Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Adrian Nastase miniszterelnök is fogadja pénteken Martonyi János magyar külügyminisztert, aki román kollégája meghívására tesz munkalátogatást a román fôvárosban - jelentették be szerdán a román külügyminiszter heti sajtótájékoztatóján.

Victor Micula külügyi szóvivô magyar újságírók kérdésére elmondta, hogy a hivatalos megbeszélések péntek délelôtt lesznek a Bukarest közelében lévô Snagovban, a kormány protokoll épületében. A tervek szerint Adrian Nastase a kora délutáni órákban fogadja a magyar külügyminisztert.

Martonyi János csütörtökön érkezik Bukarestbe, de mivel Mircea Geoana román külügyminiszter szintén csütörtök este érkezik haza Lengyelországból, a hivatalos tárgyalások csak másnap kezdôdnek. A magyar külügyminiszter tervezett programjában az is szerepel, hogy találkozik Markó Bélával, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnökével.

A külügyminisztériumban tartott sajtótájékoztatón az is elhangzott, hogy a román fél a külügyminiszteri találkozón emlékeztetôt kíván átadni a magyar státustörvénnyel kapcsolatos álláspontjáról.

A román fél emellett programajánlatot tesz a kormányközi vegyes bizottság albizottságainak összehívására. Terveik szerint az albizottságokban megtárgyalt kérdéseket szeptemberben tekintené át a kormányközi vegyes bizottság.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy mi a román külügyminisztérium véleménye a státustörvény kedvezô horvátországi fogadtatásáról, Victor Micula azt válaszolta: a horvát kormány szuverén joga bizonyos döntéseket értékelni, Románia álláspontja azonban a státustörvényt illetôen tiszta és változatlan.

Aktuális

A központi sajtó révén marosvásárhelyi rendôröknek az utóbbi évek során épített állítólagos villái botránkoztatják meg a közvéleményt.. A képek kapcsán szárnyra kelt szóbeszédben egyesek tudni vélik, hogy a rendôrség egyes tagjainak a gépkocsi- és egyéb maffiával való együttmûködés, a különbözô fekete ügyekben tanúsított elnézés honoráriumából futja a népszerûsített többmilliárdos épületekre

Miután kiszörnyülködtük magunkat a rend ôreinek megtollasodásán, talán el lehetne gondolkodni azon is, hogy kinek állt érdekében megszellôztetni az állítólagos villák ügyét. Naivitás lenne ugyanis azt hinni, hogy egy Bukarestbôl érkezô riporter egy nap alatt ki tudja deríteni és le tudja fényképezni a különbözô peremtelepüléseken épülô vagy már elkészült házakat. Ezt a teljesítményt csakis készen kapott jegyzékkel, idejekorán elkészített képekkel lehet megvalósítani. Ahogy azt sem lehet csak úgy spontán módon lencsevégre kapni, ahogy éppen a marosvásárhelyi börtönigazgató épülô háza elôtt dolgoznak az útépítésre szerzôdtetett rabok, s úgy interpretálni a helyzetet, mintha azok a ház építésén szorgoskodnának.

A kérdés csak az, hogy mi a célja ennek a villakampánynak, amit akár folytatni is lehetne, s utánanézni, hogy a milliomos negyedek, például a Bárdos felé vezetô úton, avagy egyes állami vállalatok, intézmények vezetôinek somostetôi villái milyen pénzbôl, milyen anyagból és milyen munkaerôvel épülnek.

A fentieknek azonban nem kell aggódniuk, most a rendôrséget szemelték ki, és világos, hogy az esetleges korrupció felderítésének tényén túl valami egyéb célja is van annak, aki a kampányt elrendelte. Ilyen módon szándékoznak egy általános tisztogatást, vezetôcserét megejteni a rendôség soraiban? A marosvásárhelyi börtönigazgató esetében ez valószínûnek tûnik. Ezért került be ô is a képbe, holott épülô házára, minden gyanakvást elkerülendô, az Országos Lakásügynökséggel kötött szerzôdést húsz évre szóló havi törlesztéssel. Ahogy ezt mások is megtették, egy nem szerény és biztos állami fizetésre alapozva.

Mindezek után, ha visszagondolunk arra, hogy egyéb vezetôket milyen lejáratási kampány nyomán menesztett állásukból az új hatalom, akkor most sem kell megerôltetnünk a fantáziánkat.

A rendôrök villáit elnézve pedig kiderül, hogy vannak közöttük villának korántsem nevezhetô családi házak is. Amire, egy valamirevaló országban hozzáférhetô állami támogatással, minden rendesen keresô családnak joga lenne, és ebbôl kiindulva elsôsorban azon kellene, szörnyülködnünk, az kellene, hogy megbotránkoztassa a közvéleményt, hogy ezt a másutt természetes jogot például egy most induló kisgyerekes család számára ez a kormány sem biztosítja.

A tegnap délben Marosvásárhelyre érkezett az a kerékpáros csoport, amely július 7-én indult Kolozsvárról, azzal a céllal, hogy bejárják Erdély szennyezettebb településeit. Akciójukat, melyet a hasonló nevû kolozsvári mozgalom kezdeményezett és a város kerékpárklubja támogat, a környezetszennyezés elleni tiltakozásnak szánták. Marosvásárhelyen a Pro Biciclo Urbo szervezet tagjai fogadták ôket. A túrázók július 8-án Nagybányán, 9-én Nagyváradon, 10-én Dicsôszentmárton-ban, míg tegnap Marosvásárhelyen jártak, innen térnek vissza Kolozsvárra. A megyeszékhelyen felkeresték a polgármesteri hivatalt, ahol Csegzi Sándor alpolgármester, miután átvette a szervezet zászlaját, röviden ismertette a város környezetvédelmi terveit, a 21. Jegyzôkönyvet.

Ziegler Erica szervezô a Népújságnak elmondta, hogy ez a tiltakozó, figyelemfelkeltô körút egy országos premiert is beharangoz. A Nyugati-Kárpátokban levô Tarnica-tó mellett július 12. és 15-e között megszervezik az elsô nemzetközi ökofesztivált, ahol magyarországi, franciaországi, marokkói környezetvédôk tartanak elôadást. Tervezik a kolozsváriak közkedvelt kirándulóhelyének megtakarítását és kijelölnek egy természetvédelmi övezetet is. Ezenkívül szabadtéri elôadásokat, szimpóziumokat is tartanak.

- Kezdeményezésünkért a hivatalosságok dicsértek, sokan bátorítottak, de többen inkább szkeptikusan, borúlátón viszonyultak a környezetvédelemhez, de mi nem adjuk fel, jövôben egy másik útvonalon hasonló körutat szervezünk - mondta Ziegler Erica, a Legyél zöld (Fii verde) mozgalom képviselôje.

Sajtótájékoztató a csendôrségen

Tegnap délelôtt a marosvásárhelyi csendôralakulat székhelyén tartott sajtótájékoztatót a brigád vezérkara: Dorobantu Constantin dandártábornok, parancsnok, Valcauan Stefan ezredes, vezérkari fônök, Achim Stefan logisztikai helyettes parancsnok, Ionel Bucur ezredes, a mobil alakulat parancsnoka és Dîrjan Felix hadnagy, jogtanácsos, az elsô félév tevékenységét ismertették az újságírókkal, majd szó esett a fegyvernem jelenlegi helyzetérôl és jövôjérôl is.

A tábornok kifejtette, az elôzô évekhez viszonyítva országos szinten egyre több a bûntény, így a csendôrség közbiztonsági szerepe is megnôtt. A szakképzés tökéletesítéséért az elmúlt idôszakban a megszokott tevékenység mellett a tisztek és az altisztek több olyan sajátos kiképzésben részesültek, amelyeket a rendôrséggel, az ügyészekkel, bírókkal közösen tartottak. A hangsúlyt elsôsorban a bûnesetek megelôzésére, a közbiztonság erôsítésére fektetik. Az alakulat tisztjei és alkalmazott csendôrei Maros és Hargita megyében naponta összesen 62 járôrözést tartanak, ebbôl 35 csak Marosvásárhely területén, ezenkívül Segesváron, Szászrégenben, Dicsôszentmártonban, valamint Csíkszeredában és Maroshévízen is teljesítenek szolgálatot. Az említett idôszakban az alakulathoz tartozó két megyében összesen 21739 személyt igazoltattak, 487 alkalommal büntettek, mintegy 124,14 millió lej értékben, 7,66 millió lejt érô javakat koboztak el, 239 személyt bekísértek a rendôrségre és 454 alkalommal oldottak meg különbözô konfliktusokat. A csendôrök Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Maroshévízen, Besztercén és Gyergyószentmiklóson 62 közoktatási tanintézetet ôriznek. Itt 2842 személyt igazoltattak, 110-et átadtak a rendôrségnek és 10,2 millió lejre büntettek.

A tapasztalat azt igazolja, hogy hasznos a jelenlétük az iskolák közelében, hiszen megnôtt a tanulók biztonságérzete, a fiatalokat, fôként a lányokat nem zaklatják erre hajlamos egyének. Parkokban, kikapcsolódást nyújtó övezetekben is jelen voltak a csendôrök: Marosvásárhelyen 5, Gyergyóban, Csíkszeredában, Beszterce-Naszódon egy- egy objektumot tartottak megfigyelés alatt. A statisztikai adatok azt igazolják, hogy itt is aktívak voltak a rend ôrei: 3648 személyt igazoltattak, 110-et elôállítottak, 121 esetben oldottak meg konfliktusokat és 71 alkalommal 12,22 millió lejre büntettek. Ennél több dolguk akadt a vasúti rendôrséggel közösen szervezett akciókban. Az állomásokon, vonatokban összesen 38.862 személyt igazoltattak, 9613-at büntettek, mintegy 1,7 milliárd lej értékben. 2810 gyanús személyt adtak át a rendôrségnek, tetten értek 158 bûnözôt, letartóztattak 154 körözött személyt és 438 esetben simítottak el vitás ügyeket. Ezenkívül 10 alkalommal tüntetésen, 93 sporteseményen és 65 emlékünnepségen vigyáztak arra, hogy ne történjen rendbontás. A rendôrséggel közösen a három megyében 317 razziát, vagy más, ehhez hasonló küldetést hajtottak végre.

Összesítve a fél év alatt tapasztaltakat, a tábornok elmondta, jelenlétüknek köszönhetôen a városokban csökkent a bûnözés, ezzel szemben nagyobb lett vidéken. Az általuk szolgáltatott információknak köszönhetôen a rendôrség illetékesei sikeresen nyomozhattak drogkereskedôk, illetve gépkocsitolvajok után. A tábornok azt is elmondta: több tisztet, altisztet kitüntettek, de 14 tisztet, 16 alkalmazott csendôrt és 3 civil alkalmazottat elmarasztaltak. Ami az anyagiakat illeti, megtudtuk, hogy a iasi-i területi vasúti társasághoz tartozó, hidakat, viaduktokat és alagutakat adminisztráló Larion cég e stratégiai objektumok ôrzésének díját nem fizette ki, így a 10 milliárd lej adósság behajtásáért beperelik a céget.

A csendôrparancsnok az újságírók kérdéseire válaszolva elmondta, az ôsszel várható belügyminisztériumi és az Európai Unió által követelt átalakítások után megnô majd társadalmi szerepük, hiszen a csendôrség lesz az egyetlen militarizált állami közbiztonsági szerv.

Státustörvény

Az Európai Parlament külügyi bizottsága brüsszeli ülésén olyan módosító indítványt fûzött a parlament készülô magyar országjelentéséhez, amely elfogadása esetén megbízná a külügyi bizottságot, hogy vizsgálja meg: összeegyeztethetô-e a magyar státustörvény az Európai Unió jogszabályaival, a tagállamok közti jó szomszédság és együttmûködés szellemével.

Az alig ötsoros módosítást a zöldek parlamenti csoportjának néhány tagja terjesztette elô a román és a szlovák kormány által kifejezett aggodalmakra hivatkozva és ez volt az egyetlen olyan javaslat a 38 közül, amelyet a külügyi bizottság támogatott, hogy bekerüljön a Luis Queiró által szerkesztett jelentésbe. A parlament plenáris ülése tervek szerint szeptemberben tart vitát és szavazást a jelentésrôl és a módosításról. A státustörvény ügyében három módosító indítványt nyújtottak be képviselôk: a másik kettô arra buzdította volna Magyarországot, hogy csak olyan törvényt hozzon a környezô országokban élô magyarok vonatkozásában, amelyek nem sértik a hátrányos megkülönböztetést kizáró uniós elveket és tiszteletben tartják a szomszédos országokat. E két másik indítvány helyett a bizottság azt az indítványt fogadta el, amely nem gyanúsítja hátrányos megkülönböztetéssel a magyar törvényt, hanem annak tárgyilagos elemzésére kéri a bizottságot.

Nemzetközi újságíró-szervezetek tiltakoztak kedden az ellen a román parlament elé kerülô törvénytervezet ellen, amelynek alapján a jövôben akár börtönbüntetésre is ítélhetik azokat az újságírókat, akik "megsértik a hatóságokat".

A keddi - Londonban és Bukarestben párhuzamosan kiadott - közleményben az aláírók, a new yorki Központ a Független Újságírásért, valamint a londoni székhelyû, független 19-es Cikkely nevû szervezetek kijelentik, hogy a román törvénytervezet "nem egyezik a nemzetközi normákkal, amelyek biztosítják a szabad véleménynyilvánítást, valamint az információhoz való hozzáférést."

A kormány elôterjesztése szerint a hatóságok elleni keményebb bírálatot bûncselekménynek lehet értelmezni, ami öt évi börtönnel büntethetô.

Nyugati vélemények szerint Romániában az 1989-es rendszerváltás után is megmaradt a hatalom türelmetlensége a kritikával szemben, olyannyira, hogy újságírók ellen tucatszámra indítanak rágalmazási pereket, és a média munkatársainak a többnyire elfogult bíróságokon sincs túl sok esélyük igazuk védelmére. Adatok szerint 50 újságíró ellen indítottak becsületsértési pert, közülük harmincan kaptak pénzbírságot, míg húszat felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek.

A közlemény nehezményezi, hogy a törvénytervezet "túl messzire megy az államtitkok védelmében a véleménynyilvánítás szabadságának rovására". Úgy véli: ellentétes az európai mintákkal a közhivatalnokok törvényi elbástyázása a nyilvánosság ellenôrzô erejétôl.

(MTI) Az Egyesült Államokban ma már széles körben elfogadottak a különbözô fajtájúak közötti vegyes házasságok, pedig a legfelsôbb bíróság csak 34 évvel ezelôtt bírálta felül az ezeket tiltó törvényeket.

A The Washington Post csütörtökön közölt adatokat arról az országos felmérésrôl, amelynek legfôbb eredménye szerint nagyon gyorsan terjed az eltérô népcsoportok közötti házasodás, és az egykori ellenérzések is szinte eltûnôben vannak.

A Henry J. Kaiser Család Alapítvánnyal és a Harvard Egyetemmel közösen végzett kutatás alapján a The Washington Post ugyanakkor megállapítja, hogy a lakosság jelentôs hányada a tények elfogadásán túl mégiscsak hátrányosnak tekinti a keveredést. Az ilyen vegyes házasságokat a legtöbben, 46 százalékos arányban a fehérek ellenzik.

A vegyes házasélet nehézségeit az eredmények szerint leginkább a fekete-fehér párok hangsúlyozták, a latin-fehér, illetve ázsiai- fehér házasok kevésbé. A fekete-fehér házasságok felénél legalább az egyik fél szülei nem álltak ki a frigy mellett. Az eltérés azért itt is szembeötlô: a fekete válaszolók 86 százaléka jelentette ki, hogy szívesen látna fehér rokont, ugyanez a készség a fehéreknél 31 százalékkal alacsonyabb. A feketék egyébként befogadóbbnak bizonyultak a latin és az ázsiai csoportoknál is.

Amerikai szociológusok nem lepôdnek meg a fekete-fehér házastársi kapcsolatok belsô és külsô feszültségein, tekintve a két népcsoport történelmi viszonyát. Az elemzôk szerint inkább az a gyors átalakulás érdekes, ahogyan az amerikai társadalomnak ez a makacs tabuja lassan leépül: minden tíz megkérdezettbôl négynek már volt szerelmi légyottja más bôrszínû személlyel, három pedig komoly viszonyról beszélt.

Repül a nehéz kô…

Lassan közbotránnyá válik a marosvásárhelyi "Víkend-ügy". Az önkormányzat és a szabadidôközpont javítási munkálatait végzô MTS Kft. (volt Rom Service Kft.) között évek óta zajló per a végkifejlet felé közeledik, ami riadókészültségbe helyezte a város polgármesterét. A per eddigi fejleményei alapján fennáll ugyanis a lehetôség, hogy az önkormányzatnak nem kevesebb, mint 23 milliárd lejt kell kifizetnie a szóban forgó cégnek az elvégzett munkálatok ellenértékeként valamint késedelmi kamatok címén. Az összeg nagyságrendjét az is érzékelteti, hogy a város félévi bevételének 11,5 százalékát jelenti. A polgármester szerint ilyen pénzösszeg kifizetése komoly érvágást jelentene a helyi költségvetésen, sôt csôdbe juttatná a hivatalt.

A Rom Service Kft., amelynek adminisztrátora Moga Teodor, 1992- tôl végez javítási munkálatokat a Víkendtelepen, kezdetben favágásra, kerítések és járdák javítására, átrendezésére, az asztalos- és lakatosmûhely, a csónakkikötô élkészítésére kapott megrendelést az akkori Közmunkálatok ÖV-tôl. A megrendelések továbbra sem késlekedtek, a Közmunkálatok ÖV utódja, a Köz- és Magánterületek ÖV újabb megbízásokat adott a cégnek: köztük a villamossági berendezések, vízvezetékek javítása. A Rom Service 1997-ben indított pert a polgármesteri hivatal ellen, mivel az általa végzett munkák egy részét az önkormányzat nem fizette ki. A pereskedés a Rom Service gyôzelmével végzôdött, a megyei törvényszék tavaly októberi ítélete szerint az önkormányzat 3,8 milliárd lejjel tartozik, amihez hozzáadódik 12,6 milliárd lej. A polgármesteri hivatal sikertelenül fellebbezett a Táblabírósághoz, Teodor Moga pedig múlt hónapban elindította a végrehajtási pert. A hivatal további lépéseket tett: a bukaresti fellebbviteli bíróságon megfellebbezte a marosvásárhelyi Táblabíróság döntését és kérte e döntések felfüggesztését, a marosvásárhelyi törvényszéken pedig végrehajtás elleni keresetet nyújtott be. Mindkét helyen kedden zajlott a tárgyalás, az elsô esetben sikerült elérnie a felfüggesztést, a marosvásáhelyi törvényszék pedig július 18-ra halasztotta a döntéshozatalt. Ezt megelôzôen a marosvásárhelyi Bíróság elnöki rendelettel már felfüggesztette a végrehajtást mindaddig, amíg az ügyet Bukarestben is letárgyalják.

Átmenetileg tehát elhárult annak a veszélye, hogy a város költségvetésébôl 23 milliárd lejt a Rom Service Kft. kifizetésére áldozzanak, sôt, a dolgok jelenlegi állásából, az önkormányzat két utóbbi sikerébôl kiindulva nem kizárt, hogy megfordul a kocka.

Legutolsó sajtótájékoztatóján Dorin Florea polgármester minisztériumi ellenôrzést követelt a vétkesek kiderítésére, a régi városvezetések számláira írva az egész botrányt.

- A hibát ott követték el, hogy versenytárgyalás, szerzôdés nélkül hagyták jóvá a munkálatokat, az akkori tanács megkerülésével. Nem másról van szó, mint nagyszabású csalásról, maffia típusú eljárásról, egyes személyek gyanús tehetetlenségérôl. Ha a pert elveszítjük, akár el is bocsáthatom a Városháza személyzetét - állítja a polgármester, aki azt is felháborítónak tartotta, hogy a város politikusai, jogi végzettségû képviselôk, szenátorok, nem vettek annyi fáradságot, hogy támogassák Nagy Gyôzô, illetve Fodor Imre polgármestereket a törvényszékre került "Víkend-ügyben", és a hivatal jogászai sem álltak a helyzet magaslatán. A vétkesek azonosítása esetén Florea bûnvádi eljárás indítását helyezte kilátásba.

A Rom Service Kft. vezetôje, Moga Teodor biztos a dolgában. Arról, hogy hogyan fajulhatott ide a helyzet, hosszú történetbe kezd. Elmondása szerint 1991-ben már megvolt az építkezési vállalata, és szüksége volt egy területre a Víkendtelepen, irodahelyiségek építésére. A Közmunkálatok ÖV-tôl kapott megrendelések (Moga szerint a tanácsnak nincs köze ezekhez, nem tartozott hatáskörébe, így versenytárgyalásra sem volt szükség), az ezek alapján elvégzett javítások fejében meg is kapta az építkezési engedélyt. Így kezdôdött a Rom Service Kft. víkendtelepi "bevonulása".

Az 1992-ben megkezdett munkálatok megrendelése Moga szerint teljesen korrekt módon történt, a helyi tanács utólag tudomásul is vette azokat, majd 1995-ben, amikor a Köz- és Magánterületek ÖV átkerült az önkormányzat hatáskörébe, jóváhagyást kapott a megkezdett munkálatok folytatására, majd szerzôdést is aláírtak (473/1995 dec. 15. számmal). A cég munkálatait Moga Teodor szerint több ízben is átvették különbözô bizottságok, amelyeknél minden esetben Eugen Crisan alpolgármester töltötte be az elnöki pozíciót. Utóljára 1998 október 6-i dátummal szerkesztettek jegyzôkönyvet a munkálatok átvételérôl, a bizottság elnöke ismét Crisan Eugen alpolgármester, tagjai: Birau Mircea, Törzsök Sándor, Rosca Angela, Sigmirean Mircea, Csomor László, Briscaru Cornel és Foris Péter. Furcsa módon Moga Teodor ezt az utolsó átvételt tartja legfôbb adujának, ám a jegyzôkönybe foglalt megállapítások világosak: a dokumentáció hiányos, nem tartalmazza többek között a versenytárgyalás aktáit, a szerzôdésben szereplô munkálatok pontos megnevezését, értékét és befejezési határidejét. Egyes víkendtelepi munkálatok tervét a kivitelezô megrendelésére elkészítették, de nem tartottak versenytárgyalást. Az átvételi bizottság, a törvényszéken folyó perre hivatkozva, javasolta a munkák átvételének elhalasztását, a helyzet törvényszéken való tisztázásáig.

Moga Teodor lapunknak elmondta, hogy Nagy Gyôzô polgármesternek semmit nem tud a szemére vetni, az ô ideje alatt kifizették a munkálatokat. A problémák Fodor Imre idejében kezdôdtek. A jelenlegi polgármester, Dorin Florea kirohanásait pedig Moga nem igazán érti, mivel állítása szerint Floreát még prefektusi ideje alatt - ô volt ugyanis az antikorrupciós bizottság elnöke - több ízben is tájékoztatta a "rendellenességekrôl", ám a prefektus a füle botját sem mozgatta. Floreát polgármesterré választása után is megkereste, megpróbálva egyezségre jutni vele a kifizetést illetôen, és felelôsnek tartja, amiért tavaly ôsz óta a polgármester semmi hajlandóságot nem mutatott erre. Ha jobb belátással lett volna, akkor most nem lenne ilyen nagy az összeg:

- Hívhatja a minisztérium ellenôrzô testületét, állok elébe a vizsgálatnak.

A leghibásabbnak viszont mégis Eugen Crisan alpolgármestert tartja Moga Teodor, aki "telebeszélte Fodor Imre fejét", Fodor pedig abban vétkes, hogy hallgatott Crisanra. Azért is neheztel, mert bizonyos személyek nyomására nem kapott lehetôséget arra, hogy a "Víkend-ügyet" személyesen bemutassa Fodor Imrének és a tanácsnak.

Természetesen, a Rom Service vezetôjének álláspontja szerint a polgármesteri hivatalból sok más személy is felelôs a dolgok elfajulásáért, sokuk ellen bûnvádi eljárást lehetne indítani, bár egy részük azóta munkahelyet változtatott. A marosvásárhelyi törvényszék keddi döntését Moga Teodor az igazságszolgáltatás részérôl nagy hibának tartja, amivel csak súlyosbítják a helyzetet, hiszen a közpénzbôl kifizetendô összeg egyre csak nô. Az ôt ért kellemetlenségeket említve elmondta, hogy több mint 30 peres ügye van a Pénzügyi Igazgatósággal a ki nem fizetett hozzáadott értékadóért. Arról nem is beszélve, hogy kénytelen volt megválni lakásától, Cielo típusú autójától.

Törzsök Sándor városi tanácsos, aki az utolsó átvételi bizottság tagjaként írta alá a jegyzôkönyvet, kérdésünkre elmondta, hogy a Nagy Gyôzô és Calianu Gheorghe idejében megkezdett javítási munkákat kezdetben kifizették, a problémák ezután pörögtek fel. 1998-ban nem vették át a munkákat, mert ezek nem voltak rendben, a "cirkuszt le akarták zárni", versenytárgyalást szervezni, ezért azt szerették volna, hogy elôször a törvényszék döntsön.

1998 ôszén az önkormányzat felkért egy bizottságot, hogy vizsgálja ki az ügyet, ami meg is történt, ám a törvényszék a vizsgálat eredményeinek ellenére a Rom Service Kft. javára döntött. Törzsök Sándor szerint a polgármesteri hivatal jogászainak, "akik nem úgy álltak hozzá a dolgokhoz, ahogyan kellett volna", tudható be a sikertelenség.

- jellemzi az évek óta tartó viszályt Briscaru Cornel, a marosvásárhelyi tanács volt titkára, aki mintegy 2 éven át képviselte az önkormányzatot a peres ügyben. Briscaru szerint Törzsök Sándor állításai abszurdumok, a jogászok minden tôlük telhetôt megtettek, de ez nem is annyira jogi, mint inkább technikai jellegû ügy. A volt titkár a törvénykezô legfôbb vétkének azt tartja, hogy egyáltalán nem vette figyelembe az önkormányzatnak egy szakértôi vizsgálat elvégzése nyomán megfogalmazott kifogásait. A múlt tanácsosi testületrôl Briscaru azt állítja, hogy ennek is megvan a maga hibája, hiszen "hónapokon keresztül még hallani sem volt hajlandó a Víkend-ügyrôl, arra hivatkozva, hogy a régi tanácstól örökölt probléma, semmi közük hozzá". A titkár szerint a munkákat Moga Teodor cége a tanács határozata hiányában szerezte meg, a tanács pedig nem vette a fáradságot, hogy utánajárjon a dolgoknak. Úgyhogy valahol mindkét félnek megvan a maga hibarésze. Ugyanakkor meggyôzôdése, hogy az ügyet újratárgyalják, amikor is figyelembe veszik az önkormányzat által felhozott érveket.

Jelenleg a polgármesteri hivatal érdekeit Puni Gabriela, a helyi tanács titkára képviseli az igazságszolgáltatási szervek elôtt, aki érzésünk szerint optimista, fôként a törvényszék és a fellebbviteli bíróság keddi döntései után.

Annyi év után már ideje is lenne lezárni ezt a csúnya, bonyolult ügyet, hiszen a vádaskodásokon, pereken, követeléseken túlmenôen a lényeg: évek óta nincs miért kijárnunk a Víkendtelepre, és a szabadidôtelep mostani kinézetébôl ítélve, idén sem lesz lehetôségünk fürödni. Hogy mindez kinek a felelôsségére írható, kinek van igaza? A választ bízzuk az igazságszolgáltatókra. Csak van kijárat az érdekek szôtte labirintusból. Egyelôre repül a nehéz kô (123 milliárd lej), ki tudja, hol áll meg…

Elsô félévi tevékenységét értékelte a tegnap tartott sajtótájékoztatón a Számítógépesített Lakosságnyilván-tartó Szolgálat. Ioan Meghesan ezredes, a szolgálat parancsnoka, valamint beosztottjai, Antal Camelia ezredes, Tarta Leon alezredes és Suciu Vasile százados ismertették a félév számokban kifejezhetô eredményeit.

A bôséges adathalmazból kiemeljük, hogy a nyilvántartás szerint a szolgálat 10543 forgalmi engedélyt bocsátott ki és 1512 jármûnek a forgalomból való kivonását intézte. Nem véletlen, hogy pont ezeket az adatokat említjük, ugyanis a gépjármû-nyilvántartó osztály okozta az utóbbi idôben a legnagyobb fejfájást, azok, akik órákat, sôt napokat voltak kénytelenek sorban állni az autójuk papírjai elintézése érdekében, tudják, mire gondolunk. Újságírói kérdésre válaszolva Meghesan ezredes úgy vélekedett, hogy az utóbbi idôben valamelyest javult a helyzet, megítélése szerint ma már "csak" mintegy másfél órányit kell az ügyfélnek sorban állnia, ami - ismerte be közvetett módon a korábbi állapotot - haladásnak értékelhetô. A gondot azonban ô is, és mások is csak akkor látják megnyugtatóan megoldhatónak, ha ez az osztály több alkalmazottal dolgozhat (az ezredes értesülése szerint két új poszt létesítésére van remény), és ugyanakkor a mainál megfelelôbb helyiségben tevékenykedhetnek.

A helyiség kérdéséhez kapcsolódik, hogy hamarosan az útlevélosztálynak is terjeszkednie kell, hisz az ígéretek szerint szeptembertôl megkezdik az új típusú eurokonform útlevelek kibocsátását, amelyhez a fényképet - akárcsak az új személyazonossági esetében - a helyszínen készítik majd el, és a számítógépen azonnal feldolgozzák. A szolgálatnak tehát mindenképpen nagyobb helyiségre lesz szüksége.

Hogy ezt hol találja meg, egyelôre rejtély, hisz még az sem világos, hogy mely minisztériumhoz tartoznak. 2000 decemberében sürgôsségi kormányrendelettel ugyanis a Közigazgatási Minisztérium hatáskörébe utalták ôket, melyet egy 2001. június 6-i dekrétum is megerôsített. Eszerint helyi szinten a lakosságnyilvántartás, a jogosítványok és forgalmi engedélyek kibocsátása a megyei tanács hatáskörébe tartozna, míg az útlevélosztály a prefektúra alárendeltségébe menne át. Egyelôre azonban magukkal az érintettekkel senki nem közölte, hogy a Belügyminisztérium szélnek eresztette volna ôket. Ha ez viszont megtörténik, nincs kizárva, hogy ki kell üríteniük a belügy tulajdonát képezô Kogalniceanu utcai helyiségeket, s a fentebb említett intézményeknek kell elhelyezésükrôl gondoskodniuk.

A sajtótájékoztatón szóba kerültek a szolgálattal kapcsolatban felmerült korrupciós gyanúk is. Meghesan ezredes elmondta, hogy az elsô félévben a marosvásárhelyi Lupu Claudiu katonai mûvezetôt és Farcas Nicolae fôtörzsôrmestert a forgalmi engedélyek kibocsátása, míg a szászrégeni Rusa Ioan fôtörzsôrmestert a lakosság-nyilvántartás terén elkövetett szabálytalanságok miatt bocsátották el. A belügyis tisztek palotáinak kapcsán kirobbant botrányról pedig Meghesan ezredes közölte, hogy a szolgálat tagjai közül a megyében csupán három fônek van saját háza (köztük neki), valamennyi esetben hamarosan elvégzik a szükséges átvilágítást.

Faluünnepre készülnek

A mezôpaniti általános iskolában kézmûvestábort szerveznek: a faragás, szövés, rojt- és bojtkötés, agyagozás, kosárkötés mesterségének alapelemeit sajátíthatják el a fiatalok. A részvételi díj napi tízezer lej. Táborszervezô: Deák János iskolaigazgató, a Monográfia Alapítvány elnöke, táborvezetô: Bandi Dezsô iparmûvész. A kézmûvestábor szombaton kilenc órakor indul. Az itt készült tárgyakat egy hét múlva tekinthetik meg az érdeklôdôk. Július 22- én, vasárnap faluünnepet tartanak a panitiak. Kilenckor nyílik a kézmûvesek kiállítása, 11 órakor hálaadó istentisztelet. Délután a székely-mezôségi néptánc, népdal, népzene és népviselet hagyományos találkozójára kerül sor. Jelentkezés Deák Júlia tanárnônél (4327 Panet - Mezôpanit, 249 szám, telefon: 065/126-349 vagy 091-796-150), illetve Fazakas János szervezônél (065/218-107, illetve 094- 802-097) legkésôbb július 15-ig.

A 2001. május 21-i 589. számú kormányhatározat értelmében létrehozták a Nemzeti Kisebbségek Tanácsát (NKT). A tanács kedden tartotta elsô plenáris ülését.

A tanácskozáson a Nemzeti Kisebbségek Tanácsa - amelyben minden romániai nemzeti kisebbség három- három taggal képviselteti magát - egész sor módosítást javasolt az 589. számú kormányhatározathoz. Többek között azt, hogy a megalakulást hitelesítô okiratban szögezzék le az NKT konzultatív jellegét, valamint azt, hogy mondjanak le a "nemzeti kisebbségek szervezetét koordináló" kifejezésrôl. A bizottságok tekintetében azt kérték, hogy maradjanak továbbra is a korábban már létezô hat bizottságnál.

A plenáris ülésen elfogadták a Nemzeti Kisebbségek Tanácsának mûködési szabályzatát, s elemezték az Európa Tanács kisebbségi keretegyezménye konzultatív tanácsa által Romániáról készült véleményezést.

Jegyzet

Hányszor hallottam, hogy veszélyes alkalmi jármûvel utazni! A tanács meg a látottak néha meggondolkoztattak, eltûnôdtem rajtuk, máskor meg elhaladtam mellettük, legyintve, hogy ezt már milliószor mondták, velem nem történhet baj.

Egy borús, esôs júniusi napon Szebenbe készültem, és mint nagyon sokszor, ezúttal is kiálltam a vegyi kombinát elé stoppolni. Ahogy fölemeltem a táblácskámat, máris lefékezett egy óriás TIR. Már az esô miatt is felültem, amúgy pedig nem voltam egyedül és nem féltem. Csak azt nem értettem, hogy az a derék, behemót ember miért nem beszélget velünk. Amikor megérkeztünk Szebenbe, kivettem a táskámból egy húszast és átnyújtottam neki. A húgom már leszállt, s mikor én kerültem sorra, rám szegezve sötét-hideg tekintetét, a sofôr dörmögött valamit, mire én értetlenül fordultam feléje. Azt kiáltotta felháborodva, hogy nem elég a pénz! "Csak" 75.000 lejt kért fejenként, ami azt jelentette, hogy másnapra egy lyukas garas nélkül maradok, ha adom, amennyit kér. Hiába igyekeztem kiegyezni vele, hogy egyetemista vagyok, láthatóan nem érdekelte, sôt
"vásárhelyi csavargónak" nevezett, utánam hajítva azt az ötvenest is, amit utólag nyomtam kapzsi tenyerébe. S ebben a pillanatban dühödt állat módjára ragadta meg táskámat és megpróbálta letépni, közben minôsíthetetlen jelzôket ejtve ki aranyfogakkal teli száján. Viaskodásunkban letépte az aranyláncomat, s ekkor odaadtam neki az egyetlen százast, s a brutalitásától döbbenten, elballagtam a testvéremmel, pénztelenül.

Most már én is meggyôzôdtem, hogy nem árt jobban odafigyelni, ki mellé ülünk be a kocsiba.

Tizenegyedik éve élek ebben a panelban, ismertem persze, de eszembe nem jutott, hogy egy feltalálóval élek "közös fedél" alatt...Hetedik emeleti lakásunk konyhájának az ablakából rálátok kis mûhelyszobájára. Nagyon erôs égôt használ, vastag szemüveget visel, pontos, precíz munkát végez, a tiszta fény messzire látszik az éjszakában. Pénzes Ákos ötödik emeleti lakásában olyasmikkel kísérletezik, amit a közember legfeljebb fantasztikus filmen lát. Szombatonként az ócskapiacot járja, mindenféle elektronikus bigyuszt, kisvacakot megszerez, a másnak értéktelen telep neki arany; hiszen ha újként rendelné meg, százezrekbe kerülne. Ha valamilyen ötlete támad, máris telefonál ennek, annak, nincs-e meg az vagy az az alkatrész, dióda stb. Mûhelye nem lomtár tehát, hiszen mindennek megvan a maga helye, a polcokon a szakkönyvek, a tárlókban a legkülönbözôbb elektronikus alkatrészek, és, ki hinné, jut hely egy térdre fektethetô orgonának is. Mindeniknek külön története van. Pénzes Ákosnak is. Az ô története itt olvasható.

- Nagyszalontán születtem, 1941. március 1-jén. Családunk Vásárhelyre került, én már a Bolyai padjait koptattam. A közepesnél egy vonallal voltam gyengébb diák. 1964-ben érettségiztem, mert közben kimaradtam, dolgoztam. Villanyszerelôi állást ígértek, és én bolondultam mindenért, ami az elektromos árammal, az elektronikával kapcsolatos. De más irányt vett a sorsom. Fényképész lettem az akkori Igiena szövetkezetnél, Meister Pinkas keze alatt. Ô is Mobrával járt, mint én. Ott nagyon jól lehetett keresni, nyomtuk a
"buletinképeket".

Érettségi után híradástechnikai tanulmányokat végeztem Bukarestben. Ott jegyezték be az elsô találmányomat 1965-ben. De persze nem alkalmazták. Egy évig a kutya se foglalkozott vele. De mihelyt letelt a védettségi esztendô, a japánok elkezdték gyártani.

Itthon a postánál helyezkedtem el. Ott aztán mindennel kellett foglalkozni, telefonos, rádiós, tévés rendszerekkel. De mintha megesküdtek volna, hogy amíg ott dolgozom, nem adnak lakást - a feleségem kétségbe volt esve. Léptem hát egyet, kellett a szakember a Kombináthoz, ott hét hónap múlva megvolt a lakás is, igaz, olyan, amilyen, az Ady negyedben, három szoba, de ha fel akartam venni a nagykabátomat, ki kellett nyitni az ajtót. A kombinátnál "omdebáza" voltam, alapember, folyton ezt hangoztatták. Az elektronikai mûszereket tartottuk karban, nagy precizitással kellett dolgoznunk, a legcsekélyebb hiba végzetes lehetett volna. Gyakran feküdtem be a mûszer alá, ahol mindent megrágott a sav. Vasárnapjaim sem igen voltak.

Ha a kombinátnál kitaláltam valamit, már be sem jegyeztettem. Adtak három szabadnapot, s el volt bütülve.

Mikor nyugdíjba mentem, a szagok még sokáig marták az orromat és a gégémet. Két hónap sem telik el, cseng a telefon, szól a diszpécser, gyere gyorsan, mert baj van. Áll meg a gyár. Mondom neki, hát te nem tudtad, hogy már nem dolgozom? Ô nem.

(Á, dehogynem, csak nem találtak mást, akit hirtelen a helyemre állítsanak.)

Igazából nem fizettek meg jól, csúfolódtak velem. Ezerhétszáz lej nem pénz azért a veszélyes munkáért. Az elején tejet se akartak adni, mert hiszen én nem a savgyárnál voltam alkalmazva. Úgy kellett kiveszekednem.

Otthagyni nem lehetett, azt mondták, nem tudnak nélkülözni. Punktum.

Korkedvezménnyel jöhettem el, 1995-ben nyugdíjaztak, egy évig még bedolgoztam a találmányi hivatalba. Aztán 1996-tól végre szabadon foglalkozhatok az ötleteimmel.

Szóval ha azt kérdik, mi vagyok, feltaláló-e vagy "csak" újító, azt válaszolom: nyugdíjas.

Találmányaimat rendszerint mások sajátították el. Ha azt mondom valakinek, né, itt van ez a szerkentyû, ezt meg ezt tudja, felkiált: - Nagyszerû! Add ide! - Na jó, de pénz is kellene érte. - Ja, akkor nem.

Ezt itt a magam használatára készítettem, nézze csak, közel tartom a képernyôhöz, és ha a megengedettnél erôsebb a sugárzás, kigyúl a kis piros égô. Tudom, milyen távolságra üljek, hogy ne károsodjék a szervezetem. Az elektromos háztartási berendezéseket is ellenôrizhetem vele.

A biztonsági berendezés, melyet a mi körülményeink közepette lehet a kocsiba szerelni, közös munka Plesa Octavian doktorral, a bejegyzését ô rendezi. Lényege az, hogy ha valaki ellopja a kocsit, rádión meg tudom találni, esetleg direkt a rendôrséget riadóztatja, attól függ, hogyan alkalmazom. Más országokban van már ilyen, Magyarországon például mûholdas védôrendszert alkalmaznak, de annak a bérlete kétszázezer forint körül jár, a mienk sokkal alkalmasabb és olcsóbb.

Itt van a szenzoros riasztó szemüveg, a szenzort úgy építettem a keretbe, hogy ha lezárul a gépkocsivezetô szeme, akkor a szenzor a munkarelét mûködésbe hozza, és a készülék riasztó hang- vagy fényjelzést ad, kikapcsolja a motort, tetszés szerint, enyhe fékráhatással esetleg. Ez a tulajdonoson, a megrendelôn múlik.

Két hónapja dolgoztam rajta, amikor olvasom a Népújságban, hogy már felmerült elvileg. Feleségem szemébôl két nagy könnycsepp buggyant ki, nagyon szurkol nekem. Csakhogy azok videókamerával próbálkoztak, ami viszont költséges, az átlagember nem engedheti meg magának.

Én szegény ember vagyok. Megcsináltam a szemüveget a szenzorral. Járt már itt valaki, nemsokára ismét jelentkezik, lehet, hogy megveszik.

Ezért nem mondom meg, milyen szenzorral dolgozom.

Foglalkoztat a földrengések kiszámíthatósága. Van egy gondolatom, egyelôre az adatbevitelnél tartok, de az a reményem, hogy - ha csak valaki ôrült fel nem robbantja ezt a világot -, akkor az: kiszámítható, összes bajával, katasztrófáival. De ebbe nem megyek most bele.

Le akarom fényképezni az aurát. Nézze, a madarak és a kutyák látják az ember auráját. Akkor ez megjeleníthetô, csak a módját kell megtalálni.

Anyám rendszerint azt szokta kérdezni, ha meglát: - Megint játszol, fiam?

Egy Föld körül keringô ûrteleszkóp lefényképezte az elsô - Naprendszeren kívüli - bolygót. A Taurus (Bika) csillagkép irányában található gáz- és porfelhôben csillagképzôdés zajlik.

Bennünk is születnek új világok. Csak fel kell fedeznünk ôket.

1947. A csatazaj rég elcsitult, de a szovjet megszállók még a nyakunkon ültek, dühöngött a proletárdiktatúra, a szegénység és az infláció rekordokat döntögetett. Az életnek azonban mennie kellett tovább. Bármi áron. A Marosvásárhelyi Fémipari Középiskola is megnyitotta kapuját a mesterséget, szakmát tanulni vágyó fiatalok elôtt. Tessék? Hogy milyen körülmények között? A mai kamaszok azt hihetnék, mesét mond az akkori viszonyokra emlékezô véndiák. A Baross Gábor (jelenleg Horea) utcai múzeumépületben volt a bentlakás. Tehát itt folyt a kosztozás is. Részletek a feljegyzésbôl:

"A reggeli felváltva vagy köménymagos leves (Sztálin-kávé), vagy eszenciával készített tea volt, amelyhez kenyeret kaptunk… Ebéd elôtt aztán nagyon gyakran észleltük, hogy hiányérzetünk van és a gyomrunkban valami üresség. Ilyenkor kezdôdött a terepszemle egy kis falnivaló után… Egyik-másik elôállt darabka száraz kenyérrel, amit a vízcsapnál jól megáztatott, majd a terem ablakában élvezhetôvé szikkasztott (ekkor még nem volt mikrohullámú sütô). Még ezt az áztatott- szárított kenyeret is elosztottuk egymás között."

A mindent átható nyomorra jellemzô "apróságok" között idézik föl a hetvenedik életévükhöz közeledô hajdani iparisták, hogy tankönyv nem létezett, s még nyomtatott vagy gépelt jegyzet sem. Mindenki abból készült, amit a tanár elôadásából papírra tudott vetni. A számítógépes tervezés és szövegszerkesztés térhódítása közben lehet, sokan föl sem tudják fogni, milyen erôfeszítést követelt például a mûszaki rajzok elkészítése, miközben 6 bentlakó kézrôl kézre volt kénytelen adni bükkfa toldóba helyezett "egyetlen" KOH-I-NOOR ceruzavéget, mely alkalmas volt az erôs, fekete kontúrvonalak kihúzására.

Hála a Budapesti Mûegyetemen végzett Holbach Jenô gépészmérnöknek, az aktatáska helyett panusa szatyrot hordó Jenô bácsinak, akinek pedagógusi fegyvertárából a tananyag jobb megértését szolgáló vidámság, a tréfa sem hiányzott. És hála Kákonyi Józsefnek, aki az Országos Magyar Királyi Iparmûvészeti Fôiskolán szerzett oklevelet, és akit késôbb a vásárhelyi filharmonikus zenekarban is láttunk-hallottunk hegedülni. Meg lelkiismeretes, hivatásérzettel dolgozó magyar, román, örmény, zsidó, orosz származású tanár és mûvezetô társaiknak, hogy ezekben a nehéz idôkben is sikerült jellemet formálniuk, embert faragniuk a Dózsa utcai iskolába beiratkozott gyerekekbôl.

Ötvenöten szerepeltek az induló A és B osztály névsorán. Soraikból 24-en örökre kihulltak és ugyanennyien jöttek el az ötvenéves érettségi találkozóra. Azt mondják, ilyen összetartó évfolyam, amelyik ötesztendônként mindig összejött emlékezni és emlékeztetni, csak egy van: az övék. Ha figyelembe vesszük azt a körülményt, hogy nem csak Gyergyóremetérôl, Sepsiszentgyörgyrôl, de Kaposvárról, sôt Zürichbôl is eljöttek kollégák az idei nagy randevúra, többen életük párjától kísérve (bottal, mankóval is!), akkor nincs jogunk kétségbe vonni az állításukat. Összetartozásuk és kitartásuk valóban példaértékû. Akárcsak a város, a megye és az ország iparosításában megbecsült szakemberekként és/vagy vezetô beosztású személyekként kifejtett munkásságuk.

Ennek a sorrendileg kilencedik találkozónak a tizenkilencedik század vége felé alapított iskola udvara, majd az emeleti tanterem volt az elsô két színhelye. Innen azonban déltájt átsétált a társaság a Kistemplom térre, hogy meghallgassa Lakatos Péter, a Gecse utcai református gyülekezet lelkészének szavait. "…Vannak olyan dolgok, amelyeket az embernek meg kell ôriznie magában, a lelkében, az emlékezetében, és tovább kell adnia az eljövendô, a következô nemzedéknek… A múltból mindig tudunk meríteni tanulságot, erôt, vigasztalást. A nosztalgia a múlt, a jelen és a jövô közötti összekötô híd. Minden nemzedéknek más az élete. Vannak olyan értékek, amelyeket át kell vinni a következô nemzedék életébe. És vannak olyan dolgok, amelyeket csak a szülôktôl és nagyszülôktôl lehet megtanulni. És hinnünk kell a gyermekeink és az unokáink életében. Abban, hogy általuk a mi tapasztalatunk, példaadásunk átadódik az utánunk következôknek is."

Megható volt az, ahogyan a különleges alkalomra egybegyûltek imádkoztak azok üdvösségéért, akiket a Teremtô közösségükbôl magához hívott. És ahogyan a jó isten áldásos gondoskodását kérték immár ôsz hajú iskolatársaikról, akik betegágyban fekszenek s emiatt nem tudtak eljönni a mostani találkozóra. Abban, hogy az orgonakísérettel fölcsendülô ötvenkettedik zsoltár éneklése közben nem csak egyes asszonyszemeket, de férfiszemeket is elhomályosított a könny, igazolni véltük a feltételezést: sokat megélt és szenvedett, érzô szív-lélek emberek vesznek körül. S igazolni láttuk a találkozó fôszervezôjének korábbi, az osztályteremben elhangzott vélekedését: "…közömbös a világ és Európa… mi ebben a megmaradásunkért vívott élet-halál küzdelmünkben valójában csak önmagunkra és a teremtô Istenre számíthatunk. De maradunk, konokul, megtizedelve, kifosztva, magára hagyva és megalázva."

Csütörtöki kimenô

Évek óta nem voltunk nyaralni. Úgy értem, olyan igazi bozontos nyaralás-csaralásban, hegyen-völgyön dínomdánom, tengerparti kinyúlás az aranyhomokon, szélnek eresztett gonddal és télrôl maradt kappanhájjal. Nem mondom, voltunk Pesten hôgutában; elugrottunk valamelyik délután Szovátára, felkéredzkedtünk barátaink gépkocsijára, a Mogyorósi-tóhoz derékbôségben bôvelkedô voltszovjet moldovánokkal; egyszer-kétszer még kiszaladtunk a mezôségi tavakhoz, ahol a tükör és tükrözött pontyokkal (?) együtt úszkáltunk a langyos vízben -, na de szabályos, klasszikus nyaraláson nem vettünk részt. Nincsenek részvényeink, az igazgatótanácsi tagság és leosztás eleddig elkerült.

Nem utaztunk el Gondûzôfalvára régóta. Egész pontosan a rendszerváltás óta. Amióta úgy megugrott az életünk nívója. Nívódíjat kaptunk sótlan életstílusból. Tengeri sótlan. Mert arra nem futotta sem kettônek, sem háromnak e családból. A horvát tenger, a görög szigetek - álom, bár rebesgetik, a Balkán olcsóbb, mint a mare nostrum, a pontusból az euxinus Mamaián.

Mostanában minden olcsóbb a Balkánon, rendszeresen ki fognak adni mindent: Milosevicset, Karadzsicsot, könyvet, folyóiratot, népirtó és takarítószereket. Mégsem megyünk oda. Picit tartunk tôle, hogy a biztonságunk nem tökéletes.

Mehetnénk a hegyek közé, ahol csattognak a fejszék erdeinkben, és minden tisztáson villa épül. Mondanunk is szükségtelen, nem a miénk. Uraknak, nagyuraknak, Dôzsölly Mágnás Miskáknak és Mihaicáknak áll a zászló. A hétvégi telepek lassan felzsúfolódnak, városias koncentrációvá aljasulnak. Gépkocsik, proccolás és barbekû (a ménkû partiképes változata) mindenütt. A Víkendtelep az idén sem készült el, a Cementlapok, mint mûfaj, meghaladottá vált.

A tánc- és matektáborokból életkorunknál fogva kinôttünk, a vadkempingezéstôl fájna a derekunk, és vizet kellene hordani hat mérföldrôl. A Maros tele üvegtörmelékkel.

Így aztán itthon maradunk az idén nyáron is. Miközben a szôlô egyre savanyodik és csinosodik az irigység, születik kebelünkben a plebejusok ostoba gôgje.

Ezután már ne kérdezze senki tôlem, mi kell ahhoz, hogy az Erdélyt járó idegenben a vérbeli folkloristát tévedhetetlenül felismerjük. Elôször is kell: alkalom. Egy kis terepjárás, lézengés Válaszúton, Kalotaszent-királyon, a Gyimesekben vagy Vajdaszentiványon, de Jobbágytelke is szóba jöhet, ma éppen ott vagyunk.

Nos, ha sûrû a bajusz és magyaros, vállon lóg a cifra bôrszatyor, akkor már tudom, találkoztunk valahol. De fülelni is kell, hogy tévedés ne legyen: van-e különleges nyelvi akcentus, vagy tán nem a pesti világpolgárnak lett-e elege a globalizációból? Ha van tarisznyába szúrva egy-két furulya, derékszíjon táska, mezítlábra csatolt bôrszandál, akkor már világos: kezdô vagy gyakorló népzenésszel van dolgunk, de az sem kizárt, hogy kiváló néprajztudós utazott le valamelyik fesztiválra, és hallgat az árnyékban. Neki már nem kell magnó, se kamera. A dolog egészen természetes, csak a füle zümmög, ha
"farcsot" fog a péterlaki prímás. Máskülönben tele van a lakása Erdéllyel, néha-néha ki is csordul már. A szomszéd, ha jó napra virrad és hall a gépzenésített alföldi városban hodáki furulyamuzsikát, akkor elfogja a nosztalgia, mondja is az asszonynak, rég nem jártak a Hortobágyon, legyen már egy kis lazítás.

Nem mondom, fölkaptam fejem a minap, amikor Keszthelyi Tivadar Hodákról beszélt. Hogy járt és gyûjtött Bartók is azon a vidéken, az egy dolog, rég volt, szép békeidôk, de halljunk oda, kilencven után mit keres ott egy magyar népzenész? Még akkor is, ha az emberben a félelemnél is nagyobb a kíváncsiság. A jó üvegcsûri levegôben Tivadar lehût. Szinte ô maga sem hiszi azt a barátságos fogadást, ahogy Hodákon tették vele. Meghívták vendégségbe, sztrájcás parasztasszony azt mondta, hogy ágyat is vet neki, sôt egy kiadós nyaralást is emlegettek a hodáki emberek. Visznek túrót, sajtot, ordát - ajánlották.

Tivadar rendkívül jó hodáki élményeket szerzett, a benne lakozó félelmet kifurulyálták a pásztorok.

De honnan az ösvény Hodákig? Onnan, hogy Keszthelyi a második fôiskoláján furulyazenét tanult, csak az volt a kérdés: hogy lehetne megtalálni a hangszer és a furulyazene forrásvidékét, hol faragnak még jól a pásztorok. A forrásra - hosszú Erdély-járás során - a görgényi községben talált, úgyhogy más nem is maradt hátra, mint hazamenni Magyarországra és szakdolgozatot írni a hodáki furu-lyákról.

Segesvári Középkori Fesztivál

- Az elôzô évekhez képest radikálisan megváltozik a Segesvári Középkori Fesztivál arculata. Minden olyan megnyilvánulást kizárunk, aminek semmi köze a középkori szellemiséghez. Azon igyekeztünk, hogy minôségi elôadásokat szervezzünk, rangos elôadókkal. Nincs szükségünk arra, hogy 100.000-ek tóduljanak a várba és ott törjenek-zúzzanak. Errôl nem is akarunk többet hallani - nyilatkozták a Népújságnak Nicolae Cristache és Liviu Pancu, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház színmûvészei, a július 27 - 29. közötti rendezvény fôszervezôi.

A fesztivál legrangosabb eseménye a brassói filharmónia és a kolozsvári opera kórusa által július 29-én színpadra kerülô Carmina Burana elôadása lesz, amelynek díszvendége egy bécsi tenor. Hasonlóan különleges élményt jelent majd a július 27-i kolozsvári Sistem ütôhangszeres együttes elôadása is. Július 28-án pedig Adrian Berinde és a Harmonic Brass együttes középkori zenei témákat fog elôadni rock stílusban. Az említett kiemelkedôbb események mellett nap közben a várban különbözô színpadokon comedia dell’ arte stílusú korhû utcai elôadásokat mutatnak be a marosvásárhelyi színmûvészeti akadémia román és magyar tagozata, valamint a bukaresti film- és színmûvészeti akadémia diákjai. Eljönnek még a franciaországi La Batehola, valamint az olaszországi Tehni di remitti együttesek is, a Concret Alapítvány pedig öt olasz mûvész segesvári fellépését teszi majd lehetôvé. Ezenkívül a résztvevôk hallhatnak gregorián dallamokat, hagyományos indiai és ír népzenét, valamint a sepsiszentgyörgyi Tutora együttesnek köszönhetôen hagyományos népi hangszerekkel elôadott zenét is. A gyulafehérvári Prichindel bábszínház is jelentkezett gyerekeknek szánt mûsorral. Elmaradhatatlan hangulatteremtô mozzanatok lesznek a medgyesi, a bukaresti, valamint a marosvásárhelyi Impact 9 kaszkadôreinek a mutatványai is. Az érdeklôdôk láthatnak "kardtáncot", turnírokat, lovas felvonulást, s még sok más meglepetést tartogatnak a szervezôk, amelyeket egyelôre nem árultak el lapunknak.

A várban kézmûvesmûhelyek fognak mûködni, ahol "élôben" láthatók hogyan készültek hajdanában a különbözô közhasználati tárgyak, eszközök. Az óratoronyban levô múzeum ad otthont Emil Pascalau képzômûvész tárlatának. A képek segítségével elkalandozhatunk Európa több várába. A rendezvény idején az Új Akropolisz Társaság a középkorról szóló szimpóziumokat fog tartani, ahol történészek, építészek, néprajzkutatók értekeznek majd a letûnt századokról. A helyek sajátosságait kihasználva a koncerteket és a színházi elôadásokat a várban levô tereken, a templomokban és a bástyákban tartják.

A végleges program összeállításán még dolgoznak, de ígérik, hogy aki ez alkalommal az idôben visszautazva valóban minôségi mûvészeti élményt akar, az nem hiányozhat a Segesvári Középkori Fesztiválról. Az idei rendezvény a Segesvár mellett megépítendô Dracula Land animációinak a fôpróbája is, hiszen Dan Matei Agaton idegenforgalmi miniszter ígérete szerint a marosvásárhelyi színház mûvészeire hárul majd az a feladat, hogy felelevenítsék, éltessék majd a világhírû mítoszt a szórakoztatóparkban.

A közelmúltban az erdôszentgyörgyi Hosszú utcának megváltoztatták a nevét. A most Petôfi Sándor utcává vált úton vonult költônk a fehérvári csatára, ezért az utcát már 50 évvel ezelôtt is Petôfi utcának hívták.

A határozat meghozataláról az erdôszentgyörgyi RMDSZ elnökével, Osváth Józseffel beszélgettünk:

- Három éve vetôdött fel elôször az ötlet, hogy át kellene egy-két utcát nevezni, de akkor még a prefektúra hatáskörében volt, hogy megvétózhatta a helyi tanácsi határozatokat. Be kell ismerjük, hogy az RMDSZ részérôl is volt egy kis hanyagság. Mikor elôször szavazásra került sor, 8 magyar meg egy román "igen" szavazat volt. Akkor azt mondták, hogy 75%-os többség kell, ami 11 szavazatot jelentett volna. Igaz, hogy késôbb kiderült, a fele plusz egy is elég lett volna. Most tehát az új helyhatósági törvény érvénybe lépésével, biztos ami biztos alapon aláírásokat gyûjtöttünk, bár ezt a törvény nem írja elô. Elkészítettük a javaslatot, a határozattervezetet benyújtottuk a tanácshoz és ha nem tévedek, egyöntetûen elfogadták.

Ez az utca valamikor, az ’50-es években Petôfi Sándor utca volt, aztán átkeresztelték Hosszú utcának. Már csak azért is vissza kellett állítani a régi nevét, mert ugyaninnen indul a Balcescu utca és úgy illik, hogy a két utca egymás mellett legyen. Nagy volt az ellenállás a lakosok részérôl, mert úgy gondolják, hogy most mind el kell menjenek és átírassák a személyazonossági igazolványaikat, de ez nem így van. Az új utcanevet akkor írják be az irataikba, amikor amúgy is cserélniük kell. Mi is volna, ha például a Marosvásárhelyen 1990-tôl átnevezett számos új utcanév miatt mindenkinek a rendôrségre kellett volna mennie! Nem is gyôzték volna a munkát. Így ez nem lehet akadály. Fokozatosan szeretnénk átnevezni az utcákat. A Petôfi mintegy a fôpróbája volt a többinek. Például az erdôszentgyörgyi néhány tömbház is a Hosszú utcához tartozott, amit most átneveztünk. Miért ne lehetne az most Petôfi negyed? Szinte minden magyar városban van Petôfi negyed… Aztán itt van az iskola is. Illene átnevezni Rhédey iskolának. Nem Rhédey Klaudiának, mert ugye, ô kevesebbet élt itt, hanem a szüleirôl, akik sok idôt töltöttek el ebben a kastélyban. A kultúrotthon lehetne Bodor Péter stb.

Az utcanévtáblákat szeretnénk folyamatosan kicserélni. Elô kell teremteni rá a pénzt.

A Marosvásárhelyi Dimitrie Cantemir Egyetem 1991-ben alakult, amikor a iasi-i Dimitrie Cantemir Ökológiai Egyetem kirendeltségeként megnyitotta kapuit. 2000-tôl az intézmény Marosvásárhelyi Dimitrie Cantemir Egyetem néven, végleges bírósági döntés alapján függetlenedett a iasi-i Dimitrie Cantemir Ökologiai Egyetemtôl. Az elmúlt majd 10 évben rendkívüli hírnevet szerzett magas színvonalú oktatásával, ami a sikeres záróvizsgák magas arányában tükrözôdik (évente 85 és 96% között az egyetemi végzôsöknél és 100% a posztliceális iskola növendékei esetében). Az elmúlt idôszakban 6 évfolyam mintegy 3000 diákkal végzett az egyetemen és 7 évfolyamon 1500-nál is több hallgató a posztliceális iskolában. A Marosvásárhelyi Dimitrie Cantemir Egyetem prorektorát, Alexandru Bogdan Murgut kérjük, most, a felvételik idôszakában, mutassa be az intézményt:

- A marosvásárhelyi egyetemnek négy kara (Jog, Gazdaságtudomány, Pszichológia, Földrajz- történelem Karok), egy Pszichopedagógiai Kollégiuma és egy posztliceális iskolája van. Mind a négy kar rendelkezik mûködési engedéllyel és két kar (Jog, Gazdaságtudomány) esetében már folyamatban van az akkreditálás, ezek már megkapták az Országos Akkreditáló és Akadémiai Elbíráló Tanács kedvezô véleményezését.

- Mi jellemezô az oktatási intézményre?

- A Marosvásárhelyi Dimitrie Cantemir Egyetem önálló intézmény, amely az ifjúság mentora szeretne lenni. Annak ellenére, hogy egyelôre a Dimitrie Cantemir Alapítvány még csak ezt az egyetemet mûködteti, nem mondott le kitûzött céljáról, hogy "új embert" formáljon. Nem a kommunista párt által hirdetett módon, nem lustákat, tolvajokat és árulókat szeretnénk képezni, hanem arra szeretnénk megtanítani az embereket, hogy hogyan kell élni, hogyan kell elérni, hogy európai színvonalon éljünk, hogyan kell a pénzünket befektetni. Nemcsak egy tudásanyagot adunk át diákjainknak, hanem teljes szolgáltatást: életmódra, toleranciára, segítôkészségre is tanítjuk a fiatalokat. Természetesen, 3-5 év nem elég erre a munkára - noha lassanként kezdenek megjelenni ezek az új típusú emberek -, de azt szoktam mondani, hogy Mózes sem jutott el Kánaánba... Meggyôzôdésem, hogy nem fogunk jól élni Romániában, ameddig fiataljaink nem ismerkednek meg az európai civilizált körülményekkel!

- Miben különbözik a Dimitrie Cantemir Egyetem egy állami egyetemtôl?

- Elsôsorban dinamikusabb, a rendelkezésre álló
pénzt jobban adminisztráljuk, jobb fizetést tudunk ajánlani az elôadótanároknak, tehát ezek sokkal érdekeltebbek lesznek, hogy minôségi munkát végezzenek. Az órák megtartása és azok látogatottsága is felülmúlja az állami egyetemek karait.

- Kinek javasolja, hogy beiratkozzon valamelyik oktatási formára?

- Az egyetemi karokat azoknak ajánlom, akik karriert szeretnének befutni, a posztliceális iskolát pedig azoknak, akik gyorsan szeretnének munkát és megélhetést találni. A Pszichopedagógiai Kollégium olyanok számára létesült, akik már ezen a szakterületen dolgoznak, de nincs szakképesítésük.

- Melyek a diákok által fizetendô összegek és ezt hogyan használják fel?

- A szóban forgó intézmények, igazodva a "piachoz", új szakokat indítottak, amelyeknek elvégzési költsége kedvezô, ha figyelembe vesszük a képzés minôségét. Az évi tandíj, amelyet 5-6 részletben kell kifizetni, 420 dollár az egyetemi karokon, nappali szakon, 350 dollár csökkentett óralátogatás esetén és a kollégiumokban. A posztliceális iskolákban, szakosodástól függôen, 216, 252 vagy 270 dollár. Idéntôl az intézményben nem lesznek kiegészítô részletek. Továbbá az elkövetkezô években a tandíj csak akkor növekedhet, ha a kormány abszolút értékben növelni fogja az intézményre kirótt adókat. Az évi tandíjak természetesen magukba foglalják a rendes és a rendkívüli szesszió vizsgadíjait is.

A befolyt pénz negyedét mûködési költségek fedezésére fordítjuk, felébôl a tanárokat fizetjük és a fennmaradó összeget beruházásra fordítjuk. A Campus, amelynek építése 1998. november 1-jén kezdôdött, eddig 24 milliárd lejbe került (ha nem számítjuk bele az inflációt). Ugyancsak a Campushoz tartozik a 2002-es év folyamán befejezendô bentlakás is. Ezt a tervek alapján majd kibôvítjük és egy európai mércével mérhetô egyetemi campust hozunk létre.

(X)

A Kolozsvári Magyar Diákszövetség 1990 és 1995. között hat Erdélyi Diáktalálkozót szervezett, ami akkoriban Erdély egyik legsikeresebb rendezvényének számított. Ebbôl az alkalomból a Kárpát-medence több ezer diákja gyûlt össze a Székely-udvarhely melletti Szejkefürdôn, késôbb Homoródfürdôn. Majd több mint hat éven át nem volt diáktalálkozó. A KMDSZ tervbe vette egy hatalmas nemzetközi diáktalálkozó megvalósítását, amelynek alapos elôkészítése rengeteg munkát és tapasztalatot igényel. De amíg ez létrejön, addig sem ülhetnek tétlenül: ezért döntöttek úgy a szervezôk, hogy már ebben az évben lesz diáktalálkozó Szejkefürdôn. Tény, hogy óriási igény létezik egy mûvelôdést, szórakozást biztosító, nagyméretû diáktalálkozóra. A KMDSZ felvállalja ennek megvalósítását, a szervezôk terve, hogy a rendezvény mind méreteiben, mind jelentôségében a magyarországi Pepsi Sziget Fesztivál erdélyi társa, megfelelôje legyen.

A 2001. július 18-22. közötti idôszakra szervezett szejkefürdôi Erdélyi Diáktalálkozónak többszörös jelentôsége van: egyrészt célja, hogy felelevenítse a kilencvenes évek elején megteremtett hagyományt, ennek méltó folytatása legyen, másrészt kiváló alkalmat kínál egy, a jövôben megrendezendô európai méretû nemzetközi diáktalálkozó elôkészítésére. A diáktalálkozóra megközelítôleg 1000-1500 résztvevôt várnak, ezenkívül az esti koncertekre Udvarhely, Csíkszereda és a környék fiatalságára is számítanak.

A július 18-i találkozó hangulata változatos rendezvénykínálattal biztosítva lesz: kisebb és nagyobb méretû koncertek bel- és külföldi együttesek részvételével, sportvetélkedôk, vitafórumok, elôadások, filmvetítés, irodalmi viták, színjátszófesztivál, kirándulások A tábor területén mûködik majd tábori rádió és újság is.

A szerdai zenei program Hobo (Földes László) József Attila-estjével indul, majd Magyarország egyik legnépszerûbb együttese, a TANKCSAPDA lesz látható a tábor színpadán. Majd reggelig buli. Csütörtök, péntek és szombat délelôtt elôadások hangzanak el a környezetszennyezésrôl, AIDS-rôl, drogokról, asztrológiáról, a keleti, brit, dán illetve finn kultúráról. Ami az irodalmat illeti: Elôretolt Helyôrség csütörtök délután. A kolozsvári Maszkura Társulat, a Duna TV VVV társulata, a csíkszeredai Mágamaszk és a nagyváradi Fintorgó adnak majd elô egy-egy színdarabot. A táborban lesz népzene és néptánc. Megzenésített verseket mutatnak be a Kôvirág és a Fûszál együttesek. A meghívott könnyûzene-együttesek között ott van a Voices of Silence, O’Mahoney’s, Bluesers, Nivel 0, Shadows, Mercedes Blues Band, Balance, KUMM, Role. S ami még a zenéhez tartozik: csütörtök éjszaka fergeteges Rave Party a strandon. Szombaton fellép a Szomszédnéni Produkciós Iroda önálló humorestjével, amit Cserei Csaba egyszemélyes dobszínháza követ.

A tábor egész ideje alatt folytonosan zajló programok is változatosak: filmvetítések, sportrendezvények, vetélkedôk, kirándulások, body-painting, tetoválás, horoszkópkészítés, karikatúrakészítés, strandolási lehetôség, játékok. Közben bárki elmehet a tábori pszichológushoz tanácsot kérni. Ott lesz még a Minimum Party Társaság, az Erdélyi Disputa Egyesület, valamint a Másvilág Klub.

Belépôk a helyszínen kaphatók, akár az egyes napokra külön-külön, akár a tábor egész idejére megvehetôk. Ez utóbbi esetben viszont lényegesen olcsóbban. Szállás saját sátorban, étkezés egyéni megoldás szerint. Minden fiatalt, legyen középiskolás vagy egyetemista, szeretettel várnak

Érdeklôdni a KMDSZ-nél, 064/195-700, 196-561, office@kmdsz.ro, www.kmdsz.ro.

A Magyar Emberi Jogok Alapítvány (Hungarian Human Rights Foundation) pályázatot hirdet kisebbségben élô fiatal értelmiségiek számára gyakornoki állás betöltésére, legkevesebb hat hónapos idôtartamra, az alapítvány New York-i irodájában, 2001 ôszétôl.

A HHRF független, nonprofit szervezetként 1976 óta azon fáradozik, hogy külsô erôket mozgósítson a Kárpát-medencében kisebbségi sorsban élô mintegy 3,5 milliós magyarság megsegítésére, támogatására, emberjogi helyzetének javítására. A HHRF két évtizede folyamatosan tájékoztatja az Egyesült Államok és más nyugati országok kormányait, a fontosabb emberjogi szervezeteket és a kulturális, társadalmi és sajtó-közvéleményt. Alapítványunk az egyedüli, Nyugaton mûködô, elfogadott, hivatásos, a magyarság emberi jogaira összpontosító érdekképviseleti szervezet.

Az alapítvány gyakornoki programja 1986 óta eddig 24, a világ különbözô részeirôl érkezô fiatalnak, köztük 1989 óta tíz Közép-Kelet-Európában élô magyar kisebbségi ifjúnak biztosított lehetôséget, hogy New York-i irodánkban velünk dolgozzon. A sikeres pályázók elôször egy 3-6 hónapos próbaidôszak erejéig budapesti irodánkban szereznek tapasztalatot alapítványunk tevékenységérôl, és sajátítják el a szükséges ismereteket, amelyek növelik New York-i gyakornokságuk hatékonyságát. Csak ezután és mindkét fél közös megelégedésére utaznak az Egyesült Államokba. Itt alkalmuk nyílik közvetlen, mindennapos munkakapcsolatba kerülni azokkal az amerikai kormányzati és kormányon kívüli intézményekkel és személyekkel, amelyek befolyással lehetnek közösségeik politikai törekvéseinek megítélésében. Az eddigiekben a gyakornoki munka az általános irodai és szervezési teendôkön túl, figyelembe véve a gyakornokok érdeklôdési körét és képességeit, a következô feladatokból állt:

· Hírek szerkesztése, fordítások, tényfeltáró jelentések és kiadványok készítése nyugati kormányszervek, emberjogi szervezetek és a sajtó részére. Angol nyelvû, kéthavonta megjelenô magyar kisebbségi figyelô - Hungarian Minorities Monitor - készítése, elektronikus és nyomtatott formában.

Amerikai és nemzetközi sajtófigyelés, számítógépes adatbázis fenntartása és internetes oldalak rendszeres frissítése. Hírek és információk szolgáltatása a média és a különbözô kormányzatok részérôl folyamatosan érkezô megkeresésekre.

Elôadások szervezése kisebbségi magyar vezetôk számára Romániából, Szlovákiából, a volt Jugoszlávia utódállamaiból, Ukrajnából és Magyarországról; e vezetôk számára személyes találkozók elôkészítése az Egyesült Államok Kongresszusa, a Fehér Ház és a Külügyminisztérium magas rangú tisztviselôivel és döntéshozóival.

Aktív részvétel washingtoni találkozókon, meghallgatásokon és nemzetközi emberjogi konferenciákon.

Elôadói körutak és szponzori rendezvények szervezése az Egyesült Államokban és Kanadában. Az amerikai magyar közösség tájékoztatása, mozgósítása egy-egy fontosabb nemzetközi, a Kárpát-medencében élô magyar kisebbségeket érintô esemény kapcsán. Segélyszállítmányok megszervezése és továbbítása Kelet-Közép-Európába.

Nemkormányzati szervezet (NGO) adminisztratív mûködésével összefüggô feladatok ellátása.

Követelmények:

Magas szintû angol nyelvtudás, kisebbségi kérdésekben való naprakész felkészültség, kezdeményezô- és önálló problémamegoldó-készség, nyitott, dinamikus személyiség. A folyékony magyar nyelvtudás kívánatos, de hiánya nem kizáró ok. Számítástechnikai ismeretek: Microsoft Word, Excel, R-Base, World Wide Web és FTP használata.

A pályázatnak tartalmaznia kell a következôket:

Fényképpel ellátott jelentkezési lap, amely tartalmazza (1) a pályázó teljes nevét, (2) születési helyét és idôpontját, (3) értesítési címét, telefonszámát, esetleg e-mail címét.

A pályázó szakmai önéletrajza angolul és magyarul, amely magában foglalja a pályázó már befejezett és/vagy folyamatban lévô tanulmányainak leírását.

Ismertetô angol nyelven, amelyben a pályázó leírja érdeklôdési körét, elképzeléseit és ötleteit az alapítványnál elvégzendô feladatokkal kapcsolatban, múltbeli hasonló tevékenységeit. (Az ismertetônek a pályázat elbírálásakor kiemelt fontosságot tulajdonítunk.)

500-1000 szavas fogalmazás angolul egy tetszôlegesen választott témában.

Két ajánlólevél (pl. fôiskolai, egyetemi oktatóktól vagy egy adott terület szaktekintélyeitôl, ismert közéleti személyiségektôl).

A szükséges igazoló dokumentumok (pl. nyelvvizsga- bizonyítvány másolata, leckekönyvmásolat, diplomamásolat stb.).

A teljes pályázati ûrlap letölthetô alapítványunk honlapjáról a www.hhrf.org/intern2001.htm címrôl.

A pályázati anyagot az elôzô évben pályázóknak is teljes egészében kell beadniuk az alapítványhoz.

A pályázatokat postai úton két példányban a következô címekre várjuk:

Romániából: Anico Schwartz, 3400 Cluj (Kolozsvár), str. Ciucas nr. 3., bl. M2., sc. 4., ap. 40.

Minden egyéb országból: Magyar Emberi Jogok Alapítvány, 1055 Budapest, Kossuth tér 4. II.em.63/a szoba, Magyarország

A borítékra írják rá: HHRF internship.

Elküldési határidô: 2001. szeptember 15.

A pályázatok elbírálása után a legjobbnak ítélt pályázók interjún vesznek részt, amelynek helyérôl és pontos idôpontjáról elôzôleg értesítést kapnak.

A Spiru Haret független tanügyi szakszervezetek föderációja sajtóközleményben mondja ki, hogy az utóbbi tíz év kormányai, nem termelô szektornak tekintve, diszkriminálták, lebecsülték a romániai tanügyi rendszert. Az oktatás alulfinanszírozása, a tanárok alacsony fizetése, a törvény-adta jogok be nem tartása a kormányzati szervek által, számos szakszervezeti tiltakozást váltott ki, amelyek azonban nem érték el a várt eredményt.

Adrian Nastase kormányfô nyilatkozata még egyszer rávilágít arra, hogy a politikusok és a kormányzati erôk nem képesek vagy nem akarják elismerni a nevelôknek a nemzeti lét biztosításában betöltött fontosságát.

Az árvaházi gyerekek drámai helyzete a felelôtlen kormányzások következménye, amelyek csak súlyosbították a múltból örökölt, amúgy is kegyetlen helyzetet. A jelenlegi kormány rögtön 1990 után is hatalmon volt, amikor mind a törvényhozás, mind az állami szervek súlyos hibákat követtek el, azt a benyomást keltve a világban, hogy Románia a fogyatékosok országa. Ha a jelenlegi hatalom valóban javítani akar a speciális iskolákban tanuló gyermekek helyzetén, olyan politikai döntéseket és határozott rendeleteket kell hoznia, amelyek megkönnyítik mind a gyermekek életét, mind az ilyen intézményekben oktató nevelôk munkáját.

A "fogyatékos" jelzô még a mûveletlen emberek számára is sértô, ám ha a nemzet nevelôjéhez kapcsolják, akkor a román nép erkölcsi értékeit sérti, olvasható a Dumitru Chilom szakszervezeti elnök által aláírt közleményben.

2001. évi harmadik pályázati felhívása megjelent!

Pályázható témakörök

3.1. Apáczai hallgatói ösztöndíj (új pályázati adatlapokkal!)

3.2. Határon túli ifjúsági tájékoztató irodák

A felhívás keretei közt rendelkezésre álló keretösszeg mintegy 120 millió forint.

A pályázati felhívás részletes szövege, a határidô, a pályázás feltételei és a pályázati adatlap a közalapítványi irodától igényelhetô illetve letölthetô honlapunkról: www.adatlap.hu.

További kérdéseivel forduljon a közalapítványi irodához, munkanapokon 13 és 15 óra között. Telefon: (36-1) 302-5303, 354-0714. Címünk: V. Budapest, Báthori u. 10., 302-es szoba.

magyar állami ösztöndíjra illetve rendszeres tanulmányi támogatásra, a magyarországi felsôoktatási nappali és levelezô tagozatos PhD/DLA képzésre felvételt nyert és tudományos kutatói tevékenységben részt vevô román állampolgárságú, magyar nemzetiségû hallgatók számára a 2001/2002-es tanévben.

A pályázatot a Magyar Köztársaság Oktatási Minisztériuma által mûködtetett Határon Túli Magyar Ösztöndíj Tanács megbízásából az Erdélyi Magyar Ösztöndíj Tanács írja ki.

Pályázhat minden olyan román állampolgárságú, magyar nemzetiségû személy, aki a 2001/2002-es tanévben:

felvételt nyert magyarországi felsôoktatási intézménybe nappali vagy levelezô tagozatos PhD/DLA képzésre,

magyarországi felsôoktatási, tudományos vagy kutatóintézetben tudományos kutatói tevékenységben vesz részt.

Pályázati kategóriák és további pályázati feltételek:

1. Nappali tagozatos doktori képzés (PhD/DLA) - 22 fô

Csak azok a tanulmányaikat a 2001/2002-es tanulmányi évben az I. évfolyammal megkezdô személyek pályázhatnak, akik szülôföldi felsôfokú diplomával rendelkeznek és felvételt nyertek magyarországi doktori iskolák által meghirdetett doktori programra. Az ösztöndíj kizárólag a doktori program elsô hároméves képzési szakaszára vonatkozik. A doktori ösztöndíj havi összege 2001-ben 51.000 forint.

2. Levelezô tagozatos doktori képzés (PhD/DLA) - 10 fô

Csak azok az igazoltan állandó hazai munkahellyel rendelkezô személyek pályázhatnak, akik magyarországi vagy szülôföldi felsôfokú diplomával rendelkeznek és felvételt nyertek doktori iskolák által meghirdetett levelezô tagozatos doktori programra. A rendszeres tanulmányi támogatás kizárólag a költségtérítéses doktori program elsô hároméves képzési szakaszára vonatkozik. A támogatás összege: 15.000 Ft/hó.

3. Kutatói ösztöndíj - összesen 270 hónap

Csak az igazoltan állandó szülôföldi munkahellyel rendelkezô személyek pályázhatnak magyarországi felsôoktatási, tudományos vagy kutatóintézetben folytatott tudományos kutatói tevékenység támogatására. A pályázathoz csatolniuk kell a befogadó intézmény igazolását ill. a kutatói munkatervet. A nyertes pályázónak a kutatás eredményeirôl annak végeztével egy összefoglaló jelentést kell készítenie és egy, az ösztöndíjazott kutatással kapcsolatos tudományos publikációját kell csatolnia. Az ösztöndíj összege: 30.000 Ft/hó.

A pályázatokat 2001. május 31-tôl lehet személyesen vagy postai úton eljuttatni az alábbi címre,

a pályázatok beadásának határideje: 2001. július 20., 17 óra.

Agora Iroda (Piskolti Éva irodavezetô); 3400 Kolozsvár, I. C. Bratianu utca 12/1. sz. (volt Polisz könyvkiadó), tel.: 064- 430-907, 095-195-815. E-mail: piskolti@hotmail.com; agorairoda@kolozsvar.ro; agoraphd@mad.hu

Pályázni az Agora Irodában igényelhetô adatlapon lehet. Az érdeklôdôk az alábbi címeken, telefonszámokon és honlapokon kaphatnak további felvilágosítást az ösztöndíjpályázatokról, a pályázati adatlapokról (beszerezhetôk ill. letölthetôk ugyanitt) és az ösztöndíjszerzôdésekrôl:

Agora Iroda - Piskolti Éva irodavezetô; 3400 Kolozsvár, I. C. Bratianu utca 12/1. sz. (volt Polisz könyvesbolt), tel: 064/430-907, 095-195-815; E-mail: piskolti@hotmail.com; agoraphd@mad.hu

Márton Áron Szakkollégium - Központi Szolgáltató Iroda; 1037 Budapest, Kunigunda u. 35., telefon (zöld szám): 06-80-201-292 (csak Magyarországról hívható). Telefon: 00-36-1-368-8860/104126, fax: 00-36-1-250-6887.

E-mail: oszt@mad.hu <mailro: oszt@mad.hu>

Internet: www.martonaron.hu/budapest/osztondij/index.html

Oktatási Minisztérium - Határon Túli Magyarok Fôosztálya

1055 Budapest, Szalay u. 10-14.

Telefon: 00-36-1-473-7634, 00-36-1-473-7757

Internet: http://www.om.hu/j5.htlm

A fogyasztóvédôk második negyedévi tevékenysége

Az elmúlt három hónapban a megyei fogyasztóvédô hivatal felügyelôi 556 ellenôrzést végeztek. Területekre leosztva elmondhatjuk, hogy a vizsgálatok az élelmiszeripari egységeket, termelôket (45 százalék), háztartási, tartós használati cikkeket gyártó, forgalmazó cégeket (31%) és különbözô szolgáltat&aacu