Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Pénzt, munkát és megfelelô munkakörülményeket!

"Munkás=0", "Átszervezés=éhezés", "Hol van a pénzünk?", ilyen és hasonló feliratokkal vonultak az alkalmazottak az ISECO udvarára tegnap délben. Az alkalmazottak elégedetlenségének fô oka, hogy novemberi fizetéseiket sem kapták meg, nemhogy a karácsonyi prémiumról szó esett volna, ráadásul semmi reményt nem látnak arra, hogy késôbb helyzetük javulna. Ugyanakkor az udvarra kigyûlt munkások elmondták, sérelmezik, hogy ôket okolják a vállalat nehézségeiért, azt állítva, hogy ha nem kértek volna fizetésemelést, akkor most jobb helyzetben volnának.

Vajda Csaba szakszervezeti vezetô elmondta, már évek óta nem kértek fizetésemelést. Igaz, hogy idôközben kérték, hogy béreiket igazítsák az inflációhoz, mindazonáltal nem emiatt vannak problémái a vállalatnak.

Zólyomi Károly, az ISECO igazgatója, a tegnap délelôttre összehívott igazgatótanácsi ülés után, az udvaron tájékoztatta az alkalmazottakat, hogy egyelôre, mivel jelenleg nincs pénz, nem fizetik ki a novemberi hónapról elmaradt béreket.

– Nem ígérhetem, hogy ma vagy holnap, de remélem, hogy néhány napon belül sikerül törleszteni a novemberi adósságainkat. Ennek érdekében már sok mindent megtettünk, reméljük, hogy addig lesznek bevételeink – mondta.

A sztrájkoló alkalmazottak azonban már nemigen hisznek a vállalat fellendülésében, ezért úgy döntöttek, hogy jogi úton próbálják meg fizetéseiket megszerezni. Egyébként az egyórás figyelmeztetô sztrájkot követôen, amikor a munkaidô is lejárt, fegyelmezetten elhagyták a gyár udvarát.

Mivel Székely Sándor csak tegnap kapta kézbe a Bereczki János jelenlegi gazdasági igazgató megbízatására vonatkozó iratot, és az igazgatótanács csak lapzártánk után döntött a Székely Sándor vezette csapatból aláírással megbízott személyrôl, így tegnap nem kerülhetett sor a fizetésekhez szükséges összeg bankból való felvételére.

Tegnap mindössze annyi történt, hogy semleges területen – a kereskedelmi bank épületében – Székely Sándor és Salat József találkozott Bereczki Jánossal, aki a megbízólevele mellett hozta az igazoló iratokat, amelyeknek alapján kellene a bankból kivenni pénzt.

Székely Sándor, miután megvizsgálta a szóban forgó iratokat, kérte, hogy közvetítsék óhaját Ágoston Margit felé, miszerint szeretne egy találkozót, amelyen tisztáznák a problémákat. Azt szeretné, ha a találkozón részt vehetne Salat József, Luka Gusztáv és Ghere Alexandru is. Ugyanakkor a pénzkivételi utalványok aláírását is feltételekhez kötötte. Elsôsorban kérte, hogy térítsék meg perköltségeit, amelyek meghaladják a 60 millió lejt, továbbá a céglajstromozási hivatalnál eddig elköltött mintegy 20 millió lejt és elmaradt béreit, amelyek kifizetésére bírósági végzése is van. Ez utóbbi összeg meghaladja a 228 millió lejt.

A fentiek mellett az aláírás, tehát egyúttal a pénzek felvétele, csak akkor valósul meg, ha láthatja az 1999 januárja óta újonnan alkalmazottak egyéni munkaszerzôdéseit, továbbá az ebben az idôben beosztást változtatók munkaszerzôdéseit. Székely szerint az aláírás feltétele még, hogy a fizetési papírokon, amelyeket rendelkezésére bocsátanak, szerepeljen az órára lebontott bérezés is, hogy látható legyen: az útlezárás alkalmával le nem dolgozott órákat, illetve a törvényszéken töltött idôt is magába foglalja-e a kért összeg. Ugyanakkor Székely Sándor arra is kíváncsi, hogy igazgatóként alá kell-e írnia az Ágoston Margitnak mint vezérigazgatónak járó béreket.

A Székely Sándor által kért feltételeket a tegnap a késô déli órákban már csak néhány alkalmazottal közölték, azok elégedetlenséggel és felháborodással fogadták, elfogadhatatlannak minôsítve azokat.

Ha a felsorolt feltételeket elutasítják, és ez nagyon valószínû, a helyzet még egy ideig megoldatlan lesz.

Bár csak három hétre

A megye elemi iskoláiban 29.487, az V-VIII. osztályokban 32.031, míg a líceumi és szakközépiskolákban 19.699 diák látott újra tanuláshoz. Véget ért tehát a téli vakáció. Sajnos, a gyerekeknek nem volt részük az ilyenkor szokásos örömökben, még a hegyekben sem volt hó, nem volt síelés, szánkózás, korcsolyázás, hóemberépítés, szóval hiányzott a játékos kikapcsolódás. A gyerekek nagy része otthon és a nagyszülôknél, fesetleg alun töltötte a szünidôt.

Arra voltunk kíváncsiak, milyen hangulatban kezdôdött az új évezredben a tanítás, milyen teendôk várnak a tanítókra, tanárokra és tanulókra az elkövetkezôkben. Kérdéseinkre Kádár Ildikó matematikatanár, a marosvásárhelyi 2-es Számú Általános Iskola aligazgatója válaszolt, aki a 36. tanévet kezdte meg tavaly és 30 éve tanít ebben az intézményben.

A 2-es iskolában jó feltételek között tanulnak a gyerekek. Az új tanmenet szerint a téli vakáció utáni három hét a felmérés idôszaka. Ezzel zárul az elsô tanítási félév. A Közoktatási Minisztériumtól kapott átirat szerint a dolgozatírásokat november végétôl december végéig be kellett fejezni, hogy a téli vakáció utáni idôszak ne legyen olyan zsúfolt, mint tavaly. Ez a három hét ismétlési, tananyag- rendszerezési idôszak nagyon jól fog a tanulóknak, mert az elsô félévben szerzett ismereteiket elmélyíthetik. Matematikából például összefoglaló feladatokat fognak megoldani, s az anyagot átfogó eredmények alapján minden tanuló egy érdemjegyet kap. Ugyanígy járnak el más tantárgyak esetében is.

Három hét múlva a tanulók ismét vakációra mennek, ez, a nagy tapasztalattal rendelkezô pedagógus szerint, jó. Mert a gyerekek nagyon fáradtak, és a fáradt gyerek tanulási hatásfoka, összpontosítási készsége alacsony. Egy magyar nyolcadikos gyerek átlagban heti 35 órát ül az iskolában, ami nagyon megterhelô számára.

A vakáció ideje alatt a nyolcadikos tanulóknak román és magyar nyelvbôl, matematikából, földrajzból és történelembôl felkészítôket tartottak. Nem volt kötelezô a megjelenés, de tele voltak a tantermek. A tanulók felmérték, hogy saját érdekük átismételni az V- VII. osztályos tananyagot, mert kisérettségi elôtt állnak és saját sorsukról van szó. Az iskola jó eredményeket mondhat magáénak. A tavalyi képesség vizsgán is jól szerepeltek, matematikából például 8,8 volt az általános, s a tanulók nagy számban jutottak be elít középiskolákba. Idén hasonló eredményekre számítanak.

Arra voltunk kíváncsiak, milyen hangulatban kezdôdött az új évezredben a tanítás, milyen teendôk várnak a tanítókra, tanárokra és tanulókra az elkövetkezôkben. Kérdéseinkre Kádár Ildikó matematikatanár, a Marosvásárhelyi 2-es Számú Általános Iskola aligazgatója válaszolt, aki a 36. tanévet kezdte meg tavaly és 30 éve tanít ebben az intézményben.

A 2-es iskolában jó feltételek között tanulnak a gyerekek. Az új tanmenet szerint a téli vakáció utáni három hét a felmérés idôszaka. Ezzel zárul az elsô tanítási félév. A Közoktatási Minisztériumtól kapott átirat szerint a dolgozatírásokat november végétôl december végéig be kellett fejezni, hogy a téli vakáció utáni idôszak ne legyen olyan zsúfolt, mint tavaly. Ez a három hét ismétlési, tananyag- rendszerezési idôszak nagyon jól fog a tanulóknak, mert az elsô félévben szerzett ismereteiket elmélyíthetik. Matematikából például összefoglaló feladatokat fognak megoldani, s az anyagot átfogó eredmények alapján minden tanuló egy érdemjegyet kap. Ugyanígy járnak el más tantárgyak esetében is.

Három hét múlva a tanulók ismét vakációra mennek, a nagy tapasztalattal rendelkezô pedagógus szerint ez jó, mert a gyerekek nagyon fáradtak, és a fáradt gyerek tanulási hatásfoka, összpontosítási készsége alacsony. Egy magyar nyolcadikos gyerek átlagban heti 35 órát ül az iskolában, ami nagyon megterhelô számára.

A vakáció ideje alatt a nyolcadikos tanulóknak román és magyar nyelvbôl, matematikából, földrajzból és történelembôl felkészítôket tartottak. Nem volt kötelezô a megjelenés, de tele voltak a tantermek. A tanulók felmérték, hogy saját érdekük átismételni az V-VII. osztályos tananyagot, mert kisérettségi elôtt állnak és saját sorsukról van szó. Az iskola jó eredményeket mondhat magáénak. A tavalyi képességvizsgán is jól szere-peltek, matematikából például 8,8 volt az általános, s a tanulók nagy számban jutottak be elit középiskolákba. Idén hasonló eredményekre számítanak.

Egy nyolcvanéves idôs asszony és 19 éves unokája évek óta tartó kálvária után, aminek a város széli tömbház lakói tanúi voltak, a múlt év végére lényegében az utcára került vona, ha nincsenek olyan jóakaróik, akik ideiglenesen befogadják ôket.

A marosvásárhelyi S. Karolina évekkel ezelôtt vette magához menyét , aki a fia korai halálát követôen egy kisgyerekkel özvegyen maradt, valamint annak második férjét is. A szûkös garzonlakásban a házaspárnak még két gyermeke született, s egyetlen szobában laktak mind a hatan. Az anyós valamennyiük után fizette a fogyasztást, majd 1992-ben megvették a lakást, s késôbb Lina néni beleegyezett, hogy közjegyzô elôtt a lakrészt az unoka nevére írják át. Mint késôbb kiderült, nem így történt, a lakás ugyanis a házaspár nevére íródott, akik el akarták adni azt, hogy falun nagyobbat vegyenek. Mivel az idôs asszony nem egyezett bele, hogy unokája feje fölül eladják a lakást, megkezdôdtek a konfliktusok. Idôközben mind az S. Karolina, mind az S. István neve lekerült a közköltségi listáról, s helyük, nyugalmuk sem volt már a lakásban, amelyet egy életnyi munka után valamikor Lina néninek utaltak ki – szólt a szerkesztôségünkbe érkezett panasz, amelynek nyomán mindkét felet megkerestük.

A város peremén levô tömbház második emeleti lakásának ajtajában egy hûtôszekrény, s mellette egy szánkó, darabka szônyeggel, amelyen Lina néni napközben, de éjszakákon át is meghúzta magát – erôsítik meg a szomszédok közül többen is, akik öltözni és vetkôzni is a folyosón látták az idôs asszonyt, aki a kiselejtezett folyosói hûtôszekrényben tartotta ruháinak egy részét.

A lakásba V. Ferenc tessékel be, s felesége, V. Erzsébet jelenlétében és egyetértése mellett az esküvôjükig kanyarodik vissza, miközben a fentebb vázolt történetnek az ellentétes változatát mondja el. A velük megesett kellemetlenségekért egyértelmûen a feleség édesanyját okolják, aki, véleménye szerint, elsô perctôl nem nézte jó szemmel a házasságukat. Emiatt évekig hol a férj falujában, hol ideiglenes lakásban voltak kénytelenek meghúzódni, majd amikor a kisfiú kilencéves lett, s ôk megint szinte az utcára kerültek, az elhunyt férj édesanyja, S. Lina néni fogadta be ôket a Jeddi úton levô garzonlakásba, "hogy a drága unoka ne kerüljön falura". A férfi szerint 1991-ben nekifogtak rendbe tenni a szerinte rossz állapotban levô garzont, s ’92-ben megvásárolták azt. Árába a férj Szentivánon élô szülei is bepótoltak – bizonygatja.

Feleségének szüleivel viszont egymást követték a konfliktusok, mivel azok beleszóltak mostohafiának a nevelésébe. Az ôket befogadó idôs Lina mamával állítólag nem volt gond, mindössze annyi, hogy nyugdíja egy részét titokban az anyatárséknak adta, hogy a közös unokának élelmet vegyenek, s a gyereket mindig arra biztatta, hogy ne ölje magát a tanulással, mert az apjának is csak nyolc osztálya volt. A mostohaapa hosszasan ecseteli azt is, hogy mennyi gond volt a gyerekkel, aki távollétükben diszkózott a lakásban, felgyújtotta a tévét meg a kazettofont, csóré nôket rajzolt a falra, s mivel nem tanult, megbukott az iskolában, kimaradt a szakiskolából, egy asztalosnál nem állta meg a helyét, majd amikor végül munkát kapott, nem adta haza a keresett pénznek egy részét.

Kérdésünkre azt válaszolja, hogy amikor a nagyobbik gyermeküknek személyazonossági igazolvány kellett, valóban a nevükre iratták a lakást, de azt Lina néni tudtával tették, akinek a közjegyzô lefordította, hogy mit ír alá. V. Ferenc elmondja még , hogy szándékuk szerint nagyobbra szerették volna cserélni a garzonlakást. A mostohafiú azért költözött a nagyszülôkhöz, mert azok magukhoz csalták, Lina néni pedig annál az asszonynál lakik, akit éppen gondoz – mondják, és beszámolnak arról is, hogy tavaly augusztus végén a nagyszülôknél egy megbeszélésen vettek részt, amelyen megfenyegették ôket, hogy ha két héten belül nem íratják vissza a lakást a Lina néni nevére, pert indítanak ellenük.

Fiának távoztát az anya is természetesnek veszi, s megerôsíti, hogy a lakásban csak akkor van helye, ha megkeresi a kenyerét, s annak egy részét a közösbe adja, továbbá besegít a házi munkákba. Ez esetben katonaság után egy garzont kaphat – ami véleményük szerint igazán szép ajánlat. A mama is maradhat a lakásban, mondják nagylelkûen, hisz sohasem vesztek össze vele. De ha megnyerik a pert, és az S. Karolina nevére kerül vissza a lakás, akkor majd meglátják, mi lesz velük – válik fenyegetôvé a férfi hangja.

A V. házaspár szavait mindazok, akiket az ügyben megkérdeztünk, sorban megcáfolták.

S. Karolina, aki 27 évig volt a marosvásárhelyi tüdôklinika alkalmazottja, alacsony termetû, korához képes még mindig fürge mozgású asszony, beszédében viszont annál szûkszavúbb. Bevallása szerint ô jót akart, segített a menyén és annak férjén, akikkel együtt a két kisgyerek születése után is jól érezte magát. – Nem voltak problémák, sem ilyen, sem olyan, ültem a folyosón a szánkán békésen, nem szájaltam – mondja, s szavaiból kiderül, hogy azok közé a emberek közé tartozik, akiknek akár fát is vághatnak a hátán, a békesség kedvéért nem teszi szóvá azt. A nehézségekkel szokva volt, hisz egyedül nevelte a fiát, akit 24 éves korában elveszített. Természetes, hogy ezt az "égbekiáltó" fájdalmat követôen élete egyetlen célja a unoka maradt, azt viszont már nem nézhette el, hogy azok, akiket jóindulattal befogadott és megtûrt a lakásában, kiforgassák az unokát, akiért ezt az áldozatot hozta. Megerôsíti, hogy a közjegyzônél, mivel románul beszéltek, nem értette, hogy mit ír alá, s abban a tudatban volt, hogy az unokának adományozza a lakást, és eltartást sem kért, hiszen nyugdíja volt. Akkor ébredt csak fel, amikor már sem ô sem az unokája nem szerepelt a közköltségi listán, holott a házaspár tovûbbra is elvette tôle a nem kis összeget, amikor a tanácsi segély nyomán alig pár ezer lejt kellett fizetniük a lakásfenntartásért. Hogy milyen viták, összetûzések voltak az unoka érdekében a befogadott házaspárral, amiért a folyosóra kényszerült, majd arra, hogy naphosszat a jó ismerôsöknél, vagy az utcán kóvályogjon, nem hajlandó vagy nem mer beszélni. Miképpen arról sem, hogy, bár kulcsa van, a tömbházban lakók szerint csak nyugdíjkor jelenik meg a folyosón, hogy a postástól a átvegye a pénzt.

S. István, az unoka, magas jóképû, csendes, jóérzésûnek látszó fiatalember, akit az édesanyja beleegyezésével küldtek el a lakásból. Az elmúlt évekbôl a viszályokra emlékezik. Arról a legkevésbé, hogy a két nagyanyján, és mostoha nagyapján kívül otthon valaki is támogatta, gyámolította volna. – Eleinte csak rágódott velem, mondja a mostohaapáról, majd csúfolkodott is, hát visszafeleseltem, aztán azt mondta, hogy tróger meg drogos vagyok. Baj volt az is, amikor betöltöttem a 14. évem, majd, amikor 18 lettem, azt mondták, hogy a lakásban nincs mit keressek, s fôjjek meg a saját zsíromban.

Az iskolában a fiút nemegyszer látták kékre verve, s a múlt nyáron az is elôfordult, hogy a buszon rosszul lett, mert napokig nem kapott enni. A tömbház lakói szerint a házaspár gyakran járt falura, s olyankor kizárták, nemegyszer késô éjszakáig, amíg hazaértek. Így se enni, se tanulni nem tudott, s megtörtént, hogy a szükségletét is a szomszédok jóvoltából végezte el. Ruhát nem vettek neki, s mivel a V. család vízórát szereltetett, fürödni, mosakodni is a nagyszülôkhöz küldték. A munkahelyét, ahol utoljára dolgozott, felszámolták, pedig elmondása szerint nagyon szeretne szakmát tanulni, s dolgozni valahol.

Az ismerôsök pedig azért aggódnak, hogy mi lesz vele, ha elveszíti a nagymamáit, ki fogja a gondját viselni, miután az édesanyja, ellökte magától, sôt korábban sem törôdött vele. Ami pedig a nagyszülôket illeti, akik befogadták, s a mostoha nagyapa, aki ezt sohasem éreztette, hisz valamikor az édesanyját is magukhoz vették, mikor terhes volt, és meghalt a férje, – róluk csak a legjobbakat mondja, bár évekig tiltották tôlük, ahogy most a legkisebbik unokával is teszik.

A 80 éves idôs asszony, aki jóakaróinak köszönheti, hogy éjszakánként ideiglenesen van hol aludnia, s szintén nekik, hogy korábban pénzt kölcsönöztek a lakás megvásárlására, de ennek ellenére a tömbházfelelôs szerint már régen nem szerepel a nyilvántartásban, azt szeretné, ha unokájára hagyhatná a lakást, ami az ô jogos tulajdona volt.

A pereskedés ezután kezdôdik, a történetben szereplô személyek által elszenvedett megpróbáltatásokért viszont semmiféle törvényszéki határozat nem nyújthat kárpótlást.

A lakásba V. Ferenc tessékel be, s felesége, V. Erzsébet jelenlétében és egyetértése mellett az esküvôjükig kanyarodik vissza, miközben a fentebb vázolt történetnek az ellentétes változatát mondja el. A velük megesett kellemetlenségekért egyértelmûen a feleség édesanyját okolják, aki, véleménye szerint, elsô perctôl nem nézte jó szemmel a házasságukat. Emiatt évekig hol a férj falujában, hol ideiglenes lakásban voltak kénytelenek meghúzódni, majd amikor a kisfiú kilencéves lett, s ôk megint szinte az utcára kerültek, az elhunyt férj édesanyja, S. Lina néni fogadta be ôket a Jeddi úton levô garzonlakásba, "hogy a drága unoka ne kerüljön falura". A férfi szerint 1991-ben nekifogtak rendbe tenni a szerinte rossz állapotban levô garzont, s ’92-ben megvásárolták azt. Árába a férj Szentivánon élô szülei is bepótoltak – bizonygatja.

Feleségének szüleivel viszont egymást követték a konfliktusok, mivel azok beleszóltak mostohafiának a nevelésébe. Az ôket befogadó idôs Lina mamával állítólag nem volt gond, mindössze annyi, hogy nyugdíja egy részét titokban az anyatárséknak adta, hogy a közös unokának élelmet vegyenek, s a gyereket mindig arra biztatta, hogy ne ölje magát a tanulással, mert az apjának is csak nyolc osztálya volt. A mostohaapa hosszasan ecseteli azt is, hogy mennyi gond volt a gyerekkel, aki távollétükben diszkózott a lakásban, felgyújtotta a tévét meg a kazettofont, csóré nôket rajzolt a falra, s mivel nem tanult, megbukott az iskolában, kimaradt a szakiskolából, egy asztalosnál nem állta meg a helyét, majd amikor végül munkát kapott, nem adta haza a keresett pénznek egy részét.

Kérdésünkre azt válaszolja, hogy amikor a nagyobbik gyermeküknek személyazonossági igazolvány kellett, valóban a nevükre íratták a lakást, de azt Lina néni tudtával tették, akinek a közjegyzô lefordította, hogy mit ír alá. V. Ferenc elmondja még , hogy szándékuk szerint nagyobbra szerették volna cserélni a garzonlakást. A mostohafiú azért költözött a nagyszülôkhöz, mert azok magukhoz csalták, Lina néni pedig annál az asszonynál lakik, akit éppen gondoz – mondják, és beszámolnak arról is, hogy tavaly augusztus végén a nagyszülôknél egy megbeszélésen vettek részt, amelyen megfenyegették ôket, hogy ha két héten belül nem íratják vissza a lakást a Lina néni nevére, pert indítanak ellenük.

Fiának távoztát az anya is természetesnek veszi, s megerôsíti, hogy a lakásban csak akkor van helye, ha megkeresi a kenyerét, s annak egy részét a közösbe adja, továbbá besegít a házi munkákba. Ez esetben katonaság után egy garzont kaphat – ami véleményük szerint igazán szép ajánlat. A mama is maradhat a lakásban, mondják nagylelkûen, hisz sohasem vesztek össze vele. De ha megnyerik a pert, és az S. Karolina nevére kerül vissza a lakás, akkor majd meglátják, mi lesz velük – válik fenyegetôvé a férfi hangja.

A V. házaspár szavait mindazok, akiket az ügyben megkérdeztünk, sorban megcáfolták.

S. Karolina, aki 27 évig volt a marosvásárhelyi tüdôklinika alkalmazottja, alacsony termetû, korához képest még mindig fürge mozgású asszony, beszédében viszont annál szûkszavúbb. Bevallása szerint ô jót akart, segített a menyén és annak férjén, akikkel együtt a két kisgyerek születése után is jól érezte magát. – Nem voltak problémák, sem ilyen, sem olyan, ültem a folyosón a szánkán békésen, nem szájaltam – mondja, s szavaiból kiderül, hogy azok közé a emberek közé tartozik, akiknek akár fát is vághatnak a hátán, a békesség kedvéért nem teszi szóvá azt. A nehézségekkel szokva volt, hisz egyedül nevelte a fiát, akit 24 éves korában elveszített. Természetes, hogy ezt az "égbekiáltó" fájdalmat követôen élete egyetlen célja a unoka maradt, azt viszont már nem nézhette el, hogy azok, akiket jóindulattal befogadott és megtûrt a lakásában, kiforgassák az unokát, akiért ezt az áldozatot hozta. Megerôsíti, hogy a közjegyzônél, mivel románul beszéltek, nem értette, hogy mit ír alá, s abban a tudatban volt, hogy az unokának adományozza a lakást, és eltartást sem kért, hiszen nyugdíja volt. Akkor ébredt csak fel, amikor már sem ô sem az unokája nem szerepelt a közköltségi listán, holott a házaspár továbbra is elvette tôle a nem kis összeget, amikor a tanácsi segély nyomán alig pár ezer lejt kellett fizetniük a lakásfenntartásért. Hogy milyen viták, összetûzések voltak az unoka érdekében a befogadott házaspárral, amiért a folyosóra kényszerült, majd arra, hogy naphosszat a jó ismerôsöknél, vagy az utcán kóvályogjon, nem hajlandó vagy nem mer beszélni. Miképpen arról sem, hogy, bár kulcsa van, a tömbházban lakók szerint csak nyugdíjkor jelenik meg a folyosón, hogy a postástól átvegye a pénzt.

S. István, az unoka magas jóképû, csendes, jóérzésûnek látszó fiatalember, akit az édesanyja beleegyezésével küldtek el a lakásból. Az elmúlt évekbôl a viszályokra emlékezik. Arról a legkevésbé, hogy a két nagyanyján, és mostoha nagyapján kívül otthon valaki is támogatta, gyámolította volna. – Eleinte csak rágódott velem, mondja a mostohaapáról, majd csúfolkodott is, hát visszafeleseltem, aztán azt mondta, hogy tróger meg drogos vagyok. Baj volt az is, amikor betöltöttem a 14. évem, majd, amikor 18 lettem, azt mondták, hogy a lakásban nincs mit keressek, s fôjjek meg a saját zsíromban.

Az iskolában a fiút nemegyszer látták kékre verve, s a múlt nyáron az is elôfordult, hogy a buszon rosszul lett, mert napokig nem kapott enni. A tömbház lakói szerint a házaspár gyakran járt falura, s olyankor kizárták, nemegyszer késô éjszakáig, amíg hazaértek. Így se enni, se tanulni nem tudott, s megtörtént, hogy a szükségletét is a szomszédok jóvoltából végezte el. Ruhát nem vettek neki, s mivel a V. család vízórát szereltetett, fürödni, mosakodni is a nagyszülôkhöz küldték. A munkahelyét, ahol utoljára dolgozott, felszámolták, pedig elmondása szerint nagyon szeretne szakmát tanulni, s dolgozni valahol.

Az ismerôsök pedig azért aggódnak, hogy mi lesz vele, ha elveszíti a nagymamáit, ki fogja a gondját viselni, miután az édesanyja, ellökte magától, sôt korábban sem törôdött vele. Ami pedig a nagyszülôket illeti, akik befogadták, s a mostoha nagyapa, aki ezt sohasem éreztette, hisz valamikor az édesanyját is magukhoz vették, mikor terhes volt, és meghalt a férje, – róluk csak a legjobbakat mondja, bár évekig tiltották tôlük, ahogy most a legkisebbik unokával is teszik.

A 80 éves idôs asszony, aki jóakaróinak köszönheti, hogy éjszakánként ideiglenesen van hol aludnia, s szintén nekik, hogy korábban pénzt kölcsönöztek a lakás megvásárlására, de ennek ellenére a tömbházfelelôs szerint már régen nem szerepel a nyilvántartásban, azt szeretné, ha unokájára hagyhatná a lakást, ami az ô jogos tulajdona volt.

A pereskedés ezután kezdôdik, a történetben szereplô személyek által elszenvedett megpróbáltatásokért viszont semmiféle törvényszéki határozat nem nyújthat kárpótlást.

Spórolni akar az önkormányzat

Marosvásárhely polgármesterének idei elsô sajtótájékoztatója leginkább arról szólt, hogy milyen módon spórol majd az önkormányzat azért, hogy fedezze a különbözô programok megvalósításának költségeit.

A polgármesteri hivatal 27 milliárd lejes hiánnyal kezdett új évet. Többek között tartozik a fôtéri aluljárónál elvégzett munkálatokért 3 milliárd lejjel, az Út- és Hídügyi Rt.-nek közel 2 milliárddal, 12 milliárd lejjel iskoláknak, 1 milliárd-ddal a Citadinprestnek. Dorin Florea polgármester szerint a 27 milliárd lejes deficit – olyan körülmények között, mikor 50 milliárd volt a költségvetés-kiigazítás – az általános, de fôleg a beruházási osztályon dolgozók szakértelemhiányának tudható be. A Számvevôszék által lefolytatott vizsgálat eredményei is ezt igazolják, de ezekrôl egyelôre semmit nem volt hajlandó nyilatkozni. A továbbiakban azt fejtegette, hogy miként fognak az idén pénzt megtakarítani. Felsorolásában szerepelt, hogy az árverések útján bérbe adott helyiségekkel, vagy odaítélt munkálatokkal kapcsolatos szerzôdésekben szigorúbb elôírásokat fogalmazzanak meg, pontos határidôket, a késedelmi kamat értékét stb.

A Közszállítási Rt.-nek nyújtott (eddig évi 16 milliárd lejes) támogatást drasztikusan lecsökkentik és jobb menedzseléssel próbálják nyereségessé tenni a vállalatot. Oda jutottak, hogy a lízingszerzôdéssel vásárolt autóbuszok nem közlekedhetnek, mivel lejárt az ideiglenes számtáblák kicserélésének határideje, ki kell fizetni a vámot, néhány autóbusz tönkrement, de ezek helyett újabb buszokat szándékozik vásárolni az önkormányzat, természetesen hitelbôl. Nagy bevételre számítanak a garázsok eladásából, közterületek, ingatlanok bérbeadásából, a gond csak az, hogy a hivatal még mindig nem rendelkezik pontos leltárral arról, ami a város területén található. A polgármester szerint adócsökkentésrôl só sem lehet, az önkormányzat pedig egy lejt sem ad a távhôrendszerrôl lekapcsolt mintegy 300 lakás visszakötésére.

A kereskedelmi társaságok által kitett reklámokra, cégjelzésekre számított illeték lenne a polgármesteri hivatal egy másik jelentôs pénzforrása. Az engedély nélkül kitett reklámok esetén a céget 50-100 millió lejre bírságolják, a táblákon fel kell tüntetni a mûködési engedély, valamint cégjegyzékbeli iktatószámát. A polgármester szerint a cégek mindössze egyharmada fizet, ezért ezután a városrendészeti engedély kibocsátását a reklámilleték naprakész kifizetéséhez kötik.

Azokra a kereskedelmi társaságokra, amelyek ingatlannal rendelkeznek a Víkendtelep területén, luxusadót szeretne kivetni a polgármester. Elmondása szerint határozattervezetet dolgoznak ki errôl, a végsô döntést a városi tanács hozza meg. Az összeg megállapításán most dolgoznak, de annyi kivehetô volt az elhangzott nyilatkozatokból, hogy a luxusadóként fizetendô összeget kb. az eddigi tízszeresére növelné. – A Víkendtelepen eddig csak kísérleteztek, ennek véget kell vetni, a 37 milliárdos beruházás helyett mindössze 5 milliárdot költhetünk el a szabadidô-központ modernizálására – jelentette ki Florea.

– Lemondok a Salubriservvel kötött szerzôdésrôl, ugyanis túl sok az a 14 milliárd lej évente amit a Salubriservnek kifizetünk – hangzott el a sajtótájékoztatón. A Népújság kérdésére, hogy ezt hogyan képzeli el, a polgármester hevesen reagált: nem érdekli semmiféle szerzôdés, ha szükséges, egyoldalúan felbontja, hiszen a hivatal számára veszteséges. Egy hónapig monitorizálták a szeméttelepre érkezô hulladékmennyiséget, ahhoz, hogy kiderüljenek a rendellenességek. Különben is megmagyarázhatatlan, hogy honnan van 2 milliárd lejes nyeresége a vállalatnak?! A városi tanács elé terjeszti a problémát, mégpedig javasolni fogja a város felosztását két részre, versenytárgyalásos úton ítélve oda a várostakarítási munkálatokat. Az egészséges konkurencia nem árt, jelentette ki Florea, aki szerette volna, ha a Közszállítási Rt.mintjára a helyi tanács fennhatósága alá kerülne a Salubriserv. Könnyû dolga semmi esetre sem lesz, hiszen a Sa-lubriservvel kötött szerzôdés 2002-ben jár le, ha a polgármester to-vábbra is kitart szándéka mellett, nem kizárt, hogy törvényszékre kerül az ügy...

Jövô héten tartják a versenyvizsgát a polgármesteri hivatalban meghirdetett vezetôi állások betöltésére. Mivel a jelentkezési határidô csak január 11-én jár le, még nem tudni, a leváltott vezetôk közül kik szeretnének ismét igazgatók, osztályvezetôk lenni. Úgy tûnik, kemény megmérettetésre lehet számítani. Kérdés, hogy mi lesz, ha a sikeres vizsga után a számvevôszéki ellenôrzésbôl kiderül, hogy az illetô személy kompromittált. Nehéz dió, vélte a polgármester. Mint kiderült, a lakossági panaszok nyomán 7 alkalmazott ellen merültek fel kételyek, négy személy ellen feljelentést tettek a rendôrségen is. A szóban forgókat áthelyezték, egyeseket a hivatal által mûködtetett kertészethez, másokat az állatkerthez vagy a temetôkhöz, közölte az újságírókkal a hivatal szóvivôje.

Tragikomikus kihívásokkal indul az új évezred (-század, stb.); tájainkon elhalasztották a telet; Közép-Európában az évszak rekord- melegét mérik (Kecskeméten pl. 17,3 fokot), Kelet- Szibériában a fagy dönt rekordot (ötvenhárom alá süllyed a hômérô piros oszlopa); árvizek délen, nálunk vízhiány, a talajvíz a katasztrófa szintjéhez "közelít", fokozódik a környezetszennyezés veszélye, hét száraz esztendôre van kilátás, kevés az áramunk, drágulnak az energiahordozók, nyomukban minden, ami az élet fenntartásához szükséges. A világ legerôsebb államában a tegnap még ádáz ellenfél elegánsan védi meg s iktatja be az új elnököt, NATO-katonák körében "Balkán-szindróma" mutatkozik, ezt mi más "sugárdózisban" ugyan, de korábbról "érzékeljük"; idehaza a régi- új hatalom feltûrt ingujjban lát hozzá mállott homokvárát újjáépíteni, prefektusok maratonján dôl el, kik a megyék új urai; városunkban a kétfejûség szindrómája üti fel a fejét: a bôr- és kesztyûgyár után a megyei kórháznak is két igazgatója keletkezett, várhatóan a közszállításiak sem érik be eggyel; valószínûleg prefektusból is legalább kettô lesz, pártelnökbôl talán három is, mivel napjainkban leginkább a politika célozza a szentháromság teljességét.

Közben elmúlt a vakáció egy falás hó nélkül, a síelés, korcsolyázás, a téli játékok, a felüdülés vágyálom maradt, a diákság már a természetben sem bízhat, miután csalódott a felnôttek világában. Számukra kitalálták a felmérôt, az örök gátfutás jegyében készítik fel ôket a nagybetûs életre, amelyrôl majd kiderül: Lepsénynél még megvolt.

Drágább a hús – Mit ér az ember, ha kergemarha, választhatná címéül több, éppen induló politikai show –, hovatovább fényûzési cikk lesz a kenyér; a tej és a tejtermékek ármozgását már nem is lehet követni, csak az elárusító hölgyek fürge ujjai meg a kasszás átkiabáló kérdései ("Évike, akkor ez a diétás mustár most éppen mennyi?") jelzik a finom dinamikát; drágul a víz, a gáz, a hô, a levegô; és még mi minden, uramisten; nem mondom, közben lassan, de biztosan: globalizálódunk, a világbaj nemcsak etnikai, nemzeti, hanem mind európaibb, egyre Földibb. (Bírnunk kellene pedig cérnával; hírünket hordozó ûrhajónk csak most ér ki csillagrendszerünkbôl…)

Ráadásul: holdfogyatkozás. Mi lesz velünk, élni akaró, boldogságra, derûre vágyó, világot és társadalmat, családot és emberiséget szeretô, építeni akaró, szép szándékú, reménykedô és bizakodó – közemberekkel?!

Drágultak a posta szolgáltatásai

Tegnaptól emelkedett több postai szolgáltatás alapdíja – tudtuk meg Tisler Ana igazgatótól, aki azt is elmondotta, a belföldi díjakat legutóbb októbertôl, a külföldieket pedig augusztustól emelték. Egy belföldre címzett, 20 grammnál könnyebb egyszerû levelet 2200 lejért kézbesítenek az eddigi 2000 helyett, 20-50 grammos súlyhatár között pedig 3200 lejért 2900 helyett. Egyszerû levelezôlap küldése 900 helyett mostantól 1000 lejbe kerül, képes levelezôlapot 1200 helyett 1300 lejért kézbesítenek belföldre. Egy 20 gramm súlyig terjedô, külföldre címzett egyszerû levél kézbesítéséért tegnaptól 11500 lejt kell fizetni 10000 helyett. 21-50 gramm között 19500 lejért kézbesítik a külföldre címzett levelet az eddigi 16800 helyett, az egyszerû levelezôlap 6400 helyett 7400 lejbe kerül.

Kormánydöntésre várnak

A megyeszékhelyen mintegy 1500 tömbházlakásban szüntették meg a lakók kérésére a távfûtést, ebbôl a lakók 280 esetben fizetésképtelenséggel indokolva kérték egyes fûtôtestek levágását, vagy a melegítés teljes megszüntetését. A hálózatból kivált többi lakásban saját berendezésekkel fûtenek. Az Energomur távfûtési vállalat tegnapig semmilyen hivatalos értesítést nem kapott a marosvásárhelyi távfûtési hálózatból levált tömbházlakók újbóli visszacsatlakoztatásával kapcsolatban, amirôl a kormány a napokban tárgyalt.

A Tudortrans is drágított

Mint várható volt, a Tudortrans maxi-taxis cég 3000 lejre emelte jármûvein egy utazás árát. A holnaptól életbe lépô intézkedéssel ez a szállító is emelte árait a Siletinát követôen, de kisebb mértékben. Így elôször alakul ki árkonkurencia a marosvásárhelyi közszállításban mûködô magánszolgáltatók között. A polgármesteri hivatal tulajdonába került közszállítási vállalat díjemelésérôl a helyi tanács illetékes dönteni.

Jogi tanácsadó

Csütörtökön délután 3 órától szerkesztôségünk – Dózsa György utca 9. szám, II. emelet, 76-os szoba – jogi tanácsadót tart. Az érdekeltek ne feledjék magukkal hozni elôfizetési nyugtájukat, valamint az ügyhöz tartozó összes iratot, amellyel kapcsolatban a szakember tanácsát kérik.

Gáspárik kontra Gyuri Pascu

Az RTV2-es tv-adón holnap reggel fél kilenctôl sugárzásra kerülô magyar nyelvû adás Reggeli címû mûsorában Gáspárik Attila vendége Ioan Gyuri Pascu. A beszélgetés témája a kormányváltás hatása a politikai humorra. Az adást a beszélgetôpartnerek humoros felvételei tarkítják.

Jó kezdet Magyarón

Informatikai laboratóriumot állítottak fel az iskolában. Nyolc számítógépet az önkormányzat szerzett be, kettôt a szülôk hozzájárulásával vásároltak – tájékoztatta lapunkat Kocsis Adalbert, a község polgármestere. A laboratóriumot, melynek létrejötte Kun László igazgatónak köszönhetô, Incze László tanár mûködteti és 224 tanulónak válhat hasznára. Korszerûsítik Holtmaros, Magyaró és Fickó iskoláinak termeit és a folyosókat. Erre a célra 1700 négyzetméter falburkolatot rendeltek. Mindezt önerôbôl valósítják meg. Az önkormányzat hatvankétmilliót fordít a községközpont régi (egykor felekezeti) iskolája tetôzetének javítására és az épület csartornázására.

Közszállításról a Tereferében

A Marosvásárhelyi Rádió szerda délelôtti Terefere címû mûsorának meghívottja Csegzi Sándor marosvásárhelyi alpolgármester. A mûsorban a marosvásárhelyi közszállítás témaköre kerül majd terítékre. A hallgatók a mûsor ideje alatt a 161-222- es telefonszámon kapcsolódhatnak be kérdéseikkel, véleményükkel. Mûsorvezetô-szerkesztô Tóth Béla.

Egyházi építészetrôl

Csütörtökön délután öt órától a marosvásárhelyi Romulus Guga könyvesboltban, a bukaresti Ararat Kiadó és a Marosvásárhelyi Népi Egyetem társszervezésében mutatják be dr. Berdj Asgian akadémikus-professzornak az örmény egyházi építészetrôl írott könyvét. A kötetet Gheorghe Sincan esperes, Burkhardt Árpád építész és Zeno Ghitulescu költô mutatja be.

Tûz a lôtéren

A marosszentgyörgyi katonai lôtéren kellett tüzet oltaniuk a marosvásárhelyi katonai tûzoltóknak vasárnap. A lôtér ôrségének hálószobájában ütött ki tûz az ott található televíziókészülékben keletkezett rövidzárlat miatt. Személyi sérülés nem történt, de a háló berendezése a sorkatonák felszerelésével leégett.

Megérkeztek az értékjegyek

A Petrom állami olajtársaság megyei kirendeltségéhez tegnap megérkeztek az ôszi mezôgazdasági munkálatok támogatására kiadott gázolaj-értékjegyek. Ezek azonban január végénél hamarabb nem kerülhetnek a gazdákhoz, mivel a területi mezôgazdasági központokban 18-áig fogadják a gazdák igényeit, majd ezután a mezôgazdasági igazgatóságon összesítik ôket. Mint már ismert, egy szalmásgabonával bevetett hektárért 200, míg egy mélyszántott hektárért 150 ezer lej értékben támogatják a gazdákat gázolajjal.

Egy kis szerencsével kedden, az esti óráktól kezdôdôen, teljes holdfogyatkozásnak lehetünk szemtanúi. Kétségtelen, hogy a megfigyelô- csillagászat legizgalmasabb eseményei a fogyatkozások és fedések. A szabad szemmel megfigyelhetô jelenségek közül talán a holdfogyatkozás a legérdekesebb (nem igényel semmilyen szemvédô eszközt). Holdfogyatkozás akkor jön létre, amikor a Hold, a Föld és a Nap egy egyenesen találhatók, az elôbb említett sorrendben, ezáltal a Földünk árnyékot vetve a Holdra. A helyzet nagyon hasonló a napfogyatkozáshoz, ott viszont a Hold kerül be a Föld és a Nap közé. Innen látható, hogy ezek egymást követô jelenségek. Nagyon sok esetben megtörténik, mint ahogy most is, napfogyatkozást holdfogyatkozás követ vagy fordítva. A mostani, Marosvásárhelyrôl látható holdfogyatkozásnak a napfogyatkozás párja két héttel ezelôtt, 2000 dec. 25-én volt látható részleges fogyatkozásként Észak- és Közép-Amerika térségében. Zárójelben megemlíthetô, hogy a következô karácsonyi napfogyatkozás a Földünk történetében 2307- ben lesz, az is csak részleges és az sem látszik majd városunk térségébôl. Tehát újholdkor napfogyatkozás lehetséges, míg teleholdkor holdfogyatkozás. Persze nem ennyire gyakori ez a két jelenség. A Nap, Föld, Hold együttes bonyolult mozgása miatt, ezerévenként átlagosan 1543 holdfogyatkozás van, amibôl 716 teljes és 827 részleges. A napfogyatkozások száma 2375, amelybôl 838 részleges, 773 gyûrûs, 105 gyûrûs-teljes és 659 teljes. A fogyatkozások száma évente legalább kettô és legfeljebb hét. Ha csak két fogyatkozás van egy évben, mindkettô napfogyatkozás. Ha a fogyatkozások száma hét egy évben, akkor abból négy vagy öt napfogyatkozás, a többi pedig holdfogyatkozás.

De nézzük, hogy Marosvásárhelyrôl mi is lesz látható, ha a meteorológiai viszonyok megengedik. 19 óra 43 perc és 29 másodperckor lép be a Hold a félárnyék zónába; ez az elsô érintés, vagy kontaktus. 20:42:02-kor a Hold eléri a Föld által vetett teljes árnyékzónát; ez a második érintés. 21:49:30-kor veszi kezdetét a teljesség, vagyis teljesen eltûnik a csillagos égboltról a Hold. A teljesség maximuma 22:20:32-kor lesz, amikor a Hold a földárnyék kellôs közepén található. A teljességnek 22:51:35-kor lesz vége, a Hold halványan megjelenik az égen; negyedik kontaktus, 23:59:03- kor elhagyja a teljes árnyékzónát; ötödik érintés. A Hold csak éjfél után, pontosabban 00:57:34-kor hagyja el véglegesen az árnyékzónát; ez a hatodik érintés pillanata. Miért van ilyen sok (hat) érintési pillanat egy holdfogyatkozás esetében, a napfogyatkozáshoz viszonyított néggyel ellentétben? A földárnyék szerkezete más, mint a Holdé. A Föld mögött kialakuló árnyékban van egy jól elhatárolódó teljességi rész és egy kiterjedtebb félárnyék zóna, amely azért keletkezik, mert a Nap nem pontszerûen világító égitest, valamint a Föld légkörének erôs fénytörô, fényelhajlító és -szóró szerepe van. Mindez a holdárnyék esetében hiányzik. Ott a két különbözô típusú árnyék majdnem egybeesik. Visszatérve a kedd esti, éjszakai jelenségre, elmondhatjuk, hogy a Hold 1 óra 5 percet fog hiányozni az égrôl, a teljes jelenség pedig hozzávetôlegesen 5 óra 14 percet fog tartani.

Az események hátterérôl megjegyezhetô, hogy a holdfogyatkozás teljes egészében az Ikrek csillagképben fog lezajlani, nagyon közel a csillagkép negyedik csillagához, a Delta (?) Geminorumhoz, amit még Wasat-nak is neveznek, illetve, hogy a teljesség maximumán a Hold majdnem délkeleten és 54º magasságban NEM lesz látható!

Mindenkinek kellemes idôtöltést kívánok.

Újabb halasztás Alexandru Pogaceanu ügyében

Tisztázásra váró kérdések miatt újabb halasztásra került sor Alexandru Pogaceanu, a Befektetési Alap marosvásárhelyi kirendeltsége igazgatójának ügyében. Ügyvédje javasolta, hogy a bíróság hivatalosan kérjen néhány iratot a SOV Investtôl, ugyanakkor azt is felvetette, hogy legalább a vádiratban szereplô 5 sértett felet idézzék meg, noha azok száma ennél sokkal többre tehetô.

Az öt hónapja folyó per újabb tárgyalására január 29-én kerül sor.

Alexandru Pogaceanu ellen a rendôrség még tavaly nyáron indított bûnvádi eljárást, hivatali visszaélés miatt. A vád szerint az igazgató vezetôi minôségét kihasználva május 15-e után – amikortól a hivatalos kifizetéseket felfüggesztették az OBA kirendeltségeinél –70 befektetônek mintegy 735 millió lejt fizetett ki, anélkül, hogy a május 12-én és 13-án iktatott 905 visszavonási kérelem bármelyikét figyelembe vette volna. A kérvényezôket ebben az idôszakban arra hivatkozva utasította el, hogy nincs a kasszában pénz.

Az OBA befektetôi egyébként újra reménykedhetnek, hiszen az új kormányfô munkacsoportot alakított, amelynek az a feladata, hogy a kártalanítás módozatait felkutassa. Marian Bold, a marosvásárhelyi befektetôk érdekvédelmi szervezetének vezetôje tegnap Bukarestben részt vett az országos szervezet ülésén, ahol arról döntöttek, milyen javaslatot nyújtsanak be az újonnan megalakult bizottságnak.

Tegnap szinte rekordszámú – 140 – hívás futott be a megyei mentôszolgálathoz. Az ügyeletes szerint még mindig az ünnepek alatti bôséges étkezések hatása tapasztalható, hiszen legtöbben gyomorgörcsökre, hasi fájdalmakra panaszkodtak. Két súlyosabb esetben léptek közbe tegnap a mentôsök: reggel 7 órakor a Dózsa György utcában, a Nagyállomással szembeni gyalogátjárón egy Dacia elgázolt egy 52 éves asszonyt, akit könnyebb koponya- és végtagsérüléssel szállítottak a sürgôsségire, de a déli órákban már hazaengedték. Délután 4 órakor egy Szabadi úti lakásba kértek mentôt, ahol az 52 éves F.E. gyógyszertúl-adagolással próbált véget vetni életének – a mentôszolgálat ügyeletese szerint: nem elôször. Szerencsére idejében érkezett a segítség, F.E. pedig megúszta egy gyomormosással.

Új vámigazgató

Pénzügyminiszteri rendelet alapján Dinu Gheorghe-t nevezték ki az Országos Vámigazgatóság vezérigazgatójává. Dinu Gheorghe vámszakértô és a Rapid Labdarúgó Klub Unió ügyvezetô elnöke. Az Országos Vámigazgatóság vezérigazgatói tisztsége a köztisztviselôi sdtátus hatáskörébe tartozik, ugyanakkor a vámszemélyzet nem halmozhat tisztségeket. Következésképpen, az Országos Vámigazgatóság vezérigazgatója egyetlen intézményben tölthet be egyetlen tisztséget.

Szigorítások olajlopás-ügyben

Azoknak a rendôrôrsöknek a parancsnokait, amelyeknek területén kôolajat lopnak a vezetékekbôl, még másnap leváltják, nyilatkozta a Szociális Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) Központi Vezetôtanácsának hétfôi ülése után Adrian Nastase kormányfô. Nastase szerint a kôolajvezetékek illegális megcsapolása "belsô bûntársak" részvételével történik, mivel "a tolvajok másként nem tudhatták, mikor halad át a kôolaj a vezetéken". A kormányfô elmondta, hogy a kormány "igen szigorú" intézkedéseket hoz még a hét folyamán e helyzetek felszámolására és hozzátette: a kormány sürgôsségi rendeletet készít elô, amely a hasonló bûncslekmények elkövetôire kiróható büntetések szigorítását írja elô.

Interpol-adatok román bûnözôkrôl

Az Interpol 260 román származású, külföldön tevékenykedô bûnözôrôl szolgáltatott információt decemberben a román rendôrségnek, közölte az Országos Rendôrfôkapitányság. A legtöbb, külföldön azonosított román bûnözô által elkövetett bûntett: lopás, rablás, csalás, tiltott határátlépés, csempészet, prostitúció és kábítószerkereskedelem. A romániai származású bûnözôk körében a "legnépszerûbb" országok Olaszország, Németország, Ausztria, Magyarország, Svájc, Belgium, Törökország, Csehország, Szlovákia, Bulgária, Franciaország és Spanyolország. A román rendôrség 117 gyanús iratokkal importált gépkocsira vonatkozó információkat kért a különbözô országok rendôrségeitôl. Emellett ellenôriztek 13 külföldön megszerzett gépkocsivezetôi jogosítványt, amelybôl 4 hamisnak bizonyult. Azonosítottak továbbá 13 Romániából ellopott személygépkocsit.

Priplata éhségsztrájkot helyezett kilátásba

Frantisek Priplata, aki elôzetes letartóztatásban van a Tepro szakszervezeti vezérének, Virgil Sahleanunak a meggyilkolása miatt, pénteken kijelentette, hogy éhségsztájkba kezd, ha nem bocsátják szabadon. Ezt a kijelentést a bírósági tárgyalás második fordulóján tette. Rajta kívül hét gyanúsított ellen kezdtek eljárást — tudósít a MEDIAFAX hírügynökség munkatársa. Frantisek Priplata elmondta, hogy beadvánnyal fordult Vaclav Havel cseh elnökhöz, amelyben ártatlanságát hirdeti, és ugyanilyen beadványt fog küldeni Ion Iliescu román államfônek is. Szerinte több levele, amit a bukaresti cseh nagykövetség címére küldött, nem ért el a címzettekhez. A rendôrök felvilágosították, hogy ehhez az ügyészek engedélyére volna szüksége. A cseh állampolgár elmondta, hogy az utóbbi napok során "komoly" egészségügyi gondjai voltak, a Iasi-i fegyintézet vezetôsége pedig nem engedélyezte számára bizonyos gyógyszerek bevételét.

Megdôlt az évszázados melegrekord

Megdôlt az évszázados melegrekord vasárnap, Kecskeméten ugyanis 17,3 fokot mértek – tájékoztatta Bóna Márta, az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársa az MTI-t. Közölte, hogy a január hetedikére vonatkozó régi rekord 16,3 fok volt, ezt 1994-ben Gyôrben mérték. Bóna Márta hozzátette: Békéscsabán "beállt" az 1994-ben mért legmagasabb nappali hômérsékleti érték vasárnap délután.

Hillaryt ünnepelték

A demokrata párt több ezer tagja gyûlt össze vasárnap este New Yorkban, hogy megünnepelje új szenátorát, Hillary Clintont. A Madison Square Garden nagytermében összegyûlt tömeg elôtt Hillary Clinton szimbolikus esküt tett, mint New York állam új szenátora. (A hivatalos esküt szerdán a szenátusban tartották meg.) Az Egyesült Államok történelmében elôször fordult elô, hogy a hivatalban lévô elnök feleségét beválasztották a kongresszusba. A lila kosztümbe öltözött first ladyt hatalmas ovációval fogadták hívei. Hillaryt elkísérte férje, Bill Clinton leköszönô elnök és leányuk, Chelsea is. Az ünnepségen mások mellett ott volt Al Gore leköszönô alelnök, az elnökválasztás vesztes jelöltje is, csakúgy mint a mûvészevilág több kiemelkedô személyisége, köztük Billy Joel énekes és Toni Morrison irodalmi Nobel-díjas író.

Ortodox karácsony Szerbiában és Monternegróban

A hét végén ünnepelték a karácsonyt jugoszlávia ortodox felekezetû polgárai. Az ünnep elôtt, pénteken és szombaton állami és közéleti vezetôk köszöntötték a híveket, köztük Vojislav Kostunica új jugoszláv elnök is, aki elôdjétôl eltérôen a nyugati keresztényeket is köszöntötte nemrég a karácsony, illetve az iszlám hívôket a bajrám ünnepén. Karácsony vigíliáján az ortodox templomok elôtt meggyújtották az ünnepi farönköt, a badnjakot. A hagyomány szerint ez a kereszténység felvételével függ össze: a szerbek ôsei az új hit felvételekor tûzbe vetették egyik volt istenük, Badnja faszobrait, és mivel kedves istenségük volt, ezt évente megismétlik. Az aktusnak más jelentése is van: a tûz melege szeretettel, ôszinteséggel és egységgel tölti el a háziakat, fénye szétoszlatja a tudatlanság és babonaság "sötétségét", és örömmel sugározza be a háziakat.

A Polisario Front visszavonta fenyegetését

A nyugat-szaharai Polisario Front gerillaszervezet vasárnap bejelentette, hogy visszavonja a katonai tevékenység felújítására vonatkozó fenyegetését. Az algériai támogatást élvezô szervezet, amely 1975 óta áll vitában Marokkóval a nyugat-szaharai volt spanyol gyarmat szuverenitásának ügyében, december 22-én jelentette be, hogy felújítja katonai tevékenységét, ha a Párizs-Dakar-rali résztvevôi január 7-én átlépik a Marokkó és az egyoldalúan kikiáltott szaharai arab köztársaság közötti határt. E fenyegetést azóta többször is megismételték a Polisario Front illetékesei. A szervezet vasárnap kiadott közleményében viszont azt közölte, hogy az Afrikai Egységszervezet soros, togói elnökségének, valamint "olyan baráti országoknak, mint az Egyesült Államoknak és Algériának" a kérésére úgy döntött: felfüggeszti december 22-én elfogadott döntésének végrehajtását.

Lavinaomlás Svájcban

Svájc délkeleti részén vasárnap délután hatalmas lavina omlott egy hegyi útra, és legkevesebb két autót maga alá temetett. A tragédia Graubünden kanton székhelye, Chur város közelében délután négy óra körül történt. Szemtanúk elmondása szerint a Julier hágó déli oldalán húzódó útra mintegy ötszáz méter széles lavina zúdult, és az útra került hótömeg magassága eléri a 3-5 métert. Úgy tudni, hogy legalább két autó esett a hó fogságába. A helyszínen mintegy ötvenen kutattak speciálisan kiképzett kutyák segítségével az autókban rekedt személyek után. A mentést azonban komolyan megnehezíti, hogy további kisebb lavinák indultak el, sûrûn esik a hó, ráadásul be is alkonyodott. Az est beálltáig nem találták meg az autókat.

Új halálos vírus Kongóban

Az ebolához hasonló vírus jelent meg a közép-afrikai Kongói Demokratikus Köztársaságban: az eddigi hat megfertôzött személybôl öten már meghaltak. Mint a dpa az ugandai fôvárosból, Kampalából pénteken jelentette, az új vírus kiváltotta betegségrôl az elmúlt hónapban szereztek tudomást elôször. Az illetékesek értesítették az Egészségügyi Világszervezetet, amely szakembereket küldött az ugandai-kongói határtérségében fekvô Bundibugyo közelébe, hogy megakadályozzák a vírus átterjedését a szomszédos államba. Ugyancsak a helyszínre érkeztek az Orvosok Határok Nélkül nevû szervezet szakértôi. Ugandában hivatalos adatok szerint az utóbbi három hónapban 172 ember halt meg az ebola vírustól, a fertôzöttek száma 426. Az influenzatünetekkel induló, majd belsô vérzésekbe torkolló betegség lappangási ideje körülbelül két hét.

Sajtótájékoztató a megyei tanácsnál

Az új év elsô munkanapjait a megyei tanácsban természetszerûleg a következô idôszak elôkészítése uralta – tájékoztattak a megyei tanács idei elsô sajtótájékoztatóján. Az alárendelt kulturális intézmények, valamint a repülôtér, a Vidéki Közszolgáltató Vállalat és a Megyei Út- és Hídépítô Rt. kidolgozták és bemutatták a tanács vezetôségének a 2001-re érvényes költségvetési elképzelésüket. Hamarosan valemennyi intézmény vezetôivel egyeztetik az elsôdleges költségvetési terveket, hiszen a tanács vezetôségének, Virág György tanácselnöknek az az álláspontja, hogy minden egyes intézmény élén egy menedzser típúsú vezetônek kell állnia, aki nem csupán a megyei tanácstól várja a költségvetési pénzt, hanem a lehetôségeihez és tevékenységi profiljához mérten a lehetô legnagyobb mértékben hozzájárul a saját mûködéséhez szükséges alapok elôteremtéséhez.

Ezzel együtt elkészült az a felmérés is, amely a megye 97 településének költségeit méri fel az elsô negyedévben. Mint a törvény elôírja, elfogadott központi költségvetés hiányában, annak megszavazásáig, havonta a tavalyi büdzsé 8,7%-a költhetô el a mûkôdés biztosítása érdekében, nem kezdhetô azonban egyetlen új beruházás sem, csupán a tavalyi beruházások folytatása megengedett. A felmérést, egyeztetés után és a törvényre alapozó javaslatok kíséretében, valamennyi település polgármesteri hivatala megkapja.

Ugyancsak a napokban fejezi be a tanácsnak alárendelt négy igazgatóság azoknak a 18-20 tevékenységi kört felôlelô évi programoknak a kidolgozását, amelyeket a megyei tanács plénuma elé terjesztenek jóváhagyás végett, elôreláthatólag a január 30-án, vagy február 1-jén megtartandó megyei tanácsülésen.

Virág György tanácselnök utalt az új kormányfô december 30-án megtartott sajtótájékoztatójára is, amelyen Adrian Nstase kifejtette, hogy számos szolgáltatás (lakosság/nyilvántartó, rendôrség, útlevélosztály stb.) a helyi struktúrák hatáskörébe tartozik majd. Ez semmiképpen sem képzelhetô el másként – mondta a tanácselnök –, mint a megfelelô alapok átirányításával együtt, erre pedig a kormány határozottan elkötelezte magát. Virág Gyôrgy reményét fejezte ki, hogy az ígéreteknek megfelelôen szorosabb lesz ezután a kormány kapcsolattartása a területi választott szervekkel, s nem csupán a prefektúrán keresztül tartják majd a kapcsolatot a megyével. Elsô lépésként a megyei tanácselnököket is meghívták az új prefektusok január 15-én esedékes kinevezésére. A Népújság kérdésére válaszolva, a megyei tanács elnöke nem kívánt találgatásokba bocsátkozni az új prefektus személyét illetôen, ám kívánatosnak tartotta, hogy helybéli legyen a kiválasztott, aki ismeri a megye gondjait. Ha pedig Ioan Tognel jelenlegi megyei tanácsi alelnökre esne a választás, mint ahogy az sajtóforrások szerint egyre jobban körvonalazódik, akkor ez a kívánság teljesül. Ugyanakkor sajnálni fogja, hogy egy olyan kollégától kell megválnia, akivel hosszú idôn ét jól együtt tudtak dolgozni.

Utolsó témaként a távfûtés finanszírozási gondjai kerültek terítékre. A megyei tanács – kérésre, vagy saját kezdeményezésre – számos tájékoztatást küldött a kormánynak. A nagy közköltségi tartozások szociális szempontok szerinti eltörlésére, melyet az idôközben visszavont 270-es sürgôsségi kormányrendelet írt volna elô, 6,7 milliárd lejre lett volna szüksége a megyének. Emellett 17,2 milliárdot emészt fel a hôenergia országos referenciaára és az elôállítási költségek közötti különbség fedezése. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy a szegény családok számára 32 milliárd lejt fizetnek ki a megyében fûtéspótlék címén, kiderül, hogy a tartozások eltörlése nem csupán erkölcsi, de gazdasági szempontból sem célravezetô, ezt a megyei tanács nem támogatja.

Helyzetjelentés Storylandról

A múlt évezred fináléjában, alkalomszülte elemzôként, az unalomkeltés határáig merészkedtem el, amikor is nagy rendszertelenséggel kiötlött plajbászgyakorlataimban, az áhitatba oltott december végi ünnepeket köröskörül bugyoláló politikai kavalkádot próbáltam meg értelmemen átpaszírozni. Elmélkedtem nagy bölcsen sok mindenrôl és sok mindenkirôl, merész vezércseleket alternáló választási fordulókról, kiheverhetetlen gerincbántalmakat elôidézhetô szájbarágás szintû sajtókampányok fölötte ártalmas következményeirôl, szóltam államfôi életjáradékra áhítozó törpemessiásokról, helyszíni közvetítést mímeltem izgalmas, fedettpályás koncball találkozókról, egyszóval, sitzerhelyzetben, próbáltam hozni formámat. Feltett szándékom volt kiírni (kinyírni) magamból a 20-ik századot, hogy tiszta lappal vághassak majd neki a következônek. Lelkiismeretemmel moratóriumot kötve ültem képernyô elé, karácsony negyednapján, tisztelt Házaink utolsó munkaóráinak eseményeit mélyen mellreszívó szándékkal, amidôn a "révbejutottak" frontembereinek bucsúlocsogásait hallgatva, infarktusszerûen belém nyílalt a felismerés: "szívünk választottjairól" hadováimban méltánytalanul megfeledkeztem. Kihagytam ôket kisded játékaimból. Sebaj, jóvátételre van még újabb ezer évem (de legalábbis négy) nyugtatgattam magam, karosszékbe szédülten, hisz abban a pillanatban lelki szemeim elôtt már a nemsokára eldurrogtatandó petárdák, falhozvágott pezsgôspoharak meg a pityergô fortissimokra ítélt nemzeti imák bizseregtetô imágoja lebegett.

A millenniumváltást követô béna lustálkodások napjaiban akadt újfent kezembe Truman Capote: Other voices, other rooms bûvöletében fogant, 1948-ba megjelent és a szerzônek egybôl világhírnevet szerzett könyve. Az érthetetlen varázslatok országában, az amerikai Dél világában bonyolodó, sokadszorra újralapozott regény milliôje és csábítónak vélt címe tüstént ráébresztettek nyomasztó adósságomra s a nyilvánvaló analogiák azonnal felugrasztottak nyoszolyámról. Egy arasznyi ugrás a glóbuszon, egy bocsánatos facsarintás az anyacímen, egy mélyfúrás a memóriában és máris tarsolyomban a kvitt.

Könnyû a feladatom ez alkalommal. Egy vadonatúj, kártyáit még ráérôsen gusztálgató parlament befutóit kell leltárba vennem. Egy kétharmadában megújult, felfrissített törvényhozó testületet. Amelyben a rutinos életfogytosok mellett, skatulyából elôhalászott fizimiskák és érces orgánumok jelentik a nóvumot. Vannak köztük szép számmal megtért tékozló fiúk is, nemegynek még az átellenben lévô politikai kapualjban leszurt kövér birka zsirja csillog a bajszán. Doktrináris szempontból a képzödmény kellôképpen heterogén. Szocdemek és liberálisok, nemzetiszocialisták és kisebbségi érdekvédôk, kriptokommunisták és elkötelezett reformerek szorultak be a kupolák alá, törékeny egyeztetések mögül, már az elsô plénumba merevedéskor, a terem mélyérôl, kicincog az "Abzug Nastase!" A büfében, a kaszinótojások és kapucinerek oltalmában, valamivel nagyobb az összhang, mindenki "tisztelt úrrá" avanzsál, de a sláger itt is csak a "Vékony héja, de vékony héja van az összeborulásnak".

Aggodalomra nincs okunk, egy mandátumnyi idôintervallumban sok minden belefér. Semmit sem szabad elfuserálni. Tévhiteket eloszlatandó: nem csak egy nap a világ. Ergo, aki decemberben rádolgozott – még ha új fiú is – megérdemel egy kis január eleji, házszabálybiztosította vakációt. Elvégre, anno dacumál, hajtott eleget bennünket a tatár. Az EU-tól már nem tartunk annyira. És aztán 2020-ig még tengernyi az idônk. Akkorra majd úgyis befut integrációs vonatunk a bruxellesi indóházba Ovidiu Ghermannal, Nicu Vacaroiuval, Ilie Neacsuval, Anghel Stanciuval, Petre Romannal, Valeriu Stoicával, Quintus tatával, Kelemen Atillával, Sergiu Nicolaescuval – a diagramma további része faxon – az ablak melletti fôhelyeken. Ez tutti, az eseményre a Horizont fogadóiroda munkanapokon aggálymentesen inkasszál.

Örömmel jelenthetem, hogy sikerült átúsznom az évszázadok közötti Styx folyó árkát. Továbbra is szeretném felhívni a szerzôk és az olvasóközönség figyelmét, nem puszta kötözködésbôl fûzök megjegyzéseket az olvasottakhoz, nem is azért, mert én olyan túlzottan mûvelt, szerteirányú és jólértesült lennék, hanem a történeti hitelesség helyreállítása érdekében. Ettôl jobban érezzük magunkat, hiszem, még a csillagok is biztonságosabban csikorognak felettünk.

A csillag most Küküllôvár felé mutat, amelyrôl a szombati számban (LIII. évf. 4. sz.) Erôss Attila ír. Az utóbbi években igenis jelent meg néhány fontos szöveg a várról és templomáról, amely nem hagy bennünk a teljes elhagyatottság sanyarúságában. Itt van mindjárt Györffy György Az Árpád-kori Magyarország történelmi földrajza c. munkájának III. kötete (Bp. 1987), amelynek utolsó fejezete Küküllô vármegyével van eljegyezve, Benkô Elek a Korai magyar történeti lexikon 9-14. század c. munkában (Bp. 1994.) mind a vármegyéhez kapcsolódó, mind magáról a várról és az Árpád-kori templomról szólva, összefoglalja az adott korszakra vonatkozóan mai ismereteinket. És nem szabad megfeledkeznünk a népszerûsítés igényével íródott takaros könyvrôl, Kiss Gábor Erdélyi várak és várkasté-lyok. (Bp. 1987) címû vállalkozásáról sem. A felsorolást megnyújthatnánk további referenciákkal, ugyanis Küküllô-vár felett/mellett nem lehet elsiklani, ha az ember erdélyi (mûvelôdés)történettel foglalkozik, azt kutatja, arról ír.

Valószínûleg ez idáig a legkorábbi említés egy 1202–1203-ban átírt 1177-es oklevélben maradt fenn, ahol egy határjárás során így említik Cuculiensis castri alakban, azaz Küküllôvár latinosított formájára könnyen ráismer az olvasó is. Ekkor már állott a vár, amely a helységnek nevet adott. Benkô Elek szerint arról a földvárról van szó, mely a falutól északkeletre fekszik, és a 17. századi Bethlen-kastély helyén valószínûsíthetô. Györffy Györgynél pedig azt olvashatjuk, hogy eme elsô erôsség az Árpádok államának kiépülése idején a 10. század derekán épülhetett a Küküllô jobb partján. A tatárjárás során elpusztult földvárat utóbb nem állították helyre, hanem új helyen a király alattvalói másik várat emeltek, a falutól ezúttal éppen ellenkezô irányban, délkeletre. Áradásos helyen áll, sáncok fogták közre, a 14. századtól négyszögletes falakkal is megerôsítették védelmét. A vár legfontosabb része a lakó- vagy öregtorony (donzson). Amint többen is feltételezik, vízi vár volta alapján alkották meg a 14. század végétôl feltûnô románok a falu Cetatea de Balta névalakját saját nyelvükön.

A 11. század óta az erôdítmény Küküllô vármegye székhelye, egészen a 14. század derekáig, amikor ezt a szerepet a Kán László tartományurasága idején épült Gogányvár(alja) veszi át. Küküllôvár elsô egyháza egyben a küküllei esperesség központja is volt az Árpád-korban. Esperese ugyanebben az idôszakban – a 13–14. században – a gyulafehérvári székeskáptalan tagja. Az elsô magyar dinasztia kihalását követô idôszakban városi rangra emelkedhetett – még mindig Küküllô királyi vármegye központja –, s templomának védszentjérôl – Szent István királyról – a helységet Szentkirályként is emlegetik. Fontos település, ezt a 14. század legfontosabb forrása – a pápai dézsmajegyzék – is igazolni látszik, ugyanis Küküllôvár esperese 1335-ben három márkát fizet a pápai tizedszedôknek, avagy más számítások szerint a megye legmagasabb egyházi adóját, évi 160 dénárt két egyenlô részletben.

Hallgassuk meg, mit mond Györffy a vár elsô tulajdonosairól, egyben a terület igazgatásának legkorábbi szervezeti formáiról :

Elképzelhetô, hogy e terület [a jövendô Küküllô vármegye] eredetileg a Gyulafehérvárt birtokló vezérnek jutott osztályrészül, és abból vált ki a X. században. Elkülönülése és várának felépítése a X. század közepére már megtörténhetett, mert a vár alatt feltûnik az Árpád unokájának, Fajsz nagyfejedelemnek nevét viselô helység. […] A X. század második felében Küküllôvár és a Küküllôk mente a Gyulafehérvárt székelô Gyulák kezére jutott, amint arról a Küküllô menti szállásnevekbôl biztosan következtethetünk. A helynevek vizsgálatából kiderül, hogy az ezredfordulón az erdélyi Gyula családtagjainak, két fiának, valamint nôvérének, Saroltnak, a nagyfejedelem özvegyének kijelölt szállásterület volt, ahol nyári és téli udvarhelyeiket tartották.

És most jön egy kis pikantéria: a gyula két fiát Buának és Buhnának hívták, honnan több helységnevünk is eredeztethetô, az utóbbiban könnyen ráismerünk a Küküllô menti Bonyhára, míg az elôbbi például a Nyárádtô melletti Bua falu nevét adta (a gyulafi szállásterüle-tének részeként említi a név alapján az Árpád-kori Magyarország földrajzának legjobb ismerôje GY. GY.). De ne ragadjunk itt le, ugyanis a Bolyai család eredetlegendája szerint ôk Buától, azaz Bolyától származnak!

A két fiú nomadizált fel és alá a Küküllô mindkét partján a téli és nyári szállásterület között. Buának jutott az északi part, s "a nyári és téli végpont közötti Küküllôváron évente kétszer idôzhetett, hasonlóan a mongol kánok karakorumi tartózkodásához" – állítja tudósunk.

Ezek szerint Küküllô megye a gyulák tartományának azon részébôl alakult, amelyet a családtagok részére hasítottak ki, tehát a Gyula tartományán belül amolyan »dukátus«-szerû rendeltetése volt.

Ezek az állapotok egészen Bua (Bolya) és Buhna (Bonyha) elfogásáig, 1003-ig maradhattak fenn, ekkor a király ellen lázadó fivéreket a megtorlás során I. István a Duna–Tisza közére vitette át. (Amott is akad Bolya/Boly/Boja és Bonyha nevû helység!) Küküllôvárat pedig birtokba véve, itt jelölte ki Küküllô vármegye székhelyét. Fenntartására népeket illetve falvakat rendelt. Ezek száma utóbb változott, de 12-14 faluról tudunk, mely a váruradalomhoz tartozott a középkor folyamán. (Késôbb ezeket különbözô adományok révén elidegenítették, földesúri birtokká lettek.)

A gyulafiakat utóbb 1046-ban Orseolo Péter végeztette ki, amikor szintén lázadást szítottak Péter király ellen Magyarországon.

Róbert Károly Anjou királyunk idején Küküllôvár elsôségét elhomályosította a tartományi kiskirályként uralkodó Kán László által épített Újvár Gogányváralja fölött. Kán hatalmát azonban sikerült megtörnie az ország kétszer koronázott uralkodójának, s ekkor várnagyként a Hontpázmány nembeli Pogány Istvánt ültette Küküllôvárba a megye békéjét felügyelni, kormányozni. Ennek ellenére a vár elveszítette korábbi jelentôségét, ugyanis pl. 1331-ben az Újvárhoz tartozó Csáváson tartották meg a vármegye gyûlését. Igaz, ekkor már nem királyi, hanem nemesi vármegyérôl kell beszélnünk, s a nemesi testület legerôsebbjei befolyásukat latba vetve, igyekeztek saját birtokukra összehívni a nemességet egy-egy megyegyûlésre, ahol a "helyi önkormányzat" legfontosabb döntései születtek.

Küküllôvár jövedelmét az erdélyi vajdák, mint saját ellátmányukat kezelhették, várnagyait az okmányok a vajda belsô embereinek nevezik. Gyakran megfordulnak itt vajdák és alvajdák, mi több maga a király is, pl. Róbert Károly 1324 júliusában innen keltezi és szignálja egyik okmányát.

A 15. században, a Hunyadiak korában Küküllô vára még mindig királyi birtok, s az is marad gyakorlatilag a 18. század második feléig. Közben nevezhetik fejedelmi vagy fiskus (kincstári) posszessziónak is.

Állításunknak az sem mond ellen, hogy 1462-ben a király – I. Mátyás – zálogba adja (minden tartozékával, vámjával és pusztájával együtt) nyolcezer aranyért rokonának Dengelegi Pongrácz Jánosnak, az erdélyi vajdának. Sôt, 1464-ben neki és mindkét nembeli örököseinek adományozza a várat. A Dengelegi Pongrácz családnak azonban nincs szerencséje a birtokkal, ugyanis Mátyás – talán az udvar sugallatára, a kincstár feltöltését is szem elôtt tartva, 1471- ben ismét csak elzálogosítja mondott rokonainak Küküllôvárat. Ezek szerint léteznie kellett egy olyan mozzanatnak is, amikor a király megsemmisíti adománylevelét és visszaveszi a birtokot. Erre azonban – be kell vallanunk férfiasan – az 1471-es, illetve más okleveles adatok nem utalnak, ezért csupán következtetni tudunk. Igaz, számolnunk kell azzal, hogy a történelem folyamán számos bizonyító erejû adat semmisült meg. A zálogösszeg megemelt nagyságából arra következtethetünk, hogy valóban a gazdasági-pénz-ügyi szempontok játszhatták a fontosabb szerepet, midôn ezt a fontos erdélyi birtokot és Szászsebes várát már 20 ezer aranyért csapja zálogba a Korvin-udvar Pongrácz Jánosnak. 1478–1479-ben is még ugyanilyen címen birtokolta özvegye, Erzsébet és gyermekei: Mátyás és Katalin, azaz Újlaki Lôrincné.

Közvetlenül ezután kellett történnie egy fontos változásnak, amely Küküllôvár sorsát más irányba terelte. Anélkül, hogy a mondott család kegyvesztetté vált volna, a külpolitikai és védelmi megfontolások váltak sürgetôbbé, Mátyás meg akarta fékezni, le akarta kenyerezni harcias szomszédját, Nagy István (Stefan cel Mare) moldvai vajdát, ezért Küküllôvárat ennek és utódainak adományozta a Belsôszolnok vármegyei Csicsóval együtt. Az adományról II. Ulászlónak egy 1492- ben kelt oklevelébôl értesülünk, amely mintegy megerôsíti Hunyadi Mátyás donatióját István vajda és fia Sándor, illetve utódai részére. Az erôdítmény a középkori gyakorlat szerint általában mentsvárként mûködik: ha valamelyik uralkodónak saját országában forróvá válik a talaj felséges lába alatt, átkelve a hegyeken és szorosokon, itt biztonságosan húzódhatott meg ellenségei elôl.

Sem Dengelegi P. Mátyás, sem nôvére, Újlaki Lôrincné nem nyugodott bele Küküllôvár elvesztésébe, tiltakoztak a birtokba történô beiktatás ellen, pert indítottak, maguknak követelve a várat, amelyért éveken át tekintélyes zálogösszeget fizettek korábban az udvarnak és most is ezt szeretnék elérni. 1507-ben Katalin asszony III. Bogdán, moldvai vajda elleni protestációjában azt veti ennek szemére, hogy "hatalmasul tartja a kezében Küküllôvárat, mint amelynek az ô atyja (Pongrácz János) és testvére Mátyás halálával zálog címén reá kellett volna szállnia", de amelyet Mátyás "minden fizetés és elégtétel nélkül vett ki fivére kezébôl".

A király helyettese, a nádor 1508-ban törvényszékén Budán valóban el is marasztalta Bogdán vajdát, de az ítélet csupán írott malaszt maradt, ugyanis még a Dózsa György-féle nagy parasztháború (1514-ben s a következô esztendô) idején is moldvai kézen volt a Küküllô menti erôsség.

A mohácsi veszedelem utáni zavaros idôben, a kettôs királyság idején Petru Rares, Stefan cel Mare leszármazottja, Szapolyai Jánossal szemben I. Ferdinándot támogatta, ezért Szapolyai elkobozta a moldvai vajda erdélyi birtokait, közöttük Küküllôvárat is. A vár 1538-ban Izabellára, a lengyel király lányára, János király feleségére szállott. Ezután Erdély agilis kormányzója, Martinuzzi Fráter György birtokolta Izabella kegyeibôl, meggyilkolása után azonban visszaszállott a kincstárra. A legfontosabb birtokok közé tartozott Alvinccel, Görgénnyel, Dévával, Fogarassal együtt.

Egy 1565-ös jelentés már mint leromlott várról emlékezik meg, de a Báthori korszak kezdetén, 1570 és 1580 között a várat renoválják, átalakításokat végeznek rajta. Zálogbirtokként került egyik fôúri családtól a másikhoz, anélkül, hogy a fejedelmek végleg eladományozták volna. Bethlen Gábor idejében öccse, István még hozzá is építtetett 1613 és 1625 között.

Az ifjú Thököly Imre, aki Erdélybe menekült a császáriak elôl, adományként kapta az öreg Apaffi Mihálytól, de amikor Teleki Mihály féltékenysége, sikertelen kuruc hadvezéri vállalkozásai nyomán a viszony megromlott a két politikus között, Apaffi visszavétette az országgyûléssel korábbi pártfogoltjától és fiának, ifjabb Apaffi Mihálynak (1686) konferálta. Utolsó már csak névleges birtokosának halála (1713) után visszaszállott a kincstárra.

1757-ben bethleni Bethlen Gábor, egy korszerû adórendszer kidolgozója, a Habsburgok feltétlen híve, a katolizált gr. Bethlen Gábor udvari kancellár vette meg, tôle pedig fivére, Miklós csere útján szerezte meg 1764-ben. Átépített, bôvített, alakított az épületegyüttesen. Az emléktábla szerint a munkálatok 1773-ban fejezôdtek be. A várban pezsgôgyár mûködött (mûködik?), midôn ott jártunk ezelôtt két évtizeddel, a belépést szigorú ôrzôk cerberussága akadályozta meg. Képeslapon, régi filmfelvételeken, italcímkén láttuk viszont építészetünk eme reneszánsz ízlésû remekét.

Küküllôvár az erdélyi protestáns egyháztörténet számára sem jelentéktelen hely. Egyfelôl az újkorban a küküllôi egyházmegye központja, gyakran nevezik a "körzetet" küküllôvárinak, s a történethez tartozik, hogy több jövendô református püspök is szolgált eklézsiájában, hol zsinatokat is tartottak.

Templomának alapjairól azt írja Benkô Elek, hogy a 13. századból valók. A kisméretû, Szent István tiszteletére emelt egyházi építmény bazilika típusú volt, két tornyát egy késôbbi átalakítás során egybeépítették még 1417 elôtt. A bazilikát lebontották, helyére nagyméretû, háromhajós gótikus templomot építettek. A fôszentély nyolcszögletes záródású.

A régi vár sorsát valószínûleg az pecsételte meg, hogy a 18. században már semmilyen védelmi hivatása nem lévén, fölöslegessé vált, s a tulajdonosok lakályossá tenni, korszerûsíteni akarták az építményt, ezért rombolták le. Nem volt egyedi eset, hiszen Bonchidán a Bánffyak ugyanígy cselekedtek a korábbi falakkal. Ki gondolt akkoriban a mûvészettörténettel, amely mint önálló diszciplína, majd csak a következô évtizedekben fog a világra jôni.

Valahol, valamikor addig szorgoskodtam a sekrestye körül, bár ministrálni még nem tudtam, míg vízkeresztkor beosztottak csengettyûsnek. Nagy volt az öröm, a készülôdés. A család, a rokonság és az egész tízes meg kellett tudja, hogy csengettyûs leszek. Amikor elérkezett a nagy nap, már hajnalban el akartam indulni, de a