Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Marosvásárhelyen ülésezett a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa

Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezetô elnöke összehívására szombat délelôtt Marosvásárhelyen ülésezett a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa, melyen részt vett Markó Béla szövetségi elnök is. A testület ülésérôl kizárták a sajtót, de Markó Béla és Takács Csaba sajtótájékoztatón ismertette, mirôl szólt a TEKT. Nyilvánvalóan a TDRP-vel kötött egyezményrôl, és a magyarok által jelentôs számban lakott erdélyi megyék magyar nemzetiségû alprefektusai kinevezésének szorgalmazásáról tanácskozott a testület. Markó elmondta: a munkálatok során nem merültek fel fenntartások a TDRP-vel kötött protokollum tartalmára vonatkozóan, csupán a kormány általi betartásával kapcsolatban fogalmazódtak meg bizonyos aggodalmak. E tekintetben magának az RMDSZ-vezetésnek is vannak dilemmái.

Takács Csaba ügyvezetô elnök elmondta lapunknak: - Miként azt a Szövetségi Küldöttek Tanácsa módosított alapszabályzata elôírja, a legfontosabb döntések elôtt a konzultáció kötelezô. Máskülönben a TEKT összehívását a gyanakvók kedvéért az ügyvezetô elnökség javasolta, hogy igenis, legyen konzultáció a területi elnökökkel a legfontosabb SZKT-döntések elôtt. Ezt most az SZKT ülése elôtt megejtettük, konzultatív szavazás történt e fontos kérdésekben. Az alprefektusok kérdése nyilván nem SZKT-kérdés, de az Operatív Tanács által jóváhagyott RMDSZ-TDRP közti egyezményt a következô SZKT-n elô kell terjeszteni. Ezt a protokollumot a konzultatív szavazás elsöprô többséggel, egy tartózkodással jónak találta. Most igen fontos kérdés valójában az, hogy a nagyszámú magyarság által lakott megyékben legyenek-e magyar nemzetiségû alprefektusaink. Ezt most egy olyan, magyar közösségünket érintô kérdéssé tudtuk tenni, ami nem egy politikai jellegû együttmûködés kerete. A politikai együttmûködésünkre kizárólagosan a protokollum-ban foglaltak jelentenek garanciát. Az egyezmény negyedévenként újra és újra felülvizsgálat alá kerül. A lényeg az, hogy az alprefektusok kérdését ki tudtuk emelni az általános politikai kontextusból.

A Népújság kérdésére, miszerint magyar alprefektusok kinevezése kormányzati szerepvállalást jelent-e vagy sem, Markó Béla a következôket mondotta: - Véleményünk szerint ez határeset, amelyrôl lehet vitatkozni, hiszen az alprefektus csakugyan kormányzati szerepet is betölt, helyettese a kormánymegbízottnak, de tevékenységének nagy része szakmai jellegû. Arról van szó, hogy azokban a megyékben, ahol jelentôs számú magyarság él, azokban az intézményekben, amelyek befolyással bírnak az illetô közösség sorsára, amelyeknek intézkedései érintik a közösséget, a magyar alprefektus léte-kinevezése alapvetôen fontos. Ezt a kérdést, hogy lesz-e magyar alpre- fektus Maros, Hargita, Kovászna és más, magyarok lakta megyékben, nem politikai, hanem etnikai kérdésnek tekintjük, és úgy véljük, fontos a magyar közösség számára, hogy olyan jelentôs hatáskörû intézmények élén, mint a prefektúrák, legyenek olyan személyek, akik a magyar közösség érdekeit is képviselik.

Ami a január 20-án Marosvásárhelyen esedékes SZKT-t illeti, Takács Csaba elmondta, hogy azon fô hangsúlyt kap a romániai általános választások kiértékelése. Fontos viták elôtt áll az RMDSZ, hiszen nemcsak a választási eredmények, hanem az azzal szerzett tapasztalatok elemzését is nyíltan és tisztességesen el kell végezni.

Kiosztották a Julianus Alapítvány díjait

A csíkszeredai Julianus Alapítvány 2000. évi díját vette át szombaton Dávid Ibolya igazságügy-miniszter, az MDF elnöke. Az alapítvány a díjjal azt a szerepet ismerte el, amelyet a magyar igazságügy-miniszter játszott abban, hogy 1999-ben az aradi szabadságemlékmû kikerülhetett az aradi vár "fogságából".

Az emlékmû kiszabadításáért tett erôfeszítéseiért Julianus-díjat kapott Csergô Ervin aradi minorita szerzetes és Matekovics Mihály aradi helyettes fôtanfelügyelô is.

Díjat kapott továbbá Haáz Sándor szentegyházi tanár, a helyi 150 tagú gyermekfilharmónia vezetôje, Szántó Árpád és Székely Pál, a Beszterce- Naszód megyei Cserhalom településen emelt emlékmû állításában játszott szerepéért, valamint Nagy Dénes és Palkós Sarolta nagymézesi nagycsaládosok.

A Julianus Alapítvány nyolcadik alkalommal osztotta ki a magyarság szolgálatáért adományozott díjait. Az eddigi kitüntetettek között olyan neves erdélyi, magyarországi, felvidéki és tengerentúli közéleti, politikai, egyházi személyiségek, pedagógusok vannak, akik a magyarság, elsôsorban a szórványmagyarság megsegítése érdekében cselekedtek.

A Julianus-díj egy emléklapból, a Julianus barátot ábrázoló kisplasztikából - a csíkszeredai Pálffy Árpád képzômûvész alkotásából -, valamint a Johannita lovagrend által évente felajánlott szerény pénzjutalomból áll.

A díjátadási ünnepség a nemrégiben avatott csíkszeredai református templomban zajlott. Ökumenikus istentisztelettel kezdôdött, majd felléptek a helyi Nagy István mûvészeti középiskola diákjai, valamint a most kitüntetett Haáz Sándor által vezetett szentegyházi gyermekfilharmónia.

Kétnapos csíkszeredai látogatása során Dávid Ibolya találkozott a városi önkormányzat vezetôivel, ellátogatott az állami gondozásból kikerült fiatalokat támogató Csibész Alapítvány mûhelyeibe, és részt vett a Kriterion házban Kopacz Mária festômûvész tárlatának megnyitóján. A megnyitón jelen volt Alföldi László kolozsvári magyar fôkonzul is.

A történelem nagyot lépett az elmúlt idôszakban, és megadta nekünk annak lehetôségét, hogy most már nem társadalomban, határok között élô állampolgárokban, hanem nemzetben, magyarságban gondolkodhatunk - jelentette ki Dávid Ibolya igazságügy-minisz-ter, az MDF elnöke.

A díjátadás után a miniszter asszony az MTI-nek adott nyilatkozatában kifejtette: "- Ez után a szörnyû XX. század után, amely a magyarságot területileg is feldarabolta, és kultúránkat próbálta szétzúzni, a XXI. században is szükségünk van a magyarság összefogására".

Dávid Ibolya hangsúlyozta, hogy felgyorsult a szórványban élô magyarság asszimilációja. Hozzáfûzte, "mire az Európai Unió megadja nekünk azt a jó helyzetet, hogy ellégiesült határaink legyenek, mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy meg tudjuk tartani ôket kultúrájukban, hitükben, abban, hogy büszkén éljék meg magyarságukat".

A Julianus-díjjal járó szerény pénzjutalmat - 100 német márkát - további 200 márkával megtoldva a magyar miniszter asszony a Julianus Alapítványnak ajánlotta fel a Csipike találkozó megszervezésére.

A Fodor Sándor egyik mesefigurájának nevét viselô találkozót kétévente rendezik meg a Kárpát-medencében élô magyar gyermekek számára.

Szelektív látású határôrök

Súlyos atrocitás érte vasárnap hajnalban a román-magyar határ borsi átkelôhelyén Kozma Imre atyát, a Magyarországi Máltai Szeretetszolgálat vezetôjét.

A határátlépésre várakozó Kozma atyát egy ismeretlen román személy kirángatta kocsijából, többször megütötte, majd zavartalanul távozott, mivel a román hivatalos személyek közül senki nem lépett közbe.

Kozma atya az MTI bukaresti tudósítójának elmondta, hogy szombaton utazott egyik munkatársával Nagyváradra és Temesvárra, hogy hivatalos tárgyalásokat folytasson. Nagyváradon ellopták táskáját, benne diplomáciai útlevelével, összes iratával és jelentôs mennyiségû készpénzzel.

Errôl azonnal bejelentést tettek a nagyváradi rendôrségen, ahol azt a tájékoztatást kapták, hogy a rendôrségtôl kapott igazolással Kozma atya szombat este át tudja majd lépni a határt. Ezért nem fordultak azonnal az illetékes magyar külképviselethez, hanem lebonyolították hivatalos programjukat.

Szombaton késô este Nagylaknál próbáltak visszautazni, de itt a román határôrök nem fogadták el a nagyváradi rendôrség igazolását, hanem közölték, hogy csak a magyar külképviselet által kiállított utazási igazolvánnyal lehet a határt átlépni.

A máltai szeretetszolgálat vezetôje ekkor úgy döntött, hogy Borsnál próbálkozik a visszautazással, ott, ahol aznap reggel belépett az országba. A kora hajnali órákban érkeztek az átkelôhöz, ahol tekintettel az idôpontra rendkívül gyér volt a forgalom, csak három-négy személygépkocsi várakozott.

Miközben a románul tudó munkatárs a határôrökkel próbálta tisztázni a helyzetet, Kozma atya a máltai szeretetszolgálat félreálltan parkoló gépkocsijában várakozott. Ekkor érkezett a helyszínre egy terepjáró, benne egy fiatal férfival és nôvel. A férfi kiugrott a terepjáróból és a máltai szeretetszolgálat gépkocsijához sietett. Feltépte az autó ajtaját, kirángatta a vezetô melletti ülésrôl Kozma atyát, akit többször megütött és eközben azt kiabálta "Málta, mars, mars!".

A védekezô Kozma atya vissza tudott ülni a gépkocsi volánjához, és besorolt az átlépésre várakozó gépkocsik mögé. Ekkor támadója a terepjáróba ülve megpróbálta leszorítani az útról. Ennek láttán az atya elôre állt az autóval az egyik határôrfülkéhez. Támadója ezután visszafordult, és elhajtott.

A román határôrök "nem vettek észre" semmit a hosszú percekig tartó dulakodásból, jelét sem adták annak, hogy közbe kívánnának lépni. Miután a támadó elhajtott, a határôrök nagyon udvarisan közölték a máltai szeretetszolgálat vezetôjével, hogy sajnos a rendôrségi igazolás alapján nem engedhetik át, utazzon Kolozsvárra, vagy Bukarestbe az utazási igazolványért.

Kozma atya, aki szerint megszervezett támadás történt ellene, a történtek után nem volt hajlandó útnak indulni. Ekkor érkezett a határátkelôhöz Dávid Ibolya magyar igazságügy-miniszter, aki egy szombati csíkszeredai rendezvényrôl utazott vissza Budapestre.

Bár a magyar Belügyminisztérium ügyeletérôl faxon elküldték Kozma atya adatait, diplomáciai útlevelének fényképes másolatát, a román határôrök változatlan udvariassággal azt közölték, hogy ez sem megfelelô.

A kolozsvári magyar fôkonzulátussal folytatott konzultáció után az a megoldás született, hogy Budapestrôl azonnal a határra vitték Kozma atya turista útlevelét, majd ezzel ismét beléptették az országba, s ezután azonnal ki is léphetett Romániából.

Az atya szerint azért volt feltehetôleg szervezett az ôt ért fizikai agresszió, mert támadója néhány magyar szót is kiabált, közte azt, hogy "könyv, könyv". A magyar kormány tavaly az év végén több ezer millenniumi olvasókönyvet ajándékozott a határon túli magyaroknak, s az erdélyi magyaroknak szánt könyveket a Magyarországi Máltai Szeretetszolgálat szállította a borsi határátkelôn keresztül Romániába.

A Magyarországi Máltai Szeretetszolgálat évek óta rendszeres és jelentôs humanitárius segélyt nyújt Romániának. "A történteket azért is tartom nagyon fájónak, mert külön ügyeltünk arra, hogy a segélyt ne csak a romániai magyarok kapják" - mondta Kozma atya.

Alföldi László kolozsvári magyar fôkonzul elmondta az MTI-nek, hogy vasárnap hajnalban a Külügyminisztérium ügyeletén keresztül kaptak értesítést arról, hogy milyen bajba jutott Kozma atya. Azonnal segíteni próbáltak, s végül a leggyorsabbnak látszó megoldást, a Budapestrôl elküldött útlevelet választották.

- Az egy dolog, hogy valaki nehézségbe kerül, mert ellopják az útlevelét, de ami érthetetlen az az, hogy miként történhet ilyen atrocitás a határátkelô területén, miként lehetséges az, hogy a román határôrök nem látnak és ezért nem is tesznek semmit - mondta Alföldi.

A magyar fôkonzul elmondta, hogy a magyar fél diplomáciai csatornákon keresztül a történtek kivizsgálását kéri majd a román illetékesektôl.

A szentkapu bezárása

II. János Pál szombat délelôtt bezárta a római Szent Péter-bazilika szentkapuját, hivatalosan is lezárva ezzel a jubileumi szentévet.

Az örök város másik három bazilikájának - a San Giovanni in Laterano, a Falakon Kívüli Szent Pál és a Santa Maria Maggiore - szentkapuit a pápa küldötteinek minôségében vatikáni bíborosok már péntek este becsukták. A szentatya szombat délelôtt néhány pillanatig csendben térdelt a Szent Péter-bazilika szent- kapujának küszöbén, majd felállt, és a tömeg tapsának kíséretében külön-külön behajtotta a kapu két szárnyát. Ezután került sor a szentmisére és a hálaadó misére a Szent Péter téren.

A pápa nagy örömének adott hangot amiatt, hogy a most lezárult szentév során zarándokok milliói érkeztek a világ minden tájáról Rómába. A szentév sikerére emlékezve mindamellett óva intette a híveket az "üres diadalittasságtól". Megállapította: a nagy jubileum alkalmat adott "az emlékezet megtisztítására", arra, hogy a hívôk isten bocsánatát kérjék a kereszténység elmúlt kétezer éve során elkövetett "hûtlenségekért".

A szertartás befejezése után II. János Pál aláírta a Novo millennio ineunte (Az új évezred kezdetén) címû apostoli levelet. A dokumentum négy fejezetbôl áll, ebben a pápa lényegében a szentév mérlegét vonja meg, és áttekinti a katolikus egyház elôtt álló legfôbb feladatokat az új ezredévben.

A szentév eseményeit áttekintve a pápa nagy jelentôségûnek tartja az "emlékezet megtisztítását" szolgáló eseményeket, például az olyan ökumenikus rendezvényeket, mint amilyen a Szent Pál-bazilika szent- kapujának megnyitása volt. Egy évvel ezelôtt a pápa a konstantinápolyi pátriárka egyik képviselôjével végezte ezt a jelképes szertartást. Külön szól a levélben a katolikus egyházfô a fiatalokról, arra ösztönözve az egyházat, hogy lelkipásztori tevékenységét az új nemzedékek nevelésére összpontosítsa.

A második fejezetben az egyház szolgálóit a pápa arra sarkallja, hogy tevékenységük közben ne feledkezzenek meg Krisztus misztériumáról. A harmadik fejezet viszont kifejezetten gyakorlatias szellemben szól a helyi egyházakhoz, amelyeknek a pápa szerint a helyi valóságnak megfelelôen kell terjeszteniük az igét. A pápa elsôsorban arra hívja fel a figyelmet, hogy az egyházi nevelésnek magas szintû eszményeket kell szolgálnia, nem szabad megelégednie a középszerûséggel. A negyedik fejezetben II. János Pál bátor tanúságtételre szólítja fel a keresztényeket a szociális és kulturális élet minden területén. Ez vonatkozik a család és az élet védelmére, a környezeti károk megfékezésére, arra a törekvésre, hogy szembehelyezkedjenek az etikai normákat figyelmen kívül hagyó tudományos kutatásokkal. A pápa apostoli levelében rendkívüli jelentôséget tulajdonít a vallások közötti párbeszédnek.

Pár éve már karzatig zsúfolt házat garantálnak a marosvásárhelyi filharmónia újévi hangversenyei. S ha mindeddig a közönség nem csalatkozott elvárásaiban, holtbiztos, hogy jövô ilyenkor még inkább megrohamozza a jegypénztárat. Szombaton és vasárnap ugyanis nagy kedvvel és legjobb formájában játszott a zenekar. A városunkba rövid idô elteltével visszatért azer vendégkarmester, Fahredtin Kerimov teljes lényével éli, sugározza a zenét és megnyerô egyénisége az elôadókat s a hallgatóságot is képes magával ragadni. Mindehhez egy igen népszerû, de igényes mûsort társítva, nem maradhatott el a siker. Operanyitánytól a keringôig, polkáig s a harmadszori ráadás elmaradhatatlan Radetzky- marsáig csupa kedvelt, közismert dallamot hallhattak a jelenlevôk, gazdagon árnyalt, színesen dinamikus tolmácsolásban. Wagner, Mozart, Verdi, Rossini, Weber, J. Strauss, nem akármilyen a névsor. S tegyük hozzá, az élményt még fokozta a filharmónia ezúttal négytagú harsonaegyüttesének koncert elôtti fellépése az elôcsarnokban. Követésre méltó az újítás, jó jel, hogy a város szimfonikusai jobb lábbal indultak a harmadik évezredbe.

Viharosan kezdôdött szombaton a Vártemplom gótikus termében a Családosok és Nagycsaládosok Országos Egyesületének beszámoló és tisztújító közgyûlése. Mielôtt a napirendi pontok megvitatására tértek volna, András Dezsô, az egyesület 1997-ban megválasztott elnöke kijelentette: a közgyûlés nem statutáris, nem törvényes, és emiatt nem vesz részt a munkálatokon. Legfôbb kifogása az volt, hogy nem két hónappal ezelôtt értesítették, amint azt az alapszabályzat leszögezi. S utána is csak telefonon szóltak neki. Továbbá azért sem felel meg az alapszabályzatnak a közgyûlés, mondotta, mert eddig nem tartottak közgyûléseket és nem tisztázták az egyesület anyagi helyzetét. A személyeskedésbe torkolló vita után András Dezsô elhagyta a termet.

Ezt követôen az ülésvezetô, Nagy Ágnes, az egyesület alelnöke átadta a szót Both Gyula alelnöknek, aki felolvasta az egyesület 1999-2000- ben kifejtett tevékenységérôl szóló beszámolót. Az egyesülethez a nagycsaládok megsegítésével foglalkozó több szervezet, alapítvány csatlakozott, köztük a Lazarenum, a Marianum Alapítvány és a Szomszédság. Ebben az idôszakban 469 személlyel nôtt a tagok száma, s létrejött a görgényüvegcsûri, a gernyeszegi és a szászrégeni családegyesület is. Az egyesület össztaglétszáma 3264.

Köztudott, az egyesület elsôsorban a nagycsaládok, de más, súlyos anyagi nehézségekkel küzdô családok megsegítését is felvállalta. Ez élelmiszer, ruhanemû, tanszer-adományok juttatásából áll. A gyerekek számára táborokat szerveznek, népmûvészeti köröket, tánctanfolyamokat mûködtetnek, idôs, beteg, ágyhoz kötött embereket is támogatnak. Az eddigi elnök vádjaira válaszolva, Both Gyula beszámolt az egyesület anyagi helyzetérôl, mondván, hogy a segélyek összértéke 136 millió lej volt.

A tisztújító közgyûlésen aztán megválasztották az új vezetôséget. Az egyesület elnöke Both Gyula, az alelnökök Nagy Ágnes és Szász András lettek, valamennyien Marosvásárhelyrôl. Tiszteletbeli elnök: Fodor Imre. A vezetôtanács tagjai: Boldizsár Béla (Kéz- divásárhely), Marcu Monica (Szászrégen), Ballok Enikô (Görgényüvegcsûr), Babó György (Gernyeszeg) és Stupeczky Éva (Marosvásárhely). A cenzorok: Bontiu Ioan, Murvai Margit és Nemes Adél.

Közel százan gyûltek össze szombaton a gernyeszegi mûvelôdési házba, a marosvásárhelyi Kós Károly Alapítvány által szervezett, Kós Károly ma is velünk van címû emlékestre.

Az egybegyûlteket Finna Géza, az alapítvány elnöke köszöntötte, kiemelve, hogy az elôadással a 117 éve született író, politikus, grafikus, építész és közéleti személyiség Kós Károly emléke elôtt tisztelegnek. Az alapítvány fiatal tagjai valamint a református kollégium diákjainak mûsora elôtt dr. Szabó Miklós a magyar államalapításról tartott részletes és színes beszámolót, többször kihangsúlyozva: a magyar állam alapítását nem szabad István királlyá való koronázására korlátoznunk, hiszen már István apja, Géza nekifogott e munkának: megszervezte a hadsereget, biztos anyagi alapot teremtett a fejedelmi családnak, megkezdte a kereszténység bevezetését. Szintén ô vezette be az új jogrendet is, amely alapján a trónt nem a nagy uralkodó család legidôsebb tagja, hanem a fejedelem elsôszülött fia örökli. István folytatta az apja által járt utat, s a nyugati hatalmak mintájára szervezte a hadsereget, megerôsítette az egyházat, templomokat épített, vármegyékre osztotta az országot, s igyekezett megôrizni a hosszú folyamat során kialakult magyar állam függetlenségét - részletezte az elôadó. Az elôadás után az alapítvány többnyire fiatal tagjai az 1921-ben, Kós Károly által megfogalmazott Kiáltó szót olvasták fel, majd Reményik Sándor-, Ady Endre-versekkel, Kós Károly cikkeibôl idézve jellemezték a nagy transzilvanistát. Aszalós Enikô tanárnô egyházi énekeket és operett-részleteket énekelt, a fiatalok népdalokat és népi táncokat elôadva színesítették a mûsort. Az elôadás után Incze Jenô polgármester üdvözölte a vendégeket, Gernyeszeg leírását ajándékozva nekik.

- A Kós Károly ma is velünk van címû emlékest célja a ma emberével megismertetni annak a Kós Károlynak az életét és munkásságát, akire mindannyian büszkék lehetünk - nyilatkozta az elôadás után Finna Géza. – A programot bemutattuk Marosvásárhelyen, Dicsôszentmártonban, Magyarózdon, Bonyhán, s most Gernyeszegen is. Különös szeretettel jöttem Gernyeszegre, hiszen évekig itt dolgoztam mint iskolaigazgató, s örvendek, hogy a régi diákok és szülôk eljöttek, s meghallgatták az elôadás üzenetét. Sok-sok évvel ezelôtt itt többnyire közmunkával iskolát építettünk, anyagiakban gazdagodtunk, úgy vélem, az ilyen és hasonló elôadások azért fontosak, mert szellemiekben, lelkiekben gyarapítanak - mondta az alapítvány elnöke.

A jelenlevôk az elôadás után megtekinthették az alapítvány által szervezett rendezvényeken készült fényképeket, a helyi tanárok által rendezett szeretetvendégségen pedig az alapítvány tagjairól s tevékenységérôl is megtudhattak közelebbieket.

Az alig befejezôdött XX. századot sokféle jelzôvel illették már. Volt a sebesség, volt a technológia százada, de akkor sem tévedünk, ha a sport évszázadának nevezzük. A sport, mint kedvtelésbôl ûzött testedzô tevékenység, a XIX. századi esetleges és szórványos elôfordulást követôen, az elmúlt században vált nagykorúvá, univerzálissá, fontos társadalmi jelenséggé. A XX. századdal szinte egyidôsek az olimpiai játékok, a nemzetközi labdarúgó szövetség, ebben az idôszakban alakult meg szinte valamennyi nemzetközi sportszövetség, s ebben a száz évben jöttek rá arra is, hogy a technológiai fejlôdés által kiszorított testi munkavégzés helyét ajánlatos a kedvtelésbôl végzett fizikai próbatételekkel helyettesíteni.

Az általános tendenciából nem maradhatott ki Marosvásárhely, de a megye többi települése sem. A század elsô éveiben, Bernády György idejében, amikor Marosvásárhely néhány év alatt modern európai várossá nôtte ki magát, a testedzô tevékenységek soha nem látott fejlôdése figyelhetô meg. 1906-ban, a Marosvásárhelyi Sportegyesület (MSE) megalakulásával gyakorlatilag nagykorúsodik az addig bátortalan vásárhelyi sport, amely késôbb számtalan nagy bajnokot adott a világnak. A tömegsport lassan kinevelte a teljesítménysportot is, s büszkén mondhatjuk el, hogy lakosságának számarányához képest, Marosvásárhely szinte bizonyosan valahol az élvonalban áll az általa adott nagy bajnokok tekintetében.

A múltra való visszatekintéssel természetesen számos oldalt meg lehetne tölteni, akit érdekel a téma, annak ajánljuk az Impress Kiadónál megjelent, Klósz Bálint és Tolokán Márton által szignált, Száz éve már, több is talán... címû könyvet. A fenti visszaemlékezéssel mi csupán a jövôbe tekintést szerettük volna bevezetni, mert egy ilyen múlt a jövôre nézve kötelez. Lesz-e tehát a XXI. században a múltjához méltó jövôje a marosvásárhelyi sportnak?

A kilátások sajnos nem túlságosan biztatóak. Az utóbbi tíz évben szinte az alapokig lerombolódott, amit oly sok év verejtékes munkájával sikerült felépíteni. A sportlétesítmények állapota folyamatosan romlik, egyesek teljesen használhatatlanná váltak, másokat csak azért használnak, mert nem akad jobb, s felújításukra nem, vagy csak nagyon kis mértékben akadnak alapok. Beszédes példát szolgáltat a mûjégpálya, amelyet gyakorlatilag már felújítani nem, legfeljebb újjáépíteni lehet; a ligeti stadion, amely az atlétika számára megszûnt létezni, s a labdarúgás számára is csupán a pálya elfogadható, hisz a lelátók, öltözôk siralmas állapotban vannak; valamint a sportcsarnok, melyre, építése után 22 évvel, igencsak ráférne a felújítás, a játéktér újrafestése, a rossz székek kicserélése, egy új eredményjelzô tábla, no meg az sem ártana, ha a fûtését sikerülne megoldani. 1990 után nekifogtak ugyan egy olimpiai park építésének, melyben számos létesítmény kapna helyet, ám a jelenlegi ütemben legfeljebb unokáink ha látni fogják elkészülésüket, s adottságaik addig már valószínûleg elavulttá válnak.

A létesítmények állapota azonban a kérdés csupán egyik aspektusát képezi, s talán nem is a legfontosabbat. A sport valódi szerelmeseinek csalódottan kell felfedezniük, hogy eltûnt az a társadalmi érdeklôdés, ami régebb ezt a jelenséget övezte. A sport már nem vonzza az embereket úgy, mint régebb. Nem sikk kimenni a ligetbe, a város csapatának szurkolni. Miközben tizedrangú együttesek koncertje esetén is zsúfolásig megtelik a sportcsarnok, az A-osztályos sporttalálkozókra csupán néhány százan látogatnak ki. A fiatalok már nem sportbajnokok, hanem inkább rocksztárok szeretnének lenni. Az persze nem baj, ha a zenét szereti valaki, ám már a testi egészség megôrzésének minimális alsó határát biztosító testmozgásra is alig kaphatók a legtöbben, terjedôben viszont a dohányzás és sajnos a kábítószer is. Ha valaki mégis sportol, akkor szinte szükségszerûen pénzért teszi. Legtöbb egykori bajnokunk csupán virtusból, önbecsülésbôl védte Marosvásárhely színeit, s utána örvendett, ha a város iparosai valamivel megajándékozták. Igaz, hogy a világ azóta alaposan megváltozott, s ma már más társadalmi törvények és szokások uralkodnak, mégis lehangoló, hogy a pénz lett számos sportolónak a kizárólagos mozgatórugója. Végül pedig – apropó pénz – egész egyszerûen érthetetlen, hogy miért pont Marosvásárhely az a város, ahol senki, de senki, a polgármesteri hivataltól kezdve a kereskedelmi társaságokig, nem hajlandó áldozni a sportra. Hogy ne legyünk igazságtalanok, ismerjük be, hogy vannak még – nagyon kevesen – akik mégis megteszik (nélkülük kihalttá válnának a még mûködô sportlétesítmények), de fájdalmas, hogy az érdektelenség miatt sportágak egész sora tûnt el a város kínálatából, olyanok is, amelyekben a múltban számottevô eredmények születtek. Nincs már jégkorong, vízilabda, íjászat, tollaslabda, céllövészet, rögbi, kézilabda, nôi kosárlabda, asztalitenisz (utóbbi három ifjúsági szinten még létezik), csak amatôr szinten létezik az alpesi sízés, tenisz, s alig piheg az atlétika, kajak-kenu, vívás, motorkerékpározás.

Vajon azonban milyen képet festett volna 1901 januárjában valaki, ha a XX. század vásárhelyi, Maros megyei sportjának jövôjét próbálta volna felvázolni? Aligha lehetett túl optimista, hisz akkoriban még elôjelei is csak bátortalanul mutatkoztak a késôbbi virágzó sportéletnek. Pesszimista, vagy optimista legyen tehát a krónikás, ha most próbálja felmérni, milyen lesz a vásárhelyi, Maros megyei sport a XXI. században? Megállapítható, hogy sport szempontjából a XX. század kerek egészet alkotott. Fejlôdött, az ötvenes-hatvanas években elérte csúcsteljesítmé-nyét, azóta folyamatosan hanyatlik. Elképzelhetô-e, hogy a hullámvölgy után, a közeljövôben ismét fejlôdésnek induljon?

A sportszeretô számára az optimizmus kötelezô. Végül is rajtunk, marosvásárhelyieken múlik, hogy lesz-e a most megkezdôdött században is olyan sportélete városunknak, amelyre büszkék lehetünk.

A megye legjobb sportolói 2000-ben

A Maros megyei sportrajongóknak a Gombos testvérek neve nem hangzik ismeretlenül. Tíz éve tartoznak a megye és Marosvásárhely sportolói elitjéhez, szinte minden évben érmet, vagy érmeket szereznek a világversenyeken, s 2000-ben tizedszer választotta ôket a sportigazgatóság szakembereibôl összeállított zsûri a megye legjobb sportolói közé. A kisebb fajta jubileumot a testvérpár a maga módján tette még emlékezetesebbé:

alapon, a legjobb sportolók között is az elsô két helyet bérelték ki maguknak.

Nem könnyû az újságíró dolga, ha Gombos Csabáról és Gombos Attiláról újat, szenzációsat, soha nem hallott friss információt akar szolgáltatni az olvasónak. Gombosékról – amióta a kung-fu világélvonalába tartoznak – szinte mindent elmondott már a sajtó, mit lehet még hozzátenni tehát egy "átmeneti" esztendô eseményei után, amelyben
"csupán" Európa-bajnokságot szerveztek, s amely ily módon a két testvér számára nem jelentett egyebet, mint a 2001. évi világbajnokságra való felkészülés évét? Ha ez az esztendô azonban egy Európa-bajnoki címet és egy Európa-bajnoki ezüstérmet is jelentett, hát úgy is jó. A nagy visszatérést azonban 2001 októberére, az Örményországban megrendezésre kerülô világbajnokságra tartogatják.

De miért is beszélünk visszatérésrôl? A legutolsó – 1999-es – vb-t Hongkongban szervezték. Erre mindketten, mint olyanok, akik már nyertek világbajnoki címet, esélyesként érkeztek, ám szervezési, egészségügyi és egyéb okok miatt a verseny nem úgy sikerült, ahogy szerették volna. Magától értetôdik tehát, hogy

A tavalyelôtti félkudarc után a román szakszövetségben is változások álltak be, Horatiu Pârleanu vette át a válogatott irányítását, aminek eredményeként az Európa-bajnokságon az öt versenyzô öt érmet szerzett, köztük kettôt Gombo-sék. Ennek ellenére az örményországi kirándulás nem lesz könnyû feladat. A házigazdák kemény diót jelentenek, bár az Eb-n, saját súlycsoportjában, Csaba is, Attila is legyôzte az örmény versenyzôt. Ott lesznek azonban az oroszok, a kínaiak, az amerikaiak is, mind-mind magas szintû kung-fu iskola képviselôi, s a felkészülés döntô szerepet játszhat.

Az a felkészülés, amely itthon a Muresul sportklub javításra szoruló tetôvel rendelkezô, meglehetôsen lehangoló látványt nyújtó termében történik (az amerikai ellenfelek igencsak elcsodálkoznának, ha meglátnák, hogy legyôzôik milyen körülmények között készülnek). Ezt azonban Gombosék már megszokták, fontosabb, hogy színvonalas felkészítô mérkôzéseken vehetnek részt bajnokaink. Így februárban Írország, márciusban Olaszország ellen vív páros mérkôzést Románia csapata – Gombos Csabával és Attilával keretében –, majd egy még nem egyeztetett idôpontban Kínába is ellátogatnak. Az országos bajnokságot Bukarestben szervezik, valamikor júniusban. A nagy megmérettetésre, a világbajnokságra pedig októberben kerül sor.

Hogy ezeket az eredményeket elérték, abban nagyon fontos szerepet játszik az is, hogy a Csaba saját vállalkozása által biztosított anyagi háttér megteremti a lehetôséget a nyugodt felkészülésre. A sport ugyanis, fôleg nemzetközi szinten,

A felszerelés pénzbe kerül – nem is kevésbe –, s rengeteget emésztenek fel a kiszállás költségei, a magas szintû teljesítményhez feltétlenül szükséges élelmiszerpótlók, vitaminkészítmények is. Talán a menedzselés hiánya is szerepet játszik abban, hogy a Gombos-testvéreknek nincs szponzoruk, pedig az ilyen színvonalú sportolókat a világ szinte minden táján ostromolták volna a támogatók, csak Marosvásárhelyen nincs ez így.

Mi hajtja még az embert, miután világbajnok, Európa-bajnok volt, tíz éve folyamatosan a sportág élvonalába tartozik, mik azok a belsô rugók, amelyek még mindig arra serkentik, hogy folytassák a munkát? – szegezzük a kérdést a két bajnoknak. A válaszban egyetértenek. Az évek folyamán a sport, a kung-fu életformájukká vált, melyet már nem tudnak, s nem is karnak abbahagyni.

– Olyan ez, mint egy drog – mondja Csaba –, megszoktuk, szeretjük azt, amit csinálunk, életformánkká vált. Fizikailag és szellemileg is jobban érezzük magunkat, ha sportolhatunk, s talán van bennünk egy fajta virtus is:

hogy mire vagyunk képesek.

A kung-fu szabályzata nem teszi lehetôvé, hogy valaki 35 éves kora után is versenyszerûen ûzze ezt a sportágat, de a 32 esztendôs Csabának esze ágában sincs abbahagyni a testmozgást.

– Valamilyen módon folytatom utána is – mondja. – Edzôként, vagy csupán a saját szórakozásomra.

A NOB döntése értelmében a 2004-es athéni olimpián a kung-fu nem kerül fel a hivatalos mûsorra, noha léteztek korábban ilyen irányban tett ígéretek. Csaba tehát már nem reménykedhet olimpiai címben. Ha 2008-ban válik olimpiai sportággá a kung-fu, Attilának még marad egy esélye. A rossz hír azonban egyáltalán nem veszi el a kedvüket. Ha nem lehetnek ott az olimpián, ott lesznek a világbajnokságokon. Remélik – s velük együtt mi is –, sikerrel.

Némi paradoxon, hogy a világ legjobb kung-fusai közül kettô itt él közöttünk a városban, s mi

A kérdés tehát magától adódik: Mikor nézhetjük meg a Gombos-testvérek egy-egy mérkôzését, mondjuk a sportcsarnokban? A felvetés elgondolkodtató, de az idénre semmit sem ígérnek. A program nagyon zsúfolt, s már nem lehet megváltoztatni, de talán jövôre megpróbálják idehozni az országos bajnokságot. Ebben maradunk. Talán nem is baj, hisz akkor esetleg ismételt világbajnokokként léphetnek saját városuk közönsége elôtt a küzdôtérre.

A megye legjobb sportolói 2000-ben

Gábos Andrea Marosvásárhely legnagyobb úszó tehetsége az 1956-os olimpikon, Both Mária óta. Az alig tizennégy esztendôs ifjú hölgy már második éve kerül fel a legjobb sportolók listájára. A tavalyi 10. helyrôl az idén a 3. helyre lépett elô, s bármennyit egy ellen, hogy látjuk még a megye legjobbjai között. Egy éve azt írtuk, hogy Gábos Andreának a tehetségénél csak a szerénysége nagyobb. Ez azóta semmit sem változott, így az újságíró igencsak kockázatos vállalkozásba kezd, ha Andreától interjút kér. Szó se róla, készséggel áll a kérdezô rendelkezésére, ám minden pillanatban látszik: több "mondanivalója" van a medencében. Ez azonban egyáltalán nem baj. Sôt!

– Andrea, másodszor vagy a megye legjobb sportolói között. Megszoktad-e már, hogy érdeklôdik irántad a sajtó, s nyilatkoznod kell a különbözô sajtóorgánumoknak?

– Ôszintén szólva, nem szoktam meg, s egyáltalán nem is gondoltam volna, hogy a megye 3. legjobb sportolójának választanak. Nagyon örülök neki.

– Amikor egy éve beszélgettünk, s az olimpiai részvétel lehetôségét említettem, nagyon meglepôdtél. Lám, most ez a lehetôség egyre jobban körvonalazódik. Miként látod most az olimpiai részvételt?

– Még nem tudom, egyelôre hogyan lesz, de remélem a legjobbakat.

– A legjobb korban leszel, hisz a 18 év optimális egy úszó számára...

– Igen, ez is egy elôny.

– Jelenleg kedvenc számod, a 200 méteres mellúszás világranglistáját Kovács Ágnes vezeti 2:24 perccel. Mennyire vagy elmaradva tôle?

– Nekem 2:34-em van.

– Tehát tíz másodperc. Sok az? A tavaly mennyit fejlôdtél?

– Egy év alatt 14 másodpercet sikerült javítanom. A mostani tíz másodperc lemaradás kevesebb ugyan, de ezen a szinten minden másodperc, tized, század ledolgozása nagyon nehéz.

– Számoltad, hogy hány érmet szereztél az elmúlt évben?

– Nem is tudom...

– Melyik volt a legfontosabb versenyed?

– Cipruson, a felnôtt Balkán-bajnokság, ahol három aranyérmet szereztem, 100 és 200 mellen, illetve a 400 méteres vegyes váltó tagjaként.

– 2001-ben mik a legfontosabb célkitûzéseid?

– Az elsô számú célkitûzésem az ifjúsági Európa-bajnokság, amely Máltán lesz.

– Felnôtt versenyeken nem indulsz?

– Az országos felnôtt bajnokságon, nemzetközi szinten kevésbé.

– Ez az edzôd döntése, vagy a szakszövetség nem nevez versenyekre?

– Az edzôm döntése, hogy most minden erônkkel az ifjúsági Európa-bajnokságra összpontosítsunk.

– Mennyi idôt töltesz naponta edzéssel?

– Eddig napi két és fél órát edztem, de az idéntôl napi két edzésre térünk át, ami napi öt órát jelent.

– Ha ennyi idôt töltesz edzésekkel, az iskolára hogyan tudsz odafigyelni? Befolyásolja a sport az iskolai teljesítményt?

– Számomra az iskola mindig az elsô helyen van. Kicsit nehéz most, hogy nyolcadik osztályos vagyok, de megpróbálom egyeztetni a tanulást és a sportot. Mivel napi két edzést szeretnénk, az edzôm beszélt a 2-es számú általános iskola igazgatónôjével, ahová járok, hogy biztosítsanak számomra speciális órarendet.

– Csak 200 méter mellúszásra összpontosítasz, vagy más számokban is szeretnél majd indulni az olimpián?

– Talán még 100 méter mellen. Esetleg vegyes úszásban, de ez még nagyon bizonytalan, nem tudom.

– A jelenlegi úszómedence megfelelô lehetôséget biztosít a felkészülésre?

– Hát... Jó lenne egy 50 méteres medence, ami most épül. Remélem, hogy nagyon hamar befejezik.

– Mit mondtak nektek, hogy mikorra lesz kész?

– Nem tudom, nem mondtak semmit.

– Tulajdonképpen mi az, ami téged hajt?

– Azt hiszem, kitartás szükséges, no meg szeretni kell azt, amit csinálsz.

– S te szereted?

– Igen...

Röplabda

A várakozásnak megfelelôen – annak ellenére, hogy a csapat edzôje, Vasile Mascasan megpróbált rátenni egy lapáttal a szponzor elvárására és az egyszerû bentmaradás helyett az elsô nyolc hely valamelyikének megszerzését tûzte ki célul – a CSU Gaz Marosvásárhely nôi röplabda- együttese a bajnokság felénél a tabella alsó felében foglal helyet. A mérkôzéssorozaton nyilvánvalóvá vált, hogy a fiatal csapattagok lelkesedése nem elég, s az erôsítést menet közben kellett, kell elvégezni.

Az ôszi bajnoki idényt követô rövid szünet után a csapat december 11-én kezdte meg ismét a felkészülést, s 23-áig Szovátán, kitûnô körülmények között végezhették az alapozást a tavaszi mérkôzésekre. Ezt követôen, a karácsonyi és újévi két-két napos szünetet kivéve, a felkészülés töretlenül folyik, s egyre inkább a játékra tevôdik át a hangsúly.

Ami a keretet illeti, nagy várakozás elôzi meg a nemrég érkezett játékirányító, Ichim szereplését, aki sajnos egészségügyi problémákkal küszködött az alapozás idején. Ismeretes, hogy a játékirányító poszt okozta a legtöbb fejfájást az ôsszel, Bogendorfer távozása után nem maradt versenyképes játékos erre a feladatra. Ugyancsak folynak a tárgyalások egy tapasztalt támadójátékos leigazolásáról, hisz Turcanu sokszor egyedül maradt, mikor fiatalabb kolléganôi nem tudtak megbirkózni a tét szorításával.

A bajnokság január 27-én folytatódik az alábbi állástól, a CSU Gaz az elsô két fordulóban itthon játszik, Galac és a Rapid együttesei ellen.

Kosárlabda

A Herlitz-Mobex férfi A-osztályos kosárlabda- együttes súlyos anyagi gondok árnyékában készül a tavaszi idényre. Az egyesület mintegy 100-120 millió lejes tartozással küszködik, a játékosok fizetését késve folyósítják, s a december 20-29. közötti szovátai edzôtábor is számos kifizetetlen számlát hagyott maga után. A polgármesteri hivatal ígért ugyan 30 millió lejt, ez a pénz azonban még nem érkezett be a csapatot mûködtetô Altius sportalapítvány számlájára.

A súlyos anyagi gondok ellenére a felkészülés kiválóan zajlott, a hangulat jó, s a játékosok szívvel-lélekkel vesznek részt az edzéseken. A keret az ôszi idényhez mérten a tavasszal nem változik.

A bajnokság január 20-án kezdôdik, az utolsó szabad hétvégén a marosvásárhelyi csapat felkészítô turnén vesz részt. Az anyagi kérdések tisztázását követôen dôl el, hogy a sportcsarnokban rendeznek-e egy négycsapatos felkészítô ver-senyt, melyre elképzelhetô, hogy egy magyarországi csapatot is meghívnak (Nyíregyháza került szóba), vagy – amennyiben pénzügyi szempontból az a változat elônyösebb – Nagyszebenben vesznek részt egy barátságos turnén.

Tudor I bajnokság, 12. forduló: Super Mobex – Vulturii 2-0; Boca Juniors – Valencia 0-6; Lazio – Diamant 3-0; Real – Telecom 1-6; Thalia – Oldboys 0-3. A Progresul állt. Állás: 1. Valencia 31 p. 2. Progresul 30 p. 3. Telecom 25 p.

Kövesdombi bajnokság, A-divízió, 1. forduló: Brazilia – Juniors 0-0; Como – Rapid 1-1; Eintracht – Arsenal 4-3; Craiova – Valencia 2-0; Vicenza – Pandurii 1-2; Lazio – Viitorul 2-5. Az Optimex állt.

B-divízió, 1. forduló: Inter – AC Mocca 2-2; Speranta – Parângul 0-0; Transportul – Juventus 1-1; XXL – Fepa 1-1.

Marosszentgyörgyi bajnokság, 4. forduló: Valencia – Hamburg 3-1; Como – Fortuna 2-3; Milan – Maxi Taxi 2-0. Állás: 1. Milan 12 p. 2. Fortuna 9 p. 3. Maxi Taxi 6 p.

A víkendtelepi és 9-es iskolai bajnokságok a hét végén kezdôdnek. A szervezôk értesítik az érdekelt csapatok vezetôit, hogy a bajnokság elôtti megbeszélésre, a beiratkozásra és a sorsolásra kedden, január 9- én kerül sor a víkendtelepen 16.30 illetve a 9-es iskolában 18 órától.

Labdarúgás

Január 10-én kezdi meg felkészülését a tavaszi idényre a marosvásárhelyi ASA labdarúgócsapata. Az együttes háza táján eget rengetô változások nem várhatók, a felkészülést ugyanaz a George Ciorceri vezeti majd, aki az ôsszel is a csapat élén állott, s ugyanazokra a játékosokra számíthat, mit az ôsszel. Apró változások a bajnokság megkezdôdéséig természetesen még adódhatnak, elsôsorban Dumitrascu és Mihu távozásáról kaptak szárnyra a pletykák, s az is felvetôdött, hogy Prodan iránt a besztercei Gloria érdeklôdik. Az egyesület vezetôsége azonban egyelôre hallani sem akar arról, hogy bárki is máshová igazoljon, hiszen a célkitûzés teljesítése, a B-osztályban való megmaradás érdekében minden épkézláb játékosra szükség van.

Az új esztendôt a klub mintegy 400 millió lejes adóssággal kezdte, a játékosoknak kifizetendô novemberi és decemberi fizetések, valamint a szerzôdések értéke fejében. Az elmaradásoknak a legfôbb magyarázata, hogy bár szilárdan megígérte, a polgármesteri hivatal nem utalta át az év végéig a klub számára a városi költségvetésben jóváhagyott 500 millió lejes támogatást. Mivel más forrásból aligha sikerül ezt az összeget elôteremteni, Dorin Florea polgármester ismételten ígéretet tett, hogy az egyesület hamarosan megkaphatja az elmaradt pénzt, ezt azonban immár csak az idei, még el sem fogadott költségvetés terhére teheti. A biztos pénzügyi háttér rendkívül fontos lehet a felkészülés idôszakában, hisz egy anyagi gondokkal küszködô játékos teljesítménye természetszerûen alacsonyabb, ami a bajnokságban súlyos következményekkel járhat.

Az elsô napokban a felkészülés a víkendtelepi sportpályán folyik, ám a csapat tagjai hamarosan hegyvidékre költöznek, a jobb alapozás érdekében. Az is felmerült, hogy az ASA a honvédelmi minisztérium tulajdonában lévô Forban menedékházban készülhet, amelyben a Steaua is szokott edzôtáborozni, s ezzel jelentôs költségmegtakarítást ér el. A marosvásárhelyi katonacsapat azonban csak mostohagyermeke a minisztériumnak (hiába mondta kinevezésekor Ioan Murar elnök, hogy az egyetlen katonacsapat lévén az országban, az ASA a teljes hadsereg támogatására számíthat), így ez a változat dugába dôlt. Alternatívaként a már hagyományos Szováta, vagy Biharfüred jöhet szóba, a döntésben természetesen az anyagi szempontok játsszák majd a fôszerepet.

A tavaszi idényt az ASA a 12. helyrôl kezdi, csupán egy helyre a kiesési övezettôl. A visszaminôsítés elkerülése érdekében ádáz harcra lehet számítani, melyben csak a legerôsebbek gyôzhetnek. Az ASA-nak pontokat kell hoznia idegenbôl, itthon pedig meg kell szereznie minden mérkôzésén a gyôzelmet, hogy biztos lehessen a dolgában. A keretet alkotó játékosok képessége feljogosít arra, hogy higgyük: kedvenc csapatunk helye a B-osztályban van, teljesítményük hatásfoka azonban jelentôsen függ majd a most kezdôdô alapozó idôszakban végzett munkától.

Lehet egy bírót szeretni?

Puhl Sándor, a magyar labdarúgás legexportképesebb terméke, végleg búcsút mondott a gyepnek. Az 1994-es világbajnokság döntôjének játékvezetôje, akit többször is a világ legjobb bírójának kiáltott ki a Nemzetközi Labdarúgó Statisztikai Szövetség, az ôsszel vezette utolsó, nemzetek közötti mérkôzését. Bár kora megengedte volna, hogy lehúzzon még néhány évet, a franciaországi világbajnokságon, s késôbb a belga–holland Eb-n mellôzött Puhl úgy döntött, hogy mégiscsak jobb, ha abbahagyja. A bíráskodás csúcsát jelentô világbajnoki döntô irányítását már amúgy sem szárnyalhatta volna túl.

Visszavonulása alkalmából a magyarországi Távkapcsoló címû lap készített vele interjút, ebbôl idézzük a legérdekesebb gondolatokat.

Riporter: A világ legjobb játékvezetôjével beszélgetek. Hol és ki dönti el, ki a legjobb?

Puhl Sándor: A döntés teljesen szubjektív, mint az életben bármi más. Valójában nagyon sok jó képességû ember van, aki egyszerûen csak nem kerül helyzetbe. Aki viszont megkapja a bizonyítás lehetôségét, az még mindig nem biztos, hogy ki is tudja használni.

R: Mitôl jó egy játékvezetô?

P. S.: A jó bírónak elsôsorban önkontrollja van. Ez minden tevékenységnél a legfontosabb. Szerintem a jó képességû bíró, döntéseinek pillanatában tisztában van azzal, hogy mit csinált jól és rosszul. Ha valaki valamit el akar érni, elsôsorban önmagát kell helyesen megítélnie. Szerintem az a fogalom, hogy jó bíró, nem létezik. Jó játékvezetô nincs. Olyan van, aki kevesebbet hibázik. Ez olyan, mint a jó ember meg a rossz ember kérdése. Igazából nem lehet eldönteni, hogy ki a jó és ki a rossz. Vannak az életben szabályok, törvények, léteznek íratlan szabályok és a futballban ez ugyanígy van. Ezek képezik az alapot. Itt lép be, hogy a játékvezetôben van-e pedagógiai képesség, pszichológiai tehetség, empátia. Szükség van a nagyon gyors reakcióképességre, s arra is, hogy tudjon olvasni a tekintetekbôl, hiszen a játékosok arca sok mindent elárul. A jó játékvezetésnek nem az a lényege, hogy lefújja-e a szabálytalanságot – persze, nagyon fontos, hogy minél kevesebbet hibázzon –, hanem, hogy képes-e biztosítani a játék folyamatosságát, hogy alárendelje magát annak a mérkôzésnek, amit vezet. Az egész arról szól, hogy fel vagyok ruházva egyfajta hatalommal, ami borzasztó veszélyes dolog, mint tudjuk. Minél butább ember kezébe kerül a hatalom, annál rosszabb. Sôt, az okosakat is gyakran tévútra vezeti. Ha viszont olyasvalakinek a kezébe kerül a hatalom, aki érti, hogy ezzel neki mi a dolga, akkor az segíteni fogja a játékot.

R: Lehet egy bírót szeretni?

P. S.: A játékvezetô a szükséges rossz. Csupán kelléke a mérkôzésnek. Egy bírónak rendelkeznie kell azzal a tulajdonsággal, hogy ha valami nem tetszik neki, arról még ne gondolja azt, hogy az rossz.

R: Hogy tûrte a szitkokat a pályán? Megviselte lelkileg?

P. S.: Aki azt állítja, hogy ôt érzelmileg nem érinti, az nem mond igazat. Az embert zavarja, de a bírói kvalitások közé tartozik, hogy tudni kell a külsô körülményektôl függetlenné válni. Ez nem is tudás, vagy képzés kérdése. Ez képesség, ami vagy megvan valakiben, vagy nincsen. Az embernek szidják a felmenôit, vagy lemenôit, gyakran kórusban, mégis tovább kell vezetni egy mérkôzést, és be kell fújni a szabálytalanságot annak a csapatnak a javára is, amelyiknek a szurkolói a gorombaságokat kiabálják.

R: Nem fáj a szíve a pálya szélén?

P. S.: Fáj, viszont én felkészültem erre. Mikor még tartott a sikerszériám, mindenki attól félt, hogy a fejembe száll a siker. Be is akarták ezt magyarázni nekem egyesek akkoriban. Én úgy érzem, nem változtam és a közvetlen környezetem, a barátaim ezt igazolják.

R: Ön szerint durvul-e a foci a pályán, illetve a pályán kívül?

P. S.: Úgy, ahogy a mindennapi életünk is durvul, a játék képe is ebbe az irányba változik. A nyugati és keleti futballkultúra között nagy a különbség. Ha kint egy csatár kapura lô és a kapus kitornássza a sarokból a labdát, utána a két játékos összeüti a kezét, mert elismerik egymás érdemeit. Itthon mind a kettô káromkodik.

Megyénk két csapata a C-osztályos labdarúgó-bajnokság 7. csoportjában volt érdekelt. Tekintsünk vissza ennek a csoportnak az ôszi bajnoki idényére, néhány statisztikai adat számbavételével.

A 7. csoportban lejátszott 15 fordulóban a csatárok 258 gólt szereztek, ebbôl 181 esetben a házigazdák, 77- szer pedig a vendégek voltak eredményesek. A gólokban leggazdagabb a 14. és a 15. forduló volt, egyenként 26 találattal (16, illetve 22 a házigazdák, 10, illetve 4 a vendégek javára), míg legszegényebb a 11. forduló, mindössze 11 góllal (6–5).

Saját közönsége elôtt a legeredményesebb a bethleni Laminorul volt 20 góllal, míg a marosvásárhelyi Gaz Metan 19-szer talált hazai pályán az ellenfél hálójába. 18-18 otthoni gólt szerzett Viktóriaváros és Aranyosgyéres. A legkevesebb otthoni gólt Olthévíz rúgta, mindössze 5-öt.

Idegenben a legtöbb találatot Aranyosgyéres és a Textila Prázsmár szerezték, egyenként 10-10-et, míg a brassói Romradiatoare csupán egyet, a bethleni Laminorul kettôt tudott összehozni.

Ami megyénk csapatait illeti, a Gaz Metan 19 gólt szerzett saját pályáján és 4-et idegenben, négy gólt kapott otthon és hármat idegenben. A dicsôszentmártoni Chimica 12 gólt rúgott otthon és 8 gólt idegenben, míg a kapott gólok esetében az arány: 5 otthon és 11 idegenben.

A 7. csoport legeredményesebb játékosai a 11 gólos Bartos (Olimpia Szamosújvár) és a 8 gólos Craciun (Gaz Metan) voltak. Hat-hat gólt szereztek: Bratu és Keresztes (mindketten Aranyosgyéres), Curticapean (Chimica); öt-öt találattal áll A. Rus (Prázsmár), Zoicas (Alsójára), Hârsean (Romradiatoare), Foro (Aranyosgyéres) és Capusan (Ariesul Torda).

A 15 forduló során egyetlen öngól esett, az 5. fordulóban a nagyszebeni Soimii Compa játékosa, Turcu talált a saját kapujába a Gaz Metan elleni találkozón, melyet az utóbbi csapat 3-1 arányban nyert meg.

A 91 találkozón 17 különféle eredmény született. A leggyakrabban – 21 esetben – 1-0 állt a tabellán a végsô sípszókor. 15 alkalommal 2-0, 13 alkalommal 3-0 volt a végeredmény. Valamivel kevesebbszer, 9- szer írtak 2-1-et a játékvezetôk a bírói lapra, 5-ször pedig 3-1 volt az eredmény. Négy-négyszer volt 0-0, 4-0, 4-1 és 4-2, két- kétszer 1-1 és 3-2, egy-egyszer 2-2, 5-0, 5-1, 5-2, 6-1 és 8-1.

A játékvezetôk az 1350 játékperc során tízszer húzták elô a piros lapot. A legtöbb játékost – hármat – a 10. fordulóban állították ki. A nagyszebeni Soimii Compa vezeti a kiállítások nem túl dicsôséges listáját, négy kiállítottal.

Húsz esetben ítéltek a bírók büntetôt a 15 fordulóban. A legtöbb tizenegyest – hatot – Aranyosgyéres rúghatta, míg a Gaz Metan négyszer kapott lehetôséget. Mindkét csapat minden lehetôségét kihasználta.

Labdarúgás

Miután megnyerte a megyei D-osztályos bajnokságot, a marosvásárhelyi Gaz Metan labdarúgócsapata jogot formált arra, hogy indulhasson a C-osztályban, ahol a 7. csoportba osztották be, számos olyan együttes mellé, amely gazdag hagyományokkal rendelkezik ebben a bajnokságban, egyesek már a B-osztályt is megjárták.

A csapat felkészítésével Florea Ispir vezetôedzô foglalkozik, neki Czakó János és Eugen Bungardean segédkeznek. Florea Ispir csapata ôszi teljesítményét értékelte:

– Tizenhárom találkozót játszottunk a bajnokság elsô felében. Ebbôl kilencet megnyertünk, két találkozón döntetlenre játszottunk, kétszer pedig veszítettünk. A csapat 28 gólt rúgott és csupán hetet kapott, ez a teljesítmény összesen 29 pontot eredményezett. A bajnokság 6. fordulójában átvettük a csoportban a vezetést, s az elsô helyet csupán az utolsó fordulóban veszítettük el, Aranyosgyéres javára, amely kihasználta, hogy mi csupán gól nélküli döntetlent értünk el Szamosújváron. A tavaszi idényt a második helyrôl kezdjük, egy pont hátrányunk van a tabellavezetôvel szemben. Csapatunk gólkirálya Craciun Marius, aki 8 gólt szerzett.

Az ôsszel több kemény találkozót vívtunk, sok fiatal játékost számláló kerettel, közülük számosan még nem voltak felkészülve a C-osztály kihívásaira. Mivel éllovasok voltunk, az ellenfelek külön ambícióval léptek pályára ellenünk, ami még jobban megnehezítette a dolgunkat. Fiatal játékosaink azonban nagy ambícióval küzdöttek, saját pályán ugyanúgy, mint idegenben. A keret az alábbiakból áll: Mircea Olteanu, Péter István, Iencsi Rudolf, Asztalos Ferenc, Adrian Ciula (csapatkapitány), Dan Moldovan, Ioan Cotârlan, Adrian Profir, Ioan Pop-Suci, Ioan Festeu, Alexandru Gábor, Gagyi Barna, Peres Levente, Florin Râtea, Ovidiu Vaidean, Mihai Musca, Visky László, Paul Cecalacean, Luca Florin.

Pillanatnyilag karácsonyi és újévi szünidejüket töltik a csapat tagjai, az elsô edzés január 15-én lesz, amikor megkezdôdik a bajnokság tavaszi idényének elôkészítése.

A magam részérôl szeretnék az új évben sok boldogságot és sikerekben gazdag új évet kívánni minden játékosnak, a szurkolóknak, a csapatot támogató gázkitermelô és elosztó vállalatok igazgatóinak, Mihai Antoniunak, Tiberiu Petrisnek, Aron Vasilenak, Matei Vasilenak, s azt üzenem mindenkinek, hogy részünkrôl mindent elkövetünk, hogy mi okozzuk a C-osztályos bajnokság nagy meglepetését, s megnyerjük az idei bajnokságot.

A megyei játékvezetôi testület hírei

A Megyei Labdarúgó-szövetség keretében mûködô játékvezetôi testület intenzív játékvezetôi tanfolyamot szervezett Marosvásárhelyen és Szászrégenben, 26 jelentkezôvel. A jelentkezôk között több aktív játékos is van, az ASA-tól (Miclea, Borz, Petelean, Naidin), a Gaz Metantól (Dan Moldovan, Musca), a szászrégeni Maviprodtól (Halatiu, Nagy Levente), illetve a szovátai Bútortól (Augustin Pop).

A tanfolyam végén a résztvevôk elméleti vizsgán bizonyították felkészültségüket, összességében jó és nagyon jó eredményeket érve el. A legjobbak Sergiu Detesan, Novák Vencel, Florin Bordas, Dorin Borca, Adrian Frent, Octavian Dur, Marin Lantos, Nagy Levente és Sorin Halatiu voltak.

Január 27-én, 9.30 órai kezdettel, a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal dísztermében, a megyei játékvezetôi testület évi értékelô gyûlését szervezik meg. A jelenlét valamennyi labdarúgó játékvezetô számára kötelezô.

Párizs-Dakar rali

Az új évezred elsô óráiban rajtoltak huszonharmadik alkalommal a földgolyó legismertebb motorizált versenyének résztvevôi, hogy több mint tízezer kilométeres hajsza után elmondhassák, legyôzték a homoktengert a Nagy Kaland során.

Az utóbbi évektôl eltérôen, a verseny szervezôi ezúttal visszatértek a gyökerekhez. A rali ismét Párizsban kezdôdött, és a szenegáli Dakarban végzödik majd, ahogyan a kezdetekben is történt. Ennél lényegesebb, és szintén a kezdeti évek szellemét idézi, hogy ezúttal a versenyzôk nem használhatják tájékozódás céljára a mûholdas navigációs rendszert (GPS), ami lényegesen nehezíti majd a dolgukat a sivatagban. Különösen a motorosoknak fog ez fejfájást okozni, akik mindent egymagukban kell megoldjanak a versenyszakaszokon, míg az autókban és a kamionokban a tájékozódás az erre szakosodott másodpilóták feladata.

A rali elsô három szakaszát még Európában futották le, Franciaországból Spanyolországba vezetett a kalandorok útja. Csütörtöktôl aztán Marokkóban megkezdôdött a valódi afrikai kaland, de az igazi homokcsatákat majd Mauritánia, Mali és Szenegál területén vívja a mezôny. A verseny három hétig tart, ezalatt egyetlen nap lesz a pihenésé, január 11-én. Ezt, és a zárónapot kivéve, naponta többszáz kilométeres útvonalak várnak a mezônyre, ezen belül a gyorsasági szakaszok hossza meghaladja a 6100 kilométert. A leghosszabb versenyszakaszt ma kell megtennie a sivatagi különítménynek, összesen 619 kilométeren versenyeznek majd az óramutatókkal.

Bár a mezôny még csak a komoly erôpróbák kezdetén tart, tehát végsô gyôzelmi esélyeket még gyakorlatilag hasztalan emlegetni, a címvédôk máris letették névjegyüket. Mind az autósok, mind a motorosok mezônyében a tavalyi gyôztesek vezetnek. A legnehezebb megpróbáltatást vállaló motorosoknál a koronát védô francia Richard Sainct csapatot váltott, a BMW nyergében szerzett két gyôzelem után idén egy KTM-mel reméli az újabb címvédést. Az osztrák motorgyár csapata ismét tele van az úttalan utak versenyeinek világsztárjaival, Sainct mellett a finn Kari Tianen, a délafrikai Alfie Cox, vagy a spanyol Carlos de Gavardo is KTM-et kerget. De a bajorok csapata sem maradt nagy nevek nélkül, a BMW csapatvezére az épp a KTM-tôl átcsábított spanyol Joan Roma lett, aki már szakaszgyôzelmet is szerzett a BMW-nek. A szombati, hatodik szakasz utáni összetett állást Sainct vezette, alig öt és fél perc elônnyel Tianen, és további 11 másodperc elônnyel Roma elôtt. A verseny hosszát tekintve, még bármi megtörténhet.

Az autósok mezônyében sincs eddig sok változás, az utóbbi két év címtartója, a francia Jean-Louis Schlesser vezeti a mezônyt, saját tervezésû és építésû, Renault motoros autójával. Az egykoron az F1-et is megjárt francia pilóta kis magán csapatával kétszer is lógó orral hagyta a terepversenyzésbe óriási pénzeket beruházó japán Mitsubishi cég nagy nevekkel telitûzdelt, erôs csapatát. A jelek szerint idén is változatlan lesz a forgatókönyv, bár meg kell hagyni, egyelôre a keményebb talajú marokkói szakaszok Schlesser gépeinek kedveznek. A francia kocsijai ugyanis csak két- kerék meghajtásúak, szemben az összkerékhajtású Mitsubishikkel, amelyek a mély homokban elvileg könnyebben boldogulhatnak. Persze az is elôfordulhat, hogy a másik japán konkurens, a Nissan is beleszól a babérok elosztásába, de ez már vaskos meglepetésnek számítana. Az elsô hat gyorsasági után Schlesser vezette az összetett állást csapattársa, a spanyol Jose-Maria Servia elôtt, csaknem hat perces elônnyel. A legjobb Mitsubishivel a francia Jean-Pierre Fontenay a harmadik helyen áll, 12 és fél perccel lemaradva Schlesser mögött. Ôt kis idôkülönbségekkel Nissanos honfitársa, Thierry de Lavergne és japán csapattársa, Hirosi Maszuoka követi. Itt is meg kell hagyni, hogy bár az idôkülönbségek tetemesnek tûnnek, a verseny neheze még hátra van.

Az orosz Kamaz és a cseh Tatra örökös lépésdiktáló a kamionok versenyében, pedig van még néhány világhírû márka a mezônyben. Az elsô hat gyorsasági után a Kamazok egyelôre nyugodtan vezetnek. Az orosz Vladimir Tchaguire áll az élen, csaknem öt és fél perces elônnyel csapattársa, Firdaus Kabirov elôtt. De a cél még messze van, így még a Tatra csapatának is van ideje megizzasztani az oroszokat.

Ez volt tehát a Nagy Kaland állása a szombati, hatodik szakasz után. Lapzárta után futottak célba a tegnapi, hetedik versenynapon, amely 489 kilométeres távot jelentett a versenyzôknek, ebbôl 420 kilométer gyorsaságit. Ma, a második hét kezdetén vár az egyik legnehezebb erôpróba a versenyzôkre, a mai gyorsasági szakasz ugyanis az egész verseny leghosszabbja, 619 kilométeres. A Nagy Kaland január 21-én ér véget.

FORINTOT vásárolok elônyösen. Tel. 214-891, 095-882-755. (17434)

ELADUNK homologált pénztárgépeket, elektronikus mérlegeket, PC számítógépeket, pénzszámoló gépeket. Szervizt biztosítunk. Tel. 169-304, 164-072, 444-862. (16346)

ELADÓK sílécek, síbakancsok bô választékban, mindenféle méretben, elônyös áron. Tel. 094-868-991. (17024)

ELADÓK színes televíziók garanciával, elônyös áron. Tel. 128-760, 094-130-841. (17473)

ELADUNK 290 m2-es kereskedelmi helyiséget a Parângului utca 15. szám alatt, Orient. Tel. 161-412. (17501)

SZUPEROLCSÓN, garanciával új, használt számítógépek, komponensek eladók. Tel. 168- 873, 094-843-920. (17552)

ELADÓ 9 személyes, 1995-ös évjáratú fehér VW Transporter extrával Erdôszentgyörgyön. Tel. 065/578-693, 093-822-544. (17556)

ELADÓ 2 szobás tömbházlakás a volt November 7 negyedben, igényesnek. Kiadó 2 szobás, kis udvaros házat keresek sürgôsen. Tel. 094-573-616. (17386)

ELADÓ 3 szobás, tégla tömbházlakás I. emeleten, a Kövesdombon. Tel. 133-802. (17485)

BEFEKTETÔK figyelmébe! Eladó magánház nagy telken Dicsôszent-márton központjában, a Republicii utca 64. szám alatt: 932 m2-es telek, 4 szoba+konyha, garázs, emeletes raktár, 67 m2-es üzlet nagy vitrinnel. Összesen 409 m2 beépített terület. Tel. 094-541-164. (16572)

ELADUNK egy kabanát Stânceni-Neagrán. Tel. 218- 074, 215-461. (17565)

ELVESZTETTEM Farkas Róza névre szóló, 561- es számú, a Helyi Közszállítási Rt. által kiadott igazolványomat. Semmisnek nyilvánítom. (17559)

PÉNZT kölcsönzök garancia ellenében. Tel. 092-529-643. (17550)

MATEMATIKATANÁR felkészít bármilyen szinten. Tel. 121-880, 094-519-495. (17564)

Soha el nem múló fájdalommal emlékezünk január 8-án a koronkai BALIZS LAJOSRA halálának 5. évfordulóján. Alig 47 évesen távozott közülünk, pótolhatatlan ûrt hagyva életünkben. Bánatos felesége, leánya, fia, veje és kisunokája. Legyen csendes nyugalma. (17353)

Fájó szívvel emlékezünk január 8- án. Öt éve, hogy a kegyetlen halál elragadta közülünk a drága gyermekemet, a koronkai születésû BALIZS LAJOST. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes. Szívünkben mindig élni fogsz. Nyugodjál csendesen, drága jó gyermekem. Fájó szívû édesanyád. (17506)

Szívünkben örök fájdalommal emlékezünk DÓSA ISTVÁNRA halálának 7. évfordulóján. Áldott legyen emléked, nyugalmad csendes, Szeretteid: Éva és Évike. (17566)

Bánatos szívvel emlékezem január 8-án drága gyermekemre, DÓSA ISTVÁNRA halálának 7. évfordulóján. Emléked anyai szívemben ôrzöm. (17566)

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a szeretô édesapa, nagyapa és rokon, MÁTÉ-VAJDA ZOLTÁN 2001. január 4-én, hosszas szenvedés után csendesen megpihent. Drága halottunkat január 8-án 14 órakor helyezzük örök nyugalomra a szászrégeni református temetôben. Emlékét ôrzi fia, Keintzel Ákos és családja Németországból és leánya, Lepadatu Viorica és családja. (17583)

Nehéz szívvel búcsúzom PÁLL BARNÁTÓL drága keresztapámtól. Keresztfiad, Szepessy Elôd. (8278463)

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a szeretett férj, apa, nagyapa, testvér, sógor, szomszéd és jó barát id. ZSOMBORI ANDRÁS az IRA volt dolgozója, életének 73. évében, türelemmel viselt szenvedés után elhunyt. Drága halottunk temetése 2001. január 8-án, du. 15 órakor lesz a római katolikus temetô alsó kápolnájától, református egyházi szertartás szerint. A gyászoló család. (8278461)

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy id. JÁNOSSY JÁNOS életének 51. évében, Zsámbé-kon (Magyarország) elhunyt. Akik ismerték és szerették, gondoljanak rá kegyelettel. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik fájdalmunkban osztoztak. A gyászoló család. (8278460)

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a szeretett testvér, nagynéni, sógornô, szomszéd és jó ismerôs özv. TANÁSZI JÓZSEFNÉ szül. Nemes Mária rövid betegség után, 2001. január 7-én, életének 88. évében elhunyt. Temetése január 9-én, kedden 14 órakor lesz a református temetôben. A gyászoló család. (8278457)

Megrendülten vettük tudomásul PÁLL BARNA központi igazgatónk korai halálhírét. Köszönjük optimizmusát, példamutatását, helytállását és gazdag közéleti munkásságát. Együttérzésünk és részvétünk gyászoló családjának. A körtvélyfájai iskola munkaközössége. (8278463)

Kimondhatatlan fájdalommal búcsúzunk szeretett kollégánktól, PÁLL BARNÁTÓL és ôszinte részvétünket fejezzük ki a gyászoló családnak. Nyugodj békében, drága barátunk. Fájó szívvel ôrizzük emlékedet. Az 1980-ban végzett testnevelô szakos társaid. (8278463)

Fájó szívvel búcsúzunk a mi drága ZOLI bácsinktól. Emlékét szívünkbe zárjuk. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes. Vigasztalást a gyászoló családnak. A Demény család. (8278464)

Mély fájdalommal búcsúzunk az élni akaró ZOLI bácsitól. Nyugodjon békében. Vigasztalást a gyászoló családnak. A Hamza és a Demeter család. (8278464)