Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegu apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetok) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Markó Béla szövetségi elnök vitaindítójával indult a szombaton, Marosvásárhelyen megtartott SZKT-tanácskozás.

Amióta világ a világ, választási ígéreteiket a politikusok akkor szokták elfelejteni végérvényesen, amikor a kampány porát vagy sarát cipôjükrôl letakarítják, kezdte politikai elemzését Markó Béla szövetségi elnök, hangsúlyozva, hogy bízik abban, hogy az RMDSZ az elmúlt évtized politikájából remélhetôleg nem sajátította el sem a szószegés, sem a gyors felejtés tudományát. A választások eredményét a romániai magyarság megnyerte, mondta, akár tetszik, akár nem a kétkedôknek, a tamáskodóknak, az ellendrukkereknek, a számolómûvészeknek, a "savanyú a szôlô" ideológiáját hirdetôknek. Az eredmény, hangsúlyozta, elsôsorban a magyar közösség felelôsségérzetét mutatja, hiszen ez a sajátos, még továbbra is fogyatkozó magyarság ismét összefogott, ismét bizalmat szavazott érdekképviseleti szervezetének. "Tiszta, világos, konkrét választási programunk volt, pontos megoldásokkal. Erre szavaztak a romániai magyarok. Az együttgondolkodásra és a közös cselekvésre való képességet mutatták fel szenátor- és képviselôjelöltjeink. Erre szavaztak a romániai magyarok. Azt mondtuk: bármilyen lesz is a választások utáni helyzet, mi megtaláljuk az eszközöket, hogy közösségünket megvédjük és állapotán jobbítsunk. Erre szavaztak a romániai magyarok" – figyelmeztetett Markó Béla, de hangsúlyozta, hogy ez a bizalom kötelez.

A közös bizalomnak ebben a kampányban azonban mégsem volt éppen mindenki munkása, mondta a továbbiakban, s hangsúlyozta, csak akkor tisztességes az egységre hivatkozni, és méltányos az egységet valóban tisztelôkkel, ha nem hagyja szó nélkül, hogy voltak, akik ezt az eredményt meg akarták torpedózni. "Hogy választásokkor megjelenik ellenünk egy magyar pártocska, és listákat indít, ezt már megszoktuk. Hogy mindig akad valaki, akit nem jelöl az RMDSZ, és akkor elindul függetlenként, ezt is megszoktuk. Hogy az RMDSZ tiszteletbeli elnöke nem szereti saját szervezetét, és ott szidja, ahol éri, ezt is megszoktuk. De hogy választási kampányban a tiszteletbeli elnök még biztatja is a választókat, ne szavazzanak az RMDSZ-re, ezt én tudathasadásos állapotnak tartom" – jelentette ki Markó Béla. Persze, folytatta, "lehet kenni-fenni a dolgot, hogy nem teljesen és nem mindenütt, és csak egyes jelöltekre vonatkozólag, meg így tovább, de ez a lényegen nem változtat. Vagy mind benne ülünk egy autóbuszban, és akkor nem akarjuk mindenáron elrontani, hogy szakadékba zuhanjon, vagy ezek szerint mégsem ülünk mind benne az autóbuszban."

A továbbiakban felhívta a figyelmet, hogy az egység, sôt a parlamenti csoport, vagy maga az RMDSZ is csupán eszköz, és fontos, hogy mire használják ezt az eszközt. A jelenlegi politikai konjunktúrában, utalt a Nagy-Románia Párt elôretörésére, a szövetségi elnök véleménye szerint mindig azt a megoldást kell választania az RMDSZ-nek, amely hozzájárul a szélsôségesek elszigeteléséhez. Ehhez, és a szülôföldön való megmaradáshoz kell jövôt teremteni, s erre jó a kormánypárttal megkötött egyezség, amennyiben tiszteletben tartják. Ezt segíti elô az RMDSZ Magyarországgal való kapcsolatrendszere és külpolitikai jelenléte.

A továbbiakban javasolta, bizottság vizsgálja át az alapszabályzatot a 2003-ban esedékes kongresszusra, gondolják újra a társszervezetekkel és az ifjúsági szervezetekkel való kapcsolatukat, s májusban tartsák meg az SZKT-tisztújítást. Végezetül ismét hangsúlyozta, hogy az RMDSZ nem lehet sem szószegô, sem feledékeny, minden pillanatban tudnia kell, miképpen éreznek, és mit akarnak azok, akik megbíztak bennük, és arról kell dönteniük nap mint nap, hogy a romániai magyar közösség akarata mi módon, milyen eszközökkel váltható valóra.

Vannak rendhagyó pillanatok, mondta Takács Csaba ügyvezetô elnök, amikor a kampánystáb tevékenységérôl kívánt beszámolni. Valóban rendhagyó pillanat volt, ugyanis a szokásos több tíz oldalas beszámoló helyett röviden elmondta, hogy a kampánystáb mindvégig arra törekedett, hogy az RMDSZ a novemberi választásokon tartsa meg a parlamenti mandátumai számát, ôrizze meg a romániai magyarság érdekképviseletét. Ez sikerült is. Az idén 27 képviselôt sikerült bejuttatni a parlament alsóházába, szemben az 1996-os 25- tel, és ma 12 szenátora van a szövetségnek, míg 1996-ban 11-en jutottak be.

A hozzászólások során mint olaj a víztôl vált szét a – hogy Katona Ádám elnevezésével éljünk – "kurucok" és a "labancok" véleménye. A "labancok" úgy vélték, hogy az RMDSZ sikeres választási évet tudhat maga mögött, elégedettek lehetnek az eredményekkel, ami ugyanakkor hatalmas munkát, a romániai magyar közösséggel szembeni kötelezettséget is jelent. Ellenben a "kurucok" ismét saját szervezetüket támadták. Például Borbély Zsolt annak a "zseniális" elképzelésének adott hangot, hogy Frunda György azért nem lépett vissza az elnökjelöltségtôl, hogy "valószínûsítse Corneliu Vadim Tudor második fordulóba jutását", s az országos vezetésnek egyetlen célja van, éspedig az, hogy "az RMDSZ-t kormányban tartsák a hatalomért magáért". Ugyancsak kritizálta az országos vezetést Szilágyi Zsolt, aki több mint tíz éve maga is parlamenti képviselô. A TDRP-RMDSZ megállapodást nehezményezte, mondván, hogy az SZKT- nak ezúttal is csak az utólagos rábólintás lehetôsége adatott meg. Borsos Géza egyenesen azt állította, hogy "Markó Béla nem tud jelentést csinálni", Katona Ádám pedig nyíltan elismerte, hogy "az Erdélyi Magyar Kezdeményezés semmilyen részt nem vett az RMDSZ politikájában, csak az SZKT-kon szerepelt". Mégis ô vádolta Markó Bélát, hogy "semmibe veszi a platformokat."

Így jellemezte Tôkés László a választási eredményeket. Véleménye szerint etnikai szavazás történt, a magyarság alternatíva híján szavazott az RMDSZ-re. Példának hozta fel Székelyudvarhelyt, ahol azok is "lelkesen" Verestóyra szavaztak, akik a helyhatósági választásokon ugyancsak "lelkesen" ellenlábasára, Szász Jenôre adták voksukat. Azt állította, azokban a megyékben csappant meg 1996 óta a leadott szavazatok száma, ahol "baj van a belsô demokráciával". Felrótta, hogy az "RMDSZ sarkalatos döntéseinek meghozatalakor nem veszik igénybe a tiszteletbeli elnök szolgálatait", személye csupán akkor kerül elôtérbe, amikor felkérik, hogy körlevélben szólítsa urnához híveit. Ezt a módszert a "kommunista idôket idézô illetéktelen beavatkozásnak" nevezte, s sajnálatának adott hangot, hogy "nem értékelik az egyházunk által felmutatott alternatívát". A zilahi Wesselényi Református Kollégium ügyére utalva kérte, "vizsgálják felül az RMDSZ-ben kibontakozóban levô egyházellenességet".

Frunda György kijelentette: az RMDSZ jól döntött, amikor a konstruktív ellenzék szerepét vállalta, hiszen már az utóbbi két hétben sikerült több olyan témában elôrelépni, amely az elôzô ciklusban elakadt. Hangsúlyozta, az RMDSZ-nek kötelessége támogatni az ország integrációját.

A tiszteletbeli elnök hozzáállásáról elmondta, hogy segítséget várt tôle, ehelyett Tôkés László nem vett részt a kampányban, hanem egyetlen dolgot tett: ítéleteket mondott. Kijelentette: Tôkés "nem tudja ellátni a tiszteletbeli elnök szerepét, szövetségi inkvizítorként dolgozik". Ma, jelentette ki Frunda, azzal a joggal élt, amely egyetlen alkotmányban sincs benne: az önlejáratás jogával.

Retorikát változtatott az RT elnöke. Toró T. Tibor az RMDSZ választási sikereirôl szólva a Temes megyei szervezetet említette, ahol tíz százalékkal többen szavaztak a szövetségre, mint négy évvel korábban. Kijelentette, a Reform Tömörülés minden támogatást megad az RMDSZ négyéves cselekvési programja elkészítéséhez.

Kelemen Atilla nem értette, miért kell magyarázni azt, hogy az RMDSZ megnyert egy választást. Azt is cáfolta, hogy a tagság nem bízna a szövetségben, mert, mint mondta, a kampány során az "RMDSZ-ben bízó, mentséget látó" emberekkel találkozott. A protokollumról kijelentette, hogy a TDRP rájött, hogy az RMDSZ a legmegbízhatóbb politikai fórum, vele lehet Európa felé menni.

Több felszólaló, például Tokay György, azt hangsúlyozta, hogy koherens cselekvésre van szükség, különben a szervezetnek ártana. Stratégiát és taktikát kell kialakítani a közösség érdekében, s ha politikai ellenfeleik elhiszik, hogy az RMDSZ a romániai magyarság legitim szervezete, akkor azt ne kérdôjelezze meg belülrôl senki, és ennek megfelelôen viselkedjenek. Kelemen Kálmán arra biztatta a testületet, ne szégyelljék, hogy gyôztek a választásokon, mert "eredmény van, nemzetközi elismertségünk is arra mutat, hogy jól politizáltunk. Így lehet jövôt teremteni." Hangsúlyozta, erre van szükség, nem cinikus tisztségviselôre, "aki saját szervezete ellen fordul".

A parttalannak tûnô vitában válaszadások is helyet kaptak, s a szamélyeskedésbe csapó vitákat Markó Béla azzal magyarázta, hogy felgyûltek a feszültségek, mert a "választások idején ôrizkedni kellett az ütközésektôl". "Hihetetlen dolog, hogy nem tudunk örülni a közös sikerünknek. Mindannyian tudjuk, hogy nagyon jó alkut kötöttünk a kormányzópárttal, mindannyian aggódunk, vajon teljesül-e, s mégis az körvonalazódik, hogy nem az egyezményrôl szavazunk, hanem egymásról". Ez talán válasz volt Tôkés László ama kijelentésére, amely szerint olyan szintre jutott a politikai asszimiláció, hogy a magyar képviselet vonata már román sínpáron fut".

Végül az SZKT ellenszavazat nélkül, kilenc tartózkodás mellett elfogadta a kormányzópárttal közös egyezményt, elfogadta a Szövetségi Operatív Tanács határozatait és Borbély László indítványait. Határozott, hogy munkacsoportot hoz létre, amely az RMDSZ négyéves cselekvési programtervezetét készíti el, hogy kéri minden RMDSZ-tisztségviselô átvilágítását, s állásfoglalást fogadott el a választások értékelésérôl.

RMDSZ-sajtótájékoztató

Az új székházban tartott sajtótájékoztatót az RMDSZ megyei vezetése. Jelen volt Kelemen Atilla megyei elnök, Virág György, a megyei tanács elnöke, Borbély László képviselô, Tatár Béla, megyei ügyvezetô elnök.

Kényszerprotokollumból reális együttmûködés

Az RMDSZ-TDRP protokollumról, illetve a megyei szervezet álláspontjáról szólva Keleme Atilla kifejtette, hogy megyei szinten az együttmûködés a helyhatósági választásokig vezethetô vissza. Akkor amolyan "kényszerprotokollumot" kötöttek a megyei tanács megalakulásakor. Elôzménye volt ennek, hogy a Dorin Floreát támogató román pártok összefogtak az RMDSZ ellen, ezért kellett kihasználniuk az adódó lehetôséget. Mára bebizonyosodott, hogy jó volt, mert miután más megyei szervezetek még mindig keresik az együttmûködési lehetôségeket, Maros megyében ez már sínen halad.

A megyei elnök szerint nem politikai, hanem etnikai paktumról van szó, mert a mindennapi élet sokkal pragmatikusabbá teszi. Európai normalitás, hogy egy megyében, ahol több kisebbség él, a helyhatóságok szintjén együttmûködjenek. Ezért hiszi, hogy az egyes román politikusok, vagy a sajtó által fújt magyarellenes riadó túlhaladott Maros megyében.

A Maros megyei RMDSZ komolyan veszi, hogy érdekvédelmi szövetség, ehhez hozzátartozik, hogy az emberek problémáit megoldják, folytatta a továbbiakban a megyei elnök, akik nem politikai manifesztumokban gondolkodnak, hanem a mindennapi "árpolitika" szerint élnek. A kampány során láthatta, hogy elsôsorban nem a kétnyelvû táblák, vagy a magyar oktatás foglalkoztatja az embereket, hanem a mindennapi lét, s ebben az irányban kívánnak tevékenykedni a parlamentben, de a helyhatóságok szintjén is. Ezért hiszik, hogy a PDSR-RMDSZ protokollum az ország, s ezen belül Maros megye lakóinak érdekeit szolgálja.

A megyei elnök szerint az RMDSZ felelôsséggel és jól meggondolt egyezséget kötött. Az egyezség konkrét eredménye az ingatlantörvény és a helyi közigazgatási törvény megszavazása. Hangsúlyozta, hogy egyesek ezt is túlpolitizálják, de a pragmatikus politikus szemszögébôl kell kezelni ezt a dolgot. Az ingatlantörvénynek vannak ugyan hiányosságai, de mintegy 80 százalékban megoldja az állampolgárok problémáit, ezért torz kép volna csupa kritikát megfogalmazni. Igaz, hogy az egyházi ingatlanok kérdését nem rendezte, de nagyon sok pozitív visszajelzést kaptak azoktól, akik '45 után elvesztették ingatlanjaikat, mondta Kelemen Atilla.

A helyhatósági törvényrôl Borbély László képviselô elmondta, hogy 1997 márciusában sürgôsségi kormányrendeletként fogadta el a Ciorbea-kormány, s a parlament csak most véglegesítette. Akkor lehetôséget biztosított egyes prefektusoknak, hogy megtámadják a helyi tanácsokat a kétnyelvû feliratok miatt. Ez történt Marosvásárhelyen, de több olyan helységben is, ahol a magyar lakosság 50% fölött képviseltette magát.

Az új parlament egy hét alatt megtette azt, amit a másik négy év alatt nem tudott megtenni. Hangsúlyozta a törvény fontosságát, amely nemcsak a kisebbségi nyelvhasználatot szentesíti, de sok olyan kitétele van, amelyek a decentralizációt, a szubszidiaritás elvét, az ökormányzatokat erôsítik. Ezek eurokonform elôírások, mondta, s a PDSR nem tett mást, mint hogy beismerte, hogy az RMDSZ tíz éve hangoztatott elvárásai jogosak a helyi autonómiát, a decentralizációt érintô kérdésekben.

Az új helyhatósági törvény lényege az autonómia

– fejtegette Virág György, hangsúlyozva, hogy nem kell ettôl megijedni senkinek, nem Románia ellen irányul, hanem azt jelenti, hogy a hatásköröket közelebb kell hozni azokhoz, akikrôl szólnak. Az autonómia azt jelenti, hogy amennyiben egy közösség képes a saját ügyeit intézni, nem szükséges, hogy valaki távolról beleszóljon, és nem is igényli ezt a beleszólást. A fogalomban benne van, hogy a helyhatóság nem maradhat tétlen, kinyújtott kézzel várva, hogy a központi költségvetésbôl valamit leosszanak neki, hanem neki kell új forrásokat keresnie, hogy gyarapíthassák a helyi közösségeket. Az, hogy bizonyos hatáskörök (útlevél, lakossági nyilvántartás, tûzoltóság, tanügy) a helyhatóságok hatáskörébe kerülnek, fontos, mert ezek a kérdések könnyebben kezelhetôk helyi szinten. Ezért is készített a megyei tanács tevékenységi programot 2001-re, amelyet a február 1-jei tanácsülés elé terjesztenek. Ebben reális megoldásokat keresnek a kormányprogrammal összhangban, ami azonban nem jelenti azt, hogy az RMDSZ lemondana valamirôl is, ami nincs benne a kormányprogramban – hangsúlyozta Virág György.

A kérdések során felvetôdött az a Kincses Elôd-féle nyilatkozat, miszerint az RMDSZ immár a TDRP magyar szárnyává vált. Kelemen Atilla azt válaszolta, hogy elege van már abból, hogy az említett magánszemély nyilatkozataira reagáljon. Ô a Kincses-fejezetet lezárta, dolgozni akar, nem szövegelni.

A kérdésre, hogy az RMDSZ milyen pontokban szeretné megváltoztatni az alkotmányt, Borbély László válaszolt. Elmondta, az RMDSZ "unalmas" szervezet, mert 1990 óta ugyanazt mondja, s a mai román társadalom is rájött, hogy szükség van az alkotmány módosítására. Az RMDSZ mindenekelôtt a nemzetállam elnevezést kívánja törölni, ugyanis, ha Románia valóban Európa felé akar haladni, akkor le kell mondania szuverenitása egy részérôl. Emellett fontos a magántulajdon garantálása, az egykamarás parlament létrehozása, a vegyes választási rendszer bevezetése.

Az úgynevezett "román pszichózist" elkerülendô magyarázta el Virág György, mit jelent az anyanyelvhasználat a tanácsokban. Szerinte nem reális a vád, hogy immár mindenkinek kötelezô magyarul beszélni. Ha a hatóság tud magyarul, az jó, de senki nem kötelez senkit, hogy két nyelven beszéljen, két archívumot készítsen egy "hivatalos" és egy "kvázi hivatalos" nyelven. A tanácsüléseket lehet a kisebbségek nyelvén tartani, de a jegyzôkönyvek románul készülnek, a polgármesternek pedig kötelessége a fordítást biztosítani, mondta végezetül.

(MTI) Nem közeledett a parlamenti pártok álláspontja a szomszédos országokban élô magyarokról szóló, úgynevezett státustörvény tervezetének egyeztetésekor, amelyre hétfôn, Mádl Ferenc magyar köztársasági elnöknél került sor.

A Fidesz támogatja a törvényjavaslat parlamenti elfogadását.

Kövér László pártelnök azt tartja a legnagyobb eredménynek, hogy ilyen jogszabály megalkotására egyáltalán sor kerül. A vezetô kormánypárt elnöke közölte: nem lepôdött meg azon, hogy a – megfogalmazása szerint – két baloldali párt közül az SZDSZ elutasítja a státustörvény tervezetét.

Bár a szocialisták a törvényjavaslat végsô szövegétôl teszik függôvé támogatásukat, Kövér László úgy gondolja: tíz százaléknál is kisebb az esélye annak, hogy az MSZP megszavazza az elôterjesztést.

Kovács László szocialista pártelnök elmondta: az MSZP szerint szükség van a határon túli magyarok támogatásának szabályozására, de a kedvezményezettek körének és mértékének meghatározásakor tekintettel kell lenni a hazai lakosság érdekeire és teherbíró képességére.

Szent-Iványi István, a szabad demokraták frakcióvezetôje kijelentette: az SZDSZ elutasítja a törvénytervezetet.

Torgyán József pártja nevében támogatásáról biztosította a státustörvény megszületését. Hozzátette azonban: a kisgazdapárt alapvetôen a Magyarok Világszövetségének álláspontjával ért egyet ebben a kérdésben.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) 28 pontban foglalta össze észrevételeit azon a megbeszélésen, amelyen a határon túli magyar szervezetek képviselôi vitatták meg a szomszédos országokban élô magyarokról szóló törvény (a státustörvény) tervezetét a magyar kormány illetékeseivel – közölték az RMDSZ vezetôi a Romániai Magyar Szó címû lapnak adott nyilatkozatukban.

A lap hétfôi számában megjelent nyilatkozatban Markó Béla, az RMDSZ elnöke elmondta: a szövetség módosító javaslatainak továbbra is az a célja, hogy a törvénytervezet minél pontosabb legyen, minél pontosabban fogalmazzon. Ugyanakkor, ahol lehetséges – bár kerettörvény jellegû –, minél konkrétabb is legyen.

Az RMDSZ elnöke nagyon lényegesen nevezte: minél pontosabbak legyenek azok a kritériumok, amelyek alapján meghatározzák, hogy kik kerüljenek a státustörvény hatálya alá.

Az elsô lépés a magyar igazolvány igényléséhez mindenképpen egy nyilatkozat lenne arról, hogy a kérelmezô magyarnak vallja magát. Ebbe a körbe belekerülnének családtagok is. Ugyancsak igényelhetne ilyen igazolványt az, aki magát magyarnak valló személy családtagja: házastársa, gyereke.

– Hangsúlyozom, elsôsorban nyilatkozatról van szó, mert a hovatartozás szabad bevallás kérdése. Mi magunk döntjük el, hogy melyik nemzethez kívánunk tartozni. De ennek azért vannak kritériumai. Például bizonyítani kellene valamilyen módon egy minimális nyelvtudást, vagy azt, hogy valaki magyar iskolába járt, vagy magyar egyházhoz tartozik. Ezek alternatív kritériumok lennének, s alkalmazásukról valószínûleg még lesz vita. Azért is igyekszünk pontosan fogalmazni, mert nem arról van szó, hogy egy törvény segítségével, vagy egy ajánló szervezet segítségével valaki megpróbálja megállapítani: ki a magyar – mondta.

Markó szerint nem kellene szigorú kritériumrendszert felállítani, mert ennek a törvénynek befogadó jellegûnek kellene lennie, hiszen a múlt században elég sokan tettek azért – maga a történelem is –, hogy sokakat eltávolítsanak a magyar nemzettôl.

– Most hasznos lenne egy ellenkezô irányú folyamat. Ilyen szempontból befogadó jellegû törvény lenne alkalmas. Kellenek bizonyos minimális kritériumok, de a törvénynek a maga egészében nem szabad kitaszító hatásúnak lennie – hangsúlyozta.

Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezetô elnöke a maga részérôl egyebek között kitért arra: javasolták, hogy azok a cikkelyek, amelyek a Magyarországon való tanulásnak a mértékét, számarányát, szakmai területeit szabályozzák, ne kizárólagosan csak a mindenkori magyar oktatási miniszter hatáskörébe tartozzanak, hanem ezek is képezhessék konzultáció tárgyát.

– Ha ez nem így történik, akkor nem felel meg a jogszabály szellemének, mely az otthonmaradásnak, nem pedig a kivándorlásnak, illetve az agyelszívásnak az eszközeként akarja ezt a kérdést kezelni. Nagyon fontos, hogy a törvény ne váljon olyan lehetôséggé, amely kedvezményes keretek között biztosít képzést Magyarországon, és befejezésével nem a hazatérést, hanem a végleges letelepedést segíti elô – mondta.

Aktuális

Vidulj, gyászos elme, folyton újul a világ. Néha meg is újul, de azt csak utólag venni észre. Mint szeretteink hiányát, ha már nincsenek. Az országban dúl a nyomor, rákként terjed a korrupció, valami pokoli mulatság zajlik, egyetlen hatalmas karnevál, melyen a szerepek alakítják a szereplôket, nevetve lop a tolvaj, és ki nem az, mert azt hiszi, csak játék, holott minden méter távíródrótra szüksége van, pálinkát és talán kenyeret is adnak az áráért. Fôvezetékbôl kell csórni üzemanyagot, hiszen a nemzet zömének nincs kocsija; hogyan állhatna hát a kúthoz tankolni?

Magyar kultúra napja, Kölcsey napja. Himnusz. Hozz reá víg esztendôt. Zámbó Jimmy napja. A magyar rockkirály napja. Ha Elvis a világé, Jimmy a magyaroké. Oké?

Kölcsey napja, 1823. A nemzet színészének napja, 2001. Sinkovits-nap. Az év minden napja Kölcsey-nap. És Sinkovits-nap, ha tudod, ki vagy, öcsém; azt is, honnan jöttél, s azt is, hová mégy. Ekkor ráadásul Illyés Gyula-nap is.

Kettôs honfoglalás, elmosolyodom. Neked két hazát is adott végzeted, nekünk ez az egy volt, s az is elveszett, hallom a költô sóhajtását, gólya kelepel. Nekünk, erdélyi, romániai magyaroknak póthonfoglalást rendelt végzetünk, második kettôs honfoglalást, 1989 végén. Kiböjtöltük a szabadságot, sokan szenvedtek, néhányan cselekvôen küzdöttek is érte. A jutalom egyben feladat is: visszakaptuk szülôföldünket – be kell laknunk, és ez felér egy honfoglalással. Visszakaptuk anyaországunkat; csókja érdes, és csak arcunk egyik felét éri, mégis: ô a szülénk.

Hát derüljön zordon homlokunk, húzzuk a nótát – de azért persze gondoljunk a gonddal.

Halljuk a farkast, rappet dalol, éppen szôrét váltja, de vigyázzunk: szokása megmarad. Szintezôdés és tömbösödés zajlik minden területen és rétegben: harc a hatalomért. Nem termelünk, tájainkat mégis ellepi a szemét. Agyonajnározott, szorgos népünk szót fogad a tétlenségnek: nem vesz olyat a kezébe, aminek nyele van; azzal dolgozni kell.

Kergemarha konzervekkel harangoz a média. Öl a cián, az ammóniák, okos halászok magyarázzák: nincs fogás, mert éppen most vált fogat a csuka.

Döglött halak serege özönöl, mennyi az éhes ember. Jön egy magyar Sydneybôl, azt regéli, találmánya, mellyel biztosan el lehet hárítani a víz szennyezôdését, belefér egy aktatáskába. Nem állnak szóba vele, mert aki ilyesmit tud, s mégsem akar milliomos lenni, az hülye.

Ilyenekbôl pártelnök is sok. Tôlük származik a csatabárd meghatározása: az a tárgy, amelyrôl senki sem felejti el, hova ásta.

Az ország, ez itt, amelynek kis részét be kellene laknunk nekünk is, egyetlen hatalmas derítôtó. Derüljünk hát.

A sors ujja megint ránk mutatott. Mit számít, hogy éppen a középsô ujja az.

Éljen a karnevál.

Ma közgyûlés a Manpelnél

Tegnap a Manpel alkalmazottai a déli óráktól vehették fel a januári fizetési elôlegeiket, amelyet Székely Sándor a Predeal vendéglô egyik termében fizetett ki mindazoknak, akik igényelték. A megjelenô alkalmazottaknak csak egy saját felelôsségre írt nyilatkozatot kellett benyújtaniuk arról, hogy januárban hány napot dolgoztak és minden ledolgozott napért, beosztástól függetlenül, 100.000 lejt kaptak.

A kifizetések rendbontás nélküli lezajlására a vendéglô bejáratától nem messze csendôrök vigyáztak. Ugyanis híre kelt, hogy a cég több alkalmazottja meg kívánja hiúsítani a vendéglôi fizetésosztást. Ugyanakkor a fizetések kiosztásával megbízott volt bôrgyári alkalmazottak arról panaszkodtak, hogy egy kisautóból figyelik és felírják azok nevét, akik igénylik az elôleget. Ezzel is magyarázták, hogy nagyon kevesen jelentek meg, mondván: attól félnek az alkalmazottak, hogy ha eljönnek a pénzükért, másnap felbontják a munkaszerzôdésüket.

Ágoston Margit a Népújságnak nyilatkozva elmondta: senkit nem fognak azért kidobni, mert rászorult a pénzre.

– A megtorlás nem a mi módszerünk. Az más kérdés, hogy minket is, mint minden jóérzésû embert, felháborít, hogy valaki nagylelkûsködik abból a pénzbôl, amelyért mi dolgoztunk meg.

A megfigyelôket illetôen Ágoston Margit leszögezte, hogy senkinek se mondta azt sem, hogy menjen, de azt sem, hogy ne menjen. A személygépkocsiban ülôket vélhetôen csak a kíváncsiság vezérelte. A munkások egy része azt mondta: "Sem edényt nem mostunk, se nem takarítottunk a vendéglôben, hogy onnan pénzt kapjunk."

Lapzártánk elôtt nem sokkal Székely Sándor is nyilatkozott lapunknak:

– Sajnos kevesen jöttek el. Információim szerint Ágoston Margit délelôtt félrevezette az embereket, mondván, hogy a bank igazgatója nem adott pénzt és nem lesz kifizetés a Predealban. Másfelôl úgy értesültem, hogy megfélemlítették az alkalmazottakat, és azok ezért nem mertek eljönni. Különben nem volna értelme annak, hogy megfigyelôk lessék, ki jön be az épületbe és ki nem.

Székely Sándor egyébként beszélgetésünk idôpontjában még nem egyeztetett ügyvédjével, ezért nem tudta megmondani, hogy megjelenik-e a mára meghirdetett közgyûlésen.

• Csak a szó tûnt el vagy az elképzelés is más?

• Egységes marad az érettségi

• Nagyobb esély a nyolcadik osztály végzôseinek

• Az egyetemek döntik el a felvételi módját

• Bôvülnek-e az anyanyelvû felsôoktatás keretei?

A kormánypárt programjának az oktatásügyôl szóló fejezetében a reform szót hiába keressük. Nyilatkozataiban a szaktárca vezetôje a tanügyi törvényben leszögezett és gyakorlatba ültetett változások közül bizonyos területeken a korábbi állapotok visszaállítását ígéri. Mire számíthatunk, hogy ítéli meg a helyzetet Asztalos Ferenc RMDSZ-képviselô, aki továbbra is a képviselôház tanügyi bizottságának alelnöki tisztségét tölti be?

Amint válaszából kiderült, a reform folytatásával kapcsolatos kérdést ô maga is feltette a miniszter asszonynak, akivel korábban a tanügyi bizottságban együtt dolgozott. Kérdésére azt a választ kapta, hogy magát a szót azért hagyták ki, mert az Andrei Marga vezette minisztérium lejáratta azt, a tanügy átalakítása azonban folytatódni fog.

– Nemrégiben konkrét változásokról is értesültünk. Melyek ezek?

– Elôször is elmondanám, hogy a képviselôház tanügyi bizottsága, bár nagymértékben módosította, de végül is elfogadta, és plénumbeli vitára ajánlotta azt a sürgôsségi kormányrendeletet, amelynek eredetileg az volt a szándéka, hogy a tanügyi törvény öt paragrafusát átalakítja. A bizottság úgy vélte, hogy az öt cikkelymódosításból négyet nem tud elfogadni, például azt, hogy az érettségi rendszer a szakközépiskolákra vonatkozó B-típusú érettségivel bôvüljön.

– Milyen meggondolásból, hisz tanügyi körökben már régen úgy vélekednek, hogy a különbözô középiskolákban tett érettségit nem lehet egyenértékûnek tekinteni.

– A bizottság szerint ez a típusú érettségi a többinél jóval könnyebb, és emiatt bevezetésének a továbbiakban komoly következményei lehettek volna, mivel egyfajta kiskaput biztosított volna az egyetemi tanulmányok folytatása terén.

A szakbizottság módosította azt a paragrafust, aminek értelmében a képességvizsgával rendelkezô diákoknak joguk volt líceumba és szakiskolába iratkozni, aki pedig nem tette le a kisérettségit, az csak inasiskolába mehetett. Ezt úgy módosítottuk, hogy az általános iskolát végzettek kisérettségivel vagy anélkül, nemcsak inasiskolában, hanem szakiskolában is folytathatják tanulmányaikat. Rendkívüli ülésszakán a plénum megszavazta az oktatásügyi törvény 22. paragrafusát módosító kormányrendeletet, olyanformán, hogy egy iskolai tanévben két képességvizsga- szessziót szerveznek, és minden diáknak lehetôsége van kétszer ingyenesen jelentkezni erre a vizsgára. Nem kötelezô viszont, hogy másodszor a pótszesszióra jelentkezzék, az ingyenes vizsgát a következô évre is elodázhatja, s az illetéket a harmadik próbálkozástól kezdôdôen kell kifizetnie. A továbbiakban – véleményem szerint – félórás procedúra, hogy a szenátus is mindezt elfogadja. Ezek a változások pedig már az ez évi vizsgán is mûködni fognak.

– A miniszter asszony nyilatkozatában elhangzott, hogy szintén az idéntôl, változik az egyetemi felvételik módja...

– Itt pontosítanunk kell: a minisztérium az egyetemek irányában csak javasolhatja, hogy a jelenlegi vizsgarendszerrôl egy általa jónak tartott rendszerre próbálják módosítani a felvételik lebonyolításának módját. Kötelezni tehát nem tudja a felsôoktatási intézményeket, mivel a tanügyi törvény megfogalmazza ezek autonómiáját, s így a felvételi vizsgákról az egyetemi szenátusok döntenek. Következésképpen a miniszter asszony ezen a kérdésen nem tud változtatni. Fontos tehát, hogy a végzôs diákok az általuk választott felsôfokú tanintézményekrôl minél több információt szerezzenek be, majd oda jelentkezzenek, ahol számukra a legelônyösebb feltételeket kínálják.

– Visszatérve a képviselôház oktatási bizottságára, jelenleg milyen az összetétele?

– A bizottság 27 tagjából 11 a TDRP soraiból való, nyolcan a Nagy-Románia Párt tagjai, ketten a liberális, ketten a Demokrata Pártot, ketten az RMDSZ-t és ketten a többi kisebbséget képviselik. Továbbra is a nagy-romániás Anghel Stanciu az elnök, az egyik alelnök jómagam vagyok, a másik pedig demokrata párti, a titkárok a TDRP-t illetve a Nagy-Románia Pártot képviselik. Akárcsak az elôzô négyéves ciklusban, a bizottság bürójában, ahol a fontos döntések megszületnek, egyértelmû kisebbségben kell megélnem az ottlétemet.

– És milyennek tûnik a hangulat?

– Erre nagyon objektív következtetéseket nem tudnék levonni, mert nem kerültünk még olyan helyzetbe, ami "kiugratná a nyulat bokorból". Annyi biztos, hogy a bizottságban a Nagy-Románia színeiben van egypár olyan ember, aki eddigi nyilatkozataival bizonyította, hogy tôlük sok jót nem várhatunk.

– Számíthatunk-e esetleg arra, hogy ez a bizottság a kisebbségi oktatást illetôen törvénymódosítást tervez?

– Egyfajta aggodalom volt bennem, megnyugtattak viszont a rendkívüli ülésszakon történtek: a TDRP-vel kötött protokollum azon részét, amit a szavazataink ellenében felvállaltak, katonás fegyelemmel, mindenféle vacillálás nélkül betartották.

– Mit tartalmaz a protokollum a kisebbségi oktatást illetôen?

– Elôször is azt, hogy tovább kell szélesíteni a magyar nyelvû oktatás intézményes keretét. Ezt figyelembe véve szóba sem jöhet, hogy a Nagy-Románia Párt részérôl jövô olyan kezdeményezéseket, amelyek a visszalépést jelentenék, a TDRP felvállalná, ha abból indulunk ki, hogy eddig a protokollum minden egyes pontját szóról szóra betartották.

– Ezek szerint mi várható egyetem-ügyben?

– Véleményem szerint a mostani négyéves mandátum nem az a négy év, amikor nekünk sikerül majd az önálló állami magyar egyetemet megvalósítanunk. Az intézményes keret bôvítése pedig annyit jelent, hogy a Babes-Bolyain a magyar oktatási vonal döntéshozatali autonómiáját kell megerôsíteni.

– És Vásárhelyen?

– Meg kell tenni azokat a lépéseket, aminek eredményeként a Babes-Bolyai mintájára az orvosi egyetemen is intézményesüljön a magyar oktatás, s az egyetemi kar mondja ki, hogy az intézmény kétnyelvû. El kell érnünk, hogy a kolozsvári Gh. Dima egyetemen is kezdôdjön el a kétnyelvû oktatás, és hasonlóképpen a vásárhelyi Petru Maior Egyetemen is.

– Sokan elégedetlenek azzal, hogy az oktatásügy átalakítása nem járt a tananyag szellôsítésével, az óraszám csökkenésével. Ilyen szempontból a TDRP-s kormány idején várható-e változás, hisz az alternatív tankönyvek jó része is túlzsúfoltra sikerült. S ha már a miniszter asszony szerint korlátozzák a számukat, van-e esély arra, hogy a tartalmuk is csökkenjen?

– Az elmúlt parlamenti ciklusban legalább három bizottsági ülést szenteltünk annak, hogy a minisztérium képviselôivel megtárgyaljuk, az alternatív tankönyvekkel, az új programok kidolgozásával a diákok "ne essenek cseberbôl vederbe", hogy valóban szellôs, érdeklôdést keltô, a tudás iránti fogékonyságra nevelô könyvek legyenek. Sajnos az új alternatív tankönyvek is akadémikus, nehéz stílusú információhalmaz-gyûjtemények. De személy szerint nekem szilárd elhatározásom, hogy február folyamán a bizottság elé hívjuk a miniszter asszonyt, olymódon, hogy hozza magával azokat a szakembereket is, akik állandó kapcsolatban vannak azokkal az intézményekkel – mint például a Könyvtanács –, s próbáljuk újra átbeszélgetni ezeket a kérdéseket, hátha megtaláljuk a módját, hogy a tanterveket hogyan lehetne szellôsebbé és gyerekközpontúvá tenni.

Visszautalva a miniszter asszony kijelentéseire a tanévszerkezetet, az osztályozás módját illetôen, a törvény szerint tanév közben nem lehet ilyen változtatásokat eszközölni. Mindez törvénymódosítással jár. Hogy a jövôben mi lesz, hogy minderrôl hogyan vélekednek a bizottságban levô kollégáim, az álláspontjukat még nem ismerem. Ha a TDRP-hez tartozó képviselôk véleménye azonos a múlt ciklusbeli társaikéval, akkor a három évharmadra való visszatérést például biztosan megszavazzák.

Két hét haladék a mozivállalatnak

További két hét haladékot adott a bírósági végrehajtó a kereskedelmi kamara képviselôivel történt egyeztetés után, ám jegyzôkönyvbe vették, hogy a mozivállalat kötelezi magát: február ötödikéig elhagyja az épületben általa használt összes helyiséget. Mint ismeretes, a megyei Mezôgazdasági, Ipari és Kereskedelmi Kamara a közelmúltban bírósági úton visszaperelte a volt Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Városháza utcai székhelyét, amelyben jelenleg fôbérlôként a mozivállalat mûködik. Moldovan Ioan, a mozivállalat marosvásárhelyi fiókegységének igazgatója azért kért haladékot, mert ebben az idôszakban kell összeállítsa az év végi jelentéseket. Ugyanakkor az épület pincerészében nagy értékû filmarchívum is van, amit lehetetlen egyik napról a másikra megfelelô helyiségbe átszállítani. Az igazgató szóban kötelezte magát, hogy a következô határidôig a kamara által megbízott személyek, akik az új székhely helyreállítási munkálatait tervezik majd meg, szabadon végezhetik munkájukat. Ezzel egyidejûleg még a héten köteles a kamara rendelkezésére bocsátani az albérlôk névsorát, hogy ez utóbbi egyenként tárgyaljon azokkal a bérleti szerzôdés meghatározott idôre való meghosszabbításáról.

Ami a szóban forgó albérlôket illeti, közülük egyet sem értesített senki hivatalosan arról, hogy az épület tulajdonosa megváltozott, sokan csak lapunkat olvasva értesültek errôl. Történik mindez annak ellenére, hogy a múlt heti jegyzôkönyv felvételekor, amikor a bírósági végrehajtó elôször jelent meg a Városháza utca 1. szám alatti épületben, Moldovan Ioan megígérte: egy hét alatt összeállítja a névsort és felkészül a kiköltözésre. Az akkor ígértekbôl semmit sem teljesített, így érthetô az új tulajdonosok gyanakvó magatartása. Hogy ezúttal betartja-e szavát az igazgató vagy sem, az kérdéses, mindenesetre most már nem csak szóban tett ígéretet, hanem aláírta a jegyzôkönyvet, amelyet a bírósági végrehajtó és a rendôrség képviselôje mellett a kamara megbízottai és a prefektúra jogi osztályának vezetôje is ellenjegyzett.

A polgármesteri hivatal ígéretet tett, hogy az albérlôk – amelyek közt van a Vatra és a Látó szépirodalmi folyóiratok szerkesztôsége, valamint a Rompres és a Marosvásárhelyi Írók Szövetsége is – sorsáról gondoskodik, és mihelyt a Városháza utcai épületbôl egy albérlôt kilakoltat a kamara, azonnal az Ifjúság utcai székházban fog helyet biztosítani számára.

Polgárôrök tüntetése

Mintegy 100 polgárôr vonult ki tegnap a marosvásárhelyi Calarasilor utcában levô székház elé, a 2001-re szóló kollektív munkaszerzôdés aláírását, nagyobb fizetéseket és élelmiszerjegyeket követelve.

A marosvásárhelyi Polgárôri Testület 3. számú osztagának polgárôrei két órán át tiltakoztak a megyei tanács és a testület vezetôinek passzív magatartása ellen, hiszen, mint a helyszínre érkezô újságíróknak elmondták, már tavaly novemberben beadvánnyal fordultak az illetékesekhez, megoldást sürgetve gondjaikra, ám azóta sem változott semmi.

– A tavalyi kollektív munkaszerzôdés lejárta után alá kellett volna írni az új szerzôdést, de a vezetôség közölte a polgárôrökkel, hogy a legmagasabb nettó fizetés kb. 1.200.000 lej körül lesz – mondta el Pacurar Cristian. – Ehhez hozzáadódnak a különféle pótlékok. Mint kiszámítottam, a fizetésem így sem fogja meghaladni az 1.400.000 lejt. Ígéretet is kaptunk 8 élelmiszerjegyre, ami nem biztos, hogy meglesz. Amikor képviselônk nem akarta aláírni az új kollektív szerzôdést, megpróbálták aláíratni az egyéni munkaszerzôdéseket. Kérdezem: hogyan lehet egymillió lejbôl kijönni, mikor ez csak a közköltségre elég? És mi lesz a megrendelôk által fizetett 3,5 millió lej és a polgárôr által kézbe kapott 1,2 millió lej közötti különbözettel? A kollektív munkaszerzôdést mindössze az 1. számú osztag polgárôreinek eddigi megbízottja írta alá, akit emiatt a polgárôrök a továbbiakban nem ismernek el képviselôjüknek. – Múlt héten ismét beadvánnyal fordultunk a megyei tanácshoz és a vezetôséghez, ma szintén. Ha nem tárgyalnak velünk, és a helyzet nem oldódik meg, hétfôn reggel ismét kivonulunk.

Pacurar Cristian polgárôr szavait megerôsítette Muresan Gheorghe, a hármas osztag polgárôreinek képviselôje. Próbáltak tárgyalni a Polgárôri Testület vezetôjével, Stan Ioan tartalékos ezredessel, aki azonban nem mutatott megértést a követelések teljesítésére – derült ki Sztréda Sándor polgárôr elmondásából.

A polgárôrök bizonytalanok és borúlátók voltak, többen is sejtetni engedték, hogy tiltakozásuk megtorló intézkedéseket vonhat maga után.

Biztosítottak arról, hogy tiltakozási akcióik nem veszélyeztetik szerzôdésbeli kötelezettségeiket.

Kérdésünkre Stan Ioan tartalékos ezredes indokolatlannak nevezte a polgárôrök követeléseit, és figyelmeztetôleg hozzátette: az intézmény önellátó, ahhoz, hogy többet fizessenek a polgárôröknek, újra kellene tárgyalni a megrendelôkkel megkötött szerzôdéseket. A tegnapi akció nyomán könnyen megtörténhet, hogy egyes megrendelôk lemondanak a polgárôrök szolgáltatásairól. Ez pedig elbocsátásokhoz vezetne. A január eleji helyzetrôl elmondta, hogy egy személy után átlag 3,1 millió lejt fizetnek a megrendelô intézmények, ebbôl lejön a 42%-os adó, a többi pénz a fizetésalapba kerül, ami a költségvetés 90%-át teszi ki. A fennmaradó 10%- ból különbözô kiadásokat fedeznek, legtöbbe a megye 550 polgárôrének szükséges egyenruhák kerülnek. Az idei kollektív munkaszerzôdéssel kapcsolatban elismerte, hogy valóban 1,2 millió lej körül lesz a nettó bér, de a pótlékok, valamint az élelmiszerjegyek felduzzasztják 1.800.000 lejre. Júliustól pedig 21 élelmiszerjegyet kapnának a polgárôrök. Ô személy szerint 3 millió lejt is adna nekik, de nincs honnan. Ma Segesvárra utazik a 2000. évi tevékenység kiértékelésére, ezzel az alkalommal pedig az ottani polgárôrök aláírják az egyéni munkaszerzôdéseket – összegezte Stan Ioan.

A polgármester kész az együttmûködésre

Viharosnak ígérkezett, de végül is normális mederben zajlott az a megbeszélés, amelyet dr. Dorin Florea polgármester és az osztrák állatvédôk – a Bund der Tierversuchsgegner Bécsbôl és a Verein gegen Tierfabriken Laabenbôl – valamint a helyi Assisi Állatvédô Egyesület képviselôi folytattak ez utóbbiak kérésére a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalban. A megbeszélés célja: tisztázni, milyen körülmények között folytatják tovább a kóbor ebek befogását az állatkert alkalmazottai, továbbá, hogy milyen segítséget nyújthatnak az osztrák állatvédôk ebben a munkában.

A polgármester már az elején leszögezte, azért ült tárgyalóasztal mellé, hogy egyszer s mindenkorra világos legyen: Marosvásárhelyen a kóborkutya-ügyet nem sajtónyilatkozatok oldják meg, hanem koherens fellépésre van szükség. A polgármesteri hivatal hozzájárul ahhoz, hogy Marosvásárhyelyen, ahol sok a kóbor kutya, de korántsem annyi, mint a fôvárosban, vagy más nagyvárosokban, érdemben kezeljék az ügyet. A hivatal az állatkerttel közösen – amely alárendeltségébe tartozik – tulajdonképpen az elkezdett munkát kívánta folytatni, amely eleddig nem bizonyult hatékonynak. Tegyük hozzá, népszerûnek még kevésbé. A várost nem tisztították meg a kóbor ebektôl.

A polgármester szerint a kóbor ebek befogása körül kialakult vitát dr. Péter Jenô, az Assisi Állatvédô Egyesület elnöke és dr. Berecki Boldizsár, az állatkert igazgatója közötti személyes ellentétek váltották ki. Felkérte az állatorvosokat, hogy mindkettôjüknek az állatvédelem, illetve a kóbor ebek befogásával kapcsolatos tevékenysége ezentúl legyen nyilvános. Hogy a lakosság tudja, mi történik a befogott kutyákkal, beoltották-e, ivartalanították-e ôket, hová kerülnek a továbbiakban. Minderre azért van szükség, hogy Marosvásárhely ne jusson oda, ahová Pitesti, ahol a polgármester megelégelte az állatvédôk terrorját és a menhelyrôl szabadon engedett 1100 kutyát.

A polgármester azt is megjegyezte, a kóbor kutyák ügye valóban gondot jelent Romániában, de tudni kell, hogy az állatvédôk nagylelkûsége mögött anyagi érdekek húzódnak meg. A polgármesteri hivatal továbbra is részt vállal a kóbor ebek befogásában, szakképzett személyzetet bocsát a lakosság rendelkezésére, a kutyák elhelyezésére megfelelô helyiséget biztosít, közpénzekbôl finanszírozza a kutyák etetését és gondozását és szigorúan felügyeli mindazt, ami ezen a téren történik. Az osztrák állatvédôket pedig felkérte mûködjenek együtt a hivatallal.

Az osztrák állatvédôk hangsúlyozták, a kutyamenhely nem kivégzôtábor kell legyen. Készek segítséget nyújtani az állatok ivartalanításában, amely egy ideig osztrák állatvédôk megfigyelése alatt, osztrák állatorvosok részvételével történjen. A mûtétekhez megfelelô mennyiségû altatót, gyógyszert, mûszereket, biztosítanának. Továbbá azt is felajánlották, hogy saját menhelyet hozzanak létre, olyan adományozókat találnának, akik vállalnák a kutyák megjelölési költségét és táplálását.

A polgármester mindezzel egyetértett, támogatásáról biztosította az osztrákokat, de hozzáfûzte, nincs mit húzni- nyúzni a dolgokat, holnap neki is foghatnak a munkának. Külön menhelyre nincs szükség, mivel van egy, amely szükség esetén bôvíthetô. Jöjjenek az osztrák állatvédôk, állatorvosok, a hivatal szállást is biztosít nekik. Pontos idôpontot kért, mikor szeretnék elkezdeni a programjukban elôterjesztett munkát. Aztán azzal az épületes ötlettel állt elô, hogy egy-két hét alatt a csendôrség és a hadsereg segítségével befogják a kutyákat. Kérdés, hogy a csendôrök és katonák hajlandók lesznek-e sintérkedni! Nem kellenek – oktatta ki továbbá a jelenlévôket – drága altatók, egy-egy karika szalámival is be lehet fogni azokat. Mi több, a polgármester személy szerint 10 kutyát is befog, ha kell, sôt az ivartalanításban is részt vállal, de a munka sikerességéhez a lakosság segítségre és megértésére is szükség lesz. Egyébként, amióta az állatkert alkalmazottai fogják be a kutyákat csupán két ivartalanított ebet találtak, mindamellett, hogy évekig folyt az ivartalanítás.

Egy másik aspektus, amire az állatvédôknek figyelni kellene, mondta a polgármester, hogy a városban megszaporodtak a harci kutyák, a pittbull, bulterrier fajták, amelyek legalább olyan veszélyt jelentenek a lakosságra nézve, mint a kóbor ebek.

A Népújság kérdésére válaszolva, miszerint egyes befogott kutyák nyomtalanul eltûnnek, a polgármester azt válaszolta, hogy valóban történtek hibák, ami a befogást illeti, de ez nem fog elôfordulni, mert minden egyes befogott és ivartalanított kutyára fülszámot tesznek. Euthanáziát csak indokolt esetben alkalmaznak. Minden egyes kutyát aláírás alapján vesznek át és adnak ki a menhelyrôl, illetve a mûtôbôl. Ha a most meghirdetett akció sikertelenségbe torkollik, az állatvédôk, de a hivatal is elveszti a lakosság bizalmát – összegzett a polgármester.

Sajtótájékoztató a megyei tanácsnál

Az újonnan átalakult Közmunka-, Szállítás- és Lakásügyi Minisztérium kérésére a megyei tanács jelentést készített vidéki vízellátás bevezetését célzó program teljesítésének állásáról. Mint ismert, a programot 340 millió dolláros hitelbôl valósítják meg, ebbôl Maros megye 11,8 millió dollár finanszírozásból részesül.

A jelentés szerint, a munkálatokat 2000 novemberében kezdték el Mezôcsáváson és Mezôszabadon, ahol a kivitelezô izraeli cég, a Solel Boneh 4925 méter vezeték lefektetését vette tervbe. Az elsô fázisban az elosztóvezetékeket fektették le, s felújították az érintett utakat. A munkálatok december 18. óta szünetelnek, a kedvezôtlen idôjárás miatt. A többi helyszínen különbözô stádiumban vannak az elôkészületek. Makfalván állnak a legjobban, hisz megszületett már az építési engedély, a Marosszentkirály–Náznánfalva szakasz minden láttamozás birtokában van, míg a szükséges láttamozások megszerzésének stádiumában van a Marosszentanna–Udvarfalva–Mezôfele övezeti és a hármasfalui terv. Az idecsi, mezôpagocsai, fehéregyházi és marosfelfalu–lövéri övezetekben a községrendezési terv elfogadásánál tartanak.

Ugyancsak a megyei tanács sajtótájékoztatóján hozták a közvélemény tudomására, hogy megállapodás született a Román Vizek ÖV és az Európai Beruházási Bank között, mely az elmúlt években nagy károkat okozó árvizek következményeinek felszámolását célozza. Megyénkben nyolc projekt kap finanszírozást az európai bank részérôl, összesen 1,29 euró értékben. A megyei tanács feladata, hogy január végéig valamennyi szükséges, törvény által megkövetelt dokumentumot a kölcsön kezelôje, a Román Vizek ÖV címére elküldjön, hogy a munkálatok megkezdôdhessenek. A legfontosabbak ezek közül a csergedi dombon áthaladó megyei út földcsuszamlások elleni biztosítása (665 millió euró), a Görgény folyón átívelô híd és a Görgény völgyében haladó út felújítása (229 millió euró), Gödemesterháza, Görgényoroszfalu, Dédabisztra, Tekeújfalu, Görgényszentimre és Kutyfalva egyes községi útjainak felújítása (370 millió euró).

A sajtótájékoztató érintette a 2001. január 16-án, Erdôszentgyörgyön lezajlott megbeszélést is, melyen a Kis-Küküllô felsô szakaszának hét települése létrehozta a Kis- Küküllô mikrorégiót. A megbeszélésen részt vett Virág György megyei tanácselnök, valamint Burkhardt Árpád alprefektus is. A hetek – Erdôszentgyörgy, Szováta, Balavásár, Havad, Székelyvécke, Makfalva és Gyulakuta – megállapodtak a mûködési szabályzatban, megválasztották a vezetôséget, s kijelölték a közös tennivalókat. Legfontosabb teendônek a környezetvédelmi intézkedéseket, a Kis-Küküllô megtisztítását jelölték meg, egy övezeti ökológiai hulladéktároló létrehozását tervezik. Ugyancsak fontosnak tartják a Medve-tó és a Bözödi-tó turisztikai potenciáljának kiaknázását. A mikrorégió bejegyzése folyamatban van. Hasonló mikrorégió létrehozását tervezik a Szászrégen–Marosvásárhely közé esô Maros menti községek is.

A Bözödi-tó témájánál maradva, megtudhattuk azt is, hogy a megyei tanács újra megpróbálkozik kártérítés kifizetését kieszközölni a Mûvelôdés- és Vallásügyi Minisztériumtól, a Bözödújfalu elárasztásakor víz alá került református, unitárius és ortodox templomokért.

A testén eleven sebekkel távozott a dicsôszentmártoni elmegyógyintézetbôl B. A. marosvásárhelyi lakos, akit tavaly szeptember 12-én utaltak be. Kórházi tartózkodása alatt megtetvesedett, sebeit a viszketegség miatti vakarózás okozta.

B. A. 1996-ban került elôször kórházba. Marosvásárhelyen az "erdô alatt" kezelték. Ekkor már a túlzott alkoholfogyasztás okozta elmezavart állapítottak meg az orvosok. A beteg állapota azóta súlyosbodott, tavaly szeptemberben immár negyedik alkalommal utalták be a dicsôszentmártoni elmegyógyintézetbe. Mint felesége elmondta, pokollá tette az életüket, megengedtte a gázcsapokat, a paplant ôrjöngés közben összevissza vágta, veszélyessé vált a családra, a környezetére nézve is. E hónap 11-én kiengedték a kórházból. Teste piros pecsenye volt, tele sebekkel. Dr. Irimiás Erika családorvos rühre gyanakodott, majd a késôbbiekben a Közegészségügyi Igazgatóság Járványtani Osztályának asszisztensei a helyszínen megállapították, a ruhatetû- csípések miatti vakarózás okozta a testen levô sebeket.

A dr. Bartalus Etelka kezelôorvos által kiállított kórházi kibocsátón, amellett, hogy a beteg alkoholfüggôségben és személyiségzavarban szenved, az is szerepel, hogy a kórházi tartózkodás idején megtetvesedett, ahol deparazitálták. A kezelést három hónapon át idôrôl idôre meg kell ismételni a családorvos felügyelete alatt. A közegészségügyiek 7 flakon oldatot adtak át a családnak azzal, hogy a fertôtlenítést 7 nap múlva ismételjék meg. Amikor a család dr. Bartalus Eltelkánál a kibocsátás napján jelezte, hogy a beteg milyen állapotban van, az orvosnô azt felelte, tudomása van róla. A család attól való félelmében, hogy mindenük megtelik és a szomszédban is elterjedhet a tetû, ismételten kérték, hogy fertôtlenítsenek, erre a közegészségügyiek azt felelték, örvendjenek, hogy ingyen kaptak szert, többé nem hajlandók kiszállni. Ha akarnak, fogadjanak magánvállalkozókat, vagy égessenek el mindent. Arról viszont nem beszélt senki, hogy a 30 éven át gyûjtött holmikért – szônyeg, paplan, értékesebb ruhadarabok – ki fizet kártérítést.

Az üggyel kapcsolatban dr. Moldovan Mirceát, az intézmény igazgatóját kérdeztük, hogyan lehetséges az, hogy egy beteget beutalnak egyfajta diagnózissal és tetvesen engedik ki. Az igazgató elmondta, lehetséges, mert a parazitákat mai napig sem sikerült kiirtani, a lakosság egy bizonyos rétege ma is küzd velük. A kórházba kerülnek olyan betegek, akiket nem gondoznak, nem kezelnek, nem ápolnak a családban. Jóllehet beutaláskor ellenôrzik a beteg fejét, ruháját, elôfordul, hogy az alkalmazottak nem veszik észre, hogy a beutalt tetves. Így magyarázható, hogy a szóban forgó beteg is megtelt. Róla még azt is tudni kell, hogy teher a családja számára, de a kórház nem tarthatja idôtlen idôkig azért, mert alkoholista. Vannak szabályok, amelyeket be kell tartani. A felesége egyetlenegyszer sem látogatta meg. A kialakult botrány ellenére sem lehetséges, hogy a beteget ismét beutaljuk, bár a családnak ez lenne az óhaja – mondotta az igazgató.

Ha az Egészségbiztosítási Pénztár a mai nap folyamán nem utal át legalább 200 millió lejt, holnaptól perfúzió, altatószerek, fájdalomcsillapítók és bizonyos antibiotikumok nélkül marad a Megyei Kórház, válaszolta érdeklôdésünkre Petru Laurentiu gazdasági igazgató. Az intézmény adóssága már jó ideje a 60 milliárd lej körül állapodott meg. Nagyrészt a gyógyszerforgalmazó cégeknek tartozik az intézmény. A kifizetetlen számlák miatt a hazai forgalmazók, mint a Sicomed, a kolozsvári Terrapia vagy a iasi-i Antibiotice kilátásba helyezte a gyógyszerellátás beszüntetését. Ha a probléma nem oldódik meg, az is bekövetkezhet, hogy csak a súlyos eseteket mûtik. Osan Virgil kórházigazgató szerint kényes helyzettel állnak szemben, de bízik a pénztártól tegnap kapott ígéretekben.

Korszerûsítések a radnóti hôerômûnél

A radnóti hôerômûnél jelenleg 650-en dolgoznak. 2000-ben több mint 100 milliárd lejt fordított az anyavállalat a Termoelectrica Rt. korszerûsítési munkálataira – tájékoztatott Dávid István, a Termoelectrica Rt. Maros megyei egységeinek termelési és mûszaki igazgatója.

– Sikerült egy 200 MW-os blokk biztonsági rendszerét és hatásfokát növelni, ugyanakkor automatizálták a turbinát és a gyújtási rendszert. A német berendezéseket saját erôbôl szerelték fel, a külföldiek megelégedéssel nyugtázták a szakszerû munkát. Ezáltal a holt idényben sikerült munkát adnunk alkalmazottainknak. Jelenleg a 800 MW-os kapacitásból 400- at biztosítunk, kérésre még egy 200 MW-os turbinát is beindítunk, így elmondhatjuk, hogy 80%-os kapacitással üzemelünk.

Nem csak a gépeket újítottuk fel. Folyamatban van a hôerômû bejárata mellett levô étterem átépítése is. Ide egy felkészítô központot létesítünk. Az emeleten osztálytermeket, könyvtárat, különbözô kabineteket a szakoktatóknak és egy kisebb energetikai múzeumot rendezünk be. Ezenkívül lesz három garzon típusú vendégszobánk is. A földszinten levô éttermet is korszerûsítjük. Ez utóbbi helyiségnek több rendeltetése lesz, így átadása után a városban levô szervezetek, intézmények vagy akár magánszemélyek is kibérelhetik különbözô rendezvényekre.

A polgármester nem enged a SMURD-ból

Ha más megoldás nem marad, a városi tanács fennhatósága alá kell kerüljön a Maros megyei Rohammentô-szolgálat. A kijelentést Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere tette tegnapi sajtótájékoztatóján, utalva az Ambulanta Szakszervezeti Szövetség és a Rohammentô- szolgálat között kiújult konfliktusra. Az újabb botránykeltés mögött személyes érdekek húzódnak meg, a botránykeltôknek Arafat doktorral van bajuk – véli Florea, hozzátéve,hogy semmi szín alatt nem hajlandó lemondani a SMURD-ról, mivel meggyôzôdése, hogy a város, sôt, a megye lakosságának 95%-a igényli ezt a sürgôsségi szolgálatot. A SMURD nem jelent konkurenciát a hagyományos mentôszolgálat számára, és elengedhetetlen egy olyan városban, ahol szervátültetési központ mûködik, jelentette ki a polgármester.

Adott esetben a Rohammentô-szolgálatnak a helyi tanács hatáskörébe vonása (ha a tanácsosok ezt megszavazták), természetesen pluszköltségekkel járna. Kérdésünkre, hogy ez mennyibe kerülne az önkormányzatnak, a polgármester csak annyit válaszolt, hogy a költség nem számít, különben is a helyi kórházak a jövôben átkerülnek az önkormányzathoz. Elképzelése szerint a SMURD fenntartásához szükséges pénzt a megyei tanáccsal közösen állnák majd: a municípiumi tanács a költségek egyharmadát fedezné, a megyei tanácsra a fennmaradó kétharmad rész hárulna.

A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) a kormányzati szerepvállalás várható pozitívumainak és kockázatainak mérlegelése után – a szerbiai politikai realitásokat figyelembe véve – úgy döntött: nem maradhat ki a kormányzásból.

Mint Kasza József, a VMSZ elnöke, a megalakuló szerb kormány egyik leendô miniszterelnök-helyettese az MTI-nek nyilatkozva rámutatott, a VMSZ nélkül a kisebbségi kérdések mindinkább a perifériára szorulnának. A vajdasági magyar politikai tömörülés részérôl – mondta Kasza – eddig nem tartották célszerûnek a kormányzati politizálásban való részvételt, mert a koalíciót alkotó gyôztes politikai pártok vezetôi nem végeztek olyan munkát, amely optimizmusra adott volna okot.

– Ugyanakkor azt is tudomásul kell venni, hogy ha (továbbra is) kimaradunk a döntéshozatalból, akkor a szerbiai történések nélkülünk zajlanak majd, és nem tudjuk kellô nyomatékkal képviselni a magyar közösség hármas autonómia- koncepcióját – hangsúlyozta a VMSZ elnöke.

Örvendetesnek nevezte, hogy várhatóan több vajdasági magyar szakember is – államtitkárként vagy helyettes államtitkárként – dolgozhat majd a jövôben a valószínûleg szerdán megalakuló új kormányban. A VMSZ megítélése szerint a délvidéki magyarok az oktatásügyben a legérdekeltebbek, mert e téren "óriási gondok vannak".

Kasza jelezte, hogy a VMSZ a kisebbségi kérdés megoldását a kormányzati szerepvállalás feltételeként határozta meg.

Zoran Djindjic leendô kormányfô többször jelezte: kívánatos lenne, ha elfogadhatóan rendezôdne a vajdasági magyarok helyzete.

Sajtótájékoztató

Tegnapi sajtótájékoztatóját Marosvásárhely polgármestere a múlt héten lezajlott, vezetôi állásokra meghirdetett versenyvizsgák eredményeinek ismertetésével kezdte. Ezek szerint 15 új vezetôi (igazgatói és osztályvezetôi) állást töltenek be a sikeresen vizsgázottak (mellesleg egyetlen magyar személy pályázott eredményesen, Ercsei Ferenc), akik három hónapi próbaidôn kell átessenek, és csak ezután véglegesítik állásaikban. A polgármester tevékenységi tervet készíttet számukra, amelyet szigorúan ellenôriz – hangzott el –, akik pedig nem felelnek meg a követelményeknek, nem kapnak kinevezést. – Egyeseket érhetnek meglepetések – közölte sejtelmesen Dorin Florea.

Már beindították a szociális lakásokra vonatkozó programot, hallhattuk a polgármestertôl, aki március 1-tôl kezdôdôen kilakoltatja az összes törvénytelenül lakót, azaz a "nomád cigányokat". – Olyan személyrôl is tudunk, aki 17 éve lakik illegálisan egy tömbházlakásban, és rendesen fizeti a közköltségeket. Ez nem az ô, hanem a régi adminisztráció hibája, mivel képtelen volt egy leltárt készíteni a városban található lakásokról és nem csak azokról. – Akinek nincs vásárhelyi személyazonossági igazolványa, távozhat, ahova akar, akár más országba is – közölte Florea. Elsô lépésként az Azomures által használt tömbházat venné vissza az önkormányzat, itt 40 szociális lakást alakítanának ki, 2001 folyamán pedig 80-90 családnak biztosítanának elhelyezést. A leltárkészítés kapcsán (beleértve lakások, földterületek stb.) jelentette ki a polgármester, hogy ezzel a feladattal Fodor Imre alpolgármestert bízza meg, akinek szigorú határidôt tûz ki ennek elvégzésére. A nemrég megszavazott ingatlantörvény következményeként pár éven belül utcára kerülhetnek családok, ezért szükségessé válik az új házak építése. Erre a célra a helyi tanács tulajdonát képezô város széli területekbôl adnának el, Náznánfalva és Marosszentanna környékén. Ám mindaddig nem bocsátanak ki építkezési engedélyeket, amíg az illetô helyekre nem építenek utakat, hogy ne olyan fejetlenül történjen az építkezés, mint a somostetôi luxuslakások esetében.

Ezen a héten megérkeznek a polgármesteri hivatal által megrendelt típusgarázsok, azok, amelyekkel az önkormányzat kicserélné a meglévô – illegális – építményeket. Eddig két cég jelentkezett, hogy bemutatja garázsmodelljeit, a kiállított prototípusok közül a tanácsosok döntése alapján választják ki a legelônyösebb változatokat. A törvénytelenül épített garázsokat lebontják, az újakra – amelyet a gépkocsi-tulajdonosoknak kell megvásárolniuk – a tömbháztulajdonosi társulások kérésére bocsátják ki az engedélyeket. A hivatal a tulajdonosi társulásokkal van partneri viszonyban, csak ezeken keresztül oldjuk meg az ilyen problémákat – jelentette ki Dorin Florea.

Magyartanárok tartanak módszertani találkozót szombaton. A választás arra a falura esett, amelybôl – édesapja ágán – Kovács András Ferenc marosvásárhelyi költô is származik. A köri felelôs, Moldován Irén tanárnô – a marosszentgyörgyi tanulók Szôcs Kálmán Irodalmi Körének irányítója – meghívta a költôt a találkozóra. A vendégeket 10.30 óráig várják a marossárpataki mûvelôdési otthonba. Innen 11 órakor a református templomba mennek, majd az igehirdetés és közös ima után visszatérnek a kultúrházba, ahol a szentgyörgyi irodalmi kör tagjai összeállítást mutatnak be Kovács András Ferenc Miénk a világ címû, nemrég megjelent kötetének verseibôl. A mûsort kötetlen beszélgetés követi, majd a költô dedikál.

Történt valami, ami kizökkentett a megszokásból, s hirtelen másmilyenek, az élmény által nemesebbek lettünk. Nem az újévi koncert villanása volt, hanem a zenei évad zongorista-teljesítményeinek egyik magas foka. Annak ellenére, hogy e hangszer szólistáiban nincs hiány, a Daniel Goiti által meghódított régiókba való betekintés csak a ritka alkalmak kiváltsága. Talán a japán Satoko Yamamoto pár hónappal ezelôtti meglepô mélységû mûvészi interpretációja vethetô latba e 2001 január 18-i produkció mellett. Visszatérô vendégmûvészünk most Rahmanyinov második Zongoraversenyét tolmácsolta, mely már azért is kényes, hiszen a zenészek fülében ott cseng magának a szerzônek, a fenomenális zongoramûvész Rahmanyinovnak az egyéni változata. Goiti elôadását általában a termet betöltô eleven hang jellemezte. A melodikának megfelelô hosszú lélegzetû egységeken belül indokoltan megélt kiemelések és finoman árnyalt lezárások kerültek felszínre. Hiányzott azonban néhol a Romeo Râmbu által vezetett zenekar sodrása vagy bizonyos helyeken a pontosság igénye. A szólista egyetlen támadható pontja a harmadik tétel elején jelentkezô téma lenne. Vajon ez is azon kevés tökéletesen megvalósíthatatlan elképzelések közé tartozna (mert léteznek ilyenek is a zongora-irodalomban!) – teszem fel a kérdést, hisz itt még a "tényleg" nagyok is belepancsolnak a lemezfelvételeken, vagy igyekeznek hamar túljutni rajta. Nem így Goiti a veszélyes zárópasszázsnál, mert az igen jól sikerült fergeteges nekilendülés méltó módon koronázott mûvet és elôadást.

Negyvenöt éve, 1956. január 22-én hunyt el Londonban Korda Sándor, magyar születésû angol filmrendezô és producer.

Akit a filmvilág Sir Alexander Korda néven ismer, Kellner Sándor László néven 1893. szeptember 16-án született a Túrkeve melletti Pusztatúrpásztón. 13 éves volt, amikor apja, a Salgó-földbirtok tiszttartója meghalt. Anyjával és két öccsével együtt elôbb a nagyapjuknál éltek Kecskeméten, Sándor azonban 1908-ban Budapestre költözött, ahol elôbb a Barcsay utcai gimnáziumba, majd a Mester utcai kereskedelmi iskolába járt.

Piarista tanára, Fáber Oszkár, aki hamar felfigyelt irodalmi érdeklôdésére és fogalmazókészségére, beajánlotta a Független Magyarország címû napilaphoz sordíjas gyakornoknak. Középiskolás diák azonban nem publikálhatott újságban, így az ifjú Kellner a római katolikus liturgia szövegét idézô Sursum Corda ("Emeljük fel a szívünket") álnéven adta közre tudósításait. 1909- ben jelent meg elsô írása Korda Sándor névaláírással. 1912-ben már a Színházi Élet filmrovatának vezetôje volt, 1915-ben pedig megalapította a Pesti Mozi címû elsô magyar filmújságot, amelyben filmkritikákat jelentetett meg. Alig múlt huszonegy éves, amikor a Tricolor filmvállalatnál rendezni kezdett, errôl késôbb azt mondta: "Egyszerre csak rájöttem, mit akarok kezdeni az életemmel, és azt is tudtam, hogy ezt meg is tudom valósítani". Karrierjét három filmmel kezdte, ezek közül egyik sem maradt fenn.

Janovics Jenô, a kolozsvári Corvin Filmgyár igazgatója 1916-ban szerzôdtette rendezônek, mesébe illô, 18 ezer korona fizetéssel. Ez az évi fizetés ötszöröse volt egy elismert újságíró bérének, és több volt, mint Magyarország akkori miniszterelnökének fizetése. A Kolozsvárott töltött egy év alatt több némafilmet forgatott, 1917-ben feljött Budapestre, ahol megvásárolta a Corvin filmgyárat. Korszerû, mai szemmel nézve is nagyszabású filmstúdiót hozott létre, a mai Róna utcai telep magvát. 1919-ben, Károlyi Mihály köztársasági elnöksége alatt Korda a filmügyek kormánybiztosa volt, a kommün alatt három filmet rendezett. 1919 ôszén letartóztatták, fogságából pár nap múlva elsô felesége, Korda Mária színésznô kalandos körülmények között szabadította ki. Néhány nap múlva mindketten Bécsbe utaztak, és soha többé nem tértek vissza Magyarországra.

A húszas években életének fôbb állomásai Bécs, Berlin, Párizs és végül Hollywood. Valódi amerikai karriert Korda nem tudott csinálni, noha az 1927-ben itt készült Szép Heléna szerelmei címû film mind anyagilag, mind szakmailag sikert hozott. Hollywoodot unta, az önállóságához szükséges pénzt szétszórta, amellett senkitôl nem fogadott el utasítást, ragaszkodott hozzá, hogy minden döntést maga hozzon. 20 dollárral a zsebében, ámde tapasztalatokban gazdagon tért vissza Európába.

1931-ben érkezett Londonba, és ezzel megkezdôdött Korda életének legnagyobb szabású, mozgalmas alkotói korszaka. A briteknek ebben az idôben olyannyira elegük lett az amerikai filmdömpingbôl, hogy törvényben szabályozták az évente bemutatható amerikai filmek számát, és minden támogatást megadtak a hazai filmgyártás megteremtéséhez. Korda a London melletti Denhamben birtokot vásárolt, ahol a szó szoros értelmében a semmibôl építette fel az angol filmipart.

A hét hatalmas stúdió – amelyekben évente átlagosan 250 filmet gyártottak, – felvette e versenyt Hollywooddal. A London Films stílusának alaphangját Korda Sándor adta meg, s ebben elsôrendû alkotótársa és támasza két öccse volt: Korda Zoltán rendezô, és Korda Vince díszlettervezô. A többi díszhelyet is magyarok foglalták el: Bíró Lajos volt a dramaturgia vezetôje, Rózsa Miklós a zeneszerzô, Máthé Rudolf az operatôr, Pressburger Imre a forgatókönyvíró, Pallós István a gyártásvezetô.

A kiváló gárda közremûködésével legendás évek következtek, zajos sikerekkel. 1933-ban elkészült a VIII. Henrik magánélete, amely mind a közönség, mind a kritikusok körében példátlan sikert aratott, amellett félmillió akkori fontot hozott Kordának. A további életrajzfilmek (Don Juan magánélete 1934, Rembrandt 1936, Lady Hamilton 1941) azt bizonyítják, hogy tudott valamit, ami kevés rendezô sajátja: emberközelbe hozni a történelem és a mûvészet nagyjait. Nem kevésbé voltak sikeresek a Korda Zoltán által rendezett mese- és dzsungelfilmek (A bagdadi tolvaj, A dzsungel könyve), valamint az angol gyarmatokért folyó harcokról szóló filmek (A négy toll, Bosambo).

Kiváló színészek sorát fedezte fel, köztük Charles Laughtont, Sabut és Merle Oberont, aki késôbb a második felesége lett. Közeli jó barátjának mondhatta H. G. Wellst, Winston Churchillt, Graham Greene-t, Robert Gravest, Orson Wellest. Híresen nagy pénzügyi hazardôr volt: filmvállalkozásain nem egyszer óriási vagyonokat veszített, de rendre újra talpra állt, és a szigetországban máig az angol filmgyártás létrehozójaként tisztelik. E téren végzett kimagaslóan eredményes munkásságáért VI. György király 1942-ben lovaggá ütötte.

A második világháború alatt Hollywoodban dolgozott, ahova úgy vonult be, ahogy mindig is szeretett volna: bálványozott, ünnepelt rendezôként. Angliába visszatérve megpróbálta folytatni azt, amit a harmincas években elkezdett, de a gyorsan változó világban ez mind nehezebben ment. A rendezést abbahagyta, csak producerként dolgozott, de így is hajszoltan élt. Igyekezett tartani a munkatempóját, szervezôi lendületét. Harmadszor is megnôsült, huszonéves, életvidám feleségéhez azonban már túl öreg volt. 1956. január 22-én a szíve mondta fel a szolgálatot.

Mallorcát, a spanyol Baleári-szigetek legnagyobbikát már egy évtizede a 17. német tartományként emlegeti a bulvársajtó, tekintettel az évente ott nyaraló 8 millió német turistára és több százezer ingatlantulajdonosra. Újabban pedig Florida is felzárkózott Mallorca mellé, mint az NSZK képzeletbeli 18. tartománya.

Az ok ugyanaz, mint a spanyol sziget esetében: félmillió német állampolgár rendelkezik valamilyen ingatlannal (nyaraló, másodlakás, családi ház) Miami és St. Augustine között. Az európai tél beköszöntekor pedig azok, akik ezt megengedhetik maguknak, átruccannak az Atlanti-óceán túlsó partjára, hogy napfényt és a strand örömeit élvezve, pálmafák alatt múlassák az idôt.

Frankfurttól ugyan összehasonlíthatatlanul távolabb esik Miami, mint Palma de Mallorca, ám a repülôjegyek árában szinte nincs különbség a két célpont között. Mindkét helyre nagyjából 600 márkába kerül a legolcsóbb jegy, dacára a márkához képest még mindig erôs dollárnak. (Összehasonlításul: az akciós – azaz kedvezményes – MALÉV-jegy ára Berlin és Budapest között jelenleg 420 DEM.)

Így azután az utazási költségek sem állják útját azoknak a németeknek, akik imádnak "jutányos áron" repülni a világ bármely pontjára. Sajtóhír szerint Miami egyes drága, elôkelô szállodáiban (például Aventura, Turnberry Isle, Ritz-Carlton) már a németek alkotják – az amerikaiak mögött – a legnépesebb vendégcsoportot.

Fischer Islandon, a floridai milliomosok kedvelt szigetén – itt van villája a válófélben levô Becker házaspárnak is – minden második lakás német tulajdonban van. A tulajdonosok távollétében bérelni is lehet a drága apartmanok és villák egy részét. Földi halandóknak egy-egy éjszakáért 700 és 5000 márka közötti árat kell fizetniük. Mi ez ahhoz képest, hogy a "szegény" tulajoknak csak a szigeten kötelezô klubtagságért (Equity Club) évi 200 ezer márkát kell leszurkolniuk? Ez az ára annak, hogy ingatlanjuk lehet a világ legelegánsabb, legdrágább, ám egyúttal legbiztonságosabb milliomos- menedékhelyén.

Nemcsak az ingatlantulajdonosok, de a turisták között is egyre több a német. Floridában az angol és a spanyol a hivatalos nyelv, ám a félsziget számos városában – így Coral Gablesben, Naplesben, Tampában és Fort Myersben – beszélik a németet is. Jellemzô tünet, hogy a floridaiak szókincsében is meghonosodott az – angolra lefordíthatatlan – Wanderlust kifejezés. A magyarul talán "utazhatnék" szóval fordítható fogalom a németek utazási hajlamát jelképezi, beleértve azt a lehetôséget is, hogy ha megtetszik nekik egy hely, készek örökre ott maradni.

A szabadok földjén (3.)

Említtük már, hogy Thaiföld magyarul a szabadok földjét jelenti. Soha egyetlen európai államnak sem került a fennhatósága alá. Nem vált gyarmattá. Erre büszkék is. Ennek is köszönhetô egyébként a thai egyfajta tartása is. De náluk a vallás is nagyon meghatározó. A lakosság 97%-a buddhista. Ez az indiai eredetû vallás Krisztus elôtt 303-ban jutott ide, mint a királyok vallása és a nép egységesítôje. Annyira jól szervezett formában tudják ezt mûködtetni azóta is, hogy Thaiföld egész népét felölelô vallássá vált. Különben az egész országra jellmezô a semmi baj! szólás optimizmusa. Amint a thai mondja: Malten raj! Nos, ez maga a szóbeliségben testet öltô keleti nyugalom. Vagyis: nem sietünk! Nem kapkodunk. Nem kiabálunk. Indulataikat nagyon jól álcázzák, és történjék bármi: Malten raj! Egyébként ugyanez jár ki a turistának is, akihez az udvariasságon túlmenôen, szinte alázatosan viszonyulnak. Köszönési formájuk az összetett kéz fôhajtással. Annyira tisztelik a vendégnek még a szobáját is, hogy maguk az alkalmazottak is csak cipô nélkül lépnek be. Mint ahogy a templomba is. Különben gyorsan fejlôdô ipari ország. Történelme során több fôvárosa is volt. Jelenleg Bangkok. Eôtte Sukotáy, késôbb Ajuttaya. Ezek mind királyságok is voltak. De a laoszi, a burmai villongások idején ezeket az egykori fôvárosokat felégették. Most építik újra ôket. Szerencse, hogy maradt fenn sok, csodálatos muzeális érték, emlék, mely zarándokhelyként is szolgál mind a mai napig. Thaiföldön a királyság a ma is érvényes államforma. Sôt, a jelenlegi király is az Ajuttaya-ház leszármazottja. A királyokról tudni kell, hogy megkövetelték az etikettet, és meg mai napig is. A XVII. századi Ajuttaya- királyokat nemigen lehetett felülmúlni. Az a halandó, aki nem tudta szóról szóra a királyi megszólítást, komoly fenyítésben részesült. Hadd mondjam el ezt érdekességképp, hiszen én is megtanultam. Tehát: Magasságos és hatalmas Uram! Én, a te rabszolgád, királyi szódra vágyom, hogy eszembe vehessem és figyelmezhessek Reád!… A királyi házat illetôen annyit mondjunk még el, hogy Utok király volt az, aki Ajuttayát megalapította 1350-ben, és ez a helység volt ettôl számítva 400 évig Thaiföld – azaz régi nevén Sziám – fôvárosa. A késôbbiekben következtek a Taksin királyi ház leszármazottjainak utódai, akik Dhomburiból építettek-létesítettek fôvárost. Amit utóbb Rabbart léptetett fôvárossá, ezúttal Bangkok néven. Mielôtt befejeznénk e kis történelmi kiruccanást, említsük még meg Monkut király nevét, aki egyik nagy büszkesége a thaiföldieknek. Hét idegen nyelven beszélt – latinul is. Külföldön tanult, érthetô tehát, hogy európai kultúrával is rendelkezett. E történelmi kitérôt követôen folytassuk hát utunkat Bangkokból. Két óra múlva érkeztünk Jomptyenbe, ahol az elszállásolásunk körül kisebb bonyodalmak adódtak – a közös nyelvismeret hiánya miatt. Ugyanis a thai csak addig ért angolul, vagy németül, amíg ki óhajt szolgálni. Amíg eleget kíván tenni a kívánságaidnak. Különben csodálatos lakosztályban helyeztek el bennünket. Egy 30-40 négyzetméternyi szállodai szobában. Hatalmas családi ágy! Fotelek vesszôbôl! Rádió! Légkondicionáló berendezés! Hûtôberendezés! Minimál hûtôszekrény. Tolóajtós ruhásszekrény! Márvánnyal kirakott fürdôszoba: világstandard! Naponta törülközô- és fürdôlepedô-csere. Akkor is, ha nem használtad egyiket sem közülük. Különben hófehér a törülközô, sötétkék a fürdôlepedô. Az ágynemû is naponta friss, új. Nemkülönben a fürdôszobai kellékek: a szappan, a sampon, a folyékony szappan, a fültisztító pálcika, a mûanyag sapka – ha óhajtod – a zuhanyozáshoz. Létezik egy ún. minibár is. Ha akarod, igénybe veszed, igaz, hogy az üzleti árak 3-4-szeresén. A környezet is csodálatos. A szobában egyébként addig ültünk, míg mosakodtunk, pihentünk, esetleg aludtunk. Szobánkból különben az egyik fürdômedencére lehetett látni. Az óceán tôlünk 5-6 percnyire. Akinek nem felelt meg a medence, azt várta az óceán. A medence közepén pálmák meg vízi bár. Ahol a pincérek,