A jól menô, új menô haverek pedig az örök fess öltönyük mélyérôl bólogatnak: "Ne-künk magyarázod apus, hogy miként párolog el a zöldhasúak csábos nyomdaillata?!"

S az pedig eltûnt, elpárolgott, akárcsak az állami bankjegyek ropogós mûanyag tapintása, s maradtak az Enescuk kolindái közé szorított, apróbb címletek holdfényszonátái… S a holnap félsze. A görcs, hogy nem tudsz visszapattanni a régi kerékvágásodba, s hogy ez a pénz is egy vágás volt. Egy érvágás, melyet megnyitottad, s most csorog ki rajta a nedû, az életnedv, s megy vele az életkedv. A jókedvet felcseréli a szemrehányások tömkelege, az "igenis, mert minek kellett neked 75000 lejes gyújtó…meg minek kellett rászoknod a szinte 20.000 lejes bagóra, kellett a Ford, egy Dacia is jó lett volna, bezzeg, annak idején jó volt a…"

"Bezzeg". " BEZZEG"

Ezt szereti a legjobban Kelemen Kálmán. Mert követi, hogy "annak idején". S az "annak idején", tudja fene miért, de tényleg jó volt. Hogy pontosan miért, nem tudja pontosan. De azt igen, hogy akkor is HOLTSZEZON volt, s most is az van. De azt akkor még ismerte. Ez új. Ismeretlen a hordereje, nem tud vele megbékélni, zöld ágra vergôdni. Az akkori holtszezonjára úgy gondol, mint egy gyerekkori, SZERETETT, KEDVES emlékre.

A tévé hirtelen krákogott bele a reggelbe, hírekkel ébresztette Kelemen Kálmánt, aki keservesen káromkodta ki magát az ágyból, kicaplatott a konyhába, bekapcsolta a kávéfôzôt, s elindult a fürdô felé. A spárgán nem fityegett egy deka bugyi sem, a felesége lusta volt kiszedni az automatából az este. Lezuhanyozott, megnézte az óráját, eldöntötte, gyalog megy a cégig, benzinre már nem futja, a buszozást már utálja. Csúful nézik az ismerôsök. Már nem tartozik közéjük.

Lenyelte az utolsó korty kávéját. Keserû volt, keserû szájízt hagyott maga után, s az sem csigázta fel, hogy megspórol egy féldecit a déli söréhez.

Hiszen bérletet váltott…

A letûnt átkos rezsim, több erdélyi író (Kós, Reményik és mások) mellett, akikre az oly divatos "irredenta" szégyenletes bélyegét rásütötték, leparancsolta könyvespolcainkról Makkai Sándor regényeit, egyrészt mert a szerzô papi ember, másrészt mivel több kötetében történelmi múltunk kimagasló egyéniségeivel és az illetô kor nagy eseményeivel foglalkozott (Szent István, IV. Béla, a Báthoriak, Bethlen Gábor, az 1848 utáni történések stb.)

A sûrû történelmi levegôjû Nagyenyeden született (1890. május 13.), apja református lelkész és egyházi író, ami máris magyarázatot ad arra, hogy életmûvében miért halad párhuzamosan két fô szál: a teológiai írások és a történelmi regények. Életének fôbb mozzanatai mély nyomot hagytak benne, élményeit a késôbbiekben meg is írta.

Hatévesen árván marad, majd az enyedi és sepsiszentgyörgyi diákévek után Kolozsváron végzi a teológiát, és ezzel párhuzamosan bölcsészdoktori oklevelet szerez. Két évig a mezôségi Vajdakamaráson lelkész s egy rövidebb sárospataki tartózkodás után (egyetemi tanár), visszatér Kolozsvárra, ahol egy ideig egyetemi elôadó, majd megválasztják az erdélyi református egyház püspökévé.

Ekkor már sorban jelennek meg írásai, és nem csak mint szakíró, de tanulmányíróként és regényíróként is hírnevet szerzett.

Elsô regényei között szerepel a Sütô András által is említett mezôségi segélykiáltás - a Holttenger. És itt kell megemlítenünk a Bethlen Gáborról írt tanulmányát, melyben rendkívüli érdeklôdéssel és érzékenységgel tanulmányozza az árva fiú sorsát. Akárcsak Bethlen, ô maga is árva volt, s éppen ezért "Bethlen Gáborban az izgatta, miként emelkedhet valaki a jelentéktelenségbôl a társadalom csúcsára. Ô maga készült oda."

Kritikusai között voltak olyanok, akik állították, hogy egyházi tekintélyét használta fel irodalmi alkotásainak érvényesítésére, sôt a hozzáértôbb olvasókkal egyetemben több-kevesebb nyíltsággal dilettánsnak tartották, aki úri passzióból írdogál. (Akárcsak Bánffy Miklóst). "Ez a megértô megbocsátás - írja Szôcs István - érintette a legfájdalmasabban, az irigy vagy korlátolt erkölcscsôszködô támadásokkal nem sokat törôdött. Szívósan, rendületlenül írt tovább."

Nagy port kavart fel 1927-ben a Magyar fa sorsa - A vádlott Ady költészete c. tanulmánya, de regényíróként már hamarabb, 1925-ben arat átütô sikert a Báthori testvérek "szégyenletes" testvérszerelmérôl szóló Ördögszekér c. kötetével. Laczkó Géza például a Nyugatban ugyancsak kegyetlenül támad, és ô süti rá a literary gentlemant, kegyetlen dicsérete pedig így szólt: "Makkai Sándor Ördögszekere a legzseniálisabb, a legirodalmibb regény, amit nem vérbeli regényíró írt." Németh László már dicséri, de ô azt rója fel, hogy nem költô írta, hanem a költészetig emelkedett tudós, majd így folytatja: aki megtalálta a maga vezéri posztját, miért akar középszerû kürtös lenni?

Vigasztalást és végre komoly elismerést Szerb Antaltól kapott a harmincas évek derekán, mikor megírja legmonumentálisabb történelmi regényeit, a Táltoskirályt, majd ennek folytatásaként a Sárga vihart, melynek központjában IV. Béla királyunk alakja áll, "s bemutatja az ifjút szörnyû végzetvárásában, a második maga az összeomlás, a mohi vereség." Szerb Antal, miután felsorolja az elsô világháború után elszaporodott, értéktelen történelmi regényeket, elismerôleg szól a Táltoskirályról, mely komolyságával válik ki: "Ebbe a nyüzsgô vegetációba érkezett be, nagyon távolról, mélységes stúdiumok és nemzetigazgató gondolatok világából Makkai Sándor új regénye. Tiszta, világos, hideg stílus, a sok hangulatos tejbekása után, igazi tudás a sok érettségikultúra után, történelmi érzék a sok maskabálrendezôi tehetség után, és fôképpen, értelem. A legintelligensebb történelmi regény."

Van Makkainak egy, az elôbbieknél szerényebb, terjedelmében rövidebb regénye, de témájában éppen olyan érdekes és ma - fôleg most, az ezredfordulón - talán legértékesebb: a Magyarok csillaga. Témája a magyar államalapítás, és azokat a válságos pillanatokat eleveníti fel, amikor a magyar urak Koppány vezetésével Géza nagyúr központosító törekvései, a keresztség felvétele ellen szövetkeznek, de szent életû nagy királyunk, István leveri ôket, és megteremti a magyar állam megalapításának lehetôségét.

Géza, a nagyúr, haldoklik, utolsó erejével még elôkészíti fiát nagy feladatára: "...Utánam csak egy úr lehet: te, csak egy akarat: a tiéd!...Mert különben nincs többé magyari nemzet!"

A mához sokkal közelebb álló történelmi korszakot rajzolta meg a Mi Ernyeiekben. A regény cselekménye az 1848-as szabadságharc vérbefojtását követô idôszak, cselekménye pedig nagyobbrészt Marosvásárhelyen és környékén játszódik, és a Makk-féle Török- Gálfy-Horváth összeesküvést rajzolja meg. Valószínû, hogy több családi írott vagy szájhagyományból merített forrásmunka volt a birtokában. A regény alakjait barátairól, ismerôseirôl mintázta, de ô maga is megjelenik a mûben Ernyei Áron alakjában.

A sok pró és kontra vélemény után nehéz a döntés: írogató úriember volt-e vagy sem Makkai, de regényei olvasása után én Szerb Antalnál maradok. Életmûvét, regényeit a mai fiatal generáció kevésbé ismeri, szívesen vennénk kiadóinktól végre egy Makkai-könyv megjelentetését, kiadását is.

Halálának 50. évfordulóján emlékezzünk rá kegyelettel.

Csakugyan,

mi lenne,

ha én most

a saját ôsömmé

válnék?

Vajon,

tudnám-e

kellôképpen dicsôíteni?

Mintha vibráló hegyek

bíborszínû csúcsain járnék;

mintha röppenô madár

szárnya csücskén ülnék;

mintha lebukó álmok

remegô lelke volnék;

mintha rád

megint csak hiába várnék;

mintha…

Amikor még bosszankodtam a munkahelyem fonákságai miatt, megsúgta az egyik nyugdíjas, bedolgozó kolléga: hát te nem tudtad, mirôl híres ez a város? Hogy az itteniek vagy elûzik azokat, akik egy kicsit is felülemelkednek a középszerûségen, vagy kicsinálják ôket, másképp nem érvényesülhetnének… Idejövetelemkor nem tudtam, honnan tudhattam volna? Aztán tapasztaltam újságíróként a bôrömön és mások - jobbára értelmiségiek - elbeszéléseibôl, panaszaiból, akik éppen ilyen okokból készültek itthagyni Szolnokot, a vidék perifériáját, a provincia provinciáját.

Akár tudtam és éreztem a kicsinálási szándékot, akár nem egészen, de hagytam magam, azaz félreálltam magamtól. Amikor már nagyon hasonlítottam a szerkesztôségi felmosórongyhoz, megráztam magam: ebbôl elég volt! Valahol valamit csak találok, amibôl megélhetek, gondoltam, de ilyen hernyók és szellemi kertitörpék elôtt többet nem alázkodom meg.

Ez a város elôször laposnak tûnt, aztán ingoványos területnek, végül rá kellett jönnöm, hogy számomra maga a mocsár, amely lehúz, fogva tart, megnyuvaszt. Más Magyarországra vágytam valaha, s nem tudom, mennyire más valójában ez a Magyarország, mint a mocsaram, hisz amíg újságíróskodtam, idôm nem volt, utána pedig pénz híján nem fedezhettem fel magamnak, máshol alaposan nem nézhettem szét. De ez a pusztai környezetem a bunkóság, az önteltség, a hencegés, az önzés, a szavahihetetlenség, az érzéketlenség, a tökélyre vitt kontraszelekció, a familiarizmus, az impertinencia, a folyamatos hazugság és becstelenség rezervátuma. Ennyi pökhendi, a saját fontosságának hamis tudatától túlhízott példányát az emberformájú állatnak egy csordában még nem láttam. Ezek az egyenességet, a szerénységet, az önzetlenséget és az ezekhez hasonló tulajdonságokat nem ismerik.

Itt magukat értelmiségieknek tartó egyének hiszik azt, hogy román a fiam, mivel Magornak hívják. Mesélgettem - amíg hittem a népmûvelôi munkám eredményességében - a Csodaszarvas- legendánkat, melybôl kiderül, kinek a leszármazottai a magyarok. De ha véletlenül a "vezetô humán értelmiségiek" elôtt azt mondom, Aiszkülosz, azt hiszik, tüsszentettem.

Buszon, étteremben, munkahelyen, bárhol hallom gyakran a sokak fülének szánt bölcsködést: a tavaly voltunk Olaszbaaa…, az idén megyünk Spanyol-baaa, jövôre megyünk Görögbeee…Ha tényleg így van, akkor is mire fel ez a zengzetes és visszataszító hencegés? De nemegyszer tudtam meg az öntelt turistáról, hogy egy túrót volt ô a "Mediterrániában", a falusi rokonainál sült le, miközben két hétig dolgozott a háztájiján, de hát ezt nem lehet ôszintén bevallani, ezzel nem lehet ágálni. "Görögbeee" - azt igen.

Pupömönkúr!

Egyetlen feltétele van a barátkozási hajlandóságnak, a kedélyes csevegésnek: az érdek. Addig tárgyal veled valaki, amíg valami hasznot húzhat belôled, utána mintha nem is ismerne. Nagyon ráér, míg egy újságcikkel elérem azt, amit az ügyvédje sem tudott: egy nap alatt kibányászom az adósából a százötvenezer forintos adósságot. De ha utána egy alkalommal megkérdem, nem csatlakozhatnék hozzá a hétvégi pecázáskor, hisz neki van "helyismerete", megdöbbentô kimértséggel és rövidséggel válaszolja, hogy nem ér rá. Sem akkor, sem máskor…

Csizdálámunyötá!

Újra kellene tanulnom a magyar nyelvet, és nem csak a sajátos argó miatt. Más a szavak jelentése egyébként is. Ha például azt mondja valaki, "majd felhívlak", "aztán kereslek még", "majd holnap jelentkezem" s a többi, arra mérget vehetsz, hogy nem teszi, amit mondott, hiszen a kijelentések éppenséggel a következô gondolatok valamelyikét takarják: abszolút nem érdekelsz, kopjál már le, az életben ne lássalak többé, menj a francba!…Egyébként a helyi szókincs gazdagságán nincs mit számon kérni, nagyszerû gyûjtôszavakkal egyszerûsítették le a komplikációkat, s ezek majd’ minden mondatukban szerepelnek: szupi, buzi, bazmeg…Ennek a három szónak a birtokában, s mindössze ezeket használva egy magyarul egyébként nem tudó külföldi simán végigülhetne egy hosszas vendéglôi piálást, senkinek nem tûnik fel, hogy idegen.

Ha otthon, néhai hazátlanságom helyszínén felmerült valami kifogás valakivel szemben, hát ezt - valószínû, balga mód - megmondták az illetônek kereken, nemegyszer tisztázódott is az elôforduló félreértés. Itt nem ilyen lükék, sokkal rafináltabbak: a szemedbe vigyorognak, s a hátad mögött úgymond ejtenek, bizonyos rágalmaknak hitelt adva. Szemtôl szembe nem óhajtják a tisztázást. Vitatható-e, hogy az egyenességet és sok mást tekintve melyikünk korcsosult el?

A kétféle magyarságot nem én találtam ki, és nem magamtól állítottam szembe, a mocsár- rezervátumi "entellektüellek" mûve. Erdélyi származásomból nem csináltam titkot (noha nem is kérkedtem vele), bár ha egy kicsit is dörzsölt tudok lenni, e