Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegu apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetok) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Akár 80%-os fizetésemelés is lehet

Úgy tûnik, végéhez közeledik a munkakonfliktus az Electromuresben, amelynek során több alkalommal is munkabeszüntetésre került sor, és miután az egyeztetô tárgyalások elakadtak, mindkét fél bírósághoz fordult.

Idôközben azonban a vezetôség és a szakszervezet újra tárgyalóasztal mellé ült és a közöttük született megállapodásnak megfelelôen növekszik majd az alkalmazottak bére. Amint Vásárhelyi Zoltán szakszervezeti vezetôtôl megtudtuk, az eddigi bérek függvényében 15-80%-os emelésre lehet számítani, úgy, hogy az alacsony fizetések növekednek jelentôsebb mértékben.

Amennyiben a jelenleg Olaszországban tartózkodó Gabriele Follo adminisztrátor az elôzetes telefonos egyeztetéseknek megfelelôen pozitív válasszal érkezik vissza, az eddigi, alig 1 milliós minimálbér 1,72 millióra módosul. A megemelt alapfizetésekbe, a korábbi megállapodások értelmében, nem számítják bele a régiséget és az elfogadott további öt pontban leírtakat is betartják. Ez esetben mindkét fél visszavonja bírósági keresetét.

Aktuális

Nap mint nap meg kell gyôzôdnünk a sebezhetôségünkrôl. A kusza és állandóan változó, még mindig átmeneti idôszak sokszor juttat bizonytalanságba, ébreszt félelmeket és újabb félelmeket bennünk. Félünk a holnaptól. A munkanélküliségtôl, a gyógyszerhiánytól, az egyre értéktelenebb fizetéstôl, nyugdíjtól, a növekvô adótehertôl, a szaporodó bûnözéstôl, a magas közköltségtôl, az áraktól, a hidegtôl, a szárazságtól s még mitôl nem. Gondok, mint tetû a fejben. S a legégetôbb; a gyermekeink jövôje. Tanügyminiszterek jönnek, tanügyminiszterek mennek. Átmeneti hivatalaikban törölnek, változtatnak, bevezetnek. Az kevésbé számít, hogy a rend a lelke mindennek, hogy amiben nincs rendszer, folyamatosság és következetesség, az többnyire káoszt okoz a diák gondolkodásában, cselekvésében, sôt életszemléletében is. Miért ne legyenek nekik is félelmeik, gyomorgörcseik?! Hadd szokják meg idejében, hogy nem minden habos torta s tejfel!

Járja a szóbeszéd, hogy változtatnának az egyetemi felvételi rendszeren. Tegnap még nyomott a latban a középiskolai osztályok átlaga, az érettségi média. A soron következô felvételin lehet, hogy már nem veszik számításba. Lehet viszont, hogy kötelezô lesz mindkét olyan tárgyból vizsgázni, amelyek közt eddig választani lehetett. Ôrjítsük meg a gyermekeket, akik már másfél-két éve megfeszítve dolgoznak a bejutás érdekében. Mire jó hát a mérce, ha már a megmérettetés elôtt vakon rostálunk? Miért kedvetlenítjük el, lohasztjuk le a lelkesedésüket és tántorítjuk félre azokat, akik szinte tökéletesre képesek, de a szorító idô miatt inkább lemondanak, minthogy beérjék felemás eredménnyel. S hogy teljes legyen a bizonytalanság, hagyjuk munkálkodni a kósza híreket – a nyomtatott program majd úgy két hónap múlva tisztázza az elvárásokat s a feltételeket.

Apropó, egyetemi önrendelkezés! Eszköz a kézben! Felsôoktatási intézményeink szenátusi tagjai gondolják mindezt át és annak alapján: ÉLJENEK VELE!

Romániának meg kell találnia a helyét az európai országok családjában és ez irányban tett jelentôs lépést az ország, amikor a parlament elfogadta a közigazgatási törvényt – jelentette ki szerdán Adrian Nastase román miniszterelnök Strasbourgban, az Európa Tanácsban.

Nastase akkor kereste fel a szervezetet, amikor a testület parlamenti közgyûlésén a kisebbségek helyzete volt az egyik fô téma.

A miniszterelnök emlékeztetett arra, hogy a nemrégiben elfogadott román közigazgatási törvény egyebek között elôírja a kisebbségi nyelvek használatát azokon a településeken, ahol a lakosság több mint 20 százaléka egy adott nemzeti kisebbséghez tartozik.

Nastase strasbourgi látogatása során magyar újságírók kérdésére megerôsítette: "a törvények még Gheorghe Funarra, Kolozsvár polgármesterére is vonatkoznak."

A törvényben elôírtak alapján több mint 1100 romániai városban, településen lehet majd a magyar nyelvet használni a közigazgatásban. Az érintett települések vezetôi közül csak Gheorghe Funar, aki egyben a szélsôségesen nacionalista Nagy Románia Párt fôtitkára, közölte, hogy amíg ô lesz Kolozsvár polgármestere, a városban nem lesznek magyar nyelvû táblák és nem lesz hallható magyar szó a városházán.

Nastase a magyar újságíróknak adott nyilatkozatában kitért a két ország közötti együttmûködés fejlesztésének szükségességére is. Úgy fogalmazott, hogy az együttmûködést nemcsak a magyar kormány és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség kapcsolataira kell alapozni, hanem szélesebb kapcsolatokat kellene kiépíteni a többi romániai párttal, így a kormányzó Szociális Demokrácia Romániai Pártjával (PDSR) is.

Adrian Nastase a román sajtónak adott nyilatkozatában azt hangsúlyozta, hogy Románia dinamikusabbá kívánja tenni kapcsolatait az Európa Tanáccsal, az Európai Unióval, a NATO-val, a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel.

Mint mondta, ezt az üzenetet kívánta tolmácsolni Strasbourgban az Európa Tanács fórumán.

A vezetô európai tisztségviselôkkel folytatott tárgyalásain megerôsítette, hogy Románia megoldást kíván találni az állami gondozásban lévô gyermekek problémájára, a romániai roma kisebbség helyzetére. Ez utóbbival kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a romák kérdése más európai országokban, így Szlovákiában, Jugoszláviában és Magyarországon is megoldásra váró gondot jelent.

Kérdésekre válaszolva leszögezte. Románia minden erôfeszítést megtesz azért, hogy megfeleljen az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételeinek, de egyelôre nem lenne reális a román csatlakozás pontos idôpontjának kijelölésérôl beszélni.

Lesz Nyitrán önálló magyar kar

A szlovák kormány szerdán jóváhagyta az önálló nyitrai magyar egyetemi kar létrehozásáról szóló ajánlást.

A Magyar Koalíció Pártja a Dzurinda-kormány megalakulása (1998) óta ragaszkodik a magyar pedagógusképzés feltételeinek megteremtéséhez, de a kormányhoz tartozó Demokratikus Baloldal Pártja (SDL) nem volt hajlandó támogatni a magyar elvárás teljesítését.

Az MTI tudósítója nem hivatalos forrásból úgy értesült, hogy a Polgári Egyetértés Pártjának (SOP) két kormánytagja sem szavazta meg a nyitrai Konstantín Egyetem vezetésének szóló ajánlást, amelynek értelmében a kormány támogatja az önálló magyar egyetemi kar létrehozását, s ehhez a megfelelô anyagi feltételeket is megteremti.

Megfigyelôk szerint az egyetem vezetését a kormány ajánlása semmire sem kötelezi, de a kabinet régóta várt pozitív állásfoglalása mindenképpen kedvezô feltételeket teremt az MKP törekvésének megvalósításához.

A Magyar Koalíció Pártja az elmúlt hónapokban keserves küzdelmet folytatott a szlovák koalíciós partnereivel azért, hogy teljesítsék a kormány programnyilatkozatában is rögzített magyar elvárásokat, sôt az MKP egyenesen ettôl tette függôvé, hogy támogatja-e az alkotmány sürgetô módosítását.

A kormány szerdai döntése után két követelés – kompromisszumokkal ugyan – végsô soron – teljesítettnek tekinthetô. Az egyik a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájának ratifikációjáról szóló múlt heti kormánydöntés, a másik a magyar egyetemi kar ügyében született friss ajánlás. Továbbra is nyitott az MKP harmadik – egyszersmind a legnagyobb ellenállásba ütközô – követelésének ügye, nevezetesen a "gazdátlan földek" kérdése.

A magyar párt ragaszkodik ahhoz, hogy az állam utaljon az önkormányzatok felügyelete alá egy közel félmillió hektárt kitevô földvagyont. Ez a szlovákiai magyarok és németek második világháborút követô jogfosztottságának éveiben elkobzott, az örökösök által a rendszerváltás után valamilyen okból vissza nem igényelt földekbôl képzôdött. Az ügyben Mikulás Dzurinda miniszterelnök csütörtökön egyeztet a kormánypártok vezetôivel. Úgy tudni, hogy a kérdésben már történt némi elmozdulás, de a megállapodás még távolinak látszik.

Új fejlemény, hogy az MKP két héttel a rendes testületi ülés után e hét végére rendkívüli tanácskozásra hívja Pozsonyba a párt országos tanácsának tagjait. Valószínûnek látszik, hogy a testület a legújabb fejlemények nyomán újraértékeli a helyzetet, és az is elképzelhetô, hogy megváltoztatja az alkotmánymódosítással kapcsolatos álláspontját.

Amerika üzleti titkokat lopkod

Az Egyesült Államok által létrehozott Echelon elnevezésû elektronikus-mûholdas hírszerzô rendszer segítségével végzett gazdasági kémkedés az elmúlt években sokmilliárdos veszteséget okozott európai vállalatoknak – jelentette ki egy brit szakértô az Európai Parlament vizsgálóbizottsága elôtt. 1993 óta 13-14 milliárd dollárra tehetô a keletkezett kár.

Különösen a francia, a német és brit cégek érintettek – mondta Duncan Campbell, akit az Echelonról szóló jelentés összeállításával bíztak meg. Campbell felszólította az Európai Uniót, hogy hozzon intézkedéseket az illegális lehallgatások ellen.

Az Echelont 1947-tôl építette ki Washington, és elvileg részes benne Nagy-Britannia, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland is. A hidegháborús idôk katonai tevékenységre létrehozott, utóbb mûholdakkal fölszerelt lehallgató hálózata ma egyes feltételezések szerint arra szolgál, hogy kémkedjen az EU országai és nagyvállalatai után, kihallgatva a telefonbeszélgetéseket, elolvasva a faxokat, és figyelve minden létezô kommunikációs eszközt. Az amerikai kormány álláspontja szerint viszont az Echelon egyik fô célja ma a korrupció és a szervezett bûnözés elleni harc – írta az AP hírügynökség.

Az Egyesült Államoknak azt vetik a szemére, hogy az elfogott elektronikus levelek és lehallgatott telefonbeszélgetések információi amerikai vállalatokhoz kerülnek, és így azok elônyt szereztek az európai konkurensekkel szemben.

Február 2-án rendkívüli kibôvített közgyûlést tart a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Nagyváradon – közölték kedden az MTI-vel az egyházkerület vezetôi.

A "széles képviseleti alapon álló" közgyûlés témája annak megvitatása lesz, hogy miként teljesült az egyházkerület tíz évvel ezelôtt meghirdetett helyreállítása és megépítése, illetve meghatározzák az egyházkerület missziói, egyházszervezeti és cselekvési programját.

A közgyûlésre meghívást kapott a közgyûlési tagok mellett az egyházkerület valamennyi lelkipásztora és gondnoka, gyülekezeteinek presbitere és rendes tagja is.

A közgyûlésrôl szóló meghívó-körlevél Pál apostol szavaival jellemezte a jelenlegi általános és egyházi helyzetet: "jônek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak. Sôt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják".

A fennálló helyzetben ez a tanácskozás ne csupán az évezred méltó köszöntése legyen, hanem alkalom is egyben, melyen erôt gyûjtünk és Isten megsegítô kegyelmét kérjük a jövendôre, szolgálatunk és hivatásunk betöltéséhez – hangsúlyozta a körlevél.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerületben tavaly az év végén Református Megújulási Közösség jött létre, amely azt vallja, hogy "a vétkek takargatása, a problémák szônyeg alá söprése hamis békességhez vezet".

A megújulási közösséghez csatlakozott lelkipásztorok, presbiterek a február 2-ra összehívott közgyûléssel kapcsolatban nyilatkozatot juttattak el kedden az MTI-hez.

Nyilatkozatukban hangsúlyozták: "A református egyház válságossá lett helyzetét sem kézfelemeléssel, sem közfelkiáltással megoldani már nem lehet. Az egyetlen igazságot, Isten egyszülött fiát is a nép egyakaratú közfelkiáltásával juttatták keresztre. Az egyházkerület által mesterségesen provokált egyházi válság megoldása csak az egyházi vezetôk felelôs önértékelése és az ezt követô alázatos döntése alapján képzelhetô el."

Románia új készenléti hitelrôl kezd tárgyalásokat a Nemzetközi Valutaalappal (IMF). Az IMF tárgyalóküldöttsége február elsô felében érkezik a román fôvárosba – jelentették be szerdán Bukarestben.

Az új hitel-megállapodást szolgáló tárgyalások megkezdésérôl Mihai Tanasescu pénzügyminiszter és Mugur Isarescu, a Román Nemzeti Bank (BNR) kormányzója állapodott meg kedden Washingtonban az IMF vezetôivel.

A pénzügyminiszter és a BNR kormányzója – aki tavaly egy évre a miniszterelnöki székre cserélte fel a bank kormányzói székét – vasárnap érkezett Washingtonba, hogy az IMF vezetôivel ismertessék az új román kormány gazdaságpolitikai elképzeléseit, rövid távú terveit. Ez utóbbiak között az infláció visszaszorítását, a pénzügyi fegyelem erôsítését, a központi adminisztráció reformját, a privatizációt és az ágazati átszervezést említették.

A tárgyalásokról kiadott román közlemény szerint az IMF vezetése üdvözölte a román kormánynak azt a szándékát, hogy folytatni kívánja a gazdasági reformot, a tavaly kidolgozott középtávú gazdaságfejlesztési stratégia megvalósítását. Az IMF kész a további együttmûködésre Romániával.

Románia eddig hét alkalommal írt alá készenléti hitelrôl megállapodást a valutaalappal, de mostanáig egyetlen alkalommal sem tudta a teljes hitelt igénybe venni, mert az elsô részlet folyósítása után rendre kiderült: az ország képtelen teljesíteni a hitel fejében vállalt kötelezettségeit.

Baráti alapon szervezett versenyvizsga

A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalban múlt héten zajlottak le a versenyvizsgák a meghirdetett 16 vezetôi állásra. A végeredmények szerint mindössze 2 magyar nemzetiségû személy vizsgázott sikeresen. A versenyvizsga korrektségérôl megoszlanak a vélemények, a Népújság dr. Benedek István tanácsos, az RMDSZ frakcióvezetôjének álláspontjára volt kíváncsi.

Hogyan értékeli a polgármesteri hivatalban lezajlott versenyvizsgák eredményeit?

Semmiképpen sem pozitívan, egyrészt objektív, másrészt szubjektív okok miatt. Objektív ok, hogy sajnos nagyon kevés magyar jelentkezett ezekre a versenyvizsgákra. A másik, szubjektív szempont a versenyvizsga lebonyolításának módja. Úgy vélem, baráti alapon megrendezett versenyvizsga volt, Dorin Florea barátait, ismerôseit igyekezett helyzetbe hozni. A polgármestert már figyelmeztettük, hogy ez nem egy járható út, és a következményekért személyesen kell vállalnia a felelôsséget. Számos beszélgetésünk során hangsúlyoztam, hogy a versenyvizsgák jellege rendkívül szubjektív. Biztos információim vannak arról, hogy a vizsgázók tudták a tételeket, ezenkívül egyéb módszereket is használtak. Miért vagyok elégedetlen? Többször felkértem a polgármestert arra, hogy a két magyar alpolgármestert vegye be a vizsgáztató bizottságba, ám ô erre nem volt hajlandó. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között szó sem lehet objektív vizsgáztatásról. Mindenik vizsgáztató bizottságnak ô volt az elnöke, és úgy vélem, ha nincs takargatnivalója, ha tényleg becsületes, korrekt vizsgát akart lebonyolítani, akkor be kellett volna vennie a bizottságokba a két alpolgármestert. Elmondása alapján nyilvánvaló és bizonyítható is, hogy elôre kialakított listája volt azokról, akik be kell hogy jussanak. Elképzelései között egyetlen magyar sem szerepelt bejutóként. Mi több, felhívtam a polgármester úr figyelmét, hogy a vizsgázók között olyan személyek vannak, akik súlyos fegyelmi vétségeket követtek el a polgármesteri hivatal keretén belül, és ezt mi mindenképpen szóvá tesszük. Mert hiába a hangzatos kifejezések a lakosság felé, hogy korrektség meg becsületesség, amikor olyan embereket alkalmazunk és juttatunk pozícióba, akikrôl mindenki tudja, hogy súlyos vétségeket követtek el. E személyeknek szakmai hozzáértése is nagyon megkérdôjelezhetô. Azonkívül, hogy a polgármester állandóan megjelenik és jobbra-balra nyilatkozgat, ennek a városnak haladnia kellene gazdasági, szociális és egyéb téren. Márpedig ilyen módszerekkel ezt nehezen tudom elképzelni. Azt is hozzá kell tennem, hogy az egyeztetô megbeszélések során egyértelmûen kiderült, hogy a polgármester olyan ember, aki a szabályt nem tartja be. Ez bebizonyosodott. Több ígéretét, nyilatkozatát utólag letagadta, napról napra megváltoztatja kijelentéseit, az egyezséget sem tartja be.

– A versenyvizsgára visszatérve, miért nem tettek le egyetlen óvást sem?

– Elsôsorban azért nem volt óvás, mert hát ki óvjon? A probléma már ott elkezdôdik, hogy kevesen jelentkeztek magyarok. Kilenc magyar nemzetiségû szakember jelentkezett, közülük egy nem jelent meg, az egyik állásra például három magyar pályázott, egyiküknek, Ercsei Ferencnek sikerült a vizsgája. Még öten jelentkeztek más pozíciókba (közülük bejutott Jakab Enikô). Az egyik magyar jelöltnek nem volt meg a kért régisége, illetve két személynek nem sikerült a vizsgája, ám nagyon vitatható, ami történt. Mi nem óvhattunk helyettük, és sajnos az emberekben van egy félsz. Bár mindkét jelölt jól vizsgázott, jól felkészült volt, szubjektív okokból történt az elutasításuk. Egyszerûen megvoltak a jelöltek arra a két pozícióra. Még a vizsgák elôtt beszélgettünk több jó magyar szakemberrel, sokan közülük a polgármesteri hivatalban dolgoztak. Volt, aki azt mondta, hogy ilyen zûrzavaros körülmények, igazgatási mód mellett, ami a polgármesteri hivatalban ma van, nem vállalja.

– Mennyire volt törvényes a vizsga?

– Ez is eléggé vitatható. Az állások meghirdetési módját, a vizsgáztató bizottság összeállítását a polgármester irányította, nem lehetett ezt megvétózni.

– Lehet-e még valamit tenni?

– Ezzel kapcsolatban nem, de szerintem újabb vizsgáztatásokra kerül sor, hiszen úgy tudom, már most vannak olyanok, akik visszakoztak a hivatalban uralkodó rendszertelenség miatt.

– Az állások ilyen módon való betöltése után a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalban hogyan fognak érvényesülni az új közigazgatási törvényben meghatározott nemzetiségi jogok?

– Valószínûleg egy új helyzetet fog teremteni. Mindenesetre rendkívül nehéz egy olyan emberrel együttmûködni, aki óráról órára meggondolja magát. Lehet, hogy hibát követtünk el, hogy elsô pillanattól pozitív megközelítésben tekintettük az együttmûködést, bizalmat elôlegeztünk a polgármesternek, és, bár hibákat, néha súlyos hibákat követett el, ezekbôl nagy cirkuszt nem csináltunk.

Ez azt jelenti, hogy a továbbiakban megváltozik az RMDSZ- frakció eddigi konfliktuskerülô magatartása?

– Feltétlenül. Sokkal határozottabbaknak kell lennünk, hiszen mi vagyunk többségben. Sajnos arra is rá kellett jönnünk, hogy a polgármester úr nagyon nehezen tanul. Minden alkalommal el kell mondani neki, hogy mi a feladata a tanácsnak, és mi a polgármesternek. Még mindig nem érti ezt a viszonyt, vagyis hogy a tanács hozza a határozatokat, neki pedig végrehajtó szerepe van. Állandóan átlépi hatáskörét, de abban a pillanatban, amikor valami probléma van, rögtön a tanácsra hárítja a felelôsséget. Úgy állítja be, hogy az, ami jól megy, mindig az ô érdeme, ha valmi hibádzik, azért mindig a tanács a felelôs. Az új közigazgatási törvényben levô kitételeket neki is be kell majd tartania, és, ha kell, törvényes úton fogjuk erre kényszeríteni. A kétnyelvû tábláktól a magyar polgárok megfelelô informálásáig. Csak egy dolgot említsek: amióta ô a polgármester, a kétnyelvû Vásárhelyi ÉRtesítô többet nem jelent meg. A magyar nyelvû feliratokat a polgármesteri hivatalban elkezdte leszedetni, a hirdetéseket is egy nyelven téteti ki újabban. Egyszóval úgy néz ki, hogy nem tekinti magát a magyar polgárok polgármesterének is. Addig is, míg az új közigazgatási törvény érvénybe lép, változtatnunk kell a bizalmat elôlegezô magatartásunkon.

A fejlesztésügyi és elôrejelzések minisztériuma (MDP) átlagon felüli fejlôdésre számít 2001–2004 között a gépjármûipar, a ruházati és lábbeliipar, a fafeldolgozás, az élelmiszeripar, a kôolajipar, a bútorgyártás területén – nyilatkozta a MEDIAFAX hírügynökségnek Leonard Cazan miniszter.

A román gazdaság jelenlegi általános állapota jelentôs fejlesztést és modernizálást igényel a következô évek során, az összes ágazatban. A legfontosabb kérdés az, hogy milyen ritmusú lesz a fejlesztés, melyek fognak elsôdleges fontosságú fejlesztési területeknek számítani – nyilatkozta Cazan.

A minisztérium vidéken mind a nyolc fejlesztési övezetben létre fog hozni egy-egy munkacsoportot, minden egyes munkacsoport pedig három–négy szakértô bevonásával fog mûködni. Az ô feladatkörükbe fog tartozni az, hogy minél oldottabbá, a központi közigazgatási szervektôl függetlenebbé tegyék a regionális fejlesztési tevékenységet, minél gördülékenyebbé tegyék a külföldi befektetôk romániai ténykedését. A minisztérium maximum 290 alkalmazottal mûködhet, közöttük az említett szakemberekkel.

A fejlesztési és elôrejelzések minisztériumának leginkább a gazdaságpolitikai és társadalomfejlesztési programokat kell összehangolnia, életbe kell léptetnie a kormányprogramot és stratégiát, ki kell iktatnia a különféle elégtelenségeket, támogatnia kell a külföldi befektetôk romániai jelenlétét. A minisztérium keretében három fontosabb irányvonal létezik: külföldi befektetések, regionális fejlesztések, stratégiák és elôrejelzések. Mindezeket kiegészíti a parlamenti kapcsolattartás, a szakszervezetekkel és a többi kormányzati tényezôvel fenntartott kapcsolatrendszer.

2001 folyamán a román kôolajfinomítók 14 millió tonna kôolajat dolgoznak fel, szemben a tavalyi 10,5 millió tonnával – nyilatkozta egy sajtókonferencián Dan Ioan Popescu iparügyi és a tartalékalapok minisztere.

"A kôolajfinomító kapacitás az SNP Petrom és a magánfinomítók összefogása révén jelentôs mértékben növekedhetne" – jelentette ki Popescu.

Az Onesti Rafo Kôolajfinomítót néhány hónapon belül ismét megnyithatják – nyilatkozta az iparügyi miniszter, a Petromidia pedig akár 3 millió tonna kôolajat is feldolgozhat majd évente.

"Mûszaki paramétereit figyelembe véve elmondhatjuk, hogy a Rafo kiváló egységnek számít, közel található a lelôhelyekhez, és a termékek forgalmazása szempontjából is elônyös helyzetben van, azonban sajnos régi hitelezôi, a Glencore és a Mansfield sarokba szoríthatják" – mondta Dan Ioan Popescu.

Az iparügyi miniszter ugyanakkor elmondta, hogy a Petrom vezetôsége felülvizsgálhatná azt a döntését, amelynek alapján csak a Petrom- egységek dolgozhatják fel a vállalat által a föld mélyébôl felhozott nyersanyagot. Ehhez azonban szükség volna arra, hogy a magán kôolajfeldolgozók teljesítsenek egy sor feltételt. Az elsô legfontosabb feltétel az volna, hogy ezek a feldolgozók letétbe helyezzék a Petromnál egyes javaikat, ezekkel a javakkal fedeznék mindazt az adósságalapot, amit felhalmoztak a ki nem fizetett nyerskôolaj- szállítmányok révén. A Petrom feltételrendszere között az is szerepel, hogy az adósok kötelezettséget kell vállaljanak az adósságok mielôbbi törlesztésére, a kijelölt határidôket pedig a magán feldolgozóknak feltétlenül be kell tartaniuk.

Tavaly decemberben az SNP Petrom vezetôsége úgy döntött, hogy a Romániában kitermelt kôolajmennyiséget (6 millió tonnát) kizárólag a Petrom kôolajfinomító egységeiben fogják feldolgozni, Pitesti-en és Brazi-on.

Az SNP privatizációját illetôen az iparügyi miniszter elmondta, hogy a minisztériumnak semmmi oka nincs arra, hogy felmondjon az ABM Amro Rothschild tanácsadó irodának. Az SNP alkalmazottai egyesületet hoztak létre (PAS), és a kôolajtörvény értelmében a vállalat törzstôkéjének a 10 százalékát birtokolhatják majd. A következô idôszakban növelni fogják az SNP törzstôkéjét.

Hétfôn az iparügyi minisztérium (MIR) székházában az összes romániai kôolajfeldolgozó értekezletére került sor. Dan Ioan Popescu iparügyi miniszter azt szeretné elérni, hogy a romániai kôolajfeldolgozó egységek között ismét helyreálljon az 1995–1996 között természetesnek számító kapcsolatrendszer. "Egyetlen kôolajfeldolgozó sem képes arra, hogy az összes terméket elôállítsa, amely szükséges az iparág zavartalan mûködéséhez" – fejtette ki Popescu.

A múlt héten fogadta el a képviselôház, ellenszavazat nélkül, egyetlen tartózkodás mellett, a helyi közigazgatásról szóló törvényt. A törvény, amellett, hogy biztosítja a nemzeti kisebbségek számára az anyanyelvhasználat jogát a közigazgatásban, több döntésjogot utal át a helyi tanácsok hatáskörébe.

– A helyi közigazgatási törvény bôvíti a helyhatóságok hatáskörét, ami azt jelenti, hogy csökken a központi hatalom hatásköre. Tömören összegezve: mi került át az új törvénybe, mi ennek a hatása a helyi önkormányzatok tevékenységére?

– Én nem állítanám ilyen határozottan, hogy az új közigazgatási törvény bôvíti az önkormányzatok hatáskörét, és szûkíti a központi közigazgatás hatáskörét, mivel ha ebbe az irányba szeretnénk haladni – és mi valóban ebbe az irányba szeretnénk haladni –, van egy nagyon fontos és nagyon erôs akadály: az alkotmány. Tehát magát a Romániában létezô közigazgatási rendszert és ennek a határait, illetve a hatásköreit az 1991-ben elfogadott alkotmány határozza meg, s egy-egy lényeges lépés többnyire ütközik azzal a kerettel, amit maga az alkotmány szab meg. Az új törvény mégis, természetesen, elôrelépés az elôzô törvényhez viszonyítva.

El kell mondanom, hogy a '69-es törvényt 1991 novemberében, tehát még az alkotmány megszavazása elôtt fogadták el. Így a törvény elsô változatában bizony nagyon sok olyan elôírás volt, amely nem egyezett, ha nem épp ellentmondott a késôbb elfogadott alkotmánynak.

A törvényben lényeges az, hogy elôször történik meg, hogy pontosan meghatározzák, mit is jelent a helyi autonómia elve, mit jelent a szubszidiaritás elve.

– Annál inkább, mivel az eddigi törvénykezésben léteztek ezek a fogalmak, ellenben definíciójuk, körülírásuk eléggé szabadjára volt hagyva. Magyarán: mindenki azt értett alattuk, amit akart.

– Ilyen szempontból valóban elôrelépést jelent. Ami számunkra nagyon lényeges, még akkor is, ha megmaradt a közigazgatásban az a felépítési szerkezet, amelyet francia modell szerint képzeltek el, s nem a XX. század végi francia modell, hanem egy kicsit korábbi szerint. Vagyis a prefektúra intézményének, a prefektusnak elég széles hatáskört biztosít, azzal az alkotmányos elôírással, hogy a minisztériumok kirendeltségeinek a helyi képviseleteit lényegében a prefektus vezeti. Ezek olyan korlátok, amelyeket mind az alkotmány szab meg.

Ezzel szemben az angol rendszerben bármely hatalom semmiféle nyomást nem próbált gyakorolni a közhivatalnokra. Ezért mondtam mindig, hogy a prefektus intézménye is azon múlik, hogy miképp viszonyul a kormány, a mindenkori hatalom ehhez az intézményhez. 1996-ig tanúi voltunk a túlkapásoknak, mikor a prefektusokat szinte biztatták, lépjék túl hatáskörüket. 1996-2000 között a prefektusokat valamennyire féken tartották. Mert, ha egy hatalom beleéli magát abba, hogy hatalom, akkor már olyan túlkapásokra hajlamos, amit a most megszavazott törvénybôl sikerült kiiktatnunk, s ami úgy szólt, abszolút alkotmányellenesen, hogy a prefektus bármilyen helyi tanács vagy polgármester döntését felülbírálhatja vagy megsemmisítheti, ha törvényellenesnek találja. Ez egy jogállamban a bírósági hatalom hatáskörébe tartozik. Azért is veszélyes így játszani a jogi normával, mert egy kormány elkezd valamit, jön egy hatalomváltás, és utána nagyon keményen visszaüthet. Jól példázzák ezt a sürgôsségi kormányrendeletek. Nem lehet elfogadni jogi szempontból azt, hogy egy kormány szalagmunkaszerûen árassza a sürgôsségi kormányrendeleteket, amelyek hatályba lépnek, jogi effektusokat produkálnak. A parlament meg csak kapkodja a fejét, hogy most mit csináljon: vagy felborítja az egészet, vagy csak rábólint.

– Ezeket viszont az a kormány hozta zsinórban, amelynek az RMDSZ is tagja volt. Akkoriban ön például miért nem tiltakozott?

– Ezek hibák voltak. Ha most, 2000–2004 között megint egy ilyen lavina fog következni, akkor milyen alapon lehet tiltakozni ellene? A precedenst tulajdonképpen az elôzô hatalom teremtette meg, amelynek valóban mi is a részesei voltunk.

– Térjünk vissza a helyhatósági törvényre.

– A törvény másik fontos elôírása, hogy jogi norma szerint határozza meg a kisebbségek nyelvhasználatát a közigazgatásban. Anélkül, hogy most saját magamnak ellentmondanék, azt mondom, hogy a 22-es kormányrendelet, amelyet az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minôsített, lényegében azt demonstrálta, hogy a 20 százalékot és az anyanyelv használatát ezekben a zónákban lényegében nem a többségi román lakosság ellenezte, hanem bizonyos nacionalista érdekcsoportok. Ez fontos volt ahhoz, hogy a jelenlegi formában sikerült megszavazni a törvényt. Úgy gondolom, hogy ilyen megközelítésbôl az RMDSZ-nek pozitív eredményt jelent.

– Más szóval, a PDSR-kormányzás idején két hét alatt többet elért az RMDSZ, mint a koalícióban…

– Ezt nem így fogalmaznám. Azért vezettem fel a 22- es kormányrendeletet, mivel emlékszem, hogy jó négy esztendôvel ezelôtt, mielôtt az akkori koalícióba beléptünk, sok olyan hang volt, hogy a románság körében közfelháborodást fog kiváltani, hogy a magyarok érdekvédelmi szervezete kormányzati tényezô lett. Ebbôl a közfelháborodásból nem lett semmi, sôt az eltelt négy esztendô végén a megítélés több mint pozitív volt, mert a románok az RMDSZ-t a koalíció egyik stabilizációt jelentô tényezôjeként ismerték el.

– Eltekintve a kisebbségi aspektustól. A törvény jó, most már csak tudni kell élni vele.

– Én úgy értékelem, hogy elôrelépést jelent. De, mint említettem, két tényezô is befolyásolta az elôzô változatot. Az egyik, hogy az alkotmány elôtt lett elfogadva, '91-tôl Románia azonban több, a kisebbségi jogokat szavatoló nemzetközi dokumentumot, egyezményt aláírt, lényegében a törvény jelenlegi formája ezeket az európai egyezményeket is figyelembe veszi kisebbségi vonalon is, de közigazgatási vonatkozásban is. A jogi norma tiszta, a jogi keret megvan, és csakugyan, most már csak élni kell vele.

A Kemény Zsigmond Társaság, rövidítve KZST, 1876-tól 1948-ig Marosvásárhelyen mûködô irodalmi társaság. Kezdeményezôje és alapítója Tolnai Lajos, aki Apor Károly elnöklete alatt a KZST elsô titkára is. A társaság célja az alapszabály szerint: "A széptudományok mûvelése, a régi és újabb székely-magyar nyelvészeti sajátosságok és népköltési emlékek felkutatása és összegyûjtése, Kemény Zsigmond munkáinak kiadása. "A társaság története történelmi és személyi- vezetôségi okok miatt megszakításokkal tarkított, eleinte valóban a "széptudományok", késôbb inkább maga az élô irodalom és zene megismertetése és népszerûsítése kap fôhangsúlyt tevékenységében. Mûködésében így több virágzó korszakot különíthetünk el.

Az elsô, ún. Tolnai-korszakban (1876 – 1884) rendszeresek a társaság felolvasóülései, fôleg nyelvészek, történészek elôadásai számottevôek. Ekkor jelenik meg a társaság elsô közlönye, az Erdélyi Figyelô, ugyancsak Tolnai szerkesztésében 1879 augusztusától 1880 júniusáig, melyben a szerkesztô irodalomszervezôi koncepcióit próbálja érvényesíteni. 1883-ban újraindul, most már csak Figyelô címmel. Összesen 13 száma jelenik meg, s Tolnai az ellene indított támadások miatt távozni kényszerül Marosvásárhelyrôl.

Nemcsak Tolnai távozása, hanem Apor elnök halála (1883) következtében is a KZST mûködése ezután huzamosabb ideig szünetel, egészen 1896-ig, amikor Petelei István gazdag szerkesztôi és irodalomszervezôi tapasztalatokkal hazaköltözik Marosvásárhelyre és a társaság elnökévé választják. Újra van folyóirata a társaságnak, Marosvásárhelyi Füzetek címmel. Összesen 6 füzet megjelenésérôl tudunk. Ebben az idôszakban termékenyen folyik a társaság részérôl kiírt pályázatokkal a népköltési és népmesei gyûjtômunka. Petelei egészségi állapotának romlása miatt már egy év múlva szervezôegyéniség nélkül marad a társaság, elnökök követik egymást, de új szakasz csak azután nyílik a KZST történetében, miután 1909 és 1916 között, Bernády György polgármestersége idején Marosvásárhely szellemi modernizálása folyamatában sok kiváló, nagy mûveltségû középiskolai tanár érkezik a városba. Közülük ekkor kapcsolódik be a társaság munkájába Antalffy Endre, Berde Mária, Büchler Pál, Csergô Tamás, Farczády Elek, Kabdebó Erna, László Árpád, Metz Albert, Molter Károly, Nagy Emma, Simor Jenô, Zsizsmann Rezsô. Ôk alkotják a KZST égisze alatt meginduló Zord Idô munkatársi gárdáját, mely az elsôk között kezdi meg a harcot az erdélyi irodalom centralizálásáért s egyben az elsô rangosabb megjelenési lehetôséget is biztosítja Bárd Oszkár, Balogh Endre, Gyallay Domokos, Nyírô József, Sipos Domokos, Tompa László, Áprily Lajos, Molter Károly, Berde Mária és Olosz Lajos mûveinek megjelentetésére.

Az újabb, komolyabb munkába lendülés a kisebbségi konszolidálódás következménye. Az erdélyi irodalom szinte valamennyi számottevô munkása tagja lesz vagy fellép a Kemény Zsigmond Társaság felolvasóülésein. Ez a lendület válik teljessé 1928-tól, amikor Kemény Jánost elnöknek, Sényi Lászlót fôtitkárnak választják, ôk vezetik a társaság munkáját egészen annak megszûnéséig, 1948 májusáig. Rendszeresek a felolvasóestek, melyeket a mûsorok minôsége jellemez: az elôadók között már 1928-ban Szentimrei Jenô, Gulácsy Irén, Kádár Imre, Makkai Sándor, 1929-ben Tamási Áron, Bánffy Miklós, Dsida Jenô, Bárd Oszkár, Szántó György, Tompa László, Kacsó Sándor, Markovits Rodion, Tabéry Géza szerepel, a társaság vendége Móra Ferenc, Mécs László, Erwin Wittstock, majd 1930-ban Heinrich Zillich, Móricz Zsigmond, Benedek Marcell, Otto Folberth, s a névsor évrôl évre gazdagodik. A társaság ebben az idôszakban újítja fel Kemény Zsigmond emlékezetét (1929), emel sírkövet Dicsôszentmártonban Sipos Domokosnak (1934), helyez emléktáblát a Petelei István marosvásárhelyi szülôházára (1935), készíttet ereklyeszekrényt Bolyai koponyájának (1937), próbál állandó színházat szervezni Marosvásárhelynek s juttatja elôször a nyilvánosság dobogójára az erdélyi irodalom új tehetségeit Asztalos Istvántól Salamon Ernôig, a zenészeket Zeno Vanceától Nagy Istvánig.

Ez a húszévi virágzás kétségtelenül annak köszönhetô, hogy Sényi László a társaság önkéntes "ingyenes és mindenes" fôtitkáraként állt be a mûvészet elôsegítôjének. Ô maga nem volt a szó mindennapi értelmében alkotó, mégis a két világháború közötti erdélyi magyar irodalmi élet egyik jelentôs "alkotását" hagyta ránk: a KZST levelezési naplóját, levelek, kéziratok, cikkek, mûsorok ezrekre menô gyûjteményét. S egyben írásos bizonyítékát saját két évtizedes irodalomszervezô munkájának.

A KZST kereste a találkozást a román irodalom, valamint az erdélyi szász írók képviselôivel, többjüket tagjai sorába is választotta. Állandó és rendszeres felolvasóestjein, országos körútjain, pályázataival, kiadványaival jótékonyan befolyásolta az egész országrész szellemi életét. Történetét A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság hetven esztendeje cím alatt Dávid Gyula írta meg a Marosi Ildikó rendezésében és jegyzeteivel megjelent A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság levelesládája bevezetô tanulmányaként. Ez a kötet közli a társaság 1876-os alapszabályait, tagnévsorát, havi üléseinek jegyzôkönyveit (1909–1948), felolvasóüléseinek mûsorait (1879–1948), s a társaság mûködésével kapcsolatosan 255 levelet és 58 egyéb dokumentumot hoz nyilvánosságra.

Irodalom: Hogyan született meg ötven év alatt a Kemény Zsigmond Társaság? Keleti Újság, 1929-282. * Trózner Lajos: Visszapillantás a K.ZS.T. múltjára, Marosvásárhely, 1930. * Hofbauer László: Vidéki irodalmi társaságaink története a XVIII. század végétôl a XIX. század végéig, Budapest, 1930. * Ünnepi könyv 1930. Félévszázados jubileuma emlékéül, kiadta a Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság, fôtitkára, Sényi László szerkesztésében, Kemény János utószavával. Marosvásárhely, 1930. * A marosvásárhelyi K.ZS.T. levelesládája. Levelek, iratok, adatok (1876–1948). Sajtó alá rendezte és jegyzetekkel ellátta Marosi Ildikó. Dávid Gyula bevezetô tanulmányával, 1973.

Romániai Magyar Irodalmi Lexikon, II. Kötet, G–Ke, 691–693. oldal. A szócikk szerzôje: Marosi Ildikó

A Kemény Zsigmond Társaság 1991-ben alakult újra, akkori vezetôje a néhai Oláh Tibor irodalomtörténész, kritikus volt. 1992-tôl Csíky Boldizsár zeneszerzô a társaság elnöke. Jelenlegi alelnök Albert-Lôrincz Enikô, titkár Fülöp Géza. A könyvekkel kapcsolatos teendôket Bálint Júlia vállalta magára. Csíky Boldizsár a régi-új KZST-rôl nyilatkozott lapunknak.

– Január 30-án jelenik meg egy kis könyvecske – ez tartalmazza mindazokat az eseményeket, amelyek 1876-tól, ’77-tôl, ’78-tól mostanig ebben a társaságban megtörténtek. Azért mondtam három dátumot, mert fokozatosan alakult meg, elôször volt egy eszme, aztán volt néhány arisztokrata, aztán jött Tolnai – és ’77-ben kezdett el mûködni. A könyvön két évszám áll: 1991 – 2001. Abból az alkalomból jelenik meg, hogy tíz éve kezdte el az újra feltámasztott Kemény Zsigmond Társaság a mûködését.

Tudjuk, hogy ez a Kemény Zsigmond Társaság nem az a Kemény Zsigmond Társaság, amely a húszas- harmincas években kiemelkedô szerepet játszott a romániai magyarság irodalmi életében. Több okból nem is lehet. Ezek objektív okok – és vannak esetleg szubjektív okok is, amelyek miatt lehetne, hogyha ezt nagyon jól tudnánk csinálni, és a körülmények is megengednék.

Nos, az objektív okok között idézném azt a tényt, hogy az elsô világháború után a KZST mûködése folyamán sem a monarchia, sem a román királyi rendszer nem csavarta ki a gazdasági erôt a romániai magyarság kezébôl. Ez gazdasági hátteret adott egy társaság mûködéséhez. Ha nem támogatják a szellem erôit egy kicsit hátulról a gazdasági erôk, akkor azok lassan elsatnyulnak. Itt pedig megvolt ez a gazdasági erô, mert a társadalmi berendezkedés megôrizte a magyarság számára is a gazdasági potenciált. Nyilvánvaló, hogy rengeteg erózió, és sok olyan fenyegetés és kihívás érte, amit át kellett élni és vészelni. Tehát nem ment olyan vidáman ez az egész dolog, de megvolt. Ez egy fô ok: hogy a mostani romániai magyar társadalom kezében azok a gazdasági erôk már nincsenek meg.

A másik az, hogy az elsô világháború után a romániai magyarság szellemi erôi helyben maradtak, nem mentek el. Nagyon kevés olyan eset van, amikor élen járó irodalmárok, tudósok, mûvészek elmentek, mert fenyegetve érezték magukat. Esetleg a konkrét szabadságvesztés kilátása elkergethette ôket, de az ilyen eseteket a két kezemen meg tudnám számolni. A helyzet mára gyökeresen megváltozott, a szellemi erôk nagy része emigrált. Én ezt a zenével jobban tudom példázni, van olyan területünk, hangszeres vagy zeneelméleti vagy zenetudósi, ahol nyolcvanszázalékos a vérveszteségünk. Ez a két fô ok, amelyek miatt a mai KZST nem versenyezhet azzal, ami a tekintélyét tulajdonképpen megalapozta. Van még egy fontos elem: most, az újraalakítás éveiben Marosvásárhelyen hivatásos intézmények foglalkoznak irodalmi, mûvészeti, tudományos területekkel – ami annak idején nem volt. A harmincas években például. A társaságnak óriási kínálata volt, és bárhova nyújtotta a tapogatóit, mindenütt erôs elvárásokkal találkozott. Most, amikor van egy Látó, vannak irodalmi intézmények, folyóiratok, színház, zenei intézmények, kockázatos lett volna egy irodalmi társaságot úgy föltámasztani a maga eredeti valóságában, hogy csak irodalomközpontú legyen. Mert az erre hivatott intézmények esetleg még jobban is csinálják. Ezért ennek a társaságnak a karaktere sem pontosan ugyanaz. Felvállalt tudományos, mûvészeti, történelmi és egyéb területeket is. Persze tudjuk: ezt is lehetne jobban csinálni, és végül is ez a vágyunk – hogy valamikor össze lehessen hasonlítani ezt a két társaságot. Nyilván a defenzíva érzése, az mindig bennünk van, fôleg ha Sényire gondolok, Sényi Lászlóra, aki ennek a társaságnak vitán felül a legjobb fôtitkára, vezetôje volt, és az ô mûködése hozott létre rengeteg mindent ebben a társaságban, elsôsorban azt a szellemet és azt a kulturális hátteret, ami a tekintélyét megnövelte.

Ha valaki kimondja azt, hogy Kemény Zsigmond Társaság és rágondol, hogy az irodalomcentrikus volt, akkor egy zeneszerzônek a vezetô szerepe lehet, hogy egy kis bizonytalanságérzetet vált ki . Ellenben a társaságot Oláh Tibornak a vezetésével támasztottuk fel – ennek a története is benne van a kis könyvben –, talán mint irodalmár, közelebb állt a hagyományokhoz, a társaság szellemiségéhez.

A számos sikeres rendezvény közül egyet említek csupán, az azóta elhunyt tudós, régész, László Gyula ittlétét. Amikor eljött hozzánk, arra is vállalkoztunk, hogy a Közmûvelôdési Palota nagytermében rendezzük ezt az összejövetelt – és telt ház fogadta a nagy történészt.

– Miként ünnepel tehát az új KZST?

– Ezzel a kiadvánnyal kívánjuk ünnepelni a feltámadás tizedik évfordulóját, amely megalakulásának a körülményeit taglalja. Nem mi írtuk a könyvet. Trózner Lajos bácsi, Trózner Jóska bácsinak, a zenetanárnak, mindnyájunk mesterének az édesapja a társaság titkáraként mûködött, ebben a minôségében írta meg a KZST történetét jubiláris összejövetelükig, 1928-ig. Az ezt követô idôszakot Dávid Gyula tanulmánya tartalmazza. A felújítás korszakát, azt a tíz évet, amelyrôl ez a szerény évforduló szól, Fülöp Géza, a jelenlegi titkár írta meg. Meg kell említenem, hogy egy másik nagyon illetékes személyt is felkértünk, Marosi Ildikót, A Kemény Zsigmond Társaság levelesládája címû kötet szerzôjét – nagy szolgálatot tett az utókornak is, rendkívül érdekes, nemcsak dokumentációs szempontból –, és kértünk tôle egy írást, hogy tulajdonképpen miért és hogyan készült el munkája. Emlékezése ott olvasható a könyvben. Keddi ünnepi ülésünkön nagyon sok helyi erôt vonultatunk fel, jelezve, hogy ezt a hagyományt nagyon komolyan vesszük. Egyébként az irodalmi jelenlét nagyobb százaléka a tevékenységünknek ma is, mint a többi. Éppen, mert ez kötelez bennünket. A helybeli írókat, költôket hívtuk meg, majdnem mindenki elfogadta meghívásunkat.

– Hogyan tovább, KZST?

– Ezt próbáljuk folytatni. Említettem, hogy az anyagi háttér milyen fontos. Nem csak igébôl él az ember. Kértünk innen-onnan segítséget. Meg kell mondanom, hogy például a Nyílt Társadalomért Alapítványtól komolyabb összeget kaptunk, a könyvet is ebbôl adtuk ki. Finanszírozta az elmúlt évi tevékenységünket. Szép gesztus egy olyan alapítványtól, ahol végül is senki nem beszél magyarul, és tudták, hogy ez kimondottan nemzetiségi jellegû tevékenység. Az Illyés Alapítvány is támogatott bennünket. Hogy is mondjam csak? Nem "költekezünk". De hát szerveznénk irodalmi versenyeket, adnánk még ki könyveket, kiadványokat, hívnánk olyan személyiségeket meg, akiket feltétlenül érdemes meghallgatni. De gondoljuk el: csak Budapestrôl, hogyha utat és szállodát és nagyon szerény honoráriumot fizetünk, az már egyetlen személy esetében is milliókba kerül. Tehát nem tudunk "szabadon gondolkozni" ezen a területen. De foglalkozunk vele, s végül is a három vezetôségi tag egy szélesebb konzultatív testületre támaszkodik, és nagyon sok szép ötletet kapunk tôlük. Úgyhogy ezt a profilt óhajtjuk tovább folytatni, kiemelkedô személyiségek felléptetésével és közérdekû témák figyelembe vételével. Van már némi tapasztalatunk, visszajelzések a közönség részérôl, és lehet, hogy az eddiginél jobban munkálkodunk majd.

Közel száz személy ellátását végzi Marosvásárhelyen és környékén az 1999 szeptemberétôl mûködô Caritas Otthoni Betegápolási Központ.

A nemzetközi Caritas szervezet már a rendszerváltás után létrehozta Romániában az elsô ilyen központokat, amelyek mûködését ma már egy, a bukaresti Caritas Konföderáció által összehangolt program fogja össze. A marosvásárhelyi központ adminisztratív és anyagi szempontból a gyulafehérvári egyházmegyei Caritas fennhatósága alá tartozik. Az induláshoz – a Tudor negyedbeli Barátság utca 8. szám alatti székház megvételéhez és berendezéséhez, a gépkocsik megvásárlásához – a nyugat-európai Caritas szervezetek nyújtottak segítséget, s mivel tevékenységüket részben karitatív alapon végzik, a központ fenntartása a különbözô pályázatokon és támogatóktól nyert összegek révén valósul meg.

Jelen pillanatban három egészségügyi asszisztens és egy betegápoló valamint önkéntesek végzik a közel száz személy egészségügyi vagy szociális ellátását a szórólapjukon is megfogalmazott célokkal: az öregedés méltóságáért, az önálló életvitel megôrzéséért, a kórházi kezelés rövidítéséért, a korszerû, szakszerû és emberséges ápolásért.

Minden korosztályt

Amint Clos Enikô asszisztens, a központ vezetôje hangsúlyozza, szeretnék eloszlatni azt az elképzelést, hogy csak az idôs személyek gondozását vállalják, hisz beteg gyerekek, fiatalok, középkorúak számára is a kért szolgáltatásokat tudják nyújtani. Aki hozzájuk fordul, kérhet egészségügyi ellátást, a vérnyomásméréstôl, a vércukorszint-ellenôrzésen, injekciózáson, sebellátáson át a katéterezésig, beöntésig, perfúziózásig. A központ asszisztensei az igények szerint naponta, hetenként, havonként, tehát a szükséges idôközökben szállnak ki a beteghez, ha ágyhoz kötött, nem szállítható, és analízisre van szüksége, vért vesznek és elviszik a laboratóriumba, s vállalják a betegeknek a járóbeteg-intézetekbe való elszállítását, kíséretét orvosi vizsgálatra, fizioterápiás és egyéb kezelésre. Az egészségügyi ellátást a családorvosokkal együttmûködve, a családorvos utasításai alapján végzi el a központ három asszisztensnôje, a már említett Clos Enikô mellett Samu Imola és Koszta Piroska, valamint Bencze Gizella ápolónô.

Szociális ellátás önkéntesekkel

Azok számára, akik szociális ellátást igényelnek, a testápolást (fürdetés, hajvágás, borotválás stb.), bevásárlást, a gyógyszerek kiváltását, takarítást önkéntesek bevonásával vállalják. A szociális ellátás terén több mint egy éve együtt dolgoznak az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem 12 tagú Caritas-csoportjával, akik szeretettel végzik ezt a munkát. Clos Enikô hangsúlyozta továbbá, hogy a központ nem tudja ellátni a beteg, illetve idôs, magukra maradt személyek állandó felügyeletét, de ezen a téren is közvetítenek, s a felmerülô igény alapján megkeresik azokat, akik vállalják ezt a munkát. E téren eredményesen mûködnek együtt a marosvásárhelyi Alpha Transilvana Alapítvánnyal, 18 idôs beteg személy otthoni gondozását vállalva, akik számára a Caritas szakemberei biztosítják az egészségügyi felügyeletet egy kísérleti program keretében.

Mivel eddigi tapasztalataik szerint városszerte és a környezô falvakban is sok az idôs, elhagyott személy, akik állandó felügyeletre szorulnak, s gondozásukat intézményesen ma sem vállalja senki, erre a munkára további önkéntesek jelentkezését várják. A jelentkezôknek, továbbá a betegek családtagjainak is lehetôséget biztosítanak, hogy egy alapfokú tanfolyamon megszerezzék a beteg ellátásához szükséges ismereteket, a szakszerû ápolás érdekében. Tavaly szeptembertôl kezdôdôen egy magyar és egy román csoportot képeztek ki erre a munkára.

A családorvossal együttmûködve

A központ ugyanakkor segédeszközöket is kölcsönöz a betegek számára, tolókocsit, járókát, botot, mankót, etetôasztalt, ágyat. Ez utóbbit elmondásuk szerint kevesen veszik igénybe, holott a betegápolás feltételeinek megfelelô ágyakkal rendelkeznek. Mint megtudtuk, a város egész területén, de a környezô településeken is vállalnak betegeket, így például Szentannán, Szentkirályon vagy Marosszentgyörgyön.

Bejelentkezni naponta 8-10, valamint kedden és csütörtökön du. 15-17 óra között lehet a 146-804-es telefonszámon, amikor mindig van egy szolgálatos asszisztens a központban, más órákban általában az üzenetrögzítô mûködik. A jelentkezés alapján a központ alkalmazottai kiszállnak a helyszínre, elvégzik a szükséges tájékozódást, elmondják, hogy mivel és hogyan tudnának segíteni, és minden kérésre valamilyen megoldást keresnek, elutasítani nem szoktak senkit.

Ezt követôen felveszik a kapcsolatot a családorvossal, akinek figyelembe veszik javaslatait, majd elkészül a beteg személyi lapja, amin feltüntetik a látogatások idejét és a végzett munkát, amit havonként a betegnek kell aláírnia. Hetente egyszer megbeszélést tartanak, és elkészítik a következô heti tervet. További céljuk a betegek számának növelése, hisz lehetôségük van a jelenleginél több személy ellátását is vállalni. Szeretnék továbbá a központot jobban kihasználni a járóbetegek ellátására.

Kedvezményes díjak

Beszélgetésünk során szó esett eddigi eredményeikrôl, arról, hogy az állandó gondozás során megnyílnak a betegek, s hogy a rendszeres kezeléssel hogyan változik meg az életük, s hogy számukra miért szép, miért szeretik ezt a tevékenységet, amellyel beteg emberek életén könnyítenek, oldják körülöttük a magányt, támaszt, segítséget nyújtanak az egyedüllétben.

S végzik mindezt ellenszolgáltatás nélkül a rákos, TBC-s, AIDS-es betegek esetében, s ha a családban az egy fôre esô jövedelem 400.000 lej alatt van. A 700.000 lejes jövedelemig a felét kell fizetni az amúgy is kedvezményesen megállapított díjaknak, az egy fôre esô 700.000 fölött pedig a teljes összeget. Hogy csak néhány példát említsünk, ez utóbbira a kiszállási díj ötezer lej, injekciózás esetében a teljes összeg 12.000, a kötözés teljes összege a kiszállással együtt 15.000, a kezelésre, konzultációra való szállítást, kíséretet jövet-menet 20.000 lejért vállalják.

Amint a központ dolgozói elmondták, az elmúlt évben a Relad (Horváth Gizella gyógyszerész),a Novofarm (Moldovan Maria gyógyszerész) gyógyszertárak segítették munkájukat, továbbá a Diadan Company üzlet (Luca Dorel), az ATB Master Druck valamint Roboprint nyomdák illetve Kovács Emma vendéglôtulajdonos, s az idén is szívesen vesznek minden humanitárius gesztust, amellyel cégek, magánszemélyek, közületek támogatni kívánják tevékenységüket.

Kommentár

A szerkesztôséget számosan keresik fel panaszaikkal, gondjaikkal. Akin tudunk, segítünk, vagy legalább tanáccsal látjuk el a panaszost. Ám bármennyire hízelgô is számunkra olvasóink bizalma, lehetôségeink, hatalmunk igencsak behatárolt. A sajtó, mint "negyedik hatalom", jól hangzó kijelentés, ám valóságtartalma igencsak megkérdôjelezhetô. Fôleg ha a gond orvoslása – hogy udvariasan fogalmazzunk – a nem teljesen jól mûködô jogszabályok akadályába ütközik.

Az egészségbiztosító pénztár mûködése régóta téma. A pénz, amelyet szétosztani tud, krónikusan nem elég, a Megyei Kórház költségei messze meghaladják a lehetôségeket, a gyógyszertárak idônként – egyre gyakrabban – magtagadják az ártámogatott gyógyszerek kiadását, arra hivatkozva, hogy a pénztár nem téríti idejében meg az árkülönbözetet.

Néhány nappal ezelôtt felháborodott szülô keresett meg panaszával, mert nem tudta beteg gyermeke számára kiváltani az ártámogatott gyógyszert. Miért fizessünk egészségbiztosítást – szögezte nekünk a kérdést –, ha úgysem tudjuk kiváltani a gyógyszert akkor, amikor szükséges? Hová lett az a pénz, amit befizettünk? Miféle dolog az – tette hozzá –, hogy az orvos azt mondta neki, "próbálja meg elintézni valahogy", hogy adják ki a felírt szereket?

Nehezen tudtuk jogos felháborodásában megnyugtatni, s még nehezebben elmagyarázni neki a tényállást, hogy törvény szabályozza az egészségbiztosítási pénztár által elkölthetô pénzt, amely a bevétel százalékában határozza meg, hogy mennyi mehet a családorvosoknak, mennyi a Megyei Kórháznak, mennyi a gyószerárak különbözetére stb., s mert a megyében a bevételek elmaradnak a szükséglettôl, ezért adódnak a mûködésbeli zavarok. Nehezen tudtuk mindezt elmagyarázni, mondom, talán azért, mert mi magunk sem igen hittünk magyarázatunkban.

És valóban, mi köze van a patikákba betérô mindenkori egyszerû betegnek, hogy rossz a rendszer, melyet valahol fenn, a feje fölött a nagyokosok kitaláltak? Miért kell szenvednie neki, mert a törvényalkotók nem számoltak azzal, hogy egyes nagyvállalatoktól képtelenek lesznek behajtani az egészségügyi biztosítási pénzt? Miért mindig a kisemberek isszák a levét a különbözô szintû vezetôk tehetetlenségének, hisz azok, akik "el tudják intézni", akkor is megkapják a szolgáltatást, amikor másnak nem jár. Hogy messzire ne menjünk, novemberre, amikor elvileg egyetlen gyógyszertár sem bocsátott ki gyógyszereket az ártámogatott vényekre, a hónap végén a gyógyszerészek mégis tetemes számlát nyújtottak be a pénztárhoz, ami azt bizonyítja, hogy a kiskapuk, "egyeseknek", akkor is nyitva álltak.

Maros megye egészségügyi ellátás szempontjából állítólag a legjobbak közé tartozik. Orvosi egyeteme méltán szerzett hírnevet, számos neves szakorvos dolgozik Marosvásárhelyen, ami azt eredményezi, hogy messzi földrôl a súlyosabb, különlegesebb eseteket az itteni kórházakban látják el. A dr. Raed Arafat által mûködtetett Rohammentô-szolgálat mintaképül szolgál minden hasonló intézménynek, s helikopteres mentési gyakorlata ritkaságszámba megy az országban. Minderre joggal lehetünk büszkék. Ugyanakkor – paradoxálisan, vagy mégsem? – éppen ezek a dolgok teszik, hogy nálunk sokkal nehezebb helyzetben van a pénztár, mint más megyékben, hisz a kiadások nagyságrendekkel nagyobbak, a bevétel viszont ugyanolyan szinten marad.

Miért kellene azonban a jogait érvényesíteni akaró páciensnek azt kívánnia, hogy bárcsak ne lenne nálunk az orvosi ellátás fejlettebb, mint máshol? Tényleg törvényszerû, hogy a szinte egész Erdélybôl betegeket fogadó Megyei Kórház ugyanolyan szintû juttatásban részesüljön, mint egy lényegesen kevesebb eredményt felmutató megyéé?

A helyzet javítására ritka lehetôség akkor adódott, amikor az utolsó intézkedéseinek egyikében Hajdú Gábor a Megyei Kórházat gyógyászati intézménnyé nevezte ki, amely a fenntartására fordítható alapokat is közel háromszorosára növelte volna. Valakinek azonban nem tetszett az ötlet. Így az új miniszter asszony döntése értelmében az intézmény megszûnt, még mielôtt megszületett volna. Vajon azoknak a pletykáknak van-e igazuk, amelyek egy hírneves professzor, kiváló sebész kezét látják a dologban, aki privilégiumainak megszûnését látta az új intézmény megszületésében? Vagy az a befolyásos, kulturális társaságot is irányító orvos "tett keresztbe", aki Benedek Imre kinevezett igazgatóban nem a szakembert, hanem az ôsellenség magyart látta? Esetleg a miniszter asszony a SMURD régen óhajtott ellehetetlenítésének útjába gördített akadályként értékelte az új intézményt?

Akármi is az igazság, a lényegen mit sem változtat. Az egészségügyi ellátásra Maros megyében továbbra sincs elég pénz, még a minimális szükségletek szintjén sem. Nem lehet elfogadni azonban, hogy a fejesek tehetetlensége, kapkodása, néha személyeskedésbe is torkolló vitája miatt a páciensnek kelljen szenvednie. Még akkor sem, ha az illetô páciens nem tartozik azok közé, akik képesek ilyen körülmények között is "elintézni valahogy" egészségügyi gondjaikat.

A Teleki Téka külföldi látogatói gyakran kérdezték, hogy miért nem próbáljuk e kiemelkedô kincset – a Tékát – felvétetni a világörökség védett értékei közé, hiszen érdemes lenne rá. Személyes véleményem is az, hogy városunkban ez az az intézmény, amelyik méltán oda tartozna. Errôl beszéltünk fiatal munkatársainkkal, s ilyen értelemben hangzott el a GaGa Rádióban szombaton délután az "egyetlen kulturális örökségünk" kifejezés, amelyért Spielmann Mihály elmarasztalta a riportert, Szabó Emesét. A kifejezés tôlünk ered, tehát ha hiba, akkor az a mi hibánk.

Szabó Emesének megköszönjük a lehetôséget, hogy a Teleki-Bolyai Könyvtárat népszerûsítette a sokak által hallgatott rádió adásában, felhívta a figyelmet a jövôre kétszáz éves intézményünkre. Köszönjük beleérzô, értelmes kérdéseit. Számomra öröm volt olyan mûsort hallgatni, amiben az "ominózus" kifejezésen kívül senkinek sem lehetett oka hibát találni, hiszen a sokéves tapasztalat azt mutatja, hogy az írott sajtóban és a könyvekben megjelent Téka-ismertetések hemzsegnek a lényegbeli hibáktól, említhetném a helyi polgármesteri hivatal városismertetô albumát, Vofkori László Székelyföld útikalauzát, s némely hazai újságokat is.

Remélem, hogy ez a kis incidens nem veszi el sem az Emese, sem a mûsorban szereplô három kitûnô új munkatársunk kedvét attól, hogy továbbra is ébren tartsák az érdeklôdést e kiemelkedô kulturális kincs iránt.

Bolyai János halálának évfordulóján az Erdélyi Magyar Mûszaki és Tudományos Társaság és a Bolyai Társaság megkoszorúzza a Papiu utca sarkán tavaly elhelyezett emléktáblát. Az ünnepség, amelyre minden érdeklôdôt elvárnak, szombaton 12 órától kezdôdik.

Ezzel a címmel szervezett történelmi megemlékezést tegnap délelôtt a Román Fejedelemségek egyesülésének évfordulója alkalmából a prefektúra valamint a megyei tanács. A rendezvényre a közönséget a megyei múzeum és a könyvtár által rendezett kiállítással várták.

A Kultúrpalota kistermében Toganel Ioan prefektus idézte fel az 1859-ben történtek következményét, majd Pop Valer, a megyei múzeum igazgatója tartott elôadást. Alexandru Ioan Cuza, az egyesülést megvalósító fejedelem reformjairól Traian Bosoanca tudományos kutató értekezett, kollégája Pana Virgil Cuza fejedelem és a magyar emigráció kapcsolatáról beszélt.

Kora délután Adrian Paunescu volt a Papiu kollégium irodalmi körének meghívottja, akinek Szánalmas mesterség a lélek címû könyvét a Kultúrpalota kistermében mutatták be. A nagyteremben hat órától kezdôdött az ünnepi mûsor, amelyen fellépett Adrian Paunescu, a Muresul Mûvészegyüttes s a filharmónia zenekara játszott. Ezt követôen a részvevôk a Gyôzelem téren járták el az egyesülés hóráját.

Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere közvetlenül megválasztása után határozottan ígérte, hogy rendet teremt a Rovinari negyedben. Még akkor kirendelt egy homlokrakodó gépet, amely a volt Maros-meder mentén húzódó töltést és az évek óta ide hordott törmelékkupacokat elegyengette. S aztán minden maradt változatlanul: a romák által lelakott két tömbház, az épületek közötti szemét, a tákolt disznóólak és az ottlakók rendezetlen lakásügyei.

Az említett tömbházakat is felölelô 21-es lakótársulás több mint 280 millió lejjel adós, többek között a gázszolgáltató vállalatnak. Ezért már az ôsszel beszüntették a szolgáltatást. Hogy az érintettek ne maradjanak fûtés nélkül, a negyedbôl összegyûjtöttek 13 millió lejt, amivel kifizették volna a decemberi számlát, de ebbe nem egyezett bele Tiberiu Petris, a gázszolgáltató vállalat igazgatója. Így a negyedbeliek továbbra is a régi Maros medrébôl kivágott fával és alkalmilag adódó tüzelôanyaggal fûtenek. A polgármesteri hivatal a roma szervezetekkel közösen megpróbált valamit tenni a Rovinari negyedbeliekért. Az ôsztôl megnyitottak egy rendôrôrst, ahol az érintettek rendezhetik személyazonossági igazolványaikat. Tervbe vették azt is, hogy a Locativ Rt. tavasszal hozzáfog a leromlott állapotba került, 24. és 26. szám alatt levô tömbházak felújításához. Az elgondolás az, hogy aki keresettel rendelkezik és fizetni tudja a közmûdíjakat, visszaköltözhet a kijavított lakrészekbe. Akik nem, azoknak barakk típusú épületeket húznának fel az elegyengetett területen. Egyes lakók felvetették, hogy amennyiben a polgármesteri hivatal segítene, akkor bontásból származó építôanyagból a Hidegvölgyben építenének maguknak szociális lakásokat.

– A Rovinari negyed rehabilitációjára egy hosszú távú tervet kell kidolgozzunk – nyilatkozta lapunknak Csegzi Sándor, a város szociális gondjaiért felelô alpolgármester. Több olyan gond merült itt fel, amelyet csak tanácsi határozattal lehet megoldani. Mind lakástulajdoni, mind tartózkodási és más jellegû jogi rendellenességeket kell felszámolni ahhoz, hogy megnyugtatóan rendezzük az itt élôk sorsát.

Megfontolt gondolat. Kár lenne, ha az ilyen igyekezetet megalapozatlan ígéretek és tûzoltómunka helyettesítené. Mindenki veszítene rajta. A hivatal a tekintélyét, az itt lakók pedig azzal, hogy gondjaik jottányit sem enyhülnek.

Hamis csekkel vásároltak

Elôzetes letartóztatásba helyezték azt a férfit, aki 1999. július 30-án fedezet nélküli csekkel vásárolt téglát a marosvásárhelyi Kronlogistic Rt.-tól, 265 millió lejjel károsítva meg a céget. A gazdasági rendôrség azonosította a csalót az Olt megyei Vulpeni községbôl származó 26 éves Mateita Ion személyében, aki mellesleg a sloboziai Genimpex Kft. adminisztrátora. A tettes ellen csalásért vizsgálat indult.

Ugyancsak csalásért folyik vizsgálat a 20 éves Beszterce megyei Gross-Ioan Aurelian ellen, aki a marosvásárhelyi Capa Prod Kft. adminisztrátori minôségében jó néhány besztercei, kolozsvári, tîrgovistei és marosvásárhelyi céget mintegy 400 millió lejjel károsított meg, szintén fedezet nélküli csekkel fizetve a vásárolt áruért.

Házilag készített fegyverrel vadászott

Orvvadászatra használta az általa készített 7,5 mm kaliberû légfegyvert az a szabédi férfi, akinek a lakása melletti mûhelyében a rendôrség házkutatás alkalmával több házilag készített és fegyverként használható alkatrészt talált. A 37 éves Sipos Gyula lakatosmester (aki házi gyártmányú fegyverével fôként kisállatokra és madarakra vadászott) ellen vizsgálatot indítottak.

Elfogták a tolvajokat

A mezôpaniti rendôrség fogta el azt a 24 éves marosvásárhelyi fiatalembert, akit tavaly szeptember óta köröztek lopás miatt. A nyomozás során kiderült, hogy Benô Endre György társaival, a 32 éves Bala községi Bucur Ioannal és a szintén 24 éves uzdiszentpéteri Molomfalean Melintével tavaly március és május között 4 marosvásárhelyi lakásba tört be, ahonnan 250 millió lej értékben loptak el javakat. Csupán egyetlen – Avram Iancu utcai – lakásból az ellopott javak értéke 200 millió. A trióból csak Benô Endre György került kézre, tettestársait továbbra is körözi a rendôrség. A szovátai Varga Zoltánt és a nyárádszeredai Székely Józsefet is elfogták a rendôrök. A két 22 éves visszaesô bûnözô 1998-ban, valamint 2000 szeptembere és 2001 januárja között 4 lopást követett el marosvásárhelyi gazdasági egységeknél. A kár értéke 25 millió lej. Mint kiderült, a fiatalok nemcsak Marosvásárhelyen garázdálkodtak, hanem Sóváradon, Nyárádszeredában, Cikmántorban, Mezôszengyelben, Gyulakután és Szovátán is.

Táskatolvaj Segesváron

Január 17-én este fél hat órakor Segesváron, a Cornesti utcában egy 61 éves asszonyt támadott meg egy férfi, megpróbálva kirántani kezébôl táskáját és letépni sapkáját. Az áldozat sikoltozásaira felfigyelt a közelben tartózkodó Ciungan Ioan, a segesvári gazdasági rendôrség századosa, aki 500 méteren át üldözte a tettest, amíg végül elfogta. A vizsgálat során kiderült, hogy az elkövetô egy 22 éves segesvári munkanélküli visszaesô bûnözô, aki tavaly decemberben és idén januárban ugyanilyen módon rabolt ki egy 28 és egy 65 éves hölgyet. A tettes elôzetes letartóztatásban van, ügyét vizsgálják.

Hárman kötötték el a lovat

Január 11-én éjjel egy székelymosoni gazdától ellopták 9,5 millió lejt érô lovát. A lótolvajokat közel két héttel a lopás elkövetése után azonosította a rendôrség. Ezek a 29 éves, görgényoroszfalui származású Luerean Mircea Zaharie, a 45 éves petelei Moldovan Ioan és a 26 éves marosvásárhelyi Farcas Sorin, mindhárman visszaesô bûnözôk. Petelébôl Farcas Sorin szekerén, amelyet a Moldovan Ioan lova húzott, átszekereztek Székelymosonba, ellopták a lovat, majd bekötötték a petelei Farcas Ana istállójába. A lovat itt találták meg a rendôrök, és visszajuttatták a jogos tulajdonosnak.

Ôzre vadásztak

Három orvvadászt fogtak el Mezôpanit határában a vadôrök: a 30 éves Grito Victort, a 25 éves Grito Jánost és a 22 éves Puczi Danilat, mindhárman mezôbándiak. A tettesek csapdával megfogtak majd levágtak egy 13 millió lejt érô ôzet. Az orvvadászokat átadták a mezôpaniti rendôrségnek.

Sikkasztott a könyvelô

Félmilliárd lejt sikkasztott a szászrégeni Metalurgica Rt. pénzügyi irodájának fônöke 1999 és 2000 folyamán. Cocean Elena az említett összeget az ugyancsak szászrégeni Violeta Impex Kft.-nek utalta át, amelynek adminisztrátorával, Marcus Grigoréval együtt eltulajdonították. Mindkettôjüket elôzetes letartóztatásba helyezték.

Az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság – EMT – 2001. január 20-án Kolozsvárott szervezte meg a budapesti Neumann János Számítógép-tudományi Társaság által meghirdetett Nemes Tihamér Számítástechnikai Verseny erdélyi döntôjét. A versenynek a kolozsvári Báthory István, Brassai Sámuel és Apáczai Csere János Líceumok informatikalaborjai adtak otthont. A döntôn 13 erdélyi város –

Brassó, Csíkszereda, Kézdivásárhely, Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagybánya, Nagykároly, Nagyvárad, Sepsiszentgyörgy, Szatmárnémeti, Székelykeresztúr, Székelyudvarhely és Temesvár – 16 iskolájának 48 tanulója vett részt. A diákok három kategóriában versenyeztek: az I. kategóriában az 5-8. osztályosok, a II. kategóriában a 9-10. osztályosok, míg a III. kategóriában a 11-12. osztályosok mérték össze tudásukat. A legjobb eredményeket elért diákok továbbjutottak a budapesti döntôre, melynek idôpontja 2001. március 24.

A budapesti döntôre továbbjutott diákok névsora:

I. kategória: Vandra Ákos, 8-as számú Általános Iskola, Brassó;

II. kategória: Török Edwin, Bartók Béla Líceum, Temesvár; Takács Gábor, Ady Endre Líceum, Nagyvárad; Perini Alpár, Székely Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy; Mike Bálint, Székely Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy; Bartha Zsolt, Nagy Mózes Líceum, Kézdivásárhely;

III. kategória: Patcas Csaba, Ady Endre Líceum, Nagyvárad; Bors Vencel, Ady Endre Líceum, Nagyvárad; Kásler Loránd, Ady Endre Líceum, Nagyvárad; András Csaba, Ady Endre Líceum, Nagyvárad; Hanos Puskai Péter, Bolyai Farkas Líceum, Marosvásárhely; Kacsó Béla, Tamási Áron Líceum, Székelyudvarhely.

Minden versenyzô diáknak és felkészítô tanárnak gratulálunk, munkájukhoz a jövôben is sok sikert kívánunk!

Végül, de nem utolsósorban köszönetünket fejezzük ki azon cégeknek, amelyek évek óta adományokkal járulnak hozzá a diákok jutalmazásához, valamint a verseny lebonyolításához: Gloria nyomda, Incitato nyomda, Kopiernicus Kft., Korunk Kiadó, Kriterion Kiadó, Krónika – erdélyi magyar közéleti napilap, Mikroinformatika Kft., Van Melle Fundy Kft.

A szabadok földjén (4.)

– A vízi bár attól vízi bár, hogy míg a kedves vendég a medencébe épített széken ül, a pincér a "szárazról" szolgál ki. Miközben te vígan locsizol. Ki sem kell szállnod ahhoz, hogy fogyaszthass!

Amikor Jomptyenbe megérkezett, az ember elsô kívánsága a fürdôruha és a medence. Abban bíztunk ugyanis, hogy kicsit felfrissülünk. Valójában csalódtunk, mert a víz már nagyon meleg lett. Hirtelen beesteledett. Annyira fáradtak voltunk, hogy örültünk ennek. Másnap – mivel nagyobb kirándulásnak nem mertünk még nekivágni – a környéken sétálgattunk. A programunk mindig közös volt, de mert nem volt idegenvezetônk, azt tettük, amit itthon magunknak összeállítottunk. Illetve amit az ottani utazási irodák – amelyeknél be lehet fizetni egy-két napos programokra – ajánlottak. És persze, amire futotta a pénzünkbôl. Bementünk hát Tayába. Hatalmas tengerparti központ, a mi Konstancánkhoz, Mamaiánkhoz hasonló, Pattaya és Jomptyen között, 10–12 percnyi taxiútra. Minisziámba mentünk, egy olyan parkmúzeumba, amelyben a világ százvalahány, rendkívül értékes és érdekes épülete 1:25-ös, kicsinyített másolata látható, például az Eiffel-torony, a Temze- híd, a Diadalív stb. Attrakció a javából, és jó borsos áron! Igaz, figyelmes szolgáltatásban volt részünk, ugyanis tekintettel a nagy melegre, a bejáratnál mindenkinek adtak egy-egy nagy ernyôt. Minisziám is nagyon szép, de mi csak Sziámot akartuk látni.

Onnan visszatértünk Tayába, ahol ezek a nyitott taxik valósággal lesnek rád. Rád tülkölnek, hogy élj a szolgáltatásukkal. Nem ajánlatos felszállni addig, míg meg nem egyezel a vitelárban, mert látva, hogy nem vagy odavalósi, horribilis összegeket kérnek. És ha már felszálltál, köteles vagy fizetni. Különben ez volt számunkra az egyik alap szárazföldi közlekedési eszköz. Rendkívül tiszta, kényelmes, nyitott, levegôdús, két sor paddal. Célszerû. A vezetôk nagyon udvariasak. Jártunkban-keltünkben egy utazási irodához értünk, ahol feliratkoztunk egy hajókirándulásra. Kb. 20–30 perc múlva indult is a járat egy korallszigetre. Már maga az utazás is roppant izgalmasnak bizonyult. Ugyanis a hajóhoz, mely a nyílt óceánon állt, kis lélekvesztôn lehetett csak eljutni. Ebbôl a csónakból valóságos akrobatamutatványnak számító mozdulattal lehetett csak a hajóra felmászni. 20-an, 30-an is elfértek benne. A hajón több százan. Következett hát az óceáni út. Óceánon életemben nem hajókáztam még. Mit is mondjak róla? Csodálatos! Körülöttünk minden kék. Az ég is. Fantasztikus volt. Azt hiszem, errefelé több kéket használhatott a Teremtô…

Útközben aztán megálltunk egy mozgószigeten, amely tulajdonképpen egy plató, porond, amelyet a vízi ejtôernyôzéshez alakítottak ki. Rajta bár, vendéglô. Egy általunk is ismert, szokványos ejtôernyôt rögzítenek arra a bátor vállalkozóra, akit ezen a porondon található kifutópályán motorcsónakhoz kötnek, ugyanis ez forgatja majd kétszer-háromszor ôt körbe, amire közülünk senki nem vállalkozott. Szórakoztunk rajta a magunk módján. Meg aztán költséges is volt. Az egyik motorcsónakos egyébként minden turistát bemártott az óceán vizébe. A csónak és az ejtôernyô között a távolság. Úgy 50-100 m lehetett. A mozgószigetrôl végül hajóra szálltunk, és addig hajókáztunk, míg megjelent a lélekvesztô. Errôl a bárkáról a leszállás volt épp annyira körülményes, mint annak elôtte a hajóra szállás. Rendkívül érdekes volt, mert a bárka alja üvegbôl készült. Hogy a korallképzôdményeket jobban lehessen látni. Csodálatos volt az ottani élôvilág. Ilyet csak a Discoveryn látni, az Animal Planeten. Az igazság az, hogy manapság az ember annyi információhoz juthat, hogy nem is döbbentik már meg annyira ezek a dolgok. A déja vu hatását éreztük, azzal a különbséggel, hogy nem tévéképernyôn, hanem "élô adásban" ment minden. Adott pillanatban aztán kikötöttünk egy ún. csendes-óceáni paradicsomszigeten, ami csodálatos homokot, óceánt, tengert, pálmafákat, pálmaligetet, napfényt, csendet, nyugalmat, ellazulást, kikapcsolódást jelentett. Vagyis paradicsomi állapotot. A nap hátralevô részét ezen a kiránduláson töltöttük. Különben minden kirándulás magába foglalt egy-egy étkezést is.

(Folytatjuk)

Új gyógyszergyár épül

E hónapban jelentette be a Lek, hogy a marosvásárhelyi Pharmatech részvényeinek 90%-át felvásárolja. A két cég arra számít, hogy a vásár mindkettôjüknek elônyös lesz. A Lek reméli, hogy ezáltal megerôsödik romániai piaci pozíciója.

A szlovéniai Lek jelentôs, világpiaci mércével mérve közepes méretû gyógyszer- és vegyszergyártó vállalat, amelynek 19 országban van képviselete és alkalmazottainak száma meghaladja a 3000-ret. Ezekkel az adottságokkal képes arra, hogy a világ 80 országában forgalmazza termékeit, képviseltetve magát Dél- Amerikától Ázsiáig, Ausztráliáig és Afrikáig. Természetesen jelen van az európai piacon Oroszországban, Lengyelországban, Csehországban, Magyarországon és Bulgáriában is, valamint Nyugat- Európában.

A Lek számára a romániai eladásra és piaci pozícióra vonatkozó stratégiai célja elérését jelenti a Pharmatech felvásárlása.

A Pharmatech 1994-ben létesült Marosvásárhelyen. Kezdetben gyógyszergyártással és saját termékeik forgalmazásával foglalkozott, majd 1998-ban addigi fô forgalmazójának, a kolozsvári Pharmafarmnak a fô részvényesévé vált.

A cég már harmadjára részesül kitüntetésben a Maros Megyei Mezôgazdasági, Ipari és Kereskedelmi Kamara által szervezett díjazásban, idén az elsôdleges feldolgozó közepes vállalatok között bizonyult a legjobbnak. Vezetôje, Mioara Sipos a Népújságnak nyilatkozva elmondta:

– Mint a világon mindenhol, ez esetben is a két vállalat egyesülése a termékkínálat és a piaci részesedés megnövekedését, valamint a forgalmazás erôsödését, számunkra ugyanakkor egy pozitív konjunktúra kihasználását is jelenti. Amikor eldöntöttük, hogy ebbe az irányba lépünk tovább, leszögeztük: csak stratégiai befektetôkkel tárgyalunk. Ugyanis a pénzügyi befektetôknek nehéz volna elmagyarázni, hogy a gyógyszergyártás során – különösen a gyártási engedélyek kiváltásakor – miért kell annyit befektetni és miért térül meg viszonylag késôn a pénz. Ugyanakkor kezdôkkel sem akartunk tárgyalni, nekünk hagyományokkal rendelkezô, erôs társra volt szükségünk. Ezért egy németországi közvetítôt bíztunk meg a feladattal és több aj&aac