Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Külpolitikai prioritások

Mircea Geoana külügyminiszter fogadta a bukaresti nagyköveteket, s az új elsô ilyen jellegû találkozóján nyomatékosan kifejtette, hogy minisztériuma, de ô személyesen is "dinamikus, nyitott, pragmatikus" kapcsolatot szeretne fenntartani a bukaresti nagykövetekkel. A román külügyminiszter megígérte, ügyelni fog arra, hogy a diplomáciai testület összes kérése teljesüljön, találkozókat szerveznek, gyors információáramlást valósítanak meg, és gyorsan, valamint hatékonyan megoldják a felmerülô problémákat.

A külügyminiszter bemutatta csapatát, az új külügyi államtitkárokat, akikkel a következô évek folyamán együtt fog dolgozni: Mihnea Motoc (euroatlanti és sokoldalú kapcsolatok fôosztálya), Cristian Diaco-nescu (kétoldalú kapcsolatok fôosztálya), Cristian Niculescu (par-lamenti kapcsolattartás), Cristian Colteanu (külkereskedelem és külkereskedelmi kapcsolatok fôosztálya), Sabin Pop (a külügyminisztérium fôtitkára).

A külügyminisztérium ki fog nevezni néhány diplomata tanácsost, rajtuk keresztül fogják tartani a kapcsolatot egyes minisztériumokkal valamint a kormányzati ügynökségekkel.

Az új kormány külpolitikájáról szólva Mircea Geoana elmondta, hogy elsô számú célkitûzésnek Románia EU- és NATO- integrációja számít, mindezt pedig a lakosság, valamint a parlamenti pártok is támogatni fogják. Szükséges azonban az euroatlanti csatlakozási folyamat felgyorsítása, olyan értelemben, hogy "Románia elfoglalhassa azt a helyet Európában és a világban, amely megilleti" - mondta a külügyminiszter.

Beszédében Mircea Geoana utalt azokra a lehetôségekre, amelyek Románia számára abból adódnak, hogy betölti az EBESZ elnöki tisztségét a következô hónapok folyamán. Geoana rámutatott, hogy a román hatóságoknak minél szorosabb kapcsolatot kell kiépíteniük Portugáliával, hiszen ez az ország fogja adni az EBESZ következô elnökét.

A román külügyminiszter kifejtette, hogy Románia elsôdlegesnek tartja az Amerikai Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatrendszer fejlesztését, annak érdekében, hogy tovább lehessen lépni a Stratégiai Partnerségi program terén.

"Az Amerikai Egyesült Államok és a nyugat- európai államok ma Románia partnereinek számítanak, és reméljük, hogy a jövôben is szövetségeseink lesznek" - mondta Geoana. Jelezte, hogy hamarosan Stockholmba fog látogatni, hiszen az EU elnöki tisztségét Svédország veszi át. A román külügyminiszter tervei között szerepel egyes európai fôvárosok felkeresése, olyan országokba fog ellátogatni, amelyek hagyományosan Románia partnereinek számítanak. Többek között a szomszédos országokba is ellátogat. Geoana türelmetlenül várja, hogy ismét eljuthasson az Egyesült Államokba, hivatalos látogatása fogja jelenteni ugyanis nagyköveti korszakának a végét. "Ez a látogatás ugyanakkor a kétoldalú kapcsolatok terén egy új kezdetet is fog jelenteni."

Pragmatikus alapokra helyezve kell tovább fejleszteni a G-8 és a G-24 államokkal fenntartott kapcsolatrendszert, leginkább pedig Japánnal, amely a nyolcak csoportjának elnöki tisztségét tölti be, de Olaszországgal is, amely idén fogja átvenni ezt a tisztséget. A román külügyminiszter elmondta, hogy Moldva Köztársasággal, Bulgáriával, Magyarországgal, Ukrajnával és Oroszországgal szeretnének jobb kapcsolatrendszert kiépíteni. Geoana üdvözölte a megjelent nagykövetek között a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank képviselôit. Külügyminiszteri minôségében Geoana kijelentette, hogy támogatni fogja a nemzetközi kriminalitás elleni összefogást, fel fog lépni az emberkereskedelem, a csempészkedés és a terrorizmus ellen. A bukaresti diplomáciai testület nevében Monsenior Jean Claude Perisset beszélt, aki sok szerencsét kívánt az új román külügyminiszternek mandátuma elején.

Ma szavaznak a közigazgatási törvényrôl

Tegnap a képviselôházban véget ért a helyi közigazgatás törvényének cikkelyenkénti vitája. A képviselôk elfogadták a törvénytervezet 17-es cikkelyét, mely a kisebbségi nyelvek használatát szabályozza. A cikkely értelmében azokban a helységekben, ahol a nemzeti kisebbségek teszik ki a lakosság több mint 20 százalékát, a közigazgatási hatóságoknak biztosítaniuk kell az anyanyelvük használatát is a hivatalos ügyintézésekben. A törvény értelmében az utcanevek elnevezésérôl a helyi tanács, és nem a megyei tanács dönt. A törvény végleges formáját várhatóan ma szavazzák meg.

Ellentétben az elmúlt ülésszak szakbizottsága által elfogadott változattal, mely szerint a helyi hatóságoknak csak kérésre kellett volna biztosítaniuk az anyanyelv használatát a közigazgatásban, a most elfogadott törvény kötelezi a helyi közigazgatást, hogy biztosítsa a kisebbségi nyelv(ek) használatát az ügyintézésben, valamint a kétnyelvû helységnévtáblák kifüggesztését.

A Képviselôház az alkotmányos elôírásoknak és a vonatkozó nemzetközi egyezményeknek megfelelôen a törvény szövegének véglegesítésében - a Nagy- Románia Párt kifogásai ellenére - helyett adott az RMDSZ által megfogalmazott igénynek.

Az RMDSZ szerint a helyi közigazgatási törvény elfogadásának módja a demokrácia egyik gyôzelme, a Szövetség üdvözli a PDSR hozzájásulását a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartásához, valamint a közigazgatási decentralizáció fôbb problémáinak megoldásához, nyilatkozta Székely Ervin képviselô szerdán a MEDIAFAX-nak.

"A PRM szélsôséges megnyilvánulásai elleni fellépésével a PDSR megerôsítette az ország európai integrációja iránti elkötelezettségét. Amíg ezen az úton halad, a PDSR számíthat az RMDSZ támogatására", mondta Székely.

A PRM képviselôinek távollétében a Képviselôház szerdán véglegesítette a helyi közigazgatási törvény tervezetét, a végsô szavazásra csütörtökön kerül sor.

A PRM képviselôi a vita közben elhagyták a termet, mintegy tiltakozásképpen aziránt, hogy a Képviselôház elfogadta a tervezet azon cikkelyét, amely biztosítja az anyanyelvhasználat lehetôségét a helyi közigazgatásban.

Anghel Stanciu PRM-képviselô a plénum elôtt kijelentette: a PRM képviselôi többé nem vesznek részt a törvénytervezet vitáján, valmint a végsô szavazáson, mivel az elfogadott cikkelyek révén a magyar nyelv második hivatalos nyelvvé vélik Romániában

Stanciu bírálta az RMDSZ, a PNL és a PD által a PDSR-vel aláírt együttmûködési megállapodásokat, mondván, hogy ezek "lehetôvé tesznek alkotmány- és románellenes törvényhozási lépéseket is". A képviselô bejelentette: a PRM óvást nyújt be az Alkotmánybírósághoz a helyi közigazgatási törvény ellen.

Kommentár

Az utóbbi napok szenzációja az a hír volt, amely szerint a rendôrök orra elôl eltûnt 2000 kiló kábítószer. A droglopással kapcsolatosan éppen a Szervezett Bûnözés Legyôzésére Létrehozott Igazgatóság keretében mûködô kábítószer elleni szolgálat vezetôje, Constantin Ursu ezredes neve merült fel leggyakrabban. Egyebek között az, hogy 1998 és 2000 között hat nemzetközi, Románián áthaladó kábítószer- szállítmányt felügyelt Ursu ezredes, s ugyanezen idôszakban nyoma veszett két tonna drognak. A katonai ügyészség nyomozást indított ellene kábítószer-kereskedelem vádjával. El is kezdôdött a kihallgatása, de közben megszakították, ugyanis Ursut hirtelen hivatalos küldetésbe küldték. Ionel Slavoiu ezredes, a Bukaresti Területi Ügyészség fôügyésze nem volt hajlandó nyilatkozni az ügyrôl.

Constantin Ursut, a kábítószer-botrány fôszereplôjét kedden újból meghallgatta az ügyészség. Természetesen kitartott amellett, hogy ártatlan. Az ezredes azonban vallomása során más tiszteket is bemártott. Aztán kiderült, hogy egy házkutatáson Gheorghe Banescu lakásán 40 kiló heroint találtak. Ursu szerint ennek a mennyiségnek egy "akció" során kelt lába. Azt is tagadta, hogy ô valaha is forgalmazott vagy fogyasztott volna drogot. Több magas rangú katonatiszt és rendôr neve is felmerült az ügy kapcsán, de Ursu egy tévéadásban csak azt ismételgette, hogy felületesség miatt, véletlenszerûen tûnhetett el az egyáltalán nem elhanyagolható mennyiségû kábítószer. Igaz, hogy beszéd közben egyetlen alkalommal sem nézett partnere szemébe, hanem inkább az egérlyukat kereste a sarokban.

De nem ez a lényeg. A kérdés az, hogy ha az ezredes tényleg azt tette, amivel vádolják, akkor mit keres a tévéstúdiókban, szabadon? Különös az egész, mert hogyha valaki mondjuk ellop egy fél kenyeret, azt azonnal elfogják, s minimum 30 napra vizsgálati fogságba kerül. Viszont ha valaki 40 kiló heroint tüntet el…

Ennél is lényegesebb, hogy ha az ügyészségnek igaza van, s visszaélés történt, azt az ezredes nem egyedül hajtotta végre. Tehát a kapcsolataira is fényt kell deríteni. Ha pedig Constantin Ursu mond igazat, s esetleg beépült a drogkereskedôk hálózatába, akkor a vizsgálatot elindítók beleköptek azok levesébe, akik a hálózatot akarták leleplezni. Nem a kábítószer-kereskedôkre mérnek csapást, ha így van, hanem az ellenük indított harcot gyengítik.

Másfelôl a román kábítószer elleni szolgálatok hitelüket vesztik nemzetközi partnereik szemében. Ugyanis az országon áthaladó szállítmányok egy része csodálatos módon lisztté változik nálunk. És maguk az állami tisztviselôk alakítják ki a drogpiacot.

Az ügyben a sajtó szerepe sem elhanyagolható. Hírek és rémhírek keringtek az ügy körül. A közemberhez eljuttatott információk közül nehéz kihámozni, melyek a valós tények, s melyek a beetetett információk. Vagyis, ki kit manipulált, és természetesen miért?

Mindent egybevetve, hogy az ügy ekkora nyilvánossága semmiképpen sem használ a drogellenes küzdelemnek, az nyilvánvaló. A szóban forgó kombinatorikában még az is megfordulhat a fejünkben, hogy maga a drogkereskedelmi maffia buktatta le az ezredest, hogy kellemetlen körülményként kiiktassák a hálózatból. A vizsgálat a kezükre játszik ebben, hiszen lassan kiderül, hogy mi módon is mûködött a kábítószer-ellenes harc.

Az ezredes sorsa mindenképpen megpecsételôdöttnek látszik, hiszen ekkora nyilvánosság után elképzelhetetlen, hogy, ha ártatlannak bizonyul, visszatérjen korábbi foglalatosságaihoz. Ha pedig igazak a vádak, akkor sem vár rá jobb sors.

Kudarcba fullad a diverzió?

A hatalomváltást követôen az elmúlt napokban egy újabb diverziós hullám indult a rohammentô- szolgálatok ellen, pontosabban azon egyezmény lejáratására, amely még Hajdú Gábor minisztersége idején a szaktárca illetve a belügyminisztérium között köttetett e szolgálatoknak az egész ország területére való kiterjesztésérôl, az európai gyakorlatnak megfelelôen.

Ugyancsak az említett protokollum szabályozza, hogy a megyei kórházak mellett a tûzoltóságok közremûködésével mûködô rohammentô-szolgálatok is állami szolgálatok, amelyeknek az ország 33 megyéjére való kiterjesztését illetve fejlesztését egy világbanki program alapján valósítják meg, amely program nem befolyásolja a mentôállomások állami hitelekbôl való korszerûsítését.

Ezzel szemben egyes központi lapok hétfôi számában látott napvilágot szinte azonos tartalommal az Ambulanta Szakszervezeti Szövetség vezetôjének, a kolozsvári Lucian Marinnak a nyilatkozata, miszerint szombati találkozójuk Daniela Bartos miniszter asszonnyal azzal az eredménnyel járt, hogy a szaktárca vezetôje érvénytelenítette a világbanki finanszírozást élvezô egyezményt, továbbá, hogy létrehozzák az Országos Mentôszolgálatot, amely a minisztérium keretében fog mûködni Mircea Oprisannal, a bukaresti mentôállomás vezetôjével az élén. A szakszervezeti vezetô ugyanakkor azt is leszögezte, hogy a föderáció mindössze két pontját kifogásolta a szóban forgó egyezménynek, éspedig azt, hogy a sürgôsségi eseteket miért a rohammentôsök látják el, s hogy a világbanki program alapján érkezô mentôautók miért kerülnek az ô használatukba.

Nos, úgy tûnik, hogy a diverzió országos szinten mégsem azt a hatást keltette, amire a szakszervezeti vezér számított, aki egy dolgot felejtett el, hogy ilyen és ehhez hasonló esetekben most már nem lehet eltekinteni a lakosság óhajától, igényétôl, amely elégedett a Rohammentô-szolgálat tevékenységével, amiképpen a programjában az európai integrációt felvállaló kormánypárt sem hagyhatja figyelmen kívül a nemzetközi szervezetekkel kötött egyezményeket.

Ezt tükrözi az a 20 percig tartó beszélgetés is, amelyet dr. Raed Arafat, a marosvásárhelyi Rohammentô- szolgálat vezetôje tegnap délután Lucian Marinnal folytatott, aki egy találkozót javasolt, hogy tisztázzák az esetleges félreértéseket.

Ugyanakkor üdvözölnünk kell a prefektúra, a megyei tanács valamint a polgármesteri hivatal hozzáállását a kérdéshez, amelyek tegnap délben közös beadvánnyal fordultak a szakminiszterhez, a belügyminisztériumhoz, a helyhatóságokért valamint az európai integrációért felelôs miniszterekhez, illetve a szenátus valamint a képviselôház egészségügyi szakbizottságainak elnökeihez. Volt prefektusként és orvosként külön beadványt intézett az említett fórumokhoz Dorin Florea polgármester is.

A közösen szerkesztett beadvány felhívja az illetékesek figyelmét, hogy a rohammentô-szolgálatok kiterjesztésére vonatkozó programot szentesítô 2000. évi 68-as kormányhatározat nagy népszerûségnek örvendett megyénkben, és hasonlóképpen más megyékben is.

A szakszervezetek azon megállapítása, miszerint az egyezmény életbe ültetése negatív módon érintené a mentôszolgálatok tevékenységét, nem állja meg a helyét. A tûzoltóságokkal való együttmûködés pedig természetes dolognak tûnik azokban a megyékben, ahol az megvalósult. Az e téren szerzett romániai tapasztalat pedig a legkorszerûbb nemzetközi modelleken alapul.

A kormány és a helyhatóságok képviseletében különbözô európai országokban tett látogatásaik során az egyezmény aláírói meggyôzôdhettek, hogy a marosvásárhelyi Rohammentô-szolgálatnál olyan modellértékû tevékenység folyik, amely túl is haladja egyes országok gyakorlatát ezen a téren.

A tûzoltóság részvétele ebben a tevékenységben olyan szempontból is fontos, ha figyelembe vesszük, hogy a reform keretében 2-3 éven belül ez a szolgálat is a helyhatóságok hatáskörébe kerül át, amiképpen a kórházak teljes fenntartása is.

Maros megyében két mentôcsapatot, amelynek személyzetét a tûzoltóság biztosítja, vidéki polgármesteri hivatalok támogatnak, s további négy hasonló állomás megszervezése van kilátásban.

A két minisztérium között megkötött egyezség hatálytalanítása vagy módosítása a lakosság elleni durva provokációnak minôsíthetô. Éppen ezért az ô véleményüket nem hagyhatjuk figyelmen kívül, az átlagembert ugyanis nem hatják meg a szakszervezetiek tiltakozásai, de beláthatatlan következményekkel járna a megye lakossága által értékelt Rohammentô-szolgálat tevékenységének a felfüggesztése.

Ugyanakkor nem érthetünk egyet azzal sem, hogy a marosvásárhelyi mentôállomást az országos mentôszolgálatnak rendeljék alá, ami negatívan érintené a mentôsök, valamint a SMURD együttmûködését.

Megyénkben a közeljövôben elkezdi mûködését a központi ügyelet, az egészségügyiek, a rendôrség valamint a tûzoltók közremûködésével, amelynek létrehozása a svájci kormány, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal továbbá a szakminisztérium jelentôs mértékû beruházása alapján volt lehetséges, s amelynek mûködtetése kötelezô lépés az európai integráció útján - olvasható többek között a Toganel Ioan prefektus, Virág György megyei tanácselnök valamint Dorin Florea polgármester által aláírt beadványban, amelynek reményeink szerint kedvezô visszhangja és eredménye lesz.

Tétlen tömbházlakók

A tömbházlakók most januárban, amikor átolvasták a decemberi közköltségek listáját, megdöbbenve szereztek tudomást arról, hogy a fizetendô összegek három- négyszázezer lejjel magasabbak, mint az elôzô havi. A lakásonkénti költség már olyan anyagi terhet jelent a tömbházlakóknak, hogy egyesek képtelenek kifizetni.

Ott, ahol egy háromszobás lakásra négy személyre például novemberre 650 ezer lejt fizettek hideg- meleg vízre, gázra és fûtésre, decemberben már egymillió lej körüli a fogyasztás összege. Mibôl adódik a különbség? - kérdeztük Maiorescu Alexandrut, aki a Marosvásárhelyen tavaly novemberben létrejött Tulajdonosi Társulások Egyesületének ügyvezetô igazgatója és a tulajdonosi társulások adminisztrátora. - Ennek oka az, hogy a hideg vizet novemberhez képest, amikor köbméterenkénti ára 4.865 lej volt, decemberben már 5.458 lejjel számlázták. Emellett, bár egy gigakalória ára egységes, a lakosság 350 ezer lejt fizet érte, mégis a szolgáltatott hôenergia mennyisége változott. Novemberben 6794 lej volt az igényelt díj négyzetméterenként, míg decemberben 13.587,5 lej. Vagyis a négyzetméterre számított és leszámlázott hôenergia kétszeresére nôtt. Ez azzal is magyarázható, hogy december folyamán két hétig hidegebb volt, mint novemberben.

Mint Alexandru Maiorescu elmondta, a gázfogyasztás is nôtt, de a gázért fizetett összeg elhanyagolható (1000 köbméter 710.951 lej) a hôenergiáért kifizetett összeghez képest. Továbbra is legnagyobb gond, amely évek óta megoldatlan maradt, a tömbházakban szolgáltatott hôenergia mérése. A tulajdonosi társulások elsôdleges feladatként kellene kezeljék a hôenergiaórák felszerelését. Mert a szolgáltató ezzel "húzza" be a legjobban a tömbházlakókat, akik mérômûszer hiányában gyakorlatilag nem ellenôrizhetik a szolgáltatott hômennyiséget.

Valamennyi tulajdonosi társulásnak lehetôségében áll a hô-energiamérô mûszerek felszerelése. Ezzel a lehetôséggel azonban kevesen élnek. A kezdeményezésben elöljáró tulajdonosi társulások a Savinesti és Bodor Péter negyedbôl, amelyek már tömbházankénti tulajdonosi társulásként mûködnek, részben megoldották ezt a kérdést. Nem kis erôfeszítésbe került, de a lakók akarták és hozzájárultak a kivitelezéshez. Január folyamán éppen Maiorescu Alexandru adminisztrátor közbenjárására a Bodor Péter utca 28-as tömbházában (361-es tulajdonosi társulás), a Savinesti negyed 2-es, 4-es és 11-es tömbházában (364, 366 és 371-es tulajdonosi társulás) a lakók költségére beszereltették a hôenergia-mérôket. Egy óra ára 30 millió lej, amelyet tíz, illetve 15 havi részletre fizetnek ki az Energomurnak, illetve a Deserv-comnak. Az órák felszerelésével - bár ennek beszerelési költsége magas - a tömbházlakók remélik, lényegesen csökken a fûtésköltség, lévén, hogy a szolgáltató annyit számláz, amennyi hôt szolgáltat, és nem terhelheti meg a számlákat a hô-veszteséggel.

Bár a 1996. évi 114-es lakástörvény értelmében valamennyi lakótársulás tulajdonosi társulássá alakult, a helyi önkormányzatok a mamut tulajdonosi társulások kisebbekre, tömbházankénti, lépcsôházankénti tulajdonosi társulásokra való lebontását sürgetik. Ezzel azt szeretnék elérni, hogy a tulajdonosi társulások kisebb közösségként, áttekinthetôbben intézzék közös ügyeiket, ellenôrizhetôbb legyen a szolgáltatókkal való kapcsolattartás, a számlázás, a kifizetések. A helyi tanács, a polgármesteri hivatal ismételt felhívására, a sajtóban megjelent erre vonatkozó cikkek, "buz- dítások" ellenére az ügy nem mozdul ki a holtpontról. Lapunk részletesen azt is közölte már, melyek a teendôk a jogi személyiség elnyeréséért - telekeltetés, alakuló közgyûlés összehívása, mûködési szabályzat összeállítása, pecsétek rendelése, bankszámlanyitás, bejegyzés a pénzügyi igazgatóságnál, szerzôdés megkötése a szolgáltatókkal - a kis tulajdonosi társulások létrehozásakor, azt is közöltük, hogy a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal a tulajdonosi társulásokkal kapcsolatot tartó, 101-es szobában mûködô irodája révén, minden segítséget megad azoknak, akik ezt igénylik. Elôrelépés mégsem történt.

Az érintettek és illetékesek szerint ennek oka egyrészt abban keresendô, hogy a jelenlegi tulajdonosi társulás elnökei hátráltatják a folyamatot. Mert ha a nagy tulajdonosi társulások megszûnnek, akkor elvesztik azokat az anyagi juttatásokat, amelyeket eddig kaptak. Másrészt pedig sok társulásnál a könyvelés a "levegôben" van. Nem pontosak a nyilvántartások, a könyvelések, s átadáskor kiderülhetnek esetleges csalások, sikkasztások. Továbbá a tömbházlakók nem vállalják fel a közös ügyek intézését, inkább tétlenül nézik és fizetik (ha még tudják) az ellenôrizhetetlen közköltséget.

Bár a tömbházankénti társulásokat adminisztráló, valamint a társulások érdekvédelmi szerveként a Társulások Egyesületét létrehozó Maiorescu Alexandrut a sajtóban is támadás érte, a kis tulajdonosi társulások létrehozására, ezek adminisztrálására jó példával éppen a Savinesti és a Bodor Péter lakónegyedi társulások szolgálhatnak, ahol az elsôdleges vízórák, a hôenergiaórák felszerelése olyan lépések, amelyeket minden tulajdonosi társulásnak meg kell tennie ahhoz, hogy ne fizessen annyit, amennyit tôlük kérnek.

Pénteken este tartanak házavatót a Maros megyei RMDSZ új székházánál, amelyben a szervezet apparátusa a jelenlegivel össze sem hasonlíthatóan jobb feltételek mellett végezheti majd tevékenységét, várhatóan februártól.

A látszat megtévesztô, ugyanis az egykori Knöpfler Vilmos (ma Braila) utca 9. szám alatti egykori fogászati rendelô épülete kintrôl elég lehangoló, a falakról és a kerítésrôl hámlik a vakolat. Bent viszont minden egy vadonatúj építmény hatását kelti, a falak felújítva, a nyílászárók frissen festve. Az emeleti helyiségekben tegnap már a szônyegek is a helyükre kerültek, sôt a leendô gyûlésterembe már a székeket is felvitték. Ottjártunkkor a fal menti szegélyléceket szegezték le. A villanyszerelôknek is volt még dolguk néhány világítótest beszerelésével, de már az utolsó simításokat végezték az épületen.

A ház több évig használatlanul állt. A lakásvállalat kezelésébôl a helyi tanács a polgármesteri hivatal tulajdonába rendelte, a városháza pedig a megyei RMDSZ-nek utalta ki az épületet.

Amikor a nyáron a leendô székház felújításának nekivágtak, az épület az összeomlás határán állt. Siralmas állapotban volt a ház, több pótkocsirakomány szemetet kellett belôle kitakarítani. Egy dolog mûködött benne, a lakat a kapun, de azt is mi hoztuk - mondotta lapunknak Tatár Béla, az RMDSZ megyei szervezetének ügyvezetô elnöke. Ki kellett cserélni a tetôszerkezetet, a teljes víz-, villany-, gázhálózatot.

A felújítás mellett alapos belsô változások is történtek. Egy köztes fal kibontásával két szobából alakították ki a gyûléstermet, és persze emellett a fogászati rendelôben szükséges berendezések tartozékait is el kellett távolítani.

A még alakuló székház emeletén lesz a gyûlésterem, az elnöki iroda, egy vendégszoba és egy fürdôszoba. A földszinten mûködik majd a titkárság, a könyvelôség, a pénztár, az ügyvezetô elnök irodája, az alelnökök irodája, lesz egy mosdó, és a késôbbiekben egy archívumot is kialakítanak.

Várhatóan februártól költözik majd át a szervezet az új megyei RMDSZ-székházba. A pénteki házavató után is marad még munka, az épület külsejét csak melegebb idôben lehet felújítani, bár ha tudták volna, hogy enyhe a tél, ebbe a munkába is belevágtak volna. Emellett még parkosítani fogják majd a ház udvarát, és a romos kerítést is felújítják.

A Manpel alkalmazottai ma sem kapják meg fizetéseiket, ugyanis a bíróság elnöknôje elutasította a szakszervezet azon, 700 aláírással kísért kérését, melynek alapján a fizetésekhez szükséges összegeket a bank a rendelkezésükre bocsátotta volna. A szakszervezet kezdetben a bank elôtti ôrségállást helyezte kilátásba erre az esetre, ám az alkalmazottak várható reagálására nem lehet következtetni.

Aktuális

A romániai magyarok érdekeit ezentúl nem csupán egyetlen miniszter, hanem az egész Nastase-kormány fogja védelmezni. Ezt állította legalábbis Vasile Dâncu köztájékoztatási miniszter, aki Eckstein-Kovács Péter volt kisebbségügyi miniszternek az egykori tisztsége megszüntetése ellen emelt kifogásaira kívánt a kijelentéssel reagálni. Dâncu szerint a kisebbségvédelmi miniszteri posztot mesterségesen, a politikai algoritmus kedvéért hozták létre, s az általa vezetett minisztérium alárendeltségébe tartozó interetnikai kapcsolatok ügyosztálya tökéletesen megbirkózik a "kisebbségekhez tartozó személyek" jogainak védelmével.

A szöveg az unalomig ismerôs, az új politikai környezetben azonban lényegesen megváltozott jelentôséggel bír.

A PDSR hatalomra jutásával most legalább világos, hogy ki melyik oldalon áll. A Nastase-kabinet miniszterétôl nem is vártunk volna másféle kinyilatkoztatást, hát nem is kavar fel nagyon a képmutatás eme magasiskolája. Ha eddig valaki mást remélt, ezután immár véglegesen világosssá vált, hogy a magyarok pontosan annyi joggal fognak rendelkezni, amennyit sikerül kiharcolniuk maguknak. Az utóbbi négy évben ugyanis általánosan élt az a téves képzet, hogy azzal, hogy az RMDSZ a kormányon belül van, önmûködôen megoldódnak majd a régóta fájó gondok. A jó barát álcáját felöltô koalíciós partnerek ezzel szemben a szavazásnál valódi arcukat mutatták, s rendszerint a közvéleményre hárítva a felelôsséget, a kisebbségnek kedvezô paragrafusok jelentôs részét leszavazták. Az új leosztásban viszont már nem lehetnek illúzióink, így minden eredmény, amit sikerül kieszközölni, máris több, mint amennyire számítottunk.

Paradoxon, de így igaz, hogy az ingatlantörvény, amelyet az elmúlt parlamentben nem sikerült keresztülvinni, a mostani képviselôházban elsöprô szavazattöbbséggel átment, s hasonlóak a kilátások a közigazgatási törvény elôterjesztendô tervezetének esetében is. Természetesen az is igaz, hogy ezen jogszabályok által szavatolt jogok távol állnak a jogos elvárásoktól, ám remélte-e valaki, hogy a PDSR bármely ingatlan visszaszolgáltatásába beleegyezik, vagy hajlandó egyáltalán szóba állni a magyar nyelvhasználatról a közigazgatásban?

A "gonosz színeváltozására" persze létezik logikus magyarázat. A politikában nincs helyük az érzelmeknek, s ezt, az Adrian Paunescu-féle kivételektôl eltekintve, a kormánypárt pragmatikus politikusai is felismerték. Így, amennyiben az európai orientáció érdekei úgy kívánják (s Adrian Nastase tökéletesen tisztában van vele, hogy amennyiben magára marad, Romániára a tökéletes káosz állapota vár), hajlandók bizonyos engedményeket tenni a magyaroknak - és nem csak a magyaroknak. Az már az RMDSZ-en is múlik, hogy miként sikerül a tárgyalások során egyensúlyozni az elért engedmények és a közvéleményben kialakulóban lévô félig-kormánypárti kép között.

Megszokhattuk már azt is, hogy régi "barátaink" ezúttal is ott tartanak be, ahol csak tudnak. Gheorghe Funar kolozsvári polgármester például - a magyar nyelv közigazgatásban való tervezett alkalmazására reagálva - máris a törvény megszegésével fenyegetôzik, pedig még meg sem szavazták. A kolozsvári polgármester szerint csupán 492 ezer magyar él Romániában (ezt vajon hogy számolta ki?), s ha a törvény életbe lép, többek között az Európa Tanácsot is tájékoztatja az "RMDSZ és PDSR által elôkészített törvénytelenségrôl". Ha a Gheorghe Funar- féle politikai eszelôsséget ki is zárjuk, akkor is számos visszahúzó elem marad a román politikai elit tagjai között, s nem feltétlenül csupán a Nagy-Románia Párt soraiban. A már említett Adrian Paunescut talán még egyszerû lehetne izolálni, ám rengeteg függhet attól, hogy miként foglal állást Ion Iliescu államelnök, aki szintén a vaskalapos szárny képviselôje. Iliescu mindeddig hallgatott a témáról, talán a PDSR elnökválasztó kongresszusára vár. Ha azonban ô is a pragmatikus vonalat választja majd, a külvilág irányába akár még hihetônek is tûnhet a Vasile Dîncu- féle kijelentés.

Ne éljük azonban túlságosan bele magunkat abba, hogy mástól várjuk saját sült gesztenyénk kikaparását. S ez nem csupán politikai síkon érvényes.

Megértô a Világbank

A Világbank 1,5 milliárd dolláros hitelkeretet biztosít Romániának a következô négy évre, amennyiben a kormány hatékony programokat mutat fel, jelentette ki szerdán, Bukarestben, a Ion Iliescu államelnökkel folytatott megbeszélés végén Andrew Vorkink, a Világbank Közép- és Délkelet-európai regionális igazgatója.

A Világbank a következô 3-4 évben kész 1,5 milliárd dolláros összeget kiutalni hihetô és nagyméretû programok megvalósítására. Amennyiben a kormány által bemutatott programok kevésbé fontosak, az összeg is kevesebb lesz, hangsúlyozta Vorkink.

A találkozó során Románia fejlesztési szükségleteirôl beszéltek, valamint arról a módról, ahogyan a Világbank hozzájárulhat a kormányprogramok megvalósításához. Elônyt élvez a privatizáció, a szociális fejlesztés, a mezôgazdaság és más területek, ahol új munkahelyek létesülhetnek.

Andrew Vorkink elmondta: arról is szó volt, hogy az új kormány növelni szeretné a szociális védelmi programok számát, a Világbank pedig pénzügyi segítséget nyújt ennek gyakorlatba ültetéséhez. Emellett olyan új programokat is finanszíroz, amelyek az aszály hatásait hivatottak csökkenteni.

A Világbank nyílt és konstruktív kapcsolatot szándékszik fenntartani az új kormánnyal, támogatni szeretné Románia gazdasági fejlôdését, hogy kimaradjanak az utóbbi tíz év román gazdaságának mûködési zavarai, mondta a Világbank regionális igazgatója. Hozzátette: hosszú távú programokra van szükség, amelyek képesek új munkahelyeket teremteni.

Iliescu elnök a maga során elmondta, hogy Románia mindig "messze-menô megértéssel és nyitott problémakezeléssel" találkozott a Világbanknál, amelynek regionális elnöke most kedvezôen nyilatkozott az új kormányról.

A találkozón jelen voltak: Ziad Alahdad, a Világbank romániai irodájának vezetôje, valamint Corina Cretu, Simona Marinescu és Gheorghe Zaman elnöki tanácsosok.

Nem kapott még választ Gönczy János Tisza-Szamos kormánybiztos a román kormánytól arra a kezdeményezésre, hogy közösen forduljanak az Európai Unióhoz a Tisza vízgyûjtô területén lévô, s legnagyobb kockázatot jelentô potenciális szennyezô létesítmények biztonságossá tétele érdekében - tájékoztatta szerdán Montskó Éva, a kormánybiztosi iroda szóvivôje az MTI-t.

Az MTI érdeklôdésére a román környezetvédelmi minisztérium sajtóosztályának vezetôje, Lucia Ceuca szerdán azt mondta, hogy nincs információja az esetleges fejleményekrôl, de csütörtökön már többet tud mondani.

Montskó Éva emlékeztetett arra, hogy Gönczy János a múlt évben többfordulós tárgyalást tartott a korábbi román kormány környezetvédelmi miniszterével. Megállapodtak arról, hogy közösen írnak levelet az Európai Unió környezetvédelmi fôbiztosához a szakmai és anyagi támogatás érdekében. A tervek szerint a levél átadására a múlt év december 15-én került volna sor, a tiszai ciánszennyezést vizsgáló uniós nagybányai munkacsoport záróülésén. A lehetséges közös programról szóló levelet végül a romániai kormányváltás miatt csak Gönczy János írta alá, s így adta át az uniós fôbiztosnak.

A szóvivô elmondta: a szomszédos országok együttes munkával a múlt évben készítették el a Tisza vízgyûjtô területén lévô potenciális szennyezô források térképét. Megállapodtak arról, hogy a legnagyobb kockázatú létesítmények román területen találhatók, s elsôként ezeket kellene biztonságossá tenni - emlékeztetett rá Montskó Éva.

A román partner nyolc, a környezetbiztonsági feltételek legkevésbé megfelelô létesítménynél javasolta a munkák megkezdését. Az elôzetes becslések szerint a feltételek javítása ezeknél a szennyezô forrásoknál körülbelül 10 millió dollár ráfordítást igényelne.

A szóvivô utalt arra, hogy az uniós környezetvédelmi normáknak megfelelôen a vízgyûjtô területeken nemzetközi együttmûködés keretében tartható fenn a megfelelô környezetbiztonság. Ennek szellemében kell kidolgozni a közös programot.

A Reuters hírügynökség szerdán emlékeztetett arra, hogy Magyarország 29,3 milliárd forintra készül perelni a tavaly februári tiszai ciánszennyezést okozó Aurul bánya tulajdonosait. Gönczy János a Reutersnek azonban azt mondta: komoly kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy a magyar fél ezt a pénzt megkapja-e, s erre nem is vár. A kormánybiztos szerint nagyban károsodott a Tisza öntisztító képessége, és a folyó most erôsen sebezhetô különbözô vírusoktól.

A Parasztpárt kongresszusán

Holnap kezdôdik a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt soros kongresszusa, amelyre egy óriási választási vereség után kerül sor. A nagy hagyományú párt a földön hever. Tizenegy esztendeje elsô alkalom, hogy nem igazán számít politikai tényezônek, leszámítva azt a befolyást, amit a tavaly júniusi helyhatósági választásokon megszerezhetett magának.

A talpra állás nem egyszerû, hiszen már az elmúlt hetekben fellángoltak a párton belüli hagyományos és kevésbé hagyományos érdekellentétek. Ezeknek a csoportoknak éles ütközése várható a háromnapos tanácskozáson. Négy elnökjelölt indul a legmagasabb tisztségért: Constantin Dudu Ionescu volt belügyminiszter, Constantin Chirita, Bukarest fôpolgármester- helyettese, Ioan Muresan, az elhíresült mezôgazdasági miniszter és Vasile Lupu, a szintén híres "Lupu- törvény" atyja.

- Hány tagból áll, és milyen álláspontot fog képviselni a megyei szervezet? Van egy közös jelöltjük, vagy a küldöttek lelkiismeretük szerint fognak szavazni az elnökválasztáson? - kérdeztük Doru Opriscant, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt Marosvásárhely municípiumi elnökét.

- A Maros megyei szervezetet tíz delegátus képviseli majd a pénteken kezdôdô kongresszuson. A megyei végrehajtó büró választotta ki a küldötteket, és kötelezô módon a megyei szervezet határozott álláspontját fogják képviselni. A megyei szervezettôl pedig arra kaptak mandátumot, hogy Constantin Dudu Ionescura adják a voksukat.

Kedden délután Erdôszent-györgyön találkoztak Szováta, Makfalva, Erdôszentgyörgy, Havad, Gyulakuta, Székelyvécke és Balavásár polgármesterei, helyi tanácsosai, hogy létrehozzák a Kis-Küküllô kisrégiós társulást. A megbeszélésen jelen volt Burkhardt Árpád alispán, Virág György, a megyei tanács elnöke és Szabó Csaba balavásári megyei tanácsos is.

E régiós társulás létesítésének ötlete már korábban felmerült. Az említett községek elöljárói ez ügyben elôször december 14- én találkoztak. Akkor csak elvi egyezség született arról, hogy érdemes megalakítani a társulást. Január 16-án, a társaságokra, alapítványokra vonatkozó 26-os számú törvény alapján a résztvevôk elfogadták az alapszabályzatot, döntöttek a vezetôtanács összetételérôl és kijelölték a fontosabb teendôket. Az elnök Máté János balavásári, az alelnök Péter Ferenc szovátai polgármester lett, ügyvezetô igazgató Borbély Emese mérnök Kibédrôl. A vezetôség még kiegészült négy taggal: Dósa Mihály, Havad, Tarr Endre, Erdôszentgyörgy, Gáll Sándor, Gyulakuta és Szôcs Lajos, Székelyvécke polgármestereivel. A cenzori bizottságba került: Kutasi Zoltán, Makfalva polgármestere, Kaffai Endre havadi és Domokos András szovátai jegyzôk. A vezetôtanács összetételébôl is kitûnik, az alapítók arra törekedtek, hogy minden helységet képviseljenek.

Az alapszabályzat megvitatása után a régiós társulás négy fontosabb tevékenységi területet jelölt ki. Ezek között az egyik legfontosabb a környezetvédelem. A jelenlevôk elmondták, a jövôben szemétlerakó telepeket kell létesíteni, és ki kell tisztítani a Küküllôt, hiszen ez a környék jelentôs vízforrása. Gazdasági téren fel szeretnék lendíteni a faluturizmust, különös tekintettel a Bözödi- és a Medve-tó kínálta lehetôségek kiaknázására. A polgármesterek gondoltak az idôsekre, anyagi gondokkal küszködôkre is. Számukra külön társadalomvédelmi programot dolgoznak majd ki. A fiataloknak nevelô, oktató tanfolyamokat kezdeményeznének. Ezeknek a szervezésébe a szovátai Teleki Oktatási Központot is bevonnák. Emellett még nagyon sok megoldandó kérdés felmerül, amelyekre a jövôben az említett helységek polgármesterei a társuláson keresztül keresnek majd választ. A legfontosabb viszont az, hogy szakemberek által elkészített, közösen kivitelezhetô tervekkel könnyebben lehet majd az európai uniós pénzalapokat megpályázni.

Virág György elmondta, a megyei tanács támogatja az ilyen jellegû kezdeményezéseket pályázati szaktanácsadással, hiszen az az érdek, hogy a költségvetésen kívül minél több pénz jusson vidékfejlesztésre. A régiófejlesztés EU-követelmény. Azért van szükség az ilyen társulásokra, hogy bizonyos helyi jellegû gondokat az ottlakók bevonásával számukra elônyösen rendezzenek.

A Kis-Küküllô menti társulást az elkövetkezendôkben hivatalosan is bejegyzik, ezután konkretizálják majd azokat a teendôket, amelyeket e találkozón kijelöltek. A találkozón jelen volt Ince Jenô, Gernyeszeg polgármestere is, aki elmondta, hogy ôk is meg akarják alakítani az Alsó-Maros menti társulást, Marosvásárhely és Régen között levô községek részvételével. Az alispán és a megyei tanács elnöke tájékoztatta a jelen levô polgármestereket a költségvetési kilátásokról, illetve megtárgyalták a földtörvény alkalmazásának újdonságait, valamint a közigazgatási törvény módosítása utáni változásokat.

Várakozó állásponton a tiltakozók

Az általános sztrájk helyett a pereskedés útját választották egyelôre az Electromures szembenálló felei. A szakszervezet a maga részérôl beperelte a céget és 10 napon belül reméli, hogy választ kap a bíróságtól. Ugyanakkor a vezetôség beperelte a szakszervezetet az eddigi munkabeszüntetések ideje alatt elmaradt haszonért. A vezetôség szerint a karácsony elôtti, az év eleji és az e heti tiltakozások alkalmával összesen 15 órát szünetelt a munka. A szakszervezet vezetôje, Vásárhelyi Zoltán szerint azonban az elsô két tiltakozás spontán megmozdulás volt, ezért nem vonható felelôsségre. Az utolsó, szervezett sztrájk pedig nem két órát tartott, hanem mindössze másfelet, és ebbôl fél óra ebédszünetnek számít. Tehát elmaradt haszon mindössze ezért az egyért kérhetô. Ugyanakkor, amennyiben 15 óra alatt az elmaradt haszon 300 millió lejre rúg, akkor véleménye szerint egy hónapban mintegy 5 milliárdos nyereség valósítható meg, amibôl könnyedén lehetne teljesíteni az alkalmazottak béremelési követelését.

Akárkinek is van igaza, a szomorú a történetben az, hogy a munkások fizetése mindaddig változatlan marad, amíg a két fél közötti vita véget nem ér.

Az ISECO alkalmazottai sem lépnek általános sztrájkba mindaddig, míg a ma sorra kerülô bírósági tárgyalás eredményét meg nem tudják. Amennyiben az nem kedvezô, még akkor is megvárják a hivatalos értesítést, ami néhány nap haladékot jelent.

Radnót kilépne hátrányos helyzetébôl

Cornea Vasilét a radnótiak nagytöbbsége már a helyhatósági választások elsô fordulójában polgármesterének választotta. A PDSR-s politikus 1989 elôtt 12 évig volt a város élén. Úgy tartja, ez elég tapasztalat ahhoz, hogy a helységet az elkövetkezô években szakszerûen irányítsa. Kampánya alatt tett ígérete szerint politikai beállítottságtól, nemzetiségtôl függetlenül minden radnóti polgármestere, ennek próbál eleget tenni tervei valóra váltásával - hangsúlyozta.

- Mi a legfontosabb teendô, rendeznivaló Radnóton?

- Sajnos a város oda jutott, hogy a lakosok 56 százaléka munkanélküli. Mint ismeretes, csôdbe ment a kombinálttakarmány-gyár, az üvegházak; az egyedüli nagyipari egység, amely még munkalehetôséget kínál, a hôerômû maradt. Ezért mindenekelôtt munkahelyeket szeretnénk létesíteni. Ennek elsô lépése a régebben a polgármesteri hivatal fennhatósága alatt mûködött és az elmúlt években megszüntetett szolgáltatóegységek újraindítása lenne. 16 részlegen 200 alkalmazott dolgozott, volt szûcs- és bôrdíszmûves mûhely, pékség és sok más. Továbbá arra törekszem, hogy lehetôségeim szerint, kapcsolataimon keresztül újraindítsuk a takarmánygyárat. Ez nem csak a város számára fontos, hanem a környék mezôgazdaságát is jelentôsen fellendítené, hiszen termékfelvásárló piacot teremtene.

- Polgármesterként hogyan járulhat hozzá a város gazdasági fellendüléséhez?

- A munkahelyek teremtése érdekében már korábban is fordultam a megyéhez és kértem, hogy nyilvánítsák a várost hátrányos helyzetûvé. Ezáltal a törvény számos elônyt teremt majd azoknak, akik ide befektetnének. Ezenkívül polgármesterként helyi szinten is kedvezményeket biztosíthatunk, például kevesebb helyiségbért kérnénk a cégtulajdonosoktól, vagy évekre adó- és illetékmentességet ajánlanánk.

- Ezenkívül mit kínál még a város az esetleg érdeklôdô üzletembereknek?

- Nagyon sok üresen, kihasználatlanul álló helyiségünk van. Nagyon sok a munkanélküli nô. Talán egy készruhagyár számára akadna elég munkaerô.

- Még korai ugyan errôl beszélni, de az elmúlt években a legnagyobb gondot Radnóton tavasszal az áradó Maros okozta. Meddig kell még rettegniük a lakosoknak az árvízveszélytôl?

- Reméljük, hogy most már nem kell aggódniuk a városban lakóknak, ugyanis mintegy 80 százalékban elkészíttettük a várost övezô földgátat. Sajnos, hibás tervezés miatt a gát néhány földtulajdonos területén is áthalad, ezért voltak vitáink, de a tervezôvel és a finanszírozóval egyeztetve keresünk olyan megoldást, amely mindenkinek megfelelô. Ezt a tervet a világbank támogatja, ezért remélem, hogy jövôben megépíthetjük a teljes védôgyûrût. Ha befejezik a Maros-híd melletti vízügyi munkálatokat és a fenékküszöböt, akkor végleg nem kell tartani az árvíztôl. Ehhez kapcsolódik az az óhajunk is, hogy a vízügyi igazgatóság tulajdonában levô vízüzemet átvegyük a város fennhatóságába.

- Radnót sajátos helyzete, hogy elég nagy távolságra találhatók a régebben idecsatolt falvak, amelyek amolyan mostohagyerekei a városnak.

- Ezt a távolságot elsôsorban a közszállítás feljavításával próbáljuk leküzdeni. Megválasztásom után egy héttel vásároltunk egy mikrobuszt, amely azóta Dégrôl szállítja be az utasokat a városközpontba. Lekencérôl is ez a jármû viszi a gyerekeket az iskolába, pénteken pedig Marosorbóról a kistermelôket a piacra. A napokban vásároltunk egy mikrobuszt, amely szintén Dég fele közlekedik. Szeretnénk ilyen, kisebb kapacitású jármûvekkel megoldani a közszállítást a környezô falvakból. De nem csak a közszállításra gondoltunk. Kijavítottuk a csapói mûvelôdési otthon tetôzetét, a szentgyörgyit lebontottuk, ehelyett a volt iskolaépületet átalakítjuk majd közösségi házzá. Ehhez már megvásároltuk az építôanyagot.

- Létezett egy korábbi terv, amely átrendezi a városközpontot. Ezt megvalósítják-e mandátuma alatt?

- Ez egy ambiciózus terv volt, amely elkészítésekor 40 milliárd lejbe került volna. Ennyi pénzünk soha nem lesz ilyesmire. Ezzel szemben fontosabbnak tartjuk az Új Eminescu negyed lefolyóhálózatának a kiépítését, járdák kiképzését, az itt levô utcák lekövezését. 196 házat érint ez a közmûvesítés. Ezenkívül szeretnénk PHARE-alapokból pénzt szerezni a szélkúti vezetékes vízhálózat kiépítéséhez, valamint arra, hogy Marosugrára és Csapóra is juttassuk el az ivóvizet. De ezek még távlati tervek.

- Mit ígért a város magyarságának?

- Már a kampány idején tárgyaltam a radnóti magyarság képviselôivel, az RMDSZ helyi vezetôivel. Ezekbôl a tárgyalásokból az derült ki, hogy a legfontosabb a földtulajdonjog rendezése. Sajnos, Radnóton katasztrofálisan alkalmazták a földtörvényeket, ezért ezek alkalmazását az irodamunkától a földmérésig újra kell kezdenünk. Ez az ügy persze nem csak a magyarokat érinti. Én nagyon jól egyezem a magyarokkal, hiszen szinte mindenkivel nagyon rég ismerjük egymást. Három RMDSZ-es tanácsos van, akikkel jó az együttmûködésünk. Kijelentettem, hogy a város polgármestere vagyok, itt nem egy pártot, vagy valamilyen etnikumot képviselek. Az ajtóm bárki számára minden ügyintézés végett nyitva áll.

- Eddig a helyi RMDSZ nem kezdeményezte a kétnyelvû helységnévtáblát. Ha megtennék, mi önnek ezzel kapcsolatosan az álláspontja?

- Megmondtam nekik is, hogy tiszteletben tartom a törvényeket, ha az elôírás úgy tartja, hogy joguk van a táblát kitenni, akkor eszerint járok el.

Fénymásolt, egymástól kölcsönkért egyetemi kurzusok, tananyagok fölé görnyedés, dupla adag kávé, éjszakázás, fáradt szemek, a "nem tudok semmit" ismételgetése - ez jellemzi a legtöbb egyetemista vizsgák elôtti, közötti hétköznapjait. Az egyetemek tanulótermei, a megyei könyvtár olvasórészlege, a bentlakások szobái, termei tele vannak a január 20-február 20. közötti vizsgákra készülô diákokkal. Van, aki otthon igyekszik elsajátítani a szükséges ismereteket, van, aki az ösztöndíj érdekében mindent tudni akar. Néhány egyetemistával beszélgetve igyekeztünk felvázolni a vizsgalázzal tarkított idôszakot, s a jegyek fontosságát lassan átértékelô, sok kérdést felvetô pontrendszert.

Az európai egyetemeken használt pontrendszert a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, valamint a Petru Maior Egyetemen három éve vezették be. A rendszer lehetôvé teszi, hogy a tanulmányi évek alatt összegyûjtött pontokat egy külföldi egyetemre való átiratkozás, továbbképzés, tanulmányi út esetén figyelembe vegyék. Ez a tény megkönnyíti a cserekapcsolatok létrejöttét, s megakadályozza az esetleges hátrányos megkülönböztetéseket, amelyek abból fakadtak, hogy a jegyeket nem számították át, nem vették figyelembe.

Az OGYE-n alkalmazott hitelpontrendszerrôl Enyedi Lajos, a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség alelnöke számol be.

- Az OGYE-n minden tantárgynak megfelel egy pontszám. Ezt úgy érheted el, ha év közben tevékenykedtél, jelen voltál az órákon, gyakorlatokon, és sikeresen vizsgázol. A tantárgyaknak megfelelô pontszámokat megszorozzák a vizsgán elért jeggyel. Ahhoz, hogy a következô évbe átvihesd elmaradt vizsgáidat, szükséged van 300 pontra. Az egyetemen három évvel ezelôtt vezették be a rendszert, s akkor úgy döntöttek, hogy két részre osztják az egyetemi éveket. Az elsô három évben csak a 300 pontszámot kell elérni, hogy átmehess a következô évbe, de negyedéves csak akkor lehetsz, ha az elsô három év minden vizsgáját letetted és elérted az átmenô jegyeket. Idén fog elôször megtörténni, hogy az elsô három évben összegyûjtött pontszámokat, elmaradt vizsgákat figyelembe veszik, s az elôrejelzések szerint sok diáknak gondja lesz emiatt. Egyelôre az ösztöndíjakat a régi módszerrel kiszámított média szerint osztják ki - tájékoztatott Enyedi Lajos, aki azon véleményét is kifejtette, hogy az orvosis diákok nagy része már szorgalmasan tanul, készül a vizsgákra.

- Inkább az ismeretlentôl, az újtól félek, mint a tananyagtól, a tanár osztályozásától. Tudom, hogy az egyetemi vizsgák teljesen mások, mint a középiskolás felelések, dolgozatírások, az érettségi. De azt még nem tudom, hogy miben áll a másság - mondja a székelyudvarhelyi Kovács Mária, aki elsôéves a Dimitrie Cantemir egyetem pszichológia szakán, s az egyetem kis könyvtárában készül a január 22-én kezdôdô szesszióra. - Három vizsgám lesz: általános pszichológiából, pedagógiából és életkor-pszichológiából. Az idôpontokat nem mi választottuk, a titkárságon egyeztettek a tanárokkal. A vizsgák között öt-hat nap van, amit elfogadhatónak találok. Én már az ünnepek elôtt elkezdtem tanulni, s úgy érzem, hogy elég jól fel vagyok készülve, de ezt majd a tanárok fogják eldönteni. Megkérdeztük a felsôbb évesektôl, mit várnak tôlünk, s mit várhatunk mi a tanároktól. Mindenki mást mondott, másra hívta fel a figyelmünket. Azt gondolom, aki tanul, megkapja az átmenô jegyet - mondta Mária.

Pálfi Zsolt, harmadéves a Petru Maior Egyetem menedzsment szakán, s elsôéves az egyetem által indított távoktatási jellegû informatikai technológia szakon.

- Január-februárban 12 vizsgán kell elérnem a lehetô legnagyobb jegyet. A menedzsment szakon négy vizsgám lesz a szesszió alatt, s azelôtt, kevésbé fontos, választható tantárgyból három kisebb vizsgám. Az informatikai technológia szakon szerencsém van, hiszen az öt vizsgából kettô azonos a menedzsment szakon elôzô években tanultakkal, így az akkor elért jegyeimet elismerik. A vizsgák idôpontját mi választottuk ki, minden hétre csupán egyet osztottunk be. Év közben minden fontosabb volt, mint a tanulás, akkor csupán hozzáolvastam a tanultakhoz. Így most éjt nappalá téve készülök, hogy elérjem az átmenô, a megfelelô jegyeket. A Petru Maior Egyetemen három éve vezették be a hitelpontrendszert. Minden tantárgynak megfelel egy bizonyos pontszám. Az egyetemista, ha eléri az átmenô jegyet, függetlenül attól, hogy csak átcsúszott, vagy kiemelkedô eredményt ért el, megkapja a tantárgyra érvényes pontszámot. Általában egy tantárgynak 5-6 pont felel meg, a fontosabb tantárgyak esetében, amelyekbôl egy héten több órát is tartanak, nyolc pontszám is járhat, ugyanakkor a választható anyagokra csak 1-3 pontot kapunk. Ahhoz, hogy felsôbb éves lehess, s az esetleges elmaradt vizsgáidat átvidd a következô évre, 40 pontszámot kell elérned, ha minden vizsgád sikerül, 60-65 pontot gyûjthetsz össze. A vizsgákon elért jegyek legfôképpen az ösztöndíjak kiszámításánál fontosak, hiszen a pontokat összesítik a különbözô tantárgyaknál elért jegyekkel, s ilyenkor nem mindegy, hogy hányast kaptál, hiszen attól függ, hogy jogosult vagy- e az ösztöndíjra vagy sem - számol be a Petru Maior Egyetemen alkalmazott hitelpontrendszerrôl is Zsolt.

A megyei könyvtár olvasótermében napról napra többen s többen vannak. Van, aki már reggel beül, s az egyórás szünet közben otthonról hozott tízóraiját fogyasztja el, és sokan vannak, akik csak délután keresik a terem csendjét, s az itt található könyveket.

- Szüleim már karácsonykor felhívták a figyelmem, hogy ne csak a hegy alatt abrakoljak, de csak nyolc nappal az elsô vizsgám elôtt, vagyis most, hétfôn reggel szedtem össze a vizsgára szükséges anyagot, s jöttem az olvasóba. Mert állítólag itt semmi nem vonja el a figyelmem - meséli nevetve a Petru Maior Egyetemen, román-angol szakon tanuló Márton Aladár, majd így folytatja: - Harmadéves vagyok, s már jól tudom, hogy ajánlott év közben is barátkozni a tananyaggal, rendszeresen jegyzetelgetni órákon s figyelni. De ezt a tapasztalatot soha, vagy ritkán sikerül gyakorlatba ültetnem. Nekem szükségem van a vizsgák elôtti, közötti lázra ahhoz, hogy le tudjak ülni, s hosszú órákig, fél napokig egy helyben ülve tanuljak. Ilyenkor összpontosítom a figyelmem, jobban észben tartom a kifejezéseket, s érzem, tudom, hogy muszáj tanulni, és tanulok - összegez Aladár.

Az Írországból behozott marhahúskonzervek kapcsán a napokban kirobbant botrány arra késztette a Maros Megyei Állategészségügyi Igazgatóság vezetôségét, hogy széles körû vizsgálatot rendeljen el annak megállapítására: történt-e a megyében hasonló eset az elmúlt év utolsó hónapjaiban. Az ellenôrzéseket a tegnap kezdték meg a megyében levô elhelyezési központokban, öregotthonokban. Rusu Ioan, az Állategészségügyi Igazgatóság vezetôje a Népújságnak nyilatkozva elmondta, hogy az állati eredetû termékek importálásához vagy adományként való behozatalához megfelelô iratok és állategészségügyi engedély szükséges. Csakis olyan országból származó állati eredetû termékek esetén bocsátanak ki engedélyt, amelyekkel szemben nincsenek érvényben korlátozások. Egyetlen esetben sem engedélyezték ilyen termékek behozatalát azokból az európai országokból, amelyekkel vámkorlátozásokat alkalmaznak. Az elmúlt három év alatt csupán 1999 decemberében történt meg a segesvári vámhivatalnál, hogy a vámosok egy Írországból származó, ruhanemût tartalmazó szállítmányban angol eredetû marhahúskonzervre bukkantak, és a megfelelô kísérôiratok hiányában értesítették az Állategészségügyi Igazgatóságot. Az ellenôrzést követôen a szakfelügyelôk elrendelték az élelmiszerek megsemmisítését. A megyei Gyermekjogvédô Igazgatóság igazgatójának, Domby Károlynak sincsen tudomása olyan szállítmány érkezésérôl december folyamán, amely marhahúskészítményt tartalmazott volna. Angol eredetû marhahúskészítményrôl a Fogyasztóvédô Hivatalhoz sem érkezett bejelentés - közölte érdeklôdésünkre Emilia Leah igazgató.

Erdélyt a régi szövegekben gyakran Tündérkertként emlegetik. A tündér akkoriban nem egyszerûen egy szép és varázserôvel rendelkezô leányzót jelentett. (Mint manapság.) A tündér lehetett jó vagy gonosz, de mindenesetre tüneményes… Elsô ránézésre furcsa és kiszámíthatatlan.

Amikor hajdan Tündérkertnek nevezték és emlegették Erdélyt, az nem feltétlenül az örömteli csodálkozás és gyönyörködés kifejezôdése volt, hanem inkább a tûnékenységre, változékonyságra való óvatos odafigyelés és figyelmeztetés.

A történelmi tények ismeretében ennek a maga idejében tamáskodó, kétértelmû megnevezésnek jócskán van alapja. Persze, az is beszédes tény, hogy az újabb idôk nyelvhasználatában - vagy két-háromszáz esztendeje - a tündérkert megnevezés egyértelmûen a "hihetetlen, mesébe illô" szinonimája lett. Az elismerés szinonimája.

Az 1600-as évek Erdélyérôl ezt írja a történész: "Csodálatos kis állam volt az erdélyi fejedelemség. Egy keleti Svájc, nemzeti szövetségen alapuló alkotmányos szabadsággal. Három politikai nemzet (magyar, székely és szász) és négy törvényesen befogadott (katolikus, lutheránus, református és unitárius) vallás hazája, mely féltékenyen ôrizte és védte önkormányzatát, és büszke volt politikai és vallásszabadságára. Szabadon választott uralkodója kettôs függésben állott bár a versengô két szomszéd nagyhatalom (a császár-király és a szultán) irányában, de az ország azért szerette a függetlenség látszatát fenntartani."* Ez a XVII. század eleji állapotokra visszatekintô értékelés "papírforma" szerint helytálló, de a valósághoz képest szûkítô. Erdélyben ugyanis a politikai nemzet fogalmával csupán egy társadalom rendi szerkezetét rögzítették - amely mögött a valóságban a magyar és a székely azonos etnikumot jelent. És ugyancsak a fogalmak hálójával nem mindig fedett "valóságos valóságban", a már említett etnikumok mellett igencsak számottevô a románság jelenléte, mely egyúttal egy újabb vallást is társít a felsoroltak mellé…

Mai fogalomhasználattal élve: évszázadokon át több etnikum (nép, népcsoport) és több vallás fennmaradását biztosította az Erdélynek nevezett (állam)szerkezet. Amely önálló államiságát, ha nem is tudta megtartani, más államok adminisztrációja mögött, alatt, sajátos hagyományait és intézményeit ôrzô tájegységként, valamelyes autonómiára mindig igényt tartó régióként egy évezreden át - mindmáig - meghatározta a területén élô emberek és közösségek életét. Ha nem is teljesnek mondható sikerrel, de biztosította a megmaradásukat, kulturális, etnikai identitásuk, hitük megôrizhetôségét.

Ha végignézünk az Erdélynek nevezett tájegység legutóbbi évezredé-nek történetén (ekkora földi tájat egyetlen diktátornak sem sikerült "megszüntetnie"), akkor valóban csodaként rögzíthetjük, hogy ez évezred alatt, a világtörténelem minden pusztító zivatara ellenére, az itt élô közösségek (hitük és kultúrájuk) a térség egyedülálló (elpusztíthatatlannak bizonyuló) toleranciája révén átmentôdhetnek a harmadik évezredbe.

A XXI. század elejére végképp elodázhatatlanná vált az Európának nevezett tájegység (kontinens) szerkezeti átértékelése - egységének megteremtése. Elôbb-utóbb Európa keleti részén, az örök peremvidéken elhelyezkedô Erdély is beilleszkedik az olyan "hatalmi szerkezetbe", amilyent egyébként ô maga - sajátos belsô viszonylatrendszerével - sok évszázadon át sikerrel fenntartott.

Ami az Európai Unió létének és mûködésének feltételeit illeti: kitûnô elôzményekre találhatna az Erdélyben évszázadokon át mûködô, etnikumokat és hiteket megtartó, a mellérendelés elvét életben tartó autonómiák történetében. Ennek az évezredes történetnek legszomorúbb és dicstelen fejezetét képezi a XX. század, amikor a kisebb-nagyobb helyi sajátosságokat durván figyelmen kívül hagyó, "globálisnak" nevezhetô szemléletmód kezdetleges és primitív formái kezdték uralni a világot. Ez a szûk látókörû, primitív dogmatizmus - mint a nemzetközi életet meghatározó politikai gondolkodásmód - általánosan érvényesült még akkor is, ha szembenálló felek lépését indokolta vagy határozta meg. Egy rossz és veszélyes gondolkodási séma osztotta meg a világot, természetellenes dogmák béklyóiba merevítette és ezáltal perpetuálta a folyton és újragenerálódó konfliktusokat. Népeket és országokat szakított délire vagy északira, keletire vagy nyugatira, az egyéni és közösségi tudatokban csak több generáción át gyógyuló sérüléseket, másokat is veszélyeztetô torzulásokat okozva.

Talán remélhetô, hogy a XXI. század elejére ennek a globálisan veszélyes (még ha kis országokban jelentkezik, akkor is nagyhatalmiként jellemezhetô arroganciát és mások elleni diktátumokat eredményezô) gondolkodásmódnak bekövetkezik az önkorrekciója. Ugyanis túlságosan pici és törékeny a földgolyó ahhoz, hogy egy téves logikai dogmának továbbra is kísérleti alanya legyen. Márpedig a földön ma már csak globálisan (a teljes glóbuszra kiterjedô érvényességgel) lehet és szabad gondolkodni - tehát a XX. században folyamatosan csôdhelyzeteket generáló globális gondolkodásmódot értelmes, a hierarchiák helyett a mellérendelô szerkezeteket preferáló (de a mellérendelés elvébe a különféle dimenziók - mennyiségi és minôségi elemek - helyét és szerepét is értelmesen, életszerûen beépítô) logika revíziója alá szükséges vonni.

A következô évtizedekben ismét az öreg kontinens, Európa lesz a próbakô. Az Európai Unió mellérendeléses szerkezetének kiépítése - amellett, hogy valóban megoldást keres a földrész egyéneinek, közösségeinek, államainak problémáira - egy globális kihívásra adandó, ezért értelemszerûen: - globális jelentôségû válasz. Amely (globális értékû) mintát kínálhat az együttélésre.

A nagy kérdés, hogy miként birkózik meg Európa a feladattal; a kivételesen nagy és történelmi jelentôségû feladattal.

Azt tapasztalom, hogy a remények korszakát éljük. Ez az általános közhangulat.

Nekem azonban kételyeim (is) vannak: Európa hurcolja magával a XX. század történelmi katasztrófáinak feldolgozatlan, kielemezetlen utóhatásait, sorozatosan rossz döntésmechanizmusok tovább élô gondolkodásreflexeit. A szemünk elôtt jelen pillanatban (1999-ben) csak egy bürokratikus hálóban vergôdô Hivatalnok-Európa, vagy Prókátor-Európa képe villog, sajnos még csak fel sem dereng mögötte a sokak által megálmodott és vágyott Európa. A helyzet azért szomorú és reménytelen, mert minden elemzô pontosan tudja, hogy például a kelet-közép-európai rendszerváltozásokat (az Unió létrejöttének egyik elôfeltétele) az illetô országokbeli örök és önérdekû változatlanságban érdekelt állami adminisztrációk legalább egy évtizeden át igen hatékonyan akadályozták. Jogállamok helyett félig-meddig jogál-laminak nevezhetô prókátorparadicsomok alakultak ki, ahol a jogra való hivatkozással a joghézagokban tobzódó áljogászkodás, bûnös, de nem büntethetô, és fel sem számolható prókátorkodás akadályozza a demokratikus kibontakozást, a reális változásokban való hit meggyökerezését és egy emberi életminôség elérhetôségének közérzetét. A kontinens nyugati részén az elfogadható életminôségét féltékenyen védô (kiterjesztve-megôrzése emberibb és ésszerûbb lenne, de ezt bizonyára nehéz dolog felfogni!) Kispolgár-Európa látszik kiépülni, a Hivatalnok-Európa és Prókátor-Európa, Ügyvéd-Európa (mögötte Ügyvéd-Amerika) komikus ködképe pedig már itt is riasztó.

… De maradjunk a reményeinknél…

Reményeink szerint például egy értelmes szerkezetû Európai Unióban felszabadulhat az egyik legnagyobb
"európai nemzet": a nemzeti kisebbségeké. A békeszerzôdésekkel csak viszályt hintô XX. századi dogmatizmusok által bûnösen rosszul szabdalt- fércelt Európában a nemzeti kisebbségekhez tartozó emberek összlétszáma a "nagynak" nevezett nemzetek lélekszámával vetekedik. Ha sikerül a józan ész és értelmes emberi érdekek és ép érzületek szerinti Európát megszerkeszteni, akkor ebben az új szerkezetben olyan közösségi identitások mûködhetnek, amelyekben a megalázó, kiszolgáltatott
"kisebbségi léthelyzetek" nem kisebbségi, hanem emberi (értsd: újszerûen európai) helyzetekké minôsülhetnek át.

Én nem vagyok sem politikus, sem politológus, még csak jós sem. Józanul próbálok számolni a lehetôségekkel, és felteszem a kérdést: ha nem sikerül létrehozni az Emberi Európát, ha csak egy korlátolt Kispolgár-Európát, vagy pláne szûk horizontú Hivatalnok-Prókátor- Európát eszkábálnak össze a politikusok - nos, akkor abból mi következik?

Manapság az elemzô értelmiségiek szeretik úgy feltenni a kérdéseket, hogy ezt a groteszk választ adhassák: ebben az esetben a következmények beláthatatlanok… Nos, gondolkodó embernek, értelmiséginek nem illik az érzelmekkel játszani, ijesztgetni stb. A gondolkodás aktusához és a gondolkozó emberhez méltatlan attitûd ez. Aki mer valamirôl gondolkozni, az jusson is valamire a gondolkodás (nem az érzelmeskedés, riasztgatás stb.) rendjén. Aki azt mondja, hogy "a következmények beláthatatlanok", az csupán azt közli, hogy ô nem lát, ô nem következtet. Látni és valamilyen következtetésre jutni azért is fontos, hogy az érzelmes és terméketlen hisztériát kiiktathassuk a cselekedeteinket determináló tényezôk közül. (Bár könnyebb hisztériázni, mint a tényeket összefüggéseikben látni, és következtetésekkel együtt számba venni.)

… Persze ezeket a bármennyire is logikus mondatokat fájdalmasan személyes düh, az elônytelenül érintettek dühe is diktálja belôlem. Ez már félig hisztéria részemrôl. És teljes félelem. Mert attól félek, ami beláthatóan be is következhet: eltart még jó ideig az a túlságosan lelassított folyamat, amelynek végeredménye talán mégiscsak egy rosszul eszkábált bürokrata Hivatalnok-Prókátor- Európa lesz, XX. századi tévedéseink, keresztül-kasul sérelmeink átörökített nyûgeivel, amelyek még ezt a közeljövô ködében és túl lassan körvonalazódó Kispolgár-Európát sem lesznek képesek mûködtetni; arról nem is beszélve, hogy a kísérlet globális fontossága, mintaképzô ereje már most, az elképesztô össz-európai késlekedések idején: kifulladni, veszni látszik. Félô, hogy egy huszadik századiságától szabadulni képtelen Európa fog a globális fejlôdés fô áramáról leszakadni, belesüllyedni önnön, végül is kezelhetetlennek megôrzött paradoxonaiba. És akkor majd a XXI. században is újból (menetrendszerûen?) szükséges marad a beavatkozás. Ahogy a két világháború idején be kellett avatkozni Németországban, az embereket égetô krematóriumokat is ezen a földrészen - ah, Európa, Európa! - kellett kioltani, újabban Szerbiában vált szükségessé a népirtások megakadályozása (amely konfliktusokat elôre beprogramozták a Nagy-Jugoszláviát létrehozó békeszerzôdések), de kevésen múlott, hogy a Szerbiához leginkább hasonlító (kvázi azonos problémákkal küszködô) Ceausescu utáni Romániában nem terjedt szét, és nem robbant a marosvásárhelyi pogrom. (Még mindig nem múlt el a káosz robbanásszerû eluralkodásának veszélye a posztkommunista államok sorában példátlanul lassan változó Romániában.)

Ha nem csak a Remélt Európa, de még az elôkelô úriasszonyok teadélutánjainak hangulatával és
"szakértelmével" épp csak felsejdített Hivatalnok-Európa is késik, vakon késlekedik - akkor nyilvánvaló, hogy a föld más régióiban fogják kikísérletezni és megalkotni az együttélés mellérendeléses szerkezetének globálisan érvényes mintáit. És majd ráerôltetik a csupán beavatkozásra érett Kispolgár-Európára. És én ettôl az akár beláthatóan bekövetkezhetô "kibontakozástól" azért félek, mert Európában túl sok a vesznivaló.

… Ha a késlekedés tart, és az elkövetkezô évtizednyi idô alatt sem képes Európa a hivatalnok- és prókátorszellemet felcserélni az értelmes és távlatos szerkezetváltás következetes logikájával, akkor a következmények beláthatóak…

Én reménykedek, hogy Európa ezúttal kiállja a soron lévô történelmi próbát. És félek, hogy az önveszélyesen késlekedô Európa az eljelentéktelenedés, az értékvesztés és a további veszélyes gócok képzésének ingoványává válik - csupán vagy akár a tehetetlenségi erôk nehézkedése miatt is.

*Szádeczky Kardoss Lajos: A székely nemzet történelme és alkotmánya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993, 130. old.

Szekler Jerusalem

Szávai Géza Küsmôdön született 1950-ben, Etéden nôtt fel, Székelykeresztúron érettségizett, Kolozsváron végezte egyetemi tanulmányai, tanított Gyergyószentmiklóson, majd újságíróként, szerkesztôként dolgozott Bukarestben. 1988 óta Budapesten él, a Pont Kiadót vezeti. Fontosabb munkái: Séta gramofonzenére, Oszlik a bál, Utóvéd, Ki látott minket meztelenül? (regények); Lánc, lánc, Eszterlánc (vázlat a gyermek világáról), Helyzettudat és irodalom (esszé), Kivégzôsdi (elbeszélések), Burgum Bélus, a mesterdetektív (humoros áldetektívregény-sorozat gyerekeknek). Oszlik a bál címû regénye német és román nyelven is megjelent, a séta gramofonzenére pedig román és orosz nyelven is. A Pont Kiadó egyébként szerepet vállalt a századvég fontosnak tartott mûveinek kétnyevû - magyar és román, román és magyar - kiadásában. Szávai nemcsak írni tud, cselekedni is. Erdély-könyve: esszéregény az identitásról. Az erdélyi székely zsidózókhoz szülôföldje révén áll igen közel, könyve az erdélyi emlékirat- írók szellemiségét követve szövôdik át személyes élményekkel, családi vonatkozásain túl azonban a bennünket kevésbé ismerô olvasónak is olyan - könnyen érthetô, mégis színvonalasan sûrített - történelmi, néprajzi, kulturális körképet tálal az egykori Tündérkertrôl, hogy ezzel igazából a térség szellemi bédekkerévé válik. Angol, francia, német nyelvû kiadása fölöttébb üdvös volna.

"Erdély legendásan toleráns földjén, ahol több nemzet él sok évszázada egymás mellett - a XVI. század végén a zsidók hitére tért át egy magyar közösség. Lelki zsidóknak vallották magukat… - indítja könyvét Szávai Géza. - Vérségileg semmi közük nem volt a zsidókhoz. Lelki zsidóknak vallották magukat. A második világháború idejére már csak néhány család maradt belôlük. Volt, aki megkeresztelkedett, de volt, aki lágerbe, krematóriumba ment azokkal, akikhez erôs kapocs fûzte: a hit."

Az erdélyi valóság felmutatásában minden kétséget kizáróan Bözödi György egyik legméltóbb utóda Szávai. Ennyire pontos és tárgyilagos, könyörtelen igazságossága mellett mégis annyira humánus, embert és földet ennyire szeretô, ilyen kristálytiszta összegezést még nem olvastam - Bözödújfalu ürügyén - magunkról.

A négyszázötven oldalra rúgó pompás kötetet fekete-fehér és színes fotók gazdag válogatása teszi
"szellôssé", kontrasztossá, széppé. (Szávai Géza: Székely Jeruzsálem, PONT Kiadó, Budapest, 2000. Design: Dali Endre, borítóterv: Ungváry Zsófia. Készült a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával a Magyar Millennium alkalmából.)

1.Alulírottnak és az igazgatótanács tagjainak soha nem állt szándékában csôdbe juttatni a manpel Rt.-t. Az 1997-es év eredményeit túl hamar elfelejtették, amikor az alkalmazottakkal együtt a következôket értük el:

- 15 milliárd lej bruttó profit

- 1.100.000 pár kesztyû, ami 1990 után rekordnak számít

- 300%-os fizetésemelés

- 400 új munkahely létesítése

- továbbképzô tanfolyamok varróknak és szabóknak

- továbbképzô tanfolyamok mestereknek

- hatékony hôközpont létesítése

- ágazati szinten is elismert kollektív munkaszerzôdés megkötése

- megfelelô munkakörülmények biztosítása

2. Az 1998-as év hasonló jegyek alatt indult és folyt le szeptemberig, amikor az oroszországi (a vállalat exportjának 60%-a ide készült) válság sok hazai (Clujana) és külföldi (Ikarus) gyárnak problémákat okozott és az egész világgazdaságot megingatta.

3. Nem Ágoston margit visszakerülése miatt kapott új erôre a vállalat és indult meg a nyugat- európai export, hiszen 35 éve exportál és exportált kesztyût a Manpel nyugat-európába. A piaci konjunktúra volt a meghatározó elem, és az 1998-ban vásárolt és elôállított javak biztos alapot jelentettek a krízishelyzetbôl való kilábalásra.

- 3,8 milliárd lej értékû, több mint 300.000 pár kesztyû, amelyeket megrendelésre gyártottunk, de nem vitték el

- több mint 500.000 dollár értékû, 90.000 darab etiópiai bôr, amelyeket 1999-ben vásároltunk meg és vámoltattuk le, amely az 1999-es év megrendeléseihez szükséges volt

- más alapanyagok és félkész termékek több mint 30 milliárd lej értékben

4. Alulírottat nem visszahelyezték vezérigazgatói tisztségébe, hanem Ágoston Margitnak és érdekcsoportjának az 1996. dec. 16-i közgyûlés határozatainak semmissé nyilvánítására vonatkozó kérését visszautasították, következésképpen megválasztásunk törvényesnek és statutárisnak minôsült. Az erre vonatkozó határozat képezte a jogi alapot arra, hogy a Céglajstromozási Hivatal módosítsa a bejegyzést.

5. A manpel ügyfeleinek ugyanazokat a - az alkalmazottak és részvényesek elôtt ismert - közleményeket küldtem el, amelyek megjelentek a helyi sajtóban, de ezek egyikében sem történik említés a manpel csôdhelyzetérôl. Ezzel szemben egy ennél sokkal igazabb tényre hívják fel a figyelmet:

- Ágoston Margitnak semmiféle jogi alapja nincs arra, hogy a gyár vezérigazgatója legyen

- minden jogi és magánszemélynek, aki jogi kapcsolatot akar létesíteni a Manpellel, rendelkezésére bocsátjuk azt a jogi beszámolót, amelybôl kiderül, hogy Ágoston margit nem képviseli a vállalatot és hogy felelôsséget kell vállalnia, ha a szóban forgó közleményt figyelmen kívül hagyja

Ez az igazság, függetlenül attól, hogy kinek tetszik és kinek nem.

6. Az úgynevezett általam elkövetett "lopásokra" már tonnányi nyomdafestéket használtak el. Jelentek meg interjúk rendelésre is (lásd Cotidianul). Minden vádat ellenôrzött és újra ellenôrzött a miniszterelnök pénzügyi ellenôreitôl a Megyei Korrupcióellenes Bizottságig, az emberi Jogok Védelméért Szervezetig, a Közpénzügyi és pénzügyi Ellenôrzési Igazgatóságig, a megyei rendôrfelügyelôségig, Ügyészségig.

Mindezekben a feljelentésekben nem találtak olyan tettet, amelynek alapján bûnügyi eljárást kellett volna indítani vagy amelyek kárt okoztak volna a vállalatnak.

7. Miért nem fenyegetôztek éhségsztrájkkal akkor, amikor Ágoston margit és érdekcsoportja minden törvényes alap nélkül felvettek:

- 450 millió lejt meghaladó fizetéseket

- 50 milliónál is több perköltséget, és továbbra is innen fizetik

- kiszálláspénzeket stb.

Ezzel szemben alulírott és az igazgatótanács más tagjai, valamint a törvénytelenül megszüntetett szakszervezet egyes tagjai végleges bírósági határozattal rendelkezünk, nem 1,2 milliárd lejre, hanem mintegy 450 millió lejre. Ezeket az összegeket majd a felelôs személyeken fogják behajtani és semmiképpen sem a vállalat pénzügyi helyzetének terhére.

8. Nagyon hamar feledésbe merült, hogy a most hatalmon lévôk hogyan próbálták meg átverni ôket a privatizációkor.

Miért van az, hogy Ágoston margit, Ôsz Ildikó, Berszán Edit, Ádám Éva Magdolna, Roman Maria, Laslo Teodor, Chiper Aurica, Cuesdean Lygia, Balaceanu Stelian, Niculescu Georgeta, Bal Ioan, Craciunescu Teodor nem élhettek a törvény adta lehetôséggel, míg Ferencz Gyula, Puia Virgil, Szentkuti Éva, Sandu Florin, Imre Magda, Maior Miron, Orosz István, Laslo Viorel, Molnar Maria, Vigh Iosif, Bajko Bálint, Magdas Rozália és mások igen?

Amennyiben a sokat emlegetett "stratégiai befektetôk" valóban meg akarták vásárolni a vállalatot, meg kellett volna alakítsák saját egyesületüket és nem a Részvényesek és volt részvényesek egyesületét, és valóban otthonról hozott pénzekkel kellett volna részvényeket vásároljanak. De hogy több mint 2300 alkalmazott munkájára támaszkodva jussál hozzá, különösen azok félrevezetésével és becsapásával, ez önmagában jellemzi az érintetteket.

9. Felkérem az alkalmazottakat, hogy ne hagyják magukat bevonni ebbe a konfliktusba, ne hagyják, hogy néhány, magát az alkalmazottak képviselôjének mondó "jóakaró" befolyásolja ôket, akiknek csak az a céljuk, hogy fenntartsák a konfliktushelyzetet.

Semmi esetre sem a szakszervezeti vezetôk fogják meghatározni, hogy egy törvényesen megválasztott vezetôség mit tegyen és mit nem, csak tárgyalá