Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegu apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetok) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Kormányülés

Adrian Nastase miniszterelnök a tegnapi kormányülésen bejelentette, hogy munkacsoportot alakít, amelyet a következô két hétben az Országos Befektetési Alapba beruházók fokozatos kártalanítása módozatainak felkutatásával bíz meg. A csoportot Nicolae Constantinescu kormányfôi tanácsos vezeti. Vasile Dancu köztájékoztatási miniszter leszögezte, hogy a kormány célja ekôször is a kisberuházók támogatása a beruházott összegek visszaszerzésében.

A távfûtés és meleg víz biztosítása végett a kormány munkacsoportot alakít, s ez maximum egy hét alatt elemezni fogja a kérésre vagy tartozások miatt lekapcsolt háztartási fogyasztók helyzetét – közölte Vasile Dancu tájékoztatási miniszter. A fôvárosban már van megoldás a mintegy 4 ezer lakás számára: ezeket automatikusan visszakapcsolják a rendszerbe, kivéve azokat, akik idôközben saját hôközpontokkal szerelték fel lakásaikat.

Az országos viszonylatban hasonló helyzetben levô lakások esetében (mintegy 270 ezer) a megoldás a szubvencionálás speciális alapokból.

A kormány döntése szerint a vízgazdálkodási és környezetvédelmi minisztériummal pénteken hozzálátnak a vízkészletek helyzetének elemzéséhez.

Tekintettel a roppant vízhiányra, kemény fogyasztási korlátozások bevezetésére lehet számítani. Az egészségügyi, illetve a vízgazdálkodási tárca máris törvénytervezetet készít a kórházak vízellátásának biztosítása végett.

Az Aurel Constantin Ilie vízgazdálkodási miniszter által elôterjesztett jegyzék szerint a folyók vízállása 30-60 százalékkal alacsonyabb a normálisnál, a gyûjtôtavak telítettsége 20-60 százalékos, míg a föld alatti vizek szintje 0,1- 4,8 méterrel csökkent a sokévi átlaghoz képest.

Az Állami Vagyonalap helyébe lépô privatizációs hatóság és a számvevôszék sürgôsségi rendeletet készít ez utóbbi felügyeletének visszaállításáért a magánosítási folyamatban.

A Nemzetközi Valutaalappal és a Világbankkal sorra kerülô tárgyalásokat a Mihai Tanasescu pénzügyminiszter által irányított csoport fogja elôkészíteni.

A kormány napirendjén szerepelt a külföldi beruházók vonzására hivatott törvénytervezet is. Miután a minisztériumok megteszik észrevételeiket, a kormány meg fogja vitatni a projektet és a befutott javaslatokat.

Ingatlanok az erdélyi magyar egyházaknak

Az elképzelések szerint az erdélyi magyar egyházak már az elsô negyedévben átvehetnék azon ingatlanokat, amelyeket egy új törvényi szabályozás alapján a magyar állam ad ingyenes használatukba - tudta meg a kormányzat illetékeseitôl csütörtökön az MTI.

Balog Zoltán, a miniszterelnök egyházpolitikai fôtanácsadója az MTI-nek elmondta: egyelôre még nem dôlt el, hogy az erdélyi katolikus, református, evangélikus és unitárius egyház egy közös székház, vagy külön-külön ingatlanok használatba vételi jogát kapja meg.

Az Országgyûlés az elmúlt év decemberében, a 2001-2002. évi költségvetési törvényben fogadta el az erre vonatkozó szabályozást.

A rendelkezés szerint a kormány felhatalmazást kap arra, hogy az ÁPV. Rt-hez tartozó vagy a kincstári vagyonból a romániai magyar nyelvû egyházak számára ingyenes magyarországi ingatlanhasználatot biztosítson.

E célra összesen legfeljebb 600 millió forint értékû ingatlan kerüljön a Határon Túli Magyarok Hivatalának vagyonkezelésébe, amely azokat a romániai magyar nyelvû egyházak használatába adja át - olvasható a törvényben.

A szabályozás kitér arra is: ha az ingatlanjuttatás állami tulajdonban álló ingatlannal nem teljesíthetô, az állami tulajdonú ingatlan vagy ingatlanok megszerzéséhez szükséges vételárat és az általános forgalmi adót az ÁPV Rt. biztosítja.

Semjén Zsolt, a kulturális minisztérium egyházi kapcsolatokért felelôs helyettes államtitkára az MTI-nek nyilatkozva jelezte, hogy az ingatlanok kiválasztása egyelôre még nem kezdôdött meg.

Hangsúlyozta, hogy a rendelkezést illetôen mindenrôl csak az érintett erdélyi egyházak megkérdezésével, véleményük figyelembevételével döntenek majd.

Elmondása szerint az ingatlan vagy ingatlanok egyházak közötti elosztásának az aránya ügyében további egyeztetések szükségesek.

A négy érintett egyház ugyanis nem teljesen azonos súlyú Romániában, és ezt mindenképpen figyelembe kell venni - mutatott rá.

A helyettes államtitkár hangsúlyozta, hogy az ingatlanok kiválasztása mindenképpen az egyházak volt tulajdonainak és tényleges funkcionális igényeinek alapján történik meg.

Megjegyezte továbbá, hogy a szóban forgó ingatlanokat építészetileg a Határon Túli Magyarok Hivatalának - mint tulajdonosnak - kell majd fenntartania, a többi fenntartási költség pedig a magyar államot terheli.

Rekordszárazság

A több mint fél évszázada legsúlyosabb romániai szárazság immár az ország ivóvíz- és áramellátását is fenyegeti. A hosszan tartó szárazság jóval szélesebb körben jelent veszélyt, mint az eddigi "rekordernek" számító 1946-os aszály, mivel a mostani csapadékínség az egész országra kiterjed - mondta csütörtökön Petre Marinescu, az ország vízellátásáért felelôs társaság vezetôje. Adatai szerint a talajvíz szintje országszerte 5 méterre csökkent.

Számos kút, sôt mesterséges tó kiszáradt. Az AFP által idézett szakember szerint a kormánynak fel kellene szólítania a lakosságot, hogy bánjon takarékosabban a szûkös készletekkel, különben megeshet, hogy tavaszra nem lesz az embereknek ivóvizük.

CEFTA soros elnökség

Románia január elsejétôl 80 százalékkal csökkentette az importvámokat - a mezôgazdasági termékek kivételével - az Európai Unió, az Európai Szabadkereskedelmi Szövetség és a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás tagországaival szemben - közölte csütörtökön Mihai Berinde, az ipari minisztérium államtitkára.

Berinde elmondta, hogy 2002. január elsejéig fokozatosan megszüntetik az ipari termékek importjára kivetett vámot mindazokkal az országokkal szemben, amelyekkel Románia szabadkereskedelmi megállapodást kötött. A most bejelentett vámcsökkentés Törökországra és a Moldovai Köztársaságra is vonatkozik, mivel ezzel a két országgal kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodása van Romániának.

Az államtitkár szerint a román külkereskedelem volumene 2000-ben az elôzetes becslések szerint 22,5 milliárd dollárt tett ki, ezen belül a román kivitel elérte a 10 milliárd dolláros rekordot. Tavaly a román export a CEFTA-országokba 53 százalékkal, az EU-ba 18 százalékkal növekedett 1999-hez képest.

Berinde röviden kitért arra is, hogy január elsejétôl Románia vette át a CEFTA soros elnöki tisztét. Mint mondta, ez lehetôséget ad majd a román félnek arra, hogy a kétoldalú tárgyalások során
"érzékenyebbé tegye partnereit a mezôgazdasági termékek kereskedelmének problémájára".

Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezetô elnöke összehívására január 6-án, de. 10 órától a marosvásárhelyi Kultúrpalota kistermében ülésezik a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa. Az ülésen részt vesz Markó Béla, az RMDSZ elnöke.

A kormány elsô intézkedései között megszüntette a magánosításért eddig felelôs Állami Vagyonalapot (FPS) és helyette létrehozta a Privatizációs és állami részesedést kezelô hivatalt. (APAPS) Az új hivatal feladata lesz, hogy végrehajtsa a kormány stratégiáját a privatizáció teljes folyamatát illetôen és egyben elôsegítse a magánszektor fejlôdését a gazdaságban - áll a hivatalos közleményben.

Az APAPS hatáskörébe tartozik a vállalatok állami kézben lévô részvényeinek eladása, a privatizációs szerzôdések végrehajtásának ellenôrzése, az állami tulajdonban lévô vállalatok átszervezése, pénzügyi támogatása, korszerûsítése.

A kisebbségi kormányt létrehozó Szociális Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) a választásokat megelôzô idôszakban rendkívül hevesen bírálta az FPS tevékenységét, s egy egyszerû bizalmatlansági indítvány parlamenti elfogadtatásával tavaly novemberben elérte, hogy a román törvényhozás lényegében kimondja a privatizáció ideiglenes leállítását. A PDSR emellett kilátásba helyezte, hogy kormánya megalakulása után azonnal hozzákezdenek az addigi privatizációs szerzôdések felülvizsgálatához.

Január 19-én rendkívüli országos konferenciát tart a hatalomra jutott Szociális Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) a párt új vezetésének megválasztására és új alapszabályzatának kidolgozására - jelentette be Adrian Nastase miniszterelnök, a PDSR elsô alelnöke. A miniszterelnök megerôsítette, hogy pályázik a párt elnöki tisztére, de mint mondta, "nem fogja zavarni", ha mások is benyújtják jelöltségüket. Nastase szerint a PDSR- ben elegendô lenne 2-3 alelnök, s meg kellene szüntetni az elsô alelnöki tisztséget.

Az országos konferencián fogják elôkészíteni a PDSR és a Romániai Szociáldemokrata Párt (PSDR) tervezett fúzióját. A két párt egyesülését Nastase nagyon fontos lépésnek nevezte a román szociáldemokrácia szempontjából. Mint mondta, a fúzióval létrejövô új párt neve Szociáldemokrata Párt lesz. Nastase beszámolt arról is, hogy a PDSR-ben megkezdôdött a vezetô testületek átszervezése. Ennek keretében létrehozták azt a munkacsoportot is, amely a demokratikus parlamenti ellenzéki pártokkal - a Demokrata Párttal, a Nemzeti Liberális Párttal és a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel - kötött megállapodás végrehajtását ellenôrzi.

EU - csatlakozás

Romániának komoly erôfeszítéseket kell tennie azért, hogy behozza azt a lemaradást, amely miatt az EU- tagjelöltek között az utolsó helyre került a gazdaság teljesítményét és a csatlakozási tárgyalások ütemét illetôen - jelentette ki Hildegard Puwak, a kormány európai integrációs minisztere.

A miniszter az új román EU fôtárgyalóval, Vasile Puscással közösen sajtóértekezleten ismertette a PDSR kisebbségi kormánya keretében létrehozott európai integrációs minisztérium terveit.

- Az Európai Bizottság Romániáról készített országjelentésének minden fejezetében rendkívül kényes kérdéseket lehet találni - hangsúlyozta Puwak, aki szerint az országot 1996 és 2000 között irányító kormányok nagyon sok ígéretet nem teljesítettek az EU-val szemben.

A miniszter az elsô helyen említette az állami gondozásban lévô gyermekek helyzetének megoldását. Mint mondta, ha ezen a téren Románia nem tud megoldást találni, az a csatlakozási tárgyalások megszakadásához is vezethet.

A további súlyos problémák említette a korrupciót és a bürokráciát.

Puwak ígéretet tett arra, hogy az általa vezetett minisztérium még januárban a törvényhozás elé terjeszti a csatlakozáshoz szükséges törvénytervezetet, s ennek elfogadását sürgôsséggel kérik. Ugyancsak januárban konzultációkat kívánnak folytatni a politikai pártokkal, a román tudományos akadémiával, a civil szervezetek képviselôivel és más szakértôkkel arról a középtávú gazdasági stratégiáról, amelyet az elôzô kormány a csatlakozási tárgyalások megkezdésének feltételeként dolgozott ki.

A miniszter elmondta azt is, hogy minden más minisztérium keretében is lesz egy európai integrációval foglalkozó osztály. Az európai integrációs minisztérium és a külügyminisztérium kapcsolatáról szólva hangsúlyozta, hogy az elôbbi a csatlakozás belsô aspektusaival foglalkozik majd, míg a külügyminisztérium a csatlakozás politikai vonatkozásait kezeli.

Vasile Puscas közölte, hogy jelenleg az eddigi tárgyalások helyzetének felmérése folyik. A fôtárgyaló közölte, hogy a kormány január közepére dolgozza ki álláspontját arról, hogy miként viszonyul az EU soros svéd elnökségéhez. Bukarestnek régi vitája van Stockholmmal a Svédországgal szembeni román államadósság rendezésérôl. Puscas közölte, hogy Bukarest szükség esetén használni kívánja a svéd külügyminiszternek azt a tavaly decemberben Romániában tett kijelentését, amely szerint az államadósság problémája nem lesz hatással a román csatlakozási tárgyalásokra.

Béralkura került sor az Electromuresnél

A szerdai sztrájkot követôen tegnap reggel, visszaérkezése után Gabriele Follo, a gyár adminisztrátora azonnal tárgyalásokat kezdeményezett az alkalmazottak képviselôivel. Ez alkalommal azonban nem csak a szakszervezeti vezetôket hívta meg, hanem minden mûhely két-két képviselôje is jelen lehetett.

A konfliktust, mint arról korábban beszámoltunk, az okozta, hogy a munkások elégedetlenek voltak béreikkel, ráadásul a karácsonyi elôleget késve kapták meg.

Gabriele Follo a tárgyalásokat követôen elmondta a Népújságnak:

– Tavaly kérték tôlem, hogy a szokásos hónap végi elôleget a karácsonyra való tekintettel 20-án fizessük ki, amire én rábólintottam, de késôbb kiderült, hogy csak 22- én tudunk fizetni. Sajnos, ezt nem minden alkalmazottal sikerült idejében közölni, a kommunikáció nem mûködött a legjobban, és megijedtek, hogy karácsonyra pénz nélkül maradnak.

Tegnapelôtt pedig attól féltek, hogy az adminisztrátor elment Olaszországba és nem lesz pénz. Ilyenkor, karácsony után senkinek nincs pénze és ráadásul a régi vezetôség ígéreteit is rajtam szeretnék behajtani. Igaz, hogy a vállalatnál tavaly januártól nem emelték a fizetéseket. Ehhez azonban figyelembe kell vennünk, hogy 2000 egy nehéz év volt az Electromures számára, ezt tükrözi az is, hogy karácsonyra csak egy szerény ajándékot sikerült adnunk. Mostani tárgyalásaink nyomán ígéretet tettem, hogy egy bizonyos összeget fogok kérni a béralap növelésére, és reménykedem abban, hogy hétfôre pozitív választ kapok a tulajdonosoktól, a fôrészvényes Triom Italia vezetôségétôl.

– Hogyan látja, milyen lesz a 2001-es év?

– A remény kötelezô. Nekem meg – mint adminisztrátornak – elsô évben lehet mentségem, ha rossz évet zárunk, de másodjára már eredményeket kell felmutatnom. Jelenleg a Triom Italia azzal segít ki minket, hogy a jellegzetesen téli szezonmunkánk mellé (hiszen a vasaló és az elektromos hôsugárzók télen kelendôek), nyáron keresett árukat is fogunk tudni gyártani. Már mûködik a kerékpárlámpa-készítô mûhelyünk, ami egész nyárra munkát fog nekünk biztosítani.

– Egyesek azzal vádolják a Triom Italiát, hogy csôdbe akarja juttatni az Electromurest…

– Nézze, mi 3 millió dollárt ruháztunk be, szó sem lehet arról, hogy szándékunkban álljon csôdbe juttatni a vállalatot. Ugyanakkor a marosvásárhelyi gyár semmilyen módon nem vetélytársa a Triom Italiának. Az egyetlen cég, amely a csoportnak tagja volt és hasonló termékeket gyártott, a NIDA, már nem mûködik, és ma már az itt elôállított termékeket adjuk el NIDA néven. Tudok róla, hogy azt híresztelik a gyárról, hogy ez egy újabb Tepró, ahol a külföldi tulajdonos csôdbe juttatja a vállalatot, de meg lehet nézni: nem adtunk el eszközöket és berendezéseket, sôt újakat hoztunk.

Vagyis túl nagy a beruházás ahhoz, hogy csak úgy veszni hagyjuk – összegzett Gabriele Follo.

Kocsis felvette elmaradt pénzeit

A Manpel alkalmazottai körében újra nôtt a feszültség, mióta megtudták, hogy Kocsis Sándor igazgatótanácsi tag a két ünnep között élt a törvény adta jogával és a kezében levô törvényszéki, végleges és végrehajtandó határozatával felvette elmaradt fizetéseit. Az alkalmazottak attól félnek, hogy nem marad pénz a január 8-án esedékes fizetésekre.

A Székely Sándor vezette igazgatótanács, ameddig a különbözô bírósági határozatok alapján törvényesnek minôsül, jogosult bérére. Mivel azonban a szóban forgó személyek nem mehetnek be a gyárba, nem is vehetik fel fizetéseiket, még akkor sem, ha netán a személyzeti osztály adná jószántából. Ezért egyénileg, bírósági úton szereztek érvényt jogaiknak. Néhányan közülük: három vezetôtanácsi tag és négy-öt volt szakszervezeti tag, akik Ágoston Margit "hatalomra kerülésével" a gyáron kívül rekedtek, már korábban megkapták a bírósági végzést, azzal a Manpelhez fordultak, és a gyár kifizette nekik követeléseiket. Az általuk alkalmazott módszertôl eltérôen Kocsis Sándor közvetlenül a kereskedelmi bankhoz fordult, amelynek igazgatója, Emil Negovan elmondta:

– Valóban kifizettünk Kocsis Sándornak 74 millió lejt, hiszen erre törvényes határozata volt. Mi pénzintézet vagyunk, nem az igazságot szolgáltatjuk, hanem a különbözô jogi és magánszemélyek pénzeit kezeljük az ország törvényeinek megfelelôen.

Ugyanakkor Székely Sándor kijelentette:

– Tudomásom van még három hasonló határozatról, mi azonban nem éltünk ezzel a lehetôséggel. Számunkra ez nem volt elsôdleges fontosságú kérdés. Én a magam részérôl azt szeretném, ha elôbb a 8-ai fizetések sorsát rendezném.

Gliga Alexandru szakszervezeti vezetô azon kijelentéseit, melyek szerint Székely Sándor nem tartaná be karácsony elôtt a prefektúrán aláírt protokollumot, Székely cáfolta, mondván:

– Amiben mi a prefektúrán megegyeztünk, arról tegnapelôtt kaptam az elsô írásos dokumentumot és azt is csak közvetve a kereskedelmi bank igazgatójától. Ezzel azonban nincs mit kezdenem, mert amíg a Manpeltôl nem kapok Berecki János aligazgató megbízására vonatkozó írásos értesítést, addig az igazgatótanács nem tud határozatot hozni a számlák kettôs ellenjegyzésére sem. Vagyis amennyire a körülmények megengedik, én tiszteletben tartom az ott elhangzottakat.

Székely Sándor kijelentéseinek helytállóságától vagy azok cáfolatától függetlenül annyit kell hozzáfûznünk, hogy a fentiek miatt tegnap végül is nem sikerült kifizetni a Manpel gázszámláját és némi bérek után fizetendô járulékot. Ezzel szemben mindkét fél bizakodóan nyilatkozott a hamarosan esedékes fizetésekrôl.

Gliga Alexandru szakszervezeti vezetôtôl egyébként megtudtuk, hogy gyûjtik az aláírásokat a részvényes alkalmazottak egyesülete közgyûlésének az összehívására, amelyre várhatóan január végén kerülne sor. Mindenesetre az már most elképzelhetô, hogy ha azt a Manpel területén szervezik és Székely Sándor nem tud majd a gyûlésen részt venni, akkor újra perre kerül sor, amelynek alapján a majdani részvényes közgyûlés is támadható lesz.

A Táblabíróság lutasította az ÁVA kérését

A marosvásárhelyi Táblabíróság tegnapi döntése értelmében továbbra is felfüggesztik a szovátai Fürdôvállalat magánosítását. A privatizációt a Táblabíróság a Faget Kft. kérésére elnöki rendelettel állította le december 20-án, a magánosítási folyamat elsô szakaszában, a jelentkezési dossziék felbontásakor. Az említett kft., amely bérlôje a Faget Szállónak, azt szeretné elérni, hogy a haszonbéri szerzôdést ingatlanvásárlási lízingszerzôdéssé alakítsák át át. Az ÁVA a Legfelsôbb Törvényszéken a rendelet törvénytelenségére hivatkozva még aznap megfellebbezte a táblabírósági döntést. Tudva azt, hogy ezen a szinten távoli – sokszor féléves – terminusokat határoznak meg, párhuzamosan kérte a marosvásárhelyi Táblabíróságtól, hogy újabb elnöki rendelettel függessze fel a decemberi határozatát. Mint Török Ernôtôl, az ÁVA brassói területi igazgatójától megtudtuk, január 3-án két újabb elnöki rendeletet kaptak a Táblabíróságtól, amely két másik kft. kérésére azonos döntést hoz, azaz felfüggeszti a magánosítási folyamatot. Az ÁVA ezeket is megfellebbezte. Török Ernô úgy véli, a cégek elôre kitervelt akciójáról van szó, melynek célja a Fürdôvállalat privatizációjának ideiglenes vagy végleges leállítása. Szerinte az elnöki rendeletek, amelyek megakadályozzák, hogy az ÁVA eladja részvényeit, olyan alapon, hogy egyes cégeknek peres ügyei vannak a Fürdôvállalattal, enyhén szólva nevetségesek. – A Fürdôvállalatnak legalább 70 peres ügye van, de mint jogi személy a peres ügyeit intézheti függetlenül attól, hogy kinek a tulajdonában vannak a részvények. Amíg az ÁVA brassói területi igazgatóságának vezetôje vagyok, ezek az urak nem fogják 3 tömbházlakás árával megvenni a szállodákat. Teszek róla, hogy tisztességes felértékelést végezzenek, és akkor ki kell fizetni a tisztességes árat.

A tegnapi tárgyaláson az ÁVA képviselôje hiába hivatkozott többek között a négy, vásárlásra jelentkezô kereskedelmi társaság által banki garanciaként letett 20 milliárd lejre, pontosabban a táblabírósági döntés következtében az említett összeg zárolására, a privatizáció indokolatlan fékezésére. A Táblabíróság tegnapi határozatáról Török Ernô igazgató úgy nyilatkozott, hogy "olyan nem igazán tisztességes és törvényes folyamatról van szó, amelyet másként nem lehet nevezni, mint csoportérdekek érvényesítésének, ami sajnos elég gyakori Romániában."

Kinek kell fejlesztenie a közvilágítást?

A marosvásárhelyi tanács egyik utolsó tavalyi "fegyverténye" volt a közvilágítási díj bevezetése a megyeszékhelyen. Az önkormányzat indoklása szerint az öt évre kivetendô, havonta és családonkénti 5.000 lejbôl európai színvonalnak megfelelôen korszerûsítik és kiterjesztik a város közvilágítási rendszerét. Ez, a két határozatban vázolt elképzelés jól hangzik, de alaposabban megvilágítva a kérdéskört, levonható a következtetés, hogy az elképzelés fölöttébb optimista, a fellegekben jár

A döntés indoklásában található számítások szerint évente 3,414 milliárd lej folyna be a város pénztárába, ez öt év alatt 17,070 milliárd lejt jelentene. Ebbôl a pénzbôl végeztetnék el a tervezett munkálatokat egy, tenderen kiválasztott céggel, amely saját pénzén kivitelezné a munkákat, a díjból pedig visszatérítenék a beruházását. A díjat csak a majdani kivitelezôvel megkötendô szerzôdés után kezdenék gyûjteni. A meglévô közvilágítási rendszer korszerûsítése mellett ezt ki is bôvítenék a Jeddi, Segesvári, Legelô, Észak, Sziget utcákban, a Somostetôn, valamint az 1848-as, Armoniei, Prieteniei utcák belsô sétányain és parkolóin.

A témakörrel kapcsolatos kérdéseinkkel Macarie Alexandru mérnököt, az áramszolgáltató Electrica Rt. helyi kirendeltségének igazgatóját kerestük fel. Mint a szakember lapunknak elmondotta, a közvilágítási rendszer az állam tulajdona, a szakvállalat kezeli. A rendszerváltás után, a korábbi rezsim ismert fogásainak betudhatóan, egy meglehetôsen leromlott közvilágítási hálózat maradt hátra, amelynek a fejlesztésére a szakvállalat nem kevés pénzt költött. Például csak tavaly 5,2 milliárd lejt fordítottak a marosvásárhelyi közvilágítás javítására, többek között a Rózsák terén, a Kárpátok sétányán, a Szabadság utcában, és még más utcákban is. A közvilágítási hálózat karbantartása a szakvállalat kötelessége, az utcai lámpákba a világítótesteket és indukciós tekercseket a polgármesteri hivatal vásárolja meg, de szintén az áramszolgáltatók szerelik fel. Ez a megosztás a rendszerváltás óta érvényes.

Emellett a szakvállalat 1999-2000 folyamán elkészített egy tanulmányt is a közvilágítás fejlesztésével kapcsolatban. Eszerint e rendszernek az 1999. évi SR 13432. hazai szabályozásnak megfelelô kibôvítése még 30 milliárd lejbe került, 18.800 lejes US dollár- árfolyammal számítva, ami jelenleg több mint 41 milliárd lejt jelentene, de akár egy hét múlva még jóval többet. A vállalat becslése szerint a még szükséges fejlesztések elvégzése hat évet venne igénybe.

A közvilágítási díj bevezetésének elôzményei is vannak. Augusztusban a helyi tanács díjat vetett ki a közterületen elhelyezett hálózatokra, többek között a villamos hálózatra is. Ez évi mintegy kétmilliárd lej kifizetésére kötelezné a szakvállalatot, de az áramszolgáltatók nem fizettek. Törvényes eljárással felfüggesztették a határozat végrehajtását, és törvény elé vitték az ügyet, azzal érvelve, hogy a szóban forgó hálózatot a köz javára, az állam pénzén építették, ezért erre díjat kivetni, szerintük, túlkapást jelent. Ekkoriban került szóba, hogy a polgármesteri hivatal vegye át a közvilágítási hálózat kezelését. Hasonló lépések már történtek Bukarestben és Gyulafehérváron. Ott a helyi önkormányzatok, a vásárhelyi tervekhez hasonló eljárással, haszonbérbe adták a közvilágítási rendszert egy kanadai-román vegyesvállalatnak, amely saját pénzén hitelezve befektetett a hálózatok fejlesztésébe, az erre fordított összeget hosszabb távon szereznék vissza. Itthon maradva, a közvilágítási hálózatnak a város kezelésébe való átadása kormányhatározattal lehetséges, ami a megváltozott politikai széljárásban nem biztos, hogy egyszerûen menne. De ez már egy más történet.

Említettük, hogy az áramszolgáltatók is komoly pénzt fordítanak a közvilágítás fejlesztésére, többet a tervezett pótadó összegénél, legalábbis így volt a tavaly. A villamos energia árában a villanyszámlával fejlesztési díjat is fizetünk. Az energia árának tizedét erre költik, ebbôl az alapból jut pénz a közvilágítás fejlesztésére is. Magyarul, a közvilágítási díjjal kétszeresen adóznánk ugyanazért a célért, hiszen a villamos energia árát akkor sem csökkentenék, ha Marosvásárhely önkormányzata önállóan mûködtetné a város közvilágítási rendszerét. Ráadásul ennek a fenntartása is költséges, mint megtudtuk, a város által kifizetett közvilágítási villanyszámla nem fedezi a szóban forgó rendszer mûködtetési költségeit.

Az adatokból az is kitûnik, hogy a szükséges munkák többe kerülnek, mint amennyit a város öt év alatt remél a közvilágítási díjból, arról nem is szólva, hogy ha a lej ilyen iramban veszti az értékét, akkor a nemzeti valutát számítási alapul véve, ötéves távlatban gondolkodni és tervezni jókora vakmerôség. Másrészt, az áramszolgáltatóknak több pénzük is van, mint amennyire a város a pótadóból számít. De ha a város átveszi a közvilágítási hálózat kezelését, a szakvállalat értelemszerûen nem fejleszti tovább ezt a hálózatot, viszont a város összes lakója erre továbbra is fizet. Kinek? Az sem mellékes, hogy a közvilágítási díjat öt évre tervezték, azonban hálózat- karbantartási költségek ezután is adódnak. És maguktól nem fognak megoldódni.

Tény, hogy modern közvilágítás kell egy komoly városnak. De vajon a szolgáltató és a városgazdák valós együttmûködésével nem lehetne inkább elôre jutni ebben a tekintetben? Úgy értve, hogy a szakvállalatnak leosztott fejlesztési összeget a városgazdákkal egyeztetve ott költenék, ahol valóban kell. Aligha hihetô, hogy az átlag vásárhelyi adófizetô szívrepesve venne ki pénzt a zsebébôl például a Somostetôi egykori céllövölde éjjeli pazar megvilágításáért, amikor a mindennapira is nehezen futja. Ha idôvel hosszabb lesz majd a takaró, nyújtózkodni is lehet, csupán a szépség kedvéért is. Viszont amíg a határozatok elfogadásán túl még konkrétumok nem történtek, nem késô még egyszer átgondolni az elképzelést, és helyre is igazítani az ügyet.

Március végéig kötelezô lenne

Bár az összjövedelmi adót szabályozó törvény szerint, január elsô napjaitól március 31-éig, minden adófizetô, aki több forrásból jut bevételekhez, köteles adóbevallást benyújtani, a gyakorlatban ez egyelôre nem lehetséges, a szükséges típusnyomtatványok hiányában – tudtuk meg a megyei pénzügyi igazgatóságnak az összjövedelmi adóval foglalkozó irodájában.

A megyei pénzügyi szerv készen áll a bevallások fogadására, s külön fogadópultot is nyit erre a célra, amikor az átvételhez meglesznek a feltételek, ám egyelôre az sem biztos, hogy a törvényt alkalmazni fogják. Egyre erôsebbek ugyanis – a pénzügyisek körében is – azok a híresztelések, amelyek az összjövedelmi adót szabályozó törvény alkalmazásának elhalasztásáról beszélnek. Az új kormány azt szeretné – állítják ezek a források –, hogy a lakosság felkészítése érdekében egy további év álljon rendelkezésre, s szándékában az sem gátolja meg, hogy a törvény 2000. január 1-jétôl már érvényben van, s minden cég ennek elôírásai szerint vezette az elmúlt évben alkalmazottjai pénzügyi lapját, számolta el adóját és egyéni levonásait. Még inkább a halasztás ellen szól, hogy a szabadfoglalkozásúak az elmúlt évben becsült jövedelem alapján fizettek adót, s nem részesültek a törvény által biztosított egyéni levonásokban sem, hisz ezekhez csak az adó szintjének évi kiegyenlítése alkalmából juthattak volna hozzá. Ha a kormány mégis a bevezetés elhalasztása mellett dönt, akkor meg kell találni azokat az átmeneti rendelkezéseket, amelyek az egyenlôtlenségeket kiküszöbölik.

Egyelôre azonban a törvény érvényben van, tehát a pénzügyi igazgatóság készen áll az alkalmazására. Mihelyt a szükséges – a kormány által elfogadott – ûrlapok megérkeznek, várják az adóbevallásokat. Az adófizetôknek tudniuk kell, hogy a bevallásokat mindenkinek saját kezdeményezésre kell benyújtani, ha idôközben nem születik ellenkezô rendelet, akkor március végéig. A bevallást a lakhely szerint illetékes pénzügyi szervnél kell megtenni, ahol a szükséges segítséget is megkapják az érdekeltek. A munkáltatók kötelesek február végéig az alkalmazottak pénzügyi lapjait eljuttatni a pénzügyi szervekhez, ennek másodpéldányát pedig megkapja minden adóalany, akinek csupán erre, illetve az ezen szereplô adatokra van szüksége az adóbevalláshoz.

Az általános szabálytól eltérôen, a független tevékenységekbôl származó jövedelmekkel rendelkezôk adóbevallása abban a helyiségben történik, ahol a jövedelem megvalósul, függetlenül a lakhelytôl. A pénzügyi szakértôk ebben az esetben is az adóbevallók rendelkezésére állnak.

Fontos tudni, hogy mindazok, akik csupán egyetlen munkahellyel rendelkeznek (egyetlen érvényes munkaszerzôdésük van), s más – például bérbeadásból származó – független jövedelmük sincs, nem kell adóbevallást benyújtsanak. Szintén mentesülnek az adóbevallás alól a független jövedelem nélküli nyugdíjasok.

A pénzügyi igazgatóság szakemberei szerint valószínûtlen, hogy az adóbevallás utáni adóelszámolás után nagyobb összegek befizetésére kényszerülnének az adófizetôk, hisz a levonások mértéke úgy volt már eddig is megállapítva, hogy az ne befolyásolja jelentôsen a végsô adót. Sôt, az is elôfordulhat – állítják –, hogy bizonyos összegeket visszakapnak azok, akiktôl az év közben az utólag kiszámított globális adónál magasabb összeget vontak le.

Aktuális

Emlékszünk-e még a talicskás viccre? A szocialista nagyüzem kapujában árgus szemekkel tolvajra les a megbízott, de aznap éppen nem lop senki. A váltásba érkezôk, a távozók táskái üresek, a melósok már vécepapírt se csórnak. Nincs honnan. Ellenben folyton jön-megy egy atyafi, vadiúj talicskával. A kapusnak álcázott ellenôr mindannyiszor beleturkál a gyaluforgácsba, amit az atyafi a talicskában hord ki a gyárból. Semmi. Aztán türelmét vesztve ráripakodik a palira. – Ide hallgasson, én tudom, hogy maga világos nappal meglopja a sokoldalúan fejlett szocialista társadalmat, személyesen N. C. elvtársat, népünk legjobb és legnagyobb fiát!… Mit lop maga?!

A pali meg se rezzen. Az ellenôr térdre esik elôtte. – Ide hallgasson. Esküszöm az anyám életére, hogy nem lesz semmi bántódása, haja szála sem görbül; csak árulja már el: mit lop maga?!

Az atyafi gondolkozik egy kicsit, aztán kilép a kapun. Kvázi lôtávolból szól vissza, fogai között szûri a szót:

– Talicskát.

Ismerôsöm egy cég alvállalkozója. Ha a cég erôgépeket bérel valami nagyobb földmunkához, építkezéshez, akkor az ismerôsöm káeftéje bonyolítja le azok áthozatalát, mondjuk Debrecen környékérôl Nagyváradig, s majd vissza is. (Ha csak el nem adódik véletlenül egyik-másik masina. Ilyen is van, Örkény legfrappánsabb írásai élnek, virágzanak bennünk.)

Ismerôsöm sokat veszôdik "a határon inneni" hatóságokkal. Európa nem volt és nem is lesz, ez az ô Euro-Széchenyi parafrázisa. Itt csak az nem lop és az nem csal, akinek mellrákot okoz a folytonos düllesztôzés; és csak annyit nem, amennyit nem röstell immár. Rinó-bôr a vámosok, "vezetôk", "dol-gozók" képén. Ismerôsömet folyton rászedik, hol megbízói, hol megrendelôi; rendszerint elfelejtenek fizetni. A pénz közben romlik, megállíthatatlanul. Ezen vitáznak. Lehet. Közben a pénz megintcsak. Romlik, romlik, megállíthatatlanul. Null – null.

Naponta átkel a schengen-átkú Rubiconon, Borsnál. Mindannyiszor ráfizet, mert nincs is igazi boltja. Hanem egyszer csak rákattint a szerencse. Azt látni kell, barátaim. Vitt egyébként ô át ez idáig hóhányó kombájnokból álló konvojt, öt dollárért hat kiló havat hánytak Tirolban, itt pedig utcaseprôi feladatkör várt rájuk. Vitt lapátoló örömlányokat is. Elunta, mégis kénytelen folytatni a kemény küzdelmet a kétoldali "partnerekkel". Egy nap aztán "valaki megszólította"; és a többi nem publikus.

Ismerôsömnek rendszerint három mobiltelefonja szól, zakója úgy bélelt, mintha mozgó arzenál volna. Annyi maroktelefont visz át, amennyit akar.

A lámpa, ama piros, richtig, hogy piros–fehér &: – zöld.

Rózsa Bélának nemcsak a hegedûje és a zenekara, hanem a neve is muzsikál, ma is; tájainkon fôként a Marosvásárhelyi Rádió zenés üzeneteiben. Volt egyszer egy város, amelynek prímásait a nagyvilág nótakedvelô közönsége irigyelte. Az a nemzedék mára letûnt. A nagy muzsikusok gyermekei, unokái persze átvették a vonót, manapság Európa híres koncerttermeiben lépnek fel. Nagyapáik öröksége tehát az ô mûvészetükben él tovább.

Rózsa Béla ilyen nagy prímás volt. Marosszentgyörgyön született, 1921. szeptember 27-én. Az egykori Édes Lyuk kávéházban (a jelenlegi Flora cukrászda helyén) lépett fel elôször, annak tulajdonosa Papp Vilma volt. Édesapja segítségével állította össze a zenekart, Rózsa József volt a bôgôs, Rózsa Ida játszott a zongorán, a szaxofonon Turi Béla, és természetesen: hegedült ifjú Rózsa Béla. Ezután rövid ideig testvérével, Rózsa Dezsôvel játszik együtt egy katonazenekarban. 1942-ben nôsül. Borszéken kötik meg a frigyet. Felesége Ádám Lujza. Saját szállodájuk vendéglôjében muzsikál zenekarával. Az államosítás veti haza Marosvásárhelyre. Egyik alapító tagja a marosvásárhelyi Filharmóniának. Segíti és irányítja a Székely Népi Együttes megszervezését. Évek során át az Oroszlán és a Maros vendéglôk híres prímása. 1958-tól a Marosvásárhelyi Rádióstúdió szerkesztôi komolyzenei, népzenei és nótafelvételekre hívják Rózsa Bélát. Felvételei bizonyítják: ô az a muzsikus, akinek zenéjét a tudás, a fantázia és az egyéniség jellemzi. Rózsa Béla hegedûje 1986. december 20-án hallgatott el végképp.

(A prímásról szóló ismeretanyagot jórészt a rádió munkatársa, Kacsó Ildikó jóvoltából adhatjuk közre. Rózsa Béla lánya, Kôváriné Rózsa Lujza is megszólalt abban a mûsorban, amelyet a híres zenész emlékét idézve sugárzott 2000. december 20-án a Marosvásárhelyi Rádió. Vele is megismerkedhettem, édesapja fiatalkori fényképét ô bocsátotta lapunk rendelkezésére.)

A mester sokat vendégszerepelt külföldön, Franciaországban, Nyugat-Németországban, Bulgáriában, Törökországban és Magyarországon.

Mindig figyelemmel kísérte és segítette a fiatal tehetségek mûvészi pályáját. Madaras Gábor, Bordi Aranka, Cseh Judit legszebb nótafelvételeinek ô a prímása. Magyarországon szoros barátság kötötte Lakatos Sándor világhírû prímáshoz. A hatvanas években felvételt készített vele a Magyar Rádió. Több nótafelvétel készült a bukaresti tévé magyar adása részére. Gyakran szerepelt a román fôváros híres színpadain a hegedûvirtuóz Ionel Budisteanu oldalán. Közös fellépéseik nyomán szoros barátság alakult ki közöttük. Az Electrecord hanglemezkiadónál Cseh Judit, Madaras Gábor prímásaként szerepel a népszerû énekesek nagylemezein. A hetvenes években az Egyesült Államokban jelenik meg közös lemeze Madaras Gáborral.

– Ha ír valamit Rózsa Béláról – kéri már másodszor Lujza asszony –, ne felejtse följegyezni, hogy nagyon jó apa volt. Választhatott volna más hazát magának, a jobb érvényesülés reményében akárhányszor kint maradhatott volna Nyugaton. Miattunk nem tette. Amikor búcsúzkodott, mindig azt mondtam neki: Apu, gyere haza.

És apu mindig hazajött.

Közeleg a szerzôdéskötések ideje

• a gazdasági-társadalmi változást megelôzô években Romániában a 150-200 ezer hektárról begyûlt cukorrépa-mennyiséget 33 gyárban dolgozták fel • a múlt évben 33-35 ezer hektáron termett cukorrépa, csupán 7 cukorgyár mûködött • a hazai termesztôk, feldolgozók az ország cukorszükségletének 30%-át biztosítják, az állam a különbséget importból fedezi. Az adott gazdasági viszonyok megyénkbeli következményeit mértük fel Radu Mircea mérnök, a Cukorrépa-termesztôk Országos Szövetsége Maros megyei szervezete elnökének segítségével, aki válaszolt a kérdésre is, hogy miért késik a szerzôdések megkötése a cukorrépa-termesztôkkel?

– Most már egyértelmû: a hazai cukorrépa- termesztés veszélyben van, két alapvetô ok miatt: a volt mezôgazdasági minisztérium nem alkalmazott megfelelô stratégiát a cukortermelésre vonatkozóan; szövetségünk több alkalommal írásban kérte, hogy védelmezze a hazai termelôk érdekeit, szabjon ki vámilletékeket a külföldrôl (fôleg Moldovából) származó cukorra. Nem történt semmi a mai napig sem. Többek között ezek az alapvetô okok, amelyek miatt drasztikusan csökkentek a cukorrépa-területek és természetesen a termelés is. Nem kivétel megyénk sem. A múlt évben 4170 hektáron került földbe a vetômag. A tavaszon a túlzottan nedves idôjárás, majd a hosszan tartó szárazság felére csökkentette a bevetett területet, 2032 hektáron maradt fejlôdésben a növényzet. A hektáronkénti átlagos hozam 20 tonna volt – nagyon alacsony. A 17200 cukorrépa-termesztô számára e haszonnövény termesztése már évek óta teherpróba. Ahhoz, hogy költségeik visszatérjenek és némi jövedelmhez is jussanak a a cukor piaci ára legkevesebb 20000 lej kellene hogy legyen. A végtermék árát nem lehet növelni, hiszen a marosvásárhelyi gyárban is nagy mennyiségû cukor vár értékesítésre.

– Az adott körülmények között, mit tett/tehet a cukorrépa-termesztôk szövetsége?

– Az elmúlt évben a szállítási díjak modósításával kapcsolatosan, a cukorrépa-termesztôk nevében, személyesen beszéltem a ludasi gyár illetékeseivel. Nem került sor a modósításra, nem jelentették ki, de megértettük, ha nem megfelelô az általuk ajánlott szállítási díj, akkor hagyjuk a terményt a földeken. Szóval..., elfogadtuk feltételeiket.

Annak idején elôterjesztettük egy másik kérésünket is. A szerzôdésben szerepel, hogy a gazdának, aki kondicionált vetômagot használt, legkevesebb 25 tonna terményt kell beadnia, aki pedig drazsírozott vetômagot, 30 tonnát. Sajnos egyetlen termesztô sem érte el a megjelölt mennyiséget. Ezért kértük, hogy aki például 25 tonna termény helyett csak 20 tonnát gyûjtött be, a gyár ne igényelje az 5 tonna cukorrépának megfelelô vetômag kifizetését. A kedvezôtlen idôjárásra hivatkoztunk. A gyár vezetése részérôl meghallgatásra találtunk ez ügyben.

Volt egy másik sikeres közbenjárásunk is a ludasi gyár vezetôtanácsánál. Tudni kell, hogy létezik egy múlt évben megjelent kormányhatározat, amely leszögezi, hogy a cukorrépa- termesztôk HÉA-(TVA) fizetôk. A ludasi cukorgyár vezetôtanácsa a betakarítás megkezdésekor tudomásunkra hozta, hogy alkalmazzák a nevezett kormányhatározat rendelkezését. Annak alapján a termesztôk egy tonna (netto) cukorrépa beadása után, az 50 kg helyett, csupán 42 kg-t vehetnek át. Számtalan megbeszélést folytattunk, érveinket írásba foglaltuk. A gyár vezetése – alapérvünket véve figyelembe, hogy a szerzôdésben 50 kg szerepel – lemondott az alkalmazásról.

– A gazdák, más évekhez viszonyítva, ezen idôszakban már tudták, hogy kb. mekkora területen termesztenek cukorrépát. Eddig egyetlen szerzôdést sem kötöttek. Miért?

– E hónap végén talán tudni fogjuk, hogy a két gyár közül melyikkel kötjük meg a szerzôdést. A cukorrépa-termesztôket idejében tájékoztatjuk a szerzôdéskötések megkezdésérôl. Véleményem szerint az idôszak azért tolódott el, mert a szerzôdésekben módosul néhány cikkely. A szerzôdések módosításánál mi végig jelen leszünk. E hónap végén talán a szerzôdéskötésekre is sor kerül.

– Mennyibe kerül egy hektár cukorrépa-kultura létrehozása a mai árakon számolva?

– A teljesen gépesített termesztés esetén 15 millió, a munkálatok kézi végzése esetén pedig 10-12 millió lej. A gépesített technológia alkalmazása, normális idôjárási viszonyok közepette 40-50 tonna hektáronkénti átlagos hozamot biztosít, a hagyományos termesztési mód pedig 35-45 tonnát.

– Van-e remény a cukorrépa-termesztés fellendítésére?

– Helyi és megyei szinten lehetetlen. Központi intézkedésekre van szükség. A Nastase- kormánytól várjuk, hogy megfelelô támogatási rendszert dolgozzon ki, gondolok az ártámogatott vegyszerek, gyomirtószerek biztosítására és a cukorrépa-termesztôk által használható értékjegyek kibocsátására. A gyárak is hozzájárulhatnak a fellendítéshez, a vetômagok árának csökkentésével. De ez még a jövô titka.

Kedden délelôtt 10 óra körül, a Mezôcsávás községhez tartozó Szabédon egy házban holtan találták a 16 éves Szabó Enikô Orsolyát és a 17 éves Somodi Gyôzôt. A szomszédok hívására a Rohammentô-szolgálat orvosai helikopterrel érkeztek a helyszínre, de már nem tudtak segíteni a két fiatalon, akik, a SMURD orvosa, dr. Valentin Dobru szerint valószínûleg szénmonoxid-mérgezésben hunytak el. Az eddigi feltételezések szerint a két fiatal a szilvesztert töltötte Szabédon. Holttestüket egy kb. 3 éve lakatlan házban találták meg, amelyet a fiú szülei vásároltak néhány héttel ezelôtt. A szomszédok szerint a házban erôs gázszag terjengett, a Distrigaz alkalmazottai szerint a kémény teljesen el volt dugulva. Az elmúlt napokban többször is elôfordultak gázmérgezéses esetek, amelyeknél a SMURD orvosai léptek közbe, de az eddigi esetek nem okoztak tragédiát. A gázszolgáltató vállalat aligazgatója, Radu Petre szerint a téli idôszakban valóban sûrûbben állnak elô hasonló helyzetek, amelyeknek az oka szerinte leginkább emberi hanyagság. A lakosság nem jelzi idejében, a meghibásodásokat, a kémények kitakarítása pedig nem tartozik a gázszolgáltató vállalat tennivalói közé. A vállalat szakemberei tízévenként egyszer végzik el kötelezô módon a berendezések általános felülvizsgálatát, kétévente ellenôrzik azokat, de minden rendellenességet jelzô hívásra kiszállnak. A szabédi tragédiáa kapcsán az aligazgató úgy vélekedett, a gáz megindítása elôtt a tulajdonosoknak mindenképpen ellenôrizni kellett volna a kémény állapotát, hiszen az évek óta lakatlan házban nem kizárt ennek elzáródása. A Distrigaz Nord szakemberei tegnap ismét a helyszínen tartózkodtak, további ellenôrzéseket végezve.

Január 18 a határidô

A 2000. évi 211-es sürgôsségi kormányrendelet – amelynek alkalmazási módszertana december 21-én jelent meg a Hivatalos Közlönyben – alapján azok a személyek, akik az elmúlt ôsz folyamán szalmásgabonát (búza, árpa, rozs, zab) vetettek és mélyszántást végeztek, gázolaj- érték-jegyekre jogosultak. Kedves Domokos, a megyei mezôgazdasági igazgatóság mérnöke arról tájékoztatott, hogy a jogosultak miképpen juthatnak az értékjegyek birtokába.

– A fizikai és jogi személyeknek a mezôgazdasági igazgatóság területi központjaiban (agrárkamarák) dolgozó mérnököknél kell jelentkezniük, akik ellátják típusnyomtatvánnyal,amely nem más, mint a kormányrendeletben megnevezett saját nyilatkozat. Ezt január 18-ig kell beadni a mezôgazdasági területi központokhoz. A nevezett idôpontot követôen a nyilatkozatokat összesítik a megyei igazgatóságnál. Az értékjegyek ugyancsak az agrárkamaráknál vehetôk majd át, egy, a mezôgazdasági kamara mérnöke által kibocsátott igazolással együtt, amely feltétlenül szükséges lesz ahhoz, hogy a megyei üzemanyag- lerakatoknál és a Petrom üzemanyagtöltô állomásoknál hozzájussanak a gázolajhoz. A rendel-kezések értelmében az üzemanyagjegy értékesítési határideje ez év április 30-a.

– Ha például valaki 30 liter gázolajra jogosult, miként veheti át, jelentkezik az üzemanyag-kannával?

– Szó sincsen errôl. Azon gazdálkodók, akik kis mennyiségû gázolajra jogosultak, vagy nagyobb mennyiségre és nem rendelkeznek megfelelô szállítóeszközzel, az értékjegyeket átadhatják természetes vagy jogi személyeknek, felhatalmazás alapján. Ezt a felhatalmazást láttamoztatni kell ugyancsak az agrárkamaránál. Ilyen esetekben tehát a gázolaj igénylésekor fel kell mutatni az értékjegyet, az igazolást és a felhatalmazást. Nagyon fontos megjegyezni: az értékjegyek nem adhatók át, csak olyan személyeknek, akik önmaguk is jogosultak azokra.

Egy hektár bevetett területre 200.000 lej, míg egy hektár megszántott területre 150.000 lej értékû jegy vehetô át. Az összegek félhektáronként növekednek, az elsô esetben 100.000 míg a másodikban 50.000 lejjel. Fontos, hogy a kiadandó gázolajmennyiséget az üzemanyagtöltô állomásoknál és a lerakatoknál is útadómentes áron számolják.

Végezetül, a megyei mezôgazdasági igazgatóság felkéri a polgármesteri hivatalokat, a polgármestereket, hogy ebben a tevékenységben lehetôségeik szerint támogassák a mezôgazdasági kamarák dolgozóit.

A kötet címét nem szeretem (Hazahív a rögök szava. Pillanatképek a századvégi Nyárádmentén, Nyárádszereda, 2000.), mert patetikusnak találom, sôt idôszerûtlenmek is, ráadásul ismerem a szerzôt, és tudom róla, érzelmes lélek, ilyesmit
"sajátmagától" sose választana könyve címéül. (Ha mégis, illesse ôt a recenzens haragja…) Az alcíme azonban némileg helyökre teszi a dolgokat. Gligor Róbert László évek óta próbálja felküzdeni magát az (ilyen-olyan újságírói) vonalba, nem mondom, hogy sikertelenül, azt sem, hogy nagy sikerrel. Újságírást, hírlapszerkesztést manapság mindenütt tanítanak; paradox módon a gyengébb újságírók rendszerint a "szakma" fôiskoláiból kerülnek ki, vadonatúj oklevéllel, melyen aztán nehezen szárad a tinta.

Ez a fiatalember írt már regényt is szûkebb szülôhazájáról, mit mondjak, olvastam a kéziratot. Riporterként azt a vonalat követi, amelynek magyar nagymestere Beke György. 1999-ben Kiskalauzt jelentetett meg Nyárád-szeredáról, aztán terepezett, volt helyettes tanár, társaival írta és szerkesztette a Bekecsalja címû kisrégiós kiadványt, járta szülôföldjét, és kereste a választ: "tud-e valamit nyújtani a szülôföld, hogy itthon tartsa fiait?" Mintha a szülôföldnek kutyakötelessége volna eltartania gyermekeit. Holott a földet lakói éltetik, mert persze azé, aki megdolgozza. Aki dolgoztat rajta. Azé, aki vállalkozni mer, afféle székely hûbelebalázsként; akinek azonban nem merül el sehová szép vállalkozói szemének világa, mert a kétes távolt lezárja a Bekecs ködös távola. Van itt riport Nyárád- szeredáról, a Bekecs Néptánc-együttesrôl, a nagycsaládosok házépítô ünnepérôl, olyan elnéptelenedô településekrôl, amelyeket hivatásos újságírók nem keresnek fel, szerre jelennek meg olyan települések ezredvégi gondjai, mint Csíkfalva, Nyárádszentmárton, Nyárádszent- lászló, Székelyhodos, Iszló, Ehed, Jobbágytelke, Nyárádremete, Mik-háza, Deményháza, Köszvényes, Vármezô, Szentimre, Mája, Márkod, Kendô, Berekeresztúr, Torboszló, Nyárádselye, aztán Havad, Kis- adorján, Nagyadorján, Nyomát, Backamadaras, Szentgerice, sôt Székelycsóka, az Alsó- Nyárádmentének ez az elárvult faluja is. Nagy erénye a szerzônek, hogy – mert szûk térrel rendelkezô lapnak írta ôket – tudósításai igencsak tömörek, majdnem vázlatosak. Szorgalmát és konok kitartását ismerve bízhatunk abban, hogy Gligor Róbert Lászlóban a Nyárád-mente avatott krónikását köszöntjük most, elôlegezett hittel és empátiával. (Azt a regényt pedig, midôn már minden fontos adat és tudnivaló a birtokában lesz, mégis megírja, illetve újraírja talán. Élete nagy könyve Bocskairól és természetesen Nyárádországról szól.)

December folyamán több írás jelent meg arról, hogyan folyik Marosvásárhelyen a kóbor ebek befogása, illetve a menhelyen való elhelyezésük. Állatvédôk és állatbarátok azt nehezményezték, hogy amióta ez a tevékenység az állatkert fennhatósága alá került, az állatokkal nem megfelelô módon bánnak el. Dr. Bereczki Boldizsár állatorvos, az állatkert igazgatója az ellenkezôjét állítja, és január harmadikán egy rühös, beteg, a köves-dombi piacon befogott kutyát hozott a szerkesztôség udvarára, igazát bizonyítandó, miszerint beteg, a lakosságra veszélyes állatokat gyûjtenek össze. Az újság ez ügyben se vállalkozhat döntôbíró szerepre, egyedi esetekbôl pedig általános következtetéseket nem lehet levonni. A szóban forgó kutya valóban szánalmas állapotban volt, és hasonló sorsú állatok is kóborolhatnak az utcákon. A menhely talán enyhít helyzetükön.

A megyei egészség-biztosítási pénztárnál

Az új év elsô munkanapján a megyei egészségbiztosítási pénztár vezérigazgatója egyeztetést folytatott a gyógyszerészek szakmai és érdekvédelmi szervezetének, valamint a családorvosok egyesületének képviselôivel.

Kérdésünkre dr. Csíki Zsuzsánna vezérigazgató elmondta, hogy, bár január elsejétôl új költségvetéssel dolgoznak, ennek keretét még nem ismerik, s így a múlt évi alapján számolnak egyelôre.

A gyógyszerészek képviselôivel tartott megbeszélésen elhangzott, hogy a patikák java részében továbbra sem hajlandók kibocsátani az ingyenes, illetve az ártámogatott gyógyszereket, addig, amíg nem kapják meg az elmúlt évben kiadott szerek ellenértékét. Ennek ellenére vannak gyógyszertárak, fôleg vidéken, amelyek a keretekbe beilleszkedtek, s ott továbbra is kiválthatók a kedvezményes gyógyszerek. A párbeszéd során egyezség született azzal kapcsolatosan, hogy a pénztár szakaszosan folyósítani fogja a gyógyszertáraknak a múlt évben kiadott ingyenes és ártámogatott gyógyszerek árát, s a továbbiakban a gyógyszerekre fordítható összeg felosztásának módját a patikusok érdekvédelmi szervezetei döntik el. Ha pedig az új keretszerzôdés szövegének a birtokában lesznek, akkor megköthetik az új szerzôdéseket.

A családorvosok képviselôivel folytatott megbeszélés során szintén abban állapodtak meg, hogy január közepéig eldöntik, hogyan lehet beilleszkedni a havi ötmilliárd lejes gyószerkeretbe. A gyógyszerek ártámogatására fordítható összeget ugyanis csak költségvetés-kiegészítés, valamint a nagyobb bevételek esetén növelheti a pénztár.

Városon felnôtt, naiv, szép fiatalember volt H. Ervin, erdôszent-györgyi magyar szakos tanár, kinek sokféle mesét, rémtörténetet be lehetett adni, amiket többnyire el is hitt. Így mesélhetett valami medvekalandot el apám neki, amit ô el is hitt és elmerengett rajta.

Amikor a nyári szünidôt kiadták, apám meghívta Ervint hozzánk nyaralni egypár napra, beígérve egy pisztrángozási napot is.

Édesapámnak kedvenc kikapcsolódása volt a horgászat, pisztrángozás, és elég szép zsákmányokkal örvendeztetett meg bennünket meg a reá érdemeseket.

Ervin el is jött hozzánk, felszerelkezve hatalmas hátizsákkal, nehéz turázóbakanccsal.

Harmadnapra bekövetkezett a pisztrángozási túra is. Akkoriban – az ötvenes évek második felében – a pisztrángos patakokat csak hosszú, nehéz gyaloglással, vagy keskeny vágányú, ipari vonattal lehetett elérni. Ahhoz, hogy eljuthassanak a Nagy-Nyárád völgyébe, a Mezôhavasra, vonatra kellett szállniok. Hajnali két órakor már felléptek a lassan pöfögô vicinális egyik teherkocsijára, és jó háromórás döcögés után elérték a célt. Leszálltak és Ervin szólni sem tudott az ámulattól. Gyönyörködött a tájban, a madártrillával teli erdôben, és követte apámat, aki horgászni kezdett. Eksztázisba esett az elsô kifogott pisztráng láttán, majd el-elmaradozott – ugyanis a havasi szamóca már éretten piroslott –, eprészett. Egy óra múlva letelepedtek egy tisztáson reggelizni. Jól beszalonnáztak, és Ervin a korai kelés, a mászkálás, no meg az éles, havasi levegô hatására nagyon elfáradt. Hirtelen megkérdezte, hogy arrafele vannak-e medvék, de apám megnyugtatta, hogy nem nagyon, no meg azok jobbára csak éjjel mászkálnak. Akkor én egy kicsit itt leheveredek pihenni, jelentette ki. Apám rábízta a hátizsákját és azzal váltak el, hogy dél felé visszajön, s majd együtt ereszkednek le a vonathoz, amely két órakor indul vissza, megrakottan, Szovátára.

Ervin hamarosan elaludt, és amikor jó három óra múlva apám visszaérkezett, édesen húzta a lóbôrt. Apámat azonnal megszállta az incselkedés ördöge. Behúzódott egy kb. 20 méterre levô bokorba és elkezdett dörmögni, majd éktelenül ordítani. Az ordításra Ervin felpattant, felkapta a két nehéz hátizsákot és körül se nézve, hatalmas ugrásokkal, meglepô gyorsasággal menekülni kezdett. Jó 50 méternyi vágta után apám kilépett a bokor mögül és utánakiáltott: Ervin, állj meg, te szerencsétlen! Ervin lerogyott a földre és levegô után kapkodott. Apám megdicsérte, hogy milyen gyors tud lenni, milyen figyelmes, mert a hátizsákokat is magával cipelte menekülése közben. Ervin elismerte, hogy jó tréfa volt, s a medvekalandok is csak kitalált mesék, és végül így szólt: köszönöm ezt az életre szóló, felejthetetlen kalandot.

Késô délután érkeztek haza, és volt áradozás, mesélés. Miután átöltözött, Ervin kérte, hogy amíg a pisztrángvacsora elkészül, pihenhessen, aludjon egy kicsit. Jó két órát aludt már, elkészült a vacsora, de apám hiába költögette, nagyon mélyen aludt. Hirtelen rákiáltott: Ervin, itt a medve! Ervin egybôl felpattant a heverôrôl és futásnak lendült a lába.

Szabó Mihály

Ez a Székelyföldön történt, pontosabban a Székelyudvarhely melletti Ülke nevû faluban, ahonnan származom.

Ferike, az unoka, a nagymamánál felejtett szerelemgyerekként nôtt, nôdögélt. Egy csintalan, furfangos eszû, egy kicsit kancsal szemû és elég rossz gyermeknek ismertük, mint aki egy kicsit az iskolával is hadilábon állt.

Aztán a ’60-as években munkát keresve a Regátban kötött ki. Meg is nôsült annak rendje- módja szerint. Néha írogatott is a nagymamának levelet. Az egyik alkalommal ezt írta: Mama, akartam küldeni 500 lejt, megkapta-e?

Szegény mama mindennap lement a pénzéért a néptanácshoz, ahová a postát szokták kihozni Udvarhelyrôl.

Egyszer megelégelték a falu méltóságai, hogy mindennap zavarja ôket Deményné, és kérték, hogy mutatná már meg azt a levelet, amit az unokája írt. Akkor derült ki, hogy csak akart küldeni 500 lejt, amin persze jót mulatott a falu népe.

Ugyanez a Ferike egy másik alkalommal azt írta a mamájának, hogy: Mama, nekünk van már televíziónk is, ami persze a mi falunkban még nem volt és nem is igen tudtuk, hogy az milyen is.

Az olyan, írta Ferike, hogy mindent látunk benne, látjuk a világot.

Mire a nagymama ezt válaszolja: Ferike, azt látod-e, fiam, a televízióban, hogy nekem az udvaromon nincs tûzifa a télire?

Telt-múlt az idô, és Ferike hazalátogatott Ülkébe, a szülôfalujába, és hozta magával a regáti menyecskéjét is.

Persze, a menyecske nem értette a mi nyelvünket, de azért bemutatta annak rendje-módja szerint a szomszédságba, így:

– Hát a feleségem, úgy tûnik, itt nem is olyan szép, de higgyék el, otthon ô a legszebb a faluban.

Gönczi Juliánna

1944-ben meleg, szeptemberi napok alkonyulatánál, a napi fáradságos munka után gyakran gyûltek össze felnôttek, gyermekek a gyönyörûen megépített vashídon, mely tekintélyt parancsoló dísze volt Nyárád-szeredának. Középen nem voltak tartópillérei, két végében azonban kôbôl faragott, kemény alapzat tartotta a csupa vaselemekbôl összeállított hidat. Kivitelezése nagy szakértelmet árult el, két szélén gyalogjáró sáv, fölötte pedig szintén félkörösen, magasan átívelô tetôzet, oldalt vasrudakkal megszerkesztett védôrács. A boltívû híd tetején esténként gyakran trosneiderezett közkedvelt játszótársunk, Balogh Jóska (Tojás). Mi már megszoktuk Tojás mutatványait, néha még futott is a híd tetején, máskor meg komikus mutatványokat végzett. A felnôttek kergették, szidták Jóskát, hogy többet oda ne másszon. De Jóskát nem lehetett végleg eltiltani ettôl a gyönyörûséges szórakozástól. Ez a kedves rövidnadrágos fiú még sokszor átfutott a magas híd tetején, csak azért, hogy minket szórakoztasson.

Egyik este, amikor a Nap már lenyugvóban volt, távoli repülôgépek zajára lettünk figyelmesek. Közeledtek a gépek, erôsödött a zaj. Akkor tudtuk meg, hogy orosz gépek, élelmet és lôszert szállítanak Titóéknak. Aztán bemondta a rádió, hogy a román és orosz csapatok áttörtek a Kárpátokon, a német és magyar harci alakulatok "tervszerûen vonulnak vissza". Ezeket a híreket hamar megtudtuk, mert a szomszédunkban Dónáth bácsinak rádiója volt. Egy másik este, amikor sokan voltunk a hídon, kelet irányából sárga-vörös fény világította meg az eget. Egy hordó nagyságú üstökös, hosszú égô farokkal rohant nyugati irányba. Ez a szokatlan látvány talán két percig is tarthatott. Ez valami rossz jel, rebegték az emberek. Nos, aggódásuk nem volt alaptalan. Két-három nap után, szokatlanul nagy csend; szorongás fogta el az emberek lelkét. Valóban, ami ezután következett, az félelmetes látvány volt. Repülôk lepték el fejünk felett az eget, tankok, harckocsik, szekerek, különbözô katonai alakulatok vonultak vissza. Közölte a rádió is, hogy a németek "tervszerûen vonulnak vissza". Ebben a visszavonulásban én bizony semmi tervszerûséget nem láttam.

A visszavonulás talán 10 napig is tartott. Ukrajnából német ajkú népek menekültek, fáradtan, elcsigázva vonultak Vásárhely felé. Kenyeret, almát adtunk nekik, örömmel fogadták szerény adományainkat.

Néhány napig csend volt a környéken, de utána speciális német alakulatok lepték el Szereda fôterét. Egy csoport német katona a toronyban, mások a Tóni és Galaba emeletes házában helyezkedtek el. Beásták magukat a vashíd nyugati pillére mögé (Fehér A. háza elôtt). Néhány nap múlva megtudtuk, hogy a Szakadát tetején német géppuskás alakulat helyezkedett el. Mi, fiatal fiúk mindig ott ôgyelegtünk a német katonák közelében, mindent a szemünk elôtt készítettek elô, hogy méltóképpen fogadják az oroszokat. Nem féltünk tôlük, hiszen elvégre szövetségesek voltunk. Aztán két nap múlva csak a vashíddal voltak elfoglalva. Az Orbán és az Incze fiúkkal megállapítottuk, hogy ezek fel akarják robbantani a hidat, hiszen a gyönyörû kivitelezésû vasúti hidat már fel is robbantották, most tehát a Nyárád hídja következik. A németek eltávolítottak minket a híd közelébôl. Mi a harmadik szomszédok voltunk a hídtól, a kapuból és a kertbôl láttam, mit mûvelnek a németek, nagy mennyiségû robbanóanyagot szereltek a hídra. Egymásnak mindennap vittük a híreket, a rádió is közölte, hogy közelednek az oroszok. Másnap hatalmas robbanás rázta meg a levegôt. Az erôs vashidat kettészakította a robbanás, majd a Nyárádba zuhant. A közeli házakról lerepültek a cserepek, betörtek az ablakok, megrepedtek a falak, lakhatatlanná váltak a közeli lakások. Szüleim búsultak a verejtékesen felépített lakás romjai láttán, bántott engem is, de ennél is jobban fájt a mindnyájunk hídjának tragikus sorsa, melynek romjait immár a Nyárád mossa, gyorsan szaladó vize megütközik a híd testében, egy kicsit zúg is, könnyezik is, siratja dicsôséges múltját. Ezen a hídon Balogh Jóska többé már nem trosneiderezik.

Récsei Ferenc

1950 vagy ’51-ben történt a kollektív gazdaságok szervezése elôtt, hogy Nyárádgálfalvára agitációs célból kiküldöttek jöttek. Össze kellett hívni a gazdákat, hogy meghallgassák a nagy Szovjetunió gazdálkodásának dicshimnuszait.

A kultúrotthon megtelt a gazdálkodókkal s a pártaktivista a telt ház elôtt kezdte szónoklatát, emígyen:

– Elvtársak! A nagy Szovjetunióban nagyon sok TORZ típusú társulás mûködik. Mû is megtettük a magunkét s már a rajonunkban is mûködnek torzok (TOZ társulás eredetiben, de az az aktivista szerint TORZ). Ezután egy jó órát ecsetelte a társulások jó oldalát, hasznát.

A gazdák lehajtott fejjel hallgatták. Már a levegôben érzôdött a kollektivizálás iránya, amitôl bizony mindnyájan irtóztak.

Az aktivista, befejezve szónoklatát, hozzászólásokat kért.

Az egyetlen hozzászóló – nevére már nem emlékszem – a következôket mondta:

– Nagyon megköszönjük az elvtársnak a felvilágosítást. Ezek a társulások, mint nevük is mutatja, tényleg nagyon jók lehetnek.

Mondanom sem kell, hogy a hozzászólás a teremben kaján derültséget keltett. Az aktivista után az elnökségbôl egy mezôgazdasági mérnök emelkedett szólásra, aki megbízása szerint a Szovjetunió magasan álló mezôgazdasági eredményeit és a világon is élenjáró mezôgazdasági módszereit ismertette.

Sokáig beszélt a négyzetes-fészkes vetés elônyeirôl s arról, hogy milyen óriási termésátlagokat takarítanak be hektáronként ezzel az új módszerrel.

A hozzászólások következtek; s itt kell megjegyeznem, hogy Nyárádgálfalván a falu gazdáinak legalább fele elvégezte a Székelykeresztúri Unitárius Gimnázium mellett mûködô mezôgazdasági szakiskolát.

Nagy Dénes bácsi emelkedett szólásra, s egy noteszt véve elô, beszélni kezdett. – Hát mérnök elvtárs, tényleg jók ezek a szovjet módszerek. Én is kipróbáltam. 1937-ben! A kukoricavetésem igen jól sikerült négyzetes- fészkes vetéssel. 1937-ben ennyi és ennyi volt a hektáronkénti eredményem, 1938-ban ennyi, aztán abbahagytam ezt a módszert, mert sok munkát igényelt. Ugyanazt az eredményt soros vetéssel is elértem, többszöri kapálással.

Mérnök barátommal, hajdani osztálytársammal sikerült néhány szót külön is beszélni.

– A fene egye meg – mondotta –, ilyen marhaságokkal kell az emberek elé állnom. Hát nem csoda, ha leégetnek.

Elekes Béla

Nem egyszerû nadrág volt. Sötétkék színû sínadrág. Hogy jutott el a fiamhoz? Egyik ismerôsöm adta ajándékba néhány évvel ezelôtt.

Igen, ez a nadrág még azért volt különös, mert ilyet már nemigen hordtak a mai fiatalok.

Mikor elhoztam, megmutattam fiamnak, aki katonaság elôtt állt, hiú lévén, fel sem akarta próbálni. Akkor a divat a vékony szárú, szûkített farmernadrág volt. Minden gyermek, ifjú, lány azt hordta. Alig tudták magukra húzni. Az apja csúfolkodott is vele, hogy jobb volna cipôhúzó kanállal felvenni.

A nadrágot összefogtam és eltettem a szekrénybe. Arra gondolva, hogy még eljön az ideje.

Évek teltek el. A fiam letette a katonaságot. Komolyodott. Állásba került. Ott dolgozott, ahol szegény édesapja is lehúzott jó pár évet. A marosvásárhelyi Állami Színháznál mint díszletezô. Tavasz, nyár, ôsz múlt el. Jött a hideg tél. Mivel a fiam kiszállásokra is járt a színtársulattal, bizony fel kellett jól öltözni. Hát most jött el a nadrág ideje!

Egyik nap azzal a kéréssel állt elô a fiam, hogy hol van az ô nadrágja, amit Zsuzsi nénitôl kapott. Nagyot néztem és örvendtem magamban, hogy nem adtam túl (el) a nadrágon még annak idején. Elôvettem, felpróbálta. Nagyszerûen állt fiatal, nyúlánk alakján.

Fel is vette nemsokára, amikor Gyergyóba indultak turnéra. Nagyon jól fogott a nadrág a hideg, hegyes vidéken.

A fiam visszatértekor nagy megelégedéssel mondta:

– Tudod édesanya, nem is olyan rossz ez a nadrág. Minden kollégámnak tetszett!

Sarkadi Ibolya

Nyárádmenti Péter kômûves, szobafestô és mázoló egy reggelen így szólt munkatársához, Marasmenti Pálhoz:
– Te, haver! A nagyobbak már voltak, ideje nekünk, legkisebbeknek is elindulni szerencsét próbálni!

– Te tudod, te vagy a nagyabb – hümmögte Pál.

Legelébb Micikéhez, az Egydolgozikháromnézi építkezési tröszt titkárnôjéhez fordultak tájékozódni. Micike ugyanis éppen akkoriban tért haza az arab kávéfôzés tapasztalatcseréjérôl. Ô igen hatékonyan adta át tapasztalatait és jelentôs mennyiségû arab kávé, 4 aranygyûrû és 2 méter aranylánc lett a jutalma. A vámnál javainak felét, bájainak egészét bedobva tért vissza szeretett hazánk földjére. A fiúk szájtátva hallgatták az úti beszámolót, majd mély lélegzetet véve, a tettek mezejére léptek.

Feltarisznyáltak két tyúkot, egy korsó kisüstit, és meglátogatták a fômestert. Leadták a tarisznyák tartalmát és két kérvényt, hogy kerülnének ôk is a külföldön munkát vállalók jegyzékére. Miután mindhárman minôségi ellenôrzés alá vetették a kisüstit, a fômester biztatón szólt: – Mehettek, fiúk, de azért a vezérigazgatónak is kell tudnia a dologról.

Újból tarisznyáltak, most már egy libát és két korsó nyárádmentit, így kopogtattak a vezérigazgató ajtaja elôtt ôrködô kerub hölgy ajtaján.

Semmi akadály, jött a biztatás, de azért Bukarestben a központnak is kell tudnia a szándékról.

Nosza tarisznyáltak újra egy bárányt, két tyúkot és két korsó küküllômentit. A kérvényekre pecsét került, és eljött a nagy nap, az indulás ideje. Repülhettek az arabok földjére, Athénon keresztül.

Athénban hosszúra nyúlt a továbbindulás ideje. Nyárádmenti Péter egy újabb ötlettel állt elô: – Te, komám, itt, Görögországban meg lehetne nézni valamit, már nem tudom, hogy mit, de valamit bizonyosan.

– Te tudod, te vagy a nagyabb – hárította át a kezdeményezés jogát Marasmenti Pál.

Elindultak a kijárat felé, ahol az ôrzô- védôk éppen a kereskedelem legôsibb formájával, a cserekereskedelemmel voltak elfoglalva, sajnos nem annyira, hogy Péterék szándékát észre ne vegyék. Az ôrzôk nem engedték ki, a védôk nem engedték be, így a két utazó az ókori görög mûveltség hiányával utazott tovább az arabok földje felé.

Módosítottak a munkamódszeren, így mindenki dolgozott, csak egy nézte, a megrendelô, de csak idônként.

– Te, Péter, van egy kis hézag – szólalt meg Pál egy alkalommal. Izé… ferde a fal! – Mondasz valamit, komám, legalább egy fél centit hibádzik fölfelé. Hívták is azonnal a nuibundarmerge munkavezetôt, aki haragra gerjedt. – Elment az eszetek, fiúk? Ugyan mit számít ez a kis ferdeség, az arab észre sem fogja venni!

Elkészült a munka, eljött az átadás ideje. Elégedetten dörzsölték kezüket mindaddig, míg az arab meg nem érkezett, jobbján és balján egy-egy japán mérnökkel.

Lebontatták a ferde falat és minden mást, amit nem találtak megfelelônek. Karácsony helyett húsvétra kerültek haza. A jövedelem sem volt annyi, mint amennyit reméltek. A kívánságlistáról kihúzhatták a feljegyzett tárgyak nagy részét, a fômesternek az aranyfüggôt, a vezérigazgató kerubjának a gyémántos gyûrût, Micikének a jaspis nyakéket, Bukarestnek a toronyóra láncát.

Sigmond Eliz

Nagyon nehéz évet hagytunk magunk mögött, amely a családok anyagi helyzetét hónapról hónapra nehezítette.

A családok 60%-a nélkülözött, számtalan többgyermekes családban a gyermekek fejlôdése, rendszeres étkeztetése, a mindennapi biztosítása a létminimum alá süllyedt.

Nagyon sok gyermeknek nem tellett tanfelszerelésre. Nemegy maradt ki az iskolából az elmúlt években.

Családegyesületünk próbált az elmúlt esztendôben segíteni ezen családokon, 325-nek biztosított ruhanemût, élelmet, iskolai felszerelést. Sajnos, nagyméretû erôfeszítésünk csak egy csepp volt a tengerben. A szükségleteket enyhíteni tudtuk, de kielégíteni nem.

A régi parlament, a volt kormány csak súlyosbította a helyzetünket. Szinte teljességgel hiányzott a családpolitikai program, amit most reménykedve várunk az új Nastase-kormánytól, hisz megígérték a beiktatásuk alkalmával. A többgyermekes családok mind szegényebbek és szegényebbek. Egyre több a koldulók, kéregetôk, lakás nélküliek száma.

A karácsonyi ünnepek sokuknál kevés örömöt szerzett.

A mai romániai családhelyzetben csak akkor lesznek jó irányú változások, ha mindannyian összefogunk, s teszünk valamit az Országos Családok és Nagycsaládok Egyesületének irányításával. Ezért minden cselekvô szándékú családot várunk közösségünkbe, melynek elkötelezettsége és szándéka a családok jogainak védése, érdekeinek képviselete.

Kérjük, keressenek meg problémáikkal bennünket, mindent megteszünk a támogatásuk érdekében.

A jövôbeni megvalósulások hitében, az Országos Családok és Nagycsaládok Egyesületének vezetôsége kíván minden család számára örömökben, boldogságban, jó egészségben, vágyaik teljesülésében, anyagi helyzetük megerôsödésében gazdag, boldog új esztendôt.

Nagy Ágnes, Both Gyula

Választási kampány idején az egyik kereskedelmi tévéadó stúdiójában a háttérben az Epoca Vadim Tudor feliratra lettem figyelmes. Akarva akaratlanul az Epoca Ceausescu, az aranykorszak jutott eszembe. Történelembôl az epoca fanariotilorról tanultunk. Mai életünk szenvedélyes, hírhedt alakja, a kolozsvári polgármester, aki közel egy évtizede vezeti (félre) a hiszékeny román népet. Ô is megér egy epocát, az epoca funariotilort. Hogy még hány ilyen és ehhez hasonló országromboló korszak fog a román nép életében bekövetkezni, azt még csak sejteni sem lehet. Az más kérdés, hogy meddig bírja még az ország, meddig bírjuk mi? Sok szerencsét kívánok a megválasztott parlamentnek és elnöknek, a beiktatott kormánynak, hogy úgy vezessék az országot, hogy végre megálljunk azon a bizonyos lejtôn, amelynek még messze lehet a vége. És ne csak epocákban bôvelkedjünk, hanem életkörülményeink is javuljanak valamelyest.

Dávid F. István, Marosvásárhely

Köztéri ünneplés után hajnalban jártak- e a fôtéren? Én igen. A látvány lehangoló volt, mert temérdek szemét fogadott. Még jó, hogy a köztisztasági vállalat "erôsítéssel" dolgozik, mert csak a rabok hada képes arra, hogy ennyi szemetet összegyûjtsön.

Hol van a régi, tiszta városunk? Hol vannak a civilizált emberek? Szégyenletes, ahogyan kinéz a város. Jó, vannak szemetesebb városok is, de nekünk hozzájuk kell igazodnunk? A régi marosvásárhelyiek bizonyára emlékeznek egy idôs, szakállas, vézna bácsira, aki szeges bottal járta a zöldövezeteket és szedte a papírokat. Nem tudom, megbízásból vagy önszorgalomból tette, de tette. Mára már nem gyôzné összeszedni a sok csomagoló és göngyöleghulladékot. De hol is keresendô a hiba a 15-25 év közötti generációban? A nevelésben, az otthoni és az iskolai nevelésben. Amikor én diák voltam, az iskolában nevelési órákat tartottak. Arra tanítottak, hogyan kell viselkedni otthon, a családban, az utcán, társaságban, asztalnál, a közszállítási jármûveken. Megteszik-e ma ezt az iskolában? Kötve hiszem.

Egész december folyamán petárdáztak. Törvény van rá, hogy csak december utolsó napjaiban lehet használni azokat. De mit számít a törvény? Azért van, hogy ne tartsák be. A közrendre felügyelôk semmit sem tettek azért, hogy ezt a zavaró jelenséget kiküszöböljék. Pedig 2- tôl 6 millió lejig terjedhet a büntetés. A petárdázók skálája igen széles: kölyköktôl a huszonévesekig terjed. Azzal szórakoztak, hogy sunyiban idôs emberek mellé dobják le a petárdát, hogy a robbanással jól megijesszék ôket, s aztán nagyokat röhögjenek rajtuk. A csürhe nem gondol arra, hogy szívbeteg idôsek akár infarktust is kaphatnak. Egyeseknek ez okoz élvezetet. Sajnos, sok szülô is hibás, akik nem ellenôrzik gyerekeiket, hogy mire költik a pénzt, amit tízóraira kapnak.

Balogh László