Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Aktuális

Vajon tudunk-e kellôképpen örülni annak, hogy régi vágyunk, sokat hangoztatott kérésünk az idén ôsztôl az RMDSZ-vezetés és a parlamenti lobbi kitartó erôfeszítése nyomán valóra válik? Hét szakkal megkezdheti mûködését, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (SEMTE), de mondhatunk kilencet is, mivel a Marosvásárhelyre kért másik két mûszaki profil, az ipari automatizálás, valamint a számítástechnika akkreditálása is csak rövid idô kérdése már.

Ha végignézünk a már engedélyezett szakokon, megállapíthatjuk: változatos területeken, divatos és hiányszakmákban nyújtanak lehetôséget az érettségizett magyar fiataloknak, hogy anyanyelven folytathassák tanulmányaikat. Csíkszeredában elsôsorban a vidékfejlesztésre gondoltak, amikor a vidéki gazdaságtan, az agrárközgazdaság, a könyvelés és gazdasági informatika terén terveztek négyéves képzést, Marosvásárhelynek pedig minden esélye megvan arra, hogy a magyar tannyelvû mûszaki felsôoktatás fellegvárává váljék. A Sapientia ugyanakkor lehetôséget nyújt a humán érdeklôdésû fiataloknak is, hogy egy olyan területen, mint a szociális munka, valamint a gyermekvédelem, a társadalmi beilleszkedési konfliktusok kezelése, amire egyre nagyobb szükség lesz az elkövetkezô években, anyanyelven tanulhassanak. Csíkszeredában pedig a román és az angol nyelv párosításával szeretnék orvosolni a már krónikussá vált román és angoltanár-hiányt.

Azon kívül, hogy hiánypótló és keresett szakokról van szó, azt sem kell elfelejtenünk, hogy a Sapientia Egyetem hallgatói milyen körülmények között kezdhetik meg tanulmányaikat, hisz mind Csíkszeredában, a volt Hargita Szálló épületében, mind pedig a marosvásárhelyi Deus Providebit Házban korszerû, rendkívül kellemes környezetben várják a hallgatókat, akik közül a legjobbak tandíjmentesen végezhetik az egyetemet, és az arra jogosultak szociális, tanulmányi és érdemösztöndíjban részesülhetnek.

Véleményünk szerint jó elképzelésnek bizonyult, hogy az Erdélyi Magyar Tudományegyetem nem egyetlen városban kezdi el mûködését, hisz sok fiatal számára azért volt lehetetlen a továbbtanulás, mivel a család anyagi helyzete nem tette lehetôvé, hogy más városban tanuljon. Most Csíkszeredában és Marosvásárhelyen adott a választás lehetôsége mind a reál, mind a humán érdeklôdésûek számára. A Sapientia pedig pótolja azt, amit például a megyeszékhelyünkön mûködô állami egyetem évek óta elodáz: hogy hallgatók nemzetiségi összetételére való tekintettel magyar tannyelvû oktatási vonalat is indítson.

A magyar kormány támogatásával, az RMDSZ politikai befolyásának eredményeként és az erdélyi szakemberek munkája révén, a most érettségizô fiatalok elôtt korábban sohasem tapasztalt esélyek állnak. A kérdés csak az, hogy a legjobbak végül is élnek-e a lehetôséggel, hisz a Sapientia végleges akkreditációja a hallgatók és oktatók együttes teljesítményétôl függ.

A meleg vízre várva

A heti telekonferenciát követô sajtótájékoztatón, a Népújság a Distrigaz, az Energomur, és más szolgáltatók most már mindennapos gyakorlatát vetette fel, hogy hol a gáz, hol a meleg víz megvonásával, egy egész várost terrorizálnak. Az érthetô, hogy a szolgáltatásokért fizetni kell, de a gáz- vagy vízcsapok rendszeres elzárása felér a lakosság folytonos provokálásával.

Népújság: Prefektus úr, mit tud ön tenni, hogy például a prefektúra alárendeltségébe tartozó Distrigaz ne tudja ily módon terrorizálni a város lakosságát?

Ioan Toganel: Valóban, az utóbbi idôben, a gazdasági egységek, intézmények. de fôként a lakosság energiaszolgáltatókkal szemben felgyûlt adósságai is olyannyira felduzzadtak, hogy ezek a szolgáltatók a maguk során nem tudják kifizetni az energiatermeléshez szükséges nyersanyagot. Ilyen körülmények között lebénulhat az egész rendszer. Ezért hozták ezt az egyébként országosan érvényes intézkedést, hogy a nyári idôszakban legalább az adósságok egy részét begyûjthessék. Tehát az intézkedés ezért született. Sajnos, nincs még egy olyan elosztási rendszer, amely lehetôséget adna, hogy például csak a rosszul fizetôktôl vonják meg az energiaszolgáltatást.

Népújság: Ön egy szociáldemokrata kormány helyi képviselôje. Milyen törvényes és hatékony megoldást javasolna a kormánynak? Mert a szolgáltatások megvonása - a rendszeresen fizetô polgároktól is - sohasem hozott eredményt.

Ioan Toganel: Azt még nem sikerült megoldani, hogy csak a rosszul fizetôk ne kapjanak szolgáltatást. Vannak, akik nem tudnak, viszont vannak, akik nem is akarnak fizetni. Hogy milyen megoldás lenne hatékony? Mindenekelôtt a gazdasági fellendülés. Ha a gazdaság jól megy, lesz elég munkahely, lesz jó fizetés, növekszik az életszínvonal. Ha ez így lesz, akkor majd a közköltségek fizetése sem lesz probléma. Addig viszont...

Népújság: Ha kibírjuk, meglátjuk.

Folytatódnak a marosvásárhelyi Vártemplom mellett két évvel ezelôtt elkezdôdött régészeti kutatást. Akkor a volt Ferenc rendi kolostor falait, csontkamráját, valamint a templom melletti sírokat tárták fel. Gazdag lelettárra is bukkantak: középkori edények, közhasználati eszközökre, de a leletek között volt bronz és római kori tárgy is. A mostani kutatóárokból nagyon sok cseréptöredék és csontdarab, illetve vastag falmaradványok kerültek a felszínre, ami azt igazolja, hogy a kolostorban és körülötte élénk városi élet zajlott, itt lehetett a régi urbe szíve. Az ásatásokat Soós Zoltán régész végzi, terveik szerint három hétig dolgoznak majd a Vártemplom mellett.

Pénteken zajlott az érettségi utolsó vizsgája: a diákok a nem profilhoz kötôdô tantárgyak közül választhattak. Megyeszinten tegnap 35 tantárgyból vizsgázott a több mint 3500 diák. Az érettségire beiratkozott 3711 tanuló közül 110-nek nem sikerült a szóbeli vizsgája, az Unirea líceumból egy diákot zártak ki az érettségirôl másolásért. A vizsgaeredményeket július 8-án hozzák nyilvánosságra, óvásokat 9-én lehet benyújtani, a végleges eredményeket 12-én függesztik ki - tájékoztatott Stefan Somesan fôtanfelügyelô.

A megyei tanfelügyelôségen csütörtökig összesítették a kisérettségi vizsgán részt vevô, s továbbtanulni óhajtó diákok adatait, eredményeit, s az általuk választott líceumot, szakközépiskolát. Mint Neagu Nicolae, a beiratkozásokat szabályozó bizottság alelnöke elmondta, ezen adatgyûjtést megelôzôen a megye 246 iskolában végzett érintettek, szüleikkel közösen töltötték ki a beiratkozási adatlapokat, amelyeket majd az osztályfônök, iskolaigazgató láttamozásával ellátva küldték fel a tanfelügyelôségre. Jelenleg a tanfelügyelôség által kijelölt informatikusok és a 35, beiratkozásokat fogadó központ alkalmazottai három informatika-laboratóriumban dolgoznak, bevezetve az adatokat a számítógépekbe. Az összesített adatokat még egyszer visszaküldik az iskolákba, ahol az érintettek keddig ellenôrizhetik a nevük mellett szereplô személyes adatokat, s amennyiben szükséges, kérhetik kiigazításukat. A megyei tanfelügyelôséghez visszaérkezett jegyzékeket szerdán függesztik ki a líceumokban, szakközépiskolákban. Ezek a listák tartalmazni fogják annak a 97 tanulónak nevét is, akik bár Hargita, Kolozs, Fehér, Beszterce vagy Szeben megyei lakhellyel rendelkeznek, Maros megyében szeretnének továbbtanulni. Jövô héten a tanfelügyelôség az összesített adatokat, a diákok opcióival, a megyében levô helyekkel felküldik Bukarestbe, hiszen ott végzik a szétosztást. A fôvárosból a végleges jegyzéket, amely alapján az érintettek megtudhatják, hogy szeptembertôl melyik líceum vagy szakközépiskola tanulói lesznek, július 25-e körül küldik le a megyei tanfelügyelôségnek.

Egyelôre nem tudni, hogy az augusztusban tartandó pót- kisérettségin résztvevôk számára mikor szerveznek újabb beiratkozást, ám valószínû, hogy a szabadon maradt helyek függvényében ôk is folytathatják tanulmányaikat.

A kormányfô figyelmeztette a tanügyminisztert

Tegnap a telekonferencián Adrian Nastase kormányfô felhívta a helyhatóságok figyelmét, hogy a nyári szünidô alatt igyekezzenek elvégezni az iskolák javítási munkálatait, hogy szeptemberben megfelelô körülmények között kezdhessék az oktatás. Ugyanebben a témakörben vetette fel az iskolák összevonásának problémáját. Az a gond ezzel, hogy sok helyen, ahol lerobbant állapotban levô iskolaépületek vannak, vagy már alig akad tanuló, viszont tanügyi káder van, tiltakoznak az összevonások ellen. Nem kell a jobb iskola, a jobb körülmények, a központi iskolákban, még a minisztérium által vásárolt, s ezen helységek rendelkezésére álló iskolabuszokat sem igénylik, mert - mondat a miniszterelnök - a legtöbb esetben protekcióval funkcióba került tanároknak, tanítóknak kell az állás. Ezért aztán a szakszervezetek nyomást gyakorolnak, a parlamenti képviselôk közbelépnek, s "elintézik", hogy bizonyos helyeken megmaradjanak az iskolák. Figyelmeztette a tanügyminisztériumot, lépjen az ügyben, mert ha nem, más fog ezzel foglalkozni.

Ennek kapcsán vetette fel helyi szinten a problémát Ioan Toganel prefektus. A költségvetésbôl 4,5 milliárd lejt utaltak ki iskolatatarozásra. 68 polgármesteri hivatal nyújtott be igényt, és kapott pénzt javításra, felújításra. A jövô héten erre vonatkozó jelentést vár a megyei tanácstól és a tanfelügyelôségtôl. Ellenôrizni kell, hogy megtartották-e a kiutalt összegek helyi költségvetésbe való foglalásáról szóló gyûléseket, megkötötték-e a szerzôdéseket a javítási munkálatokra, mert augusztus 15-ig be kell fejezni a felkészülést.

Az összevonásokról elmondta, hogy eddig kérték, most senki sem akarja. A megyében négy ilyen javaslatot tettek, olyan falvakról lévén szó, ahol 7-8 szakképzetlen káder tanított, rossz körülmények között. Most nem kell senkinek az összevonás, bár a központi iskolákban van laboratórium, szakképzett tanárok tanítanák a gyermekeket, megfelelô higiéniai körülményeket biztosítanak, s iskolabusz szállítaná a gyermekeket a távolabb levô központi iskolába.

Jegyzet

Ahogy az elmúlt években mindig lenni szokott, nyáron igencsak megcsappan a véradók száma. Csakhogy ezúttal a vérhiány olyan mértékû, ami komoly aggodalomra készteti a marosvásárhelyi Vérközpont vezetôjét. Általában az RH- negatív vértípussal van a gond, legtöbbször ebbôl van igen kevés tartalékon, ezúttal azonban minden vértípusból hiány mutatkozik. A központ egyre nehezebben tudja biztosítani a vérkészítményt a mûtételhez. Sok beavatkozást kellett az utóbbi idôben elhalasztani a vérhiány miatt, a betegek többsége szükség esetén csak úgy juthat vérhez, ha hozzátartozói, vagy valaki más hajlandó adni számára.

Ha nincs véradó, nincs vér, tehát nincs transzfúzió, ilyen egyszerû - magyarázza az igazgató, amihez hozzátenném: akkor pedig a beteg élete forog kockán. Ha eddig fennállt az a lehetôség, hogy sürgôsségi esetekben más megyékbôl kértek vért, amit természetesen kifizetett a Vérközpont, most már ez sem jelent megoldást, hiszen a kórházaktól kapott minden pénz a legújabb rendelkezések értelmében a fôvárosba vándorol. Tehát már erre a lehetôségre sem lehet számítani.

A jelenség okairól érdeklôdve az igazgató sorolja is azokat: az egészségügyi minisztérium nem fordít megfelelô erôfeszítést a véradás feltételeinek mediatizálására, a véradók toborzása nem történik szervezett formában, mint ahogy ez valamikor volt, míg a donoroknak járó juttatást (ami jelenleg 1 alkalommal történô véradásért 152.900 lej, 2 év leforgása alatt 5-dik alkalommal történô véradásért pedig 379.000 lejes értékjegy) 1999-ben 3-szor, tavaly egyszer sem, idén egyszer módosították, tekintetbe véve az inflációt. Az összeg úgy látszik, még a jelenlegi szegénység mellett sem eléggé kecsegtetô, vonzó ahhoz, hogy vérünket eladjuk. Errôl jut eszembe: Dániába távozott barátnôm mesélte, náluk a véradás önkéntes, nem jár érte fizetség, sôt, az ottani emberek nem csak vérükkel támogatják idôszakonként a Vöröskeresztet, hanem pénzadománnyal is. Számukra ez természetes, ôket így nevelik nemzedékek óta. Kíváncsi lennék, vajon hány szülô, oktató beszél gyerekének, diákjainak embertársaink megsegítésének errôl a módjáról?

Adrian Nastase miniszterelnök szerint Romániának felértékelôdött a szerepe a délkelet- európai térségben, miután a Visegrádi Csoport államai már természetes gazdasági és politikai kerékvágásban haladnak, geostratégiai szempontból pedig kevésbé fontosak.

A Mediafax hírügynökség jelentése szerint errôl a hivatalos németországi látogatáson tartózkodó román kormányfô német bankárokkal és üzletemberekkel tartott találkozóján beszélt.

Nastase úgy értékelte, hogy Románia eddig egy kevésbé fontos térségben volt, de ez a helyzet megváltozott és Jugoszlávia szétesése után Románia maradt a régió legerôsebb és legfontosabb országa.

Adrian Nastase mindenesetre a német vezetôkkel folytatott tárgyalások után közölte: Bukarest most már azt a célt fogalmazta meg, hogy az ország egy évvel korábban, 2006-ban felvételt nyerjen az Európai Unióba, ne pedig 2007-ben, mint ahogy az eddigi elképzelésekben szerepelt.

A román kormány legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy visszaállítja a magyar sertéshús, élôsertés és a sertésbôl készül hústermékek kedvezményes CEFTA-vámját. Az intézkedés július végén, augusztus elején léphet hatályba - közölte Árgyelán György, a bukaresti magyar nagykövetség kereskedelmi tanácsosa pénteken az MTI-vel.

A kormányülésen született döntés nem terjed ki a baromfihúsra, amelynek esetében a román fél azt a magyar javaslatot sem fogadta el, hogy kölcsönösen megállapított kvótára állítsák vissza a kedvezményes vámot.

A román kormány 1999. július 1-én függesztette fel az említett termékek esetében a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás keretében alkalmazott kedvezményes 25 százalékos vámot, amely helyett 45 százalékos vámot állapított meg. A belsô piac és a hazai termelôk védelmére hivatkozó döntés eredetileg egy évre szólt, de tavaly meghatározatlan idôre meghosszabbították érvényességét.

Magyar részrôl kezdettôl fogva vitatták a döntés gazdasági megalapozottságát. A tárgyalások csak idén május végén vezettek eredményre, amikor a szakértôi találkozón a román fél ígéretet tett arra, hogy július elsejétôl a sertéshús esetében teljes mértékben, a baromfihús esetében pedig meghatározott mennyiségre állítják vissza a korábbi állapotot.

A kérdés csak most került a román kormány napirendjére. Az elfogadott határozatot közzé kell tenni a hivatalos közlönyben, s a megjelenést követô 15 nap elteltével lép érvénybe.

A sertéshús esetében várható, hogy a román kormány hamarosan egységesen 25 százalékra csökkenti a vámot valamennyi ország esetében, mivel a hazai tenyésztôk a belsô piac igényeinek mindössze 30 százalékát képesek kielégíteni.

(MTI) - A Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöksége csütörtökön megtartott rendkívüli ülésén úgy döntött, augusztusban összehívja az országos tanácsot, hogy a testülettôl felhatalmazást kérjen a kormányból való kilépésre.

A közigazgatási törvények, a 8 megyés területi reform elfogadása, a 12 megyés rendszer és a magyar többségû Duna menti megye megalakításának elutasítása után olyan helyzet állt elô, amelyben az MKP szerint a kormány immár a saját programját sem lesz képes teljesíteni.

Az önkormányzatiság elvének minden lényeges eleme köddé foszlott, Szlovákiában közigazgatási reformról ezért nem lehet többé beszélni. A megyei önkormányzatok megválasztását szabályozó törvény következményeként a kisebbségek valójában még az ôket közvetlenül érintô közügyek intézésébôl is kimaradnak - mutat rá az MKP elnökségének nyilatkozata.

A párt felszólította Rudolf Schuster államfôt, hogy ne írja alá a szerdán elfogadott törvényeket. Az MKP elnökségének nyilatkozata szerint a párt elvárja Mikulás Dzurinda miniszterelnöktôl, hogy a történtekbôl vonja le a személyes konzekvenciákat.

Az MKP elnöksége határozottan tiltakozik a szóban forgó törvények "botrányos és törvénytelen" elfogadtatásának módja miatt, sajnálattal állapítja meg, hogy a szlovák parlamentben a kormánykoalícióban részt vevô Demokratikus Baloldal Pártja (SDL) a két ellenzéki erôvel, a Vladimír Meciar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalommal (HZDS) és a nacionalista Szlovák Nemzeti Párttal (SNS) olyan stratégiai szövetséget kötött, melynek végsô célja nyilvánvalóan a reform megbénítása. Az MKP mélységesen csalódott, hogy ebben a Mikulás Dzurinda vezette Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKU) és a Polgári Egyetértés Pártja (SOP) képviselôinek többsége hajlandó volt az ellenzékkel cimborálni.

Újabb öt évre Tôkés László Királyhágó-melléki püspököt választották meg elnöknek a Magyar Reformátusok Világszövetsége (MRVSZ) tisztújító közgyûlésén.

A Félix-fürdôn tartott közgyûlésen csütörtök éjszakába nyúlóan tartott a zárt ajtók mögötti szavazás. Két jelölt volt: az elnökség Tôkés László püspököt javasolta. A Királyhágó-melléki egyházfô a Duna- melléki egyházkerület korábban benyújtott írásos támogatását is élvezte. A nyugat-európai régió Márkus Mihály dunántúli püspököt jelölte. Végül Tôkés püspököt 56-42 arányban erôsítették meg elnöki tisztében.

A fôtitkári posztra Takaró Mihály Duna- melléki fôgondnok került. A kilenc jelölt közül alelnöki szerepkörrel bízták meg a tiszántúli Szabó Dánielt, a dunántúli Márkus Mihályt, az újvidéki Csete Szemesi Istvánt és az amerikai dr. Vitéz Ferencet, jegyzônek a Királyhágó-mellék jelöltjét, dr. Hermán M. Jánost választották.

A választás elôtt módosították az MRVSZ alapszabályzatát. Két kérdésrôl voltak kemény viták: arról a javaslatról, hogy ne legyen választható a Magyar Reformátusok Világszövetsége tisztségviselôi közé az a személy, aki a Magyar Református Egyházak Tanácskozási Zsinatában az elnökség tagja, illetve az elnök mandátumát egyetlen ciklusra korlátozó kitételrôl, amely azt is kimondta, hogy az illetô a következô tíz évben nem választható újra. Az elsô pontot elfogadták, a másodikat elvetették a közgyûlés résztvevôi.

Tôkés László elnök beszámolójában megemlítette, hogy szolgálati ciklusa öt éve ugyancsak Nagyváradon kezdôdött, a Magyar Reformátusok III. Világtalálkozója idején. Szólt a kedvezôtlen körülményekrôl és a hibákról, melyek a világszövetség mûködését akadályozzák, már-már ellehetetlenítik. Ilyen a hiányos infrastruktúra, az érdektelenség, a teljesítetlen vállalások, a tagszervezetek negatív viszonyulása. Kitért arra is, hogy kritikus helyzetértékelését egyesek értetlenséggel, sôt ellenséges indulattal fogadták, bár elítélô véleményüket nem támasztották alá érvekkel.

Emlékeztetett arra is, hogy 1998. ôszén lemondott, majd a lemondását késôbb visszavonta. - Névleges elnökbôl tényleges elnökké szerettem volna válni, a Magyar Reformátusok Világszövetségét élôvé, jelképesbôl valóságossá akartam tenni. Ehhez azonban másfajta szervezésre van szükség, mivel jelenleg nincs tagság, se tevékenység, se szervezet - az egész egy vízfej, s ezt az állapotot meg kellene végre szüntetni - mondta, s jelentését azzal a bizakodással zárta, hogy "az új évezred egyben új fejezet kezdetét is jelentse a világszövetségben".

Lord Owen, az Európai Unió egykori balkáni megbízottja óvott attól, hogy a hágai törvényszék elé került Slobodan Milosevic volt jugoszláv államfô nyakába varrják az elmúlt egy évtized során a volt Jugoszlávia területén elkövetett valamennyi rémtetet.

A The Spectator brit hetilapnak adott interjújában arra is intette a hágai törvényszéket, hogy hagyjon fel azon szerbek üldözésével, akik Slobodan Milosevicet támogatták, és csak azokat tartóztassák le, mint például Ratko Mladic vagy Radovan Karadzic, akik ellen elfogató parancsot adtak ki.

Lord Owen, aki 1992-95 között az EU megbízottjaként rendszeres tárgyalásokat folytatott a volt jugoszláv elnökkel, annak a véleményének adott hangot, hogy Milosevic nem bûnös a Srebrenica muzulmán lakossága körében 1995-ben elkövetett vérengzésben. "Nem hiszem, hogy a fegyveres erôk bármikor is teljesen Milosevic ellenôrzése alatt álltak. Úgy gondolom, Mladic, aki megszervezte a gyilkosságot, semmibe vette Milosevicet" - mondta Owen.

Kijelentette ugyanakkor, hogy Milosvicet teljes felelôsséget terheli Vukovár lövetéséért és a koszovói albánok körében végrehajtott pogromokért. Ezeket olyan erôk követték el, amelyek Milosevic hatáskörébe tartoztak - hangoztatta.

Owen nem kívánt válaszolni a kérdésre, megérdemli-e Milosevic, hogy elítéljék ôt, mondván nem az ô feladata ennek értékelése. Hangoztatta ugyanakkor, hogy Milosevic egy sor kérdésben meggyôzô érvekkel állhat majd elô. "Nem buta ember, ügyvéd, és tanulmányozta a kérdéskört. Arra fog hivatkozni, hogy polgárháború folyt, és hogy ô soha nem mondta Arkannak, hogy ezt vagy azt tegye. Fenn áll a veszélye annak, hogy a dolgokat egyfajta "távoltartó módon" állítja be. Nem megnyerô modorú személy... Sokszor csalódtam benne, ugyanakkor voltak alkalmak, amikor beváltotta reményeimet. Számtalanszor tanácsoltam neki olyan dolgokat, amelyek egyszerûek, ésszerûek voltak, számára és népe számára is jól végzôdtek volna, ám idôrôl-idôre elutasította, hogy így tegyen" - magyarázta Owen annak kapcsán, milyen kép alakult ki benne tárgyalópartnerérôl.

- Akiknek dolgunk volt vele, többségében úgy éreztük olyan ember, aki képes nagyon kellemetlen dolgokra. Ô volt azonban a hatalom egyik forrása. Teljes nyitottsággal tárgyaltunk vele, és semmiféle titkos ügyleteket nem kötöttünk. "Milosevicrôl az a véleményem, hogy teljeséggel a hatalom megszerzésének és megtartásának a betege volt. Nem hiszem, hogy egy nagy ideológus lett volna vagy kommunista. Úgy gondolom, azzal már régen felhagyott. Egyesek szeretik a személyes hatalmat. Az azonban lassan szétmar, egyre rosszabbá és rosszabbá tesz. A hatalom romlottá tesz - fejtegette a beszélgetésben a volt brit külügyminiszter.

Mint ismeretes, a múlt hét végén kihelyezett ülést tartott Szovátán az Országos Audiovizuális Tanács, Maros és Hargita megyei rádiós, televíziós és kábeltelevíziós társaságok képviselôi és a közintézmény területi felügyelôinek részvételével. Az itt elhangzottakról, valamint az OAT tevékenységérôl Gáspárik Attila tanácstagot kérdeztük.

A szovátai tanácskozás tulajdonképpen egy korábbi, januárban Sepsiszentgyörgyön megtartott találkozó folytatása volt. Háromszék fôvárosában Hargita, Kovászna és Maros megyei magyar kábeltelevíziós, valamint helyi tv- társaságok vezetôi a környék sajátos gondjait vetették fel. Köztük azt, hogy több magyar adót sugároznának. Elmondták, ahol nincs legalább 200 elôfizetô, ott csak ráfizetéssel lehet kiépíteni a kábeltelevíziós hálózatot. Ezért kérték az OAT-t, hogy azok számára, akik erre vállalkoznak, tegyenek lehetôvé az ügyintézésben, valamint pénzügyi téren kedvezményeket. (Sz. m.: Egy kábeltelevíziós hálózat kiépítésére 27 engedély szükséges.) Felmerült a magyar nyelvû adások feliratozásának gondja is. Ezt kötelezik ugyan, de a kisebb társaságok nem tudják megvalósítani, mivel a feliratozó gép nagyon sokba kerül. Hasonló helyzetben vannak a magyar nyelvû teletext-szolgáltatással is. Bár ez esetben inkább jogi fenntartást igényeltek a mûsorszórók. A kábeltévések továbbá arra kérték az OAT magyar képviselôjét, könnyítse meg az ügyintézést, a hozzáférést a magyarországi audiovizuális médiapiacon.

A szovátai megbeszélésen is leginkább az erdélyi területi szolgáltatók gondjaira kerestek orvoslást. A tanácskozást egy szakmai értekezlet elôzte meg, amelyen az OAT szaktestületének tagjai, valamint a területi felügyelôk vettek részt. A tagok közül jelen volt: Rasvan Popescu, Dan Grigore, Serban Pretor, Gabriela Stoica és Gáspárik Attila. Az OAT-tagok hangsúlyozták, jobban kellene közelíteni a nézôkhöz, hallgatókhoz, hiszen sokan még mindig nem tudják, milyen jogaik és kötelezettségeik vannak az audiovizuális médiával szemben. Ezért a területi felügyelôk hamarosan irodákat nyitnak, ahol telefonon, vagy drótpostán hozzájuk lehet majd fordulni az elektronikus médiában ért sérelmekkel, ezzel kapcsolatos észrevételekkel. Már lehet olvasni az OAT honlapját az Interneten. A cím: http://www.cna.ro. Ezáltal szeretnék megkönnyíteni a cégek ügyintézését ûrlapok közlésével, az évi jelentések számítógépes továbbításával. Ugyanakkor egy chat (társalgó-csevegô) vonalat is beindítanak, ahol bárki elmondhatja véleményét az audiovizuális médiákról.

A kábeltévék képviselôivel való találkozáson az OAT tagjai beszámolhattak arról, hogy a Sepsiszentgyörgyön felvetett gondok közül némelyiket rendezték. Például azon kábeltévés társaságok vezetôjének, ahol már van engedély és terjeszkedni akarnak más helységben is, nem kell személyesen elutazni Bukarestbe, elég, ha csak a dossziét küldik el, ha ez rendben van, megkaphatják a mûködési engedélyt. Ami a magyar nyelvû teletextet illeti, ennek nem látja akadályát az OAT. A feliratozást pedig - Gáspárik Attila szerint - gazdasági diszkriminációnak is lehetne minôsíteni, így nem tehetik kötelezôvé a fordító gépek megvásárlását. Bár ez még országos szinten nagyon kényes téma. A magyarországi ügyintézés megkönnyítésére székelyudvarhelyi központtal létrejött a Medialine szakmai, érdekvédelmi szervezet, amely több kábeltelevíziós társaságot tömörít. A magyarországi Országos Rádió-Televízió Tanács elfogadta partnerként e szervet, így ez képviselheti az erdélyiek ügyeit az anyaországban.

Összegezve egyéves tevékenységét Gáspárik Attila elmondta, míg az OAT-be kerülésekor az országban mindössze 20 olyan mûsorszolgáltató cég volt, amely magyar nyelven is sugárzott, azóta ezek száma 52-re nôt. Az OAT magyar tagja azt szeretné, ha négy év múlva állami egyetemen beindulhatna magyar nyelvû audiovizuális média szak is, hiszen még sok rendeznivaló van e téren az országban.

Sajtótájékoztató a Területi Munkaügyi Igazgatóságon

Az elmúlt fél évben közel 3 milliárd lejnyi büntetést róttak ki a területi Munkaügyi Igazgatóság felügyelôi, miután 679 vállalatban 8106 alkalmazottat ellenôriztek. A szóban forgó cégek tulajdonosai közül 360 munkáltató esetében találtak rendellenességeket és 109-en feketén dolgoztattak személyeket.

A sajtótájékoztatón az igazgatóság igazgatója Carmen Vamanu elmondta, hogy az elmúlt két hétben a tavalyi Nadin-esetbôl okulva, a hasonló eseteket megelôzendô, két munkaerô-elhelyezéssel foglalkozó céget ellenôriztek. A Rimar Kft., illetve a Rocaprisco Kft. (volt Ronis) nem rendelkeznek engedéllyel, amelyet a munkaügyi minisztérium ad ki olyan cégeknek, amelyek külföldi munkáltatók és helyi munkavállalók között közvetítenek. Az utóbbi cég esetében nem büntettek, mert annál legalább már be volt adva a kérés a munkaügyi minisztériumhoz az engedély megszerzésére, de a Rimart 15 millió lejre büntették. Carmen Vamanu szerint gyakoriak az olyan cégek, amelyek más megyében vannak bejegyezve, és csak munkapontot nyitnak Marosvásárhelyen, így aztán az ellenôrök nehezebben tudják követni a munkavállalók bejegyzését. Általánosságban elmondható, hogy amióta a meghirdetett feketemunka-felszámoló kampány véget ért, csökkent a bejegyzett munkaszerzôdések száma. "Arra a következtetésre jutottam - mondta az igazgatónô -, hogy a munkáltatók csak a korbácsolásból értenek, vagyis, ha tudják, hogy ellenôrizni fogjuk ôket, akkor betartják az elôírásokat. Azt gondolták, hogy ha az akció véget ért, akkor folytathatják a feketén való dolgoztatást, ám ez nem így van."

A Területi Munkaügyi Igazgatóság az ellenôrzések mellett kivizsgálja az összes beérkezett panaszt. Ezek többsége a munkaszerzôdések nem megfelelô kezelésére, a munkaszerzôdések megszûnésére illetve a fizetések körüli rendellenességre vonatkoznak. Az ellenôrzések során kiderült, hogy alkalmazáskor a munkavállalóknak fogalmuk sincs arról, hogy mit írnak alá, nem teszek különbséget a munkakönyves alkalmazás és a polgári szerzôdés között, nem tudják, vagy félnek elmondani, hogy mióta dolgoznak a szóban forgó cégnél. Volt azonban olyan eset is, amikor a cég nevét sem tudták. A pórul jártak nagy része 17 és 20 év közötti fiatal. Sûrûn megtörténik, hogy a felügyelôknek elmondják, hogy a munkáltató természetben fizet (pl. fával a gattereknél). Az alkalmazottak sokszor megtagadják, hogy igazolják magukat és ellenségesen viselkednek, noha a felügyelôk éppen az érdekükben járnak el. Az alkalmazottak közül sokan túlóráznak, anélkül, hogy erre külön juttatást kapnának, miközben a fizetésük az országos minimálbérnél is kisebb. Az esetek többségében nem ismerik saját jogaikat, nem tudják érvényesíteni azokat, illetve nem tudják felmérni, milyen következményekkel járhat, ha szerzôdés nélkül dolgoznak.

A Maros megyei Elnökök Konzultatív Tanácsának csütörtöki ülésén ismertették a megyei elnökség körlevelét, melyet az RMDSZ által támogatott polgármestereknek és alpolgármestereknek kézbesítettek. Egy év telt el az önkormányzati választások óta, ami azt jelenti, hogy az önkormányzati tisztségviselôk mandátumának negyede lejárt. Az RMDSZ fontosnak tartja, hogy állandó professzionális kapcsolatot tartson fenn az önkormányzatokkal, ezért felkéri a polgármestereket, hogy számoljanak be az elmúlt év megvalósításairól és kudarcairól, valamint fogalmazzák meg a jövôre nézve a cselekvési prioritást, hogy kidolgozható legyen egy egységes cselekvési stratégia. Tekintettel az új közigazgatási törvény kínálta lehetôségekre, amely elsôsorban a helyi autonómia megvalósulásának elvi és jogi feltételeit biztosítja, fontos, hogy az önkormányzatok pragmatikus és józan lépésekkel tudjanak elôbbre jutni.

Az RMDSZ - hangzott el -, mint érdekvédelmi szervezet, a következôkben a helyi autonómia megvalósulására összpontosít. Mint a megye egyik legerôsebb politikai szervezete, rendkívül erôs politikai hátteret képes biztosítani az önkormányzatoknak. A megyei vezetés arra biztatja a kerületi elnököket, hogy az elkövetkezôkben tartsanak szorosabb kapcsolatot a polgármesteri hivatalokkal és az önkormányzati tanácsosokkal. Virág György, a megyei tanács elnöke és egyben a megyei RMDSZ Önkormányzati Tanácsának elnöke, felhívásban fordult a polgármesterekhez, hogy következetesen, habozás és bizonytalankodás nélkül alkalmazzák a közigazgatási törvényt. Brassai Zsombor ügyvezetô elnök bemutatta azt a személyi adatlap-nyomtatványt, melynek alapján az év folyamán hozzáfognak a megye magyar lakosságának kataszterizálásához. Tekintettel arra, hogy az erdélyi magyarság a jelenlegi helyzetben nem érheti be annyival, hogy megállapítsa számarányát, a nyilvántartó adatlapon olyan adatokat is számba vesznek, mely lehetôvé tesz alaposabb demográfiai és szociológiai elemzéseket. A felmérés több szempontból is fontos, hiszen az RMDSZ részt kíván venni a státustörvény alkalmazásában, s a történelmi magyar egyházaknak sincs pontos adatnyilvántartásuk, de a szociális és oktatási stratégia is csak pontos adatok elemzése alapján dolgozható ki. Borbély László TKT-elnök emlékeztette a kerületi elnököket, hogy a TKT elfogadott egy megyei cselekvési programot, melyet a következôkben megvalósíthatósági tervekre kell felosztani és következetesen megvalósítani.

Könyvtári gyöngyszemek

Sokszor nemcsak a csodálatos kivitelû, bôr- vagy selyemkötésû díszkönyvek, fokos kiadványok okoznak örömöt, hanem a pár oldalas jelentéktelen külsejû füzetek, kis helyi nyomtatványok, különnyomatok is.

Ez az érzés fogott el akkor is, amikor legutóbb két különnyomat került a kezembe. Írói régi vásárhelyiek. Az elsôt közelrôl ismertem, 1957-64 között az akkori Tartományi, a mai Megyei Könyvtár - számomra mindig tisztelt és szeretett - igazgatója volt. Halász Boriskának hívták. Tanulmánya - Din istoria spitalului din Tg.Mures - a Revista Medicala címû folyóiratban (1957, 1. sz.) jelent meg, egy készülô nagyobb terjedelmû tanulmány részeként. Halász Boriska akkor még az Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem dr. Spielmann József vezette Orvostörténeti Katedráján dolgozott.

Rábukkantam dr. Hints Elek 1913-ban megjelent írásának különlenyomatára is, melynek címe: Visszapillantás a marosvásárhelyi kórház idônkénti elhelyezésére és növekedésére. (Külön lenyomat a Marosvásárhelyi M. Kir. Állami Kórházban az 1913-ik évben ápolt betegekrôl szóló kimutatásból.)

E két különlenyomat alapján idézem fel röviden a marosvásárhelyi kórház történetét, és említem meg néhány jelentôs orvos nevet, akik sokat tettek létrejöttéért, fejlesztéséért.

"Szegények, öregek, ügyefogyottak, betegek táplálására vegyesen szolgáló intézet : »ispotály«, a mint egyebütt Erdélyben, Maros-Vásárhelyt is volt már régi idôktôl - 1811-bôl a városi levéltárban ôrzött okmány szerint - »saeculumoktól« fogva"- írta Hints Elek a kórház helyettes igazgatója, sebészfôorvos.

A város fôorvosa, Szotyori József, aki a bécsi egyetemen tanult, s tagja volt a marosvásárhelyi Nyelvmívelô Társaságnak is, országos beteggondozó kórház felállítását tervezte, korszerû gyógyintézetet és gyógyítást akart létrehozni. 1807 decemberében kérvényezte a városi tanácsnál az ispotály felállítását. A tanács anyagi támogatásért a guberniumhoz folyamodott, s az el is határozta egy-egy országos kórház létesítését Kolozsváron és Marosvásárhelyen.

Fôleg közadakozásból a 6 betegre tervezett, de anyagiak hiányában csak 4 ággyal felszerelt kórház 1812. január 21-én nyílt meg a "Követses utszában" (mai Avram Iancu), Teleki Domokos telkén. "E vala Erdélyországban kezdete a gyógyintézeteknek. Lehetetlen leírni azt a szép örömet, melyet tapasztaltam ekkor többek között Kemény Sámuel, Teleki Domokos, Teleki Mihály, Teleki József, Toldalagi Mihály, Zeyk Dániel s más ittlakozott kegyesindulatú uraságok házainál, midôn látták, hogy Erdélyben is, s éppen Marosvásárhelyt valahára egy gyógyintézet nyílhatott meg a szenvedôk és nyomorult betegek vigasztalására" - írta dr. Szotyori József. A fent említett urak és örököseik pénzadományokkal segítették az intézmény fenntartását.

Az ellátott betegek száma évrôl évre nôtt és a kórház túl kicsinynek bizonyult. Az épületet 1821-ben a kórház árverésen eladta, s "a Követses utszából lemenve a Palás közbe a délnyugati szegleten lévô" saroképületet, telket és kertet vásárolták meg.

"Az intézet legelsô orvosa dr. Horváth Mátyás volt (1817-ig), utána következett dr. Gecse Dániel (1824-ig), majd Szotyori József vezette a kórházat, de betegeskedése miatt dr. Csíki János helyettesítette. (Szotyori orvosdoktor, a város fôorvosa, 1833. okt. 30-án, 67 éves korában halt meg.) Az intézet sebésze vagy gyógymestere hosszú évekig Bojta Miklós volt" - Írta Halász Boriska az említett tanulmányában.

A következô periódus dr. Knöpfler Vilmos nevéhez fûzôdik. Az 1848-1849-es forradalom leverése után került Marosvásárhelyre, elôbb mint megyei orvos, majd mint a kórház igazgatója. Széles látókörû, jól képzett orvos volt, aki Pesten, Bécsben végezte az egyetemet, majd tanulmányúton járt Csehországban, a poroszoknál, Oroszországban, Bajor- és Olaszországban. A közegészségügy kiszélesítéséért, a jó szakorvosképzésért harcolt. Fontosnak tartotta a betegségek megelôzését és a közegészségügy fejlesztését egyidejûleg a város fejlôdésével.

A marosvásárhelyi kórház fejlôdésében a következô lépés az volt, amikor 1853-ban a Szentgyörgy utca 40. alá, a báró Apor Gábortól vett épületes telekre költözött. 70 vagy 80 ágy volt benne, 16 kórteremmel. Az épület átalakításához szükséges pénz nagy részét közadakozásokból gyûjtötték össze.

1854. január 8-án kormányzósági rendelet alapján az országos kórház mellett 12 ágyas szemkórházat állítottak fel. Ez 21 év után, 1876-ban beolvadt a kórházba.

Sok gond adódott a kórház körül: anyagi alapjai bizonytalanok voltak, kevés volt az ágyak száma, sok volt az olyan beteg, akit nem tudtak felvenni, azonkívül nem volt elkülönítô osztálya és a gyógyszerellátása is hiányos volt.

Knöpfler látta, hogy tenni kell valamit. 1879-ben egy korszerû kórház építési tervét nyújtotta be a belügyminisztériumnak. Tervei szerint a kórházat 4 nagyobb teremmel bôvítették és ezt a 150 ágyra bôvített épületet 1881-ben nyitották meg. Munkája gyümölcsét csak rövid ideig élvezhette, mert 1882-ben meghalt.

Késôbb, 1892-ben a kórház befogadóképessége 180-190 ágyra növekedett.

A kórház 1898-ban a Bélteky-féle szomszédos telket is megvásárolta (Szentgyörgy u. 42. sz.), ezzel bôvítve területét. Az addig Országos Kórház névre hallgató intézményt az állam 1902-ben M. Kir. Állami Kórház néven vette kezelésbe, azonnal bôvítette és 200 beteg számára tette alkalmassá.

1913-ban a Kosárdombon (a mai Gh. Marinescu u.) terveztek új, körülbelül 400 ágyas, a kor színvonalának megfelelôen felszerelendô kórházat építeni "a m. kir. állami gyermekmenhely és a Bürger-féle komlós között." tudjuk meg dr. Hints Elek beszámolójából.

Róla, aki Marosvásárhelyen született 1861. ápr. 10-én és itt is halt meg 1919. okt. 25-én, így ír a Magyar Életrajzi Lexikon: "Hazai orvosi tanulmányok után 1889-tôl Marosvásárhelyen kórházi orvos, 1913-1919 között kórházigazgató. Az ô elgondolásai alapján tervezték meg a pavilonrendszerû Marosvásárhelyi Állami Kórházat. Az ízületi segélyszalagok szakadásával és a végtagok helyi érzéstelenítésével kapcsolatban hazai vonatkozásban úttörô jellegû kutatásokat végzett. Mint a Bolyai család rokona, ô kezdeményezte Bolyai Farkas és János exhumálását és közös sírba való temetését (1911). A Megyei Könyvtár állományában több mûve megtalálható magyar, illetve német nyelven, kézírásos utalással a francia fordításra. Ha nem is neveztünk el róla kórházat, utcát, teret, születésének 140. évfordulójáról illett volna megemlékezni.

A marosvásárhelyi kórházak története tovább folytatódik, de ez már a mába vezet, és más könyvek, dokumentumok, emlékek tárgya.

Dr. Szotyori József 1833-ban a kórház történetét tárgyaló munkájában ezt írta: "A’ mi jót a’ jelenidô nállunk is elkezdett, azt a’ következô miveltebb ‘s bóldogabb kor emelje szebb virágzásra, ‘s nagyobb tökélletességre! Mi most élôk elenyészünk a földrôl; de gyönyörködünk abban a’ gondolatban, hogy ha mi elenyészünk is: a’ világ ‘s az emberi nem fennmarad, ‘s szüntelen nevekedik az emberi miveltség ’s bóldogság a’ fôldön." Reméljük, így van és lesz.

Érdekes bejegyzést találtam a havadi református egyházközség levéltárában Nagy Ödön tollából. Nagy Ödön (1914-1996) erdélyi néprajzkutatásunk jeles képviselôje volt, aki papi hivatása mellett nagy szakértelemmel és odaadással végezte a népi élet, népi vallásosság és egyháztörténet kutatását is. Egyik bejegyzésébôl tudjuk, hogy Havad 1800-ban épült templomtornya elsô emeletének elkészülte után a torony feltûnôen északi irányba hajlott. Ezt látva, a falu földesura és a szomszédos falvak bôkezû patrónusa, Máthé Izsák rettenetesen felbôszült, s meg akarta lôni az építést vezetô pallért, aki letérdepelt s így könyörgött neki:

- Ne lôjön meg, nagyságos úr, mert a hibát helyrehozom.

És valóban, ha a templomot keletrôl, a Gegesi utca elejérôl nézzük, észrevehetjük, hogy a torony második emelete feltûnôen déli irányba hajlik, mintegy ellensúlyozni akarván az alatta lévô rész északi elhajlását.

Nem tudom - fejezi be Nagy Ödön a bejegyzést -, hogy a fenti párbeszéd valósággal megtörtént-e Máthé Izsák és a pallér között, egy dolog azonban biztos: a havadiak emlékezetében ma is él a templomtorony ferdeségéhez kapcsolódó történet.

Szintén toronyépítéssel kapcsolatos a következô történet is, amit Vadasdon jegyeztek le.

"Az 1860-as évek a toronyépítés gondjaival telnek (…) Az építésnél a pallér nem tartja tiszteletben a mérnök utasítását a fundamentumra vonatkozóan, aki szerint a patak mellett ingoványos a talaj, mély fundamentum szükséges. (…) A nép olyan serényen dolgozott, hogy 20 napszámos helyett, önként, minden kényszerítés nélkül, naponta 30-40-en állottak munkába, de mikor már az ablakok felett a kapocsvasak is be voltak téve, egy ember észreveszi, hogy alatta, a bejáró bolthajtásából egy tégla leesett. Roskoványit (a pallért, sz. m.) figyelmeztetik rá, ô a téglát helyére teszi, kevés idô múlva 3 tégla esett le.

Félóra múlva pedig az egésznek fele, mintha kettéhasították volna, emberestôl, állásostól lezuhant. A másik fele egy kômíveslegénnyel a tetején, a széltôl hajlítgatott jegenyefaként jobbra-balra hajladozott. Az emberek a szomszéd telkén széthullottak, de emberhalál, Istennek hála, mégsem lett."

A hír hallatára a tervrajzot készítô Székely János mérnök ezeket írja Roskoványihoz: "Nem szeretem, hogy nem dolgoztatott a rajz szerint, melybôl tisztán látszik, hogy a torony a templom fala helyére épült. Aki nem engedelmeskedik, gondoskodom róla, hogy szót fogadjon. 864. ápr. 4., Székely"

A Vadasd és Erdôszentgyörgy között húzódó, erdôvel borított hegytetôn van egy határrész, amit a vadasdiak Virgónak hívnak. A Virgó helynév eredete határvillongást, kisebb méretû ellenségeskedést, viszálykodást jelent. Így volt ez a két falu között is. Elôször 1794-ben tesznek jelentést errôl, majd 1815-ben jegyzik a kiújult Virgó-pert.

Kovács János közlése szerint volt Erdôszentgyörgyön egy Tódor bá’ nevezetû ember, aki vállalta, hogy tanúbizonyságot tesz, és a helyszínen, "Isten elôtt" megesküszik a kérdéses határterület hovatartozását illetôen. A fáma szerint Tódor bá’, mielôtt megjelent volna a vitás földterületen, bocskorába, talpa alá, erdôszentgyörgyi földet tett, s a megjelent hatósági szervek és községi képviselôk elôtt "tiszta szívvel" esküdözött és vallta, hogy az a föld, amelyen most áll, sohasem volt a vadasdiaké, hanem mindig az erdôszentgyörgyieké.

A vadasdiak mindig igazságtalanul elperelt területnek tartották ezt az erdôrészt, amely fennáll a mai napig.

Forrásanyag: Historia domus, Nagy Ödön bejegyzése, Kovács János: Adatok a vadasdi református egyházközség történetéhez. Kézirat.

Lejegyezte: Székely Ferenc

Az elnöki szóvivô az Iliescu-Klestil találkozóról

Corina Cretu, az elnöki hivatal szóvivôje csodálkozását fejezte ki, hogy a magyar sajtóban olyan hírek jelentek meg, amelyek szerint Ion Iliescu román államfô tévesen értelmezte volna Thomas Klestil osztrák elnök szavait. Az elnöki szóvivô a Rompres hírügynökségnek adott nyilatkozatában leszögezte: személyesen jelen volt a román és az osztrák államfô július 2-án, Salzburgban tartott találkozóján, ahol Thomas Klestil volt az, aki érdeklôdött a magyar státustörvénnyel kapcsolatos román álláspontról, és semmilyen formában nem vitatta Ion Iliescu álláspontját.

Macedóniai béketeremtés július 15- tôl?

Brit forrásokra hivatkozó orosz értesülés szerint július 15-én kezdôdik a NATO tervezett macedóniai béketeremtô mûvelete. Az ITAR-TASZSZ brit katonai forrásra hivatkozva jelentette pénteken, hogy a Macedóniába való bevonulásra vonatkozó parancs már meg is érkezett a brit hadsereg 16. dandárjához, ahhoz a magasabb egységhez, amely a macedóniai NATO-kontingens törzsét alkotja majd. (Ennek a dandárnak a parancsnoka, Barnie White-Snapper dandártábornok fogja vezényelni az észak-atlanti szervezet békefenntartó kontingensét a balkáni országban.) Az orosz hírügynökség azt is tudni véli, hogy a napokban döntés született a szövetség központjában: az eredetileg tervezett háromezer helyett négyezer katonából áll majd a különleges célfeladatra kiszemelt alkalmi haderô.

Jelentôs kôolaj- és földgázkészletek a Fekete-tengerben

Igazolódni látszik ukrán geológusok elôrejelzése, hogy a Fekete-tenger északnyugati részén, ukrán felségvizek alatt jelentôs szénhidrogénkészletek találhatók. A Duna- delta magasságában elhelyezkedô Kígyó-sziget közelében új kôolaj- és földgázlelôhelyet fedeztek fel - tájékoztatta az Interfax-Ukraina hírügynökséget Mikola Ilnickij, a Csornomornaftohaz ukrán állami részvénytársaság igazgatótanácsának elnöke. Az elnök elmondta, hogy a mélyfúrás közben a cég szakemberei az alsó rétegben kôolajra, a két felsô rétegben pedig földgázra bukkantak. Ilnickij közölte: világos, hogy a Fekete-tengernek ez a térsége elsôsorban kôolajban gazdag. A cég folytatja a feltárásokat.

560 ezer Sony mobiltelefont hívnak vissza

A KDDI japán mobilszolgáltató hibás elemek miatt 560 ezer Sony mobiltelefont hív vissza. Eddig ez a legnagyobb mobilvisszahívási akció Japánban, amelyet az elemek túlhevülési veszélye miatt kell végrehajtani. Érintettek a KDDI "au" szériájához tartozó C406S jelû modellek - közölte a cég szerdán. Májusban a japán mobilóriás, az NTT DoCoMo 420 ezer, a Sony által gyártott mobilkészüléket hívott vissza szoftver- problémák miatt.

Új FBI-igazgató

George Bush amerikai elnök Robert Mueller San Francisco-i szövetségi ügyészt nevezi ki a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) igazgatói posztjára. Az 56 éves Mueller elôdje, Louis Freeh a múlt hónapban jelentette be váratlanul távozását. Mueller az igazságügy-minisztérium bûnügyi osztályát vezette Bush édesapjának elnöksége idején. 1995-ben egy jól menô bostoni ügyvédi irodát hagyott ott, hogy Washington D. C.-ben gyilkossági ügyekkel foglalkozó ügyész legyen, késôbb pedig az államügyészi hivatal gyilkossági fôügyésze lett. Mueller egykor az amerikai hadiflottánál szolgált, több kitüntetés birtokosa, vietnami háborús veterán. A FBI-igazgatói kinevezés nyolc évre szól, és a szenátus megerôsítését igényli.

Félszemû sem nézheti fél áron a tévét

Televíziós díjának felére csökkentését kérte Svédországban egy fél szemére vak, másik szemére gyengén látó férfi, az illetékes hatóság azonban elutasította kérelmét. Az indoklás szerint a svéd jogszabályok nem teszik lehetôvé, hogy méltányossági megfontolásból megfelezzék a díjat, mert a közszolgálati tévét meghatározott összegû, egyéb szempontok szerint nem alakítható éves befizetésekbôl finanszírozzák. Az eset hírére a vakok svédországi szövetsége tárgyalásokat kezdett a hatóságokkal a kifogásolt rendelkezések megváltoztatásáról - jelentette a TT svéd hírügynökség.

Világ szôke nôi, egyesüljetek!

A Szôkék Védelmi Klubja július 9-ét az elnyomott sorstársak harci napjává nyilvánította. "A legnagyobb elnyomásban szenvedtünk hosszú éveken át. Harcolnunk kell az elismerésért." A kiáltvány egy jogász nevéhez fûzôdik. Elle Woods, a Harvardon végzett hölgy, a Szôkék Védelmi Klubjára hivatkozva szólítja fel "az igazi és az alkalmi szôkéket a felszabadítás harci napján." Ez július 9. Az újságokban és az interneten is közzé tett kiáltvány szerint fontos küldetést vállalnak. "Gátat kell vetni annak az egyre terjedô elôítéletnek, miszerint a szôke nôk egytôl egyig ostobák és tehetségtelenek. Szét kell zúzni azokat a hamis nézeteket, amelyeket a történelem során rájuk ragasztottak. S fôleg tudatosítani kell, hogy a szôke haj nem ok a társadalmi és a munkahelyi megkülönböztetésre." A szôke hölgyek forradalmát a New York Post "az év legnevetségesebb híre" minôsítéssel közölte.

Földcsuszmlás veszélye Szászrégenben

Az elmúlt napok kiadós esôzései miatt fennáll a földcsuszamlás veszélye Szászrégenben, a Váralja utca közelében, ami 3- 4 családot veszélyeztet. Mint Nagy András alpolgármestertôl megtudtuk, már 1999 tavaszán, az akkori bôséges csapadék miatt megcsúszott a föld. A kormány képviseletében érkezett szakemberek akkor tanulmányt készítettek, amely szerint a további csuszamlások kivédésére támfal építése szükséges. A költségeket három évvel ezelôtt 7 milliárd lejre becsülték, ami egyharmadát jelentette a város akkori költségvetésének. Az önkormányzat képtelen volt biztosítani a szóban forgó összeget, ezért nem is fogtak hozzá a támfal létrehozásához. Ennek építési költségeit jelenleg 11 milliárd lejre becsüli az alpolgármester, aki viszont hozzátette: idén sincs pénze a városnak erre a célra, de már több ízben küldtek átiratot mind a megyei tanácshoz, mind a prefektúrához, támogatást kérve az építkezéshez, de eddig nem kaptak kedvezô választ.

Millenniumi Sokadalom a Várban

Július 20-21-én a marosvásárhelyi Várban, Millenniumi Sokadalom néven szervez népzene-, néptánc- és hagyományörzô vetélkedôt a Folk Center Alapítvány. A rendezvényre, amelyen kirakóvásárt, játszóházat, különbözô programokat szerveznek, Beszterce, Hargita és Maros megyébôl jelentkeztek tánccsoportok. A szervezôk július 10-ig várják azokat a kézmûveseket, akik termékeiket szeretnék bemutatni, értékesíteni. Érdeklôdni Birtalan Leventénél lehet, a 092-372953-as mobiltelefonszámon.

Száz erdészeti bûntény az elsô félévben

Megkezdôdött a bûnügyi nyomozás annak a gödemesterházi családi vállalkozásnak az esetében, amelyet a marosvásárhelyi erdészeti igazgatóság nemrégiben ellenôrzött és hamis iratokra bukkant. Az erdészeti igazgatóság illetékes osztályvezetôje lapunknak elmondta, hogy a szóban forgó vállalkozás 960 köbméternyi faanyagot szerzett be hamis iratok alapján, majd a famennyiséget 460 millió lejért értékesítette. Az iratokon szereplô szállító cégek a valóságban nem léteznek. A megyei erdészeti igazgatóság felügyelôi az idei év elsô hat hónapjában 100 erdészeti bûntényre derítettek fényt, 300 kihágásért 2 milliárd lej bírságot róttak ki, és 3000 köbméter faanyagot koboztak el 2,3 milliárd lej értékben.

Új bukaresti légi járat

Július 23-tól új légi járat beindítását tervezi a marosvásárhelyi repülôtér. Petru Stefan Runcan igazgató tájékoztatása szerint a Marosvásárhely és Bukarest (Bneasa repülôtér) között naponta kétszeri járatot az Angels Airlines magán légitársaság indítja, amely 19 férôhelyes Jetstream 32 típusú gépeket üzemeltet.

Szünetel az ivóvíz-szolgáltatás

A marosvásárhelyi Aquaserv Önálló Ügyvitelû Vállalat értesíti a fogyasztókat, hogy az 1989. December 22 úton végzett beruházási munkálatok miatt kedden, július 10- én 8-17 óra között szünetel az ivóvíz-szolgáltatás a következô utcákban: Tâmplarilor (4, ls 6. számok), Székely Vértanúk 9. szám és az 1989. December 22 úton a 26., 37., 39., 41., 43., 45. és 47. számok. A munkálatokat a marosvásárhelyi Marco Kft. végzi.

Helyesbítés

Az Európa Gyermekei 2001 rendezvénysorozat marosvásárhelyi elôadása július 7-én, szombaton 17 órától lesz a Kultúrpalotában, eltérôen a szerdai lapszámban megjelent 18 órától.

Kevés a pénz az iskolajavításra

A szászrégeni tanintézmények elégedetlenek az önkormányzat által jóváhagyott pénzösszeggel, amely kevésnek bizonyul a szükséges javítások elvégzésére. Tegnap Marian Traian polgármester ebben az ügyben találkozott hat általános iskola és két líceum vezetôségével, akikkel közölte: a költségvetésbôl nem futja többre. A megbeszélés végén hét bizottság megalakításáról döntöttek, amelynek tagjai között a tanintézmények igazgatóin kívül a polgármesteri hivatal három képviselôje is jelen lesz. A bizottságok Szászrégen hét költségvetési központjában hétfôtôl kezdik meg a betervezett munkálatok felmérését, sürgôsségi sorrend szerinti besorolását, ugyanakkor elemzik a munkálatok elvégzésére beérkezett árajánlatokat.

Leálltak a Vérközpont építésével

Idén az egészségügyi minisztérium egyetlen lejt sem utalt ki a marosvásárhelyi Vérközpont új (a SMURD mellé tervezett) székhelyének építési munkálataira, amelynek átadását még a tavalyra tervezték. Dr. Kolumbán Pál, a központ igazgatója elmondta, hogy az épület már elkészült, de a belsô munkálatok elvégzéséhez még mintegy 4 milliárd lejre lenne szükség, ám pénzt csak az ôszi költségvetés-kiigazításkor ígérnek az illetékesek. A helyzetet súlyosbítja, hogy a jelenlegi székhely annyira leromlott állapotban van, hogy télen, egy kiadós havazás esetén fennáll a beomlás veszélye. A Vérközpont vezetôségének a kormánynál való közbenjárásai mindeddig hiábavalónak bizonyultak.

Megerôszakolták és kirabolták

Július hetedikén a szovátai B.E. az erdôszentgyörgyi rendôrségen panaszt tett, miszerint 27 éves lányát megerôszakolták és kirabolták. A rendôrség eddigi vizsgálataiból kitûnt, hogy a lányt az erdôszentgyörgyi vasútállomáson négy fiatalember szólította le, akik megfenyegették, majd a közeli mezôn, illetve az egyik elkövetô lakásán megerôszakolták. A rendôrségi közlemény szerint sikerült azonosítani a nemi erôszak elkövetôit, Otves Iosif, Ocnean Dan Remus, Suciu Gheorghe és Molnár László Alpár személyében, mind a négyen roma nemzetiségûek, akiket 30 napig tartó elôzetes letartóztatásba helyeztek. Közülük két személyt rablással is vádolnak, mivel az áldozattól eltulajdonítottak egy gyûrût és egy pár fülbevalót. A vizsgálatok során az is kiderült, hogy az erôszak elkövetésében még újabb öt személy is részt vett, hárman közülük kiskorúak.

Roumanie 2001 - cserkészek programja

2001. július 8-29. között a Román Cserkészek Országos Szervezetének marosvásárhelyi fiókja 35 franciaországi cserkésszel közösen szervezi meg a Roumanie 2001 elnevezésû programot, amelynek célja a kulturális és szociális jellegû kapcsolatok erôsítése. A francia cserkészcsoport 8-án érkezik a megyeszékhelyre, másnap felépítik a tábort a marosvásárhelyi Várban, és meglátogatják a város nevezetességeit. A szociális, mûvelôdési, sportprogramok mellett szakmai mûhelyeket is szerveznek, majd kiértékelik a tevékenységet. A program 28-án tábortûzzel zárul, a francia vendégek 29-én hagyják el a várost. A Román Cserkészek Országos Szervezetét 80 fiókszervezet alkotja, tagjainak száma 7000. A marosvásárhelyi egységet 1991-ben hozták létre, azóta több mint 40 szociális, oktatási, ökológiai és jótékonysági jellegû programot szervezett.

A Székelyföld júniusi száma a száz éve született Domokos Pál Péterrôl közöl összeállítást.

"- Életem minden tette az én édes hazámért való, és ne adjon az Úristen egyetlen pillanatot se, amikor ez a gondolkodásom megváltoznék - mondotta egy 1991-es interjújában a »Kôrösi Csoma Sándor kemény fájából való« tudós. - Nincs olyan, hogy magyar, székely, csángó, palóc! Aki magyarul beszél, és magát magyarnak érzi, az magyar. Ne mondja senki azt, hogy apám ilyen volt, az anyám olyan volt. Aki közénk tartozónak érzi magát, az magyar. És mindennap tegyen valamit a közösségért. Reggel tegye fel, és este vegye számba, hogy tett-e valamit a közösségért. Akármit. Ha csak ennyit is, hogy egy embernek megfogta a kezét és besegítette. A lényeg az, hogy jót tegyen az ember a testvéreivel a magyar hazáért. És legyen erre büszke. A kivándoroltak ne azt mondják, hogy ôk szegény menekültek, hanem legyenek mindannyian a magyar állam diplomatái, akik azért mentek szerte a világba, hogy mondják meg a világnak, hogy a magyarok semmivel se rosszabbak, mint más nép. Nem is jobbak. Az izmusokat felejtsük el, mert az egyik nép olyan, mint a másik, s minden földre született ember egyforma. Minthogy a születés körülményei egyformák, egyforma emberi jog jár minden élô embernek. Arcbôrtôl, nyelvtôl függetlenül, az emberi méltósághoz mindenkinek joga van. Erre kell törekedni, és ezt kell hangoztatni."

Csoóri Sándor így vall Domokos Pál Péterrôl: "- Nekem ô Julianus barát egyetlen méltó utóda s megtestesülése, aki hétszáz év elmúltával nemcsak a leszakadt magyarokat keresi föl, hanem a történelmünkbôl kivált és elfelejtett történelmet is kihantolja. Népszámlálást végez a múltban, a temetôkben, régészeti kutatásokat a kultúránkban, a hitéletünkben, s eközben valami olyan képesség fejlôdik ki benne, amit legtalálóbb szóval: életszentségnek nevezhetnénk.

És akik ismerték, akik dolgoztak vele, akik a tanítványai voltak, tudják, hogy ez az életszentség úgy mûködött benne, mint másokban a zsenialitás."

Este volt...idegszálain szétpendült a csönd,

és úgy ugrált tovább, akár a hangjukról lemetszett

kiskutyák. Éles tapintással ölelôdött hozzám a

köd, a tó szinte már saját partjain üldögélt,

s hosszan-hosszan azt figyelte, mint fogja

két kezébe arcának legpontosabb vázát az ôrület.

*

Esedékes az ôsz is, esedékes a tél is,

épp tegnap óta - hisz többívû mozgásba lendült

az Idô aranycsibésen csúszkáló feneke.

Juhász Anikó

"Most már hagyománynak mondható, hogy így, nyár elején bemutatunk a Látóban egy folyóiratot. Kezdtük az Irodalmi újsággal, következett a Nappali Ház, a Magyar Lettre Internationale, a Holmi, most pedig elérkeztünk a Pompejihez - írja a szerkesztô. - A válogatás ezúttal is a legifjabbak munkája volt. Mibôl is állt ez a munka? Elôvették a Pompeji évfolyamait, a ’90 és ’98 között megjelent 33 lapszámot, és ízlésük, érdeklôdési körük, frissességük és kíváncsiságuk szavára hallgatva, a több száz írás közül kiválogattak néhányat. A válogatást egymástól függetlenül végezték, így az összesítéskor kiderült, hogy bizonyos szövegeket többen is megjelöltek. A versek esetében (mindenki három verset hozhatott) kialakult egyfajta toplista, amit a játék kedvéért meghagytunk, vagyis a tördelési sorrend most számít, mert az elsô versre szavaztak a legtöbben (mégpedig heten)."

Láng Zsolt elbeszélgetett Laczkó Sándorral és Szilasi Lászlóval, a lap szerkesztôivel. "A Pompejit egész egyszerûen magunknak gondoltuk. 1889-1990 körül néhány frissen végzett szegedi bölcsész úgy tervezte, hogy ebben a városban fog élni, s úgy gondolták, hogy kell nekik egy saját lap. Hamar kiderült azonban, hogy tulajdonképpen semmiféle olyan sajátosságunk nincsen, ami alapja lehetne egy elsôsorban ránk alapozó irányzatos folyóiratnak. Pontosabban: van ugyan egy irányzat, ízlés, gondolkodásmód, retorika, ami szívünknek kedves, ez azonban korántsem lokalizálható Szegedre, mi csupán részét képezzük egy szórtan helyezkedô virtuális közösségnek. Azt lehet tehát inkább mondani, hogy ha egy szöveg tetszett a szerkesztôknek, sohasem volt kizáró ok, hogy a szerzôje éppen Szegeden él." (Szilasi László)

Az irodalmi kánon alakítása és módosítása részünkrôl nem volt és nem is lehetett felvállalt cél. Lehetôségünk és energiánk sem volt erre. Utólagosan is csak azt tudom mondani, hogy ha alakítani és módosítani nem is tudtuk a kánont, de bizonyos szellemi alakzatokat felerôsíteni és hangsúlyosabbá tenni igen, önmagában már ezt is sikernek tekintem. Egyébként pedig mindig megelégedtünk azzal, ha sikerült egy-egy jó számot szerkesztenünk. Lehet, túlságosan is szerények voltunk." (Laczkó Sándor)

"A Pompeji egy negyedévente megjelenô, antológiaszerû, kézmûves-folyóirat volt. Ma azért nincs, mert írónak, olvasónak egyaránt másféle lapra van már szüksége. Amilyenre viszont szüksége van (s amilyeneket egyébként ma már - szerzôként és olvasóként - én is preferálok), olyat nincsen kedvem csinálni." (Szilasi László)

Nagyon jó döntésnek, szinte szerkesztôi érdemnek tudom be, hogy megérezvén a megfelelô pillanatot, volt erônk lezárni a Pompeji történetét. Kilenc év és 33 megjelent szám után szerkesztôi energiáink jelentôsen megcsappantak, körülöttünk minden megváltozott, mi magunk is mások lettünk, önmeghatározásunkból egyre inkább hiányzott a szerkesztôi identitás, be kellett látnunk, hogy jobb lapot már nem tudunk szerkeszteni, s egy elért színvonal után kár lett volna hagyni, hogy az esetlegességbe csússzon a Pompeji története. Ha meg ma is létezne a lap, bizonyára érdektelen és unalmas lenne, hiszen éppen azért húztuk le a rolót, mert világosan látszott, hogy csak a profi módon szerkesztett, sûrûbb megjelenésû és jól menedzselt lapok képesek megmaradni a porondon. Ehhez a professzionalizálódáshoz nekünk már nem volt kedvünk és elszántságunk, s jelenleg sincsen." (Laczkó Sándor) * Látó, 2001. június

Az eb, ha helyén ôrzô kutyaként

megugatná azt, ki csendedre tör,

s ablakodat, lakod légzô szemét

doronggal, szóval, késsel nyitja föl…

de nem teszi, az eb kutya marad.

A csont, hol dúsabb, oda fut szegény,

hétköznap s zengô ünnepek alatt,

oda, hol csont van s kevesebb veszély.

Az ember, ha végigsimít arcán

két tenyere, s érzi lüktetését,

veríték és ráncok égi harcát,

elpirul-e, kitárva szégyenét,

hisz elkívánta eb csali csontját,

vagy elfedi az ablak üvegét?

Albert-Lôrincz Márton

Mint a pókban a hangtalanság,

Mint a vakondban a sötét,

Csupasz csigában védtelenség,

Sajátos színû láng a lét.

Mint a víz a tûznek ellenében,

Teknôsbéka s a gyorsaság,

Mint a leopárd s az alázat,

Termô gyümölcsfán száraz ág.

Az együttélés tarka vászon,

Hóban a holló feketébb,

Pacsirta trilláz fenn s a földön

Morzsát csipeget egy veréb.

Kercsó Attila

Ez a kín.

A kegyetlen, keserves. Amikor gyökeret ver a csend.

Az emberben megmozdul és kôre kô

gyarapodik, a hegy. A hegyek.

Saját, égbe nyúló csúcsaik felé törnek.

Egymást taszigálják. Lökdösik a ködben a

torzult formákat. Mindent, ami sima, gömbölyû,

szelíd színekbe bugyolált egyszerûség.

Egyértelmû összevillanás. Vagy talán csak

együgyû gügyögése a mélyben morajló magmának.

Ahogy a van a volt helyére tolakszik

minduntalan és a fájdalmas örömtôl

felszakadó sikoly kapujára tapasztja tenyerét:

ki ne mondd azt, hogy igenis, lesz!

Lesz másik pillanat! Másik vízesés!

Másik pisztrángszín patak!

Csak kôre kô gyûl. Mindenféle.

Nagy, kapkodó, eklektikus összefonódásban

gyöngyezüst bazalt gyarapszik

és fényesre zokogott gránit,

csattan kovához a kova, gonosz szagú

szikrákat szül a mozdulat,

gyors hegyi zuhatag tiporja napra nap

a szépséggé szoborulni vágyó mészkövet,

kvarc hasít kvarcot, a márványból kifolyik az erezet,

vágtázó szelek morzsolják saját képmásukra

a szelíd és tehetetlen homokkövet,

barlang méhében a születés kínjától

verejtékesek a cseppkövek.

Míg nem marad más ezen a tájon,

csak az egymásba torzult, egymást fojtogató,

minden egyebet kizáró, kiirtó,

egymás leheletébe fulladó kövek.

S az a kevéske föld, s a jószándék,

hogy eltakarja, diszkrét lepellel óvja

a látszatbéke mögötti ádáz küzdelmet.

Ahogyan szánnivalón, még fel is díszítgeti magát,

a humuszbazaltból újra meg újra

kizöldítgeti a sokféle füveket. Vak perpetuum.

Csak ez, ez a sosem lesz volt ne lenne!

Ez a kín.

Dávidnak

Mivé lesz szôkeséged, nem tudhatom.

Csak sejtem a szemedbôl felfénylô jövôt.

Szénfeketén villan benne a kristálykönnyû,

tiszta derû. Vagy néha a felismerés,

az együttérzô, kútmély, szörnyû.

S a levegô is megtelik éteri

illatokkal a mosolyod körül.

Mutató ujjad a tudásra tapad,

követed vele a titkokat.

Szélcsengô csiklandozó a kacagásod.

S már napi gondod a levetett és

szépen összehajtott váltóruha,

a rakoncátlan cipôfûzô és a buta

villa meg az ügyes kiskanál.

Az évszakok, s a sok zenélô csillag,

s ahogy a Nap beszélget odafönt a Holddal.

A milljom csoda: a hangya és a földrengés,

a krizantémok és a felhôk, s miért van az,

hogy a patak álmában is csobog.

Vajon lesz-e még erôm kelyhet emelni,

hogy ízlelhessem: miféle párlatot

tartogat számodra, édes szôkeségem, az IDÔ?

Killár Katalin

Beszélgetés Mende Gaby színmûvésznôvel, a Tompa Miklós Társulat Kisvárdán díjazott tagjával

- A kisvárdai különdíj nem éppen Oscar, de biztosan elégtétel, lehet örülni neki.

- Jól esik, hogy adták. De érdekes, ahogy az Oscar- díjjal kezdte a beszélgetést. Ezzel kapcsolatosan van itt egy szövegem, Kisvárdán született, amikor pár évvel ezelôtt Ödön von Horváth Mesél a bécsi erdô címû darabját játszottuk nagy sikerrel. Fesztiváli beszámoló, a címe: Vesztesek. Engedje meg, hogy idézzek belôle…0
"Vesztesek mindenekelôtt azok, akik díjat érdemeltek volna és csak tapasztalatot nyertek. Furcsa, hogy bár a marosvásárhelyi színház elvitte a fesztivál legnagyobb díját, a Mesél a bécsi erdô egyetlen alakítását sem tüntették ki, még egy epizódszereplôt sem. Oscaréknál ez nem így van, ott a nagydíjas tarol. Pedig Mende Gaby nagyanya alakítása díjat érdemelt volna. Róla még a rendkívüli szigorú kritikus, Nánay István is csak jót mondott a kiértékelôkön. Mende Gaby meg tudta teremteni az Ödön von Horváth-i világ kettôsségét, a komikum és a rémség együttesét." Nem folytatom, csak jelezni akartam ezzel is, hogy örültem a díjazásnak, de nem számítottam rá, mert eléggé mostohán bántak velem hosszú évtizedeken keresztül. És haza is jöttem pénteken, fesztiválszereplésünk másnapján. Nem is tudtam a helyszínen, személyesen átvenni a két díjat.

- Változott volna valami, ha évekkel, évtizedekkel korábban jutalmazzák valamelyik alakítását ilyen díjjal?

- Nem tudom, de úgy kellene, hogy mindig mindenki megkapja azt az elismerést, amit éppen érdemel. A színész érzi, amikor rendkívülit teljesített, és remél. A drága, imádott közönség persze visszajelez, de egy-egy ilyen elismerés is szükséges lehet a pályán.

- Úgy érzi, hogy ebben az esetben szerep és színész tökéletesen egymásra talált, vagy ahogy mondani szokás, ezt a figurát a Színésznôkbôl mintha önre szabták volna?

- Nem mondhatnám, mert amikor a szerepet megkaptam, azt volt az érzésem, hogy nem nekem való. Fel is mentem Béreshez, hogy ha lehet, hagyjanak ki belôle, nem vagyok rá alkalmas. De egy jó színésznô minden szerepet megold, mondotta Levente, Béres pedig azt, hogy a darabot értem vette elô; és meggyôztek. A próbák folyamán kialakult bennem, hogy ez tényleg egy sokszínû, érdekes ember, az életre keltése szép színpadi feladat. És azért mégis van bennünk némi hasonlatosság, mert a darabbeli szereplô is kendôzetlenül szókimondó, akárcsak jómagam.

- Gyakran volt ilyen helyzetben, hogy az alkatától, beállítottságától túl távolinak, idegennek vélte a megelevenítésre váró figurát?

- Ötvenkét év alatt, mióta színész vagyok, sok mindent megértem, átéltem. Persze, hogy ilyen helyzetek is adódtak, de soha nem panaszkodtam, nem adtam vissza szerepet. Nem is kértem. Szeretem a változatosságot. Énekes, zenés, táncos darabokban, kabarékban is felléptem, s ha kell, ma is megteszem.

- A Székely Színház elsô, zenés, operettes idôszakát azonban, amikor ezt a képességét bôven kamatoztathatta volna itt, Vásárhelyen, nem érte meg.

- Nem, én nem voltam itt, amikor Tompa Miklósék ezt a színházat létrehozták. Szabó Ernôt ismertem, ô készített fel a fôiskolára. 1948 ôszén a Vitézek és hôsök bemutatására készültek, én is ott voltam, néztem a próbákat. Egyik nap az egyik színésznô megbetegedett, Szabó Ernô felhívott a színpadra, kezembe adta a szövegkönyvet, hogy olvassam, s végül én játszottam a bemutatón a nálam huszonöt évvel idôsebb nôt. Aztán feladatot adtak a Volponéban, majd egyik szerep jött a másik után, itt ragadtam.

- A színház hôskorának legendás nagyjaival játszhatott együtt. Jó iskola lehetett.

- Nagyszerû iskola volt, és nagyon boldog vagyok, hogy így alakult az életem. És nyilván hálás is ezeknek a nagy mûvészeknek, akiktôl rengeteget lehetett tanulni. Tompa Miklós, Szabó Ernô, Kovács György, Delly Ferenc, majd Harag György és még sokan mások az újabb generációból, Csorba András például vagy Gyarmathi, sorolhatnám sokáig. A rendezôk közül nem feledhetem a bukaresti nagyokat sem, Mony Ghelertert, Gica Alexandrescut vagy a drámaíró Aurel Barangát, aki rendezte is a Jámborlelkû Szent Flórián címû sikeres elôadásunkat. És meg kell emlékeznem Hunyadi Andrásról is, számos rendezésében benne voltam. Gyakran gondolt rám szereposztáskor Kincses Elemér és Kovács Levente is. Szóval volna kikrôl, mikrôl beszélnem.

- Az, hogy Tompa Miklós felesége volt, elônyt vagy hátrányt jelentett?

- Szerepek tekintetében hátrányt. Noha sokan a fordítottját mondták. És fizetési elômenetelkor, prémiumosztáskor is ritkán jöhettem számításba. Viszont szakmailag nagyon gazdagított, amit tôle kaphattam. És nagy tudású, különleges egyéniségû társaitól is. Akkor a fiatal színészek reggel ott voltak 9-re, s ha nem is játszottunk az épp próbált darabban, ott ültünk a nézôtéren és lestük, mi történik. Nem kényszer volt, szívesen ültünk ott, mert olyan dolgokat hallottunk és láttunk, amikbôl tényleg feltöltôdhettünk.

- Már több szakmabelitôl megkérdeztem, most sem hagyom ki a kérdést. Mi volt ennek a híres társulatnak a titka?

- Az volt a titka, hogy a színházat egy színházi ember vezette 22 évig, és maga köré olyan színészeket, rendezôket, díszlettervezôket gyûjtött, akik fantasztikusan tehetségesek voltak mind. És olyan hangulatban, akkora alázattal dolgoztak, hogy valóban olyan volt a színház, mint egy szentély. Játszottuk például a Ványa bácsit vagy akármelyik darabunkat mondhatnám, és a jelenésem elôtt már egy félórával ott voltam és csodáltam Kovács György alakítását. Huszadszor néztem, és még mindig nem volt elég. Ugyanígy voltam Szabó Ernôvel és a többi naggyal. S ha azt kérdi, mi van ma, mi változott, tömören azt mondhatom: karmester nélkül nincs zenekar, rendezô nélkül nincs színház.

- Ezt a szentenciát igazán elfogadhatjuk egy olyan színésznôtôl, akinek a férje is kiváló rendezô volt, s a fia, Tompa Gábor is az.

- Jó, hogy említi, mert így is elmondhatom, milyen óriási boldogság volt nekem, hogy Gábor elhívott játszani a kolozsvári színházhoz. Kitûnô most az a társulat, sok elôadásukat láttam, próbák után beültem esténként és néztem az elôadásaikat. És nagyon boldog voltam, hogy most elôször dolgozhattam vele. Régi vágyam volt, csak nem mertem mondani. Mint ahogy Tompa Miklósnak se mondtam soha.

- Érdekes tapasztalat lehetett, hiszen mindkettôjüket a legjobb rendezôk közt tartjuk számon, de más nemzedék lévén, Tompa Gábor biztosan egész más módszerekkel, más felfogásban dolgozik, mint egykor az édesapja.

- Igen, de nem az az érdekes, hogy valaki negyven évvel ezelôtt hogyan dolgozott, és milyen ez a munka fél évszázad után, hanem az, hogy nagyon jó rendezô legyen; és akkor csodálatos dolgozni vele. Én a jelenésem után se mentem be az öltözôbe. Ott ültem és lestem végig. Annyira érdekes és izgalmas volt. És olyan nagyszerû színészekkel játszani együtt, mint Csíky András, ô volt a darabbeli partnerem, és Bogdán Zsolt, aki roppant tehetséges színész, nagyon nagy élmény.

- A színész szerint ki a jó rendezô? Mitôl függ az, hogy valakit jó rendezônek tartanak-e vagy sem?

- Ezt nem tudom megfogalmazni, de megérzi az ember. Nem tudom megmagyarázni, hogy például Andrei Serban miért a világ egyik legnagyobb rendezôje, de az, vagy Ciulei. Láttam tôlük elôadást. De az ember ezt minden porcikájával érzékeli. Harag Györgynek is majdnem minden produkciójában játsztam. Ô hívott meg 1954-ben a nagybányai színtársulat indulásakor a Névtelen csillag fôszerepére. Csodálatos hat hónapom volt ott. Ragyogó elôadásokat rendezett már akkor.

- Gondolom, hogy kedvenc szerepeinek a fotói láthatók itt, lakásuk falain. A Ványa bácsiból több jelenetet is megörökített a fotós.

- Abból is, meg a Sirályból is. Andrási Marci volt a partnerem. Delly, Kovács, Kôszegi Margit, Borovszky Oszkár játszott benne. A Ványa bácsiból tényleg több változat van, Kovács Györggyel is, Lavottával. Rengeteg képem van, megannyi emlék. Ott, látja, Páger Antallal vagyok, neki voltam a partnere, a feleségét játszottam egy tévéjátékban. Nagyon kedves volt, itt írja, alul, hogy
"Gabinak szeretettel, a férje." Ez 1979-ben volt. Nagyon nagy színész volt, a kedvenc színészem volt. Ô és Latinovits. Akkoriban évente egy hónapot Pesten töltöttem, és legalább harmincöt elôadást megnéztem, persze operát, balettet, operettet is. A film sajnos nem adatott meg nekem, kinn se, itthon se filmeztem, illetve Magyarországon az utóbbi idôben két- három kisebb filmszerepet kaptam Andrási Ferenctôl, de ez a Tamási tévéjáték Págerrel emlékezetes marad.

- Emlékezetes lehet a kolozsvári vendégjátéka is, azért is, mert ebben a Becket- darabban, melyet Tompa Gábor rendezett, együtt is játszottak. Furcsa lehetett.

- Nem volt az, mert az ember, ha színész, a színpadon már mindent elfelejt, beleéli magát az illetô miliôbe és a szerepébe, és akkor már a "civil" kapcsolatai nem számítanak. De úgy általában is csodálatos volt vele dolgozni, figyelni, hogy más színészeket is hogy illusztrál. Különben a bemutató elôtt csak pár nappal vette át a szerepét, kényszerbôl. De jó megoldás volt.

- Ritka az ilyen hosszú mûvészi pályafutás mifelénk, mint az öné. És még gondolom, nem tett a végére pontot.

- Nem, szó sincs róla. Megôrülök, ha nincs színház. Ez az életem. Kicsi gyerekként már filmszínésznô akartam lenni. Az iskolában is ilyen irányba mentem. Kabdebó Erna volt a magyartanárnôm,